Üzenetek megjelenítése

Ez a szekció lehetővé teszi a felhasználó által írt összes hozzászólás megtekintését. Vedd figyelembe, hogy csak azokba a fórumokba írt hozzászólásokat látod, amelyekhez hozzáférésed van.


Üzenetek - Yochike Hiraoka

Oldalak: [1] 2 3 ... 10
1
Csevegő / Re:Játszanék
« Dátum: 2020. Jún. 20, 21:15:50 »
Helló!

Hosszú szünet után, újra játszanék!  ^-^
Szóóóval... Hogyha van valakinek kedbe küldizni, harcolgatni, valami szociálisat játszani... akár  kávézni egyet egy pársorosban, akkor nyugodtan írj(atok)!   ^-^


~HiraChan

2
Város / Re:Kumo Étterem
« Dátum: 2017. Jan. 14, 09:15:57 »
Visszatérő vendégek….

Ehhh… ez így unalmas… szerintem inkább hazamegyek… Gondolom magamban, miközben még mindig a falat támasztom. Körözök egyet a szememmel, majd sóhajtok, s lefelé tekintek, miközben a lábamat leemelem a falról.
~Valaki nagyon siet! ~ Gondolom magamban, mert hallottam a szapora lépteket.  Felém jön? Olyan ismerős valahonnan.
Mikor közelebb ér, meglátom. Rin~chan az… de egy kicsit megváltozott. Mikor abba a távolságba ér, hogy jobban szem ügyre vegyem, elpirulok.
Bocsánat a késésért? Talán valamit megbeszéltem volna vele? Azta…
NEM! Arra biztosan emlékeznék.
-Ugyan, Rin… Nem késtél te sehonnan…- moslyogok rá piros arcal. 
Arra kér, hogy, hogy hajoljak előre, mert van valami a  hajamban… csak talán nem egy fűszál? Ez azért elég kellemetlen, de már mindegy…  Megteszem amit kért, s előrehajolok. Egyre pirosabb az arcom. Ha végzet, rákérdezek…
-Rin… ohhm.. ízé, olyan más vagy… - Vakargatom a tarkómat. - Mi történt? - Lényegesen cukibb lett és… ja… a méretei is változtak. Érdeklő tekintettel, és még mindig piroskás arcal várom a válaszát.
Szívesen elbeszélgetek még vele, ha arról van szó, viszont ezt még megkérdezem miután válaszólt… vagy nem.
-Egyébként, hova siettél ennyire? Úgy csinálsz, mint aki éppen “megmenti az embereket”! - Mintha az éhségem elmúlt volna… egyébként nem múlt el, csak most van más dolog, amire koncentrálhatok és figyelmen kívűl hagyhatom azt, hogy éhes vagyok. Egyébként sokan nem tudják, hogy mi az, hogy “az elme hatalma a test felett”, pedig ez egész fontos lenne… szerintem.
Eközben figyelmes lettem valamire Rin kezében, úgy tűnt, mint egy hangszer tok.
-Rin, mi az ott a kezedbe? Csak nem zenélsz?  Csak mert az nagyon jó dolog… én szeretem a zenét. -

3
Város / Re:Kumo Étterem
« Dátum: 2016. Dec. 11, 14:40:23 »
Visszatérő vendégek.
Szokásos nap, szokásos szabadnap…
Reggel felkelek, végre kialudtam magamat. Egy kis lustálkodás után, elvégzem a reggeli rutinomat és felöltözök. Be kell valljam magamnak, hogy unatkozok… De mégis mit tudnék itt csinálni? Edzeni?! Ehh… az tipikus, és így is sokszor csinálom. Kiránduljak egyet? Ez nem rossz ötlet… sokat szoktam sétálni, de még nem igazán mentem el egy igazán nagy kirándulásra… Hmmm… De a fenébe is, az egyedül mégsem az igazi… Esetleg csaljak el magammal valakit? Ugyan már… senkivel se vagyok olyan jóba, hogy egy egész napot együtt töltsünk… Talán… talán az a Rin lány, esetleg Taka 3.Tiszt... Viszont abba sem vagyok biztos. Ez esetben, inkább kiülök a gyepre, nézem a felhőket és gondolkodom az élet értelmén. Meglehetősen kellemes elfoglaltság tud lenni. Remek! Ez egyenlőre meglehetősen jó ötletnek tűnik! Nagyjából megfésülködöm, hiszen a derékig érő hajamat csak kell ápolni, gondozni és elég hülyén néznék ki kócosan, bozontosan. Az oldalamra csatolom  Hikarit, aztán indulás! Még eléggé korán van, pirkad körül lehet az idő, vöröses az ég, mintha valaki meggyújtotta volna… CSODÁS! A néhány felhő pedig rejtelmessé teszi az egész égboltot.  A levegő kicsit nedves, akárcsak a fű, amire ráfekszem. Szép nagy, zöld tér, körülötte fákkal.  Amikor hátrahuppanok a fűben, a hajam fellobban, majd szétterülve érkezik a földre, illetve az arcomra. Az arcomról egy laza mozdulattal lehúzom a hajamat, majd elmosolyodva merengek az égre tekintve.
~Vajon mit kellene még tennem, hogy több barátom legyen? Kezdjek el ismerkedni? Ehh… ez egyébként olyan könnyen hangzik, de mégis kivel és hol? Na mindegy… idővel csak lesznek barátaim, vagy legalább ismerősök… Nem mintha  most nem lennének, csak lényegében elég kevés. ~
A merengéssel és gondolkodással töltöttem el az időm nagy részét, illetve a Hikarival próbáltam kapcsolatot teremteni, kisebb-nagyobb sikerrel. Még mindig nem igazán bír engem.
Arra kapom magamat, hogy erősen a szemembe süt a nap, amire hunyorítással reagálok, majd felülök.
~Basszus… már ennyi lenne az idő? Éhes is vagyok… ~
A nap magasan az ég tetején. Dél már elmúlt, akárcsak az ebédidő, de én egy falatot sem ettem.  Felállok, leporolom magamról az esetleges piszkokat, amik rám ragadhattak, de nem történt semmi ilyen, szóval tiszta volt a ruhám.
Besétálok a városba. Sétálás közben megláttok egy éttermet. ~Kumo Étterem. A hasam elkezd morogni… EZ EGY JEL!  Hmmm… Azt hiszem itt már voltam, méghozzá Rinnel.
Igen, biztosan ez a hely volt az.
A fenének van kedve egyedül enni, állok az étterem előtt, és nem nézek rá… úgy állok, minthogyha várnék valakit, és aki elmegy mellettem, eszébe sem jutna, hogy én az étterembe akarok menni.~Lassan felhúzom magamat és hazamegyek aludni… ~
Ekkor még fogalmam sem volt arról, hogy egy fűszál lóg ki a hajamból.

4
Lezárt harcok / Re:Egy shini, egy maszkos és egy fullos XD
« Dátum: 2016. Nov. 04, 12:09:57 »
A fán pihenek még, s próbálom magamat összekaparni… Elég rossz bőrben vagyok, és igazából én sem tudom, hogy mi történik. Egyenlőre csak találgatni tudok.
A Családanya szavaira, csak forgatóm a  szemeimet.  Kezdek jobban lenni, de valószinűleg még mindig harc képtelen lennék. 
Az regeneráció közepette odakapom a fejemet Adrián szavaira.  Feloldja  a kardját? Hmmmm…. Talán nekem is kellene… Hátha gyorsabban “gyogyúlnék”. Adrián megindul, én pedig feltápázkodom a fán. G   ondoltam, feloldom a kardomat…. De nem igazán sikerült, mert szinte egyik pillanatról a másikra Adrián előtt lettem, ami sebesen száguldott felém. Mögöttem pedig a LélekBoszorkány, aki Adrián felé lökött, majd elugrott. Adriánon úgy láttam, hogy nem igazán akart megállni, vagy kikekrűlni…. Nekem kell! Amikor Karen elugrott, én is oldalra shunpoztam. Nem kellet sok, hogy Adrián elkapjon, és az imént történtek sem estek jól. Gyakorlatilag menni is alig tudok, és most elég rosszul érzem magamat. A Shunpo lendületével esek négykéz-lábra, majd tartom meg úgy magamat. Feltápászkodom, majd a kezembe veszem a kardomat….
-Ragyogj, Hikari! - Ezzel a tenyeremet végighúzom a kardomon, majd átalakul a Shi-Kai formájába.
A lélekenergiám megnőtt, jobban érzem magam, ám még mindig nehézkesen megy a mozgás.
-Rendben, Adrián… Összeszedem magamat… Igazából nem tudom, de már ROHADTÚL UNOM! - Mondom, az utolsó szavakat megnyomva, miközben “szenvedélyes tűz ég a szemeimben”, amit egyenesen Karennek küldöm. Annyira unom már ezt a Boszorkát… Már igazán elegem van belőle… de abból még inkább, hogy nem tudok mit csinálni!!!
Kétkezemben tartom a kardot, majd  odaszólok Adriánnak…
-Készülj! - Ezzel ránézek.  Gyakorlatilag ez az utolsó támadásom, amibe minden erőmet bevetem.
Oda shunpozók Karenhez az arcával szembe, majd a Rei képességemet használom, amitől el kellene vesztenie a látását néhány pillanatra.  Elég kellemetlen, hogy az utolsó erőimet ilyen gagyi és átlátható támadásra kell használnom, de jelen állapotomba mást nem igazán tudok. Ha a támadásom sikeres volt, akkor Karen olyan 1-2 másodpercre elvakul, és utána is gyengébben lát, foltosan. Karenhez olyan fél méter közelségbe jövök. Ha a támadás sikeres, akkor Karennek talán ez lehet a vége… persze, hogyha Adrián időben kapcsol. Ha nem sikeres, akkor egész szomorú leszek… Illetve figyelek Arra, hogy nehogy Adriánt vakítsam meg Karen valamelyik képességének köszönhetően.

5
Lezárt küldetések / Re:Rubin Szeráj
« Dátum: 2016. Okt. 07, 15:21:46 »
Az imént érdekes dolog történik velem. Miután befejezem a bemutatkozásomat hirtelenül “betámadnak” hátulról. Most hirtelenjében támadásnak is vélhetném, hogyha nem olyan lenne a rám ugrás, mint amilyen. Érezhető, hogy nem feltétlenűl akar engem bántani.   Az arcomon látszódott a pillanatnyi meglepődőtség.  A hangja hallatán elmosolyodtam… Mintha már hallottam volna valahol.
-Szervusz, Rin! - Mondom mosolyogva. - Valóban régen találkoztunk!  - Ezzel leugrik rólam, majd bemutatkozik.
A történtek után Minashaku~hadnagy kicsit leszidja Rint… Nem értem mit zavarja őt, hogy a hátamra ugrott. Bár, minthogyha megváltozott volna… Komolyabb lett? Talán. Ettől függetlenűl látszódik rajta a hamis magabiztosság, de ennek nem adok szót. A hadnagy reakciójának “hangot adva” forgattam a szememet, majd mintha semmi sem történt volna, úgy csinálok tovább.
 Az már más, hogy utána a hátamra ugrik vissza, amit egyébként hagyok, mert különösebben nem zavar. 
-Egyébként, hogy vagy?  Hogyan telnek a mindennapjaid?  - Mondom kedvesen és érdeklődöen. Eztán a válaszától függetlenűl mondom neki, hogy “-Mindenesetre, jó újra látni! -”  .
Leszáll rólam, majd odamegy egy másik sráchoz. Öhhm… Hát erre így hirtelen nem tudok mit mondani.  Legalább egy “mindjárt jövök”, vagy egy “uncsi vagy bakker”-t azért elvártam volna.  Amikor elsétál kicsit felvonom a szemöldökömet, de semmi különösebb reakciót nem csinálok.  Ha visszajön, szívesen folytatom vele a beszélgetésemet… vagy, hogyha út közben akárki is idejön hozzám…. Azzal is.
Miután átértünk a kapun és megtörténtek a beszélgetések, Minashaku~fukutaicho megkérdezi, hogy nem-e érzünk valami furcsa lélekenergiát. Érdekes… Ő egy hadnagy nem? Ez esetben, hogyha ő nem érzi, akkor mi hogyan is érezhetnénk? Vagy talán gyenge az érzékelésben?
Következő pillanatban egy nagy füst felhő  tört ki. A kezemet olyan gyorsan raktam a kardomra, hogy talán még a füst se jött  elő teljesen. A hadnagy parancsára a legközelebbi fedezékbe villám táncolok. Ha Rin esetleg még rajtam van, akkor szólok, neki, hogy kapaszkodjon. Az esetleges “ellenfél” támadására, illetve a további parancsokra várva várakozok.

6
Csevegő / Re:Játszanék
« Dátum: 2016. Szept. 24, 11:01:28 »
Halihó!
Socra, KT-ra, vagy akármi másra keresnék játékos társat! ^^
Ha úgy van, akkor szívesen segítek vinni a karakter történetszálát is!
Privát Üzenetben, vagy chaten is zaklathattok, hogyha fent vagyok! ^^

7
Lezárt küldetések / Re:Rubin Szeráj
« Dátum: 2016. Szept. 13, 18:32:09 »
A reggeli rutin befejezése után, edzek egy kicsikét magamban. Semmi különös edzést nem csinálok, csak egy kis bemelegítést, illetve pár laza edzéshez használható mozzanatot… Mondjuk egy-két fekvőtámaszt.  A múltkori sebem még gyógyulgat, ami igazából nem egy nagyon nagy dolog, de azért elég kellemetlen… Nem fogok belehalni, hogyha felszakadna a seb, illetve elvérezni sem, de nem esne jól.. még ha nem is fájna annyira. Amikor már kezdtem megizzadni, belemegedni az edzés miatt, jött egy kis lepke, ami a homlokomra szállt, mivel éppen a felülés sorozatomnak a végén jártam és néha kell egy kis pihenő.
Ahhan… szóval menjek az első osztag épülebe. Rendben! Vajon miféle küldetést kell végrehajtanom? Ideje lenne… Rég voltam küldetésen. Utoljára még azon a küldetésen voltam Taka~sanal, amin azok a zombik is voltak! Blee! Elég büdös volt!
Gondolom, miközben összekapom magamat, illetve megmosakszom. A cselekmények után megigazítom az egyenruhámat, majd dőlten felcsatolom a kardomat a hátam mögé. Ez még nekem új, de elég menőnek tűnik… Elindulok az első osztag felé, miközben a következőkön gondolkodom:
Vajon mi lehet a küldetés célja? Testőrködni kellene? Abba nem is lennék rossz… Vagy talán rájötttek az Elinás dolgaimra és így akarnak tőrbe csalni? Áhhh… Nem hiszem… akkor csak simán rám robbantanák a házat… Ám ez egyszer sem azt jelenti, hogy nem jöttek még rá. A shinigamik mindenhol ott vannak és mindenről tudnak. Megérkeztem! Bemegyek oda, ahová hívattak, és látom, hogy nem én voltam az első…  Hangosan köszönök, miközben azt figyelem, hogy hátha van-e egy-két ismerős arc itt…
-Hali! - Köszönök, közben megláttam a szöszit, akit azt hiszem Minashakunak hívnak… Őt ismerem! Illetve… A múltkori 11. osztagos is itt van, aki a sebemet okozta.  Az a seb tényleg nem komoly, csak furán jött ki.  Bemutatkoznak… Igazam volt! Minashakunak hívják, a múltkori 11-est pedig Ichironak.  Rajtam a sor.
-Hali! Yochike Hiraoka vagyok a 3. osztag 6. Tisztje. Az erősségem pedig a Zanjutsu, illetve a shunpom. Egyikkel se vagyok egy mester, de ezek a kiemelkedő tulajdonságaim. Ha harcba keverednék, akkor én lehetek az, aki hirtelen ott terem segíteni, de akár felderíteni és előrenyomulni is tudok. A Kidou az, amiben nem a legjobb vagyok, ám ismerek egy-két egész jó kidout. - Szerintem egész pontos kis leírást adtam magamról… Talán tűl pontosat is. Ha netán valaki megszolni mint a bemutatkozásomat, mint a belépésemet, csak szimplán egy szemforgatással ( :roll: ) és egy “ehh”-vel  viszonzom. Nem igazán érdekelnek mások véleményei… Vagyis, rosszul mondtam. Inkább másoknak a “beszólásai”, illetve a nem építő jellegű negatív kritikák.
Elindultunk az Emberek világába testőrködni… Átkelünk a kis kapun, amit mér egy jó-párszor használtam, így az út is ismerős.  Nem feltétlenűl probálkozok ismergetni, beszélgetni… csak csöndben battyogok ott, éppenséggel besoroltam. Persze, hogyha odajön hozzám valaki beszélgetni, akkor nagyon szívesen és örömmel beszélgetek vele. Szeretek beszélgetni, ám sokszor jobb csak csöndben lenni… Hogy is van a mondás?  “Hallgatni arany, beszélni Ezüst.”
Az kapu másikfelén egy lány várt ránk, aki eléggé izgalomban lehet… és amikor izgatott akkor csak beszél. Elmosolyodom rajta… olyan aranyos látvány.
A Lány, aki a negyedik osztag tisztje, átnyújt valamit a vezetőknek, Minashakunak… Egy térkép! A kérdés adott… “Tud valaki itt tájékozódni, ezzel a térképpel?”
Én tudnák szerintem, mivel elég sok időt töltök itt, ebben a városban, ám mégsem érzem magamat biztosnak egy ilyen pozíció betöltéséhez. Megvárom, hogy mi lesz, majd követem a vezetőt.


8
Lezárt harcok / Re:Ichiro vs Hiraoka
« Dátum: 2016. Szept. 10, 21:13:20 »
Sikeresen állon vágtam, amitől ugyan nem esett el, de biztosan megérezte és egy darabig érezni is fogja. A támadásom után megpróbálok még egy frontális támadást bevinni, ami egy másik ütés gyomorszájon. Ahogy mondtam.. próbálok, mivel egy érdekes technikát használ, amivel már szemeztem egy ideje, de nem jutottam el odáig, hogy megtanuljam. Elkezdi a kardot fprgatni maga körül, és így megvágta az alkaromat, amiből elkezdett lefolyni egy vércsepp, majd megvágta az oldalamat, ami egy kicsit súlyosabbra sikerült… Még időben hátrábbugrok, mielőtt komolyabb gondok lennének ebből.  A vércsepp végigfolyik az alkaromon, illetve a baloldalamon lévő vágás, átitatja a ruhámat. Csípős az a seb, ám ez nem igazán érdekel… mint aki meg sem érezte, kihúzom magamat, a bal kezemben használatba helyezem a gyógyító technikámat, majd elkezdem az oldalamon lévő sebet gyógyítgatni, utána pedig az alkaromon lévőt is. 
-Nem volt rossz! Sőt! Egész jó húzás volt… - Mondom, elismerően.
-Viszont én most itt hagylak… bocsi!- Ezzel vállat vonok, hátat fordítok neki, majd elsétálok, miközben intek neki egyet.
-Na, Hali! További jó edzést! - Köszönök el… Úgy tűnik, minthogyha meg futamodnák, ám ez közel sem így van. Na jó, talán egy picit… De csak mert már unalmas volt, és a Lélekenergiámból is kezdtem kifogyni. Vagy inkább a trükökkből? A fene se tudja. A lényeg az, hogy lelépek, és otthagyom.
Hazamegyek, meggyógyítom magamat rendesen, ám az oldalamat valahogyan nem sikerült teljesen meggyógyítani, csak olyan hegesen, ám ennyi baj legyen. Miután bejefeztem az edzést, elmegyek lefürödni, majd pihenek egy kicsit és átgondolom ezt a kis edzést, hogy miért is tudod megvágni. Lényegében azért, mert túl sokat akartam… Ha az ösztöneimre hallgatok, és elugrok onnan, akkor megúszom ezeket a sebeket. Ehh! Majd legközelebb figyelek! Ha ez élesbe ment volna, akkor talán már nem is mozognák..


/köszönöm a játékot!/

9
Lezárt harcok / Re:Taki vs Hira
« Dátum: 2016. Szept. 04, 11:05:59 »
Sikerült! Ezzel egy percerz mosoly jelent meg az arcomon.  Ki billentettem az egyensúlyából!Most kellene támadnom!  Ám mielőtt akármit is csniálhattam volna, Taka~han egy egész nagy ugrást csinál, majd feldob és egész gyorsan kezdek el pörögni.
Az ugrásnál annyi minden történt a fejemben.. nem értettem, amit csinál. Ezek után pedig még arra is rájöttem, hogy milyen lehet a ruháknak, amikor a mosógépben vannak.  De én viszont pörgök és még zuhanok is! Nem lesz ez így jó. Kezdek szédülni, a lélekenergiám is kifogyóban van… akárcsak a fizikai erőm. Kezdek kifogyni a tartalékokból. Egész kellemetlenül érzem magamat esés közben, ám már lassul a pörgés… Amikor már nagyjából láttam is, hogy mit -merre, még éppen van időm egy shunpot elereszteni, ebből kifolyólag megszűnik a zuhanási sebességem, és nem fogok a földön szétloccsanni. A lélekenergiám már lassan nullán van…  Miután  elmúlt a szédülés (ez nagyjából öt másodperc ), megfogom  a kardomat, majd….
-Ragyogj, Hikari! - Mondom, eltökélten, mire  egy lélekenergia hullám jön felőlem, ami igazán nem volt nagy… de, aki jó kidouban az érezhette. A kardom nem sokat változott, csak annyit, hogy vörös lett a fogója, illetve hófehér lesz a pengéje, ami enyhén csillog… de nem nagyon, viszont tökéletesen látszódik, hogy a pengén néha-néha megvillan valami, illetve a napfény alatt olyan, minthogyha  belenne rakva apró kristályokkal, de ez nem így van, csak a kardom ilyen…. Igazából én sem tudom miért, de szerintem egész szép.
A shikai feloldása után a lélekergiámat visszanyelem, és még egy ki bónusz is jön hozzá, ami nem olyan sok, de még jól jöhet.
-Ő a kardom… Hikari!- Hatás szünet,  közben úgy mozgatom a kardot a csuklóm segítségével, hogy tökéletesen látható legyen a penge minden része.
-Nem tudom, hogy kíváncsi voltál-e  rá, de azért én megmutatom. - Ezzel Taka~hanra nézek, mivel neki mondtam, nem a klónjának.  Ezek közben kilihegem magamat, majd felveszem a védekező/harci pozíciómat és várom a támadását, ami hogyha frontális lesz, akkor a Rei képességemet használva megvakítom a klónt, majd egy vágást ejtek rajta, amivel a lehető legtöbb sebzést szeretném biztosítani. Már unalmas ez a klón… mármint nem úgy értem… Kicsit kellemetlen, hogy egy klónnal kell harcolnom.

10
Lezárt harcok / Re:Taki vs Hira
« Dátum: 2016. Aug. 28, 13:19:08 »
A klónnal való harc megkezdődött. A lefogás nevű technikám nem sok hatást ért el, gyanú, hogy  immunis lenne rá, ám mintha láttam volna az ujját megmozdulni… Ezek szerint biztosan jó kidouban is, illetve a lélekenergiája se alacsony. Vagy legalábbis hozzám képest biztosan nem. A talaj hasítás nevű technikával próbálom megzavarni, de olyan mintha már ezerszer látta volna ezt a technikát.  Egyszerűen hátrébb áll. Se baj! A következő támadás talán sikeres lesz! Paralízis nevű technikámmal ezernyi- és ezernyi vágást képes lehetek másodpercek alatt elérni. A támadással az ellenfelem izmait vágom el, elég nagy sebességel, de gyorsan észrevettem, hogy hasztalan az egész.  Kivédi! Hihetetlen reflexekkel rendelkezik. Pedig ez csak egy klón. Hátrébb ugrok, nehogy valami ellentámadást indítson. Késő! Ugrás közben elkapja a csuklómat és ahogyan elnézem, próbál a feje fölött átemelni. Ideje bemutatni, hogy mi van még a tarsolyomban! Hagyom, hogy a földbe döngöljön, vagy valami olyasmi. Mielőtt a földhöz érnék, a megfelelő időpontban használatba helyezem a földsűlyledés nevű technikámat, a megfelelő időben használva “meg sűlyesztem a földet” , amitől én simán besűlyedek a földbe, míg Taki~han csak elvesztheti az egyensúlyát a föld hirtelen elmozdulása és egyenletlensége miatt.  Remélhetőleg elenged, de hogyha nem, az sem baj, mert azonnal előkapom a kardomat és megvágom a kezét… Esetleg le is.Talán nem ezt a képességet kellene használnom, mivel van jobb képességem is erre az esetre, de most ez sikerült, így jött ki. Ha elengedett, akkor azonnal el shunpozok onnan, majd védekezek. Most már tudja, hogy van egy ilyen technikám is… De azt nem, hogy van egy hasonló, ami igazából… jobb ennél. Talán fel kellene oldanom a Shikait? Talán.

11
Lezárt harcok / Re:Ichiro vs Hiraoka
« Dátum: 2016. Aug. 22, 12:52:43 »

-Védtelen ember? Ugyan már… Ennyi erővel, hogyha valamilyen úton módon elveszem a lélekölődet, akkor már védtelen is leszel?  Ugyan már.  Mellesleg, a lábadat és a fejedet tudtad volna még használni, illetve kidoukat és egyebeket is… - Végülis, igaza van, no de akkor sem kell nyavalyogni. Nem az a “harcos” védtelen ember, akinek hátra van kötve a keze… A védtelen ember az egy kiképzés nélküli falusi, vagy akármilyen átlag ember. 
A Kensei támadásomat kivédte. Ahogyan gondoltam!  Csak egyszerűen odébb shunpozik.
Nem támad.  Vajon mit csinálhat? Taktikát tervez? Nem hiszem....
A Hadou:01 Shou technikámmal megbököm egy kicsit.  Elugrik, de nem volt elég gyors! A támadásom elérte a jobb vállát, amitől fordult egy teljes fordulatot és elkezdet arccal a föld felé esni.  Nem gondoltam volna, hogy ekkorát üt ez a technika… még nem is igazán használtam. Ám az, hogy elugrott, azt jelenti, hogy figyel. Én sem hagyhatom, hogy akármi elterelje a figyelmemet róla. A bal kezébe átrakja a kardot. Mire készül? Innen nem sok támadási lehetőség van, max az, hogy frontálisan nekem jön, de annak nem sok értelme lenne. Esetleg van valami, amit még rejteget?
Előre shunpozik! Lassú!  Ahogy elnézem, a shunpo nem az erőssége. Minden mozdulatát látom, így nem nehéz kikerülni, illetve ellentámadást csinálni ellene. Hátrébb shunpozok az előtt, mielőtt ő elém érkezne, így a levegő vágná meg. Egy három métert shunpozok odébb, majd a Chigiri képességemmel zavarom meg, illetve támadok rá. Ha ezek után még állva maradna, amit nagyon remélek… Akkor a Bakoduo 19: Dojou no Chinka nevű technikámmal a földbe süllyedek, így eltünök neki a látómezöből, majd pontoson ő alatt jövök ki megfelelő lendülettel a földből és próbálom állon vágni.  Ha betalál, azt meg fogja érezni… Ha elájulni nem is. Ha az állas betalál, és földre csücsül tőle, akkor egy “balta rúgással” megküldöm. Ezt próbálom nem gerincen, nyakon, illetve a fején alkalmazni, mert abból komoly bajok is lehetnek.  Inkább a vállára, vagy  gyomrára, hasára próbálok célózni, hogyha úgy van a földön. Ha azonban az állastól nem került a földre, akkor a 90 fokban tartom a könyökömet, majd a jobb kezemet a jobb, a bal kezemet pedig a bal irányba “elcsapom”, ezzel  támadással esetleg a kezéből is kieshet a kard, bár nem hiszem. Ha nem esik ki a kezéből a kard, akkor a jobb kezem hajlatával “megfogom” az ő bal kezét, úgy, hogy ő azt ne tudja használni, mozgatni addig, ameddig a fogásban van. A másik kezemmel. Pedig védekezek, addig, ameddig nem történik meg a következő lépés: Átbújok a bll keze alatt. A fogás egyre gyengűl, de nem eresztem el és ha úgy érzem, hogy kitudna szabadulni, akkor gond nélkül újra meg tudom feszíteni, egy pillanat alatt. Ha ez sikerült, akkor mögötte vagyok és belerúgok az ő láb hajlatába olyan erővel, hogy “le térdejlen tőle”, majd a bal kezét hátrahúzom,  megfordulok úgy, hogy háttal legyek neki, majd a lábamat a hátára/oldalára teszem ás azzal is lököm magam, erőt fejek ki, miközben próbálom kicsavarni, kiszedni a kezéből a lélekölő kardot.  Természetesen figyelek, mert akármikor roszamra fordulhat a helyzet, és akkor gyorsan kell reagálni. Ha sikerült kicsavarni a kardot a kezéből, akkor  megfogom és odébbshunpozok vele.  Aonban, hogyha nem  marad állva a talaj hasítás  után, akkor  nemes egyszerűséggel hagyom hogy felálljon, majd úgy próbálom meg ugyan ezeket a kombinációkat

(click to show/hide)

12
Lezárt harcok / Re:Ichiro vs Hiraoka
« Dátum: 2016. Aug. 19, 10:41:58 »
A támadásom sikeres volt! Hátrakötöttem a kezeit és meg is tudtam vágni. Viszont a reakciója nagyon nem tetszett…
-Te meg miről beszélsz?! A harcban nem mondhatsz ilyeneket! Nem tiszta harc az lenne, hogyha tökön rúgnálak, vagy valami alajs ságot használnák…  Ha ez neked aljasság, és csak nyavajogni tudsz, akkor még nem értél meg egy igazi harcra….   - Mondom elsőnek, dinamikusan, olyan “lekiabálosan”, majd a csalódottan fejezem be a beszédemet.
Végülis, nem értem… Talán ő nem-Most, hogyha  lenne jó a kidoukban? De ez akkor sem jelenti az, hogy ez egy “aljas húzás” volt. - Ha én a kidouban vagyok jeles, az ellenfél meg a kard forgatásban akkor nem kérhetem meg, hogy csak kidout használjon-. Ha az előző mondatommal valami kifogása lenne, akkor ezeket a gondolatmeneteket is elmondom neki.
-Nincs okom megölni téged, pedig hidd el… Hidegvérrel megtenném. Lényegében, nem akarok bajba keveredni csak azért, mert  megöllek… Mi hasznom lenne belőle? -  A mondat teljesen nyugodtan mondom… már-már ilyesztően nyugogtan beszélek arról, hogy simán megölném, hogyha arról volna szó és úgy hozná az alkalom.
Feloldom a technikámat, majd hátrébbugrok. 
-Büszke lehetek magamra? Ugyan már…- Mondom nyugodtan, ereszkedő hangsúllyal, majd felnevetek. - Hiszen nem is volt olyan nagy dolog! - Nevetek hangosan és kissé idegesítően.
-Na gyere! - Szólok vissza erőteljesen a védekezés felszólítására, majd a kardommal védekező állást veszek fel. Az ellenfél furcsa mozdulatokat tesz. Képzeletbeli WC? Mit csinálhat? Két kézben fogja a fegyverét, ami a halál istenek már-már jelképe, baj társa, amit olyan nagy becsben tartanak, tartunk. A lélekölő…  Vajon mire készülhet?
Későn veszem észre, hogy mit is akar, de még éppen hogy időben hátraugrok. Annyira közel volt ez a támadás, hogy az arcomat is megvágta, körülbelűl ugyan ott, ahol  neki is sebe van, csak az enyém függőlegesebb vágás, míg az övé vízszintes. 
-Nem rossz, na de ez szerintem aljasabb húzás, mint az, hogy kidoukat használok, nem gondolod? - Nem is sejti még, hogy ez a képesség az én zsebemben is ott rejtőzik. A kardomat félkezemben leeresztem, majd olyan 3 méter távolság közt hagyok köztünk, majd az leengedet jobb kezemben lévő karddal egy laza mozdulattan suhintok felé. A suhintás iránya vízszintesen befelé volt, na és közben én is használatban helyeztem a Kensei technikámat. Miután megcsináltam a technikát, ha sikerült eltalálni, ha nem, hátrébbugrok és várom a támadását. Valoszínűleg meglepődhetett, hogy én is ismerem ezt a technikát, még akkor is, hogyha nem olyan nagy dolog.  Ha nem pár másodpercen belül, amit azonban kétlek… de ha mégis, akkor én támadok! Vagyis valami olyasmit csinálok. 
A Hadou:01 Shou képességemmel messziről “megbököm” olyan erővel, hogy érezni tudja és kicsit kibillentsem az egyen súlyábol, hogyha éppen instabil, vagy legalábbis ezt szeretném megcsinálni.

(click to show/hide)

13
Lezárt harcok / Re:Ichiro vs Hiraoka
« Dátum: 2016. Aug. 18, 20:21:06 »
Edzés közepette egy kellemetlen alak oda kecmergett hozzám, és “beszologatott”. Nem igazán hatottak meg a szavai… Helyette inkább csak mosolyogtam. Bár nem igazán reagáltam többet arra, hogy le cirkuszi mutatványozott.  Belekortyolt a szakés üvegbe, amit a kezében tart.  Az ilyen fazonoktól akármi kitelik, ezért nem lankad a figyelmem, nem-e megtámad. Hiszen nem csak, hogy modortalan… még részeges is és ebből kifolyólag nem feltétlen beszámítható.  Nemsokára ez az elképzelésem be is igazolódott.
Támadni fog! Futott át az agyamon a gondolat, majd a vágását úgy védem ki, hogy neki  hátrébb ugrok eggyel.  Az ilyen kiszámítható és egyoldalú támadásokat egyszerű kivédeni, még akkor is, ha nem sokon múlt, de nem is kevesen. 
A próbálkozásán elmosolyodok, de nem a gúnyos mosoly, hanem inkább a tüzes, fellángolós mosoly lett az arcomon.  A srác biztosan a 11. Osztag tagja… más nem is lehet. 
-Tudok-e harcolni? Ugyan már… Derítsd ki! - Kacsintok neki. Miközben leereszti a kardját és úgy látom, hogy már függőlegesben van, a mutató és középső ujjammal rámutatva, az ő háta mögé kötöm a kezeit, majd ha ez sikerül, előhúzom a kardomat oda shunpozok hozzá, majd a hozuri képességemnek köszönhetően úgy próbálom megvágni az arcát, hogy éppen csak megkarcoljam, majd azt mondanám, hogy “Látod? Most meg is ölhettelek volna.”   Ha látnám, hogy úgy mozdul, hogy még a végén véletlenül is komolyabb sebzést okoznák neki, mint amit kellene, akkor a kardot visszahúzom és inkább rúgok egyet.
Azonban, ha nem sikerülne lekötözni a kezeit, vagy mielőtt kihúznám a kardomat valahogyan feloldaná, akkor védekező állásba váltok és várom a támadását. A kardomat nem húzom még elő, ez esetben ez még ráér. A támadásától függően fogok kereszt támadásokat is alkalmazni. Vajon mennyire képzett a kedves “edzőtárs”? Meg fog majd tudni lepni valamivel? Remélem nem fog bekattani, vagy valami.  Talán még ismeretségre is szert tehetek, ami igazából már rám fér… Nem sok barátom van, sőt! Inkább azt mondanám, hogy csak ismerőseim vannak.

14
Lezárt harcok / Re:Taki vs Hira
« Dátum: 2016. Aug. 18, 20:00:36 »
Félbeszakított. A mondatomat félbehagyom, mivel kíváncsi vagyok, hogy mit is akarhat.
Oda teleportál az egyik táblához. Hirtelen nem tudom, hogy mi is van a táblára írva.
Alaposan megfigyeli az öklét. Vajon mire készül?  Felvesz egy alap állást. Támadni fog! Na, de nem rám. Az előtte lévő falat, illetve táblát célozza meg az ütéssel, ami be is talál. Az előtte lévő fal egyszerűen …. belyukadt? He? A föld megreped és egy kör alakú formában kissé be is “omlik” alatta. Csak most jövök rá, hogy milyen szintű ellenfelem is van. Csoda, hogy idáig bírtam és nem teljes erővel támad ellenem. Egy ilyet nem szeretnék a saját bőrömön tapasztalni… Ezzel a lyukra  nézek, majd pislogok egy…. kettő… hármat. Az arcomon látszik a meglepődötség. Egy hanyag mozdulattal a lyuk felé mutatok, majd megrázom a fejem és újra észhez térek.
-Öhhm… Szóval… Ízé…- Mondom zavarodottan, de utána úgy folytatom, mint a “meglepetés” előtt.
-Egy új tisztel van dolgom? Egyébként mióta vagy az osztagban? Nem igazán láttalak még.... Hiába vagy valahonnan ismerős.  -
Tönkre ment a keze? Mi a fene?! Ehh… legalább őszinte.
Miután válaszolt a kérdésre, a gyógyítást is abbahagyom. Megrázom a kezemet Szóval nem régóta van itt…
-Szóval… akkor nem vagy új tiszt se? Esetleg egy régi? - Kérdezem érdeklődően. Egy ilyen erővel rendelkező embernek nem átlag besorolású Shinigaminak kellene lennie, szóval biztosan egy tiszt…. Talán a kapitány, aki egy kicsit átalakult? Nem, nem hiszem…. A kapitány sokkal forrofejúbb.  A hadnagy lenne?  Na mindegy is, a lényeg, hogy elég erős.
Taki-Han…. Értem.
Hátrébb ugrok, majd távolról szólok!
-Felőlem folytathatjuk is azt, amit félbe sem hagytunk! - Egész vidáman mondom  ezeket a szavakat. Olyan mosolygósan.  A következő lépésére nagyot nézek… Egy klón.. (?) Ennyire lenézne és gyengének tartana, hogy egy klónt küld ellenem… Bár így belegondolva, amit az előbb láttam… lehet ez is sok lesz. Végül is mit gondoltam, ezt  a helyet a “nagyágyukra” tervezték, nem rám. Megidézett klónt jól megfigyelem. Semmi különös, ugyan úgy néznek ki. Vajon ugyan olyan erősek is? Nemsokára kiderül. Felveszem a védekező állásomat, majd várom a támadást. Taki-han lemegy a pályáról és előkap egy füzetet, meg néhány cerkát.  Jegyzetet készítene? Rólam? Talán kiderült az Elinás dolog? Csak nem…
A gondolat menet után, ráveszem magam, hogy támadjak is végre. Közelebb shunpozok ( olyan öt méter távolságra), majd a Bakodou:01 Sai technikámat alkalmazva megpróbálom lefogni… A cél nem az, hogy ezzel tegyem harc képtelenné, hanem, hogy vajon mennyire hatásos ellene az én szintű kidouim. Ha a támadás sikerült, és az első fél másodpercben nem oldja fel a kidout, akkor előkapom a kardomat, közelebb lépek egy jó méterrel, majd a Talajhasítás nevű támadásommal próbálom összezavarni. Nem hagyok neki időt, hogy reagáljon, már jön is a következő támadás. A föld darabkák a klón előtt repkednek, és ilyenkor az ember azt várja, hogy hátulról támadnak.. Na, de nem! Én szemből jövök neki úgy, hogy neki egy kicsit baloldalra legyek és a paralízis nevű képességemet próbálom rajta használni.  Vagy legalábbis… ezeket próbálom csinálni.

15
Lezárt harcok / Re:Taki vs Hira
« Dátum: 2016. Aug. 08, 15:14:45 »
“Chh”?! Ezt azért így nem kellene szerintem. Ennyire lenézne? Bunkóság. Na, de nézzük is mit tud. Figyelemmel kísérem végig minden mozdulatát. Azt, ahogyan kihúzza a kezét a zsebéből és azt is, hogy összeszűkül a szeme. Egyből leeset. Most fog támadni!  A támadására nem is  tudok hirtelen mit reagállni, mert egy szempillantás alatt már az arcomban volt.
“Fuu de gyors!” Futott végig az agyamban, miközben kaptam egy pöckölést. Amikor az elém már-már teleportált, az arcomon látható volt a meglepetség és az is, hogy nem is igazán érzékeletem a mozgását. A pöckölés erejétől repülök egy bő öt métert.
“És még Hakudában is sokkal képzetebb nálam. “ Jött a második gondolat. Nem hagyom magamat a falnak csapódni. Lehet, hogy nem vagyok erős, de jó a reakció időm és a lehető legrövidebb idő alatt találom ki a lehető legjobb mozzanatokat. Még mielőtt akárminek is neki csapódnák, olyan pózt váltok, hogy meg tudjak állni, miközben a lábaon is maradok.  Mikor kitámasztom magamat és a lábam a földhöz ér, még csúszok egy két métert, de nem lett semmi különösebb gondom.  Jön! Bár megint nem látom, hogy mozog és még normális állást sem tudok felvenni. Itt sem tudok sok dolgot tenni. A következő pillanatban mellettem teremt, én pedig a levegőben voltam fejjel a föld irányának. 
“Mi a fene?!” Erős! És gyors! Viszont nem hagyom azt, hogy a megfejeljem a földet. Még időben kinyújtom a kezeimet, majd egy lökő mozdulattal a talpamra állok.  Már jön is! Kapcsoltam, mikor már jön is az első ütés tőle. Az gyomron talált. A második is sikeres , az bordán. Eléggé fáj, de megmaradok. Kapom még egy pár ütést, mire az alkaromat sikerül úgy helyezni, hogy védekezni tudjak. Az alkaroma a következő képpen tartottam: Az öklöm a homlokomnál, a könyököm a hasamnak támasztva, és egy kicsit begörnyedtem, hogy kisebb felületet tudjon eltalálni. Alapvetőleg nehéz volt a záporozó ütések közben mozogni, de így legalább ki tudtam védeni néhány ütést, még akkor is, hogyha fájt. Na, de ugyan… A fájdalomtól csak erősebbek leszünk.  Miután befejezi az ütéseket hátraugrok, én pedig fé ltérde ereszkedek és lihegek. A karomat lógatom. Nem lett semmi különösebb bajom, de azért nem esett jól. Viszont ezektől az ütésektől az alkarom eléggé érzékeny lett… Remélem nem lesz baj ebből.
Segítséget ajánlott fel. Na neeeeem… Azt hiszi, hogy én ennyitől kidőllök?  Tényleg erős, de azért én sem halok meg ennyitől. 
-Nem köszönöm…. Megvagyok. - Lassan felállok, és tartom vele a szemkontaktust, miközben akaratlanul elmosolyodom.
-Nem vagy rossz… Mond csak, te mióta vagy az osztagunkban? Esetleg nem egy új tisztel van dolgom? - Kérdezem, és akár azt is érezheti ezekból a szavakból, hogy elismerem az erejét. Végülis így van, de ezt nem akarom a tuttára adni.  Ameddig folyik a bájcsevej, az alapvető gyogyító technikámmal elkezdem gyógyítgatni a bal, majd a jobb alkaromat is. Nem viszem túlzásba, csak annyira, hogy ne legyen ilyen érzékeny. Miután befejeztük a beszélgetést, illetve én is a gyógyítást, váram a következő támadását. Miután látom, hogy kihasználja a gyorsaságát, figyelek arra is.  Se a gyógyítás, se a beszélgetés közben nem lankad a figyelmem, és egy pillanat alatt védekező állásba tudok állni.  Most én jönnék, de még nem… Még nem tudtam meg eleget az ellenfelemről.
-Mellesleg, mi a neved? - Kérdezem, valós érdeklődéssel. A szemkontaktus fontos! Szóval azt tartom. Rengeteg mindent meglehet tudni az emberekről, hogyha tartod a szemkontaktust.

Oldalak: [1] 2 3 ... 10