Üzenetek megjelenítése

Ez a szekció lehetővé teszi a felhasználó által írt összes hozzászólás megtekintését. Vedd figyelembe, hogy csak azokba a fórumokba írt hozzászólásokat látod, amelyekhez hozzáférésed van.


Üzenetek - Kurosawa Rin

Oldalak: [1] 2 3 ... 16
1
Küldetések Soul Societyben / Re:Foszlányok - Törött szárnyak
« Dátum: 2019. Márc. 01, 18:24:52 »
Nem hittem volna, hogy a mai nap más munkám is lesz a takarításon kívül. Ezzel szemben megtörte a csendet egy pokollepke. Miszerint irány dolgozni, mert egy nagy probléma van.
Az egész küldetés furcsa volt számomra. Maga a lázadás miértje. Sose tudtam megérteni, hogy mire jó. A vége mindig csak szenvedés és gyalázat. Persze meg se kéne próbálniuk, mert elég valószínű, hogy mi megállítjuk őket.
S méghozzá nagyon sok információval nem szolgáltunk. Viszont, így nagyon izgalmasnak ígérkezett. Megérkezve a kapuhoz sok ismerős arccal találtam szembe magam.
Ahogy elmondta az információkat utunkra is indított az első osztag egyik tisztje. Viszonylag elég gyorsan elértük a körzeteket, s a hetvenesnél pedig 2 csoportra oszlottunk. Bár az nem nyugtatott meg engem, amit az aprócska faluba belépve tapasztaltunk.
Mindegyik lélek szinte megszólalásig hasonlított a képen lévő személyekre. Nagyon furcsa érzés lett úrrá rajtam. Éreztem egy egy fajta nyomasztó érzést, mely nem éppen tetszett. Valami itt nincs rendben.

-Ezek csak üres bábok Tenkai. Lesznek még itt gondok. -majd elhallgatva fogtam kezembe Csonttörőt.
Sose gondoltam volna, hogy majd egy ilyen esettel találom szembe magam. Mintha csak ikrek lennének különböző korban. Nagyon furcsa volt, s egyben csekély félelemre adhatott okot a lélektelen délibábok.

-Mindenestre mindenki maradjon higgadt. A zavarodott elme sose vezet jó útra. -fújtam ki magam, majd körbe állva vettem fel az alakzatot.
-Ahogy érzékelem nem akarnak semmiféle információt kiadni számunkra, viszont ennek az oka lehet az, hogy nincsen lelkük.
Próbáltam a legrosszabb esetre is felkészülni, hisz nem lenne jó itt elpatkolni. Eközben egy kisebb gyermek találta meg Hyou-sant. Valamiért izgatott lett, s egy nagyobb tömeghez szaladva iramodtak felénk. Nem is értettem, hogy mi miatt, de eddig észre se vettek minket. Most meg körül vettek minket.
-Ez nagyon furcsa. Hyou-san miatt izgatottak lettek. Érzékeltél bármi -féle furcsaságot, mikor a hakamádhoz ért? -néztem rá kérdő szemekkel, s próbáltam a miérteket megtalálni.

2
Küldetések Soul Societyben / Re:Foszlányok - Törött szárnyak
« Dátum: 2019. Febr. 20, 17:55:11 »
Kezdtem azt érezni, hogy a mai napom sose ér véget. Hisz a teendők sokasága úgy sorakozott előttem, mint egy óriási hegy. A mai napot is, mint mindig edzéssel kezdtem. Kint az udvaron majd  bent a dojoban. Utána lefürödtem, kitakarítottam, megcsináltam a reggelit a testvéreimnek és végül kisebb, nagyobb sikerrel próbáltam őket fel is kelteni.
Ahogy ez megtörtént neki is láttunk az evésnek, amiből kaja csata lett. A kisebbek sose bírnak magukkal, így aztán moshattam is rájuk.
Teregetés közepette egy pokollepke érkezett meg hozzám, egy rövid és tömör üzenettel együtt. Miszerint mindenki azonnal jelenjen meg a keleti kapunál. Semmi más információt nem kaptam, így egy kicsit furcsállottam is. Vajon megint mi történhetett?
Míg a kérdéseimet rendezkedtem magamban, addig felvettem a shinigami ruhámat, kardomat oldalamra csapva köszöntem el az otthoniaktól. Majd rögtön el is indultam. Utamat még mindig e kérdések övezték, de emiatt még jobban vártam a további információkat és a lehetséges küldetést. Ahogy megérkeztem a kapuhoz sok ismerős alak fogadott. Oda is iramodtam hozzájuk, majd meghajolva köszöntöttem őket.

-Üdv. Kurosawa Rin vagyok a 11.osztagból. -majd kinyújtva kezemet próbáltam nyitni feléjük.
Ahogy megérkezett mindenki a helyszínre az 1.osztag egyik tisztje közölte velünk a továbbiakat.
Képeket körbe adva egy barna hajú nőt és egy fekete hajú férfit láthattunk, akik elvileg lázadni akarnak. Viszont egy a bökkenő, hogy a tartózkodási helyük jelenleg ismeretlen.
Egyik a 77.-es a másik a 70.-es körzetből való, aránylag közel hozzám, bár még sosem láttam őket.
Eléggé egy érdekes küldetés azt meg kell valljam.
10 fővel 5-5 csapatokra oszolva kezdtük el a küldetés 1-1 kapitány vezetésével.
Sose értettem mire jó egy lázadás. Többnyire nem érnek el vele semmit, csak az életüket kockáztatják. Hisz így is úgy is elkapjuk őket, de sose tanulják meg, hogy a rossz cselekedetekkel nem csak másnak, hanem maguknak is ártanak. Ahogy az információk átadása megtörtént ki is nyílt a kapu számunkra és el is kezdtük a küldetés.
Egy kissé ingadozó érzelmekkel vágtam neki a küldetésnek, hisz sok információval nem annyira rendelkeztünk, de ezzel szemben teljes erőbedobással próbáltam végezni a rám kiszabott munkát.

(click to show/hide)

3
Küldetések / Re:Foszlányok
« Dátum: 2019. Febr. 12, 18:28:56 »
Hi~ Jelentkezek.

4
Város / Re:Kumo Étterem
« Dátum: 2019. Febr. 06, 18:39:41 »


Mikor még éltem nem volt sűrűn részem házi kosztban. Volt olyan, hogy én és a nővérem napokig nem ettünk. Meg is látszott rajtunk. Persze ez szerencsére változott, mikor a Kurosawa család tagja lettem. Bár, a napi bántalmazás azóta se csökkent.
-Hmm~ hát nem tudom. Nálunk otthon mindig csak én főzök. -kuncogtam fel.
-Bár mikor éltem volt olyan, hogy napokig nem ettem. Nem volt mit. -mosolyogtam a fiúra.
Emlékszem, hogy amikor a Lelkek Világába kerültem egyre hevesebb természetű lány lettem. Nagyon sokszor verekedtem nővérem miatt, s a hangulatom se volt egyszer se boldog. Nagyon nehezen tudtam magam kontrollálni. Viszont, ahogy tartozhattam valakihez, valakikhez ez megváltozott. A 11.osztag kapitánya sok mindent tanított nekem, s a személyiségem és a fizikai, lelki állapotomhoz nagyban hozzá járult. Az osztag miatt vagyok az, aki.
Ahogy eszembe jutott a sok emlék arról a neves küldetésről, s hogy mennyi minden történt egyre dühösebb lettem. Nem akartam én bajt, s azt se hogy a vendégeknek és Kouhei-sannak baja essen, de a láz miatt nem voltam önmagam. Nem tudtam magam fékezni.

-Nagyon sajnálom nem akartam. -rögtön meghajoltam, majd vissza fogva energiámat kértem bocsánatot a jelen levő emberektől, akik erre csak kuncogást mutattak felém.
Ez betudható volt annak, hogy már úgy ismernek engem ott, mint a saját tenyerüket.

-Sajnálom Kouhei-san. Meglátszik, hogy lázas vagyok. -leülve hajtottam le a fejemet, s szipogásba kezdtem.
-Nem akartam bajt. -majd néztem a fiúra.
Majd kérve egy kör italt kértem még egyszeri bocsánatot a jelen levő emberektől.
Nagyon szégyelltem, amit tettem, hisz 11.osztagos létemre nem kéne ilyeneket tennem.

5
Város / Re:Kumo Étterem
« Dátum: 2019. Febr. 04, 18:55:48 »



Mikor még az Emberek Világában éltem sose voltam beteg. Legalábbis nem ennyire. Így nem értettem, hogy mi is történt a mai nap. Kisebb fejfájások voltak, de láz és ehhez hasonlók sose. Persze nővérem nem ilyen volt. Sajnos neki gyengébb volt az immunrendszere.
Felkelve a jéghideg gyönyörből Idegen-san segített rajtam. Sok ember állt körülöttem, ami miatt nem tudtam hova kapni a fejem zavaromban. Miután sikeresen felálltam és megköszöntem a segítségét le is ültetett.

-Viszont nekem nem ez volt a tervem a mai napra.-vakartam meg a tarkómat.
-Sose hagyok ki semmit. Ami a kötelességem és vagy megígértem, akkor azt bármi áron teljesítem. -mosolyogtam rá.
Nem is tudom, hogy honnan jött ez, de már gyerek korom óta ilyen vagyok. Nem tehetek róla. S mióta a 11.osztag tagja lettem még jobban erősödött ez a tulajdonságom.

-Na és te hogy kerülsz ide ilyen hideg időben? Mindenkinek befagy a segge. -ugyanis nem értettem.
Hideg van, hull a hó és fúj a szél. Mi jó ebben? A talaj is csúszik. Undorodom a téltől, főleg most már.

-Az lehet. -mosolyogtam rá, majd kidőltem a pulton.
Ahogy ez megtörtént kértem egy jó meleg teát egy hapci kíséretében, hisz bőrig ázva keltem fel.

-Áhh nem kell fáradnod~-fogtam meg a kezét, majd a csésze italomra mutattam.
-Ne fáradj ennyit, de azért köszönöm. -majd lehajtottam a fejem, viszont ha csak erősködött elfogadtam az ajánlatát.
-Hmm… Nem sűrűn járok arra. Igaz majdnem minden osztagnál voltam, s majd mindenkit ismerek, de valahogy nem ugrik be, hogy téged honnan. Hisz, 11.osztagos vagyok, így legtöbb időmet ott töltöm vagy épp járőrözök. -majd halkan felnevettem.
-Oh megeshet. -mosolyogtam rá csillogó szemekkel.
-Az a szarvas… -vissza gondolva arra a küldetésre egyre dühösebb lettem, majd kiengedtem az összes lélekenergiámat, amit Kouhei-san meg is érezhetett.

6
Város / Re:Kumo Étterem
« Dátum: 2019. Febr. 02, 19:25:24 »
Egy idegen vagy egy új barát?


Betérve az étterembe már éreztem magamon, hogy nem vagyok épp csúcsformában. Viszont ezzel nem foglalkoztam, hisz csak egy enyhe megfázásnak gondoltam. Így el is kezdtem játszani a régi hegedűmön, amit még egy régi ismerősömtől kaptam ajándékba. Majd egyre többen érkeztek be az étteremben a hideg elől, amit meg is értettem, hisz jobb átmelegedni, mint kint fagyoskodni. Bár, azt viszont nem tudtam, hogy ilyen időben miért tartózkodnak kint.
A szédülés nem hagyott alább az idő elteltével, s méghozzá egyre jobban melegem volt. A testem tűzforró lett, de mire ez tudatosult bennem, addigra már minden homályos volt.
Közben vissza emlékeztem a régi Akadémia évekre, s az előtti dolgokra egyre rosszabbul éreztem magam a történtek miatt. A nővérem is eszembe jutott. Emlékszem, hogy mikor ő lázas volt egész este fent maradtam vele, míg jobban nem lett. Gondolkodásom közepette egy jéghideg érzés kerülgetett, mely miatt valahogy sikerült aránylag észhez térnem. A padlón feküdtem csurom vizesen, míg körbeálltak az ott fogyasztó emberek. Ahogy körbenéztem megpillantottam felettem a pultnál ülő férfit is. Valahogy nagyon ismerős alak volt nekem, de nem tudtam honnan.
Pár kérdést meghallva próbáltam válaszolni kisebb, nagyobb sikerrel. Tompának éreztem magam, így elég nehéz volt maga a felülés is.

-Köszönöm. -fogtam meg a fejemet.
-Nem hiszem, hogy megütöttem volna magam, csak szédülök és melegem van. -zavarodottan beszélve pillantottam az idegenre.
Közben próbáltam felállni, ahogy sikerült. Majd megfogtam a pultot, mert még éreztem a szédülést, utána a idegenhez szóltam.

-Nagyon sajnálom. Nem tudom mi történt velem. -majd félig, meddig meghajolva kértem elnézést a történtekért.
-Kurosawa Rin vagyok, örvendek. -nyújtottam kezet a férfinak.
Sose történt velem ilyen, így nagyon zavarban éreztem magam, s nem is gondoltam volna, hogy majd ennyi problémát okozok majd az itt lévő embereknek. 11.osztagos létemre nem hittem volna, hogy majd ennyire lever majd egy kis játék az udvaron.

-Elnézést, hogy megkérdezem de nagyon ismerősnek tűnsz nekem. Valahonnan ismerhetlek? -vakartam meg a tarkómat zavaromban.

7
Város / Re:Kumo Étterem
« Dátum: 2019. Jan. 31, 19:09:02 »
Egy idegen vagy egy új barát?



A mai nap is úgy kezdődött, mint a többi. Kora reggeli kelés, edzés, takarítás és egyéb más teendők sokaságával vívott harc. Sose maradhattak ki ezek a dolgok Mindig is utáltam a hideget. Mi jó benne? A hó, a fagyos idő csak mind negatív dolgok. Na meg a seggem is befagy ilyenkor, de testvéreim miatt muszáj volt kilépnem a meleg vackomból. Így, elhatározva elindultam az udvarunkra, ahol családommal ütöttem el az időmet. Hóembert építettünk és a hócsata se maradhatott ki, bár igaz, hogy soha nem volt még ilyen élményben részem. Mikor még az Emberek Világában éltem nővéremmel nem nagyon foglalkoztunk ilyen dolgokkal. Mivel ő is utálta a telet. Majd persze bőrig ázva tértem be a lakásba, de megérte, mert mosolyogtak. Gyorsan megtörölköztem, majd átöltözve indultam el az osztagomhoz, ahol további edzések kíséretében jelentettem a kapitányunknak. A nap végéhez érve kicsit lepihentem, mert valahogyan nem éreztem magam a toppon. Lehet a kinti játék meg a sok kimerítő dolgok legyengítették a szervezetem? Megeshet. Viszont nem értem rá elmélkedni ezen, hisz az étterembe vártak. Néha-néha be szoktam ugorni, ha kedvem és időm engedi, hogy zenéljek egy kicsit.
Odaérve mint mindig mosolyogva vártak, jól ismertek már engem az ottani emberek. Mióta befogadott a családom, azóta minden nap betértem ide, mivel otthon nem szerettem lenni…
Elővéve a hegedűmet a közeli pulthoz állva kezdtem el játszani. Egyre nagyobb számban tértek be az emberek a hideg miatt, hogy átmelegedjenek. Majd bejött egy helyes, magas férfi és leült a pulthoz. Igaz nem ismertem, de mégis olyan érzés futott át rajtam, mintha már valahol láttam volna.
Viszont egyre jobban szédültem, de nem akartam leülni, hisz úgy gondoltam nem nagy gond. Majd jobban leszek, de nem így volt. Hirtelen elhomályosult minden…
Olyan volt, mintha álmodtam volna. Eközben pár emlék futott át rajtam. A nővérem, s neki a szép mosolya. Belegondolva, hogy már nincs velem rám tört a sírás, miközben lebegtem a semmiben.

8
Pályázatok / Kurosawa Rin pályázatai
« Dátum: 2019. Jan. 27, 12:46:09 »
3.shikai



15.000 lp és 15 zanpakutou pont ✔



Akuma no yōna henkan [Démoni átalakulás]: Maga a képesség használata közben testem vörös tűzben ég, mely ebből adódóan védelmet is nyújt számomra. Honehasaiki ekkor más fegyverekké tud átalakulni, s ezek alakját bármikor meg lehet szüntetni. Ha már egyiket nem használja visszatér eredeti shikai alakjába.

Korlátozások (zanpakutou pontok alapján):

-5 pont= 1 új fegyver (mely jelenleg 20 pontból =1 fegyver használható, sorban haladva az a Gai, a többi addig nem használható)
- Egy-egy fegyver közti átfutási idő 2 kör (magyarán ha megszűnik a fegyver alakja és visszatér eredeti formájába, akkor 2 kört kell várni mire újból fel tud venni egy másik alakot.)
-A fegyverek alakját 5 pont= 2 körig tudja felvenni (20 pontból= 8 körig képes)
-Ezeknek a használata megszüntethető az ,,owari” szó kiejtésével is.

Gai [kasza]: Körülbelül 2 m hosszú maga a fegyver. Vörös és fekete színben izzik. Végein döfésre használható pengék is találhatóak.


Futago [ikrek]: 1-1,5 méter hosszú iker pengékről van itt szó. Nagyon sötét színekben tündököl, oly szinten, hogy sötétben fel sem tűnik. A pengék hatótávja hosszabbítható kb. 10 méterrel, hisz mint a skorpió kiölthető.


Gengetsu [félhold]: Mint a bumeráng elhajítva visszatér a használójához. Nagyon gyors és erőteljes vágásokra is képes, esetleg szúrni is lehet vele. Mérete a kép alján látszik.


Tou [sarló]: 15-20 méter hosszú láncos sarló, mely végein 2 kisebb buzogány található.


Furappu [szárny]: Mint látszik ez is ikrekként funkcionál. Van két hely, mely a kéz elhelyezésére funkcionál. Kar hosszúságú maga a fegyver.


9
Csevegő / Re:Játszanék
« Dátum: 2019. Jan. 03, 19:03:32 »
Yey~ Rin-chan pajtikat keres játékra~ Ha érdekel dobj meg (finoman) egy pü-vel :p

10
Rukongai / Re:78-as körzet
« Dátum: 2019. Jan. 01, 16:29:20 »
Rukongai csavargója, avagy rokon lelkek találkoznak?


Régen se szerettem az ilyen megjegyzéseket, a mai napig is így van. Az életem során sok mindennek neveztek, s mindet csak tűrtem és tűrtem, míg meg nem haltam. Saját magam épsége cseppet sem érdekelt. Nekem egyetlen családtagom és egyetlen szerettem, aki volt nekem az a nővérem volt. Nekem csak ő számított senki más. Bárki bármit mondhatott nem érdekelt, de ha őt bántották felment bennem a pumpa. Éveken át így is volt.
-Tudom jól, hogy inkább egyedül lennél, de sok hülye alak van erre. Azt is tudom, hogy meg tudnád magad védeni, de hiszed vagy sem vannak nálad erősebb emberek is, hisz még csak most kezdted el az utadat. -mosolyogtam rá.
-Nyugodj meg utána már nem foglak zaklatni. -kuncogtam rá.
-Nem azt mondtam, hogy mindenkivel fapofát kell vágni, hanem azt, hogy aki csak kedves veled, azt ne öld meg a szemeiddel. -néztem rá furcsán.
-Mikor elsőnek jelentem meg az osztagomban majdnem kirúgtak első nap. -köszörültem meg a torkom.
-Mondjuk úgy, hogy elsőnek nem szívlelt a kapitányom.
Furcsa is vissza emlékezni azokra a napokra, mikor még új voltam az osztagban. Nagyon makacs és ideges voltam akkor. Mindig beszóltam mindenkinek és sajna a kapitánynak is. Találkoztam sok emberrel és társammal, akik a mai napig velem vannak és bármi van segítenek nekem. Persze sajnos nem mindenki ilyen az osztagban, hisz mindenki más. Ezt meg csak el kell tűrni, nem lehet vele mit csinálni.
-Tudod mikor éltem nekem nem voltak szüleim, csak a nővérem volt nekem. Nagy szegénységben éltünk egyedül. Az iskolában sokat bántottak minket, főként őt mert gyenge volt, de mindig megvédtem őt akármi történt. Majd meghaltunk. Itt a Lelkek Világában sem volt másképp eleinte, főleg hogy a 80.körzetbe kerültünk. Sajnos már nincs velünk. -mondtam e szavakat elszomorodva.
-Utána bekerülve az Akadémiára mindenki kinézett, és belém kötött, mert szegény voltam. Hiába mindent jobban tudtam, mint ők akkor is. Sokat verekedtem, jóformán minden nap többször is. Magát az Akadémiát hamar elvégeztem. Közben örökbe fogadtak egy családhoz. Mikor hozzájuk kerültem úgy néztek rám, mint valami leprásra, így ott se volt jobb dolgom. Kis idő elteltével megváltozott a helyzet, de a családfő nap, mint nap rajtam tölti ki az idegét, s nekem meg muszáj hagynom, mert különben a többieket bántja. -mutattam meg neki a hátam, ami tele van mély vágásokkal.
-Nekem sincs jó életem, de mégis itt vagyok és küzdök ahogy tudok. -mosolyogtam rá.
-Rendben Rei, örülök a találkozásnak.
-Hmm… Rukongaiban többet verekedek, mint maga az osztagban, ha jól hiszem. Bár, minden nap történnek incidensek, ha számot kéne mondanom napi 20 alkalom. -meglepődtem még saját magamon is.
-Persze a 11.osztag majd minden tagja kiváló fegyverforgató, de persze vannak olyan tagok, akik nagyon erősnek hiszik magukat, de sajnos nem. -kuncogtam fel.
-Sok az alkalom az edzésre, s maga a párbajozásra is, sokat lehet az osztagnál tanulni és persze edzeni.
-Ezzel szemben az Akadémiát nem is említem.

11
11. osztag / Re:Edzőtermek
« Dátum: 2019. Jan. 01, 15:27:47 »
Simlis és a Szende?


A sütés, főzés, mint régen a mai világban is alapszükségletnek számít. Persze azt nem mondom, hogy mindenki meg tudja oldani, hisz nem sokan vannak olyan helyzetben, mint a nemesek. Régen én sem tudtam minden nap enni, hisz nem volt rá pénzem. Viszont mikor végre tudtam ügyeskedni a ,,konyhámban” akkor nagyon örültem, s egyben nyugodt is voltam mialatt tevékenykedtem. Lassabban telt az idő is azalatt. Egyszerűen imádom ezt az érzést.
-Tényleg? Ízlik? -nagy csillogó szemmel hajoltam közelebb hozzá.
Nagyon örültem annak, hogy nem csak az otthoniaknak, hanem más is tudja értékelni. Főleg, hogy még tetszett is neki. A feleség témán fennakadva folytattuk a beszélgetésünket.

-Hogyan is mondjam, a 11.osztag csak a harcra fókuszál és az edzésekre. Tisztelet a kivételnek. Bár, jó lenne már valaki az életemben, aki nem dob el engem nemes egyszerűséggel. Nem mondom azt, hogy én lennék a világ legjobb felesége. -elkezdtem kuncogni, majd a kezemet a szám elé tettem, hogy ne lássa.
-Persze ok nélkül nem ütünk, s kezdeményezünk harcot. Régen én soha nem verekedtem. Pont fordítva volt, mert mindig engem vertek. Viszont pár esemény miatt felálltam és küzdöttem, hogy a mai napig is itt legyek, s megvédhessek mindenkit, aki rászorul. Utálom, hogy ha tehetetlen vagyok. Az a legrosszabb érzés a világon, hogy ha nem tudom megmenteni azt a személyt, akit szeretek.
A kicsi sárkány ölelgetés után elhatároztam, hogy edzeni is kéne. Mivel tudom, hogy ,,takarított” jó lesz levezetni a feszültséget egy kis kardforgatással.
- Takarító-chan miben vagy gyenge? Mit szeretnél, hogy megtanítsak? -néztem rá kíváncsiskodóan.
-Viszont ha akarod párbajozhatunk is egymás ellen.
Meghagytam neki a válasz lehetőséget.

12
Archívum / Re:Népszámlálás - 2018/2019
« Dátum: 2018. Dec. 14, 20:59:17 »
Hello~ Szeretnék maradni

13
Soul Society / Re:Egy késő őszi nap
« Dátum: 2018. Aug. 12, 12:57:15 »
Nagyon örültem Chiyo-sannal való találkozásomnak, hisz az elsőnek nem voltam valami tiszteletteljes felé. Így ezen szeretnék változtatni amennyire csak lehet. Régebben mindenkivel nagyon durva, illetlen voltam. E miatt sokan elhagytak és eltávolodtak tőlem. Sajnos már későn jöttem rá, hogy ez nem vezet semmi jóra.
-Igen azok, bár a mikéntjéről semmit nem tudok. -sóhajtottam egyet, majd tarkómra tettem kezemet.
Arról semmit sem tudtam, hogy vajon ezt törvényesen teszik e vagy sem, de véletlen kikotyogtam a dolgokat. Vajon rosszul tettem? Kicsit aggódtam e felől, hisz a mostoha apámon kívül a testvéreim is bajba kerülhetnek e miatt, ha kitudódik. Engem ugyanis csak ők érdekelnek. Az apám dolga, ügyei és hogy vele mi lesz cseppet sem fog meghatni.
-Persze, minden nap minimum egyszer megjelenik nálunk. -hamis mosolyt vetve arcomra folytattam.
Akaratlanul is látszódhat rajtam nevelőm felé érzett dühöm, így lehet Chiyo-san levette a lapot, hogy nem valami felhőtlen kettőnk közötti viszony.
-Elmondhatom ha gondolod, de nem szeretném ha más megtudná. -ha beleegyezett el is meséltem neki a történteket.
-Szóval családunk elég összetett. Sok gyermeket örökbefogadott, vagy éppen az ő gyerekei. Többen tartozunk az elsők közé. Én az Akadémiai éveim alatt kerültem oda, szóval jó ideje. -egy időre megállva folytattam.
-Mindig megverte azokat, akik nem úgy tett, ahogy ő mondta. Miután én megérkeztem azóta a ,,vert” szerepet én töltöm be mindenki helyet. -majd lehúzva kimonom hátulját megmutattam a hátam, ami tele van mély vágásokkal.
-Ezt is ő csinálta egy ostorral, amely tele van kisebb-nagyobb pengékkel. Szóval valami ilyesmi az én családi hátterem. -mosolyogva visszahúztam a ruhámat.
Nem sokkal később egy férfi jelent meg előttünk, aki most már tudván az új társunk az osztagnál. Figyelmesen hallgattam a válaszait, miközben a teámat kortyolgattam. Nagyon szimpatikusnak tűnt, így elsőre, de mivel nem szabad rögtön megítélni a másik félt, így még váratok a róla kialakult véleményemmel.

-Persze hogy meg tanítom neked Chiyo-san. -csillogó szemekkel válaszoltam neki.
Mindig is szerettem tanítani, de eddig sose adhattam át a tudásom konyha téren. Kíváncsian várom majd.

-Nem tudom megfogalmazni. Gyerek korom óta ott voltam a legtöbbet, hisz nem volt ki főzzön ránk, így nekem kellett megtennem. Most már szép emlékeket hoz vissza. Talán ezért. -mosolyodtam el.
Majd nem sokkal később izzani kezdett a levegő, s dübörögni a talaj. Egyik pillanatról a másikra megjelent egy nagy fekete ló. Persze mi csak a nagy hátsóját láttuk.

-Szóval Feledés lenne a neve. -szépen lassan felállva meg közelítettem az állat első felét, hogy megsimogassam ha lehet.
-Állatokat sose bántanék.

14
Város / Re:Nyilvános park
« Dátum: 2018. Júl. 25, 22:50:13 »
"Véletlen" találkozás


Egy kellemes nyári napnak nézünk elébe. Mivel semmi dolgom nem volt, így nem tudtam mivel is kéne elütni a napomat. Persze a szokásos kora reggeli edzéseket sose hagytam ki, de azon kívül nem nagyon van most mit tenni a ház körül. A testem megmozgatása után szépen lefürödtem, majd megszárítkoztam. Kiérve a fürdőből már csak az öltözés maradt hátra. Felvettem a kimonomat, majd társamat Csonttörőt oldalamra helyeztem. Utána megfésülve hajamat, befújtam magam parfümmel, amit az Emberek Világából szereztem. Nagyon lágy, kellemes cseresznyevirág illata van. Majd el is indultam a parkba kicsit sétálgatni, időzni. Út közben párszor, sajnos rendet is kellett tennem. Ugyanis a körzet, ahol élek nem éppen színvonalas. Az emberek, már amelyik. Utálatosak, s szeretnek bajt okozni. Bárkibe bele kötnek, mert nekik ez vicces. Sose értettem őket.
Néha megálltam egy-egy bolt előtt nézelődni, érdeklődni, de semmi különösebbet nem vettem. Jobban mondva semmit, mivel nem tartottam fontosságát költeni ilyen apróbb dolgokra. Megérkezve a parkba leültem egy padra gondolkozni a múlton. Milyen rég is volt, mikor gyermekként ilyen helyekre jártam a nővéremmel. Csak boldogok voltunk nem törődve a gondokkal, az iskolával és ehhez hasonlókkal. Már csak foszlányokban van testvérem arca. Nem érzem őt, s nem látom…
Apróbb könnycseppek csordultak ki szemeimből, de mit sem törődve ezzel felálltam s tovább mentem. Megállva a játszótérnél végig néztem a boldog gyerekeken, s elmosolyodtam. A gyerekek, kisbabák mindig olyan édesek <3. Egyik kislánynak elgurult a labdája, így legugolva érte vissza adtam neki, majd megsimogattam a haját, s elköszöntem. Majd hirtelen szemeim sarkából egy shinigamit vettem észre szőke hajjal, kék szemekkel. Igen csak helyes volt, de mintha valahonnan ismertem volna már, így közelebb mentem hozzá.

15
Külváros / Re:Sétálóutca
« Dátum: 2018. Máj. 19, 10:49:55 »
Felvilágítás
avagy még sincsenek egyedül az emberek a Földön


El is hiszem, hogy zavarában nem is tudott megfelelően viselkedni, hisz meglátott egy lányt a tér közepén, aki egy fekete maskarában rohangál. Egy karddal az oldalán. Más még meg is ijedne, s hívná a rendőrséget. Bár, elég vicces lenne látni azt, hogy keresnek valakit, akit nem is láthatnak.
-Nem viccelek veled, sajnos.-kuncogtam rajta.
Mikor még éltem elég kevés pénzből gazdálkodtunk, de ha lett is volna rá keret, akkor se mentem volna bulizni. Hisz, akkor még nem olyan személyiség voltam. Illetve a fiatalságom is közbe szólt.
Viszont az idő engem is megváltoztatott. Még mindig ugyan az-az ember vagyok, csak megváltozott az életem.

-Nem beszéltem még vele, illetve látni se láttam. Lehet, hogy nem is létezik. -vállat vontam.
Mivel láttam, hogy nagyon zavarja a ruha, így felajánlottam, hogy átöltözök. Meg azért jobb lenne mást is hallani a ruhámon kívül. Bár, én mindig csak ezt láttam másokon, így megszokottá vált számomra, de neki még ez furcsa lehet.

-Persze szívesen megteszem, de egy gond van. Hol öltözzek át? -a ruhával nem volt gond, mert mindig van nálam, de nem terveztem az utcán átvedleni.
-És nem, az utca, sikátor nem egy megoldás erre. -kuncogtam fel.
-Ah, bocsánat nem tudtam, de tényleg nagyon szép hajad van. -vörösödtem el.
Majd észrevettem, hogy Shisui körülnéz a tömegben. Nem tudtam mit vagy kit kereset, de azt tudtam, hogy majdnem mindenki, csak őt nézi. A tömeg róla beszélt, szegényt videózták és még lehet a fórumokon is tény lett egy férfi a téren. Aki beszél, csak beszél valakinek, aki úgymond nem is létezik. Jobban mondva csak nem látnak engem. Vajon mikor fog neki leesni, hogy erről beszéltem neki végig? Jobb lenne elmenni máshova, hogy ne legyen még nagyobb gond ebből.

-Jobb lenne elmenni innen. -sóhajtottam egyet.
-Úgy értem, hogy csak te látsz engem, az itt lévő tömeg közül. Hisz, neked nagyobb a lélekenergiád, mint nekik. Így, láthatsz engem, de ők csak annyit vesznek észre, hogy te úgymond beszélsz a semminek. Jelenleg téged teljesen hülyének néznek. Ezért ajánlottam fel, hogy menjünk máshová. -fújtam ki a levegőt.
-Eltaláltad~ -mosolyogtam.
Pár másodperc után a fiú közelebb lépett hozzám, majd elővett egy kártya paklit, s hirtelen elkezdte a trükköt. Nagyon lenyűgöző volt, így úgy bámultam, mint egy gyermek, aki most fedezi fel a világot. Még lehet csillogtak a szemeim is.

-Csodálatos~ -elpirosodva tapsoltam meg őt.

Oldalak: [1] 2 3 ... 16