Üzenetek megjelenítése

Ez a szekció lehetővé teszi a felhasználó által írt összes hozzászólás megtekintését. Vedd figyelembe, hogy csak azokba a fórumokba írt hozzászólásokat látod, amelyekhez hozzáférésed van.


Üzenetek - Fukui Yoshi

Oldalak: [1]
1
6. osztag / Re:Kapitányi iroda
« Dátum: 2016. Nov. 07, 13:29:48 »
//Megkésve bár, de törve nem//

*Kettejük találkozása során, úgy tűnik, végérvényesen kezdi átvenni az uralmat a körülményeskedés és túlzott udvariaskodás, és habár Yoshi még abban a korban szocializálódott, amikor ez volt az alapvető elvárás, kissé kezd kimerülni bele – de épp itt az ideje ismét hozzászoknia. Néhány évtizeddel ezelőtt ennyi udvariasságot a bevezető bevezetésének tartott volna, és órákig képes lenne beszélgetőtársának pozitív tulajdonságait magasztalni... Neki pedig még egy darabig ki kell még tartania, és folytatnia ezt a türelemjátékot, hogy elnyerje a főnemes szimpátiáját.*
- Teljes mértékben egyetértek, én is ebben a szellemben szeretném vezetni az ötödik osztagot.
*Az igazat megvallva, nem is kell megjátszania magát ahhoz, hogy támogassa Shihouin-dono elképzeléseit.*
- Nem voltunk közeli ismeretségben, de aki nyitott szemmel és füllel jár a tisztek között, sok dolgot megtudhat mindenkiről. Szerintem a kapitányi vizsgán többet beszéltem vele, mint amikor még hadnagyként szolgált nálunk.
*Tekintete elgondolkodva siklik arrébb, füle mellett elengedve a megjegyzést, noha az nem kerülte el figyelmét. Mindig is higgadtsága volt az egyik legfőbb erénye, a rukongai-i évek során pedig hozzászokott a különböző mértékű sértegetésekhez, így türelmét ehhez hasonló próbálkozásokkal nem lehet kikezdeni.
A megjelenő szolgáló láttán kicsit meglepődik – vajon mennyit hallhatott eddigi beszélgetésükből? Ha ilyen gyorsan reagált ura hívására, főleg, hogy az egy egyszerű csettintés volt, valószínűleg igen közel lehetett. Lopva körülnéz ismét a helyiségben, hátha rálel a titok nyitjára, de nincs ideje megfejteni a rejtélyt a beszélgetés folytatása miatt.*
- Mindenki megdöbbent a hirtelen visszavonulásán, de szerencsére az átállással nem volt eddig probléma. Az Akadémia elvégzése óta folyamatosan a Gobantai-ban teljesítek szolgálatot, Hirako Shinji taichou idejétől kezdve. Akiyama taichou ezért is jelölt a posztra, hogy ne egy idegen kerüljön az osztag élére.
- Nagyon kellemes az illata.
*Válaszol, miközben szakértő szemmel figyeli a teakészítés menetét, majd kis szünetet követően fejével a teáskanna felé int, amikor a forró víz hatására felszabadul a teafű aromája, felfrissítve az irodát. Látszólag ezt a mentaillatot lélegzi be sóhajtva, valójában azonban mély levegőt vesz, hogy összegyűjtse erejét Shihouin-dono elé tárni kérdését. Valószínűleg már így is épp eléggé felborította a másik napirendjét, és neki magának is lenne még dolga a nap hátralévő részében.*
- Tudja, Shihouin-dono, nem csak az osztagaink közötti jó viszony kialakítása volt célom a mai látogatással, egy kérésem is lenne – természetesen nem ingyen: ha valamikor hasznát veszi képességeimnek vagy tudásomnak, rendelkezzen velem.
- A volt férjemről, Fukui Kichirou-ról lenne szó. Mint azt megírták az újságban, néhány hónappal ezelőtt nyom nélkül eltűnt, gyanús körülmények között. Többen úgy vélik, meghalt, azonban bizonyos vagyok benne, hogy még életben van. Megnézhetném az aktájukat erről az esetről?
*Áll elő végül a farbával, rezzenéstelenül nézve vendéglátójának szemébe és reakcióra várva.*

2
A SHINIGAMI NŐEGYLET SZÜLETÉSNAPI ÚJDONSÁGA!
LIMITÁLT KIADÁSÚ JÁTÉKFIGURÁK, AKÁR MEGRENDELÉSRE IS!

Csodaszép, a legmagasabb minőséget képviselő horgolt figuráink prémium alapanyagokból (például: valódi haj, 24 karátos aranyfonal) készülnek. Bárkit lemodellezünk, amennyiben megrendeléséhez csatol néhány képet arról a személyről, akit legszívesebben látna lakrészének díszeként. Termékünket kifejezetten ajánljuk rajongóknak, de garantáljuk, hogy akkor sem fog csalódni, ha ellenlábasát szeretné a kezében látni.* Ráadásul az sem fontos, hogy halálisten legyen az illető!**

Az így befolyt összeget a Shinigami Nőegylet maradéktalanul jótékonysági célokra fordítja!
Rendelését leadhatja a Nőegylet központi irodájában személyesen vagy telefonon.

Néhány referencia, amelyhez Shihouin Yuuken regényéhez mellékelve is hozzájuthatnak (némelyik kivételes darab még beszélni is képes, hogy a lehető legteljesebb legyen az élmény, így akár a Szerző saját hangján is hallhatják a regényt a szerencsések!):


- Ninomiya taicho, legközelebb a fejét fogja otthon hagyni a haorija helyett?
- Nem, Yuuken, csak el akartam menekülni, amikor megtudtam, hogy ismét Önnel kell mutatkoznom...


*Plusz térítési díj ellenében egy csomag ún. vudu-tűt is mellékelünk, amelynek segítségével feldolgozhatja frusztrációját a megrendelt személy babáján.

**Veszélyességi felár ellenében akár renegát halálistenekről, sőt, arrancarokról is elkészítjük az Ön által megálmodott figurát, igaz, e játékaink alacsonyabb minőségűek, hogy ezzel is kifejezzük a célszemély iránti véleményünket, íme, egy minta:


Wakahisa Shun vizard, a Winter War előtt és a Seireitei iránt tanúsított hozzáállása miatt talán még most is árulónak tartott exhadnagy

3
6. osztag / Re:Kapitányi iroda
« Dátum: 2016. Szept. 24, 20:02:05 »
//Megkésve bár, de törve nem//

- Igazán restellem, hogy csak ilyen későn jutottam el Önhöz a vizsgámat követően. Miután átvettem az osztag vezetését, akkor döbbentem rá, hogy kis híján a nulláról kell rendbe raknom az adminisztrációs feladatokat. Habár véleményem szerint Akiyama taichou igen jól és kemény kézzel koordinálta az osztagot, az iratok karbantartása nem volt az erőssége, ráadásul hadnagya se volt már jó ideje, aki elvégezze helyette mindezt...
*Szabadkozik még egy keveset kései és be nem jelentett jövetele miatt. Nem igazán foglalkozik azzal, hogy csak a rangján nevezték meg, valószínűleg fel se tűnt neki elsőre. Nem mintha olyan nagy problémája lenne egyébként is azzal, ha nem tudják a nevét – néhány szituációban igencsak hasznosnak bizonyul, ha minél kevesebb dolgot tudnak róla. Példának okáért az egyik ilyen információ, amit nem szeretne sokak orrára kötni, az az, hogy miben áll zanpakutójának képessége, amely információról a vele szemben ülő férfi történetesen tud a vizsgán való részvétele miatt. Már csak ezért sem ártana vele jó viszonyt kialakítani...*
- Kifejezetten örülök, amiért Shihouin-dono volt az egyik vizsgáztatóm, mivel hallottam arról, milyen fegyelemmel vezeti osztagát, amely követelményeket bizonyára a kapitányi vizsgán sem adta lejjebb, így még megtisztelőbb a tudat, hogy alkalmasnak talált e rangra.
*Ismét meghajol gyorsan, de már nem annyira mélyen, mint először, ráadásul továbbra sem hízelgésből mondja ezeket, hanem mert tényleg úgy gondolja, jobb, hogy egy szigorú, tiszteletre méltó kapitány – aki még ráadásul az egyik legnagyobb nemesi ház feje is, ne felejtsük el! – értékeli a teljesítményét, mint egy gyerek. Ismerősei ugyan, akikkel erről volt alkalma korábban beszélgetni, az esetek többségében nem gondolták pozitívnak Shihouin-dono eme tulajdonságát, Yoshinak azonban kifejezetten szimpatikus volt az ilyesmi, mert hasonló keménységet kellett mutatnia még a Rukongai-ban, amennyiben minél hosszabb életet szeretett volna magának azon a környéken, és ezt a szellemiséget szándékozott az ötödik osztagban is továbbvinni. Valószínűleg nem is lesz különösebb problémája ennek elérésével, hiszen már elődje is ezt a nézetet osztotta, így osztagtársainak nem fog nagy váltással járni mindez. Persze arra fogadni merne, hogy előbb-utóbb lesznek olyanok, akik hangot adnak majd nemtetszésüknek stílusa miatt, de ismerte magát annyira, hogy tudja, képes lesz lerendezni ezeket a viszályokat.*
- Hát igen, Ninomiya taichou még túl fiatal, nem nőtt fel eléggé a feladatához, bár elég viharos körülmények között is kapta meg anno a nyolcadik osztag vezetését... Azonban sokat komolyodott ahhoz képest, ahogyan még az ötödik osztagban viselkedett. Szerencsére most nyugodtabb idők járnak.
*Osztja meg véleményét volt tiszttársával kapcsolatban óvatosan. A két kapitány már a vizsgán sem próbálta meg leplezni ellentétét, így különösen figyelmesen kellett lavíroznia. Az egyik dolog, amit kinevezésekor megfogadott, hogy igyekezni fog mindenkivel jó kapcsolatot ápolni, mert meg van győződve róla, hogy ilyen mértékű széthúzással az egyes osztagok Seireitei nem fogja túl sokáig bírni. Ráadásul úgy hallotta, nem csak Ninomiya és Shihouin taichou-k között ilyen feszült a hangulat. Igaz persze, hogy halálisten-mércével a "sokáig" szó teljesen más időintervallumot jelent...*
- Köszönöm, egy teát szívesen elfogadok.
*Biccent, mikor vendéglátója megkínálja innivalóval, és egy teaasztalka felé vezényli, majd leül az egyik párnára, szemben Shihouin-donóval.*

4
6. osztag / Re:Kapitányi iroda
« Dátum: 2016. Szept. 18, 20:53:54 »
//Megtörve bár, de törve nem//

*Mély lélegzetet vesz a bebocsátó kiáltást hallva, majd egy utolsó pillantást vet ajándékára, hogy tényleg minden rendben van-e vele, és benyit.*
- Jó napot kívánok, Shihouin-dono! Remélem, nem zavarom.
*Hajol meg, miután néhány lépéssel beljebb kerül az irodában, majd kihúzza magát, és egyenesen a másik kapitány szemébe nézve folytatja.*
- Legelőször szeretnék elnézést kérni Öntől, több okból kifolyólag: váratlan, valamint kései látogatásom miatt egyaránt. Sajnálom, amiért hivatali teendőim miatt csak most tudtam megjelenni és megköszönni a kapitányi vizsgámon való megtisztelő részvételét.
*Ismét meghajol, immáron kevésbé mélyen, majd a férfi asztalához lépve átadja az elegáns dobozba csomagolt, díszes üvegű szilvabort, amelyben még néhány egész szilva is úszkál, ezzel is jelezve az ital magas minőségét. Hangja és tekintete végig komoly marad, kimérten és kissé talán túlságosan udvariasan beszél, ugyanakkor érezni rajta, hogy nem hízelegni vagy behódolni szeretne a főnemesnek szavaival.*
- Choya umeshu, a legmagasabb minőségű, Wakayamából származó Nanko-uméból készült szilvabor, egy-egy kisebb pohár az egészségre is jó hatással van. Ahogy mondani szokták: az ume háromféle mérget is  közömbösít – az ételben, a vízben és a vérben lévőt egyaránt.
*Halványan elmosolyodik, majd még egyszer elnézést kér, amiért így letámadta Shihouin-donót. Ekkor, a másik válaszára várva van csak érkezése alaposabban szemügyre venni a helyiséget. Már a belépéskor megdöbbent az iroda méretén, de ezt természetesen igyekszik leplezni, valamint az elegáns, díszes bútorzat sem a megszokott látvány az ötödik osztag egyszerű irodájának berendezéséhez szokott Yoshi számára. Persze ekkor sem kezd el jobbra-balra forgolódni, hanem igyekszik fejének és szemének minél kevesebb mozgatásával körbenézni, a kapitány asztalától nem messze állva – addig nem szándékozik helyet foglalni, amíg a hatodik osztag vezetője fel nem kínálja, hogy üljön le.*

5
6. osztag / Re:Kapitányi iroda
« Dátum: 2016. Aug. 27, 20:41:12 »
//Megkésve bár, de törve nem//

*Nos, ez a nap is eljött. Igaz, jóval később, mint eredetileg tervezte, így már-már teljesen aktualitását vesztette látogatásának egyik oka: mégpedig az, hogy Shihouin-samánál is lerója köszönetét a kapitányi vizsgáján való részvétele miatt. Úgy véli, határozottan jobb helyzetből indulna, ha először az egyik legnagyobb nemesi ház fejénél jelenik meg ezügyben, nem pedig Ninomiya-sannál, ugyanakkor a nyolcadik osztag mégiscsak a szomszédban volt, míg a hatodikhoz át kellett szelnie szinte az egész Seireitei-t... Mindenesetre hevesen reméli, hogy pillanatnyi lustasága nem gördít majd túl nagy akadályt az útjába. Elvégre nem szükséges tudnia a két vizsgáztatónak Yoshi ténykedéséről, ráadásul a kapitányi vizsgán egymás irányába tanúsított viselkedésük alapján az a veszély sem forog fenn, hogy például kettejük baráti teázgatása során véletlenül kiderül a nő látogatása. Ő meg aztán végképp nem fog szóba hozni ilyesmit – hallgatásban és titoktartásban ugyanis az ötödik osztag újdonsült vezetője igencsak képzett.
Mindezt végiggondolva egészen jól sikerül megnyugtatnia magát ezzel a problémakörrel kapcsolatban, viselkedésén azonban mindvégig észrevétlen az esetleges külső szemlélők (például a tisztek, akik mellett út közben elhalad) számára, ugyanolyan lendületes, hosszú léptekkel halad tovább, ugyanakkor nem is érződik sietősnek mozgása, láthatóan ez az alaptempója. A hatodik osztag területére érve megkönnyebbülten konstatálja, mennyire egyértelmű, jól követhető jelzésekkel igazítják útba a shinigamikat a legfontosabb helyiségek, így a kapitány irodájának hollétéről is. Különösebb nehézség nélkül jut el hát a szóban forgó objektumig, anélkül, hogy bárkit meg kellene kérdeznie emiatt – el is határozza, hogy egyik első dolga lesz megemlíteni ennek a rendszernek a praktikus mivoltát. Az ajtó elé érve tart egy rövid pihenőt, hogy ellenőrizhesse az ajándékba hozott üveg umeshu sértetlenségét, és egyenruháját is megigazítja, majd határozottan kopogtat néhányat, bebocsátásra várva.*

6
8. osztag / Re:Az osztag kertje
« Dátum: 2016. Aug. 20, 12:09:07 »
//Köszönetnyilvánítás//

- Teljesen egyetértek, mindenképpen szükséges a megfelelő mértékű munkafegyelem kialakítása, hogy hatékonyan működhessen egy teljes osztag...
*Bólint a másik kapitány szavainak hallatán, nem foglalkozva Ninomiya-san zavartságával. Akármi is volt az oka a levélkupaccal való testközeli megismerkedésre, elég hosszú ideje vezeti a nyolcadik osztagot ahhoz, hogy Yoshi biztos legyen a nő rátermettségében.*
- Mindenesetre a lehetősége meglesz a visszatérésre, ha mégis meggondolná magát.
*Válaszol, közben pedig egy halvány félmosolyt is megenged magának, bár leginkább csak az udvariasság érződik mimikáján, és pár másodperc múlva visszatér komoly, kicsit elgondolkodó arckifejezése, ahogy eszébe jut utolsó találkozása Akiyama taichou-val. Igen rövid, különös párbeszéd volt, ha egyáltalán annak lehet tekinteni azt a néhány szót, amit ki tudott nyögni válaszként, mielőtt volt kapitánya következetesen belé nem fojtotta a tiltakozást. Hiába volt már megszokott, ellentmondást nem tűrő és határozott megjelenése a kapitánynak, valahogy mégis idegennek, furcsának érezte viselkedését, mintha el akart volna palástolni valamit...*
- Emlékszem, mekkora botrány lett Sierashi Yuusuke árulásából - akármi is volt a valódi szándéka a távozással, a legszigorúbb törvényeket hágta át. Én magam ugyan nem ismertem őt személyesen, de a róla szóló hírek még úgy sem voltak kellemesek, ha csak az információk tizedét hitte el belőlük az ember.
*Beszéde közben éppen elér az ösvény egy elágazásához, ahol fejemmel a jobbra vezető irány felé int, Ninomiya-san véleményére várva a séta folytatásával kapcsolatban, és csak azután indul tovább, hogy a másik kapitány is kinyilvánította, merre vegyék útjukat.*
- Hát igen, nem túl egyszerű hadnagy nélkül... Ugyanakkor van pozitívuma is, hiszen emiatt nekem kell döntenem a személye felől, így olyasvalakit választhatok, akit jól ismerek, és akiben teljes mértékben megbízom.
*Az is valószínű azonban, hogy nem csak a hadnagy hiánya okozta azt a horribilis mennyiségű papírmunkát, amivel szembesülnie kellett - Akiyama taichou ugyanis igencsak háttérbe szorította ezt a feladatát az évek során. Bár az is igaz, hogy ha kritika érte ilyen téren, nem volt nehéz megvédenie a munkamódszerét...*
- Köszönöm a felajánlását; úgy vélem, jelenleg már csak kisebb simítások vannak hátra, de legközelebb élni fogok vele. És természetesen én is szívesen segítek, amennyiben szüksége lesz rám.
*Mosolyodik el ismét, ezúttal azonban már őszintébben, mint az előbb - elvégre mindkettejüknek előnyös, ha jó viszonyt ápolnak egymással, például a két osztag szomszédsága miatt, illetve Ninomiya-san ötödik osztagos múltja az ezzel járó régebbi ismeretségükkel is megalapozza a kapcsolatot.*

7
5. osztag / Re:Új kapitányi iroda
« Dátum: 2016. Jún. 26, 16:58:52 »
//Üdvözlet az alkesztől!//

*Meg kell hagyni, elég ritkán érkeznek új halálistenek - állapítja meg magában, immáron sokadik alkalommal, ráadásul most sem egy frissen végzett shinigamit küldtek az osztagához, hanem az egyik volt hadnagyot... Az akta szerint a 11.-ét. Vajon mi vezethetett el odáig, hogy lefokozzák tisztségéből és még osztagváltás is történjen? Az iratkötegből, amelyet székében hanyatt dőlve olvasgat éppen, nem derül ki túl sok minden ezzel kapcsolatosan, de ez persze érthető is: az ilyesmi afféle szürke zóna lehet, hiszen a volt osztag sem akarja kiteregetni a szennyesét, nehogy pletykákra adjon alapot, emiatt az elvárt tárgyilagosságon kívül óvatosan és szűkszavúan fogalmaznak...
Azt mindenesetre biztatónak tartja, hogy előre megbeszélt időpontban szándékozik ez a bizonyos Hidetada Nishigami megjelenni új kapitányánál. Ennek megfelelően Yoshi már nagyjából fél órával korábban elkezdett felkészülni a látogatásra: rendet rakott (nem mintha túl sok pakolnivaló lett volna), egy tiszt segítségével kerített némi kávét, teát, valamint hozzájuk való aprósüteményeket (ezek most a sarokban, a kis dohányzóasztalon gőzölögnek), most pedig a vendég eddigi pályafutását tartalmazó iratcsomót böngészi, amelyet az osztagváltáshoz fűződő papírmunkával együtt kapott meg. Időnként elégedett pillantást vet munkája gyümölcsére - mindig az előkészületeket szerette a legjobban a tárgyalásokban, és még a Gotei-be való bekerülése előtt tökélyre fejlesztette e tudományt. Az külön örömmel tölti el, hogy milyen kevés dolgot felejtett el ezekből a szabályokból és trükkökből, meg hát legalább addig is lefoglalta magát, és nem a férje eltűnésének rejtélyét próbálta megoldani.
Tervei szerint az inni- és ennivalók nagyjából addigra fognak fogyasztható hőmérsékletűre hűlni, mire az osztag újonca ideér, rövid késést is belekalkulálva. Közben azon gondolkozik, a Nőegyletet és a 12. osztagot meg kellene kérnie egy speciális kannamelegítő eszköz kivitelezésére, hogy minél hosszabb késésre fel lehessen készülni. Úgy véli, erre most szüksége is lenne, mivel egyre több és több idő telik el a megbeszélt időponthoz képest... Amíg végül kopogtatás nem hallatszik az ajtón, amelyre szinte azonnal felhangzik válasza:*
- Nyitva az ajtó, kérem, fáradjon be!
*Miután felbukkan vendége az irodában, bemutatkozik, majd hellyel és kávéval-teával kínálja az érkezőt. Ha pedig minden elrendeződött ilyen téren, felveszi az asztalról a mappát, hogy az iratokat újra átböngéssze, aminek a legvégén végül megkezdi a beszélgetést.*
- Nos, akkor először is meséljen röviden magáról, illetve arról, miért kellett ott hagynia előző osztagát...

9
5. osztag / Új kapitányi iroda
« Dátum: 2016. Jan. 11, 23:34:26 »
Akiyama Akane távozását követően egy másik, az előzőnél tágasabb helyiséget újítottak fel a kapitányi iroda számára - bár lehetséges, hogy a már első ránézésre is feltűnő nagy rend az oka annak, hogy ennyivel nagyobbnak tűnik a szoba. A nagyobb üres falfelületeket bonyolultnak látszó polcrendszer borítja, melyek azonban gondosan témák, illetve betűrend szerint vannak rendszerezve. A könyvek és mappák sorát időnként egy-egy bekeretezett, díszes kalligráfia szakítja meg. Egy nagyobb íróasztal a szoba ablakának közelében helyezkedik el, hogy minél több természetes fény essen a munkafelületre, az egyik üres sarokba pedig egy kisebb, kerek dohányzóasztalt állítottak (a hozzá tartozó székekkel), amelyen egy egyszerű külsejű, porcelán teáskészlet található. Az íróasztal túlsó oldalán is van néhány ülőalkalmatosság a kapitány látogatói számára. A bútorokkal együtt az egész helyiséget egyszerűség és letisztultság jellemzi, azonban ez nem von le semmit annak általános eleganciájából.

10
8. osztag / Re:Az osztag kertje
« Dátum: 2015. Dec. 30, 12:12:12 »
//Köszönetnyilvánítás//

- Éppen azt ellenőrzi, megfelelően végzik-e a kertészek a munkájukat?
*Kérdezi meg azonnal, mikor észreveszi a Ninomiya kapitány mögött tornyosuló hatalmas levélkupacot, fejében láthatólag meg se fordul, hogy valami más lehet "kollégájának" szándéka vele. Habár az is igaz, hogy Yoshi emlékei szerint ötödik osztagos hadnagysága idején még nem volt a nő a helyzet magaslatán a komolyságot tekintve... De hát Akiyama taichou nem véletlenül választotta maga mellé, ráadásul most már kapitány is, így bizonyos abban, hogy vizsgáztatója az évek alatt teljes mértékben felnőtt a feladathoz és mivel ilyen régóta betölti a tisztséget, minden valószínűség szerint jól is végzi a munkáját. Bezzeg néhány osztagban még a fehérneműjüknél is gyakrabban cserélik a vezetőiket, arról nem is beszélve, ahol kisgyerekek látják el a kapitányi teendőket. Már tisztként is elég sokat informálódott más osztagok vezetőiről; ő még abból a generációból származik, amelyik kötelezőnek érzi azt, hogy ne csak a fehér köpenyről ismerje fel feletteseit, hanem néhány alapvető dolgot (például nevet) is tudjon róluk - így legalább sokkot se fog kapni az első kapitányi gyűlésén, hanem koncentrálhat arra, hogy minél többjükkel alakíthasson ki jó kapcsolatot. Ennek a folyamatnak tulajdonképpen első lépcsőfoka ez a köszönetnyilvánítás: elvégre hogy dolgozzon együtt sikeresen majd más kapitányokkal, ha semmit nem tud róluk?*
- Örülök, hogy sikerült meggyőznöm erről mindhármójukat.
*Mosolyodik el halványan, a beszélgetés fonalát felvéve, majd beleegyezve a sétába. Még pont ideális az idő hozzá, és egyébként is jó egy kis időre megszabadulni az iroda épületének rendezésétől - már lassan alig látott a hatalmas mennyiségű portól, így épp ideje egy kis friss levegőt szívnia.*
-  Az igazat megvallva, azt hittem, kevesebb munka lesz az első napokban... Bár az is igaz, hogy magam vagyok a hibás ebben, mivel Akiyama taichou tiszteletére inkább egy új helyiséget rendeztem be kapitányi irodának, így az utóbbi napokban leginkább a régi dokumentumokat válogattam át, melyikre lehet még szükség. Elég hihetetlen még mindig, hogy ilyen hirtelen visszavonult a kapitány, talán meg is gondolhatja még magát, ezért sem szeretném nagyon megbolygatni az irodáját.
*Válaszol a másik kapitány kérdésére kicsit bővebben, az utolsó mondatnál tanácstalanul megdörzsölve tarkóját, majd rövid szünetet követően visszakérdez.*
- Önnek mennyire volt nehéz megszoknia az előléptetését anno, Ninomiya taichou?

11
8. osztag / Re:Az osztag kertje
« Dátum: 2015. Nov. 10, 16:48:32 »
//Köszönetnyilvánítás//

*Eltelt néhány nap már a kinevezése óta, és végre befejezte irodájának berendezését is. Mintha a Gotei fennállásának összes, ötödik osztaggal kapcsolatos irata a régi helyiségben lett volna elszórva... Nehezen hiszi el, hogy abban bárki is megtalálta az éppen szükséges dolgokat. És még az új iroda is elég zsúfoltnak tűnik számára annak ellenére, hogy a paksaméták majdnem felét az eredeti helyükön hagyta. Kidobálni egyelőre nem akarta őket, ahhoz előbb alaposabban át kell néznie, miről szólnak - és ekkor eszébe jut, hogy valószínűleg pont az ilyen hozzáállás vezetett az ötödik osztag dokumentációjának kaotikus állapotához. Lemondóan sóhajtva könyveli el útja során, hogy ezt még teljesen meg kell vizsgálnia egyik első intézkedéseként, bár egyelőre jó helyen vannak az iratkötegek.
Most azonban fontosabb dolga van: épp a nyolcadik osztagba tart, hogy személyesen mondjon köszönetet Ninomiya taichou-nak a kapitányi vizsgán való részvételéért. Lépései lendületesek, sétapálcája ütemesen kopog a földön, ahogy halad előre. Nem is telik túl sok időbe, míg elér a szomszédos osztag kapujához, ahol az őrök egyikétől megkérdezi, merre találja a kapitány irodáját, majd a választ udvariasan megköszönve folytatja is útját egyenesen a mondott irányba. Kopogtatása azonban süket fülekre talál - hiába egyre hangosabb a kopogás, semmilyen választ nem kap. Végül megpróbál benyitni, az ajtó azonban természetesen zárva van. Halántékát megdörzsölve szitkozódik magában egyet, elvégre ő maga rontotta el, mikor nem azt kérdezte, hogy merre találja meg a kapitányt... Kis ideig még várakozik az épület előtt, mielőtt úgy döntene, hogy tovább indul és keres még valakit, aki segíthet neki. Szerencséjére nemsokára talál is egy újabb tisztet, aki információval tud szolgálni Ninomiya taichou hollétét illetően: legutóbb a kert környékén látták beosztottjai a nőt. Yoshinak sem kell több, miután megtudta a kert hollétét is, újfent nekiindul. Újabb eltévedés nélkül rátalál a szóban forgó objektumra, majd rövid séta után észreveszi kissé távolabb a másik kapitány vörös hajkoronáját is. A tempót gyorsabbra véve hamar utoléri őt, és mikor közelebb kerül, hangosan köszön is neki, hogy észrevetesse magát.*
- Üdvözlöm, Ninomiya taichou! Azért szerettem volna meglátogatni, hogy megköszönjem részvételét a kapitányi vizsgámon.
*Hajol meg tiszteletteljesen, mikor szemtől szembe kerülnek egymással. Miután ajándékát is átnyújtotta - az egyszerű, ugyanakkor elegáns csomagolás egy tábla jó minőségű csokoládét rejt -, a parkot szemlélve vár a másik válaszára.*

12
Soul Society / Re:Váratlan látogató
« Dátum: 2015. Nov. 10, 15:41:14 »
*Éppen az új kapitányi irodának szánt helyiségben végzi az utolsó simításokat. Úgy vélte, nem lenne teljesen tisztességes a régi irodát alapjaiban véve átrendeznie: egyrészt még mindig benne van a tudat, hogy Akiyama taichou esetleg meggondolja magát és visszakéri magának a rangot (habár legjobb tudomása szerint már el is utazott valahova elődje), másrészt pedig csak vizsgájára emlékeztetné magát folyton ott. Szinte felfoghatatlanul gyorsan történt egész kinevezése, akár még azon se lepődne meg, ha egy otromba tréfa lenne az egész - bár nem ilyennek ismerte meg volt felettesét, de az ördög nem alszik. Mindenesetre az új iroda egész rendezett külsőt kezd ölteni minden egyes mappa helyre kerülésével - épp egy rövid szünetet tart a munkában, amikor kopogtatást hall, majd egyik őrének a nem épp szabályos jelentését. Miután megosztotta a férfival a kapitányok megszólításának titkait (tudniillik keresztnév helyett legközelebb a vezetéknevével hivatkozzon rá), vissza is küldi őt az igenlő válasszal a kapuhoz. Ez épp elég idő ahhoz, hogy közömbös arckifejezést erőltessen magára, elvégre elég különös dolog, hogy pont egy másik osztag tisztje kérjen tőle látogatást - még akkor is, ha főnemesi család tagja az illető. Ugyanakkor tulajdonképpen már éppen itt az ideje, hogy kezdődjenek a mindenféle látogatások kinevezése kapcsán; az igazat megvallva azon is csodálkozott, hogy eddig elmaradtak ezek.*
- Önnek is szép napot, Kagami-dono! Köszönöm szépen, és egyáltalán nem probléma az ajándék hiánya sem, egyelőre talán el is veszne ebben a rendetlenségben - amiért ezúton elnézést is kérek, elég sok holmit kell elpakolnom, az időmet pedig szívesebben fordítottam eddig az osztagom lehető legalaposabb megismerésére.
*Válaszol, miután viszonozta meghajlását, majd széles intéssel a néhány maradék doboz és az asztalon tornyosuló súlyos könyvek irányába mutat. Hát, egyelőre még nemigen tűnik a helyiség fogadásra alkalmasnak, de remélhetőleg nem is annyira siralmas a helyzet már, mint pár nappal ezelőtt. Már legalább szerzett több széket is, így hellyel tudja kínálni látogatóját, ha pedig a férfi elfogadja az ülőhelyet, Yoshi maga is helyet foglal.*
- Mondja csak nyugodtan, miben segíthetek - bólint Kagami-dono szavaira, és érdeklődve hallgatja végig mondanivalóját. - Á, igen, hallottam a betegségéről, szörnyű eset! Megértem aggodalmait, és tudomásom szerint jelenleg nincs is üres pozíció, így unokahúgát nem veszélyezteti semmi e téren - azonban amint teljesen felépül, természetesen nem áll majd semmi az útjában, hogy rátermettséggel és elszántsággal magasabb rangot elérjen.
*Nyugtatja meg a férfit, magában igyekezve feleleveníteni a szokásos udvariassági formulákat, melyeket még régen használt. Persze azt nem teszi szóvá, hogy ha lenne is üresedés a tisztek között, akkor sem helyezne oda senkit látatlanban, anélkül, hogy alaposan ismerné a szóban forgó halálisten képességeit.*
- Megkínálhatom esetleg egy csésze teával?
*Int az asztal üres oldalán álló készlet felé. Még szerencse, hogy nemrég főzött egy nagyobb adagot, hogy éberen tartsa magát vele a nap hátralévő felében, így fel tud ajánlani valamit látogatója számára.*

13
Shinigami / Fukui Yoshi
« Dátum: 2015. Okt. 26, 13:11:50 »
(click to show/hide)
~ Adatlap
Név: Fukui Yoshi
Nem:
Kaszt: shinigami
Szül. ideje: ismeretlen
Kor: ismeretlen, de valószínűleg 400 év körüli
  • Emberként: -
  • Lélekként:
~ Előtörténet

Valahol az ötödik osztag szálláshelyeinek egyik félhomályos szobájában egy középkorú nő ül az íróasztala előtt, vaskos füzeteket lapozgatva. Időről időre megáll néhány percre, hogy elhomályosult tekintettel – amely ilyenkor valószínűleg semmit sem lát a helyiségből, – maga elé meredjen. Az emlékei között kutat, igyekszik minél több eseményt minél pontosabban visszajátszani lelki szemei előtt… Az utóbbi években megszámlálhatatlanul sokszor cselekedte már pontról pontra ugyanezt, hátha valami eddig elkerülte figyelmét, ami fontos adalék lehet nyomozásához.
Legelőször egy megfakult csoportképen időzik el tekintete. A régi szénrajz egy vidám társaságot ábrázol. Az asztalnál ülő nő rukongai-i családja… Nagyjából annyi rokoni kapcsolat volt köztük is, mint Soul Society többi háztartásának tagjai között, vagyis semmi. A „szülei” majdnem tíz gyerekkorú lelket fogadtak magukhoz, ő volt közülük az egyik legfiatalabb, habár ez a tény nem kecsegtet sok reménnyel Észak-Rukongai egy rosszabbik körzetében. Valljuk be, nincs túl nagy jövője egy ilyen helyzetben egy fiatal lánynak… Így hát Yoshi – habár nem ez az igazi neve, de ennyi év távlatából már nem is emlékszik az eredetire – úgy döntött, inkább elindul valami munkát keresni. Főleg amiatt, hogy időről időre valami halovány éhségfélét érzett, itteni családját pedig nem akarta terhelni vele. Akkoriban jelent meg néhány különös alak a két körzet határán, egy lélekemlékezet óta elhagyatott szentélyben. Senki nem ismerte őket, ők viszont igen tájékozottnak tűntek a helyet illetően, és szó nélkül berendezkedtek. Yoshi nem sokkal azután fedezte fel a furcsa lelkeket, hogy elhagyta otthonát; bár nem feltétlenül szándékosan. Arrafelé vezetett az egyik főút, amelyen már napok óta caplatott. Holmija nem volt túl sok, az egész elfért egy kisebb zsákban a vállán. Ételt nem is vitt magával, elég ritkán volt szüksége rá, így azt gondolta, amíg be nem ér a legközelebbi faluba, meglesz nélküle – mint az később kiderült, rosszul okoskodott. Váratlanul rátört a szédülés, és néhány méterre a csavargók szállásától, ájultan rogyott össze a porban.
Ekkor ismét felpillant a füzetből. Ki tudja, mi lett volna belőle, ha nem segítenek neki akkor a bakutók!  Minden valószínűség szerint egy tisztességesebb ember… – mosolyodik el el pillanatra, majd ismét belemerül az asztalon heverő tárgyak böngészésébe. Tekintete ezúttal az asztalhoz támasztott sétapálcájának gombján akad meg, vagyis pontosabban szólva az abban lévő három apró kockán. Látszólag közönséges dobókockáknak tűnnek, figyelmesebben megnézve őket azonban feltűnik valami: hiányzik róluk az egyes, kettes és a hármas. Nem éppen kifinomult módszer az átverésre, de talán pont emiatt vált be annyira. Ezeket a kockákat látta meg először, miután magához tért – merthogy a szentély önkényes elfoglalói találták meg. Hiába, még a csalóknak is lehet aranyból a szívük. Főleg, mikor kiderült, hogy elszökött otthonról! Yoshi még kapóra is jött üzletükhöz, elvégre kinek jutna eszébe csalással meggyanúsítani egy tizenéves lányt? Egyelőre azonban csak az épület rendbe tételén dolgoztak, hogy minél hamarabb megnyithassák nem éppen legális játékbarlangjukat, amely idő alatt lehetőség volt arra, hogy Yoshi elsajátítsa a hamiskártyázás és kockacinkelés legapróbb fogásait is. Mindenki legnagyobb örömére hamarosan az is kiderült, hogy a lánynak istenadta tehetsége van az ilyesmihez, kézügyessége a zsenge kora miatti tanulékonysággal kiegészülve messze felülmúlta még a banda vezéréét, Zatoichiét is. Igaz, a vak férfi a szerencsejáték helyett szívesebben foglalkozott akupunktúrával vagy masszírozással. Sosem értette, hogy lehet képes minderre mesterük látás nélkül, azonban egyszer sem mert rákérdezni. Ellentétben azzal, hogy miért pont itt rendezték be székhelyüket. Ekkor derült ki, hogy jó ideje keresték már a számukra tökéletes törzshelyet, így esett választásuk az 55. körzet környékére: nagyjából ez a sáv a határ a jobb és rosszabb területek között, vagyis a gazdagabb Rukongai-iak is még el mertek idáig jönni a viszonylagos biztonság miatt, ugyanakkor az őrjáratok már elkerülték a vidéket.
Az elkövetkező évtizedekben egyre nagyobb hírnévre tett szert a hely, köszönhetően annak, hogy gondosan ügyeltek arra, mennyit lopjanak a vendégektől. Igyekeztek csak akkor csaláshoz folyamodni, mikor már tényleg szükséges volt, hogy ne érje nagy veszteség a játékbarlangot, így sosem vetődött a társaságra a gyanú árnyéka. Az üzlet szépen gyarapodott, bővült a „szolgáltatások” köre, ezzel párhuzamosan pedig Yoshi is olyannyira magasra jutott a ranglétrán, hogy amikor Zatoichi elindult egy újabb megfelelő épületet keresni két társával, amelynek felvirágoztatásával hasonló kóbor lelkeknek segíthetnek, végül ő kapta meg a hely vezetésének jogát.
Persze ez az átállás egyáltalán nem ment könnyen; meg kellett küzdenie azért, hogy elismerjék pozícióját. Hiába alakultak ki bizonyos íratlan szabályok a játékra vonatkozólag, amelyeket a legrégebb óta itt dolgozók szó nélkül betartottak, egyre több és zűrösebb figura kívánt csatlakozni a társasághoz, akik nem voltak hajlandóak elfogadni egy nőnemű vezetőt. Ezek a szabályok főleg arra vonatkoztak, hogy mikor szabad cinkelt eszközökhöz nyúlni vagy a játék végi forgatagban egy-egy ügyes kezű zsebtolvaj segítségével mennyi nyereményt lehet visszaszerezni, hogy még ne legyen feltűnő a dolog, így ezek az elvek nem jelentettek túl nagy védelmet Yoshi számára. Szerencséjére volt néhány elszánt lélek, akik támogatták, emiatt néhány hónap alatt sikerült megszilárdítania hatalmát.
Az emléken keserűen elmosolyodik, és kezével megdörzsöli a jobb lapockáján lévő bazsarózsa-tetoválást. Ha előre tudta volna, mennyi problémával jár az ilyesmi, biztosan nem vállalja el… Onna-oyabunnak lenni keményebb embert kíván, mint amilyen ő volt akkor. Nem akarta, hogy bárki is megsérüljön, így eleinte csak elzavarta a kellemetlen alakokat a környékről, ami nem volt elég. Egyre gyakoribbá és súlyosabbá váltak az elutasítottak által megszervezett atrocitások a környéken, amelyeket neki kellett kordában tartania – szép lassan hát eltűnt a lelkekbe vetett általános bizalma és pozitív szemlélete, ezek helyét átvette a gyanakvás és a szigor. Rájött, hogy ezek nélkül lehetetlen rendet teremtenie a folyamatosan növekvő, általa felügyelt területen: ha a legkisebb gyengeséget is mutatja, sokkal nehezebb helyzetbe hozza magát. Még akkor is, ha jól tudta, Zatoichi nem azért őt választotta ki, hogy véres kézzel tartson rendet. Végül is, saját maga sohasem tett ilyesmit… Yoshi inkább a környező bordélyok és egyéb szórakozóhelyek vezetőivel igyekezett szoros kapcsolatot kiépíteni, egyezségeik során pedig tulajdonképpen felosztották egymás között Soul Society körzeteit, míg közvetlen beosztottai elintézték a piszkosabb.
Néhány nehezebb tárgyalás során még a vakszerencse is segített a nőnek: amikor nagyon erős érzelmek (düh, félelem…) kerítették hatalmába, egy-egy hirtelen mozdulatnál akaratlanul is apró, irányíthatatlan, sötétlila gömböket idézett meg, melyek szinte azon nyomban berobbantak. Ez pedig a pletykák terjedésének megfelelően hamarosan úgy került be a kollektív tudatba, hogy a kártyások vezetője nagy varázserővel bír, ezért nem ajánlatos ujjat húzni vele, ha az illető a saját lábán szándékozik távozni.
Egy idő után ezek a zavarok is elültek, így újabb évekig nem történt említésre méltó dolog. A kezdetekben kialakított status quónak köszönhetően békésen folyt az élet, és Yoshi is szívesebben ügyködött a háttérben; csak időnként vegyült el a szerencsejátékosok között, akkor is mindig gondosan álcázva magát, hogy ellenőrizze a játékok levezetőit. Egészen addig, amíg egy addig ismeretlen, magát Kichirou-nak nevező férfi nem bukkant fel a törzsvendégek között és fel nem bolygatta a helyet…
A különös figura ugyanis képtelen volt veszíteni. Minden alkalommal, amikor csak megjelent, a lehető legnagyobb nyereménnyel távozott, akármilyen módszerekhez folyamodtak az osztók, illetve bármilyen játékot próbált ki. Habár Yoshi először végtelenül fellengzősnek gondolta a férfi álnevét – kétsége sem volt afelől, hogy a „szerencse fia” jelentésű keresztnév nem a sajátja, addigra már túl sok hasonlóan simlis alakkal volt dolguk –, a sorozatos veszteségeiket követően rá kellett jönnie, hogy van némi alapja Kichirou önbizalmának. Ami végképp zavaró volt, hogy csaláson se tudták rajtakapni egyetlenegyszer sem, pedig a nő és beosztottai ebben a témában kimondottan számítottak a leginkább naprakésznek. A férfi ténykedésének nagyjából negyedik napján végül úgy döntött Yoshi, hogy ideje saját kezébe venni a dolgokat. Ezúttal mindenféle álruha nélkül lépett a játékterületre osztóként, kijelentve, hogy a Szerencse fiát megilleti, hogy a legjobb krupié tatamijánál játsszon. Egyszerű kockázással, chou-han bakuchival kezdtek, és az elkövetkezendő napokban fokozatosan bonyolultabb kártyajátékokra váltottak, végül pedig riichi mahjongban mélyedtek el kisebb-nagyobb szóváltások és beszélgetések közepette. Ezek során egyre többet megtudtak egymásról, sőt, egy idő után már szinte barátinak tűntek újabb összecsapásaik, melyek során továbbra sem termett az osztó számára babér. Végül négyszemközt egyszer azt is megkérdezte, azt akarja-e Kichirou, hogy becsődöljenek… Amire aztán meglepő választ kapott: először semmi célja nem volt, viszont hallotta, hogy ennek a helynek a vezetője tud varázsolni és ezt szerette volna leellenőrizni – mivel ő is képes ilyesmire és tud segíteni. Arra rögtön rájött, hogy a környék lakói az átlagnál babonásabbak és tudatlanabbak, amiért démonokkal kötött paktumnak tartják az ilyesmit, holott az éhséggel együtt ez a magas lélekenergiának az egyértelmű jele, amivel helyük van a halálistenek között. Ez a tény Yoshit is meglepte: habár hallott már valahol az Akadémiáról és hogy egyszerű lelkek is eljuthatnak oda, hogy shinigamiként kiemelkedjenek, az eszébe sem jutott, hogy ő is közéjük tartozhatna. Szó szót követett, nemsokára pedig az is kiderült, hogy a férfi azért utazgatott a Rukongai-ban, hogy olyan, magához hasonló személyeket találjon, akikkel együtt jelentkezhet és még a szerencsejátékot sem vetik meg, ezért járta a bakutók által fenntartott épületeket, de egészen eddig senkit se talált, aki megfelelt volna az elvárásainak.
Abban a pillanatban ugyan felháborodott a nő, amiért ilyen könnyen kiismerhetőnek tartotta őt Kichirou, ráadásul még magához is hasonlította… Pár nappal később azonban bebizonyosodott, hogy a férfinak volt igaza: Yoshi végül, hosszas gondolkodás után elcsábult a könnyebb élet lehetőségétől és hagyott egy levelet helyettesének, amelyben leírta, hogy őt nevezi ki utódjává, amíg távol van és titokban útnak indult újdonsült társával a Lélektovábbképző Akadémiára.
Ott aztán mindkettejük szerencséjére egy csoportba kerültek, így könnyebben tudtak segíteni egymásnak: Yoshi a kidou-ban vált kiemelkedővé, Kichirou-nak pedig a kardforgatás lett a kedvence. Az akadémiai évek során végig az évfolyam legjobbjai közé tartoztak, valószínűleg már csak azért is, mivel idősebbek és ebből kifolyóan komolyabbak is voltak már a többségnél. Az évek alatt szinte teljesen összenőttek, még meditációikat is egymás mellett, egy időben végezték. Talán ennek a testi-lelki közelségnek is volt köszönhető, hogy még zanpakutójukat is egyszerre ismerték meg… Övé lett Uwakimono, a Hamiskártyás, míg Kichirou-é Oya, az Osztó – a sors furcsa fintoraként felcserélődtek kettejük szerepei.
A következő papír, ami a kezébe akad, néhány díszesebb pergamen: az Akadémián való végzésének okmánya, egy házassági kivonat Fukui Kichirou-val, és a levél, amelyben besorolják egy osztagba. Hogy mennyire reménykedett abban, hogy egy osztagba kerülnek itt is! A reményük azonban nem vált valóra, míg Kichirou az ötödik osztagba került, addig Yoshi akadémistákhoz képest kiemelkedő démonmágiájára a kidoushuu-ban figyeltek fel. Az ezt követő években egyre kevesebbet találkoztak emiatt, és a távolság hatására férjében ismét feléledt kártyaszenvedélye. Nem sokkal ezután a nő kérvényezte áthelyezését az ötödik osztagba; úgy vélte, ha közelebb van a férfihoz, nagyobb hatással lehet rá és képes lesz kontrollálni játékfüggőségét. Ez működött is ideig-óráig, ismét lefoglalták Kichirou-t a közös edzések, küldetések és meditációk, szorgalmas gyakorlásuk pedig meghozta gyümölcsét: lassan elsajátították a bankai használatát is. Nemsokára kiderítették azt is, milyen ritka a két shinigami együttes erején alapuló bankai, így igen büszkék lettek teljesítményükre, bár addig nem akarták felfedni zanpakutójuk új szintjét, amíg teljesen nem képesek uralni azt – ehhez pedig újabb évek munkája volt szükséges.
De már ez se kötötte le eléggé férje figyelmét egy idő után, ahogy semmi más sem, amivel próbálkozott Yoshi… Aki ezúttal komoran néz bele egy újabb papírba, mely ezúttal egy újságból kivágott cikk. Ebben írnak arról, hogy egy halálistennek nyoma veszett az ötödik osztagból. Tudta, hogy nem lenne szabad elengednie aznap… Hónapokkal előtte már egyre gyakrabban maradozott ki a férfi, és ha rákérdezett, merre járt, nem válaszolt neki egyenesen, mindemellett pedig egyre több pénzt veszített szerencsejátékban. Ráadásul már feletteseiknek is feltűnt mindez, amiért figyelmeztetést kapott, de Kichirou-t mindez nem érdekelte. Egyszer még lélekenergiáját minél jobban elrejtve követni is próbálta férjét, hogy megtudja, kikkel találkozik ilyenkor, de a férfi mintha megérezte volna jelenlétét, félúton visszafordult – Yoshi pedig nem erőltette tovább a dolgot. Amit azóta minden egyes pillanatban megbánt már. Ezért kezdte el összegyűjteni a megmaradt emlékeit, hogy újra és újra végigzongorázza magában az eseményeket, hátha valami felett elsiklott a korábbiakban és talál bármilyen apró nyomot, amin elindulhat. És akkor itt van ez az újabb levél, amit ma reggel kapott, ráadásul nem is pokollepkén keresztül, hanem küldönccel. Ez a tény sem nyugtatja meg különösebben, az írás tartalma pedig végképp nem.

Tisztelt Fukui Yoshi!
Mihelyst kézhez kapta jelen üzenetet, haladéktalanul jelenjen meg az ötödik osztag kapitányi irodájában!

Akiyama Akane

El sem tudja képzelni, mit követhetett el, amihez ilyen eljárásmód tartozik, de biztos nem lehet semmiség… Enyhe gyomorgörccsel indul el hát Akiyama taichou-hoz, hirtelen nem jut eszébe semmi olyasmi, ami indok lehet ahhoz, hogy egy hozzá hasonlóan alacsonyabb rangú tisztet maga a kapitány hívasson. Vagy a Rukongai-beli múltja derült ki? De hát arról a kapitánya tud, hiszen hiába próbálta letagadni, valami csoda folytán képtelen volt felettese előtt hazudni, így végül kénytelen volt bevallani az igazat… Mindenesetre valószínűleg már most is késésben van, így léptei egyre sietősebbekké válnak, hogy néhány perc múltán már a kapitányi iroda ajtaján kopogjon bebocsátást kérve.
-   Fukui Yoshi, ötödik tiszt szolgálatra jelentkezik! Üzenetet kaptam, hogy minél ha…
-   Jó, jó, emlékszem még, hogy bekérettelek… Bár nem igazán sietted el a megjelenést – szigorúan villan a kapitány ép szeme, de meglepő módon nem tűnik korholónak. De ha nem követett el semmit, akkor miért van itt? Arcára valószínűleg elég látványosan ülhetett ki meglepetése, mivel Yoshi felettese váratlanul elneveti magát, és folytatja mondanivalóját.
-   Ugyan már, nem kell annyira rettegni! Továbbra se ettem meg egy tisztemet se, még akkor sem, ha történetesen rá is szolgált volna, amit jól tudtok mindannyian, mégis úgy tesztek folyton. És már nem is fogok, lévén visszavonulok.
-   De… – szeretne Yoshi rögtön közbevágni, hogy miért pont így kell ezt közölni és miért pont neki, azonban csontig hatoló tekintete újra beléfojtja a szót.
-   Tehát, visszavonulok és már meg is találtam az utódomat, mégpedig a te személyedben. Mégse engedhetem át az osztagot holmi jöttment halálistennek, a fene se tudja, kit raknának a helyemre – nem hiszem, hogy jó sülne ki belőle egy démon, hamiskártyások, tolvajok és egyéb furcsa szerzetek között. Komolyan, lassan már úgy érzem magamat, mintha egy börtönt őriznék! – fogja meg fejét színpadiasan, majd folytatja. – Ellentmondást nem tűrök, holnap déltől kezdődik a kapitányi vizsgád, ahol bemutatod majd a bankai-odat. Most elmehetsz, készülj fel a holnapra és pihend ki magad előtte.
A következő pillanatban a kapitány jelez is, hogy elmehet tisztje, aki döbbenettől teljesen ledermedve áll vele szemközt. Ha kevesebb önuralma lenne, Yoshi minden bizonnyal az állát keresgélné éppen a padlón, így azonban gépies elköszönéssel csak kifordul az ajtón, és félig öntudatlanul indul vissza szállására, hogy aztán a nap hátralévő felében ezen a pár percen gondolkodjon. Van egy olyan érzése, hogy nem igazán fog sikerülni sem a felkészülés, sem pedig a pihenés…
Egész végig álmatlanul forgolódott, és még másnap reggel is szinte öntudatlanul öltözködött fel és készítette össze zanpakutóját. Még indulás előtt megpróbált kommunikálni is kardjának lelkével, aki a nőhöz hasonlóan teljesen összetört Kichirou eltűnése miatt és azóta nem volt hajlandó megmutatnia magát. Kérlek, szedd össze magad most az egyszer és ne hozz szégyent egyikünkre sem… – szuggerálja Uwakimonót, miután elmélyül a meditálásban rövid időre. Ezt követően indul el csak a vizsga helyszínére. Igaz, nem használta túl gyakran lélekölőjét az utóbbi időben, amikor pedig mégis, akkor sem működött tökéletesen, ám talán elő tudja adni úgy, mintha az égegyadta világon semmi probléma nem lenne vele.
Az első osztag területére érve egyre jobban izgul, akkor pedig, mikor meglátja a főkapitányt és Ninomiya, valamint Shihouin taichou-kat, már szinte a hátralévő néhány lépés megtétele is kihívást okoz. Udvarias köszönését követően, miután leült vizsgáztatóival szemben, csendesen várja, hogy megkezdődjön a procedúra.
-   Nocsak Hachibantaichou, csak nem sikerült időt szakítania bokros karitatív tevékenységei közepette arra, hogy megjelenjen körünkben? – szólal meg először a nemes-kapitány, Yoshi azonban nem biztos teljesen abban, hogy a feszült hangulat oldásának érdekében teszi ezt.
-   Pukkadj meg, Yuuken... Mármint... Én legalább foglalkozom az emberekkel, és nem nézem őket semmibe. ^.^ Mellesleg a volt kapitányom utódjáról van most szó, semmi pénzért nem hagytam volna ki. ^.^ – a gyors válasszal Ninomiya taichou sem marad adós.
-   Továbbra sem emlékszem, hogy olyan közeli kapcsolatot ápolnánk, ami alapján megengedhetné magának, hogy a keresztnevemen szólítson, valamint felhívnám a figyelmét, hogy nem a 8. osztagban van, tartsa be a megfelelő társalgási formulákat. :roll:
-   A macska rúgja meg, elég legyen már! Kapitányi vizsgán vagyunk, nem pedig a piacon! – dördül végül a főkapitány hangja is, majd gyorsan, valószínűleg a további vitát megelőzendő, parancsot ad Yoshinak bankai-a bemutatására.
Ő pedig meg is ragadja a lehetőséget, és a parancsszó elhangzását követően rövid magyarázattal kísérve megmutatja képességét – persze mindezt szigorúan úgy, hogy ne kapjanak túl sok információt a kártyalapok tulajdonságairól vagy arról, mi a bankai gyengepontja. Az esetleges kérdésekre készségesen válaszol, továbbra is meglehetősen óvatosan fogalmazva, majd engedelmesen félrevonul, hogy a kapitányok megvitathassák a látottakat. A nő addig gondolatban megköszöni kardjának az engedelmességet, és azon agyal, mi lehet róla vizsgáztatóinak véleménye.
-   Nos, döntöttünk… – áll elő végül Fujimoto soutaichou a torkát köszörülve. – Fukui Yoshi, nem túl hosszas gondolkodás során arra jutottunk, alkalmas az ötödik osztag kapitányi posztjára! Hát kik vagyunk mi, hogy felülbíráljuk Akiyama taichou döntését az utódjára vonatkozóan?


~ Kinézet
A ránézésre 40-50 év körülinek tűnő nőre sok jelzőt lehet találni, de a „szép” minden bizonnyal nem tartozik közéjük. Szinte halálosan sápadt színű arcának vonásai élesek, hegyesek; halványkék, már-már fehér írisz egészíti ki ezt és nagyjából állig érő, világosszőke haját – habár ez utóbbit elég változatosan hordja (például előszeretettel festi be). Ez egyfajta rossz szokása, amely még szerencsejátékos korszakából maradt meg, voltak helyzetek, amikor fontosnak tartotta, hogy ne ismerjék fel. Ehhez kapcsolódik új kedvence, a színezett kontaktlencsék használata is, így előfordulhat az is, hogy eredetileg halványkék szemei sötétbarnává válnak. Japánhoz képest viszonylag magas (kb. 175 cm), bár erre egész testalkatának soványsága is rájátszik, így magasabbnak tűnik, mint amilyen valójában. Gebeségét úgy-ahogy palástolja ugyan a bő szabású shinigami egyenruha, de ebből kilógó, csontos csuklója, keze és hosszú, inas nyaka továbbra sem megnyerő látvány. Ez utóbbit még egy, az ötödik osztag jelképét ábrázoló medál is kiemeli. A nyakláncon kívül egyetlen ékszert hord még: jegygyűrűjét.
Egyenruhája a szokásos fekete shihakusho egy szélesebb övvel megkötve, ezt egészíti ki az ötödik osztag hosszú ujjú kapitányi haorija, amelyet csak egyszerűen a vállára terít. Az emberek világát, ha csak lehetséges, kerüli, amikor azonban ennek ellenére póttestet kell öltenie, egy magas nyakú garbót húz térd alá érő szoknyával, ezek mellé pedig egy hosszú ballonkabátfélét vesz fel – a lényeg, hogy mindig eltakarja a jobb lapockáján lévő bazsarózsa-tetoválását.

~ Jellem
Rideg külseje ehhez illő viselkedést is takar. Távolságtartó, hűvös, szófukar, mosolyt szinte alig látni az arcán. Másokkal (és magával szemben is) szigorú, ugyanakkor igyekszik igazságos lenni. Kényesen ügyel mindenre magával kapcsolatban, érzelmeit nem szokása kimutatni. Végtelenül precíz és pontos, ha valahonnan elkésik, akkor minden bizonnyal komoly dolog történt vele. Nem szeret sokat beszélni, inkább csendben, a háttérben meghúzódva elemzi ki magában az adott helyzetet és úgy reagál rá, hogy az számára a lehető legkedvezőbb hatásokkal járjon. Magával szokott hordani egy régi kártyapaklit, és ha alkalma nyílik rá, szívesen trükközget vele. Múltjából fakadóan igen jó a kézügyessége, bármit el tud lopni vagy elcserélni, ha van egy kis ideje a terep felmérésére.

~ Zanpakuto/képesség
~ Zanpakuto
Neve: Uwakimono (浮気者, Hamiskártyás)
Fajtája: Kidou
Kinézete: Elzárt alakjában egy üveggombos végű, fából faragott sétapálca, amelyből kihúzható egy vékony pengéjű kard. A shikai előhívásához a parancsszó kimondása alatt háromszor a földhöz koppintja a pálca végét, bár ennek nincs különösebb funkciója, legfeljebb az, hogy megtévesszen vele másokat.
Shikai parancsa: Damase! (騙せ!, Csalj!)

Shikai kinézete, képessége:
A parancsszó kimondása után Yoshi egyenruhájának ujjából sok kártyalap zúdul az ellenfélre. Kezdéskor ez egy pakli franciakártya a dzsókerek nélkül (48 lap), ezek száma minden negyedik, zanpakutóra tett pont után eggyel nő, így a maximum 6×48, vagyis 288 lap. A kártyákat gondolati úton képes irányítani (habár általában karját is lengeti a mozgásnak megfelelően, hogy ezzel is becsapja ellenfelét), így egyaránt használhatók védekezésre és támadásra. Néhány kidou-t is bele tud vezetni a lapokba (15 kidou ponttól), ehhez azonban szükséges az adott kártyák megérintése.

Bankai neve: Uwakimono: Roiyarufurasshu (浮気者: ロイヤルフラッシュ; Hamiskártyás: Royal Flush)
Bankai kinézete, képessége: Nem történik sok változás a shikai-hoz képest, csak néhány kártya  kezd el halványan világítani; ezek a pakli egyik véletlenszerű színéből az alábbi lapok: tízes, bubi, dáma, király, ász. Amennyiben Yoshi az egyes lapokat megérinti, a lap eltűnik, az ellenfélen pedig különböző kényszeres mozdulatok lesznek úrrá egy körön keresztül. A zanpakutóra tett pontok számától függ, hogy közvetlenül egymás után hány lapot húzhat ki (1-4 pont: 1 lap, 5-9 pont: 2 lap, 10-14 pont: 3 lap, 15-19 pont: 4 lap, 20-24 pont: 5 lap), amikor ez megtörtént, egy kör kihagyással húzhat ismét. A lapok hatásai az alábbiak:
  • tízes: az ellenfél nem tudja használni a reiatsu-alapú képességeit;
  • bubi: az ellenfél egész teste elnehezül (mintha egy régi lovagpáncélt vett volna fel), emiatt mozgása is nehézkessé, lassúvá válik;
  • dáma: az ellenfél kiejti kezéből fegyverét;
  • király: az ellenfél meghajol és adott ideig úgy is marad;
  • ász: az ellenfél lesüti a tekintetét és adott ideig nem képes Yoshira nézni;
  • mind az öt lap, vagyis a royal flush kihúzása után: az ellenfél maradék lélekenergiája elillan.
Mivel azonban bankai-ja kombinált férjének bankai-jával, a teljes potenciál eléréséhez mindketten szükségesek lennének, ezért a férfi eltűnése óta Yoshi nem képes teljes erejében használni, a zanpakutójának több mellékhatása is létrejött:
  • Yoshi maga sem tudja, hogy a megjelöltek közül melyik lap melyik, így számára is meglepetés, hogy aktuálisan melyik hatás fog érvényesülni (megjegyzés: harc során randomgenerátor segítségével dől majd el, melyik lapot húzza ki a karakter);
  • a bankai végső képessége egyáltalán nem használható;
  • mivel a képesség két főre szabott, így ha az ellenfél rájön a mechanizmusra és megérinti az egyik megjelölt lapot, Yoshira lesz érvényes a kihúzott kártya hatása.
~ Szeret-nem szeret
Szeret(i):
  • régi iratokat tanulmányozni
  • kártyatrükköket tanulni
  • elváltoztatni a külsejét
  • a kidou-kat
  • háttérben maradni
Nem szeret(i):
  • bárminemű hazárdjátékot
  • elhagyni Seireitei-t
  • ha mások a múltjában akarnak kutakodni
  • a parancsmegtagadást
  • ha valaki nem adja meg a tiszteletet a rangban felette állóknak
~ Felszerelés(ek)
zanpakuto a sétapálcába rejtve, egy pakli ütött-kopott hanafuda kártya, olvasószemüveg, egy kicsorbult tőr az övébe tűzve (férje zanpakutójának maradványa)

Oldalak: [1]