Üzenetek megjelenítése

Ez a szekció lehetővé teszi a felhasználó által írt összes hozzászólás megtekintését. Vedd figyelembe, hogy csak azokba a fórumokba írt hozzászólásokat látod, amelyekhez hozzáférésed van.


Üzenetek - Hirase Keisei

Oldalak: [1] 2 3 ... 5
1
8. osztag / Re:A kapitány irodája
« Dátum: 2019. Ápr. 09, 19:58:08 »
Kapitánynak jelentem!
Akkorát kamuzott és olyan előadást kerített mellé, hogy már-már kezdte saját maga is elhinni az egészet annak ellenére, hogy szinte egy szava sem volt igaz annak ellenére, hogy a komoly hazugságokat saját maga sem szereti. A kajával való úgymond viccelődést átgondolva pedig kezdett együtt érezni kapitányával hiszen Ő sem örülne neki ha fordított helyzetben játszódik le a pizzás szituáció.
- De én nem szeretem a négysajtos pizzát a ruccolát pedig főleg viszont az epres sajttorta elég jól hangzik. - mondta a kapitánynak bele se gondolva, hogy valószínűleg Ő nem is kapna az említett ételekből hiszen kárpótlásként kéne hoznia azért amiért úgy nyitott be ahogyan.
Bambán figyeli ahogy a nő túrja a papír halmazokat. Nem igazán értette, hogy mégis mit kereshet ennyire amikor egyszer csak teljesen boldogan felmutat egy elég vékonyka kis mappát amint tulajdon neve szerepel.
- S ez pontosan mire is szolgál? ??? - lépett közelebb, hogy jobban szemügyre vehesse a vékonyka aktát amiről nem is tudott, hiszen ki gondolna arra, hogy aktát készítenek róla. - S van már benne valami? :S - kérdezte érdeklődve hiszen elképzelni sem tudta, hogy miket írhatnak egy ilyen aktába.
- Itt lesz akkor a bökkenő. Csak addig olvastam az értesítőt, hogy a 8. osztagba vettek fel. Utána kidobtam. Nem gondoltam volna, hogy annál lényegesebb információt is tartalmazhat. - vakarta meg egy zavart mosolygás közepette a tarkóját. Zavarba jött hiszen tényleg ennyi történt aztán elfoglalta lakosztályát és igazából sok felé nem is ment mióta kinevezték halálistennek.
- Viszont lenne egy kérdésem… ki az a Szeretettel? Mert nem ismerem és nem is látom sehol pedig azt mondta vele vár elbeszélgetésre… :roll: - engedett el egy kisebb viccet annak reményében, hogy enyhíteni tud a körülményeken bár mélyen legbelül tudta, hogy ez az egész már menthetetlen.
- Igen, így történt viszont mindennek mondanám csak izgalmasnak nem. :S - színészkedett felháborodást hiszen valahogyan tartania kellett magát az előadott sztorihoz még akkor is ha nagyon átlátható és hihetetlen volt az egész.
- Értem én, de azt hittem, hogy ha már ilyen váratlanul elküld akkor legalább jelzi is majd hiszen a családom se tudott rólam semmit. Hazajöttem és kiderült, hogy azt hitték meghaltam. :sad: - kamuzott megint hiszen egyáltalán nincs családja és nem is tervezett azt alapítani egyhamar. Élvezi az egyedüllétet és mindent, ami azzal jár.
Sóhajtott egy nagyot mert úgy tűnt, hogy a kapitány valamennyire elhitte a történetet a hangyákkal, de teljesen nem vette biztosra. Lehet csak valamennyire díjazza, hogy ha már lógott akkor ki is talált hozzá valami körítést.
- Ha ez egy randi akkor sajnálom, de nem az esetem Kapitány, de azért a kaját azt elfogadom. :roll: - mondta kuncogva. Próbált továbbra is viccelődni hiszen sokkal könnyebb így beszélgetést kezdeményezni vagy csak szimplán életben maradni ha már hónapok óta elkerülte ezt a helyet és a benne tartózkodó személyt.
- S mondja lemaradtam valami fontos eseményről vagy bármiről míg nem tartózkodtam a közelben? :S - érdeklődött hátha történt valami amíg összevissza kóborolt és élvezte a szabad életet.





2
11. osztag / Re:Edzőtermek
« Dátum: 2019. Ápr. 09, 19:09:34 »
HAJIME
Nagyjából sikerült végül észrevétlenül elhelyezkednie az egyik sarokban és ott is maradnia. Eleinte csinált pár karlendítést meg fejkörzést, de amint elkerülték a kíváncsi szemek befejezte azokat és a falnak dőlve sasolta a terepet és kereste a megfelelő alkalmat arra, hogy kiosonhasson majd úgy, hogy ne keltsen nagy feltűnést a kis hülyegyerek, aki azt sem tudja, hogy mégis mit keres a 11. osztagnál főleg az edzőteremben.
- Fene vigye el azt a hülye fejemet. - morgolódott magában miközben figyelte a sok elvetemült állatot, hogy milyen beleéléssel képesek egymást vagy éppen egy zsákot vagy bábut püfölni. Már az Akadémián sem rajongott az ilyesféle foglalkozásokért hiszen túl sok mozgást igényeltek.Sokkal jobban kedvelte a kidouk használatát vagy éppen a semmittevést.
Váratlanul egy vörös hajú halálisten jelent meg az edzőteremben, aki gondolkodás nélkül küldött ki mindenkit a teremből. Szemei felcsillantak a lehetőség láttán és már indult is volna a kijárat felé amikor a férfi megszólította Őt. A biztonság kedvéért körbenézett hátha mást próbált meg a helyszínen tartani, de megrökönyödve látta, hogy rajta kívül már körülbelül két perce senki sincs.
- Hoogy én? ??? - nézett a férfira rémült arccal hiszen azt sem tudta hirtelen, hogy mi történik körülötte és, hogy neki miért is kéne maradnia amikor nem is tartozik az osztaghoz.
- Ami azt illeti orvosi papírom van arról, hogy nem mozoghatok sokat. :S - próbálta meg kihúzni magát a dolgok alól, de akkor a férfi már ügyet sem vetett rá, pakolta ki az eszközöket. Megfelelőnek is érezte a pillanatot, hogy lelépjen hiszen senki nem figyelt rá és nem is kötözték oda semmihez sem így vett egy nagy levegőt majd lábujjhegyen tipegve elindult az ajtó felé.  -
Azonban amikor az ajhoz ért az kinyílt és sorban jöttek be rajta az emberek, de leginkább nők. Kisebb, nagyobb, fiatalabb aztán egyszer csak megjelent egy elég érdekes jelenség. A 10. Osztag kapitányi haorija virított rajta azonban mintha valamivel ki lett volna tömve a melle mintha nőnek akarta volna álcázni magát.
- Mi a jó édes isten bőrkeményedéses talpa történik itt és én mégis mit vétettem? :facepalm: - temette tenyerébe arcát amikor véglegesen tudatosult benne, hogy azon az ajtón bizony nem fog tudni kimenni.
A legváratlanabb dolog csak ezután történt. A vörös hajú férfi, aki rászólt, hogy maradjon illetve eddig rendezkedett most a tömeg felé fordult és üdvözölt mindenkit a női önvédelmi órán.
- NŐŐŐŐIIIIII??? - fakadt ki hangosan nem törődve azzal, hogy mennyire vonja magára a társaság figyelmét. - Már elnézést, de akkor nekem itt akkor még sincs keresnivalóm! - mondta mindenkinek majd megpróbálta átverekedni magát az útjában álló társaságon, hogy minéll előbb hazajuthasson és elfelejtse ezt az egészet.




3
8. osztag / Re:A kapitány irodája
« Dátum: 2019. Febr. 23, 11:52:11 »

Kicsit kellemetlenül érezte magát ahogyan benyitott a kapitány irodájába hiszen pizzát emlegetett azonban nála egy szelet sem volt. Ebből adódóan arra is gondolt, hogy hamar le fog bukni ezért hamar forogni kezdtek fejében a fogaskerekek, hogy a továbbiakban mégis mit kellene majd mondania ha esetleg a kapitány rájön a turpisságra.
Azonban nem olyan hamar derült ki a turpisság ugyanis a kapitány lelkesen pattant fel és adta tudtára, hogy mennyire éhes. Így még kellemetlenebbül kezdte érezni magát, hogy pont úgy nyitott be ahogyan az irodába. Viszont pár másodperccel később szerencsére leesett a kapitánynak, hogy valami nem kerek ugyanis semmi nem volt a kezébe ami emlékeztetett volna bárkit is egy pizzára.
- Egy szóval se mondtam azt, hogy hoztam is magammal :roll: - mondta miközben megvakarta a tarkóját egy hatalmas ásítás közben. - Csak megkérdeztem, hogy itt rendelt e valaki, de ezek szerint nem… pedig már örültem, hogy ehetek pár falatot én is. :roll: - váltott át ásításból egy széles mosolyra ugyanis profi mentésnek érezte a dolgot. Még jelenleg a kapitánynak se esett le, hogy ki áll az ajtajában ezért egy lépést tett hátra megközelítve még jobban a kijáratot ugyanis már sajnos küszöbön belül volt.
- Ebben az esetben én távoznék is.. :S próbálkozott meg a hamar lelépés lehetőségével viszont a kapitány egy kiáltással jelezte neki, hogy rájött kivel van dolga. Kicsit rémült arcot vágott miközben fordult vissza a kapitányhoz.
- Akkor ez azt jelenti, hogy nem mehetek, igaz? :S kérdezett rá azért a dologra, hogy biztos legyen benne hiszen attól még, hogy tudja ki ő az nem jelenti azt,, hogy maradnia is kéne hiszen elég régóta húzza már ezt a találkozást és még nem érezte megfelelőnek a pillanatot, hogy beszélgetésbe elegyedjen vezetőjével. Meglepődve nézte végig ahogyan a nő áttúr mindent és közben szid valakit, aki számára totál ismeretlen volt. Nem is értette a helyzetet ezért egy kisebb lépést tett megint az ajtó felé hátha észrevétlenül ki tud osonni és hazamehet aludni. Azonban mielőtt ezt az ötletet is megvalósíthatta volna a kapitány rátért a lényegre vele kapcsolatban…
- Jéé tényleg így hívnak, honnan tudod? :o kérdezi meglepődötten hiszen soha nem járt még itt és nem is találkozott vele soha így nem igazán értette, hogy mégis hogyan tett szert a nevére…
- Megjelenni? Nekem? Itt? :onézett körbe az irodában kérdése közben majd tekintete ismét visszavándorolt a vörös hajú nőre. Kezdte érezni, hogy szorul a hurok, de azt se tudta, hogy mit kéne tennie ilyen helyzetben.
- Nekem nem szólt senki, hogy ide el kéne jönni. :roll: - próbálta meg kimagyarázni magát ezzel a gyenge szöveggel, de biztos volt benne, hogy ez nem lesz elég ahhoz, hogy a kapitány ne büntesse meg vagy ne legyen bármi következménye annak, hogy eddig húzta a dolgot.
- Hát igazából a valóság, hogy eddig távol voltam… a Főkapitány fontos feladattal bízott meg. A 12. Osztag jelentései szerint elszaporodtak a hangyák az Emberek Világában és azt a feladatot kaptam, hogy meg kell számolnom Őket. - talál ki hirtelen egy iszonyatosan nagy hülyeséget a másik mellé abban reménykedve, hogy ez már hihetőbb lesz valamivel.
- Aztán tudja elég sokan voltak tényleg és hát mindegyik ugyan úgy néz ki ezért nehéz volt észben tartani, hogy melyiket számoltam már és melyiket nem így sokszor előröl kellett kezdenem meg hát mint mondtam nagyon sokan voltak ezért eltartott egy ideig. - ragozta tovább a dolgot miközben kihúzva magát jobbra és balra sétálgatott, hogy ne tűnjön fel az izgalomtól remegő végtagjai. Hiszen ki ne izgulna ha ekkora baromságot próbál bemesélni egy kapitánynak?
- Fárasztó is volt és még csak mostanában tértem vissza a Lelkek Világába. Éppen, hogy csak leadtam a Főkapitánynak a jelentést valamiért ide vezényeltek én pedig azt hittem, hogy itt lesz a kitüntetési ceremónia pár finom falat kíséretébe, de ezek szerint elég nagyot tévedhettem hiszen csak Maga van itt. ??? - mintha egy csapot nyitottak volna meg úgy ömlött belőle a hülyeség, ami éppen a védelmét szolgálta volna bár nem tudta mennyire adta elő az egész dolgot hihetően.
- Vagy esetleg itt bújkálnak az emberek és a kaja is el van dugva valahova? :roll:

4
8. osztag / Re:A kapitány irodája
« Dátum: 2019. Febr. 06, 00:05:15 »


Mióta elvégezte az Akadémiát és végérvényesen is teljes értékű halálistenné vált és beosztották a Hacibantaihoz valamilyen oknál fogva nem jelent még meg kapitányánál. Mindig talál valamilyen más programot, ami sokkal izgalmasabbnak tűnt számára mint egy hivatalos beszélgetés felettesével. Hol a tengerparton való lófrálás hol pedig a városban való kóválygás volt a választott tevékenysége. A mai napot is hasonló tervekkel kezdte meg. Terve az volt, hogy valamelyik fürdőben lesi meg az éppen ott tartózkodó nőnemű halálisteneket azonban mikor kinyitotta szobájának ajtaját egy középkorú férfival találta magát szemben, aki nem volt éppen a legboldogabb.
- Hirase Keiseihez van szerencsém? - kérdezi szigorú hangnemben aminek következtében szegény fiúnak gombóc nőtt a torkában. Sejtette, hogy miért kereseték fel, de próbált másra gondolni.
- Neeem én az egyik barátja vagyok én is Őt kerestem, de nincs itt. - motyogta halkan miközben a padlót bámulta. - Szóval ha esetleg megtalálja szólna neki, hogy kerestem? Már egy ideje kölcsönadtam neki egy könyvet és azt szeretném visszakérni Tőle. - próbálta meg kibeszélni magát a szorult helyzetből még ha ennek érdekében hazudnia is kellet nem is kicsit aminek nem igazán örült. De büntetést sem tervezett kapni ezért mondandóját követően megpróbált elmenni a férfi mellett, aki hirtelen, szemmel alig látható gyorsasággal ragadta meg a vállát.
- Tudja elég régóta szolgálok az osztagban és elég sokféle emberrel hozott már össze a sors, de olyan nemtörődöm, hanyag semmirekellővel mint maga Hirase nem találkoztam. Ajánlom, hogy tanuljon meg jobban hazudni. Most pedig ha kérhetem szaporán induljon meg a kapitányi iroda felé ugyanis ha jól tudom jelenése lenne. - mondta ismét szigorúan majd elengedte a fiút, aki pislogni sem mert.
- Igenis, uram. - nyelt egy nagyot majd kihúzta magát és gyors léptekkel indult el a kijárat felé.
- Oh és ha megpróbálna meglógni csak szólok, hogy tudni fogok róla és akkor parancsmegtagadás vádjával lecsukatom. Gondolom ezt Ön sem szeretné. További szép napot! - köszönt el a férfi mosolyogva majd hagyta az ifjú shinigamit had menjen.
- Még, hogy lecsukni engem amikor semmi rosszat nem tettem. Hát miféle helye ez.. nyugodtan lazítani sem tud az ember… - morgott magában miközben haladt előre. Annyira elmerült gondolataiban, hogy észre sem vette, hogy megérkezett és közvetlenül a kapitány ajtaja előtt áll.
- És mégis mi a büdös picsát kéne mondanom hol a halál valagában voltam eddig? - temette tenyerébe arcát majd miután kisiránkozta magát vett egy nagy levegőt és kopogás nélkül nyitott be az irodába.
- Üdv, itt rendeltek pizzát?

5
Technikák és eszközök / Re:Technikák vásárlása - ELIGAZÍTÁS
« Dátum: 2019. Febr. 03, 19:02:14 »
Halihó :o
Ez a hadművelet valamilyen oknál fogva kimaradt az életemből ezért gyorsan jöttem pótolni.

Név: Hadou 04: Byakurai // Fehér villám
Leírás: A használó ujjából egy koncentrált villámcsapást képes kilőni a célpontja felé. Magasabb szinten alkalmas lehet arra is hogy valakit átlyukasszanak vele.
Kidou képzettség: 2 pont

Magyar név: Shunpo Tangeki // Kis Shunpo Támadás
Leírás: Shunpo technika, aminél a használó gyorsaságát használja fel, hogy nála lassabb ellenfeleket megtámadjon, majd mögöttük megjelenjen. Legfeljebb két célpont megtámadására alkalmas, akik közel tartózkodnak egymáshoz. A támadások (ütések vagy vágások) ereje nem olyan nagy, hiszen ez a technika a gyorsaságra alapszik, nem pedig az erőre. Ha a célpontok valamelyike is gyorsabb a használónál, ő könnyedén átlát a támadáson és lehetősége lehet kivédeni az érkező támadást.
Shunpo képzettség: 6 pont

Magyar név: Bakudou 26: Kyokkou // Görbült fény
Leírás: Elrejti a használót, vagy a használó által meghatározott objektumot. A lélekenergiát is teljesen elfedi.
Kidou képzettség: 4 pont


Magyar név: Suikawari // Dinnye Hasítás
Leírás: Egy a levegőből indított kétkezes vágás, amikor is a kardunkkal a fejünk felől kezdünk el lefelé vágni. Precíz és erőteljes támadás, ami a nevéből adódóan egy dinnye felhasítására emlékeztet.
Fegyveres harc: 4 pont


Magyar név: Hadou 31: Shakkahou // Vörös tűzágyú
Leírás: A kidou a használója kezéből jön ki, erős labdaként vagy hatalmas robbanásként.
Idézés: Ó, Nagyúr a hús és csont burka, minden teremtmény, szárnyak suhogása. Te, ki az Ember nevét hordozod, Pokol és Zűrzavar. Tenger hullámzó akadálya indul dél felé.
Kidou képzettség: 6 pont

6
11. osztag / Re:Edzőtermek
« Dátum: 2019. Febr. 03, 12:58:01 »

avagy ezt én magam se gondoltam át
Pofonosztó edzés

Mióta elhelyezték a Hachibantaiban nem sok vizet zavart. Előszeretettel került el minden kötelességet többek között a kapitánynál való lejelentkezést is. Nem tudta mit és hogyan kéne mondania és éppen ezért az osztag területén mindig ninja üzemmódba közlekedett nehogy valamelyik fejes észrevegye. Most sem tett másként gond nélkül osont ki az osztag területéről és kezdte el mindennapos semmittevő túráját az osztagok területein belül. Nem ismerte még annyira a környéket ezért is lófrált inkább minthogy szolgálatokra jelentkezzen hiszen azok megerőltetőek és még akár veszélyesek is lehetnek. A legutolsó alkalom amikor egy lidérccel futott össze az akadémiai vizsgája volt amikor akarata ellenére szükségessé vált lélekölőjének használata.
A mai felfedező túra a 11. Osztag területének feltérképezése érdekében vette kezdetét ugyanis ott még nem járt csak sztorikat hallott a harcmániás osztagról. Kicsit tartott is tőlük hiszen Ő pont, hogy kerülte a harc mindennemű formáját abból kiindulva, hogy túl sok energiát kell felhasználni amit elhasználhat mondjuk fetrengésre is. :roll:
Amikor megérkezett a célterületre látott pár kószáló személy, de nem foglalkozott velük legalábbis nem állt szándékában addig bármiféle kontaktusba kerülni bárkivel is míg az szükségszerűvé nem válik. Lesütött fejjel a földet bámulva haladt előre és imádkozott azért, hogy senkinek ne tűnjön fel, hogy egy teljesen vadidegen lófrál köztük.
Talán pont ez lehetett az oka, hogy valamilyen ismeretlen oknál fogva sétálhatott neki egy hatalmas fa ajtónak amit feje koppanása jelzett. Rémülten kapta fel a fejét és nézett körbe, de szerencsére nem látta senki a balesetet hiszen ezen a környéken jelenleg nem volt senki legalábbis odakint. Bentről nyögések, puffanások és harci kiáltások szűrődtek ki, ami felettébb különösen hangzott így csukott ajtón keresztül. Kíváncsiságának nem tudott ellent mondani bár tudta, hogy valószínűleg olyan esemény zajlik odabent amibe nem lenne a legjobb belecsöppenni Ő mégis halkan, résnyire nyitotta a bejáratul szolgáló ajtót és egy határozott mozdulattal becsusszant majd ugyan ezzel a halk mozdulattal be is csukta maga mögött az ajtót és csak ezt követően fordult meg.
- Mi a fészkes fene, mégis mit keresek én itt? T_T – szaladt ki a száján amikor tudatosult benne a látvány. Egy edzőteremben állt ahol éppen pár halálisten gőzerővel püfölte egymás arcát. Teljes kétségbeesettségében nem tudta mihez kezdjen hiszen egy-két ott tartózkodónak feltűnt, hogy betoppant az ismeretlen területre ezért elég gyanús lett volna ha csak kihátrál. Vett egy nagy levegőt és az egyetlen üres sarokba tipegett ahol nyújtógyakorlatokat kezdett el imitálni nem nagy erőkifejtéssel hiszen soha nem szeretett mozogni, de mivel sikerült ilyen kellemetlen helyzetbe hoznia magát mégsem alázhatja meg se önmagát sem pedig az osztagát… főleg, hogy az akadémián szinte mindenből jeles volt... kivéve pont a pofozkodást.. :facepalm:

7
Város / Re:Soul Society .:. Tengerpart .:.
« Dátum: 2018. Dec. 10, 12:53:00 »
Vizes kaland

Miközben az eget kémlelte önfényező bemutatkozás után felmerült benne, hogy tényleg hibás lehet a korábbi balesetért mivel tényleg nem nézett szét csak elindult, de nem volt hajlandó elfogadni ezt a tényt. A nő került a lába útjába és nem Ő lépett rossz helyre. A nő még mindig próbálta bebizonyítani, hogy Keiseinek ugyan annyi része volt a balesetből mint neki hiszen elvileg napozni nem tilos elvileg. Ekkor vetett egy érdeklődő pillantást rá és csak ekkor tudatosult benne, hogy rövid ujjú felsőben és halásznadrágban tündököl előtte újdonsült beszélgető partnere.
- Már ne haragudj meg, de mióta szokás felsőben, illetve térdig érő nadrágban napozni? - kérdez rá hiszen egyáltalán nem értette a helyzetet és kezdte úgy érezni, hogy sikerült egy csodabogarat kifognia szabadnapján amikor csak lazítani jött ki ide, illetve a csinos hölgyek látványát élvezni akik azért ennél kevesebb ruhaneműt öltöttek magukra ha már kimerészkedtek egy tengerpartra.
- Ami pedig a korodat illeti.. lehet, hogy idősebb vagy, de addig nem váltok hangnemet és stílust míg velem egy szinten vagy és nem tettél le többet az asztalra mint én hiszen ha idősebb vagy több időd és alkalmad is lehetett volna magasabbra törni mégsem történt meg. Ergo semmi okom sincs tisztelni hiszen korod ellenére semmi olyat nem tettél amivel ezt kiérdemelnéd.. - magyarázta meg viselkedésének okát amit komolyabban át se gondolt és azzal sem foglalkozott, hogy ezzel valószínűleg ismét sikerült megbántania Őt.
- Áh szóval az újságosoknál töltesz be akármilyen szerepet. Cikkeket írsz vagy csak kávét viszel az illetékeseknek? :roll: - próbált viccelődni a saját akár sértő stílusában. Sosem okozott neki gondot ha megbántott valaki hiszen azon az elven élt, hogy vagy megszoksz vagy megszöksz.
- Szóval Azumi, szép név, nem találkoztam hasonlóval az elmúlt éveim során. Ami pedig azt illeti egyáltalán nem vagyok eltelve, ilyen vagyok, egyszerű, de nagyszerű! 8) húzta ki magát közben amolyan hősi pózt felvéve.
- Ha szeretsz vízközelbe lenni mi lenne ha közelebb mennénk? Én legalábbis azért is jöttem, hogy megmártózzak és lazítsak annak ellenére, hogy megreggeliztem egy nagy adag finom homokot valakinek köszönhetően. :roll: - érdeklődte meg Azumit hátha vele tart ugyanis ahogy körbetekintett szinte mindenki eltűnt a környékről ezért az egyetlen lehetőséggel kellett beérnie, hogy annyira ne legyen unalmas az egész. Ez pedig nem volt más mint a lány akit még csak most ismer meg.

8
Város / Re:Soul Society .:. Tengerpart .:.
« Dátum: 2018. Júl. 19, 20:02:41 »
Vizes kaland

Megrökönyödve állt  a történtek előtt. A szemei és a szája is telement a finom, tengerparti homokkal, ami elég irritáló tudott lenni arról nem is beszélve, hogy félmeztelen testét is az borította, amitől elég hamar viszketni kezdett, érzékeny bőrtípussal áldotta meg az ég. Ami még jobban ledöbbentette, hogy az, aki miatt elesett egy nő volt, soha nem gondolta volna, hogy vannak ilyen galád nők, akik ráadásul bocsánatkérés helyett nekitámadnak.
- Nem mi hanem ki! >.> - szólt vissza a lánynak amikor az felháborodva tört ki magából annak következtében, hogy Keisei átesett rajta. Végig hallgatta a lány mondandóját majd hangos kacagásban tört ki.
- Úgy tudtam Seireitei egy biztonságos hely ahol nem kell érzékelni a körülöttem lévőket. - mondta morcosan miközben leporolta felsőtestét. Az idegessége kezdett elmúlni és kezdte átvenni a helyét a szórakozottság hiszen ilyen még soha nem történt vele és jobban belegondolva inkább volt vicces a szituáció mint idegesítő.
- Néztem, de amikor idejöttem sehol nem láttalak aztán hirtelen puff pofára estem benne. Inkább neked kéne megpróbálni nem láb alatt lenni erre nem gondoltál még? :roll: - vág vissza széles mosollyal az arcán. Nem bántásnak szánta sokkal inkább a helyzetből kihozott viccnek, abba bele se gondolt, hogy ez talán bántó lehet a másik félnek.
- Miért akkora gond, hogy nem magázódok? Sokkal érdekesebb így a beszélgetés hiszen kétlem, hogy nálam magasabb beosztásban lévő lennél hiszen a lélekenergiád teljesen átlagos. :/ - mondta ezt is mosolyogva miután most használta ama csodálatos képességét, hogy érzékelte a lányt.
- S igen lennie kell mentségednek, hogy miért sunyulsz hang nélkül a homokban aminek következtében ilyen balesetek történhetnek. Illetve igazad van nem az enyém a tengerpart, de egy nap az enyém lesz. 8) mondta miközben kihúzta magát és büszke arcot vágott. Viccesen hathatott, hogy ilyen szöveggel állt elő, de teljesen komolyan gondolta.
- A Hachibantai újdonsült tisztje vagyok, nem rég kezdtem a szakmát. Te? - kérdezett gyorsan vissza ha már érdeklődtek a hovatartozása iránt, illetve egyetlen ismerőse se volt még így jó ötletnek találta az ismerkedést még annak ellenére is, hogy valószínűleg sikerült elég jól magára haragítani a lányt.
- Ja és Keisei vagyok, lehet hallottál már rólam az akadémián, éltanuló voltam. :roll: - túrt bele kékes hajába majd az égre pillantott.

9
Archivált küldetések / Re:Shinrin-yoku: Az erdőfürdő
« Dátum: 2018. Jún. 19, 21:29:07 »
Üdv.

Kicsit neccesek a határidő dolgok, de az 1-1,5 hét nem okoz gondot. Illetve azért vállal ilyesmiket, hogy jobb színbe üntesse fel magát illetve ismerkedés szempontjából. (Valodi indoka a lélekölöjével ápolt kapcsolata, meglátszik, hogy utálja lelkének egy darabját.)

10
Város / Re:Soul Society .:. Tengerpart .:.
« Dátum: 2018. Jún. 19, 02:14:30 »
Vizes kaland


Nem kellett sokat várnia a sikeres vizsga után, hogy melyik osztagba is került pontosan. Bár csodálkozott, hogy pont a Hachibantai berkein belül kapott helyet. Úgy hitte és gondolta, hogy a Kidoushuu hamarabb fog rá lecsapni, ami számára nagyobb és kedvezőbb lehetőség lett volna, de így sem szegte kedvét semmi, a célja változatlan maradt.
Korán felkelt. Az volt a terve, hogy újdonsült energiával meglátogatja a kapitányát és elmagyarázza neki, hogy a helyzet az, hogy minél gyorsabban és egyszerűbben feljebb akar jutni azon a bizonyos ranglétrán. Bár azt még nem tudta, hogy ezt pontosan, hogy is fogja közölni, de biztos volt benne, hogy ezt fogja tenni.
Hamar elkészült, shinigami egyenruháját magára öltve szinte egyből indulóra is fogta, de az ajtóban mégis megtorpant. Soha nem volt az a túlbuzgó a hivatalos ügyekkel kapcsolatban és most kedve se igazán volt a kapitánnyal találkozni.. Hamar ki is találta, hogy mit fog a tervezett program helyett csinálni. Feltépte ruhásszekrényét és előkereste fürdőruháját. Igen.. úgy döntött, hogy végül inkább meglátogatja a tengerpartot ahol sok csinos hölgyet láthat illetve sokat lustálkodhat. Széles vigyor terült el ettől arcán és gond nélkül cserélte le halálisten egyenruháját egy egyszerű trikó és rövidnadrág párosításra.
- Sokkal jobb.. 8) mondta elégedetten majd ágyának támasztott lélekölőjére pillantott. Egy szót se váltott vele hála az égnek mióta hivatalosan is shinigami lett. A kard eleget tett a vizsgán tett kérésnek egyelőre amitől Keisei iszonyatosan nyugodt volt, nem szerette a társaságát annak ellenére, hogy tudta jól, hogy a fegyver lelkének egy része tehát magát gyűlöli ennyire.
Miután minden szükséges kelléket bepakolt egy kisebb táskába azt hátára kapta és a megszokottnál gyorsabb séta tempóban indult meg a kiszemelt part felé, hogy meghódítsa. Soha nem volt még a parton. Az Akadémia idején nem volt rá ideje, lefoglalta a felkészülés illetve a többieknek való történet mesélések. Általában mindig bent maradt tanítás után pár lelkes hallgatóval akiknek mindig boldogan adhatta elő történeteit, hogy Ő pontosan mekkora király is.
Szélsebesen szelte az utcákat és a vártnál hamarabb érkezett meg a tengerhez amely szemet gyönyörködtető látvány volt számára. Fürdőruhás lányok flangáltak mindenhol, maga volt a mennyország..  Legalábbis akkor így gondolta. Nem is tétovázott sokat, keresett magának egy megfelelő helyet ahonnan mindent láthat majd miután lecuccolt lekapta trikóját és már futott is volna a vízbe amikor átesett valakin. Szó szerint ahogy fordult valakiben megakadt és arccal a homokban landolt. Mérgesen pattant fel és miután leporolta arcát és kiköpte a szájába került homokot hangot is adott a dolognak..
- Hát nem hiszem el, hogy az ember háta mögé kell lopózni majd szerencsétlent fel kell rúgni.. >.> - teremtette le a lányt ugyanis csak ekkor tűnt fel neki ki is volt az a galád, aki miatt megkóstolta a szemcsés anyagot..
- Mi a mentséged?! >.>

//remélem nem gond, hogy így alakítottam az összetalálkozást :s//

11
Csevegő / Re:Játszanék
« Dátum: 2018. Jún. 17, 13:11:57 »
Üdv! 8)
Bármilyen játékra kiadó az újdonsült shinigamim. :roll:
Nagy elvárás nincs csak ne kapd le a fejem ha nem egy nap alatt irok reagot.:roll:

Jelentkezni püben vagy chaten lehet ha fent vagyok.

12
Shinigami / Hirase Keisei
« Dátum: 2018. Jún. 14, 02:39:52 »
Engedély az átalakításra: megvan Yorcsitól *>*
Zanpu Yorcsival egyeztetve bár nem tudom, hogy ez mennyire fontos.
Illetve Maximilian leadásából keletkező 2750 lpt (szerzett lpnek a fele) szeretném Keiseinek jóváíratni majd.


.: Adatlap :.

Név. Hirase Keisei
Nem: férfi/fiú
Kaszt: Shinigami
Kor: ~200

.: Jellem :.

Összetett személyiség. Szeret beszélgetni, új embereket megismerni azonban nehezen barátkozik és nem is szereti magához közel engedni az embereket. Megmarad inkább a haveri szintnél. Általában jókedvű viszont hamar elmegy a kedve bizonyos dolgoktól. Szeret minden helyzetet lazán kezelni még akkor is ha belül szétfeszül az idegességtől. Iszonyatosan makacs, ha valamit a fejébe vesz vagy akar akkor az pontosan úgy van ahogyan mondja vagy akár az utolsó levegővételéig is, de megteszi. Szereti kiszínezni a dolgokat, szeret történeteket mesélni és általában mindegyikben Ő a főhős viszont a nagyon komoly hazugságokat nem tűri el. Pont ezért nem szimpatizál lélekölőjével, aki teljes mértékben az ember megtévesztésére képes. Szeret cifra szavakat használni és ha úgy van akkor nem fogja vissza magát káromkodás terén sem. Könnyen megbocsájt viszont nem felejt el semmit sem. Legnagyobb vágya, hogy a legerősebb és legbefolyásosabb halálisten legyen A Tiszta Lelkek Városában.

.: Kinézet :.

Középhosszú, orra hegyeig érő sötét színű haja és vilagoskék kék szeme van. Haját általában kiengedve szereti hordani csak és kizárólag bevetéseken, illetve edzéseken hajlandó összekötni. Magassága nem eget rengető, 178 centiméter magas amihez vékonykának tűnő testalkat párosul. (67 kg) Izomzata szálkás bár szeretne tömörebb izomzatot.  Szereti a shinigami egyenruhát, de ha teheti kényelmesebb, lazább öltözékeket hord a mai divatnak megfelelően .


.: Előtörténet :.
"Ha gyönge a lelked, tompa a kardod éle."


- Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy erős, legyőzhetetlen harcos.
- Hééé most nem arról volt szó, hogy a múltbéli hőstetteidről fogsz mesélni? - szakítja félbe a pompás előadást egy kényes fiú hang. Keisei barátságos tekintete a múlté, most jelenleg ölni lehetne vele miközben a fiúra pillant..
- Azon lennék ha nem szakítanál félbe.. minden hőstörténet ilyen királyi, fennhéjázó bevezetéssel kezdődik… szóval kuss és hegyezd a hallgatókádat.. >.> - morogta le a fiút majd sóhajtott egy nagyot és végigmérte a kis társaságot akik éppen arra vártak, hogy belekezdjen a mesélésbe.
- Tehát ott tartottam, hogy erős, legyőzhetetlen, meg élt.. bla bla bla.. na akkor el is kezdhetjük *>* - csapta össze izgatottan két tenyerét majd egy torok köszörülés után bele is kezdett a néhol kicsit kiszínezett történetbe..

~~~

Körülbelül kétszáz évvel ezelőtt történhetett, hogy egy ismeretlen, már-már elfeledett faluban megszületett. Születését különleges események sokasága ölelte körbe mint például az, hogy míg szakadt az eső közben a nap is hetedhét országra sütött. A falusiak egyből úgy gondolták, hogy Ő lesz az, Ő lesz a kiválasztott, aki megszabadítja a falut átkától és fényt, illetve boldogságot hoz majd mindenkinek.
A szülők nem voltak tehetősek. Néha maguknak sem tudtak mit adni ebédre mégis olyan boldogak voltak mintha a világ leggazdagabb emberei lettek volna. Az apa kovácsmester volt míg az anyja a földeket művelte kevés sikerrel ugyanis közel tíz esztendeje majdhogynem teljesen terméketlen volt a falu összes termőföldje.
Anyja a szülés megeröltetéseitől fáradtan ámbár szeretettel teli tekintettel néz a férfira akinek életét szentelte..
- Mi legyen a neve? - kérdezte a férfit, aki hosszú percek óta nem tudott megszólalni csak nézte újszülött gyermekét és feleségét.
- Legyen Keisei..- mondta elcsukló hangon majd elsírta magát örömében és most már kis családjára vetette magát, hogy megölelgethesse Őket.

Ahogy teltek, múltak az évek a kicsi Keisei úgy cseperedett. Korát meghazudtoló gyorsasággal tanult meg járni, illetve beszélni. Ezért egyre inkább kezdték tényleg a kiválasztott gyermeknek tartani azonban ahogy idősödött egyre több különleges és ijesztő dolog történt körülötte.
A szülei nem egyszer vették észre, hogy magában beszélget és amikor rákérdeztek, hogy mégis kivel beszél azt válaszolta, hogy a falu régen elhunyt lakóival akik örülnek, hogy végre van kivel társalogniuk és nem egyszer figyelmeztették hatalmas, gonosz lényekre akik majd eljönnek mindenkiért a faluban.
Ennek hamar híre ment a faluban és egyre több negatív vélemény kapott szárnyra. Sokak szerint végül nem is kiválasztott volt hanem egy agyalágyult, de volt, aki azt mondta, hogy a gonosz szülötte és meg kellene ölni.

Nyolcadik életévét töltötte be a fiú amikor elkezdődtek a katasztrófák. Házak dőltek össze a semmitől, emberek tűntek el, hatalmas lábnyomokra emlékeztető kráterek keletkeztek mindenfelé, de senki sem tudta mitől csak azt, hogy mindez Keiseiék közelében történt. Voltak akik megelégelték ezt és többször is felszólították a családot, hogy hagyják el a falut, de mivel szegények voltak mint a templom egere nem tudtak sehova se menni. Így fordult ez az egész dolog katasztrófába..
Az éjszaka közepén egy kisebb társaság akik ellenezték a faluban maradásukat megelégelték, hogy szép szóval nem hathatnak a családra. Meg akarták Őket ijeszteni ezért felgyújtották a házat. A dolgok viszont nem úgy sültek el ahogyan azt Ők gondolták. Keisei csodával határos módon megmenekült szülei azonban álmukban égtek halálra…
Ezt követően a városban megalakult a helyi őrség akik eleinte kaszákkal és sarlókkal járták minden nap az utcákat ilyesféle gaztevők után kutatva… A fiút pedig egyik szomszédjuk fogadta örökbe akinek betegsége miatt nem lehetett gyermeke.

~~~

- Ez unaaalmaaaas! - szakítja félbe a történetet egy éles fiú hang, aki ezt követően színpadias ásítással adta tudtára a mesélőnek, hogy tényleg annak tartja .
- Ha unalmasnak tartod ne itt mereszd a valagadat, pattanjál és nézd meg hogyan záródik az ajtó kívülről! >.> - teremtette le az elégedetlenkedőt majd miután az elhagyta a termet a többiekre szegezte tekintetét.
- Tényleg unalmas lenne? - tette fel a kérdést bár tudta jól a választ… Mindenki vadul bólogatott aminek következtében Keisei megvakarta a tarkóját… - Egye fene.. pofám leszakad, hogy mindig csak az akció meg a csihi-puhi, de legyen engedek most nektek… - morgott az orr a alatt majd jó pár évet kihagyva a történetből belekezdett a folytatásba.

~~~

Körülbelül tizenhat éves lehetett amikor a helyi őrség vezetője megkérte Őt, hogy csatlakozzon hozzájuk ugyanis sokszor segített már nekik elkapni gaztevőket vagy nyomravezetőként szolgál lopásoknál. A falu népessége növekedésbe kezdett, kezdett felvirágozni a termelés is, illetve a kereskedelem is. Nem tudta senki sem, hogy mitől, de végre boldogság lengte körbe a falut. Egészen addig a percig míg sorra el nem kezdtek lebetegedni az emberek egy eddig számukra ismeretlen vírustól, ami szélsebességgel végzett a falu lakosságának a felével. (pestis) Akkor még nem tudták, hogy ő maguk idézték elő a vírust azáltal, hogy nem volt rendes temetése senkinek sem hiszen nem volt rá elég pénze az embernek, illetve temetkezésre alkalmas terület sem volt így egy távolabbi pontra dobták mind az emberi, mind az állati tetemeket. Ezáltal elszaporodtak a patkányok és elindult a vírus terjedése is.
Szerencsétlen Keisei sem úszta meg fertőzés nélkül azonban Őt a vártnál hamarabb döntötte le a lábáról a betegség és szempillantás alatt életét is vette… vagy éppen újat adott számára…

Meglepődötten pislogott amikor halott teste mellett állt és azt körülvevő embereket látta elszomorodva, sírva majd azt is végignézte ahogyan elégetik testét. Hiába próbált meg szólni nekik, hogy ne tegyék vagy más egyéb módon próbált volna velük kapcsolatot létesíteni, de mindegyik próbálkozás kudarcba fulladt így végül beletörődött sorsába...

~~~

- Hát itt meg mi a jó fene történik?! - csapódik ki a terem ajtaja és jelenik meg egyik tanáruk, aki egyből megpillantja az asztalon álló Keiseit. - Nem megmondtam már neked, hogy ne bolondítsd a népet a légből kapott történetekkel??? - kiabált rá szegény Keiseire, aki hirtelen köpni, nyelni nem tudott úgy megvolt ijedve.
- Mindenki haza, MOST! Holnap van életetek nagy napja, a vizsga amin ha átmentek halálistenek lehettek.. arra készüljetek ne ezt a kis mesemondót hallgassátok! -  zavart ki mindenkit a teremből a férfi majd mikor Keisei is ki akart sunnyogni Őt nem engedte..
- Tudom jól, hogy okos és tehetséges vagy és valószínűleg számodra a holnapi vizsgák egyike se fog gondot okozni, de vannak itt olyanok akik negyed annyi tehetségért is vért izzadnak, ne kábítsd őket holmi hőstörténetekkel, hagy Őket gyakorolni… most pedig eredj.. Pihend ki magad.. - engedte végül útjára a fiút, aki nem szólt egy szót sem csak ment és engedelmeskedett a parancsnak.

~ Ejnye kicsi Keisei.. hát hogy teheted ezt szegény párákkal? ~ szólalt meg elméjében lélekölője aminek cseppet sem örült. ~ Tudom, hogy hallasz szóval ne játszd meg magad ahogyan mindig teszed.. kezd idegesítő lenni.. Válaszolj nekem hiszen én te vagyok..~  mondta gúnyosan Hyourin. (csak így hívta lélekölőjét.)
- Örülnék ha ma is békén hagynál, megint nem tudtam végigmondani a történetet, nincs jó kedvem.. - mondta mérgesen a fiú majd mikor megérkezett szobájába minden előkészület nélkül borult az ágyára.
~ Aludj csak, holnap pedig mutass meg engem nekik, mutasd meg mire vagyunk képesek és nem fognak többet félbeszakítani Téged! ~ folytatta a szövegelés lélekölője, de erre már egyáltalán nem figyelt, hamar álomba szenderült.

Álmában egy tükörteremben tért magához. Nem ismerte a helyet, soha nem járt még itt. Egy dolgot viszont felismert. Lélekölőjének gúnyos nevetését hallotta mindenhol, csontig hatolt hangja és hallotta mindenhonnan…
- Üdv magadban..- köszöntötte Őt lélekölője miközben emberi kinézetet öltött. Egy alacsony, sárga szemű, fehér hajú és rókafülű fiú kinézetét vette magára akinek vállán egy kölyökróka csücsült. Arcát nem látta teljesen ugyanis orrától az álláig egy fekete róka arc szerű maszk takarta..
- Végre szemtől szemben is találkozunk, nem csak próbálsz elcsitítani. Álmodba sokkal gyengébb vagy ezért nem tudtál nekem nemet mondani most.. - mondta gúnyosan majd körbe- körbe kezdett el sétálni Keisei körül. - Itt az ideje, hogy elismerj, hogy tudd és használd az erőmet, hogy végre a teljes nevemen szólíts! - szinte parancsba adta a fiúnak a dolgot, aki csak állt komor arccal és nem szólt egy szót sem..
- Miért nem mondasz semmit? Nem tetszem? Vagy esetleg a helyszín nem tetszik? :/ - faggatta a fiút, aki végül úgy határozott, hogy megszólal.
- Tudom, hogy mire vagy képes, már akkor tudtam amikor megláttam azt a rókát a válladon. Sunyi, hazug vagy.. átversz bárkit, nekem nincs szükségem ilyen erőre! - mondta dacosan a fiú aminek következtében a szellem hangos kacagásban tört ki és már szinte a hasát fogta Tőle.
- Én vagyok a hazug? Én verek át bárkit? Mondd csak akkor Te mit csinálsz amikor a légből kapott meséidet adod elő és hősnek állítod be magad? Amikor Te vagy az első, aki elbújik a sarokban?? - förmedt rá a lélekölő a fiúra, aki megrezzent a hirtelen hangos beszédtől..
- Lehet, hogy kicsit kiszínezem a történeteket, de szinte mindenki tudja már, hogy a fele sem igaz.. mégis élvezik.. én élvezetet nyújtok, de Te? - morgott vissza a kardra, aki csak kacagott a válaszon..
- Én is tudok élvezetet nyújtani.. nézd csak.. - mondta Hyourin és egy csettintéssel megjelenítette Keisei elhunyt édesanyját és édesapját.
A fiú lélegzete elállt, szemei kitágultak. Idejét se tudta annak mikor látta utoljára ezt a két arcot… Majd hirtelen eszébe jutott minden… hogy élve égtek el, hogy kisgyermek korában veszítette el Őket… ordítva rogyott a földre, patakokba folyta a könnyei majd hirtelen megszűnt körülötte minden, az ágyában ült és a fejét fogva sírt… ekkor tudta, hogy felébredt.
Az órájára pillantott és látta, hogy van tizenöt perce odaérni a vizsgájára…

Lihegve ért a megbeszélt gyülekezőpontra ahol már elkezdődtek a vizsgára való felkészülések. Tüdejét majd kiköpte, levegő után kapkodott miközben tekintetével tanárát kereste akinél jelentkeznie kell..
- Hát itt van, késett pedig nem szokása! - hallotta meg az ismerős hangot a háta mögül. Egyből odafordult és látta, hogy az eddig keresett személy áll mögötte vastag mappával a kezében.
- Volt egy kis problémám… a lélekölőmmel… - mondta zavartan majd miután látta, hogy felírta a nevét el is vegyült a tömegbe, nem akart beszélni a dologról még most is bevillannak a képek az égő házról és szülei sikoltásairól..

Csak akkor tudta meg, hogy a vizsga fő feladata nem más lesz mint éles gyakorlatozás valódi lidércekkel szemben. Tanárai valami csalogató eszközt alkalmaztak az Emberek Világában egy mindentől és mindenkitől távol eső ponton. Amikor megérkeztek különleges kidou falak közé zárt hatalmas szörnyekkel találták szembe magukat. Mindegyik ilyen ketrecféleséghez járt egy tanuló ahol meg kellett küzdeni az ott elzárt szörnnyel. Így egyszerre derült ki mennyire ragadt meg a kidou, zanjutsu képzés a diákok fejében, illetve képesek e alkalmazni a shikait.
Keisei ellenfele egy tagbaszakadt mégis hatalmas lidérc volt aminek láttán majdhogynem a vér is megfagyott az ereiben. Soha életében nem küzdött még meg ilyen lénnyel annak ellenére, hogy nem egy története szólt arról, hogy egyes kalandjain megküzdött nem is egyel.
Mindenkinek egyszerre nyílt ki a kidou doboz és csak egyszerre léphettek bem kezdetét vette a vizsga. Keisei kezei remegtek ahogyan kardjáért nyúlt és amikor megfogta annak markolatát eszébe jutott az álma amikor a belső világában járt és, hogy mily megátalkodott tettet követett el az-az átkozott lélek.
El is engedte a kardot és úgy határozott, hogy a kidou tudását, illetve hakuda tudását fogja próbára tenni. Mélyen legbelül érezte, hogy ez nem a legjobb ötlet lesz a világon, de tartotta magát ehhez. A lidérc egyből rávetette magát ahogy belépett a ketrecbe így egyből helyváltoztatásra volt kényszerítve a fiú, de nem volt elég gyors mert a szörny másik kezét nem figyelte. Az teljesen frontálisan, oldalról találta telibe szerencsétlen, aki ennek következtében hangos csattanással landolt az egyik falon.
Halk puffanás jelezte amikor a földre ért. Levegő után kapkodott, de nem igazán sikerült beszívnia egy kicsit sem. Látása homályos volt, de még látta ahogyan a lidérc elindul felé és ismét rá akarja vetni magát. Guggolásba küzdötte magát majd az utolsó pillanatban egy határozott villámtánccal átcsúszott az óriás két lába között aminek következtében most az landolt a falon.
~ Használj.. ~ hallotta a fejében a legidegesítőbb hangot amit szíve szerint örökre lenémítana, de most igaza volt a kardnak. Használnia kellett, hogy legyőzhesse a szörnyet és beteljesítse álmát és halálistenné válhasson, hogy védje a gyengébbeket.
~ Csak mondd utánam.. Okiro!~ árulta el parancsát a lélekölő a fiúnak, aki még így is habozott pedig a szörny ismét támadásra készült..
~ Soha többet nem mutathatod a szüleimet. Csak akkor szólalsz meg ha kérdezlek és csak is akkor foglak használni ha nagyon szükséges...értetted?~ kérdezett vissza Hyourintól, aki halk hümmögéssel jelezte, hogy értette a dolgot, bár Keisei nem volt benne biztos, hogy ez tényleg ilyen egyszerűen meg is fog valósulni..

Sóhajtott egy nagyot majd előhúzta kardját. Nem tudta, hogy pontosan mi fog történni ezért fél is egy kicsit, de tudta, hogy nincs más választása.
- Okiro! – kiáltotta el magát aminek következtében testéből előtört világoskék lélekenergiája, illetve kardja is elkezdett világoskéken világítani majd mikor kialudt a fény látta, hogy egyszerű katanaja egy üvegkarddá változott. Ezen kívül viszont semmi különös változást nem érzékelt kivéve, hogy erősebbnek érezte magát.. sokkal erősebbnek..
~ Most mit kéne tennem? Suhintsak? Vagy idézzek villámokat vagy mi a pontos erőd? ~ kérdezte kétségbeesetten lélekölőjét, aki szokásosan csak nevetett.
~ Az én erőm az illúzió keltés. Miután a lidérc végignézte az átalakulást és látta azt a fényt a csapdámba esett most pedig azt láttatsz és hallatsz vele amit csak akarsz, gondolj bármire Ő azt fogja látni..~ mondta a kard meglepően kedvesen.
Ekkor Keisei egy hatalmas téglafalat képzelt el maga elé amire felkenődik a lidérc.. Meglepő módon az óriás lelassított azonban nem állt meg. Ez időnyerésre tökéletes volt. Ezt követően arra gondolt, hogy hármat lát belőle a szörny, ami be is vált ugyanis tőle jobbra a levegőre ugrott rá és csapott le pusztító erővel..
~ Tényleg megátalkodott erőd van és tényleg a másik becsapásán alapszik.. ebben nem tévedtem.. ~ mondta komoran amire a kard nem felelt. Ekkor a fiú megszorította a markolatot és shunpo segítségével ellenfele maszkjához villant amibe határozottan, szinte teljes erejéből beledöfte a kardot markolatig. A lidérc fájdalmasan felordított majd a földre rogyott és szépen lassan apró lélekszemcsékre kezdett bomlani. Keisei visszahelyezte tokjába a kardot aminek következtében megszűnt a shikai állapot. Fáradtság nehezedett vállaira, megterhelő volt számára ez a pár perces harc, hiszen semmi képzettsége nem volt ebből.
Amikor megfordult látta, hogy a kidou ketrec eltűnt tanára pedig mosolyogva tapsol tőle tíz méterre.
- Gratulálok, sikeresen átment a vizsgán. Miután mindent aláírt és elvégeztük a formalitásokat is nyugodtan térjen haza.. Értesítik majd, hogy melyik osztagba vették fel. - mondta a férfi kedvesen majd pár aláírásra várandó papírt tolt a fiú orra alá, aki villámgyorsan alákörmölt mindent és elindult haza. Boldog volt, hogy sikeresen átment, de most nem akart semmi mást csak egy jó forró fürdőt és egy mély alvást… az se izgatta jelenleg, hogy vajon hova fogják felvenni..


.: Zanpakutou :.


Név: Fueiku kagami hyourin (Hamis tükörhold)
Fajta: Illúzió
Parancs: okiro! (kelj fel!)
Támadások:
A parancsszó elhangzása után a kard világos kéken felragyog és egy fekete markolatú üvegpengévé változik. Ha valaki végignézi az átváltozást és látja a kék fényt akkor a lélekölő képességének csapdájába esik, ami nem más mint az illúziókeltés. Képes hamis képeket ( jelenlegi szintjén csak a távolságot, esetleg nagyon közeli ismerős alakok halvány képét, de ezeket is csak úgy, hogy mind mozdulatlanok.) kelteni, illetve hangokat és szagokat is. A shikai kinézete másra nem jó, csak kellék.
Jelenlegi szintjén maximum 2 körig tudja ezt fenntartani és minden a zanpakutoura tett 3. pont után adódik ehhez 1 kör. Ha megpróbálja két körnél tovább fenntartani akkor a lélekölő zabolátlanná válik és a használója is a csapdájába kerül, illetve eszméletét veszíti.

*Egyéb tudnivalók: Keisei nem szereti használni lélekölőjét, túlságosan is emlékezteti a képessége önmagára, illetve fél attól, hogy a saját csapdájába esik bele. Ebből kiindulva próbál mindent kidouval, pusztakezes harccal, illetve szimpla zanjutsuval megoldani.


  • 0-5 pontig: mozgásképtelen tárgyak, esetleg állatok képét láttatja az ellenféllel, illetve hamis hangokat (madárcsiripelés, ajtó csapódás) hall a képességtől az ellenfél. (2 körig élnek a képességek)

  • 5-10 pontig: itt már kisebb mozgásokat végezhetnek az illúziót alkotó tárgyak, személyek, képes emberi alakot is láttatni az ellenféllel, illetve most már szagokat is képes éreztetni.

  • 10 pont felett: teljesen élethű embereket, állatokat képes alkotni az illúziójában, a hangok teljesen élethűek és a szagok is.


    .: Szeret - Nem szeret :.

    + történeteket mesélni
    + társaságba lenni
    + új embereket megismerni
    + edzeni
    + aludni

    - ha félbeszakítják mesélés közben
    - lélekölőjét
    - hazugságokat
    - túl megerőltető feladatokat
    - lidérceket és egyéb hasonló létformákat.

13
Lezárt küldetések / Re:Jelenés (villámküldetés)
« Dátum: 2017. Ápr. 09, 22:08:58 »
IV.FELVONÁS
A küldetés főtámogatója a „Mesélő kerestetik” program.

Résztvevők:
Urufu Heisuke, Ishimaru Akira, Kuroji Rei, Tachibana Yuuna, Akiyama Haruo, Amarilla Bianchi, Adrián Ruiz, Shimizu Saori


Akira, Heisuke, Adrián

Adrián próbálkozása, hogy megpróbálja felmérni ellenfelének lélekenergiáját sikeres volt. Magas lélekenergiát érzel belőle, de nem olyan erőset amely a korábban érzett kitörést okozhatta. S ahogyan letapogatod az egyedet ismerős érzés fog el mintha már éreztél volna hasonló lélekenergiát valamikor, de az, hogy pontosan hol és mikor illetve kinek a lélekenergiájához hasonlít sajnos valamilyen oknál fogva nem jut eszedbe. (kockadobás eredménye).
Heisuke próbálkozása, hogy kielemezze melyik fajhoz is tartozik félbeszakad ugyanis amint elkezdi a lélekenergia mintha megszűnt volna annak ellenére, hogy a férfi ott állt veletek szemben. A lehetetlenség határait súrolta a dolog és ennek akár hangot is adhatsz majd a továbbiakban.
A férfi szó nélkül hallgatott végig mindenkit azonban amikor befejeztétek a csevegést Ő egy ásítással nyugtázta ezt mintha untatnátok. Ez sértő lehet számotokra, de nem úgy néz ki a férfi mint akit annyira érdekelne a dolog.
- Azt hittem izgalmasabb lesz a dolog..- morogta magának amiből nektek az jöhet le, hogy csak szórakozásból állja utatokat. - Na mindegy pörgessük fel az eseményeket. – mondja széles vigyorral a képén majd pislogni sem marad időtök ugyanis mögöttetek terem a másodperc tört része alatt és csak hangosan kacag. - Ha elkaptok vagy sikerül megérintenetek talán tudok egy két dolgot mondani a mostanában történtekről. – hergel Titeket hátha sikerül rávennie mindhármatokat a játékra.
- Remélem legalább megizzasztanotok sikerül majd. – mondja miközben beletúr a hajába majd egy számotokra ismeretlen kék tabletta szerűséget hajít felétek amiből hirtelen apró tüskékre emlékeztető valamik keletkeznek és egyenesen felétek száguldanak.



Rei

Kicsit nyugtalanító lehet számodra a helyzet, hiszen hű társad elrablása elég mélyen érint hiszen rajta kívül nincs senkid szinte. Fontosnak tartod még annak ellenére is, hogy folyton megfenyeget Tégfed, hogy megöl.
A szituáció pedig, hogy összekötözve heversz a földön nem javít semmit a már korábban a halálisten társaidnak köszönhető helyzeten. Csak most éppen az ellenség kezére kerültél és nem tudsz ez ellen mit tenni. Hiába kiabálsz, mintha senki nem hallana Téged vagy csak éppen nem foglalkoznak Veled.. túsz lettél hála a saját meggondolatlanságodnak.
Körülbelül húsz perce vergődhetsz ott egymagad, amikor egy csuklyás alakot pillantasz meg magadtól körülbelül tíz méterre, aki éppen feléd tart. Csuklyás köpenye mindent eltakar azt viszont nem, hogy elég nagy testalkatú személy.
- Te most velem jössz. – morogta majd fél kézzel kapott fel a vállára. Olyan voltál neki mint egy papírral tömött szemeteszsák, meg se érezte a súlyodat. Mozgásodat korlátozó köteleknek hála pedig ellenkezni sem nagyon tudsz csak magyarázni, de ismét mint süket fülekre talált volna minden egyes szavad.
Egy hatalmas fehér anyagból készült sátorba szállít Téged ahol egy székbe helyez melynek karfáihoz köti kezeidet és a lábadat pedig az ülőalkalmatosság lábaihoz és ismételten magadra maradsz. De nem sokáig ugyanis egy sokkal kisebb termetű férfi lépett be a sátorba akit szintúgy csuklyás köpeny takart azonban egy nagyobbacska táskát pillantasz meg a hóna alatt amit egy tőled egy méterre lévő asztalra helyez és úgy csinál mintha kicsomagolná. Miután végzett gumikesztyű csattanását hallod majd feléd fordul.
- Üdvözöllek. Pár szóban összefoglalom az elkövetkezendő isten tudja hány órát vagy napot.. rajtad áll mennyi ideig fog tartani. – mondta majd karjait háta mögött összekulcsolta.
- Azért került ide mert fontos információkat hordozhat annak ellenére, hogy nem tűnik sem fontos személynek sem erősnek. – mondta ahogyan előtted lófrál fel és alá. – Kérdéseket fogok feltenni maga pedig válaszolni fog nekem. Ha olyat mond, ami nem a kérdésemre válasz a kis játékszereimet fogom alkalmazni, hogy kicsikarjam magából a dolgokat. – mutatott az asztal felé amelyen most már tisztán láthatod az ijesztőbbnél ijesztőbb eszközöket.
- Akkor hozzá is kezdenék ha nem okoz gondot. – mondja mintha teljesen megszokott lenne neki ez a helyzet. – Hány bevethető, harcképes halálistent számlál Soul Society társadalma? – teszi fel az első és számára egyik legfontosabb kérdést miközben az asztalhoz lépdelt, hogy felkészüljön eszközei használatára.


Amarilla, Yuuna

Amarilla beszédét a férfi csendben hallgatja végig az elejétől a végéig. Nem szakítja félbe csak áll és hallgat mint a sír. Majd amikor befejezte a lány a beszédet csak nagy sóhajt jelezve, hogy reménytelennek találja a lányt.
- Kezdem érteni, hogy miért is van idekötözve. – mondja miközben jobb kezével csettint egyet aminek következtében az egyik csuklyás alak a semmiből ott terem. Rád mutat a fehérhajú amire alárendeltje mögéd lép, kiköti a kezeidet de csak annyira, hogy a fától eltoljon majd ismét összeköti nagyon gyorsan a kezeidet és a kötél végét a fehérhajú férfi kezébe adja.
- Sétáljunk egyet .- mondta majd elindult a tömeg felé. - Tudja kisasszony zavaró, hogy egyáltalán nem esett le önnek, hogy miért is van itt. – mondta komoran. - Nem azért mert olasz.. hanem azért mert több mint egy átlag ember, olyan mint itt sokan mások, egy közülünk. Igen tisztában vagyunk azzal, hogy Ön micsoda. – tudatosítja benned a dolgot de egyetlen egyszer sem mondja ki megvárja míg Te magadtól rájössz erre az igazán egyértelmű dologra. dologra.
Ahogyan sétálgattok a sok csuklyás alak között sátrakat pillanthatsz meg illetve furgonokat. Az egész hely úgy fest mint egy háborúra készülő tábor. Vannak akik hangosan kacagnak, vannak akik kardokat és egyéb fegyverekre emlékeztető eszközöket takarítanak, vannak akik csak dohányoznak és vannak akik kártyáznak. Az egyik dolog, ami szemet szúrhat az nem más mint az, hogy a férfinak aki éppen sétáltat Téged elég nagy tekintélye van a táborban. Akármerre megy mindenki meghajol előtte, üdvözlik de furcsamód a nevét senki sem mondja ki és ez zavarhat Téged hiszen még mindig nem tudsz szinte semmit róla.

- Azt akarom, hogy álljon közénk. – mondta a férfi miközben szabad kezével végigmutatott a táboron. Azt viszont elhallgatja továbbra is, hogy pontosan mi a célja ennek a csoportosulásnak.

Yuuna
Miután a férfi otthagyott semmi különös nem történt veled körülbelül fél óráig. Majd a semmiből egy újabb csuklyás alak jelent meg előtted.
- Maga hogy került ide és miért van itt?- kérdezi érdeklődve mintha nem is a táborhoz tartozna majd válaszodat meg se várva mögéd siet és eloldoz. Reménykedik abban, hogy majd elmeséled mi történt, de mindenek előtt megragadja a csuklódat és egy bokor mögé húz Téged.
- Egy elmenekült rabjuk vagyok. Egyelőre úgy néz ki nem tűnt fel nekik, hogy eltűntem ahogyan az sem, hogy a fogva tartómat megöltem. Na mesélj Te miért vagy itt? – teszi fel ismét a kérdést majd csöndben várja válaszodat.


Haruo, Saori

A férfi miután elmondta, hogy nem mehettek tovább leugrott a faágról egyenesen bele Haruo csapdájába. Sikerült csapdába ejteni azonban nem olyan hosszú ideig ahogyan azt az ifjú hős tervezte. A férfi játszi könnyedséggel szabadította ki saját magát mintha teleportált volna.
- Ejnye bejnye. Miért támadtál meg? – kérdezi értetlenkedve miközben egy lépést tesz Haruo felé. Látni lehet ahogyan keze megfeszül kardjának markolatán majd kicsit behajlítja lábait mintha elakarná lökni magát a talajtól.
Így is tesz. Egyenesen az egyik vastagabb fa törzsénak ahonnét pedig egyenesen a fiúra veti magát előretartott karddal. Azonban amint közelebb ér Haruohoz észreveheti, hogy a kard pengéje furcsa, világos kék színben pompázik vagy legalábbis körülötte a levegő .
- Nem állt szándékomban erőszakot alkalmazni. csak az volt a feladatom, hogy feltartsalak Titeket míg a Főnök kereket old. – mondja el megjelenésének miértjét és arcán látszik, hogy nem örül a dolognak vagy legalábbis annak nem, hogy tinédzserekkel kell harcolnia. Azonban mindeközben szélsebesen száguld a fiú felé…





HATÁRIDŐ: ÁPRILIS 12. 22:00
Post sorrend nincs, bármi kérdésetek van megtaláltok.





14
Lezárt küldetések / Re:Jelenés (villámküldetés)
« Dátum: 2017. Ápr. 04, 13:08:00 »
III.FELVONÁS
A küldetés főtámogatója a „Mesélő kerestetik” program.

Résztvevők:
Urufu Heisuke, Ishimaru Akira, Kuroji Rei, Tachibana Yuuna, Akiyama Haruo, Amarilla Bianchi, Adrián Ruiz, Shimizu Saori


Akira, Heisuke, Adrián

A lélekenergia sokkal jobban érdekelt Titeket mint az elkóborolt Akadémista azonban nem hagytátok annyiban a ballépését sem mielőtt elindultatok volna. Akira kidouja teljes mértékben sikerült ez által lekötözte szegény lány, aki így semmit sem tud tenni csak, várja az érte hívott halálisteneket.
Soul Society értesítése miszerint egy elkóborolt Akadémista került át az Emberek világába sikeres volt így minden gond nélkül indulhattatok az ismeretlen, ámbár elég erőteljes lélekenergia irányába, hogy meglessétek pontosan mi vagy ki a gazdája.
Azonban amilyen egyszerűnek bizonyult a dolog annyira bonyolulttá vált. Ugyanis elindulásotoktól számítva harmadik percnél a korábban a városból érzékelt lélekenergia eltűnt és teljesen máshol bukkant fel. (Ha megpróbáljátok bemérni, akkor az Erdő szélénél, járhat az illető.) Iszonyatosan nagy sebességgel közlekedik és nem is nagyon érthetitek, hogy mi képes ekkora sebességre hiszen ez még a sonido és a shunpo adta lehetőségeket is túlszárnyalja így értetlenül álltok a dolog előtt egészen addig míg egy vörös hajú férfi nem libben be elétek.
- Megkérdezhetem, hogy mi járatban vannak errefelé? – kérdezi kedvesen miközben beletúr hajába és egyenesen Adriánra pillant. - Ez aztán az érdekes szövetség.. Azt hittem maguk ősellenségek.- vakarja meg a tarkóját. Ezzel sikerült lelepleznie magát,hogy tud a halálistenekről és az arrancarokról is. Nem tesz semmit csak áll előttetek és néz Titeket.

(click to show/hide)

Rei

A magas lélekenergia folytogatása egyik percről a másikra maradt abba. Lihegve térdeltél a földön és csak hallgattad a már képzettebb halálistenek monológját miszerint csak az útjukba lennél illetve az arrancar sem tetszett neked az meg pláne nem, hogy szövetséget kötöttek. Azonban a kidou teljes erőbedobással fogott le Téged. Mozdulni egyáltalán nem tudsz. Csak a szádat jártathatod a már távolodó csapatnak.

Maximum tíz percig vársz tétlenül amikor két halálistenből álló csapat jelenik meg mögötted. Ők voltak azok, akik majd visszavisznek Téged.
- Iszonyatosan nagy bolondnak kell lenni ahhoz, hogy egy akadémista idáig merészkedjen. – mondja az egyik férfi azonban még mielőtt hozzád érne mintha valami áthasított volna a fején, vérző homlokkal, holtan esett össze. A vére Téged is vörösre festett, de a gaztevőt, aki ezt művelte nem láttad és a másik halálisten sem, aki fél perccel később átvágott torokkal borult a hátadra és áztatott át teljesen a vérével.
Akira kidouja még mindig lefogott, nem tudtál egyáltalán mozdulni még akkor sem amikor megpillantottál egy fehér hajú gyermek kinézetű alakot, aki egy kéken villogó kés szerű valamit tartott a kezében és éppen feléd tartott.
- Bátyus azt mondta Téged hagyjalak életben..- mondta majd mintha teleportált volna előtted termett és egy határozott mozdulattal homlokon vágott aminek köszönhetően eszméletedet vesztetted.
Amikor magadhoz térsz a kezed hátra voltak kötve míg a lábaid pedig egymáshoz és úgy egy fához.. Lélekölőkardodat sehol sem látod és teljesen ismeretlen helyre kerültél.

Lehet, hogy tényleg bolondság volt átjönnöd…


(click to show/hide)

Amarilla, Yuuna

Veletek semmi érdekes nem történt mióta a fához vagytok kötözve. A kérdéseitekre senki sem válaszol és mivel Amarilla nem volt hajlandó elfogadni a vizet, amibe mellesleg semmi nem volt töltve a férfi gond nélkül ott hagyott Téged.

Nem sokkal a magatokra maradás után egy vörös maszkos alakot láttok mindketten a tömegbe suhanni majd Yuuna szemtanúja lehet annak, hogy leveszi azt a maszkot és egy szemüveges, jól szituált, fehér hajú férfit rejtett, aki úgy néz ki valami vezető szerűség lehetett ugyanis megjelenésekor az összes csuklyás sorba rendeződött és fejet hajtott mintha valami istent látnának.
Az újonnan érkezett férfi megpillantja a kikötözött Yuunát és egyből felé veszi az irányt. Hosszú lábainak köszönhetően csak pár lépést kellett megtennie és már félúton is volt.
- Üdvözlöm Tachibana kisasszony!- tárja szét karjait üdvözlés közben majd amikor odaért hozzád biccent is egyet. - Remélem az embereim megfelelően bántak önnel. S remélem közreműködik és nem kell erőszakosabban viselkednünk. – mondja kedvesen miközben előtted sétálgat.
- Remélem,h ogy a bátyjának Ön ugyan olyan fontos mint Ő magának.. ugyani kulcsfontosságú szerepet adnék neki a tervemben ha idetalálna. – továbbítja feléd gondolatait majd ha válaszoltál Neki hátat fordít és magadra hagy.

A férfi útja egyenesen Amarillához vezetett. Szemöldökét összeráncolta mikor meglátta, hogy Te is ki vagy kötözve mintha nem így képzelte volna az első találkozásotokat.
- Látom nem igazán együttműködő. – mondja kérdezés és köszönés nélkül. Ő nem tud arról, hogy igazából még esélyed sem volt semmire ugyanis nem ezt a parancsot adta ki.
- Maga csak a származása miatt van itt és azt szeretném ha közén állna. – folytatta komoran. - Ha nem tesz így sajnos meg kell, hogy öljem ugyanis tud a létezésünkről, ami jelen helyzetben még nem a legfényesebb. – morogta majd megállt előtted és érdeklődve várta mit is fogsz mondani vagy tenni.

(click to show/hide)

Haruo, Saori

Az anyuka nagyon hálás volt, hogy visszakapta gyermekét, de Ti a hálálkodását nem vártátok meg egyből a férfi után iramodtatok, aki elég nagy felfordulást okozott. Egészen az erdőig követitek a nyomait és próbáljátok meg utolérni, de bármennyire is próbálkoztok ez nem sikerül. A férfi eltűnt és még a lélekenergiáját sem érzitek többé. Ez kissé frusztrálhat és idegesíthet is Titeket hiszen bűncselekményt akart elkövetni amiért büntetést járna..
Azonban még mielőtt az utolsó kis lángja is kialudna a reménynek egy tüskés, fehérhajú férfi jelenik meg előttetek fura fehér egyenruhában, karddal a hátán. Szótlanul bámul Titeket egy vaskosabb faágról majd leugrik és körülbelül negyven méter távolságból meg is szólít benneteket.
- Sajnos nem hagyhatom, hogy tovább menjetek.- mondja komoran majd kezébe veszi az eddig hátán pihenő kardot és támadó állást vesz fel.

Most mit fogtok csinálni?

(click to show/hide)

HATÁRIDŐ: ÁPRILIS 7. 17:00
Post sorrend nincs, bármi kérdésetek van megtaláltok.





15
Lezárt küldetések / Re:Jelenés (villámküldetés)
« Dátum: 2017. Márc. 30, 14:12:14 »
II.FELVONÁS
A küldetés főtámogatója a „Mesélő kerestetik” program.

Résztvevők:
Urufu Heisuke, Ishimaru Akira, Kuroji Rei, Tachibana Yuuna, Akiyama Haruo, Amarilla Bianchi, Adrián Ruiz, Shimizu Saori


Ishimaru Akira & Urufu Heisuke & Adrián Ruiz & Kuroji Rei

Rei észrevétele kisebb problémát okozhat nektek ugyanis az ifjú Akadémistának esze ágában sincs visszamenni hiszen nem azért kommandózott el idáig, hogy most a Ti kérésetekre visszatérjen az unalmas hétköznapjaihoz.
Adrián megjelenése sem keltett nagy felfordulást annak ellenére, hogy arrancar. Heisuke hamar rájön, hogy nagy eséllyel közös az ellenség így végül rövid ideig tartó szövetség köttetik köztetek. Már csak az volt a kérdés, hogy Reinek mi legyen a sorsa. Azonban még mielőtt bármi komolyabb intézkedést is tehetnétek hatalmas lélekenergia kicsapódást éreztek. Reinek ez olyan mértékű, hogy levegőt is alig kap, majdhogynem eszméletét is veszti számotokra pedig olyan mintha vassúlyokat aggattak volna vállaitokra.
Megpróbálhatjátok bemérni a lélekenergia helyét, de amikor sikerül meglepődtök ugyanis Karakura egyik legforgalmasabb utcája felől érzitek. Maga a lélekenergia  számotokra teljes mértékben ismeretlen.

Egyértelmű, hogy Rei visszaküldése csak időpocsékolás lenne, de a döntés akkor is rajtatok áll. Vesztegetitek még az időt az akadémista miatt vagy egyből elindultok az ismeretlen lélekenergia felé?



Amarilla Bianchi

A személygépjármű platója egyre keményebbnek és kényelmetlenebbnek bizonyult. Elrablóid pedig egyetlen szót sem szóltak miután felpakoltak Téged a szállító eszközre. Sőt abba se lehettél biztos, hogy a platón rajtad kívül van e még valaki. Erre csak akkor kaptad meg a választ, amikor utolsó mondataidnál a nyakadon szúró érzést tapasztalsz. Nem tudod, hogy pontosan mi is történt, de rá fél percre szemeid kezdenek lecsukódni és a hangok egyre halkabbak lesznek, altató injekciót kaptál.
Nem tudod, hogy pontosan mennyi ideig is lehettél kiütve, de amikor magadhoz térsz, egyből feltűnik az egyik legzavaróbb dolog, valamilyen oszlopfélének vagy kötözve. Elkezdhetsz találgatni, hogy vajon hol is lehetsz, de nem lesz, egyszerű ugyanis a fekete zsák még mindig a fejeden pihen. Léptek zaját hallhatod illetve halk sutyorgást, ebből tudsz arra következtetni, hogy nem vagy egyedül.
Ahogy telik az idő úgy kezd egyre kényelmetlenebbé válni a pozíció amibe kényszerítettek ráadásul kezdesz kiszáradni is. Ekkor hirtelen valaki lerántja a fejedről a zsákot és a nagy világosság bántó lehet szemeidnek. Amikor újra hozzászokott a fényviszonyokhoz láthatod, hogy számtalan ugyan olyan csuklyás alak lófrál körülötted és más fához kötözött alakok körül.
- Igyál – morogja a zsáktól megszabadító férfi mély, dörmögős hangon.
 
Az, hogy mi tévő legyél pontosan neked kell eldöntened, iszol e vagy sem az is a Te döntésed..



Tachibana Yuuna

Furcsa mód ismételten a bátyád miatt találtak meg az elég ismerős csuklyás alakok, de ahogy elnézed, Őket láthatod rajtuk, hogy nem egy szinten mozognak a korábbi elrablóiddal. Ráadásul most szimplán az utcán állítottak meg és nem pedig elraboltak.
- Akkor örvendek a találkozásnak Tachibana Yuuna. – mondja az előtted álló majd mintha biccentett volna. Furcsa lehet ez is számodra hiszen a korábbi eset során nem volt ily udvarias beszélgető partnered attól függetlenül, hogy a férfi elfelejtett bemutatkozni.
- Ohh. akkor a leglényegesebb kérdésünket meg is válaszolta… Ez esetben. - mondja szomorkodva majd szúró érzésre figyelsz fel a nyakadon. A mögötted álló férfi egy injekciót adott be neked aminek következtében fél perc múlva elveszted eszméletedet.
Amikor magadhoz térsz Te is egy fához kötözve találod magad, de kicsit elszeparálva a többi fogolyra emlékeztető alaktól ráadásul Te nem egy fának vagy kötözve hanem egy nem olyan régen felállított szépen megmunkált faoszlopnak. Amint magadhoz tértél az egyik csuklyás alak odasiet hozzád.
- Sajnálom, hogy ilyen durván kellett idehoznunk Önt, de magától nem lett volna hajlandó. Ne aggódjon hagytunk egy üzenetet a lakásán, remélhetőleg a bátyja minél előbb ideér és Ön szabad lehet.. – ismered fel a férfi hangját. Ő volt az, aki megszólított az utcán.

Vajon mitévő lehetsz ebben az elfuserált helyzetben?


Shimizu Saori & Akiyama Haruo

Haruo miután egyből az ismeretlen alak után eredt meg is próbálkozott egy két flancos kis mutatvánnyal, hogy megállítsa a férfit azonban a csodaszép attrakció következménye az lett, hogy sikerült megszabadítani az alakot a csuklyás köpenyétől. Ekkor tárulhatott szemeitek elé furcsa, vörös koponyára emlékeztető maszkja.
Saori próbálkozása, hogy a gyermeket próbálja meggátolni a mozgásban sikeres volt. (kockadobás eredménye) Értelmetlenül állt a kisfiú és nézte a lábára tekeredett gyökereket hiszen betonon állt akkor mégis hogyan került oda.
Elrablója morogva engedte el a kezét egy pislogásnyi idő alatt vált köddé a gyermeket és egy hatalmas mennyiségű lélekenergiát hátrahagyva, ami nagy valószínűséggel körülöttetek mindenkit térdre kényszerített fél percre... Valószínűleg az volt a célja, hogy lelassítson titeket, időt nyerjen a meneküléshez.
Ha a gyermekhez mentek láthatjátok, hogy tekintete zavaros, mintha hipnotizálták volna. Nem szól semmit majd mintha egy álomból ébredt volna kezdett el kiabálni, hogy hol van az anyukája és Ő mégis hogyan került oda. Értelmetlenül álltok a dolog előtt hiszen ilyet még nem tapasztaltatok.

Két lehetőségetek van:

1)   Visszaviszitek a megzavarodott gyermeket az édesanyjához és elfelejtitek, hogy mit láttatok és folytatjátok sétátok eredeti célotok felé.

2)   Miután sikerült visszaadni gyermeket az anyjának a különös alak után eredtek kinek lélekenergiája egyre csak távolodik és távolodik iszonyatos sebességgel azonban annyit kiszűrhettek, hogy az erdő irányába tart.

A Ti döntésetek, hogy pontosan mit is fogtok most tenni..


HATÁRIDŐ: ÁPRILIS 2. 17:00
Post sorrend nincs, bármi kérdésetek van megtaláltok.





Oldalak: [1] 2 3 ... 5