Üzenetek megjelenítése

Ez a szekció lehetővé teszi a felhasználó által írt összes hozzászólás megtekintését. Vedd figyelembe, hogy csak azokba a fórumokba írt hozzászólásokat látod, amelyekhez hozzáférésed van.


Üzenetek - Meiou Yuukine

Oldalak: [1] 2
1
Lélektovábbképző Akadémia / Re:Ebédlő
« Dátum: 2017. Dec. 12, 02:16:47 »
Beilleszkedés az akadémiára
Régi kapcsolatok átalakítása

Áh, szóval nem tévedtem, tényleg nem nemes. ^^" Legalább nem mondhatja senki, hogy annyira figyelmetlen lennék... Egy-két apróság megmarad. Ráadásul még ex-ember is! Wow. Főnyeremény! :D Mindenképpen kell majd kérdezgetnem arról is, hogy milyen az Emberek Világa! De, maradjunk a sorrendnél. Ő kérdezett, én válaszolok. Ez a szokás manapság, nem?
"Lépten nyomon nemesekbe fogsz ütközni, valószínűleg. Már csak a mi családunk is elég tágas. Mizushimákról nem is beszélve... És igen, elég erős család vagyunk! Annyira, hogy nekünk kell védenünk szegény szerencsétlen Mizushimákat! Mondtam, mire Nii-san rosszallóan ingatta a fejét. Megered végre a nyelved is, Nii-san?
"Pontosabban az Amatsuji ház vezeétésével vagyunk egy őrosztag a már így is igen erős Mizushimák védelmében. Nem egy tisztet, és hadnagyot állítottak ki, nem kell lenézni őket... Igaz, tőlünk is született hadnagy..." mondta Nii-san. Még mindig ideges. Nem ezt mondta volna, valószínűleg, ha nem idegeskedne. De ez még így sem kifogás, hogy elronts egy jónak ígrkező poén helyzetet... Nii-san...
Asuka-san pedig mindeközben átvándorolt ugye Rei asztalához, és megkezdte az akciót. Nii-san arcán közben a totális értetlenséget, és tanácstalanságot láttam. Továbbra sem volt túl kedves viszont a új ismerősömmel a lány. Nem tudom mi váltotta ki, de valamiért kicsit mintha végtelenül ellenséges hangulatában lenne mindenkivel kapcsolatban, talán velem annyira most éppen nem. Ez lehet annak az oka, hogy levertem múltkor? Reméljük ^^" Akkor többször csinálok ilyet... :P Ha lesz hozzá energiám, mondjuk...

"Nem kell ilyen keményen fellépni szegény ellen, csak barátkozna. Légy tisztelettel mások iránt, vagy én se tisztelem meg a kérésed, hogy harcoljunk megint." szóltam kicsit out-of-character szerűen Rei felé. Nem szeretem, ha valaki ok nélkül kegyetlen valakivel. Még akkor is, ha "csak" a lelkéről van szó.
Óvakodtam az óvatlan beszédtől, hiszen így is elég éles volt ez a helyzet. Nii-sannal ketten csöndben figyeltük a helyzetet, én semmiképpen nem akartam közbeszólni, ha nem volt muszáj, oldják meg ketten a problémát. Azért természetesen ez alól az előző felszólalásom kivétel volt, de azóta már jobban vagyok, már nem igazán fáj.

"Rízs mindig van, de az fix nyílván. Annak ellenére, hogy a "túlvilágon" élünk, valamilyen csoda folytán a kultúránk 99%-ban egyezik a japánnal. A különbség a halálkultuszunk hiánya... :/ Nincs kifejezetten értelme azzal foglalkozni, ha úgyis tudod, hogy mi lesz a végén." mondtam, kicsit ellazulva, majd folytattam: "Természetesen a többi részét a kajádnak meg ki tudod válogatni, és javarészt szintén a japán konyha csodái. Mondjuk szerintem a japánok lopnak tőlünk :/ "
Ezzel el is érkezett végre az én időm. Most végre kérdezhettem én is, és nem csak válaszolgatnom kellett. Természetesen félve kérdeztem, nem tudtam, hogy milyen csapot nyitok emg a kérdésemmel, de mindenképpen érdekel. Sok ilyen kategóriás fontos kérdésem van egyébként a számára, de az majd csak idővel. Első körben:
"Szabad kérdeznem ezt-azt?" tettem fel a költői kérdést, és egy lélegzetvétel múlva folytattam: "Szóval hallottam ezt-azt, tudod, Genseiről*. Gondoltam téged meg is kérdezhetnélek akkor... Tényleg vannak olyan kocsik, amikre az van írva, hogy cukrot árulnak, de nem is azt árulnak? Mármint értem, meg lehet vele szivatni valakit, ezt a részét tisztelem, de amúgy nem értem, hogy miért ilyen "trend"?"
(click to show/hide)

2
Soul Society / Re:A hivatlan vendég
« Dátum: 2017. Nov. 25, 08:52:21 »
Nem vártam semmi különösebb választ a kérdésére, de azért legalább egy állatnévre számítottam. Ehelyett mit kapok? Nincs kedvence állata :roll: Milyen unalmas tud lenni egy ember? Kedvenc színe sincs? Kajája? Csak a harcnak él? Eléggé unalmas, és persze clichés is. Valamilyen szinten ezzel is felidegesített, ugyan nem igazán értettem, miért. Feltehetőleg azért, mert nincs benne semmi érdekes. Csak a szokásos unalom. Ez talán a legjobb kifejezés: túl hétköznapi. Persze shinigami szemmel. Itt mindenki harcolni akar valamiért. És akkor ott vagyok én, aki meg inkább szivatna mindnkit és aludna. Jó, el kell ismernem, nagyon szeretek harcolni, de nem ennyire. Van azon kívül más teendőm is. Már csak ezért is remélem, hogy nem a 11. osztagot fogom gyarapítani.
Sikerült a kidou elterelő manőverem, és mögé kerültem. Meg is tudtam vágni, de valami deus ex machina hatására el is szántott oldalra, amikor le akartam ütni. Pedig végre vége lehetne ennek a baromságnak. Elején vicces volt, de most? Semmit sem látok benne, ami lefoglalna. Megpróbálkozom mindennel mostantól, hogy végezzünk, amint csak lehet. Vagyis megpróbálkoznék, ha nem kezdene el valamiről csak úgy random gügyögni. Ordibálni... Akármi. Milyen hang? Elterelő manőver? Ez nekem nem tetszik.

"Fogalmam sincs, hogy miről beszélsz. Szerintem csekkolj be a 4. osztagosokhoz valamikor..."
Lehet, hogy valami illúzió alatt van. Ki tudja...? Lehet, hogy idővel meg is oldja a kérdést. Ha pedig nem, az neki probléma, nem nekem. Ezzel a tudattal "folytattuk" tovább a harcot. Most az én sorom jött a kérdezgetést illetően, megint. Csak én gondolom így, vagy a szabályaink alapján ez rólam mond valami igen jót, nem? De itt jön megint a probléma. Mit kérdezzek? Semmi sem érdekel igazán. Minek kérdezgessem, ha nem akarom...? Mindegy, legalább elterelésnek jó. Nézzük, keményítsünk.
"Mondcsak, milyen fehérnemű van rajtad...?"
Remélem van rajta, mert ha nincs, az lehet, hogy visszafele sülne el. Akármennyire nem érdekel, az azért valamilyen ponton zavarna, azt fix. Szóval remélem, hogy nem ez a helyzet. Nyílán megteszek mindent, hogy zavaromat enyhítsem, ha mégis így történne, de nem tudom, hogyan reagálnék. Lehet, hogy 100 fölött vagyok, de ilyen helyzetben még nem voltam soha.
Támadásomat egy ponton ugyanúgy, de mégis méshogy próbálom megvalósítani. Szeretném lezárni a dolgot, amint lehet, de ez nem azt jelenti, hogy menni is fog. Ezúttal kicsit célratörőbb leszek.
"Hullj szét, Rondanini fekete kutyája! Nézz végig magadon és égj; tépd fel saját torkodat! Bakudou no Kyuu: Hourin" Mutatok felé tenyeremmel, és lövöm is a kidout. Megpróbálom vele a lábait összekötni, hogy e tudjon menekülni, ha pedig ez nem sikerül, akkor a kezei felé irányítom az indát. Amennyiben ez sikerül, egyenesen rontok felé, nincs kedvem tekeregni mindenhova, és a torkának szegezem a fegyverem. Ez elég nagy sokk ahhoz, hogy ne tudjon mit kezdeni vele. Ha nem sikerül az indás hülyeség, elugrok messzire, és várom a támadását. Szeretném lezárni, de nem adom érte a kezem. Akkor indulás!

(click to show/hide)

3
Lélektovábbképző Akadémia / Re:Ebédlő
« Dátum: 2017. Nov. 19, 13:30:23 »
Beilleszkedés az akadémiára
Régi kapcsolatok átalakítása

"Fúúú, hosszú volt ez a nap, nem, Nii-san?" Tettem fel a nagy költői kérdést a mellettem sétáló fekete hajú srácnak. Említettem, hogy az ikerbátyám? Sajnálatos módon ő csusszant ki a napvilágra előbb, és nem én...
"Yuuki, ne legyél ennyire unott. Még csak dél van. Ebéd idő, tudod. Alig volt pár óránk." És ezt pont ő mondja... Kifújtam egy adag idegességet, és mintha megkönnyebbültem volna. Na, hát ilyen hangulatban sétáltunk Nii-sannal az ebédlőbe. Eddig oké volt. Eddig még bírható volt a nap, de most jött a rosszabb rész. SORBANÁLLÁS! Utálok sorban állni... Nii-san nyugodtabb volt mint én, de ez betudható annak, hogy általában is ilyen. Előttünk, és már mögöttünk is legalább tíz ember állt. Ez kellemetlen. Az előttünk lévőknek igazából annyira nem, mint nekünk, és a mögöttünk állóknak. Amikor így megnztem a körülöttünk álló anyagmennyiség koncentrációt, kicsit mintha megszédültem volna. Hol fogunk így nyugton, és egy helyben ülve kajolni? Kezdett a dolog elképesztően unszimpatikus lenni. Nii-san oldalba bökött, és odasuttogott nekem.
"Yuuki, mindennap ez van itt, ne sápadj már el ennyiszer." Ezt úgy mondta, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog a világon! Az egész helyzetünk olyan, mintha a pokolban rothadnánk! Éhen fogunk halni, ha ez így megy továbbra is! cirka tíz perc alatt sikerült eljutni a menzás néniig. Telepakoltattuk a tálcáinkat, és végre el is indulhattunk helyet keresni a kajáláshoz. Találtunk egy asztalt, ami igazából tele volt, de legalább két hely szabad volt.
Cirka fél óra alatt be is nyomtunk mindent, és addigra a teljes asztal megebédelt nyugodtan, sőt talán kétszer is. Nii-san visszavitte a tálcáinkat, és utána leültünk még egy kicsit, volt még időnk a következő óránkig bőven, úgyhogy nem kellett sietnünk. Jó pár perce beszélgettünk már a világmegváltó terveinkről, amikor is egy ismeretlen leányzó arca csusszant a képbe. Nii-san, miért van itt egy lány? Kérdeztem volna, ha tudtam volna mit kezdeni a hírtelen helyzettel. Nem mintha zavarna, csak nem számítottam senkire ennél az asztalnál. Már éppen meg akartam szólalni, hogy válaszoljak, amikor Nii-san beelőzött.

"Én Ren vagyok, ez meg a testvérem, Yuukine. A Meiou ház fiai vagyunk." Nii-san, formálisan? Mi, csak nem stresszelsz? Hehe!
"Nyugodtan ülj le, nem engem nem zavarsz, de Nii-san lehet, hogy kicsit ideges lett..." ^^" A végén mosolyogtam, és nagy nehezen tartottam vissza a nevetést, hogy ne röhögjem ki Nii-sant. Annyi kérdést tudnék feltenni, de hát nyílván fele sem szalonképes. Moderálni kéne magam akkor. Na szóval, mély levegő, koncentráció. Le is nyugodtan. És végigpörgettema  fejemben, hogy miket szabad kérdezni. Életem egyik legnagyobb dilemmája előtt vagyok... Ez olyan kábé, mintha kidou és robbanószer között kéne döntenem... Ez nem szép! Nagyon nem szép! Nii-san is biztos ezért hasztalan.
"Merről érkeztél? Nem akarlak megsérteni, de nem vagy nemes, ugye? Akkor legalább látásból ismernélek..." Remélem ez normális kezdő kérdés volt.
Közben Asuka-san elmutatott egy másik asztal irányába, és rossz előérzetem támadt. Ismerős reiatsu? Mármint nyílván, duh, de hogy mintha komolyabban ismerném, mint akárkiét a környékről. Persze Nii-sant kivéve. Oda nézek, és egy ismerős alakot látok. Asuka-san felpattant, és "odarohant" a lányhoz. Nyílván nincs ellenvetésem, de ez érdekes lesz. Felkeltem, jeleztem Nii-sannak is, hogy ideje felkelni, és átirányultam a két leányzó felé. Ahogy odasétáltam, megálltam a régi-új "barát" előtt, és intettem.
"Yo, Rei!" Azal leültem a szemközti oldalra. Nem igazán tudtam mit kezdeni. Közben Nii-san is leült mellém. Ők asszem nem ismerik egymást, hát nem baj. Majd megismerik, nem fogok mindenkit bemutatni, Nii-sannak ma ez úgyis olyan szépen megy. Mintha egy fabábú mellett ülnék.
"Rei, hogy mennek manapság a dolgok?" Tettem fel még azért ezt a kérdést. Érdekelt, hogy a kis párbajos edzés óta mi történt vele.

4
Soul Society / Re:Tesós nap
« Dátum: 2017. Nov. 12, 18:22:59 »
Minimális lecseszés. Ezaz, legalább nem rosszabb. ^^" Szerintem nagyon profin, és főleg időben reagáltam, de Setsu-nii jobban ért hozzá, idősebb, elfogadom, meg persze el is kell fogadnom, Setsu-nii tapasztaltabb. Vajon Nii-sannak is vannak most ilyen problémái? Mit csinálhat szegény? Nii-san hibája az egész, de ennyire nem kell bántani... Én kapom vajon az enyhébbet, vagy Nii-san? Setsu-nii most elég pozitívan áll hozzá. Kiváncsi vagyok, hogy mi lesz. "Hai, hai~!" fűztem hozzá. Kicsit vakargattam a tarkómat, elvégre mi mást csinálhattam volna, nem? Setsu-niinek nem mondhatok ellen. Most legalábbis.
Setsu-nii mögött mentem, néha mellé siettem, de általában kicsit mögötte mentem, és fel-felnéztem rá, hogy hátha visszanéz, vagy mond valamit, de semmi. Kérdezni nem kérdeztem, az csak rontana a helyzetemen, és azt meg most nem szeretném. Követtem, követtem, és amikor odaértünk jöttem rá, hogy Setsu-nii majdhogynem becsapott. Azt gondoltam, hogy valami komoly munkát kell csinálnom... Csalódtam, Setsu-nii. Ez gonosz volt. Hogy maradjak meg itt egy helyben? Arra nem gondoltál, hogy véletlen elalszom? Vagy direkt...?
"Setsu-nii, hidoi~!" Majd követtem a helyiségbe. Vagyis... Mi lenne, ha elbújnék pár napra valahol? Csak sikerülne... Szépen lassam hátráltam, és amint egy-két lépésnyire voltam, megpróbáltam elugrani, de egy hírtelen erőt éreztem a nyakamon. Mintha nem igen kapnék rendesen levegőt...? Setsu-nii... -,-" Gonosz... Nagyon gonosz. "Nem mintha el akartam volna futni, Setsu-nii. C-csak Setsu-nii csodás képességeit akartam tesztelni! Igen... Ja... :/" Amint lehetett, követtem be az épületbe, amennyiben akart valamit mondani, csak helyeseltem, és lesütöttem a szemem.
Átvettem Setsu-nii kezéből a törlőt, és ahogyan tanulta sok évvel ezelőtt, elkezdtem tisztítani a fegyvereket. Amennyire ment persze. Nem arról van szó, hogy nem tudom megcsinálni, csak ha nem az enyémekről beszélünk, akkor annyira nincs motivációm, és na... Szóval nem igazán érzékeltem már a világot. Ebből az állapotból Setsu-nii kérdése hozott vissza, és ijedtemben megvágtam kicsit a hüvelykujjam. Számba vettem, és mintha mi sem történt volna kezdtem bele a történetbe, ami kicsit talán nehezen érthető volt az ujjam miatt.

"Azs úty fvolt, fogy Nii-shannal - azs ő öthlete fvolt -" közben elállt a vérzés, "kénport öntöttünk az akadémia szellőzőjébe. Nii-san elfutott, és gonoszan egyedül hagyott... Én nem akartam el mondani persze senkinek, hogy az ő hibája volt, de az Igi már kínzással fenyegetett... Gonosz ember. fel is nagyította a dolgot, azt mondta, hogy meg akartuk mérgezni! De ez nem igaz, csak meg akartuk viccelni a lányokat főleg..." Szerintem elég közel volt, nem? Valahogy így nézett ki... ^^"
Setsu-nii kérdésére nagyon gondolkoztam, hogy hogyan válaszoljak. Igazából a tanulás nem érdekelt, de a jinzen rész igen... Ja, és persze a harc is! Hogy ne érdekelne? Az elmélet olyan lapos :roll:

"Maholnap már végzünk... Najó, előbb vagy utóbb meg lesz! A Jinzen pedig nagyon jó! Imádok Heikával beszélgetni! Tudod, ő a Zanpakutoum! A harc megint nagyon jó. Sajnos Nii-sannal nem állhatok párba, de azt meg is értem valamennyire... De akkor is gonosz!" Az elméletre totálisan nem direkt nem válaszoltam... :roll:

5
Soul Society / Re:A hivatlan vendég
« Dátum: 2017. Nov. 12, 17:58:14 »
A reakcióján kicsit elmosolyodok. Majdhogynem gonoszan. Nem volt célom, hogy megsértsem, de így kicsit talán viccesebb. Koncentráljunk. Megindítom a támadásom. Realítve egy helyben állt szegéény szerencsétlen. Figyelte a mozgásom, kicsit próbáltam zavaróbban is mozogni. Meglepetésemre követett rendesen, és megvágta a bicepszem. Úgy fest, hogy ezt elfelejtette kikérni magának kérdés formájában, nem fogom felemlegetni. Jusson neki eszébe. Szóval lezajlott a dolog, megálltunk a helyünkön. Elkaptam! Megvágtam, aztán még a földbe is döngöltem. Csodálatos. Főleg hozzá még a zavarodott reakciója. Azt gondolom, hogy több szinten is összezavartam most. És ez valamiért egy fajta örömmel töltött el. Nii-san itt lenne, még jobb lenne a hangulat. De sajnos nincs itt, majd el kell neki mesélnem.
Mivel sikerült eltalálnom, én jöttem a kérdések sorában. Jó kérdés, hogy mit tegyek neki föl. Mindenképpen válaszolnia kell. Milyen típusú kérdés legyen? Jó, persze nyílván haladok tovább a tervezett úton...

"Egyenes leszek, és gonosz, oké? Szabad feltennem kérdést, és muszály megválaszolnod, ahogy beszéltük, oké?" Drámai szünet, néhány másodperc után, mikorra már kellőképpen megijedt, és izgult, feltettem a nagy kérdést: "Mi a kedvenc állatod?" Nem kell vérkomoly kérdést feltennem ahhoz, hogy izguljon. Az a célom a kérdésekkel is, hogy nyerjek. Ha harcolok, akkor ez a legfontosabb. Ezzel egyszerre fog izgulni, lehet, hogy észre sem veszi, de fog, illetve megkönnyebbül, és félvállról fog venni ezt azt. Ha nem vagyok komoly, akkor ő sem lesz az. Ebben az a trükk, hogy halál komolyan állok hozzá a harcunkhoz.
Közben elérkezett az idő arra, hogy én támadjak válasza közben, - mivel nem igen érdekelt, hogy mit mond - elkezdtem kitervelni a következő lépéseket. Mi lenne, ha változtatnék a stíluson? Vegyünk bele egy kis kidout. Az ellen is kell tudnunk harcolni. Miért is ne? Ismerek is egy-két alap támadást. Elterelésre lesz szükségem. Lába elé fogok lőni egy Hadou no Ichi - Shout*, és amg azzal foglalkozik, hogy elugorjon, kifigyelem, hogy merre akar elrugaszkodni, és megpróbálok mögé shunpozni. Ezután egy yoko ichimonji* vágást próbálok a hátaközepére bemérni. Ha megvágott, én is meg fogom. Miért fogjam magam vissza, ha ő is megvágta a karom. Nem lesz mély a vágás semmiképpen, annyira nem vagyok kegyetlen, de talán fog hagyni egy heget utána. Elvégre ez csak baráti párbaj. Ha rendeset vágnék, nem hagyna heget, mert nem gyógyulna be soha. Ez a vágás után nem hagyok időt, ha kivédi, ha nem, fölé ugrok, és a kard tsukájával*, annak is a tsuka gashira* részével egész konkrétan. Nyakszirtet céloztam, de nem erősen, nem akartam, hogy komolyabban megsérüljön. Erre nem volt okom. Csak jelzőértékű ütésnek szántam. Tudatni akartam vele, hogy figyeljen mindenhova. Yosh, ikuzou, baby--
(click to show/hide)

6
Soul Society / Re:Tesós nap
« Dátum: 2017. Nov. 06, 15:53:51 »
Ritka csoda történt a napokban. Eddig nem volt hűde gyakori az, hogy balül süljön el valami "szórakozásunk" Nii-sannal, de most megesett, sajnos. Nem volt nagy dolog, sőt, egészen hétköznapi. Elvégre kinek nem jut eszébe ként keverni a szellőztető rendszerbe? :roll: Csak hát ha kicsit sok, az nem jó... :/ Nem tehetünk róla, megburult a vödör... Aztán ez még nagy baj nem lett volna, ha a vészjelző után nem kaptak volna el a tanárok. Persze egyből vittek minket Okaa-sama-hoz. Ő pedig nem szereti az ilyeneket. És ennek tetejébe még külön is szedtek Nii-santól a büntetéshez. Kettőt pislogtam, Nii-sant elvitte Nii-sama, engem pedig Ojii-sama elküldött őrködni. Az jó, legalább tudok pihenni. Ez nem is bűntetés, ha kialhatom magam. Szegény Nii-san meg szenvedni fog, de ez Nii-san bűntetése. Ő burította ki a vödröt végülis.
Kapu, lándzsa, fal. Tökéletes trió, itt nem kell semmire figyelni, úgysem fog senki sem figyelni rám. Lándzsával kitámasztottam magam, falnak nekidőltem, és a kapu árnyéka rám vetült. Kényelem, és árnyék. Jól... hangzik...
Álmomban egy felhőkből álló világban voltam. Minden puha, bárányok ugráltak, a nap enyhén sütött, és még egy forrócsoki automata is volt. A tökéletes világ. Tőkéletesen hangzott. Ugrálgattam, aztán lefeküdtem. Csodálatos volt. Aztán elsötétült minden. Egy nagy felhű kúszott be, és elkezdett szakadni az eső. Mindenhol vizes lett a felhő, és elkezdett elmálni. Amikor végül elmáltak a felhők, sőr volt mindehol, és egy hatalmas villám kezdett alakulni. Lecsapott, oda ahol voltam, és ahogy probáltam elkerülni, oldalba vágott. Felpattant a szemem, elugrottam, és a lándzsámat bekészítettem abba az irányba, ahonnan jött az érzés. Ahogy sikerült lenyugodnom, meghallottam egy ismerős hangot, és hírtelen mindent megértettem. Setsu-nii állt mellettem, és kezében egy yarival, amit a földhöz csapott. Á, villámlás. De akkor miért éreztem, az oldalamon? Örök kérdés. Köszönt.

"Setsu-nii, kívánok. Tökéletes őr vagyok, egyből védtem a kaput, amint meghalottam, hogy valaki itt van mögöttem. Jó vagyok, jó vagyok?" szépítettem a helyzetem. Nem kell egyértelművé tenni, hogy aludtam, és így még talán meg is dícsér, nem mintha kellene. Aztán ahogy befejezte a mondatot, feldobta a napom, annak ellenére, hogy aludnék még. Végre, egy komoly feladatot is kaphatok...? Vigyázzba vágtam magam, tisztelegtem, és mély hangon kijelentettem: "Uram, igen uram! Kész vagyok akármire!" Ezután pihenjbe álltam, és arcszélességű mosollyal (ugyan nem direkt) vártam a továbbiakat.

7
Soul Society / Re:A hivatlan vendég
« Dátum: 2017. Aug. 07, 01:35:07 »
Nyílván egyből reagál a kérdésemre, de erre is számítottam, nyílván. Nem fog plusz időt adni. Jó, persze eltelt egy másodperc mindenképpen, reagálnia kellett nyílván. Viszont e kérdés érdekes. Hát, lehet, hogy valakinek erős lenne ez a kérdés, és egy kicsit lesokkolná, de mivel én ilyenekkel nem foglalkozom, így engem nem érintett mélyen. Mondjuk, hogy lepattant rólam a támadása. Lehet, hogy eltalált az első vágással, de ezzel már nem tudott legyőzni. De álljunk meg, ezzel még akár nyerhetek is! Hehe. Játszunk az ő kártyáival. Zavarba akart hozni, akkor kénytelen leszek visszatámadni. Remélem működni fog, bár valószínű, ha ilyen kérdéssel indított.
"Az igazság az, Rei-san..." leszegtem a fejem, kicsit oldalra pillantottam, és egy fokkal halkabban beszéltem, mint aki tényleg zavarban van, "hogy azért maradtam itt igazából... tudtam, hogy itt leszel, ezért én is itt maradtam. Mindezt azért, mert akit szeretek..." működik vajon? "az mondjuk nem te vagy, mert nem igazán érzek senki iránt semmit. Elég válasz?" Jól hallom, hogy valami összetört? Csak nem a szíve? Annyira azért nem vagyok gonosz, nem az volt a célom. De nem várhattam csak egy helyben, hogy kiderüljön.
Támadott. Elmegy...? Áh! Mögöttem! Odébb shunpozok, és látom, hogy velem jön, csak tovább. Időm pont nem volt már megfordulni. Egy vágást kapok a bal bicepszemre, nem mély, tökéletesen tudom használni a kezem, de picit vérzik. Aztán jött a második vágás. Kesa*? Nem nagy dolog, még tudok is rávágni. egy lépés hátra, a pengémmel továbbvezetem felfelé a kardját, hogy elveszítse az egyensúlyát. majd megindítottam a pengém a karja alá, valahova az oldalára. Ezek után nyílván megint támad, most máshogy. Rúgás? Gyenge. Hozzám legalábbis. Védést indítok egy szabadkézzel, ha sikerül a védés, megpróbálom elkapni a lábát, és a földre irányítani vele a lányt. Esélyes, hogy le is tudom fogni a lábánál, de csak egy darabig, amíg még egy vágást megindítok felé.
Kezd intenzív lenni a harc. Végre figyelnem is kell, nem mint a többi akadémistánál. Sokan olyan képzetlenek, hogy nem is tudom, hogy mit keresnek itt. Gond nélkül le tudom győzni az osztályom nagyobbik részét, de nem dicsekvésként értem, csak mint elemzés. Végre nem ez a helyzet. Végre van egy erős ellenfelem. És ennél csak erősebbek lesznek a jövőben, komolyan kell majd küzdenem. Hasonlóan ehhez sokszor kell majd használnom több mint száz százalékomat. De reméljük addigra ott lesz majd a kardom is támasznak. Egyelőre tényleg csak arra jó, mármint fizikai támasznak, mint egy bot. Na jó, persze azért harcra is, de nem ugyanaz shikai nélkül. Ennyi erővel használhatnék mindig egy gyakorló kardot. Heika majd csak alakul, nem? Biztos vagyok benne. Egyszer majd válaszol az erőmre. Egyszer.
Ha megáll egy kis időre, amit feltételezek, ha betalált akármelyik vágásom is, sajnos ezt nem tudtam egyből megmondani, akkor hátrálok néhány métert. Nem sokat, kettőt, hármat. Maximum négyet. Jobb a középtávot tartanom, jobban átlátom a teret. Így várok a következő lépésére, egy helyben, de harcra készen.


(click to show/hide)

8
Soul Society / Re:A hivatlan vendég
« Dátum: 2017. Júl. 10, 00:01:05 »
Elofgadja? Biztos ebben? Mármint én annyira nem lennék az ő helyében. Eddig én állok jobban, arányaiban is. A továbbiakban majd meglátjuk... Lehet, hogy csak sokat blöfföl a csaj. De amennyit láttam nem gyenge, de arányaiban én állok jobban, ami pedig fontos azért, akárhogyan is nézem. Ahogy megindultam mögé, szépen készültem a támadásomra, de meglepődtem. Huss-- Eltűnt, majd újra feltűnt, de nem nagyon volt alkalmam reagálni. Meglepően gyors volt... Kicsit elbíztam volna magam? Talán jobb is mint én? Ejj-ejj Yuukine, ez nem egészséges, nem kéne ilyen önfeledten elbíznod magad. Nem tesz jót. Főleg most... Hasra ütés nem tesz jót a gyomornak feltétlen. Azt hiszem többet fogok a mosdóba járni pár napig. Egy kicsit csúsztam hátra, nem sokat, másfél-két métert talán? Talpon persze, annyira nem vagyok béna, hogy ne sikerüljön megállnom talpon. Ezek szerint a frontális támadásból kiinduló cselek nem válnak be? Túl korán lenne emellett döntenem, de hát ki tudja, lehet igazam van máris. Első kérdés így az övé lett. Azért hülye nem vagyok, nem állok meg, de megadom neki az esélyt. Miközben tervezek, és gondolkozok, felteszem neki a kérdésem:
"Na mondd, mi is a kérdésed? Ne fogdd vissza magad." továbbra sem egyszerű a dologm még így sem, hogy van időm gondolkodni talán egy-két másodpercig. Nincs sok vakfoltja. Hátamögé nem férek be, mert shunpot fog alkalmazni, ami nekem nem a legkellemesebb, annak ellenére, hogy én is jó vagyok houhouból. Kidoukat nem ismerek, annak ellenére, hogy az jó lenne ellene. Nem nószámítana rá. Az még jobb lenne, ha tudnám használni a zanpakutoum, de azt nem tudom. Marad a Zan, és Taijutsu, alias Hakuda, és a Shunpo. Azt is látom, hogy gyorsabb mint én, de abban nem vagyok biztos, hogy a kard képzettsége feltétlenül jobb lenne, mint az enyém. Az lehet, hogy gyorsabban forgatja a kardját, vagy más technikát használ, de én tudom, hogy jól védek, és jól vágok vissza. az előbbi ütésből azt is ki tudtam olvasni, hogy az ütéstechnikája nem jobb, mint a sajátom. Lehet, hogy az lesz a kulcs pont a harcban?
Nézzük máshogy a helyzetet. Eddig mindig én támadtam. Ezúttal nem adom meg ezt a lehetőséget neki, hogy felmérhessen. Max válaszolok két-három plusz kérdésére, amíg el nem bízza magát. Azt hiszem ez lenne az a pillanat, amikor szépen lassan fel kéne építenem a titkos technikámat, csak sajnos erről nem tudok, hogy létezne. Kardomat magam elé tartva megállok, majd elkezdek kicsit két oldalra ugrálni. Meg is zavarhatom vele, de nem az a cél. Nehezebb célpont leszek a számára, tekintve hogy ha nem talál el egyből, akkor tudom, hogy honnan fog támadni. az ugrás távom olyan fél méter, szóval nem olyan nagy, hogy abszurd legyen, de nem is elég kicsi ahhoz, hogy semekkora se legyen. Mit fog erre vajon lépni? Kíváncsian várom!

9
Soul Society / Re:A hivatlan vendég
« Dátum: 2017. Jún. 30, 17:29:08 »
Kikerülte a támadásaimat? Kivédte őket? Elképesztő. Lenyűgöző! Elég gyors ahhoz, hogy ne tudjam leverni egyből? Még az egyik pillanatban egy hajszálnyira meg is suhintotta a bal alkarom... Szerencse, hogy a csontos felét. Kezd veszélyessé válni a helyzet. Akkor, itt is van az ideje, hogy máshogy gondolkozzak, úgy veszem észre. Egyelőre nem tudom, hogy milyen opcióim vannak jelenleg, de úgyis megállok egy mondatra, nem probléma. Van addig időm gondolkodni a továbbiakon. Feltett kérdésemre még választ is kapok, szinte azonnal! Van ideje arra, hogy válaszoljon? Heh. Remélem arra is lesz ideje, hogy kikerüljön! Oh... Hogy utasíthatnám el e remek felvetést? Hiszen játék! A játékok jók. Főleg, ha tudsz csalni bennük. Itt jön az én időm! Figyelj Nii-san, én így játszok egyedül!
"Okké. Benne vagyok. De akármilyen kérdés lehet, és kötelező válaszolnod. Valamint minden vágásért jár a kérdés. Ha sorozatos a vágás, akkor annyi, ahányszor ért. Oké?"
Így kell érdekessé tenni, nem? Reméljük elfogadja. Sok kérdésem lesz akkor... Hehe. Még milyenek. ^^ Elvégre, na. Nem a komolyságomról vagyok híres. Heh. Jó szorakozás lesz ez az edzés, ay fix... És pont ilyenkor nincs it Nii-san. Pedig édeshármasba viccesebb lett volna a harc is, nem? Ja, hogy itt a harc a fontos? ^^" Nem mintha mást akartam volna. Helyzet jött, a labdát le kell ütni. Nem vagyok én már kisgyerek na, tudok ezt-azt a későbbi fontossági sörrendről. Nem azért kell házasodni, hogy legyen asszony a háznál, vagy a pénzért, ugye a nemeseknél, hanem hogy legyen kis pölő utód is.
A kis kommunikációnk után nem is akartam várni. Nem volt időm, az a jobb, aki tud vágni amilyen gyorsan csak lehet. Kikötöttük, hogy milyen vágás? Nem rémlik. Lehet akár a katana munéjével*. Nem akarunk vért feltétlenül, nem igaz? Szóval, egyhelyből kilövök jobbra előre. Kiszámítható irány nem? És mire számít utána az ellenfél? Egy irányváltásra. Gyakori irányok ebből: Balra, az ellenfél előtt, felfele ugrással, vagy egyenesen az ellenfélnek. Na, akkor mi legyen? Egyiket sem fogom választani. Folytatom az utam, amíg hajszálhíján el nem ér egy kis előre lépéssel. Persze ez kicsit risqué, de kiszámíthatatlan, mert veszélyes. Amint elérne kiugrok jobbra kicsit, majd vissza be mögé, amint periféria mögött vagyok. Onnan persze könnyebb dolgom van, amíg meg nem tud fordulni. Amint azon túl van, mér jóval veszélyesebb lesz, ezért addig kell cselekednem. Persze ez is buktató hely, de ha nincs más megoldás, helyben még fel tudok ugrani. A vágásaimat természetesen nem a kard élével fogom végrehajtani, amint említettem, mert az nem feltétlen célunk, higy megsebesítsük egymást. amíg ő nem okoz komoly sebet, nem fogok szórakozni azzal. Persze utána már vérre megy. Addig meg csak nyugisan. Ha az elején megfékezi a támadásom, és átlát rajtam, akkor más utat kell választanom, és feltehetőleg felugrásból fogok megint támadni, de ezúttal egy egyenes szúrással. Ha máshogy ér el, akkor a védés, vagy vágás irányával ellentétes irányba fogok ugrani, távolságot tartani az elsődleges célom, nem kell kérdezgetnie rólam. Természetesen ha eltalál, eltalál.
Akkor már nincs más hátra, mint megindulni.

"Yosh! Ikuzou!*" Azzal meg is indultam tervezettek szerint.
(click to show/hide)

10
Soul Society / Re:A hivatlan vendég
« Dátum: 2017. Jún. 28, 15:50:13 »
Gyors. Meglepően az. Kicsit már már kellemetlen, de pont ezért élvezetessé kezd válni ez a harc! Ahogy átom és hallom, neki is ez a véleménye. Ezek szerint tényleg hasonlóan erősek vagyunk. Még hangoztatja is kifejezetten, hogy mennyire khm... "baró", hogy hasonlóan erősek vagyunk. Ez annyira múlt századian hangzik... (Bizonyíthatom a 100+ életévemmel...) Érdekes egyébként. Azt mondja, hogy jó ellenfél vagyok? Tényleg úgy gondolja, hogy hasonlóan erősek vagyunk? Akkor jó edzés lesz ez így estére!
"Igen-igen. Te semv agy utolsó ;)" Biccentettem felé egyet, és kacsintottam utána. El kell ismernem, tényleg jó. "Akkor beleadok mindent, és eltörlöm az apró kihívást magamnak, miszerint nem hátrálhatok. :P Így izgibb lesz!" mondtam, és megálltam egy helyben. Támadni készül, és nem akarok csapdába esni.
Mi ez? Ugyan az a technika, amit én vetettem be? Ez nem tetszik. Ki van zárva, hogy ugyanazt játsza el, amit én is. Van valami csavar. Máshonnan fog támadni, vagy máshogyan. Mi lesz? Áh, épp az orrom elül ugrik fel. Jó, jó! Így kell! Így jó! Megtévesztés: Elkezdek felfele védeni, de mielőtt elérne kiugrok oldalra. Szerencse! Elég gyors vagyok ehhez. A minimális hakuda képzettségemmel oldalról szabad kézzel beleütök a pengéjének az oldalába, ne vágjam meg a kezem. Ha oldalra fordítaná időben a kardot, akkor megállok, és karddal felülről támadom a kardját, és lefegyverzés a célom, közel vágok a markolathoz, remélve, hogy meggyengül a tartása. Ha nem is gyengül, akkor is kifejezetten fájni fog a csuklója, ezzel is lassul.Nyílván nem akarom eltörni a kezét, em a fegyverét, ezért nem teljes erőből vágok, csak amennyire kell. Innen erősen hátrafele visz a lendület, és így meg kell állnom majd. Ez sikerül, nagyjából, és innen egy gyors irányváltással felugrok, és egy szaltóval egybekötve irányítok meg egy kesagirit*, majd ha nem érem ezzel el, akkor egy gyaku-kesagirivel* folytatom, hogy esetleg az betaláljon.
Ebből mit fog lépni? Milyen mennyiségben tudja védeni a vágásaim? Ha tartom magam a tanult formákhoz, ki tudja vajon védeni? Mennyi idős lehet? Mennyi ideje tanulhatja ezeket? Mármint én legalább egy ötven éve tanulok bánni a katanámmal. Hmmm. Eddigiek alapján már egy jó ideje tanulja ő is, de nem hiszem, hogy annyi ideje mint én. Ennek ellenére elég jó. Hátrább ugrottam a támadásból, és megálltam, persze támadásra, avagy védekezésre készen. Nem tudtam, hogy hogyan formáljam meg a gondolataim, de valahogy csak sikerül, remélem.

"Nem akarok bunkó lenni, ne értsd félre. Csupán kiváncsi vagyok egy apróságra: Mennyi ideje tanulsz harcolni? Mármint én legalább ötven éve, sőt, szerintem amint tudtam járni már kardot fogtam..."
Nemeseknél ez nem volt ritka dolog, azt hiszem. Ő róla meg nem tudom igazán, hogy kicsoda. Rei, ha jól emlékszem. Na de milyen Rei? Amennyire tudom, még akár Fon is lehet, vagy még elitebb... Akkor meg még engem is lehagyhat korban. Mondjuk sokakat megedzett az elmúlt néhány év... Aizen árulása, meg ezek nem voltak igazán kellemesek, főleg nem a felsőbb rétegeknek. Az is lehet, hogy egy ilyen család befogadta, és elitebb képzést kap, mint én. De persze azt sem lehet kihagyni a sorból, hogy Rukongaiból érkezett az elmúlt években. Vagy csak most. Az azért biztos, hogy akadémista. A reiatsuja legalábbis olyan erősnek tűnik, mint az enyém. A helyzet realitása mondjuk elég rossz. Mármint hogy mi egymást erősnek tartjuk, de ha egy Kapitány ellen kellene harcolnunk, még huszad magunkkal sem tudnánk legyőzni. Az a baj, hogy nem hogy nem vagyunk erősek, de még kifejezetten gyengék is vagyunk. Viszont a most számít. És most erősnek érzem magam. Kard ki kard!

(click to show/hide)

11
Soul Society / Re:A hivatlan vendég
« Dátum: 2017. Febr. 26, 21:03:00 »
Tényleg eltelt volna a nap? Kár, így csak kevesebbet tudok edzeni, mint terveztem... Legalább nem kell egyedül. Akkor most szerencsésnek számítok? Remek, remek. A leányzó még azért mint egy megfenyegetve megkérdezte, hogy biztos vagyok e döntésemben, és még az ugrásom előtti pillanatban hátrafordultam, és enyhén bólintottam félvállról. Miért ne lennék biztos a döntéseimben? Nem nagyon szoktam elhibázni a dolgokat. Amint bemutatkoztam, Zanpakutoum tsukájára* helyeztem a kezem, és vártam az első támadást. Yosh! Kihívás magamnak: Nem lépek hátra, nem ugrok hátra, és semmilyen módon nem mozdulok olyan irányba, amit nem látok. Magyarul megfordulni ér, elfordulni ér, de hátrálni nem. Csak az edzés végéig. Jobb lábam enyhén előre csúsztattam, kicsit előre dőltem, és máris mozdulhattam tovább.
Szóval Rei? Áhh... Akkor meg kellett volna hajolnom* a harcunk kezdetekor is... Eh, már mindegy. Szóval bemutatkozás közben már támadott, vagy fordítva... Lényegtelen, tudom a nevét, és kicsit már értem a stílusát is. Shunpot keverünk Zanjutsuval. Értem én, gyakori, én is hasonlóan működök. Amint felémjön próbálom kerülni. Sajnos elér a kardjával, és megvágja ruhámat... Nem vagyok elég gyors, vagy ennyire közel vagyunk egymáshoz képességeinkben? Nem baj, máshogy kell megközelítenem a dolgot. Cikkcakkban indulok meg felé, majd amikor másfél méternyire vagyok tőle előre tólom a kardom, és ráteszem a penge mune* részére. Előre tólom a kardot, és megcélzom vele Rei bal vállát. Nem akarom megvágni, úgyhogy ha el is érem, maximum csak meglököm vele, hogy elveszítse az egyensúlyát. Nem kell agresszívoskodnunk. Ha sikerrel járok, ha nem, elrugaszkodok jobbra, és megpróbálok messze jutni, és utána felé fordulni. Ha ezek után megindul felém, akkor a kezemet, amiben Heika van megfelelő helyen védésre emelem, amíg a másikkal egy erős ütésre készülök, ami gyomrot kell hogy érjen.
Szeretem a harcokat. Jajj, de nagyon szeretem. Pont ezért nehéz visszafognom magam. Ez csak edzés. Majd ha végeztem ezen a hülye akadémián, akkor jön csak az igazi. Lidérceket ölni, kalandozgatni az emberek világában, küldetésekre menni... Persze akármi megeshet, és máshogy alakulhat a sorsom... Ugye nemesként ilyen az élet. Lehet, hogy majd valami dísz leszek csak, és a harci tudásomat nem tudom majd kamatoztatni. Na, remélem, hogy ez nem esik meg. Pont ezért kell úgy edzenem, mintha komolyan harcolnék. És pont ezért nehéz visszafognom magam. Szeretnék a család lkötelékein túlemelkedni. Nem fogok elnézést kérni három négy csöpp vérért... ^^"


(click to show/hide)

12
Soul Society / Re:A hivatlan vendég
« Dátum: 2016. Nov. 24, 11:04:49 »
Edzés után elindultam az öltözők felé az emeletére a teremnek. Hát egy ilyen jó nagy tornaterem volt, ilyen emeleti nyitott folyosóval. Arról nem tehetek, hogy messze volt, és leültem csak egy pillanatra. Aztán persze órákkal késöbb tértem magamhoz. Elaludtam, nincs mit tenni. Szóval arra kellett felkelnem, hogy valaki éppen gyakorol. Felálltam a padlóról, és a párkánynak támaszkodtam. Lenéztem, de addigra már elkéstem. Egy alak suhant el fölöttem, és kirántott karddal kérdezte meg, hogy mióta kukkolok. Felteszem ő gyakorlot. Egy pillanatra leblokkoltam.
"Áh, gomen, gomen! Óránk volt valamikor napközben, és elfárdatam az öltözőkhöz vezető úton! Nem kukkoltam, csak pár perce ébredtem fel. Tudod, szinte akármikor el tudok alu..." És szinte azonnal, mint alátámasztva az állításom, egy pillanatra megint sikerült visszaaludnom. Nem is volt időm álmodni, annyira hamar felébredtem megint. Néhány másodperc? Hol tartottam?"...Aludni. Bocsi. Tényleg akármikor megy." Azzal megráztam a fejem, és konstatáltam, hogy már éjszaka van, vagy legalábbis este. Megérzés. Meg üres volt a terem rajtunk kívül. Ja, üres volt. Egy lélekenergiát sem éreztem sajátunkon kívül. Felugrottam a párkányra, és csak hogy biztos legyek benne, mégegyszer körülnéztem. Senkit sem láttam. Tényleg üres volt, azaz valószínűleg már régen lement a nap. Kardot rántottam, és diáktársam felé fordultam.
"Gyakorlunk egy kört? Mert hát, ha már ketten vagyunk, akkor könnyebb lesz, nem?"Azzal leugrottam, és vártam, hogy kövessen a szabad terület Felmértem az illetőt, biztos ami biztos. Fiatalos hölgy. Mennyi lehet? Tizennyolc? Húsz? Bár, magamból kiindulva több száz is lehet. Én is kinézhetek max tizenötnek, és már száz elmúltam... Ha így gondolkodom, akkor egyre több hasonlóságot fedezek föl. Kábé egy magasak voltunk, hajunk is hasonló, és még az egyenruha is passzol. Na, azért tisztázzuk, hogy ő hasonlít rám, és nem én ő rá. Megakadtam gondolataimban, mert rájöttem, hogy nem tudom a nevét. Erről eszembe jutott, hogy még én sem mutatkoztam be.
"Meiou Yuukine. Yoroshiku." Enyhén meghajoltam, mint azt tanultam otthon a nevelőimtől, mintegy indikálva, hogy bemutatkoztam, és nem csak egy random nevet nyögtem be.

13
Lélektovábbképző Akadémia / Re:Gyakorlóterep
« Dátum: 2016. Nov. 13, 22:21:01 »
Az első tanálom

Szóval Kuse Takamasa? Szép név. Jó lenne valami alteregónak. A Sötét dolgokat ezen név alatt tenném, aztán, ha rám akarnák fogni, akkor mondhatom, hogy Már bocsánat, de ott egy név, a sarokban, nagyon-nagyon kicsi betűkkel felírva egy fehér falra. Jó kifogás lenne. Tetszik a név. Az alak már nem. De ki vagyok, hogy ítélkezzek? Pont én.
Elég menőn éreztem magam bokkennel a kezemben. Szeretem a  fegyvereket. Annyira ugyan nem volt kényelmes, mint a Zanpakutom, de most ezzel kellett beérnem. Nem mintha Heika csinálna akármit is. Megvártam, hogy ellenfelem is kényelmesen elhelyezkedjen, harcrakész állapotba hozza magát. Mély levegőt vettem, fókuszáltam, és hangosan kijelentettem:

"Akkor kezdek én." Kijelentésemet követő pillanatban megindultam. Teljes sebességgel, viszont shunpot mellőzve. Erőnlét, igaz? Akkor nem használhatom. Ichi-bácsi nem örülne. Mennyire fura ez az oktató...
Jobbról támadtam, majd balról, és felülről. Ezt ismételgettem egy darabig, egyre nagyobb sebességgel. Kiváncsi voltam, hogy ellenfelem hogy véd, és milyen gyorsan. Egy ideig, amíg meg nem untam, csináltam ezt, majd pedig váltottam. Nem gondolkodtam semmin. Hova ér a következő? Mikor? Hogyan? Egyszerűen addig csináltam, amíg meg nem lett a nyolc találat. Kiszámíthatatlan vágások. Legyszebb dolog a világon, amikor tényleg nincs rendszere a támadásoknak. Befejeztem, vettem két falat levegőt, vártam, hogy társam is kifűjja magát, majd védő alapállást vettem fel, és vártam a támadások sorára.
Védésből védésbe elég unalmas lépkedni folyamatosan. KI akar ilyet csinálni egyáltalán? Értem én, hogy ismétlés a tudás anyja, de ez azért talán kicsit unalmas anyuka. Kinek kell ilyen unalmas anya? Védés, védés, védés, és még több unalmas rohadt védés. Mást nem csinálhatok?

Vége. Végre. Meghajtottam fejemet a tiszteletem kifejezése végett Takamasa felé, majd minden további nélkül letettem a fegyverem a helyére, intettem a tanárunknak egy 'Viszlát Ichi-bácsit!', majd haladtam következő napirendi pontom felé. ALudni.


(click to show/hide)

14
Lélektovábbképző Akadémia / Re:Gyakorlóterep
« Dátum: 2016. Okt. 20, 12:01:48 »
Az első tanálom

Szép álom volt. Almákat ettem egy istálló mellett. Aztán egy a fejemre esett az egyik fáról. Mármint az álmomban. Az alma nem alma volt, hanem valami a testsúlyommal egyenlő eszköz. Heh? Súlyok? Hát akkor ideje felállni. Az arc megszólalását ignoráltam, elvégre nem érdekelt annyira, hogy reagáljak. Úgy sem fogja megérteni, hogy mihez hogyan állok hozzá. Meg kedvem sincs magyarázkodni. Felöltözködtem. A stílus nem volt új, hasonlóan gyakoroltam már, csak az ennél könnyebb súly volt. Többször kellett fegyvereket cipelnem tömegesével, úgyhogy nem éreztem annyira nehéznek a feladatot. Majd meglátjuk, hogy mennyire fáradok el.
Elkezdtem róni a köröket. Az első és a második még nem volt kifejezetten nehéz, de a következőben már reméltem, hogy esetleg shunpot használhatnék. Megálltam, és ránéztem az oktatónkra.

"Bácsi, miért nem lehet shunpot használni? Elég valószínűtlen, hogy akcióban valaha is meg kell tőle válnunk." Mondtam a leglogikusabb dolgot, ami eszembe ötlött.
Válasza után folytattam a futást. Fárasztó volt csak szimplán futni, shunpo nélkül. Nem értem ugyan a helyzetet, de folytattam, és csak épp hogy folyt rólam néhány csepp izzadtság.

(click to show/hide)
A következő feladat már megerőltetőbb volt. Elvégre felülések dupla olyan súllyal eléggé fárasztóak. Eltartott pár percbe, elvégre már fáradt voltam valamennyire az előző gyakorlatoktól. Nem mondom, hogy folyt rólam a víz, de nem biztos, hogy ezeket a súlyokat úszáshoz találták ki. A legvégét mégjobban meghúztam, hogy még több vizet kitermeljek a testemből, hogy a Bácsi biztosan ne tudja újra használni ezeket a cuccokat. 'Véletlenül' durvábban érkeztem, hogy esetleg megsérüljenek. Nem direkt, na. Véletlen volt. Nem figyeltem eléggé.
Felkeltem, levettem a ruházatot, és ledobtam a helyére. Majd elfáradtam egy bokkenért. Ez már valami hasznosabb felszerlés volt. Jobb kezembe fogtam, letámasztottam a lábam mellé, ráhelyeztem a testsúlyom, és lehunytam a szemem. Kíváncsi vagyok, hogy mi történt az almákkal. Remélem nem ette meg őket senki. ^^

15
Lélektovábbképző Akadémia / Re:Gyakorlóterep
« Dátum: 2016. Szept. 29, 12:23:24 »
Az első tanálom

A nap fárasztónak ígérkezett. Francnak van kedve egy hosszú, és unalmas naphoz... Mondjuk, ma lesz egy zanjutsu edzésem, az pedig nem tűnt rossznak. Ahogy hallottam valami vendégtanár lesz? Érdekesnek tűnik, bár nem tudom milyen lesz. Ki tudja? Elképzelhető, hogy nem lesz egyáltalán unalmas a nap. Azt mondjuk nem tudom, hogy Nii-san hova a fenébe tűnhetett el... Unalmas kék-fehér ruházatomban ballagtam el az "edzés" helyszíne felé. Kültéri órák mindig jók. El lehet tűnni közben aludni egy kört. Nem ismerjük még a fickót, szóval fel sem tűnhet neki, hogy nem vagyok jelen... Az is igaz, hogy nem rég keltem, de hát az alvás csodálatos dolog. Egy nyugodt világba csöppenhetsz bele, ami sokkal kellemesebb, mint ez az unalmas Soul Society. Lelkek Társadalma... Persze, van amikor egy lélek sincs sehol.
Elértem a gyakorlóterepet, és felmértem, hogy van e egy szép fa, aminek árnyékában meghúzódhatnék. Sajnos a tippem nem nyert, mert hát nem minden fa jó alvásra.Lehet, hogy mainkább figyelek, és edzek rendesen? Na, ezt komolyan én mondtam? Mindegy, ma akkor ez lesz a terv. Edzések után úgyis jobb aludni. Ahogy megláttam a figurát, máris érdekesnek tűnt. Mondjuk a viselkedése kritikán aluli. Nem fogja tűrni a tegeződést? Mennyibe, hogy idősebb vagyok nála? Persze, ha egy elhalt emberről beszélünk, ez akkor igaz csak. Különben jó pár százzal is idősebb lehet. Nem mintha érdekelne. Tanárom, meg sem fordunólna a fejemben a tegeződés. Tanár-diák között meg kell maradnia a formális kapcsolatnak. Ki tudja mi lene a véga, ha nem? Együtt mennék sakézgatni? Nem mintha fogyasztanék alkoholokat... Elméletileg még "gyereknek" számítok, úgyhogy megvárom a kövi százast mielőtt iszom.
A bemutatkozósdi közben rámesett a sor, úgyhogy felszólaltam:

"Meiou Yuukine vagyok. Tervem igazán nincs, de a családi kötelességeimet be kell majd tartanom, ha itt végzek."
A legtöbb shinigami ismeri a családunkat, úgyhogy ezen felül nem kell magyarázkodnom, hogy mégis mi a rákot fogok csinálni. Nagyon sanszos, hogy testőrként fogok működni a Mizushimák köreiben. No meg persze az osztagos kötelezettségeim is szerepet fognak játszani. Eddig ez volt jellemző legalábbis a családban. Persze Nii-san lehet, hogy máshogy fogja megoldani... Egyébként is, hol van ez az idióta? Csak be fog futni valamikor.
Tanárbácsi kiosztotta a feladatokat. Egy száz mind fekvőtámaszból, mind guggolásból. Mondott még valamit? Nem figyeltem.
Tarkóra tettem a kezem és elkezdtem csinálni a feladatot. Egy. Kettő. Három... Kilencvenhét. Kilencvennyolc. Kilencvenkilenc. Száz. Nem volt megerőltető. Ez nálam hétköznapi volt. Habár ilyenkor meg szoktam álni egy pillanatra, hogy aludjak két-három-húsz percet. Most nem volt rá lehetőségem, úgyhogy nekifeküdtem a támaszoknak. Szintén könnyen ment, nem egy olyan gyakorlat, amit ne szoktam volna csinálni. Habár mivel nem aludtam közben, az utolsó húsz nehezen ment, és kicsit megrogyott a tartásom közben. Nem volt komoly gond, csak nem szoktam hozzá. Gyorsan az utolsó után elesést szimuláltam, és végülis a zuhanás része nem volt kamu, mert hogy álomba zuhantam. Végre. ^^

Oldalak: [1] 2