Üzenetek megjelenítése

Ez a szekció lehetővé teszi a felhasználó által írt összes hozzászólás megtekintését. Vedd figyelembe, hogy csak azokba a fórumokba írt hozzászólásokat látod, amelyekhez hozzáférésed van.


Üzenetek - Yoshida Yuko

Oldalak: [1] 2 3
1
12. osztag / Re:Edzőterem
« Dátum: 2017. Okt. 07, 13:12:58 »
[[ Társak egy cipőben II. – Globális edzés – ROUND 2 ]]

  Undertaker meglepő módon sokat akadályozott abban, hogy zavartalanul bonyolíthassam le a gyakorlatot, melyet kutatási céllal rendeztem meg. Gyanakodtam arra, hogy a sötét hacukája és a meleg egyvelege teszi ily kiábrándítóan idegesítővé. Viszont visszafogtam magamat és igyekeztem nem jelentet rendezni a kísérlet önkéntes résztvevői előtt.
  Mikor mindenki teljesítette a második feladatot, Undertakerrel az élen sikerült leereszkednem a kötélkihívás előtti platformról. Eleinte egyáltalán nem értettem sietségét, amikor rekognizáltam, hogy ismét Ao Hououzát tervezi illetlen módon megkörnyékezni. Ennek megakadályozására azonnal visszafogtam a lánccal, mielőtt bármiféle kínos tényezőbe belevágna.
  Lesújtó tekintettel illettem Undertaker ártatlannak tetszelgő ábrázatát. Miközben előkészítettem a következő gyakorlathoz a terepet, szerencsére némi térítésként hatott számára közlésem, legközelebbi alkalommal mellőzni fogjuk perpillanat egyáltalán nem kellemes társaságát, ha így folytatja. Bár némiképpen térítőnek hatott ez számára, utána olyan ábrázatot öltött magára, kit nap, mint nap hobbi szinten megvetek. Férfiak, egyszerűen hihetetlenek! :|
  – Kérem a résztvevőket, hogy sorakozzanak a lépcsők előtt – emelt hangon hívtam fel magamra a figyelmet. – Beavatom Önöket a következő feladat részleteibe. – Türelmesen megvártam, amíg mindenki átcsoportosult a lépcsősorok elé. Tíz darab lépcsőfeljáró volt, melynek legtetejéről egy-egy csúszda indult, mellyel le lehet majd ereszkedni róluk. Némi szórakozást nyújtó jutalom a lépcsőn való feljutást követően.
  – A következő feladatuk feljutni a lépcső tetejére – intettem fel a magasba. – Természetesen ezek nem egyszerű lépcsők. A lépcsőfokokba ugyanúgy szükséges lélekenergiát vezetniük, ahogyan a falmászás vagy a kötélmászás feladatánál. Emiatt arra kérem önöket, hogy legyenek óvatosak a lépcsőkön. Egy lépcsőn egyszerre csak egy halálisten és kardszellem(i) tartózkodhatnak. Csakis akkor indulhat meg következő páros egy lépcsőn, amikor a másik végig ért rajta. – Megvártam, míg feldolgozzák ezeket az információkat. – Eddig van bármi kérdésük az elhangzottakkal kapcsolatban? – hagytam kibontakozni a jelenlévőket, készségesen megvárva kérdéseiket. A lépcsők által felmerülhető negatív effektusokba nem voltam hajlandó belemenni. Akkor sem, mikor konkrétan rákérdezett esetleg valaki. Érvem egyszerű volt: egy kiküldetésen sem tudhatjuk előre, hogy mi vár ránk.
  – A lépcső tetején evezők vannak, melyek kellékei a következő és egyben utolsó feladatnak. Arra kérem Önöket, ha felértek a lépcső tetejére mindenki vegyen magához egyet, természetesen a Lélekölőkard Szellemek is. Ne felejtsék el, mert azok nélkül nem tudják végrehajtani a következő feladatot. Ha nem hozzák magukkal, akkor újra meg kell mászniuk a lépcsőket. Odalent nem tudjuk pótolni a hiányukat. – Igyekeztem beszédem alatt az ismételten felélénkült Undertakert visszafogni, mielőtt a tömeg közé vetné magát. Bár csak érteném, miért érez vágyat arra, hogy lejárasson… Ezzel kapcsolatban mindenképpen el fogok vele beszélgetni, négyszemközt. – A következő feladat a csúszda aljában várja Önöket. Minden csapatot be fogok avatni annak részleteibe is, amikor odajutnak. Egyelőre koncentráljanak erre a feladatra. Arra szeretném kérni Önöket, hogy olyan sorrendben menjenek, mint az előző feladatnál. Tehát aki az első tízfős csapatban volt korábban, most ők kezdjék el ezt a feladatot.
  Zöld utat adtam a résztvevőknek a gyakorlat megkezdéséhez. Egyelőre még nem vonultam hátra a következő feladat színterére. Hanem napernyő alatt vártam meg, míg az első tíz fő feljut a tetejére. Mindezt egy limonádé keretében Onodera-sannal egyeztettem néhány részletet a következő feladattal kapcsolatban. A kamerák rögzítették a tagok teljesítményét, illetve megbízottaim is készen álltak, amennyiben valami baj vagy szabályszegés adódna, azonnal közbe tudjanak lépni. 
  Szemem sarkából érzékeltem csupán Undertaker tevékenységét. Éppen besegített Natsue-sannak és a Yoriko által korábban markába kapott jeges zacskó tartalmát öntötte bele unokahúgom limonádéjába. Azon tűnődtem magamban mégis mikor akadt ideje arra, hogy kis jégkoponya fejeket faragjon a tasakban tárolt jégből.

A LÉPCSŐRŐL BŐVEBBEN:
(click to show/hide)
  Mikor az első tízfős csoport a lépcsős feladat vége felé közeledtek, idegesen kezdtem el keresgélni az ipadet, mely az utolsó feladat néhány finomítását szerettem volna lerendezni. Ekkor hívta fel Shinju a figyelmemet Undertakerre és a kezében nyomkodott kis gépre. Először haragosan leszóltam Shinjut, hogy foglalkozzon saját dolgaival és ne kotnyeleskedjen bele az én ügyeimbe. Viszont, ahogy értelmeztem szavait – meglepő módon nem égből kapott sületlenség volt –, menten kikaptam az ipadet a szellem kezéből.
  Már a korábbi gyakorlatnál is többször megfordult Undertaker kezében. Nem értem mi váltotta ki hirtelen érdeklődését a technológia irányába. Nyomban leellenőriztem a gyakorlóterep felszerelését érintő beállításokat. Megvetően vizslattam a szellemre, amikor felfedeztem, néhány lépcső teljesen másképpen funkcionált, mint ahogy kellett volna.
  Tokiya lépcsőjének az érzékelőjét kisebb fokozatra állította. Így komolyabb erőfeszítések nélkül végiglejthetett az első két lépcsősoron. Menten korrigáltam a dolgot, bár cseppet sem díjaztam, hogy zanpakutou társam is belepiszkált a kísérletbe. Így pontatlanok lesznek az eredményeim!
  Mikor közöltem neki, hogy valószínűleg Ao Hououza sem díjazná tetteit csak pimaszul somolygott! Hozzáállása eléggé felidegesített. Igyekeztem nyugalmat erőltetni magamra, miközben elindultam a szellem társaságában az utolsó feladat színterére, hogy az első csoportot tájékoztathassam a feladatukról.

  A résztvevők a csúszda végén egy óriási négyszögletű medencét láthattak, melynek elején tíz csónak várakozott. Ezzel megmagyarázva a jelenlévők számára, hogy miért is lesz szükségük az előző feladatnál beszerzett evezőkre. 
  – Íme, az utolsó gyakorlat – intettem a medence irányába. – A feladatuk átevezni a zanpakutou szellemeikkel a túloldalra. A vízben kétszáz méter után különböző kihívások várják Önöket, melyet a legjobb tudásuk szerint kezelniük kell. Ez kétszáz méterenként fog változni. A könnyítés kedvéért jeleztem Önöknek a medence szélén a távolságokat – a medence széle felé intettem, ahol száz méterenként ki voltak helyezve a szürke táblára aggatott számok. A medence szélén láthattak továbbá úszódresszbe öltözött tiszteket is.
  – A módszer még mindig áll. Ezúttal a csónakba kell egyenletesen lélekenergiát vezetniük, egyébként a hajó léket kap és elsüllyed. Erre a csónakokba épített jelzőrendszer is figyelmezteti Önöket. Ha tizenöt másodpercig elmulasztják a lélekenergia vezetését, akkor lép fel az elsüllyedés. Igyekezzenek elkerülni ezt az opciót. – Előre intettem egy úszódresszes tisztet. – Ha mégis bekövetkezik, nem kell aggódniuk. Onodera-san vezényli a mentést, amennyiben nem tudnának kiúszni a partra. De a baleset elkerülése végett ehhez a feladathoz is jár egy védőfelszerelés, melynek felhúzása kötelező.
  Onodera-san betolt egy mély ládát, amelyben különböző méretű úszómellények voltak elhelyezve. A mellények osztagokra voltak osztva, mindegyik egység virágszimbólumával és számával találhattak mellényeket a résztvevők. Így remélhetőleg mindenki megtalálhatja a számára megfelelőt.
  – Ne felejtsenek el Zanpakutou társuk részére is védőöltözetet kérni – jeleztem a biztonság kedvéért a jelenlévőknek.
  – Van bármilyen kérdésük a feladattal kapcsolatban? – tettem fel a kérdést, miután mindenki felhúzta a mellényét. Készen álltam elhessegetni a felmerült kétségeket.
  Undertaker mutogatással próbált rávezetni, hogy majdhogynem elfelejtkeztem egy lényeges pontot megemlíteni.
  – Oh, igaz is. Ez a feladat nem ismételhető a végtelenségig. Amennyiben elsüllyednének, de ki tudnak úszni a partra, addig nincs akadálya annak, hogy nekiveselkedjenek még egyszer. De legyenek tekintettel állapotukra és ne hajtsák túl magukat. Viszont ha elsüllyednek és nem képesek kiúszni a partra, akkor saját felelősségre még kétszer kísérletezhetnek. Szóval, most, hogy ezt is tisztáztuk, esetleg felmerült bármiféle kérdés Önökben a gyakorlattal kapcsolatban? – Ha nem volt egyéb kérdés, hagytam, hogy nekiálljanak végrehajtani a feladatot.
  – Javaslom, az első kétszáz métert használják fel arra, hogy megismerjék a csónak működését. Itt nem az számít, ki ér át először a túloldalra – fűztem hozzá utolsó tanácsomat a résztvevőknek, majd vontam vissza magam mellé Undertakert. Díjaztam a szellem korábbi szívességét, de ez nem jelentette azt, hogy elengedem Ao Hououzával. Így is roppant kellemetlen volt, hogy a beszámoló alatt folyamatosan eloldalazott, hogy Kék Főnixet fárassza jelenlétével.
  – Ha átértek a túloldalra, ott biztosítanak Önöknek törölközőt és ülőalkalmatosságokat az árnyékban, ahol megvárhatják a többieket.
  A következőben innen felügyeltem a gyakorlat menetét. Türelmesen megvártam, míg minden csapat megérkezik, kiket szintén beavattam a feladat menetébe. Ezúttal ügyeltem arra, hogy semmi lényegesről ne felejtkezzek meg. 

A CSÓNAKÁZÁSRÓL BŐVEBBEN:
(click to show/hide)
Megvártam, míg az utolsó csoport is befejezte a gyakorlatot. Csak az ezt követő tizenöt perc után mentem az árnyékolók alatt biztosított pihenő részhez, ahol a résztvevők relaxálhattak az utolsó feladatot követően.
  Az osztag megbízott tisztjei osztogattak itt törölközőket és váltóruhát azok számára, akik nagyon megáztak. Mindezt, aki igénybe vette felvették az adatait, így a lecserélt ruházatukat majd el tudjuk küldeni számukra az osztagukba. Ugyanakkor a limonádés standot is szabadon igénybe vehették. Ahol immáron kisebb szendvicseket is osztogattak a jelenlévőknek az időre való tekintettel – már elmúlott fél nyolc is.
  – Szeretném megköszönni a kutatásban való részvételüket! Az eredményeket bizalmasan fogom kezelni, így emiatt nem kell aggódniuk. Akiket esetleg érdekel egy összegzés a feladatnál nyújtott teljesítményükről, megvan a lehetőségük, hogy Onodera-sanéknál felíratják a nevüket, miközben leadják a Yuurei-hojoint. Számukra nagyjából két hónap múlva tudok küldeni egy összefoglalót. Ha személyes konzultációt szeretnének ezzel kapcsolatban meg van rá a lehetőség. Ezt is természetesen Onodera-sannal tudják jelezni, számukra időpontokat fogok küldeni, melyben ellátogathatnak ide, hogy személyesen felvázoljam az eredményüket. – Tekintettem ezennel lezártnak a gyakorlatot. Koordináltam azon résztvevők osztagból való kivezetését, akik már leadták a kutatáshoz használt eszközt. A távozásukat is tízfős csoportokban történt. Csak miután az összes más osztagból idelátogatott lelkes vállalkozó is elhagyta az edzőhely színterét, azt követően kezdtem a karbantartók segítéségével elpakolni a felszereléseket. Már alig vártam, hogy komolyabban elmerülhessek az ez alkalommal rögzített adatokban. 

Határidő: 2017. december 01. – 12:00 (Ennél a körnél nem fogok határidőt csúsztatni, így igyekezzetek az időponton belül írni. :) Természetesen, ha mindenki írt a megadott időpont előtt, akkor előbb kéretem az edzés lezárását.)

Ui.: Bármiféle kérdés, IC segítség, óhaj vagy panasz van, bátran keresettek PÜ-ben (Yoshida Yuko karakteren), skypeon vagy facebookon keresztül. ^-^

2
Csevegő / Re:Játszanék
« Dátum: 2017. Szept. 25, 13:33:45 »
Tisztelt Shinigami Társaim!
A 12. osztag ismét segítségért fordul Önökhöz egy kutatás érdekében. A felmérés a halálistenek és lélekölőkardjaik közötti kapcsolatról szól. A részvétel ingyenes, ugyanakkor az egység szívesen fogad adományokat a kísérletekhez. ^v^
A gyülekezés a 12. osztag bejáratánál 2017. augusztus 09-én 14:30-kor1! Részleteket az eseményt megelőző tájékoztató beszédben kaphatnak.

Üdvözlettel, Yoshida Yuko 

Ui.: A lélekenergia ismerete és irányítása fontos szempontja a kísérletnek. Akik bizonytalanul alkalmazzák, inkább ne veszélyeztessék halálisten társaikat és ne jöjjenek el.


A játékot ITT érheti el mindenki!

EGYÉB:
•   Az edzés nyílt, a játékban részt vehet minden Gotei 13-hoz hű halálisten és olyan Akadémista karakterek, akik ismerik a lélekölőkardjuk szellemét.
•   Az edzés két körös lesz! Aki nem vett részt az első körben az nem csatlakozhat be a második körben!
•   Részemről egy játékos több karaktert is hozhat, amennyiben van rá edzős helye és biztos benne, hogy tudja tartani velük a határidőt.
•   Várható határidők:
      o   Az első kör határideje: szeptember 25. dél.
      o   A második kör határideje: november 10. éjfél.
•   A feladatokban gyakran kell használni a lélekenergiát. Tehát olyan karakterek, akik nem képesek a lélekenergiájukat megfelelően irányítani, azoknak nem tanácsos eljönnie erre az edzésre. (Részemről saját felelősségre a Júzer hozhat ilyen karaktert, amennyiben kihívás elé szeretné állítani.)
•   A játék alatt lényeges a karakter és zanpakutou szellem közötti interakció!

1Az időpont a játékon belüli IC történésekhez tartozik. A fórumon 2017. augusztus 09.-től kezdődően szeptember 25.-ig van lehetőség írni az első körben.

A HATÁRIDŐ 2017. OKTÓBER 06. DÉLRE MÓDOSULT!
Bárki, aki szeretne résztvenni az edzős játékban nyugodtan írjon ez idő alatt. :3 Viszont a határidőt ennél tovább nem tologatom.

3
Lezárt küldetések / Re:Varázskör I. - Átkozottak
« Dátum: 2017. Aug. 12, 22:56:39 »
  Megbotránkozva néztem Meioura, mikor szavaival prezentálja, hogy nem különb cseppet sem a „tipikus hímek” kategóriájától. Nem is igazán tudom, hogy mire számítottam. Vagy, hogy egyáltalán mi okból is reménykedtem. Csak egy szánalmas pacák gondolhatja azt, hogy a női nem tagjai férfi hálószobákat figyelnének. Ez fordítva működik! A semmirekellő férfiak nem képesek megmaradni fenekükön és bökik bele mindenbe az orrukat. Ráadásul nem is áldoznám efféle ostobaságokra az értékes szabadidőmet!
  Meiou hálát adhat, amiért az 1. osztag kirendelt tisztjének beszámolója elvonja a figyelmemet. Noha nem felejtettem el, amit mondott, csupán félrehelyeztem átmenetileg az ezzel kapcsolatos rosszallásomat.
  – Biztosíthatom, hogy egy agglegény lábszagú, koszos hálószobája sem érdekel – jelentettem ki megütközve, amikor ismét visszakanyarodik ehhez a felháborító témához. Pedig megadtam számára az esélyt, hogy újragondolja az életét. – Csak egy épkézláb okot mondjon, amiért elégedetnek kellene lennem a társaságával, Meiou fukutaichou. – Égnek emelt orral tettem fel a kérdést, melyre amúgy sem létezett válasz. A férfiak mind nagyra nőtt, ostoba, életképtelen csecsemők. Meiou királyi drámája is ezt a tényt tanúsítja. Hogy képes legyen használható indokról szólni? Elképzelhetetlen.
  – A katonai rangsor csupán a hím dominancia sorrend jelenkori megfelelője, és egy magára valamit adó nő sosem alkalmazná, mert nem nézzük le egymást, sőt egyenlőnek tartjuk magunkat. De mivel nem hagy más választást, ezért jobb szeretném, ha az expedíció alatt a Yoshida Moto-fukutaichou megszólítást alkalmazná, csak a régi emlékek kedvéért. Úgy tűnik, hogy elfeledkezett arról, honnét is jött, Meiou – lesújtó tekintettel replikáztam kommentárjára. Úgy tűnik, elfeledte, hogy hajdanán magam is szolgáltam hadnagyként. Sokakkal ellentétben viszont nem inkompetenciám miatt fosztottak meg a rangtól, hanem unokahúgom kapitánnyá válása miatt, önként hoztam meg ezt a döntést. Meiou, ki szintúgy ódzkodik rokonai mellett szolgálatot teljesíteni, igazán kezelhetné megértőbben is ezt a témát. De mivel belelovalta magát ebbe a harcba, nincs az a sereg, mely elől visszafordulnék. – Másrészről, a Q-8475-öt jelenlétét a 12. osztag megfigyelésének köszönhetően ismerhetjük. Engedje meg, hogy emlékeztessem, mindez az én felügyeletem alatt történt. A mentőakció kivitelezéséhez pedig előzetes vizsgálatok szükségesek, így voltaképpen az Ön dolga mindössze a másodhegedűs szerepére csökken. Szóval igen, okkal kérhetem Öntől, hogy ne alkalmatlankodjon a bevetés alatt – rideg mosollyal az arcomon szögeztem le a tényeket.
  – Hogy aztán eltörje? – felháborodva kérdeztem vissza. – Még mit nem, a férfiak közismerten kártékonyak – tiltakoztam. Eszem ágában sem volt odaadni számára akár egy aprócska laborfelszerelést is. A 10. osztag nemtörődömsége túlságosan beleívódott már lelkébe, attól tartok, halvány szikrája is kiveszett belőle a 12. osztagban elsajátított tudásnak. Mint például az, hogy terepen miképpen kell kezelni a tudomány eszközeit. Nem kockáztattam. Még olyan felszerelést sem mernék rábízni, ami alapjában véve nem törékeny.
  Sajnáltam, hogy nem volt már idő arra, hogy visszatérjek a 12. osztag egységébe, hogy egy méretes táskát telepakoljak féltéglákkal. Azt nyugodtan cipelhette volna, és az sem lenne probléma, ha a misszió során elkótyavetyéli.
  – Határozott meggyőződésem, hogy a térkép nincs Önnél biztonságban! 98,77%-os eséllyel gyújthatja fel, dobhatja tűzbe vagy szenvedhet titokzatos módon öngyulladást a térkép. Ne is próbáljon tiltakozni! Személyesen vezettem a kutatást az éghetetlen papír elkészítése előtt a 10. osztag tagjai által elhangzott indokokról és tettekről, mellyel a jelentős és jelentéktelen papírformátumokat kezelték.
  Meiou emlékeztetésére, hogy az expedíció miatt nem igazán lenne ildomos tovább késlekednünk, idegesen felmorranva fordultam sarkon a helységből kivezető ajtó irányába.
  – Felesleges emlékeztetnie! Magam is tisztában vagyok ezzel – vágtam a fejéhez, miközben egyenes háttal, emelt fővel elhaladtam mellette.
  – Kérem, ne motyogjon, mert így nem lehet érteni, amit mond – a Senkaimon felé tartva szóltam rá a tisztre, ki az eligazításért felelt. Úgy éreztem, hogy a jelen pillanatban minden második ember légvétele is feldühített, főleg, ha férfi volt az illető. – Tehát megkaphatom végre a korábban kért adatokat digitalizálva? – kérdeztem. A drága időt emésztő ténykedésére felvonom a szemöldökeimet. Főleg, hogy nyomtatott verziót szeretne biztosítani? Mi nem érthető a digitális szóban? Istenem, ha a férfiak nem léteznének, biztosan feltaláltam volna őket! Jobban mondva nem, nem követtem volna el ilyen bűnt nőtársaim ellen.
  Mélyről feltörő sóhajom tükrözte türelmem a bizonyos határhoz közelít. Komoly küzdelmet vívtam önuralmammal. Tenyerem viszketett, hogy az illető nyakába hajítsak egy Horációt.
  – Merem remélni, hogy nem túszként tervezi magánál tartani a térkép mellett – hangomban enyhe harag volt érzékelhető, mikor Meiou jelezte, neki megvannak az általam kívánt adatok. Inkább nem akartam tudni, hogy miféle ármánykodással jutott hozzá. Csak Meiou érdekében reméltem, hogy nem akkor intézték el ezt is, mikor megvárattak a teremben… Hímek!
  Mivel Meiou biztosított arról, hogy továbbítja az információkat odaát, ezért nem késlekedtem a továbbiakban. Egy utolsó, megrovó pillantásban részesítettem az első osztagos tisztet, majd mellőzve a további késlekedést (megálltam, hogy elhajítsak egy kibiztosított bombát), beléptem a Dangaiba.

  Az átjáróból kilépve már berögzült, tudományos kíváncsisággal hordom végig a tekintetemet a környéken. A kellemes légmozgás muskátli illatát hozta magával. Az információkat egyesével raktároztam el magamban. Sötétedik. Néhány szülő túlféltő reakciója, ahogy megpillantanak minket, alátámasztja érzékenységüket a túlvilági dolgok érzékelésére. Ahogy lélekenergiák tekintetében is körülmustrálom a helyet, az erdő felől érzékelt, szokatlan kisugárzás miatt előveszem az osztagból magammal hozott eszközöket.
  – Ha befejezte az ácsorgást Meiou fukutaichou átküldhetné nekem a digitalizált információkat – jegyeztem meg, miközben a kezemben már ott pihent a mobiltelefonom a rácsatolt mérőműszerrel. A GPS tájékoztatott jelenlegi helyzetünkről és a közeli településekről. Az erdő irányából sugárzó szokatlan energia viszont pont a balsejtelmeimet támasztották alá. Az Q-8475-ös számsorú dolog áll mögötte. Egyszerűen idegesített, hogy itt vagyok, alig pár méternyire tőle és a parancs értelmében nem vizsgálhatom meg közelebbről.
  – A gép, egyezést mutat az erdőből sugárzó jelenséggel a Q-8475-el – tájékoztatom Meiout a felfedezésről. – Akármi legyen is ez, akárki is áll a gyerekrablások mögött, legalább abban biztosak lehetünk, hogy ma éjszaka is le fog csapni. – Seireiteiben kapott tájékoztató alapján, a Q-8475 mindig jelen volt a gyermek eltűnésnél. Mivel most is itt volt a közelben, ezért logikus volt az eshetőséget számba vetni. – Szeretném közelebbről is megvizsgálni, hátha pontosabb adatokat nyerhetek. – Tisztában voltam vele, hogy nem lejthetek be az erdőbe, hogy saját szememmel járjak utána a jelenségnek. Tudomásomban volt missziónk lényege, azt viszont a parancs sem tiltotta, hogy az erdőhatárhoz közelebb menve, újabb méréseket tegyek.
  A furulyaszó felcsendülésével megtorpantam. Amint sikerült eltekintenem a dallam szépsége fölött, a kezemben tartott készülékkel azonnal méréseket futattam le. Rögzítettem vele a hangot, majd nyomban analizálásra küldtem azt a 12. osztagba. Reménykedtem, hogy a vizsgálatoknak köszönhetően pontos meghatározást kaphatunk a forrásáról. Hallásomra nem kimondottan támaszkodnék, jelen helyzetben az egész környék zeng a furulyaszótól, és attól tartok, hogy emberi képességeimből kifolyólag képtelen lennék pontosan meghatározni a hang forrását.
  – Meiou fukutaichou, nézze! – mutattam előre, mikor meglátom a biztonságos házat elhagyó szőke kislányt.
  A telefon kijelzőjére pillantok, még nem érkezett válasz a hangfájlt illetően, ellenben a kislány lélekenergiája elegendő lenne ahhoz, hogy felvételt nyerjen az LTA-ra. A daljáték felhangzásával egy időbe eső kóborlása pedig rendkívül gyanússá tette. Így késlekedés nélkül alkalmazom helyváltoztató képességemet, hogy elébe kerülve, megálljra kényszerítsem. Váratlan felbukkanásommal semmiféle reakciót sem sikerült kiváltanom belőle. Nem döbbent meg, nem kérdezett, egyszerűen kikerült és célirányosan haladt tovább.
    – Hová mész? – aggódó hangon szegeztem felé a kérdést, miközben szabad kezemmel megragadtam a karját. – Hahó! Hallasz? Nem kell félned tőlem… – Ahogy arcára pillantottam, rögtön egyértelművé vált számomra, hogy nincs kapcsolatban a külvilággal. Testével azon volt, hogy kitörjön fogásom alól és folytassa az útját az erdő irányába.
  Alsó ajkamba haraptam, miközben az erdő felé kémleltem. Innen, közelebbről nézve, még groteszkebbnek tűnt. Kósza gondolatként merült fel bennem, hogy talán követhetnénk a gyermeket… Az ötletet azonnal elhessegettem, utáltam magamat, amiért képes voltam még gondolni is erre. Saját unokahúgaimat és öcsémet nem lennék hajlandó ilyen veszélynek kitenni. Pórázt tennék rájuk, lekötözném, majd bezárnám egy hét lakatos szobába őket. Egyszerűen mindent megtennék, hogy megakadályozzam őket abban, hogy ebben az állapotban bárhová is elmenjenek. Utána foglalkoznék a szövődményekkel. És ahogy őket sem, az előttem álló ismeretlen gyermeket se tenném ki egy ilyen veszélynek.
  – Kövessük? – megütközve pillantottam Meioura. Halvány jelét kerestem annak, hogy netalántán csak egy rosszul időzített, fanyar tréfával kísérletezik éppen. Testbeszéde viszont egyértelműen arra utalt, hogy komolyan gondolja. Ez a tény jobban felháborított, mintha azzal kellett volna szembesülnöm, hogy ízetlen poénokat ejt el egy roppantul alkalmatlan szituáció alatt. – Még semmiben sem lehetünk bizonyosak! És ha az illető fel van készülve? Ha csapda? Tiltakozom! Jobban fel kellene mérnünk a helyzetet, mintsem reményekbe kapaszkodni, mikor alapos vizsgálatokkal, a tudománnyal is… – elhallgattam. Magamban zsörtölődtem Meiou közbeszólásán. Cseppet sem repestem az örömtől, amiért nincs idő, hogy kutatásokat végezzünk, bizonyítékokat szerezzünk és voltaképpen kísérleti egérként kell, hogy felhasználjuk a kislányt.
  – Mindenek előtt szeretném leszögezni, hogy attól még, hogy engedelmeskedem, határozottan ellene vagyok a tervnek! – közöltem a hadnaggyal. Mikor arról igyekszik biztosítani, hogy nem fogja hagyni, hogy a gyermeknek baja essen, villámló tekintetekkel néztem rá. Ha meg kívánná óvni, eleve nem hagyná, hogy bemenjen abba az ostoba rengetegbe.
  – Még hogy megvédi? Ön? Egy férfi? Mégis, mit tud az utódok védelmezéséről, hiszen anyai ösztönök halovány csírája sincs meg Önben, ami akár a lehetetlenek elérésére is képessé tesz egy nőt! – felemeltem telefont tartó kezemet, intő jelként, hogy beléfojtsam az esetleg kikínálkozó szavait, míg nem végeztem. – Kérem, a túltengő tesztoszteron fitogtatása hidegen hagy, teljes mértékben szükségtelen eljátszania az alfa hímet! Nem tekintem annak, még akkor sem, ha ön lenne az utolsó férfi egyed a világon! – mély levegőt vettem, kimért hangon közölt szavaim megerőltették hangszálaimat. – De semmi gond, majd felhasználom figyelem elterelésnek, amíg megvédem a gyermeket, akit, ismételten hangsúlyoznék, egyáltalán nem bölcs döntés veszélyeztetni! – fortyogva engedtem el a gyermek karját, hogy folytathassa az útját a furulyaszó irányába.   
  Felzárkóztam a gyermek után. Feszülten cselekedtem Meiou kommentárja szerint. Ügyeltem arra, hogy jelenlétemmel ne zavarjam meg, de elég közel legyek hozzá, hogyha bármelyik pillanatban is szükségessé válna közbeavatkozásom, akkor ne szalasszak el egy pillanatot sem.
  Emlékeztettem magamat, hogy halálistenek vagyok, kiképeztek, így ha valami váratlan is történne, papírom van róla, hogy tudom kezelni a szituációt. Mindehhez teljesen szükségtelen Meiou jelentése. Ha úgy látom jónak, bármikor közbeavatkozhatok, és visszafordíthatom a gyermeket otthona felé. De egyelőre megpróbáltam bízni a megalapozatlan eshetőségben, hogy a leány kénytelen-kelletlen való felhasználásával legalább válaszokat kaphatunk. Vagy a daljáték forrását tekintve, vagy az eltűnt fiatalok helyzetével kapcsolatban, ahogy mindezekben Meiou fukutaichou is reménykedett.   
  – Ha valaha is gyerekem lesz, biztosan nyomkövetőt szerelek rá! – bosszankodtam a helyzet miatt születő tehetetlenségem miatt. Gyűlöltem kivárásra játszani.

4
12. osztag / Re:Laboratórium
« Dátum: 2017. Aug. 12, 22:55:48 »
[[ Viszlát, Juunibantai! ]]

  Magamban pufogok csupán, hogy Heisuke-kun képes esélyt adni annak a perszónának. Életem egyik legnagyobb hibája volt, amikor magam is így tettem. Szégyen és gyalázat nőtársainkra nézve, hogy az a boszorka létezik. Persze nem várhatom el Heisuke-kuntól, hogy megértse. Egyszerűen, ha Urufura gondolok, viszket a tenyerem egy bombáért, hogy mielőbb megsemmisítsem.
  – Heisuke-kun, kedvellek, mintha az öcsém lennél, szóval ne várd el tőlem, hogy erre a kérdésedre feleljek. Bőven elegendő annyit tudnod, hogy meg van rá az okom, hogy nehezteljek rá. – De komolyan, a viselkedése! Képtelen egy nevet is megjegyezni… – És higgy nekem, jobb, ha nem fűzöl hozzá naiv reményeket.
  Reméltem, hogy a konkrét válaszadás elkerülése eléggé látványosra sikerül a részemről, illetve hogy Heisuke-kun ezek alapján megfogadja szavaimat és nem faggatózik erről. Hihetetlen volt szembesülnöm azzal, hogy képtelen vagyok megfogalmazni egész pontosan miért is érzek mérhetetlen haragot Urufu irányába. Azon kívül, hogy már hozzáállásától falnak mennék.
  Igyekeztem fátylat teríteni viharos gondolataimra és az előttünk álló problematikára fókuszálni. A legkevésbé sem volt kedvem most Urufun idegeskedni. Idegeimet éppen eléggé kikezdte az a tény, hogy Heisuke-kunt áthelyezték. Amit nem igazán akartam szentírásnak venni. Kétségtelenül bíztam abban, hogy meg tudjuk beszélni Yoriko-channal ezt a roppant kínos szituációt. Nem számítottam arra, hogy unokahúgom ennyire elzárkózik a téma megvitatásától.
  Csalódottan ráztam meg a fejemet, amint Heisuke-kun beavat mégis kinek és mikor terjesztett hamis információkat az egységről. Szerencsétlen gyerek, nem akarom tudni, mit zagyválhattak neki össze. De gondolhattam volna, hogy Meiou áll a dolog hátterében! Ez is tipikus hím viselkedés… Csak tudnám Heisuke-kun miért ment bele ebbe az ostobaságba, ennél azért több esze van, hogy ilyeneket csináljon.
  – És legközelebb, ha az a tökfilkó beleugrik a kútba, akkor utána ugrasz? – csípőre tett kézzel álltam meg, hogy egy taslit is küldjek számonkérésem mellé. Felfújtam magamat, miközben igyekeztem a türelmemet megtartani. Ezen már amúgy sem lehetett változtatni, megtörtént és megkapta érte a büntetést. Bár kétségtelenül kicsit túlzásnak érzem. Remélhetőleg, Heisuke-kun tanul a helyzetből.
  – De ha bántani mernek a 7. osztagban, akkor csak szólj. Személyesen fogom felkeresni az osztag kapitányát, ha ez előfordulna. – Nem ismerem személyesen az egység mostani vezetőjét, de miután ostoba háborúkat vív a 10. osztaggal, nem aggódtam afelől, hogy ne lehessen rendbe szedni egy-két szóval. A fenyegetés eszközét pedig bármikor kész vagyok alkalmazni egy ostoba, törött kromoszómával rendelkező egyén ellen.
  Némán hallgattam Heisuke-kun elhatározását, nem akartam lelombozni meglátásommal, miszerint – Yoriko-chan, ha nem akarná, hogy másik osztagban végezzen büntetőmunkát, akkor már rég érvénytelenítette volna az áthelyezésről szóló dokumentumot. Unokahúgom nem egy könnyedén manipulálható személyiség, és kétlem, hogy az a minden lében kanál boszorka sikereket ért volna el ilyen téren Yoriko-channal. Bármennyire is szeretném megfojtani azt az Urufu perszónát egy mély, savas vízben, sajnos kétlem, hogy a félrecímezett áthelyezés kérvényen kívül bármi bűne lenne. Pedig őszintén, én is nevezném csupán őt bűnbaknak.
  – Sajnálom Heisuke-kun, de a kísérletek az osztagszabályzat 22-es cikkelyének értelmében a mozdítható tesztek sem vihetőek ki az osztag területéről a megfelelő engedélyek nélkül – emlékeztetem az előírásokra. A laborban végzett kutatások magától értetődőek, viszont jobb, ha ezek is a tudományt óvó falakon belül maradnak, mielőtt meggondolatlan kéz fenyegethetné azokat. Természetesen megértem, hogy Heisuke-kun foggal-körömmel ragaszkodik a kutatásaihoz. Én egy órán belül megőrülnék, ha kivennék kezeim alól a kutatásaimat. Képtelen lennék kikapcsolni az elmémet vagy bárminemű tudománytalanságra fókuszálni hosszútávon.
  – Az engedélyt megadom. De a tervrajzok közül csak azokat viheted magaddal, amik még nincsenek a rendszerben – kiszáradt torokkal, tömören idéztem az egyik szabályzatot, mellyel sajnos át kellett húznom Heisuke-kun számításait. – Ne ronts a helyzeteden – fűztem hozzá jó tanácsomat. Jobb, ha nem próbálkozik ostobaságokkal, mielőtt Yoriko-chan megtriplázza az osztagtól távol töltendő idejét.
  Mellkasom elnehezült, ahogy a fiú megtört ábrázatát figyeltem. Bíztató szavak hiányában, megtettem vele a kitérőt a védőfelszerelésekhez, majd elindultam előre a részleg felé.
  Az asztalánál töredelmesen vártam, hogy összeszedje a dolgait. Mindvégig csüggedten néztem Heisuke-kun bús ábrázatát. Összefontam karjaimat mellkasom előtt, ujjaimat felkaromon dobogtattam, miközben a lehetőségeken méláztam. A szabályzat azonban aligha nyújtott kiskapukat. Vagyis egészen pontosan egyáltalán nem adott. Maximum teljesen szembe mehettem volna vele, de azzal kockáztatnám a rendet az egységben, melyet harmadik tisztként cseppet sem lenne ildomos elkövetnem. Még akkor sem, ha egy barátról van szó.
  Mély lélegzet tört fel belőlem. Olyan lépésre terveztem elszánni magamat, ami megkérdőjelezi hűségemet az osztag vezetőségének irányába. Sajnálom Yoriko-chan, de én ezt képtelen vagyok tovább nézni. Ha látnád, talán megértenéd te is.
  – A 443-as kísérlet – szólaltam meg kisvártatva. Odaléptem a legközelebbi géphez, majd beüzemeltem és elkezdtem lekérni az említett kísérlet anyagait. – Még csak a második fázisban van, maga az eszköz pedig ártalmatlan. Legkésőbb egy hónap múlva lesz rá szükségem a próbaüzemeltetésnél. Szóval, ha szeretnéd, ezt esetleg magaddal viheted. Biztosítom hozzá a tervrajzot is – fejtettem ki bővebben, miközben átfutottam a nyomtatványokat. A kísérlet egy egyszerű, halálistenek fejlesztéséül szolgáló eszköz, melyet a közeljövőben tartandó edzésen szeretnék használni. De azelőtt egy kollektív próbaüzemet tartanék a többi technikai kiegészítővel együtt. – Persze csak ha szeretnéd. – Tisztában vagyok az osztagszabályzattal, és amit teszek, azzal komolyan áthágom a leírtakat. Viszont képtelen vagyok Heisuke-kunt üres kézzel elengedni. Szó nélkül fogom vállalni ezért a kihágásért járó büntetést. Különben is, egy Meiou féle kisegítőn kívül aligha érhet rosszabb.
  – Ez a legtöbb, amit tehetek. Szóval remélem, értékeled – átnyújtottam a terveket Heisuke-kunnak. – Tudom, nem sok, de amíg egyeztetsz a kapitányokkal arról, hogy lehessen időnként bejárásod az osztagba, addig is el tudod ezzel foglalni magadat. Onodera-san hamarosan kihozza a raktárból a szükséges eszközöket. – Nem vártam tőle kicsattanó örömöt. De abban bíztam, hogy némileg segíti átvészelni számára a kezdeti időszakot, mit az engedélyek megszerzésével és az akklimatizálódással kell töltenie. – Viszont arra kérlek, hogy kezeld bizalmasan, ne kerüljön illetéktelen kezekben. Ha pedig az engedélyekről faggatnak, akkor csupán hivatkozz rám.

5
Csevegő / Re:Játszanék
« Dátum: 2017. Aug. 09, 20:09:44 »
Tisztelt Shinigami Társaim!
A 12. osztag ismét segítségért fordul Önökhöz egy kutatás érdekében. A felmérés a halálistenek és lélekölőkardjaik közötti kapcsolatról szól. A részvétel ingyenes, ugyanakkor az egység szívesen fogad adományokat a kísérletekhez. ^v^
A gyülekezés a 12. osztag bejáratánál 2017. augusztus 09-én 14:30-kor1! Részleteket az eseményt megelőző tájékoztató beszédben kaphatnak.

Üdvözlettel, Yoshida Yuko 

Ui.: A lélekenergia ismerete és irányítása fontos szempontja a kísérletnek. Akik bizonytalanul alkalmazzák, inkább ne veszélyeztessék halálisten társaikat és ne jöjjenek el.


A játékot ITT érheti el mindenki!

EGYÉB:
•   Az edzés nyílt, a játékban részt vehet minden Gotei 13-hoz hű halálisten és olyan Akadémista karakterek, akik ismerik a lélekölőkardjuk szellemét.
•   Az edzés két körös lesz! Aki nem vett részt az első körben az nem csatlakozhat be a második körben!
•   Részemről egy játékos több karaktert is hozhat, amennyiben van rá edzős helye és biztos benne, hogy tudja tartani velük a határidőt.
•   Várható határidők:
      o   Az első kör határideje: szeptember 25. dél.
      o   A második kör határideje: november 10. éjfél.
•   A feladatokban gyakran kell használni a lélekenergiát. Tehát olyan karakterek, akik nem képesek a lélekenergiájukat megfelelően irányítani, azoknak nem tanácsos eljönnie erre az edzésre. (Részemről saját felelősségre a Júzer hozhat ilyen karaktert, amennyiben kihívás elé szeretné állítani.)
•   A játék alatt lényeges a karakter és zanpakutou szellem közötti interakció!

1Az időpont a játékon belüli IC történésekhez tartozik. A fórumon 2017. augusztus 09.-től kezdődően szeptember 25.-ig van lehetőség írni az első körben.

6
12. osztag / Re:Edzőterem
« Dátum: 2017. Aug. 09, 20:08:08 »
[[ Társak egy cipőben II. – Globális edzés ]]

  Meleg, augusztusi napra virradt a reggel. Az időjárást előrejelző műszerünk pedig egyetlen kósza viharfelhővel sem kecsegtetett. A temperatúra pedig masszívan kiállt a 35°C-os kánikula mellett.
  Így a délelőtti készülődés alatt megbíztam Onoderát hogy szerezzen be napszúrást megelőző kenceficéket, hogy a résztvevők ne ájuljanak nekem oda a kísérleti terepen a hőguta miatt. Natsue-san pedig volt olyan kedves, hogy elvállalta a limonádé készítését, melyet a feladatok között adhatunk a kísérlet résztvevőinek. Csupán apró részét képezte terveimnek az a fondorlat, hogy így láthatom Shinjut ugráltatni – és ténybe tény, roppantul jót fogok szórakozni rajta. 
  Egy órával a kísérlet kezdete előtt már a nyitott edzőtéren voltam. A kézben hordozható gépen ellenőriztem a pálya részleteit, a mérőműszerek és kamerák működését. Korrigáltam a karbantartók munkáját, kik a szükséges eszközöket hozták ki az épületből. Így a terep egyik része szürke dobozok lerakata lett. Szerencsére, olyan félreeső pont volt, hogy a kísérlet résztvevőit nem fogja majd zavarni.
  Az előkészületek alatt a gyakorlat kezdete előtt odarendelt Meiou-sannak tartottam hosszadalmas magyarázatot az eszköz működéséről, hogy megbizonyosodjak arról, hogy valóban mindent pontosan tud. Elővigyázatosnak kellett lennem, hiszen készséges segítsége mögött meghúzódhatott aljas, 10. osztag féle hátsószándék. Nem hiányzott, hogy felborítsa a kísérletem menetét. Örültem, hogy mindeközben Yoriko-chan volt olyan körültekintő, hogy emlékeztetett a kísérlet kezdőidőpontjáról.
  Fél órával a gyakorlat megkezdése előtt néhány karbantartót kértem meg arra, hogy legyenek szívesek fogadni az érkezőket. Továbbá őket bíztam meg azzal, hogy a résztvevőket tízfős csoportokban a gyakorlat színterére kísérjék, olyan úton, hogy minél kevésbé érintsék a főépületet. Így elkerülhettük a formanyomtatványokat, mely az osztagon áthaladáshoz szükségesek.
  A kiírt időpont után öt perccel kezdtem meg a jelenlévők fogadását és a feladatok ismertetését. Ennyi idő, pont elegendő volt, hogy az esetleges utolsó csoporttal is megérkezhettek a karbantartók, illetve a helyszínen lévők is akklimatizálódhattak addig és használatba vehették Shinju által kínált naptejet, mely kötelező kiegészítő lett a kísérlet ideje alatt, hiszen a résztvevők végig a szabadban lesznek. Sajnos nem volt opció, hogy az egész nyitott edzőrészt leárnyékoltassam az utolsó pillanatban. Akik pedig a kiírt időpont után érkeztek volna, nos, azoknak el kell keseredniük. Nem honorálom a késést, így aki nem jelent meg idejében, az kimarad a kísérletből.
  – Üdvözlök mindenkit! – köszöntöttem a jelenlévőket. – Hálás vagyok, hogy eljöttek. A rendelkezésünkre álló időre való tekintettel összegzem Önöknek a gyakorlat menetét. Így arra kérném Önöket, hogy csak az eligazítás végén tegyenek fel kérdéseket. Nos tehát, mint ahogyan azt a kiírásban is olvashatták az edzés egy számomra fontos kísérletet segít elő, melyben a halálistenek és lélekölőkardjuk szellemeinek összhangját vizsgálom. Különböző szituációk elé fogom állítani Önöket, mely során lélekölőkardjuk kivetülésével közösen kell megbirkózniuk a feladattal. Mindehhez egy eszközt fogok a rendeltetésükre bocsájtani, a Yuurei-hojoint. Akik a korábbi gyakorlaton részt vettek, azoknak talán ismerős lehet, viszont azok számára, akik nem voltak jelen a legutóbbi kísérletnél, bemutatom a műszer működését saját zanpakutoumon. – A kezemre helyeztem a láncot, majd a végét Undertakerhez kötöttem. Megnyomtam rajta a megfelelő gombot, minek következtében megjelent mellettem zanpakutou szellemem teljes életnagyságban.
  Undertaker somolyogva integetett a jelenlevő halálisteneknek.
  – Ő itt Undertaker, és biztosíthatom Önöket, hogy semmi fájdalommal nem jár számára az, hogy ezzel a módszerrel materializálódott közöttünk. Ma ennek az eszköznek egy másik variánsát fogják alkalmazni, amely a teszt lényeges részét képezi. – Odamentem az egyik nagy, szürke dobozhoz, melyből elővettem az egyik kiegészítőt. Egészen hasonlított a Yuurei-hojoinhoz.
  – Meiou fukutaichou, ha kérhetem – a korábban megbeszéltek szerint szólítottam őt a tömegből, majd átnyújtottam neki az eszközt. – A Yuurei-hojoinhoz hasonlóan ez a felszerelés is a zanpakutou szellemük materializálódását fogja elősegíteni. A különbség csupán annyi, hogy ezt a bokájukra kell erősíteniük. A másik végét pedig magától értetődően a zanpakutoujuk markolatára szükséges rögzíteniük. Azoknak, akik két lélekölő szellemmel rendelkeznek és nincsen külön fegyverként materializálódott formájuk, nekik ebből a dobozból is venniük kell egy eszközt. Ennek a működése ugyanúgy történik, mint amit Meiou fukutaichou most bemutat Önöknek. Evidens módon, ezt a másik lábukra kell helyezniük. Csupán arra kell ügyelniük, hogy ezt – mutattam Meiou fukutaichou kezében lévő eszközre – magára a fegyverre, míg ezt pedig – kivettem a dobozból, a másik eszközökből is egyet, hogy felmutassam a jelenlévőknek – a kard tokjára kell helyezni, a felső harmadára. – Meiou fukutaichoura néztem, bízva abban, hogy érti a néma üzenetemet és felmutatja saját zanpakutouját a szóban forgó részre bökve prezentálás gyanánt. Ezzel egyértelművé téve mindenki számára az elhangzottakat, hogy ne szülessenek félreértések. 
  – Az eszközök működése cseppet sem bonyolult. Amint felhelyezték a lábukra és zanpakutoujukra a másik végét, csupán meg kell nyomniuk a zöld gombot. – Megvártam, míg Meiou fukutaichou demonstrálta számukra a működési elvet és megjelent mellette a kardszellem. – Ez az eszköz némi lélekenergiát igényel majd Önöktől, hogy lélekölőkardjuk szellemét a mi világunkban tartsa. Olyan minimális az ebbe szánt energia, hogy nem különösebben fogja Önöket zavarni. Valóban, említettem a kiírásban, hogy a kísérlet lélekenergia használatot fog követelni Önöktől, de ez nem az eszköznél lesz jelentős – mutattam rá a tényre, majd minden figyelmemmel a résztvevők felé fordultam. – Ha bármi kérdésük van ezzel kapcsolatban, most tegyék fel. Ezután, ha mindenki biztos a kísérletben való részvételben, arra kérném mindannyiukat, hogy álljanak sorba és vegyenek át Onoderától egy ilyen eszközt. – Kezemmel a dobozok felé intettem, ahol Onodera már széles vigyorral várta, hogy osztogathassa a részvevőknek a gyakorlathoz kellő kiegészítőt. Természetesen előtte megvártam a felmerülő kérdéseket és csak azután engedtem a jelenlévőket a dobozokhoz.

YUUREI-HOJOIN:
(click to show/hide)
  Amint mindenki magához vette az eszközt és a zanpakutou szellemek is jelen voltak, üdvözöltem a köreinkbe csatlakozott lélekölő szellemeket, majd belekezdtem az első feladat részletes ismertetésébe.
  – Négy feladatot kell megoldaniuk a zanpakutou szellemeik kooperációjával. Mindegyikről bőven fogok beszélni, amint odajutnak. Egyelőre az elsőről szeretnék több szót szólni. – Kezemben tartott ipad-en megadtam az gépnek az utasításokat. A talaj kettényílt, majd lassan felemelkedett két darab, öt méter magas, igen széles fal, melyeket különböző színű kapaszkodók tarkítottak. Már régóta készültem eme kísérlet megtartására, ez idő alatt Yoriko-chan engedélyével felszereltem ezt az edzőpályát, hogy a gyakorlat során megfelelő terepet biztosítson a tesztadatok begyűjtésére.
  – A feladatuk feljutni a fal tetejére. De mielőtt belevágnának először ezt a biztosító kötelet a derekukra kell rögzíteniük. Természetesen zanpakutou szellemeikre is. Csak azután kezdhetik meg a mászást! A különböző színű kapaszkodókba maximum öt másodpercig fogódzkodhatnak úgy, hogy nem vezetnek beléjük lélekenergiát. Ez után egyenletes lélekenergia vezetéssel tudják megakadályozni, hogy kellemetlen hatásukat kiváltsák. – Elhallgattam, komoly ábrázattal néztem végig a társaságon. – Az említett effektusok zanpakutou szellemeikre is hatással vannak. Mivel a lélekölő szellemeiket az Önök lélekenergiája segíti, hogy köztünk legyenek, így ha megfelelően kezelik a szituációt, úgy nekik sem esik bántódásuk. Ők nem rendelkeznek ebben az állapotukban saját lélekenergia áramlással, így legyenek figyelemmel arra, hogy nem áll módjukban Önök helyet megoldani a feladatot. Akinek van kérdése a feladattal kapcsolatban, nyugodtan jöjjön ide hozzám és tegye fel. Azoknak, kiknek minden világos, bátran kezdjék meg a feladatot. Onodera-san és Hamazaki-san segít Önöknek felhelyezni a biztosító köteleket – mutattam a fal tövébe a két delikvensre, akikhez bátran fordulhattak segítségért.

A FALRÓL BŐVEBBEN:
(click to show/hide)
  A fal teteje ki volt szélesítve a feljutók számára, ennek köszönhetően kényelmesen mozoghattak. Így levehették a biztosító köteleket és visszaereszthették a következő delikvenseknek. Jómagam személyesen fogadtam a felérkezőket, de csak akkor kezdtem bele a következő feladat ismertetésébe, mikor mind a tízen megérkeztek.
  – Gratulálok, végrehajtották az első feladatot! Mint látják, a következő megmérettetésen ezen a vízszintesen kifüggesztett kötélen kell átjutniuk – mutattam a tíz, egymástól két-két méteres távolságban kifüggesztett eszközre. – Itt is folyamatosan lélekenergiát kell vezetniük a kötélbe, mely kék színűre fog színeződni, amennyiben megfelelő mennyiségű energiát irányítanak bele.
  Kíváncsi voltam a résztvevők reakciójára abban az esetben, ha nem tudják tartani a fokozatos lélekenergia irányítást. Ugyanis, ha ez megtörténik, a kötél nem túl barátságos módon reagál. Szerettem volna statisztikát készíteni arról, hogy miként kezelik le a váratlan helyzeteket. Legutóbb ugyanis igen szomorú eredmények születtek belőle. Holott shinigamiként a legrémisztőbb dologra is készen kell állnunk.
  – Itt nincs biztosítókötél. Szóval legyenek óvatosak – figyelmeztettem őket. Undertaker a helyzetet drámaivá tette reakciójával. Döbbenten emelte szabad kezét arca elé és nézett le a mélybe.
  Igen, nem említettem az odalent álló trambulint. Ez is a meglepetés része volt.
  – Ha átértek a túloldalra – böktem a nagyjából három méteres távolságban álló fémszerkezetre –, akkor a lépcsőt használva nyugodtan lemehetnek a földre. Addig nyugodtan hűsöljenek és fogyasszanak limonádét Natsue-sannál – mutattam a kihelyezett standra. – Csak azután kezdjük el a következő feladatot, miután mindenki végigcsinálta ezeket. Amennyiben nincs kérdésük, sok sikert kívánok.
  Jómagam visszamerültem a tablet képernyőjére, hogy leellenőrizzem az eddig befutott adatokat.
   
A KÖTÉLRŐL BŐVEBBEN:
(click to show/hide)
- - - - -

HATÁRIDŐ:
2017. szeptember 25. dél --> 2017. OKTÓBER 06. DÉL

KÖSZÖNETEK + MEGJEGYZÉSEK:
~ Köszönöm a karakterek bemozgatási lehetőségét Mei-channak!
~ Bármi kívánság, gond, bármi akad az edzéssel kapcsolatban (akár interakció kérése miatt is) -n (Yoshida Yuko karakterre, rendszeresen nézni fogom) vagy akár facebook-on is elérhető vagyok.
~ A játékban lényeges a karakter és zanpakutouja szelleme közötti interakció. A karakterek dolgozzanak össze szellemeikkel, beszélgessenek kötetlenül a feladatok megoldása alatt.
   

7
Lezárt küldetések / Re:Varázskör I. - Átkozottak
« Dátum: 2017. Máj. 22, 20:45:19 »
Köszönöm az IC-t a mesélőnek! :3

  Precíz odafigyeléssel végzem a Heisuke-kunnal kooperációs kísérletünk rám eső részét, hogy a délután folyamán ne jelentsen problémát a vizsgálat folytatása. Noha roppantul könnyített volna a munkámban, ha a gondolataim nem jártak volna időnként a radaron kiszámíthatatlanul felütő jelenségen. Bosszantott, hogy gépeink nem tudják beazonosítani az ismeretlen objektumot.
  Nem tudtam eldönteni, hogy mi zökkentett ki jobban. Onodera-san megszólítása vagy a szemem sarkában ellibbenő lepke, amelyet reflexből csavarkulccsal csaptam le. Megkésve ellenőriztem le, hogy nem-e kedves unokahúgom robotlepkéje lett öngyilkos a szerelőeszköz alatt. Megkönnyebbültem, mikor negatív eredménnyel találkoztam. Persze utólag logikus is volt, a robotlepkének legalább megvan a magához való esze. Miután kisebb köhintéssel kiegyenesítettem laborköpönyegemet és megemésztettem a szokatlan pozitúrában szobrozó eszközt – tagadhatatlanul máshogy festett, mint a terveimen –, megérdeklődtem Onodera-santól mégis mit óhajt.
  Onodera-san készségesen avatott be a lepke üzenetébe. Mint megtudtam eleve emiatt keresett, ismervén hozzáállásomat a pokoli jószágok irányába. A kommentárjára enyhén rángatózó szemekkel illettem, végtére is ő az utolsó, aki véleményt nyilváníthat hóbortjaimmal kapcsolatban, amik egyértelműen nincsenek! Megjegyzése kellően felbosszantott, így a kritériumnak megfelelően vettem magamhoz a szükséges eszközöket az indulás előtt. Szinte tomboltam, amikor a rövid idővel a fejem felett alig sikerült előkerítenem a gyűjtőedényeimet, sajnálatos, de nem mostanság volt, hogy terepmunkán kellett volna megjelennem. Aztán egy tartalék telefon előkerítése volt a célom, melyben szintén ott volt az elemző applikáció, mely összeköttetésben volt a 12. osztag rendszerével. A sietség ellenére is számításba vettem a véletleneket, bár a mobilom tökéletesen működött.
  A helyettesítésem biztosításával, Undertakert magamhoz véve végül elindultam az 1. osztag barakkjai felé. Menet közben írtam meg Heisuke-kunnak, hogy sajnos a mai délutánra megbeszélt kísérletet el kell halasztanunk, de bátran átmehet simítani a projekt ráeső részét annak ellenére is, hogy távol vagyok, amennyiben Yoshida taichounak nincs kifogása ez ellen.
  Mikor megérkeztem az 1. osztagba, nem kis meglepetésként ért, hogy egyelőre rajtam kívül más nem volt a váróteremben, ahová bekísértek. Igyekeztem nyugalmat erőltetni magamra és nem minden második másodpercben ránézi a telefon kijelzőjén álló órára. Amint ismét kinyílt az ajtó mély szusszanással fogadtam a tiszt oldalán álló hadnagyot.
  – Pontosan két percet késett, Meiou – közöltem a rideg tényeket üdvözlés helyett. A mentség hallatán szemeimet forgattam. És még van mersze lódítani is! – Miről beszél Meiou-fukutaichou? Ne keverjen bele a késésébe, de ha nem az ágyában kereste volna a hydrangeákat, akkor talán több sikerrel járt volna el. – Megjegyzésem után figyelmemet a tisztre vezettem, ki habozás nélkül belekezdett az expedíció részletezésébe. Igyekeztem mindeközben leplezni, hogy mennyire bosszant, hogy a két férfi a hátam mögött már eltársalogtak a kiküldetésről és a térkép természetesen alkalmatlan kézben van. Merem ajánlani, hogy Meiou ne sajátítsa ki az útmutatásul szolgáló papírost, mielőtt önként lángra lobbanna a kezeiben.
  Feszült sóhajjal figyeltem a tiszt küzdését a jegyzeteivel. Bezzeg, ha arra fordította volna az előadás előtti idejét, hogy megtanulja kívülről a szöveget, ahelyett, hogy Meiou-sannal fecseg, akkor most nem húzná feleslegesen az időnket!
  Komor arccal néztem az eligazítást tartó tisztre, mikor félvállról kijelenti, hogy a felderítés másodlagos teendő. A felderítés! Hah, úgy érzem, hogy gúnyt űznek a 12. osztaggal!
  – Nem szándékozom érzéketlennek tűnni, de azt megtudhatom, hogy az embergyermekek, akik kevésbé a mi hatáskörünk, miért is élveznek nagyobb prioritást a Q-8475-ös számú ismeretlen objektum felderítésénél és begyűjtésénél? Ez utóbbi többször jelentett gondot a Gotei 13-nak.
  – Hogyne! A gyermekek magas létszámú eltűnése veszélyes minősítést kapott, mivel nem tudjuk, hová lettek és nem is érzékeljük őket. Továbbá a Q-8475 jelenléte a környéken nem emberi aktivitást feltételez, aminek célja nem ismert. Ezért úgy véljük, a gyermekek előkerítése és biztonságba helyezése fontosabb feladat, mint azonnal konfrontálódni. – Legalább annyi kizárható eltűnésükkel kapcsolatban, hogy nem egy pszichopata emberről van szó. Mivel amaz nem lenne képes elfedni előlünk a gyermekek hollétét. Hacsak nem egy különleges képességgel bíró személyről van szó… Bár akkor is az a véleményem, hogyha a Q-8475-ös számú objektum felkutatása hasznosabb lenne. Gyanús, hogy egy időben történik a szokatlan jelenés és a gyermekek eltűnése. Nem kizárható opció, hogy összefügg.
  – Az eltűnt gyermekekről miket lehet tudni? Ismeretünkben áll a nevük, koruk, rendelkeztek képességgel? Pontosan mennyi kiskorú tűnt el? Hol látták őket utoljára, van közös pont a múltjukban? Esetleg van valami megszokott eltűnési körülményükről, hasonló idő tájt történt?
  – Azt... azt nem tudjuk, hányan rendelkeztek képességgel, a potenciál mindenesetre mindegyikükben megvolt. Egy listát tudok adni a fontosabb adataikkal az összehasonlíthatóság végett. Az eltűnéseikben közös pont a tanúk szerint, hogy mindannyiszor furulyaszó hallatszott a völgyben éjszaka, másnapra pedig egy fiatal hiányzott. Egyesek állítják, hogy a zeneszó alatt láttak egy-egy gyereket éjnek idején egyedül kószálni a falu széle felé, de akkor még nem tulajdonítottak jelentőséget a dolognak. Azóta pedig rossz ómennek tekintik, amint felhangzik, azonnal elzárkóznak a házakba. Nincs ismétlődő időpont, és az időközök is kiszámíthatatlanok. – Nem repestem az örömtől az elég kevés információt tartalmazó válaszon. A hamelni patkányfogó történetére hajazó motívumról nem is beszélve. Milyen szerencse, hogy ez csupán mese!
  – Az adatokat mindenképpen kérem a telefonomra. Mi a pontos neve a községeknek, ahol az eltűnések történtek? – az újabb használhatatlan információra, hogy nem tudja a nevüket a faluknak, nem fűzök már hozzá semmit. Remélem, hogy a jövőben elgondolkodik a teljesítésén és legközelebb felkészültebben ad tudósítás a küldetéssel kapcsolatban. – Utolsó kérdésem pedig… miért is nem nagyobb csapatot küldenek erre az expedícióra?
  – Annyira nem tűnik vészesnek az ügy, hogy nagy csapattal menjetek.
  – De ez még nem indok arra, hogy egy inkompetens férf… akarom mondani, egy szeleburdi hadnagyot küldjenek – igyekeztem finomítani a kifejezésen és egy pillanatig se vettem le tekintetemet a tisztről. Attól tartok Meiou-san ábrázatára vagyok most a legkevésbé kíváncsi.
  – Hát, a 10 és 12. osztagoknak van tapasztalata közös terepmunkában, és olyasvalakire volt szükség, aki harcedzettebb, mint a tudósok, ez utóbbi Yoshida taichou kérése volt, mármint az, hogy a 12. osztag tagjai mellett lehetőség szerint legyen olyasvalaki, aki jártas a reiatsumentes harcformákban is, nehogy baj legyen.
  Szemidegeim megrándultak a válaszra. Unokahúgomtól elég drasztikus lépés ez, bár a maga módján érthető, de az én esetemben mégis tehetnénk kivételt. Ugyanannyira felkészült vagyok terepmunkára, mint a laborteendőkre. Azt hiszem kimondottan hálás lehetek, hogy nem egy egész pereputtyot pakoltak a nyakamba a 10. osztagból.
  – Ne élje bele magát Meiou-fukutaichou, nem szorulok testőri felügyeletre. Szóval energiáit inkább arra koncentrálja, hogy ne legyen láb alatt – szavaim során kinyújtottam felé a kezemet, némán követelve tőle, hogy odaadja a térképet. Köztudott, hogy a 10. osztag tagjai és a papírok, illetve a férfiak és a térképek nem jönnek ki jól egymással. A hatványozott okokból kifolyólag pedig jobb lesz, ha nálam lesz az útirányt tartalmazó tekercs.
  – Látom, végre rendeltetése szerint használja a telefont, Meiou – jegyzem meg, mikor másik kezemmel előhalásztam a csipogó készüléket és szemügyre vettem a fájlt, melyet Meiou-san küldött. – De azért jobb lesz, ha azt odaadja – tartottam továbbra is kezemet, hogy átadja a térképet.

8
12. osztag / Re:Megfigyelő részleg tornya
« Dátum: 2017. Ápr. 01, 00:01:34 »
Ne úszkálj télen
(NEM VAGYOK BETEG!! :X )

  Feltűnően bosszankodtam azon, hogy még imitálni se volt képes a lábfájást. Az ezt követő szökőárként eleresztett egoista megjegyzéseire rekedten morrantam fel. 
  – Chh, újabban felcsapott mágnesnek, Meiou-san? – arcomra kiült fintort meg sem kíséreltem leplezni. Valahogy nem lepett volna meg, hogy némely naiv nőtársam nem érzékeli a férfiak taszító auráját. – Komolyabban szólva pedig igen, roppant állhatatlan, ezt valóban nem tagadom.
  Úgy éreztem macska-egér harc az, amit a végrendelettel kapcsolatban űzünk. Visszakérdezését hallva bizonytalanságom elröppent, megütközve emeltem rá mennyköveket szóró tekintetemet.
  – Tanácstalan? Én? Lehet, hogy megismételtettem egy-két dolgot, de igenis teljesen ura voltam a helyzetnek. Mindössze vágytam a megerősítésre. És különben is, mégis miből feltételezi a tanácstalanságomat? Az ismétlésből nem következik arányosan, szóval ez nem elfogadható érv. A vakon való vádaskodást viszont nem tűröm, sőt, egyenest sértőnek találom! – kerültem el az egyenes válaszadást. Minden erőmet összeszedtem hozzá, amiért a fejfájás kezdett megint ledönteni a lábamról. A tudást sosem éreztem még ilyen nehéznek. Viszont meggyőződésem volt, hogy eddig nem is sajgott ennyire a fejem, bizonyára Meiou-san váltotta ki a betegség fokozottabb tüneteit, igen, ez lesz a megoldás.
  – Betegség, de milyen! Elég kevés az esélye, hogy másodjára is ki tudjam heverni a Pneumoniát! – vágtam a fejéhez habozás nélkül. Viselkedésemen nem tudok sokáig mélázni, pedig eléggé kiábrándított hevességem. A rám törő köhögő roham viszont lekötött egy kis időre. Utána pedig nem tudok visszatérni rá, ugyanis Meiou-san tesz arról, hogy gondolataim máson zakatoljanak, méghozzá roppantul idegesítő módon: szabadságom korlátozásával.
  – Merem is ajánlani, hogy ne is csapj… csapjon fel egy kontár Galileinek! – szúrtam oda megjegyzésemet ártatlannak tetszelgő megnyilvánulására.
  Tiltakozásaim ellenére sem eresztett, ráadásul a bájgúnár viselkedésével Onodera-sant teljesen levette a lábáról. A karbantartók „gyöngye”, ahogy elnéztem kútba is ugrott volna, ha Meiou-san éppen arra kéri. Bosszankodásomat zsebkendőbe temettem, tiltakozásom látványosan nem ért semmit és hiába jeleztem osztagtársaimnak, hogy elfogadom a segítségüket, ha hajlandók megmozdulni. Ők fülük botját sem mozdították csápolásomra. Bizonyára a nyavalyás karszalag miatt, amit elképzelésem sincs, hogy kaphatott meg annakidején Meiou-san! Így hát magamban forralni kezdtem bosszúmat, amelyet a részleg összes férfinak nevezett egyedeinek fogok szánni, amint sikerült megszabadulnom Meiou-san szabadságjogaimat sértő tevékenységétől. 
  – Nincs szükségem titkos naplókra és írogatásra, hogy mérhetetlen rajongásomat kifejezzem a tudomány iránt, Meiou – közöltem rezzenéstelen arccal. Némán fohászkodtam csupán, hogy a másik fiókban legyen a sajnos valóban létező kötet. Noha nem holmi rajongásaim tárgyát szoktam belefoglalni, hanem mérgem levezetésére használom. Rendben, néha roppant őszinte is vagyok benne, a lényeg, hogy nem szándékozom azokat Meiou-san orrára kötni. Mindenesetre készen álltam, vagyis igyekeztem orromat csavaró tüsszentésről kevéssé tudomást venni, ha szükséges lenne a naplóm tartalmának megőrzését szolgáló akció. A haditervem egyszerű volt, spontán homlokon, bár kedvemet tekintve inkább orron fejelem Meiout, ha elragadja a kíváncsiság. Ha ezután el is engedne, biztos voltam benne, hogy készen fogok állni a gond nélküli landolásra.
  – Honnan veszed, hogy nem éppen ezt szándékozom elhitetni veled… önnel, hogy váratlanul érjen végzetes lesújtásom? – böktem meg mellkasát kíméletlenül mutatóujjam hegyével, habár utólag nekem okozott fájdalmat a művelet. Az eltünedező hangomat kompenzálandó fizikális támadásom így hát csúf kudarcba fulladt.
  Mindenesetre azt mégsem mondhattam, hogy egy hadnagy eltűnése túlságosan nagy port kavarna. A merénylet szituációjának gondos megtervezésével járó gondot nem is említve. Fárasztó lenne, és mi okból fordítanék erre időt, mikor a drága perceket rááldozhatom egy-egy roppant érdekes kutatásra. Amivel valójában most is szívesen tevékenykednék, megannyi projektem stagnált jelenleg, kínos, hogy nem érzem magamban az ehhez szükséges energiát. Pedig a szolgálatban való lustálkodást nem szívlelem, most mégis remek érzés volt, hogy ebben a vízszintes pozitúrában nem nekem kellett tartanom a fájdalomtól lüktető fejemet. 
  – Még mit nem! – rekedt hangon csattantam fel tollamat illetően. – Szerezz… Szerezzen magának!
  Az imént közöltem neki a szoba szabályait. Ha mégis azt veszem észre, hogy egy-két holmim enyves keze által elszublimál, akkor… akkor nagymennyiségű hortenziát fogok hozatni vele, mert ezek a virágok rendkívül gyönyörűek. Merre jár a fejem?! 
  – Fogalmam sincs, miről beszélsz, már most is rengeteg Hydrangea van itt – értetlenül reagáltam Meiou-san megjegyzésére. Nem is értem, hogy nem láthatja ezeket a csodálatosan szép virágokat.
  Engedélykérésére éppenséggel nem reagálok, amiért lefoglalt kezének hűs érintése. Mely miatt enyhén magamban zuhantam, amiért nem minimum egy radioaktív bombával honoráltam megmozdulását.   
  – Szokatlan. Viszonylag elfogathatóbb mennyiségben jut oxigénhez az agyam – feleltem, ahogy a felpolcolt párnára dönthettem a fejemet.
  – Kamillateát? – fintorodtam el. – Úgy nézek ki, mint aki fogyaszt efféle förmedvényt? – mióta az eszemet tudom kávén élek. – De az asztalom alsó fiókjában mintha kellene lennie – fűztem hozzá némi tüdőszaggató köhögés után, ahogy felrémlett, hogy vészhelyzet esetére tároltam ilyesmit. Például, ha fiatal rokonaim lebetegednének. Sosem vettem számításba, hogy egy kórság pont engem fog ledönteni a lábamról. Főleg a halálosabbik fajtából – semmi kedvem nem volt most távozni az élők sorából. Rémisztő volt a gyerekkori emlék, mely felsejlett előttem. 
  – Tokiya várj! – megfogtam Meiou-san haoriját, ahol sikerült elérnem, mikor érzékeltem, hogy távozni készül. Nonszensz volt a részemről, hogy szívességet készültem kérni tőle. Viszont ebben az állapotban legkevésbé sem szándékoztam egyedül maradni. Ugyanakkor nem akartam egyik rokonomat se idecsődíteni. Az hiányzott a legkevésbé, hogy valamelyikük elkapja ezt a betegséget. – Ne merj elmenni! Nem akarok egyedül meghalni! – préseltem ki magamból. – Kérlek – toldottam hozzá kisebb csend után. Torkomat alig éreztem a fájdalomtól, hangom is hol volt, hol pedig nem. De ez utóbbi szavammal hangom brillírozott, legszívesebben elsüllyedtem volna szégyenemben. Azonban most még a légzés is komoly fájdalmakat okozott. A legjobb az lesz, ha most azonnal megkérem a szobámból való távozásra, mielőtt ő is elkapja ezt a fránya kórságot.
  – Szeretném még nézegetni a hortenziákat körülötted. – Remek, immáron nem csak az emlékezőképességemben mutatkoznak meg aggasztó jelek. Azt hiszem, tényleg ideje nekiállnom annak a végrendeletnek. Bár úgy vélem, most csak egy hortenziáknak szóló áriát lennék képes megörökíteni. – Gyűlölök beteg lenni. Ez a te hibád, Meiou!

// Köszönöm a játékot! *_* Nagyon élveztem! :3 //

9
12. osztag / Re:Laboratórium
« Dátum: 2016. Márc. 01, 22:50:19 »
[[ Viszlát Juunibantai! ]]

  Nem örülök, hogy a felsorolt lehetőségek egyike sem merült fel Heisuke-sannál. Hiszen így legalább el tudtunk volna indulni valamin! Azonban ezzel egyidejűleg meg is könnyebbülök, hogy egészségével semmi probléma sincs.
  – Az a boszorka rengeteg borsot tört már az orrom alá! >.> – nehezen tudom megtartani türelmemet Urufu emlegetése során. Hangomon még én is tökéletesen leszűröm heves kedélyállapotomat, melyet a nő puszta emlegetése vált ki belőlem. Emiatt mielőbb igyekszem visszaszerezni higgadtságomat. Hiszen a felesleges idegeskedést nem vezet sehova… ^v^ˇ Bánatomra nem ez cseppet sem egyszerű! =_=”
  Heisuke-kun túlbuzgó kíváncsiságára a felmerült nővel kapcsolatban csak egy mély sóhaj tör fel belőlem. Személyes sérelmeimet nem kezdeném el taglalni neki, mert lehet, hogy holnapig nem végeznénk vele. Hovatovább egynegyede még számomra is megmagyarázhatatlan tényező, hogy miért vívta ki vele ellenszenvemet. Szóval ezt a részét megőrizve magamnak osztok meg róla aprócska információkat.
  – Urufu Mae, hajdanán Yuriye, rukongaiból származó egyszerű lélek, az Emberek Világából származik, de amnéziával került át Soul Societybe, nem emlékszik a múltjára. Átlagos teljesítményt nyújtott az Akadémián, leginkább fegyveres harcban volt kiemelkedő. Jelenlegi beosztása szerint az 1. osztag Beosztó szekciójánál dolgozik. Rettentő névismeretével nem is igazán értem, hogy keveredhetett oda. ^v^” Ha teheted, inkább kerüld el a társaságát! – Közelebb hajolok hozzá, majd hangomat halkabbra véve hozzáfűzöm: – Tudok adni egy tíz méteres hatósugáron belül alkalmazható speciális bombát.
Nem lepődnék meg, ha a kiiktatás gondolata felmerült volna benne is. Nekem még nem adódott alkalmam bevetni, de Urufu Mae jócskán csak kiérdemelne egy ilyen büntetést, amennyiben valóban ő tehet arról, hogy Heisuke-kun jelenleg nem a 12. osztag tisztje. De ismerem Heisuke-kunt és tisztában vagyok vele, hogy egy ilyen eszközzel jóhiszeműen járna el és valóban arra használná fel, amiért nekiadom.
  – Semmi gond. Őszintén szólva csodálkozom türelmeden. – Én már minden bizonnyal felrobbantottam volna egy-két dolgot Heisuke-kun helyében. ^v^ˇ – Az, hogy segítek teljesen természetes. Megmondtam többször is, ha bármi gond van, nyugodtan keress fel. ^v^ – Miután szerencsétlen fiút magára hagyta bátyja, már többször bíztattam arra, hogy költözzön nyugodtan hozzám, mintsem egyedül tengesse mindennapjait abban a nagy házban a 10. osztag területén. Tiszteletben tartottam nemleges válaszát erre az ajánlatomra. Azonban tisztán emlékszem akkor is megmondtam neki, hogy bátran fordulhat hozzám, ha valami gondja adódik. Tudom, hogy mennyire rémes az egyedüllét.
A kapitányi irodában homlokomat ráncolom az éles sziréna zajára. A hangáradatra nem engedtem. Célirányosan megközelítettem az asztalt. Furcsálltam, hogy Yoriko-chan nincs az irodájában, főleg egy ilyen kényes téma pillanatában. Feszült csendben hallgatom végig Yoriko-chan megjelent hologramját.
  – Az osztag hírnevét? – felvont szemöldökkel fordulok Heisuke-kun felé. Nem igazán tudom hirtelenjében eldönteni, hogy melyikük pártját fogjam. – Valóban egy ilyen apró ügy miatt szeretné az osztagot megfosztani egy éles elmétől, Yoshida taichou? Heisuke-kun jó fiú, bizonyosan ügyelni fog modorára, ha felhívja figyelmét, min változtasson. De nem hiszem, hogy az osztagunk által nyújtott teljesítményt rontanunk kellene azzal, hogy elküldünk egy remek koponyát.
  – Mivel Hei-chan az egyik oka annak, hogy az osztagunkról problematikuskás pletykák terjednek jelenleg, ezért úgy vélem, ez megfelelő büntetésecske, és különben sem árt megismerkednünk néha-méha más osztagok gondolkodásocskájával is, mert abból is rimi-remek tapasztalatocskák szerezhetők, szóval-móval mindent összevetigélve ez egy remek lehetőségecske neki a tanulásra és egy figyelmeztetésecske, hogy legközelebb figyelgéljen jobban a szavaira. ^w^
   – Nem tudom, hogy pontosan milyen szóbeszédekről van szó, de úgy ítélem, ha valaki olyan tudatlan, hogy ilyesminek higgyen, ahelyett, hogy utána járna a valóságnak, talán meg is érdemli, hogy ne ismerje az osztag valós képét. Pontosan meddig szándékozik távol tartani a Juunibantaitól Heisuke-kunt? Ugyanis, ahogy azt Heisuke-kun is említette, számos projekt van, melynek félbehagyása a jövőre nézve eléggé szomorú lenne, ugyanis a legtöbb áttörő kísérlet. – Kattintottam párat a tabletemen, hogy az emlegetett kutatások összegzéseit továbbítsam Yoriko-channak. – Nem lehetne megbeszélni egy átmeneti megoldást, hogy ezek ne kerüljenek megszakításra? Teszem azt, heti alkalommal, természetesen engedéllyel betérhetne a 12. osztagba Heisuke-kun? Esetleg megoldható lenne egy felülvizsgálat pár hónap múlva helyzetével kapcsolatban?
  – Mondta bárki is, hogy a döntésem örökre szóligál, Onee-chan? ^w^ A büntetés addig fog tartigálni, ameddig helyesnek ítélem, tehát nem akarnék előre megszabigált intervallumocskát adni a dolognak, és természeteskésen a megfelelő procedúrácskák értelmében mindenről a jelenlegi kapitányocskájával közösen kell majd döntenünk, ugyanis nem kobozhatom el egy másik osztagocska tisztjét önkényeskésen, ha épp a saját iszti-osztagában volna dolgocskája. A projektecskék a helyzet stabilizálódásáig befagyasztásocskára kerülgetnek, amint Hei-chan beilleszkedett és a jelenlegi kapitányocskájával is sikerül megbeszélnie a dolgot, folytathatjátok a munkát, de ki kell majd töltigélnie néhány speciális dokumentumocskát, amit összeállítok addig. – Unokahúgom által hagyott kis szünetét kihasználva, már éppen szólni kívánnék, leginkább a kutatások miatt. De ekkor egyértelműen kijelenti, hogy nem szándékozik megváltoztatni ezzel kapcsolatban a kritériumokat. – Oh, erről nem vagyok hajlandó vitát nyitni, Onee-chan. ^v^
Nem szívesen, de be kell látnom, hogy így nem megyek semmire. Így is roppantul idegesít, hogy holokivetített másával kell intéznem ezt a szóváltást. ^v^ˇ Jobban örültem volna, ha személyesen tudom ezt megbeszélni vele. Így kevéssé lehet felsorakoztatni a lehetséges alternatívákat. A legközelebbi alkalommal bizonyosan egy ésszerűen strukturált értekezést hozok ezzel kapcsolatban.
  – Igenis – beletörődötten sóhajtok fel. Ezt a győzelmet unokahúgomnak könyvelem el. Amint viszont visszatér első dolgom lesz felkeresni, hogy személyesen is átbeszéljem vele ezt, összegezve ötleteimet ehhez az egészhez. Egyáltalán nem helyeslem a büntetés ily’ módját. ^v^ˇ Főleg azért, mert ez remek kutatások rovására is megy ez az intézkedés. Nem repesnék túlzottan azért, ha újabb kísérleteim kerülnének vakvágányra emiatt. Volt már elégben részem szolgálataim során. Roppantul keserves érzés porosodni látni az ehhez kapcsolódó dokumentumokat. Nem is beszélve Heisuke-kun elméjéről, melynek nélkülözésével sokat veszít osztagunk!
Megvártam, míg Yoriko-chan hologramja eltűnik, ezután fordultam Heisuke-kun felé. Sajnos nem tudtam úgy eljárni ügyében, ahogy szerettem volna. De mindenekelőtt, mielőtt kifejteném, hogy nem szándékozom ezt az egészet így annyiban hagyni. Megragadom a jobb fülét, és kissé megcsavarom azt.
  – Kifejtenéd pontosan, hogy mivel is bújtattad osztagunkat negatív köntösbe? ^v^ – addig nem eresztem, míg nem válaszol nekem. Ha választ ad (körítés nélkül), elengedem. Kezeimet összefonom magam előtt.
  – Yoshida taichou nehezen meggyőzhető személyiség. Azt javaslom, hogy próbáld meg az áthelyeztetésedet felülvizsgáltatni az 1. osztagnál. Ha elutasításra kerül, igyekezz modoros shinigamiként viselkedni a 7. osztagban, hogy elnyerd újból a Taichou bizalmát. Jómagam igyekszem intézkedni azzal kapcsolatban, hogy heti pár alkalommal betérhess ide, hogy ne tartson túl sokáig a moratórium. Sajnos a büntetésből szóló áthelyeztetést még én se tudom sztornózni Yoshida taichouval. – Osztom meg vele meglátásaimat. – Ugyanakkor, mint magánszemély bármikor felkereshetsz.

*Köszönöm az IC-t Mei-channak

10
Soul Society / Re:Nőuralom! - Nőegylet gyűlés
« Dátum: 2016. Febr. 28, 22:26:49 »
  Munkálataim során kézbe kapott levelet azonnal felbontottam, amint elolvastam a rajta feltüntetett címet. Csodálatos Nőegyletünkről régen tervezett komolyabb eseményeket az elmúlt időszakban. Már pedig illő lenne szorgalmaznunk nemünk összetartását, mielőtt Seireitei ostoba hímjei felfigyelnének egyletünk lankadására.
  Majdnem felrobbantam, mikor átfutottam a sorokat, mely miatt Shachou* elengedhetetlennek találta a női nem tagjait egy helyre csoportosítani, hogy átbeszélhessük ezt az igen kényes témát. Ami egyszerűen hihetetlen! Ez háborút kíván! :x
Shachou által tervezett gyűlésének időpontját figyelembe véve, már jóval az esemény előtt elkezdtem szervezni napirendemet. Beszéltem unokahúgommal, helyesebben szónoklatot tartottam neki a felpaprikázott hangulatomban arról, hogy a női jogokért mindig küzdenünk kell. Mert ha nem teszünk így, az elnyomást erőszeretettel űző szánalmas hímek képesek kihasználni látszólagos gyöngeségünket. Megígértem neki, ha kicsit idősebb lesz, beavatom a Nőegyletben folyó életbe és az ott űzött tevékenységbe. A küzdelembe, melyet az utókor számára vívunk. Mindeközben elhatároztam, hogy ezzel kapcsolatban minden bizonnyal fogok tartani a Gyerekegylet számára egy előadást, hogy felkészítsem őket a nagybetűs élet leggyötrőbb jelenségére. Intéztem helyettesítést posztomra (merem remélni, hogy Onodera-san nem okozz ezúttal csalódást) és minden más ügyeimet is elrendeztem, hogy ama nap délutánján ne jelentsen gondot távollétem.
Aznap a kiírt időpontnál korábban indultam el az Egyletbe. A rendelkezésemre álló szabadidőt ki szerettem volna használni és leellenőrizni a Nőegylet egész rendszerét, hogy megfelelően működnek-e a mechanikai dolgok, köztük például a cyborgok, mely nőtársaim kényelmét hívatott szolgálni.
A terembe még így is több mint negyedórával előbb érkezem meg. Örültem, hogy Egyletünk buzgó elnökét máris itt találom. 
  – Konnichiwa, Shachou – szólítom meg Hana-sant, miközben közelebb megyek hozzá, hogy átnyújtsak neki egy-kér papírt. – Átnéztem minden cyborg memóriáját és a védelmi rendszert. Az elkövetkező hónapban viszont, ha megengeded, frissíteném mindegyiket saját forrásból. Nem engedhetjük meg, hogy Egyletünkben ókori vívmányok legyenek! Leginkább a védelmi rendszerre fektetném a hangsúlyt. Túlságosan gyanús nekem a férfiegylet csöndessége! >.> – A papírok is az általam megfogalmazott újításokat taglalja az egyletünk elnöke számára. Szavaim során komoly aggodalommal szólok a rivális egyletről, melyet nem nézhetünk le arra alapozva, hogy egy csoport ostoba férfiból áll. Okoztak már meglepetést, nem is az olyan távoli múltban. Elég csupán visszaemlékeznünk a nyúl incidensre. :| – Bár többet ezzel kapcsolatban kémeink tudnak minket tájékoztatni. Lehet nem ártana elgondolkodnunk egy élhetőbb kémhálózat létrehozásán, hogy minden esetben egy lépéssel előttük járjunk! – vetem fel ötletemet ezzel kapcsolatban.
Elismerően tekintek végig a társaságon, kik gondolván a jövő nemzedékeire tiszteletét tette itt. Csendben hallgatom végig Shachou mondandóját. Döbbenten eszmélek fel terveket szövögető gondolataim mélyéről, amikor tisztelt elnökünk a leváltásának gondolatát pedzegeti.
  – Szerintem bőven eleget teszel a posztodnak, hiszen e kényes helyzetben is azon voltál, hogy összehívj minket. Nem hiszem, hogy szükséges lenne a leváltás! ^v^ – fejezem ki hangosan ezzel kapcsolatban a véleményemet, hogy biztosan a terem minden szegletében hallják, és még az ötletét is elvegyem azoknak, akikben felmerült Hana-san elnöki posztjától való megfosztása.
Miután kitöltöttem a szavazati lapot és személyesen átadtam azt Hana-sannak, felfigyelek a teremben kialakuló zűrzavarra.
  – Nadeshiko-san, ha megkérhetem… – jelzek fejemmel nőtársamnak, mint a legjobb személy, aki el tudja hárítani a kialakuló problémát Yamasaki fukutaichou és Youko-san felől. – Jobb lenne, ha nem tennének kárt a berendezésben, hiszen nem egy utcasarki csehóban vagyunk. ^v^ – fűzöm hozzá. Amennyiben úgy adódna, hogy kétségek merülnének fel hölgytársaink között. A nézeteltérésüket biztosan el tudják intézni később, odakint.

*Shachou = Elnök


(click to show/hide)

11
Lezárt küldetések / Re:Társak egy cipőben
« Dátum: 2016. Febr. 13, 17:29:02 »
RÉSZTVEVŐK4. KÖRKRISTÁLY ÁLLAPOTAKÖR KIHAGYÁSOK
Amatsuji Youko Miu    
Fon Seiran
Fujiwara Hanae      
Hatakeyama Momo   
Hino Kagura
Kagami Ai
Masachika Shiki Mio   
Minamoto Shinri
Mizushima Hanabi
Mizushima Shuuichi
Nekomata Hachirou
Raimaru Minashaku
Shihouin Nadeshiko
Shihouin Yuuken
Shinozaki Amine
Shiroichi Anao
Sierashi Katsuo
Ueno Mitsuyuki
Urufu Yashuhiro
Írt
Nem írt
Nem írt

Írt
Írt

Nem írt
Nem írt

Írt
Írt
Írt
Írt
Írt
Írt

Nem írt
Nem írt
Írt
Írt

Nem írt
Írt
Törött
Törött
Törött

Nem törött – sikerült behelyeznie a falba
Nem törött – sikerült behelyeznie a falba

Törött
Törött
Törött
Törött
Törött
Törött

Nem törött – nem sikerült behelyeznie a falba
Törött
Törött
Törött
Törött

Nem törött – nem sikerült behelyeznie a falba
Törött
Nem törött – nem sikerült behelyeznie a falba
0. kör
Kiesettnek számítana
Kiesettnek számítana
0. kör
0. kör
2. kör
Kiesettnek számítana
1. kör
0. kör
1. kör
1. kör
1. kör
0. kör
KIESETT
2. kör
0. kör
0. kör

KIESETT
1. kör

  Cseppet sem lélegezhettem fel, amikor unokahúgommal sikerült elhárítani a problémát a rendszerben. Megálltam azt a rendkívül alantas késztetést, hogy Undertaker tettét egy tarkóütéssel honoráljam. Helyette szóban dorgáltam meg, majd szüntettem meg az eszköz működését, hogy a továbbiakban ne zavarjon túl sok vizet a lélek jelenléte. Meglehetősen irracionális ötlet volt behoznom ide, most már belátom.
  Mikor a társaság végzett az utolsó feladattal. (Melynek nehézségi fokozata igencsak nagy volt Undertaker miatt. :|) Elindulok ki a vezérlőből. Egyetlen pozitív gondolatom a történtekkel kapcsolatban, hogy legalább szélsőséges skálán mozgó értékekkel dolgozhatok a jövőben.

Fon Seiran, Fujiwara Hanae, Kagami Ai, Masachika Shiki Mio, Shinozaki Amine: Ti nem írtatok ebben a körben sem, így követek automatikusan eltörött az utolsó feladat során. Nem tudtátok behelyezni a kristályfalba a feladat végrehajtásához szükséges eszközt.

Amatsuji Youko Miu, Minamoto Shinri, Mizushima Hanabi, Nekomata Hachirou, Mizushima Shuuichi, Shihouin Nadeshiko, Shiroichi Anao: Ti írtatok ugyan, de valamiféle úton-módon nem jutottatok el a kristályfalhoz úgy, hogy be is helyezzétek oda a feladat kellékét. Köveitek eltörtek/elkótyavetyéltétek, vagy ha el is jutottatok vele a falig, a maradványok berakása nem számít érvényes megoldásnak.

Hatakeyama Momo, Hino Kagura, Raimaru Minashaku, Sierashi Katsuo, Urufu Yashuhiro: Azon szerencsések közé tartoztok, kik meg tudták őrizni a köveiket az utolsó feladat alatt. Azonban a kristályfalba egyedül Momo és Kagura volt képes behelyezni a kristályt. A feltétele ugyanis a zanpakutou és a shinigami együttműködésén volt a hangsúly. Csak akkor sikerülhetett a helyére illeszteni a követ, ha a szellem és a halálisten egyszerre értek a kristályhoz. Erre csak ti ketten jöttetek rá. Gratulálok!
A többiek próbálkozása nem járt sikerrel, habár meg kell hagyni, hogy Katsuo leleményes volt a távolból való célba lövéssel! Sajnos köved nem talált, a falnak ütközve eltörött.

Betérek a szimulációs szobába, mikor megérkezem a falnak már csupán hűlt nyoma látható. Ismét a nyitott, zöldellő mezőn állunk. Mögöttem a Juunibantai általam kiválasztott tisztjei érkeznek, akik az eszközök begyűjtéséért felelnek. Továbbá a 4. osztagból hívott gyógyítók is jelenésüket teszik. Sajnálatos módon a csapatmunka a zanpakutoukkal, vagy éppen másokkal nem minden szituációban hozott pozitív végeredményt. Ebből kifolyólag rémes is volt látnom a kísérlet menetét, amikor rokonok, barátok és a Gotei 13 más tagja is sorra sérültek meg ezalatt. Annyi bizonyos, hogy a Soutaichounak előterjesztem ezt a problémát, hogy mielőbb orvosolja eme nagy szakadékot társadalmunkban. A váratlan szituációk lekezelésének hiánya egyszerűen abszurdum. Ezt a hibát mielőbb ki kell javítanunk!
  – Köszönöm mindenkinek, akik részt vettek a kutatáson. Azt hiszem mindannyian sok tapasztalattal gazdagodtunk. Mint megfigyelhették: itt nincs se győztes, sem vesztes. A kristály beillesztésének sikeressége elsősorban a shinigami és zanpakutou lélek közötti összhangot tükrözi. – Mielőtt félreértésekbe keverednének azok, akiknek nem sikerült beillesztenie kövét a falba, inkább megosztottam ezt az apró részletet velük. Aki nem tudta teljesíteni ezt a részét a gyakorlati résznek, az csupán nem rendelkezik még elegendő összhanggal lélekölőkardjának szellemével. Ez csupán eme hiányosságot mutató mérceként szolgált, melyet mindenki a maga módján kezelhet a jövőben.
  – Emlékeztetném Önöket a titoktartási szerződésre, melyet aláírtak az egész esemény előtt. A sérülteket arra kérném, hogy csoportosuljanak a 4. osztagból érkezett tisztekhez, hogy megkezdjék ápolásukat.
  Miután megköszöntem jelenlétüket és búcsút mondtunk egymásnak, eligazítottam a többi tisztet is, akik nem szorultak ellátásra. (Őket kirendelt 12. osztagos tisztek kísértek ki az osztag területéről.) Ezt követően visszatértem a kutatás részeredményeinek összegzéséhez. Annyi bizonyos, izgalmas kísérleti fejtegetés lesz belőle, már alig várom, hogy papírra vethessem a részleteket.


(click to show/hide)

*Megjegyzés: Ukitake és Neliel már jelezték, hogy lezárják a játékot, ezért nem raktam be a Lezárós topicba! (Nekik előre is köszönöm a fáradozást! ^-^ )

12
Archivált küldetések / Re:Univerzális invertáció
« Dátum: 2015. Dec. 22, 17:14:38 »
Yoshida Yuko alias Zanpakutou

Név: Redei Safurajietto (Lady Szüfrazsett)
Típus: feminista (?) XD
Parancs: Sakero! (Robbanj!)
Kinézete szellem alakban: Hosszú halványzöld haja enyhe hullámokban végződik. Fején kissé megdöntve koronaékszer díszeleg. Ruházatát rövid, fekete selyemszoknya teszi ki, melynek melle alatt vékony gyöngyfüzér van kötve. Ez a viselet kifejezetten idegesíti, ez számára ez nem minősül ruhának. xD Mindkét karján fűzős ujjatlan kiegészítő, lábain pedig térdig érő szegecses csizma van. Nyakán fekete pánt foglal helyet, amely össze van kötve a ruhájával. Lábain és lapockáján különböző csigamotívumú tetoválások ékeskednek, melyre Yuko cseppet sem büszke. Szemei, akárcsak halálistenként aranybarna színűek.
Fegyveralak: Egy uchigatana, melynek tokja fehér, markolata halványzöld színű. A penge acélja is fehér színű.
Shikai alak: Undertaker csak úgy tudja aktiválni, ha a tokot és a katana markolatának a végét összeérinti. Ezután egy hosszú, legalább 2 méter hosszú csontbot materializálódik a kezében, koponyafejjel a végén. A tenyér méretű, koponya formájú fej leszedhető és bombaként használható. Egy feloldásnál Undertakernek zanpakutou pont*2 bomba áll rendelkezésére. Amennyiben elfogynak a bombák a zanpakutou shikai állapota megszűnik és egy órán keresztül nem aktiválható.
Támadásai:
- Ikkyou! (Meglepetés!): Ez egy nemektől függően működő technika.
  Nők esetén: A koponya váratlanul szétnyílik, és konfetti eső hullik az illetőre, minek hatására növeli a zanpakutou használati képzettségét.
 Férfiak esetén: A koponya ebben az esetben is szétnyílik, de a konfetti eső helyett. A kellemetlen égési sérülések mellett továbbá csökkenti a zanpakutou használati képzettségét.
  A bombák úgy aktiválódnak, ha Undertaker valamilyen úton-módon érintkezteti vele a célszemélyt (például: megdobja vele és eltalálja, a kezébe adja, etc.).

   Minden 4 zanpakutou pont után ad +1 pont bónuszt/-1 pont mínuszt!
   Egy bombát csak egy személyen tud alkalmazni.
   Ha egy bomba használva lett, az már nem tér vissza.
   Elhasznált bombának csak az számít, mely kifejti a hatását.
- Chikou Bakuha (Időzített Robbanás): Undertaker, ha a bot végével rákoppint valakinek az árnyékára, annak a feje felett egy lángoló koponya fej jelenik meg. (De csak az árnyékán.) A koponya szintén bombaként funkciónál, csupán ez esetben Undertaker megválaszthatja mikor robban fel. Undertaker a technika parancsával tudja aktiválni a bombát. Fontos tényező, hogy csak is kizárólag férfi nemű egyedeken tudja az alkalmazni a képességet és az illető árnyékának látszania kell ahhoz, hogy végbemehessen a robbanás. Illetve a robbanást sem húzhatja az örökkévalóságig, legkésőbb 15 percen belül (kb. 2-3 kör) ki kell mondania a parancsszót, különben nem alkalmazható. Legfeljebb zanpakutou pontjával megegyező létszámon tudja felhasználni a képességet. A detonáció II. fokú égési sérülések okozására képes.

Undertaker alias Shinigami

Kinézet: Hosszú ezüstfehér haja van, mely az arcába lóg. Szemei általában nem látszanak hosszú frufruja miatt. (Nem is tudni, hogy vannak-e szemei, aki frufruja alá les általában nem beszél a tapasztaltakról.) Arcán húzódik egy sebhely, melynek eredete ismeretlen. Fején egy megviselt kalap van. Füleiben különböző ezüst fülbevalók vannak.
  Ruha gyanánt egy fekete köpenyt, térdig érő csizmát és mély lila színű nadrágot visel. Testén vállán átvezetve és derekánál összekötve egy hosszú kendőszerű anyag ékeskedik. A ruháján több féle ékszer is díszeleg. Körmei hússzak, fekete lakkal vannak kifestve.
  Nagyjából 190 centiméteres magassága nem látszik egyértelműen, amiért jellemzően enyhén görnyedten tartja magát.

Jellem: Hallgatagságával leplezi sötét humorát. Ritkán beszél, akkor is gyakran tőmondatokban. A szavakat inkább gesztikulációval helyettesíti. Azonban nem mindig lekövethetőek gondolatai a gesztusaiból, ha csak nem régebbi ismeretség köti össze az illetővel, ki olvasni próbál viselkedéséből.
  Arcán gyakran bugyuta mosoly virít. Örömét leli a másokon való szórakozásban, így gyakran játssza a csendes megfigyelőt. Kíváncsiságának nem tud határt szabni, mint egy kisgyermek, mindenhez hozzá kell érnie, meg kell tapogatnia, hogy leképezze azt magában. Ez elképzelhető, hogy a látásának rejtélyével van összefüggésben. Eme negatívnak mondható cselekedete alól egy személy és tárgy sem kivétel, mindenkihez így közeledik először. Aki/ami felkelti kíváncsiságát, azt pedig nem hagyja nyugodni. Utána koslat minden egyes percben, míg rá nem un.
  Szeret kitérni a válaszadás alól. Legtöbbször az ellenkezőjét csinálja annak, amit mondanak neki, mintha meg se hallaná. Ha valami rossz fát tett a tűzre és emiatt szidalmat kap iszonyú ártatlan arckifejezést képes vágni, mintha csak kiskutya módjára vizslatna az illetőre, hogy elnyerje engesztelését.

Vissza szeretne-e változni?: *Vonogatja a vállait, ő jól érzi magát a bőrében.* ~ Undertaker, most csak egy egyszerű szót kellett volna mondanod: igen! :| ~

13
Lezárt küldetések / Re:Társak egy cipőben
« Dátum: 2015. Dec. 08, 19:22:17 »
RÉSZTVEVŐK3. KÖRKRISTÁLY ÁLLAPOTAKÖR KIHAGYÁSOK
Amatsuji Youko Miu    
Fon Seiran
Fujiwara Hanae      
Hatakeyama Momo   
Hino Kagura
Kagami Ai
Masachika Shiki Mio   
Minamoto Shinri
Mizushima Hanabi
Mizushima Shuuichi
Nekomata Hachirou
Raimaru Minashaku
Shihouin Nadeshiko
Shihouin Yuuken
Shinozaki Amine
Shiroichi Anao
Sierashi Katsuo
Ueno Mitsuyuki
Urufu Yashuhiro
Írt
Nem írt
Nem írt

Írt
Írt

Nem írt
Nem írt
Nem írt

Írt
Nem írt
Nem írt
Nem írt

Írt
Nem írt
Nem írt
Írt
Írt

Nem írt
Nem írt
Törött
Törött
Törött

Nem törött
Törött
Törött
Törött
Törött

Nem törött
Törött
Törött
Törött

Nem törött
Törött
Törött

Nem törött
Nem törött

Törött
Törött

0. kör
2. kör
2. kör
0. kör
0. kör
1. kör
2. kör
1. kör
0. kör
1. kör
1. kör
1. kör
0. kör

KIESETT
1. kör
0. kör
0. kör

KIESETT
1. kör

  Felvont szemöldökkel konstatálom az elém tárult szimulációs terem látványát, miután felnéztem tabletemről.
  – Mégis mi… – tekintetemet gyanakvóan vezetem Zanpakutou szellememre. Gyanúm beigazolódni látszott. Valóban Undertaker volt ráfüggve ismét a kapcsolókra, tekerőkre és miegyebekre, melyek a teremben zajló eseményekért felelnek. Mély szusszanással léptem mellé. – Megtudhatnám, hogy mit művelsz, Undertaker? :| – a szellem ártatlan ábrázattal fordult felém. Kíváncsian álltam magyarázata előtt.
  – Úgy unatkoztak… szóval kicsit feldobtam őket!
  – És úgy gondolod, hogy ezzel most nekik is jobb? :|
  – Igen, szerintem hulla jó lett a hangulat – ostoba nevetésére, arcomat kezembe temettem.
  – Menj arrébb! – utasítom a szellemet, hogy hozzáférjek rendesen a panelhez. Panorámából látva az eseményeket, eléggé borzasztónak látszanak. Főleg az a kísértet ház! A szirének kifejezetten jó húzás volt Undertakertől. Csupán a nehézségi fokozatot nem tudom mire vélni tőle.
  – Gyerekzár beillesztése lehet, hogy evidens lenne – jegyzem meg unokahúgomnak, ki folyamatos szemtanúja a szimulációs teremben és annak irányítórészén történteknek egyaránt.


TÖRÖTT KRISTÁLYOS CSAPATOK:
  Akik nem írtak a körben: Miután leereszkedtetek a szirének birodalmába, megpróbáljátok felvenni ellenük a küzdelmet, hogy visszaszerezzétek a kristályaitokat. Azonban a szirének elleni harc cseppet sem olyan egyszerű. Dalaik bűvöletébe estek, és elveszi józan ítélőképességeteket. Noha a halálisteneken rövidebb ideig hat a bűvölés, társaitokat nem tudjátok rávenni az együttműködésre. Fon Seiran, téged az egyik pillanatban még egy Hat rudas fénybörtön is fogságba ejt, mely miatt komoly sérülést szerzel az egyik szirén által. Végül mindannyian közepesen súlyos sérülésekkel, kristályok nélkül vagytok kénytelenek visszatérni a partra.
  Shihouin Yuukent és Ueno Mitsuyukit a 12. osztag 3. tisztje által beküldött speciális alakulat menti ki a vízből, hogy hordágyon elszállítsák őket, amiért a szirének túljártak az eszükön és könnyed megoldást találtak arra, hogy miképpen is tudják harcképtelenné tenni őket.
  A víz ezután tűnik el, a kristályaitokkal együtt. Alig pár méternyi távolságra tőletek pedig újra megjelenik az asztal, rajta a tállal, benne a nagy kupac kövekkel. Az erdő is tovatűnt előttetek. A többieket is mind látjátok, hogy ott vannak.

  Shihouin Nadeshiko: Könnyedén veszed a vérfarkasok elleni harcot, ráadásul még a zanpakutou lelkedet is sikerül együttműködésre buzdítanod. Meg is lesz ennek a pozitív eredménye. Karcolás nélkül tudtok távozni a rengetegből. Mikor kitértek, nem messze tőletek, ott láthatjátok a többieket, és innen már a fal sincs messze, ahová a kristályt be kell illesztenetek.

  Fujiwara Hanae: Te bármelyik irányt is választod (segíthetsz a szirének támadását elszenvedőknek is) vagy folytathatod utadat a 2. osztagossal. Azonban mind két lehetőségnél úgy jössz ki, hogy kristályod eltörik. A vízben a szirének ellen való dulakodás alatt, az erdőben pedig a vérfarkasoktól való menekülés közben ejted el azt.

NEM TÖRÖTT KRISTÁLYOS CSAPATOK:
Urufu Yashuhiro (és Sakura) & Raimaru Minashaku: Nem sikerül összedolgoznotok, mely miatt komoly árat fizettek. Nem sikerült megkaparintanotok a különös alak sétapálcáját, amellyel a csontseregletét irányítja. Sőt, Yashuhirot és Minashakut is közepesen súlyos sérülés éri. Sakurának csak a Zanpakutou lelkében esik kár, de ő forgatójának köszönhetően hamar meggyógyul. Ráadásul a hadakozásban mindhármatok kristálya eltörik!
  Nem is jutnátok ki fenti segítség nélkül ebből a krízisből. Szerencsétekre a legrosszabb pillanatban a helyszín, mint illúzió rebben szét körülöttetek. Sakura és kardszelleme ekkor nagyot nyekkennek a talajon, amiért eltűnt alóluk a kínpad. Mikor körülnéztek, láthatjátok pár méternyire magatoktól a falat, ahova a kristályt kellene beleillesztenetek. Egyetlen kellemetlen velejárója az ügynek, hogy kristály nélkül vagytok mindannyian. 

Kagami Ai & Hatakeyama Momo: Annak ellenére, hogy Kawasemi hozta rátok a bajt, a kidouval remekül sikerült helytállnotok az egyik irányból. A másik oldalról pedig Ai lenyűgöző módon, varázslattal rakja rendbe a seregletet, amiért társában komoly kárt okoztak. Csupán arról feledkezett meg közben, hogy a kristály az ő kezében van, mely a mágia okán apró darabokra törik szét. De legalább sikerült utat csinálnotok magatoknak!
  A felszabadított folyosón, ha tovább mentek, a lehető leggyorsabban, végül a kastély hátában lyukadtok ki, mintha itt nem lenne befejezve a kísérteties épület fala vagy éppenséggel ajtó nélkül hagyták volna a nyílást. Méterekre tőletek pedig ott van a kristályokért ásítozó fal. Szinte egy karnyújtásnyira tőletek. De eleget tapasztaltatok már a helyből, hogy tudjátok. Ez nem így van, belső sugallatotok miatt ösztönösen óvatosságra intitek magatokat.

Minamoto Shinri & Sierashi Katsuo: Katsuo roppant leleményes ötlettel rukkol elő a futóhomokcsempékké vált talajból való kiszabaduláshoz. Kristálya sem bánta a dolgot, amiért az szelleménél volt, így sikeresen kiszabadítjátok magatokat. Azonban miközben ezt végrehajtod, Shinri a hirtelen megváltozott talaj miatt kezéből kiejtett kristálya a villámvarázslatod áldozatává válik. Noha ennek köszönhetően sikeresek kiszabadultok, és miután lepottyantatok mind a négyen, egy csúszdán át a kastély hátában köttök ki, nem is olyan távol a faltól, ahová a kristályaitokat kellene beillesztenetek.

Hino Kagura & Masachika Shiki Mio: Jó praktikának tűnik a lányt megdobni valamivel, azonban egyik eszköz sem éri el őt. Shikinek különösen nehéz tenni bármit is, amiért ő nem tud felszedni semmit sem a maga közelében. Egyedül a kristály volt nála, melyet fel tudott volna használni erre a célra. Latolgathatsz azon, hogy eldobod-e, előremozdítható lehet számodra az, hogy Kagura célba dobásai nem sikerednek túl jól. S miután Zanpakutou szellemed miatt meg vagy kötve, így hát kénytelen-kelletlen áldozod be a kristályodat. Precíz dobással találod homlokon a lányt, minek hatására elveszti az eszméletét. Azonban nagy árat fizetsz érte, a köved három részre törik a művelet miatt. De legalább a Zanpakutouitok kényszeres mozgása abbamarad. Ekkor Soushi Homura felhívja figyelmetek a másik áldozatra is, Kagura kristálya, mely kiesett a kezéből, az most a Lélekölőszellem talpai alatt hevert, összetörve. A talpán lévő sebek noha Shiki reiatsujának hála meggyógyulnak. Ezzel azonban nem tudjátok visszahozni Kagura kristályát. Mihelyst rendeztétek köreiteket, Moujuutsukai hívja fel figyelmeteket az ajtóra, mely ezúttal nyitva áll előttetek. Ha kimentek rajta, akkor a kastély hátában találjátok magatokat. Jó pár méterre a faltól, ahova a köveket kellene beillesztenetek. De kristály hiányában nem sokat értek vele. 

Shiroichi Anao & Mizushima Hanabi: Remekül veszitek a zombi akadályt, Hyozanryuu mesterkedésének köszönhetően sikerül felérnetek a lépcső tetejére, ahol is egy vasajtó választ el titeket a külvilágtól. Az ajtó ugyan nehezen jár, de kisebb biztatás után sikerül kinyitnotok azt. Mikor kiléptek rajta, ismét a szabad levegőn vagytok, előttetek jó pár méterre a kristályokat váró faltól.

Shinozaki Amine & Nekomata Hachirou: Amine, amikor becsapódik mögöttetek az ajtó, ijedtedben elejted a kristályodat. Amaz végiggurul a folyosón majd kopogást hallasz, mintha fokozatosan pattogna lefelé valamin. S végül ezt az egész eseményt lezáró törés hang üti meg a füleidet. A köved sorsa egyértelmű: eltörött.
  De nem csak te válsz egyedül kristálytalanná. A furcsa rendellenességgel telt szobában a hadnagyot terrorizáló szellem, az egyik pimasz tréfája miatt Nekomata is elejti a kövét, mely begurul egy szekrény alá. Mikor lehajolsz azért, hogy felvedd, azt kell tapasztalnod, hiába keresed a tereptárgy alatt kristályodat, színe nyomát se látod. Legalább abban a tekintetben szerencsétek van, hogy a szellem segítségével végül sikerül kijutnotok az épületből. Azonban kőtelenül álltok szembe a nem is olyan messze húzódó faltól, melybe a küldetés eszközét kellene beleillesztenetek.

  – Elérkezett az utolsó feladat! – szólok bele a hangosbemondóba, hogy a szimulációs teremben lévők mindegyikéhez eljusson ez az információ. – Kérem azokat, kik elvesztették a kristályaikat vegyenek magukhoz egy újabb követ a tálból. A kőnek továbbra is a halálistennél kell lennie. Így Sierashi Katsuot is megkérném, hogy a kristályt vegye át a Zanpakutou szellemétől. :| A feladat pofon egyszerű innentől kezdve. Helyezzék be a kristályt a falba! Sok sikert!
  A gyakorlat hátralévő instrukciói után, természetesen nem hagyom cserben a kristály nélkül maradtakat. A vezérlő segítségével megjelenítettem előttük az asztalt, rajta a kövektől roskadozó tállal. Így ők is ki tudják venni a részüket a hátralévő röpke feladatból.
  A hátamban lepottyanó papírstóc miatt meglepetten fordulok meg. Eszembe se jutott, hogy ez Undertaker újabb pimaszsága. Eldöntöttem, többet nem mehetsz Meiou-san közelébe! :| Miután felszedtem a papírokat, majdhogynem el is dobtam azokat mérgemben. Undertaker már megint a pult irányítójával játszadozott. Betöltve egy félkész programot ezáltal, ami a Lelkek királyát szidva sem óhajtozott kikapcsolni. Unokahúgom rögtön a segítségemre segített, habár kérdéses volt, hogy mikor sikerül a programot visszaállítanunk az alapértelemezett formájába.

  Az alapvető információk elcsendülése után a kristálytörés elszenvedői sem maradnak hoppon. Megjelenik előttük az asztal, ahol magukhoz vehetnek egy újabb követ, hogy az utasításnak megfelelően belerakhassák azt a falba. Egyszerűnek tűnik a feladat, de eddig semmi sem volt könnyű számotokra. Mikor elindultok a fal felé, hat méretes sárkány állja utatokat. Az elszeparálódás miatt hármas csoportot tesz ki mindenki egy-egy sárkány előtt.


(click to show/hide)

(click to show/hide)

(click to show/hide)

(click to show/hide)

(click to show/hide)

(click to show/hide)

(click to show/hide)

A KRISTÁLYFAL:
  Amint a hármas-hármas csapatok túljutottak sárkányaikon, mostanra szabaddá is vált az út mindenki előtt a falhoz. Nincs több megpróbáltatás, nincs több csapda. Már csak annyi van vissza, hogy beillesszétek a kristályokat a kirendelt helyükre!

  – A köveket egyedül azok képesek automatikusan beilleszteni a falba, akik egy kört sem mulasztottak a játék folyamán. (Tehát, akinek a táblázatában a Kör kihagyás résznél 0 szerepel.) [Ezzel kapcsolatban mindenki számára kiküldtem egy Privát Üzenetet!]
 – Aki csupán egy kört mulasztott a játék során, annak megvan a lehetősége, hogy megpróbálja beilleszteni a kristályt a helyére. Arra kérném a próbálkozókat, hogy szigorúan feltételes módban írják le ezt a részét a postjuknak. Ugyanis megvan a maga módja, miként lehetséges ez. Mindenki írja le, hogy a karaktere mit gondol erről és miként próbálkozik meg a kristály behelyezésével. (Maximum 2x-er próbálkozhat mindenki!) Hogy valóban sikerült-e, avagy sem, az majd az értékelésnél ki fog derülni!
  – Akinek ez már a 2. kör mulasztása volt, azoknak egyáltalán nem sikerül beilleszteni a követ a falba. Újból széttörik a kör alatt, vagy nem jönnek rá a beillesztés módjára. Arra kérem azokat a játékosokat, kiknek a karakterei ebbe a kategóriába tartoznak, ezt vegyék figyelembe!


Határidő: 2016. január 31. éjfél

(click to show/hide)

(click to show/hide)

14
12. osztag / Re:Laboratórium
« Dátum: 2015. Nov. 03, 21:16:51 »
[[ Viszlát Juunibantai! ]]

  Komoly kísérlettel foglalkoztam a napokban. Egy roppant kényes műszer összeállításán dolgoztam, melynek tervrajzát sokadára futottam át a reggel folyamán. Mégse jövök rá a hibára, ami miatt megtorpantam összeillesztésénél. A reggeli kávé mellett gondoltam frissebb leszek, mint múlt éjszaka és jobban átlátom a terveket. Tévedtem. :| Már roppantul vártam Heisuke-kun szolgálatba állását, mikor az órára néztem a mai reggel során többedszerre. Mint eddig, most is azt vonom le, hogy késik. Holott ez nem kimondottan volt szokása ez idáig, késlekedésével pedig kezdte aggodalmamat kiváltani. Már fontolóra vettem, hogy Onodera-san korareggeli túlbuzgóságát lekötöm azzal, hogy Heisuke-kun felkeresésére küldöm, illetve a Megfigyelőrészleg előnyei kihasználása is felmerült gondolataimban. Végül mindkét opciót elvetettem, helyette maradtam annál a nevetséges érzelemnél, hogy bízok benne és nem sietek el semmit sem.
  Éppen újabbat kortyoltam bögrémből, amikor a lélekmobilomon az üzenetjelző felcsipogott. Ahogy a képernyőre pillantottam láttam, hogy Heisuke-kuntól jött a levél. Felnyitottam a telefont, hogy elolvashassam az üzenetet, melynek sorait hitetlenkedve futottam át. Bögrémet visszahelyeztem az asztalra, majd a mobilon jeleztem neki, hogy a társalgóban találkozunk, aztán a zsebembe csúsztattam a tömegkommunikációs eszközt. Míg távol vagyok, Miyaji-sanra bíztam a részleg elirányítását.
  – Heisuke-kun – nagyokat lépve sietettem meg lépteimet, tekintettel voltam a villámtánc használati tilalomra, amit még én magam vezetettem be annakidején: okkal. :| Amint beléptem a szobába rögtön bele is kezdtem gondolatim kinyilatkoztatásába. – Remélem, alapos magyarázatod van arra, amiért félbe kellett szakítanom a reggeli kávézásomat és roppantul bízok abban is, hogy komoly oka van annak is, hogy nem jelentél meg a megbeszélt időpontban Yuurei-hojoin kutatás egyeztetésén, mert… – szavaim elakadnak, ahogy Heisuke-kun egy hivatalos parancs fő oldalát lengeti meg előttem. Kiveszem a kezéből az iratot, hogy közelebbről is átfuthassam ezt. A papír 12. osztag termék, éghetetlen lap. Rengeteget dolgoztam kivitelezésén, így ezt bárhonnan felismerem. A megfogalmazás hivatalos, minden bizonnyal az 1. osztagból származnak a ráírtak és az aláírás is unokahúgomhoz köthető.   
  – Ez eredeti – vonom le a kegyetlen igazságot. – Biztosan nem követtél el semmiféle kihágást? Vannak mostanában emlékezetkieséseid? – lépek közelebb, megragadva a fiú vállait, komoly tekintettel nézek szemeibe. Őszinte válaszokat várok el tőle, bár biztos vagyok, hogy benne nem kell csalódnom. Tudtommal nem él olyan hétköznapokat is károsító anyagokkal, mint az alkohol vagy egyéb agymódosító szerek, ami miatt a részleges amnézia bekövetkezhetne.
  Miután elengedtem Heisuke-kunt, az oldalamra kötött kisebb övtáskából veszem elő tabletemet. Melyen keresztül csatlakozok a központi számítógéphez, így ennek segítségével könnyedén utánajárhatok ennek az egésznek. A keresés, amelyet pár kattintás után elindítok, előbb-utóbb megjeleníti a kívánt adatokat. Heisuke-kun előtt se leplezem a miniatürizált számítógép eredményét. Amit látva, részemről nem tetszést váltott ki. Eddig a papírok és a számítógépes adatok is Heisuke-kun ellen vannak. 
  – Urufu Mae – ismétlem el a nevet ridegen. Túl sok gondom van vele mostanság. – Engem kifejezetten érdekel, azaz apróság, hogy Urufu Mae, mit keresett az 1. osztag Beosztó szekciójánál – megvető fintor ült ki arcomra, ahogy felidézem magamban, milyen gondjaim akadtak manapság azzal a nővel. Hölgytársaimról nagy általánosságba véve sosincs rossz véleményem, azonban lassacskán ő is kezdi kiérdemelni a kivételes helyzetét. Hogy szándékosan nem képes egy név memorizálására vagy valóban orvosi a problémához köthető, még nem jöttem rá, holott most járom a pszichológiát az egyetemen. :|
  – Ez minden bizonnyal egy félreértés lehet, Urufu Maét személyesen is ismerem, nem éppen a nevek elkülönítéséről híres. Talán csak egy apró véletlen műve volt. Gyere, elmegyünk a kapitányhoz, személyesen akarok eljárni ez ügyben – szeretném hinni, hogy valóban így van, azonban ott van, azaz apróság, hogy Yoriko-chan nem szokott gondtalanul aláírogatni papírokat. Már pedig ez most az osztag érdekeit érinti, igen komolyan. Heisuke-kun az ékesebb koponyák közé tartozik, elbocsátása egy másik osztagba, roppant nagy hiba lenne. Nem is beszélve arról, hogy mekkorát fog romlani emiatt a Juunibantai teljesítési statisztikája. Ráadásul nem egy kollektív kísérletünk kerülne ezáltal vakvágányra. Ebbe bele se akartam gondolni!
  Mindenesetre, biztos vagyok benne, hogy Yoriko-chan meghiúsította volna Urufu Maét, ha arról van szó. Aggaszt, hogy mégse tette. Nem gondoltam volna, hogy az a nő, képes a hátbatámadásra és aljas cselszövések kereteiben képes csak megmutatni méregfogainak fehérjét…
  A kapitányi irodába vezető út során magam engedélyeztem Heisuke-kun mozgását az épületen belül, miután felvette a szükséges védőöltözetet. Sajnálatos módon be kellett érnie a vendégeknek kikészített méretekkel, jelen helyzetben túl nagy kitérő lett volna az öltöző. Csupán az időnket vesztegettük volna azzal. Így, amint Heisuke-kun magára öltötte a védőruházatot, célirányosan mentem az iroda felé. Várakozás nélkül kerültünk sorra, hiszen nem bejelentés alapján érkeztünk, hanem mint tisztek, osztagügyekkel kapcsolatban kerestük fel Yoriko-chant.
  Bekopogtam az ajtón és amint megkaptuk rá az engedélyt, kinyitottam azt, azonnal előrementem, kicsit hevesnek mondható léptekkel. Megálltam a kapitány asztala előtt, majd leraktam elé a papírost, melyet még Heisuke-kun nyújtott át nekem.
  – Yoshida taichou, elnézést a zavarásért, de roppant fontos ügyben járulunk most ön elé. Urufu Heisuke-san osztagunk roppant szorgalmas tagja az alábbi levelet kapta a minap. Szeretném, ha áttanulmányozná és igazolná, hogy ez az egész egy félreértés – vázolom fel előtte az ügyet, mely okból érkeztünk. Feszülten néztem Yoriko-chant, miközben válaszára vártam.
 

15
12. osztag / Re:Megfigyelő részleg tornya
« Dátum: 2015. Nov. 03, 21:14:20 »
[[ Ne úszkálj télen!
(NEM VAGYOK BETEG!! :x ) ]]

  Némán nézem végig, ahogy a különfejlesztési lélekmobil modellt lerakja az asztalra tiltakozás gyanánt. Mondván a 12. osztag rendszere nem megbízható ilyestéren – szerinte. :|
  – Ezek az üzenet elsősorban a 12. osztag Megfigyelőrészlegéhez futnak be. Itt szűrjük a levélszemetet és a valódi lényeges üzeneteket. Egy mobillal küldött találkozó időpontja mindenképpen eljutna hozzám. :| Ráadásul ez a modell általam kiépített, sokkal gyorsabban futtatja a háttéralkalmazásokat, kevés tárhelyet foglal maga az operációsrendszere és sokkal szélesebb a hatósugara, így míg más lélekfonok nem rendelkeznek térerővel, addig ez nagyvalószínűséggel igen – ez az első széria az általam összerakott új lélekmobil példányokból. Kissé rosszul ért, hogy ilyen egyszerűen félrehajította. Nem mintha elismerésre vágynék vagy valami, hiszen ez csak az egyik kísérletem végterméke, mások szemében holmi eszköz. Nem várom el, hogy mások is oly’ rajongással legyenek a Juunibantai által összerakott műszerek iránt, mint ahogy az osztagban sokan mások, vagy akárcsak én.
  – Természetesen, 1930. április 03. Csütörtök délelőtt 11 óra 22 perc és 43 másodperckor – nem értem miért van úgy oda, ez csak egy dátum, teljesen normális, hogy tudom. Bár így, hogy jobban belegondolok, nem, ez cseppet sem normális. ._.” Habár roppant kellemetlen időpont volt az életemben, amikor a Taichou mellém rendelte Meiou-sant kisegítőnek a sokadik félresikerült bombákkal kapcsolatos kísérletem után. Bármennyire is állította, hogy segítség gyanánt rendelte mellém, inkább büntetésnek éreztem ezt a kapitány részéről. Ténybe tény, mostanság érzem hiányát annak, hogy nincs, aki rendszeresen utánam hozza a kísérleti anyagok adatait vagy összeszereli a nem túl nagy szakértelmet igénylő eszközöket. Nem mintha nem tudnám nélküle megoldani, de sok időt spóroltam meg vele, amit többnyire elvitt az, hogy figyelmemet elvonta rendszeres humorosnak szánt túlkapásaival. Szóval mindezeket összevetve, nem, cseppet sem helyénvaló, hogy egy ilyen dátumot ugyanúgy kívülről fújok, mint például a Világháború jelentősebb eseményeit, hányadikán is kezdődött pontosan? Hát ez, roppant kiábrándító! ._.”
  Csupán lesújtó pillantással illetem, mikor rádöbbenek, hogy ezzel az idézett dátummal pontosan aláültettem jókedvét. Hogy nem vettem észre a játszadozását?! :| Lankad a figyelmem, biztosan a nátha az oka.
  Orrfújásomat követően nehezen tudom legyűrni azt a mélyről jövő ingert, hogy a váladékkal eláztatott papírt hozzá ne vágjam Meiou-sanhoz. Szerencséjére sikert arattam érzelmeim felett, és nem, nem csodáknak köszönhette, mivel azok amúgy sem léteznek. Hanem az aktívan jelenlévő önuralmamnak.
  – Elfelejtette a legfontosabb dolgot azzal, hogy elhagyta a Juunibantait, Meiou-san. A 12. osztag tagjai nem felejtenek :| – komolyan nézek rá. – Soha – teszem hozzá nyomatékosítás kedvéért, mindeközben kidobom az asztal melletti szemétgyűjtőbe a használt zsebkendőt. Örültem volna, ha határozottnak szánt szavaim során nem rekedek be, mert így roppant kellemetlenné vált a szituáció.
  Nem hallgatom végig Meiou-san az aznapi időjárásról szóló ecsetelését, hiszen sokkal fontosabb ügyet kell intéznem, méghozzá végrendeletem megírását. Így csak orrom alatt dünnyögve jegyzem meg saját véleményemet értekezésével kapcsolatban, mint például a köhögésre is közlöm neki, hogy lehet, hogy most nem köhögök úgy, de holnapra már az is lehet, hogy igen.
  Míg a végrendelkezésem megírásához szükséges eszközöket igyekszem előkeríteni, mármint itt már erősen érvénybe lép itt a múltidő, ugyanis a gravitáció és a Pneumonia kombinációja úgy tűnik, előszeretettel húzza keresztül számításaimat, melyek együttese miatt nem tudom szándékomat végrehajtani. Meiou-san indoka, amit mentségül hozott fel azért, hogy ezúttal miért lépte át az egy méteres hatósugarat, elhúzom számat.
  – Egy apró eséstől nem törtem volna el a fejemet – jelentem ki szemrebbenés nélkül. Nem fogok hálálkodni, habár minden bizonnyal az a célja, hogy ezt kierőszakolja belőlem. Még mit nem! Ugyan nem fogok egy férfi előtt így megalázkodni! :x S cseppet sem javított helyzetén, amikor magához vette a tollat, melyet még kedves unokahúgom ajándékozott nekem. Neheztelve néztem fel Meiou-sanra, ahogy szavaim ellenére sem adta vissza az íróeszközt, ráadásul tipikus férfigondolkodásával szánalmas következtetéseket vont le.
  – Szálljon le a földre Meiou-san, mi okból tennék ilyet? >.> – szólom meg gondolatmenetét, jelképesen még a lábát is megtaposom, hogy tudja, ez már a zaklatás magas foka, amit művel. – A végrendelet megírását a halál beállta előtt kell megtenni, különben mi értelme lenne az egésznek? Szóval engedjen el és add… adja vissza a tollamat. :| A végrendelkezésem megírása közben pedig láthatja, hogy a betegség nem akadályoz életem utolsó pillanatáig is helytállni a kötelezettségeimnek. Az ismétlés meg… meg, a tudás anyja! :| Csak ellenőriztem őket – tekintek ki oldalra, hogy ne lássa arcomon a bizonytalanságot, mely emiatt az állítása okán felmerült bennem. Ezt nem tudtam teljes határozottsággal tagadni, mert valóban többször kérdeztem rá egy-egy dologra a mai nap folyamán, mint egészséges állapotomban tenném. – De kérem, haldoklok, ebben az esetben ez normálisnak mondható – jutok el a végső kikövetkeztetésre ezzel kapcsolatban.
  A Pheumonia aljas hatásai és Meiou-san tettei miatt egyre több csorba esik büszkeségemen. Miközben újabb zsebkendőért nyúlok, hogy kifújhassam az orromat, rekedt hangon közlöm Meiou-sannak a tényeket, miszerint elég kevés a valószínűsége, hogy túlélem a betegséget, és nem felejtem el azt is hangoztatni, hogy a végrendelet megírása addigra már késő lenne. Illetve természetesen nem hagyom ki, hogy még mindig túl közel van és továbbra is korlátozz szabad cselekedeteimben! >.> S nem győzök tiltakozni sem, nem csupán hangom felemelésével, ami eléggé megerőlteti hangszálaimat, hanem fizikálisan is. Mozdulataimat berekesztem, amikor ez a megveszekedett majdhogynem leejt. Egy pillanatig eltűnődök azon, hogy netalántán a szenvedésektől akar megkímélni. De akkor el kell keserítenem: ragaszkodom a végrendelethez. Egyáltalán nem örülök annak, hogy Meiou-san kezében van az életem. :|
  – Vagy szándékosan leejthet >.> – teszem hozzá mondókájához, amint észhez térek átmeneti rémületemből.
  Már éppen sikerült Onodera-sanban felébresztenem tettei nyomán a bűntudatot, de hiába mondtam neki, hogy hívassa a Karbantartókat, egy tapodtat sem mozdult. Nem győztem felfogni ép ésszel ezt az anarchiát, ami a részlegen uralkodik olyankor, ha Meiou-san huzamosabb ideig tartózkodik itt. ._. Most is, ahelyett, hogy rám figyelne Onodera-san, Meiou szavait lesi és arra vár, hogy válaszolt adhasson neki. Istenem férfiak! :x
  Tüsszentésem az igazolója a felmerült negatív gondolataimnak a hímek kapcsán. Rosszalló pillantással nézek Meiou-sanra, miközben odaadja a zsebkendőcsomagot, melyből kihalászok egyet, hogy felfoghassam az orromból folyó váladékot.
  – Még mit nem! Tegyél… tegyen le, tudok járni a saját lábamon! – tiltakozom. Nem áll szándékomban szavainak eleget tenni, habár kezeimet már csak a higiénia tessék-lássék meglétéért törlöm meg egy száraz papírzsebkendőben. Csak van annyi esze, hogy nem próbálkozik az előbbihez hasonló mutatványokhoz, különben alapos okom lenne azt feltételezni, hogy valóban a halálomat kívánja. Döbbenten tapasztalom, hogy cseppet sem tréfált az előbb, amikor előrehajolt, hogy a fiókomban matathasson. Ha nem tartottam volna fontosnak a még meg nem írt végrendeletemet, makacsul álltam volna ellen így is. :| De ennek hiányában kénytelen voltam megkapaszkodni vállaiban, hogy ne essek le.
  – Ha a kulcson kívül bármihez is hozzáér a fiókomban, nem állok jót magamért – nem igazán törődök azzal, hogy fenyegetésem jelen állapotban nem kimondottan hihető. Habár ebből a magasságból elérném Undertakert minden bizonnyal fordítanék jelen felálláson. :| – Kettőnk közül ön fog lepihenni Meiou-san és nagy valószínűséggel örökre, ha nem tesz le azonnal! >.> – sziszegem, majd a részlegtől való távolodás során nem felejtek el intézni egy megvető pillantást Onodera-san felé. Ezért nem helyénvaló bízni a férfiakban, nem elég, hogy elárulnak, még hátba is szúrnak! :x
  Az irodám kinyitását kelletlenül tűröm, miután sokkal biztonságosabb helyen vagyok, nevezetesen a szoba sarkában lévő ágyban, mielőtt menekülésre merné adni a fejét, megragadok egy nagyobb adag szálat a hajából. Hiszen tudniillik a nemesek roppant kényesek öltözetükre és frizurájukra, és azzal húzom közelebb, amiért hangom rekedtsége miatt nem tudok kellő hangerőben beszélni éppen.
  – Ha bármi is eltűnik az irodámból halott vagy, Meiou – közlöm a házi szabályokat, ami az irodában vannak érvényben. Csak ezután engedem el, már csak azért is, mert egy nagyobb horderejű tüsszentés taglóz le ismét, mely ellen alig tudom felvértezni magamat papírzsebkendővel. – És most adja vissza a tollamat, és hozzon ide egy papírt az asztalomról. Jobb oldalt talál üres lapokat és valamit, amin írhatok – amint túlvoltam légútjaim rendezésén. Hátradőlök az ágyamban, míg remélhetőleg Meiou-san a kérésemnek tesz eleget. Kifejezetten megkönnyebbülésként ér, hogy sajgó fejem ebbe a kényelmes pozitúrába került. Homlokomra fogok bal tenyeremmel, miközben körülnézek a fél sötét szobában, mikor is megakad tekintetem Meiou-sanon és a körülötte lévő kék árnyalatban játszó virágok sokaságán. Döbbenten pislogva nézem a jelenetet, de ahelyett, hogy a virágok mibenlétén tűnődnék, egy másik apróságon akadok fent.
  – Milyen gyönyörűek a hortenziák körülötted – egészen elámulok a szépségükön, alig tudom levenni tekintetemet róluk, még kezemet is kinyújtom, hogy megérintsem az egyiket.

Oldalak: [1] 2 3