Üzenetek megjelenítése

Ez a szekció lehetővé teszi a felhasználó által írt összes hozzászólás megtekintését. Vedd figyelembe, hogy csak azokba a fórumokba írt hozzászólásokat látod, amelyekhez hozzáférésed van.


Témák - Sachiaru Masaki

Oldalak: [1]
1
Nem Játékos Karakterek / Nincs taper a karira!
« Dátum: 2017. Márc. 20, 00:29:30 »

Név: Sachiaru Hiroto (幸有る 洋人 – óceáni ember)
Teljes név: Sachiaru Seishinosuke Hiroto Keishou (軽捷 – éles eszű)
Kaszt: vaizard
Születési dátum: 1527. 03. 18.
Kor: 489 (16-nak néz ki)
   ~ Ember: 8 év
   ~ Lélek: 481 év

Nem: férfi
Magasság: 181 cm
Súly: 65 kg
Hajszín: világosbarna
Szemszín: zöldeskék

Család
   Teruo Sachiaru (fia)
   Amatsuji Amane (felesége)
   Sachiaru Masaki (bátyja)
   Fujiwara Ranshin (apja)
   Suwa Oozora Himeyuri O-Ren (anyja)

Kinézet
Tinédzser fiú benyomását kelti. Testvéréhez és édesapjához hasonlóan elenyésző mértékben öregedett. Mindössze tizenhat éves suhancnak néz ki.
Vállig érő, borzas, világos barna haja van. Szemeit édesanyjától örökölte. A zöld és kék közötti határvonalon egyensúlyozik. Bizonyos szögben az egyik, bizonyos fényerősségnél a másik szín érvényesül.
Nyurga, kifejezetten fiús testalkatú. Az izmokból származó nyers erőt kiválóan pótolja hajlékonyságával, amitől mozgása könnyed, gyorsasága pedig kiemelkedő. Harcmodorában, ennek megfelelően fürgeségére hagyatkozik.
Halálakor keletkezett hegek borítják mindenhol testét, melyeket gondosan rejteget a külvilág elől. Nyakát szereti eltakarni kendővel, vagy magasabb szegélyű kimono-val. Többnyire bőrkesztyűt visel, ha kilép az utcára. Az egyetlen heg, amit nehezen tud elrejteni az arca bal oldalán éktelenkedő - járomcsonttól állcsúcsa felé tartó – hosszanti vágás, amit testvére okozott karmaival.

Jellem
Meglehetősen labilis. Belső lidérce aktív jelenléte miatt folyamatosan ingadozik hangulata. Heves dühkitörésektől szenved. A benne munkálkodó erőtől gyakran ordítozik, üt, rúg, másokat kínoz. Örömét leli az értelmetlen vérrontásban.
Azokban a pillanatokban, amikor teljes mértében ura érzéseinek, meglehetősen kimért, csendes, tisztelettudó szolgálója urának. Ellenkezés nélkül teljesíti szeszélyeit. Nem kérdőjelezi meg döntéseit, hanem azokat legjobb tudása szerint hajtja végre. Tetteiért vállalja a felelősséget. Minden lidércként elkövetett kegyetlenséget beismer, amitől komoly bűntudattól szenved.
Ezzel szemben családja és barátai társaságában, újra gyerekként viselkedik. Kényeskedik, hisztizik, durcázik. Sokkal élénkebb társaságukban. Rengeteget beszél, mosolyog, nevet, izgága suhancként fészkelődik, igényli és adja a szeretgetést. Igazi kiskirályként teszi az agyát, hátha megkapja, akár hízelgéssel, akár sírással, amit szeretne. Másrészt rokonaira felnéz, példaképként tekint rájuk. Csillogó szemekkel képes őket utánozni, hallgatni az utasításaikat és teljesíteni kéréseiket.
Bátyjával ellentétben szereti a társaságot, főleg annak középpontját. Imád parádézni és élvezi, amikor rá figyelnek. Meglehetősen szókimondó, gyakran kegyetlenül őszinte. Testvéréhez hasonlóan lobbanékony természete van. Könnyen kihozható sodrából és olyankor jobb futni, mert nem áll meg a szóbeli vitánál.
Nagyon könnyű lekenyerezni. Szereti a hasát, főleg az édességet. Még gyerekként szokott rá, hogy neki adja testvére a nyalánkságokat, így gyakran megesik elvárja, hogy felkínálják neki mások a saját részüket.
A figyelmét nagyon könnyen le lehet kötni antik fegyverekkel, harcművészeti bemutatókkal, vagy harcosokról, legendákról szóló történetekkel.

Zanpakutō
>>LINK<<
Kinézet: Teljesen megegyezik kinézetében az emberi életében kapott tachi-jával. Édesapja kovácsoltatta neki és lélekként ennek hasonmása született meg lelkéből.
Fegyverét a hátára erősítve hordja. Derekára van vízszintesen fektetve. Gyakran megtévesztheti vele ellenségeit, amikor köpenyt visel.
Név: Anrui (néma könny, 暗涙)
Fajta: víz
Parancs: Ochiro! (Hullj!)
  • Belső világ: Hegy belseje. A barlangrendszer közepén hatalmas csarnokot vájt magának a víz. Ennél fogva a termet kristálytiszta kasztvíz lepi el.
  • Kinézet: Aranyszínű koi ponty. Visszhangként hallja szavait. A víz enyhén, centrikus körökben hullámzik, amikor beszélget vele.
  • Nem:
  • Emberi alakja: Nem mutatta meg.

Shikai
>>LINK<<
Kinézet: Vékony, egyenes pengéjű, víz felületeként áttetsző, pehelykönnyű kard.
Képesség: Testvéréhez hasonlóan kardforgatás az erőssége, ezért zanpakutō-ja is ezt hivatott támogatni. A kard pengéje vízből áll. Szilárdságát befolyásolhatja a vízmolekulák penge mentén történő mozgatásával. Tehát a támadási felületen hirtelen keményebb lehet a kard ellenállása. Ennek ellentéteként, viccelheti meg ellenfelét azzal, hogy átesik fegyvere sajátján, ha onnan arrébb parancsolja a molekulákat.
A környező vízfelületekből minimálisan növelheti a penge hosszát, vagy szélességét. Értelemszerűen hirtelen 5 méteres lándzsát nem képes belőle fabrikálni.
Támadások
  • Keikan (Hegyi patak, 渓澗): A penge hossza az alap képességgel ellentétesen hirtelen nyúlik több métert. Maximálisan 3 méterre ér el, de pár másodpercen belül eltűnik. Hossza mellett formája is alakítható – például duplázható a penge, kisebb kampók állhatnak ki belőle, vagy több felé ágazhat -.
  • Kakou (Tölcsértorkolat, 河口): A penge nem hosszában, hanem széltében formálható. Kisebb pajzsként használható, de maximálisan akkora méretűre nyújtható, amekkora a kardforgató.

2
Karakura / Klónok vonszolása
« Dátum: 2016. Jún. 03, 00:18:53 »
Vontattam ezerrel a szaros eb zsinórt, hátha azt a vércsapoló lajhárt kibaszott durván lefölöző odúőrző radarállomást, végre ráveszem, megemelje a selyemvánkosra forrasztott virgácsait és végre elszállingózhassunk csatangolni. Már kurvára tele volt a puttonyom, szünetmentesen kellett keresztül talicskáznom a retkes porfészken, mert rohadtul nem lézengett benne a mozgás leghaloványobb szándéka sem. Marhára nem a leprás boldogság mignon-tól szökött Mekkába a vérnyomásom, hanem attól, hogy az a nyálzó képű szőrtenyészet minden egyes napon tükörfényesre suvickolta a dzsuvás parkettát, annyira kurvára meg se akarta moccantani a bokaficamát! Fogta betolta a döglött menyét pózt és flexelhettem vele a kuplerájt, mert rohadtul nem vette a tipli lapot.
Engem meg kibaszottul nem hatott be ezzel a vernyogó picsa sztrájkolással, szal minden tetves napon elcibáltam a kifingott tetemét a dobozoldából. Velem rohadtul nem szívózott, csak, mert kurvára bele van zúgva a puccos durmoló dobozába! Azért is kipenderítettem a picsáját, egyeneset a zöld gyeptéglára, ahol mindig rohadt rejtélyes módon feltámadt hamvaiból és meglódult fossá hugyozni az összes tuskót. Kurvára kezdem azt halluzni, ebben is azoknak a szektás fehér népeknek az átok humbukja van, amit még Rinya varázspálcájával aggattak a nyakamba. Baszottul csűrném magam pofán, ha behatna a környezetemben tespedő dögökre is. Az hót ziher, marhára nem okozna sokkterápiás vergődést, ha ez lenne a szitu. Akad prém alapanyag zsákszám a csehóban…
A nyamvadt bolhazsák navigáló ügetésével császkáltam a tetves parkban. Kézben lóbáltam marhára ráérősen a kötelet, sárga korongnak maflást betoló pápaszem a képemen, meg nyomattam a kamcsatkai füstjeleket a bűzrúdból. Kibaszottul nem hozott semmilyen baszakodás zseblázba. Rohadtul eregettem akármilyen szarakodást levezényeljen a főnix szuka, max bekárogtam a lúzernek, aki engem kóstolgatott, hogy merre keresse a szotyi héjakat a csesztetésem helyett. Kizárólag akkor károgtam oda parabola antennának, ha túlzásba vitte a szívózást, vagy valamelyik betonszaggató frászt kapott a rasnya pofájától. Vágtam, hogy lócitromot se akar lekapni a heréiről, de azért, kaparássza hol lézeng az a tetves határ, ha már folyton űrből tesz a házirendre.
Ahogy ebben a kurvára idilli nyomulással rongyoltunk a zöld övezetben, egyszer csak olyan döglégy lézengett be a retkes képcsövembe, menten sztrókot zsebeltem! Baromira magasra tenyészett, sárgaságot kapott ficsúr curikkolt a dzsindzsásban! Kapásból félbe roppantottam a redvás kátrány ellátómat a kibaszott idegtől. Annak a göthös naplopó siheder kamu gépnek a bitumen pályába építendő körvonalait ezer meg egy kínai zacskós leves receptből kihántoltam! Akármilyen elbaszott napszakban és távolságban kimazsoláztam, mert még egy ekkora tangalopkodó kókler nem kavargott ebben a leprás éterben, mióta humanoid balfékek potyognak az almafákról!
Kibaszottul nem csűrtem a redvás idő morzsákat tökörészéssel, hátha megest köddé válik a hálátlan gyökér fajzata! Ezerrel meglódultam a pofájának és olyan kibaszottul lüktető érhálózattal a halántékomon csimpaszkodtam rá a fülére, marhára az esélynek a látszólagosan ide köpött jelzése se villogjon a lepattanásnak!
- KEH! – Szorongattam össze a pofámat ne szakadjon ki belőle tíz évre elegendő káromlás. - Szaszt se löksz a rokonodnak hálátlan fattya?! Várjá, kificcentem! Megest egy muff tangájában hagytad a kibaszott mobilodat, NEH?! –
Nyomattam hónalj kalodába a képét és lódultam meg a leprás kégli felé. Kibaszottul jött egy rohadtul bőre eregetett nyígással, mi a fapados máltai sólymot kergetett eddig, hogy kurvára nem lökött életjelet a pofájáról.
- Hova a bivalybasznádi tolvajtempós Wilhelmina bibircsókjába teleportáltad a taposni való képedet?! Kurvára jössz egy rohadt sztorival, merre tekeregtél idáig! Mi a picsáért nem csörrentettél fecnit?! Asszed ez kibaszott muris, hogy baromira nem vágom kifingtál, vagy csak kómázól a sitten?! Mikor a rohadt naphullásba üt már léket a koponyádba, hogy kibaszott Casanova züllés mellett, tán itten rohad valaki, aki aggódik a pofádért?! –
Úgy felkallódott bennem a pumpa, hogy oda se bagóztam mit picsog, vagy épp kurvára amnéziás suttyónak tettetni magát és baszottul tagadja ki a franc lenne. Baszott idegsokkosan horkantam a kamuzására, miközben löktem a kém műhódnak füttyentést, hogy vontassa a csülkeit, mert kecóba csűrjük ezt a lúzert!

3
Karakura / TarzanElla Karakura-ban
« Dátum: 2016. Máj. 14, 22:20:04 »
Hamarabb léceltem le a placcról, hogy beszeleljek az egyik csehóba elrinyálni a sensei vackait. A vén trottyos mindig engem csicskáztatott, hogy ciheljem el neki a postát, mert én olyan kurvára ráérek és tök mindegy a zsizsikes centrum baromira kiesik a menetelésemből, azért kanyarogjak arra. Fel kellett az unokájától markolnom a szajrét, amit vágtam, hogy azért, mert a kis fruska paradicsomlés sikongató frászkarikát kapott, amikor betoltam a rasnya képemet. Lecsűrtem légycsapóval rám van gerjedve, mint mágnesre a merőkanál, meg a vén bugris koponyájában egy korban tipeghettünk, csak az a cink, ennél rohadtul többet nyomtam évjáratban. Meg ne szívassanak már, majd pont a szegről végről lecsorgatott rokonomat dobom batyumba. Arról nem károgva hányszoros nyuggerként rontanám be szerencsétlen csitrit! Nem is szoktam köpni neki semmit a szasszon kívül, véletlen se zendítsen rá fangörcsben rángatózni. Felmarkoltam a tököm se tudja milyen rühes reklám szarjait tatkernak és húztam a francba.
A suskával zsebben szaggattam végig a zöld placcon. Ha már ilyen rohadtul ráértem, akkor beforgolódtam jégkását venni. Már kint strihelt a kedvenc árusom, szal nyúltam tőle egy adaggal. Baromira csíptem, ahogy lezsibbasztotta a koponyámat, meg addig se káromkodtam a sok tapló sügéren, akik telibe akartak gázolni, mert nekik baszottul létszükséglet a buzi-fónjukat bújva császkálni és minden gyíkarcot felbökni. Aszittem egy-két nyomoronc végbelébe dobbantom azt a szart, miután a kurvára tapló pofámat se voltak képesek bemérni, csak nekem rongyoltak.
Már a milliomodik „szomorodjál-meg-tetűláda” matricát biggyesztettem fel, amikor az egyik szemközti susnyásban olyat láttam, menten gigára szaladt a redvás szívószálam. Bestoppoltam a placc közepén, mert szarok bele, hogy útban pöffeszkedem. Többi szarházit se hozta lázba arrébb kolbászoljon, akkor én minek erőltetném be a pofámat?! Lecövekeltem, oszt onnan csekkoltam a szöszi törpét, ahogy Tarzan fokozatban kúszott a nyamvadt kórón. Kurva kitartóan lófrált egy szőrös istencsapása után. Mit ne károgjak, kurvára tapsorkán a kis szarosnak, mert rohadt ügyesen kúszott, de a többi csicskának nem tűnik fel, hogy egy taknyos veszély zónában lézeng?! Meg úgy mellékvágányról bezúzva, hol a gecibe van az őse?! Akárhogy sasoltam egyetlen mukeszt, vagy nyanyeszt se csekkoltam, aki a kölke után nyígott volna. Rohadt baró! Nem para, belöktem a kibaszott laza vagyok szürcsölésem, oszt sasoltam, mikor akar leföldelni a lurkó. Abban a pillanatban megindult a humusz felé, belőttem a rakétákat. Képemre akasztottam a flamót, aztán felcsimpaszkodtam az egyik rőzsére. Onnan csaptam le a pisis gatyájára, be ne gyalulja nekem a betont. Rohadt mákos laska nem szoknyában lézengett.
- Ej, minimorisz! Ne akard a képed keménységét tesztelni! – Zuttyantam le a földre, hogy surranóra pakolhassam a törpét. Akkora vadbarom nem vagyok, elgórjam a bukszásba. Hímes tojásként cuppantottam talajra.
- Legalább a te bajoszosod, vagy más bolhafészkét kergeted? – Böktem unott pofával az odafent krihácsoló felhizlalt kucura. - Lekaparjam neked? – Nyomtam a csülkébe a színes vackomat. Beroppantottam az ujjaimat, utána nekilendültem a fának, leganézzam azt a gallyra kelesztett pizza tésztát. Ha azt hitte valaki, majd felszambázok a tetejére, hát kurvára benézte. Felcsimpaszkodtam a kibaszott ágra és addig ráztam azt a redvás vernyákoló kuglófot, míg levágódott a dzsindzsásba.
- Tess! – Kapartam vissza a löttyömet. - Am, hol van a mutterod? Jer, lepasszollak! Épp marhára ráérek. – Tartottam felé a csülkömet, hogy csatlakozzon befelé. - Nyakamba? – Böktem fel a képemre, hátha azt a témát jobban csípi, mint a bunkó paraszt kezét megfogni.

4
Falra vakolt fagyasztott borsóként lappangtam a retkes bunkerban. Rohasztottam a picsámat télire. Dekkoltam a redvás ősöktől rám aggatott szamuráj szerkó előtt és kurvára azon kattogtak az elfuserált gógyi tekervényeim, mikor csapassam a hentelő gürizést. Úgy szuggeráltam father szerkóját, mintha arra gyúrnék egyszer csak kibaszottul megunja a zombulásom, aztán rám ugat, hogy takarodjak a halálcsillagra napszámos lábköröm sepregető bádog kaszninak. Mit ne nyomassak, rohadtul csipáztam volna, ha ide fosott sugallatként károg nekem infót, mi a fittyfenékes rózsalugast kezdjek a picsámmal. Azóta, hogy kiszédelgett elém father firkálmánya, baszottul nem bírtam mogyorón tespedni. Kurvára felspanolta az elföldelt érzéseimet. Addig kurva lazán azt kamuztam magamnak, hogy fatherom egy rühes vadbarom, aki lószart se ér. Erre a giccsesen kanyarított vakerjából rohadtul kiderengett, mekkora koncolni való nyomorék vagyok. Becumiztam az ősöm egy leprás kiközösített áruló.
Nincs annyi tetves élet, hogy lenyúzzam az égésem, ennyire félre csússzantam az apám beismerésében. Anyus tutira hókon csoszna a geta-jával. Olyan tripla sorozással postázna a kibaszott susnyásba, rohadtul behugyoznék a parától. Hullára gyepált volna, utána meg leosztotta volna a lapokat, emeljem meg a valagam osztán csapassam, amit kurvára úgy halluzok, hogy az én sztájlomnak felel be. Eztet nem kellett elkárognia. Baszottul fortyogott bennem az aprító láva. Nincs az a Hipokrita által bevillantott varázslaszta, ami ide szögezhetné a picsámat. Cseszettül ki fogom tekerni azoknak a rohadt selyempincsiknek a gigáját, akik kiirtották a családom. Kurvára nem fogok kivételezni, minden egyes tetűláda, farok fényezőjével, vagy annak a kuktának a saru élezőjével egyetemben is bele fog dögleni a mítingbe, akinek csak rinyálás szintjén közérdeke akad ehhez a mocskos nemesire vaxolt szarkavaró brigádhoz.
Azoknak a szarházi genyes keléseknek pusztulniuk kell! Baromira kipattintották a vérengző mirigyem, miután kibaszott kamu faszságok miatt gyalultak le minket. Ha vén szarka valamilyen pöcegödörben katyvaszolta volna fel a poshadt tehénytrágyát és ezért zúzták volna be, aztat károgom, hogy bumm neki, ez egy rohadt öngól, de így baromira nem emésztettem meg a záptojást. Mindegyik ficsúr skalpját akartam, kibaszott fémtálcán, kurvára az elfuserált pofám elé sorakoztatva!
A melóhoz kapásból azzal kellett bedurrantanom a rakétákat, hogy feltúrom az odaátra telepedett ősömet. A karót nyelt fateromat valahol a túlparton ette a penész. Annyit kibuheráltam, hogy a vén szottyos baszottul nem zuttyant messzire a szakmájától. Még mindig rohadtul a fém cakkozójával aprította a lúzer lepedőeregető nyomorékokat. Lepasszolta a retkes szintet, mert azoknál az elszállt különc népségeknél robotolt kibaszott védencként. Nem pampognék, ha nem lenne irtó cink, pont közéjük ette a munkamániája, de baszottul nem olthattam be. Az kurvára rendben, ha földön poroszkáló fosos balekoknak ugattam oda a rizsámat, viszont a faterom, még kibaszottul az éterbe pottyantott ősöm, akinek akkor se böfögöm fel a sósavat, ha kurvára szétrohasztja a beleimet. Tartom a méretes pofám, mert az apám és akkor is tisztelem az elaszott buráját, ha rohadtul nem dereng neki, melyik univerzumból szakadtam a pofájára.
Bekészültem arra a cseszett szitura, hogy lószarra se fog emlékezni a humanoid poroszkálásából, ettől még ő volt a nyilakkal kibiggyesztett infó bázisom, amitől a szélrózsa valamelyik redvás irányzékába elkotorhattam. Akármennyire rühes korcsrángást kaptam a szitutó, hogy át kell csöveznem SS portára, még rohadtul oda kellett csörtetnem. Ahhoz, ne lyugassák szilánkosra a koponyám, be kellett zsebeltem egy nádszáli poszátát, aki átrúgdal és kíséri a picsámat, baszottul kizuttyanjak a csuhások radar zónájából. Ehhez nem lökhettem nájlonba akármelyik szoknyás balekot, hogy majd a rasnya pofámmal szadizom keresztül a túrán. Olyan nyomingert kellett feltúrnom, aki vágja, ha belezakózik ebbe a marhulásba, lehet tizenhárom kanibál osztag fog a picsája után ügetni. Szal, vágta a rizikót és rohadtul nem mellékvágányra rittyentve még bízom annyira a képében, hogy ne dugjak dögcédulát a végbelébe és górjam a Plútóra zászlónak…
Ez a szarakodás kurvára beszűkítette a listát. Asszonyt baszottul nem nyúzhattam ezzel a henteléssel. A tángálásomra beutalt Hipolita (Misa) max a retkes retinámat belezné ki azokkal a redvás hókuszpókuszokkal. Sírásót (Yuu) mindegyik elbaszott csoportosulás rühelli, aztán hót ziher miután kinyitja a lepénylesőjét, bedobozolnák a sárga házba a ripityára szakadt koponyájával egyetemben. A félszemű Kojak (Ryouji) meg hiába nemesi ivadék, kurvára besülnék a lúzerkedésével. Maradt a prémes lopakodó művészek rőtszakállú szomszéd mátkája. Már csak azt kellett kipattintanom a redvás éterből, hogy a picsába fogom ide ciccegetni Skizoldát…
Erősen túrtam a bugris sérómat, ami baromira átmászott rángatozó szemöldökbe, miután elektrosokkos gyökérként rángatóztam ritmusra, ahogy a fosos szellem cimborám végigrepesztett a hátamon. Folyton bekommandózott a textilem alá és a gigámnál mászott elő, hogy a szőrös pofájával terrorizálja a képemet. Már egész beszoktam elvesződött a honvágya hazacsövezzem, inkább az elbaszott személyemre telepedett. Ezekre a kotrásaira szimplán cümmentéssel kikapartam a felsőm alól és lepateroltam az ölembe, rohadtul ne vandálkodjom ezen a placcon, mert leborotválom a tökét.
Ahogy az izgága mitugrász hávájolt villant be a szitu, hogy vele dobjak Skizombinak palackpostát, hogy ténferegjen idefelé, mert ügyletelnék néhány szarságról. Rá is tekertem a minimorisz hátára az infót és ledaráltam neki, mekkora rohadt brutál küldetés ez, amit nem tukmálok akármilyen seggdugóra. A nikkelbolha ettől legalább lelkes füstölgéssel repeszettt kifelé a pecuból. Én meg feltankoltam a bűzrúd ellátmányom, kurvára hón alá kotortam egy olyan lötty tartós, összecsapható széket, aztán kibasztam a dühöngő portája elé. Felcsaptam a kurvára leárnyékolt napszemcsim és cseszett ráérősen kifetrengtem rá. Rohadtul élveztem az uv aszalodást, mintha baromira nem lenne téma, hogy ezerrel teperjek a projekttel. Ideggörcsölés helyett, lelazultam a szitut.
-Neh, Skizonta!-Intettem egy szaszt a lencsémre terpeszkedő foltot beérzékelve. ne legyek mán akkora tajparaszt, mint amennyire kilométerekre sugárzik felé döntöttem a retkes pótszéket, had dobja rá magát.-Van némi difim. Szét kéne csapnom pár…száz nyomoroncnak a tökét és benyúlnálak fegyverhordozónak!- Villantottam be a kibaszottul győzedelmi vigyoromat, ahogy felé nyújtottam a nikotinos dobozt. Vágtam, mennyire komázza az antik vackokat, és, ha már kurvára a segítségére teperek, rohadtul létminimum passzolok neki kicsike mézesmadzagot. Odagórtam a csülkéhez az egyik őseimtől benyúlt hajdíszt. Nem vagyok megvesződve redvás cakkozókat passzoljak le neki a szűkös gyűjteményemből.
-Nagynéném villogott vele. Nem nagy cucc, de még rohadtul éles.- Böktem a cseresznyefa virágokkal cicomázott vicekre, amin ott virított a családunk címere. Ezekhez a maca kellékekhez nem konyítottam, de azt vágtam, hogy séróban hordta és pro penge volt belesuvasztva a bambusz fittyfenébe. Felszögezhetett vele pár pőcsiget a falra, vagy vakarászhatta vele a hapekja tökét. Nekem aztán tökre mindegy volt mire hasznosítja, csak jöttem neki még a múltkori duhajkodásért is.
-Az a szitu, hogy odaátra csörtetnék, de a csuhások kurvára nem csípik, ha ott rohasztom a zoknim, szal kéne a díszkíséret, minél kevésbé masírozzak a pofájukba.- Tartottam fel a csülköm, ne károgjon még semmiféle választ, mert még akad miről rizsáznom.-Mielőtt bezsonganál. Családi gebasz és sok faszkalapot fogok kibelezni. A garázdálkodásomnak valszeg kurvára virulni fog a csuhás pereputty, szal rázós buláj lesz. Nem akarlak feles zűrbe kutyulni, szal csócsáld meg a vernyogásom.-Bökdöstem be a dobhártyám unottan. Ekkor kúszott be a gógyimba, hogy nyögjek még valamit. -Kérdezzé, ha kő!-
Meresztettem a picsámat rohadt ráérősen. Baszottul nem úgy terveltem, most eztet ledaráltam, aztán ha tíz év múlva kicsengette a megfejtést, majd rám dönti a kaput. Forgolódhat a témán, de mostan akartam faszom választ a vakeromra.

5
Na, nesze világ! Hoztam nektek egy újabb szórakozási pontot....Hogy ki tudjátok élni fantáziátokat egyszerűen csak, toljátok ide a seggeteket.


Ha cím alapján nem világosodnátok fel. Keressetek olyan számot, vagy számokat, amik a leginkább passzolnak a karakteretek személyiségéhez.  A nyelv, stílus - meg mittom mi a fészkes fenét kell még nézni - nem számít, csak szerinted klappoljon! ;)


Példának itt az enyém! Aztán szólogassatok befelé, ha tudtok, suttyók!
>>> Adema - Immortal <<<

A retkes köznép egy rohadt jó számot választott...itten van! Tessék lecsekkolni!
>>> Maximum the hormone - What's up people? <<<


Jó szórakázást, gyíkok!

6
Lezárt küldetések / A KAPU!
« Dátum: 2015. Jún. 13, 21:07:28 »
Kurvára betelt a mérőbödönöm, hogy rohadtul egy zugot se túrok fel ebben a pöcegödörben, ahol marhára egyetlen koponyaként tespedhetek. Valamelyik agyalágyult orángutánnak mindig a közelben kellett szart dobálni, véletlen se legyen kuss a körzetem legtávolabbi csücskének taposóaknával vértezett határmezsgyéjén. Ott lihegett a kibaszott pofámban valamelyik degenerált cirkuszi szökevény, ha más nem dobhártyán rohadt gány ütemet tángáló fokozatban. Kurva dolby digital vergődött a szaros porfészekben, amitől marhára Ciprusra kezdett teleportálni a hippi életérzésem.
Annyira kibaszottul beuntam a banánhéját, már kurvára immunis lettem a szarakodásukra. Lazán rájuk dobtam a leszarom konténert és bedobtam a picsám a fémmel bélelt kaszni lócára. Rohadtul köptem rá, mit őrjöngenek a tetves zónámon belül, csak felcsaptam a szottyadt saláta papírjaimat, osztán könyökig elvesződtem a hasábok átnyálazásában. Amíg nem pitiszkálnak bele a rohadtul egy személyes lődörgésembe, addig leamortizálhatják az egész pecót - kivéve az én baszott placcomat, mert akkor kurvára megemelem a seggemet és úgy szétkapom a rasnya pofájukat emlék se marad belőlük -.
Ezzel a kurva értelmetlen döglődéssel kibaszott ráérős naplopó parasztként eltunyultam, de naná szünet mentesen csesztettek. Nem tom milyen felvidékről szabadult nyomoronc felvigyázó szotyinak néznek, hogy állandóan basztatnak, de hogy még a hentai csekkolást se ússzam be valami elfuserált kínai vándor gyíkarc ne döntse rám a szaros ajtót? Lábgombámat adom zaciba! Betámolygott valami féleszű pincsi, akiről ötezer méterre szaglott a buké, melyik neandervölgyi zsákutcát kaparná ki a humuszból. Fel se kukkantottam a szennylapról, úgy károgtam el a titkár picsa vakerom.
-Köcsinger Sírásó elhúzta a belét valamerre. Kurvára nem vágom, mikor ténfereg vissza, szal, rohadtul tipli van!-Tessékeltem kifele csülök legyezéssel a betanított uszkárt. Ha vágta Sírhányó szlogenjeit, akkor ezt a szart is vághatta. Nekem rohadt halaszthatatlan melóm volt. Ottan sorakozott kibaszott fél kötet a csülkeim között és baromira jobban bezsongattak, mint a beügető faszi, akivel a büdös tetraéderben nem találkoztam.
Viszont a nyominger tapaditisz ezerrel döngette a szaros lepénylesővel tángálást. Nem, hogy felszívodott, kuvára belecsimpaszkodott a kibaszott árnyékával a szutykos olvasmányom csücskébe. Ottan éktelenkedett a taposni való pofája! Ezzel kurvára csesztette az idegvégződéseimet. Rohadt sebesen rángatózott bele a szutykos szőrcsík a képemen és dagadtak kurvára bucira az ereim. Baszottul érett, hogy baromira földkörüli pályára állítsam a rühes képét! Minek is malmoztam még?! Ölbe górtam a Gyárkéménytől benyúlt fejtágítómat és átdöftem a kibaszott tekintetemmel.
-Me fasz van má? Nem kápísíí nihongo?- Rohadtul tíz elfuserált másodpercet szolgáltattam neki a kibaszottul zsúfolt napomból, aztán kigurítom a gecibe! Szal, nyöghette kifelé Mol tempó diesel-lel mi a tetvedékért lődörög még itten, de abban a kibaszott előnyös alkuban is benne voltam, hogy fogja a picsáját és vaker nélkül akár lepattan. Rohadtul benne kolbászolt a redvás privát szférámban, méghozzá a marhára mostanra beütemezett firka olvasásomkor és már kurvára bökte a lábbütykömet az a betonba verni való ábrázata. Ezek meg cseszettül szar kombók a szótáramban...

7
Vaizardok búvóhelye / Szemétdomb / Konyha
« Dátum: 2014. Nov. 20, 17:31:59 »
Ha nem szeretnél elcsúszni beazonosíthatatlan folyadékokon, a csempére ragadni vagy üvegszilánkba lépni, esetleg valami által kupán csapva haldoklani, akkor a legjobb ha be se teszed ide a lábad...

Egy romos és folyton koszos, kicsi helység a nappaliból nyílva. Van szép mosogató, amiben halmokban áll hetekig a mosatlan(már amikor maradnak tányérok és poharak). Vannak még üres szekrények is, valaha edényekkel és egyéb konyhai rémekkel megpakolva. Manapság csak néhány bögre és rengeteg papír, műanyag evőeszköz tömkelege foglalja feleslegesen a drága és mellesleg kissé viseltes bútorzatot. Bónuszként, ha elég figyelmes vagy megtalálod a fűszereket, teafüveket is! (Az eddigi legbizarrabb só felbukkanási pont a mélyhűtő volt)

Ezt a helységet tulajdonképpen csak reggelente szoktuk csoportosan használni, ezért ha túlélést és békességet szeretnél magadnak, inkább a nap további részében tévedj be!



8
Pályázatok / Masaki Sachiaru - LOL (Leárnyékoló Osztás Lúzer)
« Dátum: 2014. Aug. 04, 17:24:04 »
Sánta ló elszabadul - Wamman kun szabotázs akciója


- Pályázat: senbankai
- Engedély: van (Shihouin Yoruichi)
- Megjegyzés: „különleges” senbankai engedélyezve; erősebb senbankai szintén engedélyezve; resurección használata user által visszautasítva (karakter soha nem lesz képes használni)
- Merészeknek névmagyarázat: Wamman – hollow-Masaki; Masaki – Haisha chan; Wameku – Akan chan; Kemono – Inu chan; Shiori – Nikibi chan
- Színek: Masaki – #FFCC00, Wameku - #ffa080; Kemono - #ff6020; Wamman - #ff8060
- Összefoglaló/ Tényleges történések (akiknek-nincs-kedve-elolvasni-ezt-az-agymenést-ami-csak-nyomokban-követi-a-vezérfonalat): Wameku nagy lustálkodás közben rádöbben egy lehetőségre, miként lehetne ötvözni Kemono és saját képességeit. Hosszas gondolkodás után, arra a megoldásra jut, ide kell hívnia a világ tulajdonosát, méghozzá azzal a céllal egyezségre jusson Kemono-val. Az erőmegosztáshoz szükséges vadállat beleegyezése, aki egyértelműen követelni fog valamit, segítségéért cserébe. Ez alatt, Wamman-nak feltűnik a mozgolódás és próbálja kideríteni, miből hagyták ki. Miután a világ ura betoppan, még elszántabban lábatlankodik. Illetve feltűnési viszketegsége okán végig jelen tartózkodik a tárgyaláson. Igyekszik szabotálni a tervezetet különböző használhatatlan ötletekkel, például orosz rulett teli tárral…
Kisebb nehézségek árán – Wamman-t megkötözik és fellógatják az egyik oszlopra - megszületik az egyezmény, mely értelmében Kemono minden erőt megkap a pusztításhoz. Cserébe nem támadhat Masaki-ra és követi az utasításait, ha érkezik. Ennek fényében máris rendelkeztek a technika elméleti oldalával, de még hátra volt a gyakorlás, hogy ténylegesen alkalmassá váljanak használatára. Ebben, bevett vaizard szokás szerint Urahara Kisuke volt segítségükre, aki boldogan kínozta és szekálta Masaki-t különböző meditációs gyakorlatokkal. A mentális egyensúlyhoz, ugyanis teljes nyugalomba kellett kerülnie, más esetben a zanpakutō és Kemono egyszerre történő irányítása nem működött. Sokáig erőlködött mire sikerült célt érnie, tekintve a szérum bevitele korlátozott volt, illetve ha túl sok halmozódik fel szervezetében félő maga változik át.


ÉN, az az Wamman kun ~ ♥!  

A mai nap, nagy~on érdekesen alakult. Akan chan ÉBREN volt és fel-alá mászkált. Annyit menetelt én is elszédültem. Még szerencse messze álltam a szerinte kastélynak nevezhető romhalmaz szélétől. Lezuhanok, ki kergetné őrületbe Haisha cha~n-t? Tényleg, mi lehet az én felkoncolni valóan kibelezendő „gazdámmal”? Régen járt itt! Micsoda figyelmetlenség. Kénytelen vagyok vicsorgó arcú kővel megvitatni Világot kaotikus őrületté varázsoló terveime~t. Ebben semmi izgalo~m! A tragédia fokozásaként, azt se tudtam meg mi ez a nagy riadalom. Hiába üldögéltem Akan chan széke mögött órákon át, azon kívül Inu chan még mindig szereti a csatos csizmákat fogyasztani, semm~i érdemleges nem történt. Szegény Akan cha~n! Biztos fárasztó lehet elviselni azt a bundás undormányt. Nagyon szívesen letépem az egyik végtagját és ledugom a torkán, egész a gyomráig! Ebből garantáltan megtanulná, ne zaklathassa tovább Akan cha~n-t! Az is az én feladatom! Hihi~h! Na, de ettől még unatkozo~m! U-NAT-KO-ZO~M! Így megy tovább, kővel vitatkozó bolondként végze~m, ahelyett, megtapasztalná a söpredék csodálatos ötleteim végtelen szenvedéssel járó gyötrelmeit! Kínok között vergődnének, sikítanának, üvöltenének, zokognának, mindent belepne az emberi lét undorító lenyomata és ők, csak kúsznának, csúsznának, másznának a porban, ELŐTTEM!


//  pár órával és két lexikont megtöltő tervezettel később \\


 Oho~hó! Most röpke szünetet tartok briliáns eszmefuttatásomban! Történt valam~i! Akan chan teljesen úgy viselkedik, mint, aki ihihi~gen! Teljes meggyőződéssel állíthatom imádottan kizsigerelendő Haisha chan-na~l társalog. Remélem, idejön! ~♥ Hiányoznak a közösen eltöltött percek, mikor elszántan próbáltam testéről leválasztani szépségesen rusnya fejét! Ah, azok a régmúlt napo~k! Könnyfakasztóan csodálatosak! Oh~o, és vissza is térte~k! Sietek illendően köszönteni azt az alávaló mitugrászt, aki azt hiszi behódoltathat! Hááá~h! Kis naiv, de őt így szeretjük! Ezért lesz gyerekjáték elmetszeni a gigáját!
- HAI-SHA CHAAAA~N!♥ Hiányozta~m? Végre jöttél meglátogatni? Mi tartott ilyen soká~i~g?!-
-Pofád befogod, cukormázas buznyák! Szal, hogy a retekbe zavarjuk le az ügyletet? Van egy puccos lajhár, egy degenerált habzó szájú lábtörlő és bonuszként itt eszi a penész ezt az idegcincáló vukit is.-
-Hü~m? Ügyle~t? Vuk~i? Miről nem tudo~au~k!-
-Tentézz, gázosbukta!-
-Kötelező üdvözlő köröket teljesítve, azt javaslom, foglaljunk helyet és vitassuk meg lehetőségeink!-
-Görgrr!-
-Ennyi balféket szalasztani egy kibaszott kóró szárról…-
Meg se lepődöm Haisha chan továbbra is egy mocskos szájú, primitív előember. Egyedül neki akadhat mersze ököllel bántalmazni az orroma~t. Kész szerencse mazochista (is) vagyok és meg se kottyan visszaroppantani a helyér~e. Van egy megfogalmazhatatlan bája, ennek a hangosan felmorduló kattanásnak. O~h, tudom, mire emlékeztet! Arra a mennyei pillanatra, amikor kettétörtem Haisha chan karjá~t. Háá~h! Megint ezek az emlékek! Szívesen felidézném az összes jelentet, mikor fájdalmat okoztam, de az sokáig tartana és most kezdő~di~k az asztal társalgás. Oh, ige~n! Végre kiderül miféle aljas összeesküvésben mes…KOMBINÁLT TECHNIKA?! Tessé~k? Jól hallottam? Menten keresztül döföm az artériám egy rozsdás szeggel! Ha létezik náthaként terjedő elmeháborodottság, garantáltan elkapta Akan és Haisha chan-t. Még, hogy azt a szörcsögő korcsot felhasználni! Felháborít~ó! Miért nem az én zseniálisan és az ő szintjét messzemenően túlszárnyaló gyilkos hajlamaim veszik kölcsön? Nem, mintha adná~m! Áh, ez most tárgytalan! Vérig sértettek! Ha lenne szívem most biztosan összetörn~e. Gyalázato~s! Ezért a bődületes hibáért viseljék a következményeket! Nem fogom hagyni, Inu chan elrabolja tőlem Haisha chan kínzásának egyik lehetőségét! Azt akarom, azért szenvedjen, mert én töröm össze egyesével a bordáit és nem egy pitiző öleb harapdálja félholtra. A veszettségben nincs semmi kifinomultsá~g! Ah, már kezdődik is a műsor. Valahogy sejtettem, így fog alakulni. Egyetlen perc sem szükségeltetett, Inu chan máris Haisha cha~n gigájának próbál ugrani. Oh, szegény Akan chan mást se bír tenni, csak sóhajtozni. Lennének érzéseim, most azt állítanám megsajnáltam, de erről szó si~ncs!  Szívesen tenyerembe fonnám gondoktól terhelt fejét és törném el nyakcsigolyáit egyetlen mozdulattal. Oh~ó, nem teszek ilyesmit!♥ Bájos mosollyal átkarolom és határtalan önzetlenségem jeléül, tanáccsal látom el.
-Orosz rule~tt, teli tárra~l! Bang, ba~ng!-
-Érdekes felvetés. Kezdhetnéd a kört, mint a játék előzékeny kiötlője. Egyéb hasznos ötlet?-
-Ni~ncs, te und~ok ünnepront~ó! Olyan karót nyelt vagy, Aka~n cha~n! Engem miért hagytok k~i?!-
-Egyértelmű. Nem vagy érintett, így felesleges beavatni. -
-Há~h? Inu chan beszélni se tu~d, hogy lehetne érintett? Ne viccelő~dj, Akan cha~n!♥-
Mit volt tenni, megpróbáltam keresztül döfni egy földön talált rúddal. Nem kedveltem a tréfákat, ha nem tőlem származtak. O~h, és foglalkoztatott, milyen lehet a vámpír nyárs. Az elképzelésembe, viszont aprócska porszem került. Levettem a szemem Haisha chan-ró~l, akinek pont most támadt kedve bosszantani. Már miért n~e! Ő is akkor tépázza a béketűrésem, amikor hívatlan vendég. Ja~j, hát nem bántottam Akan cha~n-t! Ezt mutatva, hagytam egy szem kifilézendő parancsolómnak, lefogjon és nőies riadalommal elhajítottam a koszos fémet. Hjaa~j! Épp időben vettem észre mennyire nem illik hozzám. Micsoda baklövés lenne, ha egy ilyen tisztátalan tárggyal ontanám ki a nemesek legnemesebbik söpredékének életét. Na, tessék! Üresek a keze~im. El is lehet engedn~i. Hallo~d? Ah, valaki ilyen vehemens, túlbuzgó és hisztérikus fújtatást kiváltó legyen az éjszaka közepén. Egész kedvemre val~ó. Amikor ennyi feles energiája van, számíthatok, kisebb családi adok-kapok~ra. Hálával tartozom Nikibi chan-na~k. Jelek szerint rosszul végzi a dolgát és cseppet se fárasztja ki Haisha cha~n-t. Egyszer meglepem patkány, vagy csótány bonbonna~l. Esetleg kimetszem neki egyetlen kedvese nyelvét. Oh, de hisz azaz én élve boncolandó gazdám! Milyen feledékeny vagyo~k. Cserébe megengedem Haisha chan-na~k eltörje a csuklóma~t.♥ Hopsz! Micsoda reccsené~s. Elnézve a kézfejem kicsavarodott helyzetét, sikerült. Most, é~n jöv~ök!♥ Lássuk, csak mive~l kezdjem. Szegycsont? Vese? Térd? O~h, dehogy! Betöröm a koponyáját! Csupán egy jól kivitelezett ütés szükségeltetik, példáu~l azzal a talpamnál pihenő fém tüskés léccel! Remélem, nem megy szálka a cipőmbe. Kész időpocsékolás lenne kiszednem belőle. Oda, se nek~i! Taram-tara~m, mehet a léc reptetése. Így, n~i! Gyorsan megragadom a végét, lendítek, és ah, elhibázta~m. Haisha chan reflexei sajnálatos módon kitűnően működnek. Milyen ká~r, hogy ennyire hajlékony. Meglátjuk akkor is az marad e, ha lábbal körbekulcsolom az ő drágalátos támaszkodó izomkötegeit és térd alatt eltörö~m. Sajnálom, Haisha cha~n. Gyomorszájon könyökölésért bünti já~r. Járn~a. Hjaa~j! Igazán alattomos húzásként támadt hátba Akan cha~n. Egész ördög~i lépés vo~lt. Meglepő től~e. Tapssal jutalmaznám, ha tudnám. Semmimet nem bíro~m mozgatni. Ugyan-ugyan, Akan cha~n. Mihez akarsz ezzel kezden~i. A kötelet el lehet vág…hova visz?! Ah, ne! Rosszul látok, és nem arra készül, amire sejtésem engedi következtetni, iga~z? Nem dobhat le! Nem hajíthat a mélybe, mint egy elhasznált portékát. Felháborít~ó! Egyszerűen kiakasztó, micsoda szánalmasan dicséretes húzással kívánnak megszabadulni tőle~m. Az viszont mélységesen elszomorít, nem engedték több métert zuhanva szétloccsanni a poros földön, netán húztak karóba, han~em kilógattak az egyik oszlopra. Mi lesz, ha tengeri beteg lesz~ek?
- Visszanom az előbb~it! Igazá~n remek a humorérzéked, Akan cha~n, de ne hidd, nem szabadulok ki és törlöm le az elégedett mosolyt a finom vonású arcodró~l.-
-Állok elébe!-
-Reme~k!♥ Már csak az van hátra, kiszabadulja~k.-
-Kibaszott jojó partit, begőzölt termosztát-
-Oh, köszönöm, Haisha cha~n.♥ Nem felejtem meghálálni kedves és fokozottan retardált szavai~d.-
Nem tévedé~s. Valóban anyatestben burjánzó gyökerekről származott a problémá~m. Nem roncsolhattam fogaimat kötél rágásáva~l. Mennyire lealacsonyít~ó puszta gondolata is. Hjaaj, kénytelen leszek az egyetlen lehetőséggel éln~i. Mozogni fogo~k. Ha átbillentem testem az oszlopon, máris szabaddá válo~k. A sok mozgástól biztosra veszem hányinger fog kerülgetni, azonban nem problém~a. Jelen tartózkodik három önkéntes, akikre üríthettem gyomrom tartalmát. Ah, bár bekövetkezne már az említett pillana~t. Nincs ínyemre ez a céltalan ingázás. Jobbra, balra, jobbra, balr~a. Szörnyen monoton. Az idő, pedig, hjaa~j, tik-tak, csak ú~gy telik. Ah, mocorgás a túlparton! Mintha távozni készülnéne~k. Oh, az nem lehe~t. Sietnem ke~ll. Nagyobb, nagyobb, még nagyobb lendület. Igen, igen és ne~m. Ah, kiszabadultam, de nem megfelelő helyre kerültem. Egy teljes emelettel lejjebb vagyok, mint az élve temetésre váró áldozata~im. Hihetetle~n. Kénytelen leszek felugrálni. Mennyi fáradozás egy kis élvezetért, de szapor~án. Nem késhetek e~l. Hjaa~j, vagy létezik az a borzalom, mégi~s? Itt nincs más, csak Akan cha~n és a lábát rágcsáló Inu cha~n. Oho~h! Több mint elszomorító. Ez egyenesen vérlázít~ó!
- Ah, ez pe~ch! Nem tudtam illendő mód elköszönni, Haisha chan-tól, pedig azt terveztem fültől fülig mosoly heget varázsolok nek~i.-
-Kénytelen leszel elhalasztani. Az elkövetkezendő napokban, pedig nem kívánatos személy vagy.-
-Milyen kegyetlen vagy, Akan cha~n. Mondasz még ilyeneke~t?♥-
-Ne akadályozd az edzéseket! Megértetted?-
-Ah, de ride~g! A kedvedért meglátom mit tehetek, Akan cha~n.♥–
-Nincs apelláta. Nem fogom vissza Kemono-t, ha bármilyen formában közbe merészelsz lépni.-
-Oh~ó! Nem állna jól a kutyaeledel arca cí~m. Megnyugodhatsz, Akan cha~n. Mi~ért akadékoskodné~k? Haisha chan erősebb, több élvezet jut nek~em.♥-
Kénytelen voltam drámai jelenetbe foglalni mérhetetlen csalódottságo~m. Mindenki élv~e távozott. Akan chan fenyegetőzött. Inu chan lett a nap sztárj~a. Hjaa~j! Igazságtalan az élet. Ah, még a hányingerem is elmú~lt. Nem maradt más hátra, magamnak kellett gondoskodnom a vérrő~l. Művészi vénám, o~h, tökéletes. Homlokomhoz kapva épp karomat, beledőltem a sikertelen koponyalékelés fémmel kivert lécéb~e. Mondanám, hogy fá~jt, de sajnos hazudné~k. Élvezete~s. Nyomába se ér a pillanatnak, amikor Haisha chan szenved, de egyelőre beérem ennyive~l. Oho~h, vajon normális, hogy vért köhögve vanilliás fagylaltra gondolo~k?♥


Név: Kigahen Wameku Bampaia (気が変喚く バンパイア, Őrülten üvöltő vámpír)
Típus: irányítás / köd
Elem: fa
Leírás: Kemono és Wameku összeolvadásából keletkező képesség. Maximális harmónia szükséges a zanpakutou szelleme, vadállat és Masaki között. Ha ez nincs meg a deformált senbankai egyszerűen nem működik.
Magyarázat: Az idézést abból a szempontból kell érteni, hogy Kemono alakja materializálódik ki ködszemcsékből. Tehát, nem a gazdatest változik át, hanem tőle független alakként bukkan elő. A bankai során lebegő, öt gömb egyesüléséből születik. Megjelenését tekintve teljesen egyezik vadállattal. Tehát, körülbelül két és fél méter magas, szürkén kavargó, vörös szemű, vicsorgó és baljós hangon morgó, négylábú fenevadat kell elképzelni. Ebben a formájában is rendelkezik saját tudatával, így önállóan képes dönteni, mit kíván tenni. Féktelen pusztító vágyában Wameku akadályozza, aki egyfajta kontroll kapocsként működve tartja féken, hiszen az ő segítségével képes világba lépni.
Használat: Technika bevetéséhez külső beavatkozásra van szükség. A Masaki szervezetében lévő idegen anyagot túl kell adagolni. Ehhez különleges tablettákat készítettek. A kicsi zöld pirulák színtiszta eszenciái az eredeti, Kemono-t teremtő vegyületnek. Használatához nem kell többet tenni, mint harc előtt, vagy közben egyet bevenni, szétrágni, majd lenyelni. Egy-két percen belül fejti ki hatását.
Tabletta mellékhatása: Égető fájdalommal jár, mintha fel akarna forrni a véráram, nyelőcső, gyomor. Az erek fájdalmasan kitágulnak és lüktetnek. Néhány másodpercre előfordul szédülés, homályos látás, lüktető migrén.
Képesség: A shikai általános képességéhez hűen, tudja változtatni a testét felépítő köd sűrűségét, így a fizikai támadásokat könnyen védi. Szabadon mozoghat, de csak száz méter sugarú körben. Támadhat, hiszen fogai és karmai hat vagy annál gyengébb erősségű hierro-t képesek felsérteni.
Támadás: Teljes pusztításra hivatott, így hatóereje és hatótávolsága nem csekély területet foglal magába. Legideálisabb esetben összeadódnak a zanpakuto és különleges képesség pontjai, tehát 28 pontnak megfelelő erővel képes lesújtani. Azonban figyelembe véve az addig elszenvedett veszteségeket, csak kevesebb lehet. Maga a támadás szó szerint egy vadállat üvöltése. A ködből felépülő állat égnek szegezi fejét, majd kísértetiesen üvölt. Ezzel egy időben teste varázsütésre széthullik. A köd ötszáz méteren belül szétterül és minden benne tartózkodó súlyos, ha nem épp halálos sérüléseket szenvedhet el. Az irányítás erejének köszönhetően csökken, vagy megszűnik a technikák bevethetőségének hatásfoka, miközben a védtelen test csontjait törések érik.
Szintezés:


    • irányítás – bankai leírásának megfelelően -> teljes irányítás - 28 pont; ¾-es irányítás – 21 pont; feles irányítás – 14 pont; negyedes irányítás – 7 pont
    • csonttörés -> teljes irányítás – 28 pont –> 11 csont törése;  ¾-es irányítás – 21 pont -> 8 csont törése; feles irányítás  14 pont –> 5 csont törése; negyedes irányítás 7 pont –> 3 csont törése

    Limit:


      • Támadás egyetlen egyszer vethető be, utána megszűnik a lélekölő kard képessége, vagyis nem marad lélekenergia előhívni sem első, sem második szintet.
      • Masaki állóképessége szempillantás alatt leesik, hála a nagy energiaveszteségnek és a szervezetébe került anyagnak. Senbankai megszűntével, többnyire ájulás széléig gyengül. További harcra képtelen.
      • Fontos az időlimit. Mivel nagy erőt mozgósít, maximálisan 4 percig képes fenntartani. Ez gyakran kevesebb, tekintve komoly koncentrációt igényel részéről, hogy talpon maradjon, és mentálisan tartja az egyensúlyt két társával.
      • Ha kizökkentik a koncentrációból, gyengülhet, rosszabb esetben meg is szűnhet a senbankai.

      9
      Vaizard / Masaki Sachiaru
      « Dátum: 2014. Aug. 04, 16:58:13 »
      NÉV: Masaki Sachiaru
      EREDETI NÉV: Masaki Gouzen Seishinosuke Sachiaru
      KASZT: vaizard
      NEM: Férfi
      MAGASSÁG: 188 cm
      SZÜLETÉSI IDŐ: 1755. 02. 21.
      KOR: 259

      KINÉZET
      Rövid, tépett, barna haj; vérvörös szemek; összeráncolt szemöldök; vékony, szálkás testalkat; lazább, divatos, elsősorban fekete és halálfejes ruhák; tornacipő minden színben és mennyiségben; nadrágra aggatott láncok, melyek közül egyen mindig pénztárcája csüng; néhanap hajcsatok ezrei, hajszálai feltűzésére;állandóan bővülő számú tetoválások

      JELLEM
      lobbanékony természetű; hirtelen haragú; forrófejű, előbb cselekszik, aztán gondolkozik; balhés; legkacifántosabban káromkodó elmeháborodott a vaizard lakban; kreatív gúnynév kieszelő; megrögzött tisztaság mániás, rock zene fanatikus; koponyával díszített tárgyak gyűjtője; antik - elsősorban viktoriánus, barokk, rokokó - bútorok szorgos felújítója és értékesítője; modern technikai cuccok utálója;

      ZANPAKUTOU

      Név: Wameku Bampaia (喚く バンパイア, Üvöltő vámpír)
      Kinézet: Hétköznapi katana-ra hasonlít. Vörös saya-val és markolattal rendelkezik, egyedül a penge hajlási szögében van eltérés (meredekebben ívelt, mint a szamuráj kardok többsége) és nem található rajta keresztvas a markolat és foglalat között.
      Típus: Irányítás (köd)
      Fajta: Kínai öt elem

      SHIKAI

      Parancs: Kirau! (嫌う, Gyűlölj!)
      Kinézet: Penge alakja megmarad, de apró ködszemcsékké hullik szét. Apró, szürke pontokként kavarog az eredeti katana alakjában. Nem mozdul el helyéről, szilárd test látszatát kelti. Fizikális érintésre masszívan ellenáll, mivel a találati pontra összesűrűsödnek a köd szemcsék, vagy épp szétesnek. Alap állapotban az első következik be, ám a fa elem érzékszerve a szem, így Masaki látásával befolyásolhatja útvonalukat. Fontos megjegyezni, csak a penge szélességén és hosszán belül. Az első szint alap képessége nem különbözik normál kardtól. Egyedül a penge változékony szilárdságában van trükkösség. Kisebb-nagyobb külső sérülések okozhatóak vele.

      Kuroi chi kawa (黒い 血 河, Fekete vérfolyam): Távolsági harc esetében, kötelező látszólag elszenvedni a támadást, hogy működésbe léphessen az ellentámadás. Ebben az esetben a mozdulatot a test jobb oldaláról, lefelé, éllel kifelé fordított pengével kell indítani. Egy balra végrehajtott, felfelé irányuló keresztvágás, melynek útja során találkoznia kell az érkező technikával, hogy működésbe léptethesse a ködszemcséket. Ha ez bekövetkezik a penge szétesik. Kavargó felhőként védelmi falat hoz létre Masaki előtt. Képesség lényege az eltérítés. Gyengébb képességek esetében visszatükrözés is lehetséges.

      Beny chi kawa (ベニ 血 河, Vörös vérfolyam): Lényege az időzítésben és erőben rejlik. Az ellenfél testét és/vagy pengéjét/fegyverét közel ereszteni. Amikor a két fegyver/ fegyver és ököl egymásnak feszül, könyök vagy szabadon hagyott bal, esetleg jobb kézzel – attól függ merre helyezkedik el a másik fél, illetve penge – gyomorszájon ütni, vagy tsuba-t lecsapni tenyérrel. Lehetőleg akkora erővel az ellenfél egyensúlyát veszítse, esetleg a kard kirepüljön a kezéből. Ezzel majd egy időben a pengében keletkező rezonanciától a ködszemcsék szétrepülnek. Körbe lepik az ellenfelet és megannyi vágást, karmolást, külső sérülést ejtenek rajta. Azért lett vörös vérfolyam a neve, mert hegyről lefolyó patakként tekereg körbe az áldozatán, miközben sérüléseket okoz, ami után nem csekély vér serken.

      BANKAI

      NÉV: Kurushii Wameku Bampaia (苦しい 喚く バンパイア, Fájdalmasan üvöltő vámpír)
      KINÉZET: Ködszemcséiből öt, hasonló halmazállapotú gömb születik. Fekete – víz - , zöld –fa -, piros – tűz- , sárga – föld -, és fehér – fém – színekben kavarognak. Szabályos kört alkotnak Masaki körül. A támadások fajtájától függ, melyikük lép ki a harmóniát képviselő körből. Feladatuk az érkező támadások szintezésnek megfelelő visszatükrözése, vagy magának a képesség előhívásának blokkolása.
      TÍPUS: Irányítás

      Shigeru Seibai (茂る成敗, Féktelen ítélet): Képességet irányító támadás. Az öt elem közül a megfelelő lép érvénybe, hogy akadályozza technika bevetését, már bevetett technika hatékonyságát, vagy célját. Fentebbi szintezés mellett az elszenvedő fél, kaszt képességére van kihatással. Értelemszerűen Masaki zanpakutō-jához mérten kell érteni a beosztást. Továbbá az ötödik elem, fa, soha nem vesz részt a támadásokban. Ő pusztán a többi irányítójaként van jelen, bevetni nem lehet. Ezt a technikát összesen négyszer, vagyis mindegyik uralom egyszer vethető be.

      Kanashii Seibai (悲しい成敗, Szomorú ítélet): Testre, azon belül csontokra irányuló támadás. Az öt elem értelmében, öt támadást jelent, különböző erővel végre hajtva. Nem a bevetett technikát támadja, hanem a fizikálisan jelen lévő testet. Itt már az irányító fa elem is részt vesz a technikákban, illetve a szintezés is változik. A támadások kivitelezése úgy néz ki, hogy a kiválasztott gömb szétrobban, ezzel belső sérülést kiváltva. Az okozott sérülés mértéke függ az elemtől és Masaki tekintetének irányától. Ha például, térdre néz, akkor ott keletkezik sérülés. Fontos megjegyezni a támadások között egy körnek kell eltelnie, illetve Masaki képtelen irányítani egy elemet a fémet. Tehát a támadások száma négyre csökken. Miután mindegyik elem felhasználásra kerül a bankai erejét veszti. Képességet elszenvedő fél lélekenergiája csökken. A szintezés értelme, hogy Masaki lélekenergiájáig jelent teljes sikert a támadás. Értelemszerűen, ha valakié több, akkor a különbözet értékében csökken az ereje.

      Történet:

      Emberi élet

      Sachiaru családot kardforgató képességeik híre miatt, szokatlan módon átvette egy másik földesúr, méghozzá személyes tanítóként. Ennek hála, szokatlan módon, hamarosan kicsiny földhöz, aztán ranghoz jutottak. Illetve töretlen hűségük miatt, évszázadokra zavartalanul szolgálhatták és terjeszkedhettek egyszerre. Gyerekeiket különböző szamuráj damjou-khoz (földesúr) vitték, míg az idősebb apák egyre több helyen tanítóként tarthattak kiképzéseket. Sikerüket mutatja, Tokugawa sógunok akadály nélkül viselték működésük, ráadásul a XVI. századra földesúrrá léphettek elő.
      Család visszakereste és hivatalosan elismertette vérrokonaikat, így lassanként megszületett a főház és három mellékháza – Kanemochi, Kenkousha, Sazukaru -. Főként tanítóként voltak híresek. A politikától amennyire lehetett távol tartották magukat, hiszen sok szamuráj, nemes és magas rangú embert képeztek ki. Etikátlannak tartották volna, ha ezek fényében elkötelezték volna magukat egy politikai szemlélet irányába. Ezzel a nézettel szakított Sachiaru Ramma, aki heves érdeklődést mutatott a kikötőkbe érkező külföldi tudósok tanai iránt. Különlegesnek és néhány pontját meglehetősen hasznosnak vélte, amivel heves vitát váltott ki családján belül. Szamuráj életszemléletükkel gyökeresen ellentétes volt, hogy idegen tanokkal ismerkedjenek. Főként, ha el is kívánták fogadni. Nekik a hagyomány mindennél többet jelentett és, mint ezen tisztelet tanítói nem kívántak együttműködni Ramma-val. Viszont a ház fejét sem távolíthatták el. Emiatt úgy határoztak Ramma, folytathatja a kutatásokat, de önemberként. Bármit elfogadhat, de nem a család tagjaként és egyetlen újítást sem vezethet be. Ha mégis fény derülne tevékenységére, nem vállalják gyermeke Sachiaru Ranshin biztonságát és a három mellékház ártatlannak vallva magát, elzárkózik az ügyben történő részvételtől.
      A klán hivatását tekintve harcosokat képezett ki. Elsősorban saját és kisebb mértékben magas rangú családok gyerekeit. A megfelelő környezetről maguk gondoskodtak. Birtokuk jelentős területét arra fordították tökéletes helyszínt biztosíthassanak lovas, íjászati, puszta kezes és karddal történő edzésekhez. Emellett kisebb termeket tartottak fenn elméleti oktatásra, illetve 1648-tól Sazukaru Tessen révén kendo dojo-t nyitottak.
      A mellékházak tartottak tőle, bajba keverednek Ramma nyugati világ orientáltságából. Emiatt egyre több értelmetlen vita, pletyka és megjegyzés terjengett a birtokon belül. Nem meglepő a csendesen tűrő, de érezhetően apja mellett álló Ranshin-ról hamar rémhírek kaptak szárnyakra. A klán vezérének fiát különben sem kedvelték. Szűkszavú ember volt, aki akkor beszélt, vagy tett bármit, ha szükségét érezte. Szamurájként kerülte a konfliktusokat, vitákat és teljes hűséggel szolgálta édesapját, aki mind emberként, mind harcosként nevelője volt. Feleségét sem maga választotta. Sakaki Ren-nel egyetlen alkalommal sem találkozott házasságukat megelőzően, hiába jártak jegyben négy éves koruktól fogva. Szokásoknak megfelelően elfogadta családja döntését, ők választanak számára házastársat és engedelmesedett apja kívánságának, hogy ne találkozzon vele az esküvő napjáig. Emiatt a fiatalok hosszú ideig, csak hallomásból értesültek egymásról. Pontosabban Ranshin huszonkettedik életévéig. A napot követő héten végre találkozhattak, főleg amiatt, megkezdhessék az esküvői előkészületeket.
      Egybe kelésüket követően, mindenki várt a nagy eseményre, mikor születik örökös. Erre, viszont még három évet kellett várniuk. Mindenki abban reménykedett sem apjára, sem nagyapjára nem fog hasonlítani. Jól fohászkodhattak, mert a Masaki névre keresztelt fiú állandóan bebizonyította, mennyire lehet vad egy nemesi gyerek. Édesanyja nevelésének hála, belőle is szókimondó ember vált, amivel Ranshin kezdetben nem törődött, hiszen nagyapja remekül mulatott a család tagokat kifigurázó műsorokon. Az évek teltével, viszont bele kellett volna nőnie a kötelező szamuráj modorba. Ezért édesapja szigorúra húzta a gyeplőt. Maga foglalkozott a taníttatásával. Leginkább annak okán, egyre jobban elmérgesedett a házat érintő "nyugati hitvallás" botrány. Távol akarta a felfordulástól tartani és azzal otthon folytak az órák, megelőzhette ne jusson nem kívánt információkhoz gyermeke. Ráadásul tartott tőle, mit művelne forrófejű fia. Valószínűleg verekedett volna, ezzel sértve az egész ház hírnevét. Tehát, maradt a birtok területén, ahová hat éves korában megérkezett játszópajtása, Hiroto. Öccse váratlan meglepetés volt, még váratlanabb eredménnyel. Ren belehalt a szülésbe. A fiúk között elhárítóként működő pajzs megszűntével, pedig kirobbant a viaskodás.
      Masaki-t szörnyen megviselte anyja halála és felgyűlő mérgét apjára vetítette ki. Utálni kezdte. Nem értette a viselkedését, nézeteit az egész szamuráj hitvallást, amit képviselt. Csupán annyit fogott fel, valamit rá akar kényszeríteni. Ezt nem akarta. Tiltakozott, ahogy tudott, de Ranshin nem tágított. Szigorú büntetéseket szabott ki, melyekkel remek edzés programot dolgozott ki. Gyakorlatilag, míg a szenvedő azt hitte értelmetlen dolgokat végeztetnek vele, szépen fejlődött. Ha, pedig nem feladatot teljesített, vagy duzzogott, akkor öccsével foglalatoskodott. Nagyon szerette kis testvérét. Rengeteget játszott vele és segített megoldani leckéit. Gondoskodott róla, amennyire tőle telhetett.
      A hármas élete, nap nap után így zajlott. Masaki veszekedett, büntetést kapott, este pedig öccsével foglalkozott. Ugyanígy történt minden akkor is, amikor meghaltak. A gyerekek semmi furcsát nem tapasztaltak. Minden ugyanolyan volt, ahogy Ranshin sem viselkedett eltérően. Emiatt érte őket teljesen váratlanul, hogy apjuk se szó, se beszéd rájuk támadt. Hiába próbáltak védekezni, esélyük sem volt. Ott maradtak a lángokba boruló házban.

      Shinigami élet

      Saját teste mellett ácsorogva figyeli a rajta elszántan segíteni próbálkozó öccsét. Hiába szerette volna megnyugtatni észre sem vették és hiába látta a leszakadó gerendát nem tudta arrébb lökni Hiroto-t. Így történt, hogy a két fiú újra találkozott egymással.
      egyre gyakrabban hallottak különös üvöltéseket, míg egyik este egy hatalmas lény nem támadt rájuk. Leginkább ocsmány csótányra hasonlított, de a fehér csontmaszkból sejtették jót nem várhatnak, ha elkapja őket. Több órás menekülés után hirtelen vége lett minden megpróbáltatásnak. Egy érdekes alak bukkant fel, aki katana-val hadonászott, aztán se szó se beszéd eltűnt. Úgy gondolták valamilyen önkéntesen hősi életet valló szamuráj lehetett. Viszont a hatást zavarta a furcsa lény. Kíváncsiságtól vezérelten végül is útra keltek, hogy rábukkanjanak a különös férfire vagy az őket megtámadó állatra. Az eredmény azonban váratott magára. Egyetlen könyvben, iratban, mondában sem találkoztak velük, csak egy idősebb apóra bukkantak, aki szívesen mesélt történeteket valamilyen shinigami-król meg hollow-król. Egyetlen szavát sem hitték, de egy újabb összecsapás szemtanúiként már nem volt ilyen szilárd elképzelésük. Főleg, miután egy porjárta vidéken tértek magukhoz, egymástól távol.
      Masaki örökölve apja makacsságát nem törődött bele egyedül maradt, így kérdések ezrét zúdította a rémült lakosokra. Szerencséjére indulatos viselkedésével nem kergetett el mindenkit, mert egy középkorú hölgy otthonába invitálta és elmesélt mindent, amit csak tudott Soul Society-ről. Ekkor szembesült vele, meghalt, teljesen más világban van és ezt a helyet elit harcos osztály, halálistenek irányítják. Rögtön érdekelni kezdte micsodák és kicsodák ezek a szellemek, így bukkant rá a lehetőségre, hogyan kerülhet közzéjük. Úgy hitte, ha bejut, könnyen megtalálhatja öccsét. Ráadásul az őt időközben befogadó családnak is egyre több baja származott a hollow-kat vonzó személyisége miatt, vagyis boldogan támogatták ötletét, hogy beiratkozzon a Lélektovábbképző Akadémiára.
      Rossz tanuló volt. Nem fordított nagy figyelmet tanulásra, kizárólag karforgatásban jeleskedett. Szemrebbenés nélkül beolvasott későbbi felettesének a kilencedik osztag kapitányának, amiért egyik Akadémián ejtett vendégszereplésén összekevert két fogalmat, ráadásul pont úgy, mintha Masaki hibázott volna. Nem is hagyta szó nélkül, ahogy a vezetőség sem szándékozta. A záróvizsgát megelőző két hónappal úgy festett kicsapják. A sértett fél viszont másképp látta a helyzetet. Felajánlotta, ha bocsánatot kér és sikeres vizsgát tesz felveszi osztagához. Más út híján beleegyezett, ezzel közelebb kerülve céljához.
      Kapitányai évei nem teltek és telhettek nyugodtan. Állandó veszekedések tarkították a kapitányi gyűléseket, aminek főszereplőjeként tündökölt. Ezen szerepe köszönhető tiszteletlen és nyers stílusának, vagyis bárkihez intézett megjegyzést rangtól függetlenül. Hála ennek, gyakran szított vitákat. Elérni ezen káoszt, nem volt nehéz feladat, mivel főként Hirako Shinji került terítékre gyerekes verekedései miatt - ekkor nem volt jelen a 12. osztag hadnagya, vagyis az említett kapitány fő ellenfele, akitől még Masaki is tartott-. Tehát kijelenthető nem számított kedvelt személyiségnek Soul Society-ben, főként a hadnagyok körében. A feletteseiket általában imádó, leginkább nő nemű személyek, de nem jelentett akadályt a másik csoportnak sem, ki nem állhatták Masaki-t, mert kritikával illették osztagukat. Ez alól, csak Kawaguchi Yasu számított kivételnek. Ő ugyanis, hatalmas lelkesedéssel foglalta el a hetedik osztag hadnagyi posztját és hűségesen követte undok vezetőjét. Sokáig próbálkozott megszabadulni kicsiny koloncától, de kénytelen volt beletörődni jelenlétébe. Inkább rá se hederített a nyomában loholó hadnagyra, csak rásózta az adminisztrációs bajokat. Az újoncok fogadását, viszont senki másra nem bízta. Láthatóan élvezte a rémült tekintetek hadát. Eredeti célja az volt, hogy első perctől fogva tudják mire számítsanak a szadista pletykák forrásától. Egyértelműen semmi jóra. Tehát feszült légkör és katonás rend uralkodott, nehogy valamit tennie is kelljen az irodájában lábát lógató kapitánynak.
      A küldetések végrehajtását minden körülmény között elvárta és semmilyen kifogást nem fogadott el. Ő maga csak akkor adta harcra fejét, ha nem volt más választása. Ha lehetett kerülte az összecsapásokat, mivel a kísérletek mellékhatásaként könnyen kezdett felderítés helyett mészárlásba. Ráadásul ennek következménye lett, hogy Vameku elzárkózott minden segítség nyújtástól. Úgy határozott addig nem válaszol a hívásra, amíg képes nem lesz uralkodni a dühén. Vagyis burkoltan közölte, viselkedjen vele társhoz méltóan. Ez a mai napig sem működik gördülékenyen, így a Zanpakutō szelleme tüntetően alvást színlelve bosszantja Masaki-t.

      Vaizard-ként

      Bleach manga chapter 315 - 01-12 - Turn back the Pendulum. Mivel az eredeti közegbe helyeztem a karaktert, felesleges még egyszer leírni az eseményeket. Így az esetleges spoiler is ki van védve és mindenki szabadon utána nézhet. Egyetlen változtatás, hogy az eredeti hetedik osztag kapitányának - Love Aikawa - szerepét átruháztam a saját karakteremre.
      Egyértelmű volt, belső hollow-jukat uralom alá kellett vonni és megtanulni hogyan bánjanak az ölükbe hulló képességgel. Vagyis, a "hogyan tovább" első része némi időre megoldódott. Edzeniük kellett, amihez az ex-kapitány szolgáltatott helyszínt, segítséget és szinte teljesen kidolgozott programot.
      Így esett, hogy alig túlesve a döbbeneten, máris indulhattak bemelegítőt ragadni. A munkát leginkább a résztvevők száma lassította. Hiába készült fel alaposan főtrénerük, csak négy kiképző- Urahara Kisuke, Shihouin Yoruichi, Kurosaki Isshin, Ishida Ryuuken - állt szemben tizenegy pácienssel - Hanabi Shiori, Hirako Shinji, Jadoumaru Lisa, Kawaguchi Yasu, Kuna Mashiro, Masaki Sachi, Muguruma Kensei, Ootoribashi "Rose" Roujuurou, Sarugaki Hiyori, Usouda Hacchigen, Wakahisa Shun-. Az igen aránytalan mennyiség miatt, három csoportra osztották a népes tábort, akiket jobb ötlet híján "ABC" sorrendben rangsoroltak. Illetve, a pihenő, vagy épp várakozó felek állandó erőtérben tartózkodtak, természetesen egymástól külön. Nem más volt ezzel a cél, mint egy speciális kidou-val lassítani, talán akadályozni is kiszámíthatatlan átalakulásuk.
      A kiképzés menete, rögtön a felméréssel indult. A beosztott csoport tagjai, meglepő módon gyors provokáció után harcba szálltak a négy vezénylővel, akik minél hamarabb igyekezték elérni belső lidérceik kitörését. Amint ezt elérték, Tsukabishi Tessai azonnal újabb erőteret hozott létre hat társuk körül, nehogy a városra szabaduljon a mindent pusztító lény. Egyedüli szabályuk annyiból állt, ha valaki teljesen átalakul menthetetlenné válik és meg kell ölni. Arról viszont nem volt sejtésük, mennyi idő múltán következhet be. Csupán Urahara számításaira és szerezhető tapasztalataikra támaszkodhattak.
      Belső harcát követően több, mint két hétig nem tért magához. Nem álmodott, nem észlelte a körülötte szöszmötölő embereket és kardszellemével sem kommunikált. Egyszerűen feküdt, miközben valahol a semmiben kószált. Aztán a türelmi idő leteltével, csettintésre tért magához. Szellemileg tökéletes formában volt, hiszen kapásból vitatkozni kezdett a körülötte sündörgő Urahara-val. Azonban fizikálisan még távol állt a megszokott hevességtől. A szervezetét annyira megviselte a méreganyag, legalább egy hónap lábadozást jósoltak. Viszont a többi vaizard már elhatározta, továbbállnak, méghozzá minél előbb. Sőt, Hanabi Shiori már régen elhagyta az óriási bázist. Már csak az a kérdés merült fel, az együtt maradó társaság hova menjen és cipeljék e magukkal Masaki-t.
      Több berendezést nem kímélő vita után, végül is magukra vállalták a sérült gondozását és, amint mozgatható állapotba került, megindultak a nagy világba. Már, ha tehették volna. Ugyanis, kiképzőik kérésére megígérték Karakura Town-ban, vagy annak közelében maradnak. Így esett, hogy hathatós győzködések árán, szinte ingyen megkaptak egy használaton kívüli raktár épületet. Mondani sem kell, tökéletes helyezkedéssel! A telek ötszáz méteres körzetében egyetlen ház, bolt, emberi építmény nem volt. Kész főnyeremény a veszélyes tízes számára! Már, ha a beköltözés zökkenő mentesen zajlott volna. Amint átlépték otthonuk küszöbét, kapásból elkezdődtek a szobák jogaiért folytatott csatározások és a konyha, fürdő, nappali, stb felosztásából származó perpatvarok. Szerencsére, ebből szinte teljesen kimaradt a dobozok takarásában lábadozó Masaki. Nem is meglepő, ő kapta a lépcsőfeljárótól legtávolabbi, teljesen sarokba szorított, Wakahisa Shun szomszédságát élvező, huzatos zugot, ahová rövidesen be is költöztették. Természetesen hangos üvöltéssel fejezte ki nem tetszését, mivel a helyet ki se takarították, ő pedig igen érzékeny volt a higiénia kérdéskörre. Nem is meglepetés, amint képes volt mozogni seprűt, lapátot, felmosót, tisztítószereket vásárolt, mert efféle háztartási eszközök meg se fordultak a többiek fejében, majd nekiesett baktériumokat üldözni. Robotolt, amíg ki nem lyukadt az egész raktár takarításánál és hála a megerőltető terápiának, fokozatosan visszanyerte pofonokat osztogató kedvét. Illetve, kinevezték a ház Tisztaság felelősévé! Magyarul, rá hárítottak minden nemű házi munkát.
      Frissítve, 2013. 01. 07.

      Oldalak: [1]