Üzenetek megjelenítése
1
Soul Society / (Virág)mustra
« Dátum: 2016. Dec. 24, 22:49:08 »
Akira kun utasításait követtem már hetek óta. Gyűjtöttem, nézegettem, tanulmányoztam az osztag és város területén fellelhető növényeket. Nem rég Aikawa taichou san-tól is kértem hozzá segítséget, mert nem mindig boldogulok a megkülönböztetésükkel. A taichou-t annyira felvillanyozta ilyesmivel töltöm a szabadidőmet, rögtön felajánlotta, hozzá is fordulhatok tanácsokért. Nagyon örültem neki, még valaki megosztja velem a tudását. Nem arról lenne szó, hogy nem bíztam Akira kun-ban, de napközben teljesen máshol tartózkodtunk és esténként nem mindig volt képem zavarni a kéréseimmel. Sokszor szörnyen fáradtnak látszik és inkább hagytam pihenni. Viszont Aikawa taichou san a felettesem, szinte egész nap körülötte sertepertélek, így könnyebben tudok egy-egy apróságra rákérdezni. Ma pedig váratlanul megkért, hogy keressek neki egy növénykét. Boldogan fogadtam el a küldetést, mert segíthettem a taichou san-nak.
Egy régi könyvből mutatott kézzel készített rajzokat, majd esett a fejére egy fényképekkel ellátott album, ahonnan könnyebben memorizálni tudtam a bakopa nevű növénykét. Azt mondta, hogy teát szeretne belőle készíteni valakinek. Lelkesen bólogattam, annyira, megint szerencsésen lefelejtem a tatami-t. Számíthatott rám, mert a délután folyamán akadt pár szabad órám ezzel foglalkozni. Nem is húztam a drága perceket. Azon nyomban bevetettem magam az osztag körül lévő zöld területekre, amint szélnek eresztettek minket az eligazításról. Mindent úgy tettem, ahogy Akira kun tanította nekem. Mindig felhívta rá a figyelmemet, közelről vegyem szemügyre a növényeket, de közben ügyeljek, véletlen se taroljam le a lábammal. Finoman, óvatosan lépkedjek és gyengéden húzzam szét a szálakat az ujjaimmal. Tehát, elsőként levettem a szandálomat és fehér zoknimat. Gondosan a fű mellé tettem, véletlen se essenek keresztül rajta. Utána könnyedén beszökkentem a kertbe, majd finom léptekkel közlekedtem törpe járásban. Szükséges volt teljesen előre, vagy hátra lapultam mozgás közben. Nem akartam zavarni a természet nyugalmát. Meg apa azt mondta, ilyenkor is nyugodtan edzhetek.
Keresgélés közepette nem nagyon figyeltem az orrom elé, merre járok. Teljesen elnyelt az egyre sűrűsödő, lassan bambusz erdővé változó környezet. Arra eszméltem lassan nem találtam aprócska növényeket, bár azt hiszem rátaláltam arra, amit kerestem. Nem voltam róla meggyőződve, ezért tovább sétáltam, hátha a rengeteg mögött akadhat még kicsike rét. A hajlékony bambusz rudak között szlalomozva, feltűnt, mintha valaki üldögélne a rengeteg közepén található tisztásnál. Könnyedén szökkentem közelebb és jelent meg előttem a harmadik tiszt vörös hajkoronája. Legalábbis reméltem nem az ikertestvéréhez van szerencsém, bár ő is segíthetett nekem!
Széles vigyorral ugrottam előre. Megörültem neki, illetve reméltem tud nekem segíteni, vajon a megfelelő növényre bukkantam, vagy keressek tovább. Éppen azzal az aprósággal nem számoltam a lendületemmel egyetemben Anya is kedvesen vont körbe, így derült égből meglepetésként szólaltam meg a harmadik tiszt háta mögött.
- Szép na…- A köszöntését be sem tudtam fejezni, csak elképedten szenvedtem el a jelenetet, amint karon ragadt, majd válla felett átvetve dobott a földre. Még szerencse a lábaim előttem kapcsoltak és hídban megtámasztottam magam.
- E…elnézést, Meiou san! – Pislogtam rá hatalmas szemekkel. - Ne-ne-nem akartam megzavarni valamiben, csak épp itt kerestem Aikawa taichou san-nak bakopa nevű növényt, de nem voltam benne biztos arra bukkantam. Aztán megláttam és gondoltam rákérdezek, hátha ismeri. – Emeltem fel a leszedett növényt, immár fél karon támasztva magamat. - Ez lenne az? Vagy tévedtem? – Figyeltem a kicsiny növényt szomorúan. - Ön ért a gyógynövényekhez, Meiou san? –
Fordultam át, végre rendes testhelyzetben köszönthessem. Elvégre még nem sikerült eljutnom odáig, illendő módon üdvözöljem. Zavaromban jobbra-balra lépegettem, majd hirtelen térdre dobtam magam és meghajoltam. Vesztemre, szokásomhoz híven telibe fejeltem a földet. Halk szisszenéssel emeltem fel a homlokomat.
- Ne haragudjon, Meiou san! Remélem nem zavartam meg semmiben! – Dörzsöltem fájdalmas ábrázattal a fűtöl zöldülő arcomat. - Megkérdezhetem, mit csinál itt? Pihent?– Bámultam rá hatalmas szemekkel. Igazán nem szerettem volna a délutáni kikapcsolódásában feltartani.
Egy régi könyvből mutatott kézzel készített rajzokat, majd esett a fejére egy fényképekkel ellátott album, ahonnan könnyebben memorizálni tudtam a bakopa nevű növénykét. Azt mondta, hogy teát szeretne belőle készíteni valakinek. Lelkesen bólogattam, annyira, megint szerencsésen lefelejtem a tatami-t. Számíthatott rám, mert a délután folyamán akadt pár szabad órám ezzel foglalkozni. Nem is húztam a drága perceket. Azon nyomban bevetettem magam az osztag körül lévő zöld területekre, amint szélnek eresztettek minket az eligazításról. Mindent úgy tettem, ahogy Akira kun tanította nekem. Mindig felhívta rá a figyelmemet, közelről vegyem szemügyre a növényeket, de közben ügyeljek, véletlen se taroljam le a lábammal. Finoman, óvatosan lépkedjek és gyengéden húzzam szét a szálakat az ujjaimmal. Tehát, elsőként levettem a szandálomat és fehér zoknimat. Gondosan a fű mellé tettem, véletlen se essenek keresztül rajta. Utána könnyedén beszökkentem a kertbe, majd finom léptekkel közlekedtem törpe járásban. Szükséges volt teljesen előre, vagy hátra lapultam mozgás közben. Nem akartam zavarni a természet nyugalmát. Meg apa azt mondta, ilyenkor is nyugodtan edzhetek.
Keresgélés közepette nem nagyon figyeltem az orrom elé, merre járok. Teljesen elnyelt az egyre sűrűsödő, lassan bambusz erdővé változó környezet. Arra eszméltem lassan nem találtam aprócska növényeket, bár azt hiszem rátaláltam arra, amit kerestem. Nem voltam róla meggyőződve, ezért tovább sétáltam, hátha a rengeteg mögött akadhat még kicsike rét. A hajlékony bambusz rudak között szlalomozva, feltűnt, mintha valaki üldögélne a rengeteg közepén található tisztásnál. Könnyedén szökkentem közelebb és jelent meg előttem a harmadik tiszt vörös hajkoronája. Legalábbis reméltem nem az ikertestvéréhez van szerencsém, bár ő is segíthetett nekem!
Széles vigyorral ugrottam előre. Megörültem neki, illetve reméltem tud nekem segíteni, vajon a megfelelő növényre bukkantam, vagy keressek tovább. Éppen azzal az aprósággal nem számoltam a lendületemmel egyetemben Anya is kedvesen vont körbe, így derült égből meglepetésként szólaltam meg a harmadik tiszt háta mögött.
- Szép na…- A köszöntését be sem tudtam fejezni, csak elképedten szenvedtem el a jelenetet, amint karon ragadt, majd válla felett átvetve dobott a földre. Még szerencse a lábaim előttem kapcsoltak és hídban megtámasztottam magam.
- E…elnézést, Meiou san! – Pislogtam rá hatalmas szemekkel. - Ne-ne-nem akartam megzavarni valamiben, csak épp itt kerestem Aikawa taichou san-nak bakopa nevű növényt, de nem voltam benne biztos arra bukkantam. Aztán megláttam és gondoltam rákérdezek, hátha ismeri. – Emeltem fel a leszedett növényt, immár fél karon támasztva magamat. - Ez lenne az? Vagy tévedtem? – Figyeltem a kicsiny növényt szomorúan. - Ön ért a gyógynövényekhez, Meiou san? –
Fordultam át, végre rendes testhelyzetben köszönthessem. Elvégre még nem sikerült eljutnom odáig, illendő módon üdvözöljem. Zavaromban jobbra-balra lépegettem, majd hirtelen térdre dobtam magam és meghajoltam. Vesztemre, szokásomhoz híven telibe fejeltem a földet. Halk szisszenéssel emeltem fel a homlokomat.
- Ne haragudjon, Meiou san! Remélem nem zavartam meg semmiben! – Dörzsöltem fájdalmas ábrázattal a fűtöl zöldülő arcomat. - Megkérdezhetem, mit csinál itt? Pihent?– Bámultam rá hatalmas szemekkel. Igazán nem szerettem volna a délutáni kikapcsolódásában feltartani.
