Üzenetek megjelenítése

Ez a szekció lehetővé teszi a felhasználó által írt összes hozzászólás megtekintését. Vedd figyelembe, hogy csak azokba a fórumokba írt hozzászólásokat látod, amelyekhez hozzáférésed van.


Témák - Amatsuji Shinobu

Oldalak: [1]
1
Soul Society / (Virág)mustra
« Dátum: 2016. Dec. 24, 22:49:08 »
Akira kun utasításait követtem már hetek óta. Gyűjtöttem, nézegettem, tanulmányoztam az osztag és város területén fellelhető növényeket. Nem rég Aikawa taichou san-tól is kértem hozzá segítséget, mert nem mindig boldogulok a megkülönböztetésükkel. A taichou-t annyira felvillanyozta ilyesmivel töltöm a szabadidőmet, rögtön felajánlotta, hozzá is fordulhatok tanácsokért. Nagyon örültem neki, még valaki megosztja velem a tudását. Nem arról lenne szó, hogy nem bíztam Akira kun-ban, de napközben teljesen máshol tartózkodtunk és esténként nem mindig volt képem zavarni a kéréseimmel. Sokszor szörnyen fáradtnak látszik és inkább hagytam pihenni. Viszont Aikawa taichou san a felettesem, szinte egész nap körülötte sertepertélek, így könnyebben tudok egy-egy apróságra rákérdezni. Ma pedig váratlanul megkért, hogy keressek neki egy növénykét. Boldogan fogadtam el a küldetést, mert segíthettem a taichou san-nak.
Egy régi könyvből mutatott kézzel készített rajzokat, majd esett a fejére egy fényképekkel ellátott album, ahonnan könnyebben memorizálni tudtam a bakopa nevű növénykét. Azt mondta, hogy teát szeretne belőle készíteni valakinek. Lelkesen bólogattam, annyira, megint szerencsésen lefelejtem a tatami-t. Számíthatott rám, mert a délután folyamán akadt pár szabad órám ezzel foglalkozni. Nem is húztam a drága perceket. Azon nyomban bevetettem magam az osztag körül lévő zöld területekre, amint szélnek eresztettek minket az eligazításról. Mindent úgy tettem, ahogy Akira kun tanította nekem. Mindig felhívta rá a figyelmemet, közelről vegyem szemügyre a növényeket, de közben ügyeljek, véletlen se taroljam le a lábammal. Finoman, óvatosan lépkedjek és gyengéden húzzam szét a szálakat az ujjaimmal. Tehát, elsőként levettem a szandálomat és fehér zoknimat. Gondosan a fű mellé tettem, véletlen se essenek keresztül rajta. Utána könnyedén beszökkentem a kertbe, majd finom léptekkel közlekedtem törpe járásban. Szükséges volt teljesen előre, vagy hátra lapultam mozgás közben. Nem akartam zavarni a természet nyugalmát. Meg apa azt mondta, ilyenkor is nyugodtan edzhetek.
Keresgélés közepette nem nagyon figyeltem az orrom elé, merre járok. Teljesen elnyelt az egyre sűrűsödő, lassan bambusz erdővé változó környezet. Arra eszméltem lassan nem találtam aprócska növényeket, bár azt hiszem rátaláltam arra, amit kerestem. Nem voltam róla meggyőződve, ezért tovább sétáltam, hátha a rengeteg mögött akadhat még kicsike rét. A hajlékony bambusz rudak között szlalomozva, feltűnt, mintha valaki üldögélne a rengeteg közepén található tisztásnál. Könnyedén szökkentem közelebb és jelent meg előttem a harmadik tiszt vörös hajkoronája. Legalábbis reméltem nem az ikertestvéréhez van szerencsém, bár ő is segíthetett nekem!
Széles vigyorral ugrottam előre. Megörültem neki, illetve reméltem tud nekem segíteni, vajon a megfelelő növényre bukkantam, vagy keressek tovább. Éppen azzal az aprósággal nem számoltam a lendületemmel egyetemben Anya is kedvesen vont körbe, így derült égből meglepetésként szólaltam meg a harmadik tiszt háta mögött.
- Szép na…- A köszöntését be sem tudtam fejezni, csak elképedten szenvedtem el a jelenetet, amint karon ragadt, majd válla felett átvetve dobott a földre. Még szerencse a lábaim előttem kapcsoltak és hídban megtámasztottam magam.
- E…elnézést, Meiou san! – Pislogtam rá hatalmas szemekkel. - Ne-ne-nem akartam megzavarni valamiben, csak épp itt kerestem Aikawa taichou san-nak bakopa nevű növényt, de nem voltam benne biztos arra bukkantam. Aztán megláttam és gondoltam rákérdezek, hátha ismeri. – Emeltem fel a leszedett növényt, immár fél karon támasztva magamat. - Ez lenne az? Vagy tévedtem? – Figyeltem a kicsiny növényt szomorúan. - Ön ért a gyógynövényekhez, Meiou san? –
Fordultam át, végre rendes testhelyzetben köszönthessem. Elvégre még nem sikerült eljutnom odáig, illendő módon üdvözöljem. Zavaromban jobbra-balra lépegettem, majd hirtelen térdre dobtam magam és meghajoltam. Vesztemre, szokásomhoz híven telibe fejeltem a földet. Halk szisszenéssel emeltem fel a homlokomat.
- Ne haragudjon, Meiou san! Remélem nem zavartam meg semmiben! – Dörzsöltem fájdalmas ábrázattal a fűtöl zöldülő arcomat. - Megkérdezhetem, mit csinál itt? Pihent?– Bámultam rá hatalmas szemekkel. Igazán nem szerettem volna a délutáni kikapcsolódásában feltartani.

2
Soul Society / Osztag barkóba
« Dátum: 2016. Szept. 18, 16:06:54 »
A mai napot arra fordítottam, amit Akira kun-tól tanultam. Azt mesélte, nagyon hasznos tud lenni, ha képes vagyok felismerni a gyógyító hatású növényeket, vagy legalábbis azokat a haszontalannak tartott fajtákat, amikből kiváló főzeteket lehet készíteni. Rengeteg mindent felsorolt és még többet fűzött hozzá, milyen betegségekre, sérülésekre, tünetek kezelésére lehet használni. Hihetetlen mennyi mindent tudott a természetről! Csak ámultam mennyi érdekesség jutott eszébe mindössze annyiból, hogy kiültünk a fűbe. Akkor mutatta meg, hányféle kincsre lehet lelni egy aprócska zöld területen.  Azt mondta rengeteg fajta gyógynövény akad a parlagi területeken. Sokat segíthetne, ha már képes lennék felismerni a leghasznosabbakat. Elláthatnék vele sérüléseket, megmenthetném mások életét, vagy akár a vesztüket is okozhatnám.
Nagyon tetszett az ötlet, hogy ennyivel is segíthetek a többi testőrnek, apának és Aikawa taichou san-nak! Azt mondta taichou san, hogy igyekezzek nem gyilkolni, hanem vigyázni a többiekre. Apa is folyton megsérült. Ha képes lennék gyorsan felismerni terepen a gyógynövényeket, akkor elláthatnám a sérülteket és mindenki egyben haza tudna jutni! Nagyon jó lenne, kevésbé kellene Aikawa taichou san-nak helyettem vigyázni apára, meg a többieknek sem kéne aggódni, hogyan jutnak haza, miután megsérültek. Tudtam, hogy csodát nem tehetek, de ha már képes lennék elállítani a vérzést, csökkenteni a fájdalmat, akkor már nyertem némi időt a csapatnak.
Ma követtem is Akira kun javaslatát. Megmutatott pár hasznos növényt és azt mondta, hogy a szabadidőmben nézelődjek a füves területeken. Gyűjtögessek szorgalmasan, aztán este megbeszéljük, hogy sikerült az akcióm, mi volt a legnehezebb és miben szorulok még segítségre. Nagyon örültem ennek a lehetőségnek, mert így remek dolgokkal üthettem el a délutáni pihenőmet és saját magam tapasztalhattam ki, miben akadtam el. Alig vártam, hogy elszabaduljak a közös edzésről. Még az ebédemet is a kertben fogyasztottam el. Szorgalmasan szemeztem a zöld gyeppel, ugyan merre lenne érdemes elkezdenem a keresgélést. Szépen megterveztem, hogyan fogok haladni, felidéztem a növények kinézetét, majd a bento kiürülése után szépen összecsomagoltam a dolgaimat. A kicsi batyut és lábbelimet ott hagytam az épület mellett. Ügyeltem rá, ne legyen útban és könnyedén el lehessen mellette sétálni. Nem volt célom, hogy bárki is hasra essen a széthagyott dolgaimban. Biztos nem dicsérne meg érte apa.
Izgatottan megmozgattam a lábujjaimat. Imádtam mezítláb közlekedni. Tornászként rengeteget edzettem balettcipő nélkül. Sokkal természetesebb, kényelmesebb volt és jobban éreztem a testem jelzéseit. Kicsit se bántam, hogy így léphettem a puha fűre. Igyekeztem óvatosan szlalomozni a növények között, véletlen se tapossak le egyetlen értékes virágot sem. Egészen a kert leghátsó, falhoz közeli csücskéig sétáltam. Ott leguggoltam és óvatos oldalazással böngésztem a növények között. Elmélyülten fésülgettem a szárakat, miközben végig a memorizált gyógynövényekre gondoltam.
Óvatosan, földhöz közelről téptem le a növényeket és pakolásztam az obi-ra erősített kis erszénybe. Fel sem tűnt keresgélés közben, már egy ideje lelkes követőm akadt. Nem észleltem ott van mellettem, míg hozzám nem szólt. Cseppet sem volt fenyegető, hangos, bántó a hangnem, amit megütött. Egyszerűen annyira belemélyedtem a gyűjtésbe, hogy a vállam kocogtatásától is rémültem vágódtam volna hátra. Épp csak annyi különbséggel, nem kifejezetten lehetett látni a landolásom. Anya rögtön kölbe ölelt és a közeli fa tetejére vitt, minél messzebb kerüljek a vésztől. Ennek hála, némileg kitekeredett félig ülő, félig fekvő pózban lógtam le a vastag ágról.
Döbbentem pislogtam a vörös hajú, fiatal shinigami-ra, legalábbis az öltözéke alapján. Széles vigyorral nézett rám, bár érthető a reakciója. Én is nevetnék, ha valaki méterekre kötne ki tőlem madárijesztő pózban, csak mert megijedt a köszönésemtől.
- El…elnézést! Nem számítottam vendégre! – Szökkentem talpra, amitől a fa fájdalmas recsegésekkel adta tudtomra nem ártana leköltöznöm róla, vagy fejre fog ejteni. Engedve a kérésének leugrottam a földre és odasétáltam a vörös hajú fiú mellett árválkodó batyumért.
- Gyógynövényeket gyűjtök. – Mutattam fel a kicsike erszényt, milyen sokat gyűjtöttem már be. - Még kezdő vagyok! Próbálom felismerni őket. Azt hiszem kevesebb, mint több sikerrel. – Sóhajtottam fájdalmasan, miután a batyu tartalmára pillantottam. Ekkor jutott eszembe, még sose láttam felénk ezt a fiút. Gondoltam elkavarodhatott szegény az osztagától.
- Eltévedtél? – Néztem rá kérdőn, hátha segíthetek. - Melyik osztaghoz tartozol? Talán, meg tudom mondani, merre indulj, bár még én se vagyok itt régóta. Apa készített egy térképet, de azon se igazodom ki tökéletesen. – Fordítottam körbe a fejem pontosan merre lehetünk, és ugyan kik lehetnek a szomszédságunkban. - Viszont Aikawa taichou san biztosan szívesen segít és őt tudom, hol keressem. – Vakartam meg kínosan a tarkómat, micsoda óriási megmentőnek hangozhatok. Hatalmas tehetség kell megtalálni egy fehér haori-s, vörös hajú hölgyet, aki általában az irodájában tartózkodik. Kicsikét sajnáltam szegény fiút, pont engem fogott ki.

3
Shinigami / Amatsuji Shinobu
« Dátum: 2016. Máj. 12, 22:11:28 »

Név: Amatsuji Shinobu
Nem: Férfi
Kaszt: Shinigami
Születési ideje: 1772. 03. 10.
Kor: 242 (15-nek néz ki)


Rövid, fehér haja van, ami másfél éve nyerte vissza eredeti színét. Nevelőapja kérésére sokáig festette. Az eredeti célnak a vörös lett kitűzve, ám világos tincsein élénk rózsaszínen rikított a festék. Miután egyedül maradt, első dolga volt megszabadulni tőle.
Szemei a klánra jellemzően lila színűek, de kevésbé sötét árnyalatúak, mint az egykori tiszta vérű rokonaié. Bal szeme világát elvesztette gyerekkorában, miután kéretlen segédként belekotnyeleskedett egy rokona által tartott méregkísérletbe. Azóta szemkötővel takarja el.
Rokonaihoz képest átlagos magasságú. Kifejezetten nyurga, vékony csontozatú srác. Vérvonala jótékony hatásaként szinte változatlan maradt külseje. Több, mint kétszáz éve ellenére még mindig tizenötnek látszik.
Többnyire az egyszerűségre törekszik, így az öltözködésben is ezt vallja. Minél kevesebb minta és szín. Általában fehér inget, vászonnadrágot, mellényt vagy pulóvert visel. Némi gondot okoz számára megszokni a shinigami egyenruhát és tradicionális viseletet. Gyakran veszi fel rosszul, vagy felejt el kiegészítőket.


Szófogadó, csendes gyerek. Mindenkinek igyekszik megfelelni, hogy édesapja büszke lehessen rá. Apja hirtelen eltűnése és a küldetés alatt kapott telefonhívás megrémítette. Rádöbbent bármikor elveszítheti, ennél fogva árnyékként követi, véletlen se eshessen bántódása. Minden gyanús alakot, aki az apja körül ólálkodik kérdés nélkül hatástalanít és vallat ki, mi dolga a közelükben.
Képességéből adódóan szeret árnyékba húzódni és észrevétlenül megfigyelni. Jelenlétét szinte teljesen elfedi, így sokszor hozza a frászt másokra, amikor váratlanul megszólal édesapja takarásában.
A shinigami-k világa teljesen ismeretlen számára. Mindenre hatalmas szemekkel csodálkozik rá. Szívesen ismerkedik a halálistenekkel és próbálja felvenni a szokásaikat, egyelőre kevesebb, mint több sikerrel.
Édesapjának fogadott Shuu-t nagyon szereti. Teljes lelki nyugalommal tűri szeretetrohamait és hívja apának. Kicsike öccsével, Juunichi-vel átkerülését követően találkozott először. Azonnal eldöntötte minden veszélytől megvédi. Kötelességének érzi, hogy gondoskodjon róla, illetve minden kérését teljesítse.


Képesség:

- Rejtőzködés: Képessége miatt könnyebben marad észrevétlen az árnyékban. Gyenge camuflage technika.
- Mozgás: Képessége miatt léptei nesztelek. Tornász foglalkozása következtében, pedig hajlékony, könnyed mozgása és kiváló egyensúlyérzékkel rendelkezik.

Zanpakuto

Név: Anya (暗夜, Sötét éj)
Fajta: árnyék
Kinézet: Alap állapotában mindkét alkarját beborító bőrszíj. A szíjakat gondosan takarja egyenruhájával. Illetve a tökéletes fedés érdekében fáslival tekeri körbe mindkét alkarját.
A vért alatt sin fut, mely középső ujjaihoz van erősítve. Ha erőteljesen megrántja: húsz centiméteres penge csúszik ki belőle. A pengék akár teljesen ki is húzhatóak, vagy egyszerűen előre tolhatóak.

Shikai

Parancs: Hohoemi! (微笑み, Mosolyogj!)
Kinézet: A fegyver alapja megmarad. A bőrszíjak takarásában azonban nem pengék, hanem két méter hosszúságú fém korbács van feltekerve. A fegyvert szintén középső ujjával hozza működésbe. Első rántásra teljesen kicsúszik. Egymás után két rántásra a korbács végén háromszög formájú kampó bújik elő. Ha hosszan rántja meg ujját a korbács egész hosszán öt centiméteres keresztpengék jelennek meg. (Az mozdulatok ismétlésével visszavonhatóak a támadások)
Támadások: A meglepetés erejére építkezik képességével, így az általa használt árnyék technika is ezt hivatott fokozni. Első szinten az ellenfele bénítását szolgálják. A fegyvere, teste vagy közvetetten a teste – például saját árnyékával egy faághoz ér - árnyékával elért test lelassul.

Hakubo (薄暮, Alkonyat): Megnyújtja saját, vagy az ellenfele árnyékát, amire rátekeredhet sajátjával. Átmenetileg akadályozza, vagy lassítja ellenfele mozgását.
Yoake (夜明, Pirkadat): Fegyvere beleolvad az árnyékokba, így nem látható merről érkezik, vagy mikor van aktivizálva. Képes pár száz méteren belül tájékozódni az árnyékok segítségével. Fel tudja mérni a környezetét – terepviszonyok, élőlények száma -.

Zanpakuto lelke

Nem:
Kinézet: Félig fekete skorpió, félig női testben létező kiméra. Teljesen meztelen. Melleit hosszú fekete haja takarja. Szemei komorak, feketék és élettelenek. Arcvonásai kemények. Szinte sosem fejez ki érzelmeket.
Jellem: Meglehetősen rideg, hallgatag nőszemély. Alig kommunikál Shinobu-val. Nem engedi magához közel, sem fizikálisan, sem érzelmileg.
Hűségesen szolgálja, de nem rest hátba döfni, ha szerinte Shino becsapta, vagy úgy véli nem őszinte vele.



+ Nevelőapja
+ Vaníliás tejital
+ Amerikai csokis keksz
+ Trambulinon ugrálni
+ Vigyázni apára!

- Pókok
- Rózsaszín hajszín
- Kalóznak csúfolják
- Erős fény
- Gyors éttermek




Előtörténet
"Ha gyönge a lelked, tompa a kardod éle."

Telefon rezgésére ébredtem. Ijedten kaptam utána. Reflexből nyomtam rá a zöld kagylóra. Meg sem néztem ki keres. Azt gondoltam a menedzserem, főnök, vagy valamelyik munkatársamnak hiányzom. Álmos hangon köszöntem bele, hogy gyorsan túlessek a híváson. Mindenre számítottam, csak a vonal túlsó feléről érkező hangra nem. Csettintésre tértem tőle magamhoz. Teljesen ledöbbentem. Mozdulatlanul, eltátott szájjal hallgattam a mondandóját.  Egyszerűen nem hittem a fülemnek! Kénytelen voltam megnézni a telefon kijelzőjét ténylegesen beszélgetést folytatok.
Alig értettem, mit mond. A vonal recsegett, visszhangzott, néha elhalkult. Teljesen elvesztem, mi történik vele, velem, úgy általánosságban. Miért mondogatja, hogy szeret, miért sajnálja nincs itt és miért beszél úgy, mintha nem látna többet! Elképedten pislogtam. Megszólalni se bírtam a sokktól. Pillanatok alatt minden összekuszálódott. Azt hittem rendben van. Mindig széles mosollyal ismételgette, mennyire jó odaát. Folyton mesélt a többiekről. Lehet nem láttam több, mint két hete, de elfoglaltak voltunk. Mindketten éltük a saját életünket. Helyhez kötötték a nemesi teendők, míg én turnéztam a társulattal. Japánnak, még csak a közelében sem tartózkodtam. Ebben a helyzetben, meglehetősen nehéz volt összefutni. Persze, szörnyen hiányzott. Ő nevelt. Majd kétszáz évig laktam vele. Neki köszönhettem artista lettem és az egyik leghíresebb társulat tagjaként parádézhattam. Erre itt ez a hívás és mindent a feje tetejére állít! Mi volt ez? Mi történik? Álmodom? Vagy, ennyire félre értettem? Valami hatalmas zűrbe keveredett? Veszélyben az élete? Akkor, miért nem szólt róla? Miért azt mondta, amit hallani akartam?
Hirtelen megszakadt a hívás. Kihagyott egy ütemet a szívem. Rémülten kiáltottam a telefonba, hiába. Süket volt a vonal. Rögtön tárcsáztam a legutolsó számot. Semmi. A számon, előfizető nem kapcsolható. Azt hittem megőrülök! Összezavarodtam. Nem értettem, mi ez az egész, csak azt, hogy nagyon nagy a baj! Viccből sose hívna fel! Valaminek történnie kellett!
Azonnal a kabátomért rohantam. Felrángattam a sportcipőmet, táskámat és megindultam az állomásra. Lóhalálában közlekedtem. El akartam érni az első repülőt Tokióba. Nem álltam meg senkinek és semminek. Sem a társulat, sem az előadás, sem a többiek nem érdekeltek. Hálátlan vagyok, de a karrieremnél sokkal többet jelentett a nevelőapám. Kérdés sem lehetett, őt választom!
Útközben felhívtam a menedzserét és személyi asszisztensét az operánál, hátha tudnak valamit. Vakvágány. Náluk nem jelentkezett, ahogy sajtótájékoztatóról sem tudtak. Egyre jobban aggódtam. Innen kellett hívnia! Ebben a világban kellett lennie! Viszont, ha nincs hivatalos fellépése és elintézni valója, miért nem szólt? Olyan, mintha szándékosan titkolózott volna előttem. Védeni akart? Mitől?

# # #

Napok óta céltalanul mászkálok a városban. Karakura ritka nagynak tűnik. Bejártam az összes utcáját. Fáradhatatlanul kerestem a nevelőapámat. Az otthona, irodája, öltözője üres. Senki sem látta. Mindenhol láthatatlan falakba ütközöm. Semmit sem tudnak róla. Nyomát sem találom. Érzem át kéne mennem a másik világba. Szeretnék, de fogalmam sincs, hogy kivitelezzem. Sosem mutatták meg. Folyamatosan kattogtam rajta, mit tehetnék. Ekkor ugrott be, csak halálistent kell találnom. Megkérem, vigyen át! Ha nem akar, majd próbálom követni. Valahogy elérem, hogy átjussak! Ott több az esélyem, megtaláljam, vagy legalább valakire bukkanjak, aki segíthet.
Szépen hangzott! Kár, hogy nem sejtettem, merre keressek shinigami-t. Gyakran említette apa, érzékelik a lidérceket, de mivel? Van rá speciális alkalmazásuk? Megeshet. Nem tehettem többet, mint jártam a várost. Néztem a híreket. Oda mentem, ahol bűnesetek történtek, vagy szellemjárásról meséltek. Megtettem minden tőlem telhetőt, de nem kerültem közelebb a megoldáshoz. Ma délutánig!
Két óra magasságában értesítést kaptam a telefonra. Messenger csipogott. Fancsali képpel ránéztem. Szándékosan kiírtam twitter-re hazajöttem. Nem vártam csodát, pedig működött! Nem hittem a szememnek! Apa nem csak kedvelte a bejegyzést, még üzenetet is írt facebook-on. Hüledezve ráztam a telefont. Megdörzsöltem a szemem. Belecsíptem a karomba. Megpofoztam az arcom. Megerősítésre vágytam! Többször ráfrissítettem az oldalra. Tényleg ott volt! Amilyen gyorsan bírtam, válaszoltam. Kérdeztem hol van, mit csinál, mi történt! Nem reagált! Percekig nem látta az üzenetem. Ekkor próbáltam hívni. Torkomban zakatolt a szívem, miután kicsengett.
Fogadta a hívásom. Nagy levegőt vettem lenyugodjak. Nem támadhattam le. Azonban meg se szólalt. Megtettem helyette én. Semmi reakció. Újra, csak a pocsék vonallal küzdöttem. Sok hangot hallottam a háttérből. Csoszogás, dobogás, apa sértődötten beszél, néha megszólal egy lány. Úgy festett véletlen vette fel a telefont. Nem számított! Online tartottam a vonalat! Két napja felfogadtam egy magánnyomozót. Hozzá siettem. Ezeket az okos telefonokat könnyű volt lenyomozni. Reméltem meg tudja találni, hol van. Nem veszthettem el ezt a lehetőséget. Lehet több esélyem nem lesz!
A férfi rábukkant a forrásra. Elhagyott gyártelep a város szélén. Gondolkodás nélkül indultam oda. Útközben folyamatosan ellenőriztem a vonalat. Még élt! Némileg megnyugtatott. Ettől, még nem lassítottam. Minden másodperc számíthatott. A lehető leggyorsabban oda akartam érni! Az sem akadályozhatott több raktárt kellett átvizsgálnom. Ebben segített Anya. Az árnyékok segítségével hamar feltérképezte a területet. Perceken belül elvezetett a keresett épülethez. Nagy levegőt vettem. Megráztam magam. A zanpakuto-m takarásában belopakodtam. Egyenesen előre haladtam. Követtem a dulakodás egyre szaporodó nyomait, míg két fülemmel nem hallottam a harcok zaját. Megszaporáztam a lépteim. Nem gondoltam a veszélyre. Apa járt a fejemben.
Földalatti teremben találtam magam. Fehér egyenruhás alakok vették körbe a halálisteneket. Közülük az egyik lány láthatóan segítségre szorult. Gyorsan kellett döntenem. Némán apa megbocsátását kértem. Nem sétálhattam el! A lány támadóját vettem célba, aki erősebbnek bizonyult nálam. Meglepetten tapasztaltam könnyedén hárította a rúgásom. A válasza, pedig fájdalmasra sikerült. Hatalmasat taszított rajtam, amitől a falnak vágódtam. Hirtelen minden levegő kiszakadt a tüdőmből. Éles fájdalom nyílalt a bokámba. Alig bírtam feltápászkodni. Még sem adhattam fel. Készültem a visszavágásra, amikor megláttam apát. Hölgy mellei közé szorult fejjel feküdt. Ledöbbentem. Sokadjára okozott meglepetést. Nem értettem mit művel, de felé evickéltem. Örültem, végre látom. Megkönnyebbültem él, lélegzik, ténylegesen ott van előttem!
Próbált megszólítani, de a semmiből újabb halálistenek bukkantak fel. Rövidre zárták a küzdelmet. Hamar megfutamodtak előlük a fehér egyenruhás alakok. A nagy kavarodásban majd nem szem elől tévesztettem apát. Kapkodtam a fejem hova lehetett. Nem messze bukkantam rá. Épp egy fehér hajú nővel értekezett. Lehet nevetlenül viselkedtem, de közbe szóltam. Nem bírtam csendben maradni.
-Apa! Apa, jól vagy?- Könnyes szemekkel álltam meg előtte. Ijedten végignéztem rajta. Rendesen ellátták a baját, de nem tűnt vészesnek. Óriási teher szakadt le a vállamról. Egyben volt! Biztosan tudtam él. Annyira örültem! Olyan boldog voltam, hogy látom.

*Engedély karakter indítására: Van
*Multihoz feltételek: Teljesítve
* Engedély rokonságra: Egyeztetve

4
Bounto / Keiko Gross
« Dátum: 2014. Aug. 04, 21:30:50 »
Jelszó: "Macska kaját mindenkinek!"
Név: Keiko Gross
Nem:
Kor: bajba kerülne szeretett bátyja, úgyhogy ismeretlen! (18-nak néz ki)
Kaszt: bounto
Kinézet: extrém külső, ami a rajongásig imádott decora
(click to show/hide)
irányzatnak köszönhető; mindig változó hajszín, de testvéréhez hasonlóan eredetileg ő is szőke; sötétbarna szemek;
Felszerelés: pink-pöttyös-fodros esernyője és a bábja
Jellem: gyerekes; amikor csak lehet minden eszközzel bosszantani Kei-t (például éles kritikával illetni zenei tudását); esetlen, gyakran bukik orran; túlzottan szókimondó és őszinte; rajong a goth, visual kei(oshare kei, nagoya kei, angura kei, eroguro kei) és persze Jrock bandákért, csak jól titkolja

Báb: Sivatagi hiéna (Wüste Hyäne)
Fajta: föld
Parancs: ziege dich…
Kinézet: egy tamagochi-ra emlékeztető pink szerkentyű; a kijelzőn egy bugyuta kinézető hiéna található; ha kedve tartja társalog a külvilággal; Főként a séta, játék és simogatás szerepel az óhajai között(szabadon eresztett formában)
>> KATT <<
Képesség: gyorsaság; hallása; szépséges fogaival csúnya harapások ejtése; bármikor homokszemcsékre tud szétesni; nap bármely pontjában szétrágni, széttépni, elásni Keiko bátyjának holmijait(XD)
Támadások://hamarosan pótolom a német megfelelőket^^//
I. Homokdobbanás
Levegőbe rugaszkodva, teljes erejével dobbant a földre, amely hatására a célszemély alatt csodálatos futóhomok keletkezik
II. Maró homok
Sörényét, ha erőteljesen megrázza sárszerű anyag csapódik az ellenfelére. Rövid idő után savként kezdi el marni az érintett felületet

Előtörténet:

Idegesen játszadoztam a csipkés szoknya aljával. Régen láttam már a bátyókámat és itt ácsorogni a viseltes bérházi ajtó előtt kimondottan fárasztó volt. Na jó! Főleg a sok csomagom miatt, de ez már részletkérdés. Viszont nem tudtam meg merjem e nyomni a csengőt, illetve nehezen is ment a három bőrönd valamelyikét letenni. Nem tudtam szívesen lát e és túlzottan hatalmas csend uralkodott odabent. Semmi csörömpölés, berendezéstörés vagy gitárvinnyogtatás. Már az is megfordult a fejemben ráesett az egyik szekrény és félholtan fekszik a szobájában. Azért lassan ideje lett volna megmoccannom. Teljesen elgémberedtek a tagjaim és az elslisszoló emberkék is egyre furcsábban pillantgatnak ide. Nem is vagyok betörő! Azok nem ilyen szépek és nincs is nálunk ennyi csomag.
Végül egy sóhajt követően összekaptam az elszánt manga hősnő erőmet és faltörő kosként dübögtem be az esernyőmmel. Szegénykém szára el is görbült, de a cél az volt, hogy mindenhol meghallja Kei. Őt ismerve, ha itthon van tüdőmérgezés közben bömbölteti a fülében valamelyik banda muzsikáját. Én megetetem vele a dohányt, ha vágni lehet kaszával odabent a szmogot! Túl fiatal vagyok még füstmérgezésben elhalálozni! De arra nagyon kíváncsi vagyok mennyit változott! Egyedül a magazinokban találkoztam vele az utóbbi időben, ahol nagyon tündérin festett! ~Kész helyes pasi lett belőle! Azt viszont muszáj kiszednem belőle miért vált ki a bandából. Ha valamit tettek vele kiherélem az összes hímringyót! Ha meg ez az ügyefogyi nyeszlettke rontotta el a dolgokat, szétverem a gitárt a fején! MIÉRT NEM JÖN MÁR KI SENKI?!~ Toporogtam egyre idegesebben, ami természetesen nem tett jót lányos vonásaimnak, hiszen decora-ként nem előnyös, ha korosodó vénasszonynak nézek ki.
Két átvert, szívét összetört toronyba csukott hercegnős nyöszörgés között megadtam magam és levágódtam az ajtó elé durcásan. Úgy tűnt senki sincs itt. Én meg erősen törtem a fejem biztosan jó helyen vagyok e. Családi vonás a figyelmetlenség. Mindenesetre ki akartam tartani az elhatározásomhoz. ~Azt mondtam ide jövök és idegesíteni fogom bátyót! Nem tántoríthatnak el!~ Emeltem ökölbe a kezem, de a hasam közbeszólt. Akkorát kordult, hogy az egész lépcsőház zengett tőle. Nekem meg azonnal élénkvörös lett az arcom. Mesterien égő volt, hogy tízemeletnyi ember lehetett fültanúja a meghurcoltatásomnak. Komoly késztetést is éreztem valamelyik szuperhős láthatatlan köpenyének magánhasználatba vételére. Repülő közelébe tuti, hogy nem megyünk vele! Megtanultam a Hihetetlen családból! Turbina előtt tartózkodni, öngyilkosság! Az efféle tervekhez pedig még nem nőtt ki a depresszió gubóm. Ennél több melankolikus muzsikát szegény gyomrom már úgysem bírt el. Így is megesik, hogy elalszom a szerelmi bánatos vallomástól vinnyogó krapek szenvedős hanglejtésein. De ki bírná ezt órákon át? ~Kei!~ Jött a felismerés.
A figyelemfelkeltő hangzavar és magánbeszélgetés után ráhuppantam volna a kényelmesre formált bőröndömre, de az áruló úgy határozott jobb helyem van a lépcsőfordulóban. Mesés piruett és egyensúlyszerző csalapálás sem mentett meg az eséstől. Szóval egyedi döccenések és jajveszékelő effektek után terültem ki a biztosabb talajon. Természetesen nyakatekert formációban. A végszó még távol volt, hiszen jó Gross-i hagyomány szerint, pont ilyenkor kellett „vendégemnek” érkeznie. Nagy szenvedések árán kikukucskáltam a fejemre került szoknyám alól. Gyönyörűen mocskos tornacipője volt, de azért kíváncsi lettem volna a többi részére is. Hátha valami helyes férfi, aki kisegít ebből a hátrányozottan ciki helyzetből. Esetleg egy keresztet lóbáló apáca, aki jó katolikusként ellátna és adna fini kaját. Egyik sem! Tökéletesen időzítve befutott a bátyókám. Bárgyún elvigyorodva emeltem fel valahonnan egyik kezemet. Egy könnyed integetést terveztem, de ekkor érkezett az isteni szikra! Ha már a perfekt házba táncikáltam be meg kellett győzni a bamba gitárzsonglőrt, hogy nála maradhassak. Itt volt az ideje bedobni a Keiko power-t! Lemásolhatatlan kislányos bájomat felhasználva sprinteltem a nyakába és hangos zokogás közben próbálkoztam erősen levenni a lábairól. Ha nem lesz süket, akkor a kínos szitu elkerülése miatt betessékel és bingó! Onnan már tutira nem rakhat ki!

Oldalak: [1]