Üzenetek megjelenítése

Ez a szekció lehetővé teszi a felhasználó által írt összes hozzászólás megtekintését. Vedd figyelembe, hogy csak azokba a fórumokba írt hozzászólásokat látod, amelyekhez hozzáférésed van.


Témák - Hino Kagura

Oldalak: [1]
1
Shinigami / Hino Kagura
« Dátum: 2015. Jan. 04, 21:04:51 »
Engedély átalakításra: Shihouin Yoruichi - megvan
Engedély ex-hadnagyságra: Shihouin Yoruichi - megvan
Engedély rokoni kapcsolatra: Amatsuji Youko - aka Nao - megvan


Adatlap
Név: Hino Kagura (leánykori neve: Yazawa Kagura)
Nem:
Kaszt: Shinigami
Születési idő: február 22.
Kor: ~850 (látszatra 40-43 körüli)

Kinézet
Magas, mintegy 172 centiméter magas, karcsú testalkatú nő. Ugyan meglátszik rajta, hogy ifjabb korában mennyivel fittebb lehetett, még most sem csupán árnyéka egykori önmagának: a fegyverforgatáshoz még mindig kellő izomzattal rendelkezik. Ez talán szigorú, türkiz szín pillantásából is tükröződik. Szemeit a rendes, világos bőrszínéhez képest kicsit sötétebb, csaknem maszk alakú sebhely öleli körül, melynek eredete rejtély, elveszett az évszázadok során. A szemeiből áradó fagyos kisugárzást erősítik hajának jégkék tincsei, melyek közé már vegyül egy-egy fehérebb szál. Megjelenésének szigorúságot és fegyelmet kölcsönöz frizurájának vágása: arcát egyenes frufru és két rövidebb, fülének alsó vonaláig érő, szintén egyenesen vágott tincs keretezi, hosszabb fürtjei össze vannak kötve, általában lófarokba, de különleges alkalmakkor valami elegánsabbal is hajlandó megtisztelni környezetét.
Viseletét leginkább sajátos stílusú shinigami egyenruhája tölti ki: egy fekete, eredetileg férfiakra szabott kimono, derekán fehér övvel átkötve, ami fölött egy szintén fekete, combja közepéig érő köpenyt hord. Mindezt egy bal vállától a jobb oldaláig lazán átvetett aranyszínű lánc keresztezi, zanpakutoja személyében. Övébe tűzve általában megtalálható egy hosszú szárú, fémből készült pipa is, amit gyakran inkább a kezében tart, fegyelmező eszközként is használva azt. Öltözéke alatt temérdek sebhely is megtalálható a sok évszázados shinigami múltnak köszönhetően, melyek közül a külvilág számára a (szemei körül lévőt leszámítva) leglátványosabb a nyaka jobb oldalán a füle tövétől a háta irányába futó csík. Ezeken kívül minden mást öltözéke fed, legfeljebb karján vehető észre időnként egy-egy vágásszerű mintázat.

Jellem
Szigorú, kötelességtudatáról híres nő, a feladatait mindenek elé helyezi. Fontosnak tartja a tiszteletet, és a kitartó edzést, amit az osztag ifjoncaitól úgy is megkövetel, hogy nincs semmiféle rangos pozíciója. A precizitás és pontosság számára elengedhetetlen dolgok, amikre mindenkit igyekszik ránevelni – akár egy pipával adott taslival is –, akit a szárnyai alá vesz. Fiatalos kinézete ellenére nagyon is tisztában van a korával, így minden nálánál fiatalabb tisztet lányomnak vagy fiamnak szólít, ami egyfajta kivetülése mára már elnyomott anyáskodó természetének. Egykor igazi tyúkanyó típus volt, ám az évszázadok során bekövetkező tragikus fordulatok egyre távolabbivá, és hidegebbé tették a külvilággal szemben. Mára már csak a gyerekek és a hozzá közel állók felé mutatja ki a kedves édesanya-jellemet, ami valamikor a legközelebb állt hozzá. Az őt ért veszteségek miatt kiábrándult a világból, és ezt az érzését mások, főként az ifjoncok kritizálásában éli ki. Még élő rokonai jelentik számára a mindenséget, és noha velük szemben is képes éles kritikákat megfogalmazni, azért bárkinek képes lenne kikaparni a szemét, ha csak semleges jelzővel illetik is őket.

Zanpakuto
Neve: Moujuutsukai – Vadállat-szelídítő
Fajtája: tűz
Kinézete: Közepes méretű, aranynak tetsző láncszemekből készített, 3 méteres hosszúságú ostor, melynek markolatrésze egy szintén aranyból készült, viszonylag rövid és vékony pálca. Ez utóbbi általában a ruházat mellkas fölötti részénél van összetűzve a végével, hogy könnyedén szétcsatolható legyen, de mégis viszonylag praktikus viseletet alkosson.
Shikai parancsa: Maiodore, Moujuutsukai! – Táncolj, Vadállat-szelídítő!
Shikai kinézete: Az alapvető kinézethez képest módosulás, hogy shikaiban a láncszemek körül tűz jelenik meg, mintha maga is égne, s lángok táncolnának rajta.
Támadások:

    • Tora odori – Tigris tánc: Ennek a támadásnak a során az ostorból egy nagyobb méretű lánglabda pattan ki, mely a lánc végének haladási irányával ellentétesen mozog, hogy akár a tigris, „lesből támadjon”. Például ha a láncot Kagura az óramutató járásával megegyező irányban pörgeti a feje fölött, akkor a lánglabda a lánc végének vonalán, az óramutató járásával ellentétes pályán fog mozogni, valamivel lejjebb; vagy amikor a zanpakuto gazdája az ellenfél felé jobbról csap az ostorral, a lánglabda balról fog felé lendülni, mintha a lánc végének mozgása tükrözve lenne.
    • Raion odori – Oroszlán tánc: A nagy és erős oroszlán mintájára ennek a táncnak a során a lángoló láncszemek háromszorosukra nőnek, és súlyuk is megháromszorozódik. Az emiatt bekövetkező hátrányokat a mozgatás sebességében azzal is ellensúlyozza, hogy becsapódáskor izzó lávakövek hullanak belőle egy kisebb kupacba, arra a pontra, ahová becsapódott. Ez lehet egyetlen pont, vagy ha a láncot teljes hosszában a földhöz vágták, egy 9 méter hosszúságú vonal, amit a lávakövek kihűléséig jobb elkerülni.
    Lelke: Egy szőke ifjú, ragyogóan vörös szemekkel. Fejét vékony fémszálakból szőtt korona ékesíti, öltözékét aranyszín, egész vékonynak tetsző páncélzat alkotja, melyen közelről szemlélve finoman megformált minták díszítenek, különböző vadállatokról, különösen nagymacskákról. Lényéből sugárzik valami megfoghatatlan, állatias erő, mely még lojalitása és engedelmessége mellett sem hagy kétséget afelől: nem tűri a gyengeséget mesterétől. Megbízik benne, de a bizonytalanság legapróbb jele is elég ahhoz, hogy meginogjon engedelmessége.

    Szeret - Nem szeret
    + Pontosság, Fegyelem, Rend, Különleges pipafüvek, Család
    - Hanyagság, Szétszórtság, Káosz, Igazságtalanság, Temető (érthető okokból)

    Előtörténet
    Az első osztag berkein belül két fiatal shinigami beszélgetett, folyton körülnézve, figyelik-e őket, észreveszi-e valaki, hogy nem a munkájukkal foglalkoznak, hanem csak pihennek, munka híján. Leginkább a kicsit távolabbi teraszon ülő nőt igyekeztek szemmel tartani, azt a jégkék hajszínű bestiát, akit a lustálkodók rettegtek. Összesúgtak róla, nem tudták mire vélni békés pipázgatását, hogy nem vadássza sasszemekkel az olyanokat, akik szintén csak békés lustálkodással töltenék ki idejüket – például őket.
    - Komolyan mondom, frászt kapok attól, ahogy meg tud jelenni – sustorogta egyikük, fél szemmel továbbra is a nőt figyelve.
    - Inkább az a félelmetes, amekkorát ütni tud azzal a pipával – motyogta a másik, szintén a biztonságot veszélyeztető perszónára fixálva pillantását. A harmadik személy megjelenését egyikük sem vette észre. Ő az együttérzés és elnézés különös elegyével tekintett a két, vele nagyjából egykorú tisztre, majd rövid gondolkodás után úgy döntött, letelepedik közéjük.
    - Tudjátok, Kagura-dono nem rosszból teszi, amit tesz. Ő így fejezi ki, hogy törődik a fiatalok előmenetelével – szólalt meg, miközben helyet foglalt a társai körében. Ők először megrettenve méregették, majd egy-egy megkönnyebbült sóhaj után kissé dühös pillantásokat küldtek felé, amiért megijesztette őket. Végül a legelső férfi szólalt meg.
    - Mintha annyira öreg lenne – morogta az orra alatt. - Különben is, miből gondolod, hogy annyira törődne másokkal? Folyton csak a nyakleveseket osztja, ha teheti.
    - A látszat ellenére elmúlt 850 éves – felelt a harmadik, rövid gondolkodás után. - Ha érdekel, elmesélhetem a történetét, már amennyit tudok róla – bölcsen elhallgatott ezek után, és megvárta a másik két fiatal férfi bólintását. Majd belekezdett a történetbe, melyből ő sem ismerhetett minden részletet, de mégis jóval többet tudott, mint bárki más az osztagából... talán csak egyetlen személyt kivéve.


    ~~~

    Hino Kagura, vagy ahogy egykor hívták, Yazawa Kagura, egy addigra már komoly hírnévre szert tett shinigami lányának született. A Lélektovábbképző Akadémiának nagyjából 50 éves korára vált végzős diákjává, nagyon sokáig a család egyetlen leánygyermekeként. Hogy fivérei és ő egy anyától születtek-e, mára már homályba veszett, és testvérei halálával a titok végérvényesen sírba is szállt. A Gotei 13 shinigamijaként az ő neve is ismertté vált, híres lett kedves, megértő magatartásáról, melyet a környezete felé mutatott. Kisebb testvéreivel való foglalkozás során megmutatkozott anyáskodó természete, legidősebb gyermekként a háttérből figyelt, apjuk jobb kezévé vált testvérei karrierjének egyengetésében. A legkisebb testvére, egyetlen húga, több évszázaddal utána született. Addigra már ő maga is gyermekre vágyott, ám nem volt még igazán tartós kapcsolata.
    Végül, fivéreinek halála után, Izayoi nevű húgával csaknem egyszerre ment férjhez, ám a gyermekáldás nem őt, hanem testvérét érte. Unokahúga az az Amatsuji Youko lett, aki jelenleg is a Mizushima család testőrségének vezetője. Saját gyermek híján a kislányt, férjével együtt, szinte sajátjukként szerették. A világ nagy csodái közé tartozott, hogy a terméketlenség nem kikezdte, hanem erősítette házasságukat. S míg Kagura saját pályáját egyengetve egyre magasabbra lépdelt a shinigamik ranglétráján, immár egyetlen vérrokona, Izayoi, a családi otthon melegében, több mint egy évszázaddal első gyermekének születése után már a másodikat várta. Az újabb apróság érkezése valamelyest beragyogta a nő szívét, ám az örömbe keserűség vegyült: drága kishúga, egyetlen megmaradt testvére életét vesztette. E hír hatására Kagura sem volt képes tökéletes teljesítményt nyújtani, akkoriban szerezte az arcát díszítő sebhelyet. A baleset körülményeiről sosem beszélt, senkinek, még legkedvesebb unokahúgának és unokaöccsének sem.
    Bár húgát nem lehetett képes pótolni, sokat segített a családnak, főleg a gyerekek körül. Férjével szinte állandó vendégekké váltak az Amatsuji házban, s némi rábeszéléssel elérték, hogy az idősebb gyermek elvégezhesse az Akadémiát, s megkezdhesse saját pályafutását shinigamiként. Mire a kislány végzett, Kagura már a 12. osztag hadnagyaként figyelhette unokahúga teljesítményét. Az osztagban hírhedté vált lényének hárpia jellegű oldala, ha a papírmunkáról vagy az edzéseken való részvételről volt szó, s ezt nagyon sokan a gyermektelenségből eredő feszültségnek tudták be. Aztán, oly sok évtized várakozás után, végre megtörtént a csoda: férjével együtt várták közös gyermeküket. És hogy a családnak ne legyen elég a jóból, unokahúgát kapitánnyá nevezték ki, épp az ő osztagának élére. Sógorának ígéretet tett: vigyázni fog a lányra, és támogatja majd munkájában. Ennek megtartását nagyban megnehezítette a Kagura életére oly jellemző hullámvölgy, mely a nagy örömöket követte: hetedik hónapban járt gyermekével, amikor férje egy küldetés során életét vesztette. Ám ő erős maradt, mind húgának gyermekei, mind a sajátja érdekében, és a terhessége alatt végig jellemző vidámsággal és kedvességgel viseltetett mindenki iránt, akivel csak találkozott.
    Michirut mindvégig egyedül nevelte, s akárcsak annak idején unokaöccse kapcsán ő, ezúttal mellette állt ott egy nőrokon, tulajdon unokahúga személyében. Ám Youko, akit idősebb lányának tekint mind a mai napig, nem állhatott sokáig mellette: apjának, Kagura sógorának halálával a kislánynak kellett átvennie az Amatsuji család és a testőrség irányítását. A kapitányi teendők közül elsőként a papírmunka hárult a hadnagyra, majd a gyermek lemondása után nem sokkal ő maga is visszavonult tisztségéből: akkori kapitánya nem volt már oly megértő a küldetések és egyedülálló szülőség ügyeiben, s ekkorra még valami világossá vált – Kagura számára a gyermeke volt elsődleges, így inkább a kötelességeit dobta sutba az akkorra már nem is olyan kicsi lány helyett. Áthelyezését a 4. osztaghoz kérte, hogy ott a gyógyító kidouk alkalmazásával segíthesse a munkát, bár zanpakutoja ezt nem tette különösebben indokolttá. Abban reménykedett, így majd kevesebb veszedelem vár rá, kevesebb veszélyes feladat, melyek elvehetnék őt a családjától.
    Bár shinigamiként karrierje leszálló ágba került, ez volt életének legboldogabb időszaka. Ekkoriban adta férjhez unokahúgát és saját lányát is, mindkettőt nagy boldogságban. Veje egy rukongai-i származású fiú volt, kit saját házába vett, családjába fogadott, hogy segíthesse a fiatalokat. A shinigamik között leginkább jó tanácsai miatt volt kedvelt ebben az időszakban. Leánya és annak férje is felnéztek rá, boldogabb aligha lehetett volna. Ám ahogy az lenni szokott, ha a rossz megtörténhet, az meg is történik. Az unokahúga által vezetett testőrcsalád tagjait lemészárolták, csak unokahúga és öccse maradtak életben, amiért Kagura hálát adott a jó szellemeknek. Mégsem lehetett sokáig a lábadozó gyerekek mellett, különösen a férjét is elvesztő unokahúga mellett: alig néhány héttel később elvesztette a saját lányát. Hino Michiru csapata nem tért vissza egy küldetésből. Hogy a lánnyal barát végzett vagy ellenség, sosem derült ki. S az asszony, saját gyászának ellenére képes volt támaszt nyújtani az őt sokáig kerülő vejének is, bár ő maga hosszú évtizedekre eltűnt a shinigamik közül. Visszatértekor látszott, ez a tragédia végképp megtörte az egykori kedves és segítőkész nőt: szigorú oldala került elő, és a fiatalokkal a szigor és éles kritika burkai mögül volt csak hajlandó foglalkozni. Újabb áthelyezését az 1. osztagba kérte, és azóta ki sem mozdult onnan.


    ~~~

    A két férfi csak döbbenten tekintett harmadik társukra. Nem tudták eldönteni, mennyi igaz abból, amit hallottak, bár kétségtelenül sok mindent megmagyarázott. Ám még mindig akadtak számukra vak foltok, így a látszólag fiatalabbik fel is tette a legfontosabb kérdést.
    - És te honnan tudod mindezt?
    - A feleségem mesélte, ő pedig az anyjától és unokanővérétől hallotta – hangzott az egyszerű, ám annál sokat sejtetőbb válasz. Talán már társai fejében is körvonalazódott a helyzet, ám tiszta vizet akartak önteni a pohárba.
    - Ki a feleséged?
    - Csak volt. Meghalt, kétszáz éve már – nevetett fel keserűségében a mesemondó, és a kíváncsi pillantásoktól űzve egy sóhaj után megadta a kielégítő választ. - Hino Michirunak hívták. De Kagura-dono mindig azt mondta, tovább kell lépnem, még ha ő nem is tud, mert Michiru sem akarná, hogy egy életen át gyászoljam.
    - És ennél a történetnél egyikőtöknek sincs fontosabb dolga? - hallatszott egy negyedük, hűvös, női hang a férfiak háta mögül, s mielőtt megfordulhattak volna, már csattant is a fejükön a fém pipa, ami a szóban forgó nő kedvenc nevelési eszköze volt. - Ha beszélgetni ráértek, nyilván végeztetek a dolgotokkal. Miért nem vagytok még edzésen, lusta banda?! - szidta őket, mire a férfiak nem mertek visszaszólni, ismervén a nő sárkányszerű viselkedését, ha a lustálkodásról volt szó. Gyorsan felpattantak hát, kobakjukat tapogatva és elinaltak edzés iránt. Még a nő egykori veje, a mesemondó férfi is kereket oldott az edzésre alkalmas területek felé. Ezúttal szerencséjük volt: a nő nem tervezte tovább nevelni őket. Elgondolkodva szemlélte pipáját, mely immáron nem füstölgött. Ő annál inkább. - A macska rúgja meg! Most ezek miatt kárba ment a jó dohány...

    2
    Arrancar / Ivela nella Sinestesia
    « Dátum: 2014. Aug. 21, 19:06:02 »
    Jelszó: iea ea ieeia
    Engedélyek:
    ~ karakter indítására:
    Szayel Aporro Granz – megvan ^.^
    ~ fracciónságra: megvan ^.^
    ~ rokonság: lásd Flavia-chan előtörijénél ^.^

    A D A T L A P

    Név:
    Ivela nella Sinestesia
    Nem:
    Kaszt: Arrancar
    Rang: ilyennel nem rendelkezik – Desmond Phellera fracciónja
    Születési ideje: ismeretlen
    Kor: ismeretlen – kinézetre a 20-as évei elején

    ~ Kinézet

    Átlag körüli, mindössze 163 centis magasságú, mégis törékeny testalkatú, fiatal nőt láthat maga előtt, akivel találkozik. Az egész lényét áthatja egyfajta légies könnyedség, ami még a mozgására is átragad, ezáltal csaknem tökéletes nesztelenséget kölcsönözve neki. Öltözetében is ez az érzés, a könnyű, meg-meglibbenő anyagdarabok jelennek meg, a gombos kiegészítőkkel társulva, miközben testének igen nagy felületét szabadon hagyja, tovább növelve stílusában a súlytalanságot, valamint láthatóvá téve a derekán lévő, hollowkra emlékeztető lyukat.
    Finom vonású arcának egyik legmegkapóbb pontja a sötét, lilás színű szempár, mely mindig környezetét fürkészi. A bal szeme környékén található egy zöld színű, tollra emlékeztető formájú folt. Ezt az arcot keretezi a lágy esésű, kékből zöld színbe átmenő frizura, melynek bal oldalán található a hajdani maszk egy darabkája. Ez virág formáját öltötte, de Ivela igyekszik eltakarni egy élénk rózsaszínben pompázó valódi, trópusi virággal.


    ~ Jellem

    A legtömörebben az aljas és kétszínű szavakkal jellemezhető. Nyugodt, szelídnek tetsző személyiség, akit szinte lehetetlen felbosszantani, és efféle hangulatváltozásait legfeljebb hangsúlyának változása, vagy a mosolyában fel-felbukkanó kegyetlenség sugallhatja. Mindenkivel kedves, megértő, ugyanakkor ezzel a tulajdonságával nem árt, ha vigyáz a másik fél, ugyanis sosem tudhatja, mikor és mi lesz felhasználva ellene, ha úgy hozza a helyzet. Ivela igen számító jellem, mindig kivár, megfontoltságra hivatkozva, hogy a számára legkedvezőbb döntést hozhassa, és ennek megfelelően léphessen. Ebből következik, hogy mérhetetlenül önző, kapcsolatait is erre építi. Ha valakihez mégis elkezd kötődni, akkor az illetőt onnantól kezdve tulajdonának tekinti, önmagához tartozónak, így még a kötődés is inkább birtoklási vágyat jelent nála. Ameddig haszna van valamiből, bármire képes, de ha nem tudnak neki semmi ilyesmit felmutatni, amiért megérné neki, akkor aztán leshetik, hogy akár a kisujját is megmozdítsa.
    Mindezek mellett megfigyelhető benne egy bizonyos mértékű sznobság. Semmiből sem éri be a legjobbnál egy kicsivel is rosszabbal. Szereti a fényűzést, az eleganciát, éppen ezért néha hajlamos barokkos túlzásokba esni, már ami a holmijait illeti, minden másban azonban hihetetlenül visszafogott tud lenni, és a személyiségéből sem hajlandó többet felfedni a kelleténél, így mások számára legfeljebb a felszíni kedvesség és bűbáj látható. A hűvös számítás és színtiszta önzés gondosan rejtve marad, ameddig így áll érdekében – márpedig mikor ne állna így?



    E L Ő T Ö R T É N E T

    Sötétség honol a fehér palota egyik eldugott szegletében. Ide senki nem jár, már régóta. Valamiért mindig is elhagyatott, csendes hely volt. Az arrancarok nem foglalkoztak vele, csak igen ritkán tévedt errefelé egy-egy gyengébb példány. De ők sosem tértek vissza. Miért is tértek volna? A vacsorát, ha önként kínálkozik, senki nem hagyná ki szívesen. Még én sem. Így aztán ez a kis sötétségbe burkolózó szeglet, mely a szobámnak ad otthont, egyre elhagyatottabbá vált. Egy percig sem csodálkozom ezen. Az arrancarok önző faj, még ha egyesek nem is vallják be. Mind a saját céljainkat akarjuk elérni, csak az eszközeink különböznek. Éppen ezért mind élni akarunk. Igen, ez így igaz.
    A kezemben lévő porceláncsészébe töltött folyadék nem tükröz vissza fényt. Mintha megszűnt volna minden világosság. De hisz mindig is az árnyak között mozogtam. A háttérből, a mély, megfoghatatlan homályból játszottam, ahogy csak jól esett. Ahol tudtam, mozgattam a szálakat, és beleszóltam az otthonom életébe. Mert ide tartozom, de számomra a reflektorfény nem tűnt túl járhatónak sosem. Nem hiányzott, hogy a nyilvánvalóság fényében tündökölve én is célponttá váljak, mások célpontjává. Jobb volt idelenn, elfeledve, láthatatlanul. Bujdosó árnyékként, kit jobb elkerülni, ha az arrancar élni akar. Mert egy barlangjába húzódó kísértetről nem tudhatod, mikor táplálkozott utoljára. Ha tudnák, hogy időnként én is kijárok az ő birodalmukba, csendben, nesztelen, jobban megbíznának a lenti kísértetházban? Aligha. Ha valami, amiről közhírben forog a veszély, már elég régóta egy helyen van, előbb-utóbb megszűnik a racionális alap. Csak a közösség egynemű, kollektív tudata marad, mely miatt mindenki fejében felvillan a veszélyt jelző lámpa. Márpedig, én elég régóta itt vagyok. A velem való találkozásról pedig igencsak kevesen tudnának mesélni. Nekik meg ki hinne, mikor a többséget sosem látni, miután lemerészkedett?
    Nem emlékszem, milyen voltam valaha. A jelenlegi formámban akkor születtem meg, mikor erőm fokozatos, egyenletes fejlődés után új szintre lépve új formát is öltött. Emberibbet. A maszk eltört, eltűnt. Csak egy darabkája maradt. Innentől kezdődik az életem. Innen kezdődnek emlékeim. Minden más, mi valaha létezett, megszűnt. Sosem bántam. Sem akkor, mikor egyedül voltam, sem akkor, mikor már ide tartoztam Las Nocheshez. Mert a palota már régóta áll, még ha azóta minden meg is változott. Minden folyamat, mi valaha mozgatta, folyamatos változások sorozata. Mert semmi nem maradhat egy helyben, mozdulatlan. Fejlődnünk kell, hogy lépést tudjunk tartani egy fejlődő világgal. Én azonban még a három shinigami uralma alatt sem éreztem szükségét, hogy részt vegyek bármiben. A létszámunk megnőtt általuk, ez igaz, de követendő példa nem akadt ebben a megszaporodott létformában. Az események szinte egymásból következtek, és nekem még mindig nem volt okom beavatkozni. Nem lett volna értelme. De az idők változnak. Most vajon mi volna a helyes lépés?
    A csésze kiürült, tartalmát nincs értelme pótolni, így hát előre dőlve helyezem az előttem álló asztalra. A szoba távoli pontjában megvillan valami. Felállok hát, hogy odamenve derítsem ki a jelenség okát. Egy tükör, mely visszaverte a kinti égitest fényét. El is felejtettem, hogy van ilyen a szobámban. Mint oly sokszor, a közelébe lépve, megpillantva a tulajdon sziluettem, nem tudom, ki néz vissza rám. Emlékeim ugyan nincsenek a múltból, de egy-két apró érzés megmaradt. A részletek, melyek megalkotnak, külön-külön mind ismerősek valahonnan. Ezekről tudom, hogy egykor hozzám tartoztak, akár a külsőmről, akár a személyiségemről van szó. Egy-egy apró részlet, kinagyítva, kiemelve az egészből – így létezik csak a derengés. Ha a teljes képet kell néznem, ez a homályos, sejtelmes fény eltűnik fejemből. Csak a tudat marad: a velem farkasszemet néző nő nem létezhetett korábban. Ebben a formájában biztos nem. Mert szeme vágása, arcának vonala külön-külön ismerős, de együtt már nem. Egyedi létformát alkotnak, mely semmi máshoz nem hasonlítható. Ivela nella Sinestesia – az arrancar neve, aki én volnék, és aki sosem létezett, mielőtt arrancar lett. Mert ez a létem rendje, nem igaz? Ha nincs egy kifejezetten erős, domináns darab a lelkek között, melyek megalkotnak, a fúziójuk lesz az, akivé válsz. Ebből kiindulva nem is létezhettél soha azelőtt. Bennem nem volt ilyen domináns egyed. Nem hiszem, hogy lett volna. Annak meg kellett volna mutatkoznia az évek során, melyeket idelenn töltöttem a homály jótékony leplébe burkolózva.
    De, mint mondtam, változnak az idők. Többé nem engedhetem meg magamnak, hogy csak a sötétben várakozzak alkalmas bábra, vagy táplálékforrásra. Ideje, hogy kilépjek a fényre, és onnan ügyködjek tovább Las Nochesért. Mert ez az én hazám is, nem hagyhatom, hogy tönkre tegyék. Hova mennék akkor? Nem, jobb alkalmat keresve sem találhatnék, hogy előbújjak rejtekemből, és a fényben járva borzoljam a kedélyeket. Senki nem mondta, hogy ne tehetnék ilyet.



    Z A N P A K U T O

    

      • A zanpakuto maga egy egyszerű kard, melynek keresztvasa liliomszirmokra hasonlít. Ennek hatására maga a kard tulajdonképpen olyan, mintha a penge egy virág közepéből nőne ki. A markolat kötése, valamint a kardhüvely egyaránt türkiz színben pompázik.
        
      • L'orchidea a ballo - Orchideák tánca: a technika használatához Ivela eldob néhány orchidea virágot, melyek a levegőben táncolva közelítik meg az ellenfelet. Ahogy mozognak, szép lassan a virágok felveszik a használó alakját. Minden „virág-klón” szabadon mozoghat és „táncolhat” az ellenfél körül, de támadni nem tudnak. Elpusztításuk sem nehéz, ha valaki mondjuk félbevág egy „klónt”, akkor a félbevágott virág hullik a porba. A technika inkább az elterelés célját szolgálja, hiszen a valódi Ivela is megbújik a tökéletes képmások között, és ő ki is használja a helyzetet a támadáshoz. Ez nem parancsszóra aktiválódó képesség, nevét a technika tulajdonosa adta neki.
      Neve: Succiafiore - Kolibri
      Parancsa: Aleggia, Succiafiore! - Szárnyalj, Kolibri!
      Resurrección: A resurrección aktiválásakor legtöbbet az öltözete változik. Az eredeti stílus egy részét megőrzi, de sokkal több fodor jelenik meg rajta, és az egész úgymond sokkal „hercegnősebb” formát ölt. Maszkjának virág alakú maradványa megduplázódik, és egy tiara két végpontját alkotja, valamint a rajta lévő virág is kisebb méretet ölt, és szintén jelen van mindkét oldalon. Kesztyűje meghosszabbodik, csuklóira egy-egy tollakkal teletűzdelt karperec kerül, és szoknyájának hátulsó része is megnyúlik.

      o Lo succiafiore a penna – A kolibri tolla: Ezen támadás során a karkötőin lévő sötétkék tollak leperegnek, és a célpont körül örvénylenek. A cél, hogy egy toll megtapadjon az ellenfélen, hogy hol, az teljesen mindegy. (Ha legalább egy toll megtapadt, a többi visszarepül a karkötőkre.) A toll hatása, hogy a hordozóval elhiteti, Ivela sokkal gyorsabb lett, holott tulajdonképpen őt lassította le, fele sebességére. Mindez addig tart, míg a toll szép lassan lélekrészecskékre bomlik. Fontos, hogy egyszerre csak egy toll szétesése lehet folyamatban, így a technika hatóideje tollanként 10 perces.

      o Cerchietto turchese – Türkiz gyűrű: A használó a reiatsujából egy, a hordókat is összetartó fémgyűrűre emlékeztető lélekenergia-gyűrűt hoz létre az ellenfél köré, mely magas, vibráló hangot bocsát ki. A magas frekvenciájú hanghullámok átmenetileg károsítják a reiatsu-kezelő képességet, ezáltal a károsult fél képtelenné válik a lélekenergia kezelésén múló képzettségek (mint kidou, hollow képességek, reiatsu kezelés) használatára – mindezt természetesen átmenetileg. A képesség hatóideje az ellenfél saját reiatsu kezelő képességére resurrección pontonként 1 perc; a rajta alkalmazandó gyógyításra alkalmas technikák esetén resurrección pontonként 10 perc.

      Oldalak: [1]