Üzenetek megjelenítése

Ez a szekció lehetővé teszi a felhasználó által írt összes hozzászólás megtekintését. Vedd figyelembe, hogy csak azokba a fórumokba írt hozzászólásokat látod, amelyekhez hozzáférésed van.


Témák - Kyougetsusei Toudou

Oldalak: [1]
1
Lezárt harcok / Vex vs Diego
« Dátum: 2014. Aug. 09, 17:00:54 »
Miután ellenőriztem a műszakot, és mindent rendben találtam, elindultam a Hueco Mundoban nem régen elkészült házamba. Talán az most Hueco Mundo legbiztonságosabb helye, ahol Seth egyetlen szolgája sem láthatja, mire készülünk, úgyhogy ott fogjuk megtervezni a király félreállítását. Lassan cselekedni kéne, ha Natalie nem jelez, nélküle kell lépnünk. A segítsége nélkül lényegesen kisebb a siker esélye, de már megközelítem azt az erőt, amit Slarin birtokolt, és több Espada is velünk tart, úgyhogy együttes erővel legyőzhetjük Sethet. Legalábbis, ha egyedül van, kellemetlen, hogy az Espada felének nem ismerjük a hozzáállását. Ha ők mellé állnak, nem tudjuk megölni.
 Nagyjából fél úton Las Noches és a házam között érzem meg annak az Espadának a lélekenergiáját, aki talán a legfőbb akadály a tervezett puccsunk útjában. A négyes Espada Seth legfőbb talpnyalói közé tartozik, és annak ellenére, hogy ostoba, talán ő a legerősebb az eddig létező arrancarok közül. A sors rendkívül furcsa fintora, hogy egy ilyen valaki rendelkezik azzal az erővel, ami neki van. Egy gyengepontja azért van a fracciónom személyében, de ezt nem tudom, hogyan is használhatnám ki, nincs olyan mérgem, ami biztosan működne egy ekkora lélekenergiájú személyen, és csak egy esélyem van megmérgezni. Ráadásul, Theán keresztül megtámadni azért sem lenne túl biztonságos, mert nem vagyok biztos, hogy a fracciónom hogyan is döntene, ha megbíznám az Espada megölésével.
 Nagyjából két-háromszáz méteres ívben kerülöm meg az Espadát, nincs kedvem konfliktusba kerülni vele, főleg nem ilyen közel a házamhoz. Sokan tudnak már a létezéséről, de egyelőre senki a tornyomon kívül nem tudja biztosan, hogy hozzám tartozik. Persze, pletykák már vannak így is, de ezeket nem lenne jó azzal erősíteni, hogy harcba keveredek egy másik Espadával a közelében, úgyhogy az utat inkább Slarin sírja felé veszem. Majd akkor térek vissza a házamba, ha leráztam a fehér hajú Espadát.
 Persze, ahogy sejtettem, követni kezd engem, én pedig nem tehetem meg, hogy bárki elől menekülök. Különben sem akarok harcolni Slarin sírja mellett, most már elég messze vagyunk minden olyan helytől, amit sajnálnék, ha valamiféle konfliktus törne ki. Márpedig valószínűtlen, hogy ne használná ki az alkalmat rá, hogy kötekedni próbáljon, túl primitív hozzá, hogy azért közeledjen, mert valamiféle mondandója van.
 Egyelőre azért nem húzom elő a kardomat, egyszerűen, jól látható helyen megállok egy homokbucka tetején, és arra fordulok, amerről a másik arrancar közeledik felém. Ami azt illeti, ez a talán még hasznunkra is válhat, ha rájövök, hogy pontosan hogyan provokálható ki, hogy támadjon, akkor könnyedén tőrbe csalhatom és megölhetem a három másik velünk lévő Espada és az erősebb arrancarok segítségével. Persze, az a lépés már a kocka elvetése lesz, utána azonnal le kell csapnunk Sethre is.
 - Miért követsz? Nincs valami jobb dolgod?- nem hinném, hogy szó nélkül támadna, előtte még nyilván előadja a kultúrája legjavát, de azért figyelek rá, hogy ne érjen váratlanul, ha mégis így tenne.

2
A mai nap valahogy nem az én napom, ezt már reggel észrevettem. Még mielőtt a nap felkelt volna és elindult volna a megszokott útján, már jóval korábban kivetett magából az ágy. Persze akaratom ellenére, mert jómagam még aludni szerettem volna legalább még pár órácskát. Igen. Órákkal a nap előtt ébredtem. Forgolódtam és szenvedtem az ébrenlét miatt. Hiába tettem fejemre a párnám, hiába húztam fel a takarom a fejem búbjáig… az se segített. A hánykolódást megunva megpróbáltam olvasni, hátha elalszok közbe, de mindhiába, csak nem akaródzott az álom újból a szemeimre jönni. A könyves sikertelen próbálkozás követően kimentem sétálni egyet. Tettem néhány kört ház körül és elsétáltam a terület egyes pontja fele. Ezután bevetve magam az ágyba azzal a reménnyel hogy most már aludni fogok csuktam le lélektükreimet. Tik-tak… tik-tak… tik-tak… teltek a percek és még mindig a valós világban tartózkodtam, s nem az álmok világában jártam, ahol már annyira szerettem volna.
Nagy nehezen jött el a reggel, kissé álmosan mentem megreggelizni. Itt aztán jött a következő olyan dolog mi még jobban elvette a jó hangulatomat. Reggeli közben egy szerencsétlen mozdulatnak köszönhetően magamra borítottam a reggelim. Mehettem vissza a szobámba átöltözni. Amire visszaértem mára kávém kihűlt és még kevesebb kaját is kaptam. Mindegy az a fő hogy legalább jutott. A napi feladat kiosztásánál sem volt szerencsém, egy halom papírt kellet rendszereznem, kiválogatnom és elolvasnom, hogy nehogy olyan dolgok szerepeljenek rajtuk, ami fontos a Nanabantai-nak. Nem szerettem volna, hogy azután derüljön ki a dolog, miután a Jubantai megsemmisítette. Nem volt könnyű feladat ám sikerült, legalább is majdnem. Már csak néhány dokumentumot kellet átnéznem, mikor kint a szabadban feltámad a szél és a nyitott ablakon keresztül befújt. A stócokat felborítva, a lapokat felkapva keverte össze-vissza azokat. Dühösen csaptam be a nyílászárókat és kezdtem előröl a dolgot. Ismét csak majdnem kész voltam, mikor a z ajtó kicsapódott és az onnét beáramló levegő megint tönkretette a munkám. Magamtól nem megszokottan szitkozódni kezdtem.
Mikor végre sikerül megcsinálnom és most nem akadályozta meg semmi, találtam közte néhány lapot, amit a Kyubantai-hoz kellett elvinni. Ezt a feladatott magamra vállaltam, nem akartam többet látni az irodában lévő papír halmokat. Hosszas várakozás után sikerült átadnom és jöttem volna el, mikor úgy döntöttem, hogy a nyílt edzőtér fele rövidítek. Nem tudom miért arra akartam, lett volna más lehetőségem. Eléggé elbambultam az idegesség miatt, és amikor ész bekaptam egy edzés közepébe csöppentem. Annyira belemerültek a harcba, hogy észre sem vették elhagyták az edző pályát és pont közrezártak.
- Nem tudnátok jobban figyelni! – kiabáltam rá a két fiatal korúra. Az egyik egy rövid fekete hajú, a másik egy hosszú vörös hajú volt. – Hova figyeltek kölykök! Még a végén valakit komolyabban megsebeztek. A környezetre is kéne figyelni nem csak az egymás elgyapálására koncentrálni. A fekete hajú hirtelen felkiáltott, valami olyasmit mondott, hogy késében van és elrohant. – Milyen modor ez, csak így itt hagyni az embert miközben az épp hozzád beszél! – dörmögtem ingerülten – Tanulni kéne az idősebbektől, mert így nem húzzátok sokáig! – mondtam kioktatóan az itt maradt vörösnek.

3
Lezárt küldetések / Rémségek Cirkusza
« Dátum: 2014. Aug. 03, 09:38:31 »

Felügyelő: Tia Harribel

Résztvevők:
Amewa Ruriko
Yamaguchi Sora
Sayuki Daisuke
Kishi Rikiryo
Hamada Izanagi
Kyougetsusei Toudou


Habár a környéken tartózkodó városok mindegyike élvezi a tavaszi verőfényes napsütést, Karakura városát sűrűn gomolygó sötét felhők takarják el, és mind e mellett az emberek többségének nyomasztó baljóslatú érzése támad. Már egy hete tart ez az állapot, és hogy ezt még tetőzzék, a városban minden éjjel embereket támadnak meg és tépnek szét brutálisan ismeretlen fenevadak. A rendőrség tehetetlen a lakosok pedig félnek.
Talán csak puszta véletlen, hogy épp, mikor ez az egész elkezdődött a városba egy igen csak bizarr névvel ellátott vándorcirkusz tévedt be. A Rémségek Cirkusza. Ez a név díszeleg a hatalmas sátor előtt felállított beléptető kapu felett. Bár balszerencséjükre esténként alig vannak vendégeik, hisz ki az ostoba, aki ilyen körülmények között elmeri hagyni a lakását.[
Viszont azok, aki részt vettek az előadáson, nagyon dicsérik és az ismerőseiket is arra bíztatják, hogy látogassanak el oda és érezzék jól magukat. Sokaknak már-már bizarrnak tűnhet ezen emberek pozitív viselkedése…

Daisuke:
Nos, szabad kezet adok azzal, hogy mivel múlatod a napjaidat illetve főképp az estéidet. Minden esetre, ha egy-egyszer kint jársz, a szabadban az éj leple alatt nem egyszer feleszmélhetsz a termetes fekete árnyakra melyek a házak tetején vagy a megvilágított utakon tűnek fel a szemed sarkában morgó hangot hallatva, ám még mielőtt jobban szemügyre vehetnéd őket, vagy ha esetleg megkísérled üldözőbe venni őket egy idő után egy-egy sikátor sötétjében egyszerűen eltűnnek. Abban viszont biztos lehetsz, hogy lélekenergiájuk alapján nem hollowokkal van dolgod.
Egy este azonban más is történik. Az árnyak most is feltűnnek ám, eltérően az eddigiektől most két emberi hang kiáltozását, sikolyát hallod miközben az életükért rimánkodnak. Ha pedig a hangok után fordulsz figyelmedet a földön megcsillanó folyadék keltheti fel melyet, ha jobban megvizsgálsz, rájöhetsz, hogy nem más, mint vér. Így ha csak nem az egyre halkuló hangokat követed ennek nyomán akadhatsz rá végül egy félre eső utca lámpája alatt a már halott középkorú férfira és nőre, akiket jól láthatóan megcsócsáltak, sőt egy-egy nagyobb darabot is kiharaptak belőlük.

Ruriko és Sora:
Ha a kutatásom jó eredménnyel zárt akkor, ha minden igaz mindketten diákok vagytok.^^”
És mint ilyenek pár napja a kezetekbe nyomtak az osztályban egy-egy cetlit, melyet, ha elvileg felmutattok a cirkuszban fél áron mehettek be. Csak hogy saját elfoglaltság, vagy épp kedv hiányában nem használjátok fel jó ideig. Míg nem aztán néhány osztálytársatok/barátotok olyan nagy hévvel számol be az élvezetes műsorokról, hogy végül úgy döntötök, hogy ti is megnézitek magatoknak ezt a Rémségek Cirkuszát.
Ugyan azon este el is indultok az esti programotokra. Az oda vezető út felén nem is történik veletek semmi különös, minden olyan, mint bármely este a városban kivéve a már említett rossz aurát, ami belengi a várost, illetve ha szemfülesek vagytok, észrevehetitek, hogy az utak egyre kihaltabbakká válnak, ahogy haladtok előre úti célotok felé. Majd az este csendjét ugyan azon nő és férfi sikolya töri meg. Ruriko ráadásul még elég közelről is megtapasztalhatja az áldozatok hangját ugyan is a nőt elragadó lény majdnem fellöki, mikor elfut mellette ezzel tetemes vért fröcskölve öltözetedre. Bár a lényt magát nem látod tisztán magár a nő kétségbe esett arcát és igen mely segítségért könyörög. Gondolom, ezek után nem hagyod magár, hogy csak úgy lelépjenek és utánuk sietsz, így botlasz bele Sorába, aki megjelenésed előtt pár másodpercek figyel fel a nem messze tőle az egyik parkoló autón átszökkenő lényt. Hogy ezek után segítséget kérsz-e a fiútól vagy az ő figyelmét kelti fel a véres öltözéked, plusz az ismeretlen lény láttán valahogy összerakja (nagyjából) a dolgokat, így saját döntéséből csatlakozik, hozzád azt rátok hagyom :DA lényeg, hogy végül ti is Daisuke mellett köttök ki a két tetem mellett.

Shinigamik:
Mindhárman a szokás napi rutinotokkal vagytok elfoglalva SS-ben. Azonban délután elfoglaltságotokat egy-egy fekete és sötétvörös színben pompázó pokollepke zavarja meg. A lepkék üzenetében mindhármatokat a 12. osztaghoz hívatnak, sürgősen! Az osztag kapujában egy fehér laborköpenyes férfi vár rátok, így ha mind megérkeztek kövessétek őt az egyik terembe ahol hatalmas számítógépek és monitorok helyezkednek el illetve még pár fehér köpenyes férfi és nő, akik látszólag nem is törődnek ottlétetekkel.
- Khm… nos, uraim, egy igen fontos küldetéssel szeretném önöket megbízni. – köszörüli meg a férfi a mondandója előtt, majd végezvén az egyik előttetek helyet foglaló monitorra mutat. A képernyő sarkában a „Karakura város” felirat olvasható így hamar rájöhettek, hogy mit mutat a térkép, melynek közepén egy hatalmas szürke folt teríti be, sőt majdhogynem az egész várost. - Mint láthatják, Karakura városa felett egy igen érdekes és egyben rejtélyes anomália lepte be. Már a városba küldtünk pár halálistent, hogy kiderítsék ennek mibenlétét azonban még mielőtt bármire is rájöhettek volna… hát… a csapatnak nyoma veszett. Mindössze ennyi nyomunk van… – halkul el beszéd közben, majd benyom egy gombot a billentyűzeten. Egy másik monitoron ekkor egy zavaros felvétel indul el.
- Itt… Waka… mia… a csap… nak vége zzzzzz… a nyomo… vannak. Ááááááh… zzzzz…. Rém… Grrrrr… áááááh! – a videó megszakad egy fekete szörnyalak morgását követően.
- Ennyi lenne. Kérem, készülődjenek össze és 20 perc múlva jöjjenek a Sekaimon-hoz. – ezzel a férfi megmutatja a kifelé vezető utat, majd távozik.
Miután összegyűltök, a kapu előtt megjelenik a férfi és vele együtt egy pokollepke, aki majd átvezet titeket a köztes világon.
Átérve a délután maradék részében kutassatok a városban, ám mire az este leszáll, nem találtok semmit. Végül megérzitek a közeletekben elhaladó két lény, illetve a sikolyok hangját, így azokat követve rátaláltok a két emberre és Daisukére.

Bármi probléma, óhaj-sóhaj esetén ne habozzatok Pü küldeni :DJós szórakozást!

Oldalak: [1]