Üzenetek megjelenítése

Ez a szekció lehetővé teszi a felhasználó által írt összes hozzászólás megtekintését. Vedd figyelembe, hogy csak azokba a fórumokba írt hozzászólásokat látod, amelyekhez hozzáférésed van.


Témák - Ninomiya Nayoko

Oldalak: [1]
1
Pályázatok / Ninomiya Nayoko pályázatai
« Dátum: 2018. Ápr. 16, 17:28:06 »

Zanpakutou módosítás
[/b][/font]

Engedély: Neliel Tu Oderschvank-tól van. ^.^
Indok: Nem eléggé részletes kidolgozás, képesség-módosítás.




Zanpakuto kinéze: Normál állapotában a kard külseje nagy vonalakban megegyezik egy tökéletesen kovácsolt kardéval, néhány sajátosság, mely egyedivé teszi mégis felfedezhető rajta. A fekete és a fehér színek dominálnak,  markolatát fehér színű zsinórzat borítja. A kézvédő közelebbi szemrevételezésénél feltűnhet, hogy megmunkálása elüt a megszokottól: alsó részén a tenger hullámaira emlékeztető motívumok helyezkednek el, míg a felsőn egy hal képe rajzolódik ki. A penge egyszínű, ragyogóan ezüstös. A saya feketére lakkozott, gyönyörűen megmunkált ébenfából készült, melynek felső részén fekete-fehér díszítésű zsinórzat foglal helyet.

Belső világ: Az ég felé nyújtózkodó karcsú nyakú épületek sokasága, amíg csak a szem ellát. A centrumot az egyetlen teljesen kivilágított, impozáns épület foglalja el, ami leginkább egy katedrálishoz hasonlít. Az égbolt fehér, szürke és kék színekben játszik, teljes napsütés vagy sötétség sosincs. A szellemek az épület belsejében található díszes teremben szokták idejüket tölteni, amikor nem bírják elviselni a másik jelenlétét - jellemük különbözősége révén ez sűrűn előfordul-, elvonulnak egy másik épületbe. KATT
Zanpakutuo szellemek: Kettő van belőlük, megjelenésükben roppant módon eltérőek. Egyikük egy középmagasságú, karcsú, törékenynek látszó nő alakját veszi fel. Haja hosszú és sötét színű, derekát súrolja egyenes tincseinek vége. Arca keskeny, porcelánbőrű, ajkai pengevékonyak és feketére festettek. Ritkán látni mosolyogni, vagy hangosan felszólalni- ő testesíti meg a szelíd jóságot és empátiát, Nayoko Seishinnek (Lélek) nevezi. A másik szellem nyomaiban emlékeztet egy emberre, magassága túllépi a két métert is. Teste összesűrűsödött sötétségből áll, vázából helyenként gomolygó sötét füst árad, vonalai összemosódottak. Tekintete ugyanúgy, mint Seishinnek ragyogó, izzó ezüst, homlokán egy kör alakú jel foglal helyet. Viselkedését tekintve hedonista, arrogáns és nárcisztikus, vérszomjas jellem. Benne ölt testet a visszafojtott harag, vérszomj és fájdalom; legtöbbször Dokuként (Métely) szólítja meg Nayoko. KATT
Neve: Ryōmen-shin [Kétarcú isten; 両面神]
Parancsszava:  Jibun no Kotoba o Yabutte, Ryōmen-shin! (Szegd meg szavaidat, Kétarcú isten! - あなたの言葉を許す, 両面神!)
Fajtája: Kidou (ezen belül is tűz).
Shikai alak: A parancsszavak elhangzása után a penge halk, recsegő hangot hallatva ezüstösen felizzik és ketté válik. A kézvédőkről leszűrhető, hogy egykor egyek voltak- a markolat megrövidül, színe is feketére vált. KATT
Technikái:
• Jigoku no pōchi (Pokol tornáca; 地獄のポーチ): Az aktiválás után fekete lángok ölelik körbe a pengéket, melyek átterjedhetnek a lány testére is, ha úgy kívánja. Ő ettől nem sérül, mást azonban képes vele megégetni - az égés súlyossága természetesen annál nagyobb, minél hosszabb ideig érintkezik valaki a lángokkal), valamint ha a zanpakutora tett pontszámoknál alacsonyabb szintű tűztechnikával támadják, elnyeli azt.A pengéből rengeteg apró, cseppnyi, feketén lángoló fémdarab hullik le, egészen addig, míg a markolat is darabjaira esik, nem marad semmiféle fegyver sem a lány kezében. A fémszilánkok a lány teste körül helyezkednek el, mozgását követve; akaratával képes őket irányítani, számuk lélelenergia szintjének megfelelően emelkedik. (A fémszilánkok száma 500 LP-nként 10 db.)
• Songai baishō (Kárhozat ölelése; 損害賠償): A zanpakutok pengéin tomboló lángnyelvek nyúlni kezdenek, megolvasztva és nyújtva a pengéket, két hosszú ostor formáját kölcsönözve a kardoknak, melyekkel képes megragadni tárgyakat, embereket, végtagokat - hosszuk három-három méter. Az ostorok pedig szorosan tartanak és égetnek. Ha sújtó mozdulatot végez, akkor nem csupán felhasíthatja a célpont bőrét, hanem össze is égeti azt, az érintkezésnek hosszának megfelelő súlyosságú sérülést okozva ezzel. (0.5 kör: I. fokú égés, 1 kör: II. fokú égés, 1,5 kör: III. fokú égés, 2 kör:  IV. fokú égés)

2
Sem így nem jó, sem úgy… Akárhogyan is próbálta minden egyes hajszálát feszes, tökéletes kontyba fogni, nem sikerült sehogyan sem. Mindig volt egy lázadó hajszál, ami úgy döntött nem óhajt engedelmeskedni neki, s az ég felé törve követelte szabadságát. Végül türelmetlenül fogta, kifésülte és hagyta szabadon omlani a hátára vékony szálú, dús, moha zöld haját. Száját elhúzva szemlélte magát kritikusan, s fejét csóválva vetet egy pillantást az éjjeliszekrényen álló, bekeretezett fényképre. Az apja fehér és az anyja vörös hajából lett… ez. Fitymáló mozdulattal megemelt egy tincset, majd hagyta, hogy újra a vállára hulljon, s zanpakutoját magához véve indult el az új osztaga felé. Jó pár napja áthelyezték már, de még sem a kaptánynak, sem a hadnagyoknak nem volt alkalma bemutatkozni. Kissé feszélyezte az új környezet, s tartott is kissé attól, hogy túlságosan nagy fejmosást fog kapni, ha esetlegesen nem venné elejét a dolognak. Így hát hívatlanul ugyan, de megjelent a kapitánya irodája előtt, s maga sem tudta eldönteni, mi volt hangosabb: a gyomra korgása, vagy a kopogás, amivel elnyomni kívánta azt.
~ Roppant bizalomgerjesztő fellépésed van, remélem tudod…~ Hallotta meg fejében Keimei szarkasztikus hangját, amire csak egy szemforgatással reagált. Tehet ő arról, hogy kevés volt a reggelire megevett tíz tojás? Mintha azért is saját magát akarná hibáztatni, mert az anyja méreteit örökölte… vagy az, hogy csak mellre tud hízni.  :|
-Mizushima-taichou? Zavarhatom egy pillanatra?- Kukkantott be az ajtaján, miután bebocsátást nyert. - Ninomiya Nayoko vagyok, az új tisztje, akit a 8. osztagtól helyeztek át.- Nem bánta különösebben, s bár szerette az anyját és régebben nagy öröme lelt benne, ha mellette lehetett, most már néha kezdett számára terhes lenni az a nagy aggódás, amivel körülvette őt. Végül is csak félárva volt, nem lelki nyomorék, hogy éjjel nappal istápolni kelljen. :roll:
- Szóóval… szolgálatra jelentkezem.- Tűrte haját füle mögé, miközben az arckifejezése olyan savanyú volt, hogy egy káposzta is megirigyelte volna. Hallott olyasféle rémtörténeteket, hogy a 13. osztagban víz sincs bevezetve, szóval kissé tragikusan személte a dolgokat.

3
Shinigami / Ninomiya Nayoko
« Dátum: 2015. Aug. 11, 12:54:28 »


Engedélyek: Megvannak Yorutól.
Név: Ninomiya Nayoko
Család: Ninomiya Mitsuko-anyuka, Watanabne Yuusuke-apuka
Nem:
Kaszt:: Shinigami
Kor: Tíz év körüli, de fizikalag és mentálisan is 18.
Jellem: Gyermekies jellemét apja halála után kezdte elveszteni, az egyetlen, akinek a jelenlétében képes visszavedleni szellemileg öt évessé, az az anyja. Képes véresen komoly is lenni, ha a helyzet megkívánja, többnyire kevesen viszonyul mindenkihez. Nem szereti a csúnya beszédet, s türelméből könnyen kizökkenthető egy-egy sértéssel. Ha belelendül a küzdelembe, előbújik egy rendkívül agresszív énje, s szinte képtelen leállni.
Kinézet: 167 cm-es magasságához hosszú, zöld színű haj társul, szemei sárgák. Súlya hatvan kilogramm körüli, s alkatilag teljesen anyjára hasonlít. Kedveli a nőies öltözeteket, de legtöbbször tradicionális öltözetekben lehet látni.

Zanpakutuo: Keimei / Hajnal /
Zanpakutuo parancsszava: Samasu, Keimei! / Ébredj, Hajnal! /
Zanpakutuo típusa: Fény
Zanpakutuo támadásai:
• Kōha (光波; Fényhullám): a zanpakutuo pengéje narancsszín fényben kezd el izzani, és suhintásra úgynevezett "fényhullám" tör elő belőle. Terjedési sebessége egyenlő a fény terjedésével, és elég nehéz kikerülni. Ha pedig célhoz ér, nem csak elvakít, hanem szépen meg is éget.
• Raitorōpu (ライトロープ; Fénykötelek): a narancsosan izzó penge képes rengeteg vékony, fénylő "szalaggá" szétválni, melyek képesek vágni, vagy az ellenfél teste köré tekeredve megégetni azt.
• Zanpakuto lelke


Előtörténet:

Azt mondják, hogy anyuci jól viselte velem a terhességet... már ezért is teljesen érthetetlen a helyzetem! Egy olyan ennivaló csöppség, mint én, hogyan szenvedhet felgyorsult öregedésben? Apuci is olyan megaszupercsodálatos, meg anyuci is, és akkor most miért?
Szóval... a helyzet az, hogy a csúnya bácsik a 12. osztagból azt mondják, hogy kicsit bajban vagyok, ugyanis valami génmutációm van, és ezért nem csak testileg, de szellemileg is gyorsabban öregszem, mint az átlagos shinigamik. Kutatják ők az ellenszert, és elméletileg jól haladnak vele... csak jó lesz, ha igyekeznek, mert a végén még elkésnek! Akkor pedig ki fogja megenni azt a sok vattacukrot, amit Apuci vesz nekem? *.*
Amúgy teljesen átlagos kis életem van, anyuci reggel felkelt, felöltöztet, mert én hagyom neki, mert az nekem csak jó, ha nem kell ilyenekkel fáradni! Több időm jut rohangálni, meg fagyit enni, meg lepkét gyűjteni! Apuci meg is ígérte, hogy majd jön velem őket hajkurászni, és biztos hogy jönni fog, mert akkor sírni fogok, ha nem! Azt meg valamiért nem szeretik... Meg kezdek rájönni arra is, hogy mennyire szupcsika, ha anyuci is meg apuci is kapitányka! A sok csúnya nénike meg bácsika boldogan tűri, hogy terrorizáljam őket, mert különben anyuci meg apuci bántja őket! *.* Így enyém a hatalom, befolyásom nagyobb, mint a hátranyalikázottfejű bácsikának! *.* Ráadásul, ott van az a Miyo-chanes kislány is, akivel anyuci szerint barátkoznom kellene. De hát... anyuci nem tudja, hogy az a kislány gonosz! Én nem szeretem a gonosz alakokat! Mindig kawaii~ ha anyucija vagy apucija ott van, de amúgy meg ellopja a karamellám! T.T Hiába magyaráznám, hogy ez nagyon csúnya dolog, mert akkor meg valami csúnya vigyorral jön felém, és muszáj vagyok bemászni az asztalka vagy ágyacska alá, mert félek tőle... Gonosz kislány! Gyorsan pergő napocskáimra keserűséget hoz a fogszuvasodással fenyegető apuci, aki néha valami ronda, gyilkos mérgező valamit is belém akar tömni, pedig az biztosan nem brokkoli meg spenót! Néha elgondolkozok rajta, hogy Apuci szeret-e, mert ha szeretne, nem akarna ilyen egészségtelen vacakokkal tömni! :oTudja jól azt mindenki, hogy a cukorka meg csokika mennyi életerőt, szépséget meg virgoncságot ad, meg stuff! :o Anyuci tudom, hogy szeret, mert ő csak elvadult pillanatocskáiban kínozgat ilyenekkel! *.* Ne meg tanít írni meg olvasni, ami már egészen jól megy, szóval biztosan okosabb vagyok Miyo-channál! :twisted: Az már más kérdéske, hogy ő olyan pszichomacska is... >.> De hát tőlem nem lehet elvárogatni, hogy gonoszka legyek! Ilyen édes pofival lehetetlen! :o Anyuci vett nekem naplót, és azt mondta, hogy írjam le azt, ami velem történik, hátha elfelejteném, úgyhogy szépen leírosgatom! >.< Tegnap például anyuci elvitt magával, és azt mondta, hogy menjek oda az ő osztagocskájába, és ha akarok, még tisztecske is lehetek! *.* Mondjuk, nem tudom, mivel jár a dolog, de nekem eddig tetszik! Egész nap ott lehetek Anyuci nyakán, meg az irodában, és mindenki a csodájára jár, hogy milyen ügyes és pici hősnőcske vagyok! Mindezt pedig azért, mert megmentettem egy pokollepkét attól, hogy agyontapossák >.< Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy le kell buktatnom Miyo-chant, magát a Sátánt! >.< Még ha rövidke is lesz csöppnyi életkém, akkor is meglesz a hősi célom, és ha megvalósítom, boldogan nézem végig az ablakból, ahogy brokkolival, spenóttal, és mindenféle gonosz és káros bogyóval tömik meg…   
Most is előle bujkálok egy asztal alatt, és azt sem tudom, hogyan kerültem át a 11. osztaghoz! Biztosan megszállta az agyam a gonosz kardjával! T.T Apuci meg nem jár erre, hogy ő apuciját megverje, mert gonosz kislányt csinált! TT.TT remélem, valaki erre jövögél, és kiment engem innen, mert nem akarom, hogy az a csúnya kislány megtaláljon… T.T

Az elmúlt évek…
A macska rúgja meg, hát mit mondhatnék róluk? Egyáltalán megéri belekezdeni annak a leírásába, hogy mit érez egy gyerek, akinek ártatlan lelkivilága van, rózsaszín felhők között él, amikor megtudja: egy küldetésen meghalt az apja? Ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor hirtelen egy hideg, sivár, etlen pusztaságra kerül az ember lánya. Nincs kiút, csak a szürke, keserű hétköznapok…
Az évek múlásával megszoktam a tudatot, hogy az apám sosem fog visszatérni, s próbáltam anyámnak olyan lánya lenni, amilyen azelőtt voltam. Nem számít, hogy ehhez szükséges némi színjáték, s hogy neki talán gyermekibb maradt a lelke, mint az enyém. Az én dolgom az, hogy két ember helyett is a családja legyek.

Oldalak: [1]