Üzenetek megjelenítése

Ez a szekció lehetővé teszi a felhasználó által írt összes hozzászólás megtekintését. Vedd figyelembe, hogy csak azokba a fórumokba írt hozzászólásokat látod, amelyekhez hozzáférésed van.


Témák - Aoyama Shouta

Oldalak: [1]
1
Shinigami / Aoyama Shouta
« Dátum: 2015. Dec. 26, 01:55:45 »

Engedély karakterátalakításra: pipa :3


Adatlap
Név: Aoyama Shouta (青山 翔太)
Nem: Férfi
Kaszt: Shinigami
Születési ideje: 1978. 05. 17.
Kor:  37 (18-nak látszik)


Kinézet

Nincs 180 centiméter, de így is magasnak mondható. Alakja szálkás, inkább kissé nyúlánk, mint robosztus, akár egy pubertás fiú. Arcra is elég gyerekes, könnyedén le lehet róla olvasni, hogy mire gondol, nem túl jó titoktartó, könnyen zavarba jön, akár saját szavaitól is. Haja égővörös, emiatt gyerekkorában sokat piszkálták, de shinigamiként már egyáltalán nem zavarja. Szemei is vörösesek, ha zavarba jön, akkor mély pirosak, míg ha vidáman nevet, akkor már-már narancssárgásnak tűnnek.
Fiatalon halt meg, nem sokat változott az akkori gimnazista kinézete sem, ami nem megtévesztő, viselkedésre is elég gyerekes tud lenni. Szereti a modern ruhadarabokat, azokban érzi igazán kényelmesen magát, persze nem mulasztja el az egyenruha viselését sem. Ruházata mindig választékos.
Ha nevet, két arcán Vénusz-gödör látható. Álla gömbölyded, jól mutatja a határozatlanságot. Haja dús, általában kócosan meredezik a szélrózsa minden irányába, különösebben nem foglalkozik vele, se fésülködni, se levágatni nem szereti.


Jellem
Általában könnyelmű természetű, ami kedvességgel és rokonszenves viselkedéssel párosul. Ide-oda hányódik a kiegyensúlyozatlanság világában, úszik az árral, mindig a jót keresi, a rosszat pedig kerüli. Dicséretre vágyik, talán mindennél jobban, és rendkívül lelkes, ha megkapja. Szereti, ha a véleményét kérik, vagy segítségére vágynak, ilyenkor először sokszor úgy tesz, mintha nehezére esne a segítés, de nagyon felvillanyozza, hogy valamire csak ő képes.
Rendkívül képes kötődni másokhoz, bár ez abból is adódik, hogy nehezen barátkozik össze másokkal. Fél minden veszteségtől, nagyon ragaszkodik az őt körülvevő emberekhez, az érzelmi biztonsághoz. Szeret megölelni másokat, vagy a vállukon kisírni magát, fontos számára ez a bensőséges viszony. Kissé lusta ugyan, de előbb-utóbb elkezd dolgozni. Kedveli a növényeket, legfőképp a virágokat. Nagyon kreatív, főleg, ha arról van szó, miként iktasson egy kevés pihenőt a munka közbe.
Általában nyugodt, de ha egyszer felbőszítik, dühödt bika módjára támad rá a "vörös posztót lengető" emberre. Ilyenkor haragja hosszan tartó, akár hónapokig, évekig is tarthat. Önfejű és makacs, nem könnyű meggyőzni arról, hogy nincs valamiben igaza. Tevékenységében általában lassú, nyugodt és megfontolt, akár csak felfogásában. Amikor már mindenki ért egy összefüggést, vagy célzást, ő sokszor még akkor is valami teljesen máson gondolkozik.
Élénk, vidám és energikus, remekül kijön partnereivel, ha már jobban megismerte őket. Jellemző rá az élet szeretete, szeret másokat felvidítani és boldoggá tenni. Kommunikációs készsége a felettesek felé kitűnő, bármilyen kényes helyzetből kimagyarázza magát.
Kissé zárkózott, nehezen mond nemet, mert azt szeretné, ha kedvelnék, ebből azonban az következik, hogy sokszor kényelmetlen helyzetbe hozza magát. Olyan, mint egy félős kismacska, akit közel kell csalogatnia magához az embernek, mivel szeret enni, ez annyira nem is nehéz. A fiúkkal könnyebben beszél, mint a lányokkal, az ő közelükben sokszor veszi fel a „szívdöglesztő” álarcát, és úgy tesz, mintha folyton flörtölne. Az ilyen beszélgetések végére általában pipacsvörösen elmenekül valahová, ahol kicsit egyedül lehet.


My story
"Ha gyönge a lelked, tompa a kardod éle."

Zavartan álltam az első osztag egyik irodájában, nem nagyon akaróztam itt lenni sem, de muszáj voltam. Előre-hátra ringatóztam, miközben Kou az asztalin dobolt kezével. Szóltam volna neki, hogy nem kell türelmetlennek lennie, elvégre lehet, hogy csak elkeveredett a parancsom, erről senki sem tehet, de ismertem már elég régóta, így inkább csendben maradtam.
- Ne csinálja már, Nee~san! Nézzen csak rá szerencsétlenre, bármelyik osztag jó lesz neki, ahol van hely, nem kell túl bonyolítani! – Hallottam zsörtölődő hangját. – Oh, bocs haver! – Nézett aztán rám bűntudatosan, mintha csak akkor jött volna rá, hogy én is ott vagyok. TwT
- Ez nem így működik, fiatalember.
Persze, számomra sosem ment semmi simán, a felvételi napján elaludtam, így egy évet kellett várnom, hogy újra jelentkezhessek. Aztán rossz felé irányítottak a szálláson, és a lányok részére ágyaztak meg nekem majdnem. A legtöbb feladatot rosszul értelmeztem, vagy csak lassan tudtam teljesíteni, így folyton butának neveztek, és már-már majdnem ki is csaptak. ToT
- Jó, de tehetne kivételt, nem? – Folytatta Kou, tudtam, hogy nem hagyja ennyiben. :SSzegénynek eddig is borzalmas élete volt, gondolja el, mi lenne, ha osztag nélkül maradna! Megbélyegeznék! Pedig most se gondolják éppen a legmenőbb arcnak, ami nem csoda, ha az ember megtudja, miként patkolt el. :/ - Itt szerettem volna megállítani, belekapaszkodtam egyenruhájának csücskébe, de észre se vett. – Képzelje csak, otthon ült, megfázva, kiment letusolni, és ahogy jött ki a fürdőből, olyan nagyot tüsszentett, hogy elcsúszott a kövön, és beverte a fejét! Ha ettől nem sajnálja meg, magának nincs is szíve! – Hasonlókat gondoltam ebben a pillanatban Kouról. :|
Jó, el kell ismernem, valóban így történt a dolog, egyszerűen sosem volt igazán szerencsém, ami halálom után Soul Societyben csak tetőzött. Pedig szerettem az életemet, nem voltam minta diák, és sok barátom sem volt, viszont sose közösítettek ki, és a szüleim is mindent megtettek értem. Igazából az utolsó évem volt már csak hátra a felső gimnáziumban, így egy ideig nem is akartam átkelni, hiába kergetett jó néhány shinigami. De végül átküldtek, bár minek is?
- Ugye-ugye? És azt még nem is mondtam, hogy ez a szegény fiú tavaly eltörte a kezét, ezért nem tudott részt venni a záróvizsgán, ezért csak idén végzett! Bizonyosan ez lehet az oka, hogy elkeveredett a parancsa!
Nem hittem el, hogy Kou nem érzi, mennyire megalázó az, hogy minden ilyesféle esetet felsorol, mintha magam lennék egy rakás szerencsétlenség. Egy dolog, hogy így éreztem magam, de ezt nem kell reklámozni mindenkinek. Kipirult arccal igyekeztem felhívni magamra a figyelmet, így hatalmasat rúgtam Kou bokájába. Ő azonban abban a pillanatban helyezte át a testsúlyát a másik lábára, így az íróasztalba rúgtam bele.
Fájdalmasan nyögtem fel, nem számítottam rá, hogy ilyesmi is megtörténhetne. TwT Kou, és a vele szemben ülő nő fel sem vette, így könnybe lábadt szemmel hajoltam le, hogy dédelgessem kicsit a lábfejem. Ha pedig már ott voltam, nemes egyszerűséggel térdhajlaton haraptam társamat. :|
- Jó isten, ember! Mit csinálsz!? – Kiáltott fel, és elégedetten cümmentettem, majd felhúzott orral felálltam mellette. – Látja, rendesen rajta van már az izgalom, szeretné tudni, hova kell mennie, meg mit kellene csinálnia! De jól rágja a szájába, mert a vizsgán például először egy másik csoporthoz ment be, oda is késve, és egy ideig fel sem tűnt neki, hogy másik tesztet kellene írnia… el tudja képzelni? Leült a sok idegen közé, és teljes lelki nyugalommal nekiállt körmölni, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. Na, egy ilyen esendő shinigamitól tagadja meg a választ, amit mindennél jobban akar tudni!
Ez kezdett nagyon megalázó lenni, már a fülem is vöröslött, nehéz volt megmondani, hogy a zavartól, vagy a méregtől. El szerettem volna süllyedni a padló alá, egészen Seireitei másik feléig. Nem is tudom, miért engedtem meg, hogy Kou velem jöjjön, sejthettem volna, hogy ez fog történni, mindig ez történt. TwT Próbált megvédeni, és még kellemetlenebb helyzetbe hozott, mint amilyenben eleve voltam. >////>
- Én igazán… - Próbáltam közbe vágni, de nem hagytak szóhoz jutni.
- Várjál, már majdnem egy hullámhosszon vagyok Nee~sannal. 8) – Kacsintott rámenősen, én pedig úgy döntöttem végleg leguggolok az asztal másik oldalán, és majd csak akkor jövök elő, ha véget ért a világ. – Tehát érti, ő nem az az elhagyós típus, hanem a meg sem kapós, akiét rossz dimenzióba vinnék! Ha a fürdőnél nem fog gyanút, hét évig a női részlegen lakott volna, én mondom magának! :/
Ezt cáfoltam volna, annyira nem is vagyok lassú felfogású, hogy hét évig tartson rájönnöm, hol is rontottam el dolgokat! ˘o˘ De az nem az én hibám volt, próbáltam szólni a felsőbb évesnek, hogy valószínűleg rossz irányba megyünk, de rám nézett, olyan várakozás teljesen, én meg leblokkoltam, és mosolyogva követtem inkább. Sose voltam egy vitatkozós, akaratát érvényesítő srác, inkább a csendesen tűrés jellemző rám, mint most is.
Talán pont ez a baj velem? Kou mindig azt mondja, hogy a sarkamra kéne állnom, és jól beolvasnom mindenkinek, de szerintem az sem megoldás, ha goromba vagyok. Áh! Nem tudom, talán nem is ezen kellene most rágódnom, hiszen kisebb gondom is nagyobb ennél. TwT A jövőm függ attól, hogy Kou miket mesél az első osztag tisztjének, miközben duzzogva kuporgok mellette. Talán elfelejtik, hogy itt vagyok, és kilóghatok az irodából. *o*
- Szóval igazán kiadhatna neki egy másolatot, vagy inkább felolvashatná, az a biztos, azt nehéz neki is félreértelmezni! A végső vizsgára papírt és tollat hozott a zanpakutouja helyett, azt hitte, hogy az is írásbeli lesz, mint jó pár előző. – Csóválta Kou a fejét, nem láttam a nő arcát, de el tudtam képzelni a hitetlenkedő kifejezést, tanáraim is pont úgy néztek rám azon a bizonyos napon. Vagyis hát… tegnap :| - Ne legyen kőszívű, igazán nem alkalmaznék erőszakot egy ilyen csinos nővel szemben! :3 – Ez volt az a mondat, amikor felpattantam, szinte teljesen sápadt arccal.
- Kou! Nem mondhatsz ilyen butaságokat, még komolyan veszik, és elvisz a második osztag! O_O – Vágtam fejbe nagyszájú barátomat, aki felszisszent az ütésre. – Ne… ne haragudjon asszonyom, nem gondolta komolyan, és én teljesen megértem, ha nem tudja csak így pótolni nekem… - Hebegtem-habogtam zavartan, és úgy tűnt, megesett rajtam a szíve, mert egy papírlapot nyújtott felém, nem enyhén sajnáló tekintettel. Engem azonban ez egyáltalán nem érdekelt, csak a papír lebegett a szemem előtt, amit óvatosan elvettem, majd csillogó szemekkel felnéztem a nőre. – Köszönöm szépen! *o* - Azzal szinte kilebegtem az irodából.
A folyosón megálltam, és ragyogó arccal öleltem magamhoz a papírlapot, megszereztem, igen, végre szolgálatba állhatok! *3* Valószínűleg teljesen hülyének néztek a mellettem elhaladók, de ebből nem vettem észre semmit, csak néztem Kou felé, hogy lám, mégiscsak megkaptam! 8)
- Jó, ügyes voltál! :roll: - Forgatta szemeit, de tudtam, hogy büszke ám rám! >w> - Végre te is befejezted! Gratulálok, nagyon jól csináltad! – Lapogatta meg a fejemet, amire úgy mosolyogtam, hogy abba se tudtam szinte hagyni, az arcomra volt írva, hogy milyen boldog vagyok attól, hogy elismerte a képességeimet. :3 – Egyébként hová is osztottak be? :o


Zanpakutou

Név: Houou (Kínai tűzmadár)
Shikai parancs: Moetsukiro! (Égj el!)
Típus: Füst
Shikai kinézet: A shikai parancs elhangzása után, a zanpakutou kis gömbök képét veszi fel, amik Shouta csuklója, bokája, nyaka, és dereka körül keringenek. Dupla annyi van belőlük, mint a zanpakutoura tett pontok, de maximálisan csak 30 darab.
Támadások:
Endan (Füstbomba)
A gömbök különleges tulajdonsága, hogy két méteren belül érzékelik a közelgő csapást, és hárítják azt. (Egy csapást egy gömb hárít, mindig a legközelebbi.) Ilyenkor füstbombához hasonlóan berobbannak, ha egy fegyver, vagy kidou ér hozzájuk, ezzel hárítva a támadást, és menekülő utat biztosítva a következő ellen.

Niji (Szivárvány)
A gömbök különböző színű füsttel tölthetőek meg, amiknek más-más hatása van.
Vörös: Kidouval megtölthető gömbök, amik felrobbannak, ha eltalálnak valamit.
Narancs: Erősen maró füst, aminek hatására a szem önkéntelenül is könnyezni kezd, ha hosszabb ideig a füstben áll az ellenfél, akár a szemhéja is megdagadhat.
Sárga: Maró füst, ami köhögő ingert vált ki, ha hosszabb ideig a füstben áll az ellenfél, ez görcsössé is válhat, akár vért is köhöghet fel.
Zöld: Kábító füst. Először csak szédülést, kettős látást okoz, de hosszabb idő után eszméletvesztést is okozhat.
Kék: Fagyasztó füst, különösen hideg, ha az ellenfelet a lábánál találja el, akár a földhöz is szögezheti, a földre dobva egy kisebb jeges felületet hoz létre, a test más részein csak kisebb fagyási sebeket okoz.
Ibolya: Mérgező füst, hányingert okoz, nagyobb mennyiség esetén bizonyosan viszontlátható az ellenfél ebédje.
(Technika használatnál előre le kell írni, miből mennyit aktivizál a karakter, azok aránya nem változtatható.)



Szeret/Nem szeret

+ Lustálkodni
+ Ha dicsérik
+ Játszani
+ Nyerni
+ Enni

- Ha rajtakapják valamin
- Ha felhívják a figyelmet zavarára
- Bizalmaskodás
- Bajba kerülni
- Magyarázkodni

Oldalak: [1]