Üzenetek megjelenítése

Ez a szekció lehetővé teszi a felhasználó által írt összes hozzászólás megtekintését. Vedd figyelembe, hogy csak azokba a fórumokba írt hozzászólásokat látod, amelyekhez hozzáférésed van.


Témák - Aoto Ashida

Oldalak: [1]
1
Futottak még / Aoto Ashida
« Dátum: 2016. Febr. 18, 21:29:40 »
~ Adatlap

Név: Aoto Ashida
Nem: Férfi
Kaszt: Arrancar
Szül. ideje: Körülbelül az 1700-as évek elején
Kor: 316, 25-nek nézni.
  • Emberként: 25
  • Lélekként: 291
~ Előtörténet[/i]
"Ha gyönge a lelked, tompa a kardod éle."
Ki voltam én?
Az emberi idők
[/i]
Ha jól emlékszem, az 1700-as évek elején szült meg édesanyám egy hideg, nyirkos őszi napon, az eső csak úgy ömlött az égből, már lassan két napja csak esik, esik és esik. Ha jól hallottam, az orvos szavait, mikor már az elkülönítő kiságyban feküdtem, vagyis éppen próbáltam feküdni, de olyan éhes voltam, hogy az valami hihetetlen, csak sírtam, sírtam és sírtam, hogy adjanak enni nekem. Szépen cseperedtem felfelé, semmi érdekes nem történt velem, könnyedén vettem az életben az akadályokat, tudtam írni, olvasni, hiszen arisztokrata családba sikerül belecsöppenem. Mindenem megvolt, amit csak akartam. Édesapám nagy hadvezér volt, rengeteg kitüntetést kapott a harcban való hősies küzdelmeiért, én azokat pedig ámulva, bámulva néztem. Eldöntöttem akkor, mint minden fiatal nemes kisfiú, hogy én is katona leszek, és engem is ki fognak tüntetni fényes kitűzőkkel.  Elkezdtem gyakorolni a vívást, mindennap az ország legjobb kardmesterével edzhettem és a tudásomat minél nagyobbra fejlesztettem. Számomra ez nem volt fáradtság, inkább szórakozás, nekem az edzés volt a pihenő, élveztem, amikor szíven döftem a próbabábút. Őszintén elmondom, hogy amikor a szüleim felfogadtak még több tanítót nekem, hogy megpróbálják az elmémbe vésni a többi fegyver használatát, féltem. Attól, hogy leégek, hogy nem fogok tudni íjjal lőni, vagy célba dobni kis késsel. Le is égtem, véletlenül az egyik szolgánk lábába lőttem bele a nyílvesszőt. Reszketve léptem oda a dobótőr állványhoz, a feladatom az volt, hogy találjam el a fejét a bábunak. Nemhogy a fejét, még magát a testét sem fogom tudni, el találni mellé fog menni. Pedig nem akartam még egyszer égni, hiszen apám a hátam mögött állt és figyelt, azt akartam, hogy büszke legyen rám. Hogy azt mondja, ebből a fiúból tehetséges és hatalmas katona lesz. Eldobtam a fegyvert, és sikeresen eltaláltam a célomat.
Lódobogás, kürtök dobhártya szakító harsogása járta be az egész térséget. Nagy csata felé lovagoltunk, a legelső harcom volt, mindössze 21 éves voltam. De tele bizonyítási vággyal, a szememben semmi félelem nem volt, hisz belém nevelték, hogy nem szabad megijedni senkitől és semmitől. A kardom markolatát szorongattam az egész úton, alig vártam, hogy oda érjünk.
Az emberi életem vége
[/i]
Végre, több napos út után megérkeztünk egy óriási nagy, gyönyörű zöld füves rétre. Az ellenség már előttünk felsorakozott, óriási túlerőbe voltak. Akkor a szememben, egy beteges fény villant fel, meglazítottam a hüvelyben a fegyveremet, az arcomra egy vérfagyasztó mosoly varázsolódott fel, a lábam remegett az izgalomtól. Felharsantak a kürtök mindkét oldalon, elindult a roham. Miközben az ellenség felé lovagoltam, még a kardomat nem vontam ki, hanem pusztakézzel rontottam neki az ellenségnek. De természetesen először megálltam előttük az állattal, leugrottam róla. Csak nézték engem, biztos azt hitték, hogy bolond vagyok, és a halált keresem és a velejáró dicsőséget. Így volt. Először az egyik rontott nekem, csapott volna egyet a bal vállam felé, de félre léptem és kirúgtam a kezéből a kardot, aztán pedig egy tökéletesen irányzott csapott jobb horoggal egyenesen az állát vettem célba. Földet is fogott. Az után jött az, hogy előhúztam a kardomat a helyéről, és teljes erővel az ellenség közé szaladtam. Vágtam, hasítottam, ott ahol csak tudtam, eddig túl könnyű volt, de hirtelen elém ugrott egy nagyon képzett, eléggé megtermett férfi. A csapásai olyan erősek voltak, hogy alig tudtam lábon maradni, pedig csak a kardom élét érték a támadások. De szerencsére, amilyen erős volt, olyan lassú is. A hasa felé indítottam egy rúgást, de az utolsó pillanatban végül a fejét érte a támadás. Egy kicsit megingott, előttem volt az alkalom, hogy megöljem. De én mit csináltam? Elbíztam magam, és hergeltem. Rossz döntés volt, a hosszú és erős karjával hirtelen elkapta a nyakam, és belehúzott a saját pengéjébe. Átdöfte a mellkasomat. Még hallottam a saját nyögésemet, a férfi nevetését, és a mi csapataink visszavonuló kürtjét. Vesztettünk, meghaltam.
~ Kinézet[/i]

Kinézetemről nem sok jót tudok mondani, mert amikor rám nézel, nem lehet megállapítani rólam, hogy egyáltalán kardot tudok-e használni, mert inkább kis vékony az alakom, langaléta, 192 centiméter, de körülbelül van bennem vagy 67-70 kilogramm. Kétszer kéne, hogy bedobjanak a vízbe, és akkor talán csobbannék egyet. Meg hát elég körbe is vagyok, olyan, mint egy kérdőjel. A csuklómat, két ujjal körbelehet érni. Fekete színű haj, ami szerintem nem számít hosszúnak, bár kinél mi. Ha egy hajtincset kivasalva, kifésülve a szám felé húznám le, talán, leérne az orromig. Így el is szállt az, az álmom, hogy egyszer rágcsálhassam a hajamat. Igen, fura álom, de hát ez van. Mindenkinek vannak beteges vágyai, csak ne mondjátok el senkinek jó? Nem szeretném, visszahallani.  Bőröm színe hófehér, akármit csinálok vele, nem fogja meg a nap, bár a lidércek világában nincs is olyan nagy napsütés, de hát akkor is örülnék egy kicsivel barnábbnak, mert így olyan igénytelen. Szemem színe, tengerkék, ezzel olyan hatást tudok kelteni az ellenfelem számára, mintha már most vége lenne a küzdelemnek, és ő szenvedne vereséget, ez nem képesség, csak egyszerűen gyilkos pillantásom van. Bár szokott még, ha rossz napom van, olyan fagyos lenni, mint a jeges tenger. Csak a szokásos egyenruha szokott rajtam lenni, egy kicsit megbolondítva a derekánál egy vastag kék kötés. Még mit felejtettem ki? Jaa, megvan. A tátogó lyuk merre található a testemen? Hát egyszerű. A mellkasomon, pont középen.

~ Jellem
Na, itt vissza kellesz egy kicsit fognom magam, mert ha elkezdek beszélni a belső tulajdonságaimról, akkor nincs megállás, és le nem tud senki állítani, legalább másfél óra hosszáig. Mint fentebb említettem, a külső tulajdonságaim egyáltalán nem azt mutatják, ami valójában a jellemem. A testalkatom alapján egy gyenge, mihaszna, semmirekellő kis lidércnek tűnök, akit még egy akadémista is le tud győzni. Ez tökéletes álca, mert lebecsülnek, tudjátok, van az a mondás, hogy külső alapján nem ítéljünk. Nem szokásom hencegni, de elég sokat küzdöttem már és az esetek túlnyomó felében győzelmet arattam. Hogy miért? Egyszerű. Hidegfejjel gondolkozok, minden lépésemet legalább háromszor megfontolom, mire megtenném, semmi nem tud engem felidegesíteni, mert akkor az agyam elborul, a düh átjárja a lelkemet, elhinti benne a csíráit, és mikor harcközben kikelnek, vereséget szenvedek. Mert a harag, belülről felemészt és elpusztít. A legveszélyesebb helyzetekben is, a hangom mindig nyugodt marad, soha nem emelem fel, olyan halk, hogy alig lehet hallani. Soha nem habozok valakit megölni, az első adandó alkalmat kihasználom, és végzek az ellenfelemmel, minden lelkifurdalás nélkül. Bárkit, bármikor feláldoznék a feladatom teljesítése érdekében, vagy a saját célom elérése miatt. Két szó, ami tökéletesen leír engem. Csendes gyilkos. Élvezem, ha öldökölhetek, bár nem mutatom ki, mert az arcomon semmiféle érzelem nem látható, olyan vagyok, mint egy robot ilyenkor. Pedig a halálhörgés, a kínzással járó ordítások zene a füleimnek, a csöpögő könnyek áradata, pedig édesség a szememben. Ha akkor találkozol velem, amikor éppen a feladatomat végzem, azt ajánlom, hogy ne szólj bele, mert kinyírlak.
Igen, ilyen vagyok éles helyzetekben, de milyen, ha pihenek és a többi társammal együtt vagyok a mi világunkba? Hát ennek teljesen az ellentéte, mondhatjuk azt is, hogy félig-meddig skizofrén vagyok. Mert ilyenkor, olyan, mintha teljesen kicseréltek volna. Folyamatosan vigyorgok, jó kedvem van, mindig kihasználom a feltöltődéssel járó időt, és valakit megheccelek, és ráfogom másra. Gyerekes? Hát persze, épp azért csinálom. A hangom ilyenkor elég harsány, nem tudok, nem kiabálva beszélni, ezekben az esetekben a hangom elég magas.

~ Szeret-nem szeret
Szeret: -Magát nézni a tükörbe
            -Enni, mert úgy sem látszik meg rajta
            -Harcolni
            -Alkoholizálni
            -Dohányozni
Nem szeret:
           -Gyengéket
           -Önsajnáltatóakat
           -Akiknek nincs divatérzékük
           -Az olyan küldetéseket, amikben nincs akció
           -Csokit


~ Képesség(ek)
Nincs képessége, maximum az, hogy elég gyors.

~ Zanpakuto
http://www.karatedojo.hu/img/katana-highlander.jpg
Neve: Lobo-Farkas
Parancsa: Taposd el/pisotear/fumikatamero
Resurrección: http://img08.deviantart.net/e65e/i/2006/034/e/e/werewolf_1_by_werewolf_rpg_by_stonegate.jpg
Támadások: Szájából lőtt cero féleség, annyiban különbözik, hogy gyorsabb.

Oldalak: [1]