Üzenetek megjelenítése

Ez a szekció lehetővé teszi a felhasználó által írt összes hozzászólás megtekintését. Vedd figyelembe, hogy csak azokba a fórumokba írt hozzászólásokat látod, amelyekhez hozzáférésed van.


Témák - Kane Shinzou

Oldalak: [1]
1
Küldetések az Emberek Világában / Az első lecke
« Dátum: 2019. Febr. 22, 21:24:53 »


(click to show/hide)


"Azok a gondolatok, amelyeket magunkban őrzünk, kárbavesznek."


Kane és Tenro

Elérkezett hát a várva várt nap. Tenro futár életének első lépcsőfokát ma fogja meglépni. Viszont a próba, ami elé Kane fogja vinni igencsak megpróbáltatásokkal teli lesz. Wolfról nagyon sok minden pletyka kering. Egyesek egy kifejezetten jó tanárnak festik le, mások viszont egy valódi szadistaként hivatkoznak rá. Vannak, akik úgy hiszik valamelyik szülője egy Farkas lehetett, mivel vannak állatias jegyei. Eme pletykákkal bárhol találkozhattok. Elég, ha az ebédlőnél eszitek meg az ételeteket vagy esetleg Mousetól és Icarustól kérdezősködtök arról, még is mi a véleményük Wolfról. Természetesen Kane jól ismeri őt és eldöntötte már, hogy nem fog többet mesélni róla, nehogy véletlenül Tenrot összezavarja. Mielőtt útnak indulnátok, egy pillanatra Noah, a futárok vezetője állít meg titeket és Kanenak ad egy pendrivet a kezébe, amit Wolfnak címez. Ha kérdezősködni igyekeznétek afelől, hogy mégis mi lehet ebben a pendriveban, Noah csak annyit fog felelni rá, hogy ez Wolfra tartozik és jó lenne, ha mihamarabb átadnátok neki a pendrivot nehogy rossz kezekbe kerüljön. Lehetséges, hogy valami üzlet féleségről lehet szó vagy talán annál többről? Mindenesetre nincs idő tovább maradni. Ezt legfőképpen Kane tudja a legjobban. Wolf, amit ki nem állhat az egyik, hogy ha elkésnétek. Utálja a későket. Öltsétek magatokra cuccaitokat, megfelelő ruházatotokat és irány a kiképzőhöz, aki, ha minden igaz, Tenroból futárt fog faragni. Kérdés, hogy darabokban fog-e haza érni vagy egyben? Remélhetőleg egyben. Ahogyan Kane is… Ha tudnátok mi vár rátok!

*

Ugyebár a futárok szervezete több kisebb csoportból áll szerte a világban. Egy adott városban ki vannak jelölve menedékházak, ha netán az adott futárnak nyúlcipőre kéne fognia a munkáját, de sajnos nem tud a bázisba visszaérni, akkor eme menedékek nyújtanak biztonságot és ideiglenes szálláshelyet, hogy egy időre kitudja fújni magát az illető. Wolf egy hasonló berendezkedésű házban él. Annyi különbséggel, hogy az épület, ahol lakik, nem csak menedékházként funkcionál. Mondhatni pluszban előőrs is. Viszont hogyan jön képbe a kiképzés? Ez hamarosan kifog derülni. Szóval! Tenro és Kane a belvárosban, inkognitóban haladnak a megadott címhez. A magas toronyházak lélegzetelállítóak ahogyan a nap rájuk süt a tiszta kék égboltról. Noha lehet nektek annyira nem, de a turistáknak már jobban. Miközben haladtok úti célotok felé, ami nem kis út, lesz időtök egy kicsit kommunikálni egymással. Esetleg egy baráti csevej talán még jól is esne nektek. Hiszen mindkettőtökre nehéz nap vár! Úti célotokat egy modern apartmannak kinéző fehér épület jelzi, ahol az egyik nyitott ablakból, nagyjából a huszadik emeleten, ami eme épület legmagasabb emeletének felel meg, Mexikói dal hangzik kifele. Ahogyan azt Tenro sejtheti, bizony a huszadik emeleten lakik a méltán híres Wolf! Szerencsétekre a liftet lehet használni, de ha edzeni szeretnétek akár fellépcsőzhettek! A zene hangja egyre erősebbé válik ahogyan közeledtek az utolsó emelethez. A megfelelő ajtószámhoz érve, már a szívetek kezd megrezdülni és együtt a zene ritmusával dobogni. Bizony, az ajtó előtt álló szoba ad otthont eme műnek. Illendő lenne kopogni nemde? Miután egyikőtök megteszi, egy lány hangját vélitek felfedezni.
- Quién es?
Ajaj… ismeretlen nyelvezet. Bár, ha otthon vagytok valamelyest az Európai nyelveknél, akkor könnyen felismerhetitek. Ez bizony Spanyol! Ha nem is értenétek a nyelvet azért parasztésszel rá tudtok jönni, hogy valamelyikőtöknek meg kéne szólalnia, hogy Wolfhoz jöttetek. Amint eme rész megtörténne, kopogó hangot halhattok közeledni. Az ajtó nyitására a zene hangja szinte a fületekbe csap. Hangereje tekintélyt parancsolóan követeli, hogy belemásszon a fejetekbe a Mexikóiaiak zenéje. Egy szemüveges, cowboy csizmában, rövid nadrág és barna farmer felsőrészben libbenő lánnyal találkozik tekintetetek. Elsőként Tenrora néz, majd amint meglátja Kanet, rögtön mosoly jelenik meg az arcán és két családi puszival üdvözli a fiút.
- ¡Rápido! Jó látni téged újra! Csak nem Wolfot jöttetek meglátogatni?
- ¡Plástico! ¿A quién aquel ganado que vino acá?
Egy erőteljes női hang csapja meg köztetek lévő kommunikációt a szobából, szintén spanyol nyelven. Bárcsak érthetnétek mit is beszélhetnek, de mivel IPlástico, legalábbis ahogyan hallhattátok a nevét, rögtön válaszra nyitja a száját a hang irányába, egyenesen balra.
- ¡Rápido esto y alguna muchacha! Hogy hívnak téged aranyoskám?
Tenrohoz szegezi tekintetét. Abban biztos lehetsz, hogy barátok, hiszen a futár emblémát szemeddel rögtön megtalálhatod tetoválás formájában a jobb vállánál. Amint elmondod becses nevedet vagy esetleg ráhagyod Kanera, rögtön spanyolul még hozzá teszi, legalábbis remélhetőleg, hogy te is a vendégek sorát gyarapítod.
- ¡Deja entrar ellos!
Az erőteljes női hang után a szemüveges leányzó mutatja, hogy bemehettek. Ami talán kiszúrhatja a szemeiteket rögtön, az a falak színe. Leginkább sárgás színű, ami olyan érzetet kelthet mintha jóval melegebb lenne ez a szóba, mint kellene. Bár lehet az is rá tesz egy lapáttal, hogy jó pár gép is fut egymás mellett egy könyvespolcnak kinéző bútornál, ahol mellette lévő hosszúkás dolgozó asztalra össze vannak kötve monitorok és jó pár billentyűzet. Plusz a másik oldalon jó sok doboz található, tele alkatrészekkel és persze egy kiállítót műhely is szolgál a szobában, ami eléggé poros és vas szagú. A szerszámok, mint a kalapács, csavarhúzó alapból megtalálható, de található itt még hegesztő pisztoly és jó sok finomság, amit ellehet még képzelni. A szerszámok elhelyezkedéséről arra lehet tippelni, hogy iPlástico nemrég barkácsolt valamit. Tenyerénél a fekete kosz csak úgy árulkodik erről. Ha akartok vele beszélni kicsit, még van időtök. Esetleg körülnézni a szobában. Találhattok itt mindenféle kütyüt, amit valószínűleg sci-fi filmekben láthattatok vagy esetleg már ismertek. Mint például az elektronikus térképek, pendrivok, gps jeladók és még sok finomság. Található még sokkoló bot is és persze egy igazi, rendőröknek kiállított sokkoló fegyver is! A monitorokon látható a város látképe, ami inkább unalmas lehet, mintsem érdekes. Emberek járkálnak az utcán, autókkal furikáznak az úttesten, ami egy városban megeshet. Kis idő elteltével egy nagyon törpe, tüskés hajú eléggé vad hajszínnel rendelkező lány toppan be, aki éppen a haját vakarássza. Két ezüstös karperece, kis toppja, vastag lila színű nadrágja, és a hasán lévő futár tetoválás, olyan érzést kelthet az emberben mintha egyben lenne pop és rocker rajongó. A lány amint Kanera hegyezi tekintetét elmosolyodik majd szépen lassan közelit felé.
- ¡Muchacho! Jötted meglátogatni az öreg Wolfot?
A méretbeli különbségek ekkor érthetőek igazán tetten. Kanehaz körülbelül a hasáig ér. Alaposan megfigyeli a fiút egy pár percig majd csak ezután nyitja újra ki a száját.
- Hajolj le egy kicsit közelebb IMuchacho! Szeretnék kérdezni tőled valami személyeset!
Amint Kane eme dolognak eleget tesz, rögtön érezni is fogja, hogy ez volt élete tán legrosszabb döntése. Ugyanis Wolf, abban a pillanatban a fiú fülét úgy elkapja, hogy már térdre is kényszeríti és leviszi a saját szintjére. Wolf arca kedvesből, rögtön mérges fejet vág. Hangjából is érződik, hogy nem éppen van jó kedvében.
- Mit hallok én Noahtól?! Semafor? Köhler? Eisner? Stenritterekkel osztod meg a pöcsödet?! Ráadásul pinaként viselkedve még ott is hagytál egy másik pinát?! Miféle hombre vagy te?! És még nem is szoltál nekem, hogy bajban vagy! Van fogalmad róla, hogy éget a pofám, mikor hallottam mik történtek veled? És ha valami bajod esett volna? Baszki!
Végül aztán elengedi Kane fülét majd karba teszi a kezét és rögtön Tenrora hegyezi a tekintetét. Közelebb sétál majd körbe is járkál téged. Hallod miközben körbe flangál, mintha szimatolna is. Lehet, hogy az egyik pletykának máris van igazság alapja? Mindenesetre amint befejezi a műveletet, fejét lassan kezdi rázni kicsit jobbra és ballra. Tekintetéből a nem tetszik kifejezést lehet róla leolvasni.
- Remélem ez valami elbaszott vicc akar lenni, hogy téged kéne kiképezzelek. Elég, ha rád nézek és rögtön itt fogsz nekem összeesni. Jézusom! Csoda, hogy egyáltalán életben vagy! Eszel te rendesen egyáltalán? Sportolsz valamit vagy szimplán a tévé előtt gubbasztasz és nézed a sok töméntelen szart, amitől legszívesebben elhánynám magamat? Egyáltalán mi a fészkes picsáért kéne pont téged kiképezzelek? Van esetleg erre valami kibaszott jó indokod vagy szimplán elő jössz valami sablon szarral? Ha igen akkor ajánlom az ablakot a hátad mögött vagy ha szeretnéd én baszlak ki téged személyesen.
Ajaj! Wolf úgy tűnik tényleg nem a kedvesebbik fajta ahogyan azt Kane egyszer leírta neked. Lehetséges, hogy tényleg olyan szadista, mint aminek mondják? Látva az eddigi történteket, biztos, hogy nem egy gyenge leányzóval állsz szembe. Ez érezhető a lélekenergiájából is ami eléggé vadnak érezhető. Túlságosan vadnak. Hát ez a nap is jól kezdődik ugye?!

Határidő: 2019.02.22


2
Karakura / Az esőember másképpen
« Dátum: 2017. Nov. 09, 23:47:43 »
Az esőember másképpen

Amikor az ember azt hiszi túl van a nehezén, akkor szokott sajnos drága Fortuna kedvesen megviccelni. Nevezhetném kedvességből, de valahogyan a véres jobb oldalam a sajgó lábaim és egy zúzódott bal kar nem éppen ezt hangsúlyozza. Legszívesebben vonyítanék, mint egy macska a fájdalomtól! Majdnem öngyilkosságot követtem el, de meg kellet tennem mindent, amire képes voltam. A diszk szerencsére nálam maradt, így emberek életét tudom már megmenteni, csupán annyi a teendőm, hogy visszaszállítsam a futárok bázisára. Sajnos viszont túl messze vagyok, búvóhely sincs a közelben és minő meglepő időm nem lenne visszaérni, hogy mihamarabb a sebeimet ellássam, mert elfogok addigra vérezni. Érzem ahogyan egyre jobban gyengülök. Arra a mocsokra nem számítottam, hogy felfog bukkanni! Valahogy éreztem, hogy alaposan rá csesztem, hogy egyáltalán belementem ebbe a vacsorás dologba! Van egy érzésem azt a fickót vagy kedves Köhler barátunk küldhette rám, vagy esetleg az öregem. Mondjuk az utóbbinál kevesebb esélyt látok, mivel nem láttam rajta a Shinzou család jelképét, de az biztos, hogy nagyon erős volt. Szerencsére letudtam rázni, de hatalmas árat fizettem érte. Ismerte a nevemet, tudta jól merre találjon. Az már világossá vált számomra, hogy én voltam a célpontja. Vajon a dolgok mostanában rosszabbra fognak fordulni? Vajon Amarillát is üldözni fogják? Mindenesetre a veszély már nem fenyeget. Alaposan körül nézek, majd próbálok koncentrálni amennyire tudok, hogy biztos lehessek abban, hogy az a quincy nem követett engem idáig. Szerencsére egy árva lelket nem érzek, szóval ez jó hír.
- Basszus!
Hirtelen az oldalamra kapok, az éles fájdalomtól. A fenébe! Alaposan elbánt velem az a fickó! A rohadt életbe! Már kezdek szédülni a látásom is egyre rosszabb. Sajnos hiába próbálnék segítséget kérni, de a csuklómon lévő elektronikus térképem megsérült a fülhallgatóm elpusztult a ruhámban lévő gps chipnek is kampec. Magamra vagyok utalva. Amint sikerül felegyenesednem egy kicsit, észre veszem magam elött egy szentélynek kinéző építményt. Ez talán valami jel akarna lenni, hogy itt fogok elpatkolni? Kami-samanak érdekes egy humora lehet az biztos. Vajon mit csináljak? Menjek be? Áááh lehet, hogy csapdába igyekeznék, de mi van, ha mégsem? Lehet, hogy üres? Betudnék valahogy a főbejáraton kívül jutni a szentélybe? Talán a tető megteszi. Szerencsére van azért annyi erőm, hogy hirenkyakuval, felugorjak. Amint eldöntöttem, mit fogok tenni karperecemet rögtön leveszem magamról, majd egy hatalmasat ugrok felfele, hirenkyakuval segítve egyenesen a tetőig. Amint sikerült landolnom a lábamba nyilal a fájdalom. Szerencsére nem kezdtem el ordítani, maximum felsziszegek egy kicsit, de aligha hallaná valaki a közelben. Karperecemet gyorsan visszacsatolom a karomra, majd nehézkesen igyekszek az egyik tető szélére indulni, hogy leüljek. Sajnos viszont Fortuna újra megviccel. Érzem ahogyan az erő lassacskán elhagy, majd az utolsó kép, amit felfogok, hogy zuhanok lefele a tetőről. Azt hiszem most fogok elpatkolni…

3
Karakura / A zenész és a futár
« Dátum: 2016. Aug. 29, 11:35:31 »
A zenész és a futár

Vannak, napok mikor az embernek kell egy kis magány. A futároknál se volt ez másképp. Valaki, ha magányra vágyott közülünk vagy a futártoronyhoz ment és kint a tetőn volt, vagy valaki a pihenőteremnél olvasgatott egymagában. A lényeg hogy van lehetőség arra, hogy félrehúzódjon egy kicsit az ember. Én személy szerint ilyenkor csak szimplán a város körül lófráltam a tetőkön keresztül, persze ilyenkor, ha szeretnék kicsit egyedül körülnézni, fontos hogy a gps jelem bekapcsolva legyen. Kell is néha nekem, hogy egy kicsit magányosan ellegyek, szeretem ugyan Mousekat de néha azért jól esik, ha csak egy icipicit egyedül lehetek. Meg amúgy is, ha már van lehetőségem itt kint lenni megnézem, hogy Amarilla vajon mit csinálhat jelenleg a suliban. Indultam is az iskola felé, egyik tetőtől a másik tetőig ugrálgattam, tartva a szokásos tempót hogy a lendületem, megmaradjon, mikor extrém mozdulatokra lenne szükségem. Miközben futottam előre, madarak szálltak fel az égre. Csak úgy hallani lehetett, ahogyan a szárnyukkal felrepítették magukat. Csodálatos látvány! Milyen kár hogy az emberek többsége ezt nem láthatja! Másmilyen világ tárul az ember felé mikor a tetőn van. Egy olyan világ, amit nem lehet szavakban önteni, nem lehet papírra vetni, lerajzolni, vagy esetleg megfesteni. Ezt a világot tapasztalni kell, megélni! És én szerencsésnek mondhatom magam, hogy megélhetem az ilyen pillanatokat. Remélem egy nap ezt Amarillának is megmutathatom. Az utam a suli felé tarthatott kb 1 óráig, bár lehet, azért mert néha megálltam, és csodáltam a kilátást, ami elém tárult. Mikor megérkeztem az iskola elé, kerestem egy jó tetőt ahol Amarilláék osztályába simán be lehetett látni. Szerencsére hamar megtaláltam. Nehéz volt ugyan, de végül sikerült megtalálnom a kiszemelt lányt, akiért úgy rajongok. Öröm töltötte el a szívemet, hogy láthatom. Még mindig nem vertem ki a fejemből azt a beszélgetést, amit lefojtattunk egymással. Sose feledem azt a mosolygós arcát. Csak néztem őt, s le se tudtam vakarni a szememet róla. Még így messziről is annyira szép…. de az idilli pillanatot hirtelen megzavarja a csengő, ami valószínűleg a szünetet jelezte, mert mintha az osztályban mozgolódás történne. Indultam is volna tovább, de aztán hirtelen hangos beszédhangok ütötték meg fülemet.
- Hé, hagyjatok békén, megmondtam már nem akarok balhét!
- Már pedig megcsináltad magadnak, kis pisis!
Gyorsan indultam is a hang irányába. Kerestem is a legközelebb lévő tetőt ahol simán rá ugorhatok az iskola tetejére. Szerencsére gyorsan találtam is egyet.
Basszus, mikor az előbb itt voltam, hogy a francba nem vettem észre?! Még elkerülhettem volna az ablak szétzúzását! Na, mindegy….
Kár volt úgy is a múlttal foglalkozni, ami megtörtént, megtörtént nem volt mese. Siettem azonnal a helyszínre ahol a baj volt. Amint megérkeztem, a zaj forrásához, a tetőn kémleltem még is mi a fene zajlik itt. Ahogyan látható volt az a tipikus középiskolai élet szokásos példája. Kettő nagyobb darab egy kis nyúl vézna ellen. A szokásos unfair játék. Szegény pára, ahogyan láttam nem igen tudta levakarni magáról a két srácot, pedig próbálkozott már mindennel, és mivel szünet van gondolom tanárt se fog találni itt kint. És ahogyan látom a diákok többsége nem is foglalkozik vele. Ezek meghibbantak vagy mi?!
Na jó ezt nem tudom tétlenül nézni, móresre tanítom ezeket a mocskokat!
Már is indultam, hogy lemásszak az iskola tetejéről, ami beletelt kb 4 percbe de végül sikerült földet érnem. Ezután azonnal a kisrác segítségére siettem, majd amint oda értem, észrevettem, hogy végül nem csak én voltam az, aki észrevette, hogy baj van. Egy hosszú szőke lány is egyszer a semmiből ide termet. Minden esetre jobbnak láttam azért beszállnom, mert hátha nem képes egyedül megvédeni magát. Oda sétáltam hozzájuk majd a két monstrumnak oda szóltam.

- Hé, barmok! Nem tudom, hogy kb mennyi lehet az IQ-tok de szerintem nem is nagyon akarom megtudni mert akkor síró görcsöt kapnék. Viszont nem nagyon szeretem azt látni, hogy két benga idióta állat szapul egy védtelen kisrácot és még ráadásul egy hölgyet is. A saját súlycsoportotokkal kezdjetek ki, vagy van egy jobb ötletem! Húzzatok el kondiba vagy hova a fenébe is és ott vezessétek le a feszültségeteket, És ha már ott vagytok zuhanyozzatok is le, mert itt csak úgy bűzlötök az egótoktól hogy attól menten felfordul a gyomrom huuuuu
Közben az egyik kezemet oda tettem az orromhoz, míg a másikkal legyezgettem, hogy a provokációm jól sikerüljön, így egér utat tudok nyerni a kisrácnak és a leányzónak is. A két monstrum feje vörös paprika színeivel mutatkozott meg majd azonnal felém akartak küldeni egy erős jobbost, amire én válaszolva gyorsan a földre huppantam, hogy kikerüljem majd a lábam segítségével, jól tökön rúgtam az egyiket, amitől azonnal összeesett, miközben a mogyoróját tapogatta, hogy a helyén vannak e. Mikor felálltam hirtelen a hátam mögött éreztem egy erős szorítást. Hátra néztem és bizony a másik monstrum volt az, aki hirtelen a hátam mögé került. Olyan erősen szorított, hogy mentem majdnem úgy éreztem a gyomromat fogja lassan a testemből kiszorítani.
- Nem mondom…. van ám erőd! Ezt el kell ismerni! De ez a szájbűz! áááááh…… Undorító!!!
- Még van pofád provokálni?!
- Tudod… hiába fogod le a teljes testem, ha fejemet szabadon hagyod, te IQ betyár!
- Mi van?!
Gyorsan a fejemet lehajtottam majd teljes erőmből visszarántottam, hogy a srác fejét eltaláljam, szerencsére sikeresen megcsináltam a kívánt mozdulatot, és nyomban elengedett. Kihasználva az alkalmat futottam a leányzóhoz és a kisráchoz, majd jeleztem feléjük, hogy jöjjenek utánam. Majd gyorsan indultam is előre, az iskola ama területére ahol tuti nem vennének észre minket. Amint megérkeztem a kívánt helyszínre, ami voltaképpen az iskolaépület háta volt, leporoltam magamat. Remélem a két másik emberke értette a jelzésemet….

4
Karakura / A balek kaszkadőr
« Dátum: 2016. Júl. 23, 17:29:53 »
Azt mindig is tudtam, hogy a hivatásom, amit űzök mondhatni életveszélyes, és olykor akár olyan helyzetbe is kerülhetek, hogy abból a pöcegödörből csak a jó isten képes kihúzni belőle. Éppen egy meló közepén járok, vagy is futok inkább! A feladatom az volt, hogy egy zsákot meg kellet szereznem az egyik helyi bandától és el kellet vinnem a megrendelőnek. Arra viszont rohadtul nem számítottam, hogy a banda tagjai észrevesznek és…. hát most kergetnek éppen! A legjobb tudásomat vetettem be az elém gördülő akadályok leküzdésére. Fontos volt, hogy futás közben tartsam a lendületet így kerültem a felesleges mozdulatokat, csak is arra koncentráltam, hogy mielőbb megszabaduljak az üldözőim elől. Csak sajnos annyira nem könnyű, ha éppen rám is lőnek! Még az a szerencse hogy bénán céloznak! Egyáltalán ezek honnan kaptak képesítést lövészetből? Na, mindegy, koncentrálok inkább a feladatra és lerázom ezeket a balekokat még mielőtt egy második lyukat készítenek a seggemre! Ennél a melónál sajnos a barátaim nem lehettek velem mivel mindenkinek külön-külön megbízása volt. Hogy őszinte legyek utálok egyedül akciózni! Nincs kire támaszkodnom, bár igaz egyedül is tudok boldogulni, de azért még sem buli, úgy hogy ha nyolc ember kerget egy embert nem igaz? Úgy suhantam a háztetőkön keresztül, mint akit puskából lőttek volna ki, olyan gyorsan haladtam előre, ahogyan a lábaim bírták. Nem hiába kaptam a Speedy nevet, és valószínűleg erre a melóra gyors emberre volt szükség. Végül is gyorsnak gyors vagyok, de azért egy pisztolygolyóval szemben nem vagyok gyorsabb baszki! Max ha leveszem a karperecemet akkor már igen, de akkor meg a lidércek kergetnének engem, szóval ha választanom kéne inkább az emberek üldözzenek! A szerencsém a háztetőkkel kapcsolatban jó sokáig kitartott, de sajnos amilyen ez a város, egy idő után elfogynak. Így is történt… hirtelen meg kellet állnom, de szerencsémre addigra az üldözőimet egy időre le tudtam rázni mivel ők nem annyira tudják az akadályokat átvészelni, mint én, így nyertem egy kis időt.
- Baszki! És most merre?!
Kicsit ideges voltam, mert ha ezek a fickók engem elkapnak, sült malacot csinálnak belőlem, vagy is sült Quincyt! Baszki mi legyen?! Hirtelen viszont észreveszem az előttem lévő épületet. Ugyan a tetejére nem tudnék rá ugrani, de az ablakon betörve be tudnék jutni az épületre, csak hogy van egy bökkenő… hisz ez egy középiskola csesszemeg! Ilyenkor tanítási idő van! Oooo baszki! Na, jó mi legyen?! Hát nincs, mit tenni had szóljon! Tettem nyolc lépést hátra, felszívtam magam levegővel a tüdőmet majd neki futottam a végzetemnek. A teljes erőmet belevittem ebbe az ugrásba, majd a könyökömet felhúztam magam elé, hogy védjem, az arcomat mikor az ablakhoz érek. Ahogy elértem az ablakot abban a minutumban ki is tört a helyéről, majd egy bukfenccel tompítottam az esésemet. Amikor felálltam egy időre az egyensúlyom cserbe hagyott, de hamar feltápászkodtam. Ahogy elnéztem egy osztályterembe kerültem, és a diákok plusz a tanár is bámult rám. Na, jó valamit ki kéne találnom… de mit?! Aha meg is van!
- Semmi pánik! Csak egy filmet forgatunk! Nagyon jól szerepeltek csak így tovább!
Közben a kezemmel a victory jelet mutatom feléjük, hogy ezzel valamilyen szinten jobban eladjam magam, mint egy színész, vagy egy kaszkadőr, aminek csak néznek, de annyira beleéltem magam a „szerepbe” hogy csak később eszméltem fel hogy nyúlcipőt kéne fognom. Az ablakon keresztül lehetett hallani, hogy a banda tagjai észrevettek.
- HÉ OTT VAN A KIS KÖCSÖG KAPJÁTOK EL!!!
- OOo a francba! Sajnálom emberek, de nem maradhatok sokáig, úgy, hogy viszlát!

Gyorsan nyúlcipőre is fogtam a dolgot! Kinyitottam az ajtót gyorsan majd lendületes sebességgel újra futásnak eredtem és sprinteltem, a folyosón végig. Mikor leértem a lépcsőn a megfelelő emeletre, azonnal az egyik ablakon keresztül leugrottam a földszintre. A földszint és az első emelet között nem sok különbség volt így egy parkouros lazán le tud ugrani, ha megfelelően veszi be. Amint leérkeztem a földre sprinteltem is elfele a középiskolától jól messze! Leráztam az üldözőimet, a cucc nálam van, remek! Már csak meg kell húznom magamat egy ideig valahol ahol nem, vennének észre, és este folytatom az utamat tovább. Így is tettem, találtam egy jó kis „kuckót” az egyik elhagyatott épületnél, és kipihentem magamat. Amint leszállt az éj újra útnak eredtem. Ahol csak tudtam a háztetőket használtam, és futottam a célom felé. Minden a tervek szerint haladt. Viszont annyira rommá futottam magam nappal hogy este muszáj volt egy kicsit pihennem így megálltam az egyik családi háznak a tetején, és leültem, majd fújtam ki magamból a levegőt. Úgy izzadok, mint egy ló szinte. Hála az égnek a környék csendes, és egy árva lélek sincs itt… vagy még is? Hirtelen lépéseket hallok, én meg amilyen kíváncsi szoktam lenni megnéztem vajon ki járkál itt az éjszaka kellős közepén. Lenéztem és megpillantottam egy vörös hajú lányt. Jobban megnézve, csinos alakja van, és milyen szép hosszú haja… vajon milyen lehet az arca…. na, mindegy inkább folytatom tovább az utamat. Felálltam és futottam volna tovább, de hirtelen megcsúsztam.
- OOoo baszki!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Csúsztam lefele a tetőn, és hirtelen nem volt jobb ötletem, mint hogy ugorjak amint elérem a tető végét. Ugrottam is de arra nem számítottam hogy rosszul esek, mert abban a pillanatban az egyik gépjármű tetejére landoltam, háttal. Ekkor elsötétült a kép…


A ház teteje:
A zsák:

5
Nem Játékos Karakterek / Kane Shinzou NJK-i
« Dátum: 2016. Júl. 23, 01:42:30 »
Név: Rebecca Manore (Mouse)
Nem: Nő
Kor: 22
Faj: Ember
Színválasztás:
#FF00CC

Jellem

Az olasz vénáinak köszönhetően, egy nagyon laza és precíz lányról van szó, e mellet nagyszájú is. Nagyon szereti Shinzout, szinte testvérének kezeli. Rebecca jelleméhez hozzá tartozik a határozottság, bátorság, viszont könnyen felkapja a vizet, ha beszólnak neki. Legjobban Takeda Yunomari van hatással ugyan is, ha nem is ismeri be, valójában azért veszekedik ennyit társával, mert valójában rajong érte, csak mivel makacs, mint egy öszvér, nem fogja beismerni. A szíve vajból van, bárkinek segít, ahol csak tud, nem tűri, ha másokat megaláznak, és főképp nem szereti azt, ha ártatlanok szenvednek körülötte. Mellesleg, hisz istenben.

Kinézet


Története

Sziasztok! A nevem Rebecca Manore, jelenleg 22 éves vagyok. Hát sok mesélni valóm lesz így készüljetek fel, hogy hosszú lesz! Kezdjük már is az elején… a születési dolgot, remélem, nem kell bemutatnom, mert agyvérzést kapok, ha azt részletesen be kéne mutatnom! Nos… én Karakurában születtem Január 25-én. Anyám és Apám is szintén olasz. Részletesen nem mennék bele, hogy pontosan milyenek is az én szüleim, mert ez eléggé személyes, de elmondhatom hogyan is kerültem én, a futárok közé. Tudni kell rólam hogy én kijártam az általános iskolát és a középiskolát is. A középiskola után az egyetem felé vettem volna az irányt, az informatikai szakra, de ez az álom sajnos, csak álom maradt. Miért is? Hát leginkább azért, mert apám sittre került, mert rá kentek egy gyilkosságot, Anyám mély depresszióba zuhant, és sajnos odáig fajult az állapota, hogy végül sajnos meghalt. Isten nyugosztalja, a mai napig. Apám nem tudott törődni velem, mivel az ítélet szerint életfogytiglanra varrták be a sittre, így konkrétan árva lettem. De csak 1 évig voltam árva, hiszen egy nap mikor „hazafelé” tartottam három bandita akart engem jól péppé verni, és megerőszakolni a sarkon. Ez félig sikerült is nekik, jól agyon vertek, betuszkoltak a közeli sikátorba, és húzták lefele a gatyámat, és a bugyimat. Majdnem sikerült is megerőszakolniuk, míg csak valaki, jól agyon verte őket, akrobatikus mozdulatokkal. Attól a naptól kezdve, megváltozott az életem. A megmentőm ugyan is nem más volt, mint maga a futárok vezetője, Noah. Miután jól megismert, és elmagyaráztam mi a szitu velem, pár nap után megszöktetett az árvaházból, és felajánlotta, hogy munkát kapok, és visszakapom az életemet. Ráadásul szabad leszek! Megütöttem, a főnyereményt! Naná hogy bele is mentem, még is ki a franc akar ott rohadni, a kibaszot árvaházban?! Én biztos nem baszki, az hot ziher. 18 éves voltam mikor, történt az eset. Két év alatt Noah kiképezett engem futárnak, és azóta szabad az életem! Dióhéjban és röviden ez lenne, a történetem. Hát elég rövidre sikeredett! Mondanom kéne esetleg, még valamit? Hmmm… hát fontos tudni rólam, hogy a csapatban én vagyok a hacker. A Mouse nevet emiatt is kaptam, mert az akciók során olyan vagyok, mint egy kisegér, aki bárhova bejut, betör, ahova csak tud. Mutass nekem bármilyen biztonsági berendezést, rendszert sec perc alatt, feltöröm neked! Észre se veszed, de már is küldtem egy aranyos víruskát, a gépedre. Bevetted mi?! Minden esetre, ez vagyok én. Egy olasz lány, aki egy jó hacker, és a futárok tagja! Ha megfogatsz egy jó tanácsot tőlem, azt ajánlom, hogy jó erős jelszót találj ki, ha nem szeretnéd, hogy a bankkártyádon lévő egyenleged, a nullára csökkenjen! Chao!

Név: Takeda Yunomari (Icarus)
Nem: Férfi
Kor: 20
Faj: Ember
Színválasztás:
#FF7755

Jellem

Takeda Yunomari a csapat egoista tagja, mindig szereti fényezni a képességeit, és imádja a balhékat, e miatt sokszor társai életét veszélybe is, sodorhatja. De pozitívumként egy őszinte barát, aki nem hagyja cserben a társait, ráadásul akár csak Mousnál, ő is nagyon kedveli Shinzout és legfőképpen Mouset, de szintén a makacssága miatt nem vallja be. Annyira nem makacs mondjuk, mint Mouse, viszont sose vallja be a hibáját, ráadásul megpróbálja azokat „eltüntetni” és esetleg másra kenni, vagy inkább kicsinyíteni rajta. Az egója miatt annyira merész tud lenni, hogy sokszor ő maga kerül bajba. Mellesleg imádja a történeteit kiszínezni.

Kinézet


Története

Szevasztok! A nevem, Takeda Yunomari, de a barátaim, Icarusnak neveznek. Fasza nevem van, mi?! Hát igen, ilyen képességekkel megáldott személynek minimum, hogy cool neve van! Nos, én Március 25-én születtem, Karakurában, jelenleg 20 éves vagyok. Az apám és az anyám, kurvára nem törődtek velem, így mondhatni az utcára kerültem, és hát bünöző voltam. Nem öltem embereket, vagy ilyesmi, csak… tolvaj voltam. Anyám és apám elhagyott mikor, 12 éves lettem, így hát igen szar helyzetbe kerültem, bakker. Egy helyi bandába kerültem be, azért mert nagyon jól bánok, a zárakkal. A képességeimnek hála, jó helyem volt. Bármit képes vagyok ellopni, bármilyen zárat feltörök, úgy, hogy jó kis karrierem, volt. A zsaruk viszont sokszor kaptak el, de ez nem nagyon ijesztet meg, engem. Élveztem, amit csináltam, nem parancsolt nekem senki, az ég adta világon! A bandának jól dolgoztam, sok pénzt kaszáltam, de végül nem tartott sokáig, az idilli álom. Egy akció miatt, amit jól elbasztunk, sajnos arra vezetett, hogy a banda szétfoszlót. Én meg menekültem napokig, a zsaruk, elől mert, már volt priuszom is. 16 éves voltam már ekkor, jesszus azok a régi idők! Hát eléggé szar volt, ha visszagondolok! Hol is tartottam? Ja, igen a zsaruk! Szóval egy balul sült akció miatt, menekültem a zsaruktól, jó sokáig bujdostam, előlük. Napokig nem ettem, nem ittam, így végül arra az elhatározásra jutottam, hogy nem érdekel bazmeg, de én szerzek kaját! Először úgy gondoltam kirabolok egy boltot majd éjszaka, csak aztán rá jöttem, hogy az nem lenne valami jó ötlet, ha már a zsaruk keresnek, így az tűnt a legjobb ötletnek, ha betörök egy lakásba, és kirabolom a frizsidert, vagy valamit! Kiválasztottam magamnak tetszetős emeletes lakást, bejutottam, feltörtem a zárat szokás szerint, és halkan besurrantam, az éjszaka közepén. El is értem, a frizsidert! Nyert ügyem volt! Csak aztán, lebuktam baszki. És tudjátok, mi a vicc ebben? Hogy nem a zsaruk kaptak el, csak egyetlen egy ember! És ezt az embert, Noah-nak hívják! Szó szerint, az ő lakásába törtem be! El tudjátok, ezt hinni?! Először azt hittem be fog varrni, a zsaruknak, de végül hosszas beszélgetés után, alkut ajánlott nekem. Konkrétan ultimátumot, basszameg! Két lehetőségem volt, vagy elfogadom az ajánlatát, és jobb életem lesz, vagy mehetek a sittre, örökre! Elfogadtam, az ajánlatát. Hogy őszinte legyek, nem bántam! Jó célra használom a képességeimet, senkit nem ölök meg, ráadásul másoknak is segítek, ahol tudok, és egy csapatban vagyok másokkal, akik a családom, már szinte. Bár néha Mouse fölkurja az agyamat! Baszki az a nő, ne tudjátok meg, milyen! Borzalmas tud lenni, bakker! Minden esetre, így kerültem be, a futárok közé. Három évig, képzett ki engem Noah. Életem legjobb döntését hoztam, hogy ide kerültem! Az életem, fasza! O majd elfelejtettem, miért is kaptam, az Icarus nevet? Ez egy kiváló kérdés. Noah nevezett el, azért mert ahogyan jellemezet is, egy egoista vagyok, aki legtöbbször annyira merész tudok lenni, hogy a napba is belerepülnék! Minden esetre, én imádom a nevem! Viszont most mennem kell, vár a meló!

Név: Ryu Rakuseki (Noah)
Nem: Férfi
Kor: 28
Faj: Ember
Színválasztás:
#FFCF88

Jellem

Ryu Rakuseki egy valódi pacifista, és abszolút istenhívő, ember. Konkrétan a biblia számára egy olyan könyv, ami szent, és sérthetetlen. Vezetői képességének hála, jó szervező, empatikus, ráadásul ember szerető, és végtelenül türelmes. Nem kedveli a korrupciót, sem pedig a bűnt, pedig ő is konkrétan, illegális dolgot művel, a „vállalkozása” miatt. A családja hosszú idők alatt, a futárokhoz tartoztak, így számára ez a „vállalkozás”, családi örökségnek számít. A tagjaitól elvárja, hogy a rejtekhelyen senkinél ne legyen fegyver, mivel ahogyan azt ő is hangoztatja, „Ez itt isten háza”. Nagyon szereti Shinzouékat, számukra ő az apa minta, a csapatban.
 
Kinézet


Története

Üdvözlöm önöket, a nevem Ryu Rakuseki, a futárok vezetője. Karakurában születtem, Július 18-án. A Noah nevet, még a bátyámtól kaptam mivel, annyira hittem és jelenleg is hiszek istenbe, hogy ez a név mondhatni, jellemez engem. Ráadásul, tudta jól hogy egy nap elfogom, foglalni a vezetőségi pozíciót a csapatban, ami később meg is történt, de ne siessünk ennyire előre! Sajnos apám és anyám korán meghalt, így a bátyámra, és rám hárult a feladat arra, hogy a vállalkozást, fenn tartsuk. Eleinte míg kicsi voltam, a bátyám vezette a bandát. Mikor 18 lettem, már besegítettem neki, ahol csak tudtam. A bátyám ekkor már, 28 éves volt. Volt köztünk, jó tíz év! A bátyám halálát, egy akció okozta ahol is egy csomagot, kellet volna A-pontból, B-pontba vinni, de sajnos a rendőrök, csapdát állítottak neki. A csomag sikeresen eljutott a megadott célhoz, de a bátyám nem élte túl. Mikor a rendőröktől akart megszabadulni, megcsúszott, és… lezuhant a tetőről. Mindig is mondta nekem: „Ryu, ez a munka, nagyon veszélyes, de én inkább szabadon akarok meghalni, mint rabszolgaként!” Mi futárok szabadok vagyunk! Nem vagyunk bent a rendszerben, és akik csatlakoznak hozzánk, szintén kitöröljük őket, a rendszerből. Hogy lehetséges ez? Vannak, kapcsolataim! De nem is, ez a lényeg! Mi futárok, információk szerzéséből élünk! Átadunk, veszünk, vagy éppen lopunk, attól függ, mi a feladat. Tudják… én hiszek istenben, és hiszem, hogy amit teszünk, azt az emberiségért tesszük. Lehet, hogy, illegális dolgokat teszünk, azzal, ha a másik céget kicsináljuk avval, hogy ellopunk olyan információkat, amik kényesek, de ezt mind az emberekért, tesszük. Gondoljanak bele, hány korrupt cég létezik a világban, akik másokon élősködnek? A bátyám halála óta, én vezetem a Karakurai futárokat. A feladatom a csapatban, mint vezér, hogy lefixáljam a melókat, kiadjam a feladatokat, és segítsem a csapatomat, ahol csak tudom. Szóval, ha bármi információt szeretne átadni, ami kényes és, legyen az hadititok vagy, egy céget akar kicsinálni, mert úgy érzi, élősködnek magán, vagy csak szimplán gyűlöli őket, jó pénzért vállaljuk a melót! Válasszon minket! A nevem Ryu Rakuseki, örültem a szerencsének!

6
Quincy / Kane Shinzou (Speedy)
« Dátum: 2016. Júl. 18, 21:06:02 »
Adatlap

Név: Kane Shinzou
Nem: férfi
Kaszt: Quincy
Születési ideje: 1997.07.16
Kor: 19
Emberként:19
Lélekként:0


Előtörténet


"Ha gyönge a lelked, tompa a kardod éle."

- Biztos, hogy Noah jó helyre küldött minket?!


Hallottam a fülesemen keresztül drága Icarus barátom hangját, amint kifejezte szokásához hívén elégedetlenségét, hogy megint egy olyan melót kaptunk, ahol lehetséges, hogy sittre is kerülhetünk. Hogy miért is mondom ezt? Nagyon egyszerű. Ugyanis miközben magyarázok, éppen kapaszkodok, jó erősen az épület ötödik emeletének ablakpárkányán. Futárként nem könnyű az élet az hótziher! Gondolom, most az a kérdés fogalmazódik meg benned miért is neveztem magamat „futárnak?” A válasz egyszerű. Mi ugyanis, egy olyan szervezet vagyunk, akik leginkább információ átadásával, átvételével esetleg csomagok kézbesítésével foglalkoznak és ez legtöbbször, ami most jelen pillanatban is van, magát a csomagot nekünk kell…. izé….. mondjuk beszereznünk. Jól van, kit akarok becsapni ezzel, ellopjuk a cuccot és kész! Hála istennek pénzért csináljuk mind ezt, és ráadásul nemes céllal! Ugyanis, akiktől mi „kölcsön szoktunk venni” azok általában korrupt cégek, vagy annak a tulajdonosai szoktak lenni. Jelen helyzetben most egy számítógépekkel foglalkozó szoftver céget, rabolunk ki!

- Speedy! Ahelyett, hogy ott lógsz már vagy egy fél órája, indulhatnál végre! Avanti!
- Bocsi Mouse, csak szép a kilátás! Indulok is!


Na, nincs mit tenni, jobb, ha indulok! Óvatosan körbemászok szépen, nehogy az őrök véletlenül is észrevegyenek! Még szerencse hogy megtanultam parkourozni! Viszont, hol az istenben van egy nyitott ablak, basszus! Mouse talán elnézte az emeletet? Mert ha igen, ki fogom köpni a tüdőmet is, ha még pár emeletet kéne felmásznom azon a rohadt csövön!

- Hé, Mouse! Biztos vagy abban, hogy az ötödik emeleten az egyik ablak, nyitva van?
- Tuti biztos, Speedy! Szoktam én valaha tévedni?! Ráadásul látlak a kamerákon keresztül!
- Még az a szerencse hogy Mouse feltörte az összes kamerát, különben szarban lennénk! Bár nem érzem biztonságosabban magam, ettől az infótól…
- Bazd meg Icarus, és inkább haladj tovább, a szellőzőkön keresztül!
- Jól van, ne siettess, asszony!
- Vaffanculo!
- Koncentráljatok inkább a melóra srácok ahelyett, hogy most egymással civakodtok!


Noah határozottan csendre tudta inteni, a csapatot. Kellett is, Noah a vezetőnk mondhatni mentorunk, igazi nevén Ryu Rakusekinek hívják. Ő a legidősebb a csapatban, irányít minket és melót szerez nekünk, plusz biztosít lakhelyet, és ő vezeti a karakurai futárokat. Na meg egy valódi pacifista, nem szereti az erőszakot, ezért mindig elvárja tőlünk, hogy a meló közben tisztán és lehetőleg feltűnés nélkül oldjuk meg, a ránk bízott feladatainkat. Legrosszabb esetben fussunk, ahogy tudunk, mert ahhoz baromira értünk, elvégre a parkour erre a legjobb. Ha viszont kénytelenek vagyunk megvédeni magunkat, akkor viszont csak is, végszükség esetén szabad, ha nincs más választás. Na de, akkor haladjunk is tovább! Hol a francban van az a nyomorult ablak, amiről Mouse beszélt?! Itt kéne lennie valahol! Fordítom a fejemet jobbra, majd balra, de egyszerűen sehol nem találom azt a nyitott bejáratot! Bakker! Lehet az óta bezárta valaki?! Aztán hirtelen észreveszem, hogy az orrom előtt van, a nyitott ablak. Baszki Speedy! Annyira elmerengtél a gondolataidban, hogy észre se vetted a bejáratot! Na, mindegy!

- Mouse, megvan a bejárat! Bemegyek!
- Rendben, légy óvatos, amint eléred a szerver terem bejáratát várj egy kicsit, rendben? És ez neked is szólt, Icarus! Nem szeretném, ha riadoztatnák az őrséget!
- Miattam? Mikor szólalt meg a riasztó miattam, baszki?
- Hála az egodnak, szinte az ilyen melók 90%-ban, te buktatsz le minket, mert nem bírsz megmaradni, a kibaszott seggeden!
- Még mindig engem okolsz, azért a múltkori melóért, ahol el kellett lopnunk egy kazettát?
- Majdnem ellőtték a lábamat miattad Bastardi!
- Véletlenül volt, baszki!
- Elég legyen már, folyton azt hallom csak, hogy egymással civakodtok! Befejezni!
- Értettem Noah bocs! Kissé elragadtattam magam. Olasz szokás.
- Én is Bocsi Noah, tényleg.
- Jól van helyes. Speedy, jelenleg hogy állsz?
- Már itt vagyok, a szerver terem ajtaja előtt.
- Jól van. Icarus, a helyeden vagy?
- Igen, itt vagyok és látom a szerver termet, a nyíláson keresztül!
- Jól van. Mouse, akkor kapcsold ki a riasztórendszert, a szerver teremnél, aztán csatlakozz a többiekhez. Ha minden igaz, lesz kb 10 percetek!
- Oki doki Noah! Hallottátok fiuk, amint kikapcsolom a rendszert, bemehettek! Sietni fogok hozzátok, amint végeztem!
- Csak csipked magad, Mouse!
- Tudod, hogy mennyire nehéz, ezzel a szarral foglalkozni, miközben fejjel lefelé lógok a zsinórok között?
- Folyton ezt csinálod, hozzászokhattál volna!
- Anyád! Csak kussolj és várj, okés?
- Vettem… öcsém… ez a nő….
- Hallom ám, Icarus!
- Baszki mindent, meg kell hallanod?!
- Kussolj, koncentrálok!


Miközben hallom, ahogyan Mouse és Icarus civakodik, addig is bemutatkoznék. A nevem Kane Shinzou becenevem, Speedy. A nevet azért kaptam, mert a csapaton belül én vagyok a leggyorsabb. Olyan fürge tudok lenni, hogy szinte azt hinné az ember, egyszerre több helyen is vagyok. Quincyként születtem, Július 16-án a Shinzou családban. Születésem óta, quincynek neveltek a szüleim, kiképeztek engem, hogy biztosítsam a quincy faj fennmaradását. Mikor betöltöttem a 17. életévemet rájöttem, hogy a családom, amit elvár tőlem, nem tudom teljesíteni, sőt ellene vagyok annak a nézetnek, amikben ők hisznek. Ezért ahogy lehetőségem volt, megszöktem otthonról. Szerencsére Noah befogadott, a csapatába. Két éven át folyamatosan kiképzett engem arra, hogy jó futár legyek, és amikor sikerült, Icarusékhoz csatlakoztam, akik már régebb óta vannak. Számomra, ők a családom. Amióta futár vagyok, úgy érzem szabad vagyok, és ez a szabadság teszi az életemet igazán boldoggá. Na meg persze a munkám is, futárnak lenni az egyik legjobb dolog, a világon! Ha elfelejted, hogy ez egy olyan munka, ahol ha egyszer félre lépsz, nem figyelsz oda és hullazsákban végzed, vagy szerencsésebb helyzetben a sitten, akkor ez a munka drága barátom, maga a mennyország!

- Jól van kész! Bemehettek!
- Na, végre azt hittem, itt töltöm majd az éjszakát!
- Kapd be, Icarus! Addig szerezzétek, meg amiért ide jöttünk, hamarosan csatlakozom hozzátok!

Kinyitottam az ajtót halkan, és tettem pár lépést, majd előttem hirtelen, a szellőző nyílás leesik a földre, és leugrik Icarus igazi nevén Takeda Yunomari, a csapat egoista tagja! De attól függetlenül szerethető figura, van szíve csak szereti hangsúlyozni, mennyire profi a szakmában főképp, ha más zárakat, kell feltörnie neki. Nagyon jól ért hozzá! Folyton égnek áll a haja, mert szerinte növeli az „imidzsét” ahogy, ő szokta mondani.

- Na, akkor… Noah bent vagyunk! Mit is keresünk, pontosan?
- A szerver teremnél van egy ajtó, ahol különböző szerver gépekhez vezet, ott fogtok találni egy bőröndöt, amiben három chip található. Azokat kell, elhoznunk onnan.
- Sima ügy. Feltöröm a zárat seperc alatt! Icarus vége. Speedy figyelj, az ajtónál hátha erre felé jön valaki, addig is feltöröm ezt a szart!
- Rendben, de siess!
- Egy retesz feltörése, időbe telik! De nyugi, ura vagyok a helyzetnek!
- Maradj már kussba és csináld! Azt akarod, hogy észrevegyenek minket?!
- Nyugi! Nincs itt senki! Mouse megnézte a területet alaposan! Erre felé, ritkán járőröznek!


Hirtelen lépéseket hallottam, gyorsan Icarussal elbujtunk, az egyik asztal mögé. Úgy látszik Mouse még sem volt, valami alapos. Basszus Icarus! Most tuti miatta bukunk le, már megint! Mi a jó büdös francért nem volt képes befogni, a lepcses pofáját, és azt a rohadt zárat törte volna fel! A lépések egyre közelebb jöttek, én meg már készen álltam arra, hogy kirohanok és megtámadom az őrt. Amint beért, már rohantam is volna, de szerencsére egy ismerős hang szólalt meg.

- Srácok! Hol a francban vagytok?!
- Baszdki… Mouse, csak te vagy az?
- Mi a faszt, csinálsz? Nem kéne a zárat feltörnöd?!
- Azt hittük, egy őr jön be éppen!
- Tudhatnád, hogy ritkán járőröznek erre felé! Nem bízol bennem?!
- Volt, hogy tévedtél!
- Az csak egyszeri, alkalom volt baszki!
- Na, elég legyen! Icarus, törd föl azt a rohadt reteszt, és pucoljunk ki innen végre!
- Jól van, igyekszem!
- Mouse, a kamerák?!
- Nyugi, amint beértem az épületbe, az első dolgom volt megbuherálni, a kamerákat, észre se veszik, hogy itt vagyunk.
- Akkor jó..


Ő itt Mouse, igazi nevén, Rebecca Manore, egy olasz vagány lány, aki szinte olyan, mintha a nővérem lenne. Legalábbis ö az öccseként, tekint rám. Neki van a csapatban a legnagyobb szája, e mellet, ha nem is vallja be, nagyon kedveli Icarust. Csak soha nem fogja, beismerni! Pedig én aztán tudom! Egyszer egy alkalommal, elmesélte nekem. Ő ért legjobban a számítógépekhez, nincs olyan rendszer, amit nem lenne képes feltörni, ráadásul nagyon kis keskeny helyekre is, képes bejutni. Hát igen ők a családom, nélkülük az életem fabatkát sem érne. Jó döntést hoztam, akkor hogy elszöktem a családomtól, végre szabad lehetek! Azt csinálhatok, amit akarok! Nincsenek korlátok, nincsenek szabályok, ami viszont van, az maga az élet! Amikor csak futok előre, és érzem a szellőt az arcomba, ahogyan hallom a madarak repkedését, és minden egyes porcikámba érzem az adrenalin löketét, olyan, mintha kiteljesednék! Nekünk ki járt az a luxus, hogy szabadok lehetünk. Szó szerint, ugyan is Noah elintézte, hogy ne legyenek rólunk adatok, semmi! Nem tudják az igazi nevünket, nem tudnak beazonosítani, maximum az ismerősök, de az elég kevés, ráadásul, ha be kell mutatkoznunk elég, ha a becenevünket használjuk. Hiába látják a rendőrök az arcunkat, nem tudnak beazonosítani sehogy minket, nem vagyunk a rendszerben! Mi a rendszeren kívül helyezkedünk el, így a mozgásterünk is, jóval szabadabb. Egyszer csak, kattanást hallok. Úgy látszik Icarusnak végre, sikerült feltörnie! Ennyi ideig tartott neki?!

- Na, mi van Icarus, kezdesz kijönni a formádból?
- Kapd be Mouse, és gyere már!


Mouse egy gonosz mosolyt még hozzáadott, hogy tovább cukkolja Icarust, majd bementünk együtt, és kerestük a bőröndöt. Sehol nem találtuk. Minden zugot átnéztünk a szobában, de az a rohadt bőrönd csak nem kerül elő! Átvágtak volna minket, vagy mi?! Icarus egyre idegesebb lett a kereséstől, míg Mouse alaposan átnézte újra azokat a zugokat, ahol már előzőleg keresgéltünk, az idő meg csak telt és telt. Basszus ha ez így folytatódik, megszólal a riasztó és végünk! Icarus végül hirtelen megbotlik az egyik gépháztól és elesik, majd ennek hangot adva ki fejtette nekünk, hogy még is, mennyire elege van az egész mai melóból.

- A picsába, sehol a bőrönd, lassan letelik a kibaszott 10 perc, és még ez a kurva gépház is ott van, ahol nem kéne!
- Kussolj már Icarus! Azt akarod, hogy meghalljanak idioti?!
- Hogy a picsába hallanának meg minket, mikor csak mi vagyunk itt, ebben a kibaszott teremben!
- Sose tudhatod, mikor járőröznek erre fele! Lehet, hogy mindjárt elénk toppan egy egész rendőr raj, majd megbilincselnek minket! Nem beszélve arról, hogy a sittre végeznénk életfogytiglanra, ahol engem jól megerőszakolnak, téged meg jól seggbe kurrantanak, ahogy lehajolsz a szappanért! Ezt akarod, bazdmeg?!
- Jól van bocsi! De még is hol a picsában van, az a kibaszott bőrönd?!
- Fingom nincs baszki, azt hiszed, tudom, merre van?!
- Még is te néztél minket a kamerákon keresztül, cseszd meg!
- Titeket figyeltelek baszki! Nem volt időm megnézni, a bőrönd helyét!


Miközben megint veszekedtek, addig én tovább keresgéltem, a bőrönd után. Itt kell lennie valahol, de hol? Noah biztos megunta már, hogy folyton csitítgatnia kell, őket inkább rájuk bízza, a konfliktus megoldását. Merre van, az a rohadt bőrönd már kezdem én is elveszíteni, a maradék türelmemet… hirtelen elfordítom a fejemet jobbra, és észreveszem, hogy van egy kicsi szekrény, amit még nem vettünk észre. Gyorsan szolok a többieknek, hogy találtam valamit, legalább befejezik egymás cseszegetését, egy ideig.

- Hé, srácok, gyertek ide! Azt hiszem, megtaláltam!

Mouse és Icarus gyorsan odafutottak hozzám, majd szemügyre vették a kis szekrényt. Icarus bevetette újra mesterségét, és szerencsére, gyorsabban feltörte a szekrény reteszét, mint az ajtóét. Ahogy kihúztuk a fiókot, öröm és mosoly volt az arcunkon. Megtaláltuk, a bőröndöt! Mouse gyorsan kinyitotta, majd a három chippet szépen, elvettük. Amint ez megtörtént, hirtelen megszólalt a riasztó. Úgy látszik, az idő lejárt.

- Baszameg!
- Látod Mouse?! Ahelyett, hogy ennyi ideig csesztettél engem, már rég elmentünk volna innen!
- Az én hibám baszki?! Te voltál az, aki nem volt képes befognia, a pofáját egy öt percre!
- Srácok! Ne veszekedjetek! Nálatok van, a chip?!
- Igen Noah nálunk van!
- Rendben, valószínűleg a cég biztonság őrei fognak, rátok rontani, úgy hogy azt javaslom, kezdjetek futni most!
- Értettem Noah! Gyerünk fiuk, tünés!


Ezután gyorsan futni kezdtünk, de sajnos belebotlottunk a biztonsági őrökbe, akik már vették is elő a gumibotjaikat, hogy elnáspángoljanak minket. Mouse abban a pillanatban neki futott az egyik őrnek, majd egy falon futásos trükkel lerúgta az egyik őrt úgy, hogy a társára esett.

- Gyerünk! Ne várjuk meg, míg ezek felkelnek!

Futottunk is tovább egészen, az épület tetejéig. Amint felértünk szirénákat hallottunk, amiből sejthettük ránk hívták a zsarukat. Nem volt mit tenni, futottunk tovább. Szerencsénkre a házak elhelyezkedései, nagyon közel voltak, így nekünk átugrani egyik háztetőről a másik háztetőre, gyerekjáték volt. Miközben haladtunk előre, Icarus odaszólt Mousnak.

- Ez, a te hibád most!
- Az én hibám?! Te voltál olyan felelőtlen cseszed!
- Fogjátok be mind ketten, és koncentráljatok az ég szerelmére!


Szóltam rájuk határozottan, majd végül csak is a menekülésre koncentráltunk. Egyszer csak megálltunk hirtelen, mert sajnos elfogytak azok a háztetők, ahova mi ugrani tudnánk. Sok keresgélés után észrevettük, hogy ugyan ha a háztetőre nem is tudnánk rá ugrani de, az egyik korlátot elérnénk.

- Mindenki elmondta, az utolsó imáját?
- Én igen!
- Én nem hiszek istenbe!
- Pff jellemző ez rád Icarus!
- Akkor ugorjunk, gyerünk!


Egyszerre megindultunk és ugrottunk egy jó nagyot, közben egy hatalmas „Bazdmeg!”-el kísértük az ugrást, hogy ezzel a félelmünket és a feszültségünket le tudjuk vezetni, miközben a korlát felé haladtunk, a levegőbe. Ha nem érjük el nekünk, kampec. Szerencsére elértük! Mind a hárman kapaszkodtunk erősen, majd felhúztuk egymást. Ezután bementünk az épületbe az ablakon keresztül, és elmenekültünk a rendőrök elől. Hát, ilyen a mi munkánk. Tele izgalom, adrenalin! Maga a szabadság!


Kinézet


Fekete hajjal rendelkezik, ami inkább tépett stílusú. A futárok egyenruháját viseli, ami megfelelő arra, hogy rendesen tudjon mozogni benne, és a parkour mozdulatokban se, zavarja nagyon. A két kezén a kesztyű leginkább arra szolgál, hogy védje a tenyerét, ha esetleg olyan dolgokat kell megfognia amivel, felsértheti őket.


Jellem


A szabadság, a legfontosabb számára. A múltja miatt, kevés embert enged közel, e mellet teljesen szégyelli Quincy mivoltát a családja miatt, ráadásul amilyen hibát elkövetett, az a mai napig kísérti őt. Nagyon bátor, és vakmerő tud lenni szorult helyzetekben, de legtöbbször óvatos, és megfontolt.


Képesség

Parkour: 2 éven át Noah kiképezte őt futárnak, aminek segítségével a parkour képességet szerzet, ennek segítségével képes extrém mozdulatokra, és nehezebben fárad el, futás közben.

Önvédelem: Minden futárnak valahogyan meg kéne védenie magát, ha esetleg olyan szituációkba ütközne, ahol a harc elkerülhetetlen. Ezért önvédelmet tanulnak, amik különböző harcművészeti stílusokból, kivett technikákat tartalmaz: Wing Tsun, Taekwondo, Capoeira
 
Szeret-nem szeret

(+) Futni, mozogni
(+) A csapatával lenni
(+) Nézni esténként a várost a tetőn
(+) Parkour

(-) Beszélni a családjáról
(-) Quincy mivoltát, használni a képességét
(-) Az elnyomást, a bezártságot
(-) A korrupt embereket


Felszerelések

Quincy kereszt (Angyalszárny): A nevet azért kapta, mert a keresztjén két szárny látható. A használatban az íjánál is, megjelenik a két szárny. Ezt a keresztet a futárok rejtekhelyén, pontosan egy kis szekrényben tárolja, elzárva.

 

Seele Schneiderek: Mielőtt Shinzou megszökött otthonról, apja készletéből ellopott pár Seele Schneider készletet, ha netán meg kéne védenie magát, a legszorultabb helyzetekben.

Karperec: Ez egy speciális karperec, amit apja adott neki azzal a céllal, hogy elrejtse a Quincy lélekenergiáját, ráadásul leblokkolja Quincy adottságait. Levételkor, képes használni az erejét.



Oldalak: [1]