Üzenetek megjelenítése

Ez a szekció lehetővé teszi a felhasználó által írt összes hozzászólás megtekintését. Vedd figyelembe, hogy csak azokba a fórumokba írt hozzászólásokat látod, amelyekhez hozzáférésed van.


Témák - Shiba Mitsuru

Oldalak: [1]
1
Shinigami / Shiba Mitsuru
« Dátum: 2018. Jún. 03, 19:18:41 »
(click to show/hide)


Név: Shiba Mitsuru
Nem: Férfi
Kaszt: Shinigami
Születési ideje: Május 28.
Kor: ???

Első ránézésre a legszembetűnőbb Mitsuruban, az a magassága. Több mint két méteresre nőtt, és sokszor még nagyobbnak tűnik, mert általában messze, a semmibe bámul mindenki feje felett. Haja halvány rózsaszín, és hihetetlen gyorsasággal nő, köszönhetően egy félresikerült gyógyításnak, így sokszor előfordul, hogy néhány óra elteltével már teljesen más frizurával jön szembe az utcán. Szemeinek színe eltérő árnyalatú, a jobb oldali ametiszt-, míg a bal levendula lila. Munka közben néha szemüveget visel, ha sokat kell olvasnia, ugyanis közelre nem lát már olyan tisztán, azonban pár percig még képes kibogarászni az írásjeleket.
Öltözködés terén nem válogatós, ugyanúgy szereti a tradicionális, és a modernebb ruhadarabokat. Egyenruhája némiképpen átalakított, nem a hagyományos hosszú ujjú kosode, hanem annak ujjatlan verziója, ami válltól szabadon hagyja viselője kezét.

Csendes, gondoskodó nagytestvér, az a fajta, aki meleg hangon mond esti mesét a takarókból és párnákból épített bunkiban, ugyanakkor igen határozottan üldözi el az ágy alatt lakó szörnyeket. Szívesen segít bárkinek, ha megkérik, sőt, néha olyankor is, ha kifejezetten tiltakoznak ellene. Ha úgy érzi, hogy a másik támogatásra szorul, képtelen nyugton maradni, és semmit se csinálni.
Kifejezetten okos, de csupán elméleti, ismeretjellegű tudással rendelkezik, ami többek között annak is köszönhető, hogy gyorsolvasó, és eidetikus memóriája van. Minden téma érdekli, legyen az tudományos, vallásos, vagy szórakoztató, élvezettel veti bele magát abba, hogy minél jobban megismerjen egy témát, és minél szélesebb ismeretanyagot tudhasson magáénak.
Jó beszélgető partner, minden témához hozzá tud szólni, és kifejezetten figyel a másikra. Kiválóan alkalmazza tudását, logikai meglátásai, és a mérhetetlen mennyiségű ismeretanyag miatt képes szinte kivétel nélkül minden kérdést megválaszolni, ha azok a tanultakra vonatkoznak. Ezzel szemben a szociális interakciói során igen lassú felfogású, és egyszerű személy, bár óriási beleérző képességgel, és rendkívül nagy érzelmi töltettel rendelkezik, sokszor nem jól választja ki a probléma megoldásának módszerét. Könnyen meghatódik, vagy megrendül, nyitott és érzékeny, környezete hangulatát teljes mértékben átveszi, és nagyon sok idő, míg feldolgozza, főleg, ha a másik reakciói számára indokolatlanok, vagy érthetetlenek.
Biztonságos és szeretetteljes családi hangulatra van szüksége, ha a környezetében tartózkodó emberek idegesek, feszültek, megérzi, és magát okolja a feszültségért. Meg kell ismernie a problémák valódi okát, és a megoldást, képtelen arra, hogy elengedjen egy kérdést, és ne találja meg a választ rá. Előrelátó, a problémákat és feladatokat módszeresen közelíti meg, mielőtt megoldaná. Kedves, gyengéd és odaadó, érzelmeiről egészen nyíltan, mindenfajta köntörfalazás nélkül képes beszélni.

"Ha gyönge a lelked, tompa a kardod éle."

Sokszor kérdezték már tőlem, hogy szeretném-e tudni, hogy honnan jöttem, hogy ki vagyok… minden alkalommal elgondolkoztatott a felvetett probléma, már ha lehet annak nevezni, de igazából nagyon is jól tudtam, ki vagyok. Az ezt meghatározó paraméterek nem az emlékezettől függtek, legalábbis nálam biztosan nem.
Amikor hat évvel ezelőtt elkezdődött az életem, már felnőtt voltam. Ugyanolyan magas voltam, mint most, és a hajamat, szemöldökömet, és szempillámat leszámítva ugyanígy néztem ki. Rukongai egy kietlenebb csücskén feküdtem, de hogy miként kerültem oda, az rejtély, a számtalan talány egyike. Már csak arra emlékszem, hogy nyikorgó hangot hallok, majd emberi hangokat, ahogy hitetlenkedve beszélnek körülöttem.
Hahaue azt mesélte, hogy hosszú ideig aludtam, azonban azt se tudnám felidézni, hogy álmodtam-e valamit. De arra tisztán emlékszem, hogy amikor kinyitottam a szememet, Moemoe bámult rám vissza, majd mosolyogva azt mondta: „Jó reggelt!” És úgy lett, ahogy mondta, az valóban egy jó reggel volt. Mindenki kedvesen üdvözölt, nagycsalád voltak, viszont számtalan kérdésük közül csak egy valamire tudtam válaszolni, hogy mi a nevem. Ez valamiért sosem volt kérdéses számomra, a keresztnevem annyira tisztán csengett az elmémben, mint azóta se semmi más.
Chichiue próbálta kitalálni, mi is történhetett velem, mert bár az orvosoknak köszönhetően nagyon hamar felépültem, mégiscsak egy nagy rejtély voltam. Szó szerint is, a házban mindenkinél magasabbra nyúltam, mikor először álltam lábra, és azután is, minden alkalommal. Csupán annyi volt bizonyos, hogy égési sérüléseim voltak, de hogy azokat hol, és hogyan szereztem, senki se tudta megválaszolni, a környéken semmi olyan nem történt, ami indokolta volna a sérüléseimet. Végül néhány hét elteltével már nem számított, hogy miként és honnan kerültem oda, Shiba lettem, mintha mindig is ott éltem volna. Számomra ez az érzés egészen indokolt volt, lévén valóban azóta voltam ott, mióta csak az eszemet tudtam, még ha ez csak egy rövidke időt is jelentett.
Moemoe azt mondta, hogy ő talált, tehát innentől kezdve hozzá tartozom, így miután meggyógyultam, nem is volt kérdés, hogy mellette legyek. Hahauet azt hiszem megnyugtatta a tudat, hogy valaki mindig vigyáz rá, főleg, ha éppen a birtokon kívül szeretett volna játszani, én pedig szívesen mentem. Sok dolgot tanultam Moemoetól, például, hogy az ő zöldségének legalább a felét nekem kell megennem, mert én sokkal nagyobb vagyok, és több zöldséget kell ennem. De azt is tőle tudom, hogy ha valakinek hosszú a haja, akkor abba mindig csattot kell tenni, mert attól lesz szép, márpedig az utcára csak úgy szabad kimenni!
Nem tudom most se, hogy pontosan milyen életem volt, mielőtt megszülettem Rukongaiban, és Moemoehoz, Hahauehez, Chichiuehez, Kamiko~neehez, és mindenkihez kerültem volna. Azt viszont biztosra veszem, hogy most nagyon jó sorom van mellettük. Éppen ezért már nem szoktam azon töprengeni, milyen lehetett ezelőtt az életem, hogy honnan jöttem, mert a megfelelő helyen vagyok. Az orvosok szerint elképzelhető, hogy sose fog újra eszembe jutni semmi, de ez sem bánt, új emlékeket gyűjtöttem, pontosan hat évnyit, aminek minden pillanatát percre pontosan vissza tudom idézni.
Néha, ha behunyom a szemem, azt hiszem, hogy felrémlik egy emlékkép, de csak magamat látom minden alkalommal. Olvastam, hogy ez valami mély önelemzés, amit a tudatalattim igyekszik véghezvinni, azonban semmi eredménnyel nem járt, így nem is osztottam meg senkivel. Nem szerettem volna, ha aggódnának miattam, és így, hogy nincs jelentősége, semmit se számított.
Szóval, amikor valaki megkérdezi, hogy szeretném-e tudni, ki voltam ez előtt, a válaszom az, hogy elég, ha tudom, ki vagyok most. Hahaue és Chichiue idősebb fia, bár Moemoenél kevesebb ideje élek velük, de szerinte a magasságom miatt én vagyok az öregebb, a Shiba család tagja, egy shinigami, mert az Akadémiát is elvégeztem! Két év alatt… érthetetlen is volt, hogy másoknak mért tart hat, vagy akár hét évig. Moemoe azt mondta, hogy neki se kell majd több, csak lássam meg! Nem aggódom miatta, mindig betartja az ígéreteit, én pedig segítek neki, ha szükséges, mert nagytestvérként ez a dolgom.
Chichiue biztos nagy tűzijátékot csinál majd, amikor befejezi, mert Moemoe azt szereti a legjobban, meg a csillagszórókat. Nem szerettem a tüzet, bár már annyira nem rémített meg, mint kezdetben, de azért jobb szerettem ilyenkor a háttérben maradni. A fények, színek, hangos zaj… egyik sem volt vonzó számomra, és mindig a fülemben csengett a tűzben roppanó fa reccsenése, akkor is, ha csak egy apró láng égett, egészen csendesen.
Remélem, hogy egy nap ez is a feledés homályába vész, végérvényesen.

Neve: Shugonin (Védelmező)
Fajtája: Kidou
Shikai parancsa: Dakishimete, kudasai! (Ölelj át, kérlek!)
Shikai kinézete: A parancs kimondása után a katana körül lilás aura jelenik meg, majd néhány másodperc múlva el is tűnik, mintha a kard pengéjét itatta volna át.

Támadások:


Heiwa (Béke)
A zanpakutou különleges illatot áraszt magából, mindenki olyannak érzi, ami számára a legkellemesebb, legszimpatikusabb. Az illat nem mérgező, inkább hipnotikus, nyugtató hatása van, a legszívesebben teljesen belefeledkezne az ellenfél. Minél többször ér hozzá a zanpakutou az ellenfélhez, vagy annak fegyveréhez, annál többet juttat át ebből a kipárolgásból, és annál erősebb az illat, aminek a limbikus rendszerre van befolyása. Hatására az ellenfél egyre kevesebb motivációt érez a harcra, kedvtelenné válik, nagy koncentráció esetén pedig egyszerűen felhagy az egésszel, sőt akár teljes pálfordulás is bekövetkezhet, és inkább megvédeni igyekszik a zanpakutou forgatóját.

 ◘ 3 érintés - Az illat fokozatosan fejti ki hatását, az ellenfél kedvtelennek érzi magát, kifejezetten unottnak.

 ◘ 6 érintés - Minden motivációját elveszíti, összezavarodik, és úgy érzi, szükségtelen harcolnia.

 ◘ 9, vagy több érintés - Kellemes, meleg érzés járja át a forgató iránt, és úgy gondolja, meg kell védenie.

Anzemmou (Védőháló)
A zanpakutouból láthatatlan kidou fonalak futnak a szélrózsa minden irányába, amik a levegő rezgését érzékelik, ezek nem áthatolhatatlanok, sőt, ha valaki nem tudja, hogy ott vannak, nem is érzékeli őket, azonban a fonalak a legkisebb mozgásra is érzékenyek. Mitsuru képes ezeknek a végeit tárgyakhoz, vagy akár a földhöz is rögzíteni azáltal, hogy megérint vele dolgokat. Amennyiben egy olyan szálat rezegtet meg egy támadás, amihez valami rögzítve van, a kidou fonál berántja a rögzített dolgot, ezzel hárítva a támadást.
Használható személyeken is, azokhoz is képes tapadni, azonban úgy már érzékelhető, hogy valamit "rátettek", és könnyedén megszabadulhat tőle. Zanpakutoura tett pontnyi fonala van összes, azonban egyszerre maximum hatot tud elhelyezni, és a következőt csak akkor, ha az előzőt "elhasználta", vagy elszakította.

✔ Családja
✔ Segíteni
✔ Olvasni
✔ Új dolgot tanulni
✔ Édesség *o*

✘ Fájdalmat okozni
✘ Veszekedni
✘ Padlizsán (A furcsa színe zavarja)
✘ Válasz nélkül lezárni egy témát
✘ Félbehagyni valamit

2
Akadémiai tanulók / Yoshida Yukio
« Dátum: 2016. Jún. 11, 04:51:03 »



Engedélyek: Természetesesen vannak ^w^
Jelszó: oia uio

~ Adatlap

Név: Yoshida Yukio
Nem: Férfi, mint apu 8)
Kaszt: Akadémista
Szül. ideje: 2006. 05. 22.
Kor: 6 (és fél! :arrogant: )
  • Emberként: 0
  • Lélekként: 6 (és fél :arrogant: )
~ Kinézet

Sajnos közel sem vagyok olyan magas, mint apu vagy Jikko~neechan, de ők előnnyel indultak, mert több idejük volt nőni! Azért igyekszem utolérni őket, és én leszek majd a legmagasabb az egész családban! A hajam szép fehér, mint anyué, de biztos bezöldül majd, mint apué, ha shininigami leszek. A szemem halványlila, de nem látom, hiába bandzsítok, csak a tükörbe, de anyu azt mondta, hogy ne is bandzsítsak, mert úgy marad a szemem, azt pedig nem szeretném, mert nem látnám a lidérceket, és akkor nem lehetnék shininigami, de már felvettek az Akadémiára, szóval nem lenne jó, ha mégsem lehetnék. Az Akadémiai egyenruhámat hordom, de ha nem kell iskolába menni, akkor felvehetem a kis köpenyem, amit Jikko~neechan hozott nekem, és amiben pont úgy nézek ki, mint apu, csak az enyém nincs megégve, mert robbantani nem tudok még, és anyu szerint tartsam is meg ezt a jó szokásom, de apu is szokott robbantani, így ha végre olyan nagy shininigami leszek, akkor én is fogok, persze akkor nagyobb köpenyben.

~ Jellem

Én egy zseni családból származom, így egyértelműen zseniális vagyok, és nem bututus, mint ahogy An~chan mondta! ˇ^ˇ Örököltem a kísérletező tehetséget is, jelenleg alternatívélelelem után kutatok, ami annyit tesz, hogy az általunk ismert ehető dolgokon túl újabbakat fedezek fel, amik a környezetünkben fellelhető, mint például a közönséges zöldfű! Majd ha beköszönt az ételválság, felfefedezésem nélkülözhetetlen lesz, és apu és anyu, meg persze Jikko~neechan és Yukko~neesama is nagyon büszkék lesznek rám, mert ugye én már előre tudtam, hogy erre egyszer szükség lehet, és mindenkit megmentettem hatalmas tudásommal.
A gyerekegyleletben már sok mindenkit megismertem, és játszani is szoktam velük, a gyerekekekkel könnyű barátkozni, de az idegenenekkel is kedves vagyok, amíg nem kócolják össze a hajam, ami természetesen pont úgy áll, ahogy apunak is szokott. 8) (Magyarán kócos :| xD) Anyu azt mondta, hogy szokjam le a szótagok ismétléséséről, pedig én nem is ismétlem őket, pont annyit mondok, amennyit kell, és amennyi ott van, nem én találtam ki a szavakat, pont ilyen sok szótagot tettek oda, ahova mondom, mert ha én találtam volna fel, akkor sokkal-mokkal kevevesebb lenne, ahogy Jikko~neechan mondaná. :o Legnagyobb tehetségem természetesesen abban van, hogy bajba kerülés nélkül tudok nagymamamától sütit csenni, mert a találosmányaim arra használhatóak, hogy tőkéleletes legyek az édesség eltüneteltetésében. (Továbbá cukiságfaktorát növeli, hogy selypít, valamint a „z”-t „zs”-nek, a „c”-t pedig „cs”-nek ejti.)

~ Előtörténet

Felfefedezéseim

Írta: Yoshida Yukio

Bevezető

Már hat és fél éves vagyok, amit fontos kihangsúlyozni most, hogy ilyen nagyszabású dologba kezdtem, mint a felfefedézeimnek lejegyzése, hiszen egy zseni sosem kezdheti elég korán a pályakörülfutásását. Témám nem más, mint az alternatívélelemszerek felfefedezése a hétközösnapokban! Ez nagyon fontos ám, mert ha bekövetkekezne egy hatalmamas ennivaló katasztróbokor, amire már gondolni is szörnyességes, akkor nem tehehetnénk semmit, mert nem lenne mit ennünk, én pedig éppen ezt előzőm meg, mert zseniálilis vagyok, és látom előre a lyukakakat a védelmi rendszerünkön! Tehát ha ezt olvasod, akkor az étel körül nagyon-nagy bajcsi~majcsi van, ahogy Jikko~neechan mondaná. :o Éppen ezért gondoskodásosan olvasd el a leírtakakat, mert valamelyik bizonyára megment majd! Remélem te is olvasod apu, és most nagyon büszke vagy rám, meg ugye te is anyu, meg mutogassátok meg Jikko~neechannak is ám, nem eltitkolni előle, hogy milyen ügyes vagyok!

Első és egyetlelen fejezezet, a teszteltetek

Kavics

A nagymamama azt mondta, hogy a sok cukortól és süteménytől kilyukad és kiesik a fogunk, de nekem magától is kiesett kettő, mert már nagyfiú vagyok, majdnem shininigami! Ettől függetlenül a tesztről is írnom illik, ami nem teljes mértékben bukás, de nagyon erős fogak szükségesesek a kövek elfogyatkoztatásához! Én magam egy egész napig szopopogattam egy kisebb méretűt, azonban az nem mutatott hajlangóságot arra, hogy elfogyjon, és meg sem puhult, hogy el tudja rágicsálni, így az alternatív ételelek közé nem sororolható. Ráadásul nagyon furcsa íze is van, ami egyáltalán nem fincsi, pedig a cukor is kemény, de az legalább ízletettes.

Levél

Kísérleleteim alatt rá kellett, hogy döbbenjek, az állatok rengeteteg olyan dolgot megeszegetnenek, aminek borzasztó íze van, mint például a faleveleleket! Felmásztam a kertben álló fára, persze egyből sikerült, hiszen kiszámoltatam, hogy mely szögből érdememes megközelíteni kétáltalán, hogy ne essek le, mert akkor még a nagymamamától is kikaptatam volna, mert megsérülök, meg koszos leszek, pedig a kutatómunka lényege, hogy piszkosak legyünk, miközben felfefedezzük a lényegességeket! Szóval felültem az ágra, és rágicsálni kezdtem a leveleleket, ahogy az állatok is szokásolták, de kétáltalán nem éreztem azt, hogy ez jó lenne, keserű volt, és ráadásul a nagymamama is rám szólt, hogy azonnal köpködjem kifelé, mert nem tesz jót, és ha nem csinálom, akkor elvisz a negyedik osztagba, hol kimossák a pocakomból, de én nem akartam, hogy valaki mosogasoson a hasamban, mert mosogatni senki sem szeret, és akkor elrontják, és ha elrontják, akkor oda az eddigi munkám, mert nincs tesztelős területem. Ezért szófogkapóan kiköpdöstem a leveleleket, és miso levest ettem helyette, ami nagyon finom volt, és nem is kellett kimosogatni a pocakomból!


A fűszál egy nagy pipa az ehető dolgok között, mert ha jó helyről rágicsálod, még finomságos is, meg sok benne rost, ami jó, de még fel kell fedeznenem, hogy mire is. Sajnos teljes áttördelést ezzel sem sikerül elérnem, mert lebuktam a fogyasztásásával a fogmosás alkalmával. Igen, a hátránya, hogy teljesesen zölddé változtatgatjaja a fogacskákat, amiknek szép fehérnek kell lenni, vagyis anya azt mondta, hogy mindig meg kell gondosan mosogatni, hogy fehérek maradjananak, vagyis olyannak kell akkor lennie, mert anyu is okos, mint apu, persze nem annyira, de ő a második, utánuk pedig Jikko~neechan, amíg meg nem előzgélem, ami hamamarosan megtörténik, amint shininigami leszek! De fűszálakrara visszakanyargálva, nagyon is fogyaszthatóak katasztróbokor esetén, ha nem szigorú az anyukád, és engedi, hogy zöld legyen a fogacskád. :o

Fa

A fák nagyon vastagok, így nem lehet őket a száj nyitogatásásával rágicsálni, mert nem lehet elég nagyra nyitogatni a szájad hozzá, kivétel, ha nagyszájú vagy, de én nem vagyok, így más eszközözökhöz kellett tavolyadnom. A fa kisebbecskeke része az ág, és az is számít, így ezt próbálkoztam ki. Nincs jó íze, meg kemény is, így sokáig kell rágicsálni, és ettől sem lesz ízletsesebb, ráadásul szálka is ment az ínyembe, amit nagymamama húzott ki, és nagyon mérgesesen nézett, pedig mondtam, hogy a kísérletim a világot fogják megmenteni, de azt mondta, hogy ezentúl nem lehet, éppen ezért leírtam eddigi tapasztalalataimat.
De ne féljetetek, nem maradtok jó tanács nélkül, ezentúl is tesztetelni fogok, csak titokban, nehogy nagymamama megtudja, és akkor ne kapjak vacsorát, mert a fű nem annyira finomságos, mint a süti, amit ő süt.

~ Felszerelés(ek)

A Jikko~neechantól kapott köpeny, amiben úgy néz ki, mint az apukája, és ettől nagyjából szuperhősnek képzeli magát, ha ebben játszik, akkor okosabbnak és erősebbnek érzi magát. :| xD

~ Zanpakuto

(click to show/hide)

~ Szeret-nem szeret

+ Apa, anya, Jikko~neechan, Csuki~neechant meg persze Yukko~neesamat is, amikor nem félelemmetes >w<
+ Amikor azt mondják, hogy hasonlít apura 8)
+ Mindent megkóstolni
+ Játszani a gyerekegyletben
+ Okosat mondani 8)

- Ha babusgatják (Anyunak meg van engedve, de csak ha nem látja senki ˇ^ˇ)
- Ha valaki a hajához nyúl, és az már nem olyan, mint apué
- Ha bututus~mututusnak nézik
- Ha Jikko~neechanra valaki csúnyát mond, vagy bántani akarja >w>
- Tofufelfújt :|




Oldalak: [1]