Üzenetek megjelenítése

Ez a szekció lehetővé teszi a felhasználó által írt összes hozzászólás megtekintését. Vedd figyelembe, hogy csak azokba a fórumokba írt hozzászólásokat látod, amelyekhez hozzáférésed van.


Témák - Ninomiya Mitsuko

Oldalak: [1]
1
Soul Society / Megtört lelkek
« Dátum: 2019. Febr. 11, 21:15:04 »
A konyhapult mellett ücsörögve szürcsölgetem reggeli kávémat. Odakint a nap épp felkelt, saját magamat pedig csak átkozni tudom, amiért ilyen korán már magamhoz tértem. Nem tehetek róla, nem megy mostanában az a sport, amiben annak idején akár aranyérmet is nyerhettem volna bármilyen versenyen. Túl sok minden van mostanában a fejemben ahhoz, hogy nyugodtan aludjak, így alkalmanként fel-felriadok egy-egy rémálomra, melyek témája legtöbbször Suke újbóli elvesztése, olykor egy kis munkahelyi szorongással vegyítve. Persze, még mindig jobban alszom, mint az én Jegesmackóm, aki alig pár órát tud effektív pihenéssel tölteni. Nem csoda, hiszen rengeteg mindenen mehetett keresztül az alatt a pár év alatt, amíg távol volt. Ami azt illeti, nem is igazán tudom pontosan a történteket, de abban biztos vagyok, hogy sok szörnyűség történhetett vele. A szívem is megszakad attól a gondolattól, hogy mindezt újból felszínre hozzám, de úgy érzem, azzal talán segíthetek, ha meghallgatom a történetét, és hagyom, hogy kibeszélje magából. Ketten könnyebben megküzdhetünk vele, mintha egymaga próbálkozna, és ami azt illeti, valószínűleg ő is kíváncsi lehet rá, hogy velünk mi történt az elmúlt 5 évben.
Gondterhelten sóhajtok egyet bögrém tartalmára meredve. A kérdések pedig egyre záporoznak. Miért kell mindennek ennyire komplikáltnak lennie? Miért nem lehet minden szép, és egyszerű? Miért nem lehetünk boldogok, és miért nem sétálhatunk önfeledten kacarászva újra a tengerparton?Miért történik velünk ennyi szörnyűség, és egyáltalán… miért tart ennyi ideig feldolgoznunk őket? Megelégelve, hogy nem kapok választ az egyébként elég ostoba és gyerekes kérdéseimre, nyugtalanul pattonok fel a székből, és nyújtózkodom egyet, átmozgatom kicsit a végtagjaim, melyek éjszaka elgémberedtek. Természetesen tisztában vagyok vele, hogy kérdéseim teljesen hülyén hangzanak, és igazából értelmük sincs túlságosan, ráadásul mindegyikre ugyanaz lenne a válasz, de mit sem törődök vele. Néha nekem is belefér egy kis nyavalygás és önsajnálat.
A kávéfőzőhöz lépve elkészítek még két bögre kávét, és csinálok pár szelet pirítóst is Egyetlenemnek, csak hogy kész legyen, ha esetleg kikecmereg az ágyból. Most kivételesen sikerült kilopakodnom a szobából, amíg ő épp az egy-két órás szunyókálását töltötte, így ha szerencsém van, akár még ágyba is tudom vinni neki. Biztos örülne neki, elvégre az asszonykája készítette, és azért még egy pirítóst én is meg tudok csinálni. ˘o˘ A kész ételt és a kávét szépen elhelyeztem a tálcán, amit felkapva máris indultam a hálószoba felé. Óvatosan nyitok be ajtaján, nehogy megijesszem. Nem lenne vicces, ha csak úgy nekem rontana, és leforrázna a kávéval. Arról nem is beszélve, hogy kár lenne a finom pirítósokért. Persze még meg lehet majd őket úgy is enni, ha a földre esik, feltéve, ha nem a vajas oldalával, dehát… úgyis mindig arra esik.
- Jó reggel, hős Lovagom. Meghoztam a finom, és tápláló reggelit - köszöntöm kedvesen, széles mosollyal, kezemben a tálcával.

2
Lezárt küldetések / A rejtekajtó - MAGÁNKÜLDETÉS
« Dátum: 2015. Márc. 07, 17:34:00 »
Résztvevők:
Ninomiya Mitsuko
Kitetsu Raiden

Hófehér reggel köszöntött Soul Society-re. A hó egész éjszaka szakadt, sőt még reggel is látható voltak az apró, szállingózó hópelyhek. A hirtelen leesett nagy mennyiségű hó kisebb akadályokat képzett, melyet az arra kijelölt shinigamik kezdtek el szép lassan takarítani. Akinek lehetősége volt rá, tűz elemű zanpakutouját is segítségül hívhatta, így a takarítás némileg egyszerűbben ment, és a levegőt is felmelegíthette kissé.

Raiden
Ébredésed után neked is feltűnik a szokatlanul sok hó, valamint a teljesen érthetetlen meleg is. Ha kinézel az ablakon, megpillanthatod az épp tisztogató osztag társaidat, s talán egyet-kettőt fel is ismerhetsz közülük. Ha jobban körülnézel az is feltűnhet, hogy a távolból egy apró fekete pötty közeledik feléd. Ahogy csökken a közted és az apró pötty közötti távolság, úgy válik egyre felismerhetőbbé a pokollepke.
Ha engeded, hogy letelepedjen az ujjadra, az üzenetet is átadja, melyben kapitányod hangját vélheted felfedezni. Persze azért az, hogy valóban a kapitányodról van szó, az üzenet végén ki is derül, hisz bemutatkozik. Szeretné, ha megjelennél nála minél előbb, szeretne veled valami fontos ügyben beszélni. Az, hogy miről is lenne szó, nem derül ki az üzenetből, így az is elképzelhető, hogy valamiféle feladatot szeretne rád kiosztani, de az is lehet, hogy csak egyszerűen beszélgetni szeretne valakivel.
Utad során összefuthatsz a már említett hótakarító tisztekkel, akár beszélgetésbe is elegyedhetsz velük pár szó erejéig.

Nagyot nyújtózkod a takaró alatt. Valahogy nem fűlik hozzá a fogam, hogy kimásszak a kellemesen bemelegített ágyikóból, hogy aztán a zord, hideg szobában flangálhassak. Makacsul szorongatom a hatalmas plüss jegesmedvém. Az egyetlen cukiságot, amit meghagytam Suke távozása után. Mindent kidobálta… Egyszerűen képtelen voltam bármire is ránézni, amit tőle kaptam… Ezt a mackót is a szekrény legalján találtam, nyakában egy hatalmas “SZERETLEK” felirattal, nyakában egy vékony láncon csüngő kristállyal. Utóbbit Nayokonak adtam, hogy legyen valamiféle emléke az apjától, a mackót pedig megtartottam magamnak, hogy legyen mihez bújnom éjszaka, ha már a férjem elhagyott… :roll: Nagy nehezen sikerül magam rávenni, hogy kikecmeregjek a paplanom kellemes öleléséből.
Az ablakon kinézve azonnal meglátom a tetemes mennyiségű havat, és azonnal fel is gyorsítom a készülődésemet, és mint valami kislány robogok ki, hogy szórakozhassak kicsit a hóban. Először eszembe se jut, hogy valakinek talán gondoskodnia is kéne arról, hogy el legyen takarítva az útból, sokkal inkább köt le a hóember építés. Sajnos azonban nem fejezhetem be csodálatos alkotásom, hiszen munka van! Akármennyire is nem akarom, így az irodám felé haladva megkérek néhány osztagombelit, hogy intézkedjenek a hó eltakarításával kapcsolatban. Senki se szeretné, ha esetleg pofára esnénk a jégen, vagy valami ilyesmi. Persze gondolom a 4. osztag kapitánya örülne, ha pár törött lábat, kart, vagy bármi mást el kéne látnia. :o
Út közben folyamatosan az aranyruhás akárkicsodákkal való harc pörög a fejemben. Igazából… halvány lila dúnsztom sincs, hogy mikor fogok akár egy pillanatra is elfelejtkezni erről az egészről. Még mindig borzalmasan sokat gondolok az ottani eseményekre, és arra, hogy hagytam megsérülni az embereimet. Azóta is a saját gyengeségem miatt ostorozom magam, ami - valljuk be - nem épp kapitányhoz illő. Persze lehet rosszul gondolom… De végül is a nagy gondolkodásból az sül ki, hogy mindenkitől személyesen kérek bocsánatot. Természetesen egyenként, hiszen nem lenne szuper, ha a torkomnak ugranának, vagy valami. Igazából akiről kiderült, hogy nem kedvel, vagy mérges rám a történtek miatt, azok úgy is leléptek, és más osztagokhoz kérték magukat, szóval… aki nem morcos rám, az úgy is itt maradt…
Első lépésnek úgy gondoltam, hogy talán Kitetsu-kunnal kéne beszélnem, aki igazából talán még a legkönnyebben megsérült a csata közben, és azt hiszem még ő lenne a legegyszerűbb, akitől bocsánatot kérhetnék. Persze… lehet ostobaságnak hangzik a részemről, de én tényleg… őszintén sajnálom, hogy miattam sérült meg akkor és ott… Ennek okán küldök is neki egy pokollepkét, amiben elmondom, hogy muszáj találkoznunk, mert fontos ügyben kell beszélnünk. :o Mert ez amúgy tényleg fontos. >.> Ennek okán egy kis meglepetéssel is készülök, így főzök teát, és helyezek ki pár aprósüteményt is, hogy kellemesebbé tehessük a beszélgetést. *3*
Ahogy meghallom a kopogtatást, máris beengedem a jövevényt, és hellyel kínálom a közeli kanapén, mely mellett található a teás-sütis asztalka. :3 Arcomon némi izgalom fedezhető fel.

(click to show/hide)

3
Pályázatok / Ninomiya Mitsuko pályázatai
« Dátum: 2014. Aug. 09, 20:15:42 »
Hadnagyi pályázat


Egy szép, napos délelőtt történt az egész… Mitsuko épp sétálni indult, mikor összefutott a folyosón kapitányával, Akanéval. Akane eléggé sietősnek tűnt, mivel csak úgy, elviharzott a lány mellett. Köszönésképp bólintott egyet, Mitsuko is nyögött egy „Üdv”-öt, de Akane már valószínűleg nem hallotta.
 ~ Hát ezt meg mi lelte? Nem találja a WC-t?
Kicsit illetődve figyelte kapitányát, amint kirohan az épületből. Innentől nem foglalkozott vele, és tovább sétálgatott. Néhány méter után, közeledett felé egy másik shinigami, akinek ezúttal már nem hagyta, hogy elsiessen mellette, így kigáncsolta. A shinigami hatalmasat esett, és végig szánkázott a folyosón, mígnem találkozott az egyik szemben levő fallal. Mitsuko felráncigálta a földről és megpróbálta kiszedni belőle, hogy mi is folyik az 5. osztag épületében.
- Na mondd csak el szépen, mi a fene folyik itt?

- Nem is tudja? – nézett rá csodálkozva a shinigami.
- Persze hogy nem… De mit is? – vágott még mindig értetlen fejet Mitsuko.
- Hát azt, hogy egy Hollow behatolt Soul Societybe, és elkezdte felfalni a lelkeket. De hogyhogy te még nem tudod? – ezúttal a shinigami vágott értetlen fejet
- Mi van? Miért csak én nem tudom? Miért nem mondtad már előbb, te szerencsétlen?! – mérgelődött.
Hirtelen elengedte a shinigamit, aki elvesztette az egyensúlyát és visszaesett a földre. Mitsuko gyorsan kirohant az épületből, és máris elindult abba az irányba, amerre kapitánya lélekenergiáját érzékelte.
 ~ De jó, hogy ez se képes szólni…
Mihelyst odaért, máris ordította kardja parancsszavát.
- Nagareru!
Amint kimondta Zanpakutoja parancsszavát, máris több ezer apró tollá vált a kard. A lány azonnal a Hollow felé irányította a tolláradatot, amit sajnos a rondaságnak sikerült kikerülnie. Akane meglepetten nézett Mitsukora.

- Hát te meg mit keresel itt?
- Akkor én most a kérdésére, kérdéssel válaszolok. Miért nem szólt, hogy Hollowot támadta meg Soul Society-t? – fakadt ki felháborodva.
- Azért, mert ennyit én is el tudok intézni, béna még nem vagyok. – morgott Akane.
- Béna nem, de hülye igen. – vágott vissza Mitsuko.
Akane, úgy tett, mintha nem hallotta volna a megjegyzést, és tovább üldözte a Hollow-ot. Úgy gondolták, hogy minden bizonnyal ez is Aizen egyik kísérlete, ezért is olyan nehéz elbánni vele. Mitsuko tovább hadonászott a levegőben, ezzel irányítva a rengeteg tollat, ami folyamatosan támadta a Hollow-ot. Már néhányszor sikerült megsebeznie, de a maszkját még mindig nem tudta megsérteni. Néhány óra elteltével, már látszott, hogy Mitsuko és a Hollow is kezd fáradni. A Hollow egy pillanatra nem figyelt, és Mitsuko máris megtámadta. A tollak összetörték a maszkot, és a szörnyeteg azonnal szertefoszlott. A lány köszönés nélkül hagyta ott kapitányát. Még mindig mérges volt, hogy nem szólt neki erről a dologról. Néhány hét elteltével, Yamamoto főkapitány hívatta az irodájába, minden indok nélkül. Mitsuko belépett a kapun, és hirtelen megtorpant. A Gotei 13 összes kapitánya jelen volt az irodában.
 ~ Vajon mit akarhat tőlem? Nem csináltam semmi rosszat…
Oda sétált a főkapitányhoz, és megszólalt.
- Hivatott, főkapitány úr?

- Igen. Egy nagyon fontos kérdést szeretnék megbeszélni veled. – kezdett bele a mondókájába Yamamoto.
- És mi lenne az? – érdeklődött egyre nagyobb kíváncsisággal.
- Már egy ideje gondolkozunk rajta, hogy ki lehetne a 9. Osztag új kapitánya. És már meg is találtuk az ideális embert…
- És ezért kellett ide jönnöm? Úgy gondolom, hogy nekem nincs beleszólásom abba, hogy ki legyen a 9. Osztag kapitánya, mivel én csak egy 3. tiszt vagyok. – értetlenkedett Mitsuko.
- De… Nagyon is sok közöd van hozzá… Mivel ez az ember, nem más, mint te. – Yamamoto ezeket a szavakat nagy gonddal ejtette ki, és várta a hatást, amit kifejt.
- Ugye ez most vicc? Én? Mint kapitány? – csodálkozva nézett a főkapitányra.
- Igen, te. – mondta nyugodtan Yamamoto.
Csend borult a szobára. Mindenki feszülten figyelt, hogy mit fog válaszolni Mitsuko. Mindenki úgy gondolta, hogy bizonyára elfogadja a felkérést, hiszen minden shinigaminak az az álma, hogy egyszer kapitány lehessen. Nos, Mitsukoé nem ez volt.
- Ha lehetne, előbb szeretnék gondolkozni rajta, aztán majd elmondom, hogy miként döntöttem. – szólalt meg végül.

- Rendben. Kapsz 1 hetet, nem többet. Várom a válaszod. Most pedig elmehetsz.
Mitsuko sietve lépett ki a szobából. Alig akarta elhinni, hogy felkérték, hogy legyen egyike a Gotei 13 kapitányainak. Minden nap ezen járt a esze. Aludni is alig tudott. Végre eltelt az egy hét. Sietve lépett be az 1. Osztag kapitányi irodájába. Mindenki meglepődve nézett, mikor meghallották, hogy mit választott Mitsuko.
- Sajnálom, de vissza kell utasítanom az ajánlatot. Úgy érzem, még nem vagyok elég felkészült. Ráadásul, ha én kapitány leszek, akkor ki fogja minden nap idegesíteni Akane kapitányt? Ha lehetséges, akkor inkább a hadnagya szeretnék lenni, mivel Hinamori hadnagy nincs abban az állapotban, hogy eltudja ezt a feladatot végezni.

- Ahogy gondolod. Akkor ha nincs ellene kifogásod, Akane, lecserélem a hadnagyod. – fordult Akanéhoz.
A nő válaszképp csak bólintott egyet, aztán hirtelen elmosolyodott.
- Akkor ezt megbeszéltük. Ninomiya Mitsuko… ezentúl te vagy az 5. Osztag hadnagya. – fejezte be a mondókáját.
Ezek után, Mitsuko elvonult, és felvette a jelvényét a Hadnagyok gyűléstermében. Örült, hogy nem kell kapitánynak lennie. Azóta is boldogan teljesíti a kötelezettségeit, és bosszantja szeretett kapitányát.

4
8. osztag / Az osztag kertje
« Dátum: 2014. Aug. 06, 18:16:05 »
Nos, íme a 8. osztag területén található kis kert. Lehet itt sétálgatni, pihengetni. Egyik legjobb tulajdonsága, hogy tele van fákkal, melyek árnyékában a tisztek tökéletes helyet találnak a henyélésre. ;)



<<ELŐZMÉNYEK


Oldalak: [1]