Üzenetek megjelenítése

Ez a szekció lehetővé teszi a felhasználó által írt összes hozzászólás megtekintését. Vedd figyelembe, hogy csak azokba a fórumokba írt hozzászólásokat látod, amelyekhez hozzáférésed van.


Üzenetek - Vayuolos

Oldalak: [1] 2
1
Újévi nyereményjáték - 2016 / Re:Karácsonyi KÉPesítés
« Dátum: 2016. Febr. 09, 15:57:47 »
Figyelem! A következő pályázat termékmegjelenítést tartalmaz, illetve 12 éven aluliak számára megtekintése csak nagykorú felügyelete mellett ajánlott!


2
Újévi nyereményjáték - 2016 / Re:HO-HO-Hōgyoku!
« Dátum: 2016. Febr. 09, 00:18:30 »
Kandúrkák*

Karácsonyi történet kell nektek, kétlábúk? Tessék, adok én nektek karácsonyi történetet, valóságos horrort! Néhány évvel ezelőtt történt, máig tisztán emlékszem rá. Éppen egy kínai sarlatán koszos boltjában kempeltem egy másik város plázájának alagsorában, mikor egyszer csak beállított egy kövér fószer, hogy ő éppen ajándékot keres a fiának – és hogy az a cuki cica a sarokban tökéletes lenne, mennyiért adja? Cuki cica a nénikéd, én ellenállhatatlan, elegáns, macsó kandúr vagyok! – gondoltam, majd, hogy ki is fejezzem véleményemet (ugyebár nemigen beszélhettem, még a végén valami állatkísérletben kötök ki), csúnyán néztem az öltönyösre, sőt, a hatás kedvéért még vérmesen fújtam is rá. Akkori gazdámnak se tetszett kimondottan az ötlet, és bizonygatni kezdte, milyen hátborzongatóan félelmetes lény vagyok és nehéz velem bánni. Ő ismerte titkomat, lehet, még részt is vett azokban a kísérletekben, amelyek során megszületett közönséges módosított lelkeknél fejlettebb önmagam, így egészen jól eldumálgattam vele, amikor nem volt egy vevő sem az üzletben. Ez utóbbi eset pedig elég gyakran előfordult, így mahjonggal, kártyával és hasonlókkal ütöttük el az időt. Asszem, a fő oka ez volt arra, hogy ne akarjon eladni: nem akart unatkozni egyedül abban a koszfészekben a kitömött kígyók és egyéb förmedvények között. Jó sokáig vitázott is a bizniszmennel (az öltöny, az általa értem felajánlott pénz mennyisége, valamint a nagy arca miatt elég egyértelmű volt a helyzet), végül azonban ez utóbbi került ki győztesen. Gazdám búcsúzóul három szabályt osztott meg vele nevelésemmel kapcsolatban: nem érhet napfény, nem érheti víz a bundámat, illetve éjfél után nem ehetek, akárhogy könyörgök érte. Na szép – morogtam magamban – te is jól kicsesztél még velem még utoljára! Bár a fürdés tiltása még egész jó tanács is volt, macskatestemben ugyanis nem kimondottan rajongtam a strandolásért, de hogy nem ehetek! Biztos csak azért mondta, mert éjszakánként kiszöktem nassolni és így akar megnevelni…
Hol is tartottam? Ja, persze, szóval elvitt a kis kosárkámban az öltönyös kétlábú a házába, ahol egy idegesítő kissrác és annak még idegesítőbb anyja közé vetett, akik rögtön rámugrottak és elkezdtek vinnyogva dögönyözni. Fújtam, rúgtam, kapálóztam, haraptam, hogy megszabaduljak tőlük – hasztalanul. Akkor kezdtem megbarátkozni helyzetemmel, mikor végül a gyerekkétlábú felvitt a szobájába, és ott tévézni meg videojátékozni kezdtünk. Persze rövid időn belül lebuktam (egy vesztes csata közepén szolidan káromkodtam egyet, bizonyos nagynénik bizonyos foglalkozását emlegetve), de valami miatt nem borult ki tőle, sőt, tök jól elbeszélgettünk, én meséltem neki a macskaéletről, ő meg a gimijéről. Még csajozási tippeket is adtam neki! Hamarosan szóba kerültek a szabályok is, amiket egyfajta használati útmutatóként adtak hozzám. Mondtam, hogy én se tudom, mire fel vannak ezek a tiltások, így végül azt határoztuk, ezt a vizes dolgot kipróbáljuk. Na persze nem egy komplett fürdővel, hanem csak szemcseppentővel a hátamra csöppent kevés vizet, az is biztos megteszi a magáét. Meg is tette! Abban a pillanatban öt tüneményes kölyökmacska pattant ki a hátamból, mikor vakaróztam egyet, mert hirtelen viszketni kezdtem azon a helyen, ahol a víz ért. Olyan vagyok, mint az a görög isten, höhö! Csak persze sokkal dögösebb. A kiscicák rögtön hangosan dorombolni kezdtek és megrohamozták új gazdámat, aki azon nyomban elfeledkezett arról, hogy néhány perccel ezelőttig még velem spanolt – inkább le is vonultam a konyhába, hogy bánatomban egyek valami nagyon édeset és hízlalót. Még örültem is, hogy már elmúlt éjfél, legalább megbosszulom hűtlenségét!
Meg is találtam egy csokitorta maradékát, amiből végül morzsák sem maradtak, majd ott helyben el is nyomott a buzgóság, és elaludtam, nem foglalkozva azzal, hogy kelletlen (és kedves) utódaim ezalatt szintén ellógtak ide és nekiláttak vacsorázni, végül pedig mellém bújtak. Reggel hangos dorombolásra ébredtem: legalább ötvenen ugrándoztak körülöttem, hatalmas szemeiket cukin meresztve, csak most már teljesen kopaszon – egyiptomi mau lett belőlük! Biztos suttyomban lelocsoltak még több vízzel, hogy tovább szaporodhassanak és mindent elárasszanak kedvességükkel… Fene se gondolta volna, hogy macskáknál is működik a szeplőtelen fogantatás, vagy minek mondják. Ráadásul kandúrmacskánál! OAO Gazdáim teljesen el voltak olvadva az aranyosságuktól, és még a szomszédokat is áthívták, hogy gyönyörködjenek ivadékaimban. Én pedig mindeközben fejvesztve kimenekültem a házból (persze egy takaró biztonságában, ki tudja, a közvetlen napfény mit tenne velem ezek után), hogy elhagyjam a várost. Még hogy ennyi utódról kelljen gondoskodnom!
Majd verejtékben fürödve felébredtem Hitomi ágyában, körbebástyázva csipszes zacskókkal, csokipapírokkal, pockymorzsákkal és egy felborult szakésüveggel, a tévében pedig éppen egy olyan film ment, amiben ronda zöld izék kergették a halandókat. Ezt követően villámgyorsan körbenéztem a lakásban, minden kis sarkot végigkutatva, nem rejtőzködik-e valahol egy szokatlanul kedves kölyköm, de szerencsére megúsztam a dolgot. Mindenesetre azóta is kerülöm a fürdést (és néha még az éjfél utáni evést is!), biztos, ami biztos alapon…

*Szörnyecskék c. film alapján

3
Lezárt küldetések / Re:Mesék börtöne
« Dátum: 2015. Okt. 09, 23:29:28 »
- Egyelőre nem mondom el, miért kell, még a végén az ellenség is megtudná zseniális tervemet!
*Válaszolok az akadékoskodó kiscsajnak egy újabb, csábosnak szánt mosolyt megvillantva, legszívesebben azonban hangosan felnevetnék, hogy ilyen könnyedén benyalták ezt az ócska trükköt. Egy elegáns szökkenéssel kapom el a ledobott kulcsot még a földet érése előtt, hogy minél hamarabb megkaparintsam a cuccot és továbbmehessünk, mielőtt még segítek a macskakollégámnak elintézni a kis nyafogókat... Társamról erre az időre meg is feledkezem, így fel se tűnik szorult helyzete, mialatt diadalittasan odasétálok kísérőnkhöz és lepasszolom neki a kulcsot, majd indulás előtt még elköszönök a mókuslánykáktól egy nem épp baráti bemutatással, "Csá, marhák!" felkiáltás közepette. Cicegek ugyan egy kicsit az "úr" megszólításon, de hát már ez is valami, hogy sikerült elismerést kicsikarnom belőle, amit a későbbiekben az orra alá dörgölhetek. Sőt, morgásomra még hajlandó nagyúrra is kijavítania magát! Ekkor már érzem, hogy nyeregben vagyok, és mire vége ennek az egész hercehurcának, minden bizonnyal megszerzem majd jutalomként minimum az egyik macskalányt is... Ez a gondolat olyannyira felvillanyoz, hogy legszívesebben még a kétlábút is megdicsérném, hogy milyen jó kis csapat vagyunk - de azért egyelőre inkább nem kapatom el, ki tudja, mit csinálna gőgjében egy ilyen elismerés hallatán!
Az igazat megvallva már egészen kezdem megszokni ezeket a pillanatnyi vakoskodásokat a fehér fénnyel és hasonlókkal, és meg vagyok győződve arról, hogy semmi sem állíthat meg már a győzelemig. Érdeklődve szemlélem meg magamat, miután valahogy magasabbról kezdem el szemlélni a világot, és meglepetten állapítom meg, hogy megnőttem hirtelen. Ezt leszámítva azonban semmi nem változott külsőmön - ellentétben az emberrel, aki elég fura zöld színt szedett össze valahogy.*
- Csak nem berúgtál? Vagy tengeribeteg vagy?
*Szólalok meg, tovább vizsgálva a fura figurát, amikor kiáltást hallok felülről.*
- Mi a fene az az ogre?
*Kérdezek ismét, körbenézve az arénában, ahova kerültünk, és észreveszem először a söröshordókat, majd az egyre csak felénk tartó páncélos fószerokat is. Hohó, biztos nekem szánták jutalmul a piát is! Ennek tudatában indulok el a korsók felé, de közben egy másodpercre se hagyom abba a beszédet.*
- Te milyen szeszt szeretsz amúgy? Ha nem bírod a sört, majd én megiszom a te adagodat is, biztos az ünneplésünkre készítették ide a cuccot... Hé, hát nem látjátok, hogy beszélgetünk?! Milyen bunkó lovagok vagytok, de lássátok, kivel van dolgotok, nektek is adunk belőle! Ráadásul tökre ingyen és utána is ráértek megölni minket, részegen amúgy is hagyni fogjuk magunkat!
*Totyogok az italhoz, a méretváltozás miatt még kissé esetlenül mozogva, majd a "pulthoz" odaérve és játékostársamra nézek kérlelőn, hogy verje csapra a hordókat, mivel macskamancsaim nem feltétlenül teszik ezt lehetővé számomra. Ha ezt megteszi, akkor két hátsó lábamra állva elkezdem adogatni neki az üres kupákat, hogy segítsen megtölteni és a lovagoknak átadni őket, akik remélhetőleg hajlanak a könnyű győzelem és az ingyenpia felé. Elvégre ki tudna ellenállni a világ két legjobb dolgának? Persze az első korsót - és utána még néhányat - azért magam iszom meg, mutatva, hogy semmilyen méreg vagy ilyesmi nincs benne (legalábbis remélem). Ha viszont nem hallgatnak a szép szóra, kénytelen leszek a drága nedűt az arcukba önteni és utána véres hurkákat karmolni rájuk, amíg meg nem gondolják magukat...*

4
Lezárt küldetések / Re:Mesék börtöne
« Dátum: 2015. Márc. 19, 21:18:42 »
*Tüntetőleg nem is figyelek a kihypózott szőrcsomó válaszára, meg hát egyébként is végre elismeri valaki ellenállhatatlan modoromat! Magamat kihúzva dorombolok az elegáns macskalányok dicséreteit hallgatva, néha megszakítva egy "Ugyan már, semmiség!"-gel. Nem úszkálhatok azonban túl sokáig a dicsőségben, hiszen gyorsan szétfoszlik a díszlet rajongóimmal együtt, így kénytelen vagyok követni a nagyarcú fehér pamacsot, bár elég mogorva képet vágok azért hozzá. A "csapatmunka" szóra csak látványosan sóhajtok egyet, tudtam, hogy nem úszom meg a dolgot...
A következő jelenet láttán leginkább a pödröttbajszúnak szurkolnék - és hát tökéletesen egyet is értek monológjával, bár helyesebb lenne, ha engem tartana királynak maga helyett -, azonban magamon végignézve kénytelen vagyok megállapítani, hogy valószínűleg a másik csapatba kerültem és ellene kell dolgoznom. Milyen fura ilyen kis vakaréknak lenni, alig látok valamit normálisan! Ugyanakkor az megkönnyebbüléssel tölt el, hogy nekem jutott a menőbb ruházat; azért egy bőrdzseki sokkal kúlosabb, mint az olyan virágmintás ing, amit csak a homokosok és az a szőrös fószer visel abban az ezeréves tévésorozatban. Merthogy szoktam ám a sporton kívül mást is nézni a tévében! Mondjuk meséket pont nem, azok a gyerekeknek valók, szóval ezúttal sincs lövésem se, hogy hova kerültünk, mert akárhányszor valami rajzolt dolgot meglátok a filmdobozban, rögtön továbbkapcsolok.
Enyhén elbambulva nézek a külföldi férfi után, amikor az leszökken és elkezd kiabálni a másik macskának, de előtte persze kiadja az ukázt, hogy mentsem meg a mókusokat. Csak tudnám, miért hívott Chipnek... Akkor már minimum Chip-sama lehettem volna!*
- Hé, csajok, dobjátok ide azt a kulcsot, hogy kiszabadíthassalak titeket!
*Szólok oda nekik a lehető legellenállhatatlanabb modoromban, miután megközelítettem a foglyokat csapattársam figyelemelterelése után. No nem mintha nagy ingerenciám lenne ténylegesen segíteni nekik, szóval remélem, benyalják a trükkömet, elengedik azt a nyavalyás kulcsot és már húzhatunk is tovább. Nem szeretek mókus lenni...*

5
Lezárt küldetések / Re:Mesék börtöne
« Dátum: 2015. Márc. 09, 21:01:32 »
- Nem, nincs még egy olyan tökéletes élőlény, mint én! Csak én!
*Húzom fel orromat a kétlábú kérdésére, megjátszva a kissé sértődöttet egy ahhoz hasonló mondattal, amit még valamikor nyáron hallottam egy mozifilmben, amikor Hitomi és a felhalmozott étel villámgyors eltűnését követően a legközelebbi plázában kempelve kuncsorogtam kajáért a műkörmös-póthajas-agyonszolizott népségtől, akik majd' meghaltak a cukiságom miatt. Bár jobban örültem volna, ha határtalan férfiasságom és libidóm miatt teszik ugyanezt... No mindegy, a lényeg, hogy időnként a moziba is belógtam, hogy összelopkodjam a gyanútlan nézők popcornját és nachosát, amit legkevésbé feltűnően a dugig tömött vetítéseken tudtam megtenni - így ragadt hát rám a kultúra.
Még mindig sértetten lépek be a szobába - hiába, nem lehet olyan könnyen megbocsátani a két macskalány nagy arcát! Biztos valami túltenyésztett fajmacskák, akik szóba se állnak hozzám hasonló, életerős keverékekkel... Nem tudok azonban tovább duzzogni ezen, mivel az ajtó túloldalán elém táruló jelenet még az én torkomra is ráforrasztja a szót. Hogy a fenébe kerültem hirtelen egy istálló ablakába? Ráadásul valami randa vörhenyes szőrre cserélték az én elegáns bundámat! :x Ha pedig még ez se lenne elég (van ilyen elvetemült egyáltalán?), mindezek tetejében egy vén fószer épp lelakatol egy nagy ládát, amibe egyértelműen macskákat zárt be korábban!!! :x Alaposabban megnézve pedig felismerem a frakkos ipsében azt a szemüveges embert, akivel egy csapatba osztottak nem sokkal ezelőtt... Bár határozottabban öregebbnek tűnik.
Aztán a következő pillanatban kis híján elröhögöm magamat, ahogy az ember eltaknyol ugrás közben. Hirtelen nem tudom mire vélni a dolgot, azonban annyira nem bánkódok miatta, hiszen így nem kell vele megküzdenem, hogy kiszabadíthassam az elrabolt macskákat. Néhány szökkenéssel már a ládánál is termek, hogy aztán nekiálljak leműteni a számzáras lakatot róla; persze az illem kedvéért néha hátra-hátrapislantok, hogy időben észrevegyem, ha csak aljas csapda lenne a férfi eltávozása...*

6
Lezárt küldetések / Re:Mesék börtöne
« Dátum: 2015. Febr. 27, 22:39:54 »
*El nem tudom képzelni, miféle újabb ármány áldozata lettem a kétlábú szolga részéről, mikor felébredek álmomból és magam alatt megérzem a hideg követ. Biztos megint kirakott az udvarra az a galád hímnemű, aki folyamatosan panaszkodik, merthogy szerinte összeszőrözök mindent és terrorizálom azt a bamba képű kutyáját <_< Nem is tudom elképzelni, hogy lehet azokat a bumburnyákokat szeretni! Bár, ha belegondolok, milyen szolgalelkűen nyalogatják a halandók szebbik felét, azt hiszem, meg is találtam a magyarázatot, hiszen ki ne élvezné, hogy körbeudvarolják? Én mindenesetre piszkosul jól érezném magamat, ha végre valamelyik szolgálóm a folyamatos lázadás helyett behódolna nekem... Amikor azonban jobban körülnézek, módosítanom kell álláspontomon: a fura erőd és az öt, még furább kétlábú jelenléte arra enged következtetni, hogy hallucinálok. Ráadásul az egyikük rögtön letámad a simogatásával - eleinte tiltakozni próbálok ellene, amikor azonban valami kaját említ és kotorászni kezd, az illem kedvéért kissé hagyom magamat, nehogy véletlenül meggondolja magát. Pedig emlékeim szerint tegnap nem is ittam annyi szakét, hogy most ilyen vegyes marhaságokat beképzeljek magamnak, mert még azt a kevés italt is elzárják előlem! Na, de majd egyszer ráveszem Rumit egy kis kiruccanásra a karakurai éjszakába...
A másik, ami egyből feltűnik, az az, hogy semmiféle lélekenergiát nem vagyok képes érzékelni az idegenek felől, mintha le lennék árnyékolva. Néhány tétova lépést teszek, hogy körülnézzek; rövidesen pedig a korlát széléhez tévedek, ahol dühödt fújással adok hangot a tigrisek iránti nemtetszésemnek, mialatt szőröm felborzolódik, hogy minél nagyobbnak és félelmetesebbnek tűnjek - ezt a ténykedést folytatom a magát Porondmesternek nevező vén fószer felbukkanása után is. Fülemet természetesen elsőre megüti a "kincs" szó, így már érzek valami motivációt azt illetően, hogy még ne karmoljam szét az arcát az öregnek a szemétkedésért, amiért egy ilyen undormány helyre teleportált, ráadásul még a fejemet is megfájdítja... Valami szimbólumokról hadovál, hogy ez alapján találjuk meg a párunkat, akivel majd nyerni fogok.*
- Nincs kedve valamelyikőtöknek vacsorázni a leendő győztessel, cicáim? :hello:
*Termek néhány ugrással a megjelent macskahármas előtt és igyekszem a legjobb formámat mutatni nekik, mikor megtalál a párom.*
- Üdv, Steelheart, szólíts csak nyugodtan Vayuolos-samának.
*Vetem oda morcosan a rövid hajú férfinak, amiért az megzavart hódítási kísérletemben. Ráadásul még a kísérőként kapott macskáról is megállapítom szag alapján, hogy az egyetlen hím a brigádból :x Hát mi ez, egy elcseszett kanbuli?! Na, de majd megmutatom én neki, hogy ki a kandúr a gáton és ki érdemli meg a macskalányok kegyeit! Ennek megfelelőképpen pedig első lépésként meg is jelölöm a legközelebbi korlátot, dacosan bámulva és szőrt borzolva fehér riválisomra.*

7
Küldetések / Re: ÁKD - Általános Küldetés Diskurzus
« Dátum: 2015. Febr. 24, 18:04:16 »
Ezúton jelentkezek én is a Mesék börtöne küldetésre, muhaha! :twisted:

8
Lezárt küldetések / Re:Ördögi Kűr
« Dátum: 2014. Nov. 30, 19:01:51 »
*Vérengzésemet megállítja a nő által hirtelen felkapott tábla, amire nemes egyszerűséggel rátapadok a kimeresztett karmaimmal és nem eresztem el egy darabig. Magyarázkodását még nagyvonalúan meghallgatom, majd felé hajolok és halkan, sziszegve megszólalok:*
- Attól még kísérteni foglak egész hátralévő életedben, halandó!
*Szavaimat újabb fújással és csúnyanézéssel nyomatékosítom, elégedett arcot vágva "ellenfelem" rémülete láttán, pár másodperc múlva pedig nagy huppanással érek asztalt, ahogy elengedem a táblát, majd onnan is továbbszökkenek, hagyva ölbe venni magamat. Rumi szavaira nagyot bólintok, majd még utoljára hátrafordulok és kiöltöm nyelvemet a banyára.*
- Van házam, de sose árt más konyhákat is kipróbálni! 8)
*Mondom kint a lánynak, ezzel egyúttal választ adva a kérdésére is, miszerint tényleg tudok beszélni, valamint finoman kifejezem a meleg, kiadós vacsora utáni vágyamat is. Mégiscsak kiérdemelte Rumi az este, hogy megtudja a titkomat! Ráadásul hátha mindezek után beiktathatok napi körutam folyamán egy plusz menzát is náluk...*

9
Lezárt küldetések / Re:Ördögi Kűr
« Dátum: 2014. Nov. 29, 16:51:57 »
*Dermedten nézem végig az utóbbi percek eseményeit; a baleset látványa még az én emberek iránti nemtörődömségemet is megérinti a dolog - már-már részvétteljesen nézek Rumira. Egy-kettőt szipogok (ha kérdezik, az emberallergiám jött ki éppen, csak és kizárólag ezért van!), amikor valami fura érzés tör rám és az egész jelenet megszakad, mintha ollóval vágta volna el valaki. A következő másodpercben a sajnos túl jól ismert, félhomályos helyiségben térek magamhoz a lány karjaiban, ahogy elkap a karika mellől. Mintha nem lenne annyi eszem, hogy ezek után nem nyúlok hozzá ehhez a vacakhoz ismét... >.> Amikor pedig meglátom a nőt, aki mindezt a hercehurcát okozta, hangosan fújtatva török ki Rumi szorításából, és kivont karmokkal egyenesen a szellemidézőcske felé ugrok. Ennyi minden kavarás után hótzicher, hogy lekaparom azt a tenyérbemászó vigyort a képéről! :x*

10
Lezárt küldetések / Re:Ördögi Kűr
« Dátum: 2014. Nov. 15, 15:46:32 »
- Mert egy szupermacska vagyok! 8)
*Húzom ki magamat büszkén a nem túl meglepett választ meghallva - mégiscsak jól jártam, hogy most fedtem fel magamat, legalább nem jött a szokásos visítozós-ájuldozós jelenet, amikor valaki véletlenül megtudja, hogy nem közönséges macska vagyok.*
- Nem volt időm megkérdezni tőle, mivel próbáltalak megmenteni és én is ide kerültem...
*Válaszolok a kérdésekre, miközben továbbra is minden agytekervényemmel azon dolgozom, hogy kitaláljak valami módszert a szabadulásra. Nem szeretnék örökre bent ragadni a másik emlékében... Hamarosan átfuvarozódom a nappaliba, beérve pedig az újabb helyiséget is szemrevételezem.*
- Te, Rumi, téged se vesz most már észre...
*Osztom meg a lánnyal észrevételemet. Nem tudom, miért, de érzem, hogy ennek az apróságnak még nagy jelentősége lesz a későbbiekben. Társam szavaira élénken bólogatok, és elszánt arcot vágva vetem bele magam az ismeretlenbe, ahogy Rumi követni kezdi a másik nőt, mély levegővétellel felkészítve magamat a folytatásra.*

11
Lezárt küldetések / Re:Ördögi Kűr
« Dátum: 2014. Nov. 11, 10:20:49 »
*Amikor valami puhára esek és megváltozik körülöttem a helyiség, kénytelen vagyok megállapítani, hogy ez a próbálkozásom nem jött össze. Egyenesen Rumi hasán landolok, aki bambán pislogva veszi észre jelenlétemet. Ellentétben a másik nővel, aki levegőnek néz...*
- Nem Garfield vagyok, hanem Vayuolos! De nagyvonalúan megengedem, hogy Vayunak szólíts...
*Válaszolok hirtelen ötlettől vezérelve - elvégre, ha valamiféle álomban vagyunk, akkor ott akár a macskák is beszélhetnek, nemde? Egyébként is már eléggé frusztrált a folytonos garfieldozás, biztos vagyok benne, hogy ha egyszer megtalálom az illetőt, akivel összekever, nem teszi zsebre, amit kapni fog tőlem!
A felajánlott kakaóra egyből rávetem magam és a másodperc törtrésze alatt szürcsölöm fel az egészet, aminek következtében patyolatfehér bundám a bajuszom körül kissé elszíneződik, így gyorsan megmosakodom, még mielőtt ismét felkap a lány és kivisz valahova. A konyha! *.* Hát végre megkapom méltó jutalmamat!*
- Naná!
*Csapok le a lehetőségre, amikor elém tolja etetőtálját a kétlábú, és - talán mondanom se kell, - a reggeli is fénysebességgel tűnik el az asztalról, ezután pedig elégedett szusszanással gömbölyödöm össze a tányér mellett, szemügyre véve az emléket.*
- Ja, amúgy nem ártana igyekeznünk, mielőtt még az a luvnya elszívja az összes lélekenergiádat...
*Bólogatok Rumi szavaira, mikor ismét felvesz az ölébe és az ajtó elé megyünk. Meg persze nekem is jó lenne kijutnom innen (van egy olyan érzésem, hogy most már az én reiatsumat is szipkázza a korong) - szinte hallani lehet, ahogy zakatolnak agytekervényeim, bár kissé megülte a túl hirtelen elfogyasztott kaja a gyomromat.*

12
Lezárt küldetések / Re:Ördögi Kűr
« Dátum: 2014. Nov. 05, 23:25:13 »
*Már-már éppen tényleg elaludnék teljesen véletlenül, amikor feltűnik valami újabb furcsaság. Mióta csak új kétlábúm rátette kezét arra a kerek izére, mintha folyamatosan elszipkázná reiatsuját a készülék... Még szerencse, hogy a lélekenergia-érzékelést is belénk táplálták, amikor készítettek minket! Igaz, már jó ideje semmi szükségem nem volt ilyesmikre, azonban most utólag az is bevillan, hogy feltűnően sok, emberhez képest magas reiatsu volt jelen a nézők között, ráadásul, ha erősen visszagondolok, a lidérceken kívül bizony shinigamikat is észrevettem, ami nem lehet véletlen. Tudtam én, hogy van valami gebasz ezzel a szellemidézősdivel! A nő mézesmázos szavai, sőt, még egy esetleges fülvakarás se tudná többé elaltatni gyanakvásomat irányába, miután elkezdte ezt a kézrátételes dolgot védencemmel. Habár nagy késztetést érzek arra, hogy én is rátegyem mancsaimat arra a korongra, hogy saját bőrömön tapasztaljam meg, mit is csinál a cucc, nem merem megtenni - ha véletlenül engem is beszippantana, végleg itt maradnánk. Nem szeretnék idejekorán leszedált zombi lenni, még olyan fiatal vagyok, olyan sok macskalánnyal nem találkoztam még!
Nem merem az ezzel járó rizikót felvállalni, így új terv után kell néznem, ami hamarosan meg is születik fejemben. Felkelek, nyújtózkodom egyet, majd átugrom a legközelebbi székre - lehetőség szerint minél észrevétlenebbül, remélem, a nő eléggé el van foglalva a kétes ügyeivel -, majd némi fenékriszálás és távolságfelmérést követően minden erőmből Rumi karjának ugrom, megsegítve lendületemet egy kis szellővel is. Ha szerencsém van, ez elég lesz arra, hogy kizökkentse a lányt révületéből, és sikerül elengednie a karikát. Igazi hős vagyok, nem? 8) *

13
Lezárt küldetések / Re:Ördögi Kűr
« Dátum: 2014. Nov. 04, 09:52:10 »
*Egész ravasz ez kétlábú ez a Rumi, nem gondoltam volna, hogy hord magával zseblámpát. Ki tudja, még miket rejteget magánál... Azt hiszem, gyümölcsöző lenne mindkettőnk számára, ha a későbbiekben is együttműködnénk: amíg egyikünk eltereli a figyelmet például egy bármilyen kajastandnál, addig a másikunk simán el tudna vinni két adagot észrevétlenül! Ha ennek az egésznek vége, lehet, felfedem magam előtte. Bár, lehet, hamarabb is szükség lesz képességeim villogtatására, ha valami rosszban sántikál ez a guru - nem szeretném, ha a nyakamba varrnák egy fiatal lány esetleges sérüléseit azzal az indokkal, hogy hagytam a lidérceket szabadon garázdálkodni. :|
Hamarosan belép egy csupa feketébe öltözött alak, aki felől nem érzek semmi kirívó lélekenergiát, közönséges halandónak tűnik. Amikor megszólal, azt is megállapítom, hogy nőnemű az illető. Hellyel kínálja a lányt, majd ő maga is leül velünk szemben. Amíg  a két ember egymással beszélget, inkább összegömbölyödöm Rumi ölében és úgy teszek, mintha alváshoz készülnék, de azért fél szemmel és füllel továbbra is követem az eseményeket.*

14
Lezárt küldetések / Re:Ördögi Kűr
« Dátum: 2014. Nov. 02, 22:34:19 »
*Diadalittasan vigyorodom el a "rossz cica" megnevezésre, mialatt tovább nyúlkálok a zacskó felé - érzem, hogy megnyertem a csatát, és enyém lesz a kukorica végre! A következő pillanatban már hangos dorombolással ünneplem sikeremet és szinte derékig belemászok a popcornba, amit hamarosan hangosan csámcsogva tüntetek el teljes egészében. Elégedetten lököm le a földre a kiürült zacskót éppen akkor, amikor nem túl szimpatikus kétlábúak jelennek meg (szőrömet felborzolva rájuk is fújok mérgesen, minthegy üdvözlésképp), hogy a lány rövid ellenkezését követően egy még kevésbé szimpatikus helyre kísérjenek bennünket. A vaksötét mondjuk annyira nem zavar, ehelyett viszont épp eléggé frusztrál az, hogy ki akarhat egy ilyen helyen beszélni pont ezzel a Rumival, vagy hogy is mutatkozott be az előbb... Valószínűleg ezzel kapcsolatban kéretlen partneremnek is hasonló érzései vannak, legalábbis abból kiindulva, ahogy egyre erősebben szorít magához - ehhez fűződő nemtetszésemet pedig panaszos nyekkenéssel adom tudtára.*

15
Lezárt küldetések / Re:Ördögi Kűr
« Dátum: 2014. Nov. 02, 16:07:05 »
*Úgy tűnik, fogvatartóm megunta az ücsörgést, mert engem felkapva elindul valamerre, és egészen addig meg sem áll, amíg egy másik kétlábúhoz nem ér. Elég furának tűnik ez a fiú - mintha néma lenne, semmit sem szól, csak átadja a popcornját fuvarosomnak. A kínálkozó lehetőségen kihasználva mancsommal a popcorn felé nyúlok, hátha pár darabot elorozhatok belőle magamnak - és ha már egyszer macskás lett a kukorica, hátha a lány is meggondolja magát, és nekem adja az egészet. Azonban, hogy lássa, milyen jófej vagyok, akár sikerül megszereznem a popcornt, akár nem, mancsommal a büféasztal irányába mutatok. Hátha időközben szendvicseket is kiraktak! A valószínűleg kisebb csetepaté után pedig meglepetten veszem tudomásul, hogy teljesen észrevétlenül az új, néma székszomszédunk is eltűnt a semmiben.*

Oldalak: [1] 2