Üzenetek megjelenítése

Ez a szekció lehetővé teszi a felhasználó által írt összes hozzászólás megtekintését. Vedd figyelembe, hogy csak azokba a fórumokba írt hozzászólásokat látod, amelyekhez hozzáférésed van.


Üzenetek - Fran Lechuza

Oldalak: [1] 2 3 4
1
Las Noches / Re:Aréna
« Dátum: 2017. Máj. 14, 13:20:54 »
Pusztakézre bízva
közelharci edzés ezúttal fegyver nélkül

Anida nem jelent a meghívásra, de engem ez egy cseppet sem zavart, bár talán csak annyira, hogy így páratlanul vagyunk, ezért valaki mindig csak figyelni tud. Mondjuk abból is lehet tanulni, megfigyelni, hogy a másik, mit hogy csinál, amiből akár el is leshetünk néhány dolgot, amivel előrébb lendíthetjük a saját fejlődésünket. Mondjuk, ha úgy vesszük a figyelő fél általában Eliana-sama lesz, hiszen neki nem kell gyakorolni, mert ő tanít minket, így csak rövid ideig leszünk pár nélkül, mi tanulók.
Kérdésemre, hogy a korábbi edzéshez hasonlóan, most is a mozdulat kivédése következik-e, meg is kaptam a válaszomat. Bár egy kicsit nyakatekert lett, de leszűrtem belőle a lényeget, hogy itt nehezebb dolgunk van a kivédésnél, mint korábban. Egy bemutatót is tartott Adrián segítségét kérve, hogy megmutassa a kivédési módokat. Figyelmesen néztem és raktároztam el magamban az információkat, de gondolkodóba is estem, hogy én vajon hogyan csinálnám ezt a kivédést.
- És az milyen lenne, ha mondjuk, mielőtt a nyakam köré kulcsolnák a karjukat, a kezeimet a nyakamhoz rakom, így talán lenne lehetőség kitörni a szorításból? - hozakodom elő az ötletemmel, miután végignéztem Eliana-sama kivédési módszereit. Nem tudom mennyire használható az ötletem, hiszen még csak most gondoltam ki, nem próbáltam ki élesben. De logikusan átgondolva, ha kívülről nem is tudnám szétfeszíteni a karját, belülről könnyebb erőt kifejteni kifelé. Vagy, ha nem is menne ez a kiszabadulás olyan gyorsan, akár ki is lehetne közben támasztani a lábamat, hogy ne hagyjam a földre fektetést az ellenállásom alatt.
Miután Eliana-sama bemutatta kivédéseket átadta nekünk a terepet, hogy most rajtunk a sor. Mivel eddig Adrián Eliana-samával próbálkozott a mozdulat végrehajtásán, ezért logikus volt számomra, hogy most valószínű a kivédést szeretné gyakorolni, ezért vállalkoztam a másik szerepre. Kezdetnek nekem meg is felelt ez, hiszen így testközelből tapasztalhatom meg a kivédést. A normál mozdulatban különben sincs nagy nehézség, ha elég gyorsan és precízen hajtom végre, már csak a célponton múlik, hogy sikerül-e. Vagyis tényleg tökéletes volt ez számomra, hiszen amúgy is meg akartam figyelni Adrián mozdulatait, de persze a mozdulat tökéletes végrehajtására is odafigyeltem.
Amikor rajtam volt a sor, hogy a kivédést kipróbáljam, Eliana-sama által mutatottakat kíséreltem meg leutánozni, vagyis először egy hátrafejeléssel próbálkoztam, majd egy lábra lépést és egy hasba könyöklést is megkíséreltem. Majd hogy egy kicsit el is térjek a látottaktól, mielőtt Adrián megszorította volna a nyakamat, Eliana-sama saját mozdulatához hasonlóan, leguggoltam, de nem próbáltam meg kirúgni a lábát, hanem egyszerűen felálltam és felé fordultam, távolságot tettem közénk és végül támadó állást vettem fel.
Ezt a gyakorlatot egyelőre félre tettük, később is tudjuk még gyakorolni és természetesen fogom is, mert ilyen rövid idő nem elég, hogy hibátlanul menjen minden alkalommal. De az alapokat ezzel lefektettük, amire már könnyebb építkezni, így már van mire támaszkodnom, és ha meg is akadnék valahol ott lesz Eliana-sama, akitől bármikor tudok segítséget kérni.
- Hai! - reagáltam, amikor haladtunk tovább a következő mozdulatra és ezúttal az én segítségemet kérte Eliana-sama. Nem is ellenkeztem, egyből közelebb mentem és végighallgattam, hogy mi lesz ezúttal a feladat. Nem tűnt bonyolultnak egy egyszerű oldalba rúgás kivédése, de néha az alapok gyakorlása sem árt meg, valamikor azzal is sokat haladhatunk előre.
Úgy tettem, ahogy kért Eliana-sama, vagyis megcéloztam az oldalát és próbáltam megrúgni. Felesleges lett volna visszafognom magam, hiszen egy espada a célpontom, így nem is tettem, mert tudtam, hogy így is úgyis ki tudja védeni a támadásomat. Nem is csalódtam Eliana-samában, egyszerűen kivédte a rúgásomat, majd hátrébb is lökött, amire majdnem elvesztettem az egyensúlyomat és a földre kerültem, de még éppen sikerült talpon maradnom. Rúgása viszont, ami ezután következett és pont az orrom előtt állt meg, elég szellőt keltett, hogy a nemrégiben megtartott egyensúlyomat most ténylegesen elveszítsem és hátsómmal a földre érkezzek meg.
- Kezded a rúgást? - felkeltem és beálltam Adriánnal szembe, hiszen most vele kell gyakorolnom, így megkérdeztem, hogy ő akarja-e kezdeni a támadást. Ha beleegyezett, akkor felkészültem a fogadásra és egyszerűen megragadtam a lábát és visszalöktem neki, majd egy ütést imitáltam a képébe, de mielőtt eltaláltam volna, megállítottam. Az elején még nem adtam bele sok erőt a gyakorlatba, inkább arra fókuszáltam, hogy ráérezzek az ízére. A hárítás után vártam egy kicsit, majd én indítottam egy rúgást, minimális erőkifejtéssel.
Amikor érkezett Adrián következő rúgása, már kevésbe fogtam vissza magamat, hiszen Eliana-sama azt mondta, hogy csak az elején fogjuk vissza magunkat és mivel ez csak egy egyszerű mozdulat, bőven elég egyszer támadni és védekezni. Ezúttal is megragadtam Adrián felém érkező lábát és vissza löktem neki, majd nem is vártam meg, hogy összeszedje magát, már indítottam is a rúgásomat az oldala felé, hogy ne legyen sok ideje reagálni rá.
Következőleg, amint megint rajtam volt a sor a védekezésnél, egy hierro technikát használtam a rúgás kivédésére az utolsó pillanatban, mielőtt betalált volna a támadás. Az Erizoval kis tüskék jelentek meg az oldalamon, amik nem csak dísznek voltak ott, és ha ezután nem távolodott el időben tőlem Adrián, akkor előrenyújtva az egyik kezemet, egy Tsukiyubival akartam ellökni a közelemből.

2
Lezárt küldetések / Re:Irány a Kísértetkastély!
« Dátum: 2017. Ápr. 15, 19:57:58 »
Érdeklődtem, hogy mi is történt bent, amíg én itt kint voltam és meg is kaptam kérdésemre a választ Eliana-samától. Bent egy kulcsot találtak, ami miatt életre keltek a csontvázak a kriptában is. Vagyis a kinti csontvázak is valószínű ezért kezdtek el mozogni. A gömbnőtől meg is kaptuk az útba igazítást merre is kell most mennünk és arra vettük az irányt, bár már örülnék neki, ha ennek az ügynek vége lenne, nem szeretnék még több csapdába beleesni. De nem tehetek róla, ha a mai napom a legrosszabb a szerencsém, amin úgy látszik a Lucky Item sem segíthet. Vagy talán nem a megfelelőt választottam ki, lehet, hogy egy még zöldebb újságot kellett volna keresnem?
Amikor egy kicsit leváltam a csapattól és egykét lépéssel közelebb mentem a legfelső ablakhoz, ahova amúgy is tartunk, csak egy "rövidebb" úton, megpróbáltam azt betörni. Ez viszont nem sikerült, mert az ellőtt Bala egyszerűen köddé vált, mielőtt elérte volna az ablakot. Ennek egyáltalán nem örültem, mert szívesen bebizonyítottam volna, hogy a gömbnő hazudik. Ettől még nem fogok megbízni benne, továbbra is azt gondolom, hogy kihasznál minket és szándékosan vezet bele a csapdákba.
Visszatértünk a kastélyba egy eddig általunk felfedezetlen helyre jutottunk az útbaigazítást követve. Eliana-samára hagytam, hogy kövesse a gömb utasításait, én inkább arra figyeltem, hogy az utasítások közben mikor akar aktiválódni egy csapda, és gyorsan tudjak rá reagálni. Fontosabbnak tartottam erre figyelni, minthogy csak azt nézzem egyszerűen, hogy Eliana-sama elfordítja a képet. Nem volt szüksége rá, hogy én is segítsek neki, mert nem két emberes munka volt.
Felérve a titkos átjárón, amit Eliana-sama bevilágított nekünk, egy újabb szobába értünk, ahol jó sok holmi volt. Szétnéztem volna, hátha van itt valami, ami a jövőben jó lesz Lucky Itemnek, de inkább nem tettem, amúgy is minden poros volt, és inkább a következő utasítást vártam a gömbtől, hogy minél előbb tovább mehessünk. Nem is kellett olyan sokat rá várni és Eliana-sama meg is találta a rejtett ládikát, amit ki is nyitott, de én valami teljesen másra számítottam a kastély titka alatt, mint pár papírra, egy nyakláncra és egy kis üvegcsére. Inkább valamire, amivel teljesíthetjük a feladatunkat, vagyis amivel odatalálunk az itteni lelkekhez. Amikor a kezembe kaptam a tárgyakat, egyedül a nyakláncot néztem meg jobban, nincs-e rajta valami gomb, ami egy újabb titkos átjárót nyit meg nekünk. Amint végeztem velük, tovább adtam őket Adriánnak.
Ezután valami fénygömb jelent meg előttünk, ami leszállt egy padlóból kiálló botra. Ahogy közelebb mentünk hozzá, rossz érzésem volt, de már késő volt bármit tenni, mert egy újabb csapdába estünk. Ezúttal viszont kevesebbet zuhantunk, így kisebb volt az esés, ami után a táncterembe kerültünk.
- Én jól vagyok. - válaszoltam Eliana-sama kérdésére, de jobban érdekelt, hogy miért kerültünk ide és honnan fog érkezni a következő támadás, mert szerintem, most az van soron. Ezért próbáltam készen állni, ha történik valami, hogy ne érjen váratlanul.
- Mi volt az a fénygömb? - tettem fel kérdésemet a gömbnőnek, hátha ő tudja, bár talán inkább az a kérdés, hogy elmondja-e nekünk, amit tud. Vagy azt is elmondhatná, hogy mit kellene kezdenünk a ládika tartalmával, miben segítenek nekünk a feladatunk teljesítésében.

3
Lezárt küldetések / Re:A Boszorkány Éjjele
« Dátum: 2016. Dec. 29, 15:24:33 »
Kinézve az ablakon, csak a közeli tavat láttam, ami fontos lehet az esésnél, és aki nem akar keményre érkezni, az tudja használni a vizet, hogy tompítsa az esést. Eliana-sama rá is bólintott a tervemre, aminek különösen örültem, a zombi lány viszont nem annyira, mert kinézve az ablakon ismételten panaszkodásba kezdett.
- Csak utánad. - mivel már elég nyafogást hallottunk, ezért egy könnyed mozdulattal az ablak felé löktem, hogy elsőként tapasztalja meg az esés szépségét és addig sem halljuk a hangját. Ki is néztem utána az ablakon, hogy lássam, hogy ért földet és valószínűleg meg is kell hallgatnom a szitkozódását, bár úgy se fogok rá figyelni.
- Szívesen! - kiabáltam le, majd visszafordultam a bent lévőkhöz. Megragadtam a madárijesztőt, majd ugrásra készültem. Ha Eliana-sama saját erejéből akart lejutni, akkor hagytam neki, de ha szükséges volt, akkor akár a markomba is foghattam, hogy velünk együtt jöjjön.
Biztonságban földet értünk, ha a zombi lány nem volt elég fürge, akár rá is eshettünk, nekem mindegy volt. Kint viszont nem láttunk senkit, így tanácstalanok voltunk, hogy merre is kellene mennünk.
- Letéphetem a fejét és eldobhatom jó messzire? - intéztem kérdésemet Eliana-sama felé a zombi lányra mutatva, mert tényleg elég lesz már a hangzavarból, ami a száján kijön. Ha tényleg élőhalott, akkor talán meg se kottyan neki, hogy nincs feje, majd a madárijesztő barátja mutatja neki az utat, merre is menjen.
- Mehetünk. - mivel Eliana-sama volt a főnök és amúgy se volt jobb ötletem, indulhattunk, amerre ő mondta, ha akarták a többiek, ha nem.

4
Lezárt küldetések / Re:Irány a Kísértetkastély!
« Dátum: 2016. Dec. 16, 22:47:08 »
Ahogy sétáltam a kripta körül, nem akadt meg semmin se a szemem, így ha nem is siettem, akkor is gyorsan a végére értem a nézelődésnek, mert igazán nem volt mit nézni. Visszaérve nem akartam állva várakozni, ezért egy közeli fa stabilabb ágára feküdtem fel és onnan figyeltem, hogy mikor érnek ki.
A bámészkodásból a becsapódó ajtó zökkent ki, majd pedig a sírokból előmászó és felém közeledő élőholtak. Egyelőre jobbnak láttam ott maradni a fán, mert ide úgy sem tudnak feljutni. Vagyis csak gondoltam, de ahogy egyre többen jöttek és elkezdtek egymás hegyén-hátán mászni, egyre közelebb kerültek hozzám, ezért ideje volt tovább állni. Elrugaszkodtam az ágról, majd megálltam magasan a levegőben, mert ott már biztos, hogy nem tudnak elérni.
Ekkor hallom meg Eliana-sama kiabálását, hogy nyissam ki az ajtót, amíg amúgy is terveztem, csak még nem jutottam el oda. Egy ugrással az ajtó előtt érek földet, majd egy Balát küldök a zombikra, hogy amíg kinyitom az ajtót, távol maradjanak. Nem tudom meddig sikerül ezzel feltartani a zombikat, de ha sietünk, talán elkerülhetjük őket.
- Okaeri. - üdvözöltem a visszatérőket, de egyelőre nem akartam többet mondani, hiszen fontosabb problémánk is volt, mint hogy beszélgetni kezdjünk. Mikor Eliana-sama visszavonulót fújt én is követtem, de egy-két lépés után inkább a levegőben folytattam. - A levegőben biztonságosabb. - szóltam a két társamnak, hogy talán okosabb lenne nem a zombik között végigrohanni, még ha ők nem is olyan gyorsak, hogy elkapjanak minket. De ha ők nem is akarják igénybe venni a levegő nyújtotta előnyünket, én akkor is inkább így közlekedek, sokkal kellemesebb, mint a földön futni.
- És mi volt bent? - ha már én nem mehettem be, jó lesz megtudakolni, hogy mi is történt bent, hogy én is tudjam. A hallottak után csak arra tudok gondolni, hogy az a jósnő szándékosan csal minket csapdákba és élvezi, hogy minket nézhet. Ez pedig egyáltalán nem tetszett nekem, egy idegen valaki csak ne ugráltasson minket.
Nem sokkal miután elmondták, Eliana-sama megállt, hogy a gömbhöz beszéljen, merre is kell tovább mennünk. Ismételten nem rajongtam érte, hogy ő mondja meg, merre menjünk, ezért inkább közelebb mentem a levegőben a legfelső ablakhoz és megpróbáltam betörni egy Balával. Ezzel megbizonyosodhatunk róla, hogy mennyire igaz is, ami a gömbből elhangzik. Ha gond nélkül be tudunk menni így, akkor eddig hazudott nekünk és direkt vezetett minket csapdákba és a rövidebb útja is valószínűleg egy csapdán át vezetett volna. Ha viszont valamilyen csoda folytán nem sikerülne a tervem, akkor amúgy sincs más választásunk, mint követni a gömb útvonalát. Bár utóbbi esetben is nagy valószínűséggel egy csapdába vezet...

5
Lezárt küldetések / Re:A Boszorkány Éjjele
« Dátum: 2016. Dec. 10, 20:32:33 »
Várakozásommal ellentétben az ajtó nem hogy ellenállt a zombi lány kardjának, hanem épp ellenkezőleg egyáltalán nem fejtett ki semmi féle ellenállást, így egyszerűen átesett rajta a lány. Bár nem erre számítottam, de ez is viccesre sikeredett, így egy jóízűt nevettem, mielőtt közelebb mentem volna az átszakadt ajtóhoz.
- Csak el kellett volna húzni az ajtót. - jegyeztem meg vicceskedve egy mosoly kíséretében, majd demonstráltam is az ajtó rendeltetésszerű használatát és be is léptem rajta. Bent ismételten nem találtunk semmi használhatót, ami a boszorkányhoz vezetne. Bár ezen nem lepődtem meg, én már korábban feladtam, hogy bármit is találunk, ami a segítségünkre lesz.
- Ez egyáltalán a boszorkány háza? Semmi ráutalót nem láttunk itt, nem? - tettem fel a kérdést, mert berendezett szobákon kívül nem nagyon van itt semmi, ráadásul nem is emlékeztetnek egy boszorkányra. Csak nem egy útba eső házba rakott ki minket és állt tovább, hogy folytathassa a boszorkánykodást.
- Nem használjuk a lépcső helyett az ablakot? Sokkal gyorsabb. - vetettem fel ötletet, miután el lett döntve, hogy kimegyünk az udvarra és már éppen útnak indultunk. A zombi lánynak úgy sem ártani egy esés, mert már halott, a madárijesztő meg ráérkezhetne, hogy tompuljon az esése, Eliana-sama tud repülni, nekem meg talán van olyan erős bőröm, hogy nem nagyon fogom megérezni. Odamentem az ablakhoz, hogy kinézzek rajta, mennyire is vagyunk magasan és hátha alapból van valami a közelben, ami tompíthatja az esést. Eliana-sama válaszát vártam, ha ő beleegyezik, akár a másik kettőt is kidobom, ha nekik nem lenne szimpatikus az ötlet.

6
Lezárt küldetések / Re:A Boszorkány Éjjele
« Dátum: 2016. Nov. 21, 20:33:17 »
A keresgélést már egyre jobban untam az emeleten se találtunk semmi nyomát a boszorkánynak, kezdem egyre jobban azt hinni, hogy nincs is itt semmiféle boszorkány és tényleg a Momo nevezetű áll az egész mögött. Ahogy Eliana-sama mondta ártalmatlan, így lehet, hogy csak „játszani” akar, csak előtte engedélyt kérhetne, mert nem mindenki szeretne benne részt venni. Talán haza is mehetnénk, majd csak visszaváltozunk a többiek, majd összeszedik, amit kell és visszaváltozunk, ha nem vagyunk itt, akkor is. Idekerülésnél sem voltunk egy helyen, biztos a távolabbra is hat.
Meg lett ejtve egy bemutatkozás is, ugyanis eddig nem sikerült megtudnunk a madárijesztőnek és a zombi lánynak a nevét és nekik se a miénket. Nekem nem is kellett semmit mondanom Eliana-sama megtette helyette a nevem közlését, bár nem lett volna rá szükség, úgy sem találkozunk többet remélhetőleg és amúgy elfelejtjük később egymás nevét.
Ezután Eliana-sama felreppent a lépcsőn, hogy szétnézzen, közben reménykedtem benne, hogy nincs fent semmi és végeztünk a kutatással. De valószínűleg nem lesz ilyen szerencsém.
- Az a némber neked csak Eliana-sama és rajtam kell átverekedned maga, ha hozzá akarsz érni kicsi zombi. - szóltam a zombinak, ahogy kifejezte a nemtetszését Eliana-sama felé. Nem sokkal később visszatért Eliana-sama és követtük, az említett helyre, ahol egy zárt ajtó volt. Bár nem sok kedvem volt a további keresgéléshez, de amikor a zombi lány kijelentette, hogy majd ő kinyitja, egy gonosz mosoly kúszott az ajkamra. Bizakodóan néztem ajtóra, hogy álljon ellen a kardnak, hogy egy jót nevethessek a próbálkozáson, talán ez majd kárpótolhatja az eddigieket.

7
Lezárt küldetések / Re:A Boszorkány Éjjele
« Dátum: 2016. Nov. 07, 20:36:32 »
Ahogy haladtunk végig a folyosón, utánfutóink benéztek minden rozspapír mögé és Eliana-sama is velük tartott, én inkább a folyosón maradtam, nem szerettem volna kutakodni. Amúgy is, ha ilyen közel rejtőzne el a boszorkány, akkor nem lenne semmi kihívás a megkeresésében, biztosan nem itt van a közelben.
Ahogy behív a madárijesztő az egyik szobába és megkér, hogy törjem be az ajtó, meg is teszem és könnyebb volt, mint gondoltam. Az egész ajtó kijött a helyéről, lehet, hogy nem is volt zárva és csak a kilincset kellett volna elfordítani, így feleslegesen pazaroltam az erőmet.
- Megkérhette volna a törpét is, biztos neki is sikerült volna. - szóltam a madárijesztőnek, hogy ilyen egyszerű dolgokra máskor ne engem használjon. Az ajtó mögött nem keltette fel a figyelmemet továbbra se semmi, így ha Eliana-sama nem tartott rá igényt, hogy cipeljem a vállamon, akkor megint a folyosón sétálgattam és nézelődtem.
Elég sokáig tartott, mire rájöttek, hogy nincs itt semmi, ami a boszorkányhoz vezet, bár egyesek találtak maguknak fegyvert és nagyon vidáman hadonásztak vele. Én már az elején is gondoltam, hogy az emeletre kell mennünk és itt csak vesztegetjük az időnket. Talán jobban kellett volna ragaszkodnom, hogy az emeletre menjünk a földszint átnézése helyett, vagy akár előre is mehettem volna, de Eliana-samát nem akartam hátrahagyni.
Mivel sokat voltam a folyosón, így figyeltem, hogy merre mennek a padlásra tartók, így nem okozott gondot, hogy a lépcsőt megtaláljam és az emelet felé vegyük az irányt. Reménykedtem benne, hogy itt már kevesebb szoba lesz, hogy ne kelljen sok helységet átfésülni.

8
Lezárt küldetések / Re:A Boszorkány Éjjele
« Dátum: 2016. Nov. 05, 22:34:53 »
Próbálkozásom ezúttal sem járt sikerrel, így egy kicsit letört voltam és már feleslegesnek éreztem a további próbálkozást, ha az eddigiek sem voltak sikeresek. Pedig olyan jó érzésem volt ezzel kapcsolatban és még sem történt semmi kísérletezésemkor.
Végül elindultunk a többiek után, mivel az ajtón kilépve nem találkoztunk elágazással, így egy ideig még követnünk kellett őket, de megtartottam az elől haladók mögött a tisztes távolságot. Hallani viszont, így is hallottam, amit beszélnek, és amikor a padlást említették, arra gondoltam, hogy mi is mehetnénk arra, csak nem a ház legtetejére.
- Mi lenne, ha az első emeleten kezdenénk a nézelődést? - tettem fel kérdésemet Eliana-samának és ha helyeselt, akkor neki is indulhatunk a mutatott úton. Ekkor azonban hátulról a madárijesztő előre szólt, segítséget kérve. Eliana-samára figyeltem, és ha rábólintott, csak akkor indultam meg az irányába és nyújtottam neki segítő kezet.
Egy ajtót akart áttörni, ami nem lehet olyan nagy gond, ha nekem nem is sikerül, akkor Eliana-sama pora biztos sikeresen kinyitja az ajtót. Megkértem Eliana-samát, hogy egy kicsit szálljon el a vállamról, amíg megpróbálom áttörni az ajtó a testemmel, nehogy közben véletlenül megsérüljön.
Ha sikerült az ajtó kinyitása és Eliana-sama is meg akarja nézni, hogy mi van bent, akkor mi is bemegyünk, ha viszont nem kíváncsi rá, haladunk tovább a folyosón. Én legszívesebben mennék az emeletre és mivel nincs támpontunk, merre is kell keresnünk, ezért az első szembejövő szobába néznék be. Általában az első megérzések szoktak a legjobbak lenne, ezért e szerint szeretnék cselekedni, de ha Eliana-samának más tervei vannak, neki engedelmeskedek.

9
Lezárt küldetések / Re:A Boszorkány Éjjele
« Dátum: 2016. Nov. 03, 21:18:00 »
Sajnos nem tudtam kinevetni patás barátunkat, mert sikeresen elhessegette a rászórt port, így a padló szakadt be. Talán még sem olyan szerencsétlen, mint amilyennek elsőre tűnt, vagyis nem csak a szája nagy, van is mögötte ész. Eliana-sama pora is hatásos lehet, ha jól használják, legalább ezt is megtudtuk. Így ha egy zárt ajtóval találjuk szembe magunkat, magunkat, majd jól berobbantjuk.
Nekem viszont nem történt semmi, amikor megpróbáltam egy Cerot ellőni. Jobban átgondolva talán, ha olyan technikával próbálkoznék, ami jobban illik ehhez az alakhoz, akkor az talán sikerülne. Miután biztonságosan a fejemre helyeztem Eliana-samát, kísérletet tettem az Erizo nevezetű hierro technikával, ahol apró tüskék keletkeznek a hierromon, hogy megsértsék a támadó ellenfelet, amíg nem mozdulok meg. Ehhez az alakhoz talán ez a technikám illik a legjobbam, így reménykedek benne, hogy ez sikerülni fog. Amint megvoltam a technika próbálgatással, visszahelyeztem Eliana-samát a vállamra.
Úgy tűnik már nem volt időnk kisurranni, mert mindenki más is indulni készült. Bár legtöbben a hozzávalókat akarták megkeresni, hozzánk hasonlóan azért voltak olyanok is, akik ebben nem voltak érdekeltek. Oda is jött hozzánk egy madárijesztő és egy zombi, az utóbbi pedig elég idegesítő volt, ahogy folyton a másikat nyaggatta. Eliana-samára hagytam a döntést, ahogy mindig is és ő belegyezett, így nem volt más választásom, mint elfogadni döntését.
- Ha az útban leszel, felrúglak, Törpe. - szóltam oda a kisebbnek, majd megpöcköltem a homlokát és elindultam az ajtó felé. Értelemszerűen, ha volt elágazás a folyosón, akkor nem arra mentem, amerre a macska vezette a csapatot, hanem egy másik irányba.

10
Lezárt küldetések / Re:A Boszorkány Éjjele
« Dátum: 2016. Nov. 02, 21:50:13 »
Különösen örültem neki, hogy Eliana-sama megfogadta a tanácsomat és beporozta a kékséget. Figyelemmel is követtem, hogy most mi fog vele történni, eléggé kíváncsi vagyok rá. Jót nevetnék rajta, ha felrobbanna, vagy valami vicces dolog történne vele. Lenne jó pár ötletem, hogy mi is történjen vele, de inkább visszafogom magamat.
A macskának sikerült ismét fontos dolgokat mondania az "igazi" úrnőjéről, bár ez is lehet csak elterelés, hogy ne keveredjen a Momo nevezető gyanúba. Emellett pedig valami gyűjtögetésről is beszélt, amihez nem sok kedvem volt, és ahogy hallom Eliana-samának sem.
- Valószínűleg. - válaszoltam neki, bár lehet, hogy költői kérdés volt, mert szinte egyértelmű volt rá a válasz. Ettől függetlenül azért nem rettentem vissza a válaszadástól.
- Rendben. - egyetértettem a különválással, de épp ekkor hallottam meg, hogy a tökfejű is épp ezt javasolja. Talán jobb lenne minél előbb lépni, ha le akarunk válni a csoportosulástól.
Mivel többen is varázsolgattak a társaságból én is meg akartam próbálni, hogy mi történik, ha egy cerot akarok ellőni. Az ajtóval szembe lévő falra céloztam, aminek közelében lehetőleg nincs senki. Ha sikerül valamit elérnem ezzel, valószínűleg ránk fognak figyelni, hogy mit művelünk, és amikor leveszik rólunk a figyelmüket, ott lesz a lehetőségünk, hogy elinduljunk.
- Induljunk? - kérdeztem Eliana-samát halkan, hogy mások ne hallják meg. Bár lehet, hogy jobb lenne egy kis útbaigazítás a macskától, ugyan csak egy ajtó vezet ki, másik oldalon lehet, hogy kétfelé ágazik. Ha pedig a rossz irányt választjuk, lehet, hogy nem találjuk meg, akit keresünk és részt kell vennünk a kincskeresésben.

11
Lezárt küldetések / Re:A Boszorkány Éjjele
« Dátum: 2016. Nov. 02, 11:26:34 »
Eliana-samának intézett kérdésemre pont olyan választ kaptam, mint amire számítottam. Bár az talán előrelépés, hogy felmerült benne az általam említett lehetőség, aminek az ellenkezőjéről továbbra sem sikerült meggyőznie. Az nem jelent semmit, hogy nem olyan volt a hang, amit azelőtt hallottunk, mielőtt ide kerültünk, mint az övé, biztosan el tudja változtatni a hangját, vagy lehet, hogy van egy cinkosa és az ő hangja volt az.
- Én legalább nem vagyok kék és patás. - nem tetszett a kékség beszólása és hogy megbökött, ezért próbáltam visszaszólni, de legszívesebben felszúrtam volna a szarvaimmal, ha nem megy arrébb. Ugyan szarvaimat nem tudtam így kipróbálni, helyette megelégedtem a szárnyaimmal. Eliana-sama biztonságban volt a fejemen, így gond nélkül megcsapdostam a szárnyaimat, amivel sikerült is eltávolodnom a földtől. Mikor erről meggyőződtem, vissza is tértem a padlóra.
A macska mondandója csak tovább erősítette a feltételezésemet, hogy a boszorkány a tettes. Miért lenne ez a macska egy teljesen idegennek a társa? Teljesen logikátlan. Csak egyre gyanúsabb és gyanúsabb lesz nekem, elég nehezen győznek meg majd az ellenkezőjéről.
- Eliana-sama nem akarja kipróbálni a zsákjában lévő port a kék patáson? - kérdeztem meg az espadámat, hiszen első próbálkozásával magára szórta a port, de látszólag nem történt semmi, lehet, hogy csak másra szórva fejti ki hatását. Jó lenne tudni, hogy mikre vagyunk képesek, mivel tudjuk megvédeni magunkat. És ki lehetne jobb áldozat, mint kedves "barátunk", biztos örülne neki, hogy segítségünkre lehet, de ha nem az sem baj. A továbbiakról nem én döntök, ha Eliana-sama azt mondja, hogy megyünk, akkor elindulok.

12
Lezárt küldetések / Re:A Boszorkány Éjjele
« Dátum: 2016. Nov. 01, 21:30:25 »
Továbbra is gyanúsnak tartom a Momonak nevezetűt, nem bízok benne, még ha Eliana-sama nem is tartja veszélyesnek. Nem tervezem szem elől téveszteni, inkább tévedjek, minthogy valóban veszélyes legyen.
- Biztos, hogy nem ő felelős azért, hogy ilyenek vagyunk? - kérdeztem meg halkan Eliana-samát, ha már találkozott is vele korábban és akkor is összement, akkor ez nem lehet véletlen. Lehet, hogy csak megjátssza a mostani viselkedését, hogy ne gondolja senki, hogy ő a tettes. Kevesen gondolnák, hogy ilyen közel van hozzánk, aki ezért az egészért felelős.
Eliana-sama össze akart fogni a többiekkel, akiket ismer, de jelenlegi alakjában csak lenézték, ami egyáltalán nem tetszett nekem. Szerintem nincs is rájuk szükségünk, egyedül is megoldjuk a visszaváltozást.
- Eliana-samát nem bántja senki, amíg itt vagyok. - álltam a kék srác elé, és ha nem hátrál, akkor megismerkedhet az új szarvaimmal. Bizonyára el tudna repülni Eliana-sama is a fenyegetések elől, de nem lesz rá szüksége, ha én megvédem. Ő is mindig aggódik az épségem miatt, most viszonozhatom neki.
A megjelenő macskával nem különösen foglalkozom, úgyis mindenki meg akarja nézni, ezért már nem szükséges nekünk is odamenni. Nem úgy néz ki, mintha Eliana-sama is oda akarna menni, ezért ott maradok, ahol eddig, amíg nem mondd mást.
Talán itt az ideje, hogy kipróbáljam szárnyaimat, elég kövesnek néznek ki, meg kell néznem, hogy alkalmasak-e valamire, vagy csak dísznek vannak rajtam. Eliana-samára azért figyelek, nehogy egy-egy szárnycsapással keletkezett szellő elrepítse valahova. Mással viszont nem nagyon foglalkozom, ha rossz helyen volt valaki, akkor az az ő hibája, nem az enyém.

13
Lezárt küldetések / Re:A Boszorkány Éjjele
« Dátum: 2016. Nov. 01, 09:24:20 »
Az éjszaka úgy döntöttem, hogy követem Eliana-samát az Emberek Világába, bár nem jelentettem be neki ezt a szándékomat. Ettől függetlenül fracciónként kötelességem megvédeni a rá leselkedő veszélyektől, ami az erőmből telik. Ahogy követem, egyszer csak letér az eddigi útjáról és másfelé indul el hirtelen, mintha valamire felfigyelt volna. Ezután édeskés illatot szimatolok meg a levegőben, amit nem tudok teljesen beazonosítani, de kedvemre való volt. Emellé egy női hang is megüti a fülemet, de nem Eliana-samáé volt, nem tudom kihez társítani, de nagyon hívogató volt. Csak találgatni tudok, de valószínűleg Eliana-samával is hasonló történhetett, bár már nem tudtam tovább figyelni, mert elvesztem az eszméletemet.
Egy idegen helyen ébredtem és mintha nem lettem volna teljesen önmagam. Ugyan sötét volt, azért feltűnt, hogy olyan volt a bőröm, mintha a hierrom fizikai alakot öltött volna. Más furcsaság is volt rajtam, ahogy megtapogattam a homlokomat, azon két szarv volt fellelhető, hátamon pedig a resurreciónomhoz hasonló szárny, csak éppen olyan volt, mintha kőből lenne. Kardomat nem találtam sehol és Pesquisa technikám sem működött.
Egy ismerős hangra leszek figyelmes, ezért egyből a hang irányába sietek, hogy megtaláljam az összement espadámat egy boszorkány kezében. Nem hagyhattam, hogy valaki foglyul ejtse Eliana-samát, ezért megpróbáltam kikapni a karmaiból.
- Engedd el te banya! - adok hangot cselekedetemnek, ami nem alaptalan, hiszen Eliana-sama is azt mondta, hogy ő lehet az oka, hogy ilyen kicsi lett. Ezt pedig nem hagyhatom annyiban, még ha nincs is meg a korábbi erőm, valamit ebben a formában is tehetek, ha mást nem, puszta kézzel harcolok vele.

14
Küldetések / Re: ÁKD - Általános Küldetés Diskurzus
« Dátum: 2016. Okt. 30, 19:14:44 »
*Sütőtököt dobál a shinigamikra* :roll:

15
Hueco Mundo / Re:Hana Ichi Monme
« Dátum: 2016. Okt. 26, 20:55:49 »
Bizonytalanságom utáni határozott kérdésemre csak egy kis nevetést kaptam, semmi további választ. Ebből csak arra tudtam következtetni, hogy tévedtem és ő nem is az itteni espada. Ha az lenne, akkor nem nevetett volna a feltételezésen, hogy ő az itteni espada, hanem egyből helyeselt volna, hogy valóban ő az. De ha nem az, akkor vajon ki? Csak nem ő is olyan lenne, mint én? Csak azért van itt, mert jelenleg senki tulajdonában sincs és így bármit tehet-vehet ebben a toronyban? Inkább hajlok efelé, mint eredeti elképzelésem felé, már sokkal logikusabbnak tűnik.
Ahogy közelebb jött, továbbra sem szólt semmit, csak bólintott, mintha a kérdésemre válaszolna, majd meghajol előttem. Csak értetlenül néztem oldalra döntöttem a fejemet, nem értettem, hogy mi folyik itt. Talán nem tud beszélni és ezért válaszolt bólintással és nem mondott semmit egyből a kérdésemre. De korábban valaki megszólalt, talán még lenne rajtunk kívül valaki itt? Talán az igazi espada? Valamiért biztos rejtőzik, csak azt nem tudom, hogy miért.
- Jól értettem, hogy a kérdésemre bólintott? - jobbnak láttam inkább rákérdezni, minthogy félreértsem a helyzetet, mert akár a köszönésének része is lehet a biccentés. És ezzel a kérdéssel még egy kis időt is nyertem, hogy kitaláljam, hogy meneküljek meg, ebből a szituációból.
- Ha ez a helyzet, akkor nem is zavarom tovább. - mondtam, mert jobb ötlet nem jutott az eszembe, én is meghajoltam, majd megpróbáltam távozni. Le kell mondanom a tervemről, nincs más választásom. Nem örülhet neki, hogy valaki behatolt a területére, ezért éber maradok távozás közben is, ha rám akarna támadni.

Oldalak: [1] 2 3 4