Üzenetek megjelenítése

Ez a szekció lehetővé teszi a felhasználó által írt összes hozzászólás megtekintését. Vedd figyelembe, hogy csak azokba a fórumokba írt hozzászólásokat látod, amelyekhez hozzáférésed van.


Üzenetek - Miwa Kyoko

Oldalak: [1] 2 3 ... 6
1
Lezárt küldetések / Re:Sakura bűvöletében
« Dátum: 2016. Aug. 22, 23:57:14 »
A bemutatkozós rész gyorsan lezajlott, többnyire csak a keresztneveket jegyeztem meg,meg az arcokat próbáltam hozzájuk párosítani. Egyedül Harukival nem volt gond, lévén őt már az első napomon megismerhettem az osztaggyűlésen. Aztán elindultunk. Út közben Nara Taichou mindkét új leányzót megkörnyékezte csak annyira, hogy pár szót halljon róluk saját maga is. Na meg az újoncoknak az adja a legnagyobb biztonságérzetet az új környezetben, ha a kapitányuk érdeklődést mutat, meg sok más egyébről biztosítja őket. Aztán jönnek csak a magamfajta tisztek, hogy otthonnak érezhessék az osztagunkat a friss tagok. Tehát én majd csak később szerepelek 8)
Mindezek után nem gondoltam, hogy én is sarokba leszek szorítva kérdésekkel, de látom, semmi nem kerüli el Nara Taichou figyelmét. Nem vacilálok sokat, mert tudom, ha meg próbálom eltusolni, vagy csak egy kicsit halogatni a témát azzal megüthetem a bokámat. Természetesen a dolog máshogy ugyanolyan fontos, mint a jelenlegi küldetésünk. Ott nem az osztagtársaim életéről van szó, hanem az osztagunk egyik bevételforrásáról, valamint a megbízhatóságunkról, hogy márpedig időben adjuk le a híreket a magazinunkban.
- Elég lesz a Kyoko is, Taichou! Nos, izé... - Kezdek bele, mert akármennyire is döntöttem el ám, hogy elmondom, miért kerestem őt, a mondatot értelmesen összerakni nem sikerült előre. - Tudja Taichou, hogy a Seireitei Newsnál vagyok mostanában. - Nézek rá, talán ebből már kitalálhatta. - A szerkesztőségnek ma volt a határideje, hogy a mintapéldányt leadják. Az volt nálam. Ott hagytam Momo irodájában, mert úgy láttam, Taichou túl elfoglalt. Úgy látszik igazam volt, bár nem biztos hogy jó döntést hoztam, viszont elhagyni nem szerettem volna. - Nincs mit szépíteni, vállaltam a felelősséget, hogy Momohoz kerüljön az újság, a kapitány bácsi helyett. - Remélem ez az egész megoldódik hamar, és akkor még időben átnézheti. - Nem csak emiatt remélem, hogy gyorsan végzünk, hanem a többiek miatt is, akiknek nyoma veszett.
Akárhogy is reagál aztán Taichou erre a kis melodrámára részemről, megérkeztünk. Így aztán ha nagyon is haragszik, azt nem fogja elkezdeni levezetni rajtam, pláne nem mindenki szeme láttára. Ha pedig nem akkor fellélegezhetek egy kicsit.
Próbáltam kizárni az aggodalmat, ami sugárzott az újoncainkból, nem hiányzik, hogy rettegjek bármitől is. Addig hozok jó döntést, amíg hideg fejjel minden információt összeszedek, amúgy biztos fejjel mennék a falnak. Karom libabőrös, pedig nincsen hideg egyáltalán, sőt. Ideges vagyok, ennek ellenére sikerül lenyugodnom.
- Mielőtt nekilátnánk információt gyűjteni, nekem azért lenne még kérdésem, úgy Taichouhoz, mint Yoshikazu-kunhoz. - Kezdek bele, mert kérdésem akad bőven, és előbb az illetékesektől szeretném megérdeklődni, minthogy a szelektív figyelemmel rendelkező helyi lélekpopulációt faggassam. - Kerültek a lelkek regisztrációra a körzetben, vagy a többi körzetből érkeztek? - Ezt azért kérdezem, mert ha kimondottan csoportosan ide kerülnek a megtisztitásukat követően, akkor lehet valami a helyben, ami manipulálja a lelkek harmonikus elosztását a körzetek között. Vagy lehet arról is szó, hogy turisztikai hullám indult meg a körzetbe, talán tudat alatt. - Mennyire gyakori a sakura virágzásáról híres körzetben az, hogy nem idényben virágzik a fő látványosság? - Ha ennyire ekörül forog a helyiek élete, akkor minden bizonnyal az abnormalitások feltűnőbbek, ezen nincs mit szépíteni. Apropó abnormalitás… Taichou megfordul, visszasétál. Nekem is feltűnt valami, mintha hirtelen víz alá kerültem volna egyetlen pillanatra, pontosan ott, ahol megállt Taichou. Csak hogy én félvállról vettem, pedig nem lett volna szabad. Átkozom is érte magamat >-<
- Erőtér? - Elgondolkodtató, hogy egy erőtér, hogy engedhet minket be ennyire könnyen, persze erre az a válasz a legalkalmasabb, amit Taichou találgatott, miszerint bent ragadtak a társaink. - Tehát ez egy olyan erőtér, ami fogságba akar ejteni minket? - Taichout nézve kibukik belőlem az egyértelmű. - Vagy már meg is tette?
- Ishimaru-kun túl sok könyvet olvas.- Állapítom meg, miután végighallgattam a megannyi összeesküvés elméletet, amit Akira az idő töredék része alatt képes volt kitalálni. A szemeibe nézve jelentem ki a nyílvánvalót, hogy ettől megijed-e vagy sem, őszintén hidegen hagy, mert a beszélgetést ő irányította erre a témára. - Már benne vagyunk. - Egy pillanat fagyos komolyság után reflexszerűen elkacagom magam. - De az is megeshet - imitálom, ahogy letörlöm a könnyemet a szemem sarkából. - Hogy csak nagggyon becsiccsentettek, akik bejöttek. Biztos van itt valami erős kidou mester, aki azt szeretné, ha jól menne a helyiek sora. - Hát hogyne, ebből jó bevétel származhat, pláne ha pánik nem tör ki, s mint a mellékelt ábra mutatja, arról szó sincs. - Komolyra fordítva a szót, Ishimaru-kun, ne bocsátkozzon fölösleges találgatásokba. Ha bármi gond van, akkor ha mi nem is, de Nara Taichou észre fogja venni. Nála jobb erősítést nem is remélhetne az eltűnt csapat, de mi sem, ha neadj isten eltűnünk. Relax. - Elfordulok tőle, a többiek felé. - Ayumival értek egyet. - Jelentem ki, ahogy a zsebemből előkapom a jegyzetfüzetemet, és az apró tollamat. - Kollektíven menjünk, vagy váljunk kétfelé? - Direkt nem ajánlok többet annál, az nem lenne egészséges. A kicsi szívem Q.Q
- Az időmanipuláció se rossz amúgy. - Nem akartam egyértelműen kijelenteni, hogy mindenki más okosabb Akiránál, de valahol ezt gondolom. A lányok visznek mindent 8) - De hogy őszinte legyek, lehet régóta kísérleteznek már a fával, és mostanra érték el azt, hogy hosszabb ideig virágzik. Viszont a pollentől jobb lenne, ha egyelőre védenénk magunkat… Ötlet, hogy honnan szerezzünk gyorsan kendőt? Kérdezem, ahogy egyre beljebb megyünk a körzet belsejébe. Nem adok neki hangot, de meglep, ahogy hirtelen a semmiből emberek kezdenek megjelenni, és még mennyien!


2
Lezárt küldetések / Re:Sakura bűvöletében
« Dátum: 2016. Aug. 11, 18:31:57 »
- AHH végre kész! - Dől ki Sugane a székében a monitora előtt, miután befejezte az utolsó simításokat is a Seireitei News következő számán. Sugane a dizájnerünk, az egyik. 
- Sugi-chan! Gyorsan küldd el nyomtatni! - Kap felé az egyik szerkesztő, akit lassan egy órája halottnak nyílvánítottunk, miután bepötyögte az utolsó betűket is. Úgy tűnt elszállt belőle minden élet, egészen addig, nos amíg Sugane be nem fejezte a dizájnt. Akkor életre kelt, és úgy tépte ki a kanült, amelyen keresztül vénásan adagoltuk neki a kávét, mintha nem élettelenül feküdt volna másodpercekkel korábban. 
Sugi megnyomja az entert, és a hatalmas ódivatú nyomtató megkezdi az első mintapéldány nyomtatását.
Én magam igazából a szurkolótáborba tartozom még egyelőre. Taichounak felvetettem, hogy szeretnék segíteni a magazin szerkesztésében, viszont ez nagyobb feladat lett, mint amilyennek tűnt. A múlt hónapot azzal töltöttem, hogy a hadnagyok és kapitányok cikkjei után kajtattam, az utóbbi egy hetet pedig azzal, hogy próbáltam életben tartani a szerkesztőket, dizájnereket, riportereinket, akik még az utolsó pillanatokban is próbálták összehozni a tökéletes híreket. Kemény munka, és mi lesz akkor, ha rám is rám tudnak végre osztani valami érdemi feladatot.
Most viszont, csak az örömükben tudtam osztozni. A mintapéldányt nem kötötték még be, viszont már a kész állapotra hajtogatták, s aztán úgy csomagolták be, hogy az én kezembe nyomják.
- Kyoko. Rajtad a világ szeme! – A szemébe néztem a shinigaminak, aki olyan fáradtnak tűnt az elmúlt hét virrasztását követően, mint akit egy madzagon Hueco Mundoba lógattak. – Juttasd el ezt Nara Taichounak! – Örömkönnyek csillantak élettelen tekintetén, s alig hogy a kezembe került a csomag, a kanapéra ájult. Gyorsan rákötötték a kávét vénásan, de én akkor már fordultam is kifelé a helyiségből.

A legnagyobb szerencsém az, hogy a Taichout nem kell keresni. Mintha érezné, hogy mikor van rá szükség, olyankor bukkan fel. Mindig mindenre van egyébként valami magyarázat, hogy mit miért tesz. Biztos van most is, és nem az, hogy kiolvasta a gondolataimat a távolból, hogy én éppen kétségbeesetten sétálok végig ezzel az iszonyatosan fontos csomaggal az osztag utcáin, tévelyegve támolyogva. Nem is tudom hirtelen hogyan kezdjem el mondani, mit is hoztam neki, azonban alkalmam sincs igazán rá, mert közli hogy öt perc múlva legyek az osztagépület előtt.
~ Siet valamerre, szerintem most nem alkalmas ezzel zargatni…~ Jegyzi meg Nijimeka, megtörve a csendet, ami egy pillanatra ránk telepedett, ahogy Taichou hűlt helyét bámultuk.
~ Igazad lehet ~ Húzom el a számat, mert eszembe jut egy lehetőség, hiszen a Kapitány úrnak a leadási határidőnk a megjelenés ellőtt van bőven néhány nappal, ha holnapig megkapja, akkor semmi gond nincsen... ~ Akkor mi legyen? Adjuk oda Momonak? ~
~ Ühüm. Az a legbiztosabb, Kyoko. Aztán ha úgy gondolja, majd ő átadja a kapitányotoknak. ~
Nem túl sokkal később, az osztagépület belsejében Nijimeka osztogatja nekem az utasításokat, mint valami GPS, hogy merre keressem Momo irodáját. Ő nem volt bent, így rövid tanakodás után otthagytam a csomagot a székén, hogy azért másoknak ne tűnjön fel, meg küldtem neki egy pokollepkét, röviden tömören a helyzetről. Aztán azzal a lendülettel kifordultam az irodából, és a folyosó ablakából kihuppantam. Reményeim szerint a Taichouhoz és társaságához igen közel. Abban is bízom, hogy nem én vagyok az, aki utoljára érkezett, bár nem lepne meg.
Pislogtam a csapat összetételén. Csupa új arc, friss husi. Mivel érződik az eset hivatalossága, nem állok le csivitelni az összegyűltekkel, egyszerűen kollektíven biccentek feléjük, majdhogy meghajolok köszönésképp.
- A nevem Miwa Kyoko. – Felemelem a tekintetem, gyorsan végigmérek mindenkit. Egy hosszú hajú fiú, akinek talán tudom a nevét is, mert Momo már mesélt róla korábban, Ishimaru Akira. Ő egy rövid ideje már tagja az osztagnak, míg a másik két lányról még csak szóbeszédet sem hallottam, az pedig nagy szó, ugyanis a hozzájuk hasonló csinos tiszteket előszeretettel emlegetik még a mi szerény, félénk fiókáink is. Ezzel azt akarom mondani, hogy valószínű annyira újak, hogy nem volt alkalmuk a fiúknak szemet vetni rájuk… ezidáig, elnézve Ishimaru-kunt. Nem tudom melyiküket sajnáljam jobban. Ishimaru-kunt amiért az ösztönei hülyét csinálnak belőle, vagy a lányokat, mert feltehetőleg nem veszik észre, hogy egy báránynak öltözött farkas áll előttük. Még szerencse, hogy a taichouból ha nem is vesztek ki ezen ösztönök, legalább megtanulta azokat irányítani, avagy több benne a kapitány-ösztön, mint a férfi… olyan, mint az osztag anyukája-khm-apukája!
~ Kyoko! >.> ~ Idegborzongatóan bunkó gondolataimból visszazökkenve a szituációba, éppen elkapom, ahogy Taichou röviden ismerteti az eseményeket, amelyeknek hála most elindulunk az emlegetett körzetbe.
- Eltűnt a csapat, amelyik elindult? – Kérdeztem szinte a levegőbe, kissé döbbenten. Talán csak szétváltak… de olyankor szoktak a rossz dolgok történni… >_<”
Indulást követően megpróbálok nem messze kerülni az új osztagtársaimtól, már csak azért sem, nehogy szem elől tévesszem őket, és ne érkezzenek meg, sőt, ezzel a lendülettel beálltam leghátulra. Nem számítok ugyan túlzottan veterán kilencedik osztagosnak, viszont csak én vagyok a senpai, vagy mi a csudi, ha valaki hátulról támadna, hát kutya kötelességem lenne kivédeni.
Tizenegyeskével találkoztunk aztán Rukongaiban, aki pár szót váltott Taichouval, még mielőtt bemutathatta volna nekünk a helyszínt, legalábbis belekezdett, mert minden amit mondhatott volna, útközben elhangzott.
- Ez egy turista körzet lenne? – Érdeklődöm meg, bár soha nem jártam itt, pusztán Rukongai nem teljesen létező gazdaságáról tanultak között hallottam róla, hogy ilyen létezik. Nagyon is hasonlít az emberek világában töltött éveim során meglátogatott üdülőhelyekre, például Kiotóra.
Érdekes, hogy egy ennyire veszélytelen körzetben nyoma veszhet néhány igen képzett shinigminak. Érdekes és egyben frusztráló, mert a tény, hogy a populáció megkétszereződött, magában nem rejteget veszélyt, a kérdés, hogy ki vagy mi áll mögötte, akinek nem érdeke, hogy egy semleges jelentéssel visszatérjenek az osztagtársaink. Már ha tényleg nem találtak semmit, ha pedig találtak, akkor belenyúltak a méhkaptárba…

3
Lélektovábbképző Akadémia / Re:Gyakorlóterep
« Dátum: 2016. Jún. 30, 21:36:53 »
Taichou kidou óráján

Nem volt szükség arra, hogy hátraugorjak, de ezt már csak akkor láttam, mikor a klónra néztem, aki a földön feküdt, majd hamarosan eltűnt. Még magam is meglepődtem, mivel az érintést nem éreztem. Nem ért ellenállást a kezem a gömbbel, legalábbis nem érzékeltem a tenyeremmel. Egyáltalán nem voltam biztos abban, hogy ez én voltam, s abban sem, hogy meg tudnám-e ismételni.
~ Nőni kezdett a gömb. ~ Adta meg a keresett választ a lélekölőm szelleme. Végig figyelemmel követte a küzdelmet, pusztán nem szólt közbe. Ez nem az ő terepe volt, tudta nagyon jól, s tényleg csak ennyit érzékelt ő maga. Ennyit tudott elmagyarázni nekem. 
Arra tudok csak gondolni, hogy hirtelen elveszítettem felette a kontrollomat, és megnőtt a mérete, majd robbanás helyett egy egyszerű, irányított lökéshullámot hozott létre. Más ésszerű magyarázat most nem jut az eszembe, és akármennyire szeretném megkérdezni Nara Taichoutól, hogy idejött gratulálni és megdicsérni, valahogy már nem úgy vitt volna rá a lélek. Egy kicsit fürdőzök még a dicséret áradatban, s a többiek elképedt reakcióiban. Nem rontom el azzal, hogy magyarázatot kérek arra, ami történt. Talán majd legközelebb négy szem között. 
- Köszönöm Taichou. - Köszöntem meg az erőfeszítéstől kipirulva, kicsit szaporábban véve a levegőt. Rövid időn belül azonban ez is megszűnt, és végre normális légzés mellett tudtam beszélni. - A klón... Nara taichou klónja, azt ajánlotta, hogy ha eltalálom egyszer …- Nem tudom, jól fogalmazom-e meg, vagy nem tűnik követelőzésnek Nara taichounak. -, akkor ugyan nem ezt, de egy másik technikát megtanít. Mármint, hogy segítene elsajátítani. - Vártam, hogy valamit válaszoljon Nara taichou, aztán esett le, hogy nem volt egyértelmű, amit mondtam. - Akarom mondani, hogy úgy értette, majd Taichou segít benne. - Ez így kimondva kicsit furán hangzott, mert ha tényleg nem osztoztak közös tudaton a valódi meg a klón Taichouk, akkor a klón magától ajánlgatott. Most pedig türelmetlenül, és kissé zavartan várom, hogy Taichou mit szól mindehhez. Remélem nem lesz ellenére >.<
~ És O_O és! És beleegyezett! *-* ~ Hirtelen örömtáncot tudtam volna járni, de azért mégiscsak kontrollálnom kell magam, ha a kidouimat már nem úgy sikerül. 
- Uhh köszönöm! Természetesen! - Ahogy Nara Taichou eltávolodik tőlem, én leülök a földre, és gondolj-gondoljt játszok. Méghozzá azért, mert amennyire szerettem volna egy új kidout elsajátítani, annyira nincsen ötletem, hogy mire is volna szükségem. Persze ez a klónosdi jó, de Taichou klónja elhintette, hogy ehhez nem vagyok még elég fejlett, és valóban nem. Tehát ez ki van zárva. Valami hasonló jó volna, de mintha olvastam volna valami ilyet. Csak a neve nem jut eszembe. Meg amúgy, mintha az egyik Hakuda gyakorlaton valaki használta volna... Ott volt, közben mégsem, ami csak akkor derült ki, amikor a tanár kérdezett tőle. Mert ugye hangja nem volt, csak képi illúzió volt. Közvetlen ezután kerestem meg egy tekercsben... AHJJ 
Közben a Kapitány úr visszaért hozzám, és várta a technikát, amit szeretnék. Szeretném, csak pontosan nem tudom megnevezni. ~ Barkóbázzunk akkor ~ Sóhajtok, mielőtt belekezdenék.
- Végülis igen, választottam. - Felelem neki. - Egy olyat szeretnék, ami nem klón, hanem lényegében egy illúzió kidou. Nem jut eszembe a neve, de olyan, hogy a tulajt elfedi, és máshol létrehoz egy hasonmást, ami valójában csak a látást csapja be. Az talán menne. - Feltételezem, ha az egyik évfolyamtársam kivitelezni tudta. 
- Igen! Az! - És tényleg, mostmár emlékszem. Mivel 29-es számmal rendelkezik, ez valószínű gond nélkül menni fog. Legalábbis mennie kell. 
Az órának egyébként közben vége lett, talán még akkor, mikor Nara taichou körbejárt, még mikor én a gondolataim sűrű erdejében bóklásztam. Ezt onnan veszem, hogy már nincs itt egy lélek sem rajtunk kívül. 
Figyelmemet teljesen lekötötte az idézés, mint tudni illik a kidouk nem mennek anélkül, így azt muszáj volt hallás után megjegyeznem. Fogjuk rá hellyel közzel sikerült, de ha rosszul emlékszem, nem fog sikerülni a démonmágia, akkor meg Nara Taichou kijavít majd. Mivel az idézést követően Nara Taichou ténylegesen aktiválta a technikát, így egyik pillanatról a másikra az egyik oldalamról, a másik oldalamra került. A külsején csepp különbség nem volt észrevehető. Ha az ember számít arra, hogy illúzióval áll szemben, akkor feltűnhet, hogy nem ugyanúgy érezhető belőle a személy lélekenergiája. Illetve egy kérdésbe kerül csupán, hogy kiderüljön tényleg igazi-e, aki előttünk áll.
- Én bizony nem látom. - Szálltam be a meglehetősen furcsa viccelődésbe.
Igen. Látom, hogy mi a feladatom. Tehát neki is kezdek. Bizonytalanul és lassan mondom vissza az idézést, amire emlékszem. Remélem, hogy nem vétettem hibát közben, bár az lehetett akármekkora. Egy szóvégi rag is akár.
- Hmm... - Bámulok Nara Taichoura, és érzem, hogy rám néz, nem pedig át rajtam. - Ugye, nem sikerült? - Minden bizonnyal az idézésben volt a hiba, éppen ezért elszaladok a falmellé helyezett táskám irányába a füzetemért, hogy most belefirkantva ne vétsek ismét hibát. 
Másodjára már valamivel jobban sikerül, igaz én még mindig látható vagyok, de megjelent már egy alak, ami rövidesen tényleg úgy néz ki, mint én. Időbe telt neki megformálódni.
- Vajon az a gond, hogy lassan mondom? És.. Én még mindig nem tűntem el. :'( 

4
Város / Re:Városi Könyvtár
« Dátum: 2016. Jún. 24, 14:31:14 »
Véletlen találkozó a Barack lánnyal :o


- Még nem hallottam erről :o – Hallgatom figyelmesen Momo meséjét a felvételi levélről. - De gondolj csak bele, mi lenne ha elégetnéd, de hónapokkal később jobb helyet sem tudnál elképzelni az osztagnál, amelybe beosztott? Ahogy hallom, te szereted a tizediket, akkor pedig az a papír igencsak értékesnek kell, hogy legyen számodra. Legalábbis, én biztos így éreznék, attól függetlenül, hogy elsőre mennyire lennék csalódott az eredményben. - Megpróbáltam a derűs oldalát nézni annak, hogy ilyesmódon nem megsemmisíthető az osztag értesítő. Egyébként pedig, ha megsemmisülne még mielőtt megnézhetem a tartalmát, annál nagyobb balszerencsét el se tudnék képzelni. Nem lenne bőr a pofámon megkeresni az Akadémián ilyen adminisztrációért felelős személyt, hogy ugyan adjon már másikat, vagy csak mondja meg, hogy mi állt benne. 
- Hát kíváncsi leszek ^.^ - Már arra, hogy ki lesz az a bizonyos kapitány, és hadnagy. Remélem cukik lesznek, és adnak térképet az osztaghoz. :3 – Persze, szívesen megyek majd veled, ha ezt vehetem meghívásnak. - Mosolygok Momora, és a cseresznyevirágzós ötletére. 
- Jó, jó, nem feltétlen innék egy olyanon :o Csak azért mégis máshogy oldódik fel az ember egy ilyen összejövetelen, mint ha csak úgy kiállítják egy reggeli gyűlés elején a tömeg elé, hogy mutatkozzon be. Vagy ami még rosszabb, csak úgy hirtelen bekerül az osztagba, és a felsővezetésen kívül senki nem tudja, hogy oda tartozik... Az milyen szomorú lenne már! Nem tudom melyik rosszabb egy fiatal lélek számára. - Vallom be aztán őszintén, ezalatt értve a hideg fogadtatás, és az ivászat lehetőségét. De tuti van gyerekpezsgő itt is, nem? - Mondjuk talán a tizenkettedik osztag van annyira józan, hogy náluk a buli ne legyen opció. - Kicsit el is szomorodok ezen, ha bejutnék oda, nem szeretnék magányos lenni sokáig.
- Az úgy mindjárt más! - Gondolom át, vajon mennyi ideje lehetett megszokni az új dolgokat itt maga körül. - Azt azért nem mondanám, hogy okos vagyok. De nagyon szeretnék az lenni! Jó volna, ha a fejlődésem nem attól függene, ki és hogyan tanít, hanem akár magamtól is. Ezután vetődtek fel az Akadémiai tapasztalataink, meg a tanárok. 
- Peersze. - Húztam el a számat. Tudom én is, hogy ennyi kell csak, aztán megszabadulunk egymástól a tanárral, azonban akkor is azt kívánom, venne inkább levegőnek, és ne csesztetne folyamatosan. Attól semmivel nem leszek jobb, még akkor sem, ha pedig szent meggyőződése, hogy igen. Még az, de nem lenne szabad ennyire éreztetnie a véleményét. Nem volna szabad azt éreznem, hogy lenéz. Az ilyen miért megy tanárnak egyáltalán? Lehetne simán privát oktató olyanok számára, akik megengedhetik maguknak, és komolyan is veszik!
A könyvekről egy időre mindketten megfeledkeztünk, olyannyira lekötött minket a beszélgetés, meg az információ csere. Én most mégis zavaromban a könyveket bámultam, amíg Momo próbálta kimagyarázni a dolgot. 
- Jaj, jaj, hogy csínytevés :o – Jutott el végül a tudatomig, hogy nem belső háborúzásról van szó, csak amolyan egymás cukkolásáról, ami nem lehet végzetes, meg nem okoz akkora károkat. - Valamiért arra gondoltam elsőnek, hogy az egyik épületeteket földdel tették egyenlővé... vagy kirobbantották az összes ablakot. Akkor tényleg nem úgy agresszívak, ahogy elképzeltem. - Nagy kő esett le a szívemről, hogy teljesen félreértettem a helyzetet, persze a könnyeimet, meg a korábbi hirtelen zaklatottságomat muszáj vagyok még leküzdeni, de így ezerszer könnyebnek látszik.
A gondolataimba annyira belefeledkeztem, alig hallottam meg Momo kérdését a zanpakutoumat illetően. 
- Logikus amúgy. - Reagálom a tűz és jég elem kizárására. - Nem, egyik sincs. Nem is tudom igazán, milyen "választási lehetőségeim" vannak. - Direkt mutogatom az idézőjelet, mikor a lehetőségeimről beszélek, mert nincsen egyébként. Régen eldőlt, hogy milyen a zanpakutoum, csak még senki nem tudja megmondani, hogy milyen is az az olyan. A kardszellemem azért, mert nem hallom, mások meg azért, mert ezt elsősorban a shinigaminak és lélekölőjének kell megbeszélni. - Valami olyat szeretnék, amit könnyű irányítani. - Lehet túl sokat kérek már ezzel is? :'D – Valami, ami sokoldalú, amivel könnyen tudok alkalmazkodni az éppen aktuális helyzethez. Nem azt mondom, hogy legyen olyan zanpakutou, amivel képes vagyok megfordítani egy küzdelem végkimenetelét, nem akarom, hogy ekkora nyomás meg elvárás nehezedjen rám. Talán valami olyan képesség jó volna, amit mindenki csak alábecsülni tud, de közben pedig trükkös volna. Van egyáltalán értelme annak, amit most mondok? - Simogattam végig a tarkómat kínos vigyorgás közepette.
- Egészségedre! ^_^ - Még mielőtt itt hagyom ezt a könyves polcot, odanyújtok egy zsebkendőt, amit gyorsan a yukatám rejtett zsebéből húztam elő, hogy felajánlhassam, ahogy visszafordultam, sikerült valami véletlen folytán orra esnem. A puffanás elég nagy zajt csapott, Momo is halálra rémült, pedig felesleges volt. Felültem törökülésbe, miközben egy címet olvasva oldalra fordítottam a fejemet. 
- Nem, kutya bajom.. Nézd csak! - Mutattam a könyvre, ami rengeteg másik alatt volt felhalmozva. Momo Ahelyett, hogy csak simán leguggolt volna mellém, teljesen le is feküdt, ami nagyon furának tónt, még szerencse, hogy az emeleten a közvetlen környékünkön senki sincsen. Nem lenne jó, ha röhögnének rajtunk :| 
- Rendi bendi! - Ahogy Momo mondta, ő emelni kezdte a többi könyvet, így az, ami nekünk kellett, már könnyebben megadta magát a húzásnak, közelebbről nézve a cím tényleg az lett, amire gondoltam, hogy lesz. Robbanóanyagok.
- Yey :3 A tied megvan! - Nyújtottam oda az addigra már felálló, magát éppen leporoló Momonak, aki a másik kezével engem húzott fel az ülőpozíciomból. 
Mielőtt bíztatni kezdtem volna, hogy már csak egy könyvet kell meglelnünk, amennyiben hajlandó maradni, megszólalt az utálatos banya hangja a hangosbemondóban, hogy mára bezár a városi könyvtár. Észre sem vettem, mennyire eltelt az idő azzal, hogy találtam magamnak egy ilyen jó beszélgetőpartnert.
- Ah! Nagyon feltartottalak! Sokkal hamarabb megtaláltad volna, ha nem tartalak szóval. >_< - Szabadkozom Momonak, ahogy a lépcsőn sétálunk lefelé. Odalenn a banya szigorú tekintettel néz ránk. Most oda kell mennünk kivenni a Momo könyvét Q_Q Pedig, mennyire nem akartam a nyanyával újból beszélni :/ Szerencsére nekem nem is kell, azt intézi Momo. 
 
Az épületből kilépve, szembesülve az éggel, ahogy vörösre vált a kék szín, kicsit rossz érzés most a búcsúzkodás, de csak nem tarthatom tovább fel Momot, még ki kell olvasnia azt a vastag könyvet is! 
- Nagyon örülök, hogy megismertelek! - Nyújtom neki a kezem egy kézfogásra mintegy búcsúzóul. - Még biztos összefutunk majd! - Kacsintok rá, majd megvárom, míg elindul amerre épp neki kell, csak hogy ne jöjjön rá, hogy én nem tudom, merre is induljak meg. Nem akartam lejáratni magam, mielőtt elbúcsúzok.


Köszönöm szépen a játékot! ^3^

5
9. osztag / Re:Társalgó, (alvó-), olvasó terem
« Dátum: 2016. Jún. 21, 01:49:42 »
9. osztag Nagygyűlés

- Áh így már mindjárt más! - Nyugszom meg mind Momo, és mind a vele egyetértő Nara taichou magyarázata hallatán. Igen, reális azért, hogy nem csak és kizárólag kidouban kimagasló teljesítménnyel rendelkező tagjai vannak az osztagnak, amin közben gyorsan végigfuttatom a szememet. Nara taichou elmondása alapján ez egy újítás, tehát eddig egyáltalán nem volt ehhez kapcsolódó bevett szokása az osztagnak, mint hogy megválogassa a tagjait. 
A helyiség megannyi kilencedik osztagos shinigamival volt tele. Mind nemben mind pedig korban vegyes a társaság, s csak néhány kisebb közelebbi baráti társaságot vélek felismerni azalatt, míg a több száz tagon végig nézek. 
~ Nem valószínű, hogy számozott tiszti rangot kapjunk... ~ Gondolom, s egyben közlöm Nijimekával, aki mintha vállat rántana a dologra; őt hidegen hagyja. Meg valahol engem is, elvégre az osztagban való teljesítményem alapján mászhatok még ranglétrát, kaphatok számot. És talán annak még jobban is örülnék, ha maga a Nara taichou közölné, hogy meg van elégedve a munkámmal, ezért tessék itt egy szám. Ki ne lenne büszke erre? 
Egy kicsit fészkelődök a helyemen, ezzel visszatérve a gondolataimból a jelenbe. 
Nara kapitány, egy rendes, megfontolt kapitányhoz illően megadta a szabad véleménynyilvánítás lehetőségét azoknak, akik ezután nem gondolnak tovább maradni az osztag kötelékein belül. Ugyanakkor szabad utat is adott nekik átjelentkezésre. Erre kisebb morajlás támadt, de elhanyagolható, meg egyáltalán nem zavaró, épp csak annyi érzékelhető mindebből, hogy egy általános susmorgás vált a beszélgetés háttérzajává.
A meeting rövidre zárult azáltal, hogy a kapitány úr felajánlotta mindnyájónk számára a kikészített sütemények, édességek hadából való válogatást. Én céltudatosan elindultam Momohoz - kizárva tudatomból, hogy még nem reggeliztem-, csak hogy néhány szót tudjak váltani vele, meg esetleg elhívjam valamerre, mire rá kellett jönnöm, hogy a Taichounak is van még vele megbeszélni valója. Erre nem különbben jöttem rá, minthogy intett neki. Nem kellett azonban elkeserednek egyből, mivel azt követően felém fordította a tekintetét, s ugyanolyan mozdulatokkal magához intett. S nem csupán engem, de a nem sokkal mögöttem álló Kato Akio névre hallgató friss tagot is. Mikor mindhárman hallótávolságon belül voltunk már Nara taichounak, az egy újabb helyszínre invitált bennünket; az irodájába. Végül csak ott kötök ki, ahová eredetileg elindultam. Kár, hogy az útvonalra már cseppet sem emlékszem. 
~ Én figyeltem ~ Füllentett Nijimeka. Tudom, hogy nem mondhat igazat, különben már évekkel ezelőtt GPS-ként használtam volna. Mennyi kellemetlen helyzettől, kínos késéstől mentett volna meg.
Az iroda irányába követem Nara taichout, aki mellé szegődik Akio, de a figyelmemet teljesen az köti le, hogy Momo inkább mellettem óhajt jönni.
- Bocsi, butaság volt felvetnem ezt a hanyagolós témát. Gondolhattam volna, hogy Nara taichou mindenre gondolt már korábban is. - Szabadkozom kicsit. - Gratulálok a hadnagyi ranghoz :3 ! - Villantok őszinte vigyort. - Nem tartott sokáig... meddig is voltál a tizedik osztag tagja? :o - Így belegondolva biztos furcsa lehetett neki, oda már beilleszkedett, de azonnal kapta is a kinevezést vagy felkérést máshová. Most pedig kezdheti előről. Úgy hiszem, vagyok annyira jó helyen a mellékelt ábra szerint, hogy nem örülnék a közeljövőben felsőbb utasításra áthelyezésnek, de még olyan kinevezésnek sem, ami máshova kötelezne. Még talán pityeregnék is, hogy ne kelljen :'( - Mit szóltak a barátaid az osztagnál? 
- Én azért örülök, hogy te leszel a hadnagyom. Jobbat nem is kívánhatnék. ^_^ De tényleg! Nara Taichouhoz egyetlen egyszer volt szerencsém, amíg akadémista voltam. Órát tartott. Veled teljesen véletlen ismerkedtünk össze, aztán teljesen véletlen küldtek veletek az emberek világába is. A többi osztagot nem ismerem még ennyire sem. - Közben gondolkozok, hogy kihez is volt szerencsém. Yoriko taichouhoz a tizenkettedik osztagból, a harmadik osztagtól Hiraokához meg Takához, amikor küldetésre mentem velük meg Momoval. Nara kapitányhoz hasonló helyzetben találkoztam Chirouchiba taichouval a negyedik osztagtól. Mindazonáltal nem mondanám ezeket közeli ismerettségeknek, és nem is annyira a közelmúltban történtek, hogy könyítettek volna az osztaghoz történő alkalmazkodásomon. 
- Képzeld! - Eszembe jutott az első beszélgetésünk, amikor panaszkodtam, hogy nem tudom, milyen lesz a zanpakutoum. - Bemutatkozott *-* - Remélem veszi a lapot és nem kell túl magyarázni. - És és és...! Víz típusú *-* Amikor ráérsz, szívesen megmutatom! 
~ Hihihii- ~ Kuncog Nijimeka, és mintha magam előtt látnám, ahogy éppen az eget veri a nózija, annyira büszke. Van is mire, na!   
- És és! Az egyik tanár anélkül, hogy megkérdezett volna beajánlott a záróvizsgára oO Mondtam én neked, emlékszel, hogy az egyik nem csíp! Pedig én aztán tényleg titokban próbáltam tartani, hogy megtudtam a lélekölőm nevét! - Duzzogok.
Fel sem tűnt, hogy időközben megérkeztünk az uticélunkhoz, mindaddig, amíg majdnem nekisétáltam újdonsült kapitányom hátának. >-< 
- Tehát ez a kapitányi iroda? - Pislogok nagyokat, közben pedig próbálom megjegyezni, hogy ha egyszer ide kell jönnöm, akkor mit is kell keresnem. Egyébként csak úgy magamtól kérdeztem, nem vártam rá tényleges választ. 
 

6
Karakura / Re:Újévi szerencse
« Dátum: 2016. Jún. 10, 19:58:56 »
- Még aztán jól informált vagy ezen a téren. - Nézek rá kicsit meglepődve a kívánságok mivoltára tett kérdéskijelentésére. Azt, hogy a korát mennyire vette magára, hidegen hagyom, elvégre mi azok a lények közé tartozunk, akik jobb szerencsével évszázadokat is megélünk. - Hiába kívánom, hogy ne legyél éhes, úgyis az leszel. Nem kívánhatom azt, hogy ne legyél az ami. - Magamat is megcáfolom ezzel, hiszen tényleg akartam, hogy ez a kívánság is teljesüljön. Mennyivel könnyebb dolgunk lenne, ha az egyik "ellenség" egyik pillanatról a másikról megszűnne ellenség lenni. - Létezik vegetáriánus lidérc? Van egyáltalán létjogosultsága ilyen lénynek közöttetek? - Talán tanultunk az ellenkezőjéről, de én nem emlékszem rá különösebben.
Valójában igaza van, miért is kérdőjelezem meg, hogy errefelé kószál egy arrancar, amikor ugyanezért felkapom a vizet. Stílusosan beleszőtte a bemutatkozását is. Mivel nem csorgatta rám a nyálát azonnal, és esett nekem, így megérdemli, hogy megjegyezzem a nevét. Tehát Adrián.
- Hollow? :O - Pislogok szerfelett meglepve. Ellátta a baját? Megette vagy megtisztította? Végülis inkább egyen hollowokat, mint még át nem alakult lelkeket, vagy dolgukat végző avagy nemvégző shinigamikat. Ha választani lehet, akkor hollowot áldoznék azért, hogy egy olyan hollow életben maradjon, aki megtagadta a mivoltát, már ha ez a helyzet. Az a hollow sem fog több ártatlant beszipkázni... - Köszönöm. - Valahol biztos valamelyik shinigami munkáját végezte el ezzel, illendő tehát megköszönni, meg azt is, hogy az éppen erre a körzetre kirendelt shinigamit nem kereste meg, pedig biztos nagyon fejlett az érzékelőkéje mindegyik arrancarnak. Gondolom ezt azért, mert ők a sikeres vadászok.
- Nagy ritkán akad. - Felelem a kérdésére. - Senkinek nem érdeke, hogy a katona ne tudjon teljesíteni, amikor szükség van rá. - Valójában most túlzottan feketén festem le a dolgot, elvégre néha az osztagban eltöltött idő is pihentet. Momoval például sok mindenről lehet kötetlenül elmélkedni, ha meg tud lógni a feladatai elől :3 Egyébként ugyanúgy a feladatai közé tartozik a hadnagyoknak, hogy jó viszont ápoljanak a tisztjeikkel, tehát Momo egy igazán kiegyensúlyozott hadnagy! >3< ~ Juj viszek neki haza fagyit, amiért elengedett *-* ~
Ezen elmosolyodtam. Annyira belemélyedtem a bohókás gondolataimba, észre se vettem, hogy kérdezett valamit Adrián.
- Tessék? - Kérdezek vissza, remélve hogy elismétli a kérdését, vagy bővebben kifejti, hogy választ adhassak, ha így tesz akkor a rám eső részt teljesítem.
- Furcsa nem, hogy az embereket senki nem világosította még fel a létezésünkről? Arról sem, hogy van élet a halál után... Talán akkor nem keseredne el sok frissen elhunyt lélek sem, nem riadnának meg a halálistentől, aki segíteni akar. Kisebb lenne a trauma. Mindenesetre ezért vannak a vallások, meg azoknak a helyszínei. Mint ez is, ez egy shinto templom, ami valójában manapság már csak a buddhizmus helyéül szolgál. Az hogy én imádkozok most, nem jelenti ám, hogy hiszek az Istenben, akihez tartozik a szentély. A fiatalabb generáció egyre kevésbé jár ilyen helyre. Újévkor pedig nagyon sok nem hívő is ellátogat tradícióból, vagy idősebb rokonokkal. Ilyenkor lépni alig lehet a templomok udvarán, meg környékén... Ezért sem értem, hogy hogy itt nincsen rajtunk kívül senkise :o Mert ugye ma elseje van? Ugye nem késtem le az újévet? - Nézek kicsit megriadva attól, hogy más ésszerű magyarázatot nem vagyok képes kreálni.
- Sűrűn éjszakázol ebben a világban? - Furcsán hathat a kérdés így a semmiből, még a napszak sem stimt. Bele is pirulok, mi van, ha félre értette? - Ah, ne érts félre! Csak azért kérdezem, mert én például a hullócsillagoktól is szeretek kívánni :3 - Kacagok egyet azon, milyen bután is hangozhat, amilyen fordulatot vett a beszélgetés, és hogy mennyire nem érzem magam veszélyben. Közben az egyik közeli fa árnyéka alá sétálok - Neked van ilyen hóbortos szokásod?



7
Lélektovábbképző Akadémia / Re:Gyakorlóterep
« Dátum: 2016. Jún. 09, 23:17:07 »
Taichou kidou óráján

Nara taichou odajött hozzám, és mindenféle tippekkel trükkökkel látott el, ami enyhén szólva is meglepett. Szinte ittam a szavait, mert valljuk be, egyrészt tapasztalatból ad tanácsot, másrészt pedig veszi a fáradtságot, hogy velem külön ennyit foglalkozzon. Bűntudatom is támadt azonnal, amiért nem mentem teljes erőből neki a klónnak, a gömbbel, mert mennyivel jobban esett volna most egy dicséret meg egy vállveregetés >_< 
Ez valójában ennyiben is maradt, mert a Kapitány úr kihívott még egy-egy másik akadémistát is ugyanerre bemutatóra, én pedig addig nyugiban leültem az első sorba a többiek mellé. Egész végig azon kattogott az agyam, hogy amúgy nem gyenge az évfolyam annyira, mint én azt gondoltam. Talán nem is lepett volna meg senkit, ha apait meg anyait beleadok a próbálkozásba :o Na majd, biztos lesz még rá alkalmam! Főleg mert ez még csak a bemutató része a mókának, a nagyja még ezután következik csak.
Amint újból párba kellett állni, én még kérdeztem egyet s mást, illetve azonnal választ is kaptam. Ami azt illeti, a válasz maga logikus volt, nem is tudom miért nem jöttem rá magamtól. Pláne mert a Shakkahout már láttam élőben, és gyakorolom is egy ideje. Talán most, hogy az egész esszenciáját kezdem átérezni így már az sem esik majd nehezemre, ha legközelebb próbálkozom. Jegyzet magamnak: Gyakorolni bejönni majd később, vagy holnap. 
A másik kérdésre is felelt, bár a választ tudhattam volna magamtól, úgy találtam azért jobb volt egy tapasztalt személytől hallani az intelmet. Bizony, ha a kezemben próbálkozom, akkor minél elővigyázatosabb vagyok, annál kevesebb sérüléssel úszom meg. Nem lenne jó az akadémista éveim alatt lerobbantani az egyik karomat, aztán meg valami póttal élni tovább :/ És még így is, talán az a szerencse, ha egy kar minusszal megúszok egy olyan szituációt. 
Megrázom a fejem, nem akarom bevonzani a negatív eseményeket, minden rendben fog menni!
- Köszönöm szépen. - Mosolygok a Kapitány úrra hálásan. 
A Klón végül velem maradt, és bár nem egy ellenfele volt utánam semmi jelét nem látom a fáradtságnak rajta. Lenyűgöző. Nos, biztos betudható annak, hogy Nara taichou nem a semmiért került kapitányi rangra, hanem tényleg nagyon, nagyon erős. Csak ezt az egy klónt tartja fenn amúgy meg, nem egy egész sereget, bár arra is képesnek tartom. 
 
A szemeim elkerekednek, akaratlanul is teszek hátra egy lépést, olyannyira meglepett, hogy a klón, ezek szerint saját akarata alapján válaszolt nekem. ~ Mi a csudi O.O ~ Időbe telt mire tudatosult bennem az, amit közölt. Közben Taichou#2 még messzebb ment kicsit a többi csapattól, én meg lemaradtam, úgy kellett behoznom a távot. 
- Magabiztosnak tűnik a Klón bácsi... - Nézek rá szúrós szemekkel, de mivel fel lettem kérve a keringőre, azt mégsem utasítom vissza. Legfőképpen azért, mert még jól is kijöhetek a dologból. 
A kezdeményezés jogával élve, azonnal lélekenergia gömböt koncentrálok a jobb kezembe; elég picit, hogy ne kerüljön túl nagy erőfeszítésbe fenn tartani. Nekiiramodok amennyire csak a lábamtól telik, az utolsó pillanatig kivárok, amikor is elcsúszok mellette. Valamivel mögötte azonban elrugaszkodom a földtől, megpróbálom a hátát megérinteni a gömbbel. ~ Csak sikerüljön >3< ~
Aztán vagy sikerült vagy nem, most ő következik, így aztán hátrébb ugrok jó néhány lépésnyire védekezni. Abban reménykedem, hogy a kettőnk között keletkezett táv elég lesz arra, hogy valamilyen reakcióval szolgálhassak akárhogyan is támad. Biztos van a tarsolyában egy-két trükk, mint ahogy azt korábban javasolta az eredetije. Szemfülesnek kell lennem!
 

8
Soul Society / Re:Véletlenek már pedig vannak!
« Dátum: 2016. Márc. 31, 23:44:21 »
A másodperc töredéke alatt történik minden, mikor hasra esek, ugyanis alig egy pillanatra nyitottam ki csak a szememet, de az orrom előtt egy hosszú tű áll ki a földből, aztán riadalmamban becsuktam megint, és hirtelen felülve hátrafelé kezdtem kúszni. Eközben nyitottam megint nagyra a szemem, de ekkor már csak az előttem álló vörös hajú lányt látom. A tűt kerestem volna még a tekintetemmel, de a zöld aljnövényzetben már nyoma sincsen.
- Hűha. - Csak ennyire futja tőlem, még felállni sem tudok hirtelen, majd csak pillanatokkal később nagy nehezen, pedig semmimet sem húztam meg ám! Óvatosan leporolom az egyenruhámat, aminek a térdén nagy zöld foltot hagyott az esésem. - AHH! Ez nem fog kimenni!! - Hanabi elfordult, és újból haladni kezdett valamerre, amit hogy őszinte legyek, csak ő tud merre vezet.
Hirtelen felém fordul, és elkezd kioktatni, amibe eleinte belepirulok, mert burkoltan közölte, hogy hülye vagyok, aztán pedig ideges leszek, ugyan tartom magam. Mi az, hogy nem hordhatnám magammal a lélekölőmet? És mégis hol hagyjam, a szobámban talán? Ez nem olyan, mint egy szemüveg, vagy egy telefon, csesszék meg! +.+
Nyitnám kérdésre a számat, de Hanabi belém folytja a szót, már csak azért, mert másrészről nem úgy tűnik, hogy látszik a vége ennek a hadikészültségnek gúnyolt időszaknak, itt vagyok lassan hatodik éve, és már akkor sem volt újdonság pedig. És mégis akkor mit csinál a Gotei Juusantai békeidőben? Sok-sok egyre idegesítőbb kérdés jutott az eszembe, amiknek ez a vörös lány nem örülne. Azok alapján, amit nekem mutatott magából, mindene a növényzet, meg az okoskodás. Így a végére vált csak nyilvánvalóvá, hogy folyamatosan hülyének nézett, lehet, hogy jogosan, de tehette volna ezt kissé kevésbé egyértelműen is. Azt emlegette, hogy százhatvan éves, biztosra veszem, hogy ha akarta volna, akkor elrejthette volna a gondolatait, ezek szerint pedig nem állt szándékában. Azért kedves tőle mindenesetre, hogy kihozott az útra, amiről ötletem sincs mikor tértem le, ugyanis nem ismerős egyáltalán. S akármilyen kellemetlen, meg kínos is volt ez az egész véletlen, aminek folytán találkoztunk, valahol örülök, hogy egy újabb típusú lélekkel ismerkedtem meg. De hogy milyen arrogánssá válik még a főnemesség botanikusa is, az hihetetlen :|
- Hát, köszönöm szépen a kivezetést. - Nem akartam neki füllenteni, azáltal, hogy azt mondom, mekkora egy élmény volt ez a mai, így nem mondtam, de az ellenkezőjét sem, mert nem illik. ˇ^ˇ - Viszlát, Hanabi. - Köszönök el, remélve hogy a viszont látás, nem másnapra értendő.
Hátat fordítok neki, és eszembe jut, hogy milyen nyomorult is vagyok, amiért tönkretettem az akadémista egyenruhám nadrágját. - Kyoko, nem is te lennél.. - Motyorászok magamban, ahogy távolodok, látványosan bámulva az egyenruhám alsó felét, lábaimat viccesen magasra emelgetve, direkt csekkolva a zöld foltokat, mindaddig amíg rá nem jövök, hogy lesétáltam az útról, és hol máshol jövök rá? Naná, hogy egy fa előtt, aminek az úton nem volt semmi keresnivalója, én meg majdnem nekimentem! - Nem az én napom ez T^T


Köszöntem szépen a játékot :3

9
Karakura / Re:Újévi szerencse
« Dátum: 2016. Márc. 31, 10:48:30 »
Csak közelebb jött végül, közvetlenül mellém a láda elé, a lépcsőre. Kipirult arccal nézek rá főleg a korábbi sírástól, tekintetemen nem látszódik undor, vagy félelem, sőt, valahogy örülök is a társaságnak, akármilyen is az, így legalább eltereli a figyelmemet a tátongó űrről, amit érzek. Őszintének kell lennem magammal, a fajtájából egyedül azokat gyűlölöm, akik mást sem tudnak, mint lelkeket megtámadni és felzabálni őket. Ha mindegyik legalább annyira lenne emberi, mint ő, akkor nem lenne rossz a véleményem. Persze azt leszámítva, hogy a létezésünk értelme teljesen ellentétes.
Szerettem volna viccesen válaszolni, hátha azzal nem okozok túl nagy gondot, legfőképpen nem esünk egymás torkának, így a perselyemet újból kinyitva egy apró rézérméért nyúlok, hogy azt is beledobjam a ládába. Tapsolok kettőt, majd hangosan mondom a kívánságomat.
- Azt kívánom, hogy a lidérc bácsi ne legyen éhes! - Nem tudom mennyi írható még az újév számlájára, remélem ez még belefér. 
- Látogatóba jöttem, a mai az szabadnap nekem. Nem minden shinigami olyan, amilyennek te elképzeled. Azon túl, hogy shinigami vagyok, nekem is ugyanúgy van életem, meg ismerőseim, meg szabadidőm, meg hobbim is akár! Elsősorban Miwa Kyoko vagyok csak, és aztán a Gotei Juusantai tisztje, még akkor is, ha ők ezt fordítva gondolják - Mutatkozok be, és felé fordítom a tekintetemet, miután úgy hiszem eleget imádkoztam azért, hogy ne fanyalodjon ma lélekfogyasztásra a mellettem lévő arrancar, ugyanis akkor meg kellene, hogy támadjam, meg, meg kellene próbálnom tisztítani. Ha rossz laknak mutatkozna, akkor majd bármikor máskor szívesen, de ma nem, ellenben nem ezt mutatja a mellékelt ábra. Inkább egy kíváncsi gyerekre hasonlít, a kérdezz felelek ilyen formájába pedig szívesen belemegyek.
- És hogy hogy erre jár egy arrancar, amikor itt egy lélek sincs? - Nem feltételeztem, hogy a hely spirituális jelentősége egymagában vonzhat bármilyen lidércet is a környékre, így a válaszára a teljes figyelmemet rászánom.

 

10
Archívum / Re:Legyen-e új pontrendszer?
« Dátum: 2016. Márc. 25, 11:58:02 »
Nekem tetszik és azért mégiscsak az igény szülte a változtatásokat, még ha nem is mindenkié. Az a véleményem, hogy hosszú távon mindenféleképp kifizetődő rendszer lesz ez :)

A puding próbája pedig az evés!

11
Karakura / Re:Újévi szerencse
« Dátum: 2016. Febr. 24, 12:00:01 »
Shinigamiként az első újévemet töltöm idén. Kicsit furcsa érzés, hogy nem kell semmilyen tárgyból sem vizsgára készülődnöm. Olyan üresnek tűnnek így a napok egymás után, a maguk nyugalmában, és kényelmes tempójában. A Gotei 13 szolgálata nem mindig izgibizgi, többnyire az osztagépületen belüli munkát takarja, a néhány művészeti foglalatosságot, amit önszántamból látogatok, a közös edzéseket, amikor Nara taichou úgy gondolja, ideje van. A szabadidőmet általában a zanpakutoummal töltöm, többnyire beszélgetünk apró dolgokról, mintsem edzenénk. Azért persze arra is sor kerül, heti rendszerességgel!
Az az érzésem támadt, hogy hiányzik valami a napjaimból, így újév közeledtével. Kitakarítottam már a szobámat, ami amúgy kétszemélyes, de még szobatársat nem kaptam magam mellé :o Bevásároltam mindent, amire szükségem lehet. Valami akkor is piszkálja az agyam hátsó tekervényeit, hogy kellene, de nem tudom mi az.
Mi az, amit az év ezen napjain csináltam még az életemben? Huh, már öt, hat éve annak, hogy meghaltam. Kíváncsi vagyok a szüleimmel mi a helyzet, mióta nem vagyok az életük része. Azért egész fiatal pár voltak, ha épp úgy gondolták, még bevállalhattak nekem egy kistesót… illetve egy pótlékot. Vajon meg szabad látogatnom őket? Éppen csak rájuk nézni kicsit. Meg… megvan mit szerettem volna! Templomot látogatni!

Egyébként épp a társalgóban ücsörgök egy fotelben, kezemben már kihűlő félben lévő kakaóval, de a hirtelen célkitűzésekől vezérelve azonnal felpattanok. Papír kell! Vagy pokollepke! Hogyan kérjek engedélyt arra, hogy átlépjek az emberek világába? Megkerestem hadnagyomat, akit szinte beborított a munka az irodájában, mégis azonnal időt szentelt nekem. Adott papírt meg tollat, közölte, hogy írjam meg nyugodtan, még az aznapi szabadnapot is megoldja nekem. Olyan egy tünemény *-*, jól áll neki a karszalag.
Néhány nap volt már csak újévig, de az lepergett nagyon hamar. Az a nap telt csak csigalassúsággal, amikor már a senkaimon előtt álltam, útra készen. Egy nap az egész, jövök is vissza. Civilben megyek, már amennyire egy shinigami képes rá. Nem viszek gigait sem, nem lesz rá szükségem.
Hazafelé az út nosztalgikusan telt többnyire, néhány épület ismerős volt, mások nem. Közel jártam már a háztömbökhöz, amikben lakunk, de még el kell mennem egy óvoda mellett. Kínkeserves látvány fogadott, ugyanis annak a bejáratánál állt egy számomra ismerős nő, kicsit idősebb kiadásban.
Anya. Egy apró alak állt mellette, aki minden bizonnyal az én kistesóm lehet. Felém fordultak, anya nem vett észre, de a kisfiú igen. Nem igazán lepődött meg, de a megjelenésem sem sokban különbözött a húsvér emberekétől. Félreálltam előlük, aztán amikor eltűntek a szemem elől, futásnak indultam. Felzaklatott a dolog, nem is kicsit. Mindegy volt nekem merre futok, csak valahová ahol nyugodtan gondolkozhatok a nap további részében.
Mire észhez kaphattam volna, már egy shintou templom udvarán találom magam. Így újévkor meglepő, hogy egy lélek sincs erre. Illetve éppen egyet érzek. Lidércek lélekenergiájára hasonlít, csak valamivel erősebb. Annak ellenére, hogy most már szerintem kölcsönösen tudunk egymás jelenlétéről, egyikőnk sem mozdul egy darabig. Majd azután is épp csak annyira jön elő az arrancar a templom épület mögül, hogy megnézhesse mi vagyok. Korántsem tűnik fenyegetőnek, ahogy csak áll ott, valószínűleg semmit sem tud hirtelen kezdeni a szituációval. Azt, hogy látom, akkor elárultam, ahogy a szemébe néztem, nem lenne értelme letagadni, és tettetni, hogy nem látom, érzékelem, tudom, hogy itt van. Ellenben ő továbbra is egy idegen, és egész kicsikorom óta azt tanultam, hogy idegenekkel ne álljak szóba. Tehát csak udvariasan biccentek, és nagy ívben elmegyek mellette, a harangok irányába. Perselyemet közben előkotrom, és kiveszek belőle valami pénzérme szerűt, amit a faládába dobhatok majd, mint a kívánságom ellenértéke.
Azt kívántam, hogy a kisöcsém éljen hosszú, boldog életet, de közben tudjon arról, hogy volt egy nővére valamikor. Jó lenne.
Az arrancar továbbra is csak áll, és szemmel követi a rituálét, egészen addig, amíg be nem fejeztem, meg sem zavar. Nem menekült el, de nem is támadott meg, mialatt úgymond védtelen voltam, ha bármi mondanivalója akad, azt meghallgatom ilyen körülmények között szívesen, elvégre civilben vagyok vagy mi. 



12
9. osztag / Re:Társalgó, (alvó-), olvasó terem
« Dátum: 2016. Febr. 21, 01:20:24 »
9. osztag Nagygyűlés


Nem tartott túl sok időbe, hogy a sikeres vizsgatételem után, értesítőt küldjenek az osztagról, melyhez mától tartozni fogok, feltehetőleg ahhoz, amelyikhez a leginkább illek a képességeim alapján. Ahogy Momo -akivel a könyvtárban társalogtam már annyira régen-, mondta, tényleg papíralapon küldik ki az értesítőt. Azt is mesélte, hogy nem égethető, de mégis miért akarnám én kipróbálni egyáltalán, hogy éghető-e? o.O


A levél külseje nem volt túl díszítve. Fel volt tekercselve, viaszpecsét jelezte, hogy melyik szerv döntött felőlem. A pecséttől még egy apró díszszalag indult cicoma gyanánt. Egyszerű, és mégis nagyszerű. Kicsit nehezemre esett a kibontása, ugyanis nem akartam túlságosan megsérteni a csomagolását, de a tartalmát sem szerettem volna, ha megsérül. Micsoda rossz ómen lett volna!
Sokáig csak döbbenten tartom a kezemben a levelet, futom át a sorokat újból és újból.
A Kilencedik osztaghoz osztottak be.
Ahol... a kapitány az... akinek rossz néven mutatkoztam be zavaromban.
- ÁH DE KÍNOS~! - Dőlök végig az ágyamon utoljára, Nijimeka hangosan kacarászik eközben. - Olyan kárörvendő vagy~ - Sírok neki, mire elhallgat. 
~ De Kyoko, erről igazán nem én tehetek... mármint, hogy zavarodban még a saját nevedet is elrontod. ~
Igaza van, teljes mértékben igaza. Bele is törődöm, aztán felülök, és mintha mi sem történt volna előveszem a dobozokat a szekrényből. Készítettem elő két dobozt, mert úgy ítéltem ennyi bőven sok is lesz annak a soknak egyáltalán nem nevezhető tárgynak, ami szerény tulajdonomban állt. Néhány szett szabadidő ruha, akadémiai egyenruha, két pár cipellő, tömérdek fehérnemű, aminek egy része már nem jó rám egy ideje, elvégre sokat nyúltam az Akadémia alatt. Jegyzetek, egy két könyv, miegymás. Aztán ezt a két dobozt a portásnak odaadtam, ugyanis ő kezelte a leveleket, küldeményeket is mindig. Rábíztam, hogy juttassa el a Kilencedik osztag területére, és még így is biztos vagyok benne, hogy a csomagom hamarabb megérkezik majd, mint én. 


 
Hosszú bóklászást követően találtam meg csak újdonsült osztagomat. Valamiért azt hittem, egyetlen egy épület az egész, de több épületkomplexumból áll ez is. Szinte feladom már, hogy valaha is lepihenhetek majd az új szobámban. Esélytelen, hogy odataláljak. Éhes is vagyok, meg már szomjas is, és fáj is a lábam a meneteléstől, amikor szemetszúr az éjszakai lámpafénynél, hogy ahol az osztag területére léptem, ott van egy irány mutató tábla.
- ÚH *-* - Szökkenek oda, majd tüzetesen átvizsgálom. - Lakosztályok... jobbra egyenesen. Ilyen egyszerű az egész? - Szégyellem el magamat, amiért korábban bármi rosszat is gondoltam a Kilencedik területéről, és mert minden ok nélkül keseregtem.
 
Az új szobámat is elég könnyen találtam meg, köszönhetően a porta szerű helynél kirakott épület-térképnek, ami a szobák számozásáról, és elhelyezkedéséről tájékoztatott.  Zuhanyzás meg miegyéb nélkül estem be az ágyba, éppen csak annyira futotta az erőmből, hogy elhatározzam, másnap bemutatkozom a Kapitány bának végre rendesen is. 
Ébredni viszonylag későn és nehézkesen sikerült, de nem tudtam még mennyi az idő, mivel újdonsült szobámnak nem tartozéka az óra... egyelőre. Zuhanyzást, és az alapvető tisztálkodást követően kettessével vettem a lépéseket, csak tudnám merre? 
Végül amikor egy fekete hajú, velem nagyjából azonos magasságú shinigami lány alakját pillantom meg, ahogy halad valamerre, és úgy döntök követem. Valahová csak kilyukadok alapon, nem is tűnik rossz ötletnek, még akkor sem ha észrevesz és mérges lesz rám. Valójában minden problémámtól megszabadulnék, ha odaköszönnék neki, esetleg segítséget kérnék tőle, hogy merre találom meg a Taichout ilyenkor, de az túl egyszerű lenne. 
Megtartom a tizenöt-húsz lépés távolságot, a szememet pedig nem veszem le a lányról. Ha észre is veszi a jelenlétemet - mert amúgy nem köntörfalazom egyáltalán -, akkor sem mutatja bármi jelét annak, hogy érdekelné, miért követem, vagy úgy különösebben, hogy zavarná. Talán túl macerás volna neki, egy magamfajtának elmagyarázni, hogy merre is menjek, hogy oda lyukadjak ki, ahová szeretnék mellékesen. Ki tudja, talán egyáltalán nem lenne segítőkész akkor sem, ha leszólítanám. Netán el akar csalni valahová, most hogy ilyen készségesen követem... Q-Q. Vaaaaagy... csupán zavarban van, és meg sem mer fordulni Q-Q. 


~ Nyűű~~ ~ Elhatározom, hogy leszólítom mikor már egy épület belsejében bóklászok utána, de pont ekkor fordul be egy saroknál, majd áll meg velem szemben egy nyitott, kétszárnyú ajtónál, mely mögött sok shinigami tiszt tartózkodik. 
- Hm? - Pislogok rá, a férfire aki nem messze mögötte áll, illetve egy kisebb termetű, vörös leányzóra is. Valahogy mindenki egyszerre húzza ki a hátát, ami már csak azért is meglepő, mert a jelenlétem nem indokolja az efféle formális viselkedést, éppen ezért magam mögé pillantok, akkor is ha talán nincsen ott senki sem. Pedig van! Nara taichou és.... és Momo!
- Momo! De rég láttalak! - Futok oda hozzá, a kapitány bácsinak biccentve. Aztán leesik, hogy most nem bálycsevegnem kellene, hanem a kapitány bácsinál lejelentkezni.. az irodájában, mellékesen! Ehelyett máshol futunk össze teljesen véletlenül. Nem tudom eldönteni, hogy ez most ciki-e avagy sem, mindaddig amíg meg nem dicséri a fekete és a vörös hajú lány munkáját, akik azzal a lendülettel be is lépnek a terembe. ~ Biztos volt valamit megdicsérni akkor :o ~ Könyvelem el magamban, habár nem tudom, mit dicsért nekik Nara taichou. 
Ahogy a lányok bementek, a kapitány bácsi felém illetve a férfi felé fordult. Bemutatkozott, és ami több, bemutatta Momot, mint a hadnagyát :o Hirtelen nyelni nem tudtam, de amint magamhoz tértem a kábulatból hatalmas vigyorral fordultam volna az újdonsült Fukutaichoumhoz eltökélt szándékkal a gratulációhoz, a szavakat viszont belém folytotta Nara taichou. Bemutatkozás, bent.. mindenki előtt! Q_Q Még mielőtt eluralkodhatott volna felettem a pánik, azért még egy hüvelykujjal megdobtam ám Momo fukut.
Nem unszol minket túlságosan, nem is terelget. Ez nagyon jó! Ha eluralkodik rajtam a lámpaláz, örülök, ha nem áll mögöttem senki eltorlaszolni az utamat! 
A férfi kezébe veszi az irányítást és a felvezető után elsőként mutatkozik be az osztagnak. Röviden, már-már túl tömören is. ~Khm. Karót nyelt...~ Jegyzem meg magamnak, mire kacarászik Meka. 


~ Mások is lehetnek zavarban... :3 ~ Hallom a hangjában, hogy most én következek, és hogy butaság volt talán ilyen hamar ítélkeznem. 
- A-a nevem M-Miwa Kyoko. Nem rég végeztem az Akadémián. K-kérem, viseljék gondomat! - Hajolok meg mélyen, mélyebben, mint kellene, miközben vidám kacarászása hallatszódik a zanpakutou szellememnek. Kárörvendő >.>
Mire leülök, szerencsére abbahagyja, így teljes figyelmemet tudom szentelni a gyűlés témájának, melyet a Kapitány bácsi vezet fel. Elemi zanpakutouja van mindenkinek? Az igen :o Kidous lesz az osztag? Nekem valahol ez nagyon is pozitív, elvégre ahhoz értek a lehető leginkább mégiscsak. Nagyobb esélyem van jól teljesíteni, ha ez alapján ítélnek majd meg. Viszont valahol aggályaim támadtak affelől, hogy ez mennyire tesz majd minket sebezhetőbbé a többi, "multifunkcionális" osztaggal szemben. Értem ezalatt azokat az alkalmakat, mikor nincs lehetőség kidouzni a saját hibánkon kívül, akkor mi lesz? Ha kidoukra fekszünk rá, az azt is jelenti, hogy minden más készség berozsdálhat, az ilyen mélységű specializálódás okozhat némi fejfájást a későbbiekben.


Úgy döntök, hogy aggályaimnak hangot adok, és felemelem a kezemet, majd csak akkor szólalok meg, ha a Kapitány bácsi rám emeli a tekintetét, és szóban bíztat a véleményem megosztására, de ezután már nem kell noszogtatni.
- Úgy hiszem, semmi mást sem szabad hanyagolni azért, akármennyire kézenfekvő számunkra a specializáció. Nem azt mondom ezzel, hogy nem tetszene az ötlet, pusztán azt, hogy akkor hakuda oktatásra, tréningre kérjünk fel egy külsős osztagot segíteni, akár interjúval egybekötve. - Kis gondodlkozást követően hozzáteszem még. - Illetve a zanpakutouink használatában is gyakorlottnak kell lennünk, nem csak elemi támadások ellen. 


13
Újévi nyereményjáték - 2016 / Re:Karácsonyi KÉPesítés
« Dátum: 2016. Febr. 09, 15:34:23 »

Klikk a nagyobb méretért :$

Szeretnék ezzel az egyetlen képpel részt venni a nyereményjátékban ^w^

Feltehetőleg a 9. osztaghoz köthető, hogy Kyokonak jelmezbe kellett bújnia, a választás pedig a sok rossz közül a lehető legideálisabbra esett, a Rénszarvasra, még ha nem is Rudolfról van szó :3

Saját készítésű rajz, papír vázlatból vált photoshop rajzzá :D

14
Soul Society / Re:Véletlenek már pedig vannak!
« Dátum: 2016. Jan. 22, 00:47:21 »
Oké oké, valóban van igazság tartalma annak, amit Hanabi-san az imént kíméletlenül az én kőkemény kobakomhoz vágott. Nem tisztelem a természetet eléggé. Kicsit bedurcizhatnékom is támad ettől, valahol biztos most fogyott el a türelmem ahhoz, hogy a mondataim minden szerkezeti elemére kioktassanak. Minden bizonnyal felettem állónak érzi magát a shinigami mivolta miatt, vagy csak mert kicsit -jóval-, tájékozottabb, mint én vagyok. Mindazonáltal lehet, csak én látom ilyen szőrszálhasogatónak őt, valójában pedig csak segíteni óhajt.
- ...A kiírtása talán túlzás volna. De egy veszélyes növény mindenféleképpen kiérdemelné, hogy kutatva legyen. - Nem cifrázom túl azzal, hogy szerintem érdemes volna kiemelni az élőhelyéről, elzárt kertben gondozni, fenntartani a fajtát, mert erre szinte garantáltan ugyanazt reagálná, mint az imént, miszerint ehhez nincs jogunk. Higgyen a mondatom mögé, amit szeretne, talán akkor kevesbe titulál idiótának.
Hányszor kell még elmondanom vajon neki, hogy tudom, hogy egy erdőben vagyok, ami egy testőrség területének minősül. Mondtam már megannyiszor, hogy ez valójában már nem minősül eltévedésnek. Az sokkalta rosszabb volna.
Mivel úgy gondolom, ez további részletezést nem igényel csak sóhajtok egyet, s ha nem vár rá ellentmondást nem tűrően választ, akkor lógva is hagyom a levegőben a kérdését. Egyébként közlöm vele hogy Seireitei egyik erdős részén, ami egy testőrség territóriuma. Ha ebbe még tudna belekötni, menten fának mennék.
Csak nem lőttem annyira mellé akkor, mikor a Tizenkettedik részlegein morfondiroztam, mármint hogy hova is kerülnék az én érdeklődési körömmel. A teljes nevet hallva azért nem is bánom, hogy ebből az elképzelésemből szépen lassan, de annál határozottabban hátrálok már kifele. Hiányzik nekem az a macera, és a sok karót nyelt tudós? Egyértelműen nem! És ugysem azzal kellene foglalkoznom kizárólagosan, amivel szeretnék, hiszen ez nem csak erről szól. Mintahogy az osztagoknak a hatáskörükön túl mindig is ott lesz a papírmunka. Ühüm, talán ez a hasonlat a legmegfelelőbb a helyzetre, amikor valaki a feladatai mellé még egyéb extrákat is kap, elkerülhetetlenül, a háta közepére sem kívánva.
- Ezekszerint te nem veszed ki belőle a részedet. :o - Jegyzem meg talan a kelleténél nagyobb nyugalomérzettel emiatt. A Tizedikbe nagyobb esélyét látom a bekerülésemnek, mint a Tizenkettedikhez, akármilyen szomorú is, hogy ezáltal sokkal butabbnak érzem magam. Tehát ha oda kerülnék, őt nem kívánnám az ellenségeim közé. Túlon túl gyakorlatias, és habár erről még meg kell győződnöm, szerintem ő az az alkat, aki addig nem nyugszik, amig a rá kiszabott feladatnak eleget nem tesz. Ijesztő q.q
Az, hogy észre vette az esetlenségemet, az engem nézve egyáltalán nem dicsőség. Fülem farkam behúzva kullogok utána, kerülgetve a vad természetet: bokrokat, gyökereket. Mikor mondani szeretnék valamit, valahogy meginog a koncentrációm, és egy kiálló gyökérben -feltehetőleg @.@-, megbotlok. Orraesem, nagyon, szinte már veszélyesen kozel Hanabi-san lábához. Mit ne mondjak kavarog előttem a világ. Picit szédelgek. Azt sem tudom, hogyan álltam föl ismét; felsegített, vagy a sokktól ugy bántam, mint aki visszapattant a földről (mint egy igazi idióta...). Pillanatokkal később, mint aki nem is taknyált akkorát, már azon töröm a fejem mit is akartam mondani neki. Ott van a nyelvem hegyén, emlékszem pedig!
- Szép idő van ma. :o - Feladom, ennyire futja. Kitudja mit szerettem volna amúgy is. Az a pillanat már véget ért. Biztos tök butának gondol a kijelentésemnek hála:'( olyan rossz tudni, hogy a másik mennyire rossz véleménnyel van rólad, közben egyre csak mélyebbre ásni magadat. Hellószia önbecsülés o/.
Eszembejutott!
- Öhm... Bajok vannak, ha a Gotei juusantai már az akadémistáit kezdi el gyanúsnak vélni... -igen ezt akartam mondani, amikor hasraestem. Már a feltételezés is rossz, hogy ilyen bizalmatlanok a szervezet egységei egymás, sőt, az utánpótlás iránt.
- Messze vagyunk még? - Takarom el a számat kezemmel, mert ez pont az a kérdés, amivel, ha még nem mentél valakinek az agyára, akkor azzel biztosan sikerülni fog. Még én is szúrós szemekkel néznék magamra a helyében > <

15
Archívum / Re:Népszámlálás - 2016.
« Dátum: 2016. Jan. 19, 14:36:24 »
Yahharo :D
Meghoztam magamat, és magamat, és *dobpergés* magamat 8)



Oldalak: [1] 2 3 ... 6