Üzenetek megjelenítése

Ez a szekció lehetővé teszi a felhasználó által írt összes hozzászólás megtekintését. Vedd figyelembe, hogy csak azokba a fórumokba írt hozzászólásokat látod, amelyekhez hozzáférésed van.


Üzenetek - Kurosawa Rin

Oldalak: [1] 2 3 ... 15
1
Csevegő / Re:Játszanék
« Dátum: 2019. Jan. 03, 19:03:32 »
Yey~ Rin-chan pajtikat keres játékra~ Ha érdekel dobj meg (finoman) egy pü-vel :p

2
Rukongai / Re:78-as körzet
« Dátum: 2019. Jan. 01, 16:29:20 »
Rukongai csavargója, avagy rokon lelkek találkoznak?


Régen se szerettem az ilyen megjegyzéseket, a mai napig is így van. Az életem során sok mindennek neveztek, s mindet csak tűrtem és tűrtem, míg meg nem haltam. Saját magam épsége cseppet sem érdekelt. Nekem egyetlen családtagom és egyetlen szerettem, aki volt nekem az a nővérem volt. Nekem csak ő számított senki más. Bárki bármit mondhatott nem érdekelt, de ha őt bántották felment bennem a pumpa. Éveken át így is volt.
-Tudom jól, hogy inkább egyedül lennél, de sok hülye alak van erre. Azt is tudom, hogy meg tudnád magad védeni, de hiszed vagy sem vannak nálad erősebb emberek is, hisz még csak most kezdted el az utadat. -mosolyogtam rá.
-Nyugodj meg utána már nem foglak zaklatni. -kuncogtam rá.
-Nem azt mondtam, hogy mindenkivel fapofát kell vágni, hanem azt, hogy aki csak kedves veled, azt ne öld meg a szemeiddel. -néztem rá furcsán.
-Mikor elsőnek jelentem meg az osztagomban majdnem kirúgtak első nap. -köszörültem meg a torkom.
-Mondjuk úgy, hogy elsőnek nem szívlelt a kapitányom.
Furcsa is vissza emlékezni azokra a napokra, mikor még új voltam az osztagban. Nagyon makacs és ideges voltam akkor. Mindig beszóltam mindenkinek és sajna a kapitánynak is. Találkoztam sok emberrel és társammal, akik a mai napig velem vannak és bármi van segítenek nekem. Persze sajnos nem mindenki ilyen az osztagban, hisz mindenki más. Ezt meg csak el kell tűrni, nem lehet vele mit csinálni.
-Tudod mikor éltem nekem nem voltak szüleim, csak a nővérem volt nekem. Nagy szegénységben éltünk egyedül. Az iskolában sokat bántottak minket, főként őt mert gyenge volt, de mindig megvédtem őt akármi történt. Majd meghaltunk. Itt a Lelkek Világában sem volt másképp eleinte, főleg hogy a 80.körzetbe kerültünk. Sajnos már nincs velünk. -mondtam e szavakat elszomorodva.
-Utána bekerülve az Akadémiára mindenki kinézett, és belém kötött, mert szegény voltam. Hiába mindent jobban tudtam, mint ők akkor is. Sokat verekedtem, jóformán minden nap többször is. Magát az Akadémiát hamar elvégeztem. Közben örökbe fogadtak egy családhoz. Mikor hozzájuk kerültem úgy néztek rám, mint valami leprásra, így ott se volt jobb dolgom. Kis idő elteltével megváltozott a helyzet, de a családfő nap, mint nap rajtam tölti ki az idegét, s nekem meg muszáj hagynom, mert különben a többieket bántja. -mutattam meg neki a hátam, ami tele van mély vágásokkal.
-Nekem sincs jó életem, de mégis itt vagyok és küzdök ahogy tudok. -mosolyogtam rá.
-Rendben Rei, örülök a találkozásnak.
-Hmm… Rukongaiban többet verekedek, mint maga az osztagban, ha jól hiszem. Bár, minden nap történnek incidensek, ha számot kéne mondanom napi 20 alkalom. -meglepődtem még saját magamon is.
-Persze a 11.osztag majd minden tagja kiváló fegyverforgató, de persze vannak olyan tagok, akik nagyon erősnek hiszik magukat, de sajnos nem. -kuncogtam fel.
-Sok az alkalom az edzésre, s maga a párbajozásra is, sokat lehet az osztagnál tanulni és persze edzeni.
-Ezzel szemben az Akadémiát nem is említem.

3
11. osztag / Re:Edzőtermek
« Dátum: 2019. Jan. 01, 15:27:47 »
Simlis és a Szende?


A sütés, főzés, mint régen a mai világban is alapszükségletnek számít. Persze azt nem mondom, hogy mindenki meg tudja oldani, hisz nem sokan vannak olyan helyzetben, mint a nemesek. Régen én sem tudtam minden nap enni, hisz nem volt rá pénzem. Viszont mikor végre tudtam ügyeskedni a ,,konyhámban” akkor nagyon örültem, s egyben nyugodt is voltam mialatt tevékenykedtem. Lassabban telt az idő is azalatt. Egyszerűen imádom ezt az érzést.
-Tényleg? Ízlik? -nagy csillogó szemmel hajoltam közelebb hozzá.
Nagyon örültem annak, hogy nem csak az otthoniaknak, hanem más is tudja értékelni. Főleg, hogy még tetszett is neki. A feleség témán fennakadva folytattuk a beszélgetésünket.

-Hogyan is mondjam, a 11.osztag csak a harcra fókuszál és az edzésekre. Tisztelet a kivételnek. Bár, jó lenne már valaki az életemben, aki nem dob el engem nemes egyszerűséggel. Nem mondom azt, hogy én lennék a világ legjobb felesége. -elkezdtem kuncogni, majd a kezemet a szám elé tettem, hogy ne lássa.
-Persze ok nélkül nem ütünk, s kezdeményezünk harcot. Régen én soha nem verekedtem. Pont fordítva volt, mert mindig engem vertek. Viszont pár esemény miatt felálltam és küzdöttem, hogy a mai napig is itt legyek, s megvédhessek mindenkit, aki rászorul. Utálom, hogy ha tehetetlen vagyok. Az a legrosszabb érzés a világon, hogy ha nem tudom megmenteni azt a személyt, akit szeretek.
A kicsi sárkány ölelgetés után elhatároztam, hogy edzeni is kéne. Mivel tudom, hogy ,,takarított” jó lesz levezetni a feszültséget egy kis kardforgatással.
- Takarító-chan miben vagy gyenge? Mit szeretnél, hogy megtanítsak? -néztem rá kíváncsiskodóan.
-Viszont ha akarod párbajozhatunk is egymás ellen.
Meghagytam neki a válasz lehetőséget.

4
Fórum élet / Re:Népszámlálás - 2018/2019
« Dátum: 2018. Dec. 14, 20:59:17 »
Hello~ Szeretnék maradni

5
Soul Society / Re:Egy késő őszi nap
« Dátum: 2018. Aug. 12, 12:57:15 »
Nagyon örültem Chiyo-sannal való találkozásomnak, hisz az elsőnek nem voltam valami tiszteletteljes felé. Így ezen szeretnék változtatni amennyire csak lehet. Régebben mindenkivel nagyon durva, illetlen voltam. E miatt sokan elhagytak és eltávolodtak tőlem. Sajnos már későn jöttem rá, hogy ez nem vezet semmi jóra.
-Igen azok, bár a mikéntjéről semmit nem tudok. -sóhajtottam egyet, majd tarkómra tettem kezemet.
Arról semmit sem tudtam, hogy vajon ezt törvényesen teszik e vagy sem, de véletlen kikotyogtam a dolgokat. Vajon rosszul tettem? Kicsit aggódtam e felől, hisz a mostoha apámon kívül a testvéreim is bajba kerülhetnek e miatt, ha kitudódik. Engem ugyanis csak ők érdekelnek. Az apám dolga, ügyei és hogy vele mi lesz cseppet sem fog meghatni.
-Persze, minden nap minimum egyszer megjelenik nálunk. -hamis mosolyt vetve arcomra folytattam.
Akaratlanul is látszódhat rajtam nevelőm felé érzett dühöm, így lehet Chiyo-san levette a lapot, hogy nem valami felhőtlen kettőnk közötti viszony.
-Elmondhatom ha gondolod, de nem szeretném ha más megtudná. -ha beleegyezett el is meséltem neki a történteket.
-Szóval családunk elég összetett. Sok gyermeket örökbefogadott, vagy éppen az ő gyerekei. Többen tartozunk az elsők közé. Én az Akadémiai éveim alatt kerültem oda, szóval jó ideje. -egy időre megállva folytattam.
-Mindig megverte azokat, akik nem úgy tett, ahogy ő mondta. Miután én megérkeztem azóta a ,,vert” szerepet én töltöm be mindenki helyet. -majd lehúzva kimonom hátulját megmutattam a hátam, ami tele van mély vágásokkal.
-Ezt is ő csinálta egy ostorral, amely tele van kisebb-nagyobb pengékkel. Szóval valami ilyesmi az én családi hátterem. -mosolyogva visszahúztam a ruhámat.
Nem sokkal később egy férfi jelent meg előttünk, aki most már tudván az új társunk az osztagnál. Figyelmesen hallgattam a válaszait, miközben a teámat kortyolgattam. Nagyon szimpatikusnak tűnt, így elsőre, de mivel nem szabad rögtön megítélni a másik félt, így még váratok a róla kialakult véleményemmel.

-Persze hogy meg tanítom neked Chiyo-san. -csillogó szemekkel válaszoltam neki.
Mindig is szerettem tanítani, de eddig sose adhattam át a tudásom konyha téren. Kíváncsian várom majd.

-Nem tudom megfogalmazni. Gyerek korom óta ott voltam a legtöbbet, hisz nem volt ki főzzön ránk, így nekem kellett megtennem. Most már szép emlékeket hoz vissza. Talán ezért. -mosolyodtam el.
Majd nem sokkal később izzani kezdett a levegő, s dübörögni a talaj. Egyik pillanatról a másikra megjelent egy nagy fekete ló. Persze mi csak a nagy hátsóját láttuk.

-Szóval Feledés lenne a neve. -szépen lassan felállva meg közelítettem az állat első felét, hogy megsimogassam ha lehet.
-Állatokat sose bántanék.

6
Város / Re:Nyilvános park
« Dátum: 2018. Júl. 25, 22:50:13 »
"Véletlen" találkozás


Egy kellemes nyári napnak nézünk elébe. Mivel semmi dolgom nem volt, így nem tudtam mivel is kéne elütni a napomat. Persze a szokásos kora reggeli edzéseket sose hagytam ki, de azon kívül nem nagyon van most mit tenni a ház körül. A testem megmozgatása után szépen lefürödtem, majd megszárítkoztam. Kiérve a fürdőből már csak az öltözés maradt hátra. Felvettem a kimonomat, majd társamat Csonttörőt oldalamra helyeztem. Utána megfésülve hajamat, befújtam magam parfümmel, amit az Emberek Világából szereztem. Nagyon lágy, kellemes cseresznyevirág illata van. Majd el is indultam a parkba kicsit sétálgatni, időzni. Út közben párszor, sajnos rendet is kellett tennem. Ugyanis a körzet, ahol élek nem éppen színvonalas. Az emberek, már amelyik. Utálatosak, s szeretnek bajt okozni. Bárkibe bele kötnek, mert nekik ez vicces. Sose értettem őket.
Néha megálltam egy-egy bolt előtt nézelődni, érdeklődni, de semmi különösebbet nem vettem. Jobban mondva semmit, mivel nem tartottam fontosságát költeni ilyen apróbb dolgokra. Megérkezve a parkba leültem egy padra gondolkozni a múlton. Milyen rég is volt, mikor gyermekként ilyen helyekre jártam a nővéremmel. Csak boldogok voltunk nem törődve a gondokkal, az iskolával és ehhez hasonlókkal. Már csak foszlányokban van testvérem arca. Nem érzem őt, s nem látom…
Apróbb könnycseppek csordultak ki szemeimből, de mit sem törődve ezzel felálltam s tovább mentem. Megállva a játszótérnél végig néztem a boldog gyerekeken, s elmosolyodtam. A gyerekek, kisbabák mindig olyan édesek <3. Egyik kislánynak elgurult a labdája, így legugolva érte vissza adtam neki, majd megsimogattam a haját, s elköszöntem. Majd hirtelen szemeim sarkából egy shinigamit vettem észre szőke hajjal, kék szemekkel. Igen csak helyes volt, de mintha valahonnan ismertem volna már, így közelebb mentem hozzá.

7
Külváros / Re:Sétálóutca
« Dátum: 2018. Máj. 19, 10:49:55 »
Felvilágítás
avagy még sincsenek egyedül az emberek a Földön


El is hiszem, hogy zavarában nem is tudott megfelelően viselkedni, hisz meglátott egy lányt a tér közepén, aki egy fekete maskarában rohangál. Egy karddal az oldalán. Más még meg is ijedne, s hívná a rendőrséget. Bár, elég vicces lenne látni azt, hogy keresnek valakit, akit nem is láthatnak.
-Nem viccelek veled, sajnos.-kuncogtam rajta.
Mikor még éltem elég kevés pénzből gazdálkodtunk, de ha lett is volna rá keret, akkor se mentem volna bulizni. Hisz, akkor még nem olyan személyiség voltam. Illetve a fiatalságom is közbe szólt.
Viszont az idő engem is megváltoztatott. Még mindig ugyan az-az ember vagyok, csak megváltozott az életem.

-Nem beszéltem még vele, illetve látni se láttam. Lehet, hogy nem is létezik. -vállat vontam.
Mivel láttam, hogy nagyon zavarja a ruha, így felajánlottam, hogy átöltözök. Meg azért jobb lenne mást is hallani a ruhámon kívül. Bár, én mindig csak ezt láttam másokon, így megszokottá vált számomra, de neki még ez furcsa lehet.

-Persze szívesen megteszem, de egy gond van. Hol öltözzek át? -a ruhával nem volt gond, mert mindig van nálam, de nem terveztem az utcán átvedleni.
-És nem, az utca, sikátor nem egy megoldás erre. -kuncogtam fel.
-Ah, bocsánat nem tudtam, de tényleg nagyon szép hajad van. -vörösödtem el.
Majd észrevettem, hogy Shisui körülnéz a tömegben. Nem tudtam mit vagy kit kereset, de azt tudtam, hogy majdnem mindenki, csak őt nézi. A tömeg róla beszélt, szegényt videózták és még lehet a fórumokon is tény lett egy férfi a téren. Aki beszél, csak beszél valakinek, aki úgymond nem is létezik. Jobban mondva csak nem látnak engem. Vajon mikor fog neki leesni, hogy erről beszéltem neki végig? Jobb lenne elmenni máshova, hogy ne legyen még nagyobb gond ebből.

-Jobb lenne elmenni innen. -sóhajtottam egyet.
-Úgy értem, hogy csak te látsz engem, az itt lévő tömeg közül. Hisz, neked nagyobb a lélekenergiád, mint nekik. Így, láthatsz engem, de ők csak annyit vesznek észre, hogy te úgymond beszélsz a semminek. Jelenleg téged teljesen hülyének néznek. Ezért ajánlottam fel, hogy menjünk máshová. -fújtam ki a levegőt.
-Eltaláltad~ -mosolyogtam.
Pár másodperc után a fiú közelebb lépett hozzám, majd elővett egy kártya paklit, s hirtelen elkezdte a trükköt. Nagyon lenyűgöző volt, így úgy bámultam, mint egy gyermek, aki most fedezi fel a világot. Még lehet csillogtak a szemeim is.

-Csodálatos~ -elpirosodva tapsoltam meg őt.

8
Lejelentő / Re:Pontozósdi
« Dátum: 2018. Máj. 19, 09:51:54 »
Hello~ A Zanpakutou edzés a szabadnapomon edzésből kapott 1 pontot kötelezően fegyverforgatásra tenném.

18 pont fegyverforgatás --> 19 pont fegyverforgatás.

9
11. osztag / Re:Edzőtermek
« Dátum: 2018. Ápr. 28, 15:23:32 »
Simlis és a szende?


Mindig is szerettem sütni, hisz megnyugtatott. Valahogyan átjárt a béke ezen folyamat közben. Persze imádtam azt is, hogy a nővérem olyan boldog volt közben, mikor ette. Ezért ha volt időm, meg a tárcám is megengedte, akkor cukrászkodtam, hogy ő boldog legyen. A mai nap folyamán is ezt tettem, hogy felelevenítsem a régi emlékeket. Macaront készítettem a kapitányunknak és az osztaghoz érkező új jövevénynek. Zavulonnak. Bár, nem tudtam, hogy ízleni fog-e nekik, de reménykedtem benne, hogy csak nem fogják kidobni. Megtalálva osztagtársamat, miközben henyélt, s tette a takarítást oda is adtam neki az ajándékát. Nem gondoltam volna azt, hogy majd megismer, de szerencsémre így történt. Kínos lett volna magyarázkodni, hogy éppenséggel kit ,,tisztelhet” bennem. Majd meghajoltam előtte, hiszen az illemet nem szabad elhanyagolni. Utána le is ültem a frissen ,,felsikált” padozatra.

-Tessék, remélem ízleni fog. -mosolyogva nyújtottam át a csomagot neki.
-Ohh, hogy ez? Ez egy felvert tulajdonképpen, ami mandulaliszttel készül. Bár, elég borsos az ára. -kuncogva folytattam.
-Szerintem az is egy nagyon jó dolog, ha liszthez darált diót forgatunk. Úgy olcsóbb, de fogyaszd csak egészséggel. -mosolyogtam meg.
Nem is számítottam arra, hogy ismeri majd ezt a süteményt, hisz az Emberek Világában is elég drága, s nem hiszem, hogy itt árulnak ilyet. Így nem ért sértésképp, de annál kíváncsibb voltam a reakciójára, amit kivált majd belőle.
-Ohh, hát köszönöm szépen, de az elég valószínűtlen, hogy én a jövőben megházasodok. Persze szeretnék egy párt, s gyerekeket, de nem tudom ki szeretné szerény személyemet. -pirulva néztem rá.
Közben elkezdte taglalni, hogy miért is magázódott velem. Bele is harapott mondandója közben az egyik macaronba, s úgy folytatta. A csillogó szemeim el is árulhatták számára, hogy mennyire is vagyok kíváncsi a véleményére.

-Ahh értem rendben van, tiszteletben tartom a véleményedet. -mosolyogtam felé.
Ahogy eszegette a macaronokat, s beszélt közben valahogy a nővérem jutott eszembe. Ő is ezt csinálta evés közben, ha mellette még beszélni is akart. A süti darabok csak röpködtek felém, ami egy kicsit se zavart. Legalább tudtam, hogy ízlik neki. Másrészt csak bátyáim vannak, így megszoktam az ilyen fajta viselkedést. Így csak kuncogni tudtam ezen, miközben az előbb ,,használt” ronggyal próbálta letörölni a kaja darabokat az utcai ruhámról. A kezemmel segítettem ezen, hogy minél hamarabb meglegyen.

-Ahh, semmi baj nyugodj meg. Legalább tudom, hogy ízlik neked. Köszönöm. És ha máskor is szeretnél ilyet enni, nyugodtan szólj nekem.
-Nem ismertem az előző generációs Kenpachi osztagot, de tudomásom szerint igazak, amiket mondtál. A mai napig vannak problémás alakok, de melyik osztagnál ne lenne? -nevettem fel.
-Persze nem olyan, mint régen, de igen csak szeretjük a harcot, s magát a katanát, a lelkünk egy darabját is. Most Chiyo-san az osztagvezető, aki egy nagyon kedves, gondoskodó ember. Nincs mitől félni, de ez nem azt jelenti, hogy gyenge lenne. -kacsintottam felé.
Közben Zavulon-chan valamit kihúzott a feneke alól. Hirtelen nem is tudtam mi az, míg meg nem pillantottam. Nagyon édes volt, de tudtam, hogy ez bizony azon küldetés egy darabja, amin nemrég voltam.

-Nagyon édes~ -pirulva vettem magamhoz.
-Én is voltam azon a küldetésen, bizonyára egy másik toronyban tartózkodtunk, de ha már itt vagyunk nem akarsz egy kicsit edzeni? -mosolyogtam felé.

10
9. osztag / Re:Edzőterem
« Dátum: 2018. Ápr. 26, 19:03:28 »
Zanpakutou edzés a szabadnapomon
A fekete démon és a fehér angyal


Régebben sosem gondoltam volna, hogy egy másik érző lénnyel, egy ilyen jó kapcsolatot fogok kialakítani egy edzésnek köszönhetően. Nagyon élveztem az Akki-channal töltött perceimet, hisz egyrészt egy barátra találtam, aki nagyon jó hallgatóság. Másrészt lett egy nagyon ügyes partnerem. Remélem a továbbiakban nagyon sokat fog fejlődni a segítségemmel, s sokra fogja majd vinni.
Persze egész edzésünk alatt egymást hoztuk zavarba folyamatosan, s ez most sem volt másképp.
Miután eltakartam az arcom piciny kezeimmel, hirtelen az ő kezét éreztem. Elvette onnan a védő eszközömet, majd az arcomra tette kezeit. Pár másodperc alatt vörösebb lettem, mint valaha.

-Se-semmiség~ -majd gyorsan elnéztem a másik irányba.
Majd a hegyi beszédemet letudva a karjára tettem kezem, s vártam a válaszát. Miközben meghallgattam, elgondolkoztam azon, hogy mi fog történni ezután. Hisz nagyon megkedveltem, s szeretném őt többet látni és jobban megismerni.

-Ez evidens számomra, s ha bármi kérdésed vagy valami más problémád van szólj. Azonnal ugrok, s megpróbálok megoldást találni rá. -mosolyogtam rá.
Egy senpai felkérés következtében valahogyan a földre kerültem vele együtt. Nem is gondolkoztam hirtelen, hogy mit is teszek, mert annyira meghatottak a szavai.

-Semmiség~ -majd Akki-chan mintha gőzölgött volna a pirosságtól, így megpusziltam a homlokát, s leszálltam róla.
-Nem kell ennyire zavarban lenned miattam. -kuncogtam.
Kezeimet kinyújtva próbáltam felsegíteni őt, majd megölelve engedtem el az útjára. Remélve, hogy minél hamarabb találkozhatok vele. Bár, nem tudom mikor jön el az a pillanat. Én is elindultam az osztagomhoz, hogy a kapitányomat köszöntsem, s megkérdezzem, hogy van e bármi feladata számomra. Ha nem akkor haza fele vettem az irányt.


-->Végee<--
,,köszönöm"

11
Karácsonyi nyereményjáték - 2017 / Re:Küldj egy lapot!
« Dátum: 2018. Jan. 07, 14:49:33 »

link ^^ :http://kepkuldes.com/images/f13b87a0407e06fab55d5a7ef4855b83.jpg

12
Karácsonyi nyereményjáték - 2017 / Re:Szellemes karácsony!
« Dátum: 2018. Jan. 07, 14:05:22 »
Hello~ Jelentkeznék a ma délutáni kalandra~

13
11. osztag / Re:Edzőtermek
« Dátum: 2017. Dec. 03, 11:02:41 »
Simlis és a szende?


A mai nap is úgy kezdődött, mint a többi. Ám, én nem keltem, hanem edzettem. Egészen reggelig gyakoroltam Csonttörővel, így valahogyan nem vettem észre az idő elteltét. Mikor tudatosult bennem az, hogy nincs már sötét le is vettem az edző ruhámat, s igyekeztem le fürödni. Nem lett volna jó ötlet az, hogy szagosan menjek be az osztaghoz. Ahogy meg is történt a tisztálkodás, meg reggeliztem, s próbáltam elütni a többi időmet. Múltkori találkozásom Chiyo-sannal és Zavulon-sannal egy jó ötletet ültetett a fejembe. Méghozzá sütni fogok~ El is kezdtem ki pakolni a macaronhoz való hozzávalókat. Ahogy ez megtörtént neki is kezdtem a varázslatnak. Első sorban kimértem az anyagokat. Utána be is kevertem a masszát, s egy papírból zsákot formáltam és kinyomtam őket félgömbökké. Mehet is a sütőbe~ Mikor már megsült kivettem, megforgattam őket és hagytam hűlni. Majd lekvárral töltöttem meg, s forgattam rá a tetőket. Utána szépen beraktam őket egy sütis dobozba, amit még az Emberek Világában szereztem.
El is indultam az osztaghoz, hogy adjak Chiyo-sannak és Zavulon-sannak is, ha megtalálom őket. Beérve sajnos Chiyo-san nem volt a helyén, így egy tányérra pakoltam ki neki egy tucatot, s adtam oda egy tisztnek, hogy ha találkozik vele adja át üdvözletemet. Most pedig jöhetett drága osztagtársam keresése. Sajnos nem találtam sehol sem, így betérve az edzőterembe vettem őt észre.
Épp tette a sikálás művészetét víz, s takarító szer nélkül. Hirtelen nem is tudtam, hogy vajon mit gondoljak erről, de csak kuncogni tudtam rajta.

-Víz, s takarító szer nélkül? -fel nem nézve ,,sikálta” a padlót.
Úgy látszott, hogy elég rég itt lehetett, hisz magán padozaton is látszott a formája drága társamnak. Rá nézve nem láttam a kis dobozkát rajta, amiben a palacsintákat hordozta hozzánk.

-Nem szándékozok később vissza jönni. -majd egy kuncogást elejtve tértem be hozzá.
Levettem cipőmet, s közelítettem meg őt. Csak vártam, hogy vajon mikor is akar felülni, de nem történt meg.

-Igen én vagyok~ Téged kerestelek. -majd mutattam rá a halomnyi macaronra.
-Neked hoztam. -mosolyogtam felé, majd meghallottam mondanivalóját.
-Szerintem a társad azt akarta, hogy te mond, de köszönöm. -pirulva ugyan, de leültem Zavulon elé.
-Egyébként nem vagyok, oly öreg, így a tetsziket el lehet hagyni. Elég ha azt mondod, hogy ,, nagyon csinos vagy”. Bár, amit kötve hiszek, hogy az lennék. -majd egy mosoly kíséretében vártam a válaszát.

14
9. osztag / Re:Edzőterem
« Dátum: 2017. Dec. 02, 16:39:01 »
Zanpakutou edzés a szabadnapomon
A végkifejlet


Sajnos egyre jobban szédült el velem a világ. Akki-chan tettei, oly zavarba ejtőek voltak, hogy kezdtem egy pöttöm paradicsommá válni. Viszont, az egy kicsit megnyugtató volt, hogy nem csak én jártam így. Szavaira nem tudtam mit reagálni, hisz maga az a tény, hogy nem szokott ily sokat flörtölgetni egy lánnyal, de ezek alól a mai nap folyamán kivétel voltam. Majdnem olyan volt, mintha az egész edzésünk ilyeneken telt volna el… Majd mielőtt megszólalhattam volna Akki-chan megtette helyettem is~
-Akki-chan~ de hát én csak is az igazat mondtam. Szerintem az vagy~ -majd eltakarva az arcom vártam a reakciót. Sajnos úgy tűnt, hogy még maga se tudta elhinni, amit próbáltam bizonyítani. Kapkodott a levegőben, s egyre jobban izzadt. Kicsit sajnáltam azért, hogy a valót nem látja… Majd az edzésünk rövid idő után folytatódott is. Akki-chan terve számára kész, s kiforrott volt, de én átláttam rajta. A támadásom 90%-ban sikerült is, de miszerint a nyakába ugorjak, az már nem. Szerencsére kitért előtte, de én nem hagyva magam újból támadtam. Ha, szegény Akki-chan egy ilyet kapott volna egy küldetés során, s esetleg nem tudta volna kivédeni, mint most. Az a halálát jelentette volna… Nem szívesen vallom ezt be magamnak sem, hisz nem szeretném, hogy ő meghaljon… Majd szépen az edzésünket megszakítva hívtam egy kis elbeszélésre. Miszerint, hogy milyennek gondolja a találkozásunkat, engem és maga az edzésről mit gondol.
-Tudom, hogy nem olyan fajta vagy, s én se olyan vagyok. Viszont, most ezeket meg kell beszélnünk. -mosolyogtam rá, miközben figyelmesen figyeltem őt.
Majd Akki-chan egy mély levegőt vett, s neki is kezdett válaszokat adni. Próbáltam mindenre oda figyelni, s segíteni neki, amiben csak tudtam.
S, mikor mindent elmondott behunytam a szemem, s összeszedtem a gondolataimat, hogy vajon mit is fűzzek hozzá.

-Persze én is mérhetetlenül örülök annak, hogy mi ketten találkoztunk, de gondolom most inkább az edzős részére vagy kíváncsibb. -vettem egy mély levegőt, s folytattam.
-Tudod egy küzdelem sose egy ember között folytatódik le. Minimum kell hozzá két fél. Maga a harci stílusoddal nincs bajom, de ez még úgy is fog fejlődni a közeljövőben. Az erős támadásaiddal sincs bajom, de védekezni egyáltalán keveset tettél. A védekezés nem csak abból áll, hogy a karoddal ellököd a másik fél fegyverét. Hanem, a mozgásból is. Egy jobb oldali vágásból akár hátraugorva vagy kilépve a másik oldalra vághatod ki magad. -kacsintottam rá.
-Egyszerűsítve csak a védekezéseden kéne csiszolni. -tettem rá a karjára a kezem.
Majd meg hallotam a senpai felkérést. Örömömben a nyakába ugortam Akki-channak, de sajnos ennek következtében a földre zuhantunk.

-Persze hogy leszek helyes kohai-chanom <3. -igaz már felülve, de még mindig rajta mondtam e szavakat.
-Egy nagyon kedves, vicces és helyes fiú vagy jó harci tudással. Igaz nincs annyira kiforrva, de ezért vagyok én itt. Bármikor a segítségedre leszek, amikor csak akarod~ Már az elején megkedveltelek téged. -pirultam el.
-Első tipp~ Mindig figyeld azt, amit az ellenfél add. Figyeld a csuklója tartását, a bokáját, s minden egyes porcikáját, mert ezek neked az információk. -kacsintottam rá.

15
Rukongai / Re:73-as körzet
« Dátum: 2017. Nov. 30, 19:39:09 »
All you need is Magic =|:>


A harc, mely az ismeretlen férfival, kinek nevét és jellemzőit nem tudtam kezdődött el köztünk. Harci stílusáról kevés sejtésem volt, de több nem. Úgy éreztem, hogy egy nagyon erős, s furfangos alak áll előttem. Próbáltam a legjobb tudásom szerint reagálni a támadásaira. Bevallom még élveztem is a játszadozásunkat. S, ahogy észrevettem egy-két ütögetés, szúrás után nehezére esett visszaütni, kivédeni. Lehet, hogy nincs a jelen pillanatban jó formában, de ez eléggé nehezemre esik. Attól függetlenül teljesítenem kellett a feladatomat. Majd egy félresiklott védekezése következtében belevágtam a vállába. Valamiért elsőnek úgy tűnt, hogy meg se érezte, de utána megjelent az arcán a fájdalom érzése. Gondolom még az agyához kellett jutnia az információnak, miszerint megsebesítették őt.
Mondandójára nem reagálva semmit vártam a következményeit tettemnek. Azt hittem, hogy nekem rontva akarja megtorolni a karcolást, melyet rajta ejtettem. Nem állt szándékomban mély vágást indítani felé, mert tudtam, hogy ő sokkal erősebb nálam. Inkább az volt a célom, hogy a fegyverforgató karját valamiféleképpen gátoljam. Viszont a várva várt ütközet elmaradt, mert ő távolságát növelve került el engem. Pillanatnyi megtorpanását, hogy megnézze sebesülést kihasználva egy vágást indítottam felé. A torkára akartam célozni, de sajnos lélekjelenlétének köszönhetően kikerülte, de én nem habozva indítottam is a következőt. Melyet ugyancsak kikerült. Igaz, hogy még nagyobbra növelte a távolságát, de ez nem fogott le engem. A hasfalába metszettem a kardomat. Furcsa mód elmosolyodott rajta, s csak rám szegezte a sétabotját. A torony dőlni kezdett, mely nem volt jó előjel a számomra. Mire egyensúlyba próbáltam hozni az épületet egy furcsa mondatot ejtett ki. A torony végérvényesen romokba készült süllyedni. Halálomat nem terveztem, így próbáltam kijutni. Meglátva egy fényforrást elrugaszkodtam a földtől és kiugortam. Megelőzve az esés lehetőségét sunpo segítségével egy fára érkeztem, s onnan a lehető leggyorsabban bújtam el, hogy kitaláljam a stratégiámat. Nem hallottam semmiféle mozgolódást, s nem is láttam jelen pillanatban a férfit. Csak hallgattam és vártam. Valamilyen módon érzéseim azt sugallották, hogy nem közemberrel van dolgom. Vajon nemesi családból származhat? S, ha véletlen megérzéseim beigazolódnának elég nagy bajban lennék, ha eme bájos férfinak vesztét okoznám. Nem is tudtam mitévő legyek, míg meg nem hallottam a férfi hangját a távolban. Valami történt vele, hisz szavai azt hangoztatták, hogy valami baj van körülötte. Mégis mi? Nem ejtettem rajta olyan sebet, mely képes lett volna őt leteríteni. A parancs az ő elfogása volt, s nem a kivégzése, így gondoltam, hogy valamilyen fontos személy lehet számunkra.

Egy kis idő elteltével a férfi felállva ordítani kezdett, s lélekenergiáját is kiengedte. Erős volt, s nyomasztó. Hollowhoz hasonló volt. Kezdtem valamiért azt érezni, hogy semmi értelme sincs az életemnek, de hamar kizökkentett Csonttörő.

-Nyugodj meg, Rin! Ez az ő ereje, s ha lehet ne most veszítsed el az életkedved. Nincs ennek most ideje! -szavai olyanok voltak akár egy pofon.
-Köszönöm, de valamit tennem kell. Nem hallhatok itt meg most…
Közben a csapatot a lehető leghalkabban értesítettem a történésekről. Miszerint épp most döntött romba egy tornyot az illető, s valamiért kezd megbolondulni.
Egyre jobban kezdett elborítani a sötétség és izgalom érzése. Meg akartam őt ismerni, de sajnos most ennek nem volt itt az ideje. Úgy éreztem, hogy megtalált engem, s felém közeleg, de nem történt semmi sem. Végül megjött a várva várt támadás parancsszava. Izgultam, hogy vajon mi fog történni velem, de újfent az ég világon semmi sem történt. Kicsit meg könnyebbültem, hogy nem lettem véglegesen is levélszemét. Majd lélekenergiámat kiengedve közelítettem meg őt. Vörös energia lepett körbe, szinte olyan volt mint az övé. Sötét, fájdalmat sugalott.
Valakik vagy valamik nem hagyták őt békén. Kínozták őt, melyet szomorúan hallgattam. Mi történhetett vele, hogy ily elkeseredett és megtört? Viszont sok gondolkozási időm nem adatott, hisz újabb események következett. Az energia mely bekerített eltűnt a színről.

-Persze. -majd odaadva a kulacsom inni adtam neki, s lélekenergiámat is leengedtem.
Valamiért megsajnáltam őt. Szomjazni nem egy jó dolog, s tudom is milyen. Halálom egyik tényezője ez volt…

-Semmi baj, de attól függetlenül feladatot teljesítek jelen pillanatban is. -elvéve a kulacsot beleittam, s folytattam közlendőmet.
-Persze ha nem szólsz a kis attrakciónkról. -mutattam rá a toronyra.
-Olyan érzésem van kedves idegen, hogy nem vagy közember. Nemes vagy talán? -majd szépen leültem elé.
-Majdnem olyan lélekenergiád van, mint a hollowoké. Megtudhatom miért is van ez? S ha nem tolakodás mégis mi a neved? Tudod nem kaptam sok információt rólad...

Oldalak: [1] 2 3 ... 15