Üzenetek megjelenítése

Ez a szekció lehetővé teszi a felhasználó által írt összes hozzászólás megtekintését. Vedd figyelembe, hogy csak azokba a fórumokba írt hozzászólásokat látod, amelyekhez hozzáférésed van.


Üzenetek - Shiranui Haruki

Oldalak: [1] 2
1
Lezárt küldetések / Re:Sakura bűvöletében
« Dátum: 2017. Jan. 05, 01:39:22 »
Miután végeztünk az eszméletlenül fekvő lelkek elszállításával, visszatértünk Yoshikazuval Shiratori-samáékhoz, arra viszont ilyen felfordulásra térünk vissza, ami volt. Bár a maradék lélek is ártalmatlanítva volt Kyokoval egyetemben, Narazakinak sikerült súlyosan megsérülnie és a következő pillanatban a nagy fa is életre kell.
A két újonc egyből rátámadott a fára, látszott, hogy még sokat kell tanulniuk, mert nem szabad engedni az ellenfél provokációjának. Ettől függetlenül ki tudjuk ezt használni, hogy lefoglalják a fát, bólintok Yoshikazunak, hogy ismét lelkeket kell arrébb vinnünk, nem lenne jó, hogy rájuk lépne a fa, ha már nem tartja őket hasznosnak.
Amikor viszont az utolsót is odavittük Shiratori-samáékhoz, egyszerre mindegyikből kirepült a lepke, így már nem kellett külön eltávolítania Sasakinak. Maradtam volna Shiratori-samának segíteni a gyógyításban, de most nagyobb szükség volt rám a fánál, mert a két újonc belevágódott a földbe. A fa színt váltott, több hosszú gyökeret növesztett és felénk fordult, majd el is indult. Ezt nem hagyhattam neki, ezért shunpoval lendületet vettem és gyorsan megtéve a köztünk lévő távolságot, egy erőteljes rúgást mértem rá, amivel megállásra késztettem.
- Innen tovább nem mehetsz. - beszéltem a fához, hogy tudja, mi a helyzet. Úgy tűnt mondott volna erre valamit, de Yoshikazu is megérkezett mellém és földbe csapva hosszú földtüskék lökték még hátrébb a fát. Közben a két újonc is ideért, ezért szóltam hozzájuk pár szót.
- Harukiék elterelik a fa figyelmét, ti addig mentsétek meg a foglyul ejtetteket. - mondtam, majd egyből shunpora kapcsoltam, hogy magamra vonjam a fa figyelmét és megmutassam az újoncoknak hogyan is kell ezt csinálni. Oni Dekopinnel egyenesen a képébe céloztam, majd a felém közeledő gyökerek is hasonló bánásmódot kaptak.
Hakudával viszont ennyi felé kevésbé tudok figyelni, ezért előhúztam a kardomat és a Shunpo Tangeki sebességét használva metszettem meg a fát minél gyorsabban. Ezután egy pillanatra megálltam, hogy rápillantsak a mentő brigádra és láttam, hogy nem sikerült teljesen magamra vonni a fa figyelmét, ugyanúgy feléjük is hadonászott a gyökereivel.
- Haero konoue, Haru no Nanakusa! - aktiváltam a shikaiomat, amivel egyből a mentőcsapatnak segítettem, hogy ne érjen hozzájuk egy gyökér sem. Ostoromat jó pár gyökér köré tekertem, majd magam felé húztam őket, ezzel elég időt sikerült nyernem, hogy az utolsó rabot is kiszabadítsák, ami után Yoshikazu egy föld falat húzott fel, hogy a gyökerek ne tudják egyből követni a többieket. Ekkor én is odashunpoztam melléjük, ekkor hallottam Shiratori-sama tanácsát, amire egyből bólintottam, hogy egyetértek vele.
A fának viszont ez nem nagyon tetszett, ezért áttörte Yoshikazu földfalát, előrébb léptem pár lépést, hogy majd én elintézem. Zanpakutoumat visszaváltottam normál alakjába, majd a levegőben suhintgattam vele és mivel a Kensei-t használtam nem volt rá szükség, hogy közelebb menjek a gyökerekhez, távolról is el tudtam őket vágni. Amint láttam, hogy mindenki készen áll a támadásra, abbahagytam és hátraugrottam.
- Hadou 58, Tenran! - gyorsan megpörgettem magam előtt a kardomat, majd hirtelen megállítottam és egy forgószelet indítottam a fa felé, ha már úgyis kisebb tűz volt a törzsén, majd a szelem felerősíti azt. Nem kellett azon aggódnom, hogy nem-e fogja eloltani a meglévő tüzet a technikám, mert Yoshikazu egy Shakkahouval készült, amit belelőtt az én kidoumba, hogy abból lángörvény legyen.
Ezzel már nem tudott mit kezdeni a fa, végignézhettük, ahogy elég az egész és a végén csak egy kupac feketeség marad meg belőle. Mielőtt visszamentem volna Shiratori-samához, odasétáltam a fa eredeti helyére, majd shikaiomat aktiválva egy új fát növesztettem az ittenieknek, persze ez nem virágzott most, mert nincs itt az ideje, de majdhogynem ugyanolyan, mint volt leszámítva, hogy nem irányítja kedvére az ártatlan lelkeket.

2
Lezárt küldetések / Re:Sakura bűvöletében
« Dátum: 2016. Nov. 30, 18:39:18 »
Miután sikeresen elaltattam a rukongaiiak nagy részét, elugrottam annak a fejéről is, akin eddig álltam, hogy ő is elaludhasson és csak ezután értem földet. Mivel mondtam a többieknek, hogy ők is hasonlóan tegyenek a többiekkel, ezért amikor újabb utunkba álló rukongaiit kerestem már csak pár volt, nekem már nem is jutott egy sem, mert a többiek jó munkát végeztek. Éppen láthattam is, ahogy Yoshikazu, aki a legközelebb állt hozzám, az utolsó körülötte álló rukongaii tarkóját üti meg a kezével, hogy elájuljon.
Mondtam volna néhány jó szót a többieknek, a jól teljesített feladat után, de ekkor észreveszem, hogy egy rukongaii még talpon van és éppen Shiratori-sama közelében van. Nem tétováztam, egyből shunpoval ott teremtem és jól fejbe vágtam, nem bánthatja senki sem Shiratori-samát a jelenlétemben.
Megfordulva Kyoko hangjára leszek figyelmes, aki elkapta Yoshikazut. Nem mozdultam nehogy bántsa Yoshikazut, de nem örültem neki, hogy átvert minket és úgy látszik, hogy a rukongaiiakkal van, mert többen mellé álltak a földről felkelve. Én pedig már majdnem megdicsértem, hogy milyen sokat földre küldött. Átvert minket…
Mivel Shiratori-sama azt mondta, hogy csináljuk, amit mondott, ezért a mutatott helyre feküdtem. Nem siettem el az odaérkezést, így talán egy kicsit húzhatom az időt, hátha lesz egy lehetőségem megmenteni Yoshikazut, de sajnos nem láttam rá esélyt, ezért inkább nyugton maradtam a földön, hátha később jön el ez az alkalom.
- Shiratori-sama! - fordultam oldalra, amikor Shiratori-sama egy kidout robbantott magára és reménykedtem benne, hogy nem esett olyan nagy baja. Elmondása szerint nem, de attól még aggódhatok miatta. Ezután viszont figyelmemet egy rukongaiin átnyúló kéz tereli el, ami nem mindennapi látvány volt, ráadásul egy lepke is kirepült belőle, majd a rukongaii összeesett. Shiratori-sama megkötözte Kyokot, majd visszavonulót fújt. A többiek összeszedtek pár lelket, majd követték Shiratori-samát. Én viszont még indulás előtt előhúztam a kardomat és kettévágtam a repkedő pillangót és csak utána követtem őket.
Amint megálltunk és Shiratori-sama felhúzott körénk egy kekkait, egyből odamentem hozzá, hogy meggyógyítsam. Így csak félig figyeltem arra, hogy miről folyik a beszélgetés, fontosabb volt, hogy meggyógyítsam Shiratori-samát. Úgy tűnik Kyoko még sem vert át minket, hanem irányították, de ez sem jobb, hiszen hagyta, hogy irányításuk alá vonják őt.
Amikor Shiratori-sama úgy ítélte, hogy készen vagyunk, hogy visszamenjünk és lerendezzük ezt az ügyet, abbahagytam a gyógyítást és indulásra készen voltam. Nem voltunk messze a helyszíntől, ezért gyorsan odaértünk, majd ott megálltam, amikor Shiratori-sama is.
Shiratori-sama jelére a két kijelölt elindult Kyoko felé, míg Yoshikazu egy Sai-t küldött a rukongaiiakra. Én még nem tettem semmi, mert Yoshikazu kidouját az egyik lélek az egyik földön fekvővel hárította, így talán hatásosabb lesz, ha eltakarítjuk a földön fekvőket az útból.
- Narazaki folytasd a rukongaiiak bénítását, mi Yoshikazuval elvisszük az útból a földön lévőket. - mondtam el, hogy mire készülök és már shunpoztam is oda, hogy felkapjak párat és jó arrébb egy kupacra lerakjam őket. Nem tartott olyan sok időbe, hogy minden földön fekvőt áthelyezzünk és indulhattunk is volna vissza, de úgy tűnt, mintha Yoshikazu készülne valamire.
- Tsuchi to nare, Hakudomaru! - húzta elő a kardját és aktiválta azt, amire egy pár fehér, fémes kinézetű kesztyű lett a kezein, amivel nem tétovázott a földre csapni. Ekkor a halom lélek körül föld falak emelkedtek ki és zárták őket be, így már nem tudnak ránk támadni és nem eshet bajuk se. A rajtuk lévő kidoumat is feloldottam, hiszen így már nincs rá szükségük, nyugodtan felébredhetnek. Amint ezzel megvoltunk, vissza is mehettünk Shiratori-sama mellé.
(click to show/hide)

3
Lezárt küldetések / Re:Sakura bűvöletében
« Dátum: 2016. Okt. 03, 22:58:20 »
Miután elküldtem a tudatlan nőt a fa tövéből, tettem egy kört a kisebb fákat is útba ejtve, hiszen ott is lehet valami, nem csak a nagy fánál. De balszerencsémre nem találtam semmi szokatlant, hacsak nem azt, hogy a fáknál száraz volt a föld, de hát nyár van, így ez nem olyan rendellenes.
Amikor visszaértem, Ishimaru éppen a fán volt fent és lekiabált, hogy nem talált ott semmit. Úgy gondoltam, hogy kihasználom én is ezt a pillanatot, hogy megosszam a többiekkel én sem találtam többet Ishimarunál.
- Haruki sem talált semmi furcsát a többi fánál. - jelentettem ki a többieknek, de olyan sok időnk volt békében váltani egymással néhány szót, mert egy dühös öregember kezdett kiabálni a fán lévő Ishimaru felé. Erre le is kellett jönnie a fáról, mert ki tudja, mit csinált volna különben az öreg.
- Shiratori-sama. - veszem észre, ahogy megérkezett és egyből elsimította az elénk kerülő kis problémát. Ez a mi Shiratori-samánk, mindent meg tud oldani… vagyis megoldott volna, ha Ishimaru nem szól vissza az öregembernek. Ez a hálája Shiratori-sama kedvességéért? :x Inkább nem mondtam neki semmit, majd később jól a lábára lépek és megkapja a magáét.
Végighallgattam, hogy mit is tudtak meg a kérdezősködők, miután Kyoko is megjött késve. Ő már nem újonc, nem tudom, mit gondolhatott magáról, hogy így megvárakoztatja Shiratori-samát… De majd ledolgoztatjuk vele a késését, hogy nehogy azt higgye, hogy egy bocsánatkéréssel minden el van intézve.
Egyből felkaptam a fejemet, amikor megláttam, hogy Yoshikazu talált egy kártevőt, amit természetesen felismertem. Nem lennék igazi Shiranui, ha nem tudnék beazonosítani egy egyszerű kártevőt és természetesen nem akartam ezt az információt megtartani magamnak.
- Az egy levéldarázsnak a lárvája. - osztottam meg az információt a többiekkel meg persze az ideérkező öregemberrel is. Ennél szerintem nem is kell többet mondanom, már mindenki rájöhetett ebből, hogy a fán kártevő lakik és lehet, hogy több is van. Shiratori-sama óva intése zavar meg a gondolatmenetemben, amit nem hagyhattam figyelmen kívül, hiszen tényleg körbevettek a rukongaiiak.
- Shiratori-sama! - kiáltottam és bár a rukongaiiak fenyegetése is fontos volt, ezért nem hagyhattam figyelmen kívül, hogy Shiratori-samát bezárták egy erőtérbe. Sokáig viszont nem volt időm vele foglalkozni, mert hátulról éppen le akartak csapni és elég sokan is voltak ahhoz, hogyha elkapnak, akkor nem nagyon tudnék úgy kiszabadulni, hogy ne legyen nagyobb bajuk, ezért kántálásba kezdtem, miközben elugrottam a támadók elől.
- Bakudou 28, Shinkirou! - az idézés befejezése után elrugaszkodtam a földtől és felugrottam valaki fejére, hogy jól átlássam a terepet és mindenkit a kidoum hatása alá kerítsek, természetesen a csapattagok kivételével. Tervem elsőre úgy tűnt sikerült, sorban hullottak a földre a lelkek, de voltak körülbelül egy tucaton, akiken, mintha semmi hatása nem lett volna és ugyanúgy mozogtak, mint előtte. Balszerencsénkre pont azok maradtak ébren, akiknél szerszámok voltak és nem pusztakézzel közelítettek felénk.
- A megmaradtakat ártalmatlanítsuk minél előbb. - szóltam oda a többieknek hangosabban, hogy ők is tudják, hogy most mi a feladatunk. Elvégre kezdők is vannak a köreinkben és ők nem biztos, hogy tudják, mit kellene csinálniuk. Én viszont, mint rangidős tiszt, amíg Shiratori-sama fogságban van, győzelemre vezetem a csapatot.

4
9. osztag / Re:Gyakorlótér
« Dátum: 2016. Aug. 31, 21:39:25 »
Shiratori-sama kekkai edzése

Amikor Shiratori-sama látta, hogy sokaknak nem megy olyan jól a kiszabott feladat, felajánlotta, hogy könnyebbel is lehet kezdeni, akinek ez még túl nehéz. Én természetesen nem éltem ezzel a lehetőséggel, ha Shiratori-sama eredetileg úgy gondolta, hogy ez is elég lesz kezdésnek, akkor biztos úgy lesz a jó. Tényleg nem olyan könnyű, de már kezdek ráérezni az ízére és nem sok választ el tőle, hogy sikerrel járjak. Akik még erre sem képesek, hogy egy kis erőfeszítést adjanak bele, azoknak nincs itt a helyük.
Mivel már éppen rájöttem, hogy mi is ennek a technikának a nyitja, amivel könnyebben megtarthatom, újult erővel állok neki egy újabb próbálkozásnak. Amikor ideért Shiratori-sama közöltem is vele, hogy nem szeretnék könnyítést, csak tegye vissza, amint újra létrehoztam a kekkait. Ekkor a saját tapasztalataimat és Shiratori-sama tanácsait mind figyelembe próbáltam venni, hogy a legjobban teljesítsek. Becsuktam a szememet, csak a belső békémre koncentráltam és nem felejtettem el, hogy ott van körülöttem a kekkai, ezért folyamatosan koncentráltam is rá.
Nem tudom, hogy meddig voltam ebben az állapotban, de arra lettem figyelmes, hogy eltűnt a teher a kekkaiom tetejéről, ezért sikeresnek könyvelem el magamban ezt a próbálkozást. Hiszen, ha ennyit megéreztem, akkor olyan volt, mintha eggyé olvadtam volna a kekkaial, vagyis elértem a célomat.
Ezután kifújtam magamat és vártam a következő feladatot, ami még egy kicsit váratott magára, mert Shiratori-sama az újoncunkkal és a 10. osztagos lánnyal foglalkozott valamit külön. Nem is telt olyan sok időbe és már itt is volt megint előttünk és mondta is, hogy mi lesz ezúttal a feladatunk.
Ahogy Shiratori-sama mondta, nem tűnt olyan nehéznek, de ez majd csak azután válik el, ha saját magam is megpróbáltam. Rajzolásra nyújtottam a kezemet, majd bármilyen görcsölés nélkül létrehoztam egy kekkait. Belerúgtam, hogy arrébb forduljon, de nem mozdult a helyéről, vagyis nem lesz olyan könnyű, hogy egyből sikerül. De ekkor támadt egy ötletem, amivel talán sikerülhet. Ha nem szabad a helyre koncentrálni, akkor inkább a kekkaira irányítom a koncentrációmat. Ha már a semmire se koncentrálás nem jött be, majd talán ez beválik.
Az elgondoltak szerint tettem mindent és végül sikerült elmozdítanom a helyéről. Már majdnem ujjongásba kezdtem, de visszafogtam magamat, hiszen ez a természetes, hogy ez sikerül nekem. Egy ideig azért rugdostam a kekkaiom, hogy másik is lássák, hogy ez nekem sikerült és milyen ügyes vagyok.
- Leszünk párban Naomi-neechan? - úgy tűnt, hogy a következő használati módnál párokba kell állni, ezért hát egyből Naomi-neechanhoz mentem, hogy lefoglaljam. Ha hagyta, hogy én kezdjek, akkor bele is vetem magamat a kekkai készítésbe. Először csak egy odavetett, mindenféle előkészület nélküli kekkait idéztem meg, amiből tanulhatok, mire is kell odafigyelni.
A próbálkozásból nem volt nehéz megállapítani, mit is kell máshogy csinálnom, mert egyértelmű volt. A szemem a körbekerítendő célponton volt, ezért oda került a kekkai alja, valahova középre, nem pedig alá, ahova kellett volna. Ahogy Shiratori-sama mondta, itt a pontosság a fontos, ezért rajzolásnál a cél alá figyeltem, hogy ne kerüljön túl fentre. Meg is néztem az alkotásomat közelebbről és csak ekkor vettem észre, hogy a kekkai nem is ért át Naomi-neechan térdének másik oldalára, vagyis túl kicsi lett. Erre is oda kell majd figyelnem, hiszen most nem látom pontosan, hol is ér véget, mint amikor nincs benne, vagy magam köré hozom létre. Egy-két további próbálkozás után már jó helyre sikerült raknom őket és átadtam a próbálkozás lehetőségét Naomi-neechannak, én pedig csak figyeltem, hiszen abból is tudok tanulni.
Az ezután következő bemutatóból és, hogy a korábban bekövetkezett kekkai inogást kell használni kijelentésből, úgy gondoltam, hogy ezzel nem lesz semmi gond, biztos le tudom utánozni a majdnem széteső kekkait. Létre is hoztam egyet, hogy kipróbáljam, vissza pattan-e róla az ütésem, de most valamiért nem akart zselatinszerű állagúvá válni, egyszerűen eltört, ahogy egyre nagyobb erőt fejtettem ki rá a kezemmel. Furcsán néztem ki a fejemből, hogy ez miért lehetett, hiszen korábban sikerült, amikor nem is akartam, hogy sikerüljön, akkor logikusan nézve, ha pont azt akarom, akkor sikerülnie kéne.
Újra próbálkozásnál, próbáltam előidézni ugyanazt a szituációt, aminél sikerült ruganyossá tenni a kekkait, de ezúttal a kezemet használtam nehezéknek. Szép lassan próbáltam egyre jobban ránehezedni, de csak sokadik próbálkozásra sikerült ruganyossá tennem, a visszaküldéssel pedig szinté problémáim voltak. Nem tudtam olyan jól csinálni, ahogy Shiratori-sama mutatta.
Amint észbe kaptam már haladtak volna tovább a következő feladatra, ezért hát arrébb álltam, mert nekem már ez sem sikerült, nem akartam őket zavarni. Búslakodtam oldalt, de megcsapkodtam az arcomat, hogy összeszedjem magamat, mert nem adhatom fel ilyen könnyen. A többiek is végeztek az edzéssel és távozni készültek, ezért indultam is Shiratori-samához, hogy néhány tanácsot kérjek tőle és újra nekifussak ennek a ruganyos kekkainak, de persze már úgy, hogy senki se lássa a próbálkozásaimat.

5
Lezárt küldetések / Re:Sakura bűvöletében
« Dátum: 2016. Aug. 23, 19:08:46 »
Shiratori-sama nem haragudott rám, amiért elkevertem fontos iratokat, ezért kifejezetten örültem és már nem is volt bűntudatom, hogy rosszat csináltam. De nem csak velem foglalkozik, hanem mindenkivel, nem véletlen Shiratori-sama a legjobb kapitány.
Amint haladtunk célunk felé, egyik lépés megtételekor olyan érzésem támadt, mintha átmentem volna valamin, de mivel nem láttam semmit az utamban, így elhessegettem ezt az érzést, biztos csak képzelődtem. Shiratori-sama viszont megállt és visszament a csapat mögé, majd felfedezett egy eddig láthatatlan erőteret, amin átjöttünk. Vagyis ez volt az, amit éreztem, csak nem jöttem volna rá magamról, de Shiratori-samának egy ilyen meg se kottyan.
Többeknek volt ötlete, hogy mi is folyik ebben a körzetben, de én csak figyeltem nem mondtam semmit, én már bizonyítottam Shiratori-samának, most rajtuk a sor, hogy ezt tegyék. Talán jobban zavart volna, ha csak egyiküknek van egy épkézláb ötlete, mert akkor Shiratori-sama biztos külön megdicsérte volna, és akkor nem biztos, hogy vissza tudtam volna fogni magamat és én is belelendüljek a nyomozásba.
De ezt nem tehetem, hiszen Shiratori-sama sem teszi és ő is csak akkor akar beavatkozni, ha szükség lesz az erejére. Ezt viszont én nem akarom, hogy beavatkozzon, előtte majd én próbálom megoldani a dolgot, ha szükséges, és ha majd én is elbukok, ami nem fog bekövetkezni, majd csak akkor hagyom közbelépni.
- Ha Shiratori-sama azt mondja, hogy rosszul nézel ki, akkor biztos, hogy így van. - siettem oda Shiratori-sama mellé, amikor észrevette, hogy Yoshikazu rosszul van. Ebből is látszik, hogy mennyire figyel Shiratori-sama a tisztjei, a többi kapitány is követhetné a példáját. Miután elment vízért, továbbra is ott maradtam, ha véletlenül összeesne Yoshikazu, akkor el tudjam kapni. Biztos nem örülne Shiratori-sama, ha visszaérne, hogy még rosszabb állapotban van, mint mielőtt elment.
Nem is telt sok időbe, hogy visszaérjen Shiratori-sama, bár szerintem nem volt rá szükség, hogy a kapitány menjen személyesen, engem is küldhetett volna, felesleges ilyen feladatokkal bemocskolnia a kezét.
- Haruki is a cseresznyefához megy. - jeleztem Shiratori-samának, bár ez szinte már egyértelmű, hiszen én növényszakértő vagyok. Nem hagytam, hogy Yoshikazu menjen elől, én törtem előre, hogy ő a hátam mögött legyen. Elég sok volt a lélek erre felé, így kerülgetni kellett őket, mielőtt odaértünk volna egy parkosabb részhez, ahol is több cseresznyefa is volt. Két sorban voltak elrendezve kisebb, kevésbé dúsabb virágú fák, majd a két sor végén körülbelül a kettőtől egyenlő távolságra, egy hatalmas, dús lombkoronájú cseresznyefa, amit már a távolból is láttunk, de közelebbről még nagyobbnak tűnik, mint gondoltam.
Ahogy a kisebb fák közötti úton haladok végig, hogy még közelebb menjek a nagyobbhoz, már a távolból továbbra is szemléltem a nagyságát. Amint közelebb értem és nézelődtem egy ideig, feltűnt, hogy egy nő valamit csinál a fa törzsénél, de tőlünk nézve a másik oldalon, éppen hogy nem takarja el a fa, mert egy kisebb balrább helyezkedik el. Gyanúsnak tűnt, ezért egyből odamentem, hogy megnézzem, mit csinál.
Közelebbről már láttam, hogy egy virág volt nála, amit a már felásott földbe akart elültetni a fa tövében. Ezzel nem is lett volna gond, ha valaki más találja meg, de balszerencséjére velem akadt össze és én értek ahhoz, amit csinálok.
- Az árvácskának ennél sokkal naposabb helyre van szüksége. Nem egy fa tövébe kellene ültetni. - mondtam meg neki a magamét, amire elég meglepődött arcot vágott, biztos, hogy nem is ért a virágokhoz.
- Bocsánat, nem tudtam. - meglepődöttsége után, talán bűnbánóra változott az arckifejezése, majd arrébb rakta az elültetendő virágot és megütögette a felásott földet, hogy megint egyenes legyen. Felállt és a virágjával tovább is állt, miután egy kisebb meghajlást intézett felém.
Amíg Shiratori-samáékra várok, még jobban szétnézek, hátha valami hasznosabbat is találok. Bár nem nagyon akarok segíteni, de azért egy-két kisebb nyom talán belefér. Kár, hogy nem tudom befolyásolni, hogy milyen nyomot is találok. :/

(click to show/hide)

6
Lezárt küldetések / Re:Sakura bűvöletében
« Dátum: 2016. Aug. 11, 22:37:16 »
Éppen visszafelé tartok az osztag felé, miután végeztem a mai napra az adott seireiteii kerület járőrözésével. Eléggé siettem vissza, de a csapat többi tagja nem nagyon tudott velem lépést tartani, így le kellett lassítanom. Meg különben is még nem ért ide a váltás, ők is siethetnének jobban, Shiratori-sama már vár rám. Itt az esélyem, hogy nyugalomban segíthessek neki, anélkül, hogy Tsubame közbeavatkozna. Most el van foglalva az újsággal, így kisajátíthatom magamnak Shiratori-samát.
Szerencsére nem sokkal később meg is érkezett a váltás és mehettem is a kapitányi irodába. Gyorsan neki is álltam az iratok szétválogatásának, hogy ezzel könnyítsem meg Shiratori-sama dolgát. A válogatás közben elég melegem lett, ezért kinyitottam egy időre a kapitányi asztal mögött lévő ablakot, majd az ajtót is, hogy huzat legyen. Shiratori-samát úgy sem zavarja egy kis szél és a friss levegő amúgy is jót tesz az agyműködésnek.
Arra viszont nem számítottam, hogy az irat kupac is a szél martaléka lesz és elviszi mindenfelé az irodában. Erre gyorsan be is csuktam az ajtót, hogy ne rontsak tovább a helyzeten és össze tudjam kapni a papírokat. Shiratori-sama asztalán lévők szerencsére nem repültek el, mert volt rajtuk nehezék. Shiratori-sama mindig előre gondol. *w*
Nagyjából össze is szedtem a papírokat és a fontosabbakat oda is adtam Shiratori-samának, de még koránt sem végeztem. Újra szétválogattam az egyszer már szétválogatott iratokat és azokat is odaraktam Shiratori-sama asztalára. Ezután már csak az volt hátra, hogy feljegyezzem, hogy a következő héten Shiratori-sama melyik nap milyen edzést akar tartani az osztag edzésen. Elő is vettem egy üres lapot, hogy legyen hova írnom és neki is kezdhettünk.
Körülbelül a felénél egy pokollepke repült Shiratori-samához, ezért félbe kellett szakítanunk a társalgásunkat. Úgy tűnt fontos volt, és amikor felállt, már biztos voltam benne, ezért én is úgy tettem. Megkérdezte, hogy vele akarok-e menne, ami nem is volt igazán kérdés, egyből bólintottam, hogy nemsokára utána megyek.
Megvártam, amíg kilép az iroda ajtaján, majd indultam volna letenni az asztalára az félkész edzéstervet, amikor észrevettem, hogy az egyik polc alá is berepült a korábbi balesetből kifolyólag néhány papír. Ezt nem hagyhattam annyiban, gyorsan kiszedtem onnan őket és ránéztem, hogy mennyire fontosak. Két új tiszt adatlapja volt, ami elég fontos lehet, főleg, ha most megy el Shiratori-sama, így az újoncok nem tudjál majd megtalálni őt.
Nem bocsátanám meg magamnak, ha miattam történne egy nagy kavarodás, ezért gyorsan összeszedtem magamat, magamhoz vettem a kardomat és Shiratori-sama után siettem. Nem volt egyedül Shiratori-sama, de ez engem nem zavart, így is felé vettem az irányt, hogy értesítsem az elkövetett hibámról.
- Shiratori-sama, Haruki megtalált a könyvespolc alatt még két új tiszt adatlapját. - jelentettem bűnbánó hangon és reménykedtem benne, hogy annyira nem haragszik majd rám. Ha pedig mégis, úgyis bizonyítani fogok neki, hogy alkalmas vagyok rá, hogy segítsek neki és jóvá tegyem a hibáimat.
- Shiranui Haruki, 4. tiszt. - mutatkoztam be, mivel több újonc is van körünkben, így nem hagyhattam el. Amint úgy tűnt, hogy mindenki megérkezett, Shiratori-sama belekezdett a feladatunk ismertetésébe, majd el is indultunk Rukongai felé.
Az úton nem fecséreltem az időt fecsegésre, csak követtem Shiratori-samát tisztes távolságból. Egy-kettőre meg is érkeztünk célunkhoz, ahol Yoshikazu már várt ránk. Úgy tűnt eléggé le van törve, de össze kellene szednie magát, Shiratori-sama már itt van, most már minden jobbra fog fordulni, meg is veregettem a hátát, hogy ezt ő is érezze.
- Shiratori-sama a többit már elmondta. - tettem hozzá, amint Shiratori-sama jelez Yoshikazunak, hogy elég lesz a mondandójából. Nem is kellett nekem ennél több, hogy tudjam, miért is tette ezt, egyértelmű volt. Ha Shiratori-sama küldte őket ide, akkor ő osztotta meg velük a szükséges információkat, így tudja, amit ők is tudnak. Ezután nem nehéz összerakni, hogy csak ennyit kellett elmondania, mert a többit biztos elmondta nekünk.
Miután megvoltunk az informálódással, már mehettünk is be a körzet területére, hogy nyomozásba kezdjünk. Bár szerintem felesleges ennyi mindenkit magunkkal hozni, ketten is megoldottuk volna Shiratori-samával. :roll: De Shiratori-sama biztos arra gondolt, hogy az új tiszteknek is bele kell rázódniuk a shinigami szakmába. Mindig másokra gondol, ezért nem tudok vele ellenkezni.

7
Hozzám is eljutott a hír, hogy a gyerekegylet gyűlést szervez és úgy döntöttem, hogy tiszteletemet teszem. Már úgyis régen voltam a gyerekegylet közelében, az utóbbi időben mindig volt jobb dolgom, ami miatt nem tudtam oda menni. Miyoko taichou is eltűnt, aki az egyletvezető volt, így nem is erőltettem meg magam, hogy megjelenjek. De most erre az alkalomra, ha már Yoriko ennyire hirdeti, én is elmegyek, lehet, hogy lesz valami érdekes is.
Már előre kikészítettem a világoszöld kimonomat, amit majd viselni fogok, de majd csak indulás előtt veszem fel. Előtte még hátra van az ebéd, ahol is az egyik kedvencem lesz, tempura zöldségek. *>* Szóval, ha lesz is valami ennivaló a gyerekegylet gyűlésen, abból valószínűleg már nem nagyon fogok tudni enni, mert tele fogom enni magam. De nem is baj az édességekkel csak rontom a fogaimat, szóval nem olyan nagy baj, ha most az egyszer kihagyom őket.
Teli pocakkal öltöttem magamra kimonomat, igazítottam meg szokásos piros masnijaimat, majd indultam meg a Kuchiki birtok felé. Még bőven időben voltam, ezért nem kellett sietnem, könnyedén vettem lépteimet. A Kuchiki birtoknál jeleztem az őröknek, hogy ki, és milyen szándékból vagyok itt, ezért nem volt más választásuk, mint beengedni. Utamat egyenesen az udvar felé vettem, ahol a kalózhajónk állt.
- Sziasztok! - köszöntem a bent lévőknek, majd a cukorkát kínálgató lánynak csak a kezemmel jeleztem, hogy nem kérek belőle és helyet foglaltam a hajó másik végén a fal mellett. Amikor már nem vártunk senkire, Yoriko felszólalt, üdvözült minket és hasonlók. Amikor itt volt az ideje, én is odamentem a papírhoz, hogy ráírjam a nevemet, majd visszamentem a helyemre és vártam, hogy még miről lesz, majd szó.

8
9. osztag / Re:Gyakorlótér
« Dátum: 2015. Júl. 25, 11:10:16 »
Shiratori-sama kekkai edzése

Sok gondolkozás után végül csak-csak sikerült rájönnöm, hogy Shiratori-sama, miért is nevezte ki mellém Tsubamét 4. tisztté. A válasz pedig egyszerű. Hogy minél jobban meg tudjam figyelni, hogy ne okozzon galibát. Biztos Shiratori-sama sem akarta, hogy szabadon kószáljon, és a legjobb emberhez fordult, mert nálam jobbat erre a feladatra nem talált volna. Bár így is-úgyis felhánytorgattam volna neki, hogyha valamit rosszul csinál, és hogy én sokkal jobb vagyok nála mindenben. Majd visszavonja, hogy a nemesi összeköttetéseimet használtam. :x
Így viszont eggyel több megfigyelni való személy volt a listámon, hiszen Shiratori-samát is szemmel kell tartamon, hogy nehogy arra érdemtelenek akarják rabolni az idejét. Főként csak akkor nem szoktam figyelni, ha külön elvonul edzeni, meg ha nekem van valami más feladatom, bár ha a közelben vagyok akkor is nyitva tartom a szememet, hogy milyen lélekenergiák is közelítenek Shiratori-sama felé.
Egyből észrevettem, hogy Shiratori-sama készül valamire a gyakorlótéren, egy ideig csak a közelből figyeltem, majd mielőtt bárki ideért volna, mert nagyon úgy tűnt, hogy vár valakit, előjöttem és rákérdeztem. Meg is kaptam a válaszomat, hogy edzést fog tartani, ezért egyből tudtam, hogy nekem is részt kell vennem rajta, ráadásul Shiratori-sama egyedi technikájáról van szó, Tsubamét meg fogja enni a sárga irigység. Szerencsére Shiratori-samát sem zavarta, így maradhattam. 8)
- Naomi-neechan! - szaladtam felé, amint megláttam és át is öleltem, mert nem tudtam, hogy ő is jönni fog. Biztos nagyon jó edzés lesz, ha ő is itt van, bár ez nem is volt kérdés, hiszen Shiratori-sama tartja. Nem ölelgettem örökké Naomi-neechant, mert fel kellett készülni edzésre és beállni Shiratori-samával szemben.
Shiratori-sama neki is kezdett a technika bemutatásának, nem csalódtam benne, nagyon jól néztek ki azok a kockák, amit létrehozott. Egyből elkezdtem rajta gondolkozni, én hogyan is használnám fel ezt a technikát és jobbnál jobb ötleteim támadtak, ezért izgatott voltam, hogy megtanulhatom, és majd ténylegesen megcsinálhatom, amiket kigondoltam.
Figyelmesen hallgattam és néztem Shiratori-sama magyarázatát, hogy is kell kezdeni a technika létrehozását. Mint mindig, most is úgy magyarázott, hogy egyből megértettem, mit hogyan kell, bár azt most nem említette meg, hogy képzeljük el magunknak a technikát. Máskor kidou edzéseken ezt mindig elmondja, most éppen lehet, hogy elfelejtette, vagy már túl természetesnek vette és azért nem mondta.
Beállítottam az ujjaimat úgy, ahogy Shiratori-sama mondta, majd becsuktam a szemeimet és elképzeltem a technikát, amit korábban láttunk. Minél alaposabb képet akartam látni a lelki szemeimmel, amíg az nem tökéletes, addig meg sem próbáltam gyakorlatban létrehozni a technikát. Egy kicsit elidéztem ezzel, a többiek már bőszen próbálkoznak, de amikor kinyitottam a szememet, egyből nekikezdtem a technika létrehozásának. Lassú és elegáns vonásokkal rajzoltam a vonalakat és állítottam fel az első kekkaiomat.
Tökéletesen végrehajtottam első próbálkozásra, de valami nem volt rendben. Az én kekkaiom zöld volt, míg Shiratori-samaé kék. Bár hozzám tényleg jobban illett a zöld szín, mint a kék és meg se kellett kérdeznem, hogy miért is van ez, mert Shiratori-sama már el is mondta, hogy eddig ő se tudta, hogy másoknak más színű lesz a kekkaia.
Amint mindenkinek sikerült az első gyakorlat, egy kis pihenő következett, ahol is Shiratori-sama néhány trükköt mutatott be. Elég érdekesek voltak a látottak és én is meg akartam őket próbálni, ezért én is figyeltem, amikor Shiroichi taichou rákérdezett, hogy használni fogjuk-e a köveket.
A következő feladathoz helyet kellett foglalni, ezért máris rohantam párnáért és Naomi-neechannak is hoztam egyet, hogy neki már ne kelljen odamennie. Helyet foglaltam, majd létre is hoztam magam körül egy kekkait, de ekkor észrevettem, hogy Shiratori-samának segítségre van szüksége, nem cipelhet egyedül annyi vödör vizet. Azonnal felálltam és áttörtem a már létrehozott kekkai és a segítségére siettem, majd csak azután mentem vissza a helyemre, hogy csak az én vödröm maradt hátra.
Ismét leültem, létre hoztam újra a technikát és elkezdtem rá koncentrálni, ahogy Shiratori-sama mondta. Eltelt egy kis időbe, mire valóban úgy éreztem, hogy úgymond eggyé váltam a technikával és csak ezután következett az igazi feladat, mert Shiratori-sama figyelt és csak most tette fel a vödör vizet a kekkai, amikor készen álltam. Ekkor viszont mintha az én vállamra nehezedett volna az egész súlya és bele is remegett a kekkai. Úgy kezdett el ide-oda dőlögetni, mintha zselatinná változott volna az egész. Próbáltam erősen koncentrálni, hogy visszaálljon eredeti állapotába, de csak nem akart. A vödör le is pördült oldalra és majdnem a kekkai is összeomlott, de azt még csak-csak sikerült megtartanom. Ezután mindenképpen ki kellett fújnom magam, mielőtt visszakerül a vödör, de nem voltam elkeseredve, máris volt egy ötletem, hogyan is oldhatnám meg.
Mivel alattam is ott van a kekkai egy része, csak eltakarja a föld, ezért magam alá irányítom a lélekenergiám és onnan terjesztem ki az egész kekkaira. Ha így csinálom, akkor remélhetőleg egyszerre fog minden irányban megszilárdulni a kekkai. Bizonyára ez volt az előbb a gondom, ott nem egy pontból kezdtem áramoltatni a lélekenergiát, hanem össze-vissza, ahogy gondoltam. Ha a képzelőerőmet is használom hozzá, akkor már biztosan nem veszíthetek. Nem fog ki rajtam ez a technika.

(click to show/hide)

9
9. osztag / Re:Kapitányi iroda
« Dátum: 2015. Jún. 19, 13:49:46 »
Shiratori-sama *w* és Tsubame :x

Egyáltalán nem örültem annak, hogy Tsubame ide pofátlankodott, hogy tovább bosszanthasson az idegesítő személyiségével. Maradhatott volna még az Akadémián, fogadok, hogy nem lett jobb, amióta eljöttem onnan és még ő beszél kivételezésről. Biztos ő is kikönyörögte, hogy átengedjék, amúgy se ért sosem a nyomomba és továbbra sem fog.
- De Harukinak van köze hozzá, mert Haruki Shiratori-samához jött és az útban vagy. - válaszoltam és szándékosan figyelmen kívül hagytam Tsubame képzelgéseit, hogy Shiratori-sama lenne a bátyja. Abban viszont biztos vagyok, hogy Shiratori-samával is elhitette a kitalációit. Azt is el tudom képzelni róla, hogy direkt megváltoztatta a nevét, hogy hihetőbb legyen. :S Ennyire mélyre süllyedni. De ettől függetlenül nem hagyom, hogy Tsubame kisajátítsa magának Shiratori-samát, mert én láttam meg előbb. :x Nem is emlékszem amúgy, hogy mi volt eredetileg Tsubame neve, de ez nem is fontos, nem szoktam megjegyezni felesleges dolgokat. :/
- Haruki csak előtted fogja vissza magát, hogy ne érezd magad túl butának. - egy ilyen egyszerű dolgot nem lehet megérteni? Szándékosan értettem félre a mondandóját, csak hogy visszaszóljak neki. Ilyen lassú felfogó képességgel hogy tudta elvégezni az Akadémiát? :/
- Haruki előbb találkozott Shiratori-samával és Haruki kapitánya, van joga hozzáérni. - én voltam itt előbb, nekem sokkal több jogom van Shiratori-sam mellett állnom, mint Tsubaménak, aki csak most jelent meg. Amúgy is össze-vissza hazudozik, majd Shiratori-sama is rájön előbb utóbb és ki fogja rakni az osztagból, hazudozókra nincs szükségünk ebben az osztagban.
Még rendesen sem tudja megszólítani Shiratori-samát, valami Tori2-nek nevezi, ami inkább hasonlít valami képzeletbeli házi madár nevére, mint egy kapitányéra. De ha a képzeletbeli madár szálon indulok el, akkor annak valóban találó lehet, el tudom képzelni, hogy Tsubame már halálra éheztette, vagy kínozta Tori-ichit. :roll: Ez őrá vallana.
- Abbahagyhatnád már a hazugságaidat, mert Shiratori-sama úgy sem adná neked Haruki rangját. - teljesen biztos voltam magamban, hogy ez nem történhet meg, ezért egyből Shiratori-samára is néztem, hogy a helyeslését halljam. Ez viszont nem történt meg. Vagyis pontosabban megtörtént, csak nem nekem helyeselt, hanem Tsubamének. Meg sem tudtam hirtelen szólalni a döbbenettől, az viszont részben vigasztalt, hogy még megvan a rangom, csak Tsubamével kell rajta osztoznom. :S Még ő mondja, hogy nekem kell mások dolga, amikor ő idejön és egyből az én rangom kell neki, álnok kígyó. :x
- Harukinak nem kell bejelentkeznie, mert mindig szokott segíteni Shiratori-samának a papírmunkában. ˇ-ˇ Haruki Shiratori-sama jobb keze. 8) - ilyen gyenge érveléssel engem nem tud olyan könnyen elüldözni innen, én bármikor itt lehetek, ha akarok. Tsubame pedig csak most jött, szóval ne okoskodjon annyira, mert jól ellátom a baját. :x
Legszívesebben kinevettem volna Tsubamét, hogy Shiratori-sama meg akart szabadulni tőle, amikor még maradni szeretett volna, de visszafogtam magam. De magamban jót nevettem rajta, mert ezzel Tsubame jól megjárta.
- Hai, Shiratori-sama. - bár nem szívesen kísérgettem Tsubamét sehová, de ha Shiratori-sama ezt adta parancsba, akkor meg kell tennem. Azért próbáltam színlelni, hogy el vagyok teljesen elkeseredve a megtörténtektől. El is indultam az ajtó felé, nem is figyelve Tsubamére, majd neki is feltűnik, hogy Shiratori-sama nem akar tovább vele beszélgetni és akkor biztos követni fog.
- Haruki reméli, hogy nem vagy eltelve magaddal, hogy te is 4. tiszt lettél. - amint kiértünk az ajtón és az becsukódott magunk mögött, Tsubame felé fordultam és rámutattam az ujjammal. - Attól, hogy ugyanaz a rangunk, még Haruki sokkal jobb és ő az elsőszámú 4. tiszt, te csak a helyettes, pótlék vagy. - csak ennyit akartam mondani, majd hirtelen meg is fordultam és elindultam a körbevezetésre. Remélem követ, mert nem fogok neki könyörögni, ha nem elég gyors, hogy lépést tartson velem, akkor az az ő baja, nem az enyém. Az edzések alatt, majd jól ellátom a baját és Shiratori-sama is be fogja látni, hogy alkalmatlan feladatra.

10
9. osztag / Re:Kapitányi iroda
« Dátum: 2015. Ápr. 21, 21:54:25 »
Tsubame :x

Ma Shiratori-sama több feladatot is rám bízott, ebből is látszik, hogy mennyire megbízik bennem, bár igaz, hogy mindegyik feladat viszonylag gyorsan és könnyen megoldható, ezért is van belőle több. Nem is akartam sokáig tétlenkedni, minél előbb neki akartam kezdeni, hogy gyorsan végezni tudjak mindennel. Persze tudom, hogy nem versenyre megy ez az, de attól még minél előbb be akarom fejezni, amit elkezdek.
Első állomásom a szerkesztőség volt, ahol kicsit be kellett segítenem, elvégre közeledett a hónap vége és meg kellett szaporázni a havi szám befejezését. Viszont még szinte el se kezdtem, amit kiosztottak rám, amikor Ueda-san megkért, hogy keressek meg néhány tisztet, akiknek itt kéne lenniük, de nincsenek. El is indultam és végigsiettem az osztag épületén őket keresve, de arra nem számítottam, hogy egyszer mintha Tsubamét is megpillantottam volna. >.> De biztos csak tévedtem, ő nem lehet itt, hiszen még biztos az Akadémián tengeti szerencsétlen életét.
Viszonylag gyorsan megtaláltam a lazsálókat és visszatérve a szerkesztőségbe, egy-kettőre befejeztem a feladatomat és mehettem is tovább. Következő dolgom, hogy beszerezzek egy adag papírt, mert fogyóban van az osztagban és a következő adag szállítmány még nem érkezik egy darabig. Ez sem tartott sokáig, shunpommal gyorsan megjártam az utat és vissza is tértem az osztaghoz. Így már nem lesz gondja az osztagnak a következő szállítmányig.
Utolsó feladatom pedig a faliújság megtisztítása, vagyis a régi, nem aktuális üzenetek eltávolítása. Ahogy a többi sem, ez sem vett igénybe valami sok időt, így ahogy vártam hamar befejeztem mindent és mehettem is Shiratori-samához jelenteni, hogy mindent elvégeztem, amit kiszabott nekem feladatot.
- Shiratori-sama, Haruki visszatért. - nyitottam ki Shiratori-sama irodájának ajtaját vidáman, de ami ott fogadott, azt nem akartam elhinni. Ledermedtem, amikor megint megpillantottam Tsubamét, ezúttal Shiratori-samával. Most sem akartam a szememnek hinni, ezért visszacsuktam, hogy amikor ismételten kinyitom, rájöjjek, hogy újfent csak képzelődtem. De sajnos nem így lett.
- Tsubame meg, mit keres itt? - most, hogy sajnos el kellett fogadnom, hogy Tsubame ténylegesen is itt van és érdekelt, hogy miért is van itt. A legrosszabbra nem is akartam gondolni, de sajnos nagyon úgy nézett ki, hogy az fog bekövetkezni. :/
- Akkor menj szolgálatra jelentkezni és hagyd békén Shiratori-samát. ˇ-ˇ - mentem közelebb az irodában tartózkodókhoz, hogy megragadjam Shiratori-sama másik karját és elhúzzam Tsubamétól. - Haruki sosem volt buta, összekeversz magaddal. :p - én is kiöltöttem rá a nyelvemet, rám ilyeneket nem mondhat senki anélkül, hogy vissza ne kapná. Amúgy sem tudom, hogy honnan kéne tudnom, hogy minek van itt, előbb gondolok arra, hogy elszökött az Akadémiáról, hogy terrorizálja a Gotei 13-mat, mint hogy befejezte a tanulmányait.
- Haruki nem köteles neked elmondani és nem szokta zavarni Shiratori-samát. Inkább nézesd meg a szemed a 4. osztagnál, mert nem előtte állok, hanem mellette. És ha már ott vagy, a fejedet sem ártana. :roll: - nem tudom, hogy miért van ennyire eltelve magával ez a Tsubame, de tőlem aztán visszakapja, nem oktathat ki engem csak úgy. Shiratori-sama meg nem is beszélt róla, hogy ismerné, ennek ellenére Tori-niinek szólítja, mintha már ezer éve ismerné. Ezt nem hagyhatom annyiban. <.<
Szívesen megmondtam volna Shiratori-samának, hogy nem ismerem, de nem akartam neki hazudni. Tsubame meg is válaszolta helyettem a kérdést, de amit utána mondott... legszívesebben rávetettem volna magamat, hogy meghúzzam jó erősen a haját, amiért ilyet mert mondani rólam, ráadásul Shiratori-sama előtt. Bár nem aggódtam, hiszen Shiratori-sama ismeri a képességeimet és ezért biztos nem fog másképpen kezelni, de akkor sem tetszett, hogy ilyet mondott rólam valaki.
- Hahaha. Nagyon vicces dolgokat tudsz mondani Tsubame, de Haruki nem veszi magára az ilyesfajta hazugságokat. - válaszoltam egy kisebb nevetés imitálása után, hiszen a tanárokat is meg lehet kérdezni, hogy én azért fejezhettem be az Akadémiát öt év alatt a hat helyett, mert zseni vagyok. 8) Bár tény, hogy voltak már előttem mások, akiknek még kevesebb idő alatt sikerült elvégezniük az Akadémiát.
- Haruki nem csak, hogy a 9. osztag tagja, de annak 4. tisztje is. 8) - vágtam Shiratori-sama szavába, hogy én mondhassam meg Tsubamének, milyen magas pozíciót töltök be, amiről ő csak álmodozhat. Ki is húztam magam, amennyire csak tudtam, hogy minél jobban megegye a sárga irigység.
- Na, de most már mehetsz szolgálatra jelentkezni, rabolod Shiratori-sama idejét. ˇ-ˇ - próbáltam megszabadulni Tsubamétől, mert biztos csak eltévesztette az osztagot és most nem akar innen elmenni, biztos azért jött ide, hogy kitúrjon innen, de nem fog sikerülni ördögi terve, mert rég átláttam rajta.

11
Nemesi és családi birtokok / Re:Shiranui birtok
« Dátum: 2015. Ápr. 05, 12:14:17 »
Látogatás megakadályozása


Ahogy Youko mondta, büszke is voltam rá, hogy korábban be tudtam fejezni az Akadémiát, így legalább még jobban lehagyhattam Tsubamét. Nem mintha amúgy nem győztem volna le mindenben, amíg ott voltam, de így végérvényesen megmutattam, ki is a jobb. Amúgy sem volt senki az Akadémián, aki méltó ellenfél volt a számomra, itt a Gotei 13-ban legalább vannak nálam sokkal erősebbek is, mint például Shiratori-sama. Jó, hogy voltak az Akadémián tanárok is, akik értettek ahhoz, amit csináltak, de az mégis olyan más volt, mint egy osztag tagjának lenni.
Figyelmesen hallgattam Youko tanácsait és próbáltam is őket megfogadni koncentrálás közben. A második dobásnál be is csuktam egy pillanatra a szememet, hogy jobban tudjak figyelni a hangokra és ebből akartam kikövetkeztetni, hogy merre is mozog a kiszemelt célpont. De ahogy Youko is mondta, nem elég, ha tudom, hol vannak, ki is kell találnom, hogy merre is fognak tovább menni. Mivel a hangból nem feltétlen olyan egyértelmű, hogy merre is mozognak, így próbáltam valami rendszert felfedezni a hangok létrejöttében és azzal már talán tudtam valamit kezdeni. Kicsit sem voltam biztos magamban, hogy egyáltalán sikerülni fog-e a mostani dobásom, de mégis eldobtam a kezemből a tűt. Ebből már egyből rá is jöttem, hogy ez nem olyan könnyű, mint amilyennek látszik, ezért inkább elnapoltam a további tanulást.
Nem különösebben kedvelem, ha sokáig látnak gyakorlás közben, mert nem csak azt látják, hogy fejlődök, hanem azt is, hogy elhibázok dolgokat. Persze tudom, hogyha másoktól akarok eltanulni valamit, akkor látniuk kell, ahogy próbálkozok, de most már nincs rá szükség. Majd egyedül begyakorlom valahogy a mozgó célpontokra célzást és akkor vissza tudunk térni a továbbiakra is. Amúgy is érdekel, hogy milyen növényi krémet használnak a tűkhöz és már úgyis mondtam, hogy meg akarom tanulni az elkészítését és ott lesz az alkalom, hogy mást is kérdezzek, ha szükségem lesz rá.
- Igen. - válaszoltam, hogy tényleg elég volt most a tűdobásból, de persze nem adtam fel. Ha már meg tudtam tanulni elég gyorsan a mozdulatlan célpontokra dobást, nem lehet sokkal nehezebb a mozgó célpontokra sem. - Haruki nem vesztette el a kedvét és majd fog élni az ajánlattal. - a végén egy kisebb mosolyt is eleresztettem, mert nem akartam, hogy azt higgye Youko, hogy a gyakorlata miatt akartam abbahagyni. Bár részben igaz, de attól még ez nem az ő hibája, saját magam miatt akarom abbahagyni.
- Haruki akkor még egyszer köszöni a segítséget és mindenképpen átadja az üdvözlést Naomi-neechannak. - meg is hajoltam Youkonak köszönetem jeléül, majd kikísértem a kapuhoz. Vártam egy kicsit, amíg eltávolodnak a birtoktól, majd visszaindultam Naomi-neechanhoz. Útközben magamhoz vettem az egyik szolgáló által készített ebédet és magammal vittem, hogy Naomi-neechan jobb kedvre derüljön, amikor együtt eszünk.
A tűdobálás gyakorlását viszont nem felejtettem el egy pillanatra sem, amint lesz rá alkalmam biztos ismételten meg fogom próbálni és akkor nem lesz bajom, hogy bárki lát, mert nem fognak. És amint késznek érzem magam, ki is használom az alkalmat, hogy meglátogassam Youkot és megmutassam neki, hogy mennyit fejlődtem, amíg nem találkoztunk. Biztos meg fogom lepni, hogy mennyivel jobb lettem, mint most voltam.

//Köszi a játékot ^-^//

12
Lezárt küldetések / Re:Az új kor hősei
« Dátum: 2015. Márc. 20, 11:42:44 »
- Nem kell, Haruki jól van. - válaszoltam Ayumunak és még ha nem is vagyok a legjobb állapotban, egy shinigaminak bírnia kell a fájdalmat, ezért én sem adom meg magam a méregnek. - Te sem, éppen nyúl füleid nőttek. :roll: - bár tudom, hogy csak képzelődök, ezért sem nagyon hiszek el semmit, amit látok.
- Rendben. - bólogattam Hajime-kun kérésére, hogy a közelében kellene mennünk, hogy visszafogja a mérgezettek lázát. Következő kérdésére pedig nem is kellett válaszolnom, mert ott volt Ayumu, aki segített nekem, hogy tovább tudjunk haladni.
Végre kiértünk a labirintusból és már feladatunk vége felé is közeledtünk, ahogy hallottam, ezért jobban figyeltem, vagyis inkább hallgattam, hogy mi is történik körülöttem. Én is akartam segíteni, ha már az utolsó lények elkapásánál tartunk, nem számít, mennyire merülök ki.
- Egy klónt még Haruki is létre tud hozni. - jelentem ki Anjunak és Ayumunak és már bele is kezdek a kidou idézésébe. Nem akartam a véletlenre bízni, hogy kihagyjam az idézést és selejtes klónt hozzak létre. - Hadou 50, Rei no Kuron! - egyetlen klónom készen is állt, hogy a többi klónt kövesse, amint elindulnak. Altató technika helyett viszont a Shinkirout fogja használni, mivel zanpakutoum képességéhez hosszabb időre lenne szükség és illúzióval is harcképtelenné lehet tenni a sárkányt, remélhetőleg.
Egy kis idő múlva zenére leszek figyelmes és testem nem engedelmeskedik nekem és táncra akar perdülni. Mivel Kaminari volt a legközelebb, ezért belékaroltam és vele kezdtem el táncolni, bár mérgezett testtel nem tudom, meddig fogom bírni.
- Ez meg mi? - próbálok utalni az irányíthatatlan testünkre és a zenére, ami valószínűleg kiváltja ezt. Bár még ha nem is vártam kérdésemre választ, jó lenne tudni, hogy mégis mi történik most velünk.

13
Lezárt küldetések / Re:Az új kor hősei
« Dátum: 2015. Márc. 01, 21:28:14 »
Mivel tervem nem jött be, ezért inkább nem próbálkozok tovább, mert csak rontok a helyzeten. A csapat dolgába meg különben sem szólok bele, mert össze-vissza képzelgek, és lassan már azt se tudom megkülönböztetni, hogy ki kicsoda. Lehet, hogy jobb lenne visszamenni, ha már a 12. osztag nem tud megcsinálni egy nyamvadt ellenmérget. A 4. osztagnál biztos nagyobb sikerrel járnék, rájuk legalább lehet számítani.

14
Lezárt küldetések / Re:Az új kor hősei
« Dátum: 2015. Febr. 20, 12:00:00 »
- Ki az a Hime-sama? :| - könyököltem bele Ayumu oldalába, hogy ne nagyon ragadtassa el magát, ha nem lenne a méreg, akkor nem kértem volna a segítségét. Meg így mérgezetten sem leszek egy törékeny virágszál, ha nagyon megerőltetem magam, még tudnék harcolni. De persze ezt nem tervezem, mert akkor csak még jobban kifejti a méreg a hatását.
Járni is még tudok, csak egy kis támogatásra van szükségem, hogyha elszédülnék vagy valamit képzelődnék a méregtől, akkor legyen, aki ott van mellettem. A korábbi kardos eset is, ahogy vártam csak képzelgés volt és nem lett semmi bajom, hogy kihúztam a kardomat. De nem tudhatom, hogy a következő látomás, amit a méreg kifejt rajtam, nem valami olyan lesz, ami teljesen valóságosnak tűnik és bedőlök neki.
Teher viszont nem akarok lenni a többieken, ezért a világítás feladatát mindenképpen el akartam látni, ahogy egyre sötétebb lett a járatban. Még ha éreztem is, hogy egyre rosszabbul vagyok, és mintha néha elhomályosulna a világ körülöttem, de ezek ellenére is erős próbáltam maradni. Közben pedig próbáltam valamit kitalálni, hogy is hozhatnám rendbe magamat, ha már az ellenmérget nem akarják idehozni.
- Lehet, hogy hallucinál. - jegyeztem meg elég halkan, amikor megjelent az 1. osztagos lány és megvádolta Yorikot, hogy egy imposztor. Ennyiből szerintem nem nagyon fog neki senki hinni, ha nem magyarázza el részletesen, miért gondolja ezt, de én még mindig azt gondolom, hogy képzelődik.
Ezt az alkalmat viszont ki akartam használni, hogy megszabadulok Ayumu segítő kezétől és letelepedek a sövény tövébe. Még biztos eltart egy ideig, amíg megbeszélik, ki kicsoda és ki nem az, akinek mondja magát, ezért megpróbálkozok valamivel. Előhúztam a kardomat és shikaiba váltottam, hogy egy csíkot húzzak magam mellett a földön és többféle gyógynövényt hoztam létre.
Ha van a közelembe egy nagyobb kő, akkor a rendelkezésre álló növényeket fel is aprítottam rajta a könnyebb emésztés érdekében. Elsősorban olyan növényeket választottam, amiknek van lázcsillapító hatása, de egy kisebb homoktövis bokrot is növesztettem, amiért C és sok más vitamintartalma van. A lázcsillapító növények közül pedig zsályát, bazsalikomot, majoránnát, kamillát, palástfűt és gyömbért. Ezeket próbáltam összekeverni és elfogyasztani, amíg még képes voltam rá, nem akartam megvárni, amíg még ezt sem leszek képes megcsinálni.

15
Lezárt küldetések / Re:Az új kor hősei
« Dátum: 2015. Febr. 13, 12:00:01 »
Közös erővel sikerült hatástalanítanunk a pókot és az újonnan elénk került sövény részlet melletti törmeléket lassan a többiek eltávolították, így ismét érintkezhettünk a másik csoporttal. Bár továbbra is éreztem a méreg hatását, próbáltam erősnek látszani és szerencsére Yoriko nem akart engem is visszaküldeni, mint az 1. osztagost. De azért én is elgondolkodtam, hogy talán Hajime-kunnal tartok, ehhez viszont előbb meg kellett tudnom valamit.
- Yoriko, nem tudsz visszaszólni a 12. osztagnak, hogy küldjék ide a méreg ellenszerét? - ha megszabadulhatnák minél előbb a méregtől, akkor szívesen hátramaradnék egy kicsit, hogy utána ne legyek a többiek terhére. Ez viszont sajnos nem következik be, mert nem hozzák ide az ellenszert, ezért nincs is okom már hátramaradni.
Át is mentem a megnyitott úton Yoriko előtt és egyből a zanpakutoumat akartam visszaszerezni a pókból. Ez nem is tűnt elsőre olyan nagy mutatványnak, de amikor megfogtam a kardom, nem is éreztem, hogy fognám. A szememmel láttam, hogy hozzáérek, de nem volt semmi tapintásérzetem. De mivel láttam, hogy tudom mozgatni a kardot, ezért biztos voltam benne, hogy fogom, csak nem érzékelem a tapintást bizonyára a méreg miatt.
Amikor viszont ki akartam húzni a kardomat, fekete indák kezdtek el a kardomra fonódni és közeledni a kezem felé. Egy pillanatra meglepődtem és már majdnem el is engedtem a kardomat, de meggondoltam magam. Korábban Yoriko is hallucinált és lehet, hogy ez is csak az lehet, ezért az indák ellenére is megpróbáltam kihúzni a kardomat. Ha pedig tévednék, és mégis kárt tennének benne, akkor sem zavarna különösebben, a méregnél rosszabb úgy sem lehet és a felületi sérüléseket meg tudom gyógyítani, csak a mérget nem tudom hatástalanítani.
Amíg tovább nem indultunk, leültem valahova, hogy addig se mozogjak sokat, hogy ne tudjon olyan gyorsan szétterjedni a méreg az egész testemben. Egy kis méreg nem foghat ki rajtam, ezért sem foglalkoztam különösen Yoriko javaslatával, hogy maradjak én is hátra. Még nem ért véget a küldetést, ezért nem mehetek vissza, amíg nem végzünk az összes lény begyűjtésével.
- Haruki is továbbjön. Ayumu segítenél? - szinte nem is fordultam Yoriko felém inkább a továbbvezető út felé néztem és végre segítséget is kértem, ha már egyre csak rosszabbodik az állapotom, nem lenne jó, ha összeesnék az út közepén.
Miután már eleget haladtunk és beérünk egy fedettebb részhez, ismét szükség van a világításra, ezért ismételten megidézek egy Shakkahout, hogy azzal világítsam be a helyet, ha már most mást nem nagyon tudok csinálni, legalább ebben vegyek részt. Én is felfigyelek a távoli sikolyra, ami lehet, hogy az egyik begyűjtő tisztté lehet, hisz ők vannak mögöttünk. Akkor ezek szerint egy lény valahogy mögénk került, vissza kellene mennünk? Vagy Hajime-kunék felől jöhetett ez a hang? Ezekre nem tudom a választ, az viszont biztos, hogy nem hagyhatjuk figyelmen kívül.

Oldalak: [1] 2