Üzenetek megjelenítése

Ez a szekció lehetővé teszi a felhasználó által írt összes hozzászólás megtekintését. Vedd figyelembe, hogy csak azokba a fórumokba írt hozzászólásokat látod, amelyekhez hozzáférésed van.


Üzenetek - Kuroji Rei

Oldalak: [1] 2 3 ... 12
1
Város / Re:Kumo Étterem
« Dátum: 2020. Jan. 20, 16:05:38 »
Protezsálni? Az meg mi? Valami kaja?

Ezek a nemesek sok esetben olyanok, akiket nem kedvelek, bár ezen nem is lepődőm meg túlságosan. Eddig sajnos nagyon sok olyan nemessel találkoztam, akik fennhordták az orrukat. Azért akadnak kivételek, de az édes kevés. Hát ez van! Nem lehet mindenki egyforma! Az egészben az a rossz, hogy pupákok vannak köztük, akik jól felidegesítenek és csodálkoznak, ha kapnak az arcukba egy maflást amit megengedek magamnak. Persze ilyesmi nem történt még meg, de közel voltam hozzá! Jó lenne, ha ezeket a nemeskéket megtanítanák arra, hogyan bánjanak a pénzükkel vagy esetleg az itteniekkel. Minek folyton leköpni a másikat meg szolgának nézni a többieket? Egy nyavalyás rang választ el tőlük csak, amit a csökönyös agyuk talált ki!
- Ha én nemes lennék, nem kérnék testőrt magam mellé. Ha valaki megtámadna, jól elkalapálnám! Mondjuk valahol jó is, hogy nem születtem nemesnek. Nem kell minden hülye szabálynak megfelelnem, meg amúgy se tudnék mit kezdeni akkora vagyonnal. Maximum szétosztanám, mert minek nekem annyi pénz!
Egyáltalán miért nem osszák szét vagy segítenének másoknak? Sokkal jobb lenne szerintem. Persze biztos megkapnám erre, hogy nem tudom milyen nemesnek lenni, meg ne szóljak bele mert még kicsi vagyok. Nyolc éves vagyok! Nagynak számítok én már! Tenkai hapek kijelentése, egyáltalán nem tetszik. Túlságosan sem. Meg is nézem az egyik szabad karját, hogy megnézzem hol az izom, ha esetleg engedi. Ha nem, akkor is megemlítem neki.
- Honnan ennyire biztos benne Tenkai hapek? Nem is harcoltunk még egymás ellen! Csak akkor derülne ki a kettőnk közötti különbség, ha megküzdünk! A tapasztalat ugyanolyan fontos! És ha legyőzőm magát akkor mi van? Nem történik semmi! Ne már! Párbajozzon velem!
Unszolom Tenkai hapekot, hogy jöjjön velem párbajozni. Kíváncsi vagyok mire képes! Legalább szórakoztató lesz! Egy ilyen ajánlatot nem igazán szabad elutasítani! A párbaj az egy olyan dolog, amint alkalom nyílik meg kell ragadni! Az Isteneket hallva, egyre jobban kezdek izgulni. Ez annyira feldob! Ha léteznek ilyen erős ellenfelek, muszáj eggyel találkoznom! Az egész testem beleremeg, ha már abba belegondolok, ha ez mind igaz róluk! Jó kis párbaj lenne! Sajnos Tenkai hapek szerint, ha annyira megakarok küzdeni egy nulladik osztagossal, először legyek shinigami. Hát végül is van benne valami. Ha leakarok győzni egy nulladik osztagost ahhoz szükségem lenne a zanpakutoumra, csak sajnos jelenleg nem tudom hogyan kell használni.
- Akkor először shinigami leszek és utána megmutatom mit tudok! Ihihihi, de alig várom már! Elképzelni mire képes egy nulladik osztagos meg egy Isten! Rögtön párbajozni támad kedvem! Egyre jobban feldob ez az egész!
Dülöngélek jobbra ballra hatalmas mosollyal az arcomon, miközben elképzelem magamban milyen is lehetne az összecsapás! Nagyon szeretnék megküzdeni valamelyikükkel! Inuzuri dolgait mondhatni elintéztem. Chiyo Taichou biztos büszke lenne rám, amiért a lehetőséggel élek. Mások is talán így cselekednének, mint én, de nem is ez a fontos. A lényeg, hogy ez volt a helyes és kész. A kaja látványától, már a nyál is kicsordul a számból. Nagyon jól esik ez a sok leves, rámentől kezdve minden finomság! Bárcsak Nee-chan is itt lenne! Biztos vinnék neki! Esetleg Suke-bának hozhatok egy tál kaját, mikor megyek hozzá! Tényleg! Majd a kajálás után megkérem Tenkai hapekot, hogy egy kört Suke-bának készíttethetnék-e!
- Attól még egyen sokat!
Nem parancsolóan, de azért határozottan mondom Tenkai hapeknak. Biztos vagyok benne, megfogja érteni. Kell az energia és kész. Nincs olyan, hogy elég! Chiyo aztán jól megcsapna, ha nem enném meg az összes kaját, ami az asztalon lenne! Sok ételre van szüksége egy harcosnak! A másodikra rá kérdezve értetlenül állok a reakciókra. Ezért is kérdezek rá Tenkai hapekra, hogy magyarázza el még is mi az oka. A válaszra csak pislogok. He?
- Nem ez lenne a normális? Pedig úgy tudom, hogy egy harcosnak sok kajára van szüksége! Aki meg erős akar lenni, sokat kell ennie! Én erős akarok lenni! Ezért is eszem sokat! Amúgy is nehezen lakom jól! A mostani például a fél fogamra sem volt elég! Mindjárt korogni fog a gyomrom csak figyelje meg!
Nem is kell sokat várni és tényleg korogni kezd a gyomrom, ami jó nagyot szól.
- Hallja? Mondtam én! A fél fogamra nem volt elég.
Közben hátra döntöm magamat egy picikét és jobbra balra nyújtok. Nem nagyon értem ezt az egészet. Nem gyakori látvány ahogyan eszem? Pedig szerintem ennek kéne a normálisnak lennie nem? Tényleg. Tenkai hapek valami szót emlegetett, amit nem igazán tudtam hova tenni eleinte. Annyira megfeledkeztem hirtelen, hogy szinte el is felejtettem. Valami pr..pp…pre… csettintek egyet majd Tenkai hapekra nézek.
- Akartam kérdezni. Mi az a presztízs vagy akár micsoda? Valami kaja?
Közben pislogok párat kíváncsian. Tényleg mi az?

2
Város / Re:Kumo Étterem
« Dátum: 2020. Jan. 09, 15:29:34 »
Protezsálni? Az meg mi? Valami kaja?

Ahhoz képest, hogy Tenkai hapek nemes, nem is annyira borzasztó, mint az a csokifejű. Nem is értem, miért kell ennyire szigorúan venni ezt a nemes akármicsoda dolgot. Lehet így is kezelni az embereket! Lazán! Nem kellenek ilyen hülyeségek, hogy adjuk meg a túlzott tiszteletet és hajoljunk meg nekik mintha az életünk múlna rajta. Attól, hogy van valakinek rangja az nem jogosítja fel arra, hogy azt csináljon bárkivel, amit akar! Szerencsére akadnak olyanok, mint Tenkai hapek vagy Hyousuke-bá. Ők legalább nem hordják fenn az orrukat, mint egyesek.
- Bezzeg mások meg össze vissza szórják a vagyonukat felesleges marhaságokra!
Jelentem ki Tenkai hapeknak a véleményemet ezzel kapcsolatban. Másoknál már láttam, hogy sok féle csecsebecsét hord magánál, ami teljes mértékben felesleges. Még shinigamiknál is láttam olykor, aminél már azon gondolkodtam, hogy fog az a gyűrű sérülést okozni az ujján? Szerintem teljesen felesleges ékszerekkel rohangálni. Csak magamutogatásra jó.
- Akkor itt lenne az ideje magának is edzenie nem? Nem jó, ha ellustulunk mert mi van, ha jön egy erősebb ellenfél és harcolnunk kellene? Szerintem békeidőben is edzeni kell. Mindennap rendszeresen! Tudja mit? Jöjjön olykor be az Akadémiába és eddzen velem! Én szívesen kiállok magával ám! Egy jó kis párbaj bizonyára segíthetne!
Vetetem fel, mint lehetőséget. Yuusuke hapek is biztos ezt tanácsolná nekem, akárcsak Chiyo Taichou. Így legalább segítek a nemesnek is formában maradnia, meg erős ellenfelet is kapok legalább. Két legyet ütök egy csapásra! Ez már csak jó lehetőség nem? Legalább nem fogok unatkozni az Akadémiában.
- Én úgy tudom Istenek csak a mesékben léteznek. Már azt is túlzásnak tartom, hogy Halálistennek nevezzük magunkat. Szerintem ez nagyképűség, de ha már ez a hivatalos megnevezés! Egyébként… mi az-az Isten? Most kapcsolok. Egyáltalán nem tudom mi az-az Isten. Csak hallottam, hogy van ilyen, de… mi az?
Erősen elgondolkodom mit is takar az Isten kifejezés. Hallottam már dolgokat ilyen nagyon erős ellenfelekről, akik olyan dolgokat műveltek, amit szavakba nem lehet önteni. Ők lennének Istenek?
- Tényleg. Ha vannak ezek az Istenek. Megküzdhetek eggyel? Esetleg a nulladik osztag valamelyik tagjával? Na na na na?
Kíváncsi szemekkel nézek Tenkai hapekra. De nagy lenne már ha egy Istennel is megküzdhetnék vagy esetleg a testőreivel! Biztos jó móka lenne! Én kíváncsi lennék milyen ez a bizonyos nulladik osztag. Ha arra az Isten bigyóra vigyáznak, csak nem gyengék! Ezután rátérünk Inuzurira. Legalább is megkérem a nemest, hogy esetleg benézne-e a környékre. Nem igazán értem miért is jutott ez az eszembe. Arra tudok inkább gondolni, hogy talán Chiyo Taichou is ezt tenné. Így lenne helyes. Ha már egy nemes ilyen jó fej és van lehetőség arra, hogy segíthessünk másokon, miért ne tennénk meg?
- K…k…kö….khm….kössz…. Tudja jól mit akarok mondani!
Mondom a végén emelt hangon, miközben takarom el az arcomat a tenyereimmel. Nem szokásom megköszönni semmit. Ez nagyon ciki! Viszont azért na. Meg kell köszönni nem? Így illik! Az étel amint megérkezik, elkezdem habzsolni. Farkas éhes vagyok nagyon és már elkezdtem azon gondolkodni, hogy valahonnan elcsenek valamit, valamelyik asztalról, de szerencsére azóta megjöttek a kért levesek így nincs más hátra, mint enni!
- Egyen sokat Tenkai hapek! Attól lesz sok energia!
Mondom teli szájjal a nemesnek. Lehet, hogy ma is megfogom mozgatni és esetleg kihívom egy párbajra, hogy a sok ételt levezessük! Már a negyedik tányérnál kezdek tartani. Egyszerűen imádok enni! Főképp, ha finomakat ehetek! Tornyosulnak a tányérok mellettem. Amint végzek egyel már pakolom is fel az üreset a tornyocskámba és veszem elő a másikat. A vendégek alaposan megnéznek a látványtól. A pincérek is. Amint végül végzek az összessel, pontosan tizenhárom tányérral, kifújom magam majd Tenkai hapekra nézek.
- Mikor lesz a második?
A vendégek mindannyian tátott szájjal kezdenek rám nézni. Körbe tekintek, hogy még is miért. Még magamat is megnézem van-e rajtam valami meglepő.
- Megint rosszat mondtam volna?
Teszem fel a kérdést, miközben Tenkai hapekra figyelek és vakarom a fejemet.

3
Város / Re:Kumo Étterem
« Dátum: 2019. Dec. 26, 12:06:36 »
Protezsálni? Az meg mi? Valami kaja?

Megmutatom én majd a világnak, hogy ki is vagyok! Előbb viszont valahogyan shinigamivá kell válnom, ami nem lesz egyszerű. Egyáltalán, hogy megy ez? Vizsgázni kell gondolom ez tény, de utána? Egyáltalán miszerint döntik el ki mehet és ki nem? Bonyolult ez nekem és inkább nem is foglalkozom ilyenekkel. Szerintem erre ráérek még, mert egyhamar nem fognak engedni az tuti, amilyenek az Akadémiában bent a tanárok. Mosollyal az arcomon felmutatom a hüvelykujjamat Tenkai hapeknak, hogy nem lesz itt probléma! Sima ügy ez nekem kérem! Jól oda fogok pörkölni majd azoknak, akik velem akarnak ujjat húzni! Az étteremben temérdek kérdések keringenek a fejemben, amit a hapeknak köszönhetek. Sokszor úgy beszél, hogy azokat nem is nagyon tudom érteni. Minek használ ilyen nehéz szavakat előttem? Ennyire megszokta vagy mi? Legalább elmagyarázza a dolgokat, hogy én is értsem már valahogy. Legalább nem olyan, mint az a csokibarna nemeske akinek nagy az arca.
- Azt hiszem kezdem érteni. Bár nekem az ilyenek nem nagyon kellettek otthon. Sokkal fontosabb inkább, hogy fedél legyen a fejem fölött.
Nem igazán érzem hiányát annak, hogy egy szoba csillogjon, villogjon és sok mindennel legyen teletömve. Nem is nagyon értem mi haszna van annak, hogy valami túl díszes? Sok vele a macera, többször kell tisztítani, csomó idő elmegy azzal, hogy kimossák a koszt belőlük. A nemesek tényleg másképpen élnek, mint mi. Nagyon másképpen kezelnek dolgokat!
- Éhesen meg nem jó harcolni! Én csak akkor tudok beleadni apait anyait, ha előtte sokat ettem!
Sokszor a menzán se lakok jól. Sőt mostanában nem is nagyon tudok jól lakni. Nagyon sok adag ételre van szükségem, hogy egyáltalán ne korogjon a gyomrom. Ez nem tudom miért van. Lehet, hogy minél erősebb vagyok annál nehezebben tudok jól lakni? Több energiára van szükségem? Minél erősebb valaki annál nehezebben lehet valakinek tele enni a bendőjét. Megvan az ára annak, aki erős!
- Önnek is sokat kell ennie! Próbáljon meg több adagot! Lehet sokat segítene, főképp, ha még le is dolgozza utána!
Chiyo taichou szavai jutnak az eszembe. Hátha Tenkai hapeknak is segíteni fognak! Elvégre nem baj, ha sokat eszünk! Minél több az energia, annál jobban lehet teljesíteni!
- Ebben lehet igaza van. Attól még úgy érzem több fizikai edzésre lenne szükség! Akkor viszont, ha jól értem. A király az egy ilyen… őőő… izé…. nagy valami? Nem egészen értem én ezt. Ő is csak egy személy nem? Hogyan lehetne ő annyira fontos, hogy nem létezne semmi nélküle? Ez nekem nagyon magas, de ha úgy van ahogyan azt mondja én elhiszem.
Vakarom a fejemet, miközben igyekszem értelmezni mind azt, amit Tenkai hapektől hallottam. Eléggé magas nekem, amit eddig mondott a lélekkirályról meg a nemes dologról. Beházasodni meg mi? Támogatni azt hiszem ezt mondta. Viszont, hogy támogatni? Ez nekem nagyon magas! Na mindegy!
- Nagy kérés lenne, ha néhanapján Inuzurit meglátogatná? Ott nagyobb segítségre lenne szükség.
Szégyenlősen elfordítom a fejemet Tenkai hapek elől. Ez marhára ciki! Miért is kérek tőle ilyesmit?! Talán azért, mert így lenne helyes? Igen ezért! Ha tudunk segíteni másokon, megkéne próbálni. Chiyo taichou is biztos ezt tanácsolná. Közben megérkeznek a rendelt ételek. Ó, de sok kaja jön ide kérem szépen! Finomak! Elém jó sok leveskét pakolnak le. Nem csoda hiszen mindegyikből rendeltem! Már nagyon porzik a gyomrom! Megvárom amíg a kaják a helyükre nem kerülnek. Ragyogó szemekkel nézem meg a kajákat. Melyikkel kezdjem, melyikkel?! Ez nagyon jó! Ennyi kaját még életembe nem láttam egyszerre!
- ITADAKIMASU!
Csapom össze a kezeimet, majd rögtön elkezdek enni.

4
Város / Re:Kumo Étterem
« Dátum: 2019. Dec. 05, 12:31:07 »
Protezsálni? Az meg mi? Valami kaja?

- Akkor majd az életet is megpüfölőm én mondom!
Bal kezemet ökölbe szorítóm és büszkén megdobogtatom kétszer a mellkasomat, éreztetve Tenkai hapekkal, hogy elszánt vagyok ebben. Senki fia nem fog engem belekényszeríteni olyanba, amit nem akarok! Erős ellenfél ide vagy oda, nem hagyom magamat az biztos! Kiállok magamért, ha kell és a sárban totyogva is, de érvényesíteni fogom az akaratomat és a becsületemet nem fogják bepiszkítani mások az tuti! Chiyo taichou szerint fogok eljárni, tisztességesen fogok küzdeni és nem süllyedek le olyan szintre, ami már vérlázító lenne egy küzdelemben. Persze vannak ellenfelek, akik nagyon is piszkos módszereket alkalmaznak, de vannak módszerek, amivel meglehet az ilyen helyzeteket oldani. Végre valahára az étteremben tele ehetem magamat. Már nagyon ideje volt, hogy megérkezzünk és annyit ehessek amennyi belémfér! Éhes hassal nem lehet csak úgy edzeni ám! Kell a táplálék! Erre nagyon oda kell figyelnem, mert hajlamos vagyok túl eddzeni magamat. Bár nem annyira zavar, hiszen mindig is szerettem edzegetni meg persze harcolni! Erős ellenfelekkel megküzdeni! Bár az utóbbi sajnos ritka, mivel nincs kivel megküzdenem. Egyedül Chiyo taichou meg Yuusuke taichou volt, akikkel élvezetes küzdelemben volt részem. A többiek nem annyira nevezhetőek ellenfélnek és ez nagyon kár! Jó lenne már ha legalább az Akadémiában is akadna egy erős ellenfél! Unatkozom bent!
- Aha! Szóval ezek a székek, asztalok meg bögrék és tányérok dekorációk?
Mutogatok miközben a tárgyak nevét mondom ki. Ezek lennének a dekorációk? Én úgy tudom bútoroknak nevezik őket, nem dekorációknak! Több dologra is több szó van? Furcsa. Nem igazán neveztük így még Nee-channal sem a bútorjainkat. Legalább is nem emlékszem, hogy ekképpen hivatkoztunk rájuk. Számunkra inkább olyan bútorok voltak, amik kellettek nekünk ahhoz, hogy „kényelmesen” tudjunk élni. Már amennyire lehetett.
- Nem kell féltenie Tenkai hapek! Nagyon jól bírom az ételt! Sok is kell nekem, hiszen sokat is edzek! Eddig sose volt gondom teli hassal edzeni, általában sokkal jobban is tudok harcolni, ha előtte jót ettem!
Erre nagyon is büszke vagyok. Nem mondhatja el ám akárki, hogy akár hetven tál Ramen levest is képes bepakolni magába egyhuzamban! Én képes vagyok rá! Nagyon szeretek enni! Különösebben a húsos, halas és persze a finom ételeket! Nagyon sokat szoktam enni, mikor éhes vagyok. Szerintem ez nem is kell, hogy baj legyen. Fejlődő szervezet vagyok Chiyo taichou szerint szóval nekem szabad sokat enni! A pincér nénihez nem tudok mit hozzá fűzni. Tenkai hapek azt mondja hagynom kéne, hadd nézzen, ha annyira akar. Vállat vonok és így teszek.
- Akkor először minden levesből kérek legalább húsz darabot! Nagyon szépen köszönöm!
Nagy mosollyal az arcomon mondom a pincérnek. Ha nagyon megbámul emiatt hát rajta! Én éhes vagyok szóval jár nekem a kaja! Jó sok kaja! Előételnek megteszi! A főnemességgel kapcsolatban csak pislogok. Születni kell? Meg más felemeli? Tessék? Ez nekem nagyon bonyolult. Meg a lélekkirály? Egyáltalán az kicsoda? Van királyunk? Egyáltalán mi az a király? A fejemet vakarom a sok új szavakon és erősen elkezdek gondolkodni. Ez nekem magas. Hiába igyekszem használni a fejemet, totálisan összezavar! Ezt még is hogyan találták ki? Nem lehetett volna egyszerűbben megoldani? A nemesek túl bonyolultak! Felemelem a kezemet Tenkai hapeknak.
- Elnézést de… lélekkirály? Mármint mi az, hogy király? És ki az a lélekkirály egyáltalán? Nem egészen értem! Mintha már hallottam volna valahol, de akkor sem értettem igazán. Már eleve miféle lélek és miféle király? Másik. Ha nem kell gazdagnak lennem még én is lehetnék nemes, ha az a lélekkicsoda micsoda rá bólint? Bár nem igazán érdekel, ha az lehetnék vagy sem, csak nem igazán értem a dolgot. Ez olyan bonyolult! Viszont akkor, ha jól értettem a maga családja vezeti az Akadémiát. Na ezt jó tudni! Akkor mondanám is, vannak bajaim az Akadémiával kapcsolatban, amiket szerintem jó lenne javítani!
Kiegyenesítem magamat majd folytatni kezdem a mondókámat Tenkai hapeknak.
- Jó lenne, ha a többi diáknak lenne kötelező edzése! Mármint igazi edzésre gondolok, amit Chiyo taichouval is csináltunk! Esetleg rendezni valamiféle versenyszerű tornát, ahol az erős akadémisták összemérhetnék a tudásukat egymás ellen. Tök buli lenne! A tanárokat meg lekéne cserélni. Nagyon unalmasak! Értem én, hogy fontos az elmélet meg a kidou mit tudómén, de azért ne legyen már ennyire unalmas! Lehetne valamivel feldobni! Mit bánom én, valami látványos dologgal! És lehessen annyit repetázni a menzán amennyit lehet, meg jobb kajákat csinálni!
Én csak a véleményemet közlöm Tenkai hapeknak. Elvégre csak szabad véleményt mondanom nem? Hátha legalább javulna az Akadémia valamilyen szinten, mert sokszor úgy érzem a társaim nagyja olyan gyenge, mint a harmat. Nyilvánvalóan miért! Nem edzenek rendesen!
- Esetleg kérhetek öntől valamit Tenkai hapek?
Egy elég komoly szándékú kérésem van hozzá. Miután elmondta mivel foglalatoskodik, nem árt akkor megragadnom az alkalmat. Elvégre másokra is kell gondolnom!

5
Város / Re:Kumo Étterem
« Dátum: 2019. Nov. 26, 16:30:46 »
Protezsálni? Az meg mi? Valami kaja?

Soha nem fogom megtudni már, hogy valóban Tenkai hapeknak lenne igaza. Mivel amikor lett volna lehetőségem a tanárok visszafogtak minket és gyáván bujdosnunk kellet. Pedig micsoda küzdelmekben vehettem volna részt! Annyira akartam volna harcolni! Erős ellenfelekkel megküzdeni! Taichouval együtt szembe szállni az akadályokkal! Kiváló edzés lehetett volna a számomra! Még akár sokkal, de sokkal erősebb lennék, mint most! Nem igazság! Ha harcolni szeretnék és ezt látják rajtam, miért kell ennyire visszafogni? Nem mindenkinek a saját döntése ki mikor cselekszik?! Kihagytak a mókából és ez a mai napig zavar! Na majd egyszer. Amint shinigami leszek, megmutatom a világnak ki is vagyok én! Olyan erős leszek, mint hajdani mesterem Chiyo taichou! Még keményebb leszek, mint Yuusuke taichou! Addig fogom edzeni magam amig csak élek! Egy harcosnak mindig készen kell állnia a küzdelemre! Ezért is fontos a rendszeres edzés! Ahogyan Chiyo taichou is sokszor mondogatta nekem! Betartom ezt az életvitelt. Milyen kár viszont, hogy már nem tudom megosztani vele az eredményeimet vagy együtt tudjunk menni kajálni. Már csak miatta is jobbá kell válnom! Igen! Biztos örülne neki, ha jobbá válnék! Közben Tenkai hapek megérteti velem mi is ez a kéregeti magát mit tudómén dolog. Így értem. Azt hiszem. Mindenesetre nagyon bonyolultan fogalmazta, de talán így érthető. Az biztos, hogy nehéz eset a zanpakutoum. Kérdés meddig fogja húzni még az agyamat!
- Ha megakarnak ölni csak rajta. Legyőzőm őket, de sose fogok lesüllyedni a szintjükre! Jobb vagyok ennél! Attól mert ők megakarnak ölni, nem muszáj nekem is ugyanezt tennem! Egyszerűen legyőzőm őket! Ha meg még egyszer próbálkoznak akkor újra meggyapálom a társaságot!
Megölni valakit nem az én stílusom. Amúgy is csúnya dolog. Még Nee-chan is számtalanszor emlékeztet erre, hogy mások életét tartsuk tiszteletben. Életemben egyszer vettem el valakiét. Többé nem fog hasonló előfordulni. Ha legyőztem az ellenfelemet, nem veszem el az életét. Ezzel is tiszteletet tanúsítok Nee-channak. Nem fogok eltérni ettől bárki is kéri. Soha nem fogok megölni senkit! Az étteremben végre kényelemben és jó kedvűen ehetek annyit amennyi belém fér. Nekem sok kaja kell! Nagyon éhes vagyok már és a gyomrom jelzi, hogy ideje lenne valamit bevinni neki! Nem fogom ám visszafogni magamat! Amúgy is a menzán hiába kérek repetát sokszor annyi a félfogamra sem elég az a mennyiség, amit ott kapok! Tenkai hapek sokat szokott ide járni, legalább is elmondása szerint. Tényleg nem annyira zajos, pedig sokan vannak itt azért.  Körül is nézek. Jobbra és ballra fordítom a fejemet majd hátra is pillantok egy kicsit. Milyen fura! Pedig, ha sokan vagyunk egy térben általában az nagy zajjal kell járjon! Furcsa. Végig hallgatom a hapekot és megint kérdő tekintettel nézek felé.
- Őőő mi? Dekoráció? Mi van?
Pislogok párat. Nem egészen értem mit mondott az elején, de a végével nagyon is egyetértek.
- Naná! Sokat kell ennem! Különben sosem leszek erős! Meg aztán nekem kell az energia! Jó sok! Chiyo taichou szerint fontos a rendszeres étkezés és a nagy mennyiség!
Felemelem a bal kezemet jó magasra és ökölbe szorítom. Jelzem mennyire komolyan is veszem ezt! Szánt szándékomba áll, hogy én legyek minden idők legerősebb shinigamija! Hihi! Tenkai hapek szerint kérhetek mindből. Ez az! Jó kis előételnek nézek elébe! Viszont a pincér reakcióját nem igazán tudom hova tenni. Pedig Tenkai hapek szerint nem mondtam rosszat.
- Én nem tudom, de a pincér néni kicsit furcsán néz rám.
Jelzem Tenkai hapeknak, miközben rá mutatok. Nem igazán értem. Pedig szokás egy shinigaminak sokat enni nem?
- Elnézést néni! Lehetne, hogy a levesek után rendelhetnék még mást is?
A pincér most kitátja a száját és meglepő arcot vág. Mi van vele? Rá nézek Tenkai hapekra. Tényleg nem tudom hova tenni ezt. Megvárom míg Tenkai hapek is rendel magának valamit. Amint elmegy a pincér néni, rá kérdezek valamire amire egyébként sose kaptam még választ. És ha már van lehetőségem most, kihasználom.
- Egy kérdés. Nemes, hogy lesz valakiből? Egyáltalán ez, hogy megy? Mert eddig csak hallomásból tudok erről, de nem igazán értem mi az értelme ennek. Eleve nem értem miért olyan fontosak a nemesek? Hiszen ők is ugyanolyanok, mint mi nem? Mármint shinigamik, meg ők is fürdenek, esznek meg elvégzik a dolgaikat a klotyón. Miben vagytok annyira másabbak? Nem nagyon értem.
Kíváncsiságból erre azért rá kérdezek. Sose értem még is mi olyan nagy dolog abban, ha valaki nemes? Meg mitől olyan fontos, hogy katonáknak kell őt védenie, miközben általában shinigamik. Akkor meg minek a testőr? Nemértem.

6
Város / Re:Kumo Étterem
« Dátum: 2019. Nov. 09, 12:10:10 »
Protezsálni? Az meg mi? Valami kaja?

- Sajnos már úgy se derülne ez ki. Nem adtak esélyt arra, hogy megküzdhessek velük mert folyton bujkálni kellett! Nagyon idegesítő volt, hogy mindig csak kuporogjunk a semmibe és csak a csata hevét hallhattuk! Semmi nem tehettünk mert nem engedték. Pedig szívesen bevertem volna pár hapeknak az orrát!
Lehetnek akármilyen erősek, de biztos vagyok benne, hogy azért pár hapekocska megjárta volna, ha velem kerülne szembe! Nem vagyok ám olyan védtelen lány! Ráadásul mivel akadémistának nézek ki nagyobb a valószínűsége, hogy alábecsültek volna. Én meg kijátszhattam volna a lehetőséget és jól bepancsolhattam volna nekik. Kár viszont, hogy erre már nem kerül sor. Értem én, hogy erősek meg minden, de azért így is elverték később őket! Szóval erről ennyit a nagy erejükről! Kár, hogy nem vettem részt ebben. Mekkora kalandban lehetett volna részem! Biztosan Chiyo-csajszi is magával vitt volna! Milyen kár, hogy már nincs itt velünk. Ezért is kell nagyon megerősödnöm! A legjobbnak kell lennem! Nem okozhatok csalódást! Megmutatom, hogy leszek olyan menő és erős, mint amilyen Chiyo-csajszi!
- Kéreti magát? Mi? Nem értem. Abban viszont biztos vagyok, hogy a zanpakutoum nehéz eset!
Néha tényleg nehezen értem meg mit akar velem közölni Tenkai hapek. Miféle nyelvet beszél ilyenkor? Komolyan néha órákat kéne gondolkodnom, hogy még is mi a fenéről beszélt nekem. Biztos ez valami nemesi mit tudómén dolog, amit úgy sem érthetek, mert nem vagyok olyan, mint Ő. Akarna nemes lenni a halál! Sok hülyeséget kéne betartanom meg nem lennék szabad. Lehet nem vagyok gazdag, de engem nem is vonz a pénz. Az erős ellenfelek, a szabadság na ez az én mottóm! Akkor edzek mikor akarok és akkor verem be mások arcát mikor kedvem szottyan és megérdemli a pupák!
- Tudom-tudom! Chiyo taichou is folyton nyaggatott a tankönyv fontosságáról, szoktam is bújni, de elalszom rajtuk olykor. Amúgy meg, kioltani mások életét? Nekem nem ez lenne a célom. Mi okom legyen megölnöm másokat? Gyilkolni csúnya dolog ám! Legyőzni kell az ellenfelet nem megölni! Az oké, hogy egy hollowot levágok mert csak felszabadítom, de nem ölöm meg! Viszont, hogy kioltsam mások életét, az nem az én műfajom. Én csupán beverem az arcát annak, aki megérdemli!
Még hogy kioltani mások életét. Attól, hogy Inuzuriból jöttem, nem vagyok gyilkos! Ilyen gondolat fel se merült bennem! Minek öljek meg akárkit? Elég, ha leverem az ellenfelet és rá veszem, hogy hagyja abba, amit csinál nem? Nem vagyok ennyire barbár! Jó! Tudom, hogy lehetséges, hogy kerülhetek ilyen helyzetbe, hogy nincs más megoldás, de azért nem fogom megölni az illetőt mert arra kérnek rá. Ettől azért sokkal jobb vagyok! Amúgy is. Megölni valakit az rossz. Ezt még Chiyo-csajszi is megmondta nekem. Szóval tartom magamat ehhez!
- Aha. Oké.
Ha ez a szótár csak segít nekem akkor elfogadom, bár szerintem nem fogom annyira nézegetni meg olvasgatni, mert vannak ennél jobb elfoglaltságaim is! Szerencsére találok asztalt, ahova letudunk huppanni. A dolgaim nálam maradhatnak így magam mellé is rakom őket majd az étlapot magamhoz véve elkezdem nézegetni. Közben jobbra és balra dülöngélek izgalmamban. Vajon mit egyek? Mit kéne először kipróbálnom? Nagy a választék! Sose voltam még ilyen helyzetben, de már nagyon élvezem! Nem fogok éhen halni! Hehehe! Lássuk!
- Megannyi finomság van itt! A végén mindből fogok rendelni!
Hatalmasat korog a gyomrom. Ez a beszéd! Én ma jól tele fogom enni magamat! Én figyelmeztettem Tenkai hapekot! Ő azt mondta annyit rendelhetek amennyit akarok!
- Tenkai hapek sokat járkál ide? Vagy ez az első, hogy itt eszik?
Bizonyára már jó sokszor megfordult már itt, különben nem talált volna ide, de azért nem árt megkérdezni. Legalább valamivel elütöm az időt, miközben várok valakire, akitől rendelni lehet. Szerencsére Chiyo-csajszitól megtanultam, hogyan is kell! Magamnak rendelni tudok! Kérdés, hogy amit kérek el is készítik-e nekem!
- Tudja nekem ez az első, hogy ilyen sok mindenből választhatok. Nem igazán szoktam ilyen helyeken megfordulni! Vannak itt más nemesek is? Eléggé gazdag helynek tűnik nekem! Jó sok hapek van itt. Emlékszem, hogy régebben Nee-chan főzött nekem ételt. Szegénynek sokat kellet, mert nagyon éhes voltam állandóan! Mindig korgott a gyomrom! Egy tál sose volt elég a pocakomnak!
Végül eldöntöm mit akarok és mennyit. Én sokat fogok enni! Amint a pincér végre megérkezik, kinyújtom jó magasra a kezemet és elkezdem mondani a rendelésemet!
- Nagy baj lenne, ha az összest levest kérném kezdésnek?
A pincér szeme kitágul amint ezt kimondom és mosolyog Tenkai hapekra. Nem igazán értem mit mondhattam rosszul. Kicsit meg is húzogatom Tenkai ruháját, hogy rám figyeljen.
- Valami rosszat mondtam Tenkai hapek?
Nem igazán értem a dolgot. A vendégek is megnéznek engem. Még is mi van? Nem csináltam semmi rosszat!

7
Város / Re:Kumo Étterem
« Dátum: 2019. Okt. 19, 12:30:57 »
Protezsálni? Az meg mi? Valami kaja?

Pislogok párat Tenkai hapekra mikor két ismeretlen nevet ejt ki a száján. Heh? Kik volt ők? Ezekről még életembe nem hallottam. Egyikről sem, hogy pontos legyek! Viszont azt mondta elég erősek voltak. Bakker! Bárcsak találkozhattam volna velük! Ha olyan kőkemények voltak, biztos élvezetes lehetett velük ellenük küzdeni! Micsoda tapasztalatot lehetett volna tőlük szerezni! Kár, hogy nem voltam már akkor shinigami! Kezdek izgalomba is jönni, ha csak arra gondolok ez a két hapek amit Tenkai emlegetett milyen gigászian erősek lehettek. Ha lehetett volna esélyem, tuti megakarnék mérkőzni velük!
- Róluk csak most hallok először. Viszont ahogy így elmondja őket, biztos erősek lehettek. Kár, hogy nem voltam akkor shinigami! Megküzdenék velük legszívesebben!
Biztos jó mókának ígérkezhettek volna. Sajnos viszont én lemaradok az ilyesmikről. Ez olyan igazságtalan! Tudok harcolni! Még akkor sem engedtek mikor ezek a fura fehér köpenyes fazonok megjelentek a semmiből! Folyton csak hátráltattak bennünket a tanárok meg a shinigamik is, hogy vonuljunk fedezékbe, maradjunk biztonságban. Pedig biztos elbántam volna velük. Nem vagyok ám cukorból, hogy engem félteni kelljen! Ezeknek a pupákoknak aztán hiába mondanám, úgy sem hinnének nekem.
- A zanpakutoummal egységet alkotni aztán nehéz lesz! Biztos nagyon segítőkészek másoknak a zanpakutouja, de én mondom az enyém inkább enyhén szólva nem a barátságáról hírhedt. Sokszor nem is értem miről beszél! Mond valamit én meg azt se tudom, hogy még is mire érti. Például folyton azzal jön: „Hé kölyök! Egy Kuroji nem ilyen” meg hasonlók. Azt se tudom kik azok a Kurojik! Miért jön nekem ezzel állandóan nem is értem! Egyedül csak egy Kuroji Yoshinori rémlik nekem, de az is egy könyvből. Na mindegy, biztos csak a zanpakutoum szórakozik ezzel.
Jó lenne már ha nem csak szövegelne nekem a saját zanpakutoum hanem végre elismerne és shikait bonthassak, de nem! Még nem állok készen. Mintha ő ezt tudná! Egy zanpakutou! Biztos most is hallgatózik, miközben a kényelmes székében ülve figyeli az eseményeket. Ha ennyire nem kedvel, akkor miért nem végzet már velem? Nem tudok kiigazodni rajta!
- Ez nem ér! Hogy várják el tőlem, hogy bizonyítsak, ha még meg sem engedik?! Ha csak bújom a tankönyveket meg a gyakorló meccseken veszek részt semmi értelme! Hogyan várják el, hogy jó shinigamik legyek, ha még sohase tapasztalhatok meg éles küzdelmet?! Tisztára hülyeség! Nincs így értelme, ha csak biztonságos helyen naphosszat tanulok aztán mire odakerülnék, hogy shinigami lehessek, fejvesztve meneküljek egy közeli sziklához, mert nem tapasztaltam meg milyen egy igazi harc!
Kell, hogy tapasztaljunk! Máskülönben mi az értelme annak, hogy itt poshadok az Akadémián és csak folyton veszem az elméletet meg gyakorlatozom. Nem kéne élesben is bevetni a megtanult technikákat? Az, hogy egy másik osztálytárs ellen egy gyakorló párbajban vetem be, nem sok értelme van! Hol van benne a kihívás? Az igazi küzdelem érzése? Egyáltalán megszokni, hogy életveszélyes helyzetekben miképpen cselekedjek? Csak az időmet húznám, ha most mindezt elmondanám Tenkai hapeknak mert a „szabály az szabály”. Hogy gyűlölőm ezeket a hülye szabályokat! Ünneprontók! Szerencsére ezt a családos dolgot hagyjuk is ott, ahol van. Nincs kedvem ezt tovább folytatni. Nem kell nekem család és kész! Megvagyok egyedül!
- Hát akkor nem ismer eléggé!
Jelentem ki ezt határozottan Tenkai hapeknak! Azért tanultam jó sokat Chiyo Taichotól! Nem vagyok holmi kezdő akadémista! A legjobbaktól tanulok ám! A menő shinigamiktól!
- He? Szótár? Minek az?
Nem értem totálisan miről zagyvál nekem Tenkai hapek, de ha az a szótár kelleni fog, mit bánom én. Bár a könyveket nem annyira szeretem. Maximum, ha van benne harci technika, amit ellehetne sajátítani vagy hasonló. Eleve nem is szeretek olvasni! Miután betérünk az étterembe csak ámulok és bámulok miféle helyre csöppentünk. Nagyon izgatottá válok! Alig várom, hogy ehessek végre és teli bendővel végre megkezdhessem az edzést! Tenkai hapek szerint választhatok ülőhelyet. Máris előre ugrándozok, hogy hol is van szabad asztal. Miközben keresem a megfelelő ülőhelyet, jó mélyen beleszippantok a levegőbe és alaposan megfigyelem az ételeket, amiket a vendégek esznek. Nagyon korogni is kezd a gyomrom. Viszont már nem sokáig! Meglelek egy üres asztalt, ahol senki nem ül. Bingó!
- Tenkai hapek! Találtam asztalt!
Integet felé, miközben mutatok a másik kezemmel, hogy melyik asztalra gondolok majd szépen le is huppanok és mosolyogva várom a kaját.
- Nem leszek már hamarosan éhes, finomat fogok enni! Hihihi!
Közben jobbra balra dülöngélek és várom, hogy kaphassak étlapot. Biztos jó sok kaja lehet itt! Közben a kardjaimat leveszem most már magamról. Tényleg! A kardjaimat még is hova pakoljam el? Azért akárhova nem fogom elrakni! Főképp a Chiyó Taichotól kapott kardomat!
- Tenkai hapek! A kardokkal mit csináljak? Azért nem szeretném akárhova elrakni, hogy el is lopják. Van valahol egy megfelelő hely?
Kérdő tekintettel kérdezem felé. Azért nem lenne jó, ha a végén ellopnák a dolgaimat. Akkor tuti, hogy lesz ne mulass lesz annak, akinek lesz erre mersze! Reit nem lophatja meg senki!

8
Város / Re:Kenpachi Ivója
« Dátum: 2019. Okt. 03, 13:48:55 »
Protezsálni? Az meg mi? Valami kaja?

A szám, bal szélét kicsit elnyújtom miközben azt hallom Tenkai hapektől, hogy csak bemesélem magamnak azt, hogy mindenki utál. Na persze. Sajnos a valóság mást mond! A tanárok folyton zaklatnak, a diákok többsége a közelembe se megy, ráadásul mikor gyakorló kardokkal kell csépelnünk egymást az osztálytársaim nem akarnak velem párt alkotni. Szóval erről ennyit! Nem szeretnek és kész. Ezt kell elfogadni! Amúgy sem bírom a búrájukat, akkor meg minek barátkozzak velük? Csak idegesítenének és feltartanának!
- Hát. Én már hozzászoktam ehhez.
Zárom ezt le röviden. Minek egyáltalán tovább nyújtani ezt a témát amúgy is? Eleve nem vagyok a gyereke és nem az apám! Jó fej, hogy meghív kajálni, de azért azt ne várja tőlem, hogy kiteregetem itt neki a szennyest! Van elég baja mindenkinek! Az én bajommal saját magam kell, hogy foglalkozzak. Az a dolgom jelenleg, hogy erős legyek! Olyan menővé váljak, mint Chiyo csajszi és Yuusuke hapek! Nincs idő nekem itt barátkozni meg lustálkodni. Különben, hogy leszek shinigami ha csak henyélek?
- Mi értelme élni, ha nem vagyok erős? Még mindig tök gyönge vagyok. A jelenlegi szintem nem elég! Még shikait se tudok bontani! Nyilván azért, mert még nem vagyok elég erős. Még a zanpakutoum is folyton azt mondja „nem vagy még méltó hozzá.” Nyilván arra utal, hogy gyenge vagyok még ahhoz. Meg amúgy is. Nem tudom mit tenni ez ellen. Mikor meglátok egy erős ellenfelet, valamilyen úton módon, hogy is mondjam… bizseregni kezd az egész testem és izgalomba jövök! Minden vágyam, hogy megküzdjek az illetővel. Ez csak úgy jön! Már vagy kicsi korom óta. Szerintem ez a véremben van! Csak tudnám honnan. Bár nem panaszkodom. Tök jó érzés! Jó nagy lendületet ad!
Meg sokszor ki is segít szerintem. Legalább is olykor én így érzem. Mikor megküzdhetek egy erős ellenféllel egyszerűen élvezni kezdem a harcot és sokszor emiatt nehezebben győznek le. Csak tudnám miért én vagyok ezek szerint az egyetlen, hogy ekképpen érzek. Ez probléma lenne vagy mi? Kit érdekel. Én jól érzem így magam és kész! Imádok harcolni! Pupákok fejét széttörni! Akadályokat leküzdeni! Ez vagyok én! Ilyen vagyok! Akinek meg ez nem tetszik, tehet egy szívességet és menjen neki teli erőből egy vastag falnak! Ha kell segítek is benne ezer örömmel!
- Oké oké…
Mondom unott hangon, de felfogtam. Ha nem szabad hangoztatni nem fogom, csak ne ismételje meg. Így is elegem van, hogy a csoki barna pupákról megy a téma. Nem igazán kedvelem a hapekot szal inkább nem is szeretnék róla beszélni. Egyáltalán mi a fenének kellet rá terelni a témát? Na mindegy! A lényeg lezártuk és kész! Haladunk tovább! Egyenesen az étterem vagy kajálda, mit tudómén csak, ahol tudunk végre zabbantani! Éhes vagyok és porzik a gyomrom!
- És akkor mit csináljak? Vonuljak vissza? Ha nem megy valami ne erőltessem? Ha ilyen felfogásban vittem volna az eddigi életemet, már nem lennék itt. Higgye el! Pontosan tudom miről vakerál éppen. Inuzuriban sem engedték, hogy felálljak! Kaptam is öklöst rendesen vagy vágtak meg valamivel! Viszont bármennyire is nehéz volt a helyzetem, semmilyen körülmények között nem futottam el. Ha kellet, kibírtam egész nap! Persze a hollowok meg a shinigamik más tészta, már tapasztaltam pártól nem is egyszer. Viszont, ha azt várják, hogy hagyni fogom, hogy legyőzzenek hát tévednek. Azért én is veszélyes tudok ám lenni, ha küzdelemről van szó! Tudja mit? Bebizonyítom egyszer magának, ha akarja. Vigyen el egy küldetésre és megmutatom mire vagyok képes, ha nem hisz nekem!
Nézek Tenkai hapekra határozott szemekkel. Nem csak mondom a dolgokat, valóban úgy is gondolom, amit mondok! Ha nem hisz nekem, akkor vigyen el egy küldetésére és megmutatom, nem csak szájalok neki, mint a legtöbb shinigami. Én komolyan beszélek! Ha harcolni kell, akkor márpedig küzdeni is fogok! Nem fogok elfutni, nem vagyok gyáva kukac! Az akadályok amúgy is arra valóak, hogy ledöntsük őket nem?
- Félreért Tenkai hapek. Nem sajnáltatom magam, csak elmondom a tényeket. Nem érdekel az anyám vagy az apám. Fogalmam sincs kik voltak ők, főképp, hogy ki az édesanyám és abszolút nem izgat. Tudom jól, hogy nem kell sebet nyalogatni, azt amúgy sem szokásom.
Egy kicsit elfordítom ellentétes irányba a fejemet, hogy a hapek ne lássa az arcomat.
- Amúgy is minek kell egy család?
Ezt egy picit halkabban mondom, bár nem értem minek. Pislantok kettőt majd előre fele fordítom fejemet és a két tenyeremmel megpaskolom az arcomat. Szedd össze magad Rei! Ez nem te vagy. A családdal amúgy se kell foglalkoznod mert nincs! Inkább gondolok a kajára, ami rám vár! A jó sok finom hal, hús, leves! Nyami!
- Akkor más módszert fogok alkalmazni. Kiderítem a gyenge pontját és felhasználom ellene. Elemzem az ellenfelem támadásait, képességeit, miközben elterelő mozdulatokat vetek be, amivel összezavarom az ellenfelemet. Esetleg kihasználom a környezetemet, mert azok is bővelkedhetnek lehetőségekben. Ha nem is vagyok jó kidouból, attól még vannak más módszerek, amikhez nem kell a penge vagy az erőm. Miért mit gondolt? Neki fogok menni egy olyannak, ha tudom, hogy az erőmmel nem érek semmit? Akkor más módszer kell.
Legalább is mindig ezt szoktam csinálni. Ha valami nem megy, keresek egy másik megoldást. A küzdelemben minden megengedett. Attól még, hogy szeretem a tisztességes harcot, előfordulhat, hogy egy nyikhaj pupákot kapok ki, aki mocskosan küzd! Ilyenkor általában furfangosan kell megoldani a dolgokat. Chiyo csajszitól tanultam egy pár trükköt olyan helyzeteknél amikor egyáltalán nem tudom kihasználni az erőmet. Vállat vonok mikor kitérünk az osztagára. Ha szerinte megtanulom mit szabad is mit nem akkor az úgy van. Mit bánom én. Én inkább úgy vagyok ezzel vagy elmondja, hogy nem tetszik neki vagy hallgat. Néma tökfejnek nem fogom érteni a szavát! Mert egyáltalán nem beszél! Nem egy zanpakutou akivel tudok úgy kommunikálni mint mostanában az enyémmel!
- Cifrábbat? Mi az a cifra? Az mi?
Kérdően nézek Tenkai hapekra. Mi? Cifra? Tessék? Miféle nyelven beszél hozzám olykor? Miért ilyen nehéz szavakat használ egyáltalán? Aaah majd úgy is elmagyarázza. Amint meglátom a célunkat, felnézek a feliratra majd jól beleszippantok ennek a Kumo étteremnek a levegőjébe. Rögtön nyálcsorgatásba kezdek. Kaja! Végre zabbanthatok egy jót! Ez az! Örömömben ugrálok is egy kicsit. Mikor előre enged Tenkai hapek, szökdécselve betoppanok az étterembe és körülnézek kíváncsian. Nagyokat is nézek. Milyen klafa hely ez már!
- Whoooaaaw mennyi kaja! De tágas ez a hely! Meg mennyien vannak itt! De király! Hol fogunk ülni? Hogyan kezdjük egyáltalán? Miféle kaják vannak itt? Sok mindent szeretnék kipróbálni! Jipiiii!
Már alig várom, hogy zabbanthassak egy jót!



9
Város / Re:Kenpachi Ivója
« Dátum: 2019. Szept. 09, 15:29:17 »
Protezsálni? Az meg mi? Valami kaja?

Nem értem ezeket a dolgokat, amit Tenkai hapek mondogat nekem. Barátkozni meg ismerkedni? Erre nekem nincs időm! Erősnek kell lennem és tovább fejlesztenem a képességeimet. Edzéssel kell töltenem az időmet! Amúgy is tök unalmas, amit csinálni szoktak az osztálytársaim. Beszélgetnek meg sétálgatnak. Semmi izgalmas nincs ebben! Engem mindenki utál az Akadémián ez nyilvánvaló. Fordítva is így van. Én sem szeretem őket, szóval nem is annyira nagy baj ez. Elvagyok én egyedül! Nincs szükségem másokra! Shinigamiként fontos, hogy egyedül tudjak harcolni, mert ha erre képtelen vagyok mi értelme az egésznek?
- Mi értelme nekem a szabadidőmbe barátkozni? Amúgy is utálnak engem! Ez kölcsönös is. Mindenki csak egy Rukongai csavargónak tart! Nincs értelme velük foglalkoznom. Unalmasak és én nem szeretek unatkozni!
Jelentem ki határozottan Tenkai hapeknak a véleményemet erről. Hiába akarnék amúgy is barátkozni másokkal, ők nem igazán kedvelnek engem, ami nem is igazán érdekel. Jobban érdekel engem inkább az, hogy erős legyek! Olyan menő lehessek, mint Yuusuke és Chiyo Taichou! Megfogadtam már Chiyo csajszinak, hogy megerősödőm és megküzdők vele újra! Bár úgy tűnik erre nem fog sor kerülni. Viszont nem fogom feladni! A kardot, amit kaptam tőle azt üzente felém, hogy bízik bennem és azt akarja, hogy nagyon erős shinigami legyek! Elfogom érni ezt a célt kerüljön bármibe! Egy nap felül fogom múlni majd Chiyo és Yuusuke Taichout az egyszer biztos! Amint a kapitányokról lesz szó, hogy még is kik tűntek el, úgy érzem magam hirtelen, mint akit alaposan felpofoztak volna. Ökölbe is szorulnak a kezeim.
- Tudok róla…
Szorítom is össze a fogaimat. Nem kell emlékeztetnie! Tudom, hogy Chiyo Taichouval mi történt! Napokig csak erre tudtam gondolni, hogy még is, hogy történhetett ez! A fejlődésem érdekében viszont igyekeztem edzésben elfojtani ezeket. Minden nap csak is kizárólag a fejlődésre koncentráltam. Még Yuusuke Taichounak is bizonyítottam, hogy végül tanítványává fogadjon!
- Chiyo Taichou számomra több volt, mint egy vezető vagy kapitány. Nekem ő a mesterem volt! Annál is több! Még kardot is készíttetett nekem pedig sose kértem erre! Ő volt az egyetlen, aki hitt bennem, aki foglalkozott is velem Nee-chanon kivül! Nem kell emlékeztetnie erre. Ezért is kell nagyon erősnek lennem. Elvégre ő is azt akarja, hogy shinigami legyek! Ha élne biztos vagyok benne, hogy Ő is ezt mondaná!
Összeszorított ököllel és könnyes szemekkel mondom ezt Tenkai hapek felé miközben felé fordulok. Számomra a vesztesége felért Nee-chan elvesztésével! Nekem olyan volt Ő, mint az anyám! Nagyon is fontos személy! Ha találkoznék azzal a fickóval vagy csajszival, aki elvette tőlem a mesteremet, alaposan elfogom tángálni! Minden egyes ütést, vágást, teljes erőből fogom bevinni, hogy érezze az a nyavalyás mekkora fájdalmat okozott ezzel! Az incidens után fogalmam sem volt róla mi történt Chiyo Taichouval. Már az is idegesítő, hogy én tudtam meg utoljára! Csak azért nem pancsolok be egyet Tenkai hapeknak mert elvisz kajálni. Pedig most megérdemelné! Emlékeztetem magamat arra, amit még Chiyo Taichou mondott. Uralkodjak magamon. Nagy nehezen egy erős sóhajt engedek meg magamnak és megnyugtatom magamat. Miután rá térünk arra, hogy meg kéne ismernem jobban ezt a Souji pupákot, teljes mértékben ellenzem ennek a lehetőségét. Kiforgatni másnak a szavát? Megint kérdően pislogok Tenkai hapek felé. Ezzel mit akart nekem mondani? Kiforgatom a mit? Mit forgattam éppen? Szavakat nem lehet forgatni. Miről beszél egyáltalán? Mindegy! Fura egy hapek, de legalább nem egy pupák. Egyelőre.
- A lényeg, hogy nem bírom azt a csoki barna pupákot!
Mondom ki nyíltan. Ez az igazság! Nem szeretem azt a pupák nemest, akinek nagy az arca! Ha majd erősebb leszek nála, nézni fog az egyszer biztos! Pislogok Tenkai hapek felé, mikor kérdezi tőlem, hogy biztosan nem tudom-e ezt a hatalom mi a fenét. Kicsit megrázom a fejemet, hogy értessem felé, hogy nem igazán értem mit értett az alatt, hogy hatalom. Amint a koromat kérdezi, elkezdem vakarni a fejemet majd az ujjaim segítségével elkezdek hangosan számolni.
- Őőőő lássuk csak… négy… öt…. nem asszem hat… nem! Hét! Hét éves vagyok!
Mondom határozottan. Ha jól emlékszem az új kardomat hét évesen szereztem! Azt hiszem… bár nem vagyok ebben biztos, de mintha Chiyo Taichou egyszer említette volna, hogy gratulál azért, hogy hét éves lettem. Azt hiszem!
- A küzdelem nem csak arról szól, hogy nyersz vagy vesztesz. Akadályok leküzdéséről szól a leginkább. Ha állandóan csak nyernék, ráadásul egész könnyen, sose fogom megtudni a korlátjaimat. Egy erősebb ellenféllel szemben viszont hamar falakba ütközhetek. Ezek a falak viszont nem leküzdhetetlenek. Ezeket be kell törni! Nyerek vagy vesztek az engem nem érdekel! Teljes szívemből akarok küzdeni és minél nehezebb csatákat átélni! Ha falakba ütközőm, lehetőségem van arra, hogy fejlődhessek! Minél erősebb az ellenfél, annál több tapasztalatot szerezhetek! Tudom, hogy bele lehet halni és az ellenfél sem fog tisztán küzdeni! Viszont én akkor is felfogok állni, ha eltaposnak. Akárhányszor, akármikor a földre tiporhatnak. Soha nem fogom hagyni, hogy a földön is maradjak. Felállok és mosollyal az arcomon fogok tovább küzdeni amíg az akadályt át nem fogom törni!
Széles mosollyal mutatok Tenkai hapek felé. Én aztán nem fogom hagyni magam az egyszer biztos! Ha erősebb az ellenfelem én kiállok akkor is ellene! A küzdelmek erről szólnak! Képes-e valaki leküzdeni az akadályait vagy maguk az akadályok fogják eltiporni! Nee-chan is sokat mesélt nekem erről, hogy mennyire fontos felállni. Ezt a gondolatot viszem tovább, amit Chiyo Taichou is megerősített bennem! Yuusuke Taichou pedig még jobban szilárdabbá tette ezt az elvemet! Soha! Semmilyen helyzetben sem! Nem szabad feladni! Fel kell állni és küzdeni tovább!
- Nekem nincs szükségem családra. Egyedül is megtudok állni a lábamon. Meg vár engem egy család? Persze biztos. Valahol jól messze! Az anyám lelépett az apám pedig alkoholista lett! Nee-chant pedig elveszettem! Na ennyit a családról. Nekem nincs anyukám vagy apukám, mint oly sokaknak. Egyáltalán az anyám miért lépett le? Sose fogom megtudni. Nem is érdekel igazán! Az anyám számomra halott!
Mai napig nem tudom ki volt az anyám, de nem is érdekel a kiléte. Nem érdekel, hogy kicsoda! Elhagyott és ez eléggé feldühít! Csak úgy! Nem maradt velem! Másoknál bezzeg ott marad az anyukája vagy az apja. Az enyém viszont nem. Nem is érdekes. Csak felhúznám magamat ezzel! Amúgy is minek nekem család? Tudok magamra vigyázni!
- Lelkek, emberek nekem aztán egyformák! Tisztára úgy nézne ki, mint mi csak nem látnak minket vagy mi fene. Minek nekem ezeket a felesleges maszlagokat megtanulnom? Az a dolgom, hogy kicsináljam a hollowot vagy az ellenséget! Nem fogok én „emberekkel” foglalkozni. Akarna a nyavaja!
Nem az a dolgom, hogy lezúzzam az ellenséget? Minek nekem ilyen sok felesleges maszlagot megtanulnom! Sok lényegtelen dolgot akarnak a fejünkbe vágni az Akadémián az tuti!
- Jó van jó van! Bocsi, ha ezzel megbántottam magát csak kissé fura, hogy gyerekek vannak egy osztagban. Viccesnek hangzott! Ha ez viszont megsérti, nem fogom kinevetni. Viszont ez fura. A bátyját kinevettem egyszer, de őt nem mérgesítette fel, pedig vicces volt szalmabábuként látni!
Eszembe is jut a kép mikor Hyo-bát megláttam szalmabábunak. Harsányan elkezdek nevetni! Az a kép még mindig bele van égve a tudatómban!
- Tökre viccesen nézet ki! Egy mozgó szalmabábú! Ilyet se él át mindennap valaki!
Letörlöm a szemeimről az előjövő könnyeket közben, amik a nevetés miatt jelentek meg. Szerencsére Tenkai hapek szerint hamarosan megérkezünk a célhoz. Na végre! Már kezdek nagyon éhes lenni! Jó lenne, ha végre odaérnénk, mert már egy egész lovat is képes lennék befalni! Ez a sok beszéd kikészíti a gyomromat! Jó lenne végre kajával megtölteni a bendőmet! Már alig várom temérdek ínyencségeket!

10
Város / Re:Kenpachi Ivója
« Dátum: 2019. Szept. 06, 15:12:40 »
Protezsálni? Az meg mi? Valami kaja?

Erre nem igazán tudok mit reagálni. Eléggé sokat tud beszélni ez a Tenkai hapek meg kell hagyni. Más kérdés, hogy fogalmam sincs mit akar ezzel nekem mondani. Tisztára olyan mintha más nyelven nem beszélne hozzám vagy mi. Még hogy a zanpakutoum olyan, mint egy nagy testvér? A fenéket az! Egy testvér általában nem akarja kinyírni a saját testvérét csak azért, mert nem felel meg neki valamiért! Elfogadja annak amilyen. Max idegesíti meg beszol neki. Sokkal inkább hasonlítana a zanpakutoum valamiféle szadista nyanyához, aki másodperceken belül miszlikbe aprítana, ha valami rosszat merek mondani neki.
Nyanya? Jó hallottam én ezt?
Jól van már! Nem kell felkapni a vizet! Tudod, hogy értem! Még szerencse, hogy megtanultam mostanában hogyan kell így kommunikálni a zanpakutoummal. Más kérdés, hogy van mikor nem tudom megállni, hogy valójában ne szólaljak meg. Néha olyanokat tud beszólni, amik miatt menten feltudom húzni magamat.
- Hát nem azért, de ha ez így van. Akkor a mostani shinigami jelöltek rém gyengék lehetnek. Bár lehet azért, mert nem edzenek eleget. Állandóan szünetben másokkal lógnak, pihengetnek, henyerésznek, de semmit nem törődnek az edzéssel. Pedig kéne sokat. Szerintem.
Nem is értem, mi olyan nagyszerű abban, ha állandóan csak mással lógnék és nem csinálnék mást csak beszélnék? Hamar beleunnék az egészbe! Az edzés legalább hasznos és olykor még jó móka is, ha van kivel párbajozni egy jót! Egy jó kis csihi puhi senkinek nem árt! Amúgy is. Ha shinigamik akarunk lenni, jó, ha sokat harcolunk! Erősnek kell lennünk, nem szabad hagyni, hogy elgyengüljünk! Sokan pedig pont az ellenkezőjét teszik. Nem is értem!
- Engem az nem zavarna! Főképp, hogy Chiyo taichou osztaga! Bár aki most edzettet engem az éppen a tizedik osztag kapitánya. Szóval lehet odakerülök. Ez egyáltalán hogyan dől el? Erre bele se gondoltam.
Hogyan döntik el, ki melyik osztagba fog bekerülni? Nem úgy van, hogy azt mi választjuk? Sose gondolkodtam még el ezen. Mindegy! A lényeg, hogy ne olyan osztagba soroljanak, ahol szét unnám magamat. Nincs kedvem folyton egyhelyben lenni és olykor őrködni! Csihi puhizni szeretnék jó sokat, erős ellenfelekkel találkozni, küzdeni! Olyan erős akarok lenni, mint Chiyo taicho és Yuusuke taichou!
- Aha… de mi van akkor, ha az-az étel nem is étel, hanem egy marék ürülék? Azt is kóstoljam meg vagy mi?
Teszem fel a kérdést unott arccal. Értem én! Csak nem érdekel maga a hapek! Nálam eljátszotta az esélyeit! Majd akkor vagyok hajlandó jobban megismerni, ha előtte alaposan eltángáltam a valagát! Kijárna neki nagyon! Addig soha az életbe nem leszek hajlandó a fülemet és botomat megmozdítani azért, hogy kedveskedjek neki. Aki bunkó pupák velem, annak az öklömmel kell megismerkedjen! Kölcsön kenyér visszajár! Még hogy én söpredék! Adok én neki!
- Hatalom?
Pislogok párat Tenkai hapek felé. Mit értett az alatt, hogy hatalom? Egyáltalán ez mit takar? Erő vagy valami ilyesmi? Mintha Chiyo taichou említette volna már ezt a szót valahol. Elkezdek gondolkodni, hogy rájöjjek a szó jelentésére. Vakarni is kezdem újfent a fejemet. Nem igazán rémlik most nekem hirtelen mit is takar ez a szó! Na mindegy!
- Ez így van. Bár nekem a shinigami munka nagyon unalmasnak hangzik, de a csihi puhi részét már jobban kedvelem. Megmérkőzni erősebb ellenfelekkel szemben, rájönni a korlátokra és küzdeni tovább, na az-az igazi! A legjobb mikor az ellenfeled sokkal erősebb nálad és még is állni kell a sarat! Az igazi küzdelem!
Mondom ezt vidám arccal miközben a bal karomat a magasba emelem. Ez így van! Mindig mikor erősebb ellenféllel találkozom, izgalomba jövök. Nem tudom megfogalmazni miért, egyszerűen úgy érzem mikor egy erősebb ellenféllel kerülök szembe, hogy muszáj megmérkőznöm vele! Nagy esélyt szalasztanék el, ha nem így tennék!
- Jó magának. Legalább volt családja. Nekem fogalmam sincs, hogy milyen egy családban lenni. Egyedül Nee-chan volt az, akit a „családomnak” mondhattam, de Ő már sajnos nincs velem így fogalmam sincs milyen lehet. Ezért nem is értem a nemeseket. Van pénzük, családjuk, kényelem és nem elég nekik!
A nemeseket szerintem soha nem fogom megérteni. Ha ennyi mindenük van, akkor meg miért akadnak ki azon, ha egy egyszerű „Yo” val köszönök valamelyiknek? Örüljenek annak, hogy egyáltalán van otthonuk meg családjuk! Sose gondolnak ezek bele, hogy vannak, akiknek ez nem adatik meg? Ááh! Kár lenne ezen idegeskednem. Sajnos a legtöbb nemeske egy pupák és úgy se értené meg! Ezért is kéne jó párat csak úgy leütni, hogy észhez térjenek! A bika húsát említve az egyik szemöldökömet felhúzom. He? Ettem a húsát? Ha igen mikor? Nem nagyon emlékszek én ilyenre. Meg emberek? Kik azok az emberek?
- He? Bocsánat de… emberek? Azok meg kik? Eléggé nehezen értem. Én ilyen állatot nem láttam, aminek szarvai vannak! Maximum nagy füllel rendelkező állatokat, de szarvakkal rendelkezőket nem nagyon. Hát szerintem az Akadémiában sok unalmas maszlagot tanulunk, aminek a felét elalszom. Túlságosan unalmasak! Bár Chiyo Taichou kedvéért igyekszem fennmaradni, de sokszor nehéz. Unatkozom általában olyankor mikor nem gyakorlati óránk van.
Amint magamhoz veszem a bambusz kardot, furán nézek Tenkai hapekra amikor azt mondja nekem „ügyes”. Mi? Ebbe hol kellett ügyesnek lennem? Bárki feltud venni egy bambuszkardot a földről nem? Ehhez nem kell edzeni vagy ilyesmi! Na jó a nyanyáknak és tatáknak nehéz lenne, de náluk ez érthető. Mindegy! Rá hagyom!  Ha ennyire megakar emiatt dicsérni, egészségére!
- Na várjunk csak. Az ön osztagában legtöbb csak gyerek?
Elkezdek harsányan felnevetni. Ne már! Ez azért ciki! Gyerekek?! Ez komoly?!
- Az azért eléggé ciki! Még is akkor maga micsoda kapitányként? Apuka vagy mi? Ha küldetésre mennek akkor még is mit csinálnak?
El se tudom képzelni. Mindenesetre ez nagyon vicces! Egy osztag, ahol leginkább gyerekek vannak! Enyhén ciki! Mindegy! Legalább Tenkai hapek nem egy idegesítő fazon. Meg meghívott kajálni szóval. Akkor is nagyon vicces! A szabad kezemet a számhoz teszem miközben erősen igyekszem visszafojtani a nevetésemet. Ekkor a gyomrom megint hatalmasat elkezd korogni, ami miatt eszembe jut, hogy éhes vagyok egyébként.
- Tenkai hapek! Nem azért, de mikor érünk oda a kajához? Nagyon porzik már a gyomrom!
Már egy jó ideje csak megyünk. Jó lenne végre enni valamit mert a végén aztán tényleg bajok lesznek! Nem jó ám éhesen edzeni!

11
Város / Re:Kenpachi Ivója
« Dátum: 2019. Aug. 27, 21:18:36 »
Protezsálni? Az meg mi? Valami kaja?

Körülbelül századjára hallom ezt a tényt a zanpakutoummal kapcsolatban. Bár lehet, hogy ő nem tudja hányszor hallottam ugyanezt, ezért emiatt inkább nem is szólok neki vissza. Ha úgy érzi ezt ki kellet fejtenie ám legyen. Addig jó még nem idegesít! Eddig legalább is nem egy olyan pupák, akit le kéne csapatnom mert egy pernahajder. Aztán ki tudja. Lehet, hogy az, csak még nem mutatta ki a foga fehérjét! Chiyo csajszi mesélt már nekem arról, hogy vigyázzak kivel találkozgatok. Mindig figyeljek jelekre vagy mi. Így is fogok tenni. Aztán lehet, hogy még a végén ez a nemeske egy jó hapek cimbora lesz! Viszont nem szaladok előre ennyire. Hiszen ki tudja mit akar tőlem. Már ha akar valamit, vagy csak szimplán olyan a fazon, hogy szeret meghívni másokat kajálni.
- Ó, ha tudná a zanpakutoum milyen! El se tudná képzelni! Hogy őszinte legyek már valahol a születésem óta él és virul bennem. Legalább is nekem ezt mondta még anno. Aztán lehet csak füllent vagy mi, mindenesetre nem éppen segítőkész. Annyira szörnyűnek se mondanám. Igazából nem tudom eldönteni jót akar nekem vagy sem? Mindegy is. Amúgy meg mi olyan furcsa, hogy tudok ilyen „hamar” beszélni a zanpakutoummal? Nem ez lenne a természetes?
Nem értem igazából ezt egyébként. Nem mindenkinek van zanpakutouja mikor elkezdi az akadémiát? Mi olyan nagy szám abban, hogy egyáltalán hallom? Sose tudom ezt megérteni. Szerintem nem olyan hű, de furcsa ez a jelenség.
- Phuuuuuj utálom a kidout!
Dugom is ki a nyelvemet, miközben undor arcot vágok amint csak arra gondolok, hogy mennyi mindent kéne magolni meg energiát fektetni, erre a kidou hülyeségre. Jó azóta próbálkozok valamit összehozni, de annyira nem esik a kezemre ez a varázs maszlag, hogy menten amint egy ilyen órán találom magam, legszívesebben valamivel kupán vágnám magamat, hogy aztán elaludhassak és hamar elteljen az a pár óra amíg a kidouval foglalkoznak.
- Amúgy meg nyitottnak? Az alatt meg mit ért? Nem értem. Elmagyarázná?
Pislogok párat felé. Mit ért ez alatt, hogy „nyitottság?” Nyissak ki ablakot vagy mi? Ajtót? Vakarom a fejemet miközben gondolkodok azon még is mi a frászt akart nekem ezzel mondani. Páran már említettek hasonlót, de ott se értettem ezt igazán.
- Előre gondolkodni? Mármint megjósolni az ellenfél következő csapását? Mert az nekem elég jól megy.  Megjátszani azt, hogy tisztelem az szerintem meg nem helyes. Inkább úgy gondolom jobb őszintének lenni. Bár anno volt, hogy füllentettem, de inkább leszoktam róla mert az nem vezet semmire. Sokkal nagyobb bunkóság, ha csak megjátszom a tiszteletet. Annak őszintének kell lennie.
Megkedvelni egy pupákot? Hát az szerintem nem menne. Mármint szép és jó, hogy megismerni alaposan, de ha eleve egy ganajtúró, aki másokat támad hátba, minek akarjam jobban megtudni milyen is valójában? Nem változtat a tényen, hogy az a nemeske egy marha nagy bunkó hapek akinek kijárna egy alapos verés.
- Hát nem akarom lelombozni, de nekem az a pupák nem igazán szimpatikus. Aki ennyire fennhordja az orrát, jó shinigami nem lehet. Nem szeretem, ha valaki beképzelt tudja? Az ilyenek simán áttaposnak másokon. Egy kiadós verést érdemelne. Nem szimpátiát.
Szóval tényleg egy nemeskével van dolgom. Ráadásul egy Mizushimával. Még ilyet!  Nem is tudtam, hogy Hyousuke bának van egy testvére! Fura, hogy egy vérből valóak. Hyousuke bá általában szigorúbb fazon, de Tenkai hapek inkább az ellenkezője. A testvérek nem szoktak jellemben nagyon hasonlítani? Mondjuk nekem sosem volt vérszerinti testvérem csak mostoha nővérem, bár ez inkább rossz megfogalmazás. Inkább egy olyan személy, akire nagyon is felnézek. Bárcsak itt lenne Nee-chan! Remélem mikor shinigami leszek, odafönt nagyon is büszkén fog majd le rám nézni! Akárcsak Chiyo csajszi!
- Akkor így már érthető. Viszont látja? Erről beszélek! Maga nem hordja fenn az orrát mert nemes! Más miért nem képes erre? Neveltetés meg mit bánomén oké. De akkor is megkéne tanulni, hogy nem kéne lenézni másokat! Egy egyszerű „Yo” köszönéstől se kéne kiakadni például mint ahogyan az a csokibarna pupák nemeske tette.
Aha… szóval ez a „shushu” valami jelzés, hogy indulnunk kéne. Soha az életembe nem találkoztam efféle kifejezéssel. Legalább ezt is kipipálhatom. Legközelebb érteni fogom!
- Bika? Miféle bikát ingerelnék fel? Nincs is itt egy bika sem. Egyáltalán mi az a bika?
Már megint nem értem mit mond. Bika? Valami étel vagy élőlény féleség? Négy lábon jár az egyáltalán? Nem értem! Na mindegy! Majd úgy is elmagyarázza nekem a nemeske! Elvégre nem díszből szoktam kérdezgetni. Megint kérdőn pislogok a Tenkai hapek felé mikor megemlíti amazt a szót, hogy „ovi”. He? Mi? Ovi? Felújítani azt még értem, meg nagyjából lelkeknek segíteni ez is tiszta. Viszont az ovi? Fene tudja. Mielőtt viszont rá kérdezek, odasétálok a bambusz kardhoz és felveszem. Ha nem szabad itt hagyni, akkor elviszem. Jó lesz ez valamire majd csak! Visszasétálok Tenkai hapekhoz, hogy kérdezni tudjak.
- Elnézést, de mi az az „ovi”? A lelkeket segíteni, meg a falakon kívül újítani valamit még értem, de az ovi? Az meg mi?
Soha életembe nem hallottam még ezt a szót. Pedig sok szót ismerek azért. A rúzst is például megtanultam mi az Hyousuke bának köszönhetően. Hozzá tenném nekem zsírkrétának néz ki tokkal, de ha az egy rúzs és az ajkak festésére használják, ám legyen. Jobban tudja biztos, mint én! Elvégre ő az öregebb!

12
Város / Re:Kenpachi Ivója
« Dátum: 2019. Aug. 25, 10:45:13 »
Protezsálni? Az meg mi? Valami kaja?

Pislogok értetlenül, hogy még is mi a fenéről zagyvál nekem Tenkai hapek. Két virág se egyforma? Ezzel még is mit akart nekem mondani? Nem értem. Az ilyesfajta kifejezéseket nem igazán tudom megfejteni. Tisztára olyan érzésem van ilyenkor mintha az illető egy külön nyelvet beszél, amit én nem érthetek meg. Néha Chiyo csajszi és Yuusuke tata is szokott mondani hasonlókat, de azokat néha megértem, de ez nekem már magas. Minek ködösíteni? Szerencsére csak a szövegének eleje az, ami érthetetlen a számomra. Legalább is valamennyire. Csak mi köze ennek az árnyék mittudoménnek? Nem szoktam árnyékban lenni! Nem vagyok körülvéve árnyékkal! Akkor még is, hogy jön ez ide? Nem értem! Vakarom a fejemet már értetlenségemben.
Tökkelütött… ezt úgy hívják, amit most hallasz, hogy bölcselet! A lényege itt, hogy neked kell megértened. Szóval használd a fejed!
- Nem kell már sértegetned! Igazán lehetnél segítőkész, ha már a zanpakutoum vagy!
Mordulok fel rá nagy hangon. Ezt már nem tudom tovább tűrni! Persze hiába szólok neki, hogy egy kicsit vehetne már vissza magából, úgy se fog. Minek van nekem zanpakutoum, hogy ha nem hajlandó segíteni nekem soha? Na jó olykor azért tud jó fej is lenni. Meg is lepődtem egy icipicit mikor a zanpakutoum elkezdett vigasztalni és megértetni velem a dolgokat. Most akkor miért nem tud jó fej lenni megint? Miért kezdett újra átmenni pupákba? Sose fogom ezt megérteni! Pedig az én zanpakutoum, ergo nekem kéne tudnom még is miért csinálhatja. Csak sajnos fogalmam sincs. Ez az én formám!
- Hát az valóban igaz rám, hogy szinte mindenért meg kell küzdjek. De ezzel nincs is bajom. Inuzuriban is folytonosan küzdöttem! Ehhez már mondhatni hozzá vagyok szokva. Amúgy is keménynek kell lennie egy shinigaminak nem? Mármint szép és jó, hogy tanulunk ezt azt a hollowokról meg még mi fenékről, de sok esetben tisztára bénák az osztálytársaim meg a tanárok is. Nincs is kivel ott egy jót küzdenem! Aztán azt hittem ez a shinigami jó ellenfél lesz, erre simán lecsaptam. Ne már! Mikor Chiyo taichou itt volt még, volt kivel jókat küzdenem! Na jó mondjuk Yuusuke taichouval is jókat harcolgatok manapság. Viszont a többi shinigami ilyen gyenge lenne, mint az a pali, akivel itt küzdöttem? Ne már…
Még mindig nem igazán tudom hova tenni a nyúlbéla hapekot. Itt mutogatta mekkora kemény fazon, erre egy csapással megoldom a meccset. Normális ez? Még kidout se volt ideje használni ellenem, pedig ezt állítólag gyorsabban szokták alkalmazni. Chiyo csajszi is csak megemelte az ujjait és lebénított. Yuusuke taichou meg megemelte a kezét és annyi volt. Nem is kellet kántálnia valami marhaságot neki. Erre ez a shinigami simán megpurcan egy kis simogatástól? Fura.
- Engem aztán nem érdekel nemes-e vagy sem. Tőlem aztán még maga a lélekkirály is lehet akkor is visszafogok neki szólni, sőt megvédem a becsületem, ha arról van már szó. Itt nagy a pofája mert be van védve a kis szolgájával, de ha Inuzuriba tenni be a lábát fix, hogy kicsinálnák ezt én mondom! Az ilyen nemeskéket szénné szaggatnák! Egy egész hadsereget is küldhetne, akkor is ellent fogok állni. Nem vagyok hajlandó ilyeneknek tiszteletet mutatni. Lesheti! Csak azoknak adom meg akik meg is érdemlik! Mint például Chiyo Taichou vagy Yuusuke Taichou. Ők tökjó fejek!
Ez így van! Chiyo taichou meg Yuusuke Taichou legalább nem beképzelt pupákok, hanem menők. Még az egyikük Ramenre is meghívott. Hát nem ilyennek kell lennie jó pár shinigaminak? Amúgy is. Kit érdekel a rang meg mi a fene? Nem attól lesz valaki kemény legény vagy csajszi mert hord valami ékszerecske mit tudómén dolgon magán, hogy aztán elmondhassa „ő nemes”. Kit érdekel? Attól még arcon tudom rúgni, ha nem tetszik a képe! Mit kell ezt annyira nagydobra verni?!
- Majmolna valakit? Mármint utánozna? Hát nem tudom. Nekem nem igazán ismerős a viselkedése. Maximum annyi, hogy egy pupák. A pupákok meg általában mind egyformák. Idegesítőek!
Nem igazán értem, amit Tenkai hapek mondott, de ha ő mondja, hogy valakit majmolna az a nemeske hát üsse kő és legyen úgy. Engem nem igazán érdekel még is kire gondolhatott, nekem csak egy a lényeg. Hogy egyszer jól kupán vághassam a csokibarnát a szolgácskájával együtt. Akkor aztán megfogja tanulni, hogy hol a helye!
- Maga mondta! Sok husit fogok kérni! Meg temérdek Sushit! Rizst! Olyan kaját, amit Chiyo taichou is szokott enni, hogy jó erőbe lehessek!
Chiyo csajszi aztán jó sok kaját szokott csinálni. Mármint csinált már sajnos. Ezért is ő a követendő példa. Sokat fogok enni! Aztán mikor megerősödőm, megmutatom majd Yuusuke taichounak milyen kemény csajszi lettem! Amúgy is elvárja tőlem, hogy kemény legyek. Hát én megmutatom! Én is leszek olyan menő, mint Yuusuke meg Chiyo taichou csak figyeljék meg! Majd amint jól megerősödőm, kihívom egy újabb párbajra! Lesz ám csetepaté, de még milyen! Ott legalább nem fogom halálra unni az egész meccset, mint itt.
- Maguk testvérek? Akkor ezért olyan ismerős a képe! És Hyousuke bá, hogy van azóta? Nem láttam őt már mióta. Ennyire sok lenne a dolga?
Amióta elkísértem azóta nem láttam. Vicces volt ám mikor szalmabábúként láttam! Jól ki is nevettem! Pedig nem sértésként szántam. Egyszerűen viccesen nézet ki! Remélem nem vette magára. Mert egyébként tök jó fej! Na ő például igazi nemes! Várjunk csak…
- Most esik le… akkor maga is nemeske mint Hyousuke bá?  Maga aztán fura egy fazon mondták már? Nem sértésként, de ha ön nemeske akkor miért nem hord le vagy mittudomén? Úgy tudtam a nemeskék nem állnak szóba a magamfajtákkal.
Ez azért tényleg fura nekem. Hyousuke bá mondjuk egy nagy kivétel, de a nemeskék általában fennhordani szokták az orrukat és oda se figyelnek rám. Ő is egy kivétel lenne? Fura egy fazon. Legalább ez is kiderült. Bár az a Kuchiki nemes is szóba állt velem, de ő neki segítségre is volt szüksége mert sokszor alvajáró. Azóta is járja este a Seireiteit mikor alszik?
- Tényleg? Semmi szendvics vagy valami? Ha maga mondja! Mi ez a shushu vagy mi? Jól van?
Nem igazán értem ezt a fura mozdulatot, amit csinál. Tényleg fura egy fazon, de legalább meghív kajálni. Ajánlom neki semmi huncutságon ne járjon az esze mert lesz ne mulass! A beképzelt nemeskéknél amit még jobban utálok, azok a perverz pernahajderek!
- Minden jót szemkendős hapek! Köszi a meccset! Ha esetleg lesz még ilyen benéznék! Csak akkor erősebb ellenfelet kérnék!
Integetek annak a szemkendős fazonnak, aki engedte a küzdelmet. Elég erős palinak néz ki. Esetleg majd megküzdhetnék vele? Lehet keményebb ellenfélnek ígérkezne, mint az a legutóbbi, akit helybe hagytam. Legalább lenne végre kihívás! Tenkai hapekot várom, hogy elinduljon egy tetszőleges útvonalon. Gondolom ismer valami jó kis éttermet vagy mi a fenét. Nagyon porzik a gyomrom! Korogni is kezd mikor a kajákra gondolok.
- A maga osztaga egyébként meg mit csinál Tenkai hapek? Úgy tudom mindegyik osztagnak van feladata. A tizenegyedik harcol, A negyedik gyógyít, a második… na az fogalmam nincs, de eléggé másoknak tűnnek. A maga osztaga mit csinál?
Ha már valahova megyünk, nem árt érdeklődni még is ez a Tenkai hapek miféle osztagot vezet. Legalább nem fogok unatkozni, bár lehet, hogy fogok. Mindenesetre erre a bambusz kardra nekem nincs szükségem, úgyhogy el is ejtem a földre. Van nekem kettő éles, amiből az egyik a Chiyotól kapott kardom a másik meg az Asauchi vagy mi fene.

13
Város / Re:Kenpachi Ivója
« Dátum: 2019. Aug. 23, 20:07:15 »
Protezsálni? Az meg mi? Valami kaja?

Tudtam! Túl kicsi a feje ahhoz, hogy tizenkettedik osztagos pali legyen, ráadásul a kapitánya. Viszont akkor ő a tizenharmadik osztaghoz tartozik ugye? Jól értettem, egyel felettebb van, az tehát tizenhárom. Vakarom is egy picikét a fejem búbját, miközben gondolkodok, hogy valóban jól értem az üzenetet, de aztán úgy vagyok vele édes mindegy. Hiszen a lényegen nem változtat. Kapitány a hapek, így valószínűleg simán lefog engem tolni amiért leálltam párbajozni azzal a nyúlbéla hapekkal akit le is győztem! Sajnos túl könnyű ellenfél volt, vagy csak kifárasztotta a sok küzdelem előtte? Mindenesetre nagyon csalódott vagyok. Izgalmasabb párbajt szerettem volna, erre a palit kifektetem elég gyorsan. Pedig alig kapott! Egy shinigamit csak nem lehet ilyen simán leteríteni! Ha pedig igen akkor kérném szépen a papíromat, hogy shinigamivá válhassak! Bár soha nem lesz ekkora szerencsém, mivel a tanárok szerint túlságosan neveletlen vagyok ahhoz, hogy egy osztagban szolgálhassak. Mintha úgy ismernének engem! Na persze.
- Hát enyhén meglepődtem, hogy az előző hapekot simán kifektettem. Nem nagyzolásból kérdezem Tenkai hapek, de ennyire gyengék a mostani shinigamik vagy mi? Mert az előző ellenfelem túl gyorsan kifeküdt. Azt hittem izgalmasabb küzdelem lesz.
Összekulcsolom a tenyereimet és a kobakomhoz pihentetem, miközben a Tenkai hapekot figyelem és hallgatom a válaszát. Szerencsére nem azért jött, hogy letoljon bár megtehetné. Viszont nem teszi. Pislogok is egy párat felé. Ezt azért elég ritkán hallom egy shinigami szájából, főképp egy kapitánytól. Utoljára Chiyo csajszitól meg Yuusuke tatától hallottam ehhez hasonlót. Nem tojtak le amiért nem az Akadémia területén voltam. A tanácsával teljesen egyetértek. Ez a hapek egy nyelvet beszél velem? Ez is ritka!
- Ha valakinek baja van velem akkor úgy gondolom, hogy nyögje ki az illető vagy játsszuk le egy az egy ellen. Szerintem így tisztességes. Én, ha valakit nem szeretek, rögtön a képébe mondom.  Még egy nemesnek is képes voltam visszaszólni. Eltudja ezt képzelni? Köszönök neki úgy ahogyan magának az előbb, erre leteremt meg megköveteli tőlem, hogy ő nagyságának hajoljak meg. Még mit nem! Attól mert nemes az illető, nem övé az egész világ! De gyűlölőm az ilyen nagyképű hapekokat! Legszívesebben felpofoznám egyesével! Mondjuk azt a csoki barna Shihoin ki a fenét például.
Mondom ki őszintén. Nem érdekel, ha meghallja, legalább előkerül egyszer és felpofozom a testőrével együtt. Kijárna neki egy fenékbillentés most már! Csak várja ki szépen a sorát! Reiel senki nem packázhat így! Még a végén Chiyo csajszinak és Yuusuke tatának fogok szégyent hozni, mert egy sehonnai nemeske beletaposott a becsületembe. Ezt nem hagyhatom, de nem ám! A hapek veszi az üzenetet. Ráadásul még ő hív meg engem! Na ez a beszéd! Miért nincs ilyen sok hozzá fajta shinigami hapek akik tudják miről döglenek a legyek?
- Figyelmeztetem, nagyon sokat tudok enni! Kell a kalória meg a jó sok husi! Tudja állni a pénzt? Mert ha nem akkor nem szükséges meghívnia. Szerzek ételt magamtól is. Valahogy…
Mondom a Tenkai hapeknak, miközben a gyomrom újfent hatalmasat korog. Tényleg jó lenne valami kajáldát vagy ételt találnom, mert a végén itt porzik el a gyomrom. Elájulnék edzés közben! Az viszont nem jó! Chiyo csajszi szerint edzés előtt, nem árt enni! Alaposan elkezdem nézni a hapekot. Valahonnan nekem ismerős az a tekintete, de honnan?
- Elnézést Tenkai hapek. Nem találkoztunk egyébként mi már valahol? Eléggé ismerősek a szemei és a hajának a színe. Ha jól emlékszem Hyousuke bá is pontosan ilyen csak hosszabb hajjal és kissé morcosabb tekintettel. Nem ismeri véletlenül?
Tényleg kicsit hasonlít Hyousuke bára. Lehetséges, hogy kápráznak a szemeim? Mindenesetre jó lenne elindulni valami kajáldához vagy oda, ahol tudunk enni. Asszem az osztagjához akarna vinni vagy mi? Nem nagyon figyeltem.
- Szóval akkor merre megyünk Tenkai hapek?
Teszem fel a kérdést miközben a bambusz kardot magamon kezdem pihentetni.

14
Város / Re:Kenpachi Ivója
« Dátum: 2019. Aug. 22, 19:59:53 »
Protezsálni? Az meg mi? Valami kaja?

Hát ettől a harctól többet vártam volna. Azt hittem a hapek van olyan erős, hogy tovább fog tartani! Lehet, hogy csak egy gyenge shinigamival volt dolgom? Pedig úgy emlékszem általában sokkal erősebbek nálam. Ez fura. Vakarni is kezdem a fejemet. Lehet, hogy csak szerencsém volt vagy én erősödtem meg ennyire? Mindenesetre kár, hogy ezt Chiyo-csajszi nem látta. Biztos büszke lenne rám! Nézzük a jó oldalát. Legalább egy kicsit edzhettem vagy ilyesmi és végül is megmutattam ezeknek a pupákoknak, hogy engem igen is komolyan kell venni! Nem vagyok puhány! Én igazi kemény csajszi vagyok! Leszek majd olyan menő, mint Chiyo meg Yuusuke tata! Egyszer tuti! A fehér haorival lévő, vöröshajú hapeknak köszönök, aki viszonozza is. Jé! Van, aki nem akar emiatt engem megverni? Tessék! Valaki ezt nem veri nagy dobra! Nem is értem ebbe a köszönésbe mi az, ami bunkóságnak számít? Csak azért, mert nemes valaki még nem övé az egész világ! Hú, de gyűlölőm azt a népséget! Na jó egy két kivétellel. Az a Kuchiki például tök jó arc volt. Meg Hyousuke-bá sem volt sámli. Na de az a napbarnított csoki bőrű nemes a testőrével jó nagy pojáca volt! Egyszer kapjam el a grabancát! Kapna apait anyait az a pupák tőlem rendesen! Mindegy! Csak felidegesítem magamat, ha eszembe jut.
- Reinek hívnak! Mondja csak melyik osztagnak a kapitánya? Úgy tudom csak ők hordanak fehér haorit! Meg a tizenkettedik osztagosok, de nem néz ki valami agyas mittudomémnek.
Mondom ki a nyilvánvalót. Általában az ilyen tudósféléknek nagy szokott lenni a koponyájuk meg mindenfélét mondanak, aminek a felét nem igazán értem. Ahogyan köszönt nekem a hapek, nem néz ki valami agyas tudósnak. Akkor viszont csak kapitány lehet nem? Várjunk csak. Azért jött ide ez a shinigami, hogy megbüntessen? Na ne már! Azért remélem nem ezért van itt. Hiszen miért is kaphatnék ki?! Az ellenfél mondta, hogy kihívhatom! Bele is egyezett!
- Tenkai hapek! Remélem nem azért jött, hogy megbüntessen! Ha azt kérdi miért vertem laposra azt a pupákot, jogosan tettem. Kilehetett hívni én meg éltem a lehetőségen. Szóval biztos, hogy nem követtem el semmit amiért nekem büntetés járna, bár gondolom mivel egy fekete bárányként vagyok elkönyvelve szinte mindenhol így megkönnyítem magának és essünk túl rajta.
Mondom egyhangúan az utolsó mondatomat. Hiába akarnék megszökni, amúgy sem tudnék. Egy kapitánnyal állok szemben, nem pedig egy kezdővel! Ha megint megakarnak büntetni ám legyen. Csak nemértem miért kell engem folyton pesztrálni mindenért! Vannak jogaim! Nem követtem el semmit! Akkor még is mit keres itt egy kapitány? Azért, hogy megbüntessen! Ez fix! Mi másért lenne itt? Elkezd korogni a gyomrom. Bakker! Elfelejtettem talán enni? Bizonyára annyira elviharoztam az Akadémiától ahogyan alkalmam nyílt rá, hogy nem gondoltam arra, hogy egyek is előtte.
- Tenkai hapek. Van a közelben étterem? Vagy itt is lehet enni? Kicsit porzik a gyomrom!
Remélem mielőtt le leszek tolva, azért előtte teli hassal távozhatnék. Nagyon éhes lettem ettől a kis csetepatétól, amit itt le kellet játszanom azzal a nyúlbéla ürgével.

15
Város / Re:Kenpachi Ivója
« Dátum: 2019. Aug. 22, 14:34:23 »
Protezsálni? Az meg mi? Valami kaja?

Mióta Chiyo Taichou nincsen, azóta egy hatalmas űr kering bennem. Pontosan olyan érzés mikor Nee-chant is elvesztettem. Erős fájdalmat, ami nem akar megszűnni. Majdnem el is bőgtem magam, mint egy kis baba! Szerencsére viszont a körülményeim azért kezdenek jobbá válni. Bár azért nagyon nem kellet nekem az a nemes mit tudómén ki fazon, aki söpredéknek nevezett, de legalább találkoztam egy Yuusuke nevezetű tatával, aki nem is olyan tata, mint aminek hittem! Tök jó arc! Ramenezni is elhívott pedig simán visszavihetett volna az Akadémiába. Persze ami sose változik az mindig is uncsi, fárasztó és nagyon idegesítő. Az Akadémia például pontosan ilyen. Idegesítő tanárokkal, osztálytársakkal. Alig vártam, hogy egy kicsit végre ki szellőzhessem a fejemet. Amint kicsöngetnek végre, elsőként megyek ki a teremből egészen a szobámig, hogy magamhoz vegyem a kardomat, amit Chiyo csajszitól kaptam meg az asauchimat is magamhoz veszem mert fontos, hogy szoros kapcsolatot ápoljak a zanpakutoummal vagy valami ilyesmi! Mindegy! Amint kiérek az Akadémiából, tetszőlegesen választok egy utat majd indulok annak irányába. Azt hiszem most balra megyek, ha minden igaz. Valahol csak találok egy jó edző helyet magamnak! Lehetőleg egy olyan helyet, ahol nem lesznek zavaró tényezők. Miközben haladok előre, két kezemet összekulcsolom és a fejemhez rakom. Egy időre fel is nézek az ég felé. Kissé borús az idő, de nem annyira vészes. Legalább nem sülök meg! Hirtelen ricsajok zajára hegyezem a fülemet. A hang irányába rögtön kiszúrok egy feliratot.
- Kenpachi ivója? Hát ez meg mi?
Szerinted kretén?
Zanpakutoum kérdésére összeráncolom a szemöldökömet. Micsoda kedvesség! Egy idő után azért rájövök mi ez. Ez egy kocsma! Viszont a kocsma mellett mi ez a tömegnyomor? Kíváncsiságom nem hagy nyugodni így igyekszek befurakodni a tömeg közé. Nehezen férek át és olykor félre is tolom picit a shinigamikat, hogy adjanak már helyet. Ezek a pupákok komolyan! Menten felidegesítenek! Széles mosolyt engedek meg magamnak mikor észreveszem mi is folyik itt. Konkrétan két shinigami párbajozik bambusz kardokkal. Ez egy küzdő tér! Kiiiiráááály! Ahogy látom két tiszt éppen próbálja laposra verni egymást. Az egyik egy kigyúrt fazonnak néz ki és kopasz, míg a másik nyúlbéla, hosszú hajjal. A küzdelmet nézve a kopasznak esélye nincs. Akár hányszor felé igyekszik csapni, mindig kitér előle és egy, kettőt bevág a nagyobbiknak. Végül a küzdelem azzal zárul, hogy a kopasz megismeri a földet, miután a nyúlbéla kigáncsolja és a bambusz kard végét a torkához szegezi. Amint bejelenti, hogy feladja mindenki rajta röhög. Lassan és megalázva megy vissza a tömeghez, közben a földön hagyja a bambusz kardot.
- Na ki akar lenni a következő? Csak bátran! Ne feledjétek! Aki legyőz, kap tőlem jó sok pénzt! Na gyerünk!
Na meglehet küzdeni vele? Ó, akkor ez az én időm! Rögtön határozottan kimerészkedek a tömegből majd a földön heverő bambusz kardhoz indulok és felkapom majd a végével a hapekhoz mutatok.
- Én szívesen kiállok ellened!
A tömeg hirtelen elhallgat majd jó nagy kacajt ejtenek meg. Ezekkel most mi van? Azt hiszik viccelek? Az ellenfelemre pislogok, hogy ő is röhög rajtam. Pedig nem viccnek szántam! Én tényleg kiállok ellene! A nyúlbéla fogja a hasát, miközben könnyekkel küszködik a nevetéstől. Egy idő után végre abbahagyja majd integet a tömeg felé, hogy elég lesz.
- Mond csak… nem vagy ehhez kicsit fiatal? Hány éves vagy egyáltalán kislány?
- Hét éves vagyok és egyáltalán nem vagyok kislány. Na most mi lesz? Megküzdünk egymással végre?
A tömeg újfent elkezd nevetni. Ezek nem vesznek engem komolyan. Ne már! Csak azért, mert akadémista vagyok és hét éves, könnyű préda lennék? Kicsit duzzogni is kezdek magamban. Ez kezd időpocsékolásba átmenni! A shinigami végül megfordul miután abbahagyja a kacajt és valami Kenpachinak szól oda, hogy mehet-e nyugodtan a menet. A hapek bólint rá széles mosollyal. Na végre! Valaki komolyan vesz ezek szerint! A shinigami felém fordul majd bambusz kardjával támadóállásba lép. Én jó magam alapállásba rakom magam és kiváncsian várom mit fog lépni. A shinigami mosolya egyre szélesebbé válik majd végül úgy dönt felém támad. Teljes sebességgel egy nagy erejű lefelé ívelő vágást tesz felém. Én arrébb teszek egy lépést balra és várom a következő csapását. Így is lesz! Amint észreveszi, hogy kitérek a támadása elől, rögtön egy felém irányuló oldalvágást intéz, aminek következtében én válaszul kicsit elrugaszkodom a földről és átugrom a vágását majd széles vigyorral felé nézek miután a lábammal földet érek.
- Te kis taknyos! Na megállj!
Sorozatosan elkezd felém támadni már szinte dühből. Ilyen gyorsan kilehet vinni a sodrából? Pedig ez csak a bemelegítő! Nem úgy szokás, hogy előbb megismerjük az ellenfelet aztán kezdünk mindent beleadni? Egy kicsit csalódott vagyok. Pedig az ellenfelem egy shinigami. Még is olyan lassúnak érzem az ütéseit, hogy játszi könnyedséggel kikerülöm. Ez kezd uncsi lenni! A tömegnek meg mi baja van? Úgy néznek rám mintha szellemet láttak volna vagy mi! Na jó! Jobb, ha rövidre zárom ezt! Kezembe lévő bambusz kardomat használva végre, erőből kivédem a felém jövő oldalvágást, hogy kiessen a ritmusból az ürge. Amint ez sikerül, rögtön végig húzom a pengéjén a pengémet majd balra döntöm a bambusz kardom „pengéjét” és egy felfelé ívelő vágással jutalmazom, ami az arcát találja el és kiterül. A shinigaminak ez nem tetszik. Mérgesen feláll, miközben magamon pihentetem a bambusz kardot. Ez már tényleg csalódás. Rá nézve, talán nem is húzza sokáig.
- Nézd nem akarlak megbántani de… kicsit többet beleadnál ebbe a küzdelembe? Kicsit unatkozom már.
- Mit mondtál?! Na jó! Adok én neked kihívást!
Látom, hogy a szabad kezét felhasználva, tenyerét felém nyújtja. Rögtön kiszúrom a turpisságot. Ez Kidouzni akar! Na azt lesheti! Mielőtt még elkántálná a varázsigét én shunpot felhasználva, sikerül a háta mögé kerülnöm majd megragadnom a tenyerének ujjait és hátra kezdem hajlítani.
- Na most próbálj Kidou trükköt használni pupák! Add fel a küzdelmet!
Hogy jobban tudjam érzékeltetni számára az egyértelmű eredményt, még jobban hátra hajlítom az ujjait. A shinigami fájdalmában, végül elordítja a „feladom” szót és elengedem. A többiek csak néznek, hogy éppen mi is történt. Nem értem ezeket. Nem látták, hogy mi történt? Tisztességesen nyertem! Szinte mindenki megdermedten néz felém, miközben a legyőzött ellenfelem a földön hagyja a bambusz kardot és szégyenkezve sietve távozik.  Mintha pénzt ígért volna nem? Áááh üsse kő. Amúgy sem a pénz érdekelt. Erős ellenfelet akartam volna. Látom, hogy a tömeg feloszlik. Ne már! Ennyi volt?
- Ne már…
Amint a tömeg végleg feloszlik mindegy szálig, ekkor akad meg a tekintetem egy vörös hajú shinigamin fehér haorival. Ez egy kapitány lenne? Engem néz? Lehetséges. Minden esetre nem árt köszönni!
- Hai!
Mondom felé, miközben emelem fel a szabad kezemet afféle üdvözlés képben.

Oldalak: [1] 2 3 ... 12