Üzenetek megjelenítése

Ez a szekció lehetővé teszi a felhasználó által írt összes hozzászólás megtekintését. Vedd figyelembe, hogy csak azokba a fórumokba írt hozzászólásokat látod, amelyekhez hozzáférésed van.


Üzenetek - Fuchida Ayuta

Oldalak: [1] 2 3 4
1
9. osztag / Re:Gyakorlótér
« Dátum: 2018. Aug. 10, 02:14:05 »
Osztagedzés új osztagtárssal

Komolyan megőrült, hogy ilyennel egyáltalán felhozakodik. De most komolyan. De így kell neki! Majd Nara Kapitány igyekszik és helyrerakja. Én ugyan nem fogok. Így is csúnyán néz rám. Mondjuk a válaszára roppant kíváncsi vagyok, mert ez egyfajta árulás is az én irányomba.
Még hogy a biztos Kidou alapok… Nálam semmilyen biztos Kidou alap sincsen. Ayumi és Kaiya könnyen megoldják, de hol vagyok én? Ne nevettessük már ki magunkat. Nem is illik hozzám és kész. Pontosan, totális káosz lehet a vége éppen ezért seperc alatt lelépnék, de a lánytestvéreim megvető pillantásai inkább nem merném megkockáztatni. De most komolyan? Az enyém fogja a legnagyobb galibát okozni. Kinek éri ez meg? Mondjuk legalább már a nevét ismerve el tudom mondani, hogy amúgy mi lett volna, ha … De ugye úgy se az lesz. Ezen vitázni sem érdemes. De most mégis mint fejtsem ki ezt nővéremnek? Nara Kapitány is óva int az előreszaladástól, és az alapokra hívja fel a figyelmet. De ugye nekem az alapom igen mélyen lehet. Arra nem építhetek sok mindent. De azért jó a biztatás. Ayumi is megejt felém egy bíztató mosolyt. Ez legalább valami erőt ad.
Mondjuk Nara Kapitány kijelentését túlzónak éreztem, de azt hiszem egy fokkal jobban állok mint a legelején. Már az is egy egyfajta haladás. Nem? De bőven lenne mit fejlődni alap téren is. Miután ez ugye konstatálva lett, utána szép sorjában választ is kapunk a felmerülő kérdésekre. Ayumi szinte issza is a szavait. Mire észbe kapok, máris elém lép és szinte az arcomba dugja az idézett gömböt és az orrom alá dörgöli, hogy igen is mennyire fontos ugyan úgy nekem is megtanulni ezt a technikát, mint mindenki másnak.
- Vettem… Értem a célzást. Igyekezni fogok.
Azt hiszem rendesen megkaptam a magamét. Mondjuk ez még a kellemes is volt. Kaiya nővérkémtől mit fogok kapni? Na azt valószínűleg ahogy lehet elkerülném.
Lehet benne valami, hogy a saját elemünk jobb, de egyben komplikáltabb is a megvalósítása. Ayumi-nak van azt hiszem a legjobb dolga, hisz az ő eleme lényegében az alaptechnika. De a megidézés még valahol hagyján is lenne, de hogy azzal céltáblára lövöldözgessek… Inkább legyen meg valami normális keret, mielőtt a képembe robbanna a techinka. Na de próbálkozzunk! Rossz véget sejtek.
Azt is mondhatnám, hogy a gondok még csak most jönnek.
Figyelni, igenis igyekeztem, és próbáltam koncentrálni, még ha ketten ostorral hajtottak mint a janicsárok, és egy leste, hogy mégis mint haladok. Ne legyen rajtam nyomás? Nincs… Kicsit sem… Mint mikor a családi asztalnál az van kitárgyalva, hogy én leszek a család következő vezetője. De mindezek ellenére el kell ismernem, hogy Nara Kapitány igazán remek figura. Érthetően magyaráz, és pontosan tudja kit mivel motiválhat. Annyi szent, hogy ezt az edzést hamar nem verem ki a fejemből. De remélem azért legközelebb az én pályámon játszunk. Mindenesetre személy szerint azt alig várom majd. Ezt a technikát meg van még bőven hova fejleszteni és gyakorolni, de azt hiszem erről majd Kaiya nővérem és Ayumi fognak gondoskodni… Csak Kaiya ne villámgömbbel keltsen reggel. Lehetne ez egy jó kívánság. Meg hogy magam is hamar megtanuljam, hogy ha más nem akkor egy kicsit vissza tudjak majd vágni. De eddig is van hova fejlődnöm.


⋞VÉGE⋟
Nagyon köszönöm a játékot!

2
4. osztag / Re:Gyengélkedő
« Dátum: 2018. Aug. 09, 14:33:24 »
Gyenge kifogás


Igyekeztem figyelni Nara Kapitány minden szavára, ugyanis igen fontos monológba kezdett bele, és még véletlen sem szakítanám félbe. Az edzésekkel kapcsolatos mondandója igazán érdekfeszítő volt. Személy szerint én már most több edzést terveztem magamnak már ha a fizikai kondit illeti, de nem csak arról van itt szó, amit említ is. Akkor arról a részéről inkább meglépek. Határozottan mindenki jobban jár. Kidou egyébként sem az én világom.
Amit a Zanpakutou-ról mond az igaz, és ugyan a hasonló képességekkel rendelkező személyek tudnak segíteni, mégis magunknak kell megismernünk a saját képességeinket. Ebbe benne van az erősségünk és a gyengeségünk. Személy szerint én nem mástól tanulnám meg azt, hogy ugyan mint kell irányítani az erőmet.
Végre visszaértünk osztagunk falai közé. Azt kell mondanom, hogy nem lesz ez olyan rossz hely a számunkra. Egyáltalán nem de azt most kijelenthetem, hogy még szoknom kell. De ez minden új hellyel így van. Feltétlen meg kell találnom a legjobb szökési útvonalakat, és titkos ajtókat. Ki kell ismernem jól a terepet és ezt csak úgy tehetem, ha mindent végigjárok.
- Természetesen úgy szeretnénk.
Vágtam is rá a választ a kapitánynak. Ez nálunk nem is kérdés.
- Köszönjük Kapitány!
Válaszoltam és tényleg mindössze csak pár papírt kellett még az adminisztrácó miatt kitölteni, hogy minden rendben legyen. Ez mondhatni velejárója az ügyintézésnek. Utána Ayumi-t szint a nyakamba kaptam és úgy indultunk körbenézni.


⋞VÉGE⋟
Nagyon köszönöm a játékot!

3
12. osztag / Re:Edzőterem
« Dátum: 2017. Nov. 27, 22:59:56 »
Társak egy cipőben II. – Globális edzés


Örülök, hogy Ayumi-nak ilyen jól mennek és eddig mentek a faladatok. Nekem kevésbé mennek.
- Talán ha egy hangyányival jobban koncentrálnál. De kicsit sem értesz az energia elosztáshoz.
- Igenis nehéz egy feladat!
Most pedig megint ki vannak osztva a következő utasítások. Már most úgy ítélem, hogy nem lesz egyszerű egy feladat. Meg fogunk vele keményen izzadni. Veszélyes egy dolog lesz. Na de veselkedjünk neki a lépcsőnek. Nem is gondolná az ember, hogy pont egy három szakasos lépcsősorral fog az ember küzdeni. Pláne nem én, aki játszva ugrik át négy lépcsőfokot. Alapvetően kettesével veszem a lépcsőfokokat, szóval nekem már az megrázó, hogy egyesével kell fellépkedni. Márpedig hiába leselkedtem neki nagy lendülettel, mégis azon kaptam, hogy kezemmel kell megfognom magam. A lépcsőfok egyszerűen eltűnt alattam. Hol csak úgy a semmibe, hol pedig csúszdát alkotva. Egyáltalán nem egyszerű. De így visszacsúszva igen kellemetlen. Most majd én megmutatom. Nem fog egy lépcső kifogni rajtam. Az első pihenőig eljutni sem volt egy leányálom, de jól sejtettem, hogy az csak a jéghegy csúcsa. Egyik rosszabb volt, mint a másik, és állandóan kezdhettem előröl. Jó, mikor a választóig eljutottam, akkor már oda csúsztam vissza és nem a legelejére. Mikor pedig felértem, végre, akkor azt hittem a Fujit másztam volna meg. Evezőt nem hagyom ott. Arra határozottan figyelek. Nincs kedvem megint végigszenvedni. A feketeleves még csak most jön. Ez az evezés kicsit sem tetszik. Ráadásul könnyen elvérezhet rajta az ember. Természetesen azzal kezdtem, hogy csónakocska léket kapott. Természetesen megkaptam a magamét.
- Figyelj már oda! Ha így bénáskodsz idő előtt vizes lesz a bundám és azt te sem szeretnéd ugye.
- Próbálkozok!
- Helyedben jobban igyekeznék! Gyerünk! Ne lazsálj! Akkor evezz gyorsabban!
Ezen nem is kéne csodálkoznom. Na de valahogy csak kievickéltünk. Mondjuk pont a cél előtt süllyedt el. De sikerült. Nem mintha egy percig is pánikholtam volna. Pontosan ki lett számolva. Még ha Zenko erősen kifejtette nem tetszését. De tényleg nem lett vizes a bundája, szóval nincs itt semmi baj. 
- Persze… Örültél, hogy nem süllyedtünk el hamarabb. Ha lehet, akkor ne csinálj több ilyet.
Ilyet mondjuk soha többet ne. Ez egyfajta kínzással is felérhetett volna. De ugye már valóban vége van?


4
9. osztag / Re:Gyakorlótér
« Dátum: 2017. Nov. 12, 21:31:41 »
Osztagedzés új osztagtárssal

A mai nap úgy hittem, hogy teljesen átlagosan fog telni. Nem kell sehova sem sietni. Nagy meglepetésemre egyáltalán nem így volt. Ayumi teljesen be van már zsongva napok óta, mióta azt az új technika leírását megkapta Nara Kapitánytól. Kicsit sem érdekelt, talán Ayumi nem is biztos benne, hogy én tudok róla. Mindenesetre büszke vagyok rá, hogy ilyen technikákat tanulhat. Az biztos, hogy a Kapitány koránt sem tétlenkedik. Ugyan nem tudom milyen edzést fog tartani mindenkinek, de Ayumi ellentmondást nem tűrően nem hogy azt szeretné, hogy részt vegyek rajta, hanem egyenesen az első sorból legyek mindennek a szemtanúja.  Alapvetően nincs ellenem az edzés, mindaddig, míg az nem Kidou. Ma valahogy mégis furcsa érzés volt benne, ami nyugtalanított. Állandóan tüsszentettem, mintha valaki folyamatosan emlegetne. Ayumi túlzott izgalma és rejtélyessége kicsit sem nyugtat meg. Mindenesetre nyugodtan, és semmilyen arccal álltam a sor elején, míg szemem sarkában meg nem láttam a libbenő hajtincset. Rögtön elsápadtam, leizzadtam, és még lélegezni is elfelejtettem, mikor tudatosult is bennem a dolog.
~ Ezt biza megszívtad! … Nem elég, hogy a Nővéred ismét szolgálatban, de egyenesen a 9. Osztagba tér vissza. Ez biza azt jelenti, hogy teljes felügyelet alatt leszel… Mostantól pislogni se pisloghatsz.
~ Nem csak az a baj, hogy nem lazulhatok. Mostantól minden lépésem ellenőrizve lesz és Kaiya Nővérkém koránt sem kedvesen és halkan fog rám szólni, ahogy azt Ayumi teszi.
~ A futás sem megoldás.
Valóban… El kell menekülnöm innen, azonban mire ez megszületik bennem, addigra már Kaiya ott is áll mellettem és Ayumi belém karolva üdvözli. Nincs mese, nekem is mosolyszerűt kell erőltetnem magamra. Meg normális viselkedést kell produkálnom.   
- Kaiya Nővérkém! Valóban jó látni téged. Mégis miért vagy itt?
~ Iszonyatosan rosszul kezded. Ráadásul ilyen feszült testtartással és riadt képpel lerí rólad, hogy egyáltalán nem örülsz Kaiya jelenlétének.
Na de megpróbálom összeszedni magam, majd figyelni Nara Kapitány magyarázatának. Koncentráljak az edzésre, de erre… Egy a Kapitány által alkotott Kidou-t fog nekünk megtanítani. Ayumi tudta, most tényleg ilyenbe kényszerített? Kidou, és Kaiya Nővérünk? Kicsit szúrós szeműen nézek rá. Nem menekülhetek el, így marad a technika elsajátításának kísérlete. Könnyű azt mondani, hogy alapok. Nekem azzal is bajok vannak. Egyszerűen elillan a kezem közül. Hiába jön közelebb Kaiya és Ayumi is, ettől csak még sikertelenebb vagyok. Ayumi roppant ügyes benne, ami nem is csoda, hisz mindig jó volt benne, de ez aligha Nekem való. Az alapállás elérése és több izzadság cseppbe került. Úgy utálom, ahogy van. Ez Nekem kicsit sem megy, és ennyi magyarázat nekem aligha elég. 
- Nara Kapitány! Szerintem nekem alap elemi problémáim vannak. Nekem a levegő gömb elképzelése is abszurdum. Lélekgömb szerű fala legyen? Vagy legyen valami váza, hogy ne szökjön meg az energia? … Aligha hiszem, hogy lesz rá szükségem, ha Ayumi velem van.
Próbálok valami magyarázatot találni eredménytelenségemre, de ez aligha számít valamit is. Kicsit sem érzem úgy, hogy a jelenlegi állásról bármit is fejlődnék, de muszáj valamit produkálnom. Csak meg kellene tanulni, ha Nara Kapitány vette a fáradtságot kifejleszteni, és nekünk megtanítani. Kaiya Nővérkém aligha hagyná, hogy sikertelenség elkönyvelése után megszökjek innen. Igencsak hosszú monológot kapnék a megfutamodás témájából, így kicsit sem szeretném kiprovokálni.


5
4. osztag / Re:Gyengélkedő
« Dátum: 2017. Okt. 28, 20:43:49 »
Gyenge kifogás


Mikor kiadtam magam, hogy ellógtam, akkor azt hittem, hogy már elejétől a végéig elolvasta az aktámat, vagyis a jellemzésemet. De eszerint lelkileg aligha készült fel ránk. Vagyis Ayumi nagyon tehetséges, de azért erősen féltem, míg én inkább szeretek lendületben maradni és nem valami iratok közé bezárva lenni.
- Nem szükséges elolvasnia. Bármit szeretne tudni, arra szívesen válaszolok és úgy hiszem a képességeim pedig megmutatkoznak a későbbiek során, ami aligha jellemezhető egyszerű leírásokból. Valamint aligha tartom valószínűnek, hogy egyhamar lehagynám Kapitány.
Természetesen tisztában vagyok a szintünk közti különbséggel és azt is tudom, hogy nem fogom egyhamar túlszárnyalni. Mégsem teljesen lehetetlen feladat.
Valósággal felcsillan a szemem az edzések hallatán. Közelebb áll hozzám, mint cikkeket írogatni.
- Természetesen érthető. Úgy gondolom az osztagedzések sokkal jobban vonzanak.
Megjött végre Ayumi és jól le is hurrogott, hogy nincs neki tényleg semmi baja. Ahhoz képest igen sok kötözés van rajta.
- Remélem Ayuta nem okozott gondot önnek Nara Kapitány. Tudja saját maga helyett is inkább engem félt és olyankor mond olyat is, amit nem gondol igazán komolyan.
- Egy báty feladata aggódni a húgáért. Az ikerhúgáét meg pláne. Egyébként sem mondtam semmi rosszat. … Nara Kapitánnyal mindössze annyit beszéltünk, amennyiről lemaradtam. … Most hogy itt van Ayumi is…
- Nem okozott nekem semmi gondot és nem is mondott semmi rosszat. ... … induljunk vissza az osztaghoz és útközben mesélek egy kicsit.
Nara Kapitány befejezte a mondatomat. Ezzel pedig el is indultunk a kijárat felé. A 4. osztagból való távozásunk után folytatta a gondolatmenetét.
- Ayuta-kunnak már említettem az osztagedzést, erről mondanék még pár szót. Mindennap van osztagedzés, változó időpontokban, valamikor reggel valamikor délután, minden ki van írva a faliújságra, majd megmutatom, hol van, ha elhaladunk mellette, és természetesen a részvétel kötelező, egy héten legalább négy alkalommal.
- Akkor heti négy alkalom a minimum, de átlagban mennyi edzésről beszélünk összesen? Bár leginkább személy szerint szeretnék a lehető legtöbbön részt venni. A kardvívás érdekel a leginkább.
Azokon vennék leginkább részt. A Kidou edzések hidegen hagynak. Bár olykor gondolom erőléti edzéseken is részt kell majd vennünk. Közel sem lesz ez olyan egyszerű feladat.
- Eddig nem specializálódott semmire az osztag, de nem régiben eldöntöttem, hogy az elemi technikákra fogunk összpontosítani, mivel az osztag nagy részének ilyen típusú zanpakutouja volt és már az újabb tagok is csak ilyennel kerülhetnek be az osztagba.
Ez a tény elég sok mindent megmagyaráz. Ayumi teljes vállszélességben a Szél elemű Zanpakotu-jával. Eszerint a mérgező növény típusú Zanpakotu is tökéletesen beillik az elemek közé. Mindenesetre én nem fogok vitatkozni ebbe a dologban. Valójában korábban fenntartásaim voltak az osztaggal kapcsolatban, azonban egyre szimpatikusabbá válik a számomra, és egyre nyugodtabb leszek, hogy nem lesz olyan rossz a számomra, hogy ebbe az osztagba osztottak be. Mondjuk az már jó pont, hogy Ayumi-val együtt vagyunk és Nara Kapitány is tudja, hogy szeretnénk együtt küldetésre menni. Aligha lenne ennyi az osztag főbb tudnivalói, ezért igyekszek fülelni, hogy mit fog még mondani Nara Kapitány.
 

6
12. osztag / Re:Edzőterem
« Dátum: 2017. Szept. 19, 23:53:24 »
Társak egy cipőben II. – Globális edzés


Csodás nap. Tisztára be vagyok zsongva.
~ Kivételesen nem azért, mert ismét tesztelheted a köztünk lévő összhangot ugye? De így nem igen leszel erős.
~ Azt a kis jó érzésemet is el kell rontanod? Még szép. A 12. Osztaghoz megyünk, és több mint valószínű, hogy találkozok a drága Hanabi-val. Akkor leszek csak igazán boldog.
~ Ja, lehetőséget adsz magadnak, hogy megint beégj előtte. Nem adod fel igaz?
~ Persze, hogy nem. Ne kérdezz butaságokat.
Természetesen közel sem megyek egyedül. Ayumi tökéletes lehetőségnek látja, hogy az Egyletnek is infót szerezzen, mert ez mégis kapcsolati kísérlet, nekem inkább jó alkalom és edzés. Ezt a lehetőséget vétek lenne kihagyni. Tízesével fognak bennünket bekísérni. Nekem naptej nem kell. Alapvetően fehérbőrűek vagyunk, de kicsit sem fog minket a nap. Eddig sem barnultunk semmit sem, nem hiszem, hogy most fogunk, de a nagy melegben a limonádé nagyon jó. A furcsa lábbilincset én még életembe nem láttam. Ha jól értem, akkor nem kötjük magunk egymáshoz olyan nagyon. Lazább ez a bizonyos póráz. Zenko biztos nem fog örülni neki. Ayumi felvetése valóban jogos, de megnyugtatják, és tényleg nincs benne semmi probléma. Zenko-val is megcsinálom amit kell, de nem a nyakára, hanem a bal mellső lábára erősödik. Miért is ne én a jobb lábamra erősítettem a bilincset.
- Nem vagyok kutya.
- Te meg nem vagy pillangó, így biztos nem foglak sem a fejemen vagy a vállamon cipelni.
- Most úgy csinálsz, mintha nem tudnék magamtól menni.
- Általában nem is tudsz. Most is össze vagyunk kötve.
Na de következzen az első feladat. Meglep a kiemelkedő fal, de igen izgalmassá teszi a dolgokat. Ayumi-ra felerősítem a hevedert, majd magamra. Ayumi-t egy kicsit féltem, mert senki nem biztosítja, és úgy mászik fel. Én Viszont Zenko-t bízom meg biztosítónak. Mintha bármi dolga is lehetne. Se perc alatt felmászok és felhúzom. Derült égből, mint a villámcsapás történt meg a tényleges megrázó élmény. Nem szólt senki, hogy ezek ráznak. Á! Ez meg kiégeti a tenyeremet. Hopp! Na ne! Az előbb még volt itt fogóka. Hova lett… Ugye nem gondolja, hogy kiszúr velem? Komolyan, amit ott véghezvittem, azt a pók figura is megirigyelte volna. Ugrottam, kapaszkodtam, és olyan gyorsan felkapaszkodtam, hogy mindenkit állva hagytam. Utána rendesen fújogattam a kezem. Zenko-t is felhúztam. Neki a bundája teljesen feltöltődött elektromossággal és volt köztünk feszültség. De kijelenthetem, hogy jó voltam, ha nem a legjobb. Ugyan ez a pontos és egyenletes energia áramoltatás aligha az én asztalom. Ayumi esetében egyik fogóka sem tréfálta meg, szóval kezdtem arra következtetni, hogy csak engem nem szeretett a fal.
- Nem, csak béna voltál, és ahol lehetett kárt tett benned. Csak nem értem, hogy rám miért kellett hatnia.
A következő feladatnál láttam, hogy Ayumi ezt képtelen véghez vinni. A kerítésen nem mer felállni, nem hogy egy kötélen sétáljon végig. Kizárt dolognak tartottam. Éppen szólni is akartam, hogy ezt Ayumi nem fogja megcsinálni, mikor Renka szinte lekiabálta a fejünket. Igaz, alapvetően Ayumi-nak címezte, de én is kaptam belőle rendesen. Készen álltam, hogy bármikor a húgomat meg tudjam menteni, de én is majd összeestem az izgalomtól, majd a megkönnyebbüléstől, hogy sikeresen átért. Kemény percek vannak mögöttem. Azonban valahogy nekem is át kellene mennem, méghozzá Zenko társaságában. Erre pedig a legbiztosabb és stabilabb a lajhár technika. Csüngve végig mászok, míg a rókám a hasamon pihen. El is helyezkedtem, majd vártam, hogy a megfelelő helyre ugorjon, azonban ő gond nélkül sétál a kötélen túl rajtam. A nagy meglepetésemre a kötél elkezdett égni. Először nem hittem a szememnek, majd begyújtottam a rakétákat, hogy még a láng előtt átérjek a másik oldalra. De ilyen gyorsan terjedni? A lángok egy cseppet belekaptak a cipőmbe, így amikor végre átértem akkor nem győztem fújni, hogy eloltsam. Tényleg lángra kaptak itt a lábaim, és sajna nem a gyorsaság miatt. Kezdem azt gondolni, hogy az itteni eszközök pikkelnek rám.
- Csupán megérzik a bizonytalanságot és a gyengeséget.
- Az enyémet biztos nem… De tényleg összeesküvést sejtek a háttérben.
- Nem inkább saját gyengeségedet? Gondold csak végig, hogy hol is voltak a feladat buktatói.
- Buktatói?
- Kár nekem még utalni is dolgokra.
Ez tőle a várható. Már látom is lelki szemeim előtt, hogy a következő feladatnál milyen kedves szavakkal fogja majd illetni az eseményeket és az Én teljesítményemet. Eddigi kedvességei is visszhangzanak a fülembe. Lehetne ezeket elfeledni? Én élnék vele. Mindenesetre remélem ettől már testhez állóbb feladatok érkeznek majd.



7
Küldetések az Emberek Világában / Re:Démonűzés a kórházban
« Dátum: 2017. Aug. 03, 23:38:43 »
Mindent látó szem vizsgálása után Hyousuke megosztotta a látottakat. Legalábbis amit ő tapasztalt.
- Azt hiszem találtam egy módot, hogyan lehet azonosítani a szellemünket. Egy jellegzetes alakzat: lila csillag, négyágú. Sajnos azonban egyelőre csak a kardommal sikerült érzékelhetővé tennem. Minden esetre, ha hasonlót látna, mindenképpen jelezze, fontos lehet.
A lila csillag alakot, ami ugyebár még négyágú is volt, azt én nem láttam, de úgy vélekedek, hogy biztos lehet benne valami. Mármint, hogy valami Lélekenergia behatással irányítja a tárgyakat. De ha most nem láttam, akkor nem hiszem, hogy később képes vagyok felfedezni a tárgyba rejtett ilyen jellegű megjelenést.
~ Képzeld oda minden tárgyba, ami rendellenesen viselkedik vagy mozog. Tudsz magadtól is példát mondani.
- Ugyan én nem láttam, de attól még nyitva tartom a szemem.
~ Ez olyan, mintha a színvak mondja, hogy majd ő szól, ha meglátja azt a színt, amit egyébként nem is lát…
~ Mégsem mondhatom, hogy ebbe én nem tudok segíteni. Igen rosszul vette volna ki magát.
Mindenesetre a közös munkának hála sikerül az én részemről a sikeres elfogásuk, míg Hyousuke részéről a teljes ártalmatlanítás. Közös munkával sikerült túljutnunk a helyzeten. Mégsem érzem úgy, hogy a lila csillaggal közelebb jutottunk a Lélek helyes beazonosításához. Még az, hogy lányos szín, nem azt jelenti, hogy a fiúk idegenkednek ettől a színtől. A mostani korban még divatosnak is mondható. Így nem igen mondanám meg, hogy a kiválogatott lehetőségek közül melyik lesz az, amelyikre jellemző lenne egy ilyen típusú jel.
- A Lélek nem válogat az eszközökben, de a lila csillagon túl nem igen tudnám egyik válogatott kortörténethez sem csatolni. Meg többet nem tudunk meg az itteni dokumentumokból. … Természetesen a szellemet kellene elkapni, de valahogy elő kell csalogatni. A szép szóra nem hallgat… Nem tűnik szégyellősnek. Határozottan élvezi a csínytevést. Nem tűnik olyannak, aki egyhamar itt szeretné hagyni a felségterületét. Számunkra pedig igen nagy probléma. Mint fogjuk meggyőzni? Ha legalább megmutatná magát. Tényleg nem tudom, hogy az ilyen típusú. Lélekkel, mint tudunk fellépni. Ezt valahogy nem tanították az Akadémián. Azt is mondhatnám, hogy nem túlságosan iskolapélda. ... Meg kéne tudnunk, hogy mi miatt maradt itt. Mivel kezdődtek a csínytevései. Esetleg abból megtudhatjuk a miérteket. Akkor pedig sikerülhet előcsalogatni…
Lehet, rossz vonalon járok, de személy szerint ez jutott eszembe. Lehet, hogy Hyousuke ledorgál oktondiságom miatt, de jobb gondolatom nem volt. De lehet nem is olyan oktondi a felvetés. Speciel most ő a rangidős, a többet tapasztalt, így ő biztosan tudja a helyes megoldást. Mit kell ilyenkor cselekedni.


8
4. osztag / Re:Gyengélkedő
« Dátum: 2017. Jún. 19, 22:06:58 »
Gyenge kifogás


Valójában tényleg ettől tartok, hogy sok dolog a szakmával jár. Ilyen például a halál is. Amit könnyebben elkerül az ember, minél inkább erősebb. De a nagyobb erőhöz nagyobb felelősséget is társítanak, így jobb úgy megerősödni, hogy arról ne sokan tudjanak. Bár az ilyen turpisságok hamar kiderülnek sajnos. De, hogy ne aggódnék, ha az ikerhúgom veszélybe kerül? Természetes, hogy ilyenkor aggódik az ember leginkább. Senki sem készülhet fel mindenre és én sem lehetek állandóan mellette. Ezt is nagyon jól tudom. De az sokkal aggasztóbb, hogy az erősebb emberekre se bízhatom nyugodt szívvel. Sóhajtok is egyet.
Kicsit felkapom a fejem, mikor megmondja, hogy Ayumi is hasonló választ adott. Valóban, le sem tagadhatjuk egymást. Kicsit el is mosolyodom rajta. Majd a felvetésre egy sort vakartam a fejemet egy furcsa vigyorral kísérve.
- Valójában az Akadémiai felügyelők elől rendszeresen lógtam meg. Ki kellett nyújtóztatnom a lábam a sok elméleti óra között és olykor nem értem vissza az órára. … Kaiya a nővérem, aki már régebben Shinigami, leginkább az ő esetében igyekszem kamatoztatni a gyorsaságom. De igazán komolyan, az évfolyamtársaimmal szemben vagyok legyőzhetetlen gyorsaságban. Ott konkrétan mérve is volt. De Nara Kapitány, ön biztos játszva lehagyna, szóval inkább nem versenyeznék önnel. De egy velem hasonló kaliberű taggal szívesen összemérném az erőm.
Kaiya nővéremtől gyorsabbnak vallom magam. A gond csupán ott van, hogy neki a lasszója gyorsabb nálam.
- Most rajtam a sor, hogy egy kicsit meséljek az osztagról. Bár talán jobb lenne megvárni vele Ayumi-sant, hogy ne kelljen kétszer elmondanom, mert vele is csak pár szót váltottam még.
Tényleg jobb lenne megvárni Ayumi-t az osztaggal kapcsolatos dolgokkal. Ő is ugyan olyan újonc, mint én vagyok, és neki is fontos ezeket a dolgokat hallani. Valójában Én is el tudnám neki mondani, de jobb, ha a Nara Kapitány szájából hallja és tud is kérdezni. Bár ahogy ismerem magunkat biztos, hogy hasonló kérdések fogalmazódnak meg benne, ahogy bennem is.
- De azt például már elmondtam neki, hogy a 9. osztag felelős a Seireitei News magazin szerkesztéséért, de persze nem kötelező a részvétel, de Ayumi-san mondta, hogy szeret papírmunkával foglalkozni, ezért említettem meg neki.
- Igen. Édesapám nagyon ért a különböző dokumentumokhoz, hivatalos okiratokhoz és nyomtatványokhoz. Engem is igyekezett tanítani, már kicsi korom óta, de Ayumi sokkal tehetségesebbnek bizonyult benne. Nekem inkább a kardforgatás a világom. Egy helyben, sokáig ülni és ilyen papírmunkákat végezni a halálom. Magazin szerkesztéshez annyiban járulnék hozzá, hogy kimegyek terepre és ott gyűjtök anyagokat… Végül is mi Ayumi-val félszavakból is megértjük egymást.
Mosolyogtam, majd teljesen felderült az arcom, mikor megjelent Ayumi. Jó alaposan végignéztem, körbejártam, hogy valóban mindent megnéztek-e rajta és ellátták-e a sebeit. Még ha most is váltig állítja, hogy márpedig ő teljesen jól van.
 

9
Küldetések az Emberek Világában / Re:Démonűzés a kórházban
« Dátum: 2017. Jún. 19, 19:37:00 »
Tényleg úgy gondolom, hogy Hyousuke-nak kötélből vannak az idegei és a vérében jégkockák úszkálnak. Teljesen nyugodt vérmérséklettel kezelte a horror filmbe illő jelenetet, majd úgy tért vissza a dokumentumok olvasásához, mintha mi sem történt volna. Talán ilyen egy vérprofi? Az akadémián tanít, így azt is mondhatnánk, hogy sensei fegyelmezettség… Bár szerintem édesapám is valahogy ilyen stílusban rendezte volna a dolgokat. Őt sem lehet nagyon meglepni.
Azonban meglepődtem azon, amit válaszként kaptam. Míg én mind a négy esetet valószínűleg tartom, addig Hyousuke leredukálta egyre. Szerinte leginkább a leukémiás kisfiú esete az, ami valószínű. Mindenesetre megint meglepetést okozott, amikor feloldotta a Zanpakuto-ját. Egy kígyós bot… akarom mondani lándzsa. Olyan mintha az arab világból, az ezer meg egy éjszaka meséiből elevenedett volna meg. A mágikus körnek tűnő részt egyfajta lencsének használja. Mint valami furcsa nagyítót. Kíváncsi vagyok mit lát azon keresztül.
~ Biztos többet, mint te szabad szemmel. 
~ Mintha neked lenne mindent látó szemed, vagy olyan képességed, amitől nekem lehetne.
~ Egyik Zanpakuto sem mindenható. De nem is ismered minden képességem.
A bábut tüzetesebben megnézi, így feltételezem ott lát valami érdekeset. Kíváncsi vagyok, hogy mi az, és elmondja-e nekem, hogy mit lát. Elsőre ugyan nem tiszta, hogy mit ért a lila csillag alatt. Nekem nem adta kölcsön a lencsét, hogy magam is megnézhessem.
A helyiség ajtaja hirtelen kicsapódik, és halljuk a gyermeki kacajt is. Reflexszerűen gondolhatjuk, hogy a közelben van. Márpedig ha így van, akkor el is tudjuk kapni. Én értem előbb az ajtóhoz, de amint kiléptem egy suhanó hangot hallottam. Egyből léptem is vissza, újból lefőve, hogy centiken múlt. Igazi szerencsém volt, mert kilesve négy tűzőgép lebegett, mely tűzőkapcsokkal céloz ránk. Ez azért igen meredek, mert ha szemen talál, akkor nekünk annyi. Még nem készültem fel a vak életmódra.
~ Talán süket életmódra vagy néma életmódra felvagy? Tudtommal a jelbeszédet nem ismered. … De ha beléd lövi a teljes tárat, azt sem fogod megköszönni. Igen gáz halálmód lenne az ilyen jellegű elvérzés. 2x150 eresztős lyukat gyárt rajtad, azt megérzed, még ha nem is hatolnak mélyre, mint ahogy egy éles penge tenné. Esetleg a korábbi szikék egyike… Nem gondoltad volna, hogy a majdnem találatot még visszasírod, ugye?
- Úgy hiszem, most találatra megyünk. Azt várják, hogy kilépjünk a folyosóra, hogy megsorozzanak minket a tűző kapcsokkal. Vannak érzékeny pontjaink, amik igen csak megsínylenének egy találatot. De itt a létszám fölénnyel van a legnagyobb baj. Négyen vannak, elég sok lőszerrel, és sok kicsi sokra tud ám menni. Nem szeretnék több ízből vérezni… Talán ha elég gyorsak vagyunk, akkor ki tudjuk a lövedékeket kerülni és szétvágjuk őket. …
~ Tényleg úgy érzem, hogy dísznek tartasz az oldaladon. Ezek nem támadnak úgy, mint a bábu, szóval van idő neked is cselekedni… A lövőt kell elkapni nem a lövedéket. Abból meg, a szikékkel ellentétben csak négy van… Fel is oszthatjátok egymásközt. Neked még ki se kellene menned.
Épületen belül még nem alkalmaztam a technikát, ezért sem jutott az eszembe. De való igaz. Gondolhattam volna rá, amikor Hyousuke megidézte a Shikai-ját.
- Ártalmatlanítom őket! Akkor szabad lesz a pálya. … Ru-tsukase!
Elő is rántottam a Zanpakuto-mat, majd a földbe szúrtam, melynek következtében a kardom pengéje az ilyenkor szokásos alakot vette fel. A feltörő indák azonnal elkapták az áldozatukat megakadályozva őket a lövő mechanizmusok működésében. Így pedig Hyousuke gond nélkül törhetett ki is hajthatta végre a valós ártalmatlanításukat.
Az kell mondjam, hogy hiába van nekem két kisebb tesóm, ez a fiatal lélek igencsak szertelen és veszélyes játékokat tud kitalálni. Így viszont igen nehéz lesz vele szót érteni.


10
Küldetések az Emberek Világában / Re:Démonűzés a kórházban
« Dátum: 2017. Jún. 03, 18:18:46 »
A boszorkák azt hittem, hogy csak békává tudják változtatni az embert, de úgy tűnik, hogy most a madárijesztő a sláger. A boszorkányok létezésének gondolatán már fenn sem akadok. De vajon milyen lehet egy boszorkány? Kíváncsi lettem. Tényleg olyan rusnya vasorrú bába típus?
Az értékes, családdal töltött időt magam is tudom, de ez úgy hangzott, mintha ő nem tudott vagy nem tud annyi időt tölteni a családjával, mint amennyit szeretne. Ez elszomorító, de nem kérdezek rá. Tiszteletbe tartom. Úgy hiszem nem beszélne róla.
A száguldás, lépcsőn legurulás és a fallal való találkozást követően Hyousuke engedélyt adott önvédelmi eszközök bevetésére. Nem is tudtam, hogy eddig nem volt megengedett vagy korlátozva lett volna. De már ezt is megtudtam.
Lefelé az alagsorba vezet az utunk a halottas kamrába. Késő éjszaka, halottak közé, a Kórház alagsorába, nincs az épelméjű, aki önszántából lemerészkedne. Csak mi lehetünk azok, akik bevállalják, de teljesen logikus a dolog. Valószínűleg nem rég hunyt el, szóval a testét, vagy a róla elkészült dokumentumokat ott biztosan megtaláljuk. Ott a van a legjobb esélyünk megtudni, hogy kivel is állunk szemben. Így mindenképp jó gondolat. Nem vagyok félős, szóval nem probléma. Ezután a kalandok után kevésbé bízom meg az eszközökbe, ahogy Hyousuke. Ha már megtaláltuk a lépcsőfordulót, úgy azt használjuk a lift helyett. Gond nélkül le is értünk, de nem túl bizalomgerjesztő az alagsor. A "hullamosó" feliratú ajtó mellett elhaladva megérkeztünk. A lámba pislákolt és a boncasztalon egy hulla feküdt. Még szerencse, hogy le volt takarva egy fehér lepedővel, de így is hátborzongató ez a hely. Horrorfilmbe is elmehetne. Megtaláltuk a nem zárt szekrényt, ahol az ide lekerült személyekről vannak feljegyzések. Csak az elmúlt három napot, ha nézzük, akkor is rengeteg halott van. Ez azért borzalmas. Nem is gondoltam bele, hogy ilyen sok ember halálozik el nap, mint nap. Persze legtöbbjük gond nélkül átjut a mi világunkba, de akik itt maradnak, azokat nekünk kell segítenünk. Ez a feladatunk. Én nem éltem át a halál traumáját, de biztos nem jó. Azonban, ha Én meghalok, akkor nekem nem jut második esély. Elméletileg, akkor visszakerülök a körforgásba, de akkor az már nem Én leszek.
Miközben nézzük az iratokat, úgy érzékeltem, hogy a kinn hagyott hullánk leple megmozdult volna. Oda is kaptam a fejemet, de nem láttam változást. Ugyan úgy ott feküdt teljesen mozdulatlanul. Elég ijesztő lenne, ha itt felkelne. A boncmester is szórakozott kedvében lehetett, hogy csak úgy kinn hagyta. Vissza is pillantok az aktuális dokumentumra, amit néztem. Egy öreg nénié, aki szívelégtelenségbe halt bele. Ödémája volt. Valószínű nem ő a Lelkünk. Ismét megint úgy éreztem, ezért ismét visszanézek a hullára. A lámpa pislákolását követően a lepel leesett, de már nem volt ott a hulla. Fel is pattantam, hogy mégis mi történt. Újabb pislákolással megjelent Hyousuke mögött a korábban békésen fekvő hulla. Ilyenkor falfehérekké válunk és változó típusú riadt arcot vágunk, olykor erős hanghatással, mint a kiáltás vagy sikítás. Valakinél még erős váladékfolyást is eredményez. Az Én esetemben egy hangosabb levegőbeszívásban és rémült arcban nyilvánult meg. Itt a zombi, aki ránk támad. Öltetem sincs, hogy a Lélektestre mint hat egy zombi harapás, de lélekszétmarcangolása se hangzik jobban. De cselekednem kell. Mire cselekedhettem volna, pisloghattam volna és felfoghattam volna az igazságot, addigra már Hyousuke egy Démonmágia segítségével ki is ütötte. Valójában egy olyan biológiaórai, vagy orvos gyakornoki bábu volt, nekünk szétszedett póttestként is jellemezhető forma, mely a támadást követően teljesen ártalmatlanná vált. Még szerencse. Rosszabb állapotba is kerülhettem volna, ha elkezdi szétmarcangolni Hyousuke vállát vagy fejét. Tényleg kötélből vannak az idegei. Meg se kottyan neki, csak olvassa tovább a jelentést, mintha mi sem történt volna. Én meg itt szívrohamot kapok itt mellette. A látványtól legördült egy vízcsepp, de visszaültem és folytattam tovább az iratok közti kutakodást. Sikerült négy esetre leszűkítenünk a lehetséges esetek, vagyis Lelkek számát. Bármelyik esélyes, de azért nagyon borzalmasnak találom, hogy ilyen fiatalon meghaltak. Riko-nak borzalmas dolgokon kellett keresztülmennie. Számára a halál már megváltás lehetett. Míg nem találunk nyomot, amiből rájöhetünk, hogy a négy körül melyik, addig nem tudhatjuk, hogy kiről van szó. Ha megmutatkozna, akkor könnyebb dolgunk lenne. A fiúknál biztosan, de saját meglátásom szerint a lányoknál is megtudnánk mondani. De nem spekulálhatunk, és mondhatunk vaktában vigasztaló szavakat. Egyik helyzet sem túl egyszerű. Igencsak vakarnám a fejemet, hogy mit mondanék nekik, ami megnyugtatja és lehetővé teszi a Lélektemetést.
- Remek, leszűkítettük, de eddig még nem adott a kilétére utaló jelet. A négy közül bármelyik lehet. … Mint tudnánk kiszedni belőle? … Az jobb lenne, ha megjelenne előttünk, mert akkor be tudnánk azonosítani.
Kíváncsian várom Hyousuke válaszát. Mert ha lenne ötlete, hogy mint tudnánk kicsalni belőle infót, vagy mint tudnánk ez alapján előcsalni, hogy ne sértsük meg. Sajnos tényleg van mit tanulnom a témában.


(click to show/hide)


11
Küldetések az Emberek Világában / Re:Démonűzés a kórházban
« Dátum: 2017. Máj. 31, 01:43:34 »
Örülök, hogy Hyousuke is hasonlóan örül, hogy megint én leszek rásózva. Kérdésein pedig elgondolkodom.
- Nem rosszabbul, mint általában. A szarvasok és az identitászavaros csirke után nem igen tud semmi összezavarni… Úgy írnám le, hogy iskolapélda, tankönyvi eset. Markolat vége a homlokra és kész is. … A lelkizős és nyugtatgatós rész Ayumi-nak sokkal jobban menne, mint nekem. Gondolom ezért is küldtek inkább engem, hogy szerezzek tapasztalatot. … Ayumi az ikerhúgom. Az Én jobbik felem. Örülök is, hogy inkább engem küldtek és nem őt… Vagy nem mindkettőnket…
Még mindig bennem van az az eset. Nem tudom kiverni a fejemből, és mindkettőnket rémálomként kísérti. … Ami esetleg össze tudna zavarni, az Hanabi mosolya. Akkor a szívem össze-vissza kalapálna.
Komolyan aggodalomra ad okot a fogadtatásunk. Hyousuke-t nem verte ki a víz? Kötélből lehetnek az idegei. Amikor a cselekedetet magyarázza, akkor is olyan nyugodt. Mintha az ilyen váratlan ellentámadás teljesen szokványos lenne egy problémás Lélekkel szemben. Tényleg nagyon változó lehet, hogy miként dolgozza fel a Lélek az új helyzetét, de ez valahol szőrszálhasogató. Azért bólintok és figyelmesen hallgatom, hogy miként próbálja előcsalni a Lelket.
- Azért jöttünk, hogy segítsünk. ... Bizonyára vannak kérdéseid a jelenlegi állapotoddal kapcsolatban, amikre megadhatjuk a válaszokat. Szeretném, ha szemtől szemben tudnánk beszélni, nem fogunk bántani, mit szólsz hozzá?
Szememmel fürkésztem, fejemet forgattam, de semmi válasz. Síri csend. Vagy megszeppent, vagy nem áll még készen arra, hogy felfedje magát, vagy egyszerűen figyelmen kívül hagyott bennünket.
Szokták mondani, hogy ha a hegy nem jön ide, akkor Én megyek oda, és ezzel a mentalitással el is indultunk. Hátha megtaláljuk vagy ő dönt úgy, hogy előjön. Mindenesetre a csalogatót meghagyom Hyousuke részére.
A csendet egy furcsa súrlódós, nyikorgós hang töri meg. Teljesen olyan, mint egy rossz talicska, vagy az Emberek Világába lévő bevásárló kocsi kerekeinek hangja… Nincs idő gondolkodni, mert valami levesz a lábamról és száguldozik tovább, most már velem együtt. Egy toló szék. Ilyenbe szokták a betegeket és a mozgássérülteket tologatni. Én nem vagyok az, de azt hiszem nem is erre a sebességre tervezték. Úgy száguldozott, hogy biztos, több ízbe megszegte a Kórházi folyosóra kitűzött megengedhető sebességértéket. Ha most a lábamat előrenyújtva megpróbálnék fékezni rajta, akkor valószínűleg orra bukás lenne a vége. Így igyekszem azt minél jobban behőzni és a szék karfájába kapaszkodva valahogy túlélni a száguldást. Nem is tudom merre gurulunk, de mikor megtudom, akkor úgy vélem jobb volt az édes tudatlanság.
- ÁÁÁ!!! NEE!!! NE ARRA!!! LÉPCSŐ!!! NE ARRA!!! ÁÁÁÁ!!! …. BLÖ!
Konkrétan irányváltoztatás nélkül beleszáguldottunk a lépcsőfordulóba. Le a lépcsőn, majd a fordulóba szépen nekicsapódtam a falnak. Azt is mondhatnám, hogy felkentek a falra, mint a festéket.
~ Esélyed nyílt a tolókocsi egy alternatív felhasználási módját kipróbálni, a kerekes rallit. Majd pedig bizonyosságot nyert, hogy lépcsőfordulót díszítő falfreskónak se lennél olyan rossz. Ezt a Lelket egyre jobban megkedvelem. Ez vicces volt.
~ Igazán kedves vagy és csupa együttérzés.
Próbálok lemászni a falról, majd vissza huppanok a székbe. Egy kicsit hátra is gurultam, aminek következtében ismét megragadom a karfáját és körbenézek, hogy biztos a beleülésem okozta lendület miatt gurult tovább és nem azért, mert ismét száguldozásba kezdene úgy, hogy Én a "fedélzetén" vagyok.
- Ezt vehetjük nemleges válasznak? … Egyáltalán nem kellemes tolószékkel a lépcsőn legurulni és a falnak csapódni.
Bár Hyousuke sem járt éppen jól, Őt egy kórházi ágy sodorta el. A nevetésből ítélve a Lelkünk ezen nagyon jól szórakozik. Egyáltalán nem elesett vagy tanácstalan. Olyan mintha élvezné az erejét és csínytevéseivel szórakoztatja önmagát. Nem úgy néz ki, mint aki ezen akarna egy kicsit is változtatni. Nem lesz egyszerű elvégezni rajta a Lélektemetést.
- Miként próbáljuk meg elkapni?
Lépek Hyousuke mellé. Mert a legegyszerűbb becserkészni, elkapni, lefogni és elvégezni a Lélektemetést. Kell egy terv vagy csapda, máskülönben folyamatosan ki leszünk téve a gyerekes csínyeknek.

12
Küldetések az Emberek Világában / Re:Démonűzés a kórházban
« Dátum: 2017. Máj. 17, 17:06:09 »
Nem tudhatjuk, hogy mikor érkezik egy feladat, amit meg kell oldanunk. A késő délutáni órákba látogatott el hozzám a Pokollepke, ami új megbízást hozott a számomra. Megnyugodtam, ugyanis csak engem küldtek, és egyszerűen csak egy Lélektemetésről van szó. Ez olyan technika, amit még Én magam is végre tudok hajtani. Úgy tűnik, hogy mégsem lesz teljesen rutin feladat, ugyanis előzetes információk szerint nehezebb esetről van szó. Egy Lélek megnyugtatásához Ayumi esetleg jobban illene, de nála is a felettesek úgy gondolhatják, hogy még nincs elég tapasztalata és rutinja a feladathoz. Illetve gondolom az Én esetembe is úgy voltak, hogy rutint kell szereznem az ilyenekbe. Kaotikus végeredmény elkerülése végett egy tapasztaltabb személyt helyeznek ki mellém, Mizushima Hyousuke személyében. Ezen már nem is lepődöm meg. Valahogy mostanság mindig vele kerülök össze, bár remélem nem lesz semmi túl bizarr dolog. Tudtommal ma nincs semmi olyan esemény. Csak egyszerű Lélektemetés a Korházban. Nincs benne semmi bonyolult. A Lélek lenyugtatási technikát meg igyekszem ellesni. Egy szarvas esetében is, magamhoz képest elég jól helyt álltam. Ezt bátran kijelenthetem. Nem véletlen, mert van két kistestvérem, akikkel állandóan együtt vagyok.
Senkaimon kapuhoz időben érkezem. Hyousuke már ott volt, így illedelmesen üdvözöltem. Az átjutással nem volt különösebb probléma. A felfordulás elkerülése végett az esti órákat jelölték ki a feladat elvégzésére, ami szerintem is jó döntés volt. Egy teremtett lélek nincs a folyosón, ahova megérkezünk. Teljesen nyugodt minden. Legalábbis úgy gondoltam egészen addig, míg valami el nem suhan az arcomtól pár centire. Hátra nézve tudatosul bennem, hogy valójában egy orvosok által használt szike volt, ami miután elsuhant a fejem mellett egyenesen beleállt a mögöttem lévő falba. Helyes megállapítás, ha azt mondom, hogy teljesen lefőttem, vagy kiborultam. Ha az eltalál, akkor akár annyi is lehetett volna. Egy vízcsepp lefolyása mellett fordulok vissza, de elszörnyülködve nézek farkasszemet az előttünk lebegő további fenyegetően lebegő eszközökkel. A kórház összes szúró-vágó eszköze nekünk szegeződött. Szikék, injekciós tűk, fúrók, kések, amit csak egy kórházba ellehet elképzelni, hegyes végű orvosi eszközök, mind nekünk szegeződtek, majd mintha parancsszóra tették volna egyszerre támadtak. Ilyenkor utálom, hogy semmi Démonmágiás védőpajzsot nem tudok normálisan megidézni. Az ilyesmi egyáltalán nem áll hozzám közel. Úgy hiszem, hogyha Hyousuke nem lenne velem, akkor már rég fel lennék tűzve a falra, mint egy preparált lepke. Mégis úgy tűnik, hogy egyik eszköz sem akart komolyan megsebezni bennünket, mert mindegyik csak súrolt volna. Ezen akció inkább volt megfélemlítés, mint valós szándékú váratlan támadás. Mintha a Lélek el akarna űzni minket. Hozzáteszem, egészen jól csinálta. Elég váratlan és gyors támadás volt, amit egyedül aligha tudtam volna megfelelően lekezelni.   
Lelkünk egy jól sikerült csínyként könyvelhette el, ugyanis gyermeki kacajt hallottunk messziről visszhangzani. Ő jót szórakozott rajtunk.
- Ezt, valahogy korántsem találom viccesnek… Örülök és hálás vagyok, hogy itt van velem Mizushima-sama. Valóban lesz bajunk ezzel a Lélekkel.
Öntöm szavakba a megállapításomat. Ha már most éles szikék repkednek felénk, merő csínyből, akkor legközelebb milyen meglepetés fog várni ránk? Nem gondoltam, hogy még visszasírom a lövöldözős őrültet, aki szintén a korházba használt bennünket céltáblának. Még azt sem tartom kizártnak, hogy rokoni kapcsolatban állnak egymással.
~ Akkor is leginkább visszaszóltál, hogy igazságtalannak érzed, hogy nincs hatékony fegyvered visszatámadni. Erős sértésnek vettem, mikor ott csüngtem az oldaladon.
~ Egy pisztoly ellen?
~ Ezért mondom, hogy ostoba vagy és alábecsülsz. … Akkor is inkább csaliként rohangáltál fel s alá, mint holmi gyógyintézeti szökevény. Jobb, ha megtanulsz ilyen technikákat.
Teljesen igaza van. Még bőven van hova fejlődnöm és van még mit tanulnom. Ne menjünk oly messzire, megtanulni, hogy egy ilyen makacs, és rossz tréfát elkövető Lelket, mint kell megnyugtatni és elvégezni rajta a Lélektemetést. Attól tartok, hogy erre rá fog menni az egész éjszaka.


13
Húsvéti nyereményjáték - 2017 / Re:Csibefutam
« Dátum: 2017. Máj. 16, 20:41:43 »
Kuse már meg is találta az ivó cimboráját, csak nagyot koppant, amikor nem alkohollal kínálta. Elfordulva vigyorogtam is, majd beleittam a teámba. De hogy Makiro az illuminált állapotát tovább erősítheti az már a siker végleges temetését is jelenthette volna. A táncos félrelépés garantálttá vált. Attól viszont a hideg is kirázott, hogy a nőcsábásszal kezdett el táncolni. Nem tudtam, hogy olyan beállítottságú. Esetleg, ez már az állapotának az eredménye? Jobb, ha mostantól vigyázok vele.
Amikor Toruko megemlíti, hogy Kaori lányát taperolta ez az alak, akkor én is majdnem félrenyeltem. Nem gondoltam, hogy van olyan idős lánya, akit ez a figura fogdosna, azt pedig végképp nem, hogy ki lehet a lánya. Mindenesetre úgy tűnt, hogy ez az eset számára is ismeretlen volt ezidáig. Toruko-val is jobb vigyázni. Bár elképzelhető, hogy Én az orrát törtem volna be. Hanabi esetében biztosan. 
Új helyszín és feladat helyett, ismét a sötétségbe a csirkével, aki még azóta is kacsának hiszi magát. Eszerint győzelmet arattunk.
- Az összes legyőzött gonosz ezt mondja. … De van egy rossz hírem: Legközelebb is le leszel győzve. Meg ettől frappánsabb gonosz végszót is hallottam már.
A frakkor ruhában, cilinderben pompázó igazi Porondmester megjelent előttünk, és eltűntette a mérgelődő szárnyast. Ugyan nem tudom, hogy mikor lettünk mi barátságba. Természetesen elsők között néztem bele a kosarunkba. Televolt ehető, színes alumínium csomagolásba csomagolt, tejcsokoládés csokitojással. Ellenőrzésként meg is ettem egyet, majd amennyiben a többiek sem bánják, akkor vinnék haza is. Michie és Kento biztosan nagyon örülnének, ha kapnának, de természetesen Ayumi-nak is vinnék legalább egyet.
Felkapcsolja a villanyt és akkor derül ki, hogy valószínűleg egy antikvárium, régiségkereskedelem rakterében vagyunk, és nem csak mi.
- MÉGIS MI A NEBRASZKAI TEVELEVEGELŐ URÁNUSZ SZŐRPÁLMAFÁJÁNAK HALOLAJOS GUMISZALTÓJÁT TARTOTOK HERING GRUPPENT A KIBEBASZARINTOTT PECUMBAN?!
- Úgy hiszem ez a végszó! Jobb most távozni! …
Egy vízcsepp is lecsordult a homlokomon, és tényleg minél hamarabb az átjáró túloldalán szeretnék lenni. Haza érkezve fújok is egy nagyot, hogy ezt is valahogy sikerült átvészelnünk, de legközelebb inkább ne raboljon el holmi csirke. Még akkor sem, ha tényleg édes a győzelem. Elköszöntem a többiektől és már indultam is hazafelé. Útközben az eddig szótlan Kitsune Toge fejmosását hallgathattam. Talán jobb volt, míg csöndben volt. Csipkednem is kell magam, mert igencsak nagy kitérő volt ez a számomra. Még a végén idén Kento győzedelmeskedik felettem?


⋞VÉGE⋟
Nagyon köszönöm a játékot!
 

14
Város / Re:Aka Korusetto Baishun Yado /Vörös Fűző bordélyház/
« Dátum: 2017. Máj. 14, 00:12:06 »
Kuse hangosan is kifejezi, hogy már unja ezt az egészet és szabadulna. Belegondolva az Én esetemben sem volt mindegyik feladat rám szabva, de előttem csak az a cél lebegett, hogy megmutassam, hogy az összes tojást össze tudom gyűjteni. Ezzel is kitolva a csirkével. Mivel a korábban összetörtünk ezért sajna nem lesz meg mind, mégis remélem, hogy jól teljesítettünk. De talán egyedül vagyok azzal, hogy élveztem a tojások utáni hajszát.
Toruki javaslatára sikerült az összes elkóricált tojást elkapnunk, szóval kijelenthetjük. hogy sikeresen zártuk ezt a feladatot is. Hacsak a pontozásba nem lesz valami csavar. Olykor úgy éreztem, hogy Hyousuke direkt engedett megszökni párat. De tényleg jó, hogy nem Toruki ment be keresgélni. De úgy tűnik, hogy a csibék közül legalább egyet magával vinne.
A következő hely egy kocsma és egy bár keverékére emlékeztet, de még életemben nem voltam ilyen helyen. Bulibáró lesz most a feladatkiosztónk. Minden ujjára jut egy lány. Úgy tűnik, hogy a korábban kimaradt italt most bepótolhatjuk. Mivel három kört minimum el kell fogyasztanunk, ezért egyből a szilvabort választom. Ám hamar lelombozódtam, mert mindössze egy bögre tea jár nekem. Amibe semmi alkohol nem volt. Legalább jó meleg és finom volt, így Én ezzel is el leszek. Próbálom nem kölyöknek érezni magam, aki a felnőttek asztalához ülve kakaót kap. Rám is fér ez az ital, mert teljesen kiszáradtam. Nem is csodálkozom, mert egy sivatagot is megjárunk.
Miután ki-ki megitta a maga részét, utána ismertetve lett a feladat, miszerint gésa kisasszonyoknak kell majd segítenünk. Mondjuk nekem a legcsodálatosabb lány Hanabi, azonban el kell ismernek, hogy ők sem voltak csúnyák. Egyből a pengetőt fogtam meg, hogy én ezen fogok majd zenélni. Vagy legalábbis megpróbálok hangot kicsikarni belőle. Ez még férfiasabbnak is mondható. Belegondolva a többieknek is elképzeltem szerepeket, amik jól, vagy mulatságosan állnának nekik. A ténylegesen választott szerep valószínűleg jobban illik hozzájuk. Szóval bele is kezdtem a zenének szánt nyikorgásba, amikor nagy meghökkenésemre a húrom elpattant. Egy húros hangszernél ez nem szokatlan, mégsem számítottam rá. Azon túl, hogy új húrt kellett üzembe helyeznem, még egy újabb teát kellett "büntetésből" elfogyasztanom. Aki alkoholt fogyaszt és többször is ront, az biztos lassan érzi, ami miatt még többször ronthat, de Én jól elvagyok a kis teámmal.
A végére egészen jól belejöttem a zenélésbe, legalábbis saját vélemény szerint, mert minimum öt percet kellett hiba nélkül előadnunk. Természetesen nem Én voltam az egyetlen, aki rontott a saját szerepében. De csak megéltük, hogy ezt is sikerült kiviteleznünk. Hacsak feladatmesterünk nem sajnált meg bennünket és mentett ki, saját magával együtt a szenvedésből.
Így belegondolva mi is volt a levélbe az elején? Hány megpróbáltatást kell túlélnünk? El is kezdem számolni magamban, hogy eddig milyen feladatokat kellett túlélnünk. Vajon mi lesz, ha megoldjuk az összes feladatot? Kijutunk majd innen?


15
Hueco Mundo / Re:Golfpálya a Döglött Mufflonhoz
« Dátum: 2017. Máj. 10, 17:19:28 »
Kaori és úgy tűnik, hogy a többiek is egyetértenek vele, vagy megbíznak a számoló készségemben. Azonban amikor tényleges feloldásról van szó, akkor úgy tűnik, nem igazán sikerült jól elmagyaráznom a dolgokat. Kaori fülön csípte Makiro-t és kijelentette, hogy az öt darab kettest majd ők feloldanak. Ráadásul az elsőt úgy sikerül, hogy összetörték mindkét tojást, szóval máris mínusz két tojással indítunk. Ennyire nehéz lenne a feloldás? Valójában ezt látva újrakombinálnám a dolgot, de Toruki, oldjuk fel a négyeseket elrántása tényleg megtör valahol. Mintha senkit nem érdekelne az, amit mondok, mert mindenki megy a saját gondolata után ami, vagy hasonul az enyémmel, vagy köze nincs hozzá. A két nő esetében jelenleg úgy érzem, ha fel is fogták, amit mondtam, akkor ők mégis máshogy csinálják. Végül is utána gondolva a darabszám a lényeges, hogy az meglegyen, de az én megoldásom esetében senki ne hajszolta volna túl magát. Legalábbis úgy gondoltam. Utóbbi esetében ez nem igen jött össze. Kaori és Kuse is nemes egyszerűséggel kidőltek. Hazudnék, ha nem érezném magamon is a káros hatásokat, de erősnek mutatom magam, és kizárt dolog, hogy összeessek. Ott még nem járok. A következő helyszínre már mindenki összeszedte magát.
Úgy tűnik, az új játékmesterünknek sem fűlik hozzá nagyon a foga, hogy itt legyen, de ismerteti a feladatot. Nem golfoznunk kell, amire az eddigiek alapján gondolhattunk is volna. Túl unalmas is lenne. Helyette egy valaki bekötött szemmel fog bóklászni és lyukakba nyúlkálva tojást kihalászni. Természetesen nem mindegyik lyukban van tojás, hanem attól sokkal kellemetlenebb meglepetést rejthet egy-egy üreg. Kuse most először mondott valami értelmeset. Azt javasolta, hogy olyasvalaki mennyen be, aki nem most találkozott először a másikkal és van közöttük egy alap bizalmi kapcsolat. Mármint nem tart attól, hogy a másik egy mély verem felé irányítja. Egyetértésem jeléül bólogatok. Egyúttal ez azt is jelenti, hogy máris kiestem.
- Nincs időkorlátunk, de akkor is célszerűbb egy embernek mondania, hogy merre mennyen. Ha többen kiabálnánk, abból nem lehetne érteni semmit, és csak káosz lenne belőle.
Úgy tűnik, hogy vagy Hyousuke vagy Toruko lesz az, akinek a szeme be lesz kötve. Személy szerint, mivel nem tudjuk, hogy mi vár egy-egy lyukban, így nem tudjuk mibe kell belenyúlni, ezért Toruko-t, mint lányt biztos nem küldeném be a pályára. Így ha ez meg lesz szavaztatva, úgy nekem megvan a voksom. Irányító tekintetében pedig mindketten Kaori-ban bíznak meg, így ő lesz az irányító. Ez számomra is nagy megkönnyebbülés. Remélem sikerült teljesen összeszednie magát, mert úgy gondolom, képes jól irányítani a pályán lévőt. Merre vezeti azt meg egymaga dönti el.
Meglepetésre a kivett tojás ténylegesen megiramodik. Amennyiben más nem indul meg utána, úgy Én kergetem meg és kapom el. Elkapás után megnyugszik, szóval ez teljesen jó helyzet, nem úgy, mint a papír nyulak esete. Természetesen nem egy után kell futni, ami még kényelmes is lehetett volna. Egytől több kísérli meg a szökést.
Amennyiben más sportosabbnak érzi magát, úgy én inkább ledőlök és pihenek, amíg készen nem vagyunk. Rápihenek a következő feladatra. Közben elgondolkodok az eddig végrehajtott feladatokon, és próbálom kitalálni, hogy eddig mennyi tojást gyűjthettünk össze.



Oldalak: [1] 2 3 4