Üzenetek megjelenítése

Ez a szekció lehetővé teszi a felhasználó által írt összes hozzászólás megtekintését. Vedd figyelembe, hogy csak azokba a fórumokba írt hozzászólásokat látod, amelyekhez hozzáférésed van.


Üzenetek - Kira Daisuke

Oldalak: [1]
1
Város / Re:Utca
« Dátum: 2019. Márc. 03, 13:48:39 »
A helyes út

Katonás, tempós lépésekkel igyekezett vissza az Ichibantai felé. Ugyan még csak kora délután van, akadt dolga bőven, bár nem munkával kapcsolatos. Szabadnapja van, egyik munkahelyén sem kell megjelennie, noha szíve szerint most is ott szorgoskodna vagy a Shiranui-birtokon, vagy pedig saját osztagában. Kissé bűntudatosan gondol arra, hogy míg Ő lopja a napot, addig társai keményen dolgoznak, teszik a kötelességüket. Emiatt persze dupla annyi időt töltött edzéssel reggel, mint máskor, és a szokásoshoz képest még jobban meghajtotta magát, ha ez egyeltalán lehetséges. Csak az edzés után vette észre, hogy lakhelye tartalékai fogyóban vannak, ezért jobbnak látta elmenni és beszerezni ezt-azt, mielőtt teljesen kifogyna. Bár leginkább az osztagnál szokott étkezni, s otthon csak kevés ételt, finomságot tart, vannak dolgok, amiket nem tudott nélkülözni. Ezeket ment most beszerezni, s miután ezzel megvolt, sietett vissza az első osztaghoz, mert közeledett szokásos délutáni meditációjának ideje. Nem szerette a semmittevést. Kifejezetten zavarta, ha napjaiban akár csak egy félórányi "üresjárat" is volt. Mindig igyekezett úgy felépíteni napjait, hogy mindennek legyen célja, semmi se legyen értelmetlen. Nem tehetett róla, Ő ilyen volt, s szerinte nem volt ebben semmi kivetnivaló. Mottója "amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra!", s Ő ezt a maximálisan be is tartotta, sőt, volt hogy már a másnapra szánt teendőkből is még aznap nekilátott valaminek, ha úgy látta szükségét.
Nem volt ez másként ma sem. A legszükségesebb ételeket, hozzávalókat beszerezte, és már indult is haza, ám útközben elhaladt egy utcai árusnál, s orrát megcsapta a jellegzetes japán utcai ételek ínycsiklandozó illata. Nem tehetett mást, minthogy beszerzett magának egy jó nagy adag Takoyakit, amint annak rendje és módja szerint továbbhaladta után meg is kóstolt. Ennyi kilengést igazán megengedhetett magának, ha már egyszer szabadnapja van. Persze az ebből származó plusz kalóriáknak meglesz a helye, lefekvés előtt majd beiktat egy plusz edzést.
Egy darab Takoyakit majszolva halad az egyik hosszú utcán, mikor elhalad egy fiatal Lány mellett, aki megszólítja. Valószínűleg észre sem veszi, ha a Nő nem kezdeményez, hisz nem szokott másokkal foglalkozni nagyon.
- Persze, nagyon szívesen! ^-^ De nem lesz egy rövid út, jócskán letért az Intézményhez vezető legrövidebb útról, Hölgyem. - válaszol udvariasan a megszólításra.
Feltűnik neki, hogy az ifjú Hölgy akadémista egyenruhát hord, így már egyértelművé válik, hogy miért is keresi az akadémiát. Az azonban nem, hogy mit keres itt, ennyire messze az intézménytől, ráadásul nem is kimondottan a legrövidebb úton haladt. Persze feltűnik neki, hogy a lila hajú Lány szemei be vannak kötve, de tapintatosságból nem hozza ezt fel, illetve nincs is semmi köze hozzá, nyilván eltévedt, bárkivel előfordulhat ilyesmi. Azonban kötelességtudata nem hagyja nyugodni, égető késztetést érez, hogy segítsen, ha a helyzet úgy adódik, benne van a vérében.
- Szívesen elkísérem Kegyedet az úton, ha gondolja. Van a közelben egy gyakorlótér, s oda van, hogy nem a legudvariasabb shinigamik járnak, hogy úgy mondjam. Biztosíthatom, hogy nem fog bántódása esni, magam fogok felelni a biztonságáért a visszaúton! Kira Daisuke, Ichibantai, Gosekushon, szolgálatára! - fogalmaz szelíden, illetve mutatkozik be, de nyilvánvaló, hogy mire gondol. A tudat, hogy esetleg bármi atrocitás érhet egy fiatal, ráadásul láthatólag hátrányos helyzetben lévő Nőt, nem hagyja nyugodni, úgy érzi, segítenie KELL.
- Nos, indulhatunk? - kérdi udvariasan a Hölgytől, s megvárja, míg a Másik egyltalán jóváűhagyja a segítségének felajánlását. Nem akarja ráerőltetni, mindenkinek joga van hozzá, hogy belátása szerint tegyen, bár nem tagadja, hogy zavarná a tudat, hogy ha az Ifjonc egyedül próbálna visszatalálni az Akadémiára.

2
1. osztag / Re:Az osztag kertje
« Dátum: 2018. Aug. 19, 21:39:41 »

Mindig van hova fejlődni. Ez így igaz. Sosem lehet elégedett magával, és nem is lesz, bármennyire is próbál. Mindig ott fog motoszkálni a fejében az érzés, hogy jó-jó, szép-szép, de lehetett volna jobban, szebben is. Persze a sikert nem lehet nem észrevenni. A siker jó dolog, és fontos része a shinigami életének, igazából mindenkiének, mégis, a sikerélmény egy olyan luxus saját Maga számára, amit nem engedett meg eddig magának, és valószínűleg ezután sem fog Önmagával kapcsolatban túl bőkezű lenni ilyen téren. Tudatosan volt magával szigorú. Úgy vélte mindig is, hogy ha valamiben jó, akkor mindig lehet abban a bizonyos dologban még kicsit jobb. Mindig hitt abban, hogy a határokat kicsit kijjebb lehet tolni minden egyes alkalommal, csiszolni a végeredményen. Magán. Azért az utóbbi időben kicsit állított ezen a hozzáállásán, mert rájött, hogy ha így folytatja, tényleg nem lesz egyeltalán sikerélménye, ami semmi jóra nem vezet, de azért óvatosan bánt saját magával szemben ezekkel a dolgokkal. Mást nem volt rest megdicsérni, ha kellően ügyes és elkötelezett volt egy dologban, de magával szemben már annyira nem. Dolgoznia kell ezen is, főleg úgy, hogy Kaori-sama is ezt mondja. Mondani persze könnyű, tenni viszont annál nehezebb, főleg, hogy egész eddigi életében az önsanyargatásra volt ráállva. Nehéz egyik pillanatról a másikra változtatni ezen, de kis idővel talán sikerülni fog.
Ami pedig a magányt illeti. Nos, nem nagyon voltak társai ezidáig, jóllehet saját döntése miatt. Nem zárkózik persze el az ilyesmitől, de eddig nem hozta úgy a sors, hogy barátai, társai legyenek. Az egyetlen személy, akit igaz barátjának mondhat, az a Bátyja.
- Jó, megpróbálok...- mondja gondterhelten, noha biztos benne, hogy kimondani ezerszer könnyebb volt, mint megtenni. Hálás Kaori-sannak a jó tanácsokért, noha, bár ez saját vélemény, a Nőből pont nem nézi ki, hogy csak úgy osztogatná mindenkinek a dicséreteket, bár nem a kiváló emberismerő képességéről híres, az is igaz. Bár, így belegondolva, lehet sokkal jobban telnének a napjai, ha tényleg kicsit elnézőbb lenne magával szemben. Na majd meglátjuk. Kényelmetlenül fészkelődni kezd a széken, majd, csak hogy valami értelmes dolgot csináljon, kortyolt egyet a teájából. Gondolta, hogy nem lesz egy könnyű menet a Felettesével való találkozás, de nem gondolta volna, hogy ilyen kellemetlen szituációba hozza Önmagát, Kaori-sanról nem is beszélve. Kicsit úgy érzi magát most, mint egy rossz gyereket, akivel épp elbeszélgetnek arról, hogy mit is tett valójában és mit is kéne igazából csinálni. Legalábbis ilyen hatást ért el nála Kaori-sama. Valószínűleg Ő nem az első, és nem is az utolsó, aki így érzi, ettől függetlenül hálás Felettesének, hogy nem kevés türelmet szánt arra, hogy az Ő kisebb-nagyobb bajait hallgassa.
Eddig sem teljesen elhanyagolható "fiús zavara" egészen új magasságokba hág, amint úgy Hiszi, hogy Kaori-san talán támadásnak vélheti kérdéseit. Ha valamin, hát a beszélőkéjén tényleg fejlesztenie kell, mert sokszor nem az jön ki a száján, amit akar, vagyis nem úgy, ahogy akarja. Mindenesetre növekvő nyugalommal hallgatja tovább Kaori-sant, akinek minden egyes szava értékes. Igyekszik megjegyezni mindent, amit a Nőtől hall, talán ezzel az egy dologgal nem lesz problémája, hiszen mindig is kiváló volt a memóriája.
- Óh, Amatsuji! :o - csodálkozik el egy pillanatra, mikor felismeri a régi nagy testőrklán nevét. - Akkor Önnek van némi rálátása a testőrségre, ha jól sejtem! :o - Jegyzi meg, bár ezt inkább tényként közli, semmint rákérdezne. Ez érdekes téma, mindig is érdekelték az ilyen dolgok, noha a többi nemesi házról ezt nem mondhatja el, csak inkább azokról, amik kapcsolatban álltak valamilyen szinten a testőrködéssel. Kényes témákat érintenek jelenleg, de jó kicsit beszélni ezekről a dolgokról, mert eddig nem nagyon volt senki, akivel tehette volna. Úgy érzi, Kaori-san megérti Őt, s ez megnyugtatja, hogy van valaki, akinek elmondhatja kételyeit, ezirányú problémáit, és a Nőnek pedig végtelenül hálás, hogy végighallgatja, noha nem lenne kötelessége, ugyanis nem tartozik a munkájához. Kicsit előrébb dől a székében, hogy jobban tudjon Kaori-sanra figyelni, arcán az eddig csodálkozó arckifejezést most feszült figyelem váltja fel, ahogy minden figyelmét Felettesének szenteli. Még Zanpakutoja is csendben maradt, holott eddig bőszen zengte körülöttük a hősi ódáit, indulóit, amit persze csak Ő hallott.
Örömmel veszi tudomásul, amit Kaori-sama mondd, és amiről Ő is eddig hasonlóképp vélekedett, gondolkodott, de így, hogy mástól is hallja, mintegy megerősítést nyert elhatározása, hogy amit eddig csinált, és amit ezután tervez, az jó. Nem akart a családja ellen fordulni, sőt, bármikor rendelkezésükre áll, de a nemesség nem az Ő asztala, bármennyire is köti a neve. Még szerencse, hogy egy viszonylag kicsi, köznemesi családról van szó, nem pedig egyről, a négy nagy ház közül. Problémásabb lenne.
- Igen, néha úgy érzem, hogy a nemesség sokunk számára inkább átok, semmint áldás...legalábbis az én számomra, de biztosan nem egyedül én gondolom csak így.  - jegyzi meg kelletlenül közben. Kicsit néha olyan ez, mintha az ember meg lenne bélyegezve, mert nemesi származású. Amint kiderül valahol, máshogy néznek az emberre, és nem feltétlenül a jó értelemben..
Kaori-san kérdésére nem felel azonnal. Először is össze szedi a gondolatait. Az igazat megvallva ennyire még nem gondolkozott előre, mindig csak kis távlatokban gondolkozott. Feleslegesnek tartotta azt, hogy nagy terveket állítson maga elé, hisz ha valami balul sül e la testőrködés közben, úgyis mindegy. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lennének álmai, vágyai, csupán jelenleg nem azokra koncentrál, hanem mást helyezett az előtérbe..talán majd egyszer.
- Szeretném felvirágoztatni a Virágőrséget a Shiranui-házban, és egy olyan szervezetet létrehozni, aminek a neve elismerést vált ki ilyen körökben, ha meghallják. Azután, nos, nem tagadom, gondoltam már arra, hogy esetleg családot alapíthatnék. Nem tervezem, hogy magányosan tengetem napjaimat az örökkévalóságig. De..egyelőre nincs senkim, aki megfelelő lenne erre, sőt, magam sem állok még rá készen, úgy hiszem, de idővel, talán.. - mondja eltűnődve. Nem is Kaori-samára néz közben, inkább a csészéjét bámulja. Igen, ez a helyes út, legalábbis egyelőre. Persze aztán általában mindig másként lesz, ahogy az ember eltervezi, de tervezni lehet, kétségtelenül.
Viszont úgy érzi, hogy már így is épp elég problémát okozott Kaori-sannak, és épp eleget rabolt a badarságaival a Tiszt drága idejéből, ideje indulni, persze ha Kaori-san jóváhagyja. Kiissza teája maradékát, majd jókedvűen mosolyogva a Nőre néz.
- Bocsásson meg, hogy raboltam az idejét, Kaori-san. Mindent nagyon szépen köszönök. Igyekezni fogok megfogadni a tanácsait, melyek épp olyan bölcsnek bizonyultak, mint annak idején Salamon, a bölcs király gondolatai, amivel népét kormányozta. Remélem folytathatjuk még ezt a beszélgetést valamikor, szolgálaton kívül. - áll fel, indulásra készen, miközben elköszön. Örül, hogy eljött ma ide. Tartott a dologtól, de mindent egybevetve örül. Sokat tanult, és egyben megerősítést is nyert egy-két dologgal kapcsolatban, végtelenül hálás a Hölgynek, és Őszintén reméli, hogy még lesz alkalma elbeszélgetni Vele...

3
1. osztag / Re:Az osztag kertje
« Dátum: 2018. Júl. 19, 17:11:35 »

Megint csak olyan helyzetbe került, amit saját tapasztalatlanságának számlájára ír. Nap nap után talál saját magában kisebb-nagyobb hibákat, amikről lassan listát kéne vezetnie, mert elfelejti, annyi van. Ha a harcról, illetve elmélkedésről van szó, kevés párja akad, azonban a szocializálódás, másokkal való beszélgetés közben gyakran előjön az a harminc év, - pontosabban a hiánya - amit vándorlással töltött, és nem sok lélekkel találkozott alatta. Kicsit megkoptak kommunikációs készségei, bár egyébként sem tartotta magát nagy szószátyárnak. Noha gyerekkorában nemesi származása miatt tanították etikettre, beszédgyakorlatokra, ám akkor még gyerek, kisfiú volt, és nem sok maradt meg belőle. Már csak azért sincs ilyen téren sok tapasztalata, hisz mikor tíz éves volt, családja nem sejthette, hogy Ő más utat választott magának, és nem nagyon kíván belefolynia a nemesi dolgokba. Ezért sem volt akkoriban indokolt, hogy meggyorsítsák a tanítási folyamatot, hanem a normáknak megfelelően beosztott tanterv alapján oktatták, és a beszédgyakorlat, etikett, és ilyenféle dolgok csak idősebb korában jöttek volna. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne tudná ezeket a dolgokat. Miután visszatért, alaposan kikupálta magát, ám viselkedése megmaradt valahol a nemes-közember határvonalán, egyikhez sem tartozik igazán. Közemberekhez már nem sorolná magát beszédstílusa, viselkedése alapján, a nemességben azonban még közel sem elég jó. Emiatt van, hogy a felsőbb körökhöz tartozó személyek félreérthetik azt, amire célozni akar, bár az valószínűbb, hogy egyszerűen rossz szavakat használ, amiket pedig nem nehéz félreérteni. Esze ágában sincs problémát okozni terveivel az első osztagnak.
Figyelmesen hallgatja végig Kaori-samát, és igyekszik minden tanácsot az eszébe vésni. Tisztában van vele, hogy az előtte ülő Nő hatalmas felhalmozott tapasztalattal rendelkezik ezzel a témával kapcsolatban, ezért nem veszi félvállról a hallottakat. Persze Ő is tisztában van ezekkel a dolgokkal, de Kaori-sama tudása értékes kincs, amit meg kell becsülni. Nem játszóházat fog üzemeltetni a Shiranui-birtokon, hanem testőrséget. Csak a legjobbakat választhatja ki azért, mert csak a legjobbakat választhatja ki! Kötelessége. Persze megvannak a saját elképzelései. Szeretné valamilyen szinten megreformálni a testőrséget, kicsit a saját képére alakítani. Stílust szeretne neki adni, és egy keretet. Egy olyan dologgá akarja formálni a Hokouei Tateza-t, ami tiszteletet ébreszt. Tisztában van vele hogy ez egy viszonylag kicsi testőrsági gárda, vannak nála jóval nagyobbak, komolyabbak, ez azonban nem jelenti azt, hogy feladata kevésbé fontos lenne. Maradandót akar alkotni, amire büszke lehet nem csak Ő, de a Shiranui-család is, és Seireitei szerte elismerést váltson ki a lelkekből.
- Egyedül fogom végezni a munkámat Kaori-sama, ez egy magányos feladat. Eszem ágában sincs zaklatni senkit. A mappák csak támpontot jelentenek, egyeltalán nem jelenti azt, hogy testőr lesz az illetőből. Csupán egyfajta szűrő, szita, amin fennakadnak bizonyos jelöltek, akiket aztán figyelni, tanulmányozni fogok. Először jobban meg kell ismernem az illetőt, nem mehetek csak úgy oda hozzá, és szólíthatom meg, hogy mától Ő bizony testőr lesz. Nem. ez hosszú folyamat, én pedig a lehető legkörültekintőbb módon fogok eljárni, efelől biztosíthatom! - mondja teljesen komolyan a Nőnek. Ezt nem lehet félvállról venni. Csak maga  kiképzés több éves folyamat, és még akkor sem biztos, hogy testőr lesz a jelölt, csupán megkapja a lehetőséget, hogy bizonyítson. Esze ágában sincs minden második fiatal akadémistát odacsődíteni a Shiranui-birtokra. Lehet csak egy lesz. Lehet kettő, de az is lehet, hogy egy sem. Tudja, hogy a két dolgot nem lehet összekeverni, és nem is akarja. A munkája, és a kötelessége két különböző dolog, nem fogja keverni őket, ez teljesen biztos. Tudja, hogy nem teljesen veszélytelen dolgot fog művelni, hisz a bizalmas információk, ha rossz kezekbe kerülnek, könnyen válhatnak fegyverré más kezében, és épp ezért nem fognak más kezébe kerülni. Egyedül fogja végezni ezt.
Karoi-sannak a mondatára, miszerint nem neki kell megfelelnie, keserű mosoly jelenik meg arcán. pontosan tudja, hogy kinek kell megfelelnie, sajnos annak az egy embernek nem tud, nem tudott és soha nem is fog tudni megfelelni. Saját magának. Bárki másnak meg tud, vagy legalábbis megpróbál a legmegfelelőbb mértékig megfelelni, de magának nem tud. Akárhányszor közel kerülne hozzá, még magasabbra teszi a mércét saját magával szemben, hisz ha meg tudta ütni a mércét, tud többet is. Mindig többet és többet.
- Magamnak a legnehezebb megfelelni, Kaori-sama. Szinte lehetetlen. Mindig van hová fejlődnöm. - jegyzi meg még mindig mosolyogva, majd kortyol egyet a teából, amit meg is dicsért Felettesének. Inkább másnak felel meg, semmint magának, mert az lehetetlen.
Naomi-ojouval, ileltve a Shiranui-házzal kapcsolatos kérdésére kapott választ egy fejhajtással megköszöni. Bízott benne, hogy esetleg valami "pletykafélét" hallani fog, ugyan nem sok reményt fűzött hozzá. Mindent tudnia kell a Családról és az azt körülvevő dolgokról, és a hivatalos információk nem minden esetben tükrözik a teljes valóságot. Elég csak egy apró elejtett megjegyzés, vagy híresztelés, amiből tud dolgozni. Nem csak a család hivatalos dolgaival kell tisztában lenni, de oda kell figyelnie a kevésbé hivatalos dolgokra is. Sokat tanulhat belőle, esetleges ellenséges kapcsolatokat, rosszakarókat deríthet így fel, akikre érdemes lesz a jövőben odafigyelni, illetve úgy általában, az ilyen dolgok segítenek tisztább képet alkotni a Családról. Utólag belegondolva kissé elhamarkodott dolog volt pont az előtte ülő Személyt megkérdezni ezzel kapcsolatban, de már késő. Állítása szerinte kapcsolatuk nem több munkakapcsolatnál, legyen elég ennyi.
- Úgy gondoltam, hátha hallott valamit a Shiranui-házzal kapcsolatban, de semmi komolyabb dologra nem gondoltam. Köszönöm az ezzel kapcsolatos válaszát, Uzumi-sama. - hajt fejet ismét a Tiszt előtt, lezárva ezzel a témát. Viszont a másik téma már igencsak olyan témát érint, amire tényleg kíváncsi. Nyugtalanul fészkelődni kezd, miközben magán érzi Kaori-san vizslató tekintetét, de igyekszik állni a pillantását. Nem akar tiszteletlen lenni. Meg sem fordult a fejében, csupán érdeklődik, kíváncsi a másik véleményére, egy nála tapasztaltabb személy gondolataira. Bár nem tudja, meddig mehet el, ezidáig  többé-kevésbé türelmesen, előzékenyen válaszolt a kérdéseire a Nő, de nem lehet tudni, hol van az a pont, ahol már azt mondja, hogy elég. Semmi köze a magánéletéhez és nem is érdekli, Ő csupán általános dolgokra kíváncsi, vagy, ami még fontosabb, Uzumi-sama véleményére. Viszont kicsit megriad, mikor Uzumi-san személyes dolgokat is belevesz a válaszába. Ezt nem akarta, esze ágában sem volt ilyen dolgokat előhozni, annak ellenére sem, hogy tisztában van vele, kicsoda az előtte ülő Nő. Itt a főnöke. Elsősorban. A származása vajmi keveset nyom jelenleg a latba.
- Se-semmi közöm az Ön magánéletéhez, Kaori-sama, távol álljon tőlem, hogy ezzel kapcsolatosan tegyek fel indiszkrét kérdéseket! - emeli fel védekezőleg a kezeit maga elé, a nagy hebegések közepette még a helyes megszólításról is megfeledkezett, és fel sem tűnt neki, hogy hibázott. - Én nem is tudom,  hogy Ön mit miért tett, csak arra voltam kíváncsi, hogy Ön, mint nemesi származású személy, a család akaratát helyezi a mindenek elé, vagy a sajátjait. Ön szerint mi a fontosabb? Az, hogy fejet hajtsunk mások akarata előtt, akik irányítani próbálják az életünket, vagy a saját szerencsénk kovácsai vagyunk? Nem tudom, Rólam mennyit tud, de...meglehetősen kínos ezt bevallanom...én szembefordultam házam akaratával évekkel ezelőtt. Nem vagyok rá büszke. - jelenti ki gyorsan. - De...a nemesség nem teljesen nekem való, úgy érzem..bármennyire is beleszülettem, és az életem részévé vált... - jegyzi meg elgondolkodva, miután leengedte karjait, most a saját tenyereit bámulja. - Igyekszem megfelelni házamnak ...de, úgy vélem, én fontosabb vagyok. Ugyanakkor kötelességem lenen a Bátyámnak segíteni a ház felemelésében...már csak ketten maradtunk gyakorlatilag. -  jegyzi meg csendesen, majd szemlesütve kortyol egyet a teájából. Az utóbbi időben egyre inkább kétségek között őrlődik. Egyedül vannak a bátyjával a családban jelenleg, illetve még egy-két távolabbi rokon. Viszonylag jelentéktelen köznemesi család, kevés taggal, de attól még nemesi család, és neki minden erejét arra kéne fordítania, hogy felvirágoztassa. Szíve szerint ezt is tenné, ám úgy gondolja, közben élnie is kell, mégpedig úgy, ahogy Ő maga szeretne. Talán Uzumi-san utat tud mutatni ebben a bizonytalan labirintusban...ironikus nem? Pont egy testőr parancsnoknak kéne lennie a világ legelhatározottabb, legmagabiztosabb emberének. Talán rossz embert választottak...

4
1. osztag / Re:Az osztag kertje
« Dátum: 2018. Júl. 01, 16:55:25 »

Nem véletlen döntött úgy, hogy Kaori-sama egységében szeretne szolgálatot teljesíteni. Elsődleges feladatát tekintve döntött így, viszont most, hogy megismerte leendő másik Főnökét személyesen, már biztos benne, hogy helyesen döntött. Hasonló kisugárzása van a Nőnek, mint Naomi-ojounak. Egyfajta halálos nyugalom, rendíthetetlenség, talán épp ezért is fogadta el rögtön feljebbvalójának. Úgy érzi, Ő is olyan, mint shiranui-ház Feje. Sokat tanulhat tőle. Nem feltétlen közvetlenül, jóval inkább közvetve, egyes reakciói, viselkedése, megnyilvánulása után. Mindig van hova tanulni, Ő pedig sosem zárkózott el ez elől. Máig nem érti azokat a shinigamikat, akik meg vannak arról győződve, hogy nekik bizony nem kell tovább edzeniük, tanulniuk, mert ők tudnak mindent. MINDIG van hova tanulni.
Kaori elégedettségére Daisuke egy lelkes mosollyal válaszol. Mindig öröm önti el a szívét, ha egy felettesét elégedettséggel önti el.
Nem éri váratlanul Uzumi-san kérdése, természetes, hogy mint a beosztó szekció vezetőjét, érdekli, hovatovább fontos tudnia, hogy miért akar valaki önszántából oda tartozni. A legtöbb shinigami csak azt dönti el, hogy melyik osztaghoz akar tartozni, a többit a szerencsére, vagy a sorsra bízza. Nos, Ő szereti magát céltudatosnak hinni, és mindig ennek fényében jár el. Jelen helyzetben pedig a cél szentesíti az eszközt.
- Abból a nem teljesen önzetlen okból szeretnék az Ön szekciójához tartozni, hogy így talán nagyobb rálátásom lesz a lehetséges azokra a frissen végzett shinigamikra, akik potenciálisan testőrgárda tagok lehetnek. A beosztó szekció tagjaként lehetőségem nyílna a frissen végzett diákokról többet megtudni, így célirányosabban kereshetek köztük olyanokat, akik hasonló elveket vallanak, mint Én. Persze szívük joga aztán másként dönteni. Én csak egy lehetőséget kínálok fel, és csak a legrátermettebbeknek. - magabiztosan beszél, hangja nem remeg meg egy pillanatra sem. Ez a téma a munkájához kapcsolódik, ilyenkor pedig nem engedi meg magának a hibákat. Csak a legjobbat kell nyújtani, mindig.
- A diszkrécióra számíthat. Tudom, hogy kell csukva tartani a fülem, és nyitva a szemem. Emiatt nem kell aggódnia Uzumi-sama, biztosíthatom. - jelenti ki egyszer s mindenkorra, miközben kortyol teájából egyet. Néha úgy érzi, túllő a célon. Az emebrekkel való kommunikációt még gyakorolnia kell. Vagyis, a saját mondandója közlésén kell még állítania, úgy érzi. Sokszor van, hogy bár Ő maga úgy érzi, hogy csak simán beszél, voltaképpen valami egészen másba megy át a hanghordozása. Kicsit hasonlít Yarimochi fanatikus beszédmódjára. Sajnos nem tehet róla, mindig is ilyen lelkiismeretes volt, de igyekezni fog ezen is változtatni. Emiatt sokszor válik nevetség tárgyává, amitől aztán csak még idegesebb,zavartabb lesz, és az nagyon nem jó. Nem az zavarja, hogy a viselkedését nevetik ki. Az zavarja, hogy nem tud ezen változtatni. Így történik ez most is, hiszen megint túllő a célon, és gyakorlatilag egy komplett idiótát csinál magából Uzumi-sama előtt, akit pedig már most oly' nagy becsben tart.
- Bocsánat... :oops:- kér elnézést hibájáért irulva-pirulva, magában pedig továbbra is önnön botorságát átkozza.
- A lehető legminimálisabb pihenőidő megteszi, Uzumi-Sama. Megszoktam már, hogy keveset pihenek. Igazából akkor sem pihenek. Edzek, vagy a Zanpakutom benső világában tartózkodok, és kettőnk kapcsolatát mélyítem, erősítem. Ilyen az életmódom, már egészen kicsi korom óta. De úgy gondolom, hogy a délutánjaim nagy részét rá tudom fordítani a munkára. Este pedig pihenek. Ismerem a korlátaimat. Természetesen a beosztó szekció munkáját is komolyan veszem, és eszem ágában sincs félvállról venni. Nem fogok csalódást okozni Önnek. - jelenti ki nemes egyszerűséggel. Hatalmas teherbírása van. Gyerekkora óta így nevelték, ennek fényében tanították. Minimális pihenéssel el tudja látni a feladatait, és teszi is már évek óta. Persze Ő is fárad, hisz nem gép. De tudja, hogy az éppen megfelelő pihenés és relaxálás tökéletesen feltölti a következő napra, és elegendő energiával látja el. Tudja, hogy a vele szemben ülő nőhöz képest Ő egy senki, de az elveivel kapcsolatos dolgokban nem ismer meghunyászkodást. Egyébként sem tartja magát egy nagy dörgölőző alaknak. Meg kell adni a tiszteletet a feljebbvalóinak, de nem kell elragadtatni az embernek magát. Van különbség a tisztelet és a hízelgés között.
Alázatosan megköszöni a felajánlott teát, majd önt is magának egy csészével, majd jóízűt hörpint belőle.
- Meg kell jegyeznem, Uzumi-sama, kiváló érzéke van a teákhoz. Hasonló minőségű ahhoz, amit Naomi-ojou-nál ittam. - dicséri mosolyogva a Tiszt teáját. Egyeltalán nem hízeleg, csupán elmondta véleményét. Imádja a teát, sokkal inkább, mint a sakét..sőt, igazából sosem iszik alkoholt, vagy ha igen, akkor is csak mértékkel. A csészét óvatosan leteszi az asztalkára, majd nyugtalanul fészkelődni kezd. Ezer-meg ezer kérdése lenne, és tudja, hogy Usumi-samának nem nagyon van ideje mások ügyes-bajos dolgaira, de úgy érzi, ha már itt van, mindenképpen rá kell kérdeznie egy-két dologra. Főleg annak a fényében, hogy tudja, hogy az előtte Ülő Nő voltaképpen milyen ranggal is rendelkezik "felsőbb" körökben. Biztosan megvan a jó oka rá, hogy ne azzal a névvel járjon, és ehhez neki semmi köze. Mégis, az ezzel járó tapasztalatokból sokat tanulhat, és talán Uzumi-sama nem tagadja meg Tőle a választ, ha megkérdi, bár minden joga meg van hozzá. Persze eddigi magabiztossága egykettőre elillan, minthogy nem teljesen a munkájával kapcsolatos dologról van szó, sokkal inkább személyesebb dolgokról.
- Uzumi-San. Ön ismeri Naomi-samát, illetve a Shiranui-családot? - óvatosan közelíti meg a témát. Nem akar tapintatlan lenni. Őt inkább Uzumi-sama saját véleménye érdekli. Sejti, hogy  Nő valójában kicsoda, noha semmi köze nincs hozzá, és nem is akar vájkálni mások magánéletében. Viszont, ha igaz, amit sejt, akkor valamennyit csak tudnia kell a szemben ülő Nőnek ezekről a dolgokról, tekintve, hogy benne él. De helyes ez? Nem kéne ilyen dolgokba beleártania magát, hisz sértésnek is veheti a másik. Mégis, kíváncsisága mindig is felülkerekedett józan eszén.
- Uzumi-sama... - folytatja tétován. - Ön szerint melyik a fontosabb? A család óhaja, vagy az, hogy az illető valójában mit szeretne? - böki ki végül kissé félősen. Amennyire eddigi rövid beszélgetésükből megállapította, Uzumi-sama jobb szereti, ha az illető egyből a lényegre tér, és nem köntörfalaz.

5
1. osztag / Re:Az osztag kertje
« Dátum: 2018. Jún. 24, 20:48:49 »

Általában mindenki társaságában udvarias, kimért, és felettébb nyugodt, kivéve az abszolút felettesei közelében, ahol állandóan feszült. Másnál ez még nem fordult elő jobbára, viszont most Kaori-samánál igen. Valami megmagyarázhatatlan Felettesi szigor, semmit nem tűrő, mindent elsöprő nyugalom és rendíthetetlenség áramlik a Nőből, ami felettébb nyugtalanítja, ugyanakkor úgy érzi, hogy a legjobb kezekbe került, nem lesz semmi gond. Bár még soha sem találkozott az előtte rendíthetetlen nyugalommal teázgató Nővel, minden katonássága ellenére kifejezetten szimpatizál Kaori-samával, vagyis Uzumi-sannal. Mindig is felnézett minden felettesére, és elismerte, ha valaki okosabb, erősebb, vagy egyszerűen jobb Nála valamiben. Onnantól kezdve felnézett az illetőre, és mély tisztelettel adózott iránta.
- Elnézést kérek, Uzumi-sama...san. - javítja ki magát és hajt fejet alázatosan. Tudja, hogy hol a helye. Egyébként sem volt soha annyira főnökösködő. A testőrparancsnoki pozícióját sem élvezte annyira a saját családjánál, noha egész életét arra tette fel, hogy a gyengéket védelmezi, parancsolni nem szeret. Jobb szeret parancsokat teljesíteni. Kicsit kínosan érzi magát, nem akart kellemetlenséget okozni a tiszt számára. Sajnos gyakran keveredik ilyen méltatlan helyzetekbe, túlságosan is forrófejű, sokat kell még tanulnia.
- Köszönöm... :oops: - mondja egy újabb fejhajtás kíséretében, kissé el is pirul közben. Olyan fajta rendíthetetlenség árad beszélgetőpartnerével, amilyennel nem sokkal találkozott már. Hasonlót érzett, mikor Naomi-ojouval találkozott először, alig pár napja. Mindkettejüknek olyan kisugárzása volt, ami olyan érzést keltett, mint amikor az ember találkozik az megmozdíthatatlan akadállyal. Szilárd, biztos, nyugodt. Szeretné egyszer magáévá tenni ezt az erényt, de tudja, hogy nagyon sokat kell még tanulnia ehhez. Shinigami mércével mérve még nagyon fiatalnak számított, bár temérdek olyan shinigami létezett, aki jóval fiatalabb volt Nála, mégis, Ő is szinte még gyerekszámba megy. Legalábbis Ő így gondolja magáról.
Miközben Uzumi-sama elmondja az ilyenkor szokásos tudnivalókat, hörpint egyet teájából, ami - megint csak meg kell jegyezni - kivételesen finom. Az idő kellemes, mondhatni gyönyörű, a nap hét ágra süt, bearanyozva az egész világot, elűzve a sötétséget szinte mindenhonnan. Ennél jobb nem is lehetne. Szíve jókedvűen, és boldogan, bár kissé izgatottan kalapál mellkasában, mikor kezd arra a témára terelődni a szó, amiért valójában idejött.
- Nem szükséges az ismertető, Uzumi-san. - ingatja a fejét lassan, s mielőtt újra megszólalna, kiissza teájának maradékát. - Tudom, hogy mit akarok, és hogy melyik szekcióhoz szeretnék tartozni az osztagon belül. - mondja szelíden mosolyogva.  Természetesen a napokban alaposan felkészült, és utána járt saját osztagának. Ez nála alapkövetelmény. Sehova sem megy felkészületlenül. Nem csak azóta gondolkodik így, mióta testőrködik, hanem egyszerűen hozzátartozik a lényéhez. Tájékozottnak KELL lennie mindennel kapcsolatban, vagy legalábbis minden, vele kapcsolatos dolognak.
- Kinevezésemtől nem teljesen függetlenül, de szeretnék az Ön szekciójába tartozni, Uzumi-san. - Néz ezegyszer rendíthetetlenül és határozottan a Nőre. Jellemében, illetve belül, lelkében szilárd, céltudatos embernek tartja magát, noha a külvilág felé rendre mást mutat. Bár a mostani reakciója Őt magát is meglepte, igyekszik nem túlzottan Önelégült lenni Önmagával szemben. Ezen is változtatnia kell, főleg most, emiatt a kinevezés miatt. Egy nyápic nem lehet testőrparancsnok. Oda több kell. Sokkal több. Határozottság, erő, céltudatosság. Mikor arról van szó, hogy mit akar, nagyon is határozott tud lenni, azonban, más helyzetekben, rendre elügyetlenkedi a dolgot, s ezen Zanpakutoja szeleburdisága sem segít. Noha rendkívül tiszteli és sokat tanult Yarimochitól, be kell látnia, hogy Zanpakutoja nem a komoly jellem megtestesítője. Persze az végtelenül udvarias tud lenni, ha akar.
- Minden Tőlem telhetőt meg fogok tenni, hogy ne mulasszak az osztagbeli munkámból, Uzumi-sama, erre megesküszöm! Ha kell, egy szemet sem fogok pihenni, de nem fogom cserben hagyni sem az osztagot, sem pedig a Beosztó Szekciót, legkevésbé Önt! - válaszol szokatlan hevességgel Kaori-san munkaidővel kapcsolatos kérdésére úgy, hogy teljesen megfeledkezik a megszólítását érintő kérésről. Bár talán nem mondott ordító szemtelenséget, elvégre épp csak hogy találkozott jövőbeli Főnökével, máris kifejezetten tiszteli. Nem tehet, róla, Ő ilyen. Komolyan veszi a feladatait, és 150 százalékkal igyekszik mindig teljesíteni. Sőt, nem csak hogy nem tud tenni ellene, nem is akar. Hirtelen észbe kap, hogy kicsit túllőtte a buzgóságát, és máris leégette magát Uzumi-sama előtt. Megköszörüli a torkát, miközben jobb kézfejét szája elé emeli, ezzel is leplezve hibáját, vagy hogy legalábbis egy lépést vegyen vissza a lendületéből, miközben magát átkozza ezért a baklövéséért. Ha vége a beszélgetésnek, ötszáz fekvőtámasszal fogja magát büntetni emiatt  a szavas hiba miatt.
- Biztos megtalálom a módját, hogy mindkét munkahelyemen megfelelően teljesítsek, Uzumi-samn.. - akad meg a nyelve a mondat végén. Hát nem tud már nyugton maradni és kicsit viselkedni? Ez így nem jó, NAGYON nem jó.
- Öhm...tölthetek még egy csészével? - kérdi meg tétován, hisz egyrészt nagyon szomjas lett hirtelen, másrészt igaz, hogy meg lett kínálva az előbb, de az csak az első csésze elfogyasztásáig volt érvényben, legalábbis Ő így gondolja. Akárhogy is, az illem a legelső, és az udvariasság.



6
1. osztag / Re:Az osztag kertje
« Dátum: 2018. Jún. 16, 15:01:36 »

Gondolataiba mélyedve ballag az őt kísérő shinigami mögött, s még egyszer utoljára összeszedi a gondolatait, amit mondani szeretne. Most, hogy teendői megsokasodtak, kellemetlenül szűkös lett a beosztása. Nem tud egyszerre itt is meg ott is lenni, holott legfőbb vágya teljesülne, ha erre képes lenne. Maximálisan próbálja mindig a munkáját végezni, de így, hogy testőrparancsnok lett, nem tud mást tenni, minthogy kicsit lazítani a munkabeosztásán. Ez nem rá vall pedig, előbb vágná le a saját kezét, semmint beismerje, hogy nem képes valamit megoldani akár saját egészsége kárán is, de ezúttal tényleg nem tud mást tenni, pedig órákon, napokon át törte a fejét, hogy valami használható megoldást találjon ki a kialakult szituációra, eredménytelenül. Ezért is írta a levelet néhány napja Kaori-samának, hogy Vele egyeztessen a problémájáról. Ez volt a legutolsó utáni dolog, amit szeretett volna,  de végül mégis ehhez kellett nyúlni. Bár nem ismerte még személyesen a Hölgyet, hallott már róla egy-két dolgot a többi első osztagos kollégájától, noha ez egyeltalán nem fest le egy teljes képet, és nem is ez alapján óhajtja meghatározni a véleményét, egyébként sem tenné. Kaori-dono jóval felette áll rangban, és valószínűleg idősebb, tapasztaltabb is Nála, szóval ez szent dolog. Egyszerű, a felettese.
Gondolatait visszatereli a jelenbe, mikor is megérkeznek a Beosztó Szekció Vezetőjének irodájához. Akárhogy is, tudja, hogy mit szeretne..kérdés az, hogy tető alá lehet-e hozni. Kissé meglepődik, mikor az irodát üresnek találja, elvégre ezt az időpontot beszélték meg az Illetővel, ám hamar megérti a helyzetet, mikor az Őt kísérő tiszt tovább halad a terasz felé. Érthető, hogy egy ilyen szép nyári napon nem akar senki sem az irodájában poshadni. A teraszra kiérve megpillantja az asztalnál ülő fehér hajú Hölgyet, akinek már a kisugárzása is úgymond tekintélyt parancsoló. Megvárja, míg az Őt kísérő tiszt hallótávolságon kívülre ér, majd egyenes tartással, mélyen meghajol a Nő előtt, legmélyebb tiszteletét fejezve ki ezzel.
- Kira Daisuke szolgálatára, Asszonyom. - mutatkozik be, majd e kérésnek megfelelően helyet foglal Kaori-samával szemben. Sokan félreértik viselkedését, hiszen mostanában sokat mozog nemesi körökben, illetve Ő maga is az, de ez Őt egyeltalán nem érdekli. Mindenkivel, legyen az rangban alatta vagy felette álló, ugyanolyan tiszteletreméltóan viselkedik. Ez alapvető dolog nála. Más véleménye pedig nem érdekli, csak a saját szemlélete.
- Köszönöm, szívesen fogadom a teát. - köszöni meg a felkínált frissítőt, majd illedelmesen megvárja, míg a Nő önt magának, s csak azután szolgálja ki saját magát. Óvatosan felemeli a csészét, és belekortyol a teába. Kiváló minőségű, gondolta, hogy a vele szemben ülő Hölgy kínosan ügyel az ilyen dolgokra, és ad rá, hogy csak kiemelkedő minőségű teákat igyon. Nem mindenki teszi ezt, sajnos.
A kérdés hallatán óvatosan visszateszi a csészét az asztalra, majd mélyen belenéz a Nő - egyébként gyönyörű - zöld szemébe. Eldöntötte, hogy nem fog köntörfalazni. Egyébként sem tenné. Az egyenességet mindennél többre becsülik, s ez valószínűleg az előtte ülő Tisztre is igaz.
- Az igazat megvallva, két dologgal kapcsolatban jöttem Önhöz ma, Kaori-sama. - kezd bele mondandójába. Nem akar hosszan beszélni, bár tudja magáról, hogy gyengébb pillanataiban meg tud szaladni a nyelve, és az indokoltnál jóval többet tud beszélni, ezúttal igyekezni fog, hogy ilyen ne történjen. - Bizonyára tudja, hogy nemrég neveztek ki a Shiranui-ház testőrségének parancsnokává. Emiatt az első osztag-béli teendőimre fordítható időm vészesen megcsappant. Nem akarom egyik feladatkörömet sem elhanyagolni, de szeretném ehhez igazítani a munkabeosztásomat. Amennyiben ez lehetséges. - mondandóját teljesen tárgyilagos hangnemben közli. Nem könyörög, nem esdekel, nem hízeleg - nem is tudna -  egyszerűen csak közli. Persze, ha nem lehet megoldani, akkor a maradék kevéske szabadideje helyett inkább dolgozni fog. A saját egészségi állapota nem igazán érdekli, az sokkal inkább, hogy a meg nem csinált munka miatt esetleg problémát okozna osztaga számára, ez pedig elfogadhatatlan.
- A másik pedig, hogy nem rég osztottak be az Önök osztagába és még nem vagyok tagja egyik szervezeti egységnek sem. Lehet, hogy valahol én hibáztam, hogy ez elmaradt. Elnézését kérem. Mindenképpen pótolni szeretném az elmaradást! Ha bármilyen plusz információra szüksége van ehhez, állok szolgálatára!- Hajt fejet Kaori előtt. Nem teljesen van még tisztában az adott osztagok körüli szabályokkal, vagy úgy az ilyenkor lezajló protokolokkal úgy általában. Épp csak elvégezte nemrég az akadémiát, miután hazaért tanulmányútja után, illetve tett egy kis kitérőt családja testőrségének élén. Egyelőre ennyit tervezett mondani. Persze nyilván, ha a Nő válaszol, bármire készségesen felel. Nem szokása a mellébeszélés. Elképzelései vannak, hogy hova szeretne menni, de az, hogy ez megvalósítható-e ki fog derülni hamarosan.

7
Lélektovábbképző Akadémia / Re:Edzőterem
« Dátum: 2018. Jún. 07, 18:14:08 »
Erős légy!

A tervezettnél pár perccel előbb érkezett a kijelölt edzőteremhez, amit az edzés helyszínéül adtak meg. Sosem késett el sehonnan, mindig mindenhova inkább jóval előbb odaért, semmint elkésett volna. Bár most máshol lenne a helye, jelenlegi Főnökétől kimenőt kért erre a délelőttre, az edzés idejére. Lett volna fontosabb dolga is, de egy nyilvános edzést nem szokás mások idejéhez igazítani, így sűrű bocsánatkérések közepette kéredzkedett el Naomi-ojoutól erre a pár órácskára, testőri feladatát addig egy általa kijelölt másik tiszt töltötte be. Mikor belépett a terembe, látta, hogy még nincsenek olyan sokan, pár fiatal diák, meg egy fehér hajú komor shinigami, akivel épp csak egy pillantásra méltatták egymást, majd a terem másik felébe vette az irányt. Nem nagyon szokott idegenekkel beszélni, csak ha feltétlenül muszáj, egyébként sem lett volna sok mondani valója, feleslegesnek látta hát a másikat zavarni. Yarimochi tüntető hallgatagságba burkolózott, mikor elindult a Shiranui-birtokról, azóta egy szót sem szóltak egymáshoz Zanpakutojával. Lélekölője szerint a hakuda nem más, mint idétlen hadonászás, amiben semmi dicső nincs, így nem is méltó a figyelmére. Daisuke tiszteletben tartotta lélekölője döntését, ám Ő maga másképp vélekedett a témáról. Jártas volt valamilyen szinten a pusztakezes harcban, képzése során is több figyelmet fordított annak tanulására, és azóta is elsajátított már pár pusztakezes technikát. Úgy vélte, jó hasznát veheti még ezeknek a dolgoknak. Bár munkája és felfogása türelemre tanította, még nem tette teljesen magáévá ezt az erényt, így hamar unatkozni kezd. Jobb ötlete nem lévén, elkezd nyújtó gyakorlatokat végezni egészen addig, míg az oktató meg nem érkezik. Akkor abbahagyja, s fejét felszegve érdeklődve figyelte az eseményeket. Különösebb reakció nélkül kezdett bele a futásba. Ha ez kell ahhoz, hogy erősödjön, új technikákat tanuljon, akkor ez kell, nincs min fanyalogni, attól nem lesz valaki erősebb. Kellemes tempót diktálva futotta le az előírt távot, majd mikor megállt, még egyszer elvégezte gyorsan a nyújtógyakorlatokat, hogy frissek és elégségesen felkészültek legyenek izmai.
Ekkor felsorakozott a többi tanonc közé, hátra, egy fekete hajú fiúcska mellé, aki kissé talán riadtnak tűnt. Bátorítóan rámosolygott, majd rendezte arckifejezését, és az Oktatóra figyelt. Olvasott már a shuto uke gyakorlatról, noha nem gyakorolta, csak az elméleti alapok rémlettek neki homályosan, de nem sokra emlékezett, így annál jobban örült, hogy pont ezt választották az edzés témájául. Figyelmesen hallgatta végig Makiro-t, majd utána megpróbálta utánozni a gyakorlatot. Bal kezét kinyújtja, jobbját pedig a vállához emeli, először lassan, koncentrálva próbálta végig a mozdulatokat, majd ezután a csípő mozgást is hozzáadta a mozdulatsorhoz. Kétszer elpróbálta lassan, majd utána mindezt gyorsan is, a levegő kifújásával egyetemben. Az első próbánál egyik lába bal lába kicsit megcsúszott, minek következtében egyensúlya megingott, majdnem el is esett, de az utolsó pillanatban észbe kapott, és megszakította a mozdulatsort. Egy pillanatra körülnézett, hogy ki hogy halad, s megállapította, hogy semmivel sincs jobban lemaradva a többiekhez képest, sőt, a fehér hajú shinigamihoz képest kifejezetten ügyesnek érezte magát, bár nem nevette ki..nem mindenki lehet ugyan olyan ügyes, van, akinek jobban a vérében van a hakuda. Ezután még kétszer elpróbálta egymás után a mozdulatsort, és az utolsó után már elégedettnek érezte magát, mert úgy-ahogy sikerült hibátlanul véghezvinnie a gyakorlatot..legalábbis saját véleménye szerint. Lehet, hogy az oktató máshogy vélekedett volna, sőt...
Feszült figyelemmel kísérte végig az Oktató, és a bemutatóra meghívott Hölgy prezentációját, amiből ismét sokat tanul.  Rájött, hogy eddig előbb mozdította a vállához felemelt jobb kezét, igaz csak kicsivel, de akkor sem volt tökéletes, Ő pedig erre törekedett! Gyorsan le is tesztelte teóriáját, és igaza lett, most, hogy már mindkét kezét egyszerre mozdította, a mozdulatsor is másként hatot, majd mindezt lélekenergiával is megpróbálva, kínosan ügyelve arra, hogy csak minimális mennyiségű reiatsut használjon. Magában megköszönte Mizushima-sannak és Makiro-sannak a lelkiismeretes bemutatót, majd tovább hallgatta az előadást.
A gyaku tsukiról viszont eddig még nem, hallott, így érdeklődve figyelte Maki-san bemutatóját. Tetszett neki a mozdulat, nagyon is. Bár jelenlegi pozícióját tekintve jobbára  védekezést tartotta szem előtt, hiszen testőr volt, a támadó technikákat is tudni kell alkalmazni. Gyorsan felvette az alapállást, ami a shuto uke mozdulat végén ért el, majd lábaid megpróbálta a mutatott módon elhelyezni, ám azonban itt gondba ütközött. Minduntalan pont ellenkezően akarta csinálni, tehát nem azt a lábát rakta hátra a könyökkel behajlított kezéhez, amelyiket kellett volna. Szerencsére Makiro-san még párszor elmutatta a gyakorlatot, így idejében javítani tudta a hibát, amiért gyorsan meg is szidta magát csendesen. Több figyelmességet kellett megkövetelnie saját magától, nem hibázhat. Tökéletesen meg kell tanulnia a gyakorlatot, különben semmi hasznát nem fogja venni majd a jövőben! Újra felvette az alap pózt, majd feszülten koncentrálva próbálta el az ütés, illetve lábmozgás egyes részeit, előbb lassan, majd gyorsan is megpróbálta utána, viszont itt gondba ütközött. Megint a lábmunkájában volt hiba, egész egyszerűen nem támasztotta ki az alsó karja alatti lábát, így semmi erő nem ment az ütésbe. Nehéz volt egybehangolni a kezek és lábak együttes mozgását, de erről szólt az edzés, hogy megtanulják az alapokat, így jópárszor elpróbálta még, mire elégségesnek ítélte meg a bemutatott gyakorlatot. Az utolsó próba után megállt kicsit pihenni, kifújni magát, rendezni gondolatait, meg, hogy körülnézzen kicsit. A nem messze tőle gyakorló fehér hajú Shinigami épp bemutatni készült a gyaku tsukit, és úgy döntött, kíváncsi rá, megvárja. Már az ütés elvégzése előtt érezte, hogy valami nincs rendben, a Férfi lélekenergia szintje hirtelen megugrott, s épp nyitotta volna a száját, hogy figyelmeztesse, hogy ebből baj lesz, de már később volt. A kialakuló reiatsu löket még Őt is meglepte, bár nem döntötte le a lábáról, mert a közvetlenül mellette gyakorló Fiúcskát pont telibe trafálta a reiatsu-hullám, bár Ő az utolsó pillanatban elé állt, kitámasztott egyik lábval, és elkapta a Fiatal vállait, így nem esett komolyabb baja, legalábbis remélte.
- Minden rendben? Nem esett bajod, ugye? - kérdezte aggódva a Fiútól, s miután megbizonyosodott róla, hogy tényleg minden rendben, rámosolygott, s hagyta, hogy visszamenjen gyakorolni. Tűnődve nézte a Fiúcska hátát, s eldöntötte, hogy edzés után odamegy hozzá, beszél vele, mert látszott rajta, hogy némi útmutatásra van szüksége. Talán segíthet Neki egy kicsit. Megrovó pillantásban részesítette a Shinigamit, és teljesen egyetértett az Oktatóval, aki jókora taslit kent amaz tarkójára. Jobban oda kéne figyelnie a fiatalokra, bár előfordul a legképzettebb shinigamikkal is, hogy néha elveszítik az önkontrollt, itt talán mégsem kéne.
Akárhogy is, napirendre tért a dolog felett, és ismét beállt a sorba, hogy a terembe belépő tisztekkel gyakoroljon. Jó dolognak tartotta, hogy plusz segítség érkezett, így mindenki megfelelően gyakorolhatja a mozdulatokat. Türelmesen megvárta, míg utolsóként sorra került, majd illedelmesen meghajolt a tiszt előtt, aki ezt hasolóképp viszonozta, és felvette a shuto uke alapállását. A tiszt támadott először, s noha Daisuke érezte, hogy egyeltalán nem volt komoly a támadás, mégis kicsit túlkoncentrálta a dolgot, és lekésett az ütés elhárításáról. Gyorsan felvette újra az alapállás, miközben saját ügyetlenségét átkozta magában, majd megkérte a tisztet, hogy még egyszer támadja meg, amit ezúttal sikeresen hárított is, bár a lábmunkája most sem volt teljesen tökéletes. Ezután harmadszorra is újra támadott a tiszt, Ő pedig sikerrel hárította, majd a tanultaknak megfelelően vissza ütött, ami kicsit ugyan szárnyaszegettnek, erőtlennek tűnt, így a tiszt minden gond nélkül hárította. Egyeltalán nem volt elégedett a teljesítményével, ezért türelmesen megvárta, míg újra sorra került, s ezúttal teljesen tökéletesen akarta csinálni a gyakorlatot. Mély lélegzetet vett, elvégezte a tiszt támadásának blokkolását, majd minimális reaitsut a támadásba sűrítve lendítette előre kezét. Ebben a támadásban már jóval nagyobb lendület volt, egy felkészületlen személyt könnyűszerrel eltalálhatott volna, ám ezek a tisztek jól képzett hakuda használók voltak, így nem okozott annak különösebb gondot, hogy hárítsa, mégis elégedettséggel töltötte el Daisukét, hogy úgy-ahogy, de megtanulta a gyakorlatot. Mélyen meghajkolt a tiszt előtt, ezzel is kifejezve felé érzett tiszteletét, majd hátrébb lépett, hogy helyet adjon másoknak is. Még Yarimochi is elismerően szusszantott egyet elméjében, minek hatására még jobban felspanolta magát, s újult erővel, jókedvűen követte a többieket, hogy elvégezze a levezető futást az akadémia körül.



8
Nemesi és családi birtokok / Re:Shiranui birtok
« Dátum: 2018. Máj. 14, 21:00:29 »

Megtette hát, amit meg kellett tenni, sőt mi több boldogan tette meg. Mióta magáévá tette a busidó tanait, főleg azóta vált szokásává, hogy parancsokat teljesítsen. Katona volt, legalábbis mások ezt mondták volna rá, noha Ő sokkal, de sokkal többnek tartotta magát. Szamurájnak, lovagnak, aki egyszer elnyerheti az örök dicsőség fényességét! Sajnos szomorúan tapasztalta több ízben is, hogy napjainkra az emberek, shinigamik legtöbbje még csak hírből sem ismeri a lovagiasság, kötelességtudat, busidó fogalmát. Nem egy személy nevette már ki egy az egyben, vagy nézett rá furán, csak mert komolyan gondolta, amit mondott, bár ez Őt nem zavarta. Egyszer, ha egy ilyen személyt megment a gonosz sötétségtől, életét megmenti a rá leselkedő ármányoktól, akkor fel fogja majd ismerni, hogy igenis van helye a lovagiasságnak a világnak. Sőt, minél több embert ment meg, annál többen fognak újra hinni ezekben a dolgokban! Igen, ezt tűzte ki céljául, minél több ember, lélek életét megvédeni a rájuk leselkedő gonosztól. Most az első, és legfontosabb persze, hogy A Shiranui házat megvédje, legfőképp pedig a ház Fejét, Naomi-samát, aki előtt térdelt még mindig, és éppen nevetett. Rajta. Persze ez nem zavarta. Megszokta már, hogy így viselkednek a shinigamik vele, cseppet sem hatotta meg. Csak az a fontos, hogy miben hitt. Persze, hogy kinevette a Nemes, hisz nem is ismeri. Bizonyítania kell előbb. Ha pedig bizonyított, elnyeri méltó jutalmát. Hűséges, s vitéz.  A hűséget pedig szeretettel, a vitézséget pedig megbecsüléssel jutalmazzák majd, Neki pedig csak ennyi kell.
- Komolyak a szavaim, mert komolyan is gondolom, Ojou-sama. - jegyzi meg csendesen, mosolyogva, de teljes komolysággal, miközben talpra áll, és nyílegyenes testtartással, ujjait Yarimochi markolatán pihentetve szelíden néz Űrnőjére. - Köszönöm kedvességét, Naomi-ojou, de inkább állok. - utasítja el Naomi-hime ajánlatát, mikor az hellyel kínálja. A világért sem akarta megbántani, távol álljon Tőle, de egy testőr nem ücsöröghet kedvére, mikor a Főnökét kell megvédenie. A veszély minden pillanatban ott leselkedhet Naomi-samára, talán épp most is, ebben a pillanatban. Nem engedhette hát meg magának, hogy lazítson figyelmén és harcra való felkészültségén, és leüljön. Egyrészt, mint testőr, nem tehetett ilyet, másrészt pedig, ülő helyzetből több időt, több mozdulatot jelent felállni, ha arra kerülne a sor, hogy meg kell védelmeznie Naomi-ojout, ha épp akkor támadják meg, mikor Ő ott ücsörög. Még a gondolata is rémisztő! Mindenesetre egy kis tea nem árthat, és azt állva is el tudja fogyasztani. Nagyon szerette a különféle teákat, maga is rengeteg fajtát hozott magával a testőrparancsnoki szállására. A sakét, illetve az alkoholt ha tehette, kerülte. Nem vetette meg, de az alkohol bódító hatása miatt nem tehette meg, hogy nagyobb mennyiséget fogyasszon, hisz Ő szinte állandóan szolgálatban volt.
- Hai! - vette tudomásul a kérést, bár Ő parancsnak vette, s ennek megfelelően nem késett a válasszal sem. Néhány másodpercig eltartott ugyan, míg összeszedte gondolatait, de aztán csak folytatta a beszédet. -  Amint Ön is tudja, a Kira nemesi családból származom, Izurua bátyám után, akiről biztosan Ön is hallott már, én vagyok a következő örököse a háznak. Persze, remélem, arra sosem fog alkalom kerülni, és innen is kívánom szeretett Bátyámnak, hogy ezer meg ezer évig éljen, dicsőséget és hírnevet, fényességet hozzon Magának, és Házunknak. Ha csak fele olyan nagy lehetnék, mint Ő, már azzal is elégedett lennék. De nem, én egy egyszerű lélek vagyok, Ojou-sama. Szamuráj vagyok, azt az utat választottam magamnak, és arról pedig nincs visszaút. A busidó szellemének megfelelően élek immáron ötven éve. Gyerekkorom óta erre készültem, és semmi sem térített le erről az útról, nem hagytam. Az emberek, lelkek, és minden olyan dolog védelmére esküdtem fel ezen a világon, akiket meg kell védeni a gonosz, sötét erőktől, legyen az Arrancar, Hollow, Ember, Shinigami, vagy bármi más. Minden rossznak ellensége vagyok, és ha egy ártatlan léleknek szüksége van a segítségemre, segítek is! Ezért is örülök annyira, hogy Önt szolgálhatom, mert itt valóban bizonyíthatok, nem csak Önnek, hanem magamnak is, illetve azoknak, akik nem hisznek abban, amiben én.- rövid szünetet tart, reméli hogy Ojou-sama nem tartja nagyon unalmasnak a beszámolóját, pedig csak most kezd bemelegedni. - Amit még fontosnak tartok magamról, az az, hogy nem csak a busidó tanait követem, hanem a középkori lovagrendekét is. Imádom ezt a témát, kevés szabadidőmben különböző könyveket olvasok ezekről az időkről, ikonikus lovagokról, szamurájokról, történetekről, mesékről. Több tucatnyi ilyen könyvből álló gyűjteményem van, bár nagyrészét már elolvastam, és nehéz találni már olyat, amivel még nem találkoztam volna. Ilyen például Astolfo meséje is, az az egyik kedvencem...hallott már Naomi-sama Astolfo történetéről? Lebilincselő történet. Astolfo Nagy Károly egyik lovagja volt, óriás szelidítőnek hívták, mert... - egyszerre rájött, hogy elragadta a hév, és hogy annak, amit épp mond, semmi köze ahhoz, amit kérdeztek Tőle. Micsoda blamázs! - Elnézést kérek faragatlanságomért, Ojou-sama. Nem fog többet előfordulni. - igyekezett bocsánatért esedezni, sűrű hajlongások közepette. Hiba. Ez olyan hiba, amit a jövőben ki kell küszöbölnie. Persze nehéz ezt tenni, ha közben az shinigami zanpakutoja trombitát fúj elméjében, és kisdobon játszik, vonulót fújva Daisuke mondandója alá.
Kissé zavarban van ugyan még előbbi botlása miatt, mikor az Úrnő felé nyújtja a teát, de hálásan mosolyogva elfogadja azt. Orrával szinte azonnal érzi a Sakuraya tea íncsiklandozó illatát. Ha jól tudja, a Shiranui család növényekkel foglalkozik, s ez most ki is ütött, nem hazudtolták meg magukat, kiváló teát szervíroztak még egy olyan senkinek is, mint Ő.
Erősen koncentrálva figyelt Főnöke minden szavára, mikor az komolyabb hangot ütött meg. Nagyon is jól tudta, hogy nem játékról van szó. Ember, shinigami életekről van itt szó, egy család életéről, amit meg kell védenie.
- Bocsásson meg tudatlanságomért, de épp csak tegnap kaptam meg a hivatalos levelet a kinevezésemről, és azóta csak készültem, illetve pakoltam, hogy időre ideérjek Önhöz, hogy ne maradjon megfelelő védelem nélkül egy percnél sem tovább, mint amennyi feltétlenül szükséges. Sajnos semmit sem tudok elődeimről, nyilván eltörpülök az Ő nagyságuk alatt, de azon leszek, hogy legalább a talpukhoz felérjek, vagy legalább megközelítsem azt! - válaszolt a Tőle telhető legőszintébben.
- Kérem ne higgye rólam, Ojou-sama, hogy elvakult lennék, vagy túlontúl naiv. Nagyon is tisztában vagyok a korlátaimmal, de hiszek benne, hogy a jó végül mindig győzedelmeskedik, de legalábbis, abban, hogy a jó nevében eljárva mindig csak jót tehetünk másoknak, és reményt adhatunk. Pontosan tudom, hogy világunkban a sötétség állandóan próbál felülkerekedni a világosságon, de a fény és az Ön hű szolgája vagyok, és nem fogom ezt hagyni! Megvédem Önt és családját, akár az életem árán is! Ahogy a mottóm is mondja: Hűség és kötelességtudat mindenek felett! Az imént felesküdtem az Ön és családja védelmére, Naomi-sama, és semmi, ismétlem, semmi nem fog megakadályozni abban, hogy eskümet teljesítsem. Kész vagyok az életemet is adni az Önéért, ha tudom, hogy ezzel megvédem Önt, vagy családja bármelyik tagját. Tisztában vagyok a vállalt kockázattal és esetleges következményekkel. Öt évig voltam saját családom testőrségének vezetője, s noha Mi eltörpülünk a Shiranui ház mellett, a munka lényegében ugyan az. Ha életemmel, vagy halálommal meg tudom Önt védeni, megteszem! Egy percig se kételkedjen ebben! Nem félek a haláltól. - szokatlanul heves szónoklatba kezdett, de igen, komolyan gondolta. Nem is nevezhették volna ki másként, ha nem gondolja komolyan. Egy bohóc nem lehet testőr, még egy utolsó piaci árusnak sem, nem hogy egy nemesi ház Fejének. Tudta, hogy mit mit vállalt, és esze ágában sem volt meghátrálni. Hirtelen elszégyellte magát, nem akart tiszteletlen lenni Úrnőjével, de kicsit hevesebbre sikeredett a szónoklat, mint akarta. Legalább így talán Naomi-sama is elhiszi, hogy tényleg komolyan gondolja.
Zavartan kortyol teájából, ha már egyszer a kezében szorongatta. El is felejtette a nagy beszédben, hogy egy csészényi teát tartogatott kezében. Óvatosan ízlelgeti a cseresznyevirágtea ízét, s úgy ítéli meg, hogy még a tökéletesnél is tökéletesebb.- Naomi-ojou, kérem engedje meg,  hogy megjegyezzem, kiváló Sakuraya teával rendelkezik a családja. Felteszem ez saját termesztés. - Ugyan nem mondta magát a teák magasan képzett doktorának, de ha kipróbált egy-egy új ízt, arról olvasott is egy keveset. Imádott olvasni, imádott minél többet tudni a szép és jó dolgokról, noha a gonoszakról is.

9
Nemesi és családi birtokok / Re:Shiranui birtok
« Dátum: 2018. Máj. 11, 22:04:36 »
Friss hajtás

Csendben, gondolataiba mélyedve követte a két őrt, amint azok vezették a birtok kertje felé. Noha, hamarosan Ő lesz már ezen őröknek is a feljebbvalója, jelenleg még nem az, így hát nem akart terhükre lenni, és nem is szólt hozzájuk. Szavakra lesz idő még bőven, az első testőrségi gyűlésen. Bár az előtte határozottan haladó két shinigami őr egyeltalán nem biztos még, hogy a testőrség tagjai maradnak a jövőben is. Vannak Őrök, és vannak testőrök. Ahhoz meg kell felelni, megfelelő kvalitásokkal kell rendeznie az illetőnek, ha a Hokouei Tateza tagja akart lenni. Legalábbis Daisukénél. Bár teljesen új hivatalában, sőt, igazából még át sem vette legújabb pozícióját, már most biztos abban, hogy csak és kizárólag a legjobb, legrátermettebb egyéneket fogja bevenni a szervezetbe. Itt nem lehet hibázni, nem lehet holmi lusta alakokat bevenni, akik mellett besurrannak éjjel a család esetleges rosszakarói, ide kevés számú, de mindenre elszánt, eltökélt, valamit bátor egyének kellenek, akik elkötelezettek ügyük mellett! Eddig jobbára a földet bámulta, így mikor felnézett, látta, hogy lassan megérkeztek a kert kapuja elé, így nem tehetett mást, minthogy megköszöni az őrök fáradozását.
- Köszönöm, innen már megtalálom Naomi-samát. Visszatérhetnek a kijelölt őrhelyükre. Jó munkát végeztek. -Biccentett emelt fővel a két őrnek, majd megvárta, míg azok visszaindultak őrhelyeik felé, s csak azután fordult vissza a kert irányába, miután a két őr teljesen eltűnt szemei elől. Halkan kifújta a levegőt,  és valamelyest megpróbált magára nyugalmat erőltetni. A ranggal kötelezettségek járnak. Nem csupán egy családot kell megvédeni. Annak fényét, büszkeségét, életét, jó hírét, és tagjait. Nem csupán egyetlen embert kell majd megvédenie ezentúl, hanem egy teljes családot. Mindenre kell gondolnia, illetve mindenre IS. Minden ügyességére, józan eszére szüksége lesz, hogy sikerüljön. Bár örült a kinevezésnek, miután kicsit jobban belegondolt, hogy voltaképpen mit is kell tennie, térdei szinte összerogytak a rájuk helyezett súlytól. Nem bukhat el. A Shiranui ház feje sikert vár el, és nem fogad el kifogásokat.
Lehunyta a szemét, és koncentrálni kezdett. Igen, ezt muszáj megtennie még mielőtt az Űrnő elé járulna. Hirtelen meleg, barátságos érintést érzett vállán, amire oldalra kapta a fejét, és meglátta Zanpakutoja, Yarimochi alakját. Pontosabban Yarimochit, amint egy középkori lovag, nevezetesen Sir Galahad alakjában büszkén, boldogan vigyorgott rá. Egyből megismerte a szent grált a múltban őrző lovagok egyikét, ha nem a legnagyobbikát. Betéve tudta az összesnek a nevét és a hozzájuk kapcsolódó legendákat, szinte mindenkiének. Az volt a célja az életben, hogy egyszer róla is hasonlóképp beszéljenek, mint például Sir Galahadról. Igen, szinte látta is maga előtt, Kira Daisuke, a legendás szamuráj! Milyen dicső, milyen fényes! Hirtelen észbe kapott, majd elvigyorodott. Megint túlzásokba esett. Ez a jövőben nem történhet meg. Maximálisan kell végeznie a munkáját, mindent bele kell adnia. Visszakormányozta hát elméjét a jelenbe, ellenőrizte egyenruhája kifogástalanságát, tenyerét lélekölője markolatára támasztotta, majd egy nagy levegővétel után belépett a kert kapuján. Közben igyekezett emlékei közül előásni az ilyenkor használatos és követendő etiketteket, kevés sikerrel. Elsősorban szamurájnak tartotta magát, s csak másodlagosan volt nemes. Persze tanult róla, hisz gyerekként foglalkoztak vele családja tanítói, ám azóta sokat felejtett. Mindenképpen be kell majd pótolnia ezt a hiányosságát. Kicsit ideges is volt, nagyon rég volt már, hogy utoljára találkozott egy másik nemessel.
Az őrök tájékoztatása szerint Naomi-sama a kertben lévő fából készült pavilonban található, ott tölti szabadidejét, és ott dolgozik. Kedves teremtésnek tűnt az őrei viselkedéséből ítélve, és azt is rögtön látta rajtuk, hogy a végtelenségig hűek Úrnőjükhöz, és szeretik Őt. Csak remélni tudta, hogy meg fog felelni majd jelenlegi főnökének minden tekintetben, és nem hoz szégyent sem magára, sem pedig a Shiranui családra. A kis ösvény, amint haladt előre, hirtelen kanyart vett, s megpillantotta az ízlésesen faragott pavilont, alatta magát Naomi-samát, a Shiranuiá-ház fejét. Lábai mintha egy pillanatra nem akartak volna továbbindulni, de megmakacsolta magát, elvégre parancsnoki pozíciójában nem mutathat gyengeséget, legkevésbé az előtt a személy előtt, akit meg kell védenie! Hátát a lehető legegyenesebb módon húzta ki, fejét felszegte, állát a magasba emelte, majd úgy indult tovább a Shiranui Úrnő felé.
Nem tudta, hogy mennyire elfoglal-t Naomi-sama, ezért igyekezett a lehető legkevésbé megzavarni, ám nem bírt csendben maradni, előre lépett, féltérdre ereszkedett, fejét lehajtotta, és a földet bámulva alázatosan szólalt meg.
- Kira Disuke, a Hokouei Tateza parancsnoka, az Ön személyes testőre, valamint családjának védelmezője szolgálatára jelentkezik. Rendelkezzen velem, Naomi-ojou. - Nem mert felállni, legalábbis míg engedélyt nem kapott rá. Bár ugyanolyan nemesnek számít, mint az előtte lévő Naomi-sama, Ő magát elsősorban szamurájnak tekintette, valamit Naomi-sama életét kell védelmeznie, tehát bizonyos fokig a főnöket, és engedelmeskednie kell. Arra tanították, hogy mindig legyen tiszteletteljes a rangban nála magasabbakkal, s noha elméleti alapon egyenrangúak voltak,  Daisuke mégis jóval maga fölé emelte a Shiranui ház fejét, és nem azért, mert kapitány, hanem azért, mert Őt bízták meg Naomi-ojou és családjának védelmével. Csak Ő parancsolhatott neki, és csak Neki tett meg bármit. Ez az Ő küldetése, ami dicsőséget fog számára hozni, és fénye beragyogja majd a Shiranui családot is!

10
Shinigami / Kira Daisuke
« Dátum: 2018. Máj. 09, 23:56:00 »



Adatlap



Név: Kira Daisuke

Nem: Férfi

Kaszt: Shinigami

Rang: A Kira nemesi család kisebbik örököse. A Shiranui-ház testőrségének Hinamorija

Születési ideje: December 7.

Kor: 60 (20-nak néz ki)

"Ha gyönge a lelked, tompa a kardod éle."

Előtörténet




El-elhaló derengéssel szivárgott be a fény a templom ablakain, épp csak gyenge világossággal látva el a templom oltárát, ami előtt bal lábával térdelt, jobb térdén pedig jobb könyökével támaszkodva fohászkodott, mélyen, gondolataiba mélyedve. Nem szerette a sötétséget, számára az nem hozott mást, csak szomorúságot, csendet, reménytelenséget. Kicsit talán mintha félt is volna a sötétségtől, jóllehet, az sosem ártott még neki. Jobb szerette a fényt, egészen pontosan imádta, már egészen kicsi kora óta. Indulás előtt még be akart ide térni, mert tudta, hogy nem nagyon lesz alkalma többet ilyen dolgokra a közeli, illetve távoli jövőben sem.
~ Ó, adj nekem elég erőt ahhoz, hogy soron következő feladatom maradéktalanul, hibátlanul, annak teljes fényében végre tudjam hajtani, és teljesen megfelelni az elvárásoknak. Kezem, akaratom és hűségem soha meg ne inogjon, legyen olyan magabiztos, mozdíthatatlan, rendíthetetlen, mint a legkeményebb pajzs, amit valaha készítettek a világon! Küldetésem jutalma pedig legyen olyan dicsőség, minek fénye messze beragyogja egész Seireiteit, fénnyel töltve el annak minden zugát, kiszorítva onnan a folytogató sötétséget, hogy annak nyoma se maradjon többé!  - fohászkodott magában, ám ez csupán egy sor volt a sok közül, amik eddig megforultak fejében. Másra sem vágyott, minthogy sikerrel járjon elkövetkező küldetésében. Nem kellett neki se rang, sem vagyon, sem drága ajándékok, semmi, egyeltalán semmi, egy dolgot kivéve. A megbecsülést, és dicsőséget.
Kiskorában mindig családja könyvtárába bújt el családja tanítói elől, akik állandóan az unalmasabbnál unalmasabb leckékkel traktálták, ami Őt végtelenül untatta. Egy ilyen gyermeteg bújócska alkalmával talált rá egy könyvre, ami a középkori lovagrendeket foglalta össze, igen ízléses, gyönyörű képekkel illusztrálva azokat. Maga a könyv is gyönyörű, több ezer oldalas, bőrkötéses, szegélyeit, keretét és gerincét arany szálakkal hímezve tették még csodálatosabbá, ám ez meg sem közelíthette azt a szépséget, amivel leírta mindazon dolgokat, amik azóta életútját, gondolkodását képezik. Akkor talált rá először, s érdeklődve lapozta fel azt, hogy elkezdje olvasgatni, amiből aztán az lett, hogy órák múlva találtak rá tanítói a könyvtárban, aminek a földjén törökülésben ült a köynvet olvasva. A kötet azóta már saját tulajdonát képezi, mit sem törődve a könyvtárosok fenyegetéseivel és tiltakozásával, elhozta, megszerezte magának. Persze ez már évtizedekkel ezelőtt történt. Mégis, ott kezdődött ez a történet, s azóta is tart, s ha rajta múlik, örökké tartani is fog!
Tíz éves volt akkoriban, mikor rátalált a kötetre, amihez azóta több száz ahhoz hasonló csatlakozott személyes gyűjteményéhez. Már akkor tudta, hogy mit szeretne, és rendíthetetlen volt ezzel kapcsolatban. Tíz évesen állt oda szülei elé, és jelentette be, hogy a busidó tanait fogja követni attól a perctől kezdve, és senki, és semmi sem változtathatja meg elhatározását. Szüleinek, kezdetben nagyon nem tetszett az ötlet, és mindent megpróbáltak elkövetni, hogy leszoktassák az ifjú Daisukét erről a szerintük buta, éretlen, és veszélyes ötletről. Egyedül bátyja állt mellé, bátorította, segített neki célja elérésében, amit azóta sem tudott neki kellően megköszönni, meghálálni. Aztán néhány hónap alatt szülei is belátták, hogy felesleges győzködni Daisukét, nincs senki, és semmi, ami jobb belátásra bírhatná, amihez ha hozzávesszük a tényt, hogy Kira is támogatta, mindenféle további próbálkozásaik kudarcra lesznek ítélve. Nem örültek, de becsülték a fiú kitartását, konokságát és a kitűzött célt, amitől semmi sem tántoríthatja el. Új tanítókat fogadtak, és a továbbiakban a nemesi viselkedés, politika, arisztokrácia unalmassabbnál unalmasabb leckéi helyett a kardforgatást, harcot tanulta, amihez hozzájött a busidó teljes eszméje, felfogása. Azonban egyetlen könyv, sem tekercs nem tudta teljesen átadni a felfogást, érzést, ami mindezzel járt, így Daisuke, mikor betöltötte 20. életévét, megköszönte családjának addigi fáradtságus munkájukat amit taníttatásába fektettek, és közölte, hogy felkerekedik, maga fog utána járni a szamuráj lét eszméinek, felfogásának, remete életbe kezd egészen addig, míg teljes értékű szamurájjá nem válik, magáévá téve annak minden elgondolását, eszményét. Harminc évig járta-kelte a világot, magába szívott minden apró információt, amit csak tudott, száz meg száz kardpárbajt vívott, tanult jót, tanult rosszat. Szerette a családját, de a saját maga által kitűzött utat szerette volna követni. A harmincadik év végén rövid időre hazatért családjához, ahol szülei már egy teljesen új Daisukétvel találkoztak, aki kitanult mindent a bushido eszméjéről, amit csak tudott. Ennek megfelelően Ő maga kérte, hogy hadd lehessen a család testőrségének vezetője, amit további öt évig látott el, ezzel is tapasztalatot szerezve, majd, hogy képzését teljes mértékben tökéletesítse, beiratkozott a shinigami akadémiára, amit sikerült is elvégeznie. Ekkor találkozott eddigi legjobb és legőszintébb barátjával is, Yarimochi-val, zanpakutoja lelkével is, akihez még bátyjánál is közelebb állt. Lélekölője megtestesítette mindazt, ami Ő lenni akart, maga volt a két lábon járó bátorság, kitartás, ami sohasem nyűtt el, maga a tiszta jóindulat, és együttérzés, ami mindig körül öltelte kettejüket, továbbá a becsület, és igazmondás megtestesülése. Daisuke rajongott lélekölőjéért, és Yarimochi is tisztelettel és barátsággal viseltetett gazdája iránt. Most azonban új feladat várt rá, és ez nem kevés aggodalommal, aggállyal töltötte el. Képes lesz teljesen maradéktalanul, minden kétséget kizáróan teljesíteni megbízását? Az akarat sokszor nem elég, ide több kellett, megfelelő kvalitás, aminek meglétében kétketett. Akárhogy is, mennie kellett, kötelessége válaszolni a hívó szóra, és végrehajtani a kiadott parancsot.
Szemét lassan nyitotta ki, ahogy végzett fohászának utolsó rigmusaival, majd határozottan felállt, és a halvány fényben úszó oltárra emelte aranyszínű tekintetét. Minden kétsége elúszott, biztos volt benne, hogy sikeres lesz. Ekkor vette észre, hogy nincs egyedül. Zanpakutoja ugyanúgy mellette állt, emberi alakjában megtestesülve, amint épp Sir Galahad, a szent grál egyik dicső lovagjának alakjában jelent meg. Rajongással figyelte lélekölője alakját, arcán boldog, magabiztos mosoly jelent meg, ahogy kezet fogott Yarimochival, aki ugyanolyan lelkesedéssel nézett rá viszsa, de egyikük sem szólt egy szót sem. Elméjükben azonban egymást érték a dicső rigmusok, egymást búzdító mondatok, amikkel kommunikáltak egymással.
~ Előre, Testvérem! Dicsőséges nap ez a mai, amikor is megkezdjük szent küldetésünket, aminek a jutalma a mindennél fényesebb dicsőség lesz! - hangzott Yarimochi lelkesséktől mélyen zengjő hangja Daisuke fejében. Ő maga nem szólt semmit, csak széles mosollyal bólintott, és elindultak a halvány fényben derengő templom kijárata felé, amin már csak Daisuke lépett ki egyedül. A tegnapi nap folyamán egy hivatalosan, Shiranui ház jelképével lepecsételt levelet kapott, amihez egy másik levél is tartozott, amit pedig Bátyja írt neki, amiből megtudta, hogy Izuru ajánlásának hatására nevezték ki a Shiranui család frissen alakult testőrségének vezetőjévé. Izgalma rögtön az egekbe szökött, de jól tudta, nemes a feladat, amivel megbízták, és nem bukhat el, nem fog elbukni. A levél tartalma szerint másnap délután két órai időpontban kell megjelennie a nemei ház Feje előtt, és a továbbiakat megbeszélni Vele. Nem sokat tudott a Nőről, de azt igen, hogy családját minden lehetséges módon védeni fogja a bajtól, ha kell az élete árán is. Ez volt a dolga.
A családi birtok kapuja előtt aztán egy pillanatra megállt. Egy kósza fuvallat meg-meglendítette szőke fürtjeit, ahogy a Shiranui birtokot és annak kapuját figyelte. Az őrökkel levezetett rövid beszélgetés után már kísérték is a birtok kertje felé, ahol az úrnő már minden bizonnyal várta. A kert bejárata előtt megállt, intett az őröknek, hogy innen megtalálja, akit kell, majd pár pillanat erejéig hosszasan nézte a kert bejáratát. Elméjén végigfutott mindaz, amit az elmúlt években tanult, és segítségére lehetnek a továbbiakban. Igen, képes rá. Meg fogja tenni, ami szükséges a feladat teljesítéséhez. Készen áll az előtte álló kihívásra. Zanpakutoja - aki még mindig Sir galahad képében pompázik - ekkor hirtelen rátette vállára tenyerét hátulról, és bátorítóan megszorította, átadva egy keveset saját nyugalmából és magabiztosságból, aminek hatására Daisukének is minden kétsége elszáll, majd arcán magabiztos mosollyal lép be a Shiranui birtok kertjébe, hogy hűséget esküdjön a Ház Fejének.



Kinézet



Bátyjához képest jóval magasabb, 190 cm magas, amihez 85 kg testsúly dukál. Szőke üstökéhez (ami valamivel rövidebb, mint testvérének), különleges, aranysárga színű szemei tökéletesen illenek. Teste kifejezetten izmos, kevéske szabadidejében rendeteget edz, fut, vagy épp vív, mivel állandóan top-formában akar lenni. Ruházata rangjának megfelelő. Egyszerű shinigami öltözékén felül a testőrparancsnoknak kijáró egyenruhát hordja, ami egy fekete haori, minek a szegélye arany fonalakkal van díszítve, hátára pedig a Hokouei Tateza jelképe van hímezve ugyancsak arany színű fonállal.



Jellem



Egy kis tűzről pattant, izgága, heves, de mindig becsületes jellem, aki kiválóan képes szónokolni a régi idők eszméi, a lovagiasság, és tisztesség mellett. Hatalmas könyvesgyűjteménye van a középkori európai, illetve japán lovagrendekről-bushidoról, és teljesen ennek szellemében nevelték, majd egyedül is ennek szellemében folytatta életét. Viselkedését más talán viccesnek, de legalábbis különösnek találhatja, ám ez Őt egyeltalán nem érdekli. Erre tette fel az életét.
Ha megsértik a becsületét, akkor képes kiállni és harcolni azért, de nem gőgös, egy igazi kis Lancelot. Képtelen elfogadni a kudarcot, és önmagával a legszigorúbb. Bár képzése szerint csendben kéne lennie mindig, és csak akkor szabadna szólnia, ha kikérik a véleményét, ezt az erényt még nem tette magáévá, amit fiatal korának számlájára írnak mesterei. Számára a legfontosabb dolog, hogy megvédje a gyengéket, elesetteket a világban bármi áron. Bátor, kitartó, ugyanakkor becsületes, és a legmesszemenőkig hűséges típus. Számára nem létezik az árulás szó, sem pedig a hazugság, előbb ölné meg saját magát, semmint elkövesse bármelyiket a két bűn közül. Mindig egyenes, őszinte másokkal, ami egyszer talán a veszte lehet, tekintve, hogy az őszinteséget rengetegen kihasználják a világban, de nem foglalkozik ezzel, csak saját maga által elfogadott és kitűzött eszméknek él, persze meghallgatja és igyekszik megérteni másokét is. Neveléséből adódóan mérsékletes, hatalmas Önuralma és türelme van. Nem kifejezetten szereti az alkoholt, csak nagyon ritka esetekben fogyaszt, akkor is a lehető legkevesebbet, módjával. Ha megkínálják, inkább teát iszik. A parancskövetésre nevelődött egész életében, így feljebbvalói közelében mindig feszülten figyel minden egyes rezdülésükre, sajnos ezen tulajdonsága baráti, idegen körökben is kiüt. Nehezen nyílik meg, feszült az ilyen helyzetekben. Hősként, legendaként tekint bátyjára, akinek nagyon sokat köszönhet. Az Ő jelenlétében tud egyedül igazán megnyílni egyelőre, jóllehet nagyon ritkán találkoznak.
Kitűnő vívó, kardforgadó, noha a test-test elleni küzdelemben is jártas, ellenben a démonmágia használathoz szinte semmit sem ért. Száz meg száz karddal vívott párharcot vívott már, amikben tökéletesítette kardforgatói képességét. Jóllehet, a busidó tanait követi, ami bizonyos mértékit mérsékletességre int, harcban nem ismer kegyelmet, ott érzi igazán, hogy él. Imádja a fényt, ebből adódóan egyik legjobb dolog, amit imád, az maga a Nap. Szeret pirkadatkor - mikor még mindenki más alszik - kimenni a szabadba és a napfelkeltében gyönyörködni, ellenben utálja a sötétséget. Számára a napfelkelte olyan, mint amikor a fényesség, a jó, legyőzi a gonoszt, a sötétséget, mindent elsöprő fényével. Állandóan túlhajszolja magát, de nem törődik vele, mert neki az a legfontosabb, hogy a kapott feladatot maradéktalanul teljesítse.



Zanpakutou




Zanpakuto belső világa:
Egy hatalmas, kör alakú, fehér trónterem, aminek a mennyezetén középen egy nagy nyitott kupola helyezkedik el, amin keresztül beáramlik kintről a fény. A falakon egymástól egy méteres távolságban középkori stílusú, hosszúkás, üveg nélküli ablakok helyezkednek el, amik szintén fénnyel látják el a tróntermet. A terem közepén két lépcsősor öleli körbe a fentebb elhelyezkető trónust, amit két, földből kinövő angyali szárny fog közre. Az egész trónust és a szárnyakat pedig két körülbelül húsz méter magas fehér, gránitból készült lovagszobor fogja közre egymásnak háttal állva, ahogy kardjukat maguk elé tartják, azokat hegyükkel a földnek számasztva. Ezekkel egyvonalban, öt méter távolságban további egy - egy  térdelő lovagszobor foglal helyet, amik az őr-lovagokkal szemben helyezkednek el, azokkra áhítattal nézve.
Az egész trónustér előtt, a lépcsőkből három méter távolságba egy kerek, ugyancsak gránitból készült asztal foglal helyet, ami körül két gránitból faragott szék ölel körül, észak-dél irányban.

Zanpakuto kinézete: Egy igazi lovagnak igazi fényes kard dukál. A katana Sayája gyönyörű aranysárga színben pompázik, amire egy aranyszínű szalag van rákötve. A kard markolata fehér alapon aranyszínű szalaggal van körbetekerve.  Keresztvasa szintén arany, illetve pengéje is végig aranysárga színben pompázik.

Zanpakuto szelleme: A zanpakuto szelleme egy az egyben megegyezik Daisuke jellemével, felfogásával, viselkedésével, sőt túltesz rajta. Annyira nagy rajongója a középkori európai illetve japán lovagrendeknek, szamurájoknak, hogy mindig más történelmi lovag-szamuráj személyének alakját veszi fel, így maga a gazdája sem tudja, hogy pontosan hogy is néz ki. Imád régi nagy személyektől származó idézeteket szavalni.

Zanpakuto neve: Yarimochi [l](Lánd zsahordozó)[/i]
Shikai: Akaruku Kagayake, Yarimochi! (Ragyogj fényesen, Yarimochi)
Típusa: Fény
A paracsszó elhangzása után Daisuke aranyszínű katanája megnyúlik, telejesen átváltozik, majd rövid transzformáció után felveszi egy csata lándzsa alakját, ami tulajdonképpen egy harci lobogó is egyben. Ebben az állapotában Daisuke főleg védekezésre tudja használni a fegyvert, de mivel az alja és a felső része is hegyes lándzsaélben végződik, szúró-támadásokat tud vele indítani, illetve bizonyos fokig vágni is tud vele. A dárda nyele metálkék színű, a lobogó pedig fehér alapon arany szegéllyel van mintázva, illeve sarkaiban arany liliomok foglalnak helyet.

Technikái

Hikari no Houyou (A fény ölelése)
Daisuke maga elég tartja a lándzsáját, majd egy lendületes, erős mozdulattal ledöfi azt a földbe. Mindeközben lélekenergiát sűrít a lándzsába, ami ennek hatására arany színben kezd el fényleni,megkeményedik, és egy szinte áttörhetetlen védőfalat képez lélekenergiából a lándzsa elé, köré, és mindazokra, akik a lándzsa két méteres sugarában tartózkodnakmögött állnak. Daisuke ezzel a képességével magán kívül több személyt is képes megvédeni. Zanpura tett pontnyi erősségű, vagy annál gyengébb támadásokat képes 100%-osan hárítani, Zanpura tett pontoknál erősebb támadásokat pedig tompítja.
3 pontonként plusz egy embert képes megvédeni vele, maximum 5 főt magával együtt.

Mugen no Kagayaki (Örök fényesség)
Daisuke kettétöri lándzsáját a markolatánál. A felső, csatalobogó rész továbbra is megmaradbal kezében, értelemszerűen fele akkora hosszal, mint eddig. Az első rész azonban átalakul egy aranyszínű katanává, ami már támadási célokat szolgál. Daisuke ebben az állapotában nem tudja használni zanpakutoja védekező képességét.

A parancsszó elhangzása után a Daisuke jobb kezében lévő arany színű kard pengéje éles fényt bocsájt ki tölcsér alakban az előtte elterülő 5 méteres területen. elvakítva ezzel ellenfeleit, akik a fénynyaláb területén belül esnek- 3 pontonként további 5 méteres távolságban képes a kard, maximum 15 méteres sugárig. Fontos megjegyezni, hogy a kard tölcsér alakban bocsájtja ki a vakító fényt, tehát oldalirányban nem vakít, illetve hátrafelé sem. Nyilván, ha valaki belenéz, be kell csuknia a szemét, de nem vakítja el több másodpercig, mint azokat, akiket a támadás közvetlenül ért.


Szeret - Nem szeret



+ A fény
+ Nap
+ Középkor
+ Olvasni
+ Edzeni

- Henyélni
- Sötétség
- Elbukni
- Inni
- Késni




Oldalak: [1]