Üzenetek megjelenítése

Ez a szekció lehetővé teszi a felhasználó által írt összes hozzászólás megtekintését. Vedd figyelembe, hogy csak azokba a fórumokba írt hozzászólásokat látod, amelyekhez hozzáférésed van.


Üzenetek - Gawin Lancaster

Oldalak: [1]
1
Kohrihebi no Su - A jégkigyó fészke / Re:Tanácsterem
« Dátum: 2015. Febr. 10, 00:05:28 »
 Túl erősen szorítom a könyvet, aminek összeroppantom a gerincét. A puha anyag kellemes roppanása az, ami magamhoz térít: fogalmam sincs, mit olvasok. A széthulló könyv lapjai az arcomra hullanak, beterítenek. Csak a szakadt borító maradt a kezemben, amit hagyok kicsúszni az ujjaim közül.
 Nem szeretném tudni, hogy hogyan nézhetek most ki, mert bizonyára nagyon hasonlíthatok azokhoz, akiket pár szerencsétlen láthatott, és azután belőlük írták meg a vámpírokról szóló történeteket. Gyakorlatilag nem csinálok mást sem nappal, sem éjjel, csak fekszek az ágyon vagy a koporsóban, nem voltam vadászni, nem fürödtem, és ugyanannak a ruházatomnak a maradványai vannak rajtam, amit AKKOR viseltem. Soha nem voltam még ilyen közel a halálhoz, és soha nem ismertem senkit, aki meghalt volna. Rémisztő gondolat, hogy nem tart minden örökké.
 Egy sóhajtással kinyújtózom, azután felülök. Bár a sebeimnek nincs semmi nyoma már, szörnyű állapotban vagyok, még a félhomályban is tisztán látom, elkezdtem fehéredni, jobban, mint valaha, koszos vagyok, ugyanaz a véres, szakadt alsónadrág és póló van rajtam, a legrosszabb azonban az, hogy hirtelen úgy érzem, forog körülöttem a világ. Ennyire még nem éreztem magam gyengének úgy, hogy nem voltak súlyos sérüléseim. Egyértelmű élelemhiány. Nem hagyhatom el magam, hiszen Yuusuke-san értem halt meg, vagy legalábbis értem is, és biztosan nem azért tette, hogy a következő évtizedeket depresszióban töltsem, mire megint összeszedem magam. Ez a szervezet talán szétesik a halálával, de legalább a magam szintjén folytatni fogom, amit elkezdett.
 Miután lezuhanyzom, keresek tiszta ruhákat, és a telefonom segítségével megtudom, hogy éjjel van, vadászatra indulok. Bár bántja a fülemet a ricsaj, egy diszkót választok, ahol könnyen és gyorsan jutok ételhez. A fémes íztől jobban érzem magam, de reményemmel ellentétben, ezúttal az éltető folyadék nem hoz teljes gyógyulást. Továbbra is érzem azt az űrt, amit egy közeli ismerősöm halála okozott, amit még soha nem éreztem korábban. Ez a seb, ami nem akar regenerálódni, teljesen új.
 Pontosan akkor, amikor visszaérek a Fészekben fenntartott szobámba, csendül fel a furcsa hang a hangosbemondón. Mintha hallottam volna korábban is, mégsem sejtet sok jót, nem is vagyok benne biztos, hogy azt jelent. Ettől függetlenül, a parancsnak megfelelően a bőrkabátot a Daitenshi haorijára váltom, mielőtt útnak indulnék a Tanácsterembe.
 A magam részéről visszataszítónak tartom, amit Yukezo-san művelt Yuusuke-san holttestével, de természetesen nem szólok bele abba, hogy miképpen viselkedik. A halál ugyan új vendég az életemben, rengeteget olvastam, számtalan filmet is láttam, tudom, hogy minden ember máshogy kezeli a szerettei elvesztését, és mást akar mutatni. Egy vezérnek még az is jobb, hogy lelketlen szörnynek látszik, mintha gyenge, összezuhant lenne. Azért értékelem a lány munkáját, aki olyanná teszi a holttestet és vele az emlékét, amit egy ilyen valaki megérdemel.
 Bár Yukezo-san nem közeli ismerősöm, szomorúsággal tölt el, hogy ő is meg fog halni, a nyomok alapján hasonlóan, mint Yuusuke-san. Nem kérdezem meg, hogy van-e megoldásuk, hiszen bizonyára nem gyógyítható, ha haldoklik, nekem pedig nincs olyanom, ami segíthetne. Talán vámpírként valahogy túlélhetné, bár kétlem, hogy egy ilyen hatalmas átok megkímélné akár a mi fajtánkat.
 Felveszem a kártyalapot, és csendben, kicsit szomorúan figyelem, hogyan mutatja máris a Daitenshi a szétesés jeleit: hárman ellent mondanak az új vezér parancsainak, egy tag rögtön rá is támad, egy pedig bejelenti, hogy elmegy, és másokat is buzdít rá. Nem vagyok benne biztos, hogy mi ez az egész, talán még a gyász hatása, de nem tartom szerencsésnek ezt a viselkedést pont most, amikor erősnek, egységesnek kellene lennünk. Bizonyára sokan barátok itt, de nem csak a barátoknak kéne egyet érteniük, hanem mindannyiunknak, a szakaszoktól függetlenül.
 - Én megteszem, amit kér. És ha azt akarják, hogy Yuusuke-san öröksége ne hulljon darabokra a halálával, akkor maguknak sem kellene ellenségeskedéssel és utasításmegtagadással indítaniuk, hiszen bizonyára jó oka van a próbának. Például az, hogy nem biztos, hogy együtt tudnánk dolgozni, mint csapat, és erre fény derülhetne. Jobb, mintha Fredonn-nal szemben derülne rá fény- bár tudom, hogy újabb tag vagyok, biztos vagyok benne, hogy a három szakasz tagjai nem nagyon működtek a feletteseik nélkül egyként soha, tehát mások sem biztos, hogy ismernek mindenkit. Én csak Szadame-sant ismerem, róla tudom, hogy megbízható, komoly ember, és biztos vagyok benne, hogy a többiek is jószándékúak, csak megzavarta őket a veszteség, és hogy most nincs senki, aki megmondaná, mit kellene tennünk. Amikor otthagytam a családi házat, nekem is nehéz volt önállósodnom, tudom, mit éreznek.

2
Lezárt küldetések / Re:Törött homokóra
« Dátum: 2014. Szept. 23, 16:03:09 »
 Ahogy ébredezek, rögtön a fejemre tapasztom a kezem, ami nagyon fáj. Ez nagyon szokatlan, nagyon kellemetlen, bár már előfordult, hogy rosszul voltam valamiért, de soha nem ébredés után. Alvás után mindig kipihent, regenerált állapotban szoktam ébredni. Csak a macska nyávogása utána kisebb robbanás hangja juttatja eszembe, hogy most nem alszok, úgyhogy nagy nehezen feltápászkodok.
 - Én is rendben vagyok, asszem- ahhoz nem teszek hozzá semmit, hogy szerintem hol lehetünk, mert hirtelen ötletem sincs rá. Ránézésre talán valami európai vagy amerikai stílusú óvárosban, de semmi logika nincs abban, hogy egyik pillanatról a másikra ide kerültünk. Igaz, kár logikát keresni, mert nincs hozzá elég információm a világról, hogy a szabályai szerint jósoljak valamit.
 Nem állok fel még a földről, ülő helyzetben ellenőrzöm le, hogy tönkre ment-e az én páncélom is. Nem lennék benne biztos, hogy tönkre ment, ha a többiek nem lennének itt, mert még nem rázódtam bele annyira a használatába. Igaz, hogy viszonylag gyorsan szereztem számítógépet, de azért így is nagyon rövid időnek tűnik az, amit leéltem a megjelenése óta, és még nem szoktam hozzá teljesen. De úgy tűnik, most csak szimplán baja van.
 Ahogy észreveszem a csuklómon az órát, rögtön megpróbálom levenni, mert nem jelenthet túl jót. Nincs csat, furcsamód a rángatásával nem tépem el, csak a csuklómat fájdítom meg, és a megnövesztett körmöm sem vágja. Utolsó kísérletként még denevérré változok pár másodpercre, de az óra ugyanúgy a szárnyamon marad, és megint a kezemen van visszaváltozásnál. Tehát nem lehet leszedni, bár ha hosszú távon rajtam marad, vélhetőleg rászánom magam a következő lefekvés előtt, hogy a karommal együtt szedjem le. Fáj, de ha rendesen megvacsoráztam, visszanő napnyugtára.
 - És pontosan hol lehetünk?- gyerekkoromból ismerős nekem is a hely, néha, amikor újságból hajtogattam, hasonló utcaképeket láttam. Mintha megint a tizenkilencedik században lennék, és ha ez így van, akkor ez egy nagyon érdekes lehetőség lenne rá, hogy kicsit megnézzem, hogy hogyan éltünk akkoriban felnőttebb szemmel nézve. De persze nem valószínű, hogy közel vagyunk otthonhoz, és gondolom, nem lenne jó sokáig itt maradni. Olvastam pár időutazós sztorit, és nem lehet túl jó, ha belekavarunk a múltba.
 Kissé szórakozottan figyelem a tetőket- nem tudom, ki ugrana ránk onnan, pont az én fajtámra jellemző az ilyesmi. Kissé talán viccesnek is találnám, ha a kétszáz év körüli Trevor rám vetődne hirtelen, bár így belegondolva, nincs is teljesen kizárva, hogy találkozni fogunk. Lehet, hogy csak nem mondta el, hogy összefutottunk a múltban.  De ha itt is van, és vadászik még ilyen korai órán, akkor is jól csinálja, mert nem látok semmit sem a tetőkön.
 Kivételesen nem zavar annyira, hogy betörünk, most sok múlik azon, hogy sikerüljön visszajutni a jelenbe. A feltételezéseinket- legalábbis, gondolom, a környezet alapján mindenki más is feltételezte- megerősíti, hogy találunk egy újságot. Egy pillanatra el is mosolyodok a dátumon, vicces belegondolni, hogy most éppen Jamie-vel feküdhetünk egymás mellett a koporsóinkban, és azt hallgathatom, hogy mennyire izgul, hogy mit fog kapni az ötvenedik születésnapjára. Akkor kapta az első kardját, de akkor ezt még nem tudtam lelőni neki. Az újság címe alapján viszont nagyon messze vagyunk Rose Lake-től, még a kontinens sem stimmel, Jane viszont ebben a városban élt már ilyenkor. Persze, elég nagy ez a hely, és ő valami puccosabb helyen lakik, úgyhogy így sem valószínű, hogy összefutunk vele. Amúgy sem beszélünk túl sokat.
 Figyelmesen hallgatom a cikket, amit a számomra ismeretlen férfi olvas fel. Sosem fogtak meg különösebben a bűnügyi dolgok, én kifejezetten viszolygok az olyan emberektől, akik ok nélkül, szórakozásból öldösik le a saját fajtársaikat, úgyhogy sajnos túl sokat nem tudok kihámozni még úgy sem, hogy meglehetősen sok infót kiadtak az újságnak.
 - A lineáris B írást csak húsz év múlva fogják megfejteni, és szerintem több más írásrendszer megfejtése is ismeretlen lehet a korszak történészeinek. De miért irkál valaki egy holttestre olyasmit, amit nem ért senki?- az első gondolatom, ami nem túl megnyugtató, talán az, hogy így üzennek nekünk más időutazók, mert mi már tudjuk a megfejtést- vagyis, tudnánk, ha lenne net. Ez amúgy is valószínűtlen, nem hinném, hogy sokan tudnak időt utazni, velünk is baleset történt.
 - A ruhát intézem- újra átváltozok denevérré, és bár kicsit zavar a homokóra, azért sikerül gond nélkül berepülni a szemközti ruházati üzlet padlására, onnan pedig le az üzletbe, és miután a földön visszaváltozok, kinyitom nekik az ablakot. Rosszul érzem magam, hogy meglopjuk a boltost, de akkor legalább ne törjük be az ajtót. Én a magam részéről egy inget, egy fekete mellényt, egy nadrágot és egy pár kemény cipőt választok- emlékszem, a tesóim is mindig ilyenben jártak haza, amikor kicsi voltam. Cilindert viszont nem teszek fel, gondolom, az én koromban még nem jellemző. Öltözködni viszont már nem kezdek, elvonja a figyelmem, hogy kel fel a Nap, és már enyhén narancs az ég alja.
 - Yuusuke-san… sajnálom, de nekem kellene valami zárt hely naplementéig, nem bírom ki tavasszal naptej nélkül sokáig- az időjárást nem figyeltem, de ha nem lesz teljesen beborulva az ég, akkor nagyon fontos lenne fedezékbe vonulni. Szerencsére, én nem égek el a közvetlen napfényen, de azért nem is bírom ki túlzottan hosszú ideig anélkül, hogy komolyan rosszul lennék tőle.


3
Lezárt küldetések / Re:Törött homokóra
« Dátum: 2014. Szept. 13, 19:45:19 »
Egy pillanatra azt hiszem, hogy sikerül orra esnem, ahogy megbotlok valamiben, (talán a saját lábamban?) de végül csak egy hosszabb lépésre, és egy kis egyensúlymegőrzéses futásra kényszerülök, és nem is igazán maradok le Yuusuke-santól és az öregebb férfitől, akitől még azt tudva is meglepő ez a sebesség a korát elnézve, hogy egyértelműen nem egyszerű ember.
 A minket üldöző szörnyek nem tűnnek túl ijesztőnek, Morris, a szakácsunk sokkal ijesztőbb tudott lenni, amikor betörtem Jamievel vagy Robinnal kiskorunkban, és megdézsmáltuk az alvadt vér készletét. Most sem hiszem, hogy azért futunk, mert bármi komoly fenyegetést jelentenek az őrök, egyszerűen csak kevésbé időigényes, mint elbánni velük.
 Egy kicsit furcsa még a páncél, úgyhogy úgy döntök, abba is hagyom a futást, és egy kisebb ugrás közben denevérré változok, és repülve folytatom az utat, így elsőnek érek be. Nem is emlékszem már rá, hogy milyen volt azelőtt, hogy megtanultam átváltozni, de lényegesen gyorsabban, könnyedebben tudok így haladni.
 Ahogy leszállok, és egy kicsit leporolom magam, a biztonság kedvéért azért szemügyre veszem a kaput, amit Yuusuke-san épített. Nagyon úgy tűnik, hogy nem fognak átjönni rajta, de azért nem vagyok benne teljességgel biztos. Ilyen esetekben mindig biztosra kell menni, úgyhogy felkészülök rá, hogy talán mégis átjönnek.
 - Hát lehet, hogy kifelé lesz nehéz- igazság szerint még kicsit korainak gondolom az optimizmust, mert nem igazán látok másik bejáratot, és ha arra akarunk menni, akkor meg kellene beszélni a helybéliekkel a nézeteltérést. És biztos nem lesz könnyű, mi is nagyon berágnánk, ha tolvajok jönnének a házunkba. Egy kicsit kellemetlenül is érzem magam, hogy lopunk, apa mindig mesélte, hogy rengeteg akasztást és kézlevágást látott, amit szerinte megérdemelnek a tolvajok, és anya is mondta, hogy rossz elvenni a másét, de biztos jó okunk van rá. Bármi is ez. Nekem csak egy túldekorált időmérőnek tűnik.
  - Öhm… szerintem azok nem ugyanolyan nehezek, Yuusuke-san- láttam már Indiana Jones filmet, tudom, hogy valami csapdára számít, de biztos úgy van kitalálva, hogy ezt ne lehessen megcsinálni. Fel is készülök rá, hogy mozduljak, ha megjelenik valahol egy lengőbárd, vagy az a klasszikus kőgolyó, ami minden rajzfilmben kilapítja a gonoszokat. De úgy tűnik, vagy a koponya tulajdonosának volt óriási agya, vagy csak szimplán nincs csapda.
 Eléggé meglep, ahogy a csapatunk vezére a földhöz vágja a homokórát, egy pillanatig azt is hiszem, hogy szándékos volt, annyira nem tudom elhinni, hogy egy felnőtt csinálhat ilyet véletlenül. Utoljára Robin csinált hasonlót, amire emlékszem, valami antik vázát tört el száz évesen, apa rendesen megverte érte. Kíváncsi vagyok, mit szólna, ha Trevor csinált volna ilyet kétszáz évesen.
 - Gondolom, hogy nincs másik, ugye?- igazából gőzöm nincs, hogy mi is volt ez, mielőtt homokká és üvegszilánkokká konvertálták a társaim, de ha ilyen nagyon nem akarták odaadni, akkor elég ritka lehet, biztos nem lesz egyszerű másikat szerezni. Azt meg nem hiszem, hogy meg lehet javítani, bár új üveget szerezni nem ügy.
 Egy kicsit megnyalom a szám szélét, ahogy Yuusuke-san elvágott ujját, csöpögő vérét nézem. Egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy finom lenne, vagy nem lennék-e tőle nagyon rosszul, a szagát pedig nem érzem nagyon másnak, úgyhogy talán csak a látványtól leszek kicsit éhes. Reggeliztem ugyan, de egy kicsit megéheztem a futkározásban.
 Nem is igazán fogom fel, hogy mi történt, csak hogy hirtelen nekicsapódtam egy falnak, és olyan furcsán álmosnak érzem magam. Akármennyire próbálok felkelni, nem igazán megy, lassan lehunyom a szemem, és hason fekve kiterülök a padlón. Nem is igazán van erőm gondolkozni rajta, hogy mi történt, meg hogy miért kellene ébren maradni, csak arra tudok figyelni, hogy aludni akarok.


4
Óváros / Re: Karakura Town-i temető
« Dátum: 2014. Szept. 08, 20:43:26 »
 
Vörös és kék

 
Érdeklődve hallgatom a férfit arról, hogy mik is azok a shinigamik. Nem tudok túl sokat a halálról, meg arról, hogy mi lesz velünk, ha meghalunk, de nem túl jó belegondolni, hogy rá lehetek utalva valakire ahhoz, hogy ne kelljen itt kísértenem örökké. Bár lehet, hogy nekem másmilyen lelkem van, és ez csak emberekre áll. A munkájuk viszont tényleg nem végezhetik jól, ha ekkora szörnyeket nem vesznek észre. Nem is volt erős vagy okos, talán a 140 éves öcsém is megölte volna.
 - Szóval akkor ez olyasmi, mint az ENSZ? Vagy inkább Igazság Ligája?- pontosan nem tudom, hogy hogyan is védelmezik az emberiséget, de mostanában elég sok háború van, úgyhogy ha valami békefenntartó szervezet, akkor elég bénák. Persze lehet, hogy ők is ezeket a szörnyeket öldösik, és nem az emberekre koncentrálnak. - Milyen krízishelyzetekre kell gondolni? Mint a Kubai rakétaválság, vagy ezekkel a hollowokkal függ össze?- annyira nem lep meg, hogy létezik valaki, aki vigyáz az emberek elől elrejtett világ rendjére is, de apa is ilyesmit csinál a környéken, és tőle még nem hallottam krízishelyzetről. A legnagyobb balhé ötven éve lehetett, amikor Freiherr von Ertzen és Sibelle de Bordeux összevesztek valami embergyereken, és apának kellett rájuk szólni, mielőtt egymásnak ugrasztják a szolgáikat és a gyerekeiket. Azóta nem volt nagyobb krízis, legalábbis nem mondták.
 - Aham, olvastam a Bibliát tízenpárszor végig, azt tudom. Apa elvárta tőlem és a tesóimtól, hogy művelődjünk. De akkor ez csak egy elnevezés?- igazából még mindig nem vagyok biztos, hogy most akkor ő igazi arkangyal, vagy csak annak hívja magát. Azt azért nem akarom megkérdezni, hogy létezik-e a Menny és a Pokol, bár ha erre a kérdésre igent válaszol, akkor valószínű ezek a helyek is léteznek. Azt viszont nagyon fontos lenne tudni, hogy mi kell ahhoz, hogy az előbbibe kerüljek, ne az utóbbiba. Az első lépést mindenesetre megteszem, felveszem a Yuusuke-san által elejtett csikket, és miközben visszaülök a sírkőre, bebugyolálom a zsebkendőbe.
 - Igazából az volt a lényeg, hogy olyan országba jöjjek, amiben nem lakik egy tesóm sem, és érdekes is. Már húsz éve mondtam otthon, hogy akkor én jövök ide a családból, és az általam beszélt nyelveket használó országok közül mindegyikben lakik már egy a testvéreimből. Ha túl közel lennék hozzájuk, anya folyton mondaná nekik, hogy jöjjenek el meglátogatni, meg nézzék meg, hogy eszek-e rendesen, és akkor nem igazán menne az önállósodás- apa mindig mondta, hogy szeretné, ha mi is önállóak lennénk, és bár örül neki, hogy nem úgy voltunk, mint ő fiatal korában, az sem lenne jó, ha teljesen rá lennénk utalva a családunkra. - Igazából az étellel nincs bajom, a zene meg a filmek sem rosszak itt, csak hát kicsit túl zajos.


5
Óváros / Re: Karakura Town-i temető
« Dátum: 2014. Aug. 29, 22:47:09 »
 
Vörös és kék

 
Egy kis feszültséget sikerül keltenie bennem az időhúzással, ami a bemutatkozását követi, főleg, hogy egyre biztosabb vagyok benne, hogy már az elejétől tudja, hogy ki vagyok. Azzal sem vagyok előrébb, hogy elismerte, ő is rejtőzködik, ezt annyira nem nehéz kikövetkeztetni, ha valaki nem átlagos ember. Az emberek minden korban megölték vagy bezárták azokat, aki nem teljesen olyan, mint ők.
 Egy pillanatra elgondolkozok rajta, hogy kövessem-e a férfi példáját a sírra ülésben, azután végül én is helyet foglalok egy kövön. Anyáék még a középkorban voltak fiatalok, úgyhogy szerintük a halottak a Mennybe vagy a Pokolba mennek, tehát talán őket sem zavarná annyira, hogy ráülök erre a kőre. Ami engem illet, sok teóriát olvastam, de nem sokban van szerepe egy holttestnek, ez inkább az élőknek készül, emlékbe.
 - Öhm… mi az a halálisten? Meg hogy kell elképzelni ezt az arkangyaldolgot?- sokan úgy tartják, hogy a vámpírok természetes ellenségei a szent dolgok, meg az ilyesmi, de én valahogy nem tartom ijesztőnek ezt a férfit. Nem tudom, hogy lehet, Trevor szerint már egy erősebb hitű pap is rossz érzéssel kellene eltöltsön, most pedig különösebb probléma nélkül beszélgetek valakivel, aki állítása szerint egy azok közül, akikhez a papok imádkoznak. Talán csak nagyzol, talán máshogy kell értelmezni az arkangyal dolgot.
 - Gondolom, hallott már a vámpírokról, biztosan néz tévét vagy olvas, Yuusuke-san. Én is az vagyok, de nem úgy kell elképzelni minket, mint például Drakula grófot, nem nagyon öldösünk embereket, nem eszünk olyan sokat. Én például még nem öltem meg egyet sem, igazából ez a harmadik hónapom itt, eddig otthon laktam- talán kicsit sokat sikerült elárulnom magamról, de ezt sajnos utólag gondolom csak végig. Elég gáz lenne, ha jövőre másik országba kéne költöznöm, mert megtudnák, ki vagyok, otthon eléggé leszerepelnék vele. Bár ez a fickó nem ember, ő azért gondolom, nem akarja nagyon terjeszteni. Különösen, mert kinevetnék, a hivatásos vámpírvadászokat meg annyira nem könnyű elérni. Én például azt sem tudom, hogy léteznek-e ilyenek. - Igazság szerint az egész világot könyvekből ismerem csak. Nem igazán tudom, hogy mik az arkangyalok valójában.


6
Óváros / Re: Karakura Town-i temető
« Dátum: 2014. Aug. 12, 20:07:37 »
 Vörös és kék
 
 Annyira nem lep meg, hogy a férfi azt mondja magáról, ő sem ember, mert azt már kiszagoltam, inkább az lep meg, hogy ezt csak így elmondja egy idegennek. Anya mindig mondta, hogy tilos ezt olyasvalakinek elárulni, akire nem bíznám az életem, mert ezzel pontosan ezt teszem. Most persze, úgy tűnik, nincs rá szükség, ő is megérezhetett rajtam valamit, most már csak annyit tehetek, hogy figyelek, és ha ártó szándéka van, azt gyorsan lereagálom.
 -… Gawin Lancaster- nem tudom, hogy hallotta-e már a családom nevét, úgyhogy figyelem a reakcióit. Még az is lehet, hogy valamelyik testvérem ismerőse, bár ha így van, jó lenne tudni, hogy melyiké, és milyen viszonyban áll vele. Trevor mesélt egy hibbant emberről, aki vámpírvadász, és mindenáron el akarja kapni őt, bár ezzel egyelőre csak azt érte el, hogy párszor elmegyógyintézetbe zárták, elvesztette a munkáját, és kidobták otthonról, miközben Trevor még mindig megbecsült polgár abban a városban. Remélem, hogy ez a fickó nem valami hasonló, csak jóval veszélyesebb ellensége valamelyik rokonomnak.
 - Köszönöm, de holnapra már nyoma sem lesz- nem tudom, mit ért ellátás alatt, de egyelőre úgy vagyok vele, hogy nem szívesen mennék a mostanihoz közelebb, még ha ez azt is jelentené, hogy elmúlik a kellemetlenség a következő hat-hét órára, amit ébren töltök. Reggelre tényleg elmúlik, ezeknél a sebeknél gyakorlásnál is sokkal súlyosabbak szoktak keletkezni, és aztán el is tűnnek. - Nagyjából annyi történt, hogy megjelent egy nagyon nagy hollow, ami ki akart nyírni, én pedig lelőttem. Azt hiszem, el is pusztult- örülök, hogy eszembe jutott ez a hollow szó, amit otthon hallottam párszor. Az „izé” meg a „valami” sokat rontott volna még ezen a rövid beszámolón is. Így legalább tudja, hogy ha azért jött, hogy bántson, nem lesz olyan egyszerű dolga.
 - Mit hagytam itt?- egy pillanatig gondolkoznom kell rajta, hogy mégis mit sikerült itt felejtenem. Otthon mondták néha, hogy mennyire szétszórt tudok lenni, gyorsan meg is érintem a kezeim kevésbé véres részeivel a zsebeim, hogy megnézzem, a mobil és a tárca megvan-e. Csak ezután jut eszembe, hogy a saját hazugságomat sikerült elfelejtenem. Lesajnálóan felsóhajtok, ahogy eszembe jut, mennyiszer mondta anya, hogy milyen aranyos, hogy őszinte vagyok vele mindig, és mennyire nem tudok hazudni. Azért azt nem gondoltam, hogy ennyire meglátszik. - Ja, azt csak úgy mondtam, kellett valami kifogás, hogy miért vagyok itt. Igazából, csak simán itt értem földet. Azt nehezebb lett volna elhinni, nem, kedves… magát hogy hívják?- egy pillanatig elgondolkoztam rajta, hogy tényleg a neve-e az, amit igazán érdemes megkeresni. Sokkal jobban érdekel, hogy micsoda ő, mint a neve. - Furcsa szaga van, sosem éreztem még hasonlót. Megkérdezhetem, hogy milyen fajhoz tartozik? Mert nem leszek éhes a szagától, úgyhogy maga nem ember- nem tudom, hogy ki ez, mit akar, meg ilyesmi, de nincs kedvem játszani a két ember találkozik a temetőben, de egyik sem ember játékot. Anya és apa mindig mondták, hogy türelmesen kell nekiállni az ilyen csomók kibontásának, Trevor viszont azt mondta, hogy némelyik csomónak nem érdemes nekiállni, csak egy mozdulat és egy éles kard kell hozzájuk.


7
Óváros / Re: Karakura Town-i temető
« Dátum: 2014. Aug. 07, 17:23:51 »
Vörös és kék

  Komolyan meglep, hogy észrevettek, mindig úgy tudtam, hogy az embereknek nagyon rossz a látása. Persze, elképzelhető, hogy ráléptem valamire, és azt hallotta meg, de nem tartottam túl valószínűnek, ennyire nem vagyok amatőr. Talán százhuszonhárom éves voltam utoljára, amikor azt gyakoroltuk a labirintusban, hogy hogyan lehet csendben enni, és az öreg ghoul meghallott. Nem én vagyok a legcsendesebb, de azért kétlem, hogy egy ember meghallhatna, ha nem akarom. De nincsen étel szaga, úgyhogy gyanítom, hogy nem ember. De nem is vámpír, sem semmi, amit korábban láttam. Úgy tűnik, ez egy ilyen éjszaka, ismeretlen lényekkel hoz ma össze a sors. Ez legalább beszél. Kilépek az árnyékból.
 - Kellemes estét!- még mindig a zsebkendőt babrálva, felszívatva vele a vért veszem szemügyre a férfit. Magas, bár nálam azért alacsonyabb, vékony, fekete hajú és látszólag teljesen fegyvertelen, bár egy pisztoly még könnyen megbújhat a nadrágjába tűrve, az inge rejtekében.  Tökéletesen látok a sötétben, úgyhogy még az olyan apróságokat is gyorsan megfigyelem, hogy kék a szeme. Japánban ez majdnem annyira ritka, mint a fehér szem.
 A szaga sokkal tisztább, mint az embereké, mintha nem is létezne teljesen, nem fognák meg a világ dolgai, mintha nem tartozna bele. Bizonyos értelemben én sem tartozom teljesen az emberi világhoz, de teljesen más, amit felőle érzek, nem tudnám megmondani, milyen szag ez, egyszerűen csak azt érzem, hogy nem emberi. Soha nem éreztem még hasonlóan tisztának semmit szag alapján, mintha nem is lenne itt, és mégis itt lenne.
 - Mit csinál itt ilyen későn?- gyorsan megállapítom, hogy nem a temetőőr, azok többnyire ötven körüli, megkeseredett alakok szoktak lenni, akik ki sem bújnak a görögdinnye méretű tévéjük mögül. Trevor továbbadta nekem anya egyik rémmeséjét egy azóta porrá vált temetőőrről, aki olyan dolgokat csinált, amire még negyven évvel idősebben sem szívesen akarok gondolni, és aki kevés híján elérte, hogy most ne létezzek se én, se senki a családomból, úgyhogy nem szeretem őket különösebben. A másik gondolatom az lenne, hogy kísértet, de láttam már kísértetet. Megláncolt, nyomorult teremtmények, ez a férfi viszont szabadnak tűnik. Annyira belemerülök a folytatásba, hogy el is felejtem, hogy nekem is kellene magyarázat, különösen, mert elég sok vér itatta már át ezt a zsebkendőt.
 - Itt hagytam valamit napközben, amire szükségem van, csak kicsit fennakadtam a kerítésen- nem hangzik túl hihetőnek, amit mondtam, elég pocsékul hazudok, de nem értem, miért állna neki faggatózni. Gondolom, hogy ő sem a kellemes levegő miatt jött be a bezárt temetőbe, főleg, hogy nem is ember. Lehet, hogy itt lakik, vagy szüksége van valamire a temetőből.

8
Óváros / Re: Karakura Town-i temető
« Dátum: 2014. Aug. 06, 11:58:57 »
Vörös és kék

 A hatalmas lény hiába próbált felém fordulni, ahogy ő fordult, fordultam én is, magasan a föld felett lebegve. Egy újabb rózsa csapódott a lény hátába, már legalább a harmincadik, és úgy tűnt, hogy végre elkezdett lassulni. A rózsák ugyan nem vörössé, hanem furcsa, lilás színűvé váltak, de növekedtek, ahogy kiszívták a szörny vérét. Amikor elkezdett tántorogni, megszakítottam vele a kontaktust, és miközben kilőttem egy utolsó nyílvesszőt is rá, szárnyakká változtattam a zöldes bőrkabátot, és sértetlenül landoltam a maszkos lénytől jó száz méterre. A szörny közben összeesett, azután elporladt, nem hagyva maga után mást, csak az egészségtelen külsejű, lila rózsákat, amiket inkább nem kóstoltam meg.
 A nyílpuska visszaváltozott egy gyűrűvé az ujjamon, de úgy, hogy nem ehettem meg a rózsák által felszívott vért, a kezem nem gyógyult meg, továbbra is folyt belőle, ahol a rózsák összevagdosták, úgyhogy leültem az első helyre, ami magaslatnak tűnt, és gyorsan előkotortam egy zacskó zsebkendőt a farmeromból. Nem lőttem olyan sokat, mint otthon szoktam gyakorlásnál, úgyhogy nem fájt annyira, meg nem is vesztettem sok vért, de anya mondta, hogy mindig töröljem le, mert összevérezem a ruhám, és utána nehéz mosni. A bőrkabátomból, aminek láncokat kötöttem a vállaira, hogy jobban nézzen ki, nem is igazán lehet kiszedni a vért, és nem akarom tönkretenni.
 Az egész csomag tartalmát kiszedem, és jól összeszorítom őket a kezeim között, hogy felitassák a vért. Pár percig biztos eltart, amíg eláll a vérzés, úgyhogy gyorsan körülnézek, hová is kerültem. Átkerültem a szörny másik felére az útról, ahol éppen kinéztem magamnak a vacsorámat, amikor megjelent- egyenesen egy temetőbe. Gyorsan fel is állok, amikor rájövök, hogy egy sírra ültem rá. El viszont még nem megyek, úgy döntök, hogy előbb megvárom, hogy javuljon a kezem, és utána elindulok vacsorát keresni.
 Soha nem láttam még ilyen szörnyet, de Trevor mesélt róla, hogy ő már látott ilyen maszkos lényeket, amik szellemekre vadásznak, és néha őt is megtámadják. Azt nem mondta, hogy ilyen nagyok, de abban igaza volt, hogy nem igazán veszélyesek, valószínű még a száz éves testvéreim is elintézték volna. Azt sajnos elfelejtettem megkérdezni, hogy iható-e a vérük, mert ha igen, akkor most kidobtam egy csomót belőle.
 Már viszonylag távolról meghallom a lépteket, úgyhogy gyorsan beugrok egy kripta árnyékába, hogy megvárjam, amíg elhalad. Valószínű a temetőőr az, az emberek nem látják ezeket a lényeket, de engem látnak, és semmi kedvem hozzá, hogy kihívja a rendőröket, amiért éjszaka egy temetőben mászkálok. Sajnos, sokan szeretnek mostanában temetőket rongálni a hasonló korú emberek közül, és nem akarok egy félreértés áldozata lenni. Anya nagyon dühös lenne, ha letartóztatnának, arra pedig nem akarok gondolni, hogy apa mit szólna hozzá.

9
Különleges karakter / Gawin Daniel Lancaster
« Dátum: 2014. Aug. 04, 13:30:23 »
Gawin Daniel Lancaster
Nem férfi
Kor 180
Kaszt Különleges karakter (vámpír)

Jellem
 Gawin szinte mindent könyvekből, filmekből és történetekből tanult, amit a világról tud, és az élete jelentős részét a családja körében töltötte, úgyhogy meglehetősen nehézkesen elegyedik szóba bárkivel, gyakran feszeng a társaságban, vagy éppen nem tudja, hogy mi hogyan működik, mit kéne csinálnia, elég bizonytalan. Nagyon zavarja, hogy egyszerre többféle ellentétes erő hat rá: örül, hogy végre világot lát és hiányzik neki az otthona, szeretne olyan kalandokat, mint amilyenek a regények hőseinek vannak, de nem akar bajba kerülni vagy problémát okozni a családjának, jól akar szórakozni, és be szeretne tartani mindent, amit megígért a szüleinek. Túlzottan szabálytisztelő, annyira belenevelték, hogy legyen jó gyerek, hogy nehezen tudja leküzdeni ezt a kényszert. Mivel hetvenkét testvére van, komoly megfelelési kényszere és bizonyítási vágya van, ami néhány szituációban hasznos lehet, de gyakran azt eredményezi, hogy nem önmagát adja, hogy megpróbáljon megfelelni az aktuális társaságának. Mint sok fiatal, ő is keresi a helyét a világban. Sok testvérétől eltérően nincsenek különösebben kiemelkedő képességei, de szorgalommal és akaraterővel pótolja őket. Kiemelkedően intelligens a külseje alapján megbecsülhető korához képest, rengeteg könyvet olvasott, többségükre jól emlékszik.
 Általában nem rosszindulatú, kifejezetten próbálja elkerülni azt, hogy valakinek ártson, de benne is megtalálhatók a fajtájára jellemző személyiségvonások. Táplálkozásnál megpróbál éppen csak egy kis adag vért elszívni, és utána törölni az áldozat emlékeit, de minden alkalommal úgy érzi, hogy szívesen kiszívná a vért az utolsó cseppig. Viszonylag türelmes, de ha felbosszantják valamivel, előfordul, hogy néhány másodpercre előjön belőle a szörny, és enged a vérszomjának, kijön belőle a pusztítani akarás. Mint minden vámpír, ő is élvezi a vadászatot, az utat, ahogy eljut addig, hogy vért ihasson, de a legtöbb tapasztalata innen is csak elméletből, az idősebb testvérei beszámolóiból van.
 Imádja az éjszakát, különösen természetben, órákon át képes ülni és bámulni a csillagokat, a Holdat, vagy akár érezni az esőt, de nagyon szeret repülni a kihalt városokban is. Szórakozásnál a nyugodtabb, csendesebb eseményeket részesíti előnyben, ahol nincsen annyi ember, a tömeget és a zajt nehezen viseli. Kedvenc időtöltései a zongorázás, olvasás és a célba lövés íjjal, de kedveli a számítógépes játékokat és a filmeket is. Szereti elkészíteni a saját ruháit, mivel minél egyedibbet akar hordani, hogy kitűnjön a tömegből. A beszédstílusa gyakran változó, ami a nyelv változásainak tudható be.

Kinézet
 Gawin képes változtatni a korát csecsemőtől fiatal felnőttig, de ezt ritkán teszi meg, az általánosságban használt alakján tíz évente öregít egy évet. Jelenleg tizennyolc év körülinek tűnik, ebben a formában 190 centiméter magas és hetvenhét kilogramm, sportos, de nem túlzottan izmos testalkattal. A haja vörös, rövidre vágva hordja, és mivel már sem az anyja, sem valaki a nővérei közül nincs a közelében, többnyire kócos. A bőre kirívóan fehér színű, érintésre hűvös, de nem olyan mértékben, hogy lényegesen elüssön egy embertől. Mivel nem nő szőr a testén, nagyon sima a bőre, az arcán lévő néhány halvány szeplőfoltot leszámítva pedig nincs semmiféle elváltozás a bőrén, nincsen rajta még egy apró karcolás vagy sebhely sem sehol. A szemei a legfurcsábbak emberi szemmel nézve, a színűk olyan halvány világoskék, ami közelebb áll a fehérhez, mint a kékhez, ráadásul enyhén világítanak a sötétben. További furcsaság, hogy a körmei tejfehérek, mintha be lennének festve. A ruházkodása terén az egyedi öltözékre hajt, mivel az intelligens lények jelentős részénél jóval több ruházkodási kort élt át, gyakran keveri is több kor ruházkodási szokásait. Szereti a különböző extrém ékszereket, és mivel éjjel regenerálódik, gyakran használ testékszereket is, amiket aztán kicserélhet (ez gyakorlatilag az egyetlen dolog, amiről tudja, hogy az anyukája nem helyeselné, és mégis megteszi).
 Az igazi alakjában Gawin szemei vörösek lesznek, fél méterrel megnő, a bőre sötétszürkére vált, a karmai és a fogai megnőnek, a ruhái pedig hozzáolvadnak a testéhez, a részei lesznek, így a további külső attól függ, hogy milyen ruha van rajta. Denevérformában egy az adott denevérfajta külső tulajdonságait viselő állat lesz, de a szemei ilyenkor is megőrzik a színüket.

Képességek

Halhatatlanság
 Gawin nem öregszik, a külső megjelenését saját maga tudja szabályozni, amíg van elég vér hozzá a szervezetében- ha ez kifogy, egy deformált szörnyre kezd hasonlítani, az alakja pedig egyre tovább romlik, amíg csak egy csontváz marad belőle, de ha vért kap, még ezután is tökéletesen helyreáll a teste. A sérülései idővel regenerálódnak, de ha nagyon súlyosak, hosszú alvást igényelnek. Megölni csak lefejezéssel vagy a teste teljes elporlasztásával lehet, a sérülésektől csak legyengül. A fájdalmat viszont érzi, a fizikuma pedig nem tér el lényegesen egy emberétől, az egyetlen különbség, hogy a létfontosságú szervei roncsolódása esetén képes a vérből energiát meríteni, ezzel átmenetileg pótolva például az oxigén-ellátást.

Alakváltás
 Gawin képes alakot váltani, és tartósan más alakban maradni.

Denevér: Gawin két különböző denevérfaj külsejét tudja felvenni, a Közönséges törpedenevérét és az Indiai repülőkutyáét, előbbi kisebb és nehezebben észrevehető, utóbbi nagyobb és erősebb, de mindkettő főleg utazásra és menekülésre van. Denevérformában Gawin jobban hall, képes ultrahang kibocsájtással tájékozódni és természetesen repülni, a helyváltoztató képessége pedig 4 KK pontonként eggyel nő. Fizikailag erősebb marad egy átlagos denevérnél, a nagyobb denevér formájában például képes felemelni egy átlagos testalkatú embert, és megtartani néhány másodpercig, és képes használni a különleges képességét is. Denevérformában nem képes beszélni.

Igazi alak: Ebben a formában Gawin erősebb, mint emberi alakban, az érzékszervei is jobban kiéleződnek, a képességeit magasabb szinten tudja használni. A gyengeségei is erősebben jelentkeznek a normálisnál. Ebben az alakban sokkal kisebb az önkontrollja, nem tudja visszafogni magát, sokkal agresszívabban kezd el támadni. A fegyverhasználata ebben a formában nullázódik, lefelé kerekítve egyenlő arányban oszlik meg a helyváltoztató képessége és a pusztakezes harc képessége között. Ebben a formában képes a beszédre, de a hangja sokkal mélyebb a megszokottnál.

Részleges alakváltás: Gawin egyes testrészeit (például fogak, karmok, egy kar, egyes érzékszervek) is átalakíthatja, miközben a teste többi része emberi marad. Az adott testrészre viszont jobban hatnak a gyengeségek is.

Fizikai tulajdonságok, egyéb képességek
 Gawin sokkal erősebb egy a termetének megfelelő embernél, teljesen jóllakottan akár ötször is. Képes nagyon gyorsan mozogni, a sebessége vetekszik a shunpojéval, egy átlagos ember számára a mozgása követhetetlen. Az érzékszervei sokkal élesebbek egy ember érzékszerveinél, képes a szemeit átállítani hő látásra. Képes akár fejjel lefelé sétálni a falakon, olyan természetesen, mintha a földön állna. A gyengébb akaratú embereket képes rövid időre hipnotizálni, ezt többnyire táplálkozási céllal teszi.

Freak Behind You
Képesség típusa: térmanipuláció
Leírás:
 Gawin egyedi képessége, amit egy másodpercnél hosszabb szemkontaktussal hoz létre. Miután ez létrejött, Gawin fekete füstté foszlik, és az ellenfele mögött jelenik meg, aki természetfeletti képességek híján is érzékeli, hogy mögötte van, de nem tud többé szembefordulni vele, ahogy mozog, úgy mozog vele együtt a vámpír.
 Szintek: A pontozástól függ, hogy melyik szint érvényesül, szörnyalakban eggyel magasabb szinten működik a képesség (pl. pontozás alapján 2. szinten működik a képesség, de szörnyalakban a 3. szintet tudja használni).
1. szint: Gawin egyszerűen a célpontja mögé kerül, mások számára jól láthatóan, így nem igazán hatékony több ellenfél ellen. Tehetetlenül mozog, nem érzékeli a terepet, kizárólag a célpontjára fókuszál, a tereptárgyak súlyos sérüléseket okozhatnak neki, ha az ellenfél hirtelen fordul meg, és bár a célpont nem tudja magáról sehogy lerázni, egy jól kivitelezett teleportálás vagy térmanipuláló képesség akár meg is ölheti a vámpírt. Két alvás között összesen három alkalommal használható. (1-6 KK pont)
2. szint: Gawin ezen a szinten homályosan, füstnek vagy ködnek látszik, ha nem szemből látják őt, így kevésbé sebezhető több ellenfél ellen vívott harcban is. Miközben az ellenfélre fókuszál, az ösztönei figyelmeztetik néhány másodperccel előre, ha valami nagyobb tárggyal fog találkozni, vagy változik a tér, és van ideje rá, hogy elszakítsa magát a célponttól. Azt azonban csak nehezen tudja megállapítani, hogy egy tobozzal vagy egy gránáttal fog találkozni, kizárólag azt érzékeli, hogy fizikailag mekkora akadályt jelent majd neki a találkozás, a térmágiánál pedig csak azt érzékeli, hogy létrejönni készül. Hét alkalommal használható két alvás között. (7-12 KK pont)
3. szint: Gawint már csak szemből, harminc fokos szögből lehet látni, minden más szögből csak egy sötét, homályos ködfelhő látszik belőle, jóval nagyobb kiterjedésű, mint amekkora a vámpír teste, úgyhogy nehéz pontos találatot bevinni rajta. Ezen a szinten már nem csak érzékeli a veszélyt, de képes a képességét kilenc másodpercre megszakítani, és szabadon mozogni, mielőtt visszakerülne a célpontja háta mögé, így el tudja kerülni a sérüléseket, és még kiszámíthatatlanabb. Viszont ezt csak egyszer képes megtenni minden harminchárom másodpercben anélkül, hogy elszakítaná a köteléket. Két alvás között kilenc alkalommal használható. (13-18 KK pont)
4. szint: Gawin már csak úgy látható külső szemlélő számára, ha az fizikai kontaktust létesít a célpontjával, anélkül csak egy hatalmas fekete ködfelhőt lát az illető háta mögött. A vámpír már korlátlan alkalommal kapcsolhatja ki-be a képességet ugyanazon a célponton, csak a célpontváltás csökkenti eggyel az alkalmakat, ahányszor a képességet használhatja, két kikapcsolás között továbbra is harminchárom másodpercnek kell azonban eltelnie. Ha a célpontja az övénél gyengébb térmanipulációs képességet használ (pl. garganta, senkaimon vagy valamilyen teleportáló képesség), meg tudja határozni, hogy nagyjából mire való, és hogy veszélyes-e rá, miközben létrejön. Összesen tizenkét alkalommal használható a képesség. (19-24 KK pont)
5. szint: Gawin egy zsebdimenziót nyit, aminek kijárata az ellenfél, és néhány méter széles, minden nem ebből az irányból jövő támadás haszontalan ellene, és átsiklik a tereptárgyakon is, aki pedig nem ebből az irányból nézi, csak annyit érzékel, hogy van ott valami. Ezen a szinten a képesség átmeneti megszakítása korlátlan számban lehetséges, de tizenhárom másodpercig nem térhet vissza az ellenfél háta mögé onnantól számítva, hogy elhagyta ezt a zsebdimenziót. Tizenhárom alkalommal használható a képesség, de ha tizenharmadszor is használta, Gawin csak nehezen tud visszatérni az emberi alakjába, akár hetekig is eltarthat, amíg lassan visszaveszi. (19-24 KK pont, csak szörnyalakban érhető el)


Gyengeségek:
 A gyengeségek a vámpír erejének növekedésével egyre erősebben jelentkeznek, egy gyenge vámpír számára egy másodperc alatt legyőzhető kellemetlenségek, egy erős vámpír számára viszont már életveszélyt vagy áthatolhatatlan akadályt is jelenthetnek. (KK pont függő)
 
Napfény: bármelyik dimenzió Napja sérülést okoz egy vámpírnak. Egy gyenge vámpír nem sokkal érzékenyebb egy leégésre hajlamos embernél, és gyenge naptejjel már könnyedén képes kint mozogni, de az erősebbekre drasztikusabb hatásai vannak. Egy közepesen erős vámpír percek alatt súlyos égési sérülést szenved közvetlen napfény hatására, egy még erősebb pedig már szemmel láthatóan füstölni kezd, az igazi alakjában pedig meggyullad, és fél percen belül porrá ég.
Hit: bárki, aki hisz valamilyen vallásban, képes bizonyos mértékben megvédeni magát a hitével a vámpírok ellen, ha elég erős a hite. A gyengébb vámpírok csak kellemetlenül érzik magukat, ha ilyen személy van a közelükben, a közepesen erőseknek már komoly erőfeszítésébe kerül, hogy kibírják a fájdalmat, ha így támadnak rájuk. A legerősebb vámpírok szinte ösztönösen menekülnek el az ilyen személyek közeléből, annyira nem bírják az ilyenek jelenlétét.
Folyó: a folyóvíz úgy hat a vámpírokra, mint fal. A gyengébbek úgy haladnak át rajta, mintha papírból lenne, a közepesen erősek számára már kisebb erőfeszítésbe kerül, a legerősebbeknek pedig már komoly kihívás átküzdeniük maguk rajta. Fontos megjegyezni, hogy nagyon magasan a folyó felett át tudnak haladni, illetve az alatta ásott alagutakon is, és átszállíthatja őket valaki más is rajta, csak önerőből nem képesek átlépni felette a saját izmaik használatával.
Otthon: a vámpírok csak akkor tudnak belépni mások otthonába, ha behívják őket. A gyengébbeknek az is elegendő, ha követik a házigazdát, és az nem ellenkezik az ellen, hogy belépjenek, a közepeseknek szükségük van legalább egy nonverbális gesztusra, az erősebbek pedig csak úgy léphetik át a küszöböt, ha szóban megengedik nekik, hogy belépjenek. Engedély nélkül a küszöb egy áthatolhatatlan fal. Csak akkor működik ez a típusú védelem, ha az illető mások számára elismerten tartózkodik ott, és elismerik azt otthonának, egy csövest például nem véd meg, ha elbújik a híd alá.
Erős ingerek: ahogy a vámpírok erősödnek, és fejlődnek az érzékszerveik, azok egyre sebezhetőbbé válnak a szélsőséges fényekre, hangokra stb. Képesek ugyan emberi szinten tartani az érzékszerveiket, de ha teljesen kihasználják őket, a modern világban gyakran kábítja el őket valami kellemetlenség. A fokhagyma is ebbe a kategóriába tartozik.
Vér: a vámpíroknak egyre több vért kell fogyasztaniuk, minél erősebbé válnak, egy gyenge vámpírnak elég naponta két deciliter, egy igazán erős ennek a tízszeresét is igényelheti. Minél kevésbé jóllakott, annál jobban elkezd legyengülni, és annál inkább elveszíti a kontrollját, például egy nyílt seb láttán. Egy idő után elveszíti a képességét, hogy mozogjon és gondolkodjon, álomba zuhan, a teste pedig elszárad, és ebben az állapotban marad, amíg vér nem kerül rá.

Relikviák

Red Thorn (Vörös tövis) Gawin fegyvere egy vörösre festett számszeríj, ami elég nagy, az íj része eléri az egy méteres szélességet töltetlenül. Már külsőre látszik, hogy egyedi, a nyílpuskából rózsák nőnek ki, a tövisek pedig felsértik a használó kezeit. A nyílpuska a vérből táplálkozik, a lövedékek a vér segítségével indulnak útjukra. A nyílvesszők egy szál vörös rózsára emlékeztetnek, ahol maga a virág a toll, és a virág levágott szára a nyíl hegye, de éppen olyan könnyen, ha nem könnyebben hatolnak bele bármibe, mint egy igazi nyílvessző, és ezek a nyílvesszők megsebzik a természetfeletti lényeket is. Ha egy beleáll valakibe, a rózsa gyökeret ver bele, és elkezdi kiszívni a vérét, miközben növekedésnek indul. Hogy milyen gyorsan szívja ki az összes vért, a relikviahasználattól függ. A vámpírok számára ezek a vérből felnevelt rózsabokrok nagyon ízletesek és táplálóak.
 Egy normális lövést másodpercenként lehet leadni, de ha Gawin tovább koncentrálja az energiáját, akkor öt másodperc alatt képes egy olyan lövedéket létrehozni, ami sokkal gyorsabb, erősebb, és becsapódáskor nem gyökeret ver, hanem a töviseit növeszti meg.
 A nyílpuska másik különlegessége, hogy egy kicsi, kevésbé feltűnő alakja is van, egy ezüstgyűrű, aminek egy rózsa alakú kő van a tetején. Ha a nyílpuska megsérül, vér segítségével regenerálódik. 

Koporsó Gawin egy különleges koporsóban alszik, ami fekete, és a családja jelképe, egy vörös rózsa van ráfestve. Ezt a koporsót nem lehet felnyitni, amíg a vámpír alszik benne, és nem lehet áttörni sem. A koporsó fő előnye, hogy Gawin a megszokottnál is gyorsabban gyógyul, ha benne alszik, a speciális eseteket és az éhesen lefekvést leszámítva, teljesen egészségesen kel ki belőle naplementekor.

Rosemap (Rózsatérkép) Egy vörös rózsát ábrázoló medál, amit Gawin mindig a nyakában visel. Ha megérinti, és közben egy arcra és egy névre gondol, tudni fogja, hogy éppen hol tartózkodik az illető. Ezt a medált a Lancaster család minden tagja megkapja, és alapesetben csak rajtuk működik, de ha valaki vérét rácsöppentik, ő is felkerül a medálra, ha önként adta hozzá a vérét. Ha valaki nem az Emberek világában tartózkodik, a medál azt jelzi a keresésre, hogy halott. Speciálisan lefedett területek esetén csak egy országot jelez.

Thief book (Tolvaj könyv) Egy keménykötéses, barna noteszecske, a borítóján vörös rózsával, a belseje teljesen üres. A használatához ki kell nyitni, és egy kis koncentrációval ellopható vele valami- például egy lámpa fénye, egy arc egy fényképről, szavak egy plakátról vagy egy újságból, számok egy egyenletből, alakok egy filmből, de megfelelő időzítéssel akár kimondott mondatok vagy hangok is (ehhez már a hang előtt fel kell készülni). A könyvben megjelenik, hogy mit lopott el, honnan, és mikor. Összesen a relikviahasználattal megegyező dolog tartható benne, ha betelik, el kell engedni valamit- ilyenkor az visszakerül oda, ahonnan jött, hang vagy fény esetén elhagyja a könyvet, és végigjárja azt az útvonalat, amit az ellopása óta tett meg a könyv.

Goblet of Memories: (Az emlékek serlege) Egy fekete, mégis csillogó serleg, a díszítése nagyon bonyolult, aprólékos. Ha valaki vérét kiisszák belőle, az, aki megissza a vért, láthatja azokat a gondolatokat, emlékeket és érezheti azokat az érzéseket, amiket azokban a pillanatokban élt át az illető, amikor a vér elhagyta a testét.


 „- Ez vagyok én.”- eddig a pontig bírtam ki nevetés nélkül, fapofával ezt a filmet. Apa mindig mondta, hogy egy nemesnek, aki rokonságban áll a királyi családdal, mindig diplomatikus arckifejezést kell tartania, de szerintem ezt a filmet ő sem tudná végignézni.
 - Ne nevess, elrontod az összhatást! Ez olyan romantikus!- a mellettem ülő lány egy dühös pillantást vetett rám, ami azonban rögtön eltűnt az arcáról, és visszaváltott arra az ijesztő mosolyra. Talán ilyen lehet az őrültek arckifejezése, ha nem lenne ennyire szép, akkor már rég elijesztett volna. - Jaj, de olyan aranyos vagy, nem tudok rád haragudni. Hidd el, érdemes végignézni, tetszeni fog, főleg a vége. Holnap meg megnézhetnénk a második részt is. Abban az indián srác is kapni fog már több szerepet, ő is nagyon jó karakter.- hú. Megéri ez nekem?
 „- A családom vegetáriánusnak tekinti magát.”
- Hát ez ostobaság! A szarvas nem növény, ergo nem vagy vegetáriánus!- hú. Felbosszant ez a film. Pedig sokat láttam már, amikor Trevor hazajött Németországból, végignézetett velem egy csomó filmet egy Uwe Boll nevű rendezőtől. De az ő filmjei sokkal jobbak.
 - Jaj, Gawe, nem szó szerint vegák, hanem nem esznek embereket. Te sem ennél, ha vámpír lennél, ergo te is vega lennél.- ami azt illeti, eszek, mert ha nem tenném, most úgy néznék ki, mint egy ork a Gyűrűk urából, miután szaunázott harminc órát. És úgy is érezném magam. - Olyan szépek együtt, ahogy fekszenek a fűben, nem? Oooolyan romantikus!- a lány meglepően erősen ölelte át a nyakamat, ahogy belém csimpaszkodott, és el sem engedett, ahogy nézte tovább ezt a szörnyűséget. Furcsa ez az érzés, egyszerre érzem magam nagyon jól, érzem azt, hogy a szívem készül kiugrani a helyéről, és azt, hogy rosszul vagyok, és muszáj innen gyorsan lelépni. Lance mondta, hogy furcsa lesz, amikor először kerülök közel egy lányhoz, de nem tudom, hogy a negatív érzelmek is emiatt vannak, vagy csak abból fakadnak, hogy ennyire szörnyű film megy a háttérben. Még külsőre is elég visszataszító színészeket sikerült találni, itt még a castingos is vak volt.
 - Na, azért ne nézd ennyire mereven a filmet, mert tönkre mennek azok a szép szemeid! Jaj, olyan aranyos vagy, te vagy az első fiú, aki nem a melleimet bámulja, hanem tényleg érdekli a film.- amikor Jamie-nek és Robin-nak mesélek az első barátnőmről otthon Karácsonykor, ezt a mondatot nem fogom idézni. - Jaj, olyan szép a bőröd, mintha Edward ülne itt mellettem.- és ezt sem. - Na, kicsit szakítsd el a tekinteted Belláról.- dettó… hú. Most… most megcsókolt?
 Lassan hátradönt a kanapén, hogy azután elszakítsa a száját az enyémtől, és kiegyenesedjen, hogy levegye a pólóját, és újra előrehajoljon, hogy megcsókoljon. Ezúttal már visszacsókolok. Kicsit őrült ez a lány, és borzalmas ízlése van a filmekhez, de tényleg nagyon szép, kedves, és úgy tűnik, hogy tényleg szeret. Én is jól éreztem ma vele magam, amíg együtt tanultunk, és bemutatta a kutyáját, és most végre kezdem megint jól érezni magam. Már az sem számít, hogy ilyen borzalmas film fog menni a háttérben az első alkalomhoz.
 - Pont olyan vagy, mint Edward. Olyan hideg vagy, ugyanolyan hófehér a bőröd, és ugyanolyan jóképű vagy. Ma éjjel én leszek a te Bellád. Harapj meg! Legyünk együtt örökre!- ahogy közelebb nyomta a nyakát, szinte bele az arcomba, azzal együtt is elkapott a hányinger, hogy nagyon jó illata volt, és szívem szerint komolyan megharaptam volna- akkor aztán jól meglepném. Akarom én ezt? Oké, biztosan akarnám, még ezekkel az ostoba szövegekkel együtt is, de ha most hagynám magam, még ezer év múlva is azon gondolkozhatnék, hogy a lány, akivel először együtt voltam, közben ezt a gusztustalanságot képzelte a helyemre.
 - Bocsi, Ruu, mennyi az idő?
- Féltizenkettő múlt… de miért kérded?
- Hú… akkor azonnal indulnom kell… megígértem, hogy éjfélre otthon leszek. A szüleim nagyon dühösek lesznek, ha egy percet is kések.
- Jaj, Gawe, ne csináld már! Hogy jut ilyesmi eszedbe egyáltalán ilyenkor? Esetleg meg tudlak győzni valahogy, hogy maradj egyig?- nyeltem egyet, ahogy a lány levette a melltartóját. Talán… nem, nem… nem vagyok Edward, nem vagyok Edward, és kész.
- Mindennél jobban szeretnék maradni, de nem lehet. Tizenöt évesen elkéstem egy buliból, nagyjából tíz percet. A születésnapomig voltam szobafogságban. A tizenhetedikig. De mi lenne, ha holnap innen folytatnánk?- ahogy felülök, látom az arcán, hogy ez a hajó már elment. - Sajnálom. Holnap felhívlak.- nem hívom fel. Kifelé menet leveszem a bőrkabátom a fogasról, és gyors léptekkel távozok a házból, mielőtt utánam rohanna.
 Beszívom az éjszakai levegőt, ami egy ennyire szmogos helyen is kellemesen hat, bár természetesen nem hasonlítható az otthonihoz, és itt nem látok csillagokat sem. Jól indult az este, kár, hogy ez lett a vége, de valószínű kevesebbnek érezném magam, ha maradtam volna. Legközelebb jobban odafigyelek a részletekre, esetleg mielőtt komolyabbra fordulna, rákérdezek, hogy áll ezekhez a filmekhez.
 Egy sikátorig megyek, ahol gyorsan denevérré változok, és elindulok hazafelé. Sajnos, most nincs semmi programom éjjelre, úgy terveztem, hogy hajnalig maradok, utána lépek le, hogy elkerüljem a Napot, és időben le is feküdjek. Anya mindig azt mondta, hogy öt előtt le kell feküdni aludni, hogy ha beköszönt az este, frissek legyünk. Addig viszont még rengeteg idő van.
 A nyitva hagyott felső ablakon repülök be, és a Trevor-tól ellesett fordulással változok vissza. Neki persze jobban áll, mert hosszú bőrkabátot hord, de az túlzottan tömeg ruházat, a vámpírok döntő többsége ilyet hord a Penge meg az Underworld óta. Hú, az előbbi után lidércet álmodtam, még csak 165 éves voltam, és kicsit sok volt nekem az a sok mészárlás. De én legalább tudtam aludni, Jamie két napig csak bámulta a koporsója fedelét.
 Éjfél van. Még van öt órám lefekvésig. De már nincs semmi, amit csinálhatnék, ilyenkor egyetlen embert sem találok már az ismerőseim közül, a többiek nem csak alibiből tanulnak az egyetemen, nem három tárgyat csinálnak, amire be sem járnak, nem angol az anyanyelvük, és nem élnek száznyolcvan éve. Na, nekik durva lehet ez a vizsgaidőszak. Tehát most egyedül vagyok.
 Ledőlök a fotelbe, és bámulok magam elé a sötétbe, az utcáról beszűrődő fény bőven elég. Mit csináljak? Talán felhívom anyát, egyelőre én vagyok a gyerekei közül az, aki a legutóbb távozott, még biztosan aggódik értem. Igaz, ezt már annyiszor végigjátszotta, és még minden testvérem életben van, egészséges, többségük sikeres az életben, és tízszeres nagybácsi vagyok, biztos nem aggódik annyira. Lehet, hogy csak azt kérdezné meg, hogy mosom-e rendesen a fogam, és fésülködök-e, mielőtt kimozdulok a házból. Ettől függetlenül azért szívesen hallanám a hangját. Mindig olyan jóleső érzés, talán megkérem rá, hogy énekelje el nekem azt az altatódalt, amit még az anyukája énekelt neki a XV. században. Olyan kellemes érzés hallani azt a dalt a kisoroszlánról és az anyjáról… foglalt. Biztos megint Diana hívta fel, akkor pedig hiába várok, három órát biztos eltelefonálnak. Apa most valószínű órát tarthat a kicsiknek, őt nem zavarhatom, Trevor pedig, ahogy ismerem, gyorsan kiszedné belőlem, hogy mi volt ma éjjel, és kigúnyolna, ha megtudná, hogy mit műveltem le azzal a lánnyal. A többiek pedig vagy elfoglaltak, vagy nincs miről beszélni velük. Telefon kilőve. Nézzünk tévét!
 Láttam… láttam… láttam… „- Gyere hozzám, Bella!”- nem, nem, távozz! Majd ráteszek valamit a tévére, hogy tudjam, hogy mikor vannak ezek műsoron, és véletlenül se lássak belőle egy képkockát se, mert egyszer annyira felhúzom magam, hogy meglátogatom az írónőt. Na, lássuk… láttam… láttam… nem érdekel… láttam… láttam… fúj, mi ez? Tovább- tovább- tovább! Itt is ilyen műsor van! Hogy adhatnak ilyet ebben az időszakban? Ryan még csak 132 éves, de ilyenkor szokott tévézni, és simán idekapcsolhatna, pedig ez még nekem is durva. Anya mondta, hogy nem szabad ilyen filmeket nézni, mert egészségtelen gondolataim lesznek tőle, és tárgynak tekinti a nőket. Tényleg elég visszataszító, el is ment a kedvem a tévézéstől. Ezeket a csatornákat le kell tiltatnom, anya biztos nem örülne, ha tudná, hogy egészen eddig fogtam őket, és oda is kapcsoltam tizenhárom másodpercre.
 Olvashatnék is valamit. A Moby Dicket nem olvastam már harminc éve, lehet, hogy megint elő kellene venni. Olyan érdekes mondanivalója van, sokan tanulhatnának belőle, ha rászánnának egy kis időt. Igaz, már olvastam háromszor. Vagy talán négyszer is. Az összes könyvet, amit elhoztam, olvastam már több alkalommal, most pedig túl késő van újat szerezni.
 Ott van a számítógép, azon játszhatnék, vagy akár olvashatnék is. Kicsit új nekem még ez az eszköz, de el kell ismerni, nagyon hasznos tud lenni. De sajnos nehéz rajta olyan olvasnivalót találni, ami értelmes, kevés könyvet raknak fel úgy, hogy teljes terjedelmében olvasni lehessen. Játszani meg nincs kedvem, anya mondta, hogy ha sokat ülök a gép előtt, tönkre megy a szemem, keveset játszani meg nem lehet rajta. Szóval kilőve.
 Kifújom a levegőt, miközben lerúgom a cipőt a lábamról, és oldalra dőlök, a lábaim feltéve a fotel karfájára. Régen ilyenkor mindig átmentem valamelyik testvéremhez, most viszont nincs hová menni, amikor én ébren vagyok, akkor majdnem mindenki alszik. Nem jó ez így. Talán mégis Peruba kellene költöznöm, közel Trevor-hoz, de akkor meg olyan, mintha el sem jöttem volna otthonról, és nem önállósodok semmit.
 Akkor talán megcsinálhatnám azokat a dolgokat, amiket otthon kértek, hogy mindenképpen csináljak meg Karácsonyig. Lássuk… Robin-nak, Jamie-nek és a többi öcsémnek arról kéne mesélnem, hogy milyen volt az első barátnőm… jó, ezt hagyjuk, ezt a mait ne számítsuk annak, a maradék idő meg sajnos nekem nem elég, hogy összeszedjek valakit. Trevor biztos megoldaná. Morgan-nek ígértem egy szép kimonót... Zárva van minden. Jamie-nek egy katanát, az sem megoldható. Anyu azt kérte, hogy csináljak minél több fényképet Japán híres helyeiről, de az meg komolyabb szervezést igényelte. Apa meg azt kérte, hogy kezdjem el az emlékirataim, de nincs kedvem most írni. Gépelni sincs. Viszont, van egy kamerám. Ez már a 21. század, biztosan elfogadja azt a formátumot is. Persze, azért leírom lúdtollal is, ha ez nem jó neki. Egy perc alatt megvan a kamera, üres kazetta betesz, asztalra lerak, szög beállít, fotel, és forog. Ja, és még egy lámpát is felkapcsolok, hogy látni is lehessen valamit rajta.
  - A nevem Gawin Daniel Lancaster, 1834. április 29-én születtem a Rose Lake-i kúriánkban, Angliában. Lord Edmund Lancaster és Elisabeth Colbert harmincnyolcadik gyereke vagyok, a huszonegyedik fiuk, 2014-ben hetvenkét testvérem volt összesen. Tagja vagyok a világ legnépesebb és leghatalmasabb vámpír családjának, unokaöccse vagyok VI. Henriknek, Anglia néhai királyának, unokatestvére Edward-nak, Westminster néhai hercegének. Apám VI. Henrik király elveszett öccse, anyám Anglia valaha élt legjobb kardforgatójának lánya.
 Száznyolcvan éves koromig éltem otthon, ez idő alatt nagyjából húszezer könyvet olvastam el, a magántanáraimnál mindent kitűnőre tanultam meg, mint minden testvérem. Emily nővérem után én lövök a legjobban célba íjjal, Trevor bátyám, Emily nővérem, Joseph bátyám, Thomas bátyám és Jamie öcsém után én vagyok a legjobb vívó. Apám szerint a családban nekem van a huszonkilencedik leghasznosabb képességem. Tudok franciául és japánul, egy kicsit beszélek olaszul is… édesanyám szerint nekem, Jamie-nek, Thalia-nak, Florian-nak, Ginevra-nak és Lance-nek van a legszebb szeme…
- oké, pause. Mit kellene még elmondanom? Két hónapja hagytam el az otthonom először, és azóta nem csináltam semmit, otthon pedig nem voltam semmiben a legjobb. Nem vagyok olyan ügyetlen, mint Karin, és nem fog olyan nehezen a fejem, mint Cinna-é, de nem vagyok kiemelkedően okos, ügyes, erős. Hirtelen nem tudok mondani semmit, amiben én vagyok a legjobb. Jó, néhány dologra emlékszem…
 A tanáraim mondták, amikor 140 éves voltam, hogy nem volt még ilyen nehéz esettel dolguk, mint én, mert sehogy sem tudtam megjegyezni a periódusos rendszer első harminc elemét, bezzeg Thalia-nak öt percig tartott csak. Amikor sokáig piszkáltak, és végül két nap tanulással bemagoltam az összes addig ismert elemet, azt mondták, hogy én vagyok a legszorgalmasabb diák, akit valaha tanítottak, és hogy ha így folytatom, én fogom a legtöbbre vinni a családból.
 Apa folyamatosan a fejét csóválta, amikor a nálam három évvel fiatalabb Jamie sorozatosan a földre küldött kardpárbajban. De a végén, amikor már a több századik alkalommal is újra próbálkoztam hiába, apa azt mondta, hogy soha nem látott senkit, aki ennyire nem hajlandó feladni, és ennyire kitartóan próbál bizonyítani. Utolsó alkalommal le is győztem Jamie-t, eltörtem a kardját. Apa szerint a kitartás olyan dolog, ami pótolja a többi erényt, és hogy ő is azzal emelkedett ki a semmiből. Talán ez volt a legnagyobb dicséret, amit valaha kaptam tőle.
 Jamie és Robin azt mondták, hogy örülnek, hogy én voltam az a testvérük, aki pont előttük született, és velem együtt nőhetnek fel, mert én hajlandó vagyok foglalkozni velük, míg például Denis nem foglalkozott Trevor-ral. A hetvenkét testvéremből harminccal tartottam rendszeresen a kapcsolatot, ami rekord. A legtöbb testvérem csak két-három másik testvérével beszélgetett többet.
 Anya azt mondta, hogy én vagyok az egyik legrendesebb, legártatlanabb fia, amikor felraktak a repülőre. Azt mondta, hogy a testvéreim közül szinte egyedi vagyok azzal, hogy egyikükkel sem volt ellenségeskedés, sem rivalizálás közöttünk, és arra kért, hogy mindig maradjak ilyen rendes. Talán ezt kellene beleírnom az életrajzomba, de ez két mondat lenne, és felnőttként különben sem ezek a dolgok az erények. Nincsenek tetteim, csak a tanulóéveimről tudnék írni, eseménytelen lenne. Apát gyerekként elrabolták, azután egy katona nevelte fel, végigharcolta a Rózsák háborúját, önerőből lovag lett, közel került a királyhoz, és mire kiderült, hogy Lancaster, már el is veszítette a családját, azután vámpír lett, és még utána is rengeteg kalandban volt része, mire 180 lett. Megismerte anyát, leszámolt azzal a svéd vámpírral, aki uralkodni próbált felette, felépítette az otthonunkat, és mára gyakorlatilag irányítja a világunkat, szabályozza a rendet. Nekem nincs mit leírni egyelőre, majd megcsinálom november végén, addigra talán kimentek valakit egy égő házból legalább. Most pedig mégiscsak elmegyek vadászni. Lehet, hogy visszamegyek Ruu-hoz, kíváncsi vagyok, hogy milyen ízű. Bár lehet, hogy nem lenne egészséges...
 
Szeret:
- Család
- Vér
- Éjszaka
- Természet
- Minden, ami új
- Könyvek
- Elismerés
- Régi dalok

Nem szeret:
- Szélsőséges ingerek
- Tömeg
- Átlagosnak lenni
- Magány
- Erőszak
- Csalódást okozni

Oldalak: [1]