Üzenetek megjelenítése

Ez a szekció lehetővé teszi a felhasználó által írt összes hozzászólás megtekintését. Vedd figyelembe, hogy csak azokba a fórumokba írt hozzászólásokat látod, amelyekhez hozzáférésed van.


Üzenetek - Konoe Karen

Oldalak: [1] 2 3 ... 11
1
Fórum élet / Re:Javaslatok
« Dátum: 2019. Márc. 28, 11:59:28 »
Bár nem túl sok Fullbringer mászkál, meg születik mostanság, de most így a manga újra olvasásával is szeretnék tenni egy javaslatot a fullbring leírás kiegészítésére illetve ezzel együtt az Előtöri Sablon fullbring képesség részére.

Szóval a lényeg az lenne, hogy a Fullbringerek képessége mind egytől-egyik az adott tárgyhoz fűződő érzelemtől függ. Lásd például Rirukát, aki a neki tetsző és aranyos dolgokat magának akarta tudni, elrejteni mások elől ebből született a képessége amivel kis helyekre tudja elrejteni a dolgait. Vagy Jackie aki mindig nagy becsben és tisztán tartotta a csizmáit, míg le nem mészárolták a családját és a halott testvérének vére be nem mocskolta azt.
Így hozzá lehetne dobni a leíráshoz ezt is, illetve a sablonhoz egy "Kapcsolódó érzelem" részt is ahol ki lehetne fejteni, hogy milyen érzelmek váltották ki a képesség létrejöttét.

2
Archívum / Re:Népszámlálás - 2018/2019
« Dátum: 2019. Jan. 10, 17:51:43 »
Biztos, ami biztos lejelentem magam, hátha kapok még kedvet játékra.^^'
''Aktív'' karaktereim:

Konoe Karen
Leyre la Azucena

3
Csevegő / Re:Hiányzások
« Dátum: 2018. Okt. 14, 16:35:46 »
A kiégést(?) követő kissebb aktivitásom után sikerült parkolópályára küldenem magam mint az tapasztalható volt, és mivel már csak egy hét van az utazásomig is még egy darabig nem is fogok aktívkodni. Sumimasen~
Szóval reménykedek benne, hogy novemberben újjult erővel és kreativitással térek vissza. Addig is :bye:

Szerk.: Ha bárkinek bármi óhaj-sóhaja van nagyobb esélye lesz ha face-en ír rám mint itt pü-ben.

4
Küzdőterek / Re:Fullbringer? Az meg mi? O.o
« Dátum: 2018. Szept. 02, 20:40:00 »
Értem, szóval szerinte nincs abban semmi baj, ha egy nem halálisten pusztít el egy lelket? Amennyire megtudtam ennek nem így kellene lennie? Lehet, hogy ez a férfi mégsem annyira ''shinigami'' mint aminek kinéz, illetve érződik?
Nem, valószínűbb inkább, hogy nem az a munka kedvelő ember, és kényelmesebb volt ráhagyni másra a munkát, mintsem maga végezte volna el. Bár a történtekben természetesen nem ez zavart a legjobban... vagyis inkább az, hogy tudtam jól, hogy nem csak engem nézett ki magának a lény hanem a lányomat is, és annak ellenére, hogy már egy ideje érzékelhető volt a jelenléte, a shinigami igen csak késve jelent meg.
- Értem. És ha tegyük fel nem így lett volna? Ha ugyan így késve érkezik, de épp nem lettem volna képes védeni magamat, vagy bárki mást? – tettem fel az elméleti kérdést. Persze érthető volt a férfi hozzá állása, talán már csak azért is mert ebben a városban abnormálisan túl sok az olyan egyén vagy épp faj akik képesek megvédeni magukat és a környezetüket egy-egy támadás esetén. De mi van ha nem így lenne? Akkor is késve érkezett volna, és a halálomat betudta volna egy járulékos veszteségnek?
Többek között ezek is megfordultak fejemben, de aztán a férfi felhozott egy olyan fajt akit én is ismerek.
- Tehát maga is jól ismeri azokat a Quincy-ket? ÉS jól sejtem, hogy magának sincsenek jó tapasztalatai velük kapcsolatban? Ha egyelőre másban nem is, de ebben legalább egyet értünk.
Egy megátalkodott faj, amik csak ha az eszembe jutnak felforr a vérem, és ha meglátnék egyet habozás nélkül rontanék neki. De most nem hagyhatom, hogy ezek az érzések felül kerekedjenek rajtam. Ezt biztosítva szívtam bele egyet a füstölő nikotin rúdba és kifújva már kicsit nyugodtabban figyelhettem a férfi szavaira. - Daitenshi? Na látja tud Ön is olyasmit, amit én nem, Yuusuke-san. – váltottam én is közvetlenebb formára, ha már a férfi bátran a keresztnevemmel kezdte. Magam se vagyok oda túlságosan a formális beszédért, így sokkalta kényelmesebb társalogni. - Igen, Fullbringer, bár hogy ki nevezett el minket, nem tudom, bár kétségtelen, hogy illik hozzánk a név. – erősítettem meg és még egy kis információt is hozzá fűztem, bár számára nem tudom mennyire lesz hasznos, vagy miképp érti majd. - Nem. A lányom nem Fullbringer, de nem is igazán ember, de ezt gondolom ön is érzi... már ha jó az ilyesmiben. De hogy miért nem az abba most rögtön nem mennék bele. – úgy érzem a beszélgetésünk még elnyúlik, így gondoltam, jobb ha hagyok valamit későbbre is. Amikor Yuusuke-san még egy ajánlatot is tesz, az csak meg is erősíti a megérzésem.
- Igen, csak kedvemre való dologgal állt elő. – húztam mosolyra a szám szélét, miközben az ujjaim közé fogtam a cigarettát és lepattintottam az elégett végéről a parazsat. - Engem is érdekelne pár dolog, és azon kívül még a képessége is. Szóval legyen, nincs ellenvetésemre. – egyeztem bele a küzdelem felkérésére, ami valóban érdekelt. Mindig is érdekelt más fajok képességei, ráadásul ez most nem is vérre menő harc lesz, így ha másfajta információt is cserélünk, gondolom csak élvezetesebbé teszi a harcot.
- Milyen igaz... – fordítottam hátat a férfinak. - Ezen okból remélem megérti, ha előbb foglalkozok vele... – majd szemem sarkából a férfi felé tekintettem. - Persze nem hagyom addig sem unatkozni... – a lába alatt lévő talaj ekkor mozgolódni kezdett, majd miután a zöld fénycsűrűt követően elhagytam a területet a helyén a talaj felmagasodva egy három méter magas  föld gólemet * idéztem meg, hogy addig is játszhasson vele.
Mindeközben én pár méterrel az anyukák mögött csendesen értem földet.
- Bocsássatok meg. Sajnos fontos hívást kaptam és be kellene mennem a munkahelyemre sürgősen. Valamelyikőtök esetleg tudna vigyázni Youko-ra? – szerencsére igen kedvesek és segítőkész anyukákról lévén szinte már tolongtak, hogy melyiküknél legyen elszállásólva, amivel úgy voltam, hogy ezt döntsék el maguk között. Mindaddig én oda léptem Youko-hoz, majd leguggoltam hozzá. - Ne aggódj estére végzek, rendben? – majd nyomtam egy puszit az arcára. Végül eltűntem egy kanyarban és a Bringer Light-ot használva visszamentem a pályára.
- Már itt is volnék. Remélem nem unatkozott. – jegyeztem meg, majd ha még mindig a gólemmel ''játszott'' azt ismét puszta földé változtattam. - Akkor a bemelegítéssel megvolnánk, ugye?

*A gólemet nyugodtan irányíthatod ahogy szeretnéd. :D

(click to show/hide)

5
Küzdőterek / Re:Fullbringer? Az meg mi? O.o
« Dátum: 2018. Aug. 31, 04:16:16 »
Néha napján nem is olyan rossz rendes anyához méltóan az iskola előtt várakozó többi anyával cseverészni. Persze ez sem épp megszokott, hisz errefelé is sok gyerek egyedül jár-kel már általános iskolában is az iskola és az otthona között. Ám még így is akadt azért jó pár anyuka, vagy apuka, esetleg testvér aki maga jön a gyerekért. Jó magam meg aztán végképp, tekintve, hogy mennyire tisztában is vagyok azzal milyen veszélyek leselkedhetnek úton-útfélen egy gyermekre(vagy épp bárki másra), főleg az olyanokra mint az enyém. És itt most természetesen nem az olyan alap dolgokra gondolok mint a perverzek, vagy a gyerekrablók esetleg kóbor állatok. Nem. A sötétségben megbúvó vérszomjas lényekre gondolok, melyek az átlag ember képzeletén felül elhelyezkedve les a prédájára, és ha nem talál magának már elhalálozott emberi lelkeket, hamar ráfanyalodik a még élőkre, főleg ha azok még spirituális erők birtokosai is.
Így aztán szépen kivártam azt a maradék percet míg kitakarítanak a teremben majd elbúcsúznak egymástól. Ez időtájt az anyukákkal cseverésztem, ami végül egy csoportos hazamenetelbe torkollott, aminek a gyerekek persze jobban örültek. A gyerkőcök elől, míg a szülői menet kissé hátrébb lassan haladt a kertváros irányába. Mindez idő alatt mint valami rossz előérzet, egy ismerős ám cseppet sem jó érzés fogott meg. Jobban mondva a közelben feltűnt lidérci erő egyre jobban való közeledte kezdett el rossz érzéssel eltölteni, hisz őket aztán hidegen hagyta, hogy hány emberi is van körülöttük csak a prédára hajtottal. Az iskolához közeli sportpálya mellett végül megtorpantam, majd a farmerom hátsó zsebéhez nyúltam és telefon hívást színleltem.
- Áh, megtennétek, hogy előre mentek?
A többiek megértően intettek, majd folytatták is az útjukat. Mindeközben én a fülemhez helyeztem a telefont. Szemem sarkából egy pillantást vetettem a lányomra aki szintén megérezhette a fenevad energiáját és ösztönösen rám tekintett. Válaszként csak mosolyogtam rá, majd intettem, hogy menjen csak tovább a többiekkel. Innentől már csak a lény figyelmét kellett ténylegesen magamra terelni, ami nem volt nehéz, csak egy picit emelnem kellett a lélekenergia kibocsájtásomon, ami máris meghozta az eredményét. A füves pálya talaja jól érezhetően belerezzent ahogy a termetes lény földet ért. A narancsfényben is jól kivehető volt a fajtájára jellemző állatias és emberi küllemvonások keverékéből összetevődő fekete test és a fehér maszk.
- Háh, csak nem tálcán kínálod fel magad? – tárta szét maszkját az otromba hollow.
- Nahát, képes vagy emberi nyelven megszólalni? Ezek szerint szorult beléd egy cseppnyi intelligencia? – feleltem vissza egy gúnyos mosollyal párosítva. - Jaj, bocsáss meg. Ugye nem fogalmaztam túl bonyolultan, és még megértettél?
A lény hangosan felhorkantva emelte meg méretes kezét, amint a provokálásom elérte füleit. A magasba emelt végtag árnyékot vetett rám, majd meteorként zuhant vissza engem célozva. Ám találatot nem ért annak ellenére, hogy egy centit se mozdultam. A képmásom mely a rólam visszaverődött fény félre csúsztatása volt a lény kézfejébe olvadva vigyorodott el majd szerte foszlott ezzel felfedve valódi testem, mely pár lépéssel odébb állt pont a lény jobb oldalán.
Jobb tenyerem már ekkor a hollow maszkját érintette, mely hirtelen, tompa, reccsenő hangot hallatott.
- Zannen nagara... Atashi no Kachi desu.* – a lény még pár másodpercig értetlenül pislogott miközben a tenyeremből kinyúló hosszú, vaskos tüske átszúrta a kemény csont maszkot és vele együtt a koponyáját is. ''Harcunk'' végeztével a lény szépen lélekrészecskékké hullott, miközben egy újabb ismerős energia jelent meg mögöttem. Ekkor teszem el a balomban tartott kommunikációs eszközt, majd a még nem túl messzire került lánykám felé intek, jelezve, hogy semmi bajom. Szeme sarkából, pillant csak vissza rám, nem vonva el mások figyelmét. Mikor végül a shinigami megszólal felé fordulok.
- Köszönöm a bókot, bár kissé meglepő, hogy ily nyugodt azok után, hogy maga helyett végeztem el a piszkos munkát Watanabe-san. – bár mosoly ült az arcomra érezhető volt benne némi düh, hogy valóban helyette kellett eltakarítanom. - Fuh~ Mata Shinjin-san*ka? – sóhajtottam a kérdése hallatán. Bár igazság szerint már rég tették fel nekem ezt a kérdést, így talán nem volt épp helytálló a felszólalásom. - Konoe Karen, tisztelettel. Főállású anya és Fullbringer... Valóban a két lény között egyensúlyozom, habár inkább vagyok ember mint sem lidérc, az hogy összekeveri a lélekenergiám velük, egy a fajomhoz köthető... Nos, mondhatjuk egyfajta születési rendellenességnek is. – hajoltam meg a férfi előtt mikor bemutatkoztam, majd felegyenesedve tettem hozzá az előbbi kis felvilágosító magyarázatom. - Úgy hiszem ez nem meglepő, hisz nem sok fajtársam létezik, elég csekély számban, vagy épp nagyon elszórtan vagyunk megtalálhatók eme hatalmas világban, nem úgy mint más fajok. – adtam válaszul azon kérdésére, mi szerint még nem találkozott hozzám hasonlóval. Kisugárzásából érezhető volt, hogy harcra készen áll, ha esetleg veszélyes entitásnak könyvelne el, ami persze nem volt meglepő. Azonban pont ez keltett bennem kissé nosztalgikus érzést, amit már rég nem éreztem, így kisebb provokációként lassan megemeltem mindkét kezem, majd jobbom ujjainak gyors csettintésével idéztem meg egy doboz bontott cigarettát és egy öngyújtót, mindeközben figyelve férfi reakcióját. Vajon rám ront azon nyomban? Vagy van benne tapasztalat és önuralom, hogy felmérje mikor jelentek rá veszélyt?

*Attól tartok... Ez az én győzelmem.
*Már megint egy újonc?


(click to show/hide)

6
Lezárt küldetések / Re:Hadművelet neve: X
« Dátum: 2018. Júl. 15, 22:20:25 »
Félhomály és sötétség. Olybá tűnt a dögök, melyek utunkat fogják állni valóban halhatatlanok? A fejbe lőtt torz lény ismét mozogni kezdett és a sebnek is hűlt helye lett. Yakkai na~
Eztán már ki tudja miért csak csendben követtem a többieket míg meg nem hallottam fülemben a ribi hangját zajként zengeni. Ekkor már inkább tűntek a dögök jó agresszió levezetőnek, hogy a ribi még elkerülhesse idő előtt elhalálozását. Aztán hirtelenjében beállt a sötétség...
Mikor ismét magamhoz tértem, rémlett, hogy ájulásom előtt a légzésem nehezebbé vált, mintha kevesebb lett volna az oxigénem. Ám, hogy miképp kerültem ilyen helyzetbe, míg a csapat többi tagja valószínűleg nem – mivel, hogy egy öltönyös fazon, ala a fajtársamon kívül más nem volt mellettem. Hogy ő miért lett kiütve nem igazán tudom, de valahogy nem is érdekelt. Majd magam mellett egy levélkére lettem figyelmes, melynek megfogalmazása egyértelműen Hidari-san vonásait hordozta magában. Felállva kinyújtóztattam végtagjaim felkészülve egy kis küzdelemre, mely a levél szerint vár rám ha beérem őket. Majd a megadott útirányba fordulva és Bringer Light-omat használva indultam is hátha lesz miben segítenem.
A közelbe érve már meg is pillantottam őket. A leányzók és Hiradi-san. Közöttük egy fogas rém, melyet olybá tűnt a férfi akart becserkészni. Ugyan szívesen megnéztem volna mire is képes egy nem lekötözött ellenfél ellen ám eddig jó magam nem túl sokat segítettem, és levezetni való feszkó is volt bennem bőven.
Így aztán a zöld fény felizzótt talpaim körül majd hirtelen feltűntem a lányokkal szemező fenevad mellett. Jobb kezemet megkeményítve* a gyomorszáját céloztam meg, melynek erejét az izmaimba irányított lélekenergiával erősítettem. Bármi is legyen ezt biza meg kellett, hogy érezze és miként ez így is lett, a meggörnyedt lényt a még mindig megerősített karommal megragadva a fejét egyenesen a talajnak vezettem. A talaj ekkor vált alatta folyékonnyá majd amint minden végtagja és feje is bele sűppedt, elengedtem, majd a talaj ismét megszilárdulván remélhetőleg egy időre, vagy végleg fogságba ejtette.
- Huh, ez jól esett~ – jegyeztem meg egy mosollyal az arcomon.

* használt technikák:
Név: Skin Soul Defense
Leírás: Egy látszólag nem túl bonyolult, valójában azonban nem is olyan egyszerű technikacsalád tagja, mely segítségével a használó a saját teste anyagait képes manipulálni. Ez a technika a használó bőrét manipulálja, mely segítségével azt tudatosan, rövid időre ellenállóvá tehetik a különféle támadásokkal szemben, az arrancarok Hierrójához hasonló hatást elérve (bár természetesen közel sem akkora hatásfokkal, az alap 3 ponton kívül, minden 2. pont után egy ponttal növekszik, hogy hány pontos technikát is tud kivédeni. Vagyis 5 pontnál 4 pontosat, 7 pontnál 5 pontosat stb.).
Lélekmanipulálás: 3 pont

Név: Ground Soul Trap
Leírás: Ezzel a technikával a fullbringer csapdába tudja ejteni ellenfelét a talaj süppedőssé tételével, mely miután elnyelte az áldozat lábát bokáig vagy térdig, újra megszilárdul.
Lélekmanipulálás: 4 pont

7
Belváros / Re:Városi Park
« Dátum: 2018. Jún. 24, 21:14:10 »
Csajos est  ;)


Zavar és mámor. Ki gondolná, hogy az anyukák milyen vadak, ha egy kis szórakozásról van szó. Bár már hallottam szóbeszédeket, hogy milyen komolyan veszik egyesek az össznépi karaoke esteket, de ez amit ma átéltem, hát nem volt semmi! Szinte érezhető volt a feszültség a teremben ahogy az anyukák egymást próbálták meg leénekelni a ''színpadról'' közben a dolgozó egymás után hordta be az alkoholt tálca szám. Szerencsére sikerült megúsznom, hogy nekem is szerepelni keljen, hisz nem igazán van jó hangom.^^
Az ivással viszont már nem volt bajom. Vagyis jobban mondva, az első korty után már azt sem tudom mennyit döntöttem le, bár halvány emlékeim voltak arról, hogy végül magam ragadtam el a mikrofont az egyik anyukától. Azt már nem tudom, milyen számot énekeltetem meg, hogy milyen sikert értem el.
- Áh! Mi-mi? Huh? – pár órával később tértem magamhoz, mikor az egyik dolgozó megbökdösött. Az elmondása szerint a bulinak már vége volt és a többi anyuka tovább állt, csak épp engem hagytak magamra, mert nem sikerült felébreszteniük, meg aztán már ők sem voltak épp teljesen beszámíthatóak. Viszont a szobára már szükség volt, az időm meg lejárt így kénytelen voltam távozni. Kitámolyogtam hát és útnak indultam az éjszakába.
A vak sötétre figyeltem fel legelőször. Na jó nem volt vak, de sötét a lámpák fénye pedig csak homályos fényforrásként állt csak helyt.
- H-hopp, bocsi! – hirtelen azt hittem neki mentem valakinek, de csak egy fa volt az. Miután erre ráeszméltem, már kezdtem rájönni merre is lehetek. Aztán valami elkezdte birizgálni az érzékeimet. Egy ismerős kaszt lélekenergiáját éreztem meg a közelben. Persze ha józan lettem volna valószínűleg nem közelítem meg, mert csak macera lenne belőle, főleg, ha egy tudatlan senkiházi az. Még rémlik egy vicces kis küzdelmem, ahol egy shinigamival és egy arrancarral egyszerre játszadoztam. És talán pont ennek emlékére meg, hogy azóta egyel se találkoztam, a következő pillanatban már az irányába is indultam.
Halkan dúdolva keresgéltem, kissé botladozva, majd letérve a kijelölt ösvényekről végre megpillantottam egy fekete öltözéket az egyik tisztás közepén. Gondoltam, mi lenne ha... így aztán megerőltetve magam bevetettem a Bringer Light-omat és bár két ugrással de végül a Halálisten mellett huppantam le a fűbe.
- Halihó~ – úgy tűnt egy leányzóval van dolgom, így amint lehuppantam át is karoltam a válla felett, majd egy ''Huppsz!'' és a jobbom véletlen ''megcsúszott'', hogy méretet vegyen a mellkasáról. Meg hogy leellenőrizzem, valóban abba a nembe volt e sorolható.

Bringer Light: Ezt a helyváltoztató képességet a mozgás megkezdésekor látható vibráló zöld fényről nevezték el. Többféle módon is el lehet vele érni gyors mozgást, például a föld lelkét felhasználva, azt ruganyossá teszi a használó, hogy pillanatok alatt a levegőbe tudjon ugorni, vagy pedig a levegő lelkét felhasználva maga körül, felgyorsítja vele magát.

8
Lezárt küldetések / Re:Hadművelet neve: X
« Dátum: 2018. Jún. 14, 22:02:20 »
Bizarr és örömteli. Kissé váratott még a férfi, aki felszabadította a kis csapatát a Szellemes banda fogsága alól. Mikor már azt hittem, hogy nem teszi meg és épp szóra akartam nyitni a szám, a férfi megelőzött és miután figyelmeztette a többieket, a vállamra helyezte a kezét és BAMM! A fejembe rejtett aprócska bomba távozott belőlem majd felrobbant. Mit ne mondjak elég bizarr élmény volt és miután levette rólam a kezét reflex szerűen néztem magam végig gyorsan, hogy nem e szereztem valami sérülést. Mellesleg érdekes képességet birtokolt a férfi. Képes volt a testem anyagtalanítani, míg a bombát nem. Ezek szerint igen képzett lehet a képessége használatában, így azon gondolataim, hogy a kis csapata nem tud semmit ezekről a dolgokról, tévesnek bizonyult. Csak az engem Miss Hudini-nek elkeresztelt férfi nem, meg talán a lánykák a ''tudatlanok'' ilyen téren, annak ellenére, hogy ők is rendelkeznek számottevő lélekenergiával.
No, de ez most nem lényeg, vissza a történtekhez.
- Értettem, figyelek majd rájuk. És köszönöm. – bár erős túlzás volt szerintem azt mondani rájuk, hogy mind civilek, főleg a quincy-kre, de legyen ahogy szeretné, gondoltam. Végre szabad voltam ismét és az ismeretlen nyilas sem tett még semmi olyat, ami miatt gyanakodnom kéne rá, így teszem amire kértek és figyelek rájuk, hogy ne essen bajuk.
Két gyors egymást követő csettintést követően megidéztem a cigarettás dobozom és az öngyújtóm. - Haaaa~ – hosszan elnyújtott sóhaj és füst keverékével, végre úgy éreztem, hogy kezdek megnyugodni és az addigi feszültség kezdett eloszlani.
- Viszlát ribi! Oh, mielőtt elfelejteném, adja át Miss Bazilikának: Szedjék a sátorfájukat, mert, ha itt végeztem beugrok magukhoz és a földdel teszem egyenlővé azt a kócerájt! –  búcsúztam el a szőke ribanctól, csak úgy halkan, hogy csak kettőnk volt fültanúja, majd távoztam a kis csapattal. Útközben a szőke férfi javaslatára átvizsgáltam, majd meg is találtam a poloskákat a megidézett tárgyaimon, melyeket hamar el is távolítottam, majd megsemmisítettem a csizmám talpával.
- Sajnálom, de ez nem holmi bűvész mutatvány. Az elrablásom is váratlanul ért, így nem tudtam kellőképp felkészülni, így csak a már egyszer megidézett két fegyverrel tudok szolgálni. – magyaráztam el a férfinak, a helyzetet és bár majdnem bele mentem, hogy el is magyarázzam miként is működik a technikám, és megértse, nem holmi bűvész vagyok, végül le tettem róla.
- Nos, valóban, mivel még nem mutatkoztunk be egymásnak, így nehéz megszólítani a másikat. Hidari-san, örvendek, engem Karennak szólíthat. Ahogy a többiek is. – néztem végi a csapat többi tagján is. - Hogyne. – jeleztem vissza Hidarinak. Hamar el is foglaltam a helyem, majd érzékeimmel a területet figyeltem, nehogy valami, vagy valaki meglephessen minket. A területen azonban csak a tolókocsis ismeretlen fenevadakat találtam, melyekről a Nyuszmusz is beszélt.
Majd kicsivel később és látva a lepedő alá rejtett lényt, elgondolkodtam kicsit Hidari kérdésére.
- Hát, bármit is műveltek szerencsétlenekkel, már menthetetlennek tűnnek. És ha valóban emberi vérrel táplálkoznak nem szívesen engedném a közelembe őket. Úgy tűnik csöbörből vödörbe estünk. Egy zakkant maga se tudja mit csinál ügynökség után, most egy zakkant Nyuszi és a kis állatkertjébe kerültünk. – valóban nem tűnt túl fényesnek a helyzetünk, és még azt az időhúzós ''játékot'' is ránk kényszerítették. - A biztosíték? Passz, igazság szerint nem szórakoznék ilyesmivel, porig égetnék mindent és egyenesen a diliház felé venném az irányt a túszokért. – szívtam bele még egy hosszabbat az ajkaim közt tartott koporsószegbe, majd megvártam míg a férfi golyót röpít a lénybe, hogy aztán folytathassuk az utunkat.

9
Lezárt küldetések / Re:Hadművelet neve: X
« Dátum: 2018. Jún. 03, 23:02:26 »
Harag, Harag, Harag! A szőke ribanc végül olyan ''terepre'' tévedt, amire nem kellett volna. Szét tudtam volna robbanni, de még előtte kivéreztetni azt a picsát és a nagydarab gazdasszonyát, majd porig rombolni az egész szervezetet. Ezt nagyon elbaszták, az egyszer biztos.
Persze minek köszönhetően babráltak a fejemmel, egy darabig biztonságban érezhették magukat... egy ideig. Végül az út egy részét magatehetetlenül összerogyva töltöttem, mikor is a katona szerelésben tetszelgő férfi felsegített.
- Ne, hagyjam mi? – morogtam halkan az orrom alatt miközben jobbommal beletúrtam a hajamba és kicsit megigazítottam. - Azon már rég túl vagyunk. Az előbbi húzásukkal megásták a sírjukat. – feleltem visszafojtott haraggal, halkan, hogy Miss Szöszi ne azért még ne hallja meg. Az út hátralevő részében, mint hogy nem volt mit tennem, hátradőlve vártam, miközben szépen tervezgettem bizonyos személyek élvezettel teli kinyiffantását.
- Haaa~ – zsebre tett kézzel és utolsóként szálltam le a gépről. Arcomról jól tükröződött a közöny és ''némi'' visszafogott düh. Türelmesen vártam a megfelelő időre, amikor is megszerezhettem a nő csuklójára erősített szerkezetet. Ha azt egyszer megszerzem, már nem tudna további irányítani minket.
Nevetséges volt ahogy a nő játszottam a katonásdit és közben mutogatott. Mégis mit gondolt ki fogja érteni? Mármint rajtam és még egy maximum két emberen kívül? Ahogy elhallgattam a többiek csak ''egyszerű'' emberek bármiféle kiképzés nélkül.
- Uwaa, és ez akar nekünk parancsokat osztogatni... – jegeztem meg halkan a férfival folytatott párbeszédét követően. Papolt itt nekünk a világvégéről, meg, hogy mentsük meg az emberiséget, erre ő maga csalt minket csapdába? Ez már aztán tényleg az utolsó csepp volt a pohárban... és ahogy elnézetem másnak is. Hirtelen robbanások zajára és lökéshullámára lettem figyelmes. Automatikusan magam elé kaptam a kezem védekezésképp majd a detonáció irányába pillantottam. - Mi a... – a három lány és a két férfi álltak ott, sérülés nélkül. A ribi is felfigyelt rájuk és igen csak paprikás hangulatba került, ismét. A szintén szőke férfival lezajlott ''bájcsevejük'' után nem esett nehezemre összerakni mi is történt pontosan. Azt ugyan nem láttam, és nem is tudom miképp, de az a férfi valahogy kiszedte magukból a bombát, aminek eddig még a létezésében is kételkedtem. Így aztán egyértelmű volt mit kell tennem.
- Várj! – használtam a Bringer Light-om és tűntem fel a férfi előtt. - Szedd ki belőlem is, kérlek. Cserébe segítek a társatok megmentésében. – nem állt szándékomban tovább megtűrni a libát, és úgy egyébként is ott lenni. Ellenben, hajlandó voltam a kis csapatnak segíteni, akik egy társukat akarták kimenteni a röhejes nevű őrült tudós fogságából.

10
Lezárt küldetések / Re:Hadművelet neve: X
« Dátum: 2018. Máj. 29, 00:26:17 »
Düh és feszültség. Ezek az érzések kavarogtak bennem, mikor a termetes nő felé mozdultam, haragtól túlfűtve. Sajnos az akcióm csúfos kudarcba fulladt és ismét a földön terültem el mint egy zsák krumpli. Végig hallgattam ugyan a nő mondani valóját ám nem igazán fogtam fel... De ez már csak így megy, miután elrabolna, megbabrálják a fejünket és még az a lekezelő stílusa is. Biztos tudják ezek, hogy miként kell segítséget kérni? Főleg egy elméletileg világvége hangulat ellen?
Ahogy elnéztem a körülöttem lévőket ők is ugyan ezen a véleményen lehettek és egy-kettő még szóba is tette. Persze ahogy azt vártam nem kaptunk rá kielégítő választ, sőt mintha csak direkt arra játszottak volna, hogy feldühítsenek még emelték is a szintet...
Miközben végig sétáltunk egy folyosón végig a történteken jártak a gondolataim. Miután lenyugodtam, már nem volt nehéz visszaidézni egy cselekményt mely nem hagyott nyugodni. Végi úgy voltam vele, hogy csak hazugság a fejbe rejtett bomba, és kételkedtem már abban is, hogy a bénítást is gép okozza. Miss Bazilika semmiféle gombot nem nyomott meg mikor ''lesokkolt'', és ez nem lehetett véletlen. Gondolatmenetemnek végül egy nagy méretű helikopter feltűnése vetett véget. Rég nem volt már alkalmam ilyen gép belsejéhez, így ez halvány, de nosztalgikus érzéseket keltett bennem. Persze nem tart semmi sem örökké. A nosztalgikus érzés a régi bevetésekről egy ismerős alak feltűnésével oszlatta el. A szőke nő volt az, aki foglyul ejtett, ehhez semmi kétség nem fért. Bár annyira mégsem olyan meglepő, hisz egy szervezethez tartoztak azzal a Bazilikával.
Az egyik férfi jól láthatóan bensőségesebb kapcsolatot is ápolt a nővel... nem igazán volt ínyemre a műsoruk, így nem vágtam hozzá jó képet, és inkább meghúztam magam a tömeg hátuljában. Persze ez sem tartott túl sokáig.
A nőnek ugyan is nem csak a húzásai voltak mocskosak, de a szája is.
„Üdvözlöm a pokolban balfaszok!...”Ez volt tán az utolsó csepp a pohárban, amint a szőke ribanc felénk célozta szavait éreztem, hogy megint elpattant bennem valami. A Bringer Light zöld fénye izzón ragyogott fel a talpam alatt, ahogy a maximumra pörgettem, majd a következő pillanatban már a szőke picsa háta mögött bukkantam fel. Úgy helyezkedtem, hogy jobb karom meglendítve – és lélekenergiával jócskán felerősítve – egyenest a nő nyakszirtjére csaphassak le. Mikor az ütés célba ért abba a gép is beleremegett, nem kicsit. Ez is jelezte, nem egy egyszerű tockossal kínáltam meg azt a mocskos szájú ügynök picsát. Meglepő módon a nő nem roskadt össze... állva maradt majd egy furcsa energia növekedést követően elkapott és a földre kényszerített. Lehetetlen! Nem voltam hajlandó elfogadni a történteket.
- Az előtt semmiképp, hogy kimostam a mocskos szádat katona! – feleltem felpaprikázott hangulatomban a nő kérdésére, miközben szabadulni próbáltam a fogásából. A következő mondandójára sem úgy reagáltam ahogy ő azt elvárta. Mert hát ő itt egy nagy kutya, így azt hihette ennyi elég lesz, ahhoz hogy betörjön? Rosszul gondolta. Megvártam míg kellő távolságba került az a nagy képe és egy gyors mozdulattal fejeltem hátra fele, hátha sikerül egy kis orr igazítást végeznem rajta. Ennek eredményeképpen testem ismét lebénult, melyet most meglepő módon egy valóban egy eszköz indított be? Ezt még mindig nem tudtam valahogy befogadni, minden esetre nem tudtam mit tenni, meg kellett várnom míg a ''rabságnak vége''. Persze eztán se voltam hajlandó behódolni őméltóságának.
Mikor visszakaptuk a fegyvereinket, vagyis jómagam a két kilenc minist és az érméket, a karkötővel, ahogy az lenni szokott a Kuuiki-t megnyitva készültem elraktározni azokat. Miért is ne alapon Miss Egonémber ismét basztatni kezdett, amire természetesen nem válaszoltam és elkezdtem szépen elrakosgatni a felszereléseimet. Nem tudom ezzel mi volt a baja, de tényleg.
Ahogy annak lennie kell, megint egy mocskos szavak hagyták el a száját, míg én megint a földön kötöttem ki magatehetetlenül... Míly meglepő, nem? Természetesen ugyanúgy folytattam amit elkezdtem, miután ismét mozgatni tudtam a testem.
- Nahát, az elcseszett kis ügynököcskék mégse tudnak mindent rólunk? Ha... – megvető vigyorral válaszolt ismét a nő mocskos beszédére. Lehet, hogy ez nála valami betegség? Lehet kezeltetnie kéne magán. De, neeeeem, itt kicsit súlyosabb dolgot fog kapni tőlem mint egy gumiszoba meg gyógyszerek. A nő olyan dolgokra tapintott rá, melyekre nem kellett volna. Eddig is a bögyömben voltak, de ez után már biztos ki voltam benne, hogy a saját két kezemmel fogom kiirtani az egész ügynökséggel együtt.

(click to show/hide)

11
Lezárt küldetések / Re:Hadművelet neve: X
« Dátum: 2018. Máj. 22, 01:15:00 »
Zavart és zavartabb. A helyzet még mindig nem volt túl rózsás. Bár hamar rájöttem, hogy képességeim aktívak, ráadásul észre vettem, hogy valamilyen oknál fogva a gyűrűm is megvan még. Érdekes fejlemény ez, hisz másokat még az édességiektől is megfosztották. Persze nem mintha mennék is bármire a gyűrűvel, már csak egy ékszer s semmi több. Fő képességem már egy olyan ''tárgyban'' lakozik mely a testem része.
Sajnos kérdésemre nem kaptam választ... mármint olyat, amilyet szerettem volna. A férfi elsőre meglep az angol szavakkal, hisz ha jól rémlik már rég nem kellett használnom. A jelentéseket az ügynökség felé már hosszú ideje abba hagytam, és úgy konkrétan minden kapcsolatom megszakítottam velük. Ugyan más kérdés, hogy ennek ők vakon mennyire örülhetnek a Föld túlsó oldalán, de ez most nem ide tartozott.
Mivel jól hallhatóan tudott japánul is nem fárasztottam magam az idegen nyelvi tudásom előkaparásval.
- Rendben, felfogtam, csak egy felvetés volt. – jegyeztem meg miután meg lett vétózva a kamerák kiiktatására tett javaslatom. - Ha bárki be is lép majd én elintézem, emiatt nem aggódnék. – adtam válaszom a férfi első kérdésére. Ugyan lélekenergiát érzékelek belőle, ahogy  a többi jelenlévőből, nem valószínű, hogy bármilyen képességgel rendelkezne, vagy épp nem harcra valókkal. Ezen teória alól persze kivételt képezett fajtársam, akit épp csak akkor vettem igazán észre mikor megszólalt, illetve Tenro-chan és fajtársa akik minden bizonnyal rendelkeznek olyan képességekkel melyek harcban alkalmazhatók.
Miután a fegyvereket átadtam és az öngyújtómat a bal tenyerembe emeltem át egy leányzó is közelebb lépett és az egyenruhás férfivel együtt várták a ''csodát''.
- Sajnos most más fegyverrel nem szolgálhatok. Csak ezeket és egy doboz cigarettát tartok magamnál. – ejtek meg egy enyhe mosolyt a lány felé. Úgy tűnik a szervezetükön belül igen közkedvelt az angol nyelv használata, hisz ő is ezen nyelvet használva mutatkozott be.
- Szólíts nyugodtan Karennak, Aoi-chan. – nyújtottam még oda jobbomat a lány fel. Ezt követően azon már megint kihagyott az elmém. Talán másodpercekkel később már megint a földön kötöttem ki, annyi különbséggel, hogy ez alkalommal még moccanni sem tudtam, csak a szemeim tudtam mozgatni semmi mást. Egyből arra tudtam gondolni, hogy az idekerülésem előtti harc esetleges mellékhatása okozhatja a bénulásom okát, ám az ötletet hamar elvetettem, hisz nem kaphattam akkora ütést a nyakamra. További okfejtésemet végül egy ajtó nyitása és az azon belépők szakították félbe. Jelzés nélküli fegyveresek, majd egy méretes hölgyemény eléggé fennhéjázó magatartással. Kétség sem férhetett hozzá, hogy ő a vezető és ebből adódóan ő lehet annak is az oka, hogy itt voltunk. Ehhez még rá tett egy kalappal a beszéde és annak stílusa is.
Végre ''elengedett'' minket. Miután megnyomott egy gombot a kezében lévő eszközön újra éreztem a végtagjaim, és úgy egyébként az egész testemet is. Bele értve a fejfájást is, amit az esés eredményezett, közvetlen az után, hogy a fejem közelebbi ismeretségbe lépett a padlóval. Így hát a fejemet masszírozva kezdek el feltápászkodni... azonban, sajnos nem tehetek róla, már régóta elég heves vérmérsékletű egyén vagyok, így a színes bőrű a nagyságos asszonyunk beképzelt szövege mellett sem tudtam szó nélkül elmenni. Sosem szerettem az ilyen egyéneket, így emiatt és a kialakult helyzet végett sem tudom visszafogni magam, sőt nem is akarom. Ezért aztán mikor már épp annyira fel tudtam tápászkodni, hogy a lábaim szilárdan megtartottak... jobbomat a nő felé állítottam irányba míg a ballal ellökve indultam meg az irányába, s ugyan ebben az időben lendítettem mg balomat benne az öngyújtóval melyet meg is gyújtva terveztem egy kis tűz manipulálással megpörkölni... Sajnos azonban a heves dühkitörés okozta cselekvés besült, és ismét a földön találtam magam.
- Jól van-jól van... vettem a lapot! – tettem meg a megjegyzésem, miután ismét mozgás képessé tettek, majd, hogy ennek még inkább jelét adja újabb felállásom közepette a karjaimat is az ég felé emeltem félig meddig.
Az ezt követő szöveg sem segített azon, hogy lenyugodjak, hisz olyat állítottak melyet, semmi sem bizonyít. A lélekenergia amit a falon túl és az engem elkapó nőből áradt, soha eddig egyszer nem éreztem. Jó, persze az is lehet, hogy normál emberrel figyeltetek meg, vagy megszerezték az aktámat. Bárhogy is legyen sem ezt sem a továbbiakat nem vette be a gyomrom.
- Ahogy a többiek is már megjegyezték, nem tudom miféle veszély az mely fenyeget minket, de ne várja el tőlünk, hogy egy csapat vadidegenként hirtelen összedolgozva mentsük meg a seggüket meg még másik hét milliárdét. Főleg, hogy mind ezt egy ilyen kezdéssel... nem egy elcseszett shounen anime szereplői vagyunk. És ha mégis jön az a veszély majd én megvédem a szeretteim maguk és a nano bombájuk nélkül is, már ha valóban ott van az a kis izé. – nem tudtam elmenni azon észrevételem mellett, hogy másodszori összeesésemkor már nem tett semmit a nő, egy gombot sem nyomott le a ketyeréjén se semmi. Ebből adódóan csak is valamilyen különleges képességre tudtam gondolni.

12
Lezárt küldetések / Re:Hadművelet neve: X
« Dátum: 2018. Máj. 13, 18:35:56 »
Unalom és mámor. Ez a két érzés kavargott bennem amint egy keddi nap alkalmával az utcán bolyongtam céltalanul. Egyetlen leánykám az iskolából egyenest egy barátnőjéhez megy így egyedül tengetem napomat már reggel nyolc óta, miután elköszöntem tőle az iskola kapujában. *Belekortyol egy chuuhai-os dobozba* Ne értsék félre örülök neki, hogy végre kezd megnyílni más gyerekek felé. Régen mindig a bátyja nyomban járt, most viszont végre más emberekkel is beszélgetni kezdett, aminek igazán örülök. De mégis csak ő az egyetlen megmaradt... ~ Nem-nem, nem fogom megint elölről kezdeni, tovább kell lépnem, ahogy Youko is tette. ~ és így semmittevésem közepette, ha már egyébként is a kertváros utcáin bolyongtam, úgy döntöttem keresek egy olyan helyet ahol alkoholt lehet venni. Sajnos automata errefelé nem igazán található a belváros utcáival ellentétben, így aztán eltartott egy ideig, míg a szeszes gyümölcslétől megtántorodva eljutottam egy kisebb kocsma szerű helyig.
- Hm, szóval volt itt egy ilyen is~ – mormogtam az orrom alatt miközben beléptem az izakaya szerű vendéglátó létesítménybe. Mivel a nap ezen szakában az épület belseje jóformán kihalt még, így egyenest - már amennyire egyenesen tudtam járni – a pult előtti székek felé vettem az irányt.
- Dobjon meg még két ilyennel... shiii~ – tettem le a kiüresedett alumínium dobozt. A pult mögött álló férfi ekkor arrébb lépett majd lehajolt és a pult alól a hűtőből elővett két újabb dobozt más-más ízesítéssel. Az almás ízesítésű felé nyúltam végül először és kibontás után rögtön meg is húztam.
- Keeeh~ – csaptam le a pultra a félig kiüresedett tárolót egy széles vigyor kíséretében. Azonban alig, hogy jobban átérezhettem volna a hűsítő nedűt, hirtelen egy szúrós, kellemetlen érzést keltő lélekenergia jelenlétére figyeltem fel. Fel állt a szőr a hátamon, majd rögtön hátra is fordultam a forrás irányába, de hiába minden erőfeszítésem, nem láttam senkit. Hirtelenjében a lendületem akkora is volt, hogy lefordultam a székről.
- Giiiih, kusso~ – megpróbáltam magam a lehető leggyorsabban összekaparni, majd a hosszú fekete szoknyám zsebébe beletúrva kimarkoltam a benne levő pénz összeget és lecsekkolás nélkül a pultra csaptam.
- A többit megtarthatja! - jegyeztem meg magabiztosan, enyhén vörös arccal, melyet a szeszes italok idéztek elő. Meg se fordult a fejemben, hogy esetleg az összeg el sem éri a kért árat, tekintve, hogy csak a testhőmtől felmelegedett fém érméket éreztem a markomban. Azonban abban a helyzetben erre épp nem igazán figyeltem, bár az alkohol már eluralkodott rajtam, még így is tudtam, hogy a jelenlét mely feltűnt semmi jót nem jelent rám nézve.
Sietve, és egy-két széket feldöntve hagytam el az italos helyet. Ösztönös módon a hazafelé úton kezdtem el haladni, miközben amennyire az állapotomból kitelt, megpróbáltam meghatározni az ellenfelem helyzetét.
- Mm-meg vagy! - kiáltottam fel miközben ismét tettem egy hátra fordulatot, ámbár most sikerült megtartanom magam és nem vágódtam el. Jobbomat ugyan ezen idő alatt emeltem fel, hogy csettinthessek, ám még mielőtt megidézhettem volna az egyik fegyveremet egy tompa de fájdalmas érzés árasztotta el a nyakamat a fogásról nem is beszélve, mely a jobb karomat állította meg. Pár pillanatig még feltűnik a szemem előtt egy átlátszó emberi alak, ebből azonnal látszik, hogy álcázó képessége messze alacsonyabb mint az enyém... bár ettől függetlenül sikerült ilyen közel kerülnie hozzám. Persze ittas állapotban voltam így nem volt valószínűleg túl nehéz dolga...
Végül egy szúrást és érzékeltem a nyakamban és rögtön ez után a szorítás abba marad, ám esélyem sem volt bármit tenni. Vélhetőleg valami nyugtatót adhatott be ami egyből arra kényszerítette a végtagjaimat, hogy a maradék erő is elszálljon belőlük és a földre rogyjak. Egy pár másodperc elejéig még sikerül megpillantanom a tettest. A Kurisu-val meg megegyező színű hajkorona és a bódult állapotom miatt megzavarodva még kinyögtem halkan a nő nevét, majd minden elsötétült.

****

Rikító fény és fejfájás. Ezek fogadtak mikor kinyitottam a szememet először.
- Cchi~ fogtam rá a fejemre, bár nem mintha ez enyhített volna a fájdalmon. Miközben kezdett végre kitisztulni a kép lassan felültem és még mindig hunyorítva ugyan, de szintén lassan körbe tekintettem. Egy fehér szobában találtam magam, ami megmagyarázta a vakító fényt. Nem volt benne semmi még pár emberi létformának tűnő dolgon kívül. Kezdett kitisztulni minden, már csak az alkohol hagyott némi utóhatást bennem annak ellenére, hogy mindössze csak két(!) dobozt fogyasztottam el. Ha már ennyitől sikerült berúgnom, nem is csoda, hogy már ennyitől is másnaposság gyötört, habár szerencsére abban a helyzetben ez nem volt olyan erős mértékű.
Így ezen túl lendülve ismét felmértem a területet, miközben felálltam. Összesen nyolc ember volt még rajtam kívül a szobában, ráadásul mind lélekenergia birtokosok voltak. Közöllük is három keltette fel a figyelmem, nem épp pozitív tekintetben. Ugyan azokkal az alap kisugárzással rendelkeztek mint a beteg tudós aki a testemmel és a családommal játszadozott el, mint tudományos játékszerekkel. Ezen emlékek újbóli felvillanásakor jobbomat az ugyan azon az oldalon lévő szememre helyezem, majd ismét elterelve erről az elmém az összegyűltek beszélgetésére kezdek el figyelni.
- Hm, valóban... - ahogy sokan igen érzelemdúsan konstatálták, hogy megfosztották őket egy-két becses tárgyától, úgy magam is észleltem, hogy a zsebemben maradt pár garas és a lélekenergia kibocsájtásomat szabályzó eszköz eltűnt a csuklómról. Szerencsére jó magam nem tudatosítottam neki nagy figyelmet, hisz amikre igazán szükségem volt azokat egy olyan helyen tartottam, amihez senki más nem tud hozzáférni. Így szabad figyelmem a szoba felmérésére, és további ''hallgatózásra'' fordítottam. Négy kamera a négy sarokban, sehol egy kijárat, vagy szellőző. Ám érdekes módon a levegő nem érződött nehézkesnek és ritkának, tehát nem lehetett egy átlagos szoba. Figyelmemet aztán a két férfi keltette fel... jobban mondva csak az öltözékük, mely másik két lánykához hasonlóan katonai ruha jellegű volt. Ez egy pillanatra aggodalommal töltött el: vajon kik lehetnek? A beszédükben gyakran alkalmaztak angol szavakat, külföldiek lennének? Magán hadtesthez vagy esetleg pont ahhoz az amerikai ügynökséghez tartoznának? Nem lenne meglepő, hisz az osztagom szintén mind olyan személy volt akik reiryokuval rendelkeztek. De még inkább, az érdekelt, hogy vajon tudják e, hogy az egyik leányzó miféle is? Vagy hogy melyik oldalon áll?... ááh ez most nem lényeg, vissza a beszélgetéshez, hisz egy érdekes információ hangzik el az egyiktől.
- Hm, valóban... – törtem meg a némaságom, miközben közelebb léptem a katonai csoporthoz. - … elég sok reiryoku tulajdonos van a falakon túl. Ráadásul mind azt a kellemetlen aurát árasztják magukból, mint az a nő is aki kiütött. – az emlék hatására anyakamat kezdem l masszírozni, mikor felvillant a fájdalom pár pillanat elejig. - Tokorode*, megkérdezhetem, valamilyen katonai csoport tagjai? - a tekintetem végi futott az egyenruhás csapaton, de nem tudtam nem kissé szúrós szemmel pillantani a nyílhasználó leányzóra. Egy másik társa is volt ugyan köztük, ám a miko öltözetből és azzal, hogy közelebbről is láthattam, és érzékelhettem, hamar felrémlett egy kedves lány, akivel még régebben találkoztam. Viszont már épp elegen pátyolgatták, így én már nem tettem meg ugyan ezt.
- Kuro. - morogtam el halkan a „kódot” miközben csettintettem egyet. A képességem ezen kombó hatására aktiválódott és az addigi egyszerű, hétköznapi öltözetem lassan egy hozzájuk hasonlóan katonai jellegű, sötét színű, harci ruhára váltott.
- Minden esetre ezeket gondolom tudják kezelni, ugye? – indítottam meg a kérdésemet, miközben ismételten csettintettem, ezúttal mindkét kezemmel, ezzel megidézve a két 9 mm-es lőfegyvert bennük a lélekenergiámmal átitatott lőszerekkel. - Jelenleg csak ezekkel tudok szolgál, de több mint a semmi. – majd még egy csettintéssel egy száz yenes öngyújtót is megidéztem a jobbomba „Nekem ez is megteszi.” megjegyzéssel.
- Szóval... mit szólnának ha először is kiiktatnánk a kamerákat? Nem tudom kik lehetnek odakint, de talán, ha hirtelen szem elől tévesztenek minket beküldenek valakit, akiből szedhetünk ki némi infót. Ha eddig nem öltek meg minket, ennyi miatt biztos nem fognak hirtelen kilyuggatni. Lefogadom, hogy valami beteges vadászos játékot terveznek játszani majd velünk, de nagyon tévednek, ha azt hiszik, hogy eljátszom az űzött vad szerepét. Ellenvetés?

*Tokorode – Apropó/Mellékesen

(click to show/hide)

13
Küldetések / Re: ÁKD - Általános Küldetés Diskurzus
« Dátum: 2018. Ápr. 27, 20:33:30 »
Legyen, úgy is ki kéne már mozdulnom... Jelentkezem! Kódnév: Agent

14
Szabályzat / Kira~chan-sensei no Nihongo Shidou
« Dátum: 2018. Ápr. 26, 15:42:54 »
Nem vagy biztos a japán nyelvi tudásod illetően, de szeretnél egy jól hangzó  -és még pontos- japán fordítást a karaktered képességeinek vagy akár parancsszavainak? Gugli barátod sem érzed túl megbízhatónak, hogy ebben segítsen? A megoldást a a problémádra ebben a topikban találod!

Szóval ahogy az olcsó reklámszöveg is jelzi, ha valamivel pontosabb fordítást szeretnél mint amit egyes G betűvel kezdődő fordító program adhatnak, vagy éppen nincs kedved egy számodra teljesen idegen nyelv nyelvtanával szenvedni, de szeretnéd ha a Shinigamid vagy egyéb karaktered japán nyelvre fordított nevekkel és parancsszavakkal(vagy egyebekkel) is rendelkezne, keress fel bátran és segítek benne. :D
Akár itt a topikban egy hozzászólással akár pü-ben csak írd le mit szeretnél lefordítani és máris(amint elolvastam) segítek! :D

Jelenlegi japán nyelvi tudásom: Jlpt N3

15
Lejelentő / Re:Topik igénylő
« Dátum: 2018. Ápr. 17, 18:29:56 »
Topik helye: Szabályzat és egyéb dolgok » Szabályzat
Neve: [Kezdőknek és mindenki másnak is]Kira~chan-sensei no Nihongo Shidou / Avagy még egy kis japán nyelvi segédlet Kira~chantól
Leírása:

[color=cadetblue]Nem vagy biztos a japán nyelvi tudásod illetően, de szeretnél egy jól hangzó  -és még pontos- japán fordítást a karaktered képességeinek vagy akár parancsszavainak? Gugli barátod sem érzed túl megbízhatónak, hogy ebben segítsen? A megoldást a a problémádra ebben a topikban találod!

Szóval ahogy az olcsó reklámszöveg is jelzi, ha valamivel pontosabb fordítást szeretnél mint amit egyes G betűvel kezdődő fordító program adhatnak, vagy éppen nincs kedved egy számodra teljesen idegen nyelv nyelvtanával szenvedni, de szeretnéd ha a Shinigamid vagy egyéb karaktered japán nyelvre fordított nevekkel és parancsszavakkal(vagy egyebekkel) is rendelkezne, keress fel bátran és segítek benne. :D
Akár itt a topikban egy hozzászólással akár pü-ben csak írd le mit szeretnél lefordítani és máris(amint elolvastam) segítek! :D
[hr]
Jelenlegi japán nyelvi tudásom: Jlpt N3[/color]

Oldalak: [1] 2 3 ... 11