
Magassága társai között némileg kiemelkedő, 170 cm. Testalkata karcsú, ámbár igazán szép, nemesi vonalakkal rendelkezik. Tartása helyzettől függetlenül kimért, némileg büszke. Voltaképpen bárhol megjelenik, jól látható jeleit adja főnemesi származásának.
Holló fekete, igazán ápolt és fényes hajzuhataggal büszkélkedik, melyet általában különböző tradicionális kellékekkel díszít. Ritka esetek egyike lehet, ha kibontva viseli; még kevesebben pedig látták egyáltalán így. Öltözete környezetéhez mérten változatos. Nemesi viseletei meglehetősen sajátosan, színvilágát tekintve pedig inkább a vörös és sötétkék színek kedvelője. Shinigami egyenruháját évek óta magára szabva hordja, amely igazodik képességeinek megfelelő szintű használatához; kényelmes, valamint légies mozgáskultúrát eredményez. Ehhez még természetesen hozzáadódik az osztag tagjai számára kötelező viselet a tavasz zöld színeiben pompázó tekko. Viseletei ekképpen alakulhatnak, hiszen a nap bizonyos részét a birtokon tölti, ott nem igazán a shinigami egyenruha viselője.
Állandó viselete azonban egy vörös tradicionális öv, melyet kimonokhoz viselnek. Ez egy családi ereklye, amelyet minden esetben a mindenkori ház feje visel. Kapitányi haorija belső felére a Koudoku no Hogoshák címere van hímezve, amelyet mai napig is büszkén visel.


Nehéz sztereotípiák közé sorolni őt, hiszen a viselkedése nagyban attól függ, hogy éppen milyen szituációba keveredik. Kapitányként mindenki szigorúnak, rendkívülien formálisnak, rendszeretőnek ismeri, aki tiszteli Soul Society törvényeit. Gyakran tűnhet bíráskodónak, ámbár kemény hozzászólásai mindössze egy célt szolgálnak: a fejlődést. Míg önmaga is a lehető legtökéletesebbre törekszik, úgy ezt a fajta hozzáállást társaitól is elvárja. Arisztokratikus neveltetést csupán éveinek későbbi szakaszában kapott, ez mégsem mutatkozik meg rajta. Többnyire hideg, még szavaiban is jól megfontolt egyénnek ismerhető, akinek bizalmát a legnehezebb elnyerni. Csak nagyon kevesen tudhatják, hogy Ai még barátainak mondható egyénekben is kevésbé bízik meg. Csalóka lehet, hiszen gyakran nem tesz különbséget a közömbös és a pozitív személy között. Ellenségeit kellő komolysággal, higgadtsággal kezeli. Nem tesz olyan lépéseket, nem mond olyan mondatokat, amik személyeskedőek lennének. Törekszik a semlegességre, bár egyes pillanatokban ez az elvi felfogás is változhat. Tiszteli családját, a vér számára meglehetősen fontos kötelék; mindig szeme előtt tartja kötelességeit, hovatartozását. Kapitányként törekszik a példa mutatásra, úgy véli a haori egy olyan felelősség, amelyet csak a legerősebb shinigamik képesek elvállalni. Osztagát kemény kézzel irányítja, valamint kissé távolságtartó is velük szemben. Úgy gondolja, az osztaga elsősorban olyan vezetőt kell látnia benne, melyet érdemes követni; és csak másodsorban személyt, akivel éppenolyan dolgok történhetnek, mint másokkal. Jól tartja osztagát, kapitányi fizetésére sosem tart igényt, hanem inkább elosztja az osztag ötödik tiszti rangig terjedő felek között, valamint a felújítási munkálatokat is inkább a családi vagyonából finanszírozza. Cserébe viszont hatalmas elvárásai vannak, így ha valaki a Sanbantaiba jön, annak készülnie kell rá, hogy ő nem kenyerezhető le semmivel; ahhoz túlságosan nagy az akaratereje.
Magánszemélyként sötét időket élt már meg, amelyek csak részben voltak képesek hatni szilárd elveire, jellemére. A szerelem ő hozzá is eltalált Tamachi Yukezo személyében, akinek aztán esküt is tett. Igazán fontosnak tartja a férfi jelenlétét annak ellenére, hogy neki sokkal szélsőségesebb a viselkedéskultúrája. Néha képes felbosszantani vele, de egyébként többször inkább elengedi a füle mellett, hiszen ismeri a férfi állapotát. Rengeteg fontosnak hitt személy elvesztésén van már túl, ezért eléggé nehezen megközelíthető, de akit közel enged magához, azt nem hagyja cserben. Jelenleg mégis a legfontosabb számára családja mellett fogadott kislánya, Mai.
Mindezen tulajdonságai mellett olykor-olykor veszélyesebbnél veszélyesebb titkokat is megosztanak vele, amit elkötelezettsége ellenére nem ad át senkinek. Azt a mentalitást vallja, hogy aki képes kitárulkozni előtte külső látszatának ellenére, az nem érdemli meg, hogy elárulják; függetlenül nemtől, kortól, rangtól. Nem igazán keresi a nemesekkel az összetűzést, bármennyire is szeretnék néhányan, hogy elbukjon. Kicsinyes játszmának találja az ilyesmit, neki ennél számára magasztosabb céljai vannak.