Üzenetek megjelenítése

Ez a szekció lehetővé teszi a felhasználó által írt összes hozzászólás megtekintését. Vedd figyelembe, hogy csak azokba a fórumokba írt hozzászólásokat látod, amelyekhez hozzáférésed van.


Üzenetek - Fran Lechuza

Oldalak: 1 [2] 3 4
16
Lezárt küldetések / Re:Irány a Kísértetkastély!
« Dátum: 2016. Okt. 07, 19:54:34 »
Eliana-sama válasza bár ésszerűen hangzott, mégis veszélyesnek találtam, hogy magunkkal vigyünk a gömböt és azt tegyük, amit mondd. Lehet, hogy át akar verni és csak megjátssza, hogy rossz neki, ha összetörjük a gömbjét, lehet, hogy igazából csak egy olcsó üveggömb, aminek nincs nagy értéke.
Senki sem támogatta a falon át való távozást, pedig az sokkal biztonságosabbnak tűnik, mint egy idegen nő utasításait követni. Különben sem vagyok olyan balga, hogy a könyvtár felé akarjak távozni, értelemszerűen az ajtóval szemközti falon próbálkoztam volna, mert az lenne logikus. És az egész leomlása miatt sem aggódom, ha egy emberméretű lyuk miatt a többi is elkezdeni omlani, hát gyorsan távoznánk és kint is lennénk, egy kis kockázatot be kellene vállalni, de hát Eliana-sama a főnök.
Meglett az említett könyv, aminek megmozdítására, megpördültünk a padlóval együtt, majd az alatta lévő lejtőn kezdtünk el lecsúszni. Ahogy a korábbi csapdával zuhanásomhoz hasonlóan, most sem tudtam ellenkezni, így csak hagytam, hagy vigyen oda, ahova akar. Nagy lendülettel repültünk ki a házból, én értem ki utoljára és egy kézen átfordulással próbáltam biztonságosan földet érni, de azzal nem számoltam, hogy Adrián az útban lesz, így egyenesen neki vágódtam.
- Bocs. - még ha nem is volt szándékos, attól még nekimentem és nem lehetett jó érzés, ezért megérdemel egy bocsánatkérést. Feltápászkodtam és leporoltam az egyenruhámat, közben pedig meggyőződtem róla, hogy valóban a házon kívül voltunk.
A gömb újabb utasítását is követtük Eliana-sama vezetésével az újabb helyszínre, a kriptához. De mielőtt még bemehettünk volna, Eliana-sama megparancsolta, hogy én várjam meg őket kint. Annyira nem örültem az ötletnek, mert nem biztos, hogy jó ötlet szétválni, de nem ellenkeztem.
- Rendben. De ha sokára sem jöttök ki, akkor utánatok megyek. - válaszoltak, nem lehetnek benne biztosak, hogy bent nem esnek valami csapdába, amitől nem tudnak visszajönni a bejárathoz. Meg amúgy sem bízok abban a jósgömbben, amíg nem tudjuk, hogy mi a célja ezzel az egésszel.
Kérdően néztem Adrián mondanivalója után, nem gondoltam volna, hogy ennyire aggódott miattam. Végignéztem, amíg eltűnnek a szemem elől, majd úgy döntök, hogy gyorsan végigjárom a kripta körül a terepet. De tényleg sietek, nehogy gyorsabban kiérjenek, mint én vissza, ezért csak a közelben nézelődök majd részletesebben, miután végigsiettem a távolabbi oldalon.

17
Lezárt küldetések / Re:Irány a Kísértetkastély!
« Dátum: 2016. Szept. 08, 14:17:38 »
Amint beértünk az ajtón és kifújtuk magunkat, Eliana-sama el akarta látni a sebeinket, ami Adriánnak nem annyira tetszett, ezért saját maga intézkedett az ügyben. Én is inkább elkértem a kendőt Eliana-sama kezéből, nem volt rá szükségem, hogy ápolgassanak, nem vagyunk mi, arrancarok, olyan puhányok, mint a shinigamik. Nem kell nekünk egymás sebeit nyalogatnunk, mert elég gyors a természetes regenerációnk.
Végül meggondoltam magamat, felesleges lett volna bepiszkolni Eliana-sama kendőjét, nem volt olyan vészes a sebem, csak megtöröltem az egyenruhámmal és nem lesz baj belőle, ezért vissza is szolgáltattam a kendőt tulajdonosának. Ezután néztem körül a szobában, félhomály volt, de ki lehetett venni, hogy valami jósdaféleség ez a hely. Nem rajongok az ilyesfajta jóslásért, ha szemtől-szembe kerül az ügyfél a jóssal, könnyebben átverik, mert olyanokat tud mondani, amit kiolvas a testbeszédből és utána már a többit is elhiszi neki a többség, hiszen a testbeszéd sok mindent elárulhat valakiről.
Nem nagyon érdekelt ezután, hogy mi van a szobában, inkább egy kijáratot akartam inkább keresni, hogy tovább haladhassunk innen. Azonban úgy tűnt, hogy nincs másik ajtó ebben a szobában, bár sok falon szőnyeg lóg le, lehet, hogy az egyik mögött van valami. Ezt megnézni viszont nem maradt időm, mert a szoba közepén lévő asztalon elhelyezett üveggömbben felvillant egy nő arca.
Eliana-sama elbeszélgetett a nővel, én inkább csak figyeltem, nem akartam közbeszólni. Nem tudtom, miért kéne hallgatnunk arra, amit a nő mondott, nem parancsolhat nekünk, bár az is igaz, hogy nem tudjuk, mit is kéne csinálnunk és ez is több, mint a semmi. Viszont inkább nem úgy gondolok rá, hogy azt tesszük, amit a nő mondott, hanem azt, amit Eliana-sama elhatározott és az csak véletlen, hogy a kettő ugyanaz.
- Eliana-sama, miből gondolja, hogy árt neki, ha eltörik a gömb? Nekem első gondolatom az volt, hogy valahonnan kivetíti magát a gömbbe. - tettem fel kérdésemet, mert úgy tűnt, hogy Eliana-sama talán meg van róla győződve, hogy a nő bele van zárva a gömbbe vagy valami. Vagy ha ez is a helyzet, lehet, hogy pont ezt akarja elérni, hogy eltörjék a gömböt és kiszabaduljon belőle. Nem biztos, hogy ártunk neki, ha eltörik a gömb, lehet az ellenkezőjét érjük el vele.
- A falon keresztül is tudunk távozni akár. - vetettem fel ötletnek, ha a gömb nem szólalna meg, mert nem lenne bonyolult egy lyukat robbantani és egyből kint lennénk, a legkisebb megerőltetés nélkül. Vagy szét is szedhetjük a berendezést ajtó után kutatva, úgyis ráférne a szobára egy kis átalakítás. Jobban átgondolva, lehet, hogy van itt valamit, amit nem kéne megtalálnunk, ezért lett bezárva előttünk az ajtó.

18
Hueco Mundo / Re:Hana Ichi Monme
« Dátum: 2016. Aug. 27, 14:46:39 »
Ahogy beléptem a torony ajtaján, majd becsuktam azt magam után, hogy a kint elhaladók ne fogjanak gyanút, hogy itt van valaki. Az ajtó becsukásával viszont sötétség lett úrrá és az orromig sem láttam, viszont ebben a pillanatban éreztem meg, hogy valaki van itt, de nem egy arrancar az. Egyből egy kapcsoló után kutattam először is, hogy lássak, arra azonban nem számítottam, hogy valaki megszólít.
Megszaporáztam a fal tapogatását, majd végül sikerült megnyomnom egy kapcsolót és egy kicsit világosabb lett, de még így sem úszott minden fényárban, olyan félhomályos lett a torony belseje. Így már viszont ki tudtam venni egy női alakot, ahonnan valószínűleg a korábbi kérdés érkezett. A félhomály viszont megakadályozott benne, hogy felismerjem, kivel állok szemben, bár az is lehet, hogyha látnám, se ismerném.
- Én csak... azt hittem, hogy nincs itt senki és... - egy kicsit nyögvenyelősen ment a válaszadás, nem tudom, hogy el merjem el mondani, hogy miért is vagyok itt. Lehet, hogy időközben kineveztek egy új espádát és most kezdi belakni az új tornyát, ha ez a helyzet, bizonyára nem örülne neki, ha megtudná, hogy a toronyból terveztem elvinni néhány dolgot, ami a hasznora válhat.
- És kegyed? Netalán az új Sexta Espada? - próbáltam egy kis magabiztosságot magamra ölteni, hogy ezzel álcázzam, hogy nem tudom, mit is mondjak neki, miért is vagyok itt. Amíg ezzel időt nyerek, talán támad valami ötletem, ami elég jó lesz hozzá, hogy ő is elhiggye. Bár először magamat kellene meggyőznöm, hogyha egy üres toronyból viszek el valamit, azzal nem ártok senkinek.

19
Hueco Mundo / Hana Ichi Monme
« Dátum: 2016. Aug. 02, 21:45:46 »
A reggeli beszerző körutam szokás szerint zajlott le és megszereztem a mai Lucky Itememet, ami virágmag volt. Gyorsan visszaértem Las Nochesben, de nagyon bele voltam merülve a gondolataimba, így egy ideig a folyosón sétáltam. Mivel a csillagjegyek közül csak 9. vagyok, ezért ez a kis mag nem tudom, mennyiben javít a szerencsémen, bár lehet, hogy nem a méret a lényeg, de akkor is...
Ekkor megtorpantam egy pillanatra, amikor belém csapott az ötlet, hogy akár el is ültethetném a magot, amiből kikelne egy világ, ami még több magot eredményezni. Valószínűleg sokkal nagyobb szerencsét hozna, ha megdolgozom érte, mintha csak úgy vennék egy marékkal valahonnan. Tovább indultam, de egyből egy újabb gondba ütköztem. Kevesebb, mint egy nap alatt nem egy virág kihajtani és magokat is termelni.
Csak ekkor néztem jobban körbe, hol is vagyok pontosan és azonnal egy villanykörte gyulladt ki a fejem felett, amint megpillantottam a hatodik tornyot. Biztosra veszem, hogy az előző tulajdonos rendelkezett valami szerrel, amivel gyorsabban megnöveszthetem a virágomat. Először viszont valami tároló kellene a növénynek, mert anélkül nem kezdhetek neki a megnövesztésnek, de remélhetőleg valamit majd találok itt, ami megfelel erre a célra.
Közelebb mentem az ajtóhoz, körülnéztem, hogy nincs-e a közelben senki, majd bekopogtam a biztonság kedvéért, de ha minden igaz, akkor most üres a torony. Vártam egy kicsit, és ha nem válaszolt senki és nem láttam senkit se, aki észre vehet, amikor bemegyek, akkor benyitottam. Először csak az ajtót tártam ki és néztem be, majd ha tiszta volt a levegő, akkor be is léptem rajta.

20
Lezárt küldetések / Re:Irány a Kísértetkastély!
« Dátum: 2016. Júl. 08, 16:38:44 »
Nem sokáig zuhantam, gyorsan földet értem, amit elsősorban hátsóm sajogása jelzett. Próbáltam feltápászkodni, amihez magam mellé a földre tettem kezeimet, hogy majd így segítsem fel magamat. Arra viszont nem számítottam, hogy a sötétségben beletenyerelek valamibe, amire gyorsan fel is emelem a kezemet és ezután már óvatosabban tapintom meg a földet.
Sikerül felállnom, majd egy Balát idézek az egyik kezembe, hogy azzal tegyek szert egy kis fényre, amivel megvilágíthatom, hova is kerültem. Először is azt néztem meg, hogy mibe sikerül beletenyerelnem és találtam a földön egy kulcsot. Körbenézve nem láttam sehol se egy kulcslyukat se, így valószínűleg itt nem nagyon veszem hasznát, ezért eltettem későbbre. Találtam viszont egy ugyanolyan kapcsolót, mint ami miatt idejutottam. Nem szívesen nyomtam meg, nehogy még lentebb zuhanjak, de nem találtam semmi mást, ami segíthetett volna innen a kijutásban, így nem volt más választásom.
Megnyomtam a gombot és már készültem is a zuhanásra, remegni kezd a helység, de nem alattam nyílik meg a padló, hanem az egyik falrészen lesz egy kijárat. Kimentem, körülnéztem és rájöttem, hogy a lépcső közelében vagyok, amin felmenve a könyvtárba jutottunk. Így nem kellett sokat gondolkoznom, hogy merre is kell mennem. El is indultam a lépcsőn, hogy visszacsatlakozzak a csapatomhoz.
Felérve nagy felfordulásra leszek figyelmes, ami eléggé meglepett, de megpillantottam a könyvtár másik végén Eliana-samát és Adriánt. A repkedő könyveket gyorsan kellett kikerülnöm és sonídommal egy-kettőre már a másik oldalon voltam. Érkezésem előtt nem sokkal hallom meg Adrián figyelmeztetését, amivel már nem tudok mit kezdeni, mert amint megálltam már éreztem is egy kis szúró fájdalmat a vállamon.
- Tsk. Pont sikerült megtapasztalnom, de azért kösz. – mondtam neki, majd egy kicsit közelebb lépve hozzájuk megidéztem a Blanco Carbúnculo védelmét körénk, hogy legyen egy kis időnk pár szót váltani a két társammal. De így is sietnünk kell, mert a szokásosnál nagyobbra kellett csinálnom a védelmet, hogy mindannyian beleférjünk, és így ki tudja, meddig fogja bírni.
- Bocsánat. – nem is figyeltem rá, hogy mennyire piszkos lettem, ezért most kezdtem el a leporolni magamat. – Egy titkos járatba zuhantam, amiből lent a lépcsőtől nem messze lehet kijönni. Meg van rá az esély, hogy a korábban hallott zaj forrása is ott távozott. És egy kulcsot is találtam. – vázoltam fel a történteket, majd az újonnan érkező kérdésekre is válaszolni próbáltam és a kulcsot is elővettem, hogy meg tudják a többiek is nézni. – Ez az. Nem tudom, mibe való lehet. Ha találkozunk zárt ajtóval, majd belepróbáljuk. – közöltem ötletemet a kulccsal kapcsolatban, majd nem sokkal ezután elkezdett megrepedni védelmem. A repedéssel egyvonalban pont megpillantok egy ajtót, ami nem lehet véletlen, hogy ott van, lehet, hogy ott lesz a kulcs helye?
- Lehet, hogy az az ajtó? – kérdeztem meg, hátha már próbálták kinyitni, de nem volt hozzá szerencséjük, ezért saját kezembe vettem a dolgokat. – Megnézem, hogy nyitva van-e. – mondtam el tervemet Eliana-sama felé nézve, és ha nem volt ellenvetése, akkor akcióba is léptem, amint áttörték a könyvek a védőpajzsot. Futásnak eredtem, ezúttal sonídó nélkül, közben aktiváltam a Lluviát és a belőlem kiszálló gömbökkel a könyveket vettem célba.
Sikeresen megérkeztem az ajtóhoz és egyből a kilincshez nyúltam, hogy megnézzem, nyitva van-e. Zárva volt, ezért gyorsan a talált kulcsot bele is illesztettem, hogy megpróbáljam vele kinyitni. Nem volt a kulccsal semmi probléma, tökéletesen beleillett és ki is nyílt vele az ajtó.
- Nyitva az ajtó! – kiabáltam vissza Eliana-samának, majd kivettem a kulcsot és bementem az ajtón, mert láttam, hogy Adriánék is erre tartanak. Ha találgathatnék, akkor azt mondanám, hogy az a valaki, aki itt volt előttünk, bezárta nekünk az ajtót, a kulcsot pedig magával vitte és ott hagyta a titkos átjáróban, hogy ne tudjuk kinyitni.

21
Las Noches / Re:Aréna
« Dátum: 2016. Jún. 22, 16:59:50 »
Pusztakézre bízva
közelharci edzés ezúttal fegyver nélkül

Ahogy mindig, most is az első dolgom volt, hogy a napomat azzal kezdjem, hogy beszerezzem a mai Lucky Itemem az Emberek Világából. Ma nem volt különösen nehéz dolgom, csak egy világoskék műanyag zacskót kellett találnom magamnak, amire könnyedén rábukkantam, mert sokfelé lehet itt találni ilyet. Így az átlagosnál sokkal korábban végeztem a beszerző körutammal és visszamehettem Las Nochesbe.
Ennek viszont megvolt a maga hátránya, mivel a váratlanul lett plusz szabadidőmmel hirtelen nem tudtam mit kezdeni. Eleinte a szobámban agyaltam, majd egy idő után elhatároztam, hogy sétálni megyek és közben hátha eszembe jut valami. Azonban még mielőtt kiléphettem volna a toronyból, Eliana-sama elkapott kérdésével.
- Persze. Természetesen benne vagyok. - válaszoltam a felém idézett kérdésekre és ezzel el is dőlt, hogy mit fogok csinálni. El is indultunk az Aréna felé, ami mint múltkor is, most is az edzés helyszínéül fog szolgálni. Nem sokat kellett várnunk a két meghívottra, hamarosan meg is érkeztek és kezdetét is vehette az edzés.
Amikor Eliana-sama intett nekem közelebb mentem, hogy megmutathassa a mozdulatot. Mondhatni nekem volt így a legkönnyebb, nem kellett semmi csinálnom és első kézből tapasztalhattam meg magamon a mozdulatot. Földre kerülve, próbáltam teljesíteni a kérést, hogy forduljak ki a szorításból valamelyik irányba, de nem sikerült és ezt közölni sem tudtam a szorítás miatt. Amikor a tűréspróba volt soron, szinte az utolsó pillanatig vártam, mielőtt jeleztem, hogy elég lesz.
Eliana-sama gyorsan fel is állt miután elengedett és kezet nyújtott felém, hogy segítsen nekem is felkelni. De alighogy felálltam már ismételten a földre kerültem, hogy újra be lehessen mutatni a mozdulatot, csak ezúttal lassabban. És a harmadik bemutatás is megtörtént nem sokkal ezután, ismételten az eredeti sebességgel.
Első benyomásom a mozdulattal kapcsolatban az volt, hogy ez nem igazán nekem való. Ha én közelharcba bonyolódom, akkor is csak minimális időre érintkezek az ellenféllel, inkább csak egy meglepetés támadást beviszek neki, majd ismételten eltávolodom tőle, hogy ne legyen esélye ellen támadni, elkerülni a támadásomat, vagy pedig kihasználni a támadás bevitelekor jelenlevő rést a védelmemben.
- Ezután majd ennek a mozdulatnak a kivédése következik? - kérdeztem rá, mielőtt párokra oszlottunk volna, hogy mennyire szerves része ez a mozdulat a mai edzésnek. Az előző edzésen is úgy volt, hogy miután átvettünk egy mozdulatot, utána megnéztük, hogyan is lehet kivédeni, így logikus a kérdésem, hogy vajon most is így lesz-e.
Mivel Adrián az előző edzésen is szeretett először Eliana-sama párja lenni, ezért ha most is így lenne, akkor szívesen átadom neki. Talán jobb, ha nem egyből az espadámon gyakorlok, hanem máson. Amint megvoltak a párok, neki is kezdtem a mozdulat gyakorlásának. Miután sikerült partnerem mögé kerülni, egyből megpróbáltam megtalálni, hogy is a legjobb megszorítanom a nyakát, majd, ha ez megvolt, a földre nyomtam és igyekeztem a megfelelő pozícióban elhelyezkedni, hogy ne tudjon kiszabadulni a szorításomból a partnerem. Végül pedig addig kezdtem egyre jobban szorítani, míg nem jelzett, hogy elég lesz. Első próbálkozásnak mondhatjuk, hogy lefogadhatóra sikerült, ha leszámítjuk, hogy elég lassan csináltam, hogy minden rendben legyen. Valóban csak ennyi lenne az egész mozdulat, nem tűnik nehéznek, csak gyorsaságra van hozzá szükség. Vagy talán még lenne valami, amit nem tudunk a mozdulatról és az lenne a lényege?

22
Lezárt küldetések / Re:Irány a Kísértetkastély!
« Dátum: 2016. Jún. 03, 21:57:09 »
Szokásomhoz híven első dolgom volt a mai nap is, hogy átmenjek az Emberek Világába és megtudjam milyen is a mai szerencsém. Sajnálatos módon, utolsó helyen volt a listán, vagyis a mai nap a legszerencsétlenebb volt a csillagjegyem. Lucky Itemem viszont könnyen beszerezhetőnek tűnt, egy Idol magazin, ami szinte bármelyik újságárusnál megtalálható volt. A legközelebbi helyre el is mentem, hogy beszerezzek egyet, azt választottam, aminek a borítóján a legtöbb zöld szín volt, mivel az volt a mai napra a szerencse színem. Amint megvoltam a beszerző körutammal vissza is mentem Las Noches falai közé, mivel annak ellenére, hogy van nálam, ami növeli a szerencsémet, az utolsó helyen még ez sem biztos, hogy sokat segít. Ezért is határoztam úgy, hogy nem nagyon mozdulok ki a toronyból.
A nap első felében ezt sikerült is kiviteleznem, de később Eliana-samának más tervei voltak, így nem tudtam tovább folytatni a szobafogságomat. Nem ellenkezhettem, hiszen az espadám és biztosan nem fogadna el nemleges választ tőlem.
- Hát... igazából egy magazin. - mutattam meg neki a mai Lucky Itemem, ami nem szellemcsapda volt, hanem csak egy egyszerű újság. Mivel nem volt más választásom, ezért hát utána indultam. Útközben elkapta Adriánt is, majd beavatott minket a konkrét részletekbe, mit is értett az alatt, hogy vadászni megyünk.
Adrián ellenkezni próbált a feladat hallatán, de Eliana-samát ez nem zavarta, már nyitotta is a Gargantát és átlökött rajta minket. Engem felesleges volt szerintem, hiszen nem terveztem, hogy ellenkezni fogok, még ha eredeti tervem más is volt. Gyorsan megérkeztünk a másik oldalra, ahol egyből egy jómódú házhoz érkeztünk meg, aminek egyetlen problémája az volt, hogy elkezdett roskadozni, ezért valószínűleg nem lakott már benne egy élő ember sem.
Megveregettem Adrián hátát, hogy ne duzzogjon annyira, úgy sem ér el vele semmit, nem tud már kibújni a feladat alól. Elindultunk a bejárat felé, eközben az obimba tűztem az eddig kezemben tartott magazint, hogy mindkét kezem szabad legyen. Eliana-sama be is rúgta az ajtót, hogy jelezze a bent lévőknek, megérkeztünk. De nem úgy tűnik, hogy nagyon sietnének elénk jönni, mintha egy lélek se lenne a házban.
Beérve a házba, egy félköríves, üveges részre csöppenünk, ahonnan több irányba is elindulhatunk. Meg volt az opciónk, hogy szétválunk, és így több helyet bejárhatunk, de Eliana-sama kérdése megzavart az eszmefuttatásban. Érezzük? Mit kellene éreznünk? Felkapcsolom a Pesquisa technikát és meglepetésemre nem éreztem senkinek sem a lélekenergiáját a közelben, még a két társamnak sem.
- Én sem érzek semmit. - tettem hozzá, hogy én is hasonló helyzetben vagyok, mint Eliana-sama és ha ez a helyzet, hogy nem tudjuk érzékelni egymást se, akkor lőttek a szétválásnak, hiszen nem találnánk egymásra könnyen. Ezért Eliana-samára várt a feladat, hogy eldöntse merre is menjünk tovább.
- Én egyet értek Adriánnal. A shinigamik sem mindentudók, lehet hogy eddig ők sem tudtak erről a helyről, mert nem lehetett megérezni. Seth egyáltalán honnan tudott róla? - mondandóm végén egy kérdést is elhelyeztem Eliana-samának, miután inkább Adrián mellé álltam ebben az ügyben. Remélem nem haragszik meg Eliana-sama, hogy most nem vele értettem egyet.
Mielőtt elindultunk volna valamerre, egy zajra leszünk figyelmesek az emeletről, így Eliana-sama úgy dönt, hogy arra kellene mennünk. Ennél több indokra nincs is nagyon szükségünk, hiszen a zajt általában valaki szokta okozni, kicsi az esélye, hogy csak úgy valami felborul, leesik magától. Felérve egy könyvtárban találjuk magunkat, rengeteg poros könyvvel. Mivel mindenki talált magának valami elfoglaltságot, ezért én is kerestem magamnak. Eleinte a könyvespolcot előtt haladtam végig és olvasgattam a könyvek címeit. Ez viszont nem sokáig kötött le, ezért hát körülnéztem, nincs-e valahol egy rejtőzködő lélek. Nézelődés közben megakad a szemem egy mellszobron, amit közelebbről meg akartam nézni.
Ezen a szobron valami nagyon nem stimmelt nekem, csak eleinte nem jöttem rá, hogy mi. Aztán feltűnt egy háromszög alakú benyomható rész, ami elég gyanúsnak tűnt. Egyből arra gondoltam, hogy egy titkos szobát nyit ki, ahol a lelkek rejtőzködnek, ezért nem haboztam benyomni. Ez viszont nem a legjobb ötletnek bizonyult, mai rossz szerencsém megmutatta magát és kinyílt alattam padló, én pedig egyszerűen leestem, jobban mondva, mintha beszippantott volna, olyan gyorsan történt, meg sem tudtam nyikkanni.

23
Pályázatok / Fran Lechuza pályázatai
« Dátum: 2016. Márc. 27, 11:39:45 »
+3 resurreción képesség helyett
Engedély: Van

Parcial Resurrección (Részleges Resurrección)
Parancsszava: Kabatte (庇って, Vedd a szárnyad alá).
Leírás: Aktiváláskor Fran zanpakutouja elkezd bagolytollakra bomlani, csak egy kis tőr méretű kardot hátrahagyva, jelezve, hogy még nincs teljesen feloldva. Ezután a tollak Fran karjain kezdenek el összegyűlni.
  • Contorno (コントルノー, Kontúrtoll): Fran képessége, amivel kedvére irányítani tudja a tollait. Használatuk közben a tollakat élessé vagy keménnyé tudja tenni Fran.
    • Remeras (レメラス, Evezőtoll): Éles tollzáport zúdít az ellenfélre.
    • Timoneras (テモネラス, Kormánytoll): A tollak egy kard alakjába állnak össze és hasonlóan lehet használni, mint egy igazit.
    • Coberteras (コべルテラス, Fedőtoll): A tollak szorosan egymáshoz tapadva egy védőfalat képeznek.
Magyarázat: Ez a részleges forma egy véletlennek köszönhető jött létre, amikor is edzéstől kifáradva Fran mégis megpróbálta feloldani a kardját kevés lélekenergiájával. Ekkor csak egyszerűen szétbomlott a kard tollakra, amiből a szárnyai lettek volna, de mivel nem volt elég ereje hozzá, hogy összeálljanak tényleges szárnnyá, ezért a földre hullottak. Fran viszont rájött, hogy ezzel talán tudna valamit kezdeni és sok gyakorlás után végül uralma alá hajtotta ezt a formát is.

24
Karakura / Re:Szerencse Vadászat
« Dátum: 2016. Jan. 29, 16:29:43 »
A Cuerpoval létrejött emberi testemen a ruházat egy sötétkék kapucnis pulcsi és egy farmer volt. Különösen nem foglalkoztatott, hogy mi van rajtam, csak az a lényeg, hogy elvegyüljünk, bár ilyenkor nem nagyon vannak az utcán, attól még nem árt óvatosnak lenni.
- Mindjárt itt az idő. - mondtam Eliana-samának, majd arrébb csúsztam, hogy ő is odaférjen az ablakhoz, mert volt elég hely. Lejjebb hajoltam, hogy csak éppen belássak az ablakon, ennyi is elég volt, hogy figyelhessem, ahogy egy idő hölgy lejön a lépcsőn és odaballag a foteljéhez, helyet foglal és bekapcsolja a tévét.
- És most következik a mai Oha Asa Horoszkóp... 4. helyen Ikrek, szerencse színük a rózsaszín, szerencse tárgyuk a paprika... És legutolsó helyen a Rák, szerencse színük a piros, szerencse tárgyuk egy jegy. További szép napot. - hallgattam végig, ahogy elmondták a mai horoszkópot, mivel elég hangos volt a tévé, hogy itt kint is lehetett hallani, ha jól füleltünk.
- Így kezdődik minden, információ szerzéssel. Mehetünk is tovább. - vártam meg, amíg Eliana-sama elindul, majd én is mentem utána, hogy elhagyjuk a ház udvarát és ismét az utcán legyünk.

25
Karakura / Szerencse Vadászat
« Dátum: 2016. Jan. 26, 21:32:54 »
Úgy éreztem, hogy a mai nap megfelelő lesz, hogy viszonozzam Eliana-sama meghívását és most én vigyem el valahova, ahova én szeretnél menni. Nem kellett sokat gondolkoznom, hova is akarom elvinni, mert mindig is érdeklődött a horoszkópos dolgok után, ezért hát megmutatom, hogy is szoktam ezt csinálni.
- Eliana-sama, eljön velem Karakurába a legutóbbi csillagnézés meghálálásaképpen? - első dolgom volt megkeresni Eliana-samát a toronyban és elé állni, hogy megtudjam, velem tart-e. Ha beleegyezik, akkor már nyitom is a Gargantát és készülök az indulásra.
- Megmutatom, hogyan is csinálom a Lucky Item beszerzését. - szólaltam meg az alagútban, hogy elmondjam, miért is megyünk Karakurába. Amikor közeledtünk a kijárathoz már készítettem is a Cuerpot, hogy kilépéskor aktiváljam és a shinigamik ne tudják, hogy itt vagyunk.
A szokásos házhoz indultam, odaérve szétnéztem, hogy senki sem figyel-e, majd beugortam a kerítésen és a két ház közötti részhez mentem, ahol csak az egyik oldalon volt ablak. Benézve pont rá lehetett látni a tévére, ami a mostani elsődleges célpontunk.

26
Egyéb helyszínek / Re:Csillag Lesen
« Dátum: 2016. Jan. 22, 19:17:18 »
Az eget figyelve vártuk, hogy meglássunk egy hullócsillagot és nem is kellett olyan sokat várni, már meg is jelent. Ahogy megbeszéltük, én is a kívánságomra gondoltam. Emlékezzek! Erősen gondoltam erre az egy szóra, majd végignéztem, ahogy eltűnik a szemem előle a hullócsillag.
- Nem valószínű, hogy befolyásolná a horoszkópot, a csillagjegyek leírásai úgy sem illenek rá mindenkire, aki abba a csillagjegybe született. Nincs két egyforma személy, még az ikrek is különböznek egymástól. Ezért a leírásokat nem is szoktam nézni, felesleges. - válaszoltam, bár gondolom Eliana-sama nem pont ilyen válaszra számított, de attól még én így gondolom. Egy ideig csöndben figyeltem tovább a csillagokat, majd ismételten megszólaltam, hogy megtörjem a csendet.
- Talán ideje lenne visszamenni. - jelentettem ki, majd felkeltem, eléggé fázott a hátsó felem, még ha egy pléd is volt alattunk, azalatt a hideg kő ugyanúgy ott volt. - Legközelebb majd én hívom el Eliana-samát valahová. Rendben? - tettem neki ajánlatot, ha már ő is elhívott ide, nekem is viszonoznom kell ezt a gesztust. Meg is nyitottam ezután a Gargantát, amivel egy kettőre otthon is lehetünk.

~ Vége ~

27
Las Noches / Re:Aréna
« Dátum: 2016. Jan. 10, 19:12:23 »
Kardom élére figyelve
közelharci edzés

Eliana-sama nem teljesen értett egyet a kérdésére adott válaszommal, ami valamennyire lehet, hogy érthető volt, nem fejtettem ki mondandómat elég részletesen. Meghallgattam figyelmesen Eliana-sama véleményét, majd csak ezután szólaltam meg ismételten.
- Mivel távolsági harcban vagyok jobb, ezért használnék távolsági támadásokat erősebb ellenfélen. A Cerot csak azért említettem, mert ha kardjának eltérítésével egyidejűleg egy bénító technikát is használnék, akkor talán lenne időm egy Cerot előkészíteni. Ha látom, hogy nincs rá idő, én sem próbálnám meg. És azért nem próbálnám meg mondjuk elrúgni magamtól egy erősebb ellenfelet, mert ha igazán erős, akkor akár megragadhatja a lábamat és rosszul jönnék ki abból a helyzetből. - adtam pontosabb magyarázatot a korábban megválaszolt kérdésre. A gyengébb ellenfél esetét szándékosan nem említettem, nem akartam elmondani, hogy elég unalmas, ha egyből végeznék valakivel, szeretek egy kicsit játszadozni az ellenfelemmel. - A kardforgatást nem is lehet távolról csinálni. - jegyeztem meg az egyértelműt, bár, ha valakinek sok kardja van, akkor tudja őket távolról dobálni, de azt nem tudom, hogy lehet-e nevezni kardforgatásnak. - De ha csak kardforgatást tudnék használni, akkor valószínűleg közelharcba kellene bonyolódnom. - fejeztem be, de nem valószínű, hogy valamikor is csak kardforgatást tudnék használni, így ez csak feltételezés marad.
Eltervezett támadásom elsőre nem sikerült, de ezzel nem is volt baj, hiszen egy Espadan kevés mozdulat jár sikerrel. Amúgy is csak most találtam ki, nem vártam, hogy egyből sikeresen végre tudom hajtani, nem vagyok én annyira zseni.
- És ha az ellenfél kardjáról való lecsúszással egy időben egy bénító technikát alkalmazok rajta? - vetettem fel egy ötletet, de most nem akartam megpróbálni, elég, ha csak elméletben beszélünk róla. Ha Eliana-sama azt mondja, hogy nehéz kivitelezni és meglepném, ha nekem sikerülne, akkor ezt egy kihívásnak veszem és meg fogom csinálni. De nem most, majd valamikor a közeljövőben, jelenleg úgyis a kiadott mozdulattal kellene foglalkoznom, ezért elnapolom későbbre, de nem fogom elfelejteni.
Párcsere következett és Adriánhoz kerültem, akinek nem volt ellenvetése az ellen, hogy hozzá hasonlóan rövid fakardot használjak. Az viszont egy kicsit meglepett, hogy kitalálta, miért is akarok wakizashit használni.
- Részben eltaláltad, de azért is, mert így nehezebbnek tűnik a mozdulat. - válaszoltam, majd be is álltam a megfelelő pózba, hogy fogadjam Adrián támadását. Már az első próbálkozásnál észrevettem, hogy nagyon oda kell figyelni, hogy pont a megfelelő helyen legyen a kardom, különben engem talál el a támadás. Az ellenfél kardjának föld felé eltérésénél is fontosnak tűnik, hogy jó helyen legyen a kardom, mivel elég rövid, ezért az eltérítés is gyorsan történik. Egy-két apróságot megkérdeztem Adriántól is, mégis csak jobban ért hozzá, majd azzal a tudással a hátam mögött folytattam tovább. Eleinte csak a védekezésnél akartam használni wakizashit, de aztán egy-kétszer támadásnál is a rövidebb kardot vettem a kezembe.
A gyakorlat végén Eliana-sama még egyszer utoljára be akarta mutatni a mozdulatsort, de most nem engem kért meg hozzá, hanem Adriánt. Ezután pedig néhány bátorító szót is mondott és el is akarta venni a kedvünket tőle, hogy ő ellene használjuk a tanult mozdulatokat komoly harc alatt. A végén pedig elbúcsúzott a másik két résztvevőtől és elindultunk a torony felé.
- Úgyszintén. - reagáltam Adriánnak, majd intettem is neki búcsúzásképpen. Remélem, hogy még fogunk találkozni, érdekes figurának tűnik, nem lenne jó, ha elkallódna Las Noches falai között.
- Van még mit rajta gyakorolnunk, de szerintem is jó úton haladunk. - válaszoltam a felém idézett kérdésre. - Talán majd később, most inkább lepihennék egy időre. - vissza kellett utasítanom a gyakorlást, mert az edzés alatt szinte észre se vettem, de eléggé elfáradtam, most így, hogy abbahagytuk. Még úgyis lesz lehetőségem megkérni Eliana-samát, hogy segítsen nekem, ha szükségem lesz rá.

Vége

28
Egyéb helyszínek / Re:Csillag Lesen
« Dátum: 2015. Dec. 29, 12:40:43 »
- Hallottam már róla, de nem ismerem pontosan. - válaszoltam a kérdésre, majd figyelmesen hallgattam Eliana-sama mondandóját. - Az Oriont azt ismerem. - amikor ismerős dolgot hallottam egyből felszólaltam miatta, majd tovább hallgattam a magyarázatot.
Ahogy megemlítettem, hogy az emberek kívánni szoktak, ha hullócsillagot látnak, Eliana-sama arckifejezése és hangja szomorúra változott. Valami rosszat mondtam volna? Nem tudtam, hogy rákérdezzek-e, hiszen lehet, hogy nem szívesen beszélne róla, de még mielőtt döntésre jutottam volna, megszólalt. Mintha gondolatot olvasott volna, mert pont ezt gondoltam, amikor feltettem neki a kérdésemet. Ismét elgondolkoztam rajta, mert nem jutottam még semmire. Nem is tudom igazán, hogy mit szeretnék. Még mielőtt Eliana-sama elfogadott fraccionjának, beszélgettük, hogy mennyire is emlékszem az emberi életemre. Talán az lenne jó, ha valamennyire kitisztulna a fejem és tudnám, hogy ki is voltam korábban.
- ... - kezdtem volna neki, hogy elmondjam, amit kigondoltam, de Eliana-sama megállított. - Rendben. - nem ellenkeztem vele, ha ő ezt akarta, akkor én is belementem. Felnéztem ismételten az égre és vártam, hogy megjelenjen a következő hullócsillag.

29
Egyéb helyszínek / Re:Csillag Lesen
« Dátum: 2015. Dec. 28, 15:50:52 »
Eliana-sama örült a szerzeményemnek, ezért büszkén terítettem rá a kőre és helyeztem el rajta szendvicseket is. Leülve vettem is belőle egyet és úgy néztem a csillagokat az égbolton.
- Én is csak az alapokat tudom, nem nagyon merültem bele. - válaszoltam Eliana-sama kérdésére, gondolom azt várta volna, hogy amennyire ragaszkodom a a horoszkópomhoz, a csillagképeket is kívülről fogom fújni és mindet meg tudnám mutatni az égen. Pedig sajnos ez nem így van.
- Ilyenkor az emberek kívánni szoktak valamit, nem? - mutattam egy hullócsillagra, majd Eliana-sama felé fordultam. Egy kicsit elgondolkoztam, hogyha tényleg valóra válna, akkor mit is kívánnék.

30
Las Noches / Re:Aréna
« Dátum: 2015. Dec. 25, 14:47:14 »
Kardom élére figyelve
közelharci edzés

Ennek a mozdulatnak a két változatával nem volt különösebb gondom, csak az elsőnél nem ment annyira természetesen ennek ellenére meg tudtam csinálni. Anida párjaként kezdtem a próbálkozást ezúttal, hogy Adrián elsőként kerüljön Eliana-samához. Anidát nem éreztem valami jó edzőpartnernek, bár tény, hogy jobb, mintha egy gyakorlóbábu lenne előttem, hiszen ő mozog. Látszik rajta, hogy nem ad bele mindent az edzésbe, mintha csak kényszerből lenne itt, pedig az edzéseknek pont az a lényege, hogy a határainkat feszegessük, és utána erősebben végezzünk. Adriánon sokkal jobban látom, hogy akarja is csinálni, sokkal élvezetesebb vele edzeni. Így a lány párjaként én se adok bele mindent, ha már ő se veszi komolyan, elég ha csak ráérzek a mozdulatra és majd párcsere után mutatom meg mire vagyok képes. Eliana-sama párjaként amúgy sincs lehetőségem visszafogni magam.
Feltett kérdésemre meg is kaptam a választ és valóban megpróbálkozhattak azzal a kis változtatással, amit kigondoltam. Neki is kezdtem a mozdulatnak és az egyik lábam előre rakása helyett inkább hátrébb helyeztem és úgy tartottam meg az egyensúlyomat. Ez a lépes sokkal kényelmesebb volt számomra, mint az eredeti, sokkal természetesebbnek tűnt nekem, mintha ez tartozna hozzám, nem a másik. Ebből a pózból való kiforgás és támadás is egyszerűbbnek tűnt, így már ezt a mozdulatsort is magaménak érezhettem.
Megfogadtam a további tanácsokat is, de bemutatatót nem kértem, el tudtam képzelni mekkora is valakinek a hatósugara a fegyverére nézve. Ezután ismét párcsere következett, megint Adriánhoz kerültem, ahol megtapasztalhattam milyen is, ha valaki váltogatja a fegyverét, így egy érdekes kihívást jelentett számomra.
Az utolsó bemutatott mozdulat következett, ezért ismét odamentem Eliana-samához segíteni a bemutatásban. Tetszetős védekezésnek tűnt és látszólag nem is nézett ki olyan bonyolultnak. A gyakorlást ezúttal Eliana-sama akarta Adriánnal kezdeni, amibe természetesen belementem és bólogattam, hogy nekem megfelel. Jobb is, hogy nem egyből az espadam párjaként kezdek, így van időm ráérezni a mozdulatra és nála már begyakorolt mozdulatként mutathatom meg.
El is kezdtem a mozdulat gyakorlását, megtartottam az érkező kardot, majd a vállam felett el kezdtem leengedni a föld felé. Első próbálkozás után már nagyjából kapizsgáltam is, hogy mire érdemes odafigyelni. Fontosnak véltem, hogy milyen gyorsan is fordítom a föld felé a kardomat, mert ha túl lassan csinálom, akár az ellenfél is észreveheti, hogy mire készülök és akár tehet ellene. Túl gyorsan sem feltétlen a legjobb, mert akár háton is szúrhatjuk magunkat, ha ügyetlenek vagyunk. Vagyis a legjobb valahol a kettő között, de inkább a gyorsabb, mint a lassabb felé.
El is jött a párcsere ideje, Eliana-samához kerültem, aki elmondta, hogy mit tenne, hogy alakítaná ezt a mozdulatot a saját igényére. Én is elgondolkoztam, hogy mit tennék ebben a helyzetben és csak azután szólaltam meg és adtam meg a válaszomat a kérdésre.
- Az attól függ, hogy az ellenfél erősebb, vagy nem. Gyengébb esetén, miután sikerült eltéríteni a kardját, egy erős rúgással valaminek neki repíteném, hogy előkészülhessek más támadással. Ha viszont erősebb nálam, akkor egy Cerot, vagy Barat küldenék rá, majd eltávolodnék tőle. - adtam meg válaszomat, második esetben értelemszerűen, ha nincs sok időm, a Barat használnám, ha elő tudom készíteni a Ceromat, akkor pedig azt. Erősebb ellenféllel szemben mindig is biztonságosan harcolok, kevesebb kockázatot vállalva.
- Meg lehet próbálni a védekezés ellenére a támadást? - tettem fel saját kérdésemet, mert korábban gyakorlás közben támadt egy ötletem, miként is tudom ezt a védekezést kicselezni és meg szeretném próbálni. Inkább gyakorlatban mutatnám meg, minthogy elmagyarázzam, hogyan is gondoltam, úgy talán érthetőbb lesz.
Ha belemegy Eliana-sama, akkor nekikezdek a támadásnak, és amikor elkezd a kardom lecsúszni a másik pengéről, a lábammal próbálom megtartani magamat és ezzel együtt a lecsúszó kardomat is, hogy tovább haladjon lefelé. A kardomat egyre jobban Eliana-sama hátának akarom nyomni és forgatva akár a hátába is tudnám szúrni a fakardot, ha minden úgy történik, ahogy én azt elgondoltam.
Párcsere után Adriánhoz kerültem és mielőtt elkezdtük volna, volt egy ötletem, hogyan is nehezíthetném meg magamnak ezt a feladatot. A többi fakardhoz mentem és vettem magamhoz egy rövid, wakizashi méretűt, hogy azzal próbáljam ki.
- Ha nem zavar megpróbálom én is rövid karddal. Neked is segíthet valamit, ha megtapasztalod, milyen is egy wakizashi ellen harcolni. - mondtam el a tervemet Adriánnak is, majd suhintottam párat a levegőben a rövid karddal, amit még nem nagyon tartottam a kezembe, de mindent el kell kezdeni egyszer. Bár nem figyeltem, amikor Eliana-sama Adriánnak magyarázta, hogy mire is kell odafigyelnie, valahogy majd csak én is megoldom ennek a forgatását. Magamtól is rájövök, mire kell ennél odafigyelni.

(click to show/hide)

Oldalak: 1 [2] 3 4