Üzenetek megjelenítése

Ez a szekció lehetővé teszi a felhasználó által írt összes hozzászólás megtekintését. Vedd figyelembe, hogy csak azokba a fórumokba írt hozzászólásokat látod, amelyekhez hozzáférésed van.


Üzenetek - Fran Lechuza

Oldalak: 1 2 [3] 4
31
Egyéb helyszínek / Re:Csillag Lesen
« Dátum: 2015. Okt. 08, 12:36:40 »
Nem tehetek róla, hogy ilyen képességem alakult ki magától, lehet, hogy horoszkóp mániám miatt túl sokat agyaltam azon, hogy egy-egy személynek mi is lehet. Megkérdezni persze nem mertem senkitől, hiszen nem nagyon tudok egy arrancarról sem, aki ilyenekkel foglalkozna, így biztos ráálltam, hogy meglássam mások csillagjegyét.
- Természetesen, harcban nem ad semmiféle pluszt. - helyeselek Eliana-samának, mivel nem harci képességről van szó, amit fel lehetne használni bárki ellen is. Nem is gondolkoztam még ezen, hogy ezt valaki ellen használjam, vagy megpróbáljam továbbfejleszteni, hogy ártani tudjak vele másoknak. Nem is igazán vagyok benne biztos, hogy képes lehetek ilyesmire.
Átérve az Emberek Világába, felmerült a kérdés, hogy hogyan is fogjuk nézni a hullócsillagokat. Eliana-sama talált is egy nagyobb követ, amire le tudunk feküdni, de én nem voltam ezzel teljesen megelégedve. Körbenéztem a környékünkön, majd egy kisebb vigyor kúszott az arcomra.
- Csak egy pillanat. - szóltam Eliana-samának, majd elindultam egy jó pár méterre lévő ember csoport felé, akik a saját plédjükön ültek és hozzánk hasonlóan a hullócsillagokat akarták nézni. Hát most sajnos balszerencsés napjuk van, mert meg kell őket fosztanom.
Odaérve hozzájuk egy szabad szélet kerestem, ahol nem volt senki, hogy ott fogjam meg a plédet és kezdjem el rángatni. Eleinte csak keresték a tettest, aki felelős a rángatásért, egymásra néztek, ki is lehetett az és csak ezután tűnt fel nekik, hogy mintha magától mozogna. Mivel nem voltak képesek engem látni, így egyből szellemet kiáltottak és elkezdtek menekülni, ahogy csak tudtak.
- Ez könnyű volt. - jegyeztem meg magamnak, majd húztam is volna magammal a plédet a kőhöz, amin Eliana-sama feküdt, de valami nehezék még rajta maradt. Megnéztem közelebbről, mi is volt az, egy szatyornyi szendvics, amit menekülésnél már nem tudtak magukkal vinni. Bár nem ezért jöttem, de ha már itt maradt, ezt is magammal viszem, nem fog kárba veszni.
- Találtam egy plédet, meg néhány szendvicset. - visszaérve tettem jelentést Eliana-samának a zsákmányról, majd el is kezdtem ráteríteni a kőre, hogy kényelmesebb legyen. A szendvicseket is leraktam, majd én is elhelyezkedtem, hogy megnézzem magamnak a csillagokat.

32
Egyéb helyszínek / Re:Csillag Lesen
« Dátum: 2015. Szept. 30, 15:39:24 »
- Almalé. - mutattam fel a kezemben tartott üveget, amikor a Lucky Itemem felől érdeklődött Eliana-sama. Kezdett már egy kicsit zavarni, hogy egy üveget cipeltem magammal, így miután futottam vele egy kört, terveztem, hogy megiszom, úgyis lassan itt a nap vége.
- Egy különleges képességem, hogy meg tudom másokról mondani, mi a csillagjegyük. - magyaráztam el, nem mintha rejtegettem volna eddig, csak nem került szóba és én sem tartottam fontosnak, nem olyan nagy képesség.
- Ha jól tudom igen. Természetesen, nincs semmi halaszthatatlan dolgom. - válaszoltam és egyből követtem az átjáróba az Emberek Világa felé. Egy hegytetőre érkeztünk, ahol egy kicsit hűvös volt, de egy ideig bizonyára ki tudom bírni.
- Helyet foglalunk, vagy állva nézzük a hullócsillagokat? - tettem fel kérdésemet, hogy kerítsek-e valami plédet, hogy ne közvetlenül a fűre kelljen ülnünk. Bár bizonyára megvan a saját varázsa annak is ha a fűbe ülünk.

33
Egyéb helyszínek / Re:Csillag Lesen
« Dátum: 2015. Szept. 30, 10:50:59 »
Elhagyva a szobámat Lucky Itememmel a kezemben, ami ma egy üveg almalé volt, a nevemet hallom, ezért a hang irányába megyek. Eliana-sama éppen a kanapén feküdt és tőlem kérdezett.
- Az emberek találják ki valószínűleg. De nem is ez a lényege, hanem hogy a tulajdonos hisz benne, hogy valóban szerencsét hoz. Az pedig csak plusz, hogy valaki megmondja, mi is az, igazából bármit elnevezhetünk szerencsés tárgynak. De hogyha valaki más mondja meg, és nem mi választunk, talán értékesebbnek tűnik, hogyha mondjuk nincs olyanunk és meg kell szereznünk magunknak. Legalábbis én így gondolom. - magyaráztam el a dolgokat Eliana-samának és persze a saját véleményemet is belefűztem, igazából csak találgatni tudok, nem tudom, hogy gondolkoznak ezzel kapcsolatban az emberek.
- Ikrek. - válaszoltam a következő kérdésre. - Eliana-sama pedig Rák, igaz? - kérdeztem vissza, mert egy pillantásból meg tudtam másról mondani, hogy mi is a másik csillagjegye.
- Még szeretne valamit? - kérdeztem én is, nem mintha különösen fontos feladatom lenne, csak gondoltam, hogy elmegyek futni a sivatagba, ha nem kellek semmire.

34
Las Noches / Re:Aréna
« Dátum: 2015. Szept. 29, 14:57:00 »
Kardom élére figyelve
közelharci edzés

Csak mosolyogni tudtam, hogy Adrián "aggódott" az épségem miatt. Nem annyira jellemző tulajdonság egy arrancarban, hogy ilyenekkel foglalkozzon, hiszen itt az erősebb marad fenn. A gyengék pedig elesnek, ha nem bírják a strapát, ez a hollowk törvénye. Persze van kivétel, ha egy espada fracciónnak fogad valakit, mert lát benne lehetőséget, aki amúgy egyedül lehet, hogy leveszne az erősek között, de segítséggel ő is az erősek táborába tartozhat.
- Nem kell velem foglalkoznod, kibírom. Legalább edződik a hierrom. - válaszoltam edzőpartneremhez hasonló vigyorral az arcomon. Ezután Adrián elővette a zanpuakutouját, hogy lefaragjon a fakardból, de Eliana-sama közbeszólása miatt abbahagyta, amit el akart kezdeni. Egy kicsit csalódtam, hogy nem zanpakutouját használja, jobb lett volna kipróbálni magam teljes ereje ellen. Meg az sem mellékes, hogy megtapasztaltam volna, hogy milyen is, ha egy wakizashit forgató ellen használom ezt a mozdulatsort.
- Csak egy jó tanács, használt fel a talajt az ellenfél fellökésénél, úgy sokkal könnyebb. - adtam neki egy kis segítséget saját tapasztalatból, mert sokkal hatásosabb a rugózás, ha ránehezedek a földre és onnan ellökve magam, nagyobb erőt tudok kifejteni az ellenfélre.
- Fran Lechuza. - újabb párcserénél ismételten bemutatkoztam és annak ellenére, hogy nővel kerültem egy párba, nem terveztem, hogy visszafogom magamat. Sokkal inkább mindent beleadok, mert a nők általában gyengébbek és ki kell érdemelniük a tiszteletemet, ahogy Eliana-sama tette, vagy azt, hogy egyenlő félként kezeljem őket.
Ennek a mozdulatnak a gyakorlását befejeztük, következett egy újabb mozdulatsor, az eddiginek a visszaveréséhez. Ismételten én segítettem Eliana-samának a demonstrálásban és minden úgy tettem és akkor, amikor mondta, nem akartam neki csalódást okozni. Két lehetséges változatot is bemutattunk, amelyeknél mindkettőnek megvolt a maga előnye.
- Kezdheted az új mozdulat gyakorlását. - ezúttal nem Eliana-sama párjaként kezdtem, mint előző körben, Adrián akart az espadánál kezdeni, így nekem Anida jutott. Edzőtársamnak adtam meg a kezdés lehetőségét, én türelmesen kivártam a soromat és akkor kezdtem neki az új mozdulat gyakorlásának.
Talán egy kis előnnyel indulok a többiekkel szemben, hiszen testközelből láthattam, ahogy ellenem használjak ezt a mozdulatsort, így könnyebbnek éreztem az elsajátítását. Az előzőhöz képest nem is éreztem rajta semmi nehézséget, amikor eljött az idő előrébb tettem a lábamat, hogy megtartsam az egyensúlyomat, de valahogy furcsának éreztem számomra ezt a lépést. Bár sikerült kifordulnom a kard elől, fegyveremet nem emeltem támadásra a furcsa érzés miatt. Következő próbálkozásoknál is előjött ez az érzés, így néhány menet után már át is váltottam a másik módszerre.
A másik már sokkal egyszerűbben ment és igazából ez volt a könnyebb is a kettő közül, hiszen itt csak hátra kellett lépni, hogy kikerüljünk az ellenfél hatósugarából. Ezzel a mozdulattal nem is volt semmi problémám, olyan természetesen ment, mintha már ezer éve tudnám. El is jött a párcsere és most Eliana-samához akartam kerülni, ő bizonyára rájön, hogy mi is a problémám az első változattal.
Eliana-sama elé kerülve nem volt időm próbálkozni, egyből egy harmadik kitérést akart nekem mutatni, amibe mindent bele kellett adnom. Nem is fogtam vissza magamat, mert ha megtettem volna, akkor a halálos ítéletemet írom alá. De teljes erőmmel sem tudtam, mit tenni Eliana-sama ellen, így is sikerült mögém kerülnie. Vaskézzel bánt velem, de nem is vártam el tőle, hogy babusgasson, úgy lehet valaki igazán erős, ha kihívások elé vannak állítva.
- Egy kérdés. - a sokktól egy ötletem támadt, mi is lehet a gondom az első mozdulattal. - Az első változatnál az a lényeg, hogy az egyik lábunk hátrébb helyezkedjen el a másikhoz képest, hogy meg tudjuk tartani az egyensúlyunkat? Tehát nem feltétlen előre kell lépnünk, hanem hátra is léphetünk és azzal is meg tudjuk tartani az egyensúlyunkat? - talán sokkal természetesebb számomra, ha hátrébb lépek, mintha előre, és ha ez is elfogadható, akkor inkább úgy próbálnám meg.

35
Las Noches / Re:Aréna
« Dátum: 2015. Aug. 15, 18:33:07 »
Kardom élére figyelve
közelharci edzés

Még nem olyan sok idő telt el azóta, hogy Eliana-sama bizalmát sikeresen elnyertem annyira, hogy fracciónjának fogadjon. Idő közben be is költöztem a tornyába és a 3. espada tornyába vezető híd felől számítva a második szobát szemeltem ki magamnak. Nem tartott sok időbe a költözködés, csak a legszükségesebb dolgokat hoztam magammal, a többit ott hagytam régi lakhelyemen.
A mai napon felébredve a szokásos elfoglaltságomat készültem elvégezni, vagyis átmenni az Emberek Világába és megnézni a horoszkópomat, amikor Eliana-sama közölte velem, hogy egy edzést tervez tartani és számít a megjelenésemre. Természetesen nem utasíthattam vissza az espadam kérését, ezért biztosítottam róla, hogy ott leszek, amint visszaértem.
Átérve az emberek közé, magamra öltöttem a Cuerpot, hogy elvegyüljek, majd a szokásos helyemre mentem, hogy megnézzem a horoszkópomat. A hatodik legszerencsésebb voltam, ami nem is volt olyan rossz, de annyira jó sem, ezért mindenképpen szükségem volt egy Lucky Itemre. Nem volt különösen nehéz dolgom, amilyen meleg van most az Emberek Világában, biztos, hogy könnyen találok legyezőket valahol.
Valóban nem telt sok időbe, bár sarokkal arrébb egy árusnál meg is találtam, amit kerestem és el is vettem egy sötétkék legyezőt. Egyből használatba is vettem, mert nagyon meleg volt és jól esett egy kis szellő. Ezután nem is vesztegettem sokat az időt, egy Gargantan keresztül már lassan vissza is indultam Hueco Mundoba.
Visszaérkezve Las Nochesbe, egyből az aréna felé vettem az irányt, ahol az edzés lesz tartva. Amikor megérkeztem, Eliana-samán kívül egy srác már ott volt, ezért egy kicsit rosszul éreztem magam, hogy Eliana-sama fracciónjaként nem elsőként jelentem meg az edzésén. Azért reménykedtem benne, hogy nem fogja nekem ezt felróni, hiszen attól még megjelentem, ha nem is elsőnek.
Kezdetét is vette az edzés, Eliana-sama beszélni kezdett, mi is fog itt történni, mi lesz az edzés lényegi része. Különösen nem zavart, hogy fegyverhasználati képességeimet tudom ezen az edzésen csiszolni, hiszen ráfér az edzés, bizonyára ezért is választotta Eliana-sama ezt a fajta edzést.
- Hai! - amikor a nevemet hallottam, egyből elindultam az espada felé, becsúsztattam a ruhámba a legyezőmet, elkaptam útközben a nekem dobott fakardot és készen álltam, hogy segítségére legyek. Első feladatom egy fentről lefelé irányuló csapás volt, amiben nem fogtam vissza magamat, hiszen Eliana-sama sokkal erősebb nálam, meg se kottyan neki az én támadásom. Meg is állítja saját kardjával keresztbe téve az enyémnek, közben pedig magyarázza a történteket, amire én is figyelek. Kérésre nyomni kezdem egyre erősebben a kardomat, ha már szükséges a gyakorlathoz. Eliana-sama is engedi valamennyire maga felé, majd felém kezd közeledni, miközben végighúzza a kardját az enyémen. Ez viszont csak egy bemutató volt, hogy mit ne csináljunk, mert a kard megakad az enyém keresztvasán, így könnyű célponttá vált számomra. Demonstrációként az espada fejéhez érintettem a kardomat, gondolom ő is ezt akarta volna, hogy bemutassa.
A következő támadó parancsra ismét a fejem felé emeltem a kardomat és suhintottam vele Eliana-sama felé. Majdnem ugyanaz történt, mint az előbb, de mielőtt a keresztvasamhoz ért volna, egy pillanatra elvesztettem az egyensúlyérzékemet, majd egy lökést éreztem, aminek következtében a kardom a levegőbe emelkedett. Egy kicsit meglepődtem a hirtelen mozdulattól, de gyorsan összeszedtem magamat. Még egy-kétszer meg kellett ismételnem ezt a mozdulatsort, ahogy Eliana-sama kívánta, majd véget ért a bemutató.
Mivel én maradtam pár nélkül, ezért nem kellett sehova sem mozdulnom, mert Eliana-sama lesz a partnerem ebben a gyakorlatban. Egy kicsit kifújtam magam, mielőtt elkezdtük volna, mivel Eliana-sama nem nagyon fogja visszafogni magát valószínűleg, ezért fel kell készülnöm, hogy ne okozzak neki csalódást.
- Kezdhetjük. - álltam meg az espadával szemben várva a támadását. Meg is érkezett és a korábban látottak szerint jártam el, vagyis kereszteztem kardjainkat, hogy megállítsam a támadást. Közelebb toltam a kardomat a keresztvashoz és próbáltam felnyomni Eliana-sama kardját, de nem jött össze, inkább én estem a hátsómra.
- Még egyszer! - jeleztem egyből, hogy meg akarom próbálni megint. Valahogy a mások oldalról nézve, meg persze, amikor Eliana-sama csinálta, sokkal egyszerűbbnek tűnt ez a mozdulat. Egy kicsit alábecsültem a feladatot, de most már összeszedem magamat. Gyorsan átfutottam a fejemben, az elfuserált próbálkozás után, hogy mire is kell figyelnem. Talán nem volt teljesen felesleges, hogy segítettem Eliana-samának a bemutatóban, mert így volt elég időm a támadó fejével gondolkozni és megtudni, hogy ő mit él át, amikor rajta alkalmazzák ezt a módszert. Ha ezt a tudást használom fel a következő próbálkozásomnál, akkor talán nagyobb lesz az esélye a sikeremnek.
Érkezik a támadás, hárítom a kardommal, egy kicsit magamra engedem, majd egyre közelebb megyek a keresztvashoz, de előtte még jobban a föld felé közeledek hirtelen, majdhogynem leguggolok és a lábam rugózását használom fel, hogy visszalökjem magam és feltoljam az espada kardját, ami végül sikerül is. Azonban pillanatnyi örömöm lelassít és elfelejtek gyorsan támadni, ezért inkább a meghátrálást választom. Így még sem lett tökéletes a próbálkozásom, de már jobb volt az előbbinél. Ha még egyszer próbálkozok, akkor remélhetőleg az utolsó részlet is jól fog sikerülni és büszke lesz rám Eliana-sama.
Újra próbálkoztam a korábbi módszeremmel, de most nem felejtettem el támadni és csak azután kitérni a visszatérő támadás elől. Talán még nem teljesen tökéletes, de egyelőre megteszi, majd még úgyis próbálkozom tovább és Eliana-sama is úgy gondolta, hogy itt az ideje egy párcserének, ezért engedelmeskedtem neki.
- Fran Lechuza. - mutatkoztam be a srácnak, aki az új párom lesz. - Kezdheted a védekezést. - vállaltam be, hogy én támadok előbb. Ugyanúgy indítottam el a támadást, ahogy az a bemutatóban is látszott. Egyből feltűnt, hogy a srác nehézkesen bánik a karddal, ami akár azért is lehet, mert inkább pusztakézzel, vagy mert... ezek szerint jól gondoltam, az oldalán lévő zanpakutouja a normál kardnál rövidebb.
- Nem akarod megpróbálni a zanpakutoudat használva? - szóltam hozzá, mert talán sokkal több értelme lenne, ha a saját kardját használná és nem egy hosszabbat. Ha a gyakorlókarddal meg is tanulná a mozdulatsort, akkor majdnem az elejétől kellene kezdenie, ha ezután a zanpakutoujával is meg akarja ezt csinálni. Még ha most fakardot is használunk, egy ugyanolyan rendes kardba átültetni a mozdulatot, nem jelenthet nagy gondot senkinek. De ha valakinek rövidebb a kardja, amit ráadásul máshogy is kell használni, mint normálméretű kardot, akkor már nem lehet olyan könnyű egy feladat.

36
Lezárt küldetések / Re:Bajtársak egy csónakban
« Dátum: 2015. Júl. 26, 13:32:05 »
Miután megszüntettem a védelmemet és hátrálni kezdtem Eliana-sama felé, mert hogy nem lenni jó ötlet hátat fordítani az ellenségnek, egyszer csak megérintette valaki a hátamat, ezért megtorpantam. És nem csak egyszerűen megérintett, rám is dőlt valamennyire. Mivel csak Eliana-sama volt mögöttem ezért nem kellett zseninek lennem, hogy kitaláljam, ő az.
Megköszönte a segítségemet, bár szerintem természetes volt, hogy nem hagyom, hogy egy aljas, meglepetésszerű támadással akarnak rátámadni a leendő espadamra. Nem is vesztegettem sokáig az időmet, elmondtam, hogy mit tervezek csinálni, majd létrehozott rejtekem mögül támogattam Eliana-samát vagy egyéb támadásokkal hátráltattam ellenségünket.
Bíztam Eliana-samaban, ezért a kelleténél többször nem avatkoztam bele a harcába, de azt nem hittem, hogy ellenfelének sikerülne átvernie egy támadásával. Ez viszont mégis megtörtént, ezért hát rajtam volt a sor, hogy megállítsam a támadását. Ojo de Buho technikámmal még baglyosabbra változott a szemem és megidéztem egy csapat baglyot, akik kirepülve a felhőmből, gyorsan ráakaszkodtak az ellenfél hátából kinőtt úgymond harmadik végtagra és elkezdték elhúzni Eliana-sama felől. Így már remélhetőleg el tud jönni az ellenség közeléből, vagy pedig tovább tud támadni, de a baglyaim mindenképpen lefoglalják egy időre a hazug arrancart, aki Vasto Lordenak adta ki magát. Nico nem volt a megidézett baglyok között, nem szereti, ha a halálba küldöm, de most nem is feltétlen van rá szükségem, meg vagyok nélküle is.
Előjöttem rejtekemből, amíg nem figyelt ellenfelünk, majd leszálltam a földre, reménykedtem benne, hogy Eliana-sama is abbahagyja egy pillanatra a harcot, ha éppen azt csinálta. Előkészítettem a Lanza Roja lándzsáit és a megfelelő pillanatra vártam, hogy úgy tudjam eltalálni az arrancart, hogy feltűződjön a falra. Terveim szerint van elég bagoly megidézve, hogy ne tudjon eléggé koncentrálni és elkerülni a technikámat és végül tényleg a falra tűzve végzi.
- Eliana-sama, támadjunk egyszerre és fejezzük be ezt a harcot. - tanácsolom az espadanak, hiszen nagyobb pusztítást tudunk véghezvinni, ha egyszerre csapunk re és biztos lesz az arrancar halála, ha már nem akart csatlakozni hozzánk. Már mondandóm idején elkezdtem gyűjteni a lélekenergiámat a kezembe egy Cerohoz és amint Eliana-sama is készen állt, én is ellőttem a támadást.
A duplatámadás után, a fal, ahova fel lett szögezve az arrancar, leomlott, megmutatva, hogy ott van valami titkos szoba. Néhány kisebb, láthatatlan hanghullámot küldtem arra és meghallottam, hogy van ott valaki. Amint elült egy kicsit a por, egyből odarepültem, hogy megnézzem közelebbről. Ekkor a korábban érzékelt alakot vélem felfedezni, aki éppen az arrancar testéhez sietett. Nem a legjobb állapotban volt a fickó, biztosan nem éli ezt túl. De az igazán meglepő dolog csak most tűnt fel, az eddig bujkáló alak is egy arrancar volt, legalábbis úgy nézett ki.
- Korábbi... kérdésedre válaszolva... nem tagadom meg... valómat, mivel... nem vagyok... igazi arrancar... - mondta ki utolsó szavait arrancar, majd eldeformálódott alakja és egy bolyhos világoskék bundájú, nagytestű hollow lett belőle. Vagyis erre akart utalni, hogy nem igazi arrancar.
- Miért kellett megölniük? Én találtam ki a Vasto Lorde mesét, hogy kíváncsi hollowkat csaljak ide, hogy csatlakozzanak hozzánk. Abel nem csinált semmi rosszat, csak engem védett! - sírta el magát a végén az arrancar lány, akinek története elég elszomorító volt, de hát ilyen az élet. Nem tudtuk a körülményeket, ha beavattak volna minket a részletekbe, talán másképpen alakult volna ez az egész.
- Lehet, hogy az első kettő, akivel találkoztak, idióták voltak és megrészegítette őket az erő, amit kaptak, de nem tehettem mást. Most már viszont mindegy, tegyenek velem, amit akarnak, nem ellenkezem. - nem tűnt ártalmasnak ez az arrancar lány, kardot sem láttam nála, így inkább visszazártam az erőmet a kardomba, remélhetőleg nem lesz már rá szükségem.
- Eliana-sama, mit tegyünk vele? - kérdeztem, majd egy kicsit beljebb mentem az áttört falon és észrevettem valami szerkezetet. - Ez meg mi? - tettem is fel a kérdést az ismeretlen berendezéssel kapcsolatban. Nem nagyon értettem az ilyen mechanikai dolgokhoz, így nem tudtam összerakni a képet, hogy egy ilyen valamire, mi szükség van egy barlangban.
- Egy bomba. Abel azt akarta, hogy robbantsam rá magukkal együtt az egész barlangot és meneküljek el... de nem tudtam megtenni. - magyarázta el a lány és egy kicsit megnyugodtam, hiszen, ha valóban végrehajtja ezt a tervet, akkor biztosan mi is itt halunk. Egy egész barlanggal még Eliana-sama sem birkózott volna meg, én meg főleg.
Nem akartam befolyásolni Eliana-sama döntését, már korábban elmondtam úgyis, hogy szerintem hasznos képesség lenne, annak ellenére is, hogy lehet arrancarokon nem is működik. Bár még az sem biztos, hogy a csaj képes rá, de mondandójából úgy vettem ki, hogy valamit tud ezzel kapcsolatban. Vagyis, ha nem is az ő képessége, akkor szolgálhat hasznos információval.

37
Lezárt küldetések / Re:Bajtársak egy csónakban
« Dátum: 2015. Júl. 24, 14:29:04 »
A Vasto Lordok elég ritkák, hogy ne ismerjük a pontos képességeiket, mert ráadásul jól el is tudnak rejtőzni Hueco Mundo végtelen sivatagában. Ezért elég ritkaság, ha tudunk találkozni eggyel, nem kellene egyből megölni, bár ha nem hagy más választást, akkor nem tehetünk mást.
- Mivel nem sokat tudunk a Vasto Lordekról, ezért nem kizárható, hogy ő volt. De valóban akár olyan is elképzelhető, hogy egy speciális adjuchas törzs költözött be, akinek ez a különlegessége. - magyaráztam, hogy nem vagyok benne biztos valóban a Vasto Lorde tehet-e az adjuchasok furcsaságáról. - Én is csak úgy gondoltam, hogy felajánljuk neki, hogy jöjjön velünk, de ha nem él a lehetőséggel, akkor nem erőltetjük. - próbáltam tisztázni, hogy akarata ellenére nem akartam volna elvinni a Vasto Lordet, úgy nem sok hasznát vennék, ha nem akarna együttműködni. De még ha öntelt is lesz, nem veszíthetünk azzal semmit, hogy felajánljuk neki, lehet, hogy elfogadja, ha látja, hogy milyen erősek vagyunk, vagyis főleg Eliana-sama.
A trónterembe érve mindketten megkaptuk az ellenfeleinket, akik ugyan csak előételek voltak a főfogás előtt, de nem fogtuk vissza magunkat ellenük. Végül fel is tűztem a varjú alakú adjuchast a plafonra, majd az előkészített Cerommal teljesen elporlasztottam. Amint leszálltam a földre, láttam, hogy Eliana-sama is könnyedén végzett az ellenfelével. Most, hogy végeztünk az őrökkel a főfogás következett, a trónuson ülő csuklyás.
Úgy tűnik mégis megfogadta a tanácsomat Eliana-sama és rákérdezett, hogy csatlakozni akar-e hozzánk, annak ellenére, hogy nem bízott a pozitív válaszban. De azért a megfogalmazás is hagy némi kivetnivalót, talán nem ilyen lenézően kellett volna meginvitálni, hanem sokkal semlegesebben, mert akart is volna csatlakozni, ezután valószínűleg biztos nem fog. Természetesen az sem lett volna jó, ha túl kedvesen kérjük meg, mert akkor tudhatja, hogy szükségünk van rá és könnyedén kihasználna minket.
A csuklyás végül nem válaszolt semmit, csak felkelt és előrébb lépett, majd hátra hajtotta a csuklyáját, amitől megláthattuk az arcát. Kíváncsi voltam, hogyan is néz ki egy Vasto Lorde, ezért el is ámultam, amikor úgy nézett ki a csuklya alatt, mint egy arrancar. Pedig törött maszkjuk csak arrancaroknak van, akkor ez nem is Vasto Lorde, hanem egy egyszerű arrancar?
Bárhogy is néztem, nem volt benne semmi különös, nem volt rajta felső, alul egy arrancar uniformisra hasonlító alsó rész, maszk maradvány a nyakánál. Egy hétköznapi arrancar kinézete van, akárhogy is keresek valami furcsaságot rajta.
- Nem vagyok köteles válaszolni a kérdéseidre. - szólalt meg végül, majd előhúzta a kardját és minden parancsszó nélkül feloldotta a kardját, amire a lélekenergia növekedésből lehetett rájönni. Nagy porfelhő kavargott körülötte, ezért nem lehetett egyből látni az új alakját. De egyszer csak valami kicsapódott onnan és egyenesen Eliana-sama felé közeledett.
- Blanco Carbúnculo! - Eliana-sama elé sonídoztam, majd azonnal létrehoztam egy pajzsot, hogy hárítsam a támadást. Aktiválva hagytam a védelmet, amíg el nem oszlott a porfelhő és meg nem láthattuk az ellenség kiengedett alakját. Nem sokban változott meg, több helyen lett maszk darabja és valami kiállt a hátából, aminek a végén valami szúrófegyver volt. Egyik kezében a korábbi kard volt, másikban valami háromfelé álló pengeszerűség, meg ugye a korábban említett szúróeszköze is van, vagyis három helyről tud támadni. Az első támadást valószínű, hogy a hátul lévő fegyvere okozta, mintha skorpió farokként funkcionálna.
- Eliana-sama, felülről asszisztálok. - oldottam fel a pajzsomat, majd az espada mellé álltam, hogy eláruljam neki, mire készülök. Fel is repültem és egyből elkezdtem megtölteni a terem felső részét felhőimmel, amik mögött el tudok bújni. Ez viszont nem nagyon tetszett az ellenfélnek és elkezdett Balaival megsorozni, de balszerencséjére repülés közben is létre tudom hozni ezt a technikát. Végül sikerül is mögéjük kerülnöm, ahonnan jó rálátásom volt a harcra.
Legelőször egy adag Estrella Fugazt küldtem rá, ha már Balat használt, majd pedig a Lanza Roja dárdáival akartam a földhöz szegezni. Ezután helyet váltottam, nehogy megjegyezze, honnan érkezett a támadás. Majd új helyről figyeltem tovább, és ha szükséges volt egy-egy Balaval akartam megakadályozni, hogy harmadik fegyverével tudja megtámadni Eliana-samát.

(click to show/hide)

38
Lezárt küldetések / Re:Bajtársak egy csónakban
« Dátum: 2015. Júl. 23, 17:13:17 »
Nem sokkal azután, hogy Eliana-sama végzett az ellenfelével, vagyis jobban mondva a másik adjuchas adta meg neki a kegyelemdöfést, már ott is voltam mellette. Reméltem azért, hogy az út közben hátrahagyott kis ajándékomnak is lesz értelme, bár ez az adjuchas nem sokat használt Cerot vagy Balat, csak mindkettőt egyszer, de hátha valamire jó lesz.
- Hai! - Eliana-sama parancsának eleget téve figyeltem minden lépését, hogy fedezni tudjam, ha olyan a helyzet. Első vágásakor megint feltűnt, hogy erősebb a bőre, mint korábban, amikor Eliana-sama könnyedén levágta a karját. Most viszont nem sikerült olyan mélyen megvágnia, ráadásul az adjuchasnak is volt kedve rátámadnia a vágás után, amit természetesen nem hagytam neki. Azonnal egy Balahoz gyűjtöttem energiát a kezembe, majd az Eliana-samahoz közeledő kezére lőttem, hogy eltaszítsam onnan. Ha az egész testében nem is tudok ezzel sérülést okozni, arra azért jó, hogy ellökjem a kezét onnan, ahova nem kéne nyúlnia.
Nem volt annyira sok dolgom, Eliana-sama egymaga is elboldogult, sorozatosan vitte be a támadásokat, a legtöbbször nem is volt ideje az adjuchasnak megmozdulni. Meg is bénította a lábát egy időre, de abból sikerült kiszabadulnia, ezért úgy döntöttem, hogy majd én leszögezem ismételten a lábait. Lanza Roja lándzsáit küldtem a lábaiba, ami jól is jött Eliana-samának, mert így könnyebben tudott végezni vele Cerojával.
- Igen, nem egyszerű adjuchasok voltak. Ha ez a Vasto Lorde műve, akkor lehet, hogy még hasznunkra lehet, és nem kellene megölni. Mit gondol? - mondtam el a véleményemet az espadanak, mert ha ilyet tud csinálni egy adjuchassal, akkor vajon mit tudna csinálni, mondjuk egy arrancarral. Egy kicsit felkeltette az érdeklődésemet.
Tovább haladva több csapdába botlottunk, bár nem voltak különösen veszélyesek, amit ne tudtunk volna hárítani a hierronkkal, sokkal inkább a türelmünket kezdte ki, különösen Eliana-samáét.
- Nyugodjon le, nem esett bajunk a csapdáktól és majd leverheti azon, aki ide tette őket. - próbáltam megnyugtatni Eliana-samát, mert lehet, hogy pont ez volt a csapdák feladata, hogy felidegesítsük magunkat rajtuk. És ha valóban ez a helyzet, akkor valamennyire sikerült is a tervük.
- Hai! - úgy tűnik azért sikerült megnyugodnia, de lehet, hogy csak ezért mert, ahogy mondta, közeledünk a célunkhoz. A következő terembe valóban volt egy trónszerűség, ami azt jelezheti, hogy elérkeztünk célunkhoz. A trónuson ott ült valami csuklyás a feltételezhető vezető, vagyis a Vasto Lorde, de nem úgy tűnik, hogy vele kell először foglalkoznunk, két őr is volt a teremben, akiket ha nem állítunk félre, akkor nem mehetünk a vezető közelébe.
- Yajire, Búho Plumado! - Eliana-samahoz hasonlóan én is egyből aktiváltam a kardomat, mert felesleges lenne itt vesztegetnünk az időt, nem tudhatjuk, hogy ezek nem képesek-e arra, mint az oroszlán, hogy képes erősebb alakra váltani.
- Ha választhatok, akkor a madarat elvállalom. - válaszoltam, majd kicsit összezártam a szárnyaimat, mert most nem kellenek még, ha közel kell maradnom Eliana-samahoz. A két ellenség nem is nagyon várta meg, hogy megbeszéljük a dolgainkat, már közeledtek is felénk karddal a kezükben.
Olyan formációt használtak, hogy felénk közeledve folyamatosan helyet cseréltek, egymást keresztezve, gondolom meg akartak ezzel minket zavarni vagy valami hasonló. Nem akartam sokáig váratni őket, ezért gyorsan előhúztam a kardomat és én is elindultam feléjük, hogy keresztezzem a pengém a varjúval. Csak párszor csaptuk egymásnak kardjainkat, amikor ellenfelem kitárja szárnyait és egyből érzem, hogy valamire készül, ezért elugrottam a közeléből. Jól is tettem, mert tollai köré lélekenergiát irányított és lövedékként felém küldte őket, ha a közelében maradtam volna, nem biztos, hogy sikerül ellene tennem, de így, hogy eltávolodtam tőle, én is kitártam szárnyaimat és kisebb szelet kavarva, visszaküldtem a támadást a feladónak.
A technika keltette füstből kirepült a varjú, majd egy újabb adag tollat indított el felém. Ennyire nem tanult volna az előbbiből? Ugyanúgy jártam el, mint az előzővel, de közben észrevettem, hogy miért is csinálta ezt ellenfelem. Amíg én a tollakkal foglalkoztam, ő egy Balat indított el, de nem rá, hanem Eliana-sama felé. Egy kicsit sietősre fogtam a dolgot, majd egy hanghullámmal térítettem el az Eliana-sama felé közeledő veszélyt.
Ezt nem hagyhattam annyiban, hogy mikor velem harcol, másfelé is kacsingat, ezért elkezdtem felé repülni és gyorsan megidéztem a Lanza Roja lándzsáit és feltűztem a plafonra. Természetesen ennyivel nem úszta meg, mert egyből egy Cerohoz gyűjtöttem energiát, amivel majd jól telibe találom.

39
Lezárt küldetések / Re:Bajtársak egy csónakban
« Dátum: 2015. Júl. 22, 12:45:24 »
Bár nem tudom, hogy mi történt Eliana-samaval, amíg el voltunk választva egymástól, de abban biztos voltam elboldogul egymaga is az adjuchassal. Viszont nem is volt nagyon időm miatta aggódni, nekem is megvolt a magam baja, még ha nem is olyan nagy, mint az az adjuchas. Végül viszont mindketten a pár szinttel lentebb kerültünk a barlangban és egy újabb ellenfél is előttünk volt.
Ahogy láttam, Eliana-samanak valóban nem esett baja és szóban is megerősítette ezt. De velünk ellentétben ellenfeleink egymással veszekedtek, ahelyett hogy közösen próbáltak volna ránk támadni. Ebből is látszik, hogy nem valami intelligensek, pedig már adjuchasok, szóval több ésszel kellene rendelkezniük.
Eliana-sama viszont nem sokáig hagyta őket, mert közbe avatkozott és rátámadott az egyikre. Én pedig vártam parancsra, hogy mit is tegyek most. Amikor viszont megkaptam, nem különösebben örültem, hogy az izompacsirta lesz az én ellenfelem, de ha Eliana-sama ezt akarja, akkor bele kellett mennem. Ráadásul ezen múlott a fracciónságom is, vagyis mindent elronthatok, ha nem engedelmeskedek.
- H-hai! - reagáltam a parancsra, majd egy nagy levegőt vettem, mielőtt nekikezdtem a dolgomnak. Nem kellett zseninek lenni, hogy tudjam, hogyan is kell magamra vonnom a nagymacska figyelmét. Az előző kis veszekedésükből könnyedén kitaláltam, mit is kell tennem.
- Hé, izompacsirta! Én vagyok az ellenfeled, ne menekülj! Nem fog nagyon fájni! - majdhogy nem tölcsér csináltam a kezeimből, hogy felerősítsem a hangomat és mindenképpen meghallja a célpontom a mondandómat.
- HUH?! Azt akarod, hogy téged zúzzalak össze előbb?! - el is értem a várt hatást és már irányt is váltott, hogy felém jöjjön és békén hagyja Eliana-samát. Az utolsó pillanatig vártam, hogy közel érjen hozzám, majd távolabbról pár darab Balat küldtem rá.
Ezzel viszont csak kisebb porfelhőt tudtam csinálni, amiből az adjuchas látszólag sértetlenül jött elő. Eliana-sama elég nehéz feladatot adott nekem, nem hiszem, hogy resurrección nélkül meg tudnám ölni. Az használni egy adjuchas ellen viszont szégyen lenne, hiszen most nem csak azért használnám, hogy megmutassam az erőmet, mint a labirintusnál. Bár tény, hogy Eliana-sama nem azt mondta pontosan, hogy győzzem le, hanem hogy tartsam távol magamtól és onnan támadjam. De ez akár azt is jelentheti, hogy így győzzem le. Mindegy ennek ellenére megteszem, ami tőlem telik.
Tovább lövöldöztem a Balakat az adjuchasra, de csak nem akart úgy tűnni, hogy használna, ezért inkább felhagytam a használatával és inkább csak sonídoval menekülgettem előle, amíg ki nem találtam, hogy mit is tegyek következőnek, de akkor az adjuchas megállt.
- Valahogy így csináltad az az előbb? - kicsit elámultam, hogy ott volt a kezében egy piros Bala, amit eddig még nem láttam adjuchasnál sose. Ezért is egyből egy Bichoagujerot idéztem meg, hogy közvetlenül visszaküldjem rá a saját technikáját. A cselekedetem után sejtettem, hogy nem fog különösen örülni ennek az adjuchas, ezért megálltam egy helyben, hogy könnyű prédának tűnjek neki.
- Összezúzlak! - felhergelődve közeledett is felém és már mérte is rám hatalmas kezével az ütését, de arra valószínűleg nem számított, hogy az Erizo technikának köszönhetően ő is megjárja a dolgot. Bár lépésnyire hátrébb tolt ugyan, de jó volt nézni, ahogy rázogatja a megszúrt kezét. Reménykedtem benne, hogy ebből tanulni fog és majd nem akar többet így lecsapni rám.
- Eliana-sama! - szóltam oda gyorsan az espadanak a veszélyre figyelmeztetve. Arra nem számítottam, hogy teljesen nem fog már velem foglalkozni és inkább egy tüzes kinézetűt Cerot küld Eliana-sama irányába. Szerencsére sikerült elkerülnie és csak a másik adjuchast porlasztotta el. Vagy alapból őt célozta volna meg?
Nem vesztegettem sokáig az időt, sonídoval elindultam Eliana-sama felé, de útközben megálltam egy pillanatra a levegőben, hogy az Estrella Fugaz csillagait fújjam az oroszlánra. Nem volt nehéz dolgom, hiszen hatalmas a teste, így elég nehéz lett volna elhibázni a célt. Ezzel legalább valamennyire legyengítem a Ceroját és a Balaját.
A sonído után meg is jelentem Eliana-sam mellett és készen voltam az oldalán harcolni, vagyis inkább segíteni neki, hogy könnyebben legyőzze az adjuchast. És reménykedtem benne, hogyha ezt legyőzzük, akkor haladhatunk tovább, mielőtt egy újabb ellenfél jelenne meg előttünk.

40
Lezárt küldetések / Re:Bajtársak egy csónakban
« Dátum: 2015. Júl. 20, 13:01:31 »
Teljesen logikus volt Eliana-sama válasza kérdésemre, ezért nem is firtattam tovább a dolgot. Tényleg igaz, hogy nem valószínű, hogy feláldoznák az egyetlen kijáratot, csak hogy elintézzenek minket. Bár ha úgy vesszük, sokkal fontosabbnak kellene lennie az életüknek, amit nem tudnak visszaszerezni, ha egyszer elvesztették, mint holmi kijáratnak, amit bármikor megjavíthatnak. Vagyis akár az összes kijáratuknál elképzelhető, hogy van csapda, vagy talán egynél nincs, ami a legjobban el van rejtve valahol.
Ahogy a következő alkalommal is megmenekültünk, amikor is az életünkre akartak törni és a valószínűsíthető őr, menekülésbe kezdett, azonnal Eliana-sama irányába fordultam, hogy mit tegyünk most. Ő viszont már útnak is indult a menekülő után, ezért én sem foglalkoztam a gillianokkal, hanem utána sonídoztam, hogy ne maradjak le. Mire utolértem Eliana-samát, az adjuchas már a földön feküdt, de nem úgy tűnt, mint aki félne, pedig arrancarokkal van dolga. Aztán valami gombot nyomott meg a falon, amitől egy nem túl erősnek tűnő ketrec esett ránk.
- Azt hiszi, hogy ezzel elkapott minket? - nevettem le magamat, majd Eliana-samához hasonlóan, én is használtam az Ardiente Garrat és a ketrec másik felét vágtam át és a tetejére is figyeltem, hogy ne essen a fejünkre. Eliana-sama el is indult elintézni az adjuchast és nekem is kiadta, hogy foglalkozzak a bal karjával.
Gyors sonídojával kerül az ellenfél elé, aki már támadni is akarta, ezért nekem kellett segíteni, bár egy cerora nem volt időm, hogy teljesen elporlasszam a karját, ezért a Lanza Roja vörös lándzsáit küldtem a karjába és ezután kezdtem el előkészíteni a ceromat, amikor már több időm volt rá.
Valami viszont nem volt rendben, ahogy a levágott kezű adjuchas a karja helyét fogta, furcsa volt, mintha nem egyszerűen fogná, hanem a meglévő karját is befeszítené egyidejűleg. Kis idő múlva a karjában álló lándzsát eltörnek és a karjához hasonlóan a teste is megnövekszik, izmosabb lesz és az elveszett karja is visszanő, majd Eliana-sama felé fordul. Csak ekkor láttam igazán, hogy így az egész járatot betölti és teljesen elválaszt Eliana-samától.
Viszont nekem fontosabb dolgom is volt ennél, mert csak most tűnt fel, hogy a járat végén, ahonnan bejöttünk, most az egyik gillian nézelődik be és küldi felénk a ceroját. Csak annyira volt időm, hogy felé forduljak és az előkészített ceromat belelőjem, mert elkerülni nem volt lehetőségem, szinte az egész járatot betöltötte. Teljesen váratlanul ért a gillianok ezen lépése, hiszen az adjuchasnak se lenne esélye ezt a cerot elkerülni ebben a járatban, akkor meg miért lőtték ide?
Ahogy próbáltam visszatartani az érkező cerot a sajátommal, feltűnt, hogy mintha erősebb lenne egy egyszerű gillian cerojánál. Ezért is döntöttem úgy, hogy megpróbálom lefelé eltéríteni a cerot, hogy egy kis üreget képezzek magamnak, amiben elbújba, nem ér már a támadás, hanem egyenesen az adjuchasnak menne. Az elején jó ötletnek tűnt, de nem úgy sült el, ahogy az elvártam volna. Az egész padló beszakadt alattunk és lefelé kezdtünk el zuhanni. Próbáltam a talpam alá gyűjteni a lélekenergiámat, hogy megálljak egy helyben, de a hulló törmelékek folyton megzavartak benne, így szinte lehetetlen volt és több szintet zuhantunk lefelé. Szerencsére viszont a törmelékek nem okoztak semmi sérülést a hierrom miatt.
- Minden rendben, Eliana-sama? - amikor végre földet értünk, ismételten az espada közelébe kerültem, de megint körbevettek minket, így nem tudtam felé figyelni, sokkal biztonságosabb volt, ha egymással hátnak álltunk. A korábbi adjuchas ismételtem befeszítette az izmait és ezúttal lángoló sörényt növesztett magának, mintha oroszlánná változott volna. A másik ellenfelünk megint egy adjuchas, aki valami fura állatfejjel rendelkezett, nem nagyon tudtam beazonosítani, de az talán sokkal furább volt, hogy egy katana volt a kezében. Nem is láttam még olyat, hogy egy egyszerű hollow ilyen fegyvert használt volna.

41
Lezárt küldetések / Re:Bajtársak egy csónakban
« Dátum: 2015. Júl. 16, 17:10:01 »
Miközben sétáltunk a Trónterem felé, egyszer csak Eliana-sama megtörte a haladás közbeni csöndet egy kérdéssel. Nem ért annyira váratlanul, inkább csak nem számítottam rá, hogy pont most fogja megkérdezni, mit is tartok a kezemben.
- Ez egy Lucky Item. Az emberek úgy gondolják, hogy szerencsét hoz a hordozójának. - magyaráztam el, bár reménykedtem, hogy nem fog ezért másképpen rám nézni. Nem is feltétlen hiszek benne, de nem veszíthetek semmit, ha megpróbálom. És nekem máris úgy tűnik, hogy valamennyire szerencsét hozott, hiszen máris közelebb kerültem a fracciónná váláshoz.
Miután meghallgattuk az eligazítást és útnak indultunk a célhelyre, nem tellett sok időbe, hogy elérkezzünk a Menosok Erdejéhez. Míg haladtunk a "fák" között, szemmel tartottam a közelben tanyázó hollowkat, de szerencséjükre egyik sem akart a közelünkbe jönni, így nem kellett elintéznünk őket.
- Köszönöm a részletes beszámolót. - mondtam köszönetet, hogy pontosabb képet kaphattam arról, ami legutóbb Eliana-samával történt a barlangban, ahova most mi is tartunk. Ezután eseménytelenül telt az idő, amíg odaértünk a barlang bejáratához. Eliana-sama jól megnézte magának a nyílást, majd csak azután indult befelé, de aztán valamiért hátranézett, pedig nem is volt a közelben senki. Kicsit értetlenkedve figyeltem, de biztos megvolt rá az oka, mit miért tesz.
- Igenis! - nem láttam értelmét, hogy ellentmondjak az espadanak, de megfordult a fejemben, hogy akár valami alakzatot is felvehetnénk, bár tény, hogy két személlyel elég nehéz bármit is kivitelezni, de egy egyszerű felállásról is lehetne szó. Ha viszont ő úgy látja a helyismeretével, hogy felesleges, akkor bizonyára igaza is van. Mielőtt még elindultam volna a barlang bejáratához, Lucky Itemem ismételten a ruhám takarásába raktam, talán most fontosabb, hogy szabadon legyenek a kezeim, minthogy folyton le legyen foglalva az egyik.
Mondandója után Eliana-sama neki is indult a barlangnak, de hirtelen meg is torpant, amit nem értettem, de én is megálltam és figyeltem. Egy ideig még mindig nem fogtam fel a megállásunknak az okát, de aztán egy kósza fénysugár miatt nekem is feltűnt a lábunk előtt kihúzott vékony damil. Ha Eliana-sama nem szól, akkor bizonyosan belesétáltam volna minden kétség szerint. Az espada példáját követtem és óvatosan átléptem a csapda felett, de sajnálatunkra a damil mögött egy újabb csapda rejtőzött, amibe Eliana-sama egyenesen belelépett.
- Eliana-sama! - figyelmeztettem a veszélyre, bár bizonyára ő is észrevette, hogy a plafon ránk fog esni. Mielőtt még bármit tudtam volna tenni, már meg is ragadta a karomat és biztonságosabb helyre vitt.
- Magának köszönhetően megvagyok. - jeleztem, hogy épségben megúsztam a csapdát, majd felállva leporoltam a ruhámat. Nem gondoltam volna, hogy egyből az első járaton csapda lesz elhelyezve, bár nincs a bejáratnál őr, szóval valamilyen szinten érthető döntés.
- Van másik kijárata is a barlangnak? - tettem fel kérdésemet az imént elhangzott megjegyzés miatt, hogy majd máshol kell távoznunk a barlangból. És ha így folytatjuk, akkor akár több járat is beomolhat, mint ez itt, vagyis még kevesebb módunk lesz kijutni, bár lehet, hogy már nincs több ilyen csapda, hiszen bentebb sokkal veszélyesebb, akár beomolhat az egész is és mindent bent lévő itt veszne.
Tovább haladtunk a hasadékunkba, ahonnan csak egy út vezetett előre, a másik irány pedig el volt zárva törmelékkel. Nem kellett sokat gyalogolni, már látszott is egy következő helység a hasadék végén. Amint odaértünk, időnk se volt körbenézni, egyből támadások közeledtek felénk, ami elől csak elugorni tudtunk. Az elkerülés után felnézve, már láttam, hogy négy gillian lőtte ránk ceroit. Ahogy Eliana-sama korábban mesélte, itt is volt egy magasabb helység, ahol valóban gillianok tanyáztak. De nem voltak egyedül, ahogy jobban szétnéztem, megpillantottam mellettük lévő kőfalon egy kiálló sziklán álló, jaguárra hasonlító, izmos, két lábon járó adjuchast.
- Kik vagytok, és mit akartok itt? - szólalt meg végül, úgy tűnik, ő lehet itt az őr és valószínű a csapda aktiválása óta itt vár ránk, hogy megérkezzünk és el tudjon intézni minket. Csak nem fog minden úgy alakulni, ahogy ő azt elképzelte.
- Las Nochesből jöttünk és egy Vasto Lordet keresünk. - mondtam el szándékainkat, bár először megfordult a fejemben, hogy elárulom, egy espada is itt van, de ez az információ talán később még jól jöhet, addig pedig titokban tarthatjuk.
- Vasto Lorde? - egy pillanatig mintha nem is tudta volna, hogy miről beszélek, de aztán úgy tűnik eszébe jutott. - Jaa, értem... Intézzétek el őket. - utolsó mondatát a gillianok felé mondta, majd a sziklában lévő résen sietősen el is menekült. A menosok már készítették is a következő sorozat cerojukat, hogy ismételten ránk lőjenek velük.
- Eliana-sama, utána menjünk, vagy először az itt lévő menosokkal végezzünk? - fordultam az espada felé, hiszen ő itt a döntéshozó. Egyértelműen látszott azon az adjuchason, hogy tud valamit, nem lenne rossz döntés utána sietni, vagy talán így is-úgyis találkozunk még vele, ha tovább megyünk és nem kéne utána loholni?

42
Lezárt küldetések / Bajtársak egy csónakban
« Dátum: 2015. Júl. 13, 16:17:13 »
Résztvevők:
Eliana del Barros
Fran Lechuza
Felügyeli: Ayasegawa Yumichika

Az imént legyőzött lidérc tökéletes játszópajtásnak bizonyult, mert alkalmas volt rá, hogy megmutassam ellene képességeim nagy részét. De ez sem változtatott a tényen, hogy egy átlagos hollowról volt szó, nem okozott különösebb gondot. A harc után leszálltam a földre Eliana-sama közelében, hogy meghallgassam véleményét a látottakkal kapcsolatban.
Eleinte nem szólt semmit, csak a szárnyaimat nézegette, amit természetesen hagytam, teljesen logikus, hogy meg akarja magának nézni a resurreción alakomat közelebbről. Türelemmel vártam, hogy végezzen a vizsgálgatással, majd végre megtudjam, mit is gondol a történtekről.
- Örömmel hallom, hogy így vélekedik Eliana-sama. - hajoltam meg egy kicsit köszönetképpen. - Igenis! - ahogy Eliana-sama felugrott a levegőbe és úgy haladt kifelé a labirintusból, szárnyalva kezdtem el én is arra felé repülni. Nem tartott sok időbe, hogy kiérjünk és amint földet értem egyből vissza is zártam az erőmet kardomba. Remélhetőleg most nem lesz rá szükség.
Nem sokkal kiérkezésünk után egy hírnök jelent meg Eliana-sama előtt egy üzenettel, hogy Seth hívatja. Mára úgy tűnik ennyi volt, remélhetőleg legközelebbi találkozásunkkor meghozza végleges döntését is Eliana-sama. Az emberektől szerzett szerencsém ezek szerint csak ennyire futotta volna? Elővettem ruhám takarásából Lucky Itemem, mert ha a kezemben tartom, akkor elméletileg erősebb a hatása.
- Hai? - egy kicsit meglepődtem a nevem hallatán, majd vigyáz állásba vágtam magam. Nem számítottam rá, hogy még folytatódni fog a mai nap, ezek szerint még van lehetőségem bizonyítani. - Igenis! - jeleztem, hogy természetesen élek a lehetőséggel és amint elindult Eliana-sama, egyből követtem.
A trónterem felé haladva, Eliana-sama mögött haladtam végig, nem akartam mellette menni, ezzel is jelezve a kettőnk közötti rang béli különbséget. Beérve Seth elé, hasonlóan helyezkedtem el és csöndben figyeltem az eseményeket, nem szólaltam meg, mert csak egy kísérő voltam.
- Üdvözöllek Segunda Espada! Ha minden igaz, még régebben kaptál egy kiküldetést egy a Menosok Erdejében lévő barlangba. Most is hasonló lesz a feladatod, jelenleg egy új lidérc költözött be, akiről azt rebesgetik, hogy Vasto Lorde. Mivel te már ismered a barlangot, ezért te vagy a legalkalmasabb, hogy odamenj és utánajárj ennek. Ha veszélyt jelentene, akár végezhetsz is vele. Ez az ügy fontos. Most pedig haladéktalanul indulj! ... Gondolom Fran Lechuza azért érkezett veled, mert szeretnéd magaddal vinni. Nincs ellene kifogásom. - hallatszott a vezető szájából a feladat, vagyis pontosabban Eliana-sama feladata. Nevem hallatára csak egy kisebbet bólintottam a trónus felé, úgymond köszönetképpen az engedélyért, hogy leendő espadammal tarthassak.
Útnak indulás után, amint kiértünk a palotából, ahelyett, hogy Eliana-sama mögött haladjak, felzárkóztam mellé. A palotában kevesebb a veszély, mint idekint és mellőle sokkal könnyebben segítségére siethetek, mint mögüle. Akár előtte is haladhatnék, hogy biztosra menjek, nem-e esünk valami csapdába, vagy hasonló, de míg a Menosok Erdejének bejárata felé én is ismerem az utat, onnan már Eliana-sama tudja csak, hogy merre is van az említett barlang, ahova tartunk, így nem sok értelme van a kevésbé veszélyes részen elől mennem.
Eliana-sama instrukcióit követtem, amíg elértünk a barlang bejáratához, de közben figyeltem, hogy nem akar-e valamelyik itteni lidérc ránk támadni. Szoktak olyan vicces gondolataik lenni, hogyha többen összefognak, majd lesz valami esélyük arrancarok ellen, de általában nem szoktak sikerrel járni.
- Mit akar elsőnek tenni, Eliana-sama? - fordultam az espada felé, hogy megérdeklődjem hogyan is akar eljárni ebben a barlangban tanyázó hollow ügyében. Mégiscsak ő itt a vezető, ha nekem beleszólásom is van, csak a véleményemet tudom elmondani, azt már ő dönti el, hogy aszerint tesz, vagy nem.

43
Hueco Mundo / Re:Hollowok labirintusa
« Dátum: 2015. Jún. 22, 13:53:39 »
Fracciónná válási kísérlet

Eliana-sama érdeklődését felkeltette Nico, ami nem is meglepő, hiszen ez egy egyedi képességem úgymond, nem rendelkezik ilyennel mindenki. Ha pedig kérdezősködik róla, természetesen beavatom a részletekbe, nem olyan nagy titok ennek a technikának a használata, nem veszítek semmit, ha elmondom neki, amit tudni akar.
- Ha a közelemben van Nico, akkor reflexszerűen irányítom, hogy mit csináljon. Ha viszont távolra küldöm, előjön az öntudata egy idő után. Akkor felhagyok az irányításával. - magyaráztam el, majd suhintottam egyet az ujjaimmal, hogy feloldjam az irányításomat és saját szavaival tudjon válaszolni a felé idézett kérdésekre.
- Ha nem irányítana folyton, akkor állandóan lenne öntudatom. Természetesen nem vagyok olyan hülye, hogy bántsam a saját testünket. Abban viszont tévedsz, hogy képtelenség, addig fogok próbálkozni, amíg nem járok sikerrel és én fogom uralni a testünket. - válaszolta teljes magabiztossággal, és ha már ennyire akaratos volt, hagytam szabadon és nem vontam ismételten az irányításom alá. Eddig azért a biztonság kedvéért mindig irányítottam, nem voltam teljesen biztos abban, hogy mindenben segítene nekem. Ha már itt ez az alkalom, akkor kipróbálom milyen is, ha nem én uralom.
- Nem szoktam senki felé gyengeséget mutatni. - próbáltam megnyugtatni Eliana-samát, hogy ilyen nem szokott előfordulni. Még ha egyerősebb ellenfél is van előttem, a meneküléssel nem a gyengeségemet fejezem ki, hanem egy jól megfontolt cselekedet.
- Igen, én is hasonlóan gondolom. - helyeselek egyforma gondolkodásmódunkra, mert az valóban így van. Hogyha távolsági harcban jobb is vagyok, ha nem tudnék mit csinálni közelharcban, könnyedén legyőznének. Csak annyit kéne tenniük, hogy közelharcra kényszerítenének és már nyert ügyük is lenne.
A következő elágazásnál egy újabb hollow ált lesben, amit gyorsan kiszúrtam a Pesquisa technikámmal. Amikor rám támadt gyorsan hátraugrottam, majd a földre helyeztem egyik ujjamat és lélekenergiát vezettem bele és megbizonyosodtam róla, hogy erősebb, mint amilyennek mutatja magát. Bár kinézetéből is látszik, hogy nem egy egyszerű gyenge lidércről van szó. Több állat keveredéséből állt össze a kinézete, ezért oda kellett figyelnem, hogy mivel is fog támadni.
Kardom pengéjének életlen felét a számhoz helyeztem, hogy szabad szemmel is látható hanghullámokkal hárítsam az ellenfél által indított villám támadást. Szívesen visszatámadtam volna, de az ellenfél ismeretlen képességei megállítottak benne és inkább biztosra akartam menni, ha már Eliana-sama előtt harcolok. Eljött az idő, hogy aktiváljam a resurreción formám.
- Yajire, Búho Plumado! - mondtam ki a kardom aktiválásához szükséges szavakat, amire lélekenergia kiengedés kíséretében előjöttek a szárnyaim és a lábam helyett karmokkal álltam a földön. A talajon viszont nem maradtam sokáig inkább a levegőbe repültem és reménykedtem benne, hogy ellenfelem is követni fog.
Szerencsémre így is történt, de nagy teste miatt közel sem volt olyan gyors, mint én. Előnyben voltam a levegőben és ez valószínű neki is feltűnt, ezért szúrósnak tűnő sörényét megrázta, amivel egy tüskeáradatot indított el felém. Nem estem kétségbe egy pillanatra sem, megálltam a levegőben és csapkodni kezdtem a szárnyaimmal.
- Puerto! - egy kisebb széláramlattal taszítottam el magamtól a támadását, de úgy tűnt ez csak elterelésnek használta, mert közben már készült ellőni a szájában előkészített vörös Cerot. Ezt sem tartottam veszélyesnek, elég távol volt tőlem, hogy el tudjak repülni a támadás elől.
- Nube! - Nagy levegővétel után nem levegőt fújtam ki a számon, hanem egy felhőszerű anyagot, ami elterült az égen, hogy rejteket adjon nekem. Egyből az egyik darab mögé repültem és onnan csöndesen tovább vándoroltam, hogy ne tudja pontosan, hol is vagyok. Amikor legkevésbé számított rá, gyorsan előjöttem és a farkát megcélozva a kardommal le is vágtam.
Ismételten visszabújtam rejtekembe, egy Cerohoz kezdtem el lélekenergiát gyűjteni a kezembe, majd szándékosan kinyújtottam az egyik lábamat a rejtekhelyemről, hogy a felidegesített ellenfél bekapja a csalit, és amikor közelebb jön, hogy megtámadjon, a Cerommal jól eltalálom, és ha nem lenne elég, még ketté is vágom a kardommal a legyengített ellenfelet.

44
Hueco Mundo / Re:Hollowok labirintusa
« Dátum: 2015. Jún. 08, 12:32:15 »
Fracciónná válási kísérlet

Ahogy sejtettem, nem támadott senki Eliana-samara, vagyis valószínűleg helyesnek bizonyul elgondolásom. Ha valakinek nagyon nem tetszett volna az új 2. espada, akkor minél előbb el akarta volna tenni láb alól. Bár ahogy korábban már elmondtam, valószínű, hogy akinek nem tetszett az espada váltás, bizonyára nem is fog ellene tenni, mert megrémült a látott harctól, hogy milyen erős is Eliana-sama.
- Az emberi életemről nincsenek emlékeim, amikor Menossá változtam, több erős akaratú hollow is részemmé vált és az emlékeim egy kicsit megsínylették. Menossá válás előttről nem nagyon emlékszem sokra, ami eszembe jut az pedig nem a saját emlékem. - próbáltam elmagyarázni, mi is folyik a fejemben, bár még én sem vagyok vele teljesen tisztában, nem is nagyon szoktam vele foglalkozni. - Szerintem nem befolyásolna, most valószínűleg teljesen máshogy viselkedek, mint emberként. - válaszoltam, ugyanis most mások lelkével táplálkozom és akkor is ezt tenném, ha emlékeznék, milyen is voltam emberként. Vagy másképpen nem tudom, hogy kéne befolyásolnia, de amúgy nem is igazán érdekel, amire nem emlékszem.
- Legalább száz éve vagyok hollow, de nem számoltam az éveket. - egy körülbelüli értéket még tudtam mondani, attól függetlenül, hogy nem teljesen pontosak az emlékeim. - Nem vagyok érzéketlen, ha erre akart utalni. Nem hagytam hátra az emberi érzéseket. - valószínűleg látszott volna rajtam, ha érzéketlen lennék, mert akkor nem is foglalkoztam volna vele ki is lesz az espada, aki alá tartozni fogok. Csak egyszerűen minden motiváció nélkül teljesítettem volna a rám kiszabott parancsokat.
Elkezdtem megmutogatni, mire is vagyok képes és meg is idéztem két baglyot, akik segíthetnek majd a tájékozódásban. Eliana-samanak be is mutattam Nicot, aki természetesen hagyta magát, hogy megsimogassák, mert részben én irányítom. Csak akkor van szinte teljes szabadsága, ha gyengülne az önbizalmam, ilyenkor akár rám is támadna, szóval meg van a használatának a hátulütője is.
- Két bagolyra azért van szükség, mert az egyik magasan figyeli, merre is mehetünk, Nico meg képes emberi nyelven is beszélni és megérti, amit a többi bagoly mondd, így közvetíteni tudja az információkat. Többet is létre tudok hozni, ha szükséges, de most felesleges lett volna. - magyaráztam el a miérteket, hogy Eliana-sama is megértse a gondolatmenetemet. Az eredetileg kigondolt technikám sokban változott, hogy Nico is részese lett és mondhatjuk, hogy jobb lett, hiszen sokkal több mindenre használható.
- Ez is egy egyszerű technikának indult, csak Nico befurakodott a technikába és részévé vált. Ő a korábban említett erős akaratú hollowk egyike, aki a részem. És csak is ő az egyedüli egyedi, a többi egyszerű lélekenergiából épül fel, mint bármelyik másik technika. - világosítottam fel Eliana-samat, hogy csak is Nico az egyedi ebben a technikában, más különleges nincs benne. - Ha Nicot elpusztítják, akkor visszakerül a testembe és addig nem tudom ismételten előhívni, amíg nem regenerálta magát. A többi bagoly meg egyszerűen szertefoszlik. - válaszoltam a felém idézett kérdésre, de már inkább a közeledő lidércekre kezdtem el figyelni. Lehet, hogy nem olyan erősek, de attól még nem szabad őket lebecsülni, ők is okozhatnak nekünk meglepetéseket.
Az első szembejövő hollownál ökölbe szorítottam a kezeimet és lélekenergiát koncentráltam beléjük, majd három-négy szürke Bala-val elintéztem. Nem akartam kockáztatni, hogy talán egy nem lett volna elég, ezért inkább többet lőttem el a biztonság kedvéért. A következőnél ismételten lélekenergiát koncentráltam a kezembe, de ezúttal nyitva volt a tenyerem és előre nyújtva azt, a Cerommal égettem porrá a közeledő lidércet.
- Köszönöm a tanácsokat. Csak azért használtam több féle támadást, hogy többet meg tudjak mutatni. Én sem gondolom, hogy szükség lenni ezek ellen a lidércek ellen ilyenekre. - egy kicsit meglepett, hogy próbált nekem segíteni, még ha csak szavakkal is, hiszen elvileg ez egy teszt, vagy már átmentem volna rajta? Bár tény, hogy jobb, ha segítséget nyújt, mint hogy hátráltatni akarna.
- Inkább távolsági harcos vagyok, de ha szükséges, tudok közelharcozni is valamennyire. - foglaltam össze a több kérdésre a tömör válaszomat. - Gyengébb shinigamik ellen és hollowk ellen főleg. Erősebb ellenfelekkel nem szoktam kikezdeni egyedül. - az utolsó mondatnál az a kapitány jutott eszembe, aki elől gyorsan elmenekültem, hogy ne kelljen vele megküzdenem. Biztos voltam benne, hogy legyőzött volna, így inkább nem is próbálkoztam.

45
Technikák és eszközök / Re:Egyéni technikák igénylése
« Dátum: 2015. Jún. 07, 21:56:20 »
Fran:

Spanyol név: Ojeada de Constelación
Magyar név: Csillagkép Pillantás
Leírás: Ezzel a technikával Fran egy pillantásból meg tudja valakiről mondani, hogy milyen csillagjegyű. Használat közben Fran sárga szeme pár pillanatra zöld színű árnyalatot vesz fel.
Hollow képességek: 1 pont?
Ár: ? ryou


Nara:

Japán név: Jichiryōhō
Magyar név: Öngyógyítás
Leírás: Gyógyító technika, amit akár egy harc közben is tud alkalmazni magán a használó. Lényege, hogy a használó lélekenergiájának segítségével nyílt sebeit ideiglenesen össze tudja zárni, hogy ne vérezzen el és tudja folytatni a harcot. Ezzel viszont nem gyógyulnak be a használó sebei, a harc végén, ha nem koncentrál tovább lélekenergiát a sebeibe, azok ismételten kinyílnak, akár még rosszabbodhat is állapota a technika alkalmazása előtti állapothoz képest.
Kidou képzettség: 13 pont
Ár: 2.500 ryou

Japán név: Seika
Magyar név: Szent Tűz
Leírás: A használó kezét egy kisebb, tenyérnyi méretű tűzgolyó hagyja el, ami körkörös mozgást végez ellövés után. Mérete miatt gyorsan mozog és amit megérint, azt meggyújtja tüzével. Szinte bármi könnyedén lángra kap, ami a tűzgolyó útjába kerül. Ha egy célpont meggyulladt, akkor tanácsos minél előbb eloltani a tüzet, mert ha az áldozat húsába is belekap a tűz, akkor az égett felületnél a tűz eloltása után is mintha "tovább égne" a seb. Ugyanúgy érzi az áldozat a fájó, égő érzést és lassan tovább is terjed magától a seb a testen. Ezt a folyamatot csak orvosi segítséggel lehet megszüntetni.
Kidou képzettség: 8 pont
Ár: 2.000 ryou


Shōko:

Japán név: Saibou Kaisei
Magyar név: Sejt Regenerálás
Leírás: Ezt a technikát csak egy Psychometer tudja elsajátítani, ugyanis ennek a képességének segítségével határolja be a használó a gyógyítandó seb kerüli legközelebbi ép sejteket, amikbe lélekenergiát vezetve elkezdi regenerálni a körülöttük lévő sérült sebeket. Gyógyítás ideje attól függ, hogy milyen súlyos sérülésről van szó, de sokkal gyorsabb a legtöbb gyógyító technikánál.
Reiatsu kezelés: 13 pont
Ár: 2.500 ryou

Japán név: Dokuyoke
Magyar név: Méreg Taszító
Leírás: Ezzel a technikával a használó a megmérgezett áldozatokat tudja megmenteni. Bármilyen erős méreg ellen működik ez a technika, hiszen nem semlegesítve lesznek, hanem csak egyszerűen eltávolítva az áldozat testéből. A használó először is körkörös mozdulatokat tesz az áldozat testén, amivel egy helyre tudja terelni a mérget, majd egy nyílt seben keresztül egyszerűen ki tudja lökni az egészet.
Reiatsu kezelés: 9 pont
Ár: 2.000 ryou

Japán név: Kohaku Enjintou
Magyar név: Lélek Szike
Leírás: A használó lélekenergiát koncentrál a kezeibe, amik így alkalmasak lesznek izmok, artériák és legjobb esetben csontok átvágására, akár anélkül is, hogy ténylegesen meglátszana ez a páciens bőrén. Ez a technika tökéletesen alkalmas operációk elvégzésére, de akár harcra is lehet használni.
Reiatsu kezelés: 4 pont
Ár: 1.500 ryou

Oldalak: 1 2 [3] 4