Üzenetek megjelenítése

Ez a szekció lehetővé teszi a felhasználó által írt összes hozzászólás megtekintését. Vedd figyelembe, hogy csak azokba a fórumokba írt hozzászólásokat látod, amelyekhez hozzáférésed van.


Üzenetek - Fran Lechuza

Oldalak: 1 2 3 [4]
46
Hueco Mundo / Re:Hollowok labirintusa
« Dátum: 2015. Jún. 01, 12:06:00 »
Fracciónná válási kísérlet

Az előttem álló Eliana-sama arcára kiült a meglepődöttség, amit közöltem vele, miért is hívtam ide. Én viszont nem csodálkoztam, hogy meglepődött rajta, teljesen érthető reakció volt. Ez az állapot viszont nem tartott olyan sokáig, Eliana-sama közelebb jött hozzám és megfogta az államat. Egy kicsit furcsálltam ezt a gesztusát és nem tudtam, hogy most mi fog történni.
- Én a régi elveket vallom, hogy a legerősebbek legyenek az espada tagjai, ha pedig Eliana-sama le tudta győzni azt a másikat, akkor ez csak azt mutatja, hogy alkalmatlan volt a feladatra. Ha ez nem történik meg, akkor is előbb utóbb lett volna valami, amikor kiderül alkalmatlansága. - magyaráztam el gondolatmenetemet Eliana-samanak és ő is hallhatta, hogy nem neveztem nevén az ideiglenes espadat, mivel még arra sem méltattam, hogy megjegyezzem a nevét, meg amúgy is feleslegesnek éreztem.
- Valószínű, hogy a harc utáni pillanatnyi vérszomját érezhette a jelenlévőknek, de véleményem szerint nem jelenthetnek különösebb fenyegetést. Vagy történt már valami? - mondtam el véleményemet a hallottakról és inkább gondolom, hogy a félelmet ültette el az arrancarokban, hogy ne menjenek a közelébe, minthogy meg akarnák ölni. A jelenlévők láthatták, hogy mire képes Eliana-sama, nem gondolom, hogy szervezkedne bárki is ellene, bár egy-két bolond lehet, aki megpróbálna vele megküzdeni.
- A céljait nem tudom és nem is kérem, hogy ossza meg velem, majd ha alkalmasnak tart bizalmára, remélem beavat. - válaszoltam, bár nem tervezek tudatlan bábunak lenni, hogy mindent kérdés nélkül teljesítek, de csodát sem várok el, hogy azonnal mindenbe beavasson Eliana-sama. Mindennek, majd eljön a maga ideje és ennek még nem jött el.
- Ahogy kívánja. Akkor menjünk be, az itteni hollowkon megmutathatom, mire vagyok képes. - indultam is el a bejárathoz és egyből éreztem, hogy nem messze egy hollow áll lesben áldozatra várva. Bár nem foglalkoztam vele, amíg ránk nem akar támadni, mert nem tűnt valami nagy kihívásnak a megölése.
- Amíg haladunk, kifejthetné részletesebben, hogy pontosan mit meséljek el. Mivel kapcsolatban az álláspontom? - kértem egy kis pontosítást azokról, amiket szóban kell elmondanom és nem megmutatni, mint a képességeimet. Ugyanis a minden elég tág fogalom, így azt se tudom, hogy hol kezdjek neki.
Miközben az espada mondandóját hallgattam, elérkeztem oda, ahol a leselkedő hollow táborozott és nem is habozott sokáig, hogy rám támadjon. Könnyedén végeztem vele, egyszerűen átdöftem fején a puszta kezemmel, ami hierromnak köszönhetően elég kemény volt, így egyből szétporladt.
- Ojo de buho. - mondtam ki halkan a technika nevét, aminek hatására két bagoly jelent meg. Egyikük a magasba repült, a másik viszont a vállamon foglalt helyet. Ha már labirintusban megyünk, akkor jó lenne tudni, merre is kell mennünk egy elágazásnál. - Ő itt Nico, a lelkem egy darabja. Képes vagyok neki fizikai testet adni e technika alatt. - mutattam be a vállamon ülőt Eliana-samanak, aki éppen fordította nekem, amit a másik lát felülről, így egyből tudom, merre forduljak a kanyarnál.
A labirintus elején gyengébb lidércek tanyáztak, de ahogy egyre beljebb mentünk, éreztem, hogy mintha, bár csak kicsit, de egyre erősödnének. Próbáltam minél változatosabb lenni, ahogy elintéztem az utunkba kerülő lidérceket, egyiket szürke Baláim sorozatával intéztem el, majd egy másikat hasonló színű Cerommal porlasztottam el, egy következőt pedig kardommal szeltem ketté. Ahogy haladtunk előre, úgy éreztem, hogy lassan itt lesz már a pillanat, amikor a ressurección alakomat is megmutathatom. De ez még nem most azonnal lesz, ki kell várnom, amikor a megfelelő ellenfél kerül elém és majd ellene fogom bevetni.

47
Hueco Mundo / Re:Hollowok labirintusa
« Dátum: 2015. Máj. 02, 11:43:13 »
Fracciónná válási kísérlet


Bár üzenetemben nem adtam meg időpontot, mikor is kellene megjelennie Eliana-samának, kis várakozás után közeledni is látszott. Ez akár rosszul is elsülhetett volna, hiszen nem volt semmi biztosítékom, hogy valóban eljön, vagy egyáltalán most fog megjelenni. Nem mondhattam volna semmit, ha ő úgy dönt, hogy csak holnap szakít rám időt, mert éppenséggel nagyon elfoglalt. Természetesen ebben az esetben is itt vártam volna ameddig csak szükséges lett volna, valamivel majd csak elfoglaltam volna magamat.
- Igenis! A 64. Arrancar, Fran Lechuza. - máris bemutatkoztam számom ismertetésével, majd rátértem Eliana-sama másik kérdésének megválaszolására. - Meghívásom oka pedig, hogy szeretnék jelentkezni fracciónjának. - talán váratlanul érheti kérésem, hiszen a mostani alkalmon kívül még nem is váltottunk egymással egy szót se. De most már itt az ideje, hogy egy espada alá tartozzak, mert úgy sokkal jobban tudok érvényesülni, mint egy egyszerű númerosként. Nem meglepő, ha valakit csak úgy megölnek, mert éppen az útban volt, de ha egy espada fracciónjával teszik ezt, annak már következményei lesznek, hiszen senki sem szereti, ha megölik az alattvalójukat. Ezért is próbáltam eddig a háttérben maradni és senki útjába se kerülni, de talán jobb lesz nekem egy espada szárnyai alatt.
- Talán furcsa, hogy ezt kérem, de amikor Desmond-sama helyét átvevő arrancarral harcolt, én is hasonlóan vélekedtem róla, hogy alkalmatlan lett volna espadának. Ekkor gondoltam, hogy szívesen segítenék magának céljainak elérésében. - próbáltam megmagyarázni, hogy miért is döntöttem úgy, hogy pont az ő fracciónja akarok lenni. Nincs is ebben semmi meglepő, csak azt kapta az a fickó, amit megérdemelt. Itt teljesen hétköznapi, hogy valakit megölnek, Eliana-sama csak azt tette, amit tennie kellett és ezért felnézek rá.
- Akár próbára is tehet, ha úgy gondolja, csak mondja, mit kell tennem. - tettem hozzá, ha Eliana-sama elgondolkodott, mitévő is legyen. Bár sokáig megfigyeltem a többi arrancart, azt nem tudom, hogy is zajlik a fracciónná válás, de ha lenne is róla fogalmam, valószínű arrancarja válogatja. Nem gondolom, hogy lenne egy standard módszer, amit minden espada használ, ha bővíteni akarná a fracciónját.
- De ha már most is tudja, hogy nincs szüksége rám, azt is elfogadom. - ezt még mindenképpen hozzá kellett adnom a korábbiakhoz, hiszen nem tudhatom, hogy egyáltalán akar-e Eliana-sama fracciónt magának, hiszen nem kell kötelezően rendelkeznie eggyel. Ha ő úgy gondolja, hogy neki nincs szüksége senkire, akkor tiszteletben kell tartanom döntését.

48
Hueco Mundo / Re: Hollowok labirintusa
« Dátum: 2015. Ápr. 14, 22:08:58 »
Fracciónná válási kísérlet

Napi alvásomból felkelve, egyből elhagytam a lakhelyemet, amikor a legkevesebben járkáltak Las Noches falain belül. A mesterséges nap által bevilágított részeken a kelleténél is gyorsabban haladtam végig, mert nem különösebben rajongtam érte. Sokkal jobban szerettem Hueco Mundo sivatagát, ahol a hold árasztotta fényét.
Jobban is szerettem itt kint lenni, sokkal frissebb volt a reishivel átitatott levegő, mint odabent. Szerettem sétálgatni a végtelennek tűnő homoktengerben, ahol nem sokan szoktak járkálni, ritkán lehet itt összefutni valakivel. Még temérdek időm volt, amit eltölthettem itt, mivel az Emberek Világában még éjjel van. Igen, úti célom az Emberek Világa lesz, ahol is megnézhetem a mai horoszkópomat.
Elég érdekes gondolat, hogy a leírtakkal befolyásolhatjuk a véletleneket vagy, ahogy ők hívják, valaki szerencséjét. Ha ez valóban működik, akkor nem szalaszthatom el ezt a lehetőséget, hogy ez az erő az enyém legyen. Sok szituációban előnyömre válhat, ha számomra kedvezően alakulnak az események. Ahogy végiggondoltam, mennyire is jó nekem, már el is telt az idő és indulnom kellett. A Descorrer technikámmal meg is nyílt az átjáró előttem és már a sötét köztes világon haladtam keresztül az Emberek Világa felé.
Már azelőtt, hogy kiértem volna a Gargantából, aktiváltam a Cuerpot, hogy a shinigamik ne tudjanak észlelni. Miután kiléptem az átjáróból, összes is zárult mögöttem az ég, majd a szokásos helyem felé igyekeztem, hogy a ház ablakán belesve megnézzem a mai horoszkópom.
Meglepődve láttam, hogy ma az első helyen voltam, az összes többi csillagjegyet magam mögé szorítva. De attól, hogy ilyen jó helyen vagyok ma, még szükségem lehet a mai Lucky Itememre, mert sosem tudhatom, mikor jöhet jól, meg amúgy is el kell kerülnöm a Szűz csillagjegyűeket, mert balszerencsét hoznak. A mai Lucky Itemem pedig egy világoskék csillag volt, ezért gyorsan be is szereztem egyet itt az Emberek Világában, bár csak sárga színben volt, ezért be kellett festenem kékre, hogy megfelelő legyen.
Mivel ma ilyen szerencsés vagyok, ezért elhatároztam, hogy ma lesz a napja, hogy felajánlom szolgálataimat Eliana-samának, vagyis megkérem, hogy vegyen be a fracciónjába. Nem én akartam elé állni, hanem inkább egy üzenetet hagytam az ajtójára tűzve egy kopogás kíséretében, majd elsonidoztam az üzenetben leírt helyre.
Ez a hely pedig nem volt más, mint a Hollowok Labirintusa, aminek a bejáratánál álltam meg, amíg az espada is ideér. Azért is választottam ezt a helyet, mert ha Eliana-sama próbára akarja tenni a képességeimet, akkor felajánlhatom neki, hogy végigmenve a labirintuson megvédem minden rá leselkedő lídérctől. Vagy természetesen, ha más próba elé akarna állítani abba is szívesen belemegyek, csak gondoltam én is készülök valamivel.
Amíg várakoztam, a kezemben szorongattam a Lucky Itemem, de amikor megpillantottam egy kicsiny gyíkszerű hollowot elraktam a felsőmbe. Csöndesen közelebb osontam a lídérchez, majd amikor a legkevésbé számított rá, megragadtam a kezemmel. Bár nem vagyok éhes, de egy kis snacknek nem tudok ellenállni, ezért jó ízűen megettem a mini hollowot.
A harapnivaló után, visszaálltam a labirintus bejáratához és vártam tovább, amíg Eliana-sama meg nem érkezett. Nem akartam tiszteletlen lenni, hogy csak üzenetet hagyok neki, ezért egyből egy meghajlással üdvözöltem. Nem tudom, hogy tudja-e mire készülök, de reménykedtem benne, hogy pozitív végeredményt fogok elérni.
- Eliana-sama, köszönöm, hogy időt szánt rám. - szólaltam meg, amikor az espada elég közel ért hozzám, és hogy ne csak szóval fejezzem ki köszönetemet, egy kisebb bólintással is megadtam neki a tiszteletet.

49
Arrancar / Fran Lechuza
« Dátum: 2015. Márc. 08, 13:35:11 »
Engedély: Shihouin Yoruichi
~ Adatlap

Név: Fran Lechuza
Nem: Férfi
Kaszt: Arrancar
Rang: 64. Arrancar
Szül. ideje: 6. 16
Kor: 112


~ Kinézet

Feje mintha egy bagolyra emlékeztetne, szürke haja van, amiben néhol fekete tincsek is megtalálhatók és az egész fel van zselézve. A kétoldalt felálló haja így olyan, mintha bagolyfüleket alakítana ki. Szeme sárga és egy fehér kimonora emlékeztető egyenruhát visel.

~ Jellem

Elég változó a személyisége, mindig próbál egy adott személyhez vagy szituációhoz alkalmazkodni és választását azzal próbálja bebiztosítani, hogy egy az Emberek Világában futó horoszkópot követ. Alapállapotban megfigyelő szerepet tölt be, de könnyen át tud váltani akár a vicces sokat beszélő sráccá is pár pillanat alatt.

~ Előtörténet

Csak egy hollow voltam a sok közül, csak annyira különleges, mint mindenki más. Lídérccé válásom után, ürességet éreztem, ezért megöltem az emberi életemben lévő családomat, akikre már szinte nem is emlékszem. Ezután pedig az Emberek Világa többi részében vadásztam emberi lelkekre, mint az össze többi hollow. Mint minden épeszű lídérc, egyedül kaptam el áldozataimat, nem szerettem osztozkodni.
Eltartott egy jó ideig ez az időszakom, de egyszer csak eljött a változás ideje. Már nem elégítette ki az éhségemet az egyszerű emberi lélek, bár tény, hogy néha a karmom közé akadt egy-egy shinigami is. De mégis másra vágytam, ezért elkezdtem a saját fajtámra is vadászni, ahogy azt másoktól ellestem. Nem is bántam meg döntésemet, hiszen így olyan volt, mintha egyszerre olvasztanék magamba több lelket, ami csak jó lehetett.
Ennek viszont volt egy kis hátulütője is. Az Emberek Világában nem tartózkodott olyan sok lídérc, hogy ezzel annyira meggyorsítsam a fejlődésemet. Márpedig én vadászni akartam, megvolt bennem az ösztön hozzá, és ahhoz, hogy fejlődjek. Ha ezzel a módszerrel akartam meggyorsítani a táplálkozásomat, akkor át kellett mennem Hueco Mundoba, ahol a legtöbb hollow tanyázott.
Így is tettem, és ahogy vártam, egyből meggyorsult a fejlődésem. Éreztem, ahogy egyre erősebb és erősebb leszek, de nem voltam egyedül. Voltak többen, akikkel időnként találkoztam, de harcra nem került sor, mert mind tudtunk, hogy nem tudnánk olyan könnyen legyőzni a másikat. Abban viszont biztos voltam, és talán ők is, hogy egyszer biztos szembe kell néznünk egymással.
Próbáltuk kerülgetni egymást, de a végtelenségig nem tudtuk húzni, így hát el is jött az a nap, amikor mind egy helyen voltunk és farkasszemet néztünk egymással. Nem is kellett sokat várni, amíg mindannyian egymás torkának estünk, és kezdetét vette az élet-halál harc. Sokáig elhúzódott az összecsapás, de még így sem látszott, hogy ki lesz a győztes. Senki nem mutatott kiemelkedőt, szinte mindenki egy szinten volt a jelenlévők közül. Végül nem is kerekedett felül senki a többieken, hanem egy külső erő hatására eggyé váltunk mind, és egy új szintre léptünk.
Gillianként eleinte csak tudatlan lényként ténferegtünk a Menosok Erdejében, de a felszín alatt javában folyt a harc, hogy melyikünk is veszi át az irányítást testünk felett. Mint a korábbi küzdelmünk, ez is sokáig elhúzódott, de ennek végül lett győztesen. Még ha csak egy hajszálnyival is, de egyikünk jobb volt, mint a többi és ő lett a testünk irányítója.
Amint észhez tértünk, egyből nekikezdtünk a többi gillian felfalásának, hogy még tovább fejlődhessünk. Nem akartunk megállni, míg el nem érjünk fejlődésünknek csúcsát. Nem is volt nehéz feladat a többi eszetlen gilliant levadászni, így gyorsan sikerült az adjuchas szintet elérnünk.
Új kinézetünk egy hatalmas bagolyra hasonlított, ami testünket irányító korábbi lídérc alakjára emlékeztetett, és ehhez kellett nekünk is hasonulnunk. Gyorsan hozzászoktunk az új testünkhöz, és ki is használtuk, hogy tudunk repülni és így könnyedén elkaphattunk a földi hollowkat. Saját kis fészket alakítottunk ki a Menosok Erdejének egyik fáján, ahova, ha nem tudtál repülni, szinte lehetetlen volt feljutni.
Egyik vadászatunk során, egy fehérruhás shinigamiba botlottunk, aki megölte a kiszemelt prédánkat, de cserébe nagyobb erőt ajánlott. Eleinte kételkedtünk benne, de végül mégis megnéztük, hogy is gondolta ezt az ajánlatát. Valóban igazat mondott, és shinigami erővel ruházott fel bennünket, aminek következtében megrepedt a maszkunk, és emberi formát kaptunk. Az ára viszont az volt, hogy csak én maradtam, és az irányítónk. Nem tudom, hogy történt ez, hogy én is megmaradtam, de egyik képességünknek hála saját testet is tudok ölteni egy kisebb bagoly képében. A többi velünk egybeolvadt hollow, mintha megszűntek volna létezni, vagy talán még mindig itt vannak valamilyen formában?

Arrancarként először próbáltam a háttérben maradni, és megfigyelő szerepet betölteni, hogy tudjam hogyan is lenne érdemes viselkednem a többi fajtársaimmal. Nem nagyon okozott számomra nehézséget más személyiségeket magamra venni, és azt mutatni a külvilág számára. Így mindenkinek azt próbáltam mutatni, amit megfelelőnek találtam az adott személynek.
Az Espada tagjait is jól megnéztem magamnak, hiszen én is akartam valamelyikük alatt szolgálni, csak egyiket sem találtam alkalmasnak rá. Sokkal inkább találtam ellenszenves vezetőket, akiket sehogy sem értettem, hogy nevezhetik magukat arrancaroknak. Shinigamikat másolják, és azt hiszik, hogy ezt a többiek jó szemmel nézek, mikor nem is. A tudósokat még megértem, nekünk is szükségünk van a fejlődésre, de hogy gyógyító alakulat... Aki elég gyenge, hogy legyőzzék, nem meggyógyítani kell, hanem megölni, gyengékre nincs szükségünk. Nem vagyunk shinigamik, hogy babusgassuk a társainkat...
A Winter War idején Aizen nem szólított hadba, és nem is csodálom, hiszen nem mutattam kiemelkedő eredményeket semmilyen téren. Vagyis inkább nem nem mutattam, hanem nem is terveztem igazából megmutatni, mire is vagyok képes. A háború ideje alatt el is hagytam egy időre a palota falait, és egy kis kirándulásra indultam Hueco Mundo végtelen sivatagába.
Viszont nem csak Las Nochesben nézelődtem, az Emberek Világában is jártam párszor, és ha találtam magas lélekenergiájú embereket, akkor azokat megöltem, és elnyeltem a lelküket. Egyikük egyszer menekülés közben elejtett egy újságot, amiben volt valami, ami felkeltette az érdeklődésemet. Oha Asa Uranai. Napi szerencse tárgy, kapcsolat a többi csillagjeggyel. Érdekesnek tűnik. Sokáig viszont nem tudtam az újságba merülni, mert egy nagy lélekenergia megjelenésére lettem figyelmes. A macska rúgja meg! Pont egy kapitánynak kell lennie.
- Remélem, nem sántikál semmi rosszban Arrancar-san. - mondta és ebből arra tudtam következtetni, hogy nem a korábbi lélek miatt jött ide. Azt viszont nem akartam megvárni, hogy mire készül, ezért előhúztam a kardomat.
- Yajire, Búho Plumado! - felöltöttem resurreción alakomat, és felemelkedtem a levegőbe, hogy meglépjek előle. Gondoltam, hogy nem hagyja csak úgy annyiban, és már érkezett is felém valami forgószél, amit a szárnyaim visszafelé csapdosásával szüntettem meg. Tudtam, hogy sokkal erősebb nálam, ezért nem is akartam vele harcolni, így a Nube technikámmal egy kicsit megzavartam és elbújtam a felhők között, hogy ott egy Gargantán át távozzak.
Keresgélésem végre sikeresnek bizonyult, amikor megláttam Eliana del Barrost, amikor éppen egy újonnan megválasztott espadát végez ki. Bár csak a harc közepénél csatlakoztam be a nézők közé, így is lenyűgözött, amit tett. Talán őt el tudnám fogadni vezetőmnek, és mivel még új espada bizonyára elkél neki egy fracción.

~ Képesség(ek)

Ulular (ウルラル, Huhogás): A zanpakutou életlen felét a szájba véve, Fran képes kisebb hanghullámokat gerjeszteni. Ezeket lehet arra használni, hogy a felé közeledő támadásba küldi Fran, hogy az korábban felrobbanjon, minthogy elérné őt, tehát úgymond védekező technika. Resurreción alakban már nincs szüksége a kardjára ennek a technikának a használatához és így már képes arra is jó hallásának köszönhetően, hogy felmérje a terepet a hangok segítségével. Ezzel akár az illúziókon is át tud látni.

Spanyol név: Ojo de buho
Magyar név: A bagoly szeme
Leírás: A technika használója a baglyok szemét kapja meg, így képes lesz baglyokat idézni vagy irányítani. Az idézett lények ereje, száma és mérete a használó erejétől függ. Ezek a baglyok alkalmasok üzenetet továbbítására, ugyanis egyikük képes beszélni, emellett éles karmaik vannak és akár egy időre fel is tudják tartóztatni az ellenfelet. Legerősebb támadásuk viszont, amikor az összes megidézett bagoly elkezd erősen csapdosni a szárnyaikkal és egy kisebb forgószelet tudnak ezzel megidézni, ami Hueco Mundo sivatagában különösen hatásos, mivel a homok is belekeveredik és homokvihar lesz belőle.
Hollow képességek: 8 pont
Ár: 2.000 ryou

~ Zanpakuto

Neve: Búho Plumado (Tollas Bagoly)
Parancsa: Yajire (野次れ, Huhogj)
Resurrección: Kiengedett alakjában bagolyszárnyai nőnek, amivel képes a repülésre és lábai karmokká alakulnak. Ha szükséges, akár a kezét is át tudja alakítani, de kezdetben megmarad az emberi keze, hogy tudja használni az oldalán lévő kardot. Bagolyszárnyai miatt képes a hangtalan repülésre, így elég jól tud meglepetésszerűen támadni.
Támadások:
  • Puerto (プエルト, Szelelőakna): Fran a szárnyai segítségével képes léghullámokat küldeni ellenfeleire. A technika másik használatakor, amikor szárnyaival visszafelé csapkod, képes semlegesíteni a tiszta szél alapú technikákat.
  • Nube (ヌベ, Felhő): Egy nagyobb levegővétel után Fran képes egy felhőszerű anyagot kifújni a szájából, amit ha egy területen belül szétterít, képes megzavarni másik reiatsu érzékelését, így még tökéletesebbé téve az eddig meglévő meglepetésszerű támadását.
~ Szeret-nem szeret
    + Oha Asa
    + Kis hollowkat elkapni
    + Megfigyelés
    + Változó
    - Shinigamik
    - Megzavarják
    - Változó

~ Felszerelés(ek)
  • Lucky Item

Oldalak: 1 2 3 [4]