Üzenetek megjelenítése

Ez a szekció lehetővé teszi a felhasználó által írt összes hozzászólás megtekintését. Vedd figyelembe, hogy csak azokba a fórumokba írt hozzászólásokat látod, amelyekhez hozzáférésed van.


Üzenetek - Hatakeyama Momo

Oldalak: 1 [2] 3 4 ... 10
16
9. osztag / Re:Könyvtár
« Dátum: 2016. Szept. 26, 11:23:49 »

Úgy fest, hogy jó kérdést tettem fel, mert tud rá válaszolni. Mindig is tudtam, hogy zseni vagyok, de ez kezd bebizonyosodni 8) . A válasza mindenesetre kifejtős, én pedig mosolyogva és érdeklődve hallgatom végig, mert szeretem mások történeteit. Olyan nagyon izgalmasak *w*. Jobbak, mint az enyémek. Bár, ez most nem sikerül olyan hosszúra, de lesz ez még jobb is.
- Értem, tehát végül is tanulni szeretnél. Ez jó – legalábbis aztat szokták mondani, hogy új dolgokat tanulni jó, de én nem szeretem. Unalmas és fájdalmas dolog, ha gyakorlatról van szó :S. – De szerintem, ha technikákat szeretnél tanulni, akkor azt nem könyvekből kéne tenned. Na jó, a kidout igen, mert az idézéseket máshonnan nem lehet bemagolni, de a többihez jobb az edzőterem, meg az osztagtársak. Bár végül is te tudod, hogy mi a te módszered. – Nem fogok okoskodni neki, mikor Jégmadár egyfolytában engem oltogat, hogy így meg úgy vagyok lusta. Szerintem nem vagyok az, csak magasabb a pihenési igényem, mint másoknak ˘o˘. Ezt ő is igazán megértheti, vagyis megérhetné, mert nem teszi. Esze ágában sincs :|. De lényeg, hogy én aztán nem fogom kioktatni Ayumit, csak kifejtettem neki, hogy szerintem harcot könyvekből nem lehet megtanulni. Ahhoz, hogy valaki sikeres legyen, gyakorlat kell.
~ Mondod ezt úgy, mintha te olyan gyakorlott lennél. Mikor is jöttél ki az akadémiáról :roll: ? ~
Ez… ez olyan gonosz :sad:. Nagyon jól tudja, még nincs két éve se annak, hogy végeztem és csatlakoztam a Goteihez. Ezen idő alatt pedig egészen a hadnagyi pozícióig jutottam, szóval egy szava sem lehet. Főleg úgy, hogy ő kényszerített a pozíció elfogadására :|.
- Hát, ha nincs olyan memóriád, amivel egyből megjegyzed a dolgokat, akkor lehet valóban nem ártott volna egy füzet, de a könyv nem fog elszaladni innen, valószínűleg már évszázadok óta itt van :3 – mosolygok rá, kedvesen, miközben felveszem az eddig bizergált kulcsot, majd a zsebembe csúsztatom. – Hogy én? Titkos hadnagyi teendők miatt ;) kacsintok rá, mert végül is így van. Kíváncsi vagyok a titkosított részlegre a könyvtárban, ha már magát nem lelek itt :S. Lehet, fel kéne vetnem Nara kapitánynak, hogy csináljunk ilyen szabadirodalmi, vagy milyen részleget, ahol nem csak technikás, vagy művészeti könyvek vannak. Biztos több ember járnia ide, ha lenne ilyen.
- Egyébként az tök jó, ha valaki jó kidous ^^ - folytatom a beszélgetés, mert végre van mibe kapaszkodnom azt illetően *o* -, én nagyon nem szeretem a varázslatokat, valahogy olyan macerásak és sokat kell koncentrálni, meg ilyenek. De a többiben azt hiszem, hogy elég tűrhető vagyok. Egyébként, tudom, hogy nem vagy itt hosszú ideje – legalábbis a szavaiból ez jön le. Igazából elképzelésem sincs arról, hogy mióta van itt >_<”. Egy ideje nem nagyon nyitottam ki azokat a leveleket és hasonlókat, amiket az első osztag küldött. Bár lehet, ideje lenne már neki állnom a bontogatásnak lassan hónap vége és meg kéne csinálni, a szükséges papírmunka fennmaradó részét. – Szóval az eddigi tapasztalatok alapján hogy tetszik az osztagunk :3?

17
9. osztag / Re:A hadnagy irodája
« Dátum: 2016. Szept. 06, 22:25:44 »

A kérdésre, hogy haragszom-e, nem válaszolok, mert nem tudok. Elképzelésem sincs arról, hogy haragszom-e vagy sem. Előbb el kell mondaniuk, hogy mi történt >o<. De amit biztosan tudok, hogy nem tölt el jó érzéssel, hogy együtt találtam őket, főleg nem úgy, ahogy Shouta kinéz.
- Sosem zárom az ajtót, nem lenne értelme - felelem röviden, azt nem hozzátéve, hogy ettől még nem lehet itt akármit csinálni :S. Vagy ha mégis, akkor legalább úgy csinálják, hogy ne vegyem észre, vagy ne jöjjek rá. Mert ez így nagyon fáj T___T. Azt pedig nem értem, hogy miért akarnak nekem fájdalmat okozni, hiszen én nem ártottam egyiküknek sem. Vagy igen, csak nem tudok róla :|? Bár a lányt nem is ismerem, legalábbis nem rémlik az arca sehonnan.
Az ágyneműs megjegyzésre majdnem elejtem a kezemben lévő dolgokat. Az a szerencse, hogy ilyen nincs is tulajdonképpen, mert semmit sem fogok a kezemben. Letettem őket. Normális esetben titokban tartanám az asztalágy hollétét, de úgy fest, hogy mind a ketten tudnak róla, így benézek az asztal alá és valóban. Össze van túrva. Én… én… én nem akarom elképzelni, hogy miért néz így ki T///////T. Pedig direkt aranyos cicás ágyneműt vettem, hogy még Cukinak is tetsszen.
- Ezek után lehet, inkább ki kéne dobni >_<  - dünnyögöm, bár szerintem olyan halk vagyok, hogy egyikük sem hallja.
Végül a kérdésemre, hogy ki is az ismeretlen lány, csak kapok választ. Tehát megint egy újonc *o*. Ami tök jó… vagyis lenne, ha éppen nem fájna annyira a mellkasom és nem éreznék valami furcsát irányába. Valamit, amiről nem különösebben tudom megmondani, hogy micsudi is pontosan. De az biztos, hogy nem kellemes. Én nem akarok így érezni :/. Bár így legalább már lehet ötletem, hogy honnan ismerik egymást. Az Akadémiáról.
- Aha, szóval engem kerestél :o - nézek rá, bár nem tudom, hogy a látottak után mennyire hiszem el a dolgot, pedig én szeretném. Nagyon, nagyon, nagyon szeretném, de tényleg. Míg azon tűnődöm, hogy valóban mennyire hiszek neki, Shouta a ruhájával bajlódik. Nem ez az első ilyen alkalom, most azonban nem segítek neki automatikusan, mint ahogy otthon szoktam. Minden jel szerint nagyon jól elvolt Amayával, oldják meg ketten. Gondolom ezt egészen addig, míg segítségkérően felém nem fordul. Erős akarok maradni és azt mondani, nem, de… de ez nem sikerül >//<. Fél másodpercig sem bírom ki. Így segítek neki rendbe tenni a felsőruházatát. Pik-pakk kész, van már gyakorlatom a dologban.
- Nincs mit ^^ - sóhajtok egy apró mosoly kíséretében. Még akkor is, ha mérges - az lennék? - a lélek, a köszönet akkor is jól esik neki. Nem értem, hogy Amaya miért hiszi azt, hogy zavarna, hiszen a problémát tulajdonképpen még nem oldottuk meg, aminek láthatóan ő is a része volt.
- Ugyan, maradj csak nyugodtan, nincs itt semmi, amiért el kéne menned ^-^ - feltéve akkor, ha csak nem menekülni akar, de remélem, hogy itt ilyesmiről szó sincs, mert ha igen, az a saját bűnösségét bizonyítja. Legalábbis Shinichi valami ilyesmit mondott a Conan a detektívben, neki pedig biztosan mindig igaza van, hiszen mindig megoldja az ügyeket. - Üljetek le, ha szeretnétek - mondom mind a kettejüknek, hiszen két fotel van az irodában, meg az én székem. Pont tökéletesen elférünk egy kis beszélgetésre.
A leveles reakció meglep, szerintem nem csak engem, hanem Cukit is. Mivel nyávog egyet, mikor Shouta a levél után szeretne kapni. Nem is gondoltam, hogy tőle lehet. De ezek szerint így van :o.
- Az én asztalomon volt, az enyém ˘o˘ - felelem. Ha tényleg nem nekem szól, akkor majd visszaadom miután elolvastam. Még együtt élünk, csak nincsenek ilyen nagy titkaink egymás előtt. Legalábbis én egészen idáig ebben a hitben éltem :S. De nagyon úgy fest, hogy tévedtem.
- Amaya, mesélj magadról, hiszen ha minden igaz, akkor az új tisztem vagy ^-^ - eresztek meg egy apró mosolyt a lány felé, hiszen elvileg együtt fogunk dolgozni. A múltkor Ishivel is nagyon jól elbeszélgettünk. Amíg hallgatom a lány mondandóját, addig kinyitom a levelet és magam elé teszem, majd ha Amaya befejezte a válaszát, akkor gyorsan elolvasom a levelet. Nem vagyok bunkó, ha beszélnek hozzám, azért figyelek az lélekre, csak utána foglalatoskodom mással :3.

18
Lezárt küldetések / Re:Kicsi a bors, de erős
« Dátum: 2016. Szept. 04, 22:16:16 »



s h i n i g a m i k
f u c h i d a  a y u mi ||  k a w a y o s h i  n a t s u m i || k u c h i k i  s a y u r i ||  n a r a z a k i  a m a y a


Mind a négyeteknek akad legalább egy darab kérdése. A nő türelmesen végighallgatja őket, az elhangzásuk után bólint, hogy megértette. A válaszok adását azonban csak akkor kezdi meg, mikor látja, hogy már nincs több dolog, ami érdekelne titeket.
- A kiingó lélekenergia hollow eredetű, illetve igen, foglalkozott vele a tizenkettedik osztag, az ő műszereik jelezték a problémát, ha ez nem így történt volna, most sem tudnánk a történtekről. A problémamegoldás az elsődleges feladatuk - néz pontosan Ayumira, miközben megválaszolja a kérdéseit. Ezt követően Amayára szegezi a tekintetét.
- Az eltelt öt percben az egész városban érezni lehetett a kiingás, hol erősebben, hol pedig gyengébben. Ahogy pedig korábban mondtam: jelen pillanatban egy néhány méter a kisugárzási terület. Feltehetően a nagyobb lélekenergiával rendelkező emberek látják, feltevéseink szerint - feleli, miközben a papírjaira pillant, aztán már vezetné is tovább a tekintetét, ám hirtelen, mint akinek eszébe jut valami ismét Amayára pillant. -  Illetve Narazaki-san, az utolsó előtt kérdést már megválaszoltam, örülnék, ha nem ismételné meg a társnőjét, először is megértettem - teszi még hozzá. Hangjában nem hallasz neheztelést, mindössze tárgyilagosan közölte veled az utolsó mondatait.
- Hogy magához vonzz-e lidérceket? Erről nincs információnk, azonban mivel a lélekenergia kiterjedése csak néhány tíz méter így én azt mondom, hogy nem. De ettől függetlenül legyenek óvatosak. Illetve még nem evett meg senkit Kuchiki-san, legalábbis nincs erről információnk - fejezi be a kérdéseitekre való válaszolgatást.
Ahogy átértek az emberek világába, érzitek a lidércalapú lélekenergiát illetve a közeletekben lévő embert és quincyket is. Bár nem mondták nektek, de az alapján, hogy Sayurinak adták az információkat tartalmazó mappákat, őt tekintitek a csapat vezetőjének és várjátok a parancsait, ami meg is érkezik. Azt szeretné, hogy két csapatra oszoljatok, amit meg is tesztek.

a k i k  m a r a d n a k

Sayuri, te és még egy társad a nagy fekete valaminél maradtok, azzal a céllal, hogy megvizsgáljátok azt. Ahogy közelebb mentek hozzá - kidou képességetektől függetlenül - azt érzitek, hogy egyre erősebb a lélekenergia, ami akkor tetőzik, mikor eléritek az anomáliát. Ha csak messziről nézitek nem vehettek rajta észre semmi furcsát. Azonban ha közel hajoltok, akkor észrevehetitek, hogy mozog. Olyan mintha hullámozna. Ha nem akartok hinni a szemeteknek és megfogjátok, akkor meglepődhettek. Valóban azt érzitek, hogy mozog a felülete, ha pedig ez nem lenne elég, nem olyan tapintása van, mint a kőnek. Sokkal inkább hasonlít a bőrre, mint bármi más általatok ismert anyagra. Akár meg is próbálhatjátok kitalálni, hogy mi is ez. Azonban nem juttok egyről a kettőre, mivel ha van is jó ötletetek, senki sincs, aki helyeselne, avagy ellenkezne.
Ez megpróbáljátok körül járni az anomáliát, hátha találtok valami furcsát. Ez első pár méter után nem láttok semmit, olyan, mintha az egész zárt lenne, azonban ahogy előrébb haladtok Sayuri valami furcsát vesz észre. Amire nem sokkal később vele lévő társa is felfigyel. Ahogy közelebb értek, egy nagy bejáratot fedezhettek fel, melyen bepillantva nem láttok mást, csak feketeséget. A döntés rajtatok áll. Bementek-e megnézni, hogy mi is található benne? Esetleg megvárjátok társaitokat, akiket haloványan ugyan, de még érezhettek, így tudjátok, nem találkoztak még a felétek tartó nagyobb csoporttal, akiket el kell tántorítaniuk.


a k i k  m e n n e k

Ti ketten jelentkeztetek arra a feladatra, hogy míg társaitok az anomáliával foglalkoznak, addig ti eltérítitek a felétek tartó két quincyit és két alacsonyabb lélekenergiájú embert - ez utóbbi kettőt csak az érezheti meg, akinek legalább 5 kidou pontja van -, akikre eddig fel sem figyeltetek.
Amint elindultok, rá kell jönnötök, hogy messzebb vannak, mint ahogy azt eleinte gondoltátok. Ahogy pedig feléjük haladtok, érezhetitek, hogy a mindent körülfogó lidércenergia egyre gyengébb, majd el is tűnik. Kisétáltatok a hatóköréből. 
Egyre közelebb értek a quncykhez, akár már azt is tervezhetitek, hogy mit mondotok nekik, mikor egyikőtök - aki ebből a csapatból először posztol! - hirtelen megbotlik valamiben, és ha próbálná, sem tudja megtartani az egyensúlyát. A másikotok egyből mellette terem, így pont láthatjátok azt a furcsa jelentet, amint pár, ebihalnagyságú lidérc "úszik" át előttetek . Azonban mire felocsúdtok a meglepetésből, már ott sincsenek. Akár gondolkozhattok is a dolgon, vagy megpróbálhattok utánuk menni, esetleg valami úton-módon elmondani a többieknek, amit tapasztaltatok, már ha hisztek a szemeteknek. Ám erre nincsen sok időtök, mivel a kis csapat mellett, akinek elküldése a feladatotok, megint feltűnik a korábban érzett, nagyobb emberi lélekenergia, ám ő teljesen egyedül bóklászik az erdőben és pontosan kettőtök felé tart. Döntenetek kell. Folytatjátok utatokat a quincy-ember csoport felé, ahogy azt Sayuri mondta, vagy az egymagában bóklászó szerencsétlen felé mentek, aki a csoporttal ellentétben valószínűleg nem tudná megvédeni saját magát?


q u i c y k
k a n e  s h i n z o u ||  m a x i m i l i a n  s t o l t z

Kane és csapata végül elfogadja Maximilian ajánlatát, mert bár a céljaitok mások, de úgy néz ki, hogy ugyanaz az út vezet hozzájuk. Ahogy haladtok a shinigamik felé, arra lesztek figyelmesek, hogy ketté vállnak. Ketten a távolban maradnak, míg ketten elindulnak felétek. Ezt aggasztónak találhatjátok, ám még elég messze vannak, így bőven van időtök gondolkozni, vagy kitalálni, hogy mit csináltok. Vagyis lenne, azonban ahogy Maximilian rálép valamire, ami érezhetően nem az erdő része, így le is hajol érte. Amint azonban megfogja a ruhadarabot apróbb lidércek szálnak ki alóla. Melyek azonnal el is tűnnek a fák között, ezt Kane is láthatja, társai azonban nem. A jelenet egy pillanat alatt játszódik le. Elgondolkozni sem tudtok azon, hogy merre mennek, vagy mit keresnek itt, maximum azt furcsállhatjátok, hogy láthatóan itt voltak, mégsem éreztétek őket. Ugyanis, ahogy Maximilian magasabbra emeli a rongyot, egy koszos ruhadarabot láthattok, ami nem olyan régen kerülhetett oda, hiszen a sár sincs még rászáradva. Ahogy Maximilian forgatja egy ismerős jelet vehettek észre rajta. Pontosan olyat, mint ami a futárok egyenruháján van. Akár rá is kérdezhetsz a veled lévő három személynél, de Kane és társai is észreveszik a szimbólumot. Ez alapján pedig jogosan merülhet fel bennük a kérdés, hogy hol is lehet társuk. Akár körbe is kémlelhetitek a környező területet - a futárok Pac után, Maximilian pedig azért, hogy esetleg talál-e valamit, ami a kicsi lidércekhez vezethet -, ha így tesztek, nem találtok semmit, csak pár lábnyomot, amik nem vezetnek semerre, no meg a futárok abban sem lehetnek biztosak, hogy ez a társuké. Így nem tehettek mást, mint hogy tovább mentek.
Ahogy azonban egyre előrébb haladtok, nem csak a shinigamik közeledését érzik, hanem lidérc lélekenergia is megjelenik, pontosan ugyan az, amit korábban éreztetek. Az egészben azonban az a legaggasztóbb, hogy nem valahonnan jön, hanem konkrétan körbevesz titeket, ha pedig ez nem lenne elég, a távolban, a fák között egy fekete, egyértelműen nem odavaló dolgot vehettek észre. Erre valamelyikőtök külön fel is hívhatja a többiek figyelmét, hiszen láthatóan ez az a barlangszerű képződmény, melyről a Bolond beszélt. 
Kane, számodra azonban aggasztó lehet, hogy a társaid ebből semmit sem érzékelnek, ez azt jelenti, hogy ők nagyobb veszélyben vannak, mint te, ti, hiszen nem is tudnak a veszélyről. Ezért úgy döntesz, hogy inkább elküldöd őket, és akár fűlik hozzá a fogad, akár nem, Maximiliannal ketten néztek utána a történteknek. Amint ők elmennek, ketten maradtok. A shinigamikat még mindig érzitek és felétek közelednek. Rajtatok áll, hogy mit csináltok. Magatok mentek a halálistenek elé, vagy inkább nem foglalkoztok velük, és a fekete képződménnyel törödtök, melyről korábban hallottatok.

Határidő: szeptember 18. vasárnap




19
9. osztag / Re:Könyvtár
« Dátum: 2016. Aug. 26, 22:40:18 »

Nem gyakran járok a könyvtárba. Legalábbis abba nem, ami a kilencedik osztagnak van. Persze, nagyon szép és tágas, de valahogy nincsenek benne olyan könyvek, amik engem érdekelnének, egyszóval mangák. Most mégis idehozott a sors, ugyanis megtudtam, hogy a helynek van egy irattár része is, melyben az osztaggal kapcsolatos régi dolgokat tartják. Ide elvileg csak az léphet be, akinek Nara kapitány, vagy én engedélyt adunk. Ez gondolom, azt jelenti, hogy én is bemehetek. *w* Szóval irány titkos dokumentumok után kutatni :3. Ha már a kényelmetlen karszalaggal ilyen dolgok is járnak, akkor kihasználom őket, mert.... mert miért ne :o?
Ahogy belépek a helységbe, megcsap a szokásos könyvtárszag, amit végül is szeretek. Körbenézve meg kell állapítanom, hogy elég kevesen vannak itt. Csak egy fehér hajú lányt látok az egyik asztalnál, amint egy könyvet olvas. Ez elég gyér :S. Lehet, ki kéne találnunk valamit Nara kapitánnyal, hogy többen járjanak ide? Valószínű, de elképzelésem sincs arról, hogy mit >o<.
Mindenesetre ezen nem tudok tovább gondolkodni, mert a tiszt, aki párperccel korábban fogadott a könyvtárban - gondolom ő a könyvtáros, vagy valami hasonló - egy kulcsot ad oda. Aha! Mondjuk gondolhattam volna, hogy a titkos részlegbe nem csak egy tolóajtó vezet. Most olyan menőnek érzem magam *____*.
A tiszt elmagyarázza, hogy merre menjek, azonban a második jobbra utasításnál elveszek. Kissé értetlenül nézek rá, amit szerintem észre is vehet, mert egy hatalmas sóhajtással kezdi el magyarázni, immáron kézjelekkel, mutogatva. Nem sokkal leszek okosabb, de azért a kulcsot szorongatva bólintok, majd elindulok. Végül is, valahol csak kell lennie egy ajtónak, amit a kulcsi kinyit ^^”.
Mindenesetre erősen koncentrálva próbálom felidézni, hogy mit hallottam, kétszer is. Így történhet meg, hogy véletlenül neki megyek az egyik asztalnak, pontosan annak, amin a lány olvas. Láthatóan nagyon megijesztem, amit meg is értek >___<. Nem mindennap zavarják meg ily módon az embert.
- Sajnálom, sajnálom, sajnálom - kezdek el egyből szabadkozni, mire ő bemutatkozik. Hát oké :o. - Én Momo vagyok, szintén nagyon örvendek ^-^ - mosolygok rá. Remélem, hogy valóban nem ijesztettem rá nagyon. Azt hiszem, hogy most mondanom, vagy kérdeznem kéne valamit. De „mit csinálsz itt”-re a válasz túlságosan is adja magát, ezt még én is tudom. Ez egy könyvtár, az emberek olvasnak itt, könyveket. Áhhh! Megvan 8).
- Mi jót olvasol? - mutatok az általa olvasott könyvre, miközben leülök az előtte lévő székre. Amíg várom a válaszát a nemrég kapott kulccsal játszadozom az asztalon. Azonban a figyelmem egy pillanatra sem veszem le róla, hiszen bármikor beszélni kezdhet.

20
9. osztag / Re:A hadnagy irodája
« Dátum: 2016. Aug. 26, 19:45:33 »

Szerintem egy zseni módjára ninjázom végig az első osztagon. Nem jönnék ide, ha nem lenne muszáj, de mikor a tiszt - akivel nem találkoztam, mert az asztal alatt bujkáltam - eljött a kész papírmunkáért, egyet ott felejtett. Vagyis nem felejtett, egyszerűen csak én nem csaptam hozzá a csomaghoz, mert félreraktam, aztán pedig elfelejtettem. Szóval a feladat adott. El kell vinnem az első osztaghoz >o<. Oda, ahonnan csak nagyon, nagyon kevesen jöttek vissza élve. Béke poraikra TwT. Legalábbis én így képzelem azt a helyet.
Nem is áll messze ettől. Mindenki olyan komoly. Már-már én érzem magam kellemetlenül, hogy nem vagyok az :S. Mindenesetre, a feladatot sikeresen teljesítem, ugyanis megtalálom a tisztet - oké, nem biztos, hogy ugyanazt, de hasonlóan papírokat cipel -, majd egy gyors hadarás közepette kezébe nyomom a nálam lévő dokumentumot és ott sem vagyok. Nem tartom magam nagy shunpo mesternek, de azt hiszem, ennél gyorsabban még sehonnan sem léceltem le. Büszke vagyok magamra 8). Majd elmesélem ezt az esetet Anaonak, remélem ő is az lesz *w*. Vagy… lehet még sem, mert akkor megtudná, hogy csinálok papírmunkát ^^”. Majd keresek más, mondjuk Tokkit. Igen, neki fogom elmesélni, mert ő is csinál papírmunkát. Remélem értékelni fogja :3.
Ezek után elvileg egyenes vissza kéne mennem a kilencedik osztaghoz, én ezt is teszem, csak előtte megállok a büfében, mert pont útba esik. Vagy ha nem is, nem fontos, mert a büfénél kötök ki, ahol veszek egy epres shaket, meg pár szelet epres süteményt, mert kifogytam belőle >o<. Pedig reggel enni szerettem volna :sad:. De jó is, hogy bemegyek, mert összefutok egy kilencedik osztagos tisztemmel, aki van olyan kedves és előrelátó, hogy megkérdezi, visszakísérjen-e az osztagoz. Milyen aranyos *_____*. Ezt én természetesen elfogadom, hiszen így időt spórolok, nem bolyongok a Gotei területén. Van egy olyan érzésem, hogy néhány osztagban egy-két lélek többször lát engem, mint a saját felettesét. Hát, ez van :/.
Ahogy visszaérünk az osztaghoz, egyből az irodám felé veszem az irányt és csak kétszer tévedek el, mielőtt megtalálnám azt. Egy egyéni rekord. Pozitív értelemben, természetesen :roll:. Az örömöm egészen addig tart, míg el nem tolom az ajtót és be nem lépek. Ott ugyanis majdnem elejtem a kezemben lévő dolgokat. Ez utóbbi több okból is bajos lenne, hiszen fel kéne takarítani és kárba vesznének a finom, epres termékeim T^T.
- Khm… - köszörülöm meg a torkom, miután úgy érzem, hogy szóhoz tudok jutni. - Mi folyik itt ^w^? - kérdezem mosolyogva. A hangom remélhetőleg elég közömbös, már-már hideg, olyan, mint amikor az ember haragszik, de nem kiabál >o<. Apa csinálja ezt, mikor dühös, mindig beválik, mert én halálra rémülök tőle. Nem tudom, profin sikerül-e leutánoznom. Ha a kinézetemet már nem is, de ezt remélhetőleg tőle örököltem. Miközben a válaszukra várok, az asztalhoz megyek, majd lerakom rá a sütit meg az itókát. Valahogy elment tőlük a kedvem. Most olyan rosszul érzem magam, főleg azért, mert alaposabban végigmérem a lányt és Shoutát. A fiú keze már nincs a vállán, de a ruházta és a haja elég zilált. Miért érzem ettől rosszul magam T_T? Valahogy olyan furcsa nyomás van a szívem környékén. Olyan nehéz :/.
- És ha már itt tartunk, te ki vagy? - fordulok a lány felé, mert remélhetőleg nem egy délutáni… mi is volt az a kifejezés, amit a Shouta által letöltött hentai magában használtak? Áhh megvan! Szóval remélhetőleg nem csak egy egyszerű légyottra - amiről már tudom micsoda, mert olvastam róla egy mangában 8) - használták az irodámat. Mert ha igen, akkor nagyon, nagyon, nagyon csalódott leszek. És a szívem még nehezebb lenne, talán le is szakadna, amit nem viselnék el T-T.
- Shouta - fordulok felé, még s lány válasza előtt. - Megtennéd, hogy megigazítod a ruhád >////<? - kérdezem talán kissé bosszúsabban a kelleténél, amit nem értek. Láttam már ennél sokkal lengébb öltözetben is, nem zavart, most mégis úgy érzem, hogy ez nem helyes. Azt hiszem, nem akarom, hogy a másik lány is lássa. Bár talán már mindegy. Muhh T-T. Most hirtelen sírni lenne kedvem, ezt talán Cuki is megérzi, mert a lábamhoz dörgölődzik, mire felveszem, és a bundájába temetem az arcom. Már majdnem tényleg sírok, mikor egy ismeretlen borítékot veszek észre az asztalomon, amit magamhoz is veszek. Egyik kezemben a tárgy, másikban a cica. Biztos valami hivatalos ügy, bár címzés nuku :/. Ez alapján mondjuk az is lehet, hogy nem az. De akkor mi lehet :o? Ki küldhette?

21
Lezárt küldetések / Re:Vadászat hadnagy módra
« Dátum: 2016. Aug. 23, 21:29:37 »
Minden olyan kellemes. A párnám puha, a takaróm alatt sincsen melegem. Ennél jobb nem is lehetne. Vagyis de. Ha valahonnan nem jönne furcsa lékáramlat a fülemre. Biztosan valahol lyuk van a falon >w<. Majd meg kell néznünk Shoutával, ha felkeltem. De arra még ráérek, fiatal a nap. A légáramlatot is megoldom. Megfordulok. De nem sikerül, még így is jön T_T. De rajtam holmi levegő nem fog ki :x. Így tehát, egy elégedetlen nyögéssel húzom a fejemre a takarómat. Így ni, aludhatok is tovább. De nem sokáig, meg megszólal a telefonom. Valaki üzenetet írt. Ki az a szadista, aki ilyenkor nem hagy békén? Nem érdekel, nem foglalkozom vele :|. Ha fontos, akkor újra keres, pár óra múlva. Már majdnem vissza is alszom, mikor kopogtatnak az ajtón. Ne már! Miért nem tud békén hagyni a világ?
Hallom, ahogy Shouta kinyitja az ajtót, majd egy ismerős hang, mondja, hogy értem jöttek. He!? Ki és mit akar tőlem, minden papírmunkát megcsináltam tegnap. Ma szabadnapom van, hagyjanak engem békén! Ez azonban akárhogyan is szeretném, nem teljesül, mert Shoura kirágat az ágyból, melynek köszönhetően egy lepke jelenik meg előttem és elrebegi, hogy milyen feladatra kell mennem. A szabadnapomon. Sírni lenne kedvem TwT. De nincs rá időm, meg energiám se. Inkább csak feltornázom magam az ágyból, majd gyorsan magamra kapom az egyenruhámat, először fordítva. Shoutának úgy kell szólnia, hogy nem jó. Aztán a zanpumat is majdnem otthon hagyom, úgy kell utánam szólni, hogy vigyem magammal. Ez komolyan nem az én napom TwT. De Shouta annyira kedves és ad nekem útra való epret, mert nem tudtam reggelizni *w*.  A világ máris sokkal, de sokkal szebb lett ^-^.
- A lélekkirály verje meg azt a pokollepkét >w>! - mondom, mikor kilépek az ajtón. - Mond Tokki, miért kellett ilyen korán felkeltenie? Annyira fáradt vagyoooook TwT - nézek rá szomorúan, miközben az epres zacskóm száját szorítom.
- Szia Natsuki ^-^ - mosolygok Hime kislányára, akit eddig észre sem vettem, mert Tokki nyakában ül. Nem számítottam arra, hogy ott is lesz valaki. De látom, hogy integet, így visszaintegetek neki :3. - Igen sajnos engem is T_T. Pedig olyan nagyon, nagyon jó lett volna, ha helyettem talál valaki mást. Mondjuk Shoutát, ő is ott aludt mellettem >w< - persze, nem akarok én rosszat neki, csak magamnak jót, de na jó, akkor mehetett volna a mellettünk lévő halálisten szobájába, abba, amelyik nem Naoé.
Mennénk is tovább, egyenesen a… a… szóval oda, ahová menni kell. Tokki biztosan tudja, én csak megyek utána ^^”. Na de a lényeg hogy nem tudunk menni, mert hirtelen meghallunk valakit. Neki is ismerős a hangja, ahogy pedig körülnézek, két szűk fal között meglátom Hanát. Nem tudom beszéltem-e már vele, de az biztos, hogy a nevére emlékszem, mert rövid ^-^.  De most nem zene kellene gondolkoznom, hanem a megoldáson, de semmi nem jut eszembe, csak az a répás mese, amit nem is tudom, honnan ismerek. De akkor Hana lenne a répa, mi pedig megfognánk és húznánk. Lehet, akkor ki jönne. Már komolyan azon vagyok, hogy bedobom a közösbe a szerintem jó ötletem, mikor Tokki megoldja. De ügyes *w*. Ez nekem eszembe se jutott volna.
- Medicopter 911, az micsoda :o? - még nem hallottam róla. - Esetleg a negyedik osztag része? - Lehet, hogy hozzájuk tartozik, mivel ők szoktak segíteni a sérül sihinigamiknak. Bár, Hana nem volt sérült, csak bajbajutott. Akkor lehet, hogy ez a Gotei egy másik osztagához tartozik. Talán pont a hatodik része. Bár, akkor biztosan nem hívott volna minket így, hiszen nem vagyunk az osztagának tagjai >w<. Viszont így nem tudom.
A családos felvetésre csak bólintok. Végül is van benne valami. Azt mondják, Tokki már tök idős, de ez egyáltalán nem látszik rajta. Szóval szerintem kamu az egész, de azért nem kérdezem meg tőle, mert az illetlenség :|. Legalábbis, ha nőktől az, akkor gondolom, úgy van a férfiakkal is.
- Szóval, akkor most van Tokki-apu, meg Hana-anyu, meg Natsu-húgi ^-^? - kérdezem, mert azt hiszem, hogy kicsit sikerül elvesznem az események és a történések között >o<”. Pedig én nagyon, nagyon figyelek, de tényleg. Mindig így van, ezért nem értem, hogy miért nem értek sok dolgot, ami általában körülöttem történik. De azt tökéletesen értem, hogy Natsuki édességgel kínál, amit mosolyogva elfogadok. Ennek hatására eszembe jut, hogy nem sokkal korábban én is kaptam pár szem epret, így mikor Natsuki körbeér én is megkínálok mindenkit a finom gyümölccsel. Jobb lenne, ha nutellával ennénk, de az egész üveget mégsem hozhattam magammal :|.
- Ismered Shoutát? - kérdezem meglepve. Bár lehet buta kérdés, hiszen azt is tudom, hogy Hana egy főnemesi ház feje, ami azt is jelenti, hogy nagyon, nagyon befolyásos. Tehát sok mindenkit ismer. Biztosan sokkal több embert, mint én. - Hogy mióta kelt? Az Akadémián keltett fel először, mikor kidou elmélet órán elaludtam a vállán. Kényelmes volt ^w^. Szóval azóta, azt hiszem. Bár, mostanában ez csak reggel fordul elő, mert ő a tizedik osztagnál van, én pedig ugye a kilencediknél - ami, ha úgy vesszük szerencse, mert így nem tud kirángatni az aszal alatt berendezett kis ágyikómból, amiről nem is tud. - Holnap, vasárnap - mosolygok Hana-anyura, ha már azt kérdezte, hogy mi lesz holnap. - Esküvő :o? Még nem házasodtatok össze o.O? De hiszen, ha ti vagytok anyu és apu és már van két gyereketek, akkor ennek régen meg kellett volna lennie, nem? - nézek rájuk félrefordított fejjel. Értem én, hogy ez valami játék, legalábbis azt hiszem, de ha ők most egy pár, akkor ezen túl kellett volna esniük. Legalábbis igazianyu és igaziapu már régen azok, legalábbis azt mesélték, hogy még jóval előttünk összeházasodtak.
- Persze *o* - felelek csillogó szemmel Natsuki kérdésére, mi szerint megtanítom-e őt repülni. Nem kérdés, hogy szívesen segítek neki, bár azt jómagam sem tudom, hogy ezt miként is kéne kivitelezni, de nem gond, megoldom valahogy. Majd megkérdezem ő… valakit, aki nagyon okos. Csak rá kéne jönni, hogy az ismerőseim közül ki az, aki tudhatja, hogyan is kell repülni. De majd rá fogok, mert ez most egy fontos feladat :x.
Hana-anyu hirtelen ölelését nem értem, de szeretem, ha ölelgetnek, olyan jó érzés, így én is viszonozom azt *w*. Az ölelgetődés egészen addig tartott, míg meg nem érkezünk oda… szóval oda, ahová mennünk kellett. A mi kis csapatunk az első, így először felmerül bennem, hogy rossz helyen vagyunk, így aztán megnyugszom, mikor elkezdenek szállingózni a többiek is. Sokan vannak és mind karszalagot viselnek o.O. Van, akit ismerek és van, akit nem, de azért minden érkezőnek intek egyet mosolyogva.
- Tokki - kezdem el húzgálni az egyenruhájának úját egészen addig, míg rám nem figyel. - Ők is a testvéreid? - kérdezem, miközben egy nagyobb darab vörös hajú férfire, majd egy lányra mutatok. Tudom, hogy nem minden vörös hajú rokona minden másik vörös hajúnak, de valahogy ők olyan hasonlónak tűnnek. Bár lehet tényleg csak a majdnem ugyanolyan színárnyalatú hajkoronák teszik :S.
Ez után nem sokkal megjelenik a főkapitány is a színen és úgy fest nem részeg. Bár nem tudom, hogy valóban szokott-e az lenni, hiszen én eddig csak mendemondákból hallottam erről. Látni még nem láttam. Na de most nem is ez a fontos, hanem a küldetés, amit ránk bíz. Aha, szóval páran átmentek szórakozni egy átjárón valahová, aztán nem jöttek vissza. Ejje, értem én, hogy fontos a szórakozás, de ilyet igazán nem kéne. Csak nekünk csinálnak plusz munkát, és miattuk kell korán felkelni T_T. 
- Mina milyen furcsaságokat csinálna? - kérdezem meglepve, mert ismerem a hadnagyot, voltam is vele egyszer az emberek világába, meg egy kíséreten is, de nem csinált semmi furcsaságot. - Mit iszunk *w*? - kérdezem, mert egyébként is szomjas vagyok, így jól jönne bármi, amivel le lehet öblíteni az epret meg a pockyt. Szóval én hevesen bólogatok, hogy benne vagyok az ivós ötletben ^-^. Remélem valami finom gyümölcslevet fogunk kapni, mondjuk eperből. Igen! Lehet, hoznom kellett volna otthonról, mert a múltkor nagyon finomat sikerült vennünk.
Mielőtt megkapjuk a táskáinkat, kiderül, hogy Hana a csapat vezetője. Ez jó *w*, őt legalább ismerem, bár nem hittem, hogy egy hadnagyok alkotta csapatnak kell vezető, de ahogy a főkapitány gondolja. Végül is ő vezeti a Goteit, csak tudja mit csinál. A jelentésírásos felszólításra minden shunpo tudásomat összeszedve rohannék előre a csomagom társaságában, de Hana visszafog.
- Én nem szeretnék ilyen sok jelentést megírni T___T - nézek rá könyörögve. Ugye nem akarja azt, hogy mindenkiét én csináljam o.O? Mert én nem szeretném ezt >w<.
Az átjáró olyan furcsa és hideg. Hasonló ahhoz, mint mikor az ember vízben sétál, de mégsem olyan. Hirtelen nem tudom mihez hasonlítani, az viszont teljességgel biztos, hogy nem kellemes, egyáltalán nem. Ahogy átérünk egy erdőben vagyunk… megint >w<. Én már vettem részt ilyen küldetésen. Az is úgy kezdődött, hogy valami Amazona erődben voltunk, aztán furcsa lények jelentek meg és a hatalmas faszörnyek elkezdtek vedleni.
Hana egyből a tettek mezejére lép és kiadja az utasításokat. Hirtelen nem tudom, hogy melyik csoporthoz csatlakozzak. Hakudából és kardforgatásból is jó vagyok. Eh >o<"… inkább maradok a kis családi körben, amíg el nem küldenek. De remélem nem fognak *3*! Úgy néz ki, hogy bővülünk is egy taggal, mert a szemüveges hadnagy is oda jön közénk. Most akkor ő lenne a fiútesónk :o? Mindenesetre ez után egy szokatlan, már-már élet idegen szituáció áll elő. Értem, hogy miről beszélnek a körülöttem lévők *w*.
- Nagyon ügyes vagy Natsuki ^o^! - dicsérem meg a lányt, mert megérezte az embert, aki nekem nincs rajta a radaron. Buksisimit is adnék neki, ha felérném :S. - Szerintem menjünk és nézzük meg az erre bóklászó embert, amiről, vagyis akiről Natsuki beszélt. Ha lát minket, akkor kérdezhetünk tőle, ha meg nem, akkor akár követhetjük is, hiszen valahol laknia kell ^-^ - próbálok az alapján összerakni egy javaslatot, amit értettem, hogy mondtak. Remélem jó lesz és senki sem fog miatta butának nézni Q.Q.

22
Lezárt küldetések / Kicsi a bors, de erős
« Dátum: 2016. Aug. 21, 01:01:44 »



K i c s i  a  b o r s ,  d e  e r ő s  m e s e

A csütörtök estét és a péntek hajnalt összekötő éjszaka látszólag nyugodtan telik. Az emberek többsége az igazak álmát alussza. Az utcákon egyetlen lelket sem találni, néhol pislákol csak egy-egy lámpa tompa fényt adva az esetlegesen arra menőknek. Azonban sehol senki. Olyan, mintha a város, ha nem is örökre, de erre az egy éjszakára a béke apró szigetévé változott volna.
Ezt, a már-már földöntúli békét egyetlen személy töri meg, aki a városhatárnál található erdő mentén bandukol szokásos alvóhelyére. Koszos és szakadt ruhája, ráncos és sáros bőre, valamint megviselt ábrázata nem hagyott maga után kérdést kilétét illetően. Férfi, az erdő rendszeres lakójának számított. Egyesek Erdei Remetének, mások nemes egyszerűséggel csak őrültnek hívták. Azonban nem a neve a lényeg, hiszen néha már ő sem tudta a sajátját. De nem ám, hanem az, aminek ez a szerencsétlen, emberek által kitaszított férfi ezen éjszakán részesévé válik. Éppen hogy csak megérkezik az erdő közepén található hatalmas, kör alakú, fűvel borított térre, mely ezeken a nyugodt, meleg, nyári estéken a hálóhelyéül szokott szolgálni, mikor valami furcsa, számára érthetetlen dolog történik. Az éjszakába olvadó, fekete bogarak ezrei, ha nem százezrei jelennek meg körülötte.
Először nem tudja hová tenni a dolgot, de nem is akarja. A társadalom ugyan kitaszította, de elméjét egészen eddig tisztának mondhatta, így futásnak ered. Szedi gyenge lábait, ahogy csak tudja. Mikor biztonságban érzi magát, belső ellenállásával viaskodva ugyan, de megfordul, így a hold segítő fényének hála még pont szemtanúja lehet annak, ahogy a semmiből valami lesz.

s h i n i g a m i k
f u c h i d a  a y u mi ||  k a w a y o s h i  n a t s u m i || k u c h i k i  s a y u r i ||  n a r a z a k i  a m a y a


Reggeli rutinotok a szokásosan zajlik. Szerencsésnek mondhatjátok magatokat, hiszen az elmúlt éjszaka nem volt olyan gyilkos meleg, mint az elmúlt napokban, így tudtatok aludni, rendesen ki is pihenhettétek magatokat. Erre szükségetek is lesz, ugyanis nem sokkal reggel nyolc óra előtt egy pokollepke jelenik meg előttetek. Makacs kis jószágnak bizonyul, ugyanis, ha esetleg ki szeretnétek kerülni, vagy elkergetni, az természetesen nem sikerül. Addig zaklat titeket, míg a vállatokon, a kezeteken, vagy bármely testrészeteken meg nem tud telepedni, és át nem adhatja a nektek hozott üzenetet. Az üzenet hosszán meglepődhettek, hiszen csak egy mondat, mely arra szólít fel benneteket, hogy azonnal jelenjetek meg az első osztag barakkjainál. Sok mindenre asszociálhattok ebből, azonban nincs időtök gondolkodni, indulnotok kell.
Az osztag főbejárata előtt egy fehér hajú nő vár rátok, kinek a kezében barna mappákat vélhettek felfedezni. Ha szemfülesek vagytok, akkor az egyiken akár a tizenkettedik osztag jelzését is kiszúrhatjátok. A nő, érkezésetekkor egy apró mosollyal és egy fejbiccentéssel üdvözöl benneteket, majd a neveteket kérdezni, hogy biztos lehessen a személyazonosságotok felől. Amint mind ott vagytok, beinvitál titeket az osztagba, így nem sokkal később egy félreeső, irodában találjátok magatokat.
- Köszönöm, hogy haladéktalanul megjelentek - kezd bele a mondandójába, mikor látja, hogy mind rá figyeltek. - Azért hívattuk magukat ide, mert a tizenkettedik osztag egy meglehetősen furcsa és eddig nem látott jelenséget észlelt az emberek világában. A képek tanúbizonysága szerint egyik pillanatról a másikra egy ismeretlen képződmény emelkedett fel a város mellett található erdő közepén. - Hogy bizonyítsa nektek szavai igazságát, két műholdfelvételt nyújt felétek az említett területről. A felvételek szélén látható dátumok alapján mindössze öt perc telt el a készítésük között, ám a változás nem észrevehetetlen, hiszen a korábban üres területen egy hatalmas fekete folt található. Amint befejezitek a képek tanulmányozását és ismét rá figyeltek, folytatja. - Ezen képek között eltelt időben, vagyis hajnali két óra és hajnali két óra öt perc között a területen magas lélekenergia kiingás volt megfigyelhető. A szint állítólag ezekben a percekben sem állt még helyre teljesen, ám  ezt érezni, a műszerek szerint, csak az anomália párméteres közelében lehet, a városban már nem. - Kezdhet bennetek körvonalazódni, hogy miért is vagytok itt tulajdonképpen. - Tehát arra szeretnénk megkérni magukat, hogy menjenek el erre a területre, és vizsgálják ki, hogy mi is történt ott a múlt éjjel. Ha minden igaz, a kapu már készen áll, sok sikert - enged meg magának még egy mosolyt, majd Sayuri felé nyújtja a kezében lévő egyik aktát, melyet, ha útközben átnéztek, nem találtok benne semmi extra információt, csak azt, amit elmondott. Ha esetleg kérdésetek van azt szívesen meghallgatja, a legjobb tudása szerint válaszol, majd át ad titeket egy másik tisztnek, aki Senkaimonhoz kísér benneteket.
A kapun sikerül átkelnetek. Ahogy megérkeztek az emberek világába, az erdőben találjátok magatokat. Azonban az kissé nyomasztó lehet számotokra, hogy ez egész terepet betölti az érezhetően lidérceredetű lélekenergia, melynek epicentrumát nem érzitek ugyan, de látni látjátok. Ugyanis, ahogy kicsit körülnéztek. a fák között egy hatalmas, fekete képződményt vesztek észre. Eldönthetitek, hogy egyből odamentek-e megvizsgálni, vagy esetleg előbb a területet veszitek-e szemügyre, hátha találtok valami hasznosat. Ha elég biztonságosnak találjátok, akkor akár szét is válhattok. A titeket körülvevő lidéc eredetű lélekenergia ellenére is érezhetitek azt, hogy nem vagytok egyedül. A távolban ugyan, de két quincy jelenlétét, illetve még egy kiugróan nagy lélekenergiával rendelkező embert fedezhettek fel, aki nagyobb lélekenergiával rendelkezik.

q u i c y k
k a n e  s h i n z o u ||  m a x i m i l i a n  s t o l t z

Az éjszakátok nyugodtan telik. Semmi furcsát nem tapasztaltok, egészen hajnali kettőig, mikor is egy nagyobb lélekenergia kilengést érzékeltek.
Maximilian, te alvásból ébredsz fel. Hirtelen nem is tudod hová tenni sem az okot, sem a jelenséget, ám pillanatokon belül feltűnik, hogy a szokottnál nagyobb a lidérc lélekenergia kisugárzás. Majdhogynem olyan, mintha s szobád előtti utcán garázdálkodna egy. Ez azonban az ébredésed utáni ötödik perc környékén eltűnik. Mintha sosem lett volna ott. Ha esetleg megfordult volna a fejedben a gondolat, hogy elmész és megnézed, hogy mi okozza ezt, elveted, hiszen felesleges. Inkább visszafekszel az ágyba.
Kane a kilengés pillanatában, vagyis hajnali kettőkor nem az ágyadban alszol, a közelében sem vagy annak, hiszen futár társaiddal egy küldetés kellős közepén vagytok. Éppen egyik házról a másikra ugráltok, mikor figyelmes leszel a lidérc lélekenergia hirtelen megemelkedésére. Ha van időd, akkor akár meg is állhatsz, hogy megpróbáld behatárolni, hogy honnan jön, ez azonban nem sikerül, ugyanis mire megtalálnád az epicentrumot, hirtelen el is tűnik a lélekenergia. Tovább agyalni pedig nincs is időd, hiszen egy feladatot hajtotok éppen végre.

Az éjszakai furcsaságok után a reggeletek jól indul. Nem észleltek semmi különöset, talán nem is gondoltak arra, ami korábban történt. Miért is tennétek? Hiszen nem lett következménye. Legalábbis ezt hihetitek egészen addig, míg valamilyen oknál fogva meg nem érkeztek a városban található erdő széléhez, nem sokkal kilenc óra előtt. Nem csak ti vagytok itt, több embert láttok, akik egy csoportba tömörülnek. Feléled bennetek a kíváncsiság, így közelebb mentek. Akár meg is kérdezhettek valakit, hogy mi folyik itt. Az röviden azt válaszolja, hogy az erdő őrültje megint hozza a formáját. Tudjátok, kiről van szó, hiszen a városban kevés ember van, aki legalább egyszer nem halott az emberről. Ha valamelyikőtök meg akarja hallgatni a mondandóját, az akár ott is maradhat, azonban, ha egyikőtöket - vagy mind a kettőtöket -  nem érdekli egy vénember agymenése, az akár tovább is mehet. Ám szerencsétlen annyira kiabál, hogy bárhogyan is döntötök, mindenképpen eljut hozzátok a mondanivalója.
- Nagyon ijesztő volt. Mint valami bogárinvázió. Hirtelen jelentek meg, feketék voltak, mintha a felső részükön lett volna valami apró fehér is - itt elhalkul pár pillanatra, talán gondolkozik. - De aztán rám támadtak. Mint egy szervezett csorda, nem az nem bogár… még raj. Igen, mint egy raj, amit irányítottak. Mindenhol csipkedtek - kezdi el mutogatni a kezeit és lábait, melyeket, csak az láthat, aki korábban úgy döntött maradt. Ha volt ilyen, az láthatja az apró, piros foltokat, melyek elsőre valóban rovarcsípésre emlékeztetnek, de a második pillantásra már nem. Egy, illetve több apró lidérc fognyomát ismerheti fel. Feltéve, ha már látta az adott lény harapásnyomát. Persze, az emberek kinevetik, legyintenek rá. Vannak, akik már mennek is tovább, nem vesztegetve rá további figyelmüket. - Aztán, talán el sem hiszik nekem, mi történt. Eltűntek, majd az erdőben található rét, már nem is rét volt, hanem egy fekete valami jelent meg rajta. De nem néztem meg közelről. De nem ám! - kiált fel. - Futottam, szedtem a lábam, ahogy bírtam. Így most itt vagyok. De mondom én, gyilkos futás volt - ecseteli tovább, ám a legtöbben csak nevetnek a szavai hallatán.
Ti azonban nem tudjátok ezt olyan könnyen megtenni, hiszen ha meg is tennétek, eszetekbe jutnak az éjszaka tapasztaltak, valamint a férfi korábbi leírása, mely egyértelműen lidércre, vagyis adott esetben lidércekre utal. Az biztos, hogy egyikőtök sem hagyja annyiban a dolgot. Ha kicsit jobban figyeltek, akkor megérezhetitek egymást - vagyis azt, hogy egy fajtársatok van a tízméteres körzeteken belül -, illetve az is feltűnhet, hogy az erdőből négy halálisten jelenlétét érzékelitek.
Az, hogy innentől kezdve mit csináltok, rajtatok múlik. Akár meg is kereshetitek egymást, de egyedül is nyomozásnak indulhattok. Oda mehettek a férfihez is, hogy kérdezzetek még tőle, hátha van valami, amit nem mondott el, illetve ha megelégedtek az információval, akkor nekivághattok az erdőnek kideríteni, hogy mi is folyik ott. Hiszen, bár minden jel egy lidércre mutat, mégsem lehettek benne biztosak, hogy valóban azzal van dolgotok, mivel ilyen méretűekkel korábban még nem találkoztatok. A döntés, rajtatok áll.

Határidő: szeptember 4. vasárnap




23
Archivált küldetések / Re:Kicsi a bors, de erős
« Dátum: 2016. Aug. 20, 19:45:49 »
Nos megvan az öt fő, így a jelentkezést lezárom ^-^. Nemsokára érkezik a mese :3.

24
Archivált küldetések / Kicsi a bors, de erős
« Dátum: 2016. Aug. 20, 17:20:26 »



K i c s i  a  b o r s ,  d e  e r ő s

Ahogy a mondás is tartja, "kicsi a bors, de erős". Ezen szisztéma alapján küldetésre invitálok pár karaktert, kiknek egy kora reggeli órában utuk egyenesen Karakura kis, de annál eseménydúsabb városkájába vezetne.
Feladatuk mivolta pedig abban merülne ki, hogy ki kellene nyomozniuk egy ismeretlen, lidérc lélekenergiát árasztó anomália eredetét, tisztes, avagy tisztességtelen szándékát, illetve azt, hogy ki és milyen okból építette. Már ha valóban építették. Hiszen ki lenne az a halandó, aki képes egyetlen éjszaka eltelte alatt felhúzni egy barlangnagyságú építményt?

Információk:
  • Kaszt független, tehát bárki jelentkezhet
  • Maximális lélekenergia: 15.000 LP
  • Résztvevők száma: max. 5 fő
  • Jelentkezési határidő: augusztus 27. szombat (vagy amíg meg nem lesz az 5 fő)
  • Határidők: Egy mese után olyan 2-3 hét lesz a határidő az írásra terveim szerint
  • Jelentkezés: A topicban, egy hozzászólás keretein belül ^-^

(click to show/hide)




25
Kaiser Gesang - A szent király himnusza / Re:Fertőzött testamentum
« Dátum: 2016. Aug. 15, 20:38:14 »
Hime el tudja olvasni mi van a lapon. Olyan ügyes *w*!  Érti krikszkrakszírásokat. Ez biztosan azért van, mert anyuka :o. Az olvasásából mindenesetre kiderül, hogy az ember, aki ezt írta és nagyon, nagyon felelőtlenül elhagyta, az erdőről jegyzett le dolgokat benne. Szépen azt hiszem. Bár az kiderül, hogy mikor ő itt volt, akkor ez a hely kicsit jobban festett. Akkor nem volt ilyen hideg és furcsa >w<. Hime felvetésére, hogy őt a környezet változása zavarja, csak bólogatok. Ezzel én is így vagyok. Biztos valami szörnyű dolognak kellett ahhoz történnie, hogy ennyire átalakuljon. És lehet, ez a valami még itt van, én pedig biztosan nem akarok vele találkozni, így haza szeretnék menni TwT.
- Szerintem nem tartozott :o! - felelek Masa kérdésére, bár nem vagyok teljesen biztos benne, hogy hozzám intézte, de csak nem lesz érte mérges. - Lehet régen látták egymást és együtt akartak tölteni pár napot, nem valószínű, hogy minden héten leugrik ide látogatni - vetem fel, hiszen mióta halálisten vagyok én se gyakran találkozom a szüleimmel, csak ha el tudok menni. Lehet, ennek az embernek is olyan emberi munkája van, ami nem engedi meg, hogy mindig jöjjön. Elmélkedni azonban nincs tovább időm, mert megtámadnak minket Q.Q.
Legnagyobb meglepetésemre a másik két osztagtársam is egyetért velem, hogy tovább kéne menni, nem pedig itt maradni. Ők hogy csinálják TwT? Úgy látszik, egyáltalán nem viseli meg őket, hogy ellent kell mondaniuk Naonak, velem ellentétben. Én még mindig rosszul érzem magam a dolog miatt, hiszen Nao a kapitány. Azt kéne csinálni, amit mond. Remélem tényleg nem fog rám haragudni ezért, meg a többiekre sem.
A beszélgetésünk alatt a furcsa nőszerű lény a sérült negyedikosztagoshoz lép, majd a száját az övére teszi. Megcsókolja, mire az elkezd levegőt venni. Ez pontosan olyan, mint a mangákban *w*, hiszen ez az igaz szerelem csókja, más nem tudná őt visszahozni az életbe. Mondjuk nem is tudtam, hogy a furcsa nevű negyedik osztagos is járt már erre, eddig csak Raiden-sama mondott hasonlót. De ez most minden is. A nő - most már egészen biztosan az! - felénk fordul, majd furcsaságokat beszél, de legalább a mi nyelvünkön. A lényeg azt hiszem annyi, hogy meg kell ölnünk valamit. Ez olyan gonosz dolog, de végül is érthető, hiszen megsebesítették a barátját, lehet hasonló esetben én se lennék boldog :o. Meg persze lehet ez a gonosz valami, vagy valaki tehet az erdő állapotáról.
~ Fájsz, minden tekintetben rettenetesen fájsz ~ mondja Jégmadár bosszúsan, én viszont nem értem mi a problémája. Nem csináltam semmi ostobaságot >o<! Sőt, az előbb megdicsért. Biztosan rá sincs jó hatással ez a furcsa klímájú környezet. 
- Elindult - mondom, hogy felhívjam erre az emberek figyelmét, de láthatóan ez tök felesleges, mivel nagyjából mindenki előttem veszi észre.  Úgy fest, hogy utána is megyünk, így intek Kanayonak, hogy vigyázzon magára meg hasonlók, majd szaladok is a többiek után, mondhatni előre, mert kíváncsi vagyok, hogy hová vezet minket.
Útközben Nara kapitány feltesz neki egy kérdést. Érdekes, Bnem tudom, hogy ez mennyiben segít nekünk. Szerintem semmiben, de ha ő úgy gondolja, hogy neki fontos, akkor legyen. Nem hallgatom meg a választ, nem érdekel, inkább a környezetet szemlélem. Olyan szomorú TwT.
Végül egy völgy szélére érkezünk, az előttünk lévő tér nem túlságosan bizalomgerjesztő. Megint jön a korábbi hideg szél, melynek hatására megborzongok. Túl késő lenne visszafordulni *>*”? A válasz minden bizonnyal igen. Még akkor is, ha furcsa árnyak vannak körülöttünk, és megint felhangzik a korábbi nevetés, ám ebben, most van valami gúnyos felhang.
Végül a nő - aki most jut szembe, nem mutatkozott be, milyen bunkó! - nem akar tovább menni. Megértem, biztosan vissza akar menni a negyedik osztagoshoz. Ez természetes!
- Vigyázz magadra! - kiáltom utána, mielőtt eltűnne, hiszen attól még, hogy bunkó módon nem mutatkozott be, segített, így illik ilyet kívánni. Meg gondolom jól is esik neki. Vagy nem tudom.
Ahogy a többek nekiindulnak én is megyek utánuk, de igyekszem Nao és a többi tizedik osztagos közelében tartózkodni. Így ha nem is olyan sokkal, de mindenképpen nagyobb biztonságban érzem magam. Még akkor is, mikor megjelenik a hatalmas barlang, melyből nem jönnek túlságosan bizalomgerjesztő hangok.
- Medve :o? - hallom meg a másik, korábban finom szendvicseket osztogató negyedik osztagos hangját. - Ha ez így van, akkor nincs mitől félnünk, a medvék kedvesek - legalábbis eddig minden általam olvasott történetben azok voltak, így aggodalomra nincs gond. Vagy mégis :|. Mert hirtelen valami elég metamorf dolog jelenik meg előttünk. Hát mit ne mondjak, ez a valami is elég rusnya :/. És vedlik is :O.O:! Ugyanis, mikor megrázza magát, kis valamik esnek le róla. Ez… gusztustalan. Mindenesetre a parancs az parancs, tehát a kis bőr - fa? - maradványokat nekünk kell elintézni, a nagy valami pedig a kapitányok feladata. Hát nekem jó. Nem látom értelmét annak, hogy megidézzem Jégmadarat. A melegben lehet, nem pont a jég nyerne, így szólítás nélkül rántom elő a kardom és úgy megyek neki az egyik fa embernek. Éle még van, tehát tűzifát simán apríthatok vele ^.^.

26
9. osztag / Re:A hadnagy irodája
« Dátum: 2016. Júl. 30, 20:00:31 »
Irodakeresés az újonccal :3

Azt hiszem, hogy nem kellett volna megemlítenem; nem hallottam még olyanról, hogy valakit ki akarnak csapni az akadémiáról. Most olyan szomorúnak tűnik, pedig nekem nem ez volt a célom TwT.
- Ugyan, semmi baj ^^ - próbálom menteni a menthetőt, hiszen végül is nem olyan nagy tragédia ez. Elvégezte az Akadémiát, az a fontos. Senki sem ez alapján fogja megítélni, én legalábbis biztosan nem >o<.
- Hát, legtöbben nem a miatt szoktak, de nem is értem miért :/. Aludni jó dolog, az Akadémián még fűtenek is hozzá, így ha az ember szerez egy párnát - vagy egy barátjának a vállát, karját :roll: -, akkor tökéletes összkomfort - fejtem ki a véleményem a mellett, hogy miért is jó tulajdonképpen végigaludni azt a tanulásra szánt öm… hat évet? Igen, azt hiszem, annyi volt, de valahogy nagyon összefolyik az az idő, így ha valaki azt mondaná, hogy csak egy, akkor minden bizonnyal azt is elhinném.
- Oké ^o^, amikor késznek érzed rá magad, akkor keress meg, hamarosan megtudod, hogy hol találhatsz - mosolygok rá. Nem fogom arra kényszeríteni, hogy vegyen tőlem edzéseket, mert végül is neki kell akarni a fejlődést. Legalábbis mintha valaki egyszer azt mondta volna, hogy az embereket nem lehet kényszeríteni a fejlődésre. Pedig én úgy örülnék neki, ha Ishi szeretne.
- Nem szükséges :o - rázom meg a fejem. Valószínű, ha egy kicsit több energiát fektetnék a dologba, akkor sikerülne rájönnöm arra, hogy mikor is van a kapitány születésnapja. Azonban ehhez nincs sok kedvem. A karácsony pont megfelelő, azt tudom, hogy mikor van, gyakorlatilag eltéveszthetetlen. - De azért köszönöm, nagyon kedves vagy *w* - veregetem meg a vállát mosolyogva, mert tényleg az :3. Nem hiszem, hogy sokan segítenének nekem ebben. Bár, ha jobban belegondolok, akkor lehet, hogy de, hiszen az összes kilencedik osztagos olyan kedves T__T. Bármit kérek, mindig megcsinálják, de olyan ritkán fogadnak el érte sütit, vagy bármi hasonlót. Pedig nekem nem kellene ingyen szívességeket tenniük.
Arra, hogy szereti a cicákat, meg a kutyákat csak lelkesen bólogatok. Én is nagyon szeretem az állatokat *o*, mindet! Még a csúnyákat is, meg azokat is, amiket sokan utálnak. Például a pókokat. Nekem semmi bajom nincs velük, olyan aranyosak a nyolc lábukkal. Sosem fogom megérteni, hogy az emberek és a lelkek nagy része miért fél tőlük :/.
Megint mese idő van, most azonban az emberek világáról. Megint csillogó szemmel és kitágult pupillákkal hallgatom, hogy milyen érdekességet sikerül most megtudnom. Kiderül, hogy Ishi tudósként dolgozott, meg családja van az emberek világában, és hasonló. Mikor arról beszél, hogy a szülei elvesztették a fiúkat akaratlanul is, de egy kicsit elszomorodom, mert eszembe jut az, mikor az én szüleim vesztették el a bátyámat. Fájdalmas volt ToT.
- Szóval, neked mindenképpen kell valami cél ahhoz, hogy csinálj valamit ^^ - vonom le végül is a következtetés, remélem, hogy jól. Ez mondjuk érdekes. Én célok nélkül is tökéletesen el vagyok. Csak hagyom, hogy történjenek körülöttem a dolgok. És ez tök jó ^o^! Mert így sosem tudom, hogy mi a következő lépés. Például az is teljesen váratlan volt, hogy hadnagy lettem. Nem gondoltam volna, hogy velem ilyesmi is megtörténhet. Meg sokakkal ellentétben, nem is igazán akartam ezt :o. Jó volt nekem a tizedik osztag nyugalma.
- Úgy-úgy, a természetben a legjobb aludni, igazából az összes évszakban. Mindnek meg van a maga varázsa. Ősszel a színek, tavasszal az illatok, nyáron a kellemes - hangsúlyozom ki ezt a szót, mert a fülledt időt nem szeretem - meleg, télen pedig a csípős hideg :3. Ha lehetne és nem néznének furcsán - és Jégmadár engedné -, akkor lehet, hogy kiköltöznék a tizedik osztag kertjébe. Mondjuk, ahhoz Nao belegyezése is kéne :o - tűnődöm el. - Bár, talán nem most kéne költözködnöm, hiszen már szobatársam is van, aki hozott mindenféle jó dolgokat az emberek világából *w* - lelkendezem, miközben már a kezeim között is érzem a konzolt. Ha hazamegyek, akkor játszani fogok :x.
- Dehogy vagy! Hidd el, tényleg sokan nem szeretik a formaságokat, csak ezt titkolják az első osztag miatt. Ők nagyon adnak az ilyesmire, meg a szép papírmunkára - borzongok meg már csak arra is, hogy eszembe jut a papír. - De nem kell aggódnod, te maximum csak akkor érintkezel velük, ha ők küldenek küldetésre. A rendszeres találkozás örömét csak a kapitány és én nyertük meg magunknak :o - szólok neki egyből, nehogy azt higgye, hogy olyan gyakoriak erre az első osztagosok. Mert nem azok, szerencsére.
- Ha te mondod :o. - Nem tudom, hogy ez valóban ironikus-e, de ha ő így gondolja, akkor tuti biztosan így van. Nekem jég elemű kardom van, bár vele ellentétben nem nagyon tudom hová, vagy mihez kötni. Talán azt hiszi, hogy jobban rá akarok kérdezni a dologra, de eszem ágában sincs. A peremvidéken nőttem fel, megtanultam már, hogy a halottakat nem szabad az életükről kérdezni, vagy csak nagyon óvatosan. Találkoztam már olyannal is, aki elsírta magát :S. Ichi korábban mesélt a családjáról, nekem ennyi bőven elég… egyelőre ^-^.
Az irodában nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy kéne. Cuki nem engedni magát Ichinek megsimogatni, csak morog rá, miközben a kezembe simulva élvezi, hogy én simogatom. A kérdésére nem tudok válaszolni, legalábbis nem teljesen. Csak azt mondom el, amit én hallottam az állatorvostól. Szóval nem hiszem, hogy pikkelne rá >o<. Cuki cuki, így sosem tenne ilyet, ha mégis, akkor nagyon csalódnék benne :sad:.
Ishi végül helyet foglal az üres fotelban. Máshol végül is nem is tudna ^^”. A sütit is elfogadja, mire nagy örömmel bólintok, majd kiteszem az asztalra a tálcát, poharat és egy üveg vizet.
- Nyugodtan szolgáld ki magad ^^ - mosolygok rá, miközben félszemmel a cicára pillantok, aki láthatóan megnyugodott, és már békésen szuszog a kis ágyában, amit pár napja vettünk neki, hogy legyen hol aludnia.
A kérdés teljesen helytálló, mert igazából nem tudom, hogy most mit kéne mondanom. Még sosem csináltam ilyet egyetlen újonccal sem, mert eddig nem is volt újoncom, de ezt már mondtam, szerintem. A kupis szavaira csak oldalra hajtom a fejem, majd értetlenül nézek rá. Shouta azt mondta, hogy nincs kupi az irodámban, meg is dicsért és megjegyezte, hogy otthon is tarthatnék ilyen rendet. Mintha otthon kupis lennék ˘o˘.
- Köszönöm - mosolyodom el azért, mert végül is megdicsérte az irodám kinézetét. - Nem rég fejeztem be, nagy munka volt, de végül kész lett *w*! - Az anyagi oldalával nem fárasztom, az teljesen felesleges lenne, és nem gondolom, hogy érdekelné, mennyibe fájt minden. - Amúgy szerintem most csak annyit kell mondanom, hogy ha valami probléma van, engem keress meg először :o. Lehet, hogy én is meg tudom oldani, nem kell egyből a kapitányhoz szaladni ^^. Itt többnyire midig megtalálsz, ha pedig éppen szabadnapos lennék, akkor… akkor küldj egy pokollepkét :3 - próbálok összerittyenteni valami hivatalosnak tűnő szöveget. Remélem, hogy sikerült >o<”. Ezek után hagyom, hogy egyen annyi sütit amennyit szeretne, majd útjára engedem, hiszen ma van az első napja, ráfér még a pihenés.

// Köszönöm a játékot ^-^//

27
Archivált küldetések / Re:Vadászat hadnagy módra
« Dátum: 2016. Júl. 15, 18:54:21 »
Sokan állnak itt. Mit osztogatnak ingyen *w*?
 Vadászat hadnagy módra

28
9. osztag / Re:A hadnagy irodája
« Dátum: 2016. Júl. 05, 21:53:27 »
Irodakeresés az újonccal :3

Izgatottan és mosolyogva hallgatom az új tisztecském történetét az Akadémiai éveiről. Annyira szeretem azt hallgatni, ahogy mások mesélnek *o*. Így most is minden figyelmem az övé, hiszen egyetlen apró részletről sem szeretnék lemaradni.
- Majdnem kicsaptak? Olyat lehet? - nézek rá meglepve. Ilyenről még nem is hallottam, hogy valakit majdnem kicsapjanak. Hiszen, ha magas a lélekenergiája, akkor a Gotei érdekes is, hogy halálisten legyen belőle. Legalábbis szerintem :o. - Mondjuk én sosem voltam rossz a gyakorlati órákon, csak az elméletet aludtam végig, mert feleslegesnek találtam, és mert unalmas volt, és mert Shouta karja túlságosan is kényelmes párna volt. Hm… lehet ez az oka annak, hogy nem mennek a kidouk ^^”? - A kérdésre persze nem várok választ, de nem kizárt, hogy valóban ez az ok. Nem tudom. A nem figyelés ellenére mindig jól sikerültek a vizsgák, mert volt valaki, akinek leírhattam a jegyzeteit *w*. Szóval ezzel az alvás dologgal nem veszítettem sokat. - Amúgy shunpoból és hakudából jó vagyok, legalábbis jobb, mint mágiából, szóval, ha szeretnéd, akkor megpróbálok segíteni ^w^. - Már azt is tudom, hogy hogyan kell, hiszen a múltkor Akioval is volt egy jó kis edzésünk az edzőteremben. Ha jól emlékszem, akkor az is hakuda volt 8). Szóval már penge tanár vagyok.
~ Penge? Aha :|. Úgy látszik csak én nem felejtettem el azt a kéztörős esetet :roll: ~ mondja, mint egy „mellékesen” Jégmadár, mire ha kívülről nem is látszik, de egy kicsit elszontyolodom. Az véletlen volt T____T. Én nem akartam eltörni Shouta karját, és amúgy is, azt mondta, hogy megbocsájtott nekem. Szóval a múltat nem feltétlen kell felemlegetni, főleg ha az nem kellemes :/.
- Köszönöm, ez kedves ^w^, de van kidou edző partnerem. Legalábbis azt hiszem, hogy van :o. - Azóta a kéztörős eset óta Shoutával nem edzettünk együtt, de még sosem robbantottam rá a házat, vagy ilyesmi.  Meg, mintha említette volna, hogy szívesen vállal ilyesmit.
- Nem kell segítened, meg oldom egyedül is, már meg is vettem a könyvet igazából 8) - húzom ki magam büszkén, hogy én bizony nem szorulok segítségre. Csak azt nem tudom még, hogy mikor adom oda. Lehet, hogy ebből karácsony lesz, mert azt nem tudom, hogy a kapitánynak mikor van a születésnapja. Kideríteni túl nagy macera lenne :|.
A nevetését nem tudom hová tenni, mert nem tudom, hogy mi is olyan vicces, de ez nem is baj. A nevetés az jó, így ha ahhoz van kedve, akkor tegye nyugodtan, én ugyan nem vagyok semmi jó, vagy vicces elrontója. Meg amúgy is, sokszor nem értek sok mint, hozzászoktam ^^.
- Ha hagyja magát, akkor megsimogathatod. - Meg persze miért ne hagyná magát? Ishi rendes tagnak tűnik, Cuki pedig egy aranyos macska, aki eddig a legtöbb halálistennel barátságosan viselkedett. Még az állatorvost is olyan türelmesen viselte :3. Én sosem viseltem ilyen jól, mikor nekem kellett orvoshoz, vagy éppen a negyedik osztaghoz mennem valamiért. Szóval Cuki jó cica :3. - Nem hiszem, hogy baja lesz, nyitva hagytam az iroda ablakát, így van neki levegő. Meg ha odaérek, akkor úgyis kellemes hőmérsékletű lesz a szoba - mondom, bár koránt sem veszem félvállról a dolgot, nem lenne jó, ha a cicának valami baja esne. Cuki hosszú életre született *____*.
- De miért akartál ilyen nagyon halálisten lenni? Annyira, hogy nem foglalkoztál semmivel. - Ezt tényleg nem tudom hová tenni. Mert ez nem normális. Persze, legyenek céljai, jobban mint nekem, aki csak vagyok. De attól még lehet figyelni másra. Mondjuk a barátokra, mert a barátok fontosak :o. Meg a családra, bár Ishinek nem tudom, hogy van-e itt olyan. De barátok akkor is kell legyenek >w<.
- Lehet :o. Bár a kertben aludni olyan jó dolog, valahogy kikapcsolja az embert. - Régebben én is csináltam ilyet a tizedik osztagnál. Itt is akartam, de Jégmadár nem engedte, mindig gonoszkodott. Ezért van multifunkci asztalom, ami alatt kényelmesen elférek, ha úgy hozza a helyzet. Persze, erről nem beszélünk, mert ez titok. Csak Cuki és Shouta tudják, de ők tudnak titkot tartani és nem mondják el senkinek. Remélem :|.
- Sokan nem szeretik a formaságokat, így nem hiszem, hogy ez olyan nagy titok lenne, de oké :o - ha ő így érzi jól magát, akkor nem mondom, hogy nem. Bár annyit hozzá kell fűznöm, hogy sajnos nem elegen utálják, ugyanis az első osztagba sikerült összeszedni pár papírmániást, akik folyton zaklatnak. Gondolom az a hely az ilyen emberek speciális gyűjtő helye, vagy tudom is én. De az biztos, hogy én sosem leszek annak az osztagnak a tagja, sőt, a lehető legmesszebbről el fogom kerülni >_<.
- Emberi munkát? - pislogok kissé értetlenül. - Milyen emberi munkát? - el sem tudom képzelni, hogy az emberek mit dolgozhatnak azon kívül, hogy bolti eladók, meg iskolások. Gondoltam én - Jégmadár -, hogy van más is, mert túl sokan voltak az utcán, ennyi bolt meg iskola nem lehet. De tényleg nem volt ötletem a továbbiakra. Azok a halálistenek, akikkel pedig úgy találkoztam, hogy lehaltak ide, nem szívesen beszéltek az ilyenekről, vagy túl fiatalok, voltak mikor meghaltak, vagy nem emlékeznek rá :S. De úgy néz ki, hogy Ishi egyik kategóriába se tartozik *o*! Ez pedig nagyon jó, mert ma is tanulok valamit az emberek világáról :3. Úgy szeretek oda átjárni és olyan keveset tudok róluk :sad:, ez pedig olyan nagyon, nagyon rossz.
- Akkor már ketten vagyunk. Mondjuk együtt eltévedni is nagyon mókás *o*, vannak benne vicces bolyongások, meg találgatások, hogy mit és merre. - Igen, már ilyen is történt velem, de nagyon élveztem a dolgot, és az úti célt is megleltük, szóval semmi gond nem volt a dologból.
Hallom, hogy utánam szól, de nem állok meg, csak az ajtó előtt várom be, ha addig nem ér utol, elvégre nem megyek én olyan gyorsan. Meg lány is vagyok, szóval minden esélye megvan arra, hogy komolyan beérjen. Mikor már mind a ketten az iroda előtt állunk, várok pár pillanatot, majd elhúzom az ajtót. Ahogy belépünk - mert gondolom Ishi a nyomomban van, ha nem, akkor intek neki -, megcsap a hőség. Oké, tudom én, hogy ez jellemző az évszakra, nyár van, de ez akkor is olyan, mint a pokolban. Avagy szörnyű >w<. Az első dolgom mindenesetre az, hogy megkeresem Cukit vagyis…  nem is kell keresni, házhoz jön és nem néz túl szépen. A nézése pedig Ishinek szól. Nem értem, hogy mi baja a fiúval, de mikor már ugrana felé, gyorsan elkapom az állatot, nehogy valami baj legyen. Ilyet eddig nem csinált :|.
- Úgy fest, hogy ez a simogatás most elmarad, sajnálom :/ - nézek rá bűnbánóan, mert én tényleg meg akartam engedni neki, hogy simogasson, de ha Cuki nem akarja, nincs mit tenni. - Biztos valami furcsát érzett rajtad. Az állatorvos mondta, hogy ilyen megesik - toldom hozzá, majd lekapom az üveget az asztalról és egy lélekenergiás trükkel, amit Shoutával gyakoroltam be, lehűtöm neki a vizet. Sőt, már olyan pró vagyok, hogy nagyba is ki tudom terjeszteni, hogy a szobában se legyen olyan hőség, mint a pokolban. Ezt is Shoutával gyakoroltuk, bár itt szerzett néhány fagyási sérülést ToT, de már jól megy a dolog, így ilyen többé elő sem fordulhat 8).
- Ülj le nyugodtan az egy…, vagyis abba a fotelba, amibe nem dobtam bele a reggel jött papírokat - szólok neki, hogy ne csak úgy álldogáljon ott, ha eddig ezt tette volna. Amint lerendezem a macskát, leülök vele szembe, a székembe. - Szóval ez az irodám *w*! Én nagyon szeretem és…. és kérsz sütit, vagy még epret? Esetleg valami hideget inni? Van víz a szekrényben. - Teszek fel két kérdést, mert hirtelen nem tudom, hogy mit mondhatnék. Egyáltalán, mit szokott ilyenkor mondani egy hadnagy ._.?

29
9. osztag / Re:A hadnagy irodája
« Dátum: 2016. Jún. 25, 21:30:58 »
Irodakeresés az újonccal :3

A mondatai megerősítik, hogy tényleg új. Ez tök jó *w*. Ő az első igazán új új az osztagnál, mióta ide jöttem. Ez pedig tök nagy lehetőség. Mert bár biztos, hogy a kapitány is beszélt vele, így annyi ismeretlen dolgot csak nem mondhatok neki. De attól még tök jó .
- És szerettél odajárni :3? Mik voltak a kedvenc tárgyaid, miből voltál jó? - kérdezek is egyből kettőt, amit azt hiszem, hogy még Nao is megkérdezett tőlem a legelső napomon a tizedik osztagnál. - Én szerettem az Akadémiát - még akkor is, ha voltak nehezebb időszakai :S. - És egészen jól is végeztem, bár szerintem mágiából csak azért engedtek át, hogy ne maradjak ott a nyakukra, és ne robbantsam fel a gyakorló teret, ami egészen addig nem sikerült - mondom nosztalgiázva. Néha olyan szívesen visszamennék azokba az időkbe is ToT. És felrobbantanám a gyakorló teret, mert már sajnálom, hogy az kimaradt a repertoárból, és nem törném el Shouta kezét T////T. Ha eszembe jut az az eset, még most is sírhatnékom van. Én csak segíteni szerettem volna, nem fájdalmat okozni.
Kér az eperből, mire csak bólintok, hogy nyugodtan. Nem ajánlottam volna fel, ha olyan nagy gond lenne, vagy ha nem lenne utánpótlásom. De van, így nem probléma, ha megeszik egy darabot. Utána én is bekapok egy újabbat.
- Igen, a kapitány kedves ember - értek egyet, mert végül is én vagyok a közvetlen helyettese, azt hiszem. Meg ha nem így gondolnám, akkor most nem itt beszélgetnék a fiúval, hanem a tizedik osztagnál ejtőznék valahol :o. - Bár a humora sajnos nem a legjobb :|húzom félre a számat, mikor eszembe jut, hogy el akarta velem hitetni, hogy Nao eladott egy pár kavicsért. Pedig ő a barátnőm, és tudom, hogy soha nem tett volna olyat ˘o˘. De akkor is gonosz volt tőle, nem pedig vicces T___T. - De nem kell aggódnod, már dolgozom az ügyön. Az egyik emberek világában található könyvesboltban néztem ki egy jó vicc könyvet, majd megveszem neki, ha lesz valami alkalom ^-^.
Arra, hogy ő mit látott, csak bólintok. Nem hiszem, hogy Nara taichou bárkit is körbevezetne az osztagon belül. Ezt pedig baj :|. Hiszen sokan vannak olyanok, akik nem tudnak tájékozódni, tehát nekik igazán lehetne ilyet. Vagy félévente indítani egy ilyen osztagnézőt kifejezetten újaknak. Igen, ez is egy zseniális ötletnek hangzik 8). Lehet, fel is vetem majd a kapitánynak legközelebb, ha ilyesmik kerülnek szóba.
- Zseni :o? Azok nem a tizenkettedik osztagban vannak? Mármint ott vannak azok az ijesztő és köpenyes tudósok, akik tudnak bombákat csinálni ToT. Amúgy szerintem inkább csak nagyon, nagyon tehetséges. És igen, ő nagyon, nagyon jó barátnőm, majd biztosan fogsz vele találkozni ^^.
Mondjuk, azt nem tudom, hogy mennyire állok hozzá közel, de az biztos, hogy szeretek vele beszélgetni, meg fagyizni, meg teázni, meg könyvet keresni a könyvtárban. Az egy nagyon vicces eset volt :3. Majd ha egyszerre lesz szabadnapunk, akkor igazán megismételhetnénk a dolgot. Remélem, hogy neki is lesz hozzá kedve, mert nekem van *o*.
- Egy kiscica, aki az állatorvos szerint olyan négy hónapos lehet. És nagyon, nagyon cuki *w*. Csak már szerintem melege van szegénynek, meg a vize is felmelegedett. Sejtettem, hogy nem kéne ott hagynom, de mégsem vihettem magammal az ebédszerző korútra, nincs póráza, elvégre nem egy kutyáról beszélünk :o.
Kissé meglepve, már-már sokkos állapotban nézek rá. Mi az, hogy még nem látott állatot itt. Hol élt ő eddig, valami elzárt házban, ahol egy szadista vénember halálistennek képezte :|? Biztos így lehetett >o>, mert különben észrevette volna a minket körülvevő dolgokat.
- Persze, hogy vannak! - vágom rá a kelleténél talán kicsit hevesebben, de… de azt mondta, hogy még nem látott állatot :O.O:. - Nagyon is sokan vannak, bár nem éltem még soha az emberek világában, így ahhoz nem tudok hasonlítani, de elég, ha csak felnézel az égre, már rengeteg madarat látsz. Ha tavasszal vagy a kertben, ott zümmögnek a méhek, a házunk melletti rét pedig tele volt nyuszikkal. Kislánykoromban mindig azokat üldöztem - ecsetelem neki, hogy igen is vannak állatok, csak ő nem vette észre őket. Azt pedig nem értem, hogy miért akarna valaki megszállottan halálisten lenni >o<. Én csak dacból vagyok itt. Persze, szeretem csinálni, amit csinálok, de no. Ezt akkor sem értem :|. Bár… ez teljesen nem újdonság, mivel sokszor nem értek sok-sok mindent. Tehát inkább nem is foglalkozom vele, jobb az úgy mindenkinek ^^”.
- Köszönöm ^o^ - bólintok hálásan a nevemet ért bókra, még akkor is, ha én nem gondolom úgy, hogy szép. Szerintem tök átlagos és rövid *w*, de hát kinek mi. Arra, hogy rákérdez a hadnagyságra csak értetlenül oldalra döntöm a fejem. Én azt hittem, hogy tudja, ki vagyok. A tisztek mindig szokták tudni. Bár… rákérdezett a nevemre, meg új is :o. De végül is mindegy. - Igen én vagyok ^w^ - erősítem meg végül a dolgot, hogy ne hagyjam függőben szegényt. - Hát a többiek az osztagedzésen vannak, gondolom a kapitány téged még nem akart ezzel terhelni, az első napodon. Én pedig eszem - vonom meg a vállam, jelezve, hogy nagyobb esélye volt velem találkozni, mint egy egyszerű tiszttel. - Hívj nyugodtan Momonak ^____^, vagy ahogy tetszik. Nem szeretem a formaságokat, nem ehhez szoktam hozzá a tizedik osztagnál. Meg igazából nem is érzem magamat semennyivel másabbnak attól, hogy a kapitány adott nekem egy karszalagot. - Amiről egyébként lövésem sincs, hogy hol van. Bár, mintha tegnap az íróasztalom fiókjában láttam volna. Majd jobb lesz, ha leellenőrzöm. - Mindössze annyi a különbség, hogy több papírmunkát kell csinálnom ToT. - Ez pedig nagyon bosszantó :/. Azokból a lapokból olyan szép állatkákat tudnék hajtogatni, de nem tehetem, mert akkor az első osztagnál mérgesek lesznek, és én még nem tudok olyan szép elterelő virágot hajtogatni, mint Nao, így tuti megjárnám. De majd egyszer…
- Örülök, hogy tetszik itt és hidd el, csak jobb lehet, mert az emberek tényleg nagyon kedvesek, engem is mindig szó nélkül odakísérnek az irodámhoz, ha eltévedek *>*””, és ha kérek valamit, akkor azt is meg szokták csinálni. Szóval jó kis osztag ez :3. - De azért még hiányzik a tizedik TwT.
- Nem túl jó az irányérzékem - azt hittem egyértelmű, hogy ez így van :/. - Meg nem járok erre túl gyakran, talán ez a harmadik vagy a negyedik alkalom, én nem a kilencedik osztag barakkjainál lakom. De egy pokollepkével bármikor el lehet érni  ^.^ - teszem ezt hozzá, mert mintha Jégmadár, vagy valaki más egyszer azt mondta volna, hogy egy hadnagy kötelességei közé tartozik az is, hogy mindig az osztaga szolgálatára legyen.
Ahogy befordulunk a következő folyosóra az már nagyon ismerősnek tűnik, a vége felé meglátom a díszes táblát, amit az irodámra akasztottam ki pár hónapja, jelezve, hogy az az enyém. Szerintem olyan szép lett *w*. Van rajta pillangó, meg virág origami és Shouta ráírta a nagyon szép írásával, hogy „Hadnagyi iroda”. Sőt, még pillangókat és virágokat is rajzol rá, amik mennek az origami mintához :3.
- Nézd, ott van - mutatok a megfelelő irányba, majd megszaporázom a lépteimet. Jó lesz már bent lenni és lehűlni kicsit :o.

30
9. osztag / Re:A hadnagy irodája
« Dátum: 2016. Jún. 23, 22:19:36 »
Irodakeresés az újonccal :3

Ahogy az ismeretlen tiszt arcára nézek, látom, hogy kissé vörös. Uhh :S. Ennyire melege lenne >w<? Mondjuk nem lehet mindenkinek jeges lélekenergiája, hogy azt használva hűtse magát. Sajnos nincs nálam víz, pedig szívesen adnék neki, az biztosan segítene :o.
- Ohh, akkor tényleg új vagy - ámulok el egy pillanatra. - De jó *o*. Akkor most végeztél az Akadémián ^^? - teszek fel egy kérdést, miközben oldalra hajtom a fejem és a villámmal bekapok egy újabb epret. Csak ekkor ötlik eszembe, hogy már nem vagyok egyedül. - Kérsz ^.^? - nyújtom felé a tálca azon részét, melyen az eprek vannak. Ha vesz, akkor jó, ha nem, az is. Nem fogom rá erőltetni, de szerintem az eper finom, és én tuti minden eshetőséget megragadnék arra, hogy ehessek *w*.
A szavai alapján azt hámozom ki, hogy előttem már beszélt Nara kapitánnyal, vagyis engem kihagytak valamiből >3<. Amúgy is, az osztag hadnagyaként nem kéne tudnom róla, hogy új tiszt érkezik? Bár… lehet, hogy tudok róla, de ma még csak reggel jártam az irodában, így lövésem sincs arról, hogy milyen - nagy részben felesleges - papírokat küldött ki az első osztag. Nem néztem meg őket, csak ledobtam az asztalra. Szóval lehet, mégsem hagytak ki ^^”. Erre a témára, azt hiszem, majd visszatérek akkor, ha már megbizonyosodtam a dolgokról… később.
- Hát, alig vagy itt pár órája, nem csoda, ha még új neked. Nekem is vannak olyan folyosói, amikkel most találkoztam először :S. Nagyon ijesztő volt. Lehet, majd meg kéne kérnem Nara taichout, hogy vezessen körbe. Azt hiszem ez annak idején, az első napomon elmaradt - gondolkozom el hangosan. Igen, biztosan elmaradt, hiszen azon az ominózus napon volt a nagygyűlés, mikor a tisztekkel meg lett osztva az osztag specializálódása. Hát, nem mondom, hogy az elemi mágiák, és én jó barátok lettünk, de azért próbálkozom. - Ha esetleg belemegy, akkor te is velünk jöhetnél, meg talán Kyoko is - lelkendezem, de aztán rájövök, hogy mivel új, fogalma sem lehet arról, hogy kicsodáról is beszélek. - Kyoko az osztag kilencedik tisztje. Kilencedik osztag, kilencedik tiszt. Tök menőn hangzik, nem? Na, mindegy. A lényeg, hogy ő egy nagyon kedves és tehetséges tiszt :3, hiszen ő is hat hónapja csatlakozott min én, és hat helyett csak öt év alatt végezte el az Akadémiát *w* - mesélek lelkesen az én kis barátnőmről, aki bár kettővel alattam járt, mégsem az iskolából, hanem a könyvtárból ismerem. Örülök, hogy akkor találkoztunk és annak is, hogy egy osztagban lehetünk. Még akkor is, ha még mindig hiányzik a tizedik osztag TwT.
- Köszönöm ^-^ - nézek rá hálásan. Nem baj, hogy nem tudja, merre is van az irodám. Együtt keresgélni sokkal, de sokkal mókásabb, mintha egyedül tenném. Addig is van kivel beszélgetem :3. Ha jól dereng, akkor úgy is azt mondta, hogy beszélgetni szeretne valakivel. Én itt vagyok, velem lehet beszélgetni. Bár azt nem értem, hogy miért csukja be pár pillanatra a fél szemét >o>. Lehet, hogy bele ment valami :O.O:.
- Mert miért ne? - kérdezek vissza arra a kérdésre, hogy miért keresem az irodámat. Ez valahogy nem volt annyira sablonos válasz, mint az ott kell dolgoznom és hasonlók. - Egyébként dolgom van ott, és Cukit is meg kell etetnem, meg vizet is adni kell neki. Reggel óta nem kapott frisset :o - világosítom fel a cicáról, amit Shouta talált pár nappal korábban és hozott haza. Azóta magammal hozom dolgozni, mert kettőnk közül nekem van irodám, ahol el lehet. Egy lakásban mégsem hagyhatjuk teljesen egyedül. Még a végén depressziós lenne szegény :S.
- Ugyan - legyintek. - Én se mutatkoztam be, pedig a szüleim arra neveltek, hogy tegyem meg. Szóval Hatakeyama Momo vagyok, örülök a találkozásnak Ishi - mosolygok rá. - Remélem nem baj, hogy így szólítalak, de az előző hadnagynak is ez volt a neve - ha jól emlékszem rá, azt hiszem, hogy olvastam valahol, vagy a kapitány mondta, vagy egy tiszt… -, ezért furcsa lenne így hívni téged. Szóval a továbbiakban csak Ishi. Oké? - Meg igazából ennyi maradt meg. Sajnos nem túl jó a névmemóriám :|. - De akkor menjünk is - indulok meg előre, hiszen ha az irodám keresésére indulunk, akkor nem jutunk semmire, ha csak egy helyben állunk. És az eper is fogyóban van ToT, kell belőle az utánpótlás, az pedig csak az irodában található >w>.
- Amúgy, hogy tetszik eddig az osztag? Tudom, hogy csak pár órája vagy itt, de az első benyomást már megkaptad. Szóval az alapján, már tudsz válaszolni a kérdésemre *o* - kérdezem tőle kissé izgatottan, miközben ismételten bekapok egy epret. Ő az első igazi új tisztem, remélem, hogy tetszik neki itt :3. No meg, nem túl jó, ha a keresés alatt egy szót sem szólunk egymáshoz :/.

Oldalak: 1 [2] 3 4 ... 10