Üzenetek megjelenítése

Ez a szekció lehetővé teszi a felhasználó által írt összes hozzászólás megtekintését. Vedd figyelembe, hogy csak azokba a fórumokba írt hozzászólásokat látod, amelyekhez hozzáférésed van.


Üzenetek - Hatakeyama Momo

Oldalak: 1 2 [3] 4 5 ... 10
31
9. osztag / Re:A hadnagy irodája
« Dátum: 2016. Jún. 23, 19:41:06 »
Irodakeresés az újonccal :3

Süt a nap, kék az ég, van eprem nutellával és tejszínhabbal. Tehát összességében ez egy jó nap is lehetne, ha nem bolyonganék órák óta -  na jó, maximum egy órája, de akkor is soknak tűnik >w> - az osztag területén úgy, hogy lövésem sincs, merre lehet az irodám. Pedig már kezdtem azt hinni, hogy jól eltájékozódóm a kilencedik osztagban. De ami még ennél is furcsább, hogy nem látok egy shinigamit sem. Oké, tudom én, hogy ma edzés van és a többségük ott leledzik, de azért no :|. Egy-két tisztecske igazán járhatna erre, hogy útba igazítson.
A gondolatra, miszerint itt fogok még lebzselni egy kicsit, a villámmal, melyet az emberek világából szereztem és tök hasznos találmány, mert epret jobban lehet vele enni, mint pálcikával. Szóval a villa nevű tárgyamra felszúrok egy epret a kezemben lévő tál egyik oldaláról, majd belenyomom a tál másik oldalán található nutellába és tejszínhabba. Isteni *w*! Legalább ennyi örömöm legyen, ha már a lélekölőm nem akarja elmondani, hogy merre menjek ToT!
~ Találd ki magad :x. Nem a GPS-ed vagyok, hanem a fegyvered! ~
Oké, ezt én is tudom, ma már ezredjére mondja :|. De a társam is egyben, így igazán segíthetne. Nincs kedvem egész álló nap itt kóborolni. Az eprek nem tartanak ki addig. Pedig de jó is lenne, ha olyanok lennének, mint a tizedik osztag papírjai, sokszorozódnának.
Ahogy befordulok egy újabb folyosóra, még mindig nem tudom, hogy merre megyek, de más ismerősnek tűnik a hely. Ismerősebbnek, mint amiken eddig voltam. Vagyis hamarosan célba érek 8). Szépen, lassan haladok előre. Nem zavartatom magam, egészen addig, míg kicsit távolabb meg nem látok egy egyenruhát viselő alakot. Nem tűnik ismerősnek, de ez nem is érdekel. Mert lesz társaságom, aki biztosan útba tud igazítani *___*. De ha az utóbbit nem is tudja, akkor sem leszek teljesen egyedül. Nincs kedvem futni, így villámtáncot használva kerülök a hosszú, sötét hajú férfi elé, ügyelve arra, hogy elég messze legyek tőle. Még se lenne túl jó, ha meglepetésében nekem jönne és ki löknék a kezemből az epreket. Szegény eprek ToT.
- Szia *o* - köszönök neki lelkesen, mert így illik. - Még nem láttalak erre, de igazából, ha jobban belegondolok: ez nem csoda, hiszen még csak hat hónapja vagyok itt, az osztag meg hatalmas, több száz emberből áll, így nem találkozhattam mindenkivel ^^” - vakarom meg a tarkóm kicsit zavartan, mert hát ez így is van. Hiába vagyok az osztag hadnagya sajnos nem ismerhettem meg eddig mindenkit személyesen. Pedig szeretnék mindenkivel jóban lenni :3.
- De ez most mindegy is. Nem tudod véletlen, hogy merre van a hadnagyi iroda :o? Tudod, annyira hatalmas ez a hely, persze a tizedik osztagnál nem nagyobb. De a lényeg az, hogy sajnos mindig eltévedek, bárhová is megyek :/. Pedig igyekszem megjegyezni az útvonalat. Bár, innen már nem lehet olyan messze, ez a folyosó úgyis olyan ismerősnek tűnik - magyarázom meg gyorsan a problémát, mint ahogy általában szoktam. Remélem ő is olyan lesz, mint a korábbi tisztek, akikkel eddig összefutottam. Ők olyan kedvesen és önzetlenül kísértek és mindig meg akartam nekik hálálni valahogy, de soha sem engedték T__T. - Szóval, tudsz nekem segíteni *>*""?

(click to show/hide)

32
Soul Society / Re:Rajtakapottan!
« Dátum: 2016. Máj. 28, 19:34:09 »
A kérdésre csak lelkesen bólintok, majd kicsit feljebb emelem az említett tárgyat, hogy jobban lássa, elvégre nem csak magamnak vettem a könyvet. Az, hogy behajol a személyes terembe nem kifejezetten érdekel, Jégmadár szerint én is mindig ezt csinálom másokkal ^^”. Meg amúgy is, szeretem a lelkeket és ő nem tűnik olyannak, aki bántani szeretne, sokkal inkább kedvesnek és érdeklődőnek gondolom.
- Macskás? - hajtom kissé oldalra a fejem, miközben a könyvet, ha már kellően megnézte, visszateszem a fűre. - A macskák is aranyosak =^o^=, de én azt hiszem, hogy minden állatot egyformán szeretek. Vagyis majdnem minden állatot. De a puhák és szőrösek és cukik mindenképpen jöhetnek :3. Persze, ennek a háromnak nem kell egyszerre teljesülnie, de nem hátrány, ha megvannak - magyarázom a kelleténél talán hosszabban és több gesztikulációval a dolgot, de nagyon, nagyon szeretem az állatokat, és beszélgetni is nagyon szeretek róluk :3. Olyan felüdítő tud lenni. Arra, amit a mókusokról mondott, csak kevesen és egyetértve bólogatok. Igen, a mókusok aranyosak és picik. Bár hajtogatni nagyon nehéz őket ToT, már próbáltam, de rájöttem, hogy még nem vagyok elég ügyes, de egyszer majd leszek és akkor lesz hajtogatott mókusom :x. Egyszer igazit is akartam, de anya azt mondta, hogy nem lehet, mert vadon élő állatok :sad:. Mindenesetre úgy fest, hogy velem ellentétben a nő vállán ülő madár nem díjazza a mókusokról tartott előadást, mert bele harap a fülébe.
- Látom, de legalább ragaszkodik hozzád. Ez olyan nagyon, nagyon jó lehet *o*. Egyébként… - pár pillanatig elgondolkozom azon, hogy megkérdezzem-e, aztán arra jutok, hogy miért ne. Kedvesnek tűnik, még akkor is, ha nem árulta el a nevét. De se baj, mert titkos küldetésen van, így nem is teheti :o. - Szóval, ha a Suza - hívom nevén a madarat, mert ha jól értettem, akkor az az  ^.^ - meg te is megengeditek, akkor esetleg megsimogathatom Őt? - még sosem simogattam madarat, pedig próbáltam már, de folyton elrepültek, mint ahogy a nyulak is mindig elfutottak. Pedig én egyiket sem akartam bántani ToT.
- Nem, nincs állatom :sad: - válaszolok a kérdésre. - Pedig szeretnék egyet, csak én hiszek abban, hogy ők választanak ki minket és nem mi őket, így mondhatjuk azt, hogy várom a tökéleteset ^w^, azt, aki engem választ.
~ Épeszű lény messziről elkerül téged :| ~ hallom Jégmadár gúnyos hangját, amire végül nem reagálok. Igen is lesz olyan állat, aki engem választ ˘o˘. Ő csak ne mondjon nekem olyanokat, hogy nem. Mert, akkor nagyon, nagyon szomorú leszek ToT.
- Tudok nyuszit, meg virágot, meg darumadarat, ezek mennek olyan igazán jól :o, mert már nagyon sokszor megcsináltam őket és mindig egyre jobb és jobb lett. De, felismertem a békádat, csak hirtelen megijesztett >w>, mert nem számítottam rá. De békát is tudok ám hajtogatni, meg malackát ez a kettő olyan közepesen jól megy, de a többiek szerint napról napra jobban sikerül *w*. Szóval melyiket szeretnéd, hogy megmutassam ^-^? - kérdezem, hiszen nem tudom, hogy melyiket szeretné látni. Az sem kizárt, hogy mindet. Ahhoz viszont már nincs elég papírom :/. - És te, a békán kívül tudsz mást is hajtogatni? Mert, ahogy egy pillanatra láttam, nagyon szépen sikerült :3. Biztosan nem most csináltad először.

(click to show/hide)

33
Óváros / Re: Karakura Town-i temető
« Dátum: 2016. Máj. 28, 18:34:40 »
A változás szele

A sokadik köszönetére nem tudok már mit mondani, csak mosolyogva bólintok. Nekem nem szoktak az emberek ennyiszer ilyeneket mondani, ez többnyire fordítva szokott lenni :o. Nagyon furcsa így, ez a felállás :/.
Szerencsére a bemutatkozós ötletem jól sül el *3*! Ő is bemutatkozik és még a kezemet is megrázza. A neve hallatán talán egy kicsit - na jó, biztosan - értetlenül nézek, mert még sosem hallottam ilyet. Japánosan hangzik, meg úgy is beszél, így a származását nagyon nem kérdőjelezhetem meg.
- Köszönöm ^-^  - na, végre én köszöngetek, a világ ismét normális, legalábbis hirtelen nagyon annak tűnik. - A te neved meg nagyon érdekes, bár gondolom ezt mondták már párszor :o - osztom meg vele azért, hogy mit is gondolok. Végül is, azt hiszem, hogy joga van tudni, ha már az ő neve a téma. Bár, ha jobban belegondolok, akkor sem történne semmi, ha nem mondanám el, de ezen már végül is mindegy gondolkozni. Hiszen már hangosan kimondtam az erre vonatkozó dolgokat.
- Nem nagyon - teszem a zsebembe a kezem a kérdése után. Azt hiszem, hogy így tesznek az emberek, ha fáznak. Én most nem érzek ilyesmit, de azt hiszem, hogy a velem szemben álló talán igen, így jobb lenne, ha abban a hitben élne, hogy ha nem is fajtársak - mert nem tudom ő micsoda >w< -, de ember vagyok.  - Most is csak véletlen lyukadtam ki itt. Tudod, nem Karakurában lakom, hanem egy közeli városban, csak gyakran átjárok erre. Aztán gondoltam, ma felfedezem a város egy számomra ismeretlen részét és ide érkeztem ^o^, így találkozhattam veled - osztom meg Tenroval a történetet, ami végül is igaz. Mert én tényleg sokat járok ide, mert nagyon, nagyon szeretem ezt a várost, meg úgy az emberek világát is :3. Legalábbis akkor, ha szabadnapom van. Éjszakai vagy éppen nappali szolgálatot nem szeretek teljesíteni, az olyan unalmas, meg monoton. De mióta Nara kapitány nekem adta azt a csini szalagot, nem én csinálom ezt, csak ellenőrzöm azt, aki csinálja. De éjszakázni, akkor sem szeretek :|. - És te? - hajtom oldalra a fejem. - Gyakran jössz ki meglátogatni a rokonaidat? - legalábbis azt hiszem, hogy azok. Elvégre az ember idegenekhez csak nem jár ki ilyen helyekre, nem :S?
Miközben pedig beszélek, a lány megragadja a karom és egy padhoz húz. Nem ellenkezem, de nem is zavar a mozgás abban a tekintetben, hogy beszélnem kell. Én sokféleképpen tudok beszélni, akár kézen állva is, bár úgy nem szeretek, mert akkor nagyon piros lesz a fejem és elkezd hasogatni >w>.
- De, valóban sokkal jobb ^w^ - huppanok le én is az ülőalkalmatosságra, ami kicsit hideg. Nekem ez nem különösebben baj, azt hiszem, hogy ilyen betegségeket a póttestben nem kaphatok el :o. - Nem fogsz megfázni, vagy felfázni >w<? - Nem lenne túl jó, ha az én hibámból lenne valami baja ToT, mert a gyógyításhoz, meg az ilyesmihez egyáltalán nem értek :/. Persze, tudom, hogy nem az én bajom lenne, ha most ilyesmi adódna, meg nem is biztos, hogy megtudnám, de akkor sem akarom, hogy megfázzon, mert betegnek lenni rossz ToT.

34
10. osztag / Re:Hálótermek
« Dátum: 2016. Ápr. 30, 16:49:19 »
Hatásos ébresztő...

- Nem felejtettem, de ha vízzel nem tudod eloltani, akkor használj mást! Nekem mindegy, csak oltsd el ToT - mert ha így folytatja, akkor a retinám nagyon, nagyon hamar csütörtököt fog mondani. Márpedig én még szeretnék látni T-T.
A szoba téma egyre érdekesebb. Shouta miért hiszi azt, hogy az én szobám az övé >w<? Itt lakom már hosszú-hosszú hónapok óta és eddig senki sem szól, hogy ez más szobája volna. Tehát az enyém! A lélek nem jelenhet meg csak úgy a semmiből, hogy elvegye más lakóhelyét. Ugye nem ToT?
- Biztosan rosszul láttad, ezen a szobán nem lehet iksz ˇwˇ - felelem a lehető legnagyobb bizonyossággal. Nem adom a szobámat :x.
Eh? Nem kis megdöbbenéssel nézek rá a szavai hallatán. Egy jegesmedve, a kapitány? Nem, ez biztosan csak valami hatalmas félreértés lehet! Hiszen tegnap még Nao volt az osztag kapitánya, láttam is őt, ahogy munkába indul a fehér haorival a hátán. Te szent ég! Ez biztosan a mumusok műve! Elcsalták Naot egy galád csellel, hogy átvegyék az uralmat a tizedik osztag felett és ezt úgy akarják véghezvinni, hogy az újoncokat maguk mellé állítják. Ezt a pofátlanságot. De nagyon rossz emberrel kezdtek ki, hála Shoutának átláttam a szitán.
- Az osztag kapitánya nem egy jegesmedve, hanem Shiroichi Anao, de ne aggódj, én már tudom, hogy mi történt veled. Egy galád és kegyetlen mumustámadás áldozata lettél. De ne aggódj, holnap az első dolgunk lesz elintézni őket - adom tudtára a zseniálisan kidolgozott haditervet. Bár ez azzal is együtt jár, hogy elkésem a munkából, de semmi baj. Nara kapitánynak ezt mindenképpen meg kell értenie, hiszen ez egy kolosszálisan nagy vészhelyzet. - Gondolom, a mumusok nem meséltek magukról, így én ejtek gyorsan pár szót, csak hogy tudd, mivel kerülünk szembe. Ők ilyen kis gonosz lények, akik minden rosszért felelnek és gyakran előfordulnak errefelé, így mindig nagyon résen kell lenned  - tartok egy kis gyors okítást Mumustanból.
- Nem a jegesmedvék, vagyis a mumusok szeretik a citromos sütit és mangákat, hanem az osztag igazi kapitánya, de se baj >w<, majd megérted - nyugatom őt, hiszen szegény nagyon össze lehet zavarodva. Ha egy ilyen támadás áldozatává válnék, akkor minden bizonnyal én is így viselkednék. Azt hiszem, ez megmagyarázza, hogy miért is tévesztette el a szobát. Nem tudta rendesen olvasni a lapot megrázkódtatástól. Szegény ToT!
- Semmi baj, megértem, hogy rossz helyre láttad az ikszet, nem vagyok mérges vagy ilyesmi ^w^ - simogatom meg a fejét, mikor továbbra is bizonygatni próbálja az igazát. Majd holnap mindent elintézünk. - Miért csináltam volna rendetlenséget valakinek a szobájában merő viccből. Tényleg ilyen gonosznak ismertél meg ˇoˇ? - kérdezem kissé neheztelve. Én az Akadémián is mindig mellette álltam, nem értem, miért akarnék gúnyt űzni belőle. Főleg úgy, hogy azt sem tudtam, a tizedik osztaghoz jön. Mit hisz, mi vagyok én, jövőbelátó? Bár tény, hogy nagyon király lenne, ha rendelkeznék ilyen képességgel. Hm… majd talán egyszer ^-^.
- Gondoltam nem küldelek ki a hidegbe, itt bent mégis csak jó a klíma meg ilyesmi. De ha téged esetleg zavar, hogy együtt, akarom mondani egy szobában aludnánk akkor… O/////O - inkább nem is fejezem be a mondatot, nem szeretném kiküldeni őt a hidegbe, velem ellentétben nem bírja jól. Bár, lehet most én is halálra fagynék, mert az amúgy sem túl meleg időnek még rásegítése is lenne :|.
- Nem is volt rendetlenség a szobámban… vagyis nem olyan nagy :roll:. - Oké, nem vagyok egy túl rendes típus, de hát na, sokkal könnyebb mindent egyből ledobni a földre, mint a helyére rakni. Szerintem az emberek nagy többsége így van ezzel. - Már próbáltam, de valahogy sosem lett az igazi és az alapján még többet bolyongtam az osztagok között, mint amúgy :/. De egyszer megmutatom az utat, és ha szeretnél, akkor rajzolhatsz nekem egyet *o*! Te úgy is szebben rajzolsz, mint én ^-^ajánlom fel lelkendezve úgy, hogy tudom: van GPS a telefonomon, de mindig elfelejtem bekapcsolni. Sőt, néha a telefont is elfelejtem magammal vinni. Hát, van ez így :/.
- Helyes, mert nem is szoktam hazudni. A zanjutsu pedig fontos, majd ha lesz egy kis szabadidőd gyere el a kilencedik osztaghoz, ott van egy edzőterem, ahol szívesen tanítok neked pár egyszerű fogást ^^. Természetesen olyanokat, amikkel nem lehet eltörni a másik kezét ^//^” - ajánlom fel. Végül is az osztag hadnagyaként nagyjából azt csinálok, amit akarok. Legalábbis eddig ezt vettem észre. A tisztek még sosem mondtak nemet egyetlen kérésemre sem, pedig volt köztük egy-két furcsa is. De ez végül is jó.
- Akkor hozzuk be őket >w>, az ajtó mellé simán elférnek - mutatok a kijelölt helyre, majd segítek behordani a kérdéses tárgyakat. Ha Shouta le is akarna beszélni, nem hagynám, már az Akadémiai évek alatt jobb erőben voltam, mint ő. Ez mostanra sem változott :|. A cuccai mindenesetre jó sok helyet foglalnak el, de van köztük pár érdekes dolog is. Többek között egy hatalmas doboz*, amit az emberek világában s láttam a kirakatokban, meg valami kisebb doboz**, amit az egyik játékboltban próbáltam ki.
- Ezekkel játszhatunk *o*? - nézek a fent említett tárgyakra csillogó szemekkel. Végül is, ha holnap mumusvadászatra szeretnénk menni, akkor fel kell készülnünk. - És ebbe beleülhetek? - kérdezem, majd ha helyeslő választ kapok, akkor belevetem magam a babzsák fotelba. Hogy ez mennyire nagyon jó móka! - Gyere te is, próbáld ki - fogom meg a kezét, és ha hagyja, akkor odahúzom magam mellé a fotelba. Elég nagy, elférünk ketten is.
A lélekölőkardos megjegyzésére nem mondok semmit, csak bólogatok. Végül is ja, Jégmadár is teszi a dolgát, meg néha sérteget és beleszól az életembe ^^, csak mint egy átlagos zanpu.
- Tudtam, hogy tizedik osztagos leszel, egy zseni vagyok 8) - húzom ki magam a fotelben fetrengve. - Hát igen, itt vagyok, de csak este meg reggel. Tudod az Akadémia után engem is ideosztottak, de nemrég előléptettek és átkerültem a kilencedik osztagba. De Nao, aki az osztag igazi kapitánya, megengedte, hogy a szobámat megtartsam, és itt maradhassak *o*! - magyarázom neki, hogy miért is hiányzik annyira a tizedik osztag ToT.

* TV
** Videojáték

35
9. osztag / Re:Társalgó, (alvó-), olvasó terem
« Dátum: 2016. Márc. 28, 18:08:28 »
9 osztag. Nagygyűlés

Kissé kialvatlanul ébredek, alig tudtam aludni >w<. Ma van az első napom a kilencedik osztagnál. Azt hiszem, kicsit félek a dologtól, de azért izgulok is, mivel el sem tudom képzelni, hogy milyen lehet egy osztag második emberének lenni. Vagy ettől is félek >w<? Magam se tudnom eldönteni, csak azt tudom, hogy egy kisebb görcs van a gyomban, ami jelen pillanatban arra késztet, hogy visszafeküdjek. De sajnos nem tehetem, ezt még én is tudom :/. Így nagy nehezen feltápászkodom a futonomról, majd a szokásos reggeli rutinomat elvégezve felöltözöm és elkészítem magam az induláshoz. Az induláshoz egy olyan helyre, amiről nem tudom, hol van >w<. Így az első tervem az, hogy előkerítem a szomszédomat és megkérdem, hogy vigyen el, mert múltkor megígérte.
- Nara kapitány? Jó reggelt - lepődök meg teljesen, mikor vele találom magam szembe. Már éppen meg is kérdezném, hogy mit keres erre, mikor pont megválaszolja ezt a kérdésemet. - Ohh! Nagyon szépen köszönöm *o*! - mondom hálásan majd követem Nara kapitányt. Talán jobb, ha most nem találkozik Naoval, nem csak neki, hanem mindenkinek >w<. A kérdésére meglepve nézek rá. Miért kéne megkérdezni, hogy szólíthat-e a keresztnevemen. Én azt hittem, hogy úgy fog szólítani kérdés nélkül is. - Nem baj :o, jobban is szeretem, ha úgy szólítanak - mondom azért, mert nem szeretném, hogy bunkónak higgyen, meg azért kérdezett, tehát mégis csak illik rá válaszolni, vagy mi a szösz. Arra, hogy bemutat az osztagnak, nem csinálok mást, csak bólintok. Gondolom ez valahogy úgy fog zajlani, mint mikor bemutattak a tizedik osztagosoknak. Legalábbis egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy hogyan másképpen lehetne olyat. Biztosan nem hív össze valami osztaggyűlést csak ezért. Tök nevetséges lenne a dolog, nem ^^? 
- Nao hogy fogadta? Hát… - inkább nem fejezem be a mondatot, csak a kapitányra mosolygok. Van egy olyan érzésem, hogy hamarosan megtudja, hogy Nao hogyan is fogadta az áthelyezésem hírét. Mondjuk Nara kapitány nem tűnik butának, így csak sejti, hogy nem jól.
Mikor megérkezünk az osztaghoz, első utunk a kapitányi irodába vezet, ami nem olyan, mint a tizedik osztagban, hanem üres és egyhangú :|. Van egy olyan érzésem, hogy az én irodám is ilyen lesz, így ha Nara kapitány mindent elmondott, amit szeretetne, meglesem és belekezdek a feldíszítésébe. Igen, ez jó ötlet. Mikor a kezembe adja a karszalagot, furcsán érzem magam. Valahogy olyan az egész, mintha nem is az enyém lenne, csak oda kéne adnom valakinek. Mindenesetre, miközben a rangjelzésemet szorongatom, eldöntöm, hogy nem fogom hordani, csak akkor, ha nagyon muszáj. Attól, hogy kaptam egy ilyet nem lettem jobb a többieknél.
Amint itt letudtuk a formaságokat elhagytuk az irodát. Azt hittem, a kapitény az enyémet mutatja meg, de nem. Hosszú és teljesen ugyanolyan ToT - el fogok tévedni! - folyosókon megyünk keresztül, mígnem egy olyan ajtó elé érünk, ahol sok tiszt áll.
Hoppá! Vajon mit osztogatnak ingyen a kilencedik osztagnál *o*? Ezen filozofálok egészen addig, míg Nara kapitány száját el nem hagyja a „gyűlés” szó. Hogy mi a szösz :O.O:? Tényleg valami nagy osztag összeröffenésen mutat be? Ez így nem buli >w>. Az meg pláne nem az, hogy hajolgatnak előttem. Oké, a tisztelet jele, de én még fiatal vagyok ehhez, a százat sem töltöttem még be :/. Talán tovább is gondolkoznék ezen a témán, ha nem szólítana a nevemen egy ismerős hang. Ki, mi, hol? Zavartan nézek körbe, míg észre nem veszem a körülbelül velem egy magas, szőke hajú lányt. Kicsit megváltozott de…
- KYOKO *o* - ölelem meg gondolkodás nélkül a lányt. Hadnagy vagyok, megtehetem. - De megnőttél *w*, hirtelen fel sem ismertelek. Olyan régen találkoztunk, majd ha túl vagyunk ezen a gyűlésen, akkor majd menjünk el valahová megbeszélni a dolgokat ^-^. Ha akarod, meghívlak, most emelték fel a fizetésem 8) - persze, nem olyan sokkal, de annyival azért igen, hogy ne haljak bele valami teába vagy hasonlóba. Válaszolni sajnos már nincs ideje, mert Nara kapitány és a többiek is elindulnak befelé, vagyis nekünk is menni kell. Kokyo még felmutatja nekem a hüvelyk ujját, ami szerintem a helyeslése jele, így bólintok. Akkor megyünk teázni *w*. 
Bent, még többen vannak. Egy egész osztag. Amint ezt meglátom, lesápadok, nem is kicsit. Ezt ugye nem gondolta komolyan a kapitány? Bár a kérdést sajnos nincs értelme feltenni, mert úgy fest, hogy de. Komolyan gondolta Q.Q. Illedelmes ember lévén megvárom az újonc fiút és Kyokot, hogy mutatkozzanak be, majd én jövök, mikor felkonferálnak.
- Öm… Sziasztok ^-^ - mosolygok a tisztekre, majd veszek egy nagy levegőt. Megpróbálhatnám megjátszani magam, hogy hű de komoly vagyok, de nem fogom. Az nem én lennék, én azt szeretném, hogy engem szeressenek. Ugye szeretni fognak ToT? - A nevem Hatakeyama Momo, de szólítsatok nyugodtan Momonak, az rövid és jobban hangzik, mint végigmondani, hogy Hatakeyama fukutaichou. Ugye milyen hosszú @.@? Valamint még gondolom lesz egy irodám, ahol bármikor megtalálhattok, ha valami gond lenne ^^. Nyugodtan jöhettek, nem harapom le senki fejét, de aki esetleg ilyentől fél, az nyugodtan hozhat sütit, azt jobban szeretem, mint a lelkeket :3. És öm… azt hiszem ennyit akartam mondani - mosolygok az új osztagtársaimra. Remélem nem lesz róla rossz véleményük és bátran fordulnak majd hozzám a mindenféle gondjaikkal >w<. Kivéve, ha annak a papírokhoz van köze, akkor Nara kapitányt kell keresniük ^-^.
Ez után nem tudom, hogy mitévő legyek, így inkább visszaállok a kapitány mellé, aki egy rövid beszámolót tart arról, hogy mit is szeretne kezdeni az osztaggal. Ez érdekesen hangzik, én nem találok benne semmi kivetni valót.
- Szerintem Nara kapitány semmit sem szeretne hanyagolni, legalábbis semmi ilyesmit nem mondott, csak hogy az edzések nagy részében az elemi technikákra lene fókuszálva :o - nézek Kyokora, majd rájövök, hogy a nélkül szólaltam meg, hogy engedélyt kértem volna ToT. No már mindegy, ha elkezdtem befejezem. - De ez nem azt jelenti, hogy például a hakudát nem fejlesztenénk, én bevallom nem sokat értek a mágiához, ezzel ellenben a hakuda jól megy. Így gondolom a hozzám hasonlók számára, meg egyébként mindenkinek lesz lehetőség az edzéseken arra, hogy az elemi technikákat mondjuk hakuda fogásokkal párosítsuk és így teljesen egyéni támadásokat hozzunk létre ^-^. Akár saját magunk, akár az osztag számára, De ez természetesen megcsinálható a kardforgatással is, meg bármivel - vonom meg a vállam, mert én tényleg nem éreztem úgy a kapitány szavaiból, hogy bármit is hanyagolni szeretne. Az ötlet pedig nem tetszik, hogy hívjunk külsősöket. Nem hiszem, hogy nekünk egy második osztag szintű hakuda vagy egy tizenegyedik osztag szintű zanjutsu edzés kéne >w<. De persze ezt nincs jogom megvétózni, így inkább nem szólok semmit. Valamint reménykedem, hogy a kapitány nem lesz mérges, amiért így közbeszóltam ToT. Tényleg engedélyt kellett volna kérnem :S.

36
Óváros / Re: Karakura Town-i temető
« Dátum: 2016. Márc. 28, 16:24:57 »
A változás szele

A lány furcsán néz rám. Mintha nem hinné el, amit mondok. Pedig nem hazudok. De tényleg! Mostanában egyre többen kérdőjelezik meg szavam. Nao, Shouta és most ez a lány is. Komolyan úgy nézek ki, mint valami notórius hazudozó ToT? Mert ha igen, akkor ezen változtatni kell, én sosem hazudok, maximum füllentek, de azt is csak akkor, ha nagyon muszáj :roll:.
Látom rajta, hogy a „Jól vagy?” kérdést ő is teljesen hülyeségnek gondolja, de hát na! Valamit csak kérdeznem kellett. És még ez volt a legjobb opció, ami az eszembe jutott. A másik a „Miért sírsz?” című kérdés volt, ami ha azt nézzük, hogy hol vagyunk, még nagyobb hülyeség. Szóval, ha engem kérdeztek, a legjobb lehetőséget választottam ^-^.
Végül, némi gondolkozás - vagy csodálkozás :o? - után a lány elfogadja a felé nyújtott tárgyat. A csendet direkt nem töröm meg. Csak némán figyelem, ahogy lerója a tiszteletét a halott rokonainak. Szívem szerint megkérdezném, hogy kik ők, de inkább nem teszem. Azt hiszem, hogy azzal belegyalogolnék a lelkébe és megint sírna T_T, azt pedig nem akarom. A felajánlott dolgokból csak inni kér, mire mosolyogva bólintok, majd előkeresem a táskámból a flakont, ami még langyos.
- Tessék - nyújtom felé. - Pont az imént vettem, így még nem teljesen hideg, biztosan jót fog tenni, ma kissé hideg van. Oké, de ha esetleg meggondolod magad, van keksz is a táskámban. Citromos ^-^ - mutatom azt is. Remélem, szereti a citromosat, én szeretem, bár nekem az íz igazából mindegy, csak azért ilyet vettem, hogy ha esetleg nem tudnám megenni az egészet, akkor majd odaadom Naonak. Ő mindent megeszik, amiben citrom van, így biztosan nem megy kárba. Legalábbis remélem, hogy tényleg így van és ízleni fog neki, ha marad :o.
- Egyébként öm… - valamiért feszélyezve érzem magam mellette >w<. Mintha körül venné őt valami furcsa aura, ami azt üzeni nekem, hogy menjek el. De nem fogok ˘^˘. Ő nem ember és nem tudom, hogy mi, így ki kell derítenem! Ehhez pedig beszédbe kell elegyednem vele. De nincs témaötletem TwT.
- Részvétem - nyögöm ki végül, bár még én is tudom, hogy ez kissé hülyén hangzik, hiszen az évszámokból látom, hogy nem most haltak meg az ismerősei. - Mármint tényleg. Nem tudom, hogy kik lehettek ők neked, de tudom milyen érzés elveszíteni valaki olyat, aki fontos neked. Szóval részvétem - mondom, csak hogy ne nézzen annyira nagyon hülyének :/. De tényleg, miért, kérdem én magamtól, miért kell ilyen helyzetekbe kevernem magam? Miért nem mutatkoztam be és… Ó, hahó! Tényleg! Még nem mutatkoztam be - pedig ez egy alap dolog lenne, még akkor is, ha ismeretlenül szólítok meg valakit >w<" -, ez is beszédtéma lehet. Vagy ha mást nem, akkor váltunk pár szót.
- Egyébként én Hatakeyama Momo vagyok - nyújtom felé a kezem. Ha jól emlékszem, a mangákból és a filmekből, az emberek már így köszöntik egymást nem a szokásos, meghajlós dologgal. Mint ne mondjak: ez így sokkal kényelmesebb. Az ember lánya csak kinyújtja a kezét, ez kisebb macera, mint hajolgatni. Valamint így van arra is esélyem, hogy olyan 800-900 év múlva sem kell majd komolyabb derékfájdalmakkal küszködnöm. Persze, csak ha megélem azt a kort. Bár miért ne élném meg :o? Jégmadár mindig azt mondja hogy nekem szerencsém van, mivel hülyéké a szerencse. Ez jó, azt hiszem ^-^. - Benned kit tisztelhetek? - hajtom oldalra a fejem. Remélem, hogy bemutatkozik, akkor legalább a nevét megtudom, ha már a faját nem is.

37
10. osztag / Re:Kapitányi iroda
« Dátum: 2016. Márc. 28, 15:42:46 »
Sayonara 10. osztag :sad:

Ahogy belépek a kapitányi irodába, láthatóan minden rendben van. Nao semmit sem sejt arról, hogy mit szeretnék mondani. Ez jó. Még van egy kis időm felkészülni lelkileg. Én… én nem szeretném elhagyni a tizedik osztagot TwT. El akarok menekülni. Nao kérdésére csak oldalra döntöm a fejem, miközben az elém rakott papírokat szemlélem. Ez egy fontos kérdés, nem adhatok elhamarkodott választ!
- Szerintem a tölgyfák között, ott jobban el lehet dugni ^-^ - osztom meg vele a saját véleményem, ami remélem, hogy hasznos lesz az osztag számára. Ha mást nem, akkor ennyit még igazán megtehetek ToT.
-  De jó *o* és persze, szívesen kölcsön adom. Ugye, hogy mennyire jó a történet? És a szereplők is annyira aranyosak. Tudtam én, hogy tetszeni fog neked ^w^! - feledkezem meg egy teljes pillanatra arról, hogy miért is jöttem ide. Igazából lassan már azon gondolkozom, hogy inkább nem mondom el neki, majd kettős ügynökösködöm a két osztag között, de valamiért nem tűnik olyan jó ötletnek a dolog. No meg a hadnagyokat a legtöbben ismerik, hamar kiderülne a turpisság, pedig… :sad:.
- Én… - úgy gondolom, hogy itt az idő az előrukkolásra, de nem megy, egyáltalán nem szeretném elengedni a 10. osztagot. Szeretek itt lenni. Ők lettek a második családom TwT! - Csak úgy gondoltam, hogy citromos süteményből sosem elég - fejezem be végül a mondatot, nem úgy, ahogy szerettem volna.
~ Gyáva vagy :|. Gyáva és szánalmas ~
Kommentálja Jégmadára, mire még nyomorultabbul érzem magam, ugyanis itt a világ vége. Ő és én egyetértünk valamiben :|. De azt remélem, továbbra sem felejtette el, hogy ez az egész szituáció az ő hibája ˘oˇ. Ha nem fenyeget meg, akkor most nem kellene itt szerencsétlenkednem, hanem nyugodtan áradozhatnék arról, hogy milyen állatot hajtogattam legutóbb és hogy milyen mangákat tudnék még neki ajánlani.
- Öm, jegesmedvékre hóban *o*"? - kérdezem némi gondolkodás után. Nem tudom, hogy mire gondolhat, de a barkóba egy jó játék *w*, Nao pedig naaaagyon, naaagyon szereti a jegesmedvéket, szóval teljesen elképzelhető, hogy erre gondol. Ha nem, akkor találgatok tovább ^-^. Bár nem értem, hogy mi ez most hirtelen, azt hiszem, hogy lemaradtam valami fontosról >w<”. De nem gond, mert ez tényleg jó játék :3.
Végül - miután nem átesek körülbelül mindenen, ami szét van szórva az irodában - csak kinyögöm, hogy miért is jöttem. Számítok valamiféle reakcióra, de… de erre nem. Én úgy sajnálom, olyan nagyon, nagyon sajnálom ToT. Ha tehetném, akkor sírnék, de helyette inkább csak hallgatom a kapitányom, vagyis a volt kapitányom szavait.
- Én szeretem a tizedik osztagot ToT - mondom el megint. - Nem, nem - rázom meg a fejem hevesen, miközben a könnyeimmel küzdök. Sírni akarok ToT. - Mindenki nagyon kedves senki sem bántott, sőt, tegnap még azt is megtanították nekem, hogy hogyan kell origami cicát hajtogatni. De még nem megy annyira jól >w< - mesélem el ezt is, mert úgy érzem, el kell. - Mi, a manga :o? Ja nem, igazából el is felejtettem, hogy mikorra kellene visszaadnod - még azt is elfelejtettem, hogy kölcsönadtam neki, de van egy olyan érzésem, hogy jobb, ha ezt most nem hangoztatom. A zoknifestős történetre csak nagyot bólogatok, mert hallottam róla. Amúgy én még most sem értem, hogy a főkapitánynak miért kell ennyit drámáznia ezen. Gondolhatna erre úgy, mint arra a vicces, nyuszis emberi ünnepre. Amikor a gyerekek színes tojásokat keresgélnek a kertben. Na! Ez pont ugyanaz, csak zoknival! Meg amúgy is, hálás lehet a tizedik osztagnak, hogy valami mókát visz az életébe. Az első osztagosokat elnézve: nem sok érdekes dolog történhet vele, mivel körbe van véve karót nyelt aktakukacokkal :o.
- Nem… vagyis nem egészen - dadogom kissé kellemetlenül. Azt hiszem, hogy ennél rosszabb nem lehet, de tévedek. - Beszéltél vele :O.O:? Mikor, hol hogyan? Mióta látsz bele a fejembe? - kérdezem nem kicsit meglepve. É eddig is tudtam, hogy a kapitányoknak vannak szuper képességeik, amik nekünk, mezei tiszteknek nem lehet, de sosem gondoltam volna, hogy képesek kapcsolatot teremteni más halálisten kardjával. Ez nagyon menő *o*! Egyszer én is meg szeretném tanulni. - Úgy örülök, hogy megérted, nem volt választásom TwT. Tényleg megfenyegetnéd őt a kedvemért? - nézek nagy, tisztelettől teljes szemekkel Naora. - Csak tessék ^-^ - nyújtom felé a zanpakutomat, mire egy elégedetlen morgásr és pár nem túl kedves káromkodást hallok a fejemben, de ez mind, mind nem érdekel. Jégmadár maximálisan meg fogja érdemelni, amit kap. Majd Nao megmondja neki a tutit és akkor remélhetőleg kedvesebb lélekölő lesz a továbbiakban.
~ Álmodj csak Eperke, az még nem tiltott dolog…~
A következő kérdés az, hogy megtarthatom-e a szobámat. Én igen is megszeretném, mert szeretem ToT. Nao pár, rettentően hosszúnak tűnő másodpercig gondolkozik. Már komolyan azt hiszem, hogy itt a vége, költözhetek ki és mehetek egy teljesen ismeretlen helyre, teljesen ismeretlen emberek közé. De… de maradhatok *o*. Ismételten sírni lenne kedvem, de most már a megkönnyebbüléstől. Legalább a lakhelyem nem változik és továbbra is Nao lesz a tőszomszédom. Majd segíthet eltüntetni a papírmunkát *>*”, mert azt hiszem, hogy a hadnagyoknak sajnos olyasmi is van. Ez pedig meglehetősen kellemetlen.
- Köszönöm :3, akkor meg van rá az esély, hogy nem tévedek el az első napomon. Beszélni Nara kapitánnyal :o? - kérdezem óvatosan, mert Nao úgy ejtette ki szegény kapitány nevét, hogy én a helyébe egészen Hueco Mondo legszéléig menekülnék. Szegénynek pocsék a humora, de azért ennyire nem vészes a dolog. Vajon mit vétett A Nao ellen :|? - Természetesen nem ToT, nekem a tizedik osztag a második otthonom, én szeretek itt lenni és szeretem a tiszteket és a kertet és… és mindent, ami velünk kapcsolatos - mondom el már sokadszor. Mért kérdezi meg Nao ennyiszer, hogy szeretem-e az osztagot? Talán nem hisz nekem? Esetleg tettem valamit, amivel azt sugalltam, hogy így van T^T? Vagy csak olyannak néz, aki nem mond neki igazat? Az még rosszabb! Én… én nem szeretném, hogy Nao ilyeneket gondoljon rólam, hiszen ő egy nagyon jó barátnőm és a barátok őszintén egymással. Én is az vagyok vele T.T.

38
Archívum / Re:Legyen-e új pontrendszer?
« Dátum: 2016. Márc. 25, 21:15:25 »
Hello ^-^!

Nos, mondanám, hogy rövid és velős leszek, de nem, mert úgy érzem itt és most le kell írnom, hogy mit gondolok. Illetve, hogy miért szavazok igennel és hogy szerintem miért jó a pontrendszer reformja. Szóval kisregény alert!

Maguk a változtatások: Szóval, azt hiszem, hogy még mindig viszonylag újnak számítok az oldalon, hiszen nincs egy éve, hogy regisztráltam, de már csak 2 nap addig 8) így talán a régi motorosokkal ellentétben még kicsit tudom „új szemmel” is nézni a dolgokat. Nos, de akkor jöjjön a nosztalgia polka. Amikor úgy egy éve rátaláltam az oldalra talán a pontrendszer volt az egyik olyan pontja a történetnek, ami nekem a legtöbb fejtörést okozta. Az biztos, hogy nem egyszer el kellett olvasnom a leírást, mire megértettem, hogy mit hogyan kéne csinálni. Félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy rossz volt, ami eddig volt, csak kevés. A mostani szerintem pontosan jól leírja, hogy mit hogyan kell csinálni, mi mit takar és mi miért és hogyan osztódik arra, ami illetve minek mi a szerepe és ha fogalmazhatok így, feladata.
De ami fontos, ha az ember megnézi (mármint most nem az újak, hanem a régiek), akkor észreveheti, hogy a nevek változtak, de az alapok UGYANAZOK maradtak, csak a leírás lett sokkal bővebb és mélyebbre ható. Ez pedig jó. Ha pedig valakit elijeszt, akkor magára vessen, mert szerintem az nem megoldás új tagszerzésre, hogy egy pár mondatos valamit odalökünk, azt vagy megérti, vagy nem.
Summa summarum: igazából nem változott semmi, csak át lett nevezve pár dolog, illetve tisztázva lettek olyan pontok, amik eddig sok emberben kérdőjelet hagytak. (megjegyzés: A kvinsziket hagyjuk ki a dologból, elvégre ők a manga mostani arcjával lettek alaposabban kifejtve, ott értelemszerűen voltak változások és nem kizárt, hogy Kubu hülyeségén köszönhetően még lesznek :/)

Pontok kitolása, bankai és egyebek: Sokan talán ezt tartják a legnagyobb bajnak, vagy hátránynak. Szerintem ezzel sincs baj. Sőt! Mondom ezt úgy, hogy egy karakterem sincs, 20.000 LP felett - tehát mind "kis karakterek" -, valamint az egyiknél egy jó félévre, ha nem többre elvesztettem a Bankai lehetőségét, mert nincs meg hozzá semmim (se LP, se pont). Mégis, úgy hiszem, hogy ez szükséges volt, nem feltétlen csak a nagyobb karik miatt. Nézzük meg az én példámat. Mint fentebb mondtam alig egy éve vagyok itt, mégis sikerült a régi rendszer szerint két karit úgy feltolnom (hogy ha arra hajtok és úgy pontozom a zanpujukat), hogy meglegyen a bankai minimum. Ez szerintem nem feltétlen jó. Persze megdolgoztam értem meg minden, de valahogy úgy érzem, hogy egy Bankai nagy dolog, ne lehessen mondjuk 3500-as küldi jutalmakat nézve 3 (!!) küldetéssel elérni. Igen is dolgozzon meg érte a karakter és a user is. (Valamint is talán azt is ki lehet szűrni, hogy ki az aki, komolyan gondolja az oldalon és ki az, aki nem.)
De menjünk bele ebbe jobban. Ott van Hanabi, akinek 17,500 LP-je van, mint ezt a szeptember és március közötti intervallumban. Tehát ha az ember ügyes volt, akkor 6 hónap alatt fel tudott nyomni egy karaktert bankai szintre. De oké, elismerem - ne érje szó a ház elejét -, ebben van 3500 nyereményjáték és 3500 asztali, ha ezeket levonjuk valóban, csak 10.500-nál tartunk. De akkor lássuk Momot, akinek mind az 15.300 pontja küldikből és statokból áll össze. Ezt kicsit kevesebb, mint egy év alatt szedtem össze (úgy hogy a stat egy nagyobb része Hanabinak ment!).
Tehát az eddigi rendszer alapján úgy állt, hogy sac/kb. nyolc, kilenc hónap alatt össze lehetett szedni , ha az ember aktív volt. Na már most, a növeléssel ha jól számolok ezek a hónap a duplájára nőnek (elvégre eddig 10.000 szerzett LP kellett most 20.000 kell). Vagyis 16-18 hónapra. Emberek, ez kicsit több mint másfél év! Annak, aki valóban komolyan gondolja az oldalon a játékot, annak nem hiszem, hogy ez olyan rettentően nagy idő. (Tényleg nem az, én is alig hiszem el, hogy már egy év eltelt a regisztrációm óta *o*!) Azt pedig bele sem számoltam, hogy az, aki minden hónapban stattol, az évente 6000 LP-t tud szerezni, valamint vannak nyereményjátékok és asztalizások is. Tehát nem mission impossibble a dolog. Mondom ezt úgy, hogy én is egyetemista vagyok, és nyaranta dolgozom! Szóval a kis karaktereknek és a kezdőknek/újoncoknak sem lehetetlen elérni a Bankai szintet, csak kedv, kitartás és tündérpor elhatározás kell hozzá. Multik esetén meg rangsor, hogy melyik karit szeretném inkább fejleszteni. (Az pedig, hogy valaki nem ennyire aktív és hasonlók, már sajnos egyéni probléma, én most nem személyre szabottan térek ki, csak felvázolom, hogy igen is vannak lehetőségek és azokat kihasználva elég viszonylag gyorsan bankaihoz juthat az ember!)
Valamint ha megnézzük végre minden kaszt egyenlő. Ugyanúgy fel lehet tolni egy fullbirngert második fullbring szintre (nem tudom hogy fogalmazzam meg >w<), ahogy egy sinit senbankaira. Végre esély egyenlőség! 

Másodlagos diszciplína: Mei 7 teljes oldalt írt, nem ragozom, csak annyit mondok, hogy jó és igen is kell. Hiszen így végre végre megjelenik a  karakter egyéni stílusa is. Ez szerintem egy szerepjátékban fontos, ha nem a legfontosabb, elvégre mindenki egyéniség és mindenki más.

Ezek persze csak magán vélemény, nem kell velem egyetérteni, csak gondoltam rámutatok arra, hogy a kis karik sincsenek annyira elveszett helyzetben, ha a user igazán szeretne és tesz is a dolgokért^^.

ui: Megértem, hogy valakinek nem tetszik a dolog, nem is kell. De ha megnézzük a leírásokat láthatjuk, hogy a készítők nem egy délután alatt csinálták, hanem komoly órákat és napokat áldoztak rá a saját szabadidejükből azért, hogy nekünk jobb legyen. Így talán megérdemelnének egy pársoros - és nem pár szavas! - indoklást, hogy miért nem tetszik és mit lehetne javítani. Hiszen az építő jellegű kritika mindig jól jön ^^.

Köszönöm, hogy elolvastátok és köszönöm a lányoknak új pontrendszert is, látszik, hogy igazán megdolgoztak vele <3 ^-^!
Momo voltam, vagyok és leszek ^w^!

39
10. osztag / Re:Hálótermek
« Dátum: 2016. Márc. 03, 21:59:42 »
Hatásos ébresztő...

Reiatsu o.O? Mikor ezt mondja, majdnem hasra esek a saját lábamban. Miért világít a szobámban ilyen gömbbel, ez veszélyes >w<.  Bár ha jobban visszaemlékszem az akadémiai éveimre - úr isten lassan egy éve annak is TwT, öregszem -, úgy rémlik, hogy ő jó volt a mágiából. Igen-igen az volt. Még gyakorolt is velem külön, egészen addig, míg egyszer fel nem robbantottam magunkat >//<. Nos igen, az egy nagyon, nagyon kellemetlen eset volt.
- Akkor oltsd el, önts rá vizet, igazából bármi, csak ne robbanjon TwT, szeretem a szobám olyannak amilyen - mondom neki még kissé álmos hangon, immáron az egyetlen használható fegyverem, a párna nélkül. - Hogy hol ^^”? Ez az én szobám :o - közlöm kissé nevetgélve, mert hirtelen nem értem, hogy honnan jött neki a feltételezés, hogy az övé. Biztosan a sokk hatása, hogy átesett rajtam :o, másra nem tudom fogni. Még ilyen sületlenséget.
Meglep, hogy még van személy ebben a szobába, aki Jégmadár mellé áll velem szemben. Ez pedig nem ér >o<! Shouta az én barátom, nem pedig Jégmadáré, akivel még soha sem találkozott. Milyen dolog az, hogy őt védi velem szemben TwT? Neki mellettem kéne állnia, nem a fenyegetőző jégkirálynő mellett. És nem, a jégkirálynőt nem bóknak szántam ˘^˘.
- Minden rendben! - felelem a kelleténél talán kicsit sértettebben. Ha itt valaki tehet arról, hogy a kapcsolatunk nem mézes-mázas és cuki-muki, akkor az nem én vagyok, hanem a lélekölőm. A múltkor is ő fenyegetett meg, hogy lefagyaszt, ha nem fogadom el a hadnagyi pozíciót, pedig én nem akartam ToT. De mondjuk fagyódni sem akartam, így a kisebb rosszat választottam a kettő közül, bár… lassan kezdem átértékelni a dolgokat és úgy érezni, hogy fagyva talán jobb lenne :S.
Szerencsére hamar túl vagyunk a meglehetősen kellemetlen esésen és nem beszélünk róla. Ez a lehető legjobb megoldás ^o^. Amiről nem beszélnek, az meg sem történt, szóval jól van ez így. Gondolom addig, míg Shouta megint elő nem áll azzal, hogy ez az ő szobája, pedig nem :sad:. Ez az én szobám, én kaptam Naotól, mikor az osztag tagja lettem és ő is engedte meg, hogy itt maradjak.
- Nao a tizedik osztag kapitánya *o*! Tudod, nagyjából velem egy magas, lila haja van és fehér haorit visel és múltkor adtam kölcsön neki az egyik mangám második részét :o - írom le neki Naot, bár szerény személyem véleménye szerint már találkoztak, hiszen valakinek ide kellett irányítani. Bár az a valaki Tokiya is lehetett >w<. Úgy néz ki, hogy a korábbi esés mégsem múlt el hatások nélkül. Megint azt képzelni hogy ez az ő szobája, pedig nem >////<. Azt hiszem, itt már a nehéz tüzérséget kell használni :|. Így tehát minden válasz nélkül felállok, a falhoz sétálok és felkapcsolom a villanyt a szobában. Egy meglehetősen kupis szobában :S. Hát na, nem számítottam vendégre, éjszakaira meg pláne nem.
- Szóval, szerinted ez a szoba úgy néz ki, mint ahová most költöztek be, vagy amit már hosszú ideje laknak >w<? - teszem fel a költői kérdést, mivel a szétszórt egyenruha darabok, a mindenhol heverő origami papírok, az egy-egy sarokban helyet foglaló porcicák és a tulajdonképpen a szoba közepén, fejjel lefelé heverő hadnagyi karszalag egyértelmű választ adnak a kérdéseire. - De ha minden igaz a szekrény első fiókjában - a ruhakupac mögött :| - van egy tartalék futonom, szóval ha szeretnél maradhatsz éjszakára és majd holnap reggel megkérdezzük Naot vagy Tokiyát, hogy hol is van igazából a szobád :o. - Ajánlom fel neki, mert azért nem lenne szívem kidobni, meg olyan nagyon, nagyon régen láttam. Majd átbeszélgetjük az éjszakát meg minden *o*. A hivatalos papírokból úgy is sok van, párnának tökéletesek lesznek holnap napközben. Szóval az alvás miatt tulajdonképpen nem kell aggódnom. - Amúgy nem szokott itt ekkora kupi lenni, csak reggel elaludtam és mindig eltévedek az irodámba menet és ma még el is késtem TwT, pedig rekordot döntöttem, csak másfél órámba telt odatalálni - osztom meg vele a mai nap legnagyobb élményét, még akkor is, ha ez együtt járt a késéssel.
Mikor megölelem, már azt hiszem, hogy nem is ölel vissza. Hirtelen átfut az agyamon a gondolat, hogy megutált, vagy valami hasonló áll a háttérben, ám végül visszaölel. Mégsem utál O///O. Ez olyan jóérzés, hogy hirtelen sírni lenne kedvem örömömben.
- Igen ^-^, nem mondanám, ha nem így lenne. Úgy ismersz, mint aki szokott hazudni ˘^˘? - kérdezem kissé sértetten. Én még soha nem hazudtam senkinek… olyan nagyot :roll:. - De az én hibám volt ToT. Nem kellett volna akkorát ütnöm :/, de azóta sokat fejlődtem, már biztos nem törném el a kezed - újságolom. Szóval, ha megint szeretne zanjutsu leckéket venni tőlem, akkor nyugodtan, én nem fogom benne megakadályozni :3. - Meg szerettelek volna, csak sok volt a dolgom >w<, ha pedig eltudtam kéredzkedni, akkor az emberek világába mentem. Tényleg olyan szuper a hely, mint aminek mondják *o*! Ha szeretnéd, szívesen mesélek róla - ajánlom fel, bár lehet nem kíváncsi rá, elvégre ő maga is onnan származik. A vizsgáira és a lélekölőjére csak lelkesen bólintok. Jó hallani, hogy az övé jó fej. Legalább ő jól járt :|.
~ Te tényleg meg akarsz halni :|? ~ mordul fel Jégmadár, mire csak mentálisan megvonom a vállam, már ha lehet olyat. Úgyis bántani fog ToT, innen már minden mindegy.
Ehh… miért kell mindig visszakanyarodni a szoba témára. Mindenesetre átveszem tőle a papírt, majd forgatgatom ide-oda.
- Biztos, hogy nem fordítva nézted vagy ilyesmi? - pillantok rá. Miközben elmélyülten tanulmányozom a papírt, de nem jövök rá semmire. Áhh, mindegy. Ezzel már sokra nem megyünk, tüzelőnek még jó lesz ^^. Így tehát összegyűrőm majd zsebre rakom. Ó tényleg :|! Elfelejtettem alvós ruhát felvenni. - De jó *o*! A 10. osztag egy nagyszerű hely, tele sok kedves és barátságos emberrel :3. Olyan szerencsés vagy :sad:. Én… hát eredetileg én is itt voltam, de egy ideje már a kilencedik osztaghoz tartozom és néha úúúúúgy hiányzik - morzsolok el pár, könnycseppet TwT.

40
Óváros / Re: Karakura Town-i temető
« Dátum: 2016. Febr. 28, 22:18:31 »
A változás szele

Két szó. Szabadnap. Végre.
Azt hiszem, hogy egy emberöltőnyi hosszúságú idő telt el azóta, hogy utoljára ellátogattam az emberek világába. Pedig én igazán szerettem volna jönni, csak nem tudtam. Valamiért mindig visszadobták a kérelmemet, pedig én mindent úgy töltöttem ki, ahogy azt kell >w<. Szóval csak annyit tudok mondani, hogy gonosz első osztag :/. De ez most mindegy is, ez már a múlt, a közel múlt, de a múlt. Végül csak elfogadták a dolgot én meg itt vagyok az emberek között, akik valamiért kissé fáradtnak tűnnek. Oké, elismerem, hogy egészen reggel van, nem rég múlt tíz, de azért héé, nekik nincs más dolguk, mint élni. Mi vagyunk azok, akik non stop védjük őket mindentől. :o
Mondjuk, el kell ismernem, hogy remek gyakorlat lenne, ha póttestben kiraknánk ide pár tisztet, aztán feladatba kapnák, hogy kerülhessék az embereket. Biztosan elfáradnának, már én is kezdek, hogy őszinte legyek, így megváltással ér fel, mikor kikeveredem egy meglehetősen elhagyatott, embermentes útra. Egy pillanatra megfordul a fejemben, hogy talán nem kéne végigmennem rajta, de aztán meggondolom magam. Halálisten vagyok, holmi emberek nem árthatnak nekem. És Jégmadár is itt van nekem *>*.
~ Felejtsd el :|, ma én is szabadnapon vagyok ~ közli velem úgy, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Öm… egy zanpakutonak lehet szabadnapja? Nem is tudtam >w<, de jó, hogy legalább szól. Kellemetlen lett volna, ha ez akkor derül ki, hogyha elő akarom húzni, mert esetleg beüt valami. De nem baj, elég jól tudok verekedni, meg villámtánc se megy rosszul. Majd megoldom azokkal. Lehet, hogy többre is megyek, mint egy bizonyos valakivel :roll:.
Ennek a gondolatnak a hatására persze felháborodik a lélekölőm, de nem foglalkozom vele, mert utam végén egy meglehetősen érdekes helyen kötök ki. Egy temetőnél. Hát… ez nagyon klisé >w<”. Igazából azonnal ott is hagynám az egészet, ha nem tűnne fel egy sötét hajú lány, aki szomorúan áll két sír előtt. Ez talán még nem is lenne furcsa, a helyből adódóan, az azonban már az, hogy a lélekenergiáját nem tudom hová tenni. Oké, tudom én, hogy nem vagyok nagy kidou májer, sőt… azonban az általam ismert fajokat még én is be tudom azonosítani. Szóval itt a nap kérdése: „Mi lehet ez a lány?”. Nem mintha meg akarnám támadni, vagy ilyesmi és tizenkettedik osztagos sem vagyok, így a kísérletezés sem szerepel a listámon, egyszerűen csak érdekel :o. Szóval megyek és megkérdezem tőle *o*! Legalábbis ez a terv egészen addig, míg a közelébe nem érek. Hozzá és meg nem látom az arcát. Ez így nagyon, nagyon nem lesz jó.
- Tessék ^-^- nyújtok felé egy zsebkendőt, melyet alig párpillanattal korábban halásztam ki a táskámból. - Könnyes az arcod - mondom neki magyarázatképpen, ha esetleg nem vette volna észre. Velem már volt ilyen. Mikor az ember éppen csak elmerül az emlékeiben és nem tűnik fel neki, hogy mi is történik körülötte. vagy éppen vele. - Jól vagy? - teszem a vállára aggódva a kezem. - Le szeretnél ülni - nézek körbe gyorsan és szerencsére meg is látok egy padot, így ha ezt választja, akkor nem a földön kell elhelyezkednünk -, vagy esetleg kérsz valamit inni, esetleg enni ^-^? - kezdek el turkálni a táskámban, azt hiszem, van benne néminemű kaja. Most igazából nekem mindegy már hogy mit csinál és milyen fajba tartozik, csak ne sírjon. Mert ha sír, akkor én is sírni fogok TwT márpedig én nem szeretek írni :/. Szóval bármit megteszek neki, csak tényleg legyen vidám, már amennyire ez a helyzethez képest lehetséges és ne könnyezzen >w<.


41
Soul Society / Re:Találkozás Rukongaiban
« Dátum: 2016. Febr. 28, 22:10:12 »
Arra, hogy szerinte nem vagyok képes megkülönböztetni dolgokat, nem mondok semmit, mert felesleges. Én tudom, hogy képes vagyok rá és nekem ennyi tökéletesen elég. A kérdésére csak felvonom a szemöldököm.
- Rád mászni? De hiszen az előbb is rajtad másztam, de csak mert nem vettelek észre. Ha tudom, hogy itt vagy, akkor miért másztam volna rád? - hajtom oldalra kissé értetlenül a fejem. Nem értem ezt a vörös hajú férfit. Eddig úgy tűnt, hogy nem különösebben lelkesedik a helyzetért, most viszont már azt kérdezni, hogy akkor is rá mászom-e, ha észreveszem őt. Ez valami furcsa fétis lenne nála :O.O:? Remélem nem, mert kissé para lenne, ha mindenki rajta mászkálna. Vagy, esetleg az osztagában ez valami furcsa köszönésféle, hogy csak így egymásra másznak :o?
- Sherlock, - nézek rá megint kicsit furcsán - még nem hallottam róla :o. Az valami ehető dolog ^^? - Remélem igen, mert kissé éhes vagyok, és ha van nála ilyen „Sherlock”, akkor az tök jó lenne. Bár nem igazán tudom, hogy ez miként is jön ahhoz, hogy rájöttem: ő halálisten. De végül is azt hiszem, hogy teljesen mindegy, ha ez az számomra eddig ismeretlen valami finom.
- Szóval tizenegyedik osztag, hm… valahogy nem ilyennek képzeltem azokat, akik oda tartoznak - osztom meg vele ezt az apró dolgot. - Hatakeyamam Momo juuban… - kezdenék bele, de aztán félúton rájövök, hogy már nem a tízedik osztaghoz tartozom :sad:. Már jó pár hete a történteknek, de valahogy még mindig eltévesztem a bemutatkozást és szomorú leszek, ha eszembe jut a dolog. Pedig mindennap találkozom a tizedik osztagos barátaimmal, de valahogy már nem ugyanolyan, mint régen ToT. Azt hiszem, kezdek rájönni, hogy nagyon utálom a változást :S. - Szóval - veszek egy mély levegőt, hogy újrakezdjem a bemutatkozást - a nevem az előbb is stimmelt, Momo vagyok, a kyūbantaiból. Tudod most helyeztek át, nem is olyan régen és még nem szoktam hozzá teljesen a dologhoz ^^” - vakarom meg a tarkóm, miközben kissé kínos nevetés hagyja el a számat. Öcsém, mennyire gáz már, hogy eltévesztem a saját osztagom. Nem igaz, Jégmadár?
Csend. Néma csend.
Miért nem szól hozzám, most nem csináltam semmit, becsületszó >w<. Bár, ha jobban belegondolok, akkor azóta nem kommunikáltunk, mióta elindultam a szobámból, az pedig nem most volt. Ahogy a jobboldalamra nyúlok, hogy leellenőrizzem Jégmadár helyzetét, olyan fehér leszek, mint a frissen hullott hó. Nincs itt :O.O:. Elhagyni biztosan nem hagytam, az feltűnt volna, ez viszont azt jelenti, hogy magammal sem hoztam. Nos… elfelejtettem a lélekölőkardomat. Azt hiszem jobb, ha elkezdem írni a végrendeletemet… halott lélek vagyok :|.
- Tessék? - nézek Kyousukére meglepve, mert hirtelen nem tudom, hogy mivel szeretne megkínálni. Amikor meglátom, a kezében a csokit felcsillannak a szemeim és majdnem rá is vetem magam az édességre. Ám megálljt parancsolok magamnak.  Az előbb nem nézett rám túl szépen. Lehet, hogy az édesség meg van mérgezve és mag akar ölni. De… de ez csoki és finom, csak nem lenne olyan szívtelen, hogy a világ egyik legjobb édességét így elrontja. Bár, ha nem ő öl meg, akkor Jégmadár, szóval igazából teljesen mindegy. - Te olvasol a gondolataimban? - méregetem a nálam jóval magasabb férfit, miközben török a csokoládéból. Ha azt mondta, hogy nincs megmérgezve, akkor az biztosan úgy van. - Tösönyöm (Köszönöm) ^-^ - mondom neki mosolyogva, miközben már az első kocka csokoládén nyammogok. Ez igazán finom. Vele ellentétben én nem érzem szükségét annak, hogy felkeljek a földről. Jó nekem ott. Szóval innen tekintek fel rá. El kell ismernem: jó magasra nőtt :o.
- Egyébként mit keresel itt ilyenkor, egyedül? - teszek fel egy kérdést, hogy ne legyünk csendben. Mert a csend sokszor kínos, én pedig nem szeretem a kínos dolgokat. Bár lehet, ez a kérdés se jó, sőt nem lehetek benne biztos, hogy válaszolni fog, de szerintem fog, nem tűnik olyan rossz arcnak ^-^.

42
9. osztag / Re:Edzőterem
« Dátum: 2016. Febr. 28, 21:59:13 »
Hakuda edzés

Teljes mértékben fel vagyok készülve arra, hogy a férfi elküld. Azonban nem ez történik. Eh? Honnan tudja, hogy hadnagy vagyok :O.O:? Nincs rajtam a karszalag, ha nem muszáj, nem veszem fel. Olyan nehéz, meg zavarja az embert a mozgásban >w<. Sokkal egyszerűbb lett volna, ha kitűzőket csinálnak neki. Hadnagyi kitűző. Mennyivel egyszerűbben hangzik már :o! De a kérdés még így sincs megválaszolva. Honnan tudja, ki vagyok?
~ A múltkori osztaggyűlésről, te kretén :| ~ világosít fel Jégmadár, mire egy mentális „Ahaaaa” a válaszom. Ha nem mondja, akkor valóban elfelejtem, hogy olyan is volt. Mármint az, hogy Nara kapitány bemutatott engem és még pár újoncot az osztagnak. Újonc! Ohaho! Most, hogy így jobban belegondolok, ő is bemutatkozott akkor. Jaj :/. Emlékeznem kéne a nevére, de… de nem emlékszem ToT.
~ Akio… ~ kapok egy sugallatot kicsit lesajnáló hangnemben, de ezzel most nem foglalkozom. Nem az a lényeg, hogy a lélekölőm mit gondol rólam, hanem az, hogy segít nekem. Komolyan, nagy bajban lennék, ha neki is olyan csapnivaló névmemóriája lenne, mint nekem. Szerencsére ez nem így van ^-^.
- Szólíts csak Momonak - intek mosolyogva, elvégre ez a nevem :o. - Tényleg :o? Mármint persze,  tényleg. Szóval szívesen segítek, ha tényleg ezt szeretnéd - vakarom meg a tarkóm kissé hitetlenül. Nem is gondoltam volna, hogy meg fog kérni *o*.
- Igen, igen - bólogatok bőszen, miközben leteszem a földre a kardomat. Rá most nem lesz szükség, elvégre pusztakezes harcot fogunk gyakorolni. - Tudod, a kettő igazából összefügg. Mivel rossz volt a tartásod, így rossz helyre került a súlypontot. És bár most, gyakorlás közben nem érzed annyira, de egy éles harcban könnyedén elveszheted akár az egyensúlyod :o - mondom nagy okosan úgy, mintha én eddig olyan sok küldetésen vettem volna részt. Őt elnézve sokkal bölcsebb és idősebb lehet nálam és minden bizonnyal tapasztaltabb. Azt hiszem, nem kéne híresztelnem, hogy alig egy évvel ezelőtt végeztem az Akadémián ^^”.
- És persze megmutatom, talán jobban is megy, mint elmagyarázni >w<. - Elvégre nem vagyok én akadémiai tanár vagy ilyesmi. Csak egy szabadúszó halálisten, aki segíteni szeretne a társának. Szóval tényleg inkább bemutatót tartok.
Felveszem az alapállást, melyet korábban ő is, annyi különbséggel, hogy jobban behajlítom a térdem és a lábaim kicsit távolabb vannak egymástól, melyek köszönhetően stabilabban állok a földön. Majd gyűjtök egy kis erőt és jól megrúgom a gyakorló bábút, melynek szerencséje, hogy le van rögzítve a földbe. Hupsz, lehet ennyire nem kellett volna erősen ^^”.
- Szóóóval valahogy így. Csak ugye fordítva, mert gondolom jobb kezes vagy >w<. Ne is akarj balkezes lenni nagyon rossz :S, mert mindig mindent fordítva kell csinálnod. Vagyis nem feltétlen kell, de így kényelmes, legalábbis nekem - osztom meg vele ezt az apró tényt. Az ütésekre majd ez után kitérek, azokkal igazából nem volt gond, csak hogy folyamatosan egyre lejjebb ment, ezt pedig a teste nem követte >w<, vagy valami ilyesmi. Eh… nem igazán tudom én ezeket a szakszavakat :|. Lehet, szereznem kéne valami könyvet. - Mindenesetre a lényeg, hogy a lábaid megfelelő távolságra legyenek, és hogy elég masszívan állj a talajon ahhoz, hogy egy rúgást meg tudj tartani, ne vigyen el a lendület. Tudod elég kellemetlen, ha a rúgással együtt esel is. És nem utolsósorban fájdalmas TwT - mesélem neki a nem túl kellemes tapasztalatomat a dologgal kapcsolatban. - Szóval nem kell elsietni, ez csak egy gyakorlás, előbb találd meg biztonsággal azt a pontot, ahol a legbiztosabban állsz, aztán rúgd meg a bánút. Ne aggódj, nem érez semmit ^-^ - nyugtatom meg, mert én sokáig azt hittem, hogy ezeknek fáj, ha megütjük őket :o. - Szóval hajrá, én innen fogok figyelni - küldök még felé egy biztató mosolyt, majd nézem, ahogy Akio végrehajtja a feladatot.

43
Újévi nyereményjáték - 2016 / Re:HO-HO-Hōgyoku!
« Dátum: 2016. Febr. 09, 00:18:13 »
A félszárnyú darumadár

Már sötét van Seireitei utcáin, a legtöbb halálisten az igazak álmát alussza egy meleg takaró alatt, ám Hatakeyama Momo, a kilencedik osztag hadnagya éppen nagy munkában van. Arcáról, tőle teljesen szokatlanul, az erőlködés és a maximális koncentráció jelei olvashatóak le. Ha valaki esetleg nem értené eme furcsa és talán kissé groteszk látvány miértjét, annak elég körülnéznie a lány szobájában. Összegyűrt papírok vannak szanaszét, hadnagyunk előtt pedig huszonnégy hajtogatott darumadár sorakozik, melyeket a legnagyobb gonddal hajtogattak különféle színekből és mintákból. Már csak az utolsó, a huszonötödik hiányzik, melyen a lány éppen dolgozik.
Ezeket a munkáit kivételesen tökéletesre szeretné csinálni, mivel a barátainak készíti őket, mint egy kis apróságot az ajándékukhoz. Azt mondjuk maga sem tudja, hogy kell-e ennyi egyáltalán, de úgy vélte, hogy nem lehet abból probléma, ha lehajtogatja az összes lapot, melyet egy csomagban vett. Mikor készen van az utolsó madárral is, egy elégedett mosollyal teszi be őt társai közé. Ezt követően percekig bugyuta mosollyal figyeli a kész állatokat. Neki valahogy fel sem tűnik az a tény, melyet mindenki észrevenne. Az utolsó darumadárnak hiányzik a jobb szárnya, mivel gyári hiba következtében a huszonötödik papír rosszul volt elvágva.
Végül hadnagyunkat is eléri a fáradtság, mivel már hajnal felé jár az idő. Gyorsan rendet rak, a huszonöt ajándéknak szánt állatot, pedig felrakja az asztalára, hogy bizonyosan ne essen bajuk. Ezt követően bebújik a takarója alá, majd megpróbál álomba merülni.

Amint azonban a halálisten szemére - látszólag - álom hull, a világ megváltozik körülötte. Izgatott csevej veszi kezdetét. A hangok forrásai nem mások pedig, mint a lány szobájában található papírfigurák. Nyulak, békák, darumadarak és még tömérdek állat. Mind vidáman csevegnek és járkálnak ide-oda, egyedül az utolsó darumadár ül szomorúan a helyén, miközben a számára ismert világot pásztázza. Ha akarna, se tudna mozdulni, elvégre csak fél szárnya van. Azonban, ahogy kis, rajzolt szemeivel kémleli a világot a szemben lévő polcon egy kék kis alakot vesz észre. Nem sokkal nagyobb a többinél, nem is kirívóbb, ám van egy szemrevaló tulajdonsága. Láthatóan nyúlnak készült, mégis csak fél füle van.
Olyan, mint én. Fut át a gondolat a madár fején. Oda kéne mennem, beszélni vele. De hogyan? Se szárnyam, se lábam. Ide vagyok kötve. Ilyen és hasonló gondolatokkal nézi a kék kis nyulat a félszárnyú darumadár.
- Minek nézed olyan feltűnően? Láthatóan ügyet sem vet rád! - szól oda neki az egyik testvére, ám a félszárnyú darumadár ügyet sem vet rá. - Mindegy, majd meglátjuk, mit hoz a holnap éjszaka. Most idő van - mondja, majd visszaszáll korábbi helyére, mivel ahogy az ablakon besütnek a nap első sugarai a világ ismételten olyanná válik, mint pár órával korábban. Az első sugarakkal azonban nem csak a hajtogatott állatok változnak vissza, hanem hadnagyunk úgy pattan fel ülőhelyzetbe, mintha csak egy rugó volna alatta.
Szemein - melyekkel zavartan nézett körbe a szobában - látszik, hogy nem pihente ki magát az éjszaka. Agya kattog, mert nem tudja eldönteni, hogy valóban az történt-e, amit hallott, vagy csak élénk képzelete játszott vele az éjszaka. Végül egy furcsa álom számlájára írja az egészet, majd visszafekszik aludni, ám előtte kinyitja az ablakot, hogy jöjjön be egy kis friss, hideg levegő.
A nyitott ablaknak köszönhetően nem egy széllökés érte a szobát és az asztalon elhelyezett origami madarakat. Azok állták a sarat, ám a félszárnyú daru az egyiknél már nem tudja megtartani az egyensúlyát és lerepül az asztalról, közvetlen a szoba ajtaja elé. Nyomorultul érzi magát, egyedül az segít a helyzetén, hogy így pont ráláthat a kék nyúlra. Maga sem tudja, hogy meddig lehet így, ebben a kellemetlen pozitúrában, csak reménykedik benne, hogy esetleg jobb lesz, de tévednie kell.

Mikor Momo felkel, nem tűnik sokkal kipihentebbnek, mint hajnalban. Az elméje nem különösebben ott van, ahol lennie kéne. A reggeli rutinját is reflexszerűen, megszokásból végzi, így mikor elindul, észre sem veszi, hogy az ajtónyitással nyitással együtt nem csak ő, hanem az utolsónak hajtogatott darumadár is elhagyja a kis helységet.
Hadnagyunk az osztaga felé vette az irány, magában azon morfondírozva, hogy a délután tartandó karácsonyi ünnepségen adandó ajándékokat kinek adja. Sajnos elfelejtette ráírni a csomagoló papírra, így most nagy bajban van. Ennél nagyobb bajba csak a félszárnyú darumadár találja magát, aki a szoba óvó melegéből kiesett a hóba, mely mint ismeretes, nem a papír legjobb barátja. Ha ez nem lenne elég, szegény darumadarat még a közelben lakó, éppen nem téli álmukat alvó állatok sem hagyják békén.
- Hát te mit keresel itt? Mi ez a csiricsáré jelmez? - találja meg őt első körben két csótány, kik láthatóan irigykednek a szép fehér, arany csillagokkal díszített papírra, melyből a darut hajtogatták.
- Nekünk is kell ilyen - mondja a másik, majd mintha előre összebeszéltek volna, elkezdik tépkedni a darumadár feléjük eső részét. Ugyan teljesen szétcincálni nem tudják, de a madár jobb oldalán, csúnyán felszakítják a papírt. A daru nem reagált semmit, tartja benne a lelket a kék nyúl. Hátha még láthatja egyszer.
Azt hihetnénk, hogy viszontagságai itt véget érnek, ám tévednünk kell. Ugyanis több órányi hóban ázás után, egy szarka száll közvetlen a daru elé. A madár érdeklődését felkeltették az arany csillagok, melyeket távolról látott. Próbálja nem egyszer csőrébe venni a félszárnyú darumadarat, ám nem sikerül neki, az időközben teljesen elázott papír folyton kicsúszik. Végül nagy mérgesen fújtat egyet, majd hagyja a csudába a dolgot.
Már alkonyodik, mikor Momo sietve visszaérkezik a szobájához. Maga sem tudja milyen indíttatásból néz le a földre, ám megteszi, így meglátja a hányatott sorsú félszárnyú darumadarat. Látja rajta, hogy ajándéknak már nem tudja felhasználni, mégis megesik rajta a szíve. Így óvatosan, nehogy még nagyobb kár essen benne, felemeli, majd óvatosan egy száraz, szerinte biztonságos helyre rakja. Fáj érte a szíve, de többet nem tud tenni érte. Gyorsan összeszedi a csomagokat, az ép darumadarakat majd már otthon sincsen. Azzal azonban számol, hogy mikor becsapja az ajtót a húzat nem csak az imént behozott figurát, hanem a kék nyulat is felkapja, majd a szoba közepére repíti. Pontosan egymásra őket.

Így, ebben a pozitúrában fekszenek órákon át, míg a szoba sötét nem lesz. Nem sokkal éjfél előtt azonban felgyúltak a fények és egy fáradt hadnagy lép be a szobájába, nem számítva arra, hogy van előtte valami. Így óvatlanul rálép a párosra. Mikor ezt megérzi, egy halk sikkantással ugrik félre, de már nem tehet semmit. A félszárnyú daru és a kék nyúl visszafordíthatatlanul összenyomódnak, azonban a sors keserű iróniája tán, hogy a forma, mely így keletkezik, egy szívre emlékeztet. Így látja ezt Momo is, így mikor túl van a történtek okozta első sokkon óvatosan a kezébe veszi az immáron egyesült papírdarabokat, majd egy kis alakítgatás után egy tökéletes szívet formáz belőle. Felül átszúrja egy tűre főzött cérnával, majd felakasztja a karácsonyfára, mely egészen idáig a szoba egy távolabbi sarkában nyugodott.
    
Hadnagyunk pedig alvást tettetve várja, hogy megint életre keljenek az origami figurák, mert eldöntötte, hogy nem álmodta. Azonban hosszú várakozás után sem történik semmi.
Talán a történtek igazak se voltak. Talán tényleg álom volt. Talán tényleg karácsonyi csoda volt. Ezekkel a gondolatokkal merül álomba Momo a sötét szobában, ahol továbbra nem történik semmit, csak a fán lévő szíven lévő arany minták csillognak a hold fényében.

(click to show/hide)

44
9. osztag / Re:Edzőterem
« Dátum: 2016. Jan. 31, 20:58:09 »
Hakuda edzés

Amikor az utolsó papírt is a kupac tetejére rakom, elégedetten dőlök hátra a székemben. Ha engem kérdeztek, ma is jó munkát végeztem, megcsináltam négy papírt teljesen egyedül *>*! Már nem kellett segítségért kuncsorognom. Ez biztosan azt jelenti, hogy fejlődöm.
~ Vagy egyszerűen csak sikerül végre megtanulnod, hogy hogyan töltünk ki valami olyasmit, amit már párszor kitöltöttünk. ~
Nem, inkább nem is reagálok a lélekölőm piszkálódására. Az ő hibája, hogy ezt kell csinálnom, ő fenyegetett meg, hogy fogadjam el az előléptetést és ő nem hagy békén, hogy ha nem csinálom meg a papírmunkát. Szóval nem sok - vagyis inkább semmi - joga megszólni engem. Eleinte azt terveztem, hogy ha készen vagyok, akkor ejtőzöm az irodámban és várom, hátha történik valami. De végül meggondolom magam, inkább járok egyet az osztagépületében. Majd ha nem találok vissza, akkor maximum segítséget kérek. Sajnos a tájékozódás nem megy, még mindig nem :|. Pedig én igyekszem memorizálni az új osztag elrendezését, de ez elég nehéz.
Mikor kilépek az ajtón, mélyet szippantok. Jól esik a friss, még kissé hideg levegő. Főleg a bőrömnek. Már kezdett nagyon meleg lenni az irodában. Ahogy elindulok előre, nem tudom, merre megyek, csak hagyom, hogy vigyenek előre a lábam. Ha valaki rám köszön, én mosolyogva viszonzom azt. Még mindig furcsa a jelenlegi szituáció. Én mint egy osztag második embere :o.
~ Ja, szerintem is, úgy hangzik, mint valami rossz vicc ^-^ ~
Úgy fest, hogy Jégmadár ma nagyon elemében van >w<. Ez már a sokadik oltás. Lehet, nem kellett volna magammal hoznom, de már mindegy. Ahogy egy nyitott ajtó előtt sétálok el, furcsa hangok szűrődnek ki bentről. Olyan, mintha valaki ütögetne valami, vagy ami még rosszabb, valakit. Erre a gondolatra megtorpanok, majd visszafordulok. Erőt kell vennem magamon, hogy ne rontsak be. Mikor ez megvan, halk léptekkel az ajtóhoz megyek, majd kíváncsian pillantok be rajta. Szerencsére a félelmem tökéletesen alaptalan, ugyanis semmi erőszak nincs bent, csak egy tiszt, aki láthatóan az ütéseket és rúgásokat gyakorolja. A világért sem szeretném én meglesni vagy ilyesmi. Nem csinálja rosszul, azonban ahogy nézem, vannak apróbb hibái és hiányosságai. Nagy a késztetés, hogy oda menjek és kijavítsam, de… nem tudom megállni >o<”.
Talán úgy is felhívhatnám magamra a figyelmet, hogy szólok neki, de az valahogy olyan snassz, én pedig nem szeretem a snassz dolgokat. Így óvatosan már-már lopakodva lépek be az edzőteremnek kialakított helységbe. Külső szemlélő alapján akár tolvajnak is tűnhetek, de nem vagyok az ^-^. Én csak egy shinigami vagyok, aki segíteni szeretne a társának a maga módján. Szerintem nem vesz észre. Elég halk vagyok, azt pedig nem hiszem, hogy pont most arra figyel, hogy milyen ismerős és ismeretlen lélekenergiák vannak a közelében. Egy ideig csak ismételten nézem a mozdulatait, majd mikor egy ütése már nagyon lefelé tart benyúlok a keze alá és feljebb lököm azt. Annyira, hogy pont a fiú fejmagasságában találja el a bábút.
- Bocsi ^^” - kezdek el szabadkozni egyből, mert végül is megzavartam az edzését. - Csak tudod nagyon lefelé ütöttél állásból, ami mondjuk kissé helytelen, mert a súlypontod sincs éppen jó helyen, vagyis *>*… - úgy van, oltsuk csak tartását, így kell bocsánatot kérni valakitől. - Szóval sajnálom, nem akartalak megzavarni, vagy ilyesmi, csak gondoltam kijavítom az ütésed ^^”. Remélem, nem haragszol - nézek rá kissé bűnbánóan. Én tényleg nem akartam magamra haragítani. - Ha szeretnéd, akkor elmegyek és egyedül hagylak - mosolygok rá, hogy lássa: én tényleg nem akarok beleavatkozni a dolgába. Persze, ha ne adj isten igényt tartana a segítségemre, akkor nagyon szívesen maradok és segítek. És figyelmen kívül hagyom Jégmadarat, aki már csak azért is nevet, mert ez az ötlet megfordult a fejemben. Ma tényleg olyan nagyon gonosz velem TwT.

45
Lezárt küldetések / Re:Társak egy cipőben
« Dátum: 2016. Jan. 31, 19:37:01 »
Végül nem kell csalódnom a kapitányban sem, ugyanis Kagami kapitány egy hihetetlenül hiper-szuper kidout ránt elő a tarsolyából. Én csak ámulok és bámulok, hogy ilyet is lehet csinálni *o*.  Eddig is tudtam, hogy a kapitányok nagyon menő dolgokra képesek, de hogy ennyire! Mondjuk sajnos az üröm az örömben, hogy látom a lehulló kristálydarabokat, melyek biztosan nem tőlem származnak. Mondjuk én is használtam mágiát :S, de korábban zsebre vágtam a követ. Így no para, vagyis… hirtelen nagyon elbizonytalanodom, ezért inkább leellenőrzöm a dolgot. Igen, valóban semmi baj.
- Hé, te meg mit állsz ott? Gyere már! - rántja meg a láncot Jégmadár, mire kissé duzzogva nézek rá. Oké, hogy össze vagyunk kötve, meg ilyesmi, de azért nem kéne ilyen rendszeresen visszaélni a helyzettel T-T. Mindenesetre, inkább nem szólok vissza a lélekölőmnek, pedig tudnék. Többek között azt is, hogy az ő hibája miatt kerültünk a korábbi slamasztikába.
Ahogy a kapitánnyal végigérünk a folyosón, meglepve és megnyugodva állapítom meg, hogy kiérünk ebből a szörnyű kísértetházból. Végre *o*! Mondjuk nem mintha olyan sok időt töltöttünk volna benne, csak akkor is, nem szívesen idézem vissza azokat a meglehetősen kellemetlen perceket.
Mikor ténylegesen megbizonyosodom róla, hogy ez most a szokásos átmeneti idő a feladatok közt, meghajolok Kagami kapitány előtt, majd megköszönöm neki a segítséget, bocsánatot kérek a történtekért, majd az az ötletem támad, hogy keresek valami ismerőst. Ez utóbbi mondjuk nem jön össze, mert ahogy ellépkedek a rangban felettem lévőtől, megint felcsendül a tizenkettedik osztagos lány hangja. Ő az, aki megpróbál minket megölni :|.
Mindenesetre a mostani mondandója kedvemre való, hiszen azt adja tudtunkra, hogy elérkeztünk az utolsó feladathoz, mely tulajdonképpen pofon egyszerű. Be kell rakni a kristályt a falba, az őt megillető helyére. Hát… a történtek után azt hiszem, hogy ez meglehetősen bagatellül hangzik :o.
- Csak ennyi? - fonja össze maga előtt a karjait Jégmadár. - Az előző feladatok után számítottam még valami csavarra, vagy tudom is én mire - mondja, a hangjából pedig hitetlenkedést és talán egy kis bosszúságot :O.O: vélek felfedezni.
- Szerintem inkább örüljünk, hogy „csak ennyi”, már így is elég sok borzalommal találkoztunk a mai napon. Még csak az kéne, hogy kapjunk valamit.
- Eh… - mondja még mindig elégedetlenül, majd elindul előre, megrántva egyszer a láncot, hogy menjek én is. Mit képzel ez magáról TwT? Mit hisz, mi vagyok én? Kutya? Esetleg a háziállata? Nem, egyik sem, én halálisten vagyok :x, elvileg az ő mestere, bár úgy érzem, hogy a kísérlet alatt ez végig fordítva volt. Ő diktált, én pedig engedelmesen csináltam azt, amit mondott. Igen, azt hiszem, hogy az elmúlt órákban határozottan nem úgy volt, ahogy lennie kellett volna.
Mindegy, azt hiszem, hogy jobb, ha ezen nem majrézom, már csak azért sem, mert ha megsértem és összeveszünk, akkor én elveszek. Sajnos szó szerint, mert egyedül nem tudok tájékozódni a városban :S. Tehát, jobb nem magunkra haragítani a GPS-t.
Végül kiderül, hogy Jégmadár roppant elégedett lehet, ugyanis alig, hogy elindulok a fal irányába, egy hatalmas sárkány jelenik meg. Egy pillanatig azt hiszem, hogy káprázik a szemem, még meg is dörzsölöm egyszer, hátha eltűnik, de nem, valóban itt van előttünk. Nem csak előttem és Jégmadár előtt, hanem többünk előtt, ugyanis három plusz hárman vagyunk.
- Tessék :| - nézek a lélekölőmre -, ez kellett neked?
- Egy gyík - állapítja meg -, egy egészen visszataszító gyík. Nagyon szép lesz fagyva *o* - lelkendezik, mire szívem szerint falba verném a fejem. Az pedig a nagy kérdés, hogy Jégmadár miért szeretne mindent, ami nem tetszik neki fagyva látni. Vágom én, hogy ő ilyen jégtípusú kard meg minden, de ez akkor is túlzás, legalábbis szerintem >w<. És most hálát adhatok, hogy mellettem áll, nem pedig a fejemben dekkol, mert biztosan nem lenne boldog, ha hallotta volna azt, amit korábban gondoltam. :/
Ahogy megpróbálom jobban szemügyre venni a szárnyas gyíkot, észreveszem, hogy valami furcsa, gőzszerű valami jön ki szájából. Hát… szegény biztosan régen mosott fogat, ha már a lehelete is ennyire redvás :/. Azért még a tizenketted osztag is figyelhetne az állatkái higiéniai dolgaira.  Próbálom elkerülni, de valahogy mindig elér hozzám a redvás lehelete, így egy idő után elkezdek fulladozni.
- Nem tudunk csinálni valamit ezzel a furcsa gőzzel, vagy mivel? - nézek kérdőn a másik két shinigamira, akik itt vannak, és akiket nem ismerek. Talán kezdhettem volna bemutatkozással is, de erre úgy érzem valahogy nincs idő. Egy szárnyas gyík akar éppen kicsinálni minket :/. - És valami ötlet, hogy mit csináljuk a nagyra nőtt gyíkkal >w>? Kidoukban nem vagyok annyira jó, de Jégmadár tud fagyasztani ^.^ - osztom meg velük ezt az információt, majd elejtek egy újabb köhögést. Egyre kellemetlenebb ez a füst. Ahogy hátrébblépek egy támadás elől és ismételten a nagyra nőtt állatra nézek olyan furcsa, megmagyarázhatatlan érzés kerít hatalmába. Hirtelen nevetnem kell, és nevetek is. Olyan jól esik. Valahogy olyan mulatságos ez az lény, olyan nagy és pikkelyes és… milyen röhejes, hogy pikkelyes, de nem rokona a halnak. Ha jól emlékszem, akkor a halaknak szoktak pikkelyeik, lenni. Lehet. hogy tényleg rokonok :o?
- Te meg mint nevetsz, idióta :|? - kérdezi Jégmadár, miközben hátra ránt, nem is tudom miért, én olyan nagyon kellemesen álltam ott >w<. Naaaaagyon gonosz. Miért kell a lélekölőmnek ilyennek lennie? Én most meg mondom, neki a magamét ˘o˘. Vagyis mondanám, ha nem nevetném el magam a rózsaszín békának köszönhetően, ami Jégmadár fején mászik. Csoda hogy nem zavarja. Nekem kell az a béka! Ezzel az elhatározással lépek, vagyis lépnék felé, ám nem sikerül a dolog, mert elbotlom valamiben. Gonosz valami. De szerencsére a kardom meg tart, így én megpróbálom kihasználni az alkalmat, hogy levegyem a fejéről az állatot, de az már nincsen ott :|. Biztosan megijesztette, mikor a lány utánam kapott. Hagynia kellett volna elesni ˘-˘. A bánatom azonban nem tart sokáig, mert meglátok a távolban egy szép, fehér Pegazust, hatalmas szárnyakkal. Én fel akarok rá ülni *o*! Hirtelen felemelkedik és el is indul felém *w*.
- Mit csinálsz? - ránt el a ló elől a lélekölőm, mire csalódottan nézek rá, ám ez nem tart sokáig, mivel megint elnevetem magam, de úgy érzem, hogy válaszolnom kell.
- Paci szárnyakkal *o* majdnem felültem rá, de te elrántottál, miért kellett? Olyan szívtelen vagy - próbálok komoly lenni, ám a mondat végére ismételten nevetésben török ki. Ez olyan vicces. Nem tudom miért, egyszerűen csak az.
- Ló? Szárny? Majdnem eltalált egy sárkány te kretén :|.
- Sárkány? Mármint Süsü az egyfejű *3*? Ő olyan cuki és kedves, bármikor eltalálhat, úgy megölelgetném, mint azt a zöld pandát is ott - mutatok előre, majd megpróbálok feltápászkodni, de nem megy, vagyis megy, csak nem állok túl stabilan a lábamon. Ezért inkább megpróbálok táncikálni. Tánci, tánci, tánci!
- Te meg miről beszélsz? Várjunk - azt hiszem, hogy itt körbenéz, de nem vagyok benne biztos, mert én éppen tánci, tánciznék, ám sajnos megint megbotlom valamiben, így Jégmadár nyakába esem, aki nagy nehezen ugyan, de meg tudja tartani a súlyomat. - Nem csak te viselkedsz így, hanem az a kettő is.
Milyen kettő ??? ? Nem értem, hiszen egy csomó különleges lény van itt, akikkel lehet táncolni, hogyan tudott ő ebből a sokból kettőt kiszúrni? Én ezt komolyan nem értem :|, jómagam biztosan nem tudnék választani közülük.
- Nem mondod, hogy az a furcsa füst felelős mindenért. Gyere - ragadja meg a karom, miközben elkezd előre vezetni. Olyan vicces arcot vág, kinevetem, ám megyek vele, mert abban az irányban, amerre tartunk, van egy aranyos barnamedve, aki csak arra vár, hogy megöleljem. Azonban nem jutunk el odáig. Jégmadár megáll és azt hiszem, hogy beszélget, bár nem vagyok ebben biztos, mert a barnamedve hangja túlságosan is hívogató, így nem egyszer próbálok meg felé menni, teljesen sikertelenül. És az sem segít, hogy a lélekölőm rángat mindenfelé, nem engedve, hogy a távolabb lévő cukiságokkal kontaktot létesítsek. Nem tudom, hogy miért csinálja ezt, igazán tekintettel lehetne rám is. Az oké, hogy őt nem érdeklik az aranyos dolgok, de azért tudhatná, hogy engem igen.
Végül már isten tudja hogyan, ismételten a földön végzem és most nyelek egy kis talajt is. Nem túl jó ízű mit ne mondjak :|. Ahogy felnyomom magam a földről kissé kábának érzem magam. Olyan, mintha egy hosszú álomból ébrednék. És fáj az állkapcsom. Mintha sokat használtam volna. Ahogy feltérdelek, hirtelen eszembe jut, hogy nem is olyan sokkal korábban egy sárkány leledzett errefelé, így hirtelen vissza is bukom, nehogy bajom essen.
- Te meg mi a jó fészkes fenét művelsz, azon kívül persze, hogy még jobban összekoszolod az egyenruhádat? - hallom Jégmadár kicsit sem kedves hangját.
- Sárkány. Volt itt egy sárkány, éppen előle bujkálok. Komolyan nem értem, hogy te miért vagy ilyen nyugodt - közlöm vele, miközben nagyon katonás módon jobbra és ballra nézek, hátha valahol lecsapni készül.
- Már nincs itt, nem - teszi a számra a kezét. - Ne kérdezz semmit, mert most semmi erőm sincs elmagyarázni. Csak tegyük a helyére a kristályt, már ha még épp, aztán fejezzük be ezt az egészet. Elfáradtam :|.
- Oké :o. De miben fáradtál el? Szerintem nem is volt olyan vészes a dolog. - Kelek fel a földről, majd porolom le a ruhám. Rendben, mondjuk nem egyszer megpróbáltak minket megölni, vagy különféle módokon megsebesíteni és egy baráttal is sikerül összeveszni, de azért nem volt rossz. Belegondolva én tök sokat tanultam, például azt, hogy Jégmadár szeret engem *>*.  Még akkor is, ha ezt nagyon tehetségesen titkolja. Nekem ez pedig bőven elég.
- Hadd ne válaszoljak. Mindenesetre ígérd meg, hogy sosem szedsz semmi tudatmódosítót - néz rám halálosan komolyan, mire bólintok. Ha nem ijesztene meg a tekintete, akkor biztosan, megkérdezném, hogy mik azok a tudatmódosítók, de inkább nem teszem. A lényeg, hogy igazat mondtam neki, mert végül is, ha valamiről nem tudom, hogy micsoda, akkor tulajdonképpen szedni sem tudom :o.
Ahogy a többi halálistennel együtt a falhoz érünk, Jégmadár kezébe adom a kristályt. Tegye be ő, végül is az elmúlt két körben nálam volt, így legyen övé a megtiszteltetés. Amíg várom, hogy behelyezze, körbenézek, hátha valahol látok vizes standot, vagy valami helyet, ahonnan szerezhetek inni. Kicsit ki van száradva a torkom és a fejem is sajog >->.
- Na? - lépek kicsit közelebb a lányhoz, aki láthatóan nem boldogul a kristállyal. - Ez így nem lesz jó, fordítsd kicsit jobbra, így - lököm egy picit a másik irányba a tárgyat, melynek köszönhetően végre Jégmadár elengedheti, mert bement a helyére.  - Látod, csak ennyi volt ^-^ - mosolygok rá kedvesen.
- Ugye tudod, ha az az előbb balra volt, nem pedig jobbra :|?

Oldalak: 1 2 [3] 4 5 ... 10