15
« Dátum: 2016. Aug. 08, 15:14:45 »
“Chh”?! Ezt azért így nem kellene szerintem. Ennyire lenézne? Bunkóság. Na, de nézzük is mit tud. Figyelemmel kísérem végig minden mozdulatát. Azt, ahogyan kihúzza a kezét a zsebéből és azt is, hogy összeszűkül a szeme. Egyből leeset. Most fog támadni! A támadására nem is tudok hirtelen mit reagállni, mert egy szempillantás alatt már az arcomban volt.
“Fuu de gyors!” Futott végig az agyamban, miközben kaptam egy pöckölést. Amikor az elém már-már teleportált, az arcomon látható volt a meglepetség és az is, hogy nem is igazán érzékeletem a mozgását. A pöckölés erejétől repülök egy bő öt métert.
“És még Hakudában is sokkal képzetebb nálam. “ Jött a második gondolat. Nem hagyom magamat a falnak csapódni. Lehet, hogy nem vagyok erős, de jó a reakció időm és a lehető legrövidebb idő alatt találom ki a lehető legjobb mozzanatokat. Még mielőtt akárminek is neki csapódnák, olyan pózt váltok, hogy meg tudjak állni, miközben a lábaon is maradok. Mikor kitámasztom magamat és a lábam a földhöz ér, még csúszok egy két métert, de nem lett semmi különösebb gondom. Jön! Bár megint nem látom, hogy mozog és még normális állást sem tudok felvenni. Itt sem tudok sok dolgot tenni. A következő pillanatban mellettem teremt, én pedig a levegőben voltam fejjel a föld irányának.
“Mi a fene?!” Erős! És gyors! Viszont nem hagyom azt, hogy a megfejeljem a földet. Még időben kinyújtom a kezeimet, majd egy lökő mozdulattal a talpamra állok. Már jön is! Kapcsoltam, mikor már jön is az első ütés tőle. Az gyomron talált. A második is sikeres , az bordán. Eléggé fáj, de megmaradok. Kapom még egy pár ütést, mire az alkaromat sikerül úgy helyezni, hogy védekezni tudjak. Az alkaroma a következő képpen tartottam: Az öklöm a homlokomnál, a könyököm a hasamnak támasztva, és egy kicsit begörnyedtem, hogy kisebb felületet tudjon eltalálni. Alapvetőleg nehéz volt a záporozó ütések közben mozogni, de így legalább ki tudtam védeni néhány ütést, még akkor is, hogyha fájt. Na, de ugyan… A fájdalomtól csak erősebbek leszünk. Miután befejezi az ütéseket hátraugrok, én pedig fé ltérde ereszkedek és lihegek. A karomat lógatom. Nem lett semmi különösebb bajom, de azért nem esett jól. Viszont ezektől az ütésektől az alkarom eléggé érzékeny lett… Remélem nem lesz baj ebből.
Segítséget ajánlott fel. Na neeeeem… Azt hiszi, hogy én ennyitől kidőllök? Tényleg erős, de azért én sem halok meg ennyitől.
-Nem köszönöm…. Megvagyok. - Lassan felállok, és tartom vele a szemkontaktust, miközben akaratlanul elmosolyodom.
-Nem vagy rossz… Mond csak, te mióta vagy az osztagunkban? Esetleg nem egy új tisztel van dolgom? - Kérdezem, és akár azt is érezheti ezekból a szavakból, hogy elismerem az erejét. Végülis így van, de ezt nem akarom a tuttára adni. Ameddig folyik a bájcsevej, az alapvető gyogyító technikámmal elkezdem gyógyítgatni a bal, majd a jobb alkaromat is. Nem viszem túlzásba, csak annyira, hogy ne legyen ilyen érzékeny. Miután befejeztük a beszélgetést, illetve én is a gyógyítást, váram a következő támadását. Miután látom, hogy kihasználja a gyorsaságát, figyelek arra is. Se a gyógyítás, se a beszélgetés közben nem lankad a figyelmem, és egy pillanat alatt védekező állásba tudok állni. Most én jönnék, de még nem… Még nem tudtam meg eleget az ellenfelemről.
-Mellesleg, mi a neved? - Kérdezem, valós érdeklődéssel. A szemkontaktus fontos! Szóval azt tartom. Rengeteg mindent meglehet tudni az emberekről, hogyha tartod a szemkontaktust.
Üzenetek megjelenítése
) és egy “ehh”-vel viszonzom. Nem igazán érdekelnek mások véleményei… Vagyis, rosszul mondtam. Inkább másoknak a “beszólásai”, illetve a nem építő jellegű negatív kritikák.