Nagyjából 20 évesnek nézek ki.
174 centiméter magas, majd' 60 kilogramm körül vagyok (+- 5 kiló, mert nem árulom el :p ). Csinos alakkal áldott meg az élet, amit egyesek szerint nem tudok értékelni. Hajam hosszú, jóval a derekam alá ér, karmazsin vörös színben pompázik. Néha hullámos, néha teljesen egyenes, de az sem ritka, hogy épp göndörnek álcázza magát, persze általában pont ellenkezője annak, amire én pillanatnyilag vágyom. Egy sorscsapás, azonban levágatni nem szeretném. A színe egyébként nem a legjobb rejtőszín, éppen ezért alakítottam úgy az egyenruhámat, hogy csuklyája is legyen, ugyanis befesteni sem volnék hajlandó.
Titkon nagyon is elégedett vagyok a testemmel, és tisztálkodás alatt nagy hangsúlyt fektetek arra, hogy a legapróbb részletek is megfeleljenek.
Úgyszintén nagy energiát fektetek a rendszeres testedzésbe, aminek hála elhízni nem fogok egyhamar. De egyébként sincs rá hajlamom.
Naponta több órán át viselek a végtagjaimon kisebb-nagyobb súlyokat, hogy folyamatos edzésben maradjak.
Szemeim színe az élénkzöldtől a sárgászöldig széles skálán mozog. Hosszú szempilláim vannak, viszont barnásvöröses színűek, nem pedig feketék, éppen ezért nem látványos sem a hosszuk, sem a mennyiségük.
A bőröm hamvas volt kicsikoromban, azonban mivel szeretek a természetben lenni, így enyhe színt tudtam nyerni az évek során. Tónusra még mindig a rózsaszínbe sorolható.
Az arcom édesanyám szerint szívformát zár be enyhén hegyes állammal. Ajkam cseresznye piros, ritkán szárad ki. Enyhén piszeorrom van, de még éppen nem kölcsönöz manókinézetet nekem.
Az öltözködésem helyzetfüggő, lévén főnemesi sarj vagyok, néha kötelességem bizonyos protokollnak és etikettnek megfelelni. Az évek során kitapasztaltam, hogy mi az ami jól áll, és megengedhetem magamnak, illetve kényelmes is. Nem utolsó sorban pedig nem túl kihívó és feltűnő. De mivel nem vagyok stylist, így hozzászoktam, hogy anyám egyik legfiatalabb cselédjének a segítségét kérem.
A hétköznapi öltözködésemre egy másfajta elvárás érvényes rám nézve, ugyanis neveltetésem inkább édesanyám felmenőire hasonlít, akik testőrségi feladatkört töltöttek be. Emellett a hétköznapjaim legfontosabb két jellemzője a kényelem és praktikusság, emiatt engedhetem meg magamnak a nadrág és a testhezálló ruházat viseletét.
A shinigami egyenruhám úgyszintén nadrág dizájnú. A felsőtestemen hozzám simul, viszonylag nagy nyakkivágást hagyok rajta. Karjaimon nem túl bő az egyenruha ujja, ami az alkaromon szorosra szűkül, hogy ne akadályozzon semmiben.
Mellem alatt szinte egyből kezdődik a tradicionális japán obi, mely nagyjából egy nagy arasz széles. Az egyenruhám nadrág része bő, combomon nagyobb részt hagy láttatni. Közvetlen a térdem alatt azonban szorosra van húzva, egészen a bokámig ér így, illetve a lábfejem alatt ível, hogy biztosan a helyén maradjon.
A lábamon a legtöbb shinigamival ellentétben nem a japán tabit viselem, hanem egy tradicionális kínai lábbelit hordok, zokni nélkül. Mivel puha anyagból készült, így a lehető legcsendesebb közlekedést teszi számomra lehetővé.
Vannak dolgok, amikre agresszívan reagálok. A majd egy évszázados neveltetésem ellenére is kicsit nyers még a stílusom, megfelelő koncentrációval akár nemesek számára is kellemes társaságot tudok nyújtani. Viszonylag könnyen alkalmazkodó típus vagyok, könnyen szocializálódok. Tapasztalataim miatt jóval több időt töltök a mondandóm megfontolásával, ezért az emberek nagy része, azt hiszi, hogy lassú a felfogásom. Vannak kivételes alkalmak, amikor dől belőlem a szó, az ilyenek azok, amikor az az elvárás irányomban, illetve amikor nem vagyok józan. Nem kimondottan szeretem az alkoholt, de nem vetem meg, és úgy hiszem, néha szüksége van az embernek ilyesfajta kikapcsolódásra is. Amúgy nagyon jól bírom.
Maximalista vagyok több dologban is. Ez kiterjed főleg a testedzésre, az eredményeimre, saját magammal szemben állított elvárásokra, a külsőmre. A takarításra nem; azt nem kimondottan utálom, de ha tehetem, akkor halogatom.
Szeretek irányítani, szeretem ha az események felett kontrollom van. Nem szeretem, ha kénytelen vagyok úszni az árral, és azt sem, ha kimondottan irányítani próbálnak. Képes vagyok eljátszani az alsóbbrendű szerepét, amennyiben elvárják tőlem, ám ezt nem őszintén, örömből teszem.
Nem szeretem a nemem, és a rangom miatti megkülönböztetést, különösen allergiás vagyok rá.
A parancsokat tudomásul veszem, készen állok teljesíteni őket, azonban nem megyek vakon a vezetőm után, és inkább saját magamnak is felmérem a helyzetet. Az észérveket szívesen fogadom, de nem kétségek nélkül.
Lételemem a küzdelem. Azt szeretem, ha nagyjából egyenlő erőviszonyok között a felek egymással korrektek. Szeretem kondiban tartani magamat, napi szinten órákat szánni az edzés rituáléjára. Mondhatni adrenalin függő vagyok, de ez részben nem igaz. Nem szeretem az értelmetlen vérontást, a mészárlást. A bűnös érdeme számomra büntetés, nem feltétlen halál. Ezt valamelyest megváltásnak is fogom fel.