Legutóbbi hozzászólások

Oldalak: [1] 2 3 ... 10
1
Város / Re:Kenpachi Ivója
« Utolsó üzenet: írta Kuroji Rei Dátum Ma - 20:07:15 »
Protezsálni? Az meg mi? Valami kaja?

Tudtam! Túl kicsi a feje ahhoz, hogy tizenkettedik osztagos pali legyen, ráadásul a kapitánya. Viszont akkor ő a tizenharmadik osztaghoz tartozik ugye? Jól értettem, egyel felettebb van, az tehát tizenhárom. Vakarom is egy picikét a fejem búbját, miközben gondolkodok, hogy valóban jól értem az üzenetet, de aztán úgy vagyok vele édes mindegy. Hiszen a lényegen nem változtat. Kapitány a hapek, így valószínűleg simán lefog engem tolni amiért leálltam párbajozni azzal a nyúlbéla hapekkal akit le is győztem! Sajnos túl könnyű ellenfél volt, vagy csak kifárasztotta a sok küzdelem előtte? Mindenesetre nagyon csalódott vagyok. Izgalmasabb párbajt szerettem volna, erre a palit kifektetem elég gyorsan. Pedig alig kapott! Egy shinigamit csak nem lehet ilyen simán leteríteni! Ha pedig igen akkor kérném szépen a papíromat, hogy shinigamivá válhassak! Bár soha nem lesz ekkora szerencsém, mivel a tanárok szerint túlságosan neveletlen vagyok ahhoz, hogy egy osztagban szolgálhassak. Mintha úgy ismernének engem! Na persze.
- Hát enyhén meglepődtem, hogy az előző hapekot simán kifektettem. Nem nagyzolásból kérdezem Tenkai hapek, de ennyire gyengék a mostani shinigamik vagy mi? Mert az előző ellenfelem túl gyorsan kifeküdt. Azt hittem izgalmasabb küzdelem lesz.
Összekulcsolom a tenyereimet és a kobakomhoz pihentetem, miközben a Tenkai hapekot figyelem és hallgatom a válaszát. Szerencsére nem azért jött, hogy letoljon bár megtehetné. Viszont nem teszi. Pislogok is egy párat felé. Ezt azért elég ritkán hallom egy shinigami szájából, főképp egy kapitánytól. Utoljára Chiyo csajszitól meg Yuusuke tatától hallottam ehhez hasonlót. Nem tojtak le amiért nem az Akadémia területén voltam. A tanácsával teljesen egyetértek. Ez a hapek egy nyelvet beszél velem? Ez is ritka!
- Ha valakinek baja van velem akkor úgy gondolom, hogy nyögje ki az illető vagy játsszuk le egy az egy ellen. Szerintem így tisztességes. Én, ha valakit nem szeretek, rögtön a képébe mondom.  Még egy nemesnek is képes voltam visszaszólni. Eltudja ezt képzelni? Köszönök neki úgy ahogyan magának az előbb, erre leteremt meg megköveteli tőlem, hogy ő nagyságának hajoljak meg. Még mit nem! Attól mert nemes az illető, nem övé az egész világ! De gyűlölőm az ilyen nagyképű hapekokat! Legszívesebben felpofoznám egyesével! Mondjuk azt a csoki barna Shihoin ki a fenét például.
Mondom ki őszintén. Nem érdekel, ha meghallja, legalább előkerül egyszer és felpofozom a testőrével együtt. Kijárna neki egy fenékbillentés most már! Csak várja ki szépen a sorát! Reiel senki nem packázhat így! Még a végén Chiyo csajszinak és Yuusuke tatának fogok szégyent hozni, mert egy sehonnai nemeske beletaposott a becsületembe. Ezt nem hagyhatom, de nem ám! A hapek veszi az üzenetet. Ráadásul még ő hív meg engem! Na ez a beszéd! Miért nincs ilyen sok hozzá fajta shinigami hapek akik tudják miről döglenek a legyek?
- Figyelmeztetem, nagyon sokat tudok enni! Kell a kalória meg a jó sok husi! Tudja állni a pénzt? Mert ha nem akkor nem szükséges meghívnia. Szerzek ételt magamtól is. Valahogy…
Mondom a Tenkai hapeknak, miközben a gyomrom újfent hatalmasat korog. Tényleg jó lenne valami kajáldát vagy ételt találnom, mert a végén itt porzik el a gyomrom. Elájulnék edzés közben! Az viszont nem jó! Chiyo csajszi szerint edzés előtt, nem árt enni! Alaposan elkezdem nézni a hapekot. Valahonnan nekem ismerős az a tekintete, de honnan?
- Elnézést Tenkai hapek. Nem találkoztunk egyébként mi már valahol? Eléggé ismerősek a szemei és a hajának a színe. Ha jól emlékszem Hyousuke bá is pontosan ilyen csak hosszabb hajjal és kissé morcosabb tekintettel. Nem ismeri véletlenül?
Tényleg kicsit hasonlít Hyousuke bára. Lehetséges, hogy kápráznak a szemeim? Mindenesetre jó lenne elindulni valami kajáldához vagy oda, ahol tudunk enni. Asszem az osztagjához akarna vinni vagy mi? Nem nagyon figyeltem.
- Szóval akkor merre megyünk Tenkai hapek?
Teszem fel a kérdést miközben a bambusz kardot magamon kezdem pihentetni.
2
Város / Re:Kenpachi Ivója
« Utolsó üzenet: írta Mizushima Tenkai Dátum Ma - 18:29:35 »
Protezsálni valakit

Meglepetten kúszott felfelé a bal szemöldöke, de az ajkai vigyorba fordultak. Kevesen ütnek meg egy ilyen hangot egy kapitánnyal, főleg nem egy akadémista. Úgy fest, hogy mindig van új a Nap alatt. Jó tudni, hogy a történtek ellenére nem mindenki süllyedt letargiába és önmarcangolásba.
- Nos, ifjú Rei, ha tudni szeretnéd, nem vagyok tagja a 12. osztagnak, az egyel többnek vagyok a kapitánya, a 13. osztagnak. De azért ne külső alapján ítélj meg valakit, durva meglepetés érhet, ha mégis így teszel.- barátságos hangnemet ütött meg Reivel, nem látta okát az ellenkezőnek, eleven volt, semmi több, egy tettekre kész shinigami palánta. S még azt is meg tudná érteni, ha tényleg 12. osztagosnak nézné, hiszen a bátyja volt annak az osztagnak a kapitánya, és ha jobban belegondol, akkor három osztagban is a Mizushimák voltak az élen, ez azért nem volt olyan rossz arány, sokat elárul arról, hogy melyik nemesi ház áll az élen, sőt, úgy, hogy a mellékágiak, ez még többet jelentett.
Hangosan felnevetett a megszólításra, hapek, ezt se hallotta eddig senki szájából.
- Nem, nem azért jöttem. Csak erre sétáltam, és felfigyeltem a hangokra, amik innen szűrődtek ki. És ha úgy volt, ahogy mondod, akkor pedig főleg nem érdemelsz ezért büntetést. Csak éltél a lehetőségeddel, semmi más. Bár… azért talán járhat büntetés, hogy ilyenkor nem az Akadémián vagy, de most eltekintek ettől. Ami pedig a fekete bárányos dolgot illeti, elárulok egy titkot, amikor az Akadémiára jártam, akkor én és két barátom voltunk ezek a bárányok, és látod, mégis kapitány lettem. Ne foglalkozz azzal, hogy mások mit gondolnak rólad, ha ezt megtanulod, már is könnyebb és boldogabb életed lesz.- biztatóan rámosolygott a leányra. Nem kell olyan szigorúnak lennie magával. Mi van akkor, ha kilóg a sorból? Legalább van egyénisége, nem tucatshinigami lesz, akikből tizenkettő egy tucat. Hogy ebben mi volt a jó, azt sose értette meg Tenkai.
- A harc már csak ilyen, még ha nem is komoly, megéhezik tőle a shinigami. Valami csak akad a környéken, ha más nem, akkor, ha más nem, eszünk az osztagomnál, vagy nálam, utána pedig vissza kisérlek az Akadémiára, ha látják, hogy velem vagy, akkor nem fogsz kapni fejmosást. Szerencsére van egy kis befolyásom az ottaniaknál. Mehetünk?- kérdezte és barátságosan Reire mosolygott.

3
Város / Re:Kenpachi Ivója
« Utolsó üzenet: írta Kuroji Rei Dátum 2019. Aug. 22, 19:59:53 »
Protezsálni? Az meg mi? Valami kaja?

Hát ettől a harctól többet vártam volna. Azt hittem a hapek van olyan erős, hogy tovább fog tartani! Lehet, hogy csak egy gyenge shinigamival volt dolgom? Pedig úgy emlékszem általában sokkal erősebbek nálam. Ez fura. Vakarni is kezdem a fejemet. Lehet, hogy csak szerencsém volt vagy én erősödtem meg ennyire? Mindenesetre kár, hogy ezt Chiyo-csajszi nem látta. Biztos büszke lenne rám! Nézzük a jó oldalát. Legalább egy kicsit edzhettem vagy ilyesmi és végül is megmutattam ezeknek a pupákoknak, hogy engem igen is komolyan kell venni! Nem vagyok puhány! Én igazi kemény csajszi vagyok! Leszek majd olyan menő, mint Chiyo meg Yuusuke tata! Egyszer tuti! A fehér haorival lévő, vöröshajú hapeknak köszönök, aki viszonozza is. Jé! Van, aki nem akar emiatt engem megverni? Tessék! Valaki ezt nem veri nagy dobra! Nem is értem ebbe a köszönésbe mi az, ami bunkóságnak számít? Csak azért, mert nemes valaki még nem övé az egész világ! Hú, de gyűlölőm azt a népséget! Na jó egy két kivétellel. Az a Kuchiki például tök jó arc volt. Meg Hyousuke-bá sem volt sámli. Na de az a napbarnított csoki bőrű nemes a testőrével jó nagy pojáca volt! Egyszer kapjam el a grabancát! Kapna apait anyait az a pupák tőlem rendesen! Mindegy! Csak felidegesítem magamat, ha eszembe jut.
- Reinek hívnak! Mondja csak melyik osztagnak a kapitánya? Úgy tudom csak ők hordanak fehér haorit! Meg a tizenkettedik osztagosok, de nem néz ki valami agyas mittudomémnek.
Mondom ki a nyilvánvalót. Általában az ilyen tudósféléknek nagy szokott lenni a koponyájuk meg mindenfélét mondanak, aminek a felét nem igazán értem. Ahogyan köszönt nekem a hapek, nem néz ki valami agyas tudósnak. Akkor viszont csak kapitány lehet nem? Várjunk csak. Azért jött ide ez a shinigami, hogy megbüntessen? Na ne már! Azért remélem nem ezért van itt. Hiszen miért is kaphatnék ki?! Az ellenfél mondta, hogy kihívhatom! Bele is egyezett!
- Tenkai hapek! Remélem nem azért jött, hogy megbüntessen! Ha azt kérdi miért vertem laposra azt a pupákot, jogosan tettem. Kilehetett hívni én meg éltem a lehetőségen. Szóval biztos, hogy nem követtem el semmit amiért nekem büntetés járna, bár gondolom mivel egy fekete bárányként vagyok elkönyvelve szinte mindenhol így megkönnyítem magának és essünk túl rajta.
Mondom egyhangúan az utolsó mondatomat. Hiába akarnék megszökni, amúgy sem tudnék. Egy kapitánnyal állok szemben, nem pedig egy kezdővel! Ha megint megakarnak büntetni ám legyen. Csak nemértem miért kell engem folyton pesztrálni mindenért! Vannak jogaim! Nem követtem el semmit! Akkor még is mit keres itt egy kapitány? Azért, hogy megbüntessen! Ez fix! Mi másért lenne itt? Elkezd korogni a gyomrom. Bakker! Elfelejtettem talán enni? Bizonyára annyira elviharoztam az Akadémiától ahogyan alkalmam nyílt rá, hogy nem gondoltam arra, hogy egyek is előtte.
- Tenkai hapek. Van a közelben étterem? Vagy itt is lehet enni? Kicsit porzik a gyomrom!
Remélem mielőtt le leszek tolva, azért előtte teli hassal távozhatnék. Nagyon éhes lettem ettől a kis csetepatétól, amit itt le kellet játszanom azzal a nyúlbéla ürgével.
4
Város / Re:Kenpachi Ivója
« Utolsó üzenet: írta Mizushima Tenkai Dátum 2019. Aug. 22, 17:56:40 »
Protezsálni valakit

Mennyi idő telhetett már el? Mennyi élet veszett oda, és mégis, mintha semmi se történt volna, minden megy tovább a maga útján, új kapitányok lesznek kinevezve, új hadnagyok, és az üres rangok fel lesznek töltve, még végül néhány év múlva egy fájdalmas emlék lesz ez az egész, majd évszázadok múlva nem több, mint egy rossz álom, és végül, végül mindenki egy pletykának fogja gondolni. Az idő megfakítja a múltat, eltörli vagy éppen szebbé teszi, akármi is legyen majd, Tenkai profitált az egészből. A romokat el kellett tüntetni, új épületeket kell felhúzni, és ezt valakinek meg kellett tennie, ez a valaki pedig Tenkai volt, néhány barátján keresztül természetesen, nehogy egyesek úgy gondolják, hogy azért szerezte meg a munkát, mert kapitány volt, nem, mindenki jól járt. Mindenki megkapta a részét, és természetesen az esetleges károkat, amik Rukongaiban keletkeztek, azokat Tenkai ingyen kijavította, segített az újjáépítésben, és ezzel is új barátokat, lekötelezetteket szerzett. Yuuken bizonyára elégedett lenne ezzel a teljesítménnyel.
Lassan sétált az utcán, kezei zsebre rakva, szájában egy nyalóka pálcája volt, azt forgatta az ajkai közt. Egy kis kellemes esti séta, segít kitisztítani a fejet, és talán még valami váratlanba is beleszaladhat.
- Nocsak…- elsétált egy ivó előtt, látta, hogy mennyien vannak bent, de ez nem lehet meglepő egy kocsmától. Tovább is állt volna, ha nem csapja meg a fülét, hogy valaki valami taknyost emleget. Bal lába megállt a levegőben, visszahelyezte a járdára, majd hátrafelé visszasétált az ivó bejáratához és felé fordult.
- Utat kérnék.- nehezen tud bejutni, sőt, egyesek be se akarták engedni, de amikor kissé magabiztosabban mozdult, és ráemelték a tekintetüket, akkor már hamar meggondolták magukat. A fehér haori elég jelzés értékkel bírt a shinigamik körében. S kissé meglepve figyelte a dolgokat, ahogy egy kis shinigami palánta harcba keveredett egy valahányadik tisztel az egyik osztagból. Az biztos volt, hogy nem a 13. osztag tagja volt, őket ismerte Tenkai.
- Szhhhh, az fájhat.- látva az ujj hátra feszítését, még Tenkai ujjai is még szorosabban szorultak ökölbe, még a mesterségesek is. Ám úgy fest, hogy ennyi elég volt ahhoz, hogy a harcnak vége legyen, szó mi szó, meg is érti Tenkai. De így már mindenki indult kifelé, legalábbis azok, akiket csak a harc érdekelt, és a kishölgy pedig elég elégedetlennek látszott, ami egy halvány félmosolyt csalt Tenkai arcára.
- Hai, shinigami palánta.- barátságosan rámosolygott, és elfogadta a nyújtott kezet, gyengéden megrázta azt.- A nevem Tenkai, benned kit tisztelhetek ifjú harcos?- elnézve a teljesítményét, lehetséges, hogy egy jövendőbeli 11. osztagos ifjúba szaladt bele.
5
Város / Re:Kenpachi Ivója
« Utolsó üzenet: írta Kuroji Rei Dátum 2019. Aug. 22, 14:34:23 »
Protezsálni? Az meg mi? Valami kaja?

Mióta Chiyo Taichou nincsen, azóta egy hatalmas űr kering bennem. Pontosan olyan érzés mikor Nee-chant is elvesztettem. Erős fájdalmat, ami nem akar megszűnni. Majdnem el is bőgtem magam, mint egy kis baba! Szerencsére viszont a körülményeim azért kezdenek jobbá válni. Bár azért nagyon nem kellet nekem az a nemes mit tudómén ki fazon, aki söpredéknek nevezett, de legalább találkoztam egy Yuusuke nevezetű tatával, aki nem is olyan tata, mint aminek hittem! Tök jó arc! Ramenezni is elhívott pedig simán visszavihetett volna az Akadémiába. Persze ami sose változik az mindig is uncsi, fárasztó és nagyon idegesítő. Az Akadémia például pontosan ilyen. Idegesítő tanárokkal, osztálytársakkal. Alig vártam, hogy egy kicsit végre ki szellőzhessem a fejemet. Amint kicsöngetnek végre, elsőként megyek ki a teremből egészen a szobámig, hogy magamhoz vegyem a kardomat, amit Chiyo csajszitól kaptam meg az asauchimat is magamhoz veszem mert fontos, hogy szoros kapcsolatot ápoljak a zanpakutoummal vagy valami ilyesmi! Mindegy! Amint kiérek az Akadémiából, tetszőlegesen választok egy utat majd indulok annak irányába. Azt hiszem most balra megyek, ha minden igaz. Valahol csak találok egy jó edző helyet magamnak! Lehetőleg egy olyan helyet, ahol nem lesznek zavaró tényezők. Miközben haladok előre, két kezemet összekulcsolom és a fejemhez rakom. Egy időre fel is nézek az ég felé. Kissé borús az idő, de nem annyira vészes. Legalább nem sülök meg! Hirtelen ricsajok zajára hegyezem a fülemet. A hang irányába rögtön kiszúrok egy feliratot.
- Kenpachi ivója? Hát ez meg mi?
Szerinted kretén?
Zanpakutoum kérdésére összeráncolom a szemöldökömet. Micsoda kedvesség! Egy idő után azért rájövök mi ez. Ez egy kocsma! Viszont a kocsma mellett mi ez a tömegnyomor? Kíváncsiságom nem hagy nyugodni így igyekszek befurakodni a tömeg közé. Nehezen férek át és olykor félre is tolom picit a shinigamikat, hogy adjanak már helyet. Ezek a pupákok komolyan! Menten felidegesítenek! Széles mosolyt engedek meg magamnak mikor észreveszem mi is folyik itt. Konkrétan két shinigami párbajozik bambusz kardokkal. Ez egy küzdő tér! Kiiiiráááály! Ahogy látom két tiszt éppen próbálja laposra verni egymást. Az egyik egy kigyúrt fazonnak néz ki és kopasz, míg a másik nyúlbéla, hosszú hajjal. A küzdelmet nézve a kopasznak esélye nincs. Akár hányszor felé igyekszik csapni, mindig kitér előle és egy, kettőt bevág a nagyobbiknak. Végül a küzdelem azzal zárul, hogy a kopasz megismeri a földet, miután a nyúlbéla kigáncsolja és a bambusz kard végét a torkához szegezi. Amint bejelenti, hogy feladja mindenki rajta röhög. Lassan és megalázva megy vissza a tömeghez, közben a földön hagyja a bambusz kardot.
- Na ki akar lenni a következő? Csak bátran! Ne feledjétek! Aki legyőz, kap tőlem jó sok pénzt! Na gyerünk!
Na meglehet küzdeni vele? Ó, akkor ez az én időm! Rögtön határozottan kimerészkedek a tömegből majd a földön heverő bambusz kardhoz indulok és felkapom majd a végével a hapekhoz mutatok.
- Én szívesen kiállok ellened!
A tömeg hirtelen elhallgat majd jó nagy kacajt ejtenek meg. Ezekkel most mi van? Azt hiszik viccelek? Az ellenfelemre pislogok, hogy ő is röhög rajtam. Pedig nem viccnek szántam! Én tényleg kiállok ellene! A nyúlbéla fogja a hasát, miközben könnyekkel küszködik a nevetéstől. Egy idő után végre abbahagyja majd integet a tömeg felé, hogy elég lesz.
- Mond csak… nem vagy ehhez kicsit fiatal? Hány éves vagy egyáltalán kislány?
- Hét éves vagyok és egyáltalán nem vagyok kislány. Na most mi lesz? Megküzdünk egymással végre?
A tömeg újfent elkezd nevetni. Ezek nem vesznek engem komolyan. Ne már! Csak azért, mert akadémista vagyok és hét éves, könnyű préda lennék? Kicsit duzzogni is kezdek magamban. Ez kezd időpocsékolásba átmenni! A shinigami végül megfordul miután abbahagyja a kacajt és valami Kenpachinak szól oda, hogy mehet-e nyugodtan a menet. A hapek bólint rá széles mosollyal. Na végre! Valaki komolyan vesz ezek szerint! A shinigami felém fordul majd bambusz kardjával támadóállásba lép. Én jó magam alapállásba rakom magam és kiváncsian várom mit fog lépni. A shinigami mosolya egyre szélesebbé válik majd végül úgy dönt felém támad. Teljes sebességgel egy nagy erejű lefelé ívelő vágást tesz felém. Én arrébb teszek egy lépést balra és várom a következő csapását. Így is lesz! Amint észreveszi, hogy kitérek a támadása elől, rögtön egy felém irányuló oldalvágást intéz, aminek következtében én válaszul kicsit elrugaszkodom a földről és átugrom a vágását majd széles vigyorral felé nézek miután a lábammal földet érek.
- Te kis taknyos! Na megállj!
Sorozatosan elkezd felém támadni már szinte dühből. Ilyen gyorsan kilehet vinni a sodrából? Pedig ez csak a bemelegítő! Nem úgy szokás, hogy előbb megismerjük az ellenfelet aztán kezdünk mindent beleadni? Egy kicsit csalódott vagyok. Pedig az ellenfelem egy shinigami. Még is olyan lassúnak érzem az ütéseit, hogy játszi könnyedséggel kikerülöm. Ez kezd uncsi lenni! A tömegnek meg mi baja van? Úgy néznek rám mintha szellemet láttak volna vagy mi! Na jó! Jobb, ha rövidre zárom ezt! Kezembe lévő bambusz kardomat használva végre, erőből kivédem a felém jövő oldalvágást, hogy kiessen a ritmusból az ürge. Amint ez sikerül, rögtön végig húzom a pengéjén a pengémet majd balra döntöm a bambusz kardom „pengéjét” és egy felfelé ívelő vágással jutalmazom, ami az arcát találja el és kiterül. A shinigaminak ez nem tetszik. Mérgesen feláll, miközben magamon pihentetem a bambusz kardot. Ez már tényleg csalódás. Rá nézve, talán nem is húzza sokáig.
- Nézd nem akarlak megbántani de… kicsit többet beleadnál ebbe a küzdelembe? Kicsit unatkozom már.
- Mit mondtál?! Na jó! Adok én neked kihívást!
Látom, hogy a szabad kezét felhasználva, tenyerét felém nyújtja. Rögtön kiszúrom a turpisságot. Ez Kidouzni akar! Na azt lesheti! Mielőtt még elkántálná a varázsigét én shunpot felhasználva, sikerül a háta mögé kerülnöm majd megragadnom a tenyerének ujjait és hátra kezdem hajlítani.
- Na most próbálj Kidou trükköt használni pupák! Add fel a küzdelmet!
Hogy jobban tudjam érzékeltetni számára az egyértelmű eredményt, még jobban hátra hajlítom az ujjait. A shinigami fájdalmában, végül elordítja a „feladom” szót és elengedem. A többiek csak néznek, hogy éppen mi is történt. Nem értem ezeket. Nem látták, hogy mi történt? Tisztességesen nyertem! Szinte mindenki megdermedten néz felém, miközben a legyőzött ellenfelem a földön hagyja a bambusz kardot és szégyenkezve sietve távozik.  Mintha pénzt ígért volna nem? Áááh üsse kő. Amúgy sem a pénz érdekelt. Erős ellenfelet akartam volna. Látom, hogy a tömeg feloszlik. Ne már! Ennyi volt?
- Ne már…
Amint a tömeg végleg feloszlik mindegy szálig, ekkor akad meg a tekintetem egy vörös hajú shinigamin fehér haorival. Ez egy kapitány lenne? Engem néz? Lehetséges. Minden esetre nem árt köszönni!
- Hai!
Mondom felé, miközben emelem fel a szabad kezemet afféle üdvözlés képben.
6
Soul Society / Re:Mámoros szabadnap
« Utolsó üzenet: írta Shinozaki Amine Dátum 2019. Aug. 22, 00:40:31 »
Egy pillanatig muszáj elgondolkoznom Junko-san kérdésén. Van egyáltalán dopping? Jó ötlet-e a felpörgetés, mikor ilyen rossz most a gyomra?
- Hm… Kezdetnek egy jóóóó vacsora rengeteg menüvel, és választékkal. Az talán picit rendbe rakja a hasat. – szélesen elmosolyodok, már csak az étel gondolatára is. Lelki szemeim előtt megjelenik, ahogy bekopognak, és meghozzák az ételeket, az asztal pedig megtelik finomabbnál finomabb fogásokkal, hogy azt se tudjuk, miből válogassunk. Remélem hányás ide vagy oda, Junko-sannak is megjön rá az étvágya. Aztán csak lesz, ami felpörget minket. Ha Sachi-sanon múlik, biztosan.
Csak mosolyogva hallgatom Sachi-san magyarázatát, de mikor hirtelen gondol egyet, zavartan pislogok utána.
- Mi…? Vá… Várj, mit hozol? – kiáltok utána, és még a kezem is emelem, de feleslegesen, elviharzik. Fuh, remélem csak egy gumikacsát akar…
Döbbenten pislogok, mikor visszaérkezik. Ha nem hápizna hozzá, kezdenék gyanakodni, hogy más is volt azokban az italokban az alkoholon kívül, de még így is kell néhány pislogásnyi idő, mire felfogom, hogy az a verdeső valami Sachinál az, aminek látszik.
- Vá… Várj, Sachi-san, azt nem viheted… - elég csak elfordulnom a másik kisokostól, és Sachi-san felé mozdulnom, Junko-san, mintha csak erre várt volna, hirtelen élesen sipítva már el is viharzik. – Junko-san!
Döbbenten kapkodom a fejem hol az egyik, hol a másik irányba. Már ebben megszédülök, de aztán úgy döntök, kettejük közül Sachi-san esete a vészesebb, meg persze ő közelebb van. Körbe se nézve rohanok utána, hogy elkapjam, és szemek elől el tudjam gyorsan húzni a madarával.
- Sachi-san, ki fognak minket dobni, nem kapunk szobát ha behozol egy kacsát. És beleszarik a vízbe, amibe mi fürödni akarunk. – próbálom elmagyarázni neki egy nem nyelvnyújtás kíséretében, ha sikerül elkapnom. Nem is tudom, hogy a kidobás veszélye, vagy a kacsakakis víz gondolata az, ami jobban zavar, de gyenge kísérletet teszek, hogy sikerrel elvegyem azt a kacsát.
A dobogásra, és a hangos kiabálásra döbbenten pislogok, de az ajtóhoz érve lecövekelek.
~ Ilyen nincs!
- Lovunk is van? – egyáltalán honnan vannak lovak? Vannak lovak? Mi a fene? Hallucinálok? Igen, tuti a kocsmában fekszek… kacsa és ló egyszerre…? Már várom a rózsaszín elefántokat.
Kaiya-sanra csak akkor leszek figyelmes, mikor meglátom, hogy a vágta útjában van. Nem mintha félteném, nincs józan és épelméjű shinigami, aki ha megsérülhet egy lóval való összeütközéstől, akkor csak áll, és figyeli ahogy az nekimegy, a félre shunpozás helyett. Az meg hogy nem veszi észre időben, biztosa kizárt, Junko-san kissé hangosan kiált, de attól még nem néz ki ez jól, ha tovább fut az állat, belefuthat egy szimpla lélekbe.
Ha már shunpo… kissé kábán és kedvtelenül, de kicsivel a ló mögé shunpozok, és egy Hainawa kötéllel elkapom a lovat a nyakánál. Remélem egy egyszerű lovat van erőm megállítani, vagy legalábbis akadályozni a mozgásban. Legrosszabb esetben odaugrom és lerántom Junko-sant az állatról, de remélem megállítom az állatot.
- Junko-san, egyben vagy? Mássz le róla, mielőtt szegény pacit is lehányod. – ha már szédül, esélyes, és sajnálom ahhoz szegény lovat. Ha kissé lenyugodott, kap is némi simogatást, próbálva lenyugtatni… a gond csak az…
~ Francba, mi lett a kacsával? – van még egy tippem mit lehetne vele kezdeni legrosszabb esetben, ha ki akarnak minket hajítani, de annak a lányok nem fognak örülni.

(click to show/hide)
7
Külváros / Re:Yuya könyvesbolt és antikvárium
« Utolsó üzenet: írta Kane Shinzou Dátum 2019. Aug. 18, 12:36:49 »
Hiú ábrándok! Vagy mégsem?


Mióta Wolf újra belépett az életembe, fárasztó napoknak nézek elébe. A mai napig megtartotta szadista módszereit, aminek következtében sokszor fájdalmakkal küszködök. Remélem viszont kifizetődik egy nap. Azóta többször hordom magamnál a láncomat és quincy fegyvereimet. Mivel a karperecem már nincs többé, kénytelen vagyok a fegyvereimet magamnál tartani az esetleges önvédelem esetén, ami bármikor bekövetkezhet. A mai nap szerencsére jó fordulatot vett. Szabadnapom van. Sajnos ez Tenroról nem mondható el. Legalább is, ha jól vettem Wolf szavait asszem azzal érvelt, hogy mivel még kezdő, több edzésre van szüksége. Hát nem könnyű a futár élet annyi szent! Mouse-val és Icarus-al kiválasztottunk egy megfelelő háztetőt, ahol kicsit ellehetünk. Így lassan az éjszakához érve, rám fér már egy kis pihi. Végre tudunk kicsit nosztalgiázni. Rég láttuk már a várost fentről. Legtöbbször időnk nincsen nézelődni mert repkedő golyók vagy nyilak elől kell meneküljünk. Az utóbbi egyre gyakoribbá vált már. Miután kis csapatunk végre teljes létszámban összegyűlik és az italok is a helyükön vannak, megkezdődik a diskurzus hármunk közt. Sokat nevetünk, felidézzük a régi emlékeket, főképp a kínos részeket vesézzük ki a legjobban. Minden olyan tökéletes! Viszont ahogyan az lenni szokott, Fortuna sokszor nem olyan kegyes. A kellemes városi csendet egy közeli robbanás zaja töri meg. A hang irányába nézve látom, hogy temérdek ember menekül el a helyszínről. Félelmetes hangot is vélek felfedezni a távolból. Barátaim szintén rájönnek mi okozhatta a balesetet. Egy hollow. Valószínűleg egy erősebbik fajta ahogyan a lélekenergiáját vizslatom. Egymásra nézünk majd bólintással fejezzük ki, hogy induljunk a helyszínre és nézzünk körül. Háztetőkön keresztül végül elérjük a célunkat. A tűz méretét szavakba nem lehet önteni. Nem elég, hogy nagyon sűrű, de óriási méreteket is ölt.
- Láttok valahol egy shinigamit a közelben?
Kérdezem Mouséktól, akik nemmel válaszolnak. A fenébe! Ilyenkor miért nincs egy shinigami mikor kell? Szinte jelzőfényként szolgál a lélekenergiája!
- Azt hiszem ezt nekünk kell megoldani!
- Hülye vagy Mouse?! Én le nem megyek oda!
- Hagyjuk itt azokat, akiknek segítségre van szüksége?! Nézz már körül ember! Sokan megrekedtek a törmelékek között!
- Mousenak igaza van. Jobb, ha segítünk nekik. Próbáljuk elkerülni a hollowot és fókuszáljunk túlélőkre.
Azzal rögtön hirenkyaku segítségével elrugaszkodom és a túlélők után indulok. Amint egyhez oda érek, seele schneider fegyverem segítségével utat nyitok a számukra, könnyebbé téve a szabadulásukat. Közben a hollowot látván azt veszem észre, hogy pár quincy nyíl suhan felé. Mi a fészkes fene? Rajtam kívül van még itt egy quincy? Mindenesetre most nincs időm ezzel foglalkozni. A túlélők élete sokkal fontosabb. Szerencsére Mouse és Icarus is teszik a dolgukat. Mivel képesek vagyunk kommunikálni a fülesen keresztül, megkönnyíti a munkánkat.
- A kislányom! Ott van!
Az egyik anyuka felém szól majd, ahova ő mutat, észreveszem a kislányt. Gyorsan felé futok, miközben a hatalmas hollow el van foglalva a quincyvel. Kicsit furcsa, de mintha ismerős lélekenergiát fedeznék fel. Nem éreztem már azóta mióta… mindegy. Most a kislány élete a fontosabb! A hollow egyik csápja hirtelen felém indul. Szerencsére van időm becsúszást alkalmazni és közben magamhoz ragadni a kislányt. Gyorsan hirenkyakut alkalmazva elrugaszkodok a földről, mielőtt a hatalmas törmelék rá zúdulna és visszaadom az anyjának, aki nem győzködik hálálkodni. Tiszta szuperhősnek érzem magamat! Pedig nem vagyok az. Egy csöppet sem. Eközben egy ismerős női hangot vélek felfedezni. Felnézek és látom, hogy a hollow megragadta egyik karjával a lányt. Amint megpillantom a hang tulajdonosát egy időre lefagyok.
- Ez… nem lehet igaz…
Hirtelen süketté is válok. Minden hang szinte elenyészik. Kizárólag csak rá figyelek. Komolyan ő az? Itt van? Még is… miért? Mit keress itt egyáltalán? Hirtelen egy lökést érzek a hátam mögött, ami által visszatérek önmagamhoz. A szívem ugyan zakatol még mindig, de legalább most már tudatomnál vagyok. Hátranézek és Mouset látom.
- Jobb, ha intézed. Én és Icarus a túlélőket biztonságos helyre visszük. Csináld a quincy dolgod oké?
Határozottan bólintok. Megvárom míg Mouse messzebbre nem fut majd seele schneideremet előkapom és teljes erőmből elrugaszkodom a földről. Egyenesen a hollow karját célzom meg és felé dobom a kezemben lévő fegyvert. Amint látom, hogy a lányt elereszti a lény felső testét felhasználom arra, hogy onnan elrugaszkodjak és elkapjam, miközben zuhan. Amint elérem, rögtön felkapom, mint egy hercegnőt és igyekszek földet érni. Utána lassan elengedem, hogy biztosan megálljon a talpán majd egyből a lény felé nézek. Közben fogaim összeszorulnak és ökleimet is összeszorítom. Ez a mocsok… itt megfog halni!
- Maradjon itt Miss Felisberta. Innen intézem.
Eközben belső zsebemből előveszem quincy láncomat majd lassan a lény felé sétálok. Az életemben vannak dolgok, amik felszoktak idegesíteni. Szerencsére ezek ritkák. Ma viszont sikerült elérnie egy hollownak ezt. Egy nyavalyás nagy dögnek, aki az ösztöneinek él. Ha bántják a barátaimat, az felhúz. Ha bántani merészelik a családomat szintén, még ha ez nagyon is furcsán hangozhat az én számból. Amivel viszont a legjobban képesek felhúzni!
- Hogy merészelted bántani Aleda Felisberát te mocsok!
Körülöttem a lángok hirtelen eltűnnek, miközben lélekenergiámat kieresztem mérgemben. Ennyi kell csak ahhoz, hogy utána tisztán kezdjek látni. Felidéződik bennem régi tudásom. Rögtön tudom mit is kell tegyek. Ezúttal nem futok el. Nem leszek gyáva! A pokolba azzal, hogy elrejtsem magamat a világ elől! Láncomat magam elé veszem és felveszem amazt a tartást ahogyan egy íjat kell fogni.
- Bontsd ki szárnyaid! Alea Angeli!
Íjam megidéződik és szárnyait kibontja. Hirenkyakuval rögtön a lény felé indulok és teljes sebességgel a fejéig futok, miközben igyekszem a felém jövő támadásait kikerülni. Amint a fejéhez érek, bal kezemmel előveszem zsebemből az egyik seele schneidert és rögtön az egyik szemét megvágom, hogy megvakuljon tőle és a fájdalmával foglalkozzon. Kihasználom a lehetőséget és felrugaszkodom teljes erőbe dobással majd a koponyája felé hajítom a kezemben lévő fegyveremet és rögtön nyilamat töltöm fel. Amint látom, hogy a schneiderem bele áll a lény koponyájába, kilövöm a nyilamat pontosan abba az irányba, ahol fegyverem tartózkodik. Ennek segítségével a fegyver végig fúródik a lény testébe egészen addig míg földet nem ér. A hollow hosszú jajgatás után szertefoszlik. Földre huppanva íjamat kikapcsolom majd a földön heverő schneideremet is magamhoz veszem és elrakom a zsebembe.
8
Pályázatok / Re:Shihōin Souji pályázatai
« Utolsó üzenet: írta Shihōin Souji Dátum 2019. Aug. 15, 22:00:23 »
3. shikai képesség

Követelmények:
Pontszám és LP megvan.

Név: Kagutsuchi : Yoroi (Kagutsuchi : Páncél)

Leírás: A leginkább reiatsu igényesebb képessége shikaianak. A képesség nevének elhangzása után testét egy 3 méter magas lángokból álló csontváz fedi be. Ez a csontváz Kagutsuchi-é (Kard lélek). Így siet Souji megmentésére. Képes az 5 ponttal kevesebb pusztakezes harccal megáldottak támadását teljesen levédeni míg a többiekét csak gyengíti. A kidoukat is csak gyengíteni tudja ha legalább 3 ponttal kevesebb az ellenfél kidou képzettsége.
A páncélzat passzívja, hogy ami hozzáér az lángra lobban cserébe viszont ilyenkor képtelen támadni Souji, teljes mértékben a védekezésre koncentrál Ő és kardja is. Mozogni fele olyan lassan tud és kimerítő még számára lélekölő kardjának részleges manifesztálódása. Jelenlegi szintjén 3 körig képes fent tartani.

9
Lejelentő / Re:Lezárások
« Utolsó üzenet: írta Izakura Rinon Dátum 2019. Aug. 09, 14:17:22 »
Signore e signori!

Egy Maestra érkezett aki átvenné Ahmad helyét ezen a fórumon. Kellemes olvasást kívánok hozzá!

Link: https://bleach.frpg.hu/index.php/topic,1610.msg19413/topicseen.html#msg19413
10
Előtörténetek / Izakura Rinon
« Utolsó üzenet: írta Izakura Rinon Dátum 2019. Aug. 09, 14:10:16 »
(click to show/hide)



Név: Izakura Rinon (A Maestra)
Nem: Nő
Kaszt: Ember
Kor: 16

"Ha gyönge a lelked, tompa a kardod éle."

Hányszor halhattuk már ezt a mondatot! Kicsit unalmas már nem? Viszont muszáj megemlítenünk eme elhíresült szöveget, hiszen mai történetünk alapját képviseli. Mielőtt a történetet megismernénk, feltennék egy kérdést felétek. Volt már úgy veletek, hogy van valaki, aki nagyon idegesít titeket? Aki mindent megtesz, hogy a napotokat elrontsa? Esetleg a levesetekbe beleköpött akár szó szerint? Raboltak már el tőletek értékes tárgyakat? Ami a legfontosabb! Megtudjátok mondani, hogy hol találom a tollamat? Mintha úgy emlékeznék az asztalomon csüngött volna. Helyette egy névjegykártyát találtam. Magasságos egek! Azt hiszem kiraboltak engem…

Történetünk egy városban kezdődik. Karakurában ahol az emberek jó kedvűen éldegélik mindennapjukat. Bár a város látott már jobb napokat is. Emlékeztek ezekre a dolgokra ugye? Aizen, előtte még a Hollowok is támadásba lendültek és akkor még nem is beszélnék a quincyk incidenséről, amik ugyan nem okoztak nagy kárt, de szereplőikben annál inkább. Viszont van valaki. Aki nem igazán törődik eme konfliktusok súlyával. Sokkal inkább kihasználja a helyzetet és ahol csak tud, szórakozik. Azért, hogy magát szórakoztassa. Mondhatni számára az egész város, helyzet, maga a színpadot képviseli, ahol előadást kell tartson és a bennük lévő szereplő emberek, arrancarok, shinigamik, quincyk és még sokan másokat a saját együttesének tagjaként tekinti. Akiken szórakozhat. Kezdjük az elején!

Holdfényes este köszönt a városra. Az emberek javában a munkahelyükről indulnak haza, a diákok már lefekvéshez készülnek, maximum néhány fiatal éli ki fiatalságát, esetleg a bűn szervezetek lépnek mozgásba. A tizenharmadik osztag két bátor tagja is csatlakozik a város estéjének életébe. A kapun át kikelve az egyik fiatal shinigami meghatározza feladatának pontos helyét, ahol ellenőrzést kell lefolytatnia. A város múzeumában furcsa jelenségeket lehetett észlelni. Mintha hollowok tanyáznának előszeretettel. A jelentésük szerint valószínűleg egy tárgy okozhatja. A két shinigami rögtön útra is kell a múzeum bejárata felé. Szerencsére nem kell figyelniük a sétáló emberekre, hiszen észre sem veszik őket. Belépve a múzeum főbejáratának küszöbén, rögtön észlelik a hollowok reiatsuját. A két shinigami egymásra néz majd bólintással fejezik ki, hogy tovább indulhatnak az ismeretlenbe. A dinoszauruszok terméjénél ahol középen egy hatalmas tirex csontvázát lehet meglelni, rögtön kiszúrnak egy arrancart aki éppen keresgél valamit. Hovatartozását rögtön kiszúrjak mivel maszkja csaknem beborítja a teljes fejét. Koponyája például teljesen bevan fedve. Viszont a két bátor shinigami amint tesz két lépést, az arrancar egy ceroval üdvözli őket. Nem kérdez csupán cselekszik. A két shinigami rögtön válaszként kardjukat előveszik, hogy készen álljanak a támadásra. Ekkor viszont két nyíl kettejük között elsuhan. A csatába becsatlakozik két quincy is, akik szintén úgy tűnik nagy érdeklődést mutatnak a hely iránt. Padhelyzet alakul ki, ami nagyon is jól mutatja, hogy konkrétan háromszög formát alakítanak ki egymás között. Egy ideig mindenki egymást méregeti majd az egyik quincy szemüvegét megigazítja és felteszi a kérdést.
- Nos… úgy látom padhelyzet alakult ki. Mindannyian tudjuk miért vagyunk itt. Kell nekünk az ereklye. A kérdés az… kié lesz?
- Ez eléggé egyértelmű barátocskám. Az enyém!
Válaszol az arrancar nagy hangon, kimutatva nagyszerűséget. Közben az egyik kezével már cerot formáz, hogy újfent készen álljon a támadásra. A quincy felnevet társával együtt nagy hangon. Eközben a shinigamik egyike a lélekmobiljához nyúl, de az arrancar gyors meglepetés szerű támadásával kilövi a shinigami kezéből az eszközt. Válaszul mindenki egymásra szegezi fegyverét.
- Valakik itt pusztulnak el és vanak, akik túlélik. Azt ajánlom, hogy ne avatkozzanak bele a Gotei Jusantai dolgaiba. Bár így is-úgy is maguk fognak itt elpusztulni.
- Próbáld meg shinigami. Így is fárasztó már a jelenlétetek!
- Ebben egyetértek!
Mindenki készül a támadásra. Úgy tűnik itt ma vérfürdő lesz. Amint viszont egymás torkára esnének, hirtelen a hangszórókból, zene kezd szólni, ami miatt a jelenlévő öt szereplő koncentrációját megzavarja. Egyenesen a hangok irányába terelik figyelmüket. Hol jobbra hol balra fordítják fejüket és érthetetlenül állnak a dolog mögött. Arra már rájöttek, hogy ezt nem ők csinálják. A kérdés az, hogy ki? A zene hirtelen elhallgat majd hangos ropogások törik meg a csendet. Az egyik shinigami meg is leli a hang forrását a tirex csontváz fejének tetején. Egy rózsaszín hajú kislány, karneváli stílusú ruházattal, ami szintén kimagaslóan pink színekben tündököl, kalapjával együtt. Az öt szereplő értetlenül tekint a kislány felé, aki mosolyogva és mit sem törődve a figyelemmel, majszolja tovább a cheetos chipset mintha mi sem történt volna. Egy idő után a chips kifogy. A lány összecsomagolja majd háta mögé dobja és csak ezután foglalkozik a jelenlévőkkel.
- Na! Nem akarnak csetepatét? Vagy már elment a kedvük tőle?
Az öt delikvens egymásra néz. Nem értik, hogy ennek a lánynak elment a négy kereke vagy direkt tett fel egy olyan kérdést, amit nem igazán tenne fel egy ember, ilyen hasonló helyzetben. Az arrancar cerora vált és a lány felé lőne. Hirtelen aztán ez meghiúsul miután a koncentrációjából kivezényli amint a kislány karmesteri pálcáját meglengetve elő varázsól egy szép trombitát az arrancar kezébe. Ellenfele reflexből megfogja a trombitát és már hozzá is vágná a feladóhoz, de ekkor hirtelen elkezdi úgy fogni a hangszert mintha készen állna arra, hogy most előadást fog tartani. Szó szerint ki is húzza magát. Arcáról leírik a düh minden aspektusa. Úgy tűnik viszont, hogy tehetetlenné vált. A kislány tovább folytatja a műveletet és mindenki kezébe oda varázsol hangszereket. Az egyik shinigami kezébe egy elektromos gitárt jelenít meg, míg a társának dobverőket. A két quincy pedig hegedűt kap. Mire viszont a hangszert ők is eldobnák, már késő. Valamilyen úton módon el nem akarják ereszteni.
- Mi az ördög?!
Hangosan felszólal a quincy miután tapasztalja, hogy nemhogy a hangszert nem tudja hozzávágni a kislányhoz, de hogy még figyelme is csak rá összpontosul és senki másra az már gyanússá vált a számára ahogyan a többieknek is. A kislánynál virgonc vigyor elevenedik meg. Lehetséges, hogy csapdába csalta őket? A lány behunyja egy pöppet a szemeit majd újra kinyitja és karmesteri pálcáját és szabad kezét felemelve válaszol a quincy kérdésére.
- Hát nem elég egyértelmű? Önök mostantól társulatom tagjaivá váltak! Bravissimo! Viszont kár, hogy nem tudják saját magukat megtapsolni, hogy milyen szerencsés helyzetbe kerültek, de nem kell aggódni! A mai előadás bizonyára érdekes és felemelő lesz! Akkor hát… kezdhetjük? Mindenki kérem adjon bele apait és anyait! Tiszta, precíz hangokat várok el önöktől!
- Te szórakozol velem?
A kislány töprengő fejet vág egy icipicit majd a quincy felé mosolyog.
- Én mindig szórakozom! Az élet szórakozásból áll nem, de bár? Ó, egy pillanat!
A lány precízen leugrik a tirex fejéről és mint egy balerina akképp is ér földet. Az egyik shinigamihoz sétál, aki tehetetlenül a hangszerét fogva vár az utasításra. Arcáról látszik nem igazán szeretné, ha valamit csinálna vele a kislány. Lassacskán a shinigamit elkezdi tolni egészen az arrancar háta mögé szabad kezével, miközben pálcáját még mindig olyan tartásban tartja, mint amikor a zenészeknek jelzi karmesterük, hogy a mű hamarosan elkezdődik. Amint megfelelő pozícióba állítja a shinigamit, rögtön eléjük áll majd ördögi vigyorral a következő szavak hagyják el a száját.
- Akkor hát! Tre, Due, Uno!
A pálca lendítésével a jelenlévő szereplők megkezdik szólaltatni hangszerüket. Szegény arrancar feje rögtön koppanó hangokat ad ki miközben a shinigami dobverőjével ütögetni kezdi megfelelő ritmusban. Egy érdekes darabot játszanak, ami nem egy ismerős komoly művet takar. Sokkal inkább mintha egyedi lenne. A kislány nagy mosollyal az arcán annyira elkezdi élvezni a zenét, hogy közben táncot is jár lábaival. Ő az egyetlen, aki élvezi a mostani helyzetet. A többiekről ez nem mondható el. Játszanak és játszanak megállás nélkül. Amint a zenét abbahagyták, kezdik is elölről ahogyan a lány lengeti pálcájával az utasításokat. Egy darabig a zene belengi a múzeum falait. Szerencsére a riasztó nem szólal meg. Valószínűleg a quincyk már gondoskodtak róla nehogy a rendörök azon nyomban indulásra készen beviharozzanak az épületbe miközben munkájukat végzik és talán a személyzet emberei a múzeum területén is mélyen alszik egy két jól irányzott ütésnek köszönhetően. Miután a lány jól ki szórakozza magát a látványon és a hangokon, végül befejezi az előadást, ami után hangos lihegések sorozata töri meg a meglévő csendet. A lány eközben mosollyal az arcán megtapsolja őket. Az arrancar eldobja magától a hangszert és rögtön cerot akarna formázni, de ekkor hirtelen összeesik és kérdő tekintettel mered kezeire. A többiek is hasonló sorsra jutnak. Összeesnek mintha kilométereket futottak volna. Megizzadva és kifáradva lihegnek.
- Hát igen! A concertok általában fárasztóak szoktak lenni, de ilyen a zenészek élete! A jó hangok érdekében, áldozatot hozunk! Nos akkor… miért is jöttek ide? Ja igen. Ereklye miatt… lássuk csak. Hol lehet ez a bizonyos ereklye? Itt van a szobában ugye kedves arrcsi?
Az arrancar felé mosolyog, aki eközben vicsorgó fogakkal, türelmetlenül várja, hogy széttéphesse a leányzót, aki elsétál a különböző leletek mellett. Közben rá néz a jelenlévőkre. Amikor látja, hogy az egyik quincy nagy tágra nyílt szemekkel néz felé, a lány elmosolyodik majd betöri az üveget pálcájának segítségével és kivesz egy kéz nagyságú csontot, amit alaposan meg is figyel. Rá néz a jelenlévőkre és mindegyikük ideges fejet vág, ami számára egyértelművé teszi a dolgot. Ez lenne az a bizonyos „ereklye” ami miatt idejöttek páran.
- Komolyan emiatt jöttek önök ide? Ez csak egy… csontváz. Nem annyira értékes, de bizonyára önöknek sem, úgyhogy el is vinném!
A lány már a kijárat felé indul szerzeményével, de hirtelen megáll és megcsapja egy picit a fejét a tenyerével.
- Ó, pardon! Majd elfelejtettem! A névjegykártyámat!
Zsebéből elő kotorászik öt névjegykártyát majd a delikvensek felé oda dobja. Ezután mélyen meghajol majd ennyit fűz csak hozzá.
- Ha esetleg elakarják magyarázni ki is rabolta ki önöket, mondják azt: Hogy a Maestra tette! Így van uraim! Nevezzenek Maestranak! Köszönöm az előadást! Legközelebb remélem találkozunk!
A lány még feléjük is integet és kilép a múzeum ajtajából. Jó messzire kerül a bűntett helyszínéről majd amint eléri a Karakurai folyó partot egy híd alá vonul, ahol pálcáját magához lengetve, normális iskolás ruhában kezd tengődni, miközben a hangjegyek szállingóznak ki belőle egyenesen a pálcájának végébe. Amint a műveletet sikeresen végre hajtotta, karmesteri pálcáját belső zsebébe eldugja majd szerzeményét a folyóba dobja.
- Kacat. Nem ér semmit, de legalább nem fogja a városlakókat háborgatni!
Ezután csak egy út maradt neki hátra. A haza út. A Maestra ma is, ahogyan legtöbbször is megtette, pompás előadást tartott.

Értitek a hasonlatot azzal kapcsolatban, hogy a gyönge a lelked tompa a kardod éle?

Vajon ki lehet ez a titokzatos Maestra? Egy jó tevő? Esetleg gonosz tervei vannak a világgal? Szimplán csak egy csínytevő, aki másokon szórakozik? Nos, vagy kiderül vagy nem. Egy viszont biztos. Ahol a Maestra jár, ott muzsikának szólnia kell!


Mikor nem Maestraként tervezgeti csínyeit, életének két fő területének megfelelő ruházattal rendelkezik:

Mikor iskolában kell tevékenykednie, a megfelelő uniformisban tengeti napjait némi kis kiegészítővel. Rózsaszín harisnyájával és bolyhos karkötőjével igyekszik saját jellemét kidomborítani az emberek felé. Haja és szemeinek írisze is eme színt képviseli. Ámbár heterókromiai jegye nem látszik, hiszen mikor nem Maestraként tevékenykedik, nagyon odafigyel arra, hogy kontaktlencsét viseljen, elkerülve azt, hogy lelepleződjön. Ha még is őt gyanúsítanák megvan hozzá a megfelelő válasz, amivel elterelheti a gyanút róla.
 
Idolként egy balerina, karneváli uniformisban tipeg szárnyakkal a hátán és cipőjén is, nem mellesleg eme motívum kalapján is megfigyelhető. Hosszú botjával igyekszik tánc koreográfiáját még látványosabbá tenni a nézők számára. A rózsaszín színeket felváltják a sötétebb és világosabb kék színek, de akadnak azért pinkesebb színek is ruházatán, de nem annyira vészesen. Természetesen itt is kontaktlencsét használ.

Ha esetleg nem idolként vagy iskolásként, esetleg Maestraként tevékenykedik akkor divatos ruházatot igyekszik magára ölteni. Főképp azokat a ruhadarabokat kedveli, amitől cukibbnak és csinosnak nézhetne ki.


Életét nevezhetjük kettősnek, emiatt két fajta szerepet is használ, amik valamilyen úton módon közel állhatnak valódi jelleméhez, de az őszképp nem teljes. Képes hitelesen eljátszani a szerepeit, ami azért olykor irigylésre méltó. Emellett nagyon kíváncsi, érdeklődő és vidám. Nagyon ritka, ha valami miatt elszontyolodna a kedve. Szerencsére viszont kislány kinézetének köszönhetően általában nem szokták sejteni, hogy nagyon is alapos és precíz. Igyekszik megfelelő stratégiában dolgozni a mindennapokban. Általában Maestraként mikor mások borsa alá tőr, van célja. Ezeket nem szokta mások orra alá dörgölni, hiszen szerepének hitelességét nagyon fontosnak tartja. Másképpen viselkedik Idolként és Iskolásként, mint Maestraként. Eme két szerepet ketté szedi. Míg Idolként a cuki kislány képét mutatja a világ felé, Maestraként egy előadó művész csínytevőként igyekszik megmutatni magát, hogy aztán mások agyára menjen.




Signore e signori! La Maestra Comparire!
(Hölgyeim és Uraim! Megjelenik a Karmester!)
Típus: Hipnózis

Amikor Rinon felveszi a Maestra formáját, ekkor aktiválja rejtett képességeit, amit nagyon eldug a világ szeme elől. Ahhoz, hogy a formáját felvehesse, karmesteri pálcájának végét maga felé kell mutatnia majd a bűvészekhez hasonló mozdulatsorral magára ölti ruházatát. Ekkor rózsaszín aura veszi körül, majd a pálca végéből hangjegyek szállingóznak ki, amik egyenesen Rinon felé kúsznak végig a testén. Ezután ruha alakot vesznek fel, aminek végeredménye eme pompás ruházat, ami a képen is látható. Hosszú kalapjával és a karneválokhoz illő öltözetével készen áll arra, hogy a Maestraként elhíresült csínytevőjeként, borsot tőrjön mások orcájára.

Symphony-ái(Képességei)

I. Symphony: Instrumentum(Hangszer)
Eme képességgel a Maestra képes a pálcájának lendítésével hangszereket elő varázsolni a semmiből. Amerre ő mutat ama hangszer ott fog megjelenni. Ha netán egy személyre mutatna a pálcájának végével, akkor bizony ama hangszer az illető kezében fog megjelenni. Eme hangszerek kívülről nem látszanak ártalmasnak. Valójában viszont egy piszkos trükként vannak jelen. A Maestra a hangszerek segítségével képes hipnotizálni és aktiválni további képességeit. Emiatt, ha a Maestrának nincsenek „alanyai” akik zenélnének neki, sajnos védtelenné válik. A hangszertől meglehet ugyan szabadulni, de szerencsére a Maestranak vannak tartalék hangszerei, amiből jó sok mennyiséget képes elő állítani.  Viszont csak annyit amennyire jelenleg képes. Szintenként egy plusz hangszer megjelenítésére lesz képes, növelve ezzel a tár kapacitását. Ha a maximum kapacitást elérte és netán újat akarna létrehozni, egy meglévő hangszert kell neki eltüntetnie. Kezdésként csak öt hangszert képes előállítani.

(Fontos tudni: Aki megérinti A Maestra egyik hangszerét annak nagy a valószínűsége, hogy a hipnózis alá fog kerülni miután a második képességét aktiválni fogja. Természetesen ez ellen van védelem. Elsősorban a nála gyengébb LP-jű ellenfelek ellen van hatása a hipnózisnak. Továbbá, ha sikerül valahogyan a Maestra koncentrációjából kilökni, akkor a hipnózis képessége nyomban deaktiválódhat. Viszont megvan az esélye, hogy újra hatalmába kerítse a szerencsétleneket amíg a hangszerei jelen vannak. Továbbá a Maestranak látható távolságban kell lennie ahhoz, hogy hipnotizálni tudjon valakit. A Maestra természetesen szabadon tud mozogni és sétálni, ha úgy tartja kedve. A lényeg, hogy a pálcáját lendítgetnie kell.)

II. Symphony: Concerto(Hangverseny)
A Maestra eme képességgel tudja megzenéltetni ellenlábasait, akit kiválasztott, esetleg a kezébe nyomta ama hangszert, amit ő maga jelenített meg. Pálcájának lendítésével az alanyok késztetést éreznek, hogy a hangszerük felé nyúljanak és készen álljanak a mű elkezdéséhez. A Maestrának gondolatban el kell képzelnie milyen művel is szórakoztassa saját magát majd amint sikeresen elképzeli magában a mű kottáját, a megfelelő lendítésekkel pontosan ama zeneműt fogják megszólaltatni, amit Ő akar. Az alanyok tudatuknál vannak ilyenkor, de nem tudnak semmit tenni az ellen, hogy ne a hangokkal foglalkozzanak. A piszkos trükk ekkor lép érvényben. Miközben az alanyok zenélnek neki, folytonosan elgyengülnek és a végén annyira gyengévé válnak, hogy a meglévő képességeiket sem lennének képesek aktiválni, mert túlságosan fáradtnak érzik magukat. Természetesen ez csupán ideiglenes. Ilyenkor jobb, ha a Maestra nyúlcipőt fog, mielőtt drága haragtartói csúnyán összevernék.
(A gyengülés hatása csupán egy körig tart.)





Legfontosabb kellékét képviseli a karmesteri pálcája, ami két részből:
1.   Maga a karmesteri pálca
2.   Pálcájának meghosszabbítására való eszköz.

Emellett Maestraként belső zsebében névjegykártyákat tart, amin a következő adatok szerepelnek:
Név: A csodálatos Maestra
Lakhelye: A zene világa
Telefonszám: Te kis huncut!
Email: nincsemailcimem@maestra.com
Legyen megtisztelve, hogy Önt kirabolhatta a méltán híres csínytevő Maestra. Remélem élvezte az előadást és hamarosan találkozni fogunk! Puszi!

Egy síp aminek segítségével magára vonhatja mások figyelmét ha arra szükség van.



+ Előadást tartani
+ Szórakozni másokon
+ Megszerezni becses tárgyát
+ Névjegyeket osztogatni
+ Maestraként tevékenykedni

- Akik belerondítanak az előadásába
- Csúnya beszéd
- Erőszak
- Perverz rajongók
- Ha lopni merészelnek tőle


Oldalak: [1] 2 3 ... 10