Legutóbbi hozzászólások

Oldalak: [1] 2 3 ... 10
1
Csevegő / Re:Hiányzások
« Utolsó üzenet: írta Kitagawa Azumi Dátum 2019. Jún. 15, 19:29:43 »
Helló. IRL okok miatt kivennék némi szabadságot, fel kell töltődjek csöppet,, úgyhogy nagyjából július elején visszajövk, addig meg pihizek, jól bevált a munka =)
2
Belváros / Re:Candy shop
« Utolsó üzenet: írta Takahashi Ryuunosuke Dátum 2019. Jún. 07, 17:32:23 »
Az Artista meg egy Katona


Sosem fordult meg a fejemben, hogy bántsak másokat, vagy akár csak egy ujjal is az ellenfeleimhez érjek. Van akinek ez könnyen megy, és előszeretettel okoz fájdalmat másoknak, ki tudja milyen indokkal. Ugyan vannak gonoszak, de jó emberek is, és akárhogy is, de nem tudnék újra tükörbe nézni, ha én magam is olyanná válnék mint a legtöbbjük úgy, hogy a dühöm adta adrenalin által vezérelt cselekedeteket hajtok végre. Nem, az nem én lennék.
-   A halál nincs a tervek között.
Röviden kifejezem az álláspontom, hogy jelezzem is, odafigyelek arra amit mond. Igen, az élet nem játék, de nem is csak fekete vagy fehér. A józan eszemet ugyan nem vesztettem még el, ha nagyon muszáj, harcolok azért amim van. De csak magamért nem szívesen teszem. A lány következő szavai, és közelsége, ahogy mélyen a szemeimbe néz, kellemetlen érzetet keltenek bennem. Mintha keresne valamit, vagy már talált is? Nyugtalan pillantásokkal figyelem Őt, és végigfut rajtam a hideg, amikor azt mondja, hogy én is képes lennék ölni.
-   Hát... Remélhetőleg sosem kerül rá sor.
Válaszoltam egy apró feszült mosollyal, majd fellélegzek, de nem feltűnően, amikor hátrálni kezd. Ezek után azon kezdek el filózni, hogy vajon tényleg jó ötlet volt-e megmondani neki, hogy hol van a cirkusz. Mondjuk már túl késő ezen morfondírozni. Az igazat mondtam, ami sokkal jobb kimenetelű lehet még így is, mint egy hazugság. Mindenesetre, legalább így sikerül talán plusz egy fő nézőt bevonzanom. Ha tényleg eljön. Remélhetőleg azért a papírosokat sem feleslegesen osztogattam szét.
-   Jólvan. Azt pedig... Majd megoldom. Szia!
Köszönésképpen a kezemmel is intettem neki egyet enyhe mosollyal az arcomon, amikor kilépett az ajtón. Még egyszer utoljára rálestem az órára, és én is útnak eredtem, miután gondosan körbe kémleltem a terepet. Kemény egy lány, annyi szent. Nem is keresztezném az útját, egy pillanatig sem. Reményeim szerint a célpontja sem leszek. Most azonban vissza kell mennem, aztán ki tudja mi lesz még a jövőben. Én továbbra is ott leszek a cirkuszban.

~ Én is köszönöm a játékot! :D ~

3
9. osztag / Re:Edzőterem
« Utolsó üzenet: írta Nara Shiratori Dátum 2019. Jún. 02, 09:44:51 »
Kitagawa-san edzése

Kitagawa-san kételkedett az ötletemben, miszerint át kellene váltania kétkezes kardforgatásra, mivel az ő zanpakutouja egy wakizashi és nem két kézre van tervezve. Alábecsüli a képességeimet, hiszen a Gotei 13 legjobb kardforgatói között én is ott vagyok, és nem ajánlottam volna olyat, amit ne lehetne megcsinálni. Magam elé emeltem a fakardomat és lentebb csúztattam rajta a kezemet, mintha rövidebb lenne a kard.
- Ez megoldható wakizashival is, még ha nem is olyan elterjedt módszer. - lusta voltam egy rövidebb fakardot hozni, ezért egy normál méretű fakardot használtam a bemutatómhoz. Úgyis Kitagawa-sannak van szüksége gyakorlásra vele, nem nekem. - Ha rendesen fogod wakizashid és a szabad kezedet ráhelyezed a markolat aljára, valamennyire érintve a rajta lévő kezedet, olyan mintha két kézzel fognád, de a másik kezed csak támogató szerepet tölt be, de nevezhetjük kétkezesnek. - magyaráztam és közben demonstráltam is, mire gondolok, hogy ne csak a képzelőerejét kelljen használnia, hanem ténylegesen is lássa, hogyan néz ki.
- Igazából ez csak egy ötlet, hogyan is lehetne átültetni a kétkezes katana használatot wakizashira, de szerintem meg lehet oldani. Ha az a cél, hogy meg tudd védeni magadat közelharcban, akkor ezzel a harcmodorral kivitelezhető. - zártam le mondandómat, bár a végére én is egy kicsit elbizonytalanodtam, hogy ez működhet-e. Abban biztos voltam, hogy én magamévá tudnám tenni ezt a stílust, ha szeretném, pedig én nem is olyan sűrűn használok wakizashit, de Kitagawa-san képességeit még nem ismerem annyira, hogy ezt róla is el tudjam mondani.
- Nem mindenki találja meg könnyen a saját stílusát, és lehet, hogy azért mert még nem találta ki senki. Ilyenkor vagy egy teljesen újat kell kifejleszteni, vagy egy meglévőt átalakítani a használó kedve szerint. - mondtam, mielőtt elindultam a többiekre ránézni, hogy legyen min agyalnia Kitagawa-sannak, amíg távol vagyok.
Nem olyan sokáig voltam távol, csak egy-két kérdésre kellett válaszolnom, a legtöbben viszont tudták, hogy mit kell tenniük és el voltak foglalva saját maguknak kitűzött feladattal.
- Na, sikerült kitalálni, merre is induljunk el? Nem kell mindenképpen azt választani, amit javasoltam, nyugodtam mondd, ha valami mást szeretnél. - vártam Kitagawa-san válaszát és direkt hozzátettem, hogy ne csak azért válassza az ötletemet, mert én mondtam. Nekem az is tökéletesen megfelel, nem tudja pontosan, mit is akar, de néhány támpontot, vagy ötletet ad, amin elindulhatunk.
4
Karakura / Re:Tiszteletbeli vendég
« Utolsó üzenet: írta Uruwashi Yui Dátum 2019. Máj. 31, 15:24:22 »
Végül a történet fő szereplője reflektorfénybe kerül. Megmutatja arcát előttem! Lehetséges, hogy az üzenetem ezek szerint eljutott hozzá? Valószínűleg, hogy igen. Vörös fonalaimat rá engedve végül hozzám vezették és most szemtől szemben fogunk egymással csevejt folytatni. Kérdés már csupán az mi lesz a tárgy? Rajongás? Esetleg talán mélyebb gondolatok? Meddig fog engem vajon lekötni az előttem lévő leány? Hamarosan kiderül. Mindenesetre fenntartom a lehetőséget, hogy ha nagyon fog engem untatni és úgy veszem ki szavaiból, hogy nem éppen egy húron pendülünk akkor sajnos mélyen nagy sajnálattal kell közölnöm, de szívünk nem egy felé dobog! Persze nem vagyok szerelmes. Többféle módon lehet jellemezni egy szívet. A szív jelentheti a forró érzelmeket, magát az erotikát is! Jelentheti viszont a szimpátiát. Nem akarom viszont tovább magyarázni, hiszen aki eme sorokat olvassa csak meg fogja érteni mire gondolok. Feltéve, ha felkészült rá az elméje, hogy aztán beleássa magát még mélyebbre egy olyan világ felé, amit valószínűleg nem fog elsőre megérteni. Velem akarsz tartani egy kalandra? Akkor tarts velem! Fogd meg kezemet és enged, hogy végig vezesselek az erdő legsötétebb és érdekesebb helyszínére! A lány szava nyomban érthetővé válik számomra. Csillagként tekintene rám? Fénylő csillagra, akikre felnézhetnek? Szerénység. Ez azért szimpatikus. Bár lehetne egy kicsit, hogy is mondjam, szeszélyesebb!
- Nem kell szerénykednie Ms Felisberta, hiszen maga az ünnepelt. Én csupán egy díszkíséret vagyok, mondhatni díszítő elem eme bálnak. Az a dolgom, hogy hangokat közvetítsek a ma… emberek felé.
Majdnem elszóltam magam. Nem kéne ennyire elengednem fantáziámat! A végén oly titkokat locsoghatnék ki, ami nem igazán érthetne. Ráadásul nem adhatom oda neki a kulcsot a titkok kamrájához, hogy bekukkantson! Ez a titok velem fog eltemetődni a sírba. Lélekenergiája nyomban megcsapja érzékeimet. Hát nem egy Keresztes Lovaghoz van szerencsém? Mintha édesapám említette volna már. Vajon mitől olyan különlegesek? Egyáltalán ő is észreveszi a turpisságot rám nézve? Úgy tudom jól érzékelik a körülöttük lévő világot. Biztos furcsállná amazt a paradoxont, amit én képviselek személyemmel. Népem egyik legnagyobb jellegzetessége, amit más magnixok Ying Yangnak hívnak, nálunk szó szerint értetendő. Sötétség és fény keveredése, amiből megszületik a semlegesség. Egy csipetnyi ebből és egy csípettnyi abból. Kérdését meghallva, igyekszem az ínycsiklandozó falatot lenyelni, hogy aztán válaszra méltathassam.
- Uruwashi Yuinak hívnak szolgálatára! Amint azt láthatta, leginkább zenészként vagyok ismertebb. Természetesen a komoly zenék körében. Mily szomorú sokszor, hogy a mostani világ annyira szürkeségbe omlott, hogy szinte el is felejtették, hogyan kell egy ecsetet használni, hogy aztán egy palettából színt kinyerve a szürke vászonra megszínesítsék. Ó, bocsánat Ms Felisberta. Kicsikét elkalandoztam!
Talán a sütemény teszi? Lehetséges. Ha édességet eszem előfordulhat, hogy kissé beszédesebbé válok. Más kérdés, hogy a kódolt üzenetem eljut-e hozzá vagy csupán füstfelhő formájában hamar elszáll a bál területéről, fel az egekbe, hogy aztán soha ne lelhessék meg a titkot, amit a felhő fog őrizni oly sokáig!
- Szóval, ha nem vagyok indiszkrét feltenném kérdéseimet. Eme bál arról szól, hogy Ön kiröppen a házból. Viszont lehet tudni az okát? Talán megtalálta a fehér lovagját, amiről oly sok lány álmodozik? Esetleg másról van szó? Nem muszáj válaszolnia. Hiszen mindenkinek joga van nemmel és igennel felelnie. Joga van egy kérdésre választ adnia vagy megtagadnia. Elvégre a szabad akarat nagyon fontos. Ki viszont korlátozza, akkor jól tudjuk, hogy amaz a diktátor, akinek vesznie kell!
Befejezve mondandómat, magamat kényeztetem tovább sütemény formájában. Minden nő álma valahol az édesség! A gyöngédség, a forró melegség! Milyen lehet egy ilyen élet? Mi lehet az, ami egy nőt mindenáron kielégít? Örök kérdés amire nem nagyon lelhetünk válaszra. Csak akkor, ha mi magunk fedezzük fel gyönyöreit. Viszont a tiltott gyümölcsből enni kockázatos, de ki nem akar kockázatot vállalni? Elvégre az életben kell egy kis izgalom!
5
Karakura / Re:Tiszteletbeli vendég
« Utolsó üzenet: írta Aleda Felisberta Dátum 2019. Máj. 31, 14:24:38 »
Kényelmesen végigcsúsztatom ujjaimat a gyönyörű, lakkozott korláton, ahogy egyre lejjebb lépdelek. Aztán kényelmesen hátradőlök fotelemben, és figyelek, mintha a valódi előadás csak most venné kezdetét.
Rögtön felismerem az első számot, Chopintól való. Egy kellemes szerelem hajnalát idézi fel bennem. Eszembe jut Kane. Lehunyom szemeimet, hogy jobban láthassam az arcát. Oh igen, sokszor képzeltem már el A jelenetet! Álmomban – ábrándomban – benn marad pont abban a bálteremben, ahol perpillanat is ülök. Felkér táncolni, én pedig zavaromban csak hebegni tudok. De elfogadom a felém nyújtott kezet. Bevonulunk a tánctérre, ő a derekamra csúsztatja egyik karját, azzal tart. A másikkal vezet, forgat. Úgy siklunk, mintha csak jégen volnánk. Mindenki tapsol, és elégedett mosoly ül ki az arcomra. Ettől a képtől a valóságban úgyszint.
A kisasszony második választása Bach. A fejemet csóválom. Elmémben egy borult eges tisztásra kerülünk, a ruháink leharcoltabbak. Komoly tekintettel néz reám, hasonlóan akkor, mikor… elbúcsúzott. Hullámzó kedélyem támad ettől a zenétől. Nem szeretem annyira, a szemeim is kipattannak. De kontrollt tartok. A harmadig dalig.
Utána legördül szolidan egy könnycsepp. Kettő. Ha tehetném, írnék Kane-nek egy dalt, ám sajnos abban jártas nem vagyok! Hegedűzéshez értek inkább, amennyiben magánjátékról van szó. Gyorsan megtörlöm az arcom, mielőtt befejezné, és amikor a zongoraművész végez, tapsolok én is. Később a tömegbe vegyülve süteményt eszek, pezsgőt iszogatok, azon elmélkedve, miképp közelíthetném meg az ismeretlent. Azon kapom magam, hogy kezdek sokat hezitálni, így kitörve eme ördögi körből, egyszerűen odasétálok hozzá.
- Mindenképpen! - válaszolok mosolyogva, viszonozva illő meghajlását – Igen, Aleda Felisberta vagyok, és noha engem mondanak ünnepeltnek, úgy gondolom, vannak itt jelen nálam nagyobb csillagok is.
A hölgyhöz hasonlóan elrabolok egy csokis-málnás tortaszeletet az asztalról, mivel az édesség kínálat igencsak jóra sikeredett. A legjobb pékeket és cukrászokat kértük fel arra, hogy készítsék el a mai nap ínyencségeit. Természetesen ha valaki arra vágyott, a bálterem másik végében lévő ajtó a konyhába vezetett, ahol jelentős helyet foglal el mindmáig az összetett pultrendszer, az ötcsillagos szállodákat megirigylő svédasztalos fogásaink.
- Nos, először az lenne a kérdésem, kit tisztelhetek az ön személyében? - érdeklődöm.
Mi a bálterem egy szépen berendezett sarkában tartózkodunk épp. Rozoga műanyagasztalok helyett is szépen lakkozott, fából készült példányok ácsingóznak egymás mellett, szépen megterítve. Érdekes mintát alkotnak rajtuk az óriási tányérok, a rájuk halmozott, különféle sós-, és édes péksüteményekkel. Az üdítők sem műanyagüvegekben, vagy dobozokban vannak, hanem előre kihelyezett, automatizált tartályokban, aminek neki kell nyomni az üvegpoharat, és kiadagolják a nyomás hatására az italt. Maximum a szeszesitalok díszelegnek eredeti palackjaikban, katonás sorba rendezve, meg kis dobozban gyermekeknek szánt gyümölcslék, tejek, kakaóválasztékok. Mintha csak szupermarketben járna az ember.
6
Karakura / Re:Tiszteletbeli vendég
« Utolsó üzenet: írta Uruwashi Yui Dátum 2019. Máj. 22, 22:06:35 »
Minő pompa! Eredeti, meghamisíthatatlan barokk stílusú bál! Egy ilyen helyen bármi megtörténhet. Szerelmek szövődhetnek! Szívek duruzsolhatnak a falakon belül! Tán itt találom meg egy nap amazt a fehér lovagot ki minden nő kívánkozik? Nem tagadom, hogy olykor eljátszottam a gondolattal, de jól tudom viszont, hogy nem akárki lehet a kedvesem. Meg kell felelnie bizonyos feltételeknek, amik nem mindenkinek adathatik meg. Viszont ez a bál nem rólam szól! Más a főszereplő. Én csupán a bál fénypontját nyújtom. Jelenlétem oly elengedhetetlen, mint fénynek a sötétség! Nélkülem valószínűleg a bál nem éppen formázhat oly benyomást, amit eme család kíván. Zenészként feladatom elvarázsolni vendégeimet, megismertetni őket egy olyan világgal, amit csak kevesen ismerhetnek! Én nyújtom nekik a kulcsot a titkok kamrájának bejáratához. Ki lesz oly bátor, aki megragadja az említett tárgyat és belép? Kopogó magassarkúm toppanásaival, a vendégek nagy része nyomban elhalkul. A fénypont most érkezik! Általam képviselem amazt az ajándékot, amivel egy lány szívét kellene megdobogtatnom! Sikerül majd átadnom az üzenetem? A hangok eldöntik majd. Eme estélyre nem holmi lim lomot vettem fel, hanem családom színes jelképével megöntözött estélyivel kápráztatom el közönségemet. Szép hosszú, lila színű egyruhás ünneplővel. Vállaimon nem csüng semmi, csupaszon áll, hogy férfiak legeltethessék szemeiket. Sokan úgy hinnék, melleim tarthatják a ruha többi részét, de a látszat néha csal. Hadd higgyék a fiúk eme botorságot. Amúgy sem az eseteim! Midőn zongorához érek, helyet foglalok. Kezeim megfelelő tartásban helyezkednek el. Mivel német bálhoz érkeztem, illő az ő nyelvükön kommunikálnom. Az első darab, amivel üdvözlöm vendégeimet Chopintól a Mariage D’Amourral kezdem. Lágy hangzású dallam, ami forró szerelemmel van tüzedelve. Kifejezheti számukra a kötődést. Igen! A kötődés! Mai napon ugyan is pont van valaki, aki a kötelek egyik szálát most elvágja ollójával így egyre közelebb kerül a szabadságához. Ezután Joseph Sebastian Bachal folytatom még pedig Air ont the G String című művével! Zárásképpen, ami a búcsúzó és egyben hangulatos szerelmes dalként is fellehet fogni nem más, mint az elkerülhetetlen, megtévesztethetetlen és számomra oly kedves, Ludving van Beethoventől a Für Elise című zongoradarab. Billentyűm nyomogatásával, hangok ezreit szabadítom ki a hangszer börtönéből! Igen! Érezzétek a szabadságot! A vele járó fájdalmat! Egy új esély érzését! A vég keserűségét! A közönség vastapssal ajándékozz meg. Meghajlással viszonzom a kedvességüket. Némelyik nemes úr, kezet fog velem, megdicséri munkámat. Vannak, akik hálásak, hogy szívüket megmasszíroztam aminek következtében görcseik nyomban elmúltak. Vajon a főszereplő megértette mit is üzentem? Nem ismerem ugyan, de egy zenésznek nem is kell ismernie vendégeit. Mi csupán szóvivők vagyunk! Üzeneteket hordozunk és adunk át. Viszont csak a legrátermettebbek képesek megfejteni. Következő utam nem máshova vezet, mint a desszertekhez Színes édességek! Habos furfangosságok! Gyermekded színek! Imádom! Eme szilva lekváros ízesítésű süteménynek nem tudok ellenállni! Engedek szenvedélyemnek! Kényeztetem bendőmet! A sütemény végeztével, megfordulok egy pillanatra és lám kit látnak szemeim, ha nem a főszereplőt személyesen!
- Remélem szívét megdobbantotta a mű mivel kedveskedtem!
Mosollyal az arcomon pukedlizek miközben szemeim olykor némelyik vendégre terelődik. Milyen kár, hogy a fehér lovag nincs ma itt. Úgy néz ki tényleg ma a mellékszerepet kaphattam. Egy nap viszont én is főszereplő lehetek! Kérdés mikor jön el az én időm is egyszer?
- Bizonyára Alida Felisbertához lenne szerencsém? Úgy tudom atyámtól, hogy Ön lenne a főszereplője eme bálnak.
Gyanúm, hogy kivel állhatok szemben mi sem lehetne pontos, minthogy amazt rebesgette családom, hogy a lány egyik legnagyobb jellegzetessége a lila szeme, ami kicsit hasonlít családunk jellegzetességéhez. Ha lila parókát adnék rá talán elhinnék, hogy rokonom lehetne. Az is lehet talán? ennek viszont vajmi kevés esélyét látom. Mivel ahhoz, hogy rokonomként tisztelhessem, boszorkány származása elengedhetetlen feltétel. Belőle inkább a keresztes lovagot vélem felfedezni.
- Miben állhatok segítségére Miss Felisberta?
Kérdésemet feltéve, újabb süteményt rabolok el az asztalról. Ez az én zsákmányom! Mester tolvajhoz méltó gyorsasággal és precizitással tettem bele tányéromban a kívánt szeletet magamhoz.
7
Küldetések Soul Societyben / Re:A béke földje
« Utolsó üzenet: írta Carmen Santera Dátum 2019. Máj. 22, 07:13:36 »
A küldetést érdeklődés hiányában lezárom.
8
Karakura / Tiszteletbeli vendég
« Utolsó üzenet: írta Aleda Felisberta Dátum 2019. Máj. 21, 22:41:48 »
Elújságoltam a szüleimnek, hogy „A Wywern” névre hallgató szőkeség, kitől oly sokan tartottak, felvett maga mellé. Természetesen édesanyámnak nem volt nagy hír, hisz kevés összebeszéléssel bebiztosította számomra a helyet. Apám azonban meglepetéssel fogadta. Az arca ezt mutatta, majd a homlokát ráncolta, mintha ideges lenne… Mindezek ellenére elmosolyodott. Így ülök most fésülködő asztalom előtt, a szobámban, míg odalenn hangos muzsika szól. Duruzsolások, magas sarkúak ütemes kopogása. Hatalmas zajmasszát alkot ez, rengeteg ember jelenlétében, mivel ma bál tartatott. Eképpen ünnepeljük sikeremet, emellett utolsó napomat a kúriában.
Hamarosan ugyanis a Shinzou-birtokra költözöm. Onnan könnyebben elérhetem az egyetemet, ahova még bőven az interjú előtt jelentkeztem. Ha minden jól alakul, történész lesz belőlem. Már pedig mi rossz érhetne? Hiszen technikailag létezik ez a kettő, én viszont csak hivatkozásoknak tartom őket beszéd közben. Egyébként meg szerintem nem létezik egyik sem: nincs olyan, hogy „jó”, vagy „rossz”.
Édesanyám a kettőnket elválasztó ajtó mögül már kérdezi, végeztem -e. Megigazítom aranyszőke, lágyan göndörített fürtjeimet, és kilépek fehér, testhez álló estélyimmel. Minden szem rám szegeződik, miképp lassan, kecses mozdulatokkal lesétálok a lépcsőn. Fehér szandálom koppanását erősen tompítja a fokokon végigfuttatott vörös szőnyeg. Magabiztosan mosolygok, közben integetek. Figyelmem félig a zongora előtt ülő teremtésre terelődik, elvégre ha minden igaz, nemrég kezdődött el az ő produkciója. Aztán ki tudja! Lehet több zongoristát bérelt ma fel a családom játékra? Nemrég még egy konkrét klasszikus zenekar adott kiskoncertet. Most lágy zongoradarab szól. Nagyon elegáns. Akárcsak az, aki viszi az egészet. Szép csuklómozdulatokat tesz közben, így biztosra veszem, profi abban, amit csinál!
Előresétálva a tömeg ketté válik, én pedig méltó helyet foglalok az emelvényen álló vörös fotelben, melyben a legszebb aranycérnával elkészített minták díszelegnek. Innen jól láthatom az embereket. Újfent sok az ismerős arc, néhány barátnőm megtisztelt a jelenlétével.
- Köszönöm – felelem a nekem szentelt figyelem után –, folytathatják a táncot!
Azzal a résztvevők meghajolnak. Közben a zongoraszó megy tovább. Mint észrevettem, akkor se állt meg, mikor lejöttem. Ezt szerettem. Szórakoztat a klasszikus zene, és örömmel tölt el, mikor nincs csend – legalábbis van, mikor így vagyok. Van mikor úgy, de ha csöndre vágyom, akkor is hasznosan igyekszek tölteni időmet, s olvasok. Kutatok. „Mert vágyom a tudásra, hatalmamban ebben rejlik”.
Talán olyan vagyok ezzel az egész felhajtással, mintha kiskirálynő lennék. Szórakoztató azon tanakodnom, mennyire annak vélhet egy külső szemlélő. Pedig szimplán nemesként élek, bőkezűen költöm vagyonunk jelentős részét könyvekre, ruhákra. Sűrűn adományozunk is otthontalanoknak, beteg gyermekeknek, időseknek egyaránt. Nem panaszkodhatnék. De mégis panaszkodom.
Pontosan azóta, hogy Kane eltűnt, aképp belőlem a kedv a táncra. Figyelmemmel jutalmazom azokat, akik ennek ellenére eljönnek, rám mosolyognak, gratulálnak apró sikereinkhez, sikereimhez. Apró csevejekkel. Többel nem tudom. Hova tűnhettél?, elmélkedem újra. Majd elkapom tekintetem, a földet bámultam. Most a kellemes, lassú tempóra ingázó embereket figyelem. A zongoraszó elhalkul. Én pedig egy órával később, pezsgős pohárral a kezemben odasétálok a zongoristához, hogy szót váltsak vele.

9
Fórum élet / Április - Havi stat
« Utolsó üzenet: írta Shihouin Yoruichi Dátum 2019. Máj. 17, 20:01:52 »
Üdvölet!

Legtöbb hozzászólást író felhasználók jutalmazása. Feltétel, minimum 10 hozzászólás egy hónap alatt - mindegy, hány karakterrel, a lényeg, hogy meglegyen a 10 post az adott hónapban. HA NINCS MEG A TÍZ POST/HÓ AKKOR NE ÍRJ IDE!

IC Hozzászólások:
 • Soul Society, Hueco Mundo, Emberek Világa, valamint Alternatív boardba tartozó IC hozzászólások
 • Küzdőteres postok
 • Küldetések
 • Pályázatok, amennyiben legalább 250 szó IC-részt is tartalmaznak
 • Pársoros board és villámküldetések postjai, amennyiben elérik a 250 szót

NEM IC hozzászólások:
 • OFF hozzászólások IC boardokban
 • Helyszínleírások (például a karaktered szobájának nyitsz egy topicot)
 • Mesélői postok
 • Előtörténetek
 • Post a Kifordított boardba
 • Egyéb OFF hozzászólások

Értelemszerűen itt jelzed, ha elérted a hozzászólások számát. Azzal a karaktereddel írj ide, akivel a jutalmat kéred! Multik esetén vezesd le, kivel, na meg hány darab post-ot írtál, mindegyik mellé linkelve egy linket az adott karakter hozzászólásairól. (Karakter profilja -> Üzenetek megjelenítése -> Üzenetek) FONTOS: nem kötelező az összes postodat lejelenteni, a lényeg, hogy a lejelentettek száma meglegyen minimum 10 darab. Te döntöd el, melyik postjaidat számoltatod el, azonban ezt valahogy mindenképpen jelezd! ;)

Jutalmazás, ahogy eddig is 100-500 LP között lesz. Hozzászólásokat leellenőrizzük, csalásért bünti jár, azaz figyelmeztetés!

Stat minden hónap elején van. Tehát, minden hó elején jelentkezhetsz az előző hónapban írt hozzászólásaiddal, ha megvan a tíz darab. Topik következő felkerülésével törlésre kerül, úgyhogy addig jelezd a jutalmat pontelosztásban és saját adatlapodon is! A stat lejelentését, kérjük, legkésőbb május 31. 23:59-ig ejtsétek meg!
10
11. osztag / Re:Kert
« Utolsó üzenet: írta Minami Junko Dátum 2019. Máj. 07, 01:10:51 »

Egy fura barátság kezdete

Hadnagy, hadnagy! Mostanában a tizenegyedik osztagon belül mindenki így szólította, pedig nem tudta, hogy kell annak lenni. Persze némi segítséggel hamar megtanulta, a papírból nem szívecskéket hajtogat. Ha már kreatívkodni szeretne, a pillangók jobbak erre a célra! Miután aláírta őket valahol. Fogalma sincs, hirtelen miért vágytak erre más Shinigamik. Amennyiben szerették a nevét, elég lett volna megkérdezniük, és szívesen elmondja bármennyiszer, míg éhessé vagy szomjassá válik. Utána viszont aztán szünetet tart!
Ma túlságosan is sokan keresték. Nem hitte volna még Kinshijakuiro sem, hogy ez lehetséges. De végül bebizonyosodott az ellenkezője. Gazdája úgy futott vele, mint akit ágyúból lőttek ki. Közben szélesen vigyorgott. Haja szokás szerint lógott, nagy sietségében belekapott a menetszél.
~ Szerinted miért üldöztek olyan dühös arckifejezéssel? - kérdezte magában hű társától, s hozzá csücsörített kissé.
~ Nem végzed rendesen a munkád, gondolom…
A sólyom Halálistenével együtt változott. Míg a lila hajú korábbi megpróbáltatásainak ellenére mosolygott, nevetett, ő... úgy vált még komolyabbá. Igazából fogalmam se volt, hogy ezen a létsíkon van ennek az érzésnek egy intenzívebb formája. Ahol nem pusztán tanítani akarsz, nem pusztán csak egy eszköz vagy, ám teljes valójában érzed a köztetek kialakult kapcsolatot.
~ Dehát kitartóan edzek, és pihenek, aztán megint edzek… Mostanság hajtogatom a pillangókat, ki is festem őket.
~ Te kifested a papírokat, amiket adnak neked, gazdám?!
Ez a kapcsolat erős. Elsöprően. Őszinte csodálatom, akire így tekinthetek, s még nem hagyta ott a fejét az erdőben.
~ Naaa! Miért vagy ilyen harsány? Tök cuki szívecskékkel, csillagokkal csinálom, hogy boldogak maradhassanak az osztagtársaim!
~ Nem tudod, miként kéne aláírnod, ugye?
~ Dehogy is nem: a lényeg, a neved helyett a szíveddel kell. Vagyis… kitalálni valamit, amit a legközelebb érzel magadhoz, és… Miért vágsz olyan komoly pofit? Megbántottalak? - oldozta le oldaláról, hogy futás közben magához tudja ölelni kardját. Kinshijakuiro mélyen hallgatott. Junko elhúzta a száját.
Sosem leszek nagyobb Aikawa-sannál! Számomra ő marad az abszolút mintapélda!
Sosem fogok tudni teljes morális értékeket átadni ennek a nőszemélynek! :sad:
Felsóhajtott. Zihálva megtámaszkodott egy fa törzsén, míg szabad kezével legértékesebb kincsét szorongatta. Az ismerős hangra viszont feleszmélt. Rögvest körbenézett, és amint kifújta magát, szaladt tovább.
- Szii-aaaa! - köszöntötte lelkesen társát – Humm!
Komoly képet vágott. Ráhunyorított Azumira, akit nem ismert fel egyből. Csupán pár percnyi, meredten eltöltött bámulással később.
- Oh, Azumi-san, elég lenne Junkonak hívnod – tette csípőre szabad kezét – Nagyon hadnagyoznak, amit félek, nehezen szokok meg a nálam nagyobbaktól is.
Csengőn felnevetett.
- Rég nem találkoztunk, gondoltam beszélgethetnénk. Nem néztél e mögé, ugye? - mutatott a leányzóra, szúrós tekintettel, aztán a magnólia fára. Majd megenyhülve megérintette derekát, és támogatni kezdte, szinte ellenkezést vagy habozást nem tűrően.
- Pikniiiik!
Oldalak: [1] 2 3 ... 10