Legutóbbi hozzászólások

Oldalak: [1] 2 3 ... 10
1
Las Noches / Re:Arrancarok szobái
« Utolsó üzenet: írta Nina Dátum 2019. Márc. 23, 14:42:17 »
Kedves néni, tud nekem segíteni?

Oldalra döntöm a fejemet és pislogok párat a Senpai felé. Nem egészen értem miért ideges. Nem mondtam neki semmi rosszat. Nem bántottam meg semmivel. Valamiért még is olyan mintha mérges lenne rám. Szentűl hiszi és mondja nekem, hogy Onii-chan ölt már korábban és azt az aranyos állatot is megölte. Nem igazán hiszem el. Nem folyt vér, nem szenvedett, ráadásul egyszerűen eltüntette, mint egy bűvész! Onii-chan bűvészmutatványt alkalmazott, nem ölt! Teljesen illogikus ez a számomra. Annyira nem értem! Az itt lakók mindannyian ilyen furcsák? Lehet kérdeznem kellene majd Onii-chant mit kéne még tudom az itt lakokról! Egy sötét lila valamit kezdek felfedezni a Senpai kezében. Milyen érdekes! Balra döntöm a fejemet miközben alaposan megnézem. Sose láttam még ilyet! Ez valami lézer lenne? Hogy csinálja? Valami futurisztikus technológia állhat a háttérben. A Senpai robot lenne? Megmagyarázna sok mindent akkor. A robotok képesek a kezükből lézert lőni.
- Nem egészen értem Senpai, de megkérdezem Onii-chant ha megnyugtatja.
Nem lenne jó dolog hagyni, hogy a Senpai idegeskedjen. Nem szép dolog másokat haragra bírni, ezt Onii-chan is megmondta nekem. Ha a Senpait megnyugtatja, hogy megkérdezem Onii-chant akkor azzal jót teszek. A Senpaial haladva nem egészen értem, amit mond azzal kapcsolatban miért is féltékenyek rá. Főképp a nénik. Senpainak van egy párja? Mármint egy férje? A Senpai házas lenne? Akkor nem kéne másoknak boldognak lennie? Nem értem miért kell emiatt féltékenynek lenni másokra. Nagyon csúnya dolog ám!
- Nem tudom pontosan kik laknak még velünk. Én csak Onii-chanról tudok.
Fogalmam sincs kire értette, hogy valakivel még osztozkodunk a lakhelyünkön. Onii-chan sose mondta, hogy van valaki még velünk és mivel nem láttam soha életemben Onii-chanon kívül mást, így az a logikus válasz, hogy csak én és Onii-chan élünk a toronyban. Sose titkolná el előlem ha esetleg egy harmadik fél is élne velünk. Minden megoszt velem Onii-chan, hiszen a testvérek sosem titkolóznak egymás elött. Kiderül, hogy Vex bácsi miért olyan mérges. Egy videójáték bántja. Valamivel felkéne vidítani. Mondjuk egy cukorkával?
- Vex bácsinak nem esne jól valamilyen cukorka? A cukor úgy tudom vidámabbá tesz másokat. Lehet, hogy egy cukorral boldogabb lenne a Bácsi.
A másik kérdésemre nem kapok egyértelmű választ. Helyette megkér, hogy kérdezzem meg a Bácsitól. Fogom is magamat majd a hang irányába kezdek sétálni és kopogni kezdek.
- Elnézést, hogy zavarom Vex bácsi! Ninának tetszenek engem hívni. Annyi kérdésem lenne, hogy a Bácsi, apukája tetszik lenni a Senpainak vagy a férje?
Válaszra várok miközben jobbra döntöm a fejemet. Senpai azt mondta megkérdezhetem. A Bácsi csak nem fog mérges lenni rám. Esetleg cukort kéne adnom, ha kinyitja az ajtót.
- A házasság divat? Pedig, ha egy lány és egy férfi szereti egymást összeházasodnak a végén.
Én úgy tudom, hogy ez így szokott menni. Lehet, hogy tévedek? Esetleg itt nem szokás csak? Viszont, ha a Senpai nem házas akkor Vex bácsi az apukája nem? Esetleg egy közelebb álló személy? Nem egészen értem. Az étel illatától csorogni kezd a nyálam és nem veszem észre csak későn miután az asztalhoz megyek. A széket túl magasnak érzem. Odafordulok a Senpai felé és emelem fel a két kezemet mutatva, hogy tegyen fel a székre. Amint az ételt megkapom, én is megismétlem a Senpai szavát és elkezdek enni. Nagyon finom az étel. A bolognai mindig is finom volt. A déli emberek értettek a tésztás ételekhez. Amint befejezem az étkezést, várni kezdek. Gondolom ezután desszert is jön. A gyomrom korogni kezd újra. Oldalra döntöm a fejemet a Senpai felé.
- Senpainak tetszik lenni desszertje?
Pislogok párat miközben kérdő tekintettel figyelek. Körbe tekintek azért még egyszer, miközben várok majd megint a Senpai felé emelem a tekintetemet.
- Senpai, hogy tetszett csinálni egy sötét lila színű lézert? Robot tetszik lenni?
Érdekel, hogy vajon miképpen tudta elkészíteni azt a sötét lila lézert, amit a kezével alkotott. Sokat megmagyarázna, ha a Senpairól kiderülne, hogy robot.
2
Küzdőterek / Egy mester és egy tanítvány
« Utolsó üzenet: írta Kuroji Rei Dátum 2019. Márc. 23, 13:54:45 »
Elöntöttek az érzelmek. Lábaim meg sem állnak. Csak futok előre a célom felé. Először a Ramenesnél állok meg, hogy kikérdezzem valamelyik pincér hapekot, hogy nem tudják-e véletlenül hol találom Suke-bát. Biztos vagyok benne, hogy valaki tudni fogja hol lakik. Elvégre gondolom ez lenne a törzshelye vagy tévednék? Egyszer találkoztam az ürgével… na jó. Kétszer, de az enyhén komikus volt. Szerencsére az egyik pincér tudja, hogy hol találom meg pontosan és el is mondja nekem. Nem értettem miért és hogy nem kérdez rá mit keresek itt, de annál jobb nekem. Lehet, hogy felismert és azért segít nekem. Megeshet! Még ha nagyon hihetetlenül hangozhat is a tény. Szerencsére a pincér mutatja, hogy melyik épület is az övé majd útnak is indulok. Nem fogok addig megállni, míg meg nem találom! Honom alatt a hosszú dobozzal, másik kezemben a karddal rohanok át Seireitei utcáin. Nem törődők semmivel. Egy cél vezérel csak engem, hogy megtaláljam Suke-bát! Zavar, hogy csak úgy faképnél hagyott! Nem csak ez! Ahogyan nézett rám, ahogyan beszélt hozzám, zavaróvá vált ahogyan csak vissza kezdtem emlékezni az akkori találkozóra! Elsőnek nem tűnt fel semmi annyira, de most úgy érzem, amit tenni fogok az részben magamért van. Még nem döntöttem el pontosan mi a lényege annak amire készülök éppen, de nem fogok leállni. Muszáj most bátornak és legfőképpen elszántnak lennem. Ebben nem szenvedek hiányt. A papíron lévő név, aki készítette nekem a kardot, motivál arra, hogy valami őrültséget tegyek. Könnyekkel küszködöm miközben lábaimmal taposom az utat. Nem állok meg, nem érzem, hogy fáradnék. Teljes mértékben eluralkodott bennem valami olyan érzés ami nem akar elmúlni. Mintha a tűz sose akarnak kialudni! Futok és csak futok! Egészen addig míg meg nem lelem azt az épületet, ahol Suke-bá van jelenleg. A 10 osztag területénél. Átugrom a kerítést. Amint földet érek, pár lépést előre megyek majd felnézek a teraszra. Kifújom a levegőt magamból majd leteszem a dobozt a földre. A kezemben lévő kardot meg kivonom majd a tokját elhelyezem a dobozba. Amint megvolnék ezzel, határozottan ordítani kezdek a terasz felé.
- Watanabe Yuusuke! Jöjjön le! Most azonnal!
Nem tudom türtőztetni magam tovább. Egyszerre vagyok dühös és egyben valahogyan motivált. Nem is igazából Yuusuke-bára lennék dühös, de egyszerűen még is úgy érzem muszáj itt lenne és megküzdenem vele. Itt és most! Bebizonyítom ennek a fickónak méltó vagyok arra, hogy összemérjem vele az erőmet! Nem vagyok holmi akadémista! Elegem van abból, hogy mindig félre állítanak! Most nem! Nem fogok meghátrálni, se pedig elhúzni innen! Megvárom szépen amint elém kerül majd utána hozzá intézem a szavaimat. Kivont kardom élével felé mutatok, miközben eső cseppek jelennek meg az égboltról. Pengémről a cseppek elnyúlnak majd az éléhez érve lefolynak a földre. Arcomat végig simítja és a könnyeimet is megtisztítja. Viszont még mindig hullatom őket. Ez talán a hangomról is meghallatszik, de nem érdekel. Én ma megküzdők vele!
- Igaza volt! Tényleg nem adtam bele mindent! Többet kellet volna nyújtanom! Jobban igyekeznem! Talán még Chiyo Taichou is itt lenne, ha tepertem volna! Ha hamarabb válok shinigamivá! Ennek most már vége. Nem vagyok kolonc! Miért hiszi mindenki rólam, hogy csak egy csavargó vagyok há? Meg söpredék?! Annak a rohadt nemesnek, fogalma sincs min mentem keresztül! Elvesztettem Nee-chant! Elvesztettem Chiyo Taichout! Nem ismertem soha a szüleimet! Még a családnevemet se tudom! Fogalmam sincs honnan származom! Ennek tetejében! Hiába látják mire vagyok képes csak hátráltatnak és én idióta csak hagyom nekik, hogy még jobban leteperjenek! Elegem volt! Azt akarja, hogy adjak bele mindent?! Kíváncsi arra, hogy mire vagyok képes?! Azt akarja, hogy méltó legyek?! Az elszántságomat akarja látni?! Akkor küzdjön meg velem a szentségit!
Ezután Chiyo Taichoutól tanult alapállásba vágom magam, miközben dühös arckifejezéssel nézek farkasszemet Yuusuke-bával. Tele a hó cipőm mindennel! Az se bánom, ha a shinigamik idejönnek és leakarnak fogni! Nem érdekelnek többé a szabályok! Ma küzdeni fogok! Megmutatom nem vagyok holmi söpredék! Én Rei vagyok! Inuzuriból jöttem! Ha itt kell meghalnom csak legyen! Én már rég nem félek a haláltól!
- Gyerünk!
Ha Yuusuke nem fog nekem jönni akkor én megyek neki teli erőből. Minden egyes kard csapásomba bele viszem a szívemet és a lelkemet! Minden támadásomat úgy fogom kivitelezni ahogyan Chiyo Taichou alkalmazná! Már tudom is mit fogok tenni! Shunpoval fogok neki menni szemtől szembe és egy lefelé ívelő kardcsapást alkalmazok, hogy amikor kivédené legalább érezze a támadásom nem gyenge vagy idétlen próbálkozás. Hanem egy komoly és teli erőből jövő kardnak a csapása, ami szívből jön! Ezután megpróbálok újfent shunpot alkalmazni és a háta mögé menni, hogy onnan intézzek egy bal oldalra ívelt támadást a bordái felé.
3
Tornyok / Wellness Sarok | Dionisia Maribell Vega - 3. Torony
« Utolsó üzenet: írta Dionisia Maribell Vega Dátum 2019. Márc. 23, 02:49:22 »
Kinevezése után, Dionnak első dolga volt az összekötő hidat átalakítani, és a 4. toronnyal kötni össze a 3. tornyot, tekintve, hogy bár sajátot kapott, a kiköltözés nem igazán volt számára opció.



Teljes átalakítás után a 3. toronyba belépve először egy rövid, két méter hosszú folyosóra lehet érkezni. A falnál cipőtartók, a szintén padlótól mennyezetig tartó faborítású falon pedig néhány ruhafogas, ha valaki nekivetkőzne.
Egy lépcsőfokot fellépve, rögtön ezután a nappali következik. Tört fehér/bézs falak, járólap, jobb kéznél a falnál egy hosszú kanapé, alatta pedig egy nagyobb, puha, hosszúszálú sötétszürke szőnyeg. A tévé mögötti díszfal túloldalán található az ebédlőasztal, és azzal szemben pedig a konyha.
A kanapé után jobb kéz felé fordulva a folyosó bal oldalán lévő ajtóból egy földszinti fürdőszoba nyílik, míg jobbra egy lépcső vezet lefelé.


Leérve azonnal kétoldali elágazás van, bal irányba egy szimpla mosókonyhába lehet benyitni, míg a jobb kéz felöli négy méteres folyosó végén egy sötétfa tolóajtó található. Benyitva a torony egyik érdekesebb helyiségébe lehet érkezni. Mint egy modern wellness központ. A falak, a padló, mind-mind finom kőborításúak. Jobbra egy beépített hatalmas jakuzzis kád, mellette közvetlen egy hatalmas zuhanyzó.
Idebent sosincs erős fény, a kád melletti falban kialakított polcokon só lámpák sárga fényén kívül csak egy-két gyengébb fényű mennyezeti lámpa szolgáltat annyi fényt, hogy még kényelmes látási viszonyokat biztosítson mindenkinek.
A káddal és zuhanyzóval szemben, a bal oldali falnál vannak a mosdók, WC, a falon polcok törülközőkkel, illóolajokkal, fürdősókkal, tusfürdőkkel, különféle fürdőolajokkal és egyéb kényeztetéshez használatos kellékekkel, amiknek a háromnegyede sincs soha használatba véve, de a teljesség érdekében, mindenből megtalálható legalább egy kevés valamelyik polcon.
Tovább haladva már csak két ajtó közül lehet választani. Az egyik egy faajtó, míg a másik üveg, belül pedig szinte átláthatatlan gőz van. Igen, az egy gőzkabin, míg a mellette lévő faajtós egy finn szauna.


Az emeletre, a nappaliban rögtön bal kéz felé kell kanyarodni, majd ismét balra van a felfelé vezető lépcső. Az első emeletről olyan 5-6 méteres szakaszon még le lehet tekinteni a nappali szintjére.
Az első három ajtó kihasználatlan szobákat rejtenek maguk mögött, erre kötelezve lett Dion, hogy mindenképp muszáj fenntartania néhány szobát, majd a majdani fracciónoknak. Azt nem fogadták el kifogás gyanánt, hogy se most, se a jövőben nem szándékszik ilyesmiket tartani.
Az egyetlen, amit minden szobához megcsináltatott, azok a fürdők. Egyedi és különleges fürdőszobák tartoznak a hálókhoz, és nincs a toronyban két egyforma dizájnú és elrendezésű fürdőszoba.


A negyedik ajtó ismét talán némiképp furább szobát rejt. Ezt a szobát sötétlila hosszúszálas, puha szőnyeg borítja. A falak alsó felét sötétbordó árnyalatú faburkolat fedi, másik felét nagyon halványzöld festék. Viszonylag kis szoba, az egyetlen bútor(ok) a szőnyegen felhalmozott sok babzsákfotel. Még egyetlen szintén sötétbordós árnyalatú fa dohányzóasztal van a szobában hátul a jobb falnál, ha esetleg bárki bármit be akarna hozni magával, és egy kisebb hangrendszer mellette a sarokban.
Ez a szoba kifejezetten sziesztára, pihenésre van kitalálva, vagy ha nem egy kanapén ülve akarna Dion épp olvasni, így ebben a szobában is általában félhomály uralkodik. A lámpa olyan, mintha egy kockában a mennyezet egy része kijjebb lenne, és belül a szélein vannak végigfuttatva a LED sorok, amik különböző színekben, vagy akár színváltósan is képesek világítani. Ehhez a lámpához nem rendes kapcsoló van, hanem ugyanúgy, mint a lenti wellness-szobában, egy érintőképernyős kapcsoló, amin egy kör alakú jelen haladva lehet az intenzitást beállítani.

Az ötödik ajtó szintén egy hálószoba, viszont ez már nem standard módra van berendezve, hanem sokkal igényesebben és egyedibben. Mégse ez Dion saját hálója, szimplán csak tetszett neki ez a megvalósítás is, így amolyan pót/vendégszobaként megcsinálta, természetesen hozzá tartozó fürdővel.


Dion hálószobája egy emelettel feljebb van. Fehér, fekete és szürke árnyalatok váltakoznak a szobában. Hófehér falak, fekete parketta, szürke puha szőnyeg. A bőr ágykeret is szürke árnyalatú, de még az ágyneműt is a szoba stílusához válogatta ki Dion.
A fényforrást a plafonon lévő néhány kis lámpa, az ágy mögötti szintén domború mintával kialakított fal mögötti LED-ek, illetve az ágy két oldalán lecsüngő csillárok biztosítják. Kétfajta kapcsoló van. Egy átlagos a fal mögött lévő LED-ekhez, amik önmagukban így is gyenge fényt adnak, és érintőképernyős kapcsoló, ami a csillárhoz és a mennyezeti lámpákhoz tartozik.
A fürdő igazodik a szoba hangulatához, bár a parketta és a faburkolatú falak már kapnak halvány barnás árnyalatot.
4
Pályázatok / Shihōin Souji pályázatai
« Utolsó üzenet: írta Shihōin Souji Dátum 2019. Márc. 23, 00:18:15 »
Pályázat témája: hadnagyi rang és zanpakuto változtatás
Engedélyek: megvannak Yorcsitól.


I.


"Jobb hősként elesni, mint megvénülni, elcsúnyulni, nyavalyákat szerezni."
Fon Kouhei szemszögéből


- Fogyjon máááááár elll! - kiáltott fel hangosan miközben egy egyszerű mozdulattal lesöpörte az összes papírt az asztaláról. Mióta kinevezték a Nibantai hadnagyának szinte ki sem mozdult az irodából ugyanis dögivel jöttek a papírmunkák.
- Le merem fogadni, hogy az a semmirekellő az Ő részét is idetolta! - szidalmazta kapitányét akivel szintúgy nem találkozott sokat annak ellenére, hogy ketten vezették az osztagot.
Felpattant székéből és egy kiadós nyújtózkodás után a sarokban található minibár felé vette az irányt, hogy enyhítsen szomjúságán és feszültségén is egy időben. Azonban még mielőtt bármit is tölthetett volna magának egy magányosan repkedő pokollepkére lett figyelmes.
- Remélem valami buli ha már nem ihatok… - morogta miközben a lepke jobb mutatóujján landolt miközben átadta a parancsot.
- Elég fontos megfigyelésről lehet szó, ha a  Keiratai gundanchō is meg lett hívva… - forgatta szemeit miközben csak azért is alapon jó nagyot kortyolt a saket tartalmazó üvegcséből. Ezt követően magára biggyesztette hadnagyi rangját jelző karszalagját majd felkapta lélekölőkardját is és egyenesen a Senkaimon felé vette az irányt.
Mikor odaért pár ismerős fekete ruhába öltözött alak már jelen volt. Ők mind az osztagától érkeztek azon belül is a keiratai tagjai voltak egyenként. Gyorsaságuk meglepte hiszen azt hitte, hogy elsőként fog megérkezni mint vezető, de úgy látszik nem sikerült megvalósítania ezt.
- Ti tuti egész idáig itt vártatok lesben arra várva, hogy történjen valami… >.> -  morogta oda nekik majd az ott jelenlévő Ichibantai tiszt felé fordult.
- Na hadarjad csak el mi a szitu.. - adta neki parancsba hiszen nem kapott meg minden fontos információt amikor idehívatták.
- Hai! A célszemély akit meg kell figyelniük egy eddig halottnak hitt halálisten, aki az eddigi információink szerint a Lelkek Világa ellen szövetkezik mindenféle és fajta lénnyel. A feladatok ezen férfi szemmel tartása és csak legvégső esetben bonyolódhatnak harcba. A lényeg az információszerzés. - fejezte be majd átnyújtott egy elég réginek tűnő fényképet a célszemélyről. Átvette a képet és szemügyre vette, de egyáltalán nem volt számára ismerős a férfi.
- S mégis mióta hitték halottnak a fazont? - kérdezett rá miközben továbbadta a képet.
- Azóta, hogy Önt megmentették… Ez a férfi aznap Önnel volt… - válaszolt egyből neki a tiszt melynek következtében szemei tágra nyíltak a döbbenettől sőt még a szája is tátva maradt…
- Azt akarja mondani, hogy ez a férfi az egyik társam volt akit ott hagytak miközben csak engem mentettek meg? - kérdezte ingerülten miközben keze kardjának markolatát szorongatta. Azonban a tiszt csak bólintott egyet majd köddé vált.
- Nos hallottátok. Csak kukkolunk semmi balhé! - adta parancsba csapatának majd átléptek a korábban megnyitott átjárón, hogy az Emberek Világába mehessenek és kezdetét vegye a megbízatásuk.


Az Emberek Világába érkezvén szakadó eső fogadta Őket. Az ég majdhogynem fekete volt az esőfelhőktől és néha egy-egy villám cikázott át rajta. Kouheinek rossz előérzete támadt és azóta próbált visszaemlékezni, hogy megtudta ki a célszemély, de továbbra sem jutott eszébe semmi.
- Két fős csoportokra bomlunk. Harc csak akkor megengedett ha egy ember vagy Ti életveszélyes helyzetbe kerültök. Ne felejtsétek el, hogy csak megfigyelni jöttünk. - adta parancsba majd miután felvették a parancsba említett formációt egy intéssel jelezte, hogy indulhatnak. Ő maga és társa a Karakura High School felé vették az irányt ugyanis onnan számos ismeretlen, nagyobb lélekenergiát érzékeltek, ami nem emberi volt.
Mikor odaértek megrökönyödve álltak meg. A célszemély is jelen volt azonban társai arrancarok, hollowk, illetve egy-két halálisten volt és az iskola tetején gyülekeztek.
- Most azonnal értesítsd a Lelkek Városát és a Főkapitányt, ide erősítésre lesz szükségünk! - adta parancsba a mellette guggoló tisztnek, aki egyből továbbította is azt lélektelefonján.
- Most pedig vissza...- hangos robbanás és vörös fény zavarta meg a parancs kiadását. Azonban még mielőtt megismételhette volna társa holtan zuhant le a földre.
- Azt hittem már sose értek ide.. - kuncogott gúnyosan a csoportosulás vezetője, aki parancsot adott az egyik arrancarnak a cero ellövésére.
- Te mocskos féreg! - préselte ki a fogai között miközben próbálta legyőzni a sípolást füleiben, ami a közvetlen mellette történő robbanás váltott ki. Elővette saját lélektelefonját és tárcsázta a 12. osztagot.
- Itt Fon Kouhei, Nibantai Fukutaichou, kérem a korlát feloldását, vészhelyzet van! - hadarta el gyorsan majd kardjáért nyúlt azonban még mielőtt azt előránthatta volna egy ököl csapódott az arcába iszonyatosan nagy erővel. Az ütés következtében a földre zuhant ahol hangos csattanással és nyögéssel terült el. Forgott körülötte a világ és jobb szemével amit az ütés ért nehezen látott.
- Nocsak Kou-kun… Rég találkoztunk.. Bár amikor utoljára láttalak csak egy szénné égett test voltál… most pedig hadnagyként fekszel előttem a sárban. - nevetett fel hangosan majd elkezdett tapsolni.
- M-m-mi lesz már? - motyogott bele a telefonba, de nem kapott választ a Lelkek Világából. Viszont ellenfele nem tétovázott. Miután abbahagyta a nevetést a másodperc tört része alatt került Kouhei teste mellé és állította annak hasába kardját. Felordított fájdalmában és megpróbált elmenekülni, de  akard átdöfte az egész testét és a földhöz szegezte.
- Mondd, hogy lehet, hogy valaki ennyire gyenge és hadnagyi rangot kap? És Téged mentenek meg csak amikor számos nálad hasznosabb halálistent pedig ott hagytak elpusztulni? - kérdezgette a földön fetrengő férfit miközben forgatta a hasába szúrt kardot. Választ nem kapott csak hangos ordításokat…
- Elég unalmas vagy Kou-kun… ég veled… - mondta lenézően majd  kardját hasában hagyva ellépett a férfitól majd egy legyintéssel jelezte az Őket körülvevő lidérceknek és hollowknak, hogy végezhetnek vele. Abban a másodpercben számos kard, cero és egyéb képességek és fegyverek ékelődtek a mozgásképtelen testbe…
- Fon Fukutaichou, az engedély megadva, tartson ki míg megérkezik az erősítés! Fon Fukutaichou! Halóó! Hall engem? - hallatszott egy kétségbeesett férfi hang a lélektelefonból azonban választ sosem kapott ugyanis Fon Kouhei életét vesztette….


II.

"A bosszú örök köre: fájdalomra válaszul fájdalmat okozunk."
Shihouin Souji szemszögéből


A mai napot pihenéssel tervezte tölteni távol a családi és távol a shinigami dolgoktól. Szeretett volna kikapcsolódni így napjának túlnyomó többségét a családi birtok kert részében töltötte majd később úgy döntött, hogy a városba is kimerészkedik a többi lélek közé. Gentarou jelenleg osztagánál teljesített szolgálatot így a megmaradt, számára ismeretlen kilétű testőrökre bízta magát mikor elhagyta a birtokot.
Célja nem volt, bóklászott csak és nézelődött. Távolról vizsgálta halálisten társainak szokásait, az üzleteket, az éttermeket és lenézően haladt el az ivók mellett ahonnan hangoskodás és tömény alkohol szag szivárgott ki. Ő maga sosem vetette meg az alkoholt, de nem is vitte túlzásba. Nagyon ritkán volt hajlandó inni. Általában nagyobb eseményekkor koccint a jelenlévőkkel és ezzel le is tudja akár hónapokig vagy akár évekig is az alkohol fogyasztást.
Mivel nem bízott teljes mértékben az Őt követő testőrökben zanpakutoja ott lógott oldalán melyre bal kezét rá is helyezte séta közben. Kihúzva magát, szigorú arckifejezéssel rótta az utcákat amikor egy magányos pokollepke libbent vállára. Az üzenet tömör és egyértelmű volt.
- Parancsot kaptunk. Erősítésre van szüksége pár halálistennek az Emberek Világában. - adta tudtára testőreinek majd egyenesen a senkaimon felé vette az irány olyan gyorsan amennyire csak képes volt. - Ilyenkor nem tud jönni az a kölyök… - morgott az orra alatt majd amikor megérkezett a célhoz rajta és testőrein kívül jelen volt még pár halálisten, de nem foglalkozott egyikkel sem. Az ott jelenlévő tiszthez lépett.
- Részletek? - nézett rá szigorúan és várt, hogy megtudja mégis miért kellett riasztani Őt.
- A Nibantai hadnagya és pár tisztje bajba került megfigyelőmunka közben. Egy ideje nem tudunk elérni senkit sem a kiküldött osztagból még azt sem, aki a segélykérést intézte felénk. - hadarta el kétségbeesett arccal a fiatal tiszt.
~ Nem lehet, hogy Kouhei-sannak baja legyen ~ futott át agyán váratlanul ez a gondolat miközben hallgatta a helyzetjelentést. Ezt követően biccentett, hogy tudomásul vette mennyire fontos is sietniük így elsőként ugrott be az átjáróba és indult meg olyan gyorsan amennyire csak tudott. Az érzések melyek benne kavarogtak meglepték és idegenek voltak számára ugyanis hosszú évek teltek el azóta, hogy bárki iránt is aggodalmat vagy más egyebet érzett volna.

Mikor megérkeztek Őket is a szakadó eső és szürkeség fogadta. Rossz érzés kerítette hatalmába melyet egy grimasszal jelzett. Egyből a környező lélekenergiákat kezdte el felmérni, de Kouheinek és társainak semmi nyoma nem volt egy csoport lidérc lélekenergiával szemben, illetve egyetlen egy ismeretlen halálistent is vélt felismerni.
- Ez nagyon nem tetszik… - morogta majd a korábban érzékelt lélekenergiák irányába kezdett el száguldani mint akit puskából lőttek volna ki. A terep teljesen ismeretlen volt számára, de ezzel most nem foglalkozott hiszen testőrei követték bármennyire is volt gyors és az esetleges támadásokat Ők is képesek hárítani ha már egy főnemesi ház testőrségeként élik életüket.
Amikor megérkezett az iskolához csak egy csoport hollowt és arrancart látott akik körbevettek valakit vagy valamit és rugdosták, karddal szurkálták és egyéb dolgokat műveltek vele.
- Hadou 04: Byakurai – lőtte a tömegbe a kidout aminek következtében félreugrottak és láthatóvá vált a földön heverő akármi, ami annak idején egy test lehetett. Testőrei és a többi halálisten egyből a lidércekre és társaikra vetették magukat miközben Ő maga hitetlenkedve ugrott a karddal átszúrt, felismerhetetlenségig vert és szurkált test mellé. Leguggolt és az egyetlen tárgyat vette a kezébe amiből meg tudta állapítani, hogy ki vagy mégis mi heverhet a földön. A 2. Osztag hadnagyi karszalagja enyhén megégve, vértől és sártól mocskosan kevert kezeiben. Arany színű szemei tágra nyíltak és a holttestre vándoroltak… keze elkezdtek remegni, szemei könnybe lábadtak…
- Nem.. nem.. nem.. NEEEEM – ordított torka szakadtából aminek következtében tűz alapú lélekenergiája robbanásszerűen tört elő belőle ezzel hatalmas gőzfelhőt alkotva maga körül és mindent lángra lobbantva, ami csak meg tudott gyulladni szakadó esőben.
A kezében tartott rangjelzőt is sikerült felgyújtania, ami másodpercek leforgása alatt szénné is égett. Kezei és lábai remegtek a dühtől. Az ordításon kívül jelenleg több szó nem jött ki száján csak guggolt ott remegve majd váratlanul a földet kezdte el ökleivel csapkodni akkora erővel amekkorával csak tudta.
- Hogy lehetséges ez?? Azt hittem elég erős vagy ahhoz, hogy hadnagy legyél…- csak csapkodott és csapkodott miközben krokodilkönnyek százai hagyták el szemeit és arcát majd váltak eggyé az esővel és vérrel tarkított sárral. Ekkor hangos nevetés törte meg a harc zaját és az Ő sírását. Arca kifejezéstelenné vált, szemeiben azonban égett a tűz a bosszú után…
- A gyengék meghalnak kölyök ez az élet. - hallotta egy férfi hangját. A hang irányába fordította fejét ahol egy kék hajú, vörös szemű körülbelül vele egy magas férfi állt, aki a halálisten lélekenergia tulajdonosa is volt egyben.
- Ezt Te tetted? - kérdezte a férfit ahogyan egyre több lélekenergiát engedett ki magából ezzel táplálva a korábbi tüzet amit okozott. A férfi csak egy kacsintással jelezte, hogy Ő volt a tettes. Souji abban a másodpercben elrugaszkodott és egyenesen a férfira vetette magát. Ütések és rúgások záporoztak közöttük. Mindkét fél adott és kapott is a harc kiegyenlítettnek tűnt.
- Egy szimpla tiszt erősebb lenne mint egy hadnagy? - kérdezte gúnyosan a férfi miközben egy Byakurait intézett ifjú ellenfelére ami elől csak félig tudott kitérni így az súrolta bal vállát.
- Azt hittem halálisten vagy te utolsó féreg.- jegyezte meg a férfinak akinek arcán ennek következtében sátáni vigyor terült el az arcán.
- Akkor azt is tudnod kéne, hogy a kapitányok és hadnagyok ereje korlátozva van amikor az Emberek Világába érkeznek. Ezért csak a mindenkori erejük húsz százalékát képesek körülbelül használni.- mondta undorodva a férfinak, aki továbbra is csak vigyorgott miközben vagy kitért vagy bekapott egy-egy ütést vagy rúgást.
- Olyan régen tartoztam oda, hogy ezt el is felejtettem..- vakarta meg a tarkóját ellenfele majd kitért az összes ütés elől és váratlanul Souji előtt termett közvetlenül. - De meglátszik, hogy csak egy tiszt vagy kölyök..- mosolygott elvetemülten és egy határozott, erőteljes ütéssel gyomorszájon vágta az ifjú Shihouint, aki egyből földre rogyott levegő után kapkodva miközben az aznap elfogyasztott kevés étel is elhagyta gyomrát.
- Meg fogsz halni Te pondró…- mondta vicsorogva miközben kardjára támaszkodva feltápázkodott. Megpróbált sóhajtani… gyomorszája sajgott, gyomra forgott, de most csak az lebegett szemei előtt, hogy kivérezteti akár egy disznót az előtte álló árulót.
- Ugye tudod, hogy ha Te elpusztulsz minden terved oda? - kérdezte mosolyogva majd az egyre fogyatkozó seregére mutatott széles vigyorral az arcán..
- MINDENKIT MEGÖLNI! - ordította el magát majd maga elé tartotta lélekölőjét. - Te sem leszel kivétel…- morogta amire csak egy hangos kacagás volt a válasz.
- Kiyomete, Kagutsuchi? - oldotta fel kardját aminek következtében egy nagyobb adag lángoló lélekenergia tört ki testéből. Kardja eltűnt, átvette helyét a mindkét kezét beborító fekete tűz.
- Nyomod se fog maradni - mondta kuncogva ellenfelének majd a shunpo segítségével egy pillanat alatt a férfi mögött termett és megfogta annak vállát ami egyből lángra lobbant majd bordán vágta aminek következtében az elrepült.
- Pusztulj. - csettintett egyet amivel aktiválta a két ponton is elhelyezett lángokat amik egyből égetni is kezdték a férfi testét.
- Jobb ha tudod, hogy ezek a lángok nem olthatóak el olyan könnyen.. és minden elhamvasztanak amit meggyújtok velük… - mondta majd kitartotta kezeit egyenesen a férfi felé.
- Rengoku. - mondta ki a képesség nevét aminek következtében a kezén elhelyezkedő lángok elszaporodtak majd elindultak a férfi felé. Hangos ordítás jelezte, hogy célba ért, de Souji nem tétovázott és nem bízta a véletlenre sem a dolgokat.
- Kan. - zárta marokba a még kinyújtott jobb kezét aminek következtében a férfira küldött összes láng
egy fekete koporsó formáját vette fel ezzel bebörtönözve azt.
- Hadou 04: Byakurai - lőtt bele a biztonság kedvéért még az imént alkotott láng börtönbe. Ellenfele meg sem próbált kitörni belőle így végül magától oldotta fel a képersséget majd miután a ténylegesen szénné égett test a földre zuhant shikaiat is elzárta majd kardjával a kezében a test mellé lépett.
- Megmondtam. - nézte az elszenesedett testet majd egy egyszerű mozdulattal eltávolította a fejet a testtől ezzel biztosítva győzelmét. Ezt követően körbenézett, hogy társai hogyan is állnak, de minden lidérc és arrancar ki lett irtva vagy elmenekültek annak ellenére, hogy létszámfölénybe voltak. Elkeseredetten tért vissza a Lelkek Városába és még nem tudta, hogy miként is közölje majd Gentarouval a közel sem jó híreket.
 

III.

"A világon nincs jó és rossz. Egy dolog van, a hatalom, és azt a gyöngék nem tudják megszerezni."
Shihouin Souji szemszögéből


Csak két nap telt el Kouhei halála óta, de számára olyan volt mintha egy hét is eltelt volna. Keveset aludt és senkivel sem beszélt. Nem engedett be senkit sem se a szobájába sem pedig dolgozószobájába ahol házának ügyesbajos dolgaival foglalkozik csak. Gentarout azóta nem látta, hogy az megtudta, hogy meghalt unokatestvére, aki tulajdonképpen felnevelte és tanította Őt is.
Most is dolgozószobájában csinált úgy mintha egy fontos papírt olvasna, de valójában csak visszaemlékezett, hogy mennyi mindent is tanult a férfitól és mennyit beszélgetett vele akkor amikor még nem volt élete a családi birtokon kívül. Az emlékek tengeréből hangos kopogás rángatja vissza a valóságba. Arca kifejezéstelen volt mint mindig, letette a papírt az asztalra majd sóhajtott egy nagyot.
- Mi van? - szólt ki komoran aminek következtében az ajtó kinyílt és egy második osztagos, számára ismeretlen alak állt vele szemben.
- Mit akarsz? - förmedt rá közel sem barátságosan hiszen még mindig nem kívánkozott társaságba menni és azt sem tűrte még el, hogy Őt meglátogassák.
- A Nibantai Kapitánya látni akarja magát, Shihouin-dono. - adta át a rövid, de annál lényegretörőbb üzenetet majd köddé vált.
- Ez elég hivatalosnak hangzott… - morgott az orra alatt majd feltápászkodott és egy nyújtózkodást követően el is indult a korábban említett osztaghoz, hogy kiderítse mégis mit akarhat Tőle az a kapitány ilyen váratlanul. Kardjához azóta nem nyúlt, hogy hazatért a harcból és nem is tervezett még jó ideig hozzányúlni ezért azt otthon is hagyta.

Csak az osztag területéig vette igénybe testőreinek kíséretét. Hanyag legyintéssel jelezte, hogy leléphetnek hiszen mégiscsak egy kapitánnyal fog találkozni, aki valószínűleg képes lesz megvédeni ha olyasmi történne.
A kapitányi irodához érve megigazította öltözékét majd határozottan kopogtatott. Egy hangos igen jelezte, hogy beléphet, nem is tétovázott.
- Ohh, Shihouin-dono hát eleget tett a meghívásnak. - tekintett fel rá az asztal másik feléről a kapitány majd az egyik üres szék felé mutatott. - Kérem foglaljon helyet, esetleg egy teát? Vagy valami erősebbet? - kérdezte hízelgően a kapitány miközben Souji szó nélkül lépett az egyik székhez majd leült.
- Nem kérek semmit, köszönöm. Inkább térjünk a tárgyra ha kérhetem, Kapitány. - mondta komoran miközben a férfi szemébe nézett.
- Kouhei-sannak igaza volt amikor azt mondta, hogy maga elég komor egy férfi. - mondta mosolyogva a kapitány miközben magának kitöltött egy csészébe egy kevéske teát.
- S pontosan amiatt a férfi miatt vagyunk most itt. Először is részvétem, a családjaik elég régóta összefonódtak ha jól tudom. - hajolt meg enyhén a kapitány mielőtt visszaült volna székébe.
- A Fon-ház tagjai az Én házam tagjainak testőrei. Ennyi. - mondta továbbra is komoran a kapitánynak, aki érdeklődve hallgatta végig a tömör választ.
- Na akkor térjünk a lényegre, Kouhei-san úgymond végrendeletére vagyis inkább utolsó kívánságára. - mondta a kapitány széles mosollyal az arcán mintha Soujinak erről tudnia kellett volna.
- Mégis miről beszél maga? - kérdezett is vissza egyből hiszen nem értette, hogy mégis mit hord itt össze vissza a kapitány.
- Volt egy kérése felém azután, hogy magam mellé vettem hadnagyként. - kapta is meg a választ egyből, de ettől sem lett okosabb.
- Mégis milyen kérés? - kérdezte egyre türelmetlenebbül hiszen nem tudta elképzelni mégis mit kérhetett korábban Kouhei.
- Azzal a kéréssel fordult hozzám, hogy ha Vele bármi is történne akkor Én tartsam magán a szemem helyette. - vonta meg a vállait a kapitány. Souji szeme tágabbra nyílik a meglepettségtől hiszen Gentarout adta szárnyai alá a férfi mint testőrt és a testőrség vezetőjét ezért nem igazán tudta felfogni, hogy ez most mégis miért. 
- Már elnézést, de elég sok testőr szokott körülöttem hemzsegni és általában többed magammal közlekedek. Mindemellett képzett halálisten is vagyok. Szóval nem értem mire céloz. - vonta meg a vállait majd mellkasa előtt összefonta kezeit és úgy hallgatta tovább a férfit, aki váratlanul a fiókokat kezdte el áttúrni.
- Egy pillanat, valahol itt kell lennie.. - mondta félig belebújva az asztalba a kapitány majd hirtelen előkerült.
- Kouhei-san kért arra tartsam magán a szemem én pedig mivel kedveltem azt a félnótást eleget teszek utolsó kérésének. - mondta komoly arckifejezéssel a kapitány majd elhelyezett valamit az asztalon.
- Persze ez azon is múlik, hogy maga vállalja e és nem utasítja el a férfi utolsó kívánságát. - mondta továbbra is komoly arccal majd elvette kezét az asztalról ezzel láthatóvá téve, hogy mit is keresett eddig. Egy hadnagyi karszalag hevert az asztalon…
- Ez most valami vicc akar lenni és csak gúnyolódik Kouhei-anon igaz? - bökött rá a karszalagra majd a kapitányra emelte tekintetét.
- Nem, Fon Kouheinek ez volt az egyetlen és egyben utolsó kérése is felém. Tehát, Shihouin Souji vállalja, hogy átveszi a helyét a férfinak és a Nibantai hadnagya lesz? - tolta közelebb a fiúhoz a karszalagot. - Másképp nem tudnám magán tartani a szemem. - vonta meg a vállait majd hátradőlt székében.
- Egy ilyen felkérésre elég nehéz nemet mondani. Más ember biztos átgondolná a dolgot, de az nem én leszek. - mondta kifejezéstelen arccal miközben kezébe vette a karszalagot.
- Vállalom, hogy én, Shihouin Souji, a Shihouin-ház XXIV. feje a Nibantai hadnagya legyek ezzel átvéve Kouhei-san helyét. - mondta komoran majd felkötötte bal felkarjára a szalagot.
- Pompás, akkor a napokban munkába is állhat most pedig nyugodtan menjen haza és pihenjen, van mit feldolgoznia. - engedte útjára a kapitány amire már nem mondott nemet. Szó nélkül állt fel, csak egy biccentéssel köszönt el majd hosszú, magabiztos léptekkel hagyta el az irodát.

 





 
NEVE: Kagutsuchi (Mint a Japán mitológiában)
SHIKAI PARANCS: Kiyomete, Kagutsuchi? (Megtisztítanád, Kagutsuchi?)
TÍPUSA: tűz
* reaiatsuja tűz elem típusú

KINÉZETE: Alap kinézetében egy gyönyörűen megmunkált wakizashi. Arany, sárkány formájú tsubája tökéletesen védi forgatójának kezét. Maga a saya és a tsuka fekete és vörös színekben pompázik.
Shikai alakban eltűnik a kard, helyette a használójának mindkét kezét ujjbegyektől egészen a vállig fekete láng borítja be melyeket szabadon tud alakítani kard formára is azonban mivel jobban preferálja a pusztakezes harcmodort sokkal inkább használja az alap lehetőséget. 


PASSZÍV: Amihez hozzáér az lángra lobban azonban Souji dönti el, hogy kiknek vagy miknek okozzon égési sérülést. Ez a zanpakuto pontokon alapszik.

0-5 pontig felületi sérülés (ruha elég, haj, élettelen tárgyaknál már ez is veszélyesen hat mert eléghetnek)
5-10 pontig 1 fokú égési sérülést is okozhat
10-20 pontig 2. fokú égési sérülést is okozhat
20-24 pontig 3. fokú égési sérülést is okozhat

TECHNIKÁK:

  • Rengoku (Tisztítótűz): Souji karjaiba összpontosítja reiatsuját majd a parancs elhangzását követően előre tartja a fekete tűzzel borított karjait. Ekkor hatalmasra növekedik a láng és eláraszt mindent maga előtt 4 méteres körzetben. A sebzése itt is ugyan az mint a passzív képességénél. Nehezen irányítható képesség és sok lélekenergiát vesz igénybe ezért csak végső esetben hajlandó alkalmazni.

  • Kan (Koporsó): A képesség elhangzását követően  kezét előre tartja majd szabadjára engedi az ott található lángot. Ezt követően az a célpont felé száguld majd egy fekete koporsó formába zárja az illetőt. Ilyenkor Kagutsuchi az ellenfél lélekenergiájából táplálkozik és táplálja a tüzet nem pedig Soujiiét veszi igénybe. Természetesen nem az összes reiatsuját veszi el csak éppen annyit amennyi ahhoz szükséges, hogy megmaradjon a képesség. Egy kör a hatóideje a képességnek, de felér akár két körrel is a hatása ugyanis míg lecsapolja ellenfelét közben égeti is azt. Ezt Souji akár magán is alkalmazhatja azonban akkor védelemként funkciónál, ami csak a fizikai támadások ellen ad védelmet, bár Tőle is leszívja a reiatsut kardja. 

5
Pályázatok / Re:Kuroji Rei pályázatai
« Utolsó üzenet: írta Kurosaki Isshin Dátum 2019. Márc. 22, 15:12:18 »
Haló! :o

Szépen felépített iromány, nem találtam benne kivetnivalót néhány helyesírási hibán kívül, és a kiválasztott zenék is jól passzolnak a pályázat hangulatához.

A pályázatot elfogadom!

Gratulálok a megpályázott fegyveredhez, és tárgyadhoz!

Jó játékot!
6
Pályázatok / Re:Dionisia Maribell Vega pályázatai
« Utolsó üzenet: írta Kurosaki Isshin Dátum 2019. Márc. 22, 15:04:22 »
Haló! :o

Nagyon szép pályázatot írtál, egy-két elgépeléstől eltekintve nincs baj vele, nagyon tetszik. Azért javaslok a hölgynek egy saválló ruha beszerzését a jövőre való tekintettel. :o 

Nem mondhatok mást, minthogy elfogadom a pályázatod! :3 Gratulálok a Espada-beli kinevezésedhez!

Ne felejtsd el lejelenteni az rangból adódó plusz pontjaidat a Pontozósdiban!

Jó játékot!

7
Belváros / Re:Dion&Carmen
« Utolsó üzenet: írta Dionisia Maribell Vega Dátum 2019. Márc. 21, 23:40:30 »
Pozitívuma és negatívuma is van bőven, ha Vexet leköti huzamosabb időre valamilyen játék. Ha épp halálra unom magam, nem örülök neki, bár olyankor könnyen szabotálhatom a játékát, viszont az ilyen alkalmak a legjobbak, hogy meglátogassam a Melákot, vagy aggodalom nélkül átjöhetek ide az emberek világába, tudván, hogy legalább 4-6, vagy akár 8 órán keresztül biztosan még csak az se fog feltűnni neki, hogy eljöttem, nem hogy hirtelen megnézze hol is vagyok, mit csinálok éppen. Szóval nyugodtszívvel megtámadhatom a kedvenc nyalánkságomat is a Cuerpómban.
A harmadik adag, harmadik íznél járok még csak, mikor zavaró jelenlétekre leszek figyelmes. Grimaszolva kapom a fejem a probléma irányába.
~ Elrontják az étvágyamat! – vagy talán épp meghozzák? Talán nem is rossz ötlet, viszont egy másik jelenlétet is érzek, ami tűnik inkább arrancarnak. Talán harc folyik éppen? Érdekesnek tűnik, jobb lesz ha megnézem.
Néhány kanyar után marhára kezd idegesíteni, hogy utcákon szlalomozok, embereket kerülgetek, ja és persze semmit se látok. Még ha nem is érzek az ottani bulisokon kívül több jelenlétet egyelőre, attól még szeretem felmérni a környezetem, így nem kell sok, hogy inkább a tetőkön folytassam az utam.
Meg sem lepődök, hogy későn érkezek meg, már nincs semmi látványosság. Tudtam, hogy nem kellett volna cikk-cakkban haladni a legelején. Hülye ember utak!
Kíváncsian ülök le a tető szélén. Nem igazán ismerem ezt a nőstényt, az biztos, hogy rajta is ott az elmaradhatatlan fehér gönc. Rajtam ellenben egy vérvörös rövidujjas pulcsi, farmer és fekete sportcipő. Mellettem legyen mondva, az embervilágba jöttem át, ráadás a vattacukrom miatt Cuerpóban vagyok, nem pedig Las Nochesben flangálok. Jó, ott is így mászkálok, de most nem ez a lényeg.
~ Segíteni? – pislogok kettőt az idegen szavaira. Az „El a kajámtól!” valahogy hitelesebben csengett volna, tudok olyan zabagépről, aki biztos valami hasonlót vakkantott volna ide nekem.
- És addig itt fogsz ácsorogni a sérült társuk mellett, mint egy hülye, nyílt célpontot játszva? – érdeklő tekintettel majszolok bele a még megmaradt vattacukromba, közben a haldokló feketeruhásra pillantva. Nem nagyon értem, hogy pontosan mit csinál ez a lány, ahogy éreztem, nem gyenge, sőt, akkor miért vár és játszik shinigami mágnest? Tippemre nem táplálkozik. És tessék, már megint a nevek… Már látom, hogy tényleg csak nekem nem ez a leginkább központi problémám. A Szentfazéknak a mai napig lövésem sincs a nevéről, és nem azért, mert elfelejtettem, hanem mert ahányszor összefutottunk, sose mutatkoztunk be egymásnak… Nem érzem hiányát… De ha próbára akarja tenni a memóriáját mindhárom nevemmel… rajtam ne múljon. – Dionisia Maribell Vega. És még mielőtt megkérdeznéd, úgy szólítasz, ahogyan neked tetszik. – legalábbis egy bizonyos kereten belül, például ha még egyszer meghallom azt a szót, hogy néni, az illetőnek tuti becélzom a száját egy ceróval. – És te ki vagy?
8
Las Noches / Re:Arrancarok szobái
« Utolsó üzenet: írta Dionisia Maribell Vega Dátum 2019. Márc. 21, 21:47:35 »
Kedves néni, tud nekem segíteni?

Hogy hogy lehet valaki ennyire szűklátókörű idióta, azt fel nem fogom. Itt van egy vagon szörny birodalmában, ahol sosem kel fel a nap és minden kopár sivatag, ami szemet kiszúróan gyanús, mint ez, vagy hogy megöl valaki egy hollowot, annál úgy tesz, mintha meg se hallaná vagy oda se nézett volna, de ezek után már sokkal elhanyagolhatóbb dolgok viszont illogikusak… itt egyvalami illogikus csak, ez a humanoidszerű Gyógyegér.
- Hát pedig el kell, hogy keserítselek, attól még hogy te szereted, attól még igen is megölte! Nincs bűvész trükk és kétlem, hogy érdekelné, hogy ölni rossz, azért mert te azt mondtad, hogy ölni rossz. Azt a hollowot megölte. A bűvész trükkök pedig csak trükkök, kimerülnek az érme és kártyamutatványban. És ha eltűntetnek valamit, lepleket használnak, hogy ne lássák a csalást. Tehát ez a magyarázatod ILLOGIKUS! Törődj bele! Szereted az onii-chanod, ha te mondod, biztosan ő is téged, de attól még a drága onii-chanod igenis megölte azt a hollowot. És ha most megpróbálod elkezdeni ezt cáfolni, a szemed előtt robbantok be egy „energiagömböt”, csak hogy érezd mennyire nem bűvész trükkök ezek. – dühösen már el is kezdtem létrehozni felé mutatva egy cerót, csak hogy remélhetőleg a kölyökbe fojtsam az esetleges szavakat. Már direkt nem a nevén neveztem, úgyse tudná, hogy mi. Ha mégis szájalna, feloszlatom, és levágok egy barát a lába mellé. Csak azért nem lőnék el itt egy cerót mert kivinné a falakat, és se Vexnek, se az egyen maszkosoknak nincs kedvem magyarázkodni. – Ha cáfolni akarod a szavaim a bátyádról, akkor azokat ő cáfolja meg, aki csinálta, és ne te, aki egy átokverte gyilkolást is trükknek hisz. – na jó, az én türelmemnek is van határa… Igazából olyan mint egy rugó, néha kifeszül és akkor bírja, de ha feladja egy pillanat alatt visszaugrik és akkor annyi a türelmemnek. Ez történt most is. Mi az, hogy Trükk, és hogy kórház?! Ne szórakozzunk már! Ráadásul sima hollow lehetett. Melyik gyökér írtja itt köztünk a saját fajtáját? Rajtam kívül még akad egy-két játékos errefelé, aki szívesen „elmagyarázná” neki, hogy ez miért nem ajánlatos.
Majdnem elnevetem magam Nina kérdésére, hogy mim van nekem, ami másnak nincs. Például mérgem, savas vérem, jó pár számmal nagyobb IQ-m…
- Olyan párom, akit néhány „néni” szintén magának akarna, és nem nézik jó szemmel, hogy velem van. – nem tudom, vajon Nina érti-e, mert úgy tűnik ő kívül-belül kölyök, de egy próbát megért.
- Igen, mivel övé a torony, és vele élek. Biztos akkor te is ismersz, ha szintén az egyik toronyban laksz. Kik laknak még veletek? – direkt többes számban említem őket, hogy tudja a kölyök, hogy a szeretett onii-chanját ne számolja bele, hanem kettőjükön kívül.
Meg sem lepődök már, hogy Vex üvöltözik és káromkodik a szobájában, és ha ez csak valamiféle demó, nem is akarom tudni, mit fog művelni, ha kijön a teljes játék ebből. De vicces azzal felhúznom, hogy azt mondom rá, hogy „csak egy játék”. Mintha ilyenkor egy világ omlana össze benne.
- Egy videojátékot játszik éppen a szobájában. Kétlem, hogy fel tudnánk valamivel vidítani. – teljesen közönyösen támaszkodok a pulton, a bejárati ajtóhoz legközelebbi szobaajtó felé mutatva, már ha a kiszűrődő hangokból ne lett volna egyértelmű. Felőlem, ha van olyan vakmerő, hogy rányit a saját szobájában, hogy jött felvidítani, hajrá. Még a nyelvem hegyén is van, hogy ha szeretné, próbálja meg, én meg majd mosolyogva végignézem, de lehet kapnék később a fejemre Vextől, hogy miért engedtem be a szobába.
Kár, hogy akármilyen gyors is vagyok, a főzés, és a szósz rottyanásának idejét nem tudom siettetni. Pedig bár tudnám, jól gondoltam, a fagyi édeskevés ennek a kölyöknek, de elhiheti, hogy tőlem egyvalami főételt kap, aztán hazadobom, ha még mindig lekorogja a fülemet a helyéről.
Nina hirtelen kérdésére, pontosabban főképp az első feltételezésre hangosan elnevetem magam.
- Ezt nagyon kérlek, majd kérdezd meg tőle is, hogy az apám-e. – még mindig kuncogva, de már próbálva abbahagyni, figyelem Ninát. Elképzelem, ahogy odamegy Vexhez, meghúzogatja a kabátját, és megkérdezi tőle: „Bácsi a Senpai apukája tetszik lenni?”. Ismerem Vexet, le fogja reagálni, de attól még hanyatt fogom dobni magam a röhögéstől. - Ebben a városban nem igazán divat a házasság. – bocsánatkérő mosollyal nézek Ninára, mert ezt azért még meg kell említenem, de lehet ezzel most törtem össze valami gyermeki vágyat. Úgy olvastam – ha már embernek képzeli magát – az emberkislányok többsége még pici korukban hercegnők akarnak lenni, vagy menyasszony. Azt hiszem utána a tündér és a többi.
Megkóstolva a tésztát, már egész jó, nem kell szétfőzni. Gyors szűrés, ki a tányérokra, szósz, rá a már lereszelt sajtot, a tányérok után pedig szimplán odateszem a ketchupöt, ha akar rátenni a kölyök, ha nem, majd eldönti.
- Itadakimasu! – hangzik el tőlem, amint jól telenyomtam ketchuppel a sajátomat.
9
Lejelentő / Re:Lezárások
« Utolsó üzenet: írta Carmen Santera Dátum 2019. Márc. 21, 21:10:37 »
https://bleach.frpg.hu/index.php/topic,1590.0.html

Hoztam egy lezárandó +3 ressu képesség pályázatot.
10
Pályázatok / Carmen Santera
« Utolsó üzenet: írta Carmen Santera Dátum 2019. Márc. 21, 21:09:23 »
Pályázat témája: +3 Ressurección skill
Engedély: Yorutól

Caza (Vadászat)

 Ha megérint egy szilárd felületet az ujjaival vagy lábujjaival, Carmen képes Ressurecciónx2 méter távolságon belül maximum Ressurecciónx3 méter hosszú csontkarmokat kinöveszteni ugyanazon a szilárd felületen valahol. Ezek csak egyenesen tudnak nőni, de egy kilőtt pisztolygolyó sebességével nőnek meg. Carmen ujjanként/lábujjanként kettőt tud létrehozni, de ahhoz, hogy kontrollálja a növésüket, az adott ujjbegyének vagy körmének a területhez kell érnie. A képesség úgy is aktiválható, ha Carmen a Clavo képességén keresztül szúr a felületbe, de ha így használja, azokkal az ujjaival csak egyet tud létrehozni.
 Szemben a sima Clavoval, ez jóval több energiát emészt fel, a karmok visszahúzása pedig nem lehetséges reiatsu visszanyerés céljából. Ha kizárólag erre fókuszálja az összes figyelmét más technika nélkül, Carmen kifulladásig LP/200 ilyen karmot tud létrehozni.


Jauría: (Falka)

 A képességgel Carmen képes Ressurección/5 arrancart vagy hollowt összekapcsolni magával. Ezeknek az arrancaroknak/hollowoknak érzékelési távolságon belül kell lenniük, de ha nem csak a Pesquisa segítségével érzékeli őket Carmen, hanem látótávolságba is kerülnek, könnyeben kapcsolja össze őket.
 Carmen és a vele összekapcsolt célpontok kiélesedett érzékekre tesznek szert: a megfigyelőkészségük, a reiatsu érzékelésük és ebből adódóan éberségük a többszörösére erősödik. Érzékszerveik, különösen a szaglásuk szintén felerősödik. A legnagyobb előnye a technikának, hogy az egymással így összekapcsolt célpontok úgy érzik a többiek állapotát, akiket bekapcsoltak a technikába, mintha a részeik lennének- szinte a saját testük, saját reiatsujuk számukra. Általában másodpercekre előre megérezhető a Falka többi tagjának aktuális szándéka, ezért szinte tökéletes csapatmunka hozható létre idegen arrancarok és hollowok között akár szavak vagy bármiféle jelzés nélkül, de még egymás reiatsu-érzékelését is érzik valamennyire, ezért illúzió technikák ellen szinte tökéletes védelmet nyújt a képesség, amíg nem kerül mindenki illúzió alá.

Hátrányok:
- A technika megszűnik, ha Carment kiiktatják- narancssárga reiatsu veszi körbe őt, ami szabad szemmel is látható, és halvány narancssárga reiatsu fonalak kötik össze a Falka tagjait, amik részben Carmenen futnak át (az utóbbiak nem láthatóak, de a kicsit tapasztaltabbak már tisztán megérzik őket).
- A technika nem oszt meg konkrét tudást a technikába kerültek között. Azt ugyan érzékelheti mindenki példuál, hogy a Falka egy tagja támadni készül, és ha ismerik egymás harcstílusát és a technikáit, képesek is lehetnek beazonosítani egymás képességeit, de ha nem, nem fogják jobban tudni, hogy mi fog történni.
- Carmen bárkit le tud kapcsolni a technikáról, illetve bárki önként le tud kapcsolódni róla, de a tagok nem zárhatják ki egymást.
- A képesség csak hollowokon és arrancarokon hat (illetve talán működik Ressurecciónt feloldó vaizardokon).
- Nem igényel sok reiatsut, de ha magán kívül bárkire kiterjeszti, Carmen összes Ressurecciónhoz tartozó képessége gyengébb lesz (személyenként 5 ponttal, kivétel a passzív Heridából, amelyik már aktív volt a technika előtt). Emiatt Carmen nem képes effektíven harcolni a technika fenntartása közben.
Oldalak: [1] 2 3 ... 10