Legutóbbi hozzászólások

Oldalak: [1] 2 3 ... 10
1
Lejelentő / Re:Lezárások
« Utolsó üzenet: írta Shihōin Souji Dátum 2020. Jan. 20, 23:11:44 »
2
Tornyok / Re:Vex kocsmája - 4. torony
« Utolsó üzenet: írta Dionisia Maribell Vega Dátum 2020. Jan. 20, 23:04:12 »
Nos, egy valamirevaló gyógyító, aki ilyen képességekkel rendelkezik, valószínűleg nem csak a felszínt húzza majd össze a képességével, de belül is helyrerakja a szöveteket, a többit pedig majd megoldja a szervezetem, és a sűrű lélekrészecske szám körülöttünk, de ezt az észrevételemet már inkább hagyom.
Ismét el kell gondolkoznom, hogy máshogy oldhattam volna meg, de nincs ötletem. Csak Vex mellett engedek egy idegen gyógyítót a közelembe ilyen kiszolgáltatott helyzetben, egyedül nem mentem volna, ráadásul azt sem tudom, merre van az orvosok szárnya. A városban bárhol máshol leülni pihenni így, kizárt dolog volt, a barlang pedig borzasztó messze van innen. Talán tényleg egy pillanatnyi resurrección, majd a teljes öntudatlanság lett volna a legjobb döntés. Azzal is megijesztettem volna Vexet, és biztos dühös is lett volna, de talán nem ennyire, és ennyi ideig.
Grimaszolva elhúzom a számat, egy aprócska sóhaj mellett. Ingerem lenne kijavítani, hogy nem az ő dühös válaszára céloztam, hanem az én kérdésem volt a szarkazmus. Én is tisztában vagyok vele, hogy nem örül, nem komoly volt a kérdés. Azonban még sose nézett rám így, ennyire ingerülten és figyelmeztetőn. Tényleg fogalmam sincs, rám haragszik e ennyire, vagy a helyzet csak, ami dühíti egyelőre, és ez nagyon elbizonytalanít. Nem vagyok ártatlan ebben az egészben, de nem akarom elveszíteni, vagy hogy megutáljon.
 - Ez igaz… Összeraktak volna akkor is, ha nem te hívod? – vagy ha nem kap érte piát? Bár ennyire nem akarom hangosan is túlragozni, azonban nem rossz, ha a jövőben tudni fogom majd, hogy esetleg az ilyen gyógyítók helyreraknának majd, bízhatok-e bennük ilyen téren.
Egy pár pillanatig hezitálok a fürdőbe indulással. Fogalmam sincs, menjek-e, vagy mit mondhatnék, csak tétován, zavartan nézem a vért a padlón. Ezt én okoztam magamnak, és én mocskoltam össze, nem Vexnek kellene feltakarítania. Azonban nem tudom, mennyire díjazná, ha zuhany előtt ilyen szakadtan, és vértől ragadtan erősködnék, hogy hadd takarítsam én fel. Azt sem kérhetem, hogy várjon vele, hagyja csak, amint kész leszek, feltakarítom, mert ez a vacak a végén szétmarja a padlót addigra.
Végül összeszorítom a számat, és kelletlenül, egy bocsánatkérő grimasszal bólintok, aztán vigyázva, hogy ne nagyon érjek semmihez, indulok a fürdő felé.
Már annak is örülhetek, hogy hagyja, hogy az ölébe üljek, és nem lök el, de az, hogy még csak fél kézzel se ölel magához, sok mindent elárul. Máskor is így van, de akkor általában azért, mert mindkét kezére szüksége van a játékhoz. Most úgy érzem nem igazán ez a legfőbb oka ennek.
A szavait hallva szorosabbá válik az ölelésem, miközben a mellkasába fúrva az arcom, bólintok. Nem akarok vele most vitatkozni, megemlíteni, hogy ebben aztán az égvilágon semmi megerőltető nem volt, és ha lett is volna, már nincs olyan mély, és súlyos sebem, ami a megerőltetéstől szétnyílhatna. Amennyire feldühítettem Vexet, és még hátra van valószínűleg a magyarázat, jobb, ha nem vitázom vele, és kivételesen azt teszem, amit mond. Ha már meggyógyíttatott…
- Követett engem az erdőbe. – pár percig csak pihenek a mellkasán, és ha nem kérdez, vagy mond semmit, felsóhajtva, sokkal nyugodtabban én szólalok meg végül. – Tudom, hogy még nem érdekel, de nem akarom, hogy rosszabbat feltételezz rólam, mint ami történt. Én is tudom, milyen problémás a természetem. – nem nehéz elképzelnem, hogy azt gyanítja Vex, hogy beleköthettem valakibe esetleg, vagy fordítva, és már ugrottam is. Könnyű kinézni belőlem, de fajtárs ellen az egy dolog, ha vérre megy, de életre, az már egészen más. Könnyű kiprovokálni nálam a harcot, a gyilkolást már egy fokkal nehezebben. Azt megígértem Vexnek. Talán nem is akar belegondolni, talán semmiféle feltevése sincs, hogy mi is történhetett pontosan, és csak én agyalom túl megint, de nagyon rossz érzéssel tölt el a gondolat, hogy mit érezhet, és gondolhat rólam most.
3
Város / Re:Kumo Étterem
« Utolsó üzenet: írta Kuroji Rei Dátum 2020. Jan. 20, 16:05:38 »
Protezsálni? Az meg mi? Valami kaja?

Ezek a nemesek sok esetben olyanok, akiket nem kedvelek, bár ezen nem is lepődőm meg túlságosan. Eddig sajnos nagyon sok olyan nemessel találkoztam, akik fennhordták az orrukat. Azért akadnak kivételek, de az édes kevés. Hát ez van! Nem lehet mindenki egyforma! Az egészben az a rossz, hogy pupákok vannak köztük, akik jól felidegesítenek és csodálkoznak, ha kapnak az arcukba egy maflást amit megengedek magamnak. Persze ilyesmi nem történt még meg, de közel voltam hozzá! Jó lenne, ha ezeket a nemeskéket megtanítanák arra, hogyan bánjanak a pénzükkel vagy esetleg az itteniekkel. Minek folyton leköpni a másikat meg szolgának nézni a többieket? Egy nyavalyás rang választ el tőlük csak, amit a csökönyös agyuk talált ki!
- Ha én nemes lennék, nem kérnék testőrt magam mellé. Ha valaki megtámadna, jól elkalapálnám! Mondjuk valahol jó is, hogy nem születtem nemesnek. Nem kell minden hülye szabálynak megfelelnem, meg amúgy se tudnék mit kezdeni akkora vagyonnal. Maximum szétosztanám, mert minek nekem annyi pénz!
Egyáltalán miért nem osszák szét vagy segítenének másoknak? Sokkal jobb lenne szerintem. Persze biztos megkapnám erre, hogy nem tudom milyen nemesnek lenni, meg ne szóljak bele mert még kicsi vagyok. Nyolc éves vagyok! Nagynak számítok én már! Tenkai hapek kijelentése, egyáltalán nem tetszik. Túlságosan sem. Meg is nézem az egyik szabad karját, hogy megnézzem hol az izom, ha esetleg engedi. Ha nem, akkor is megemlítem neki.
- Honnan ennyire biztos benne Tenkai hapek? Nem is harcoltunk még egymás ellen! Csak akkor derülne ki a kettőnk közötti különbség, ha megküzdünk! A tapasztalat ugyanolyan fontos! És ha legyőzőm magát akkor mi van? Nem történik semmi! Ne már! Párbajozzon velem!
Unszolom Tenkai hapekot, hogy jöjjön velem párbajozni. Kíváncsi vagyok mire képes! Legalább szórakoztató lesz! Egy ilyen ajánlatot nem igazán szabad elutasítani! A párbaj az egy olyan dolog, amint alkalom nyílik meg kell ragadni! Az Isteneket hallva, egyre jobban kezdek izgulni. Ez annyira feldob! Ha léteznek ilyen erős ellenfelek, muszáj eggyel találkoznom! Az egész testem beleremeg, ha már abba belegondolok, ha ez mind igaz róluk! Jó kis párbaj lenne! Sajnos Tenkai hapek szerint, ha annyira megakarok küzdeni egy nulladik osztagossal, először legyek shinigami. Hát végül is van benne valami. Ha leakarok győzni egy nulladik osztagost ahhoz szükségem lenne a zanpakutoumra, csak sajnos jelenleg nem tudom hogyan kell használni.
- Akkor először shinigami leszek és utána megmutatom mit tudok! Ihihihi, de alig várom már! Elképzelni mire képes egy nulladik osztagos meg egy Isten! Rögtön párbajozni támad kedvem! Egyre jobban feldob ez az egész!
Dülöngélek jobbra ballra hatalmas mosollyal az arcomon, miközben elképzelem magamban milyen is lehetne az összecsapás! Nagyon szeretnék megküzdeni valamelyikükkel! Inuzuri dolgait mondhatni elintéztem. Chiyo Taichou biztos büszke lenne rám, amiért a lehetőséggel élek. Mások is talán így cselekednének, mint én, de nem is ez a fontos. A lényeg, hogy ez volt a helyes és kész. A kaja látványától, már a nyál is kicsordul a számból. Nagyon jól esik ez a sok leves, rámentől kezdve minden finomság! Bárcsak Nee-chan is itt lenne! Biztos vinnék neki! Esetleg Suke-bának hozhatok egy tál kaját, mikor megyek hozzá! Tényleg! Majd a kajálás után megkérem Tenkai hapekot, hogy egy kört Suke-bának készíttethetnék-e!
- Attól még egyen sokat!
Nem parancsolóan, de azért határozottan mondom Tenkai hapeknak. Biztos vagyok benne, megfogja érteni. Kell az energia és kész. Nincs olyan, hogy elég! Chiyo aztán jól megcsapna, ha nem enném meg az összes kaját, ami az asztalon lenne! Sok ételre van szüksége egy harcosnak! A másodikra rá kérdezve értetlenül állok a reakciókra. Ezért is kérdezek rá Tenkai hapekra, hogy magyarázza el még is mi az oka. A válaszra csak pislogok. He?
- Nem ez lenne a normális? Pedig úgy tudom, hogy egy harcosnak sok kajára van szüksége! Aki meg erős akar lenni, sokat kell ennie! Én erős akarok lenni! Ezért is eszem sokat! Amúgy is nehezen lakom jól! A mostani például a fél fogamra sem volt elég! Mindjárt korogni fog a gyomrom csak figyelje meg!
Nem is kell sokat várni és tényleg korogni kezd a gyomrom, ami jó nagyot szól.
- Hallja? Mondtam én! A fél fogamra nem volt elég.
Közben hátra döntöm magamat egy picikét és jobbra balra nyújtok. Nem nagyon értem ezt az egészet. Nem gyakori látvány ahogyan eszem? Pedig szerintem ennek kéne a normálisnak lennie nem? Tényleg. Tenkai hapek valami szót emlegetett, amit nem igazán tudtam hova tenni eleinte. Annyira megfeledkeztem hirtelen, hogy szinte el is felejtettem. Valami pr..pp…pre… csettintek egyet majd Tenkai hapekra nézek.
- Akartam kérdezni. Mi az a presztízs vagy akár micsoda? Valami kaja?
Közben pislogok párat kíváncsian. Tényleg mi az?
4
Küldetések az Emberek Világában / Re:A második lecke
« Utolsó üzenet: írta Elisa Aschenbrenner Dátum 2020. Jan. 19, 13:14:30 »
Rám mosolyog a szerencse! Nem véletlenül kértem meg kollégámat, hogy hozassa ide a hullát! Hiszen, ha egy informátort meg is ölök, lehet valamit lelni a zsebeiben! Ő sem volt kivétel! Igaz egy kicsit alaposabbnak kellet lennem, de megérte! A szánalmas pofája csupán undort vált ki bennem, de miután meglelek egy bőrből készült igazolvány tartót és egy levelet, széles mosoly derül az arcomra. Wunderbar! Ellenőrzöm először az igazolvány tartójában lévő dolgait. A személyie hamar elárulja kicsoda, hol lakik. Ráadásul még egy fénykép is található, ahol kiderül, hogy házas és van két gyereke. Viszont számomra jelentéktelenek, egészen addig amíg a levelet el nem olvasom. Szóval a felesége tudott valamit és elakarják hagyni Japánt? Abból nem esznek! Felállok a hullától majd a kollégámra nézek.
- Jelentse be! Új parancs! Az igazolványon látható címre induljanak először, keressék meg a Natasha nevezetű nőt és a gyerekeit! Hozassák elém!
Megvárom amíg az emberem elvégzi a bejelentést majd elindulunk szépen Vledlana szobájába. Sajnos egyellőre semmi érdemlegeset nem találok. Hiába ellenőrzőm a festményeket, könyveket még egy régi lámpát is, de eredménytelen. Az ágyat is alaposan átvizslatom, de nincs eredmény. Eddig úgy tűnik Miss Kruger tiszta. Lehet tényleg nincs benne a dologban? Megeshet, hogy nem is tudott arról, hogy a személyzetének egyik tagja valami huncutságon törte a fejét? Utolsó mentsvár a zongora maradt. A kottán látható hangokat eljátszottam egy kézzel. Egyik szemöldökömet fel is húzom az ismert dallam hallatán. Boci boci tarka? Ez komoly? Még is miért? A kislányának zongorázta volna el olykor? Megeshet. Viszont gyorsan megcáfolódik elméletem, miután a zongorával szemben egy fal elhúzódik és egy titkos szobát vélek felfedezni.
- Wunderbar! Egy titkos szoba! Vajon mi célt szolgálhat?
A kislány felé nézek, hátha vélek felfedezni nála valami érdekes arckifejezést, amiből le szűrhetem, hogy jó nyomon járok vagy esetleg tud valamit és nem árt megkérdeznem. A szobába lépve érdekes dolgokat látok. Régi japán írások, pergamenek, amikhez, ha hozzáérnék szétmálnának valószínűleg. Viszont ami igazán érdekes a számomra az egy vitrinben lévő dobozkában látható quincy lánc, aminek a formája nem egy szokásos kereszt, hanem egy széttárt karokkal lévő sárkányt jelképez. A kereszt jellegét hamar felfedezem, ha az egész formát nézem, még is furcsállom. Szerintem a dobozt jobb, ha magammal viszem. Talán Mr. Shinzou tudna valami mondani erről. Esetleg a személyzet egyik tagja. A vitrin üvegét betörőm a szablyám markolatával majd a dobozt elveszem és zsebre vágom. Nem éppen kifinomult módszer, de ha mindenképpen a végére akarok járni ennek az egésznek, minden eszközt be kell vessek. Elvégre Mr.Shinzou nem hiába küldött ide! Üres kézzel nem térek vissza hozzá! A gép felé veszem az irányt majd amint bekapcsolom csettintek emberemnek, hogy a székhez tegyen valami emelvény szerűséget, hogy lássak is. Rögtön három könyvet helyez el. Egy jó vastag könyvet meg elém rak, hogy feltudjak mászni a székre. Néha a kis termetem miatt, nagyon sok problémába tudok ütközni. Rá nézek a kislányra majd a kollégámra. Ha elnevetik magukat a látottakon, garantálom nekik az életre szóló kínzást, amit tervezni fogok velük. Amint sikeresen leülök, látom, hogy jelszót kér. Elhúzom a számat majd gondolkodok egy kicsit. Vajon mi lehet a jelszava ennek a gépnek? Előveszem a zsebemből a dobozkát majd végül beírom, hogy Sárkány. Ha ez nem sikerült akkor a Bocibocit írok és így tovább. Ha esetleg egyik sem jön be, még a kislány nevét megpróbálhatom. Ahhoz viszont meg kell tudnom, hogy hívják.
- Hogy hívnak téged kicsi?
Teszem fel a kérdésemet a kislány felé, miközben előkészítem a pisztolyomat, ha esetleg rá kell vegyem a válaszra.
5
Küldetések az Emberek Világában / Re:A második lecke
« Utolsó üzenet: írta Elisa Aschenbrenner Dátum 2020. Jan. 19, 13:12:22 »



Aleda Felisberta

- Jól hallottam?!
Mordul fel az egyik futár, miután közölted az árat. Ő is leugrik a támaszkodok közül, aki nem egy shinigami, se nem quincy, csupán egy esper. Sietős és határozott léptekkel jön feléd. Hangjából rögtön sejtheted, hogy egy lány az, aki felmordult, ráadásul egy eléggé fiúsabb lánykáról van szó már a kinézetéből. Rövid fekete haj, testét elfedik a sportos és hajlékony ruhája, ami a futároknak elengedhetetlen a könnyebb mozgás érdekében. Szeme bal oldalán egy kicsi tetoválás látható az alján.
- Ha azt hiszi ez a ribanc majd kiadjuk neki Kane Shinzout azt lesheti!
Szerencsére Cat gyorsan leállítja a feldúlt lányt, miközben gyorsan az útját állja. Valószínűleg éppen készült téged megverni.
- Nyugodj le Spidey! Higgadj le egy öt percre!
Szól erélyesen Cat a futárra majd feléd tekint és mélyen a szemedbe néz. Úgy tűnik sikerült elgondolkodtatnod az árral kapcsolatban. Lehet sikert értél el, ezúttal? Spidey meglepő arcot vág majd Ő is feléd tekint majd Catra vissza. Két kezét a macska fülekkel megáldott futár vállaira helyezi majd kicsit megkezdi rázni, miközben véleményét igyekszik kifejteni.
- Komolyan elgondolkodtál az ajánlatán? És ha hazudik?! Ő a Wyvern asszisztense! Nyilvánvaló miért akarja megtalálni! Kiakarja nyírni Kanet!
- Megvan rá az esélye tudom! Viszont ne feledd, kevés lehetőségünk is van!
Ez fontos információ a számodra. Kiderülhet számodra, hogy a futároknak kevés lehetőségük van ahhoz, hogy kirabolják a széfet. Ezt a hasznodra fordíthatod, ha esetleg átakarod őket ejteni a palánkon vagy esetleg Kane Shinzou hollétét akarod megtudni mindenképpen. Spidey leveszi kezeit Cat vállairól majd morog egy picit és elmegy. Cat sóhajt egy picit majd újfent feléd tekint, gondolkozik még egy kicsit majd csak azután reagál a feltételedre.
- Ha elvégzed a munkát, megkapod, amit kérsz. Ha viszont átejtenél minket, esetleg szólni mersz a drága főnöködnek, garantálom, hogy nem csak az ujjadat fogod elveszíteni. Reaper! Vezesd el a „kisasszonyt” az öt csillagos lakosztályába!
- Már is. Pattanj szöszi!
Szól rád a shinigami akinek neve immáron kitudódott aki nem más mint Reaper. Nincs más választásod, mint követned a shinigamit. Fegyvereidet nem kapod vissza nyilván. Cat nem olyan ostoba, hogy csak úgy az eszközeidet visszakapod. Lehetséges, hogy amikor a munkát elvégzed átadja a dolgaidat, de addig nem igen számítanék a helyedben rájuk. Reaper elvezet téged a középső ajtóhoz. Átlépve a küszöbön egy csatorna folyosón találod magad. A szennyvíz bűze újra megcsap, de szerencsére csak az aroma, ami megmaradt. Reaper balra veszi az irányt. Pár lépést megtéve egy ajtóhoz megy, ami jobb oldalon található. Anton és Nadin lélekenergiáját érzed egyre erősebben. Valószínűleg itt tartják fogva őket. Amint te is az ajtóhoz érsz, Reaper kinyitja majd gyorsan megfogja a válladat és szó szerint behajít a küszöbön. Megvárja míg felállsz majd hozzád intézi szavait.
- Nehogy azt hidd, hogy csak azért, mert nemes vagy még megúszod a „vendégszeretetet”. Cat helyében rögtön levágtam volna az ujjadat inkább. Na mindegy! Élvezd egy ideig az „öt csillagos hotelt” szöszi!
Azzal a lendülettel be is csapja az ajtót és hallod, hogy kattan a zár. Az öt csillagos hotel kimerül abban amint körbe nézel a szobában, hogy van három ágy egy közös asztal és egy lámpa fent, ami neonfénnyel világit. Az ágyak nem éppen kényelmesek, sokkal inkább a börtönökhöz hasonló stílussal és keménységgel vannak megáldva. Anton és Nadin egymással szemben lévő két ágyban ülnek és rád néznek. Lehet beszélned kéne velük arról még is mi történt vagy inkább hazudsz nekik? Tiéd a döntés! Ha nem is beszélsz velük csupán ledőlsz, az is egy opció. Akármelyiket is választod, egy biztos. Jó pár idő elteltével, ami körülbelül öt vagy hat óra eltelte lehet, hirtelen meghallod, hogy az ajtó zára kattan egyet és kinyílik lassan és nyikorogva. Viszont senkit nem látsz az ajtón túl. Ami viszont érdekes, hogy futó léptek hangjai távolodnak el az ajtótól jobbra. Mit teszel? Kihasználod a lehetőséget és Antonnal meg Nadinnal megpróbálkozol a szökéssel, ha már adódik egy alkalom vagy inkább ott maradsz? Az egyik lehetőséggel gazdagabb lehetsz a másikkal szegényebb. Dönts mit teszel hát?
(click to show/hide)


Elisa Aschenbrenner

A hulla ellenőrzése jó ötletnek bizonyul a számodra. Először is, valóban halott. Pulzusa nincs, a lövés pontosan eltalálta a tüdejét. Valószínűleg egy ideig szenvedett mielőtt végleg elhagyta az élők világát, de azért elég hamar elérte a halál. A fejnél semmi érdekeset nem találsz, leszámítva azt, hogy koszos, miután megismerte a földet, amin éppen állsz. Belső zsebeiben viszont érdekesebb dolgokra lelhetsz. Először is egy bőrből készült igazolvány tartót találhatsz. Kinyitva lelsz egy személyit, amin megtudod a nevét az illetőnek. Grigorij Zharkov született 1968.05.17-én. A lakása Karakurában található. Pontos címet kapsz, hol lelhetnéd a lakhelyét. Van fénykép is, amin megtudod, hogy van felesége és két gyermeke. Egyikük már középiskolás lehet, aki történetesen egy fiú még a kislány óvodás korú lehet. A másik, amit találhatsz az egy levél, ami fel lett bontva már. Nincs feltüntetve címzett így lehetséges ez egy személyhez szóló levél. Amint kinyitod a következő szöveggel találkozhatsz.

Drága férjem

Tudom, hogy mire vállalkoztunk. Még is úgy gondolom ez kezd sok lenni. Biztos vagy benne, hogy nem akarsz elmenni? Itt hagyhatnánk ezt az egészet és kezdhetnénk új életet! A gyerekeink érdekében! Nem tudom mit tegyek, hogy őszinte legyek. Mi van, ha ránk találnak, ne adj Isten Ő talál ránk és az életünk romokban fog heverni! Tudom megígértem, veled maradok jóban és rosszban, de gondoskodnom kell magunkról is! Remélem megérted. Pontban ma hat órakor a reptérre megyek a gyerekeimmel és elhagyjuk Japánt. Szeretném a velem jönnél! Ha nem jössz, megértelek, de te is értsd meg nem azért teszem mert nem szeretlek, hanem a gyerekeink jövőjéét akarom bebiztosítani. Rájuk is gondolnunk kell! Szeretlek! Remélem jól fogsz dönteni!

Hű kedvesed: Natasha

Hoppá! A levél ezek szerint egy bizonyíték! Lehet tényleg az árulót sikerült kifognod? Úgy tűnik, ha még meg is ölted azt, aki fontos dolgokat tudhatott, a felesége még életben van. Lehetséges, hogy el kell hozatnod magadhoz, hogy alaposan kikérdezhesd. Megvan erre a lehetőséged, csupán szólnod kell az egyik kollégádnak, hogy jelentsék be parancsodat. A pontos cím megvan így nem fognak vakon keresgélni. Időben is megvagy, tehát minden esélyed megvan, hogy ezt a Natasha nőt behozasd és kifaggasd módszereid segítségével. A kérdés mennyire leszel hatékony? A hulla vizsgálata után Vledlana szobájában indulsz, ami számodra túl giccses. Másoknak lehet a gyönyörű megfogalmazás jutna az eszébe, de hát nem mindenkinek egyforma az ízlése. Alaposan megvizsgálod a szobát. A könyvespolcnál semmit érdekeset nem találsz csupán híres orosz, japán és német írok neveivel találkozol és a műveikkel. A petróleumlámpán sem vélsz felfedezni semmi érdemlegeset. A számítógépet még hagyod egy időre és az ágyat támadod meg. Ott sem lelsz semmit. A zongorán belül és kívül sincs semmi furcsa. Már érződhet, hogy zsákutcába találkoztál, egészen addig amíg a dallamot el nem kezded játszani, ami nem igazán bonyolult zongoradarab hiszen ez a Boci dal és a kotta alapján egy kézzel kell eljátszani egy eléggé rövid részt. Konkrétan hat billentyűt kell lenyomnod megfelelő sorrendben. Amit meg is teszel. Amint ez megtörténik a zongorával szemben, ahol egy ajtó is látható, mellette bal oldalon a fal elmozdul és egy titkos szobát vélhetsz felfedezni. Amikor belépsz ezen a titkos szobán már érdekes dolgokra lehetsz figyelmes. Régi könyvek, pergamenek, Japán írások! Ami viszont igazán szembetűnő lehet számodra, az egy quincy kereszt, ami a szoba közepén van kiállítva egy vitrinben. Maga a kereszt egyébként egy piros dobozkában van elhelyezve, aminek elülső oldala átlátszó. Viszont ahelyett, hogy kereszt formája lenne, inkább hasonlít egy sárkányra, aki széttárja szárnyait. Vajon mihez lehet köze? Mit fogsz tenni? Lehet ellenőrizned kéne a számítógépet. Úgy döntöttél, hogy később foglalkozol vele így hát amint bekapcsolod a gépet, rögtön találkozol egy problémás feladattal. Jelszót kér. Ki kéne találnod még is mi lehet a jelszó? Lehet az egyik személyzet tudja vagy esetleg ebben a szobában lelhetnéd meg? Mit fogsz tenni most Wyvern?
(click to show/hide)

Határidő: 2019.01.25
6
Küldetések az Emberek Világában / Re:A második lecke
« Utolsó üzenet: írta Aleda Felisberta Dátum 2020. Jan. 18, 21:11:11 »
Amikor a lány megpaskol, halkan hümmögök egyet, miközben kezeimet összefonom mellkasom előtt. Ebből jövök rá, hogy nem vagyok megkötözve. Ez azért már haladás! Bár lehet mindvégig „szabadon” mozoghattam – az asztal határain belül –, csak az agyam megtréfált. Be kell vallanom vészhelyzeti készenlétben vagyok, mióta láttam Antonékat elájulni a csatorna félhomályában. Nem engedek le túlságosan ebből a védelemből, nehogy később ráfázzak, de megnyugszok, mert miközben a lány hozzám beszél, megérzem a két katonát, viszonylag közel. Mintha nem is egy szobából álló épületben lennék, hanem annál komplexebb építményben. Illetve rajtunk, Quincyken kívül másfajta jelenlétet se hagyok figyelmen kívül.
Shinigamik? Mit keresnek ők itt?
A leányzó elkezd cápamód körözni az asztalka körül, mintha ezzel akarna erőt fitogtatni, hogy most én vagyok a kisegér, akit zsákmányául ejtett, és aki nem szökhet el. Ezért gondolom, ha már kizökkent a gondolatmenetből, miért ne tehetném meg én is? Szerintem valahol erre várt, hogy elkezdjem megkérdőjelezni a helyzetet, majd kérdésekkel előrukkolni neki, mint a velem megegyező helyiségben tartózkodó, egyetlen személy. Aki „Mentsvárként” szolgálhat.
Fogalmam sincs, ki ennek a kitervelője, viszont ez egy okos húzás. Még egy apró indok, amiért nem engedhetem le a védelmem!
- Nos, inkább!  - Minthogy az előző „beszólásra” kelljen reagálnom!
Pár pillanatig nézek, mire készül. Fütyszót hallat, és hamarosan megsokasodunk. Végigmérem az előttem termő bandát, lila szempárom megakad a hosszú hajó Shinigami nőn. Nem figyelgetem pár másodpercnél tovább, mert a fogvatartóm ezúttal csettintget.
A mondandója nem igazán lep meg. Kicsit lassan esnek le ugyan a dolgok, hisz mégis csak idő feldolgozni, mibe is keveredtem! De visszagondolva „Kis nemeskének” becézgetett, illetve ismerheti a nevem. A családom elég hírhedt támogatója a hadiparnak, pozitív értelemben. Fegyvereket készít, az ország több pontján toborzóközpontot létesített. Tudják, hogy született lánya, ami nem feltétlen biztonságos, ám mire a vagyon, ha nem apa szeme fényének védelmére? Részben. Részben pedig a toborzóirodák fenntartása, a birtokunkon élők, dolgozók fizetése, rendszeres adományozás. Szóval ha hadiparbeli részvétel miatt aligha lennénk ismertek, újságok még írhatnak arról, melyik kórház számlájára küldtünk éppen milliós összeget. Ennek egy töredékét abban a bankban őrizzük, melynek széféről a leányzó beszél. Másról is jártatja a száját, három percig folyamatosan. Ami azt illeti, fogalmam sincs, hogy hemofóbiás vagyok -e, először történt olyan a csatornában, hogy megfogtam azt a patkányt. Viszont nem is tőle, inkább a vérétől undorodtam. Elgondolkozott arcot vágok, amit vehetne az ismeretlen úgy, mintha az ajánlatán gondolkoznék. Valahol igaz, elvégre elgondolkodtató, miért épp az én ujjlenyomatom kell ehhez? Egyáltalán mikor állították be hozzá az enyémet?
- Jó– vonok vállat – Igazából még kisebb dolog, mint amire gondoltam volna, hogy... "megkér"!
- Viszont árban Kane Shinzouról kérek információt, magáncélú felhasználásra. Tehát még Elisa se tudna arról, amit így az – összedörzsölöm ujjaimat egyik kezemen – ujjlenyomatért adok.
- Tudni akarom, mikor szokott úgy a városban lébecolni, hogy össze tudjak futni vele, mielőtt Ő tenné meg! - utalok a szőkeségre, majd a macskafüles nőnek hátat fordítok, lefekszem. Így nézek vissza a lányra, kezeimmel megtámasztva fejem. Lábaimat is keresztbe rakom egymáson, míg dönt. Én nem hezitáltam sokat, bár tény, most valószínűleg az életemmel játszok. Megéri viszont, ha… így elérhetem őt valahol a városon belül…
7
Város / Re:Kumo Étterem
« Utolsó üzenet: írta Mizushima Tenkai Dátum 2020. Jan. 18, 12:58:41 »
- Ez presztízs kérdése. Ez leginkább a többi nemesnek szól, hogy felvágjanak nekik, hogy féltékenyek legyenek, igazából más haszna nincs. Mint például az, ha egy erős nemesnek testőre lenne, még ha nincs is rá szüksége, megmutatja, hogy neki erre is telik.- Tenkai se értette, hogy erre mi szükség volt, Yuukennek is volt egy félszemű testőre, pedig nem volt rá szüksége, Tenkai első kézből tapasztalta meg, hogy mennyire is erős volt Yuuken. De volt neki, mert megtehette.
- Hogy nekem?- meglepetten pislogott, majd elmosolyodott.- Edzek én, amikor kell, de nem is viszem túlzásba. Ha pedig erősebb az ellenfél, meg teszem, amit tudok. S köszönöm a felajánlást, de már most meg tudom mondani, hogy vívásban győznél ellenem.- nem sok értelmét látná a párbajnak, nem azért mert ha veszít, akkor veszíthet a tekintélyéből, ez nem igazán érdekli, de ha Rei ennyire ragaszkodik a harcokhoz, edzéshez, akkor azzal semmit se fejlődne, ha Tenkai ellen állna ki.
- Pedig léteznek, vannak jók és vannak… kevésbé jó istenek is. Hogyan is magyarázzam el, hogy mi is egy isten? Egy isten számára azok vagyunk, mint mi egy hangya számára, felfoghatatlanul erős, és egy mozdulatukkal véget tudnának vetni az életünknek. Nem tudjuk felfogni az erejüket, hogy mikre képesek, ez egy isten.- reméli, hogy így már kissé jobban érti Rei, hogy mi is egy isten, de lehet erről nem Tenkainak kéne beszélnie, igazából Tenkai maga se tudja pontosan megfogalmazni, mi is egy isten.
- Nem, kizárt dolog. Semmi értelme se lenne annak, ha meg akarnál küzdeni egyel.  Ami pedig a nulladik osztagot illeti… abban nem vagyok illetékes. De nem hiszem, ők mindig a Lélekkirály mellett vannak, nem hagyják el a palotáját. Talán majd ha kapitány leszel, akkor kérvényezheted, de addig nem hiszem, egyébként is, foglalkozz azzal, hogy elsőnek shinigami legyen belőled.- mondta barátságos mosollyal az ajkán, korai még az, hogy ilyeneken gondolkodjon Rei. Érje el a csúcsot idelent, és utána meglátja, hogy mit tud kezdeni odafent.
- Jap, tudom, és szívesen.- apró félmosoly ült ki az arcára, tudta jól, hogy mire is akar kilyukadni Rei, és úgy fest, hogy nem igazán volt ez szokása, már megköszönni valamit, kezdetnek a köszi is megtette.
[b- Oh, nem kell féltened, van nekem elég energiám.[/b]- de azért eszik Tenkai is, csak éppen nem annyit, mint Rei, ki előtt gyűltek már a tányérok. Volt étvágya, azt meg kell hagyni.
Meglepetten pislogott a kérdéstől, majd kitört belőle a nevetés és a pincérre nézett.
- Hallotta a hölgyet. Jöhet a második. S nem Rei, nem mondtál rosszat, csak éppen nem gyakran látnak valakit, akinek ekkora az étvágya.- mosolygott.
8
Tornyok / Re:Vex kocsmája - 4. torony
« Utolsó üzenet: írta Karasu Vex Dátum 2020. Jan. 18, 12:37:21 »
Nem sok kedve volt veszekedni, de most Dion is kihozza Vexből az ideget, bár inkább az, amilyen állapotban volt Dion. Faszba az egésszel, hogy a hollowok már csak ilyen vérszomjas faj. Bár a sima hollowokat megérti, ösztönből cselekednek, de az arrancaroknak már van eszük, csak használniuk kéne, és akkor elkerülhetnék a felesleges áldozatokat, de nem, muszáj engedni a vérszomjnak. Faszt az egészbe.
- Ha kint rendbe leszel rakva, utána majd azt is megoldjuk.- nem hogy csendben maradna, tartalékolná az erejét, de helyette csak beszél és beszél, és persze fokoznia kell az egészet azzal, hogy belsővérzést emleget, nem mintha nem lenne már így is kész ideg Karasu. Rég érezte azt, hogy egyszerre egy egész doboz cigi kell, de most sikerült ezt kiváltani.
- Az, tudsz jobbat?- költői kérdés volt csupán, nem várt választ, és a tekintete is azt sugallta, hogy Dion jobb ha csendben marad, és nem válaszol. Ne fokozza.
- Fogom majd, ne aggódj.- tervezi, hogy elfog beszélgetni az illetékesekkel. Úgy fest, hogy Karasunak mégse elég nagy a hírneve ahhoz, hogy ne csináljanak ilyet, talán ha bever pár arcot, és eltör pár kart, akkor legközelebb kétszer is meggondolják, hogy így bánnak valakivel, aki Karasunak fontos.
- De legalább összeraknak.- kifújta a levegőt és a tarkóját vakargatta. Azzal kell főzni, amilyük van, nincsenek abban a helyzetben, hogy válogassanak.
- Akkor mennek oda, mosd le magad alaposan, ráérsz, addig én feltakarítok.- nem hagyhatja Dion vérét a padlón, nem lenne jó emlékeztető, és még csak jól se mutat, nem megy a toronyhoz.
- A francba.- nézegette a felmosó fejét, amiből nem sok minden maradt meg.- Tehát savas a vére.- jó ezt is tudni, és ha visszagondol, szerencse, hogy Karasunak erős a hierroja, és nem lett gond a második éjszaka, amit itt töltött Dion. Na de mindegy, a vér felmosva, a felmosó meg mehet majd a sivatagba. Egy féreglyuk nyit és zár, volt nincs felmosó.
Leült a kanapéra, és egyből rágyújtott egy szál cigire, és visszatér a játékhoz, nem mintha igazán tudna most arra figyelni, de valahogy muszáj elterelnie a figyelmét.
Nem állt ellen, hagyta, hogy DIon az ölébe üljön, így legalább tudja, hogy rendben lesz.
- Rendben van, és nincs szökkenés, ma semmi megerőltető.- ha azt hiszi, hogy ezek után pattoghat, mint valami labda, akkor nagy tévedésben volt.

9
Szegénynegyed / Re:Karakura Town sikátorai
« Utolsó üzenet: írta Tamachi Kagami Yukezo Dátum 2020. Jan. 17, 18:55:52 »
Ettől majd szárnyra kapsz

Alaposabban végigmérem a szemem előtt álló hölgyet. Persze válaszol a kérdéseimre, amik legalább annyira semmitmondóak voltak, mint a válasza. Itt lakik… Körbenézek, a lehulló hópelyhek forgatagában újragondolom az eseményeket, majd tekintetem visszaér a lányhoz. Láttam már különleges képességű embereket, de amit tőle láttam nem tűnik olyan… hogy is mondjam? Kiforrottnak. Instabil a lélekenergiája, a szavait nem követi a lelki énje.
- Youkai ehh?- húzom fel a szemöldökömet. Mintha a bevetési felszerelésemen nem porosodna egy szimbólum, ami az említett rémségek festi – Akkor már sokkal nagyobb bajban lennénk nem gondolod?- nagy hasonlóság van az előbb látott förmedmények, és a Youkai lelketlen szellemei között. Azonban nekem ennyi elég is volt, hogy érdeklődni kezdjek. Találkozott már ezzel azzal, de még nem kifejezetten szakértő. Ezt már csak a saját erejének instabilitásából is megmondhatom. Valahonnan tényleg rém ismerős! Ahogyan végigpillantok a vállain, szemem teljesen önjáróan elindult lefelé. Úgy tettem, mintha végigmérném, közben eszembe ugrott a kép, hogy azt is tudom mi van alatta, de mindez felidézése nem állt érdeklődésem körében, ezért ugyanolyan unott tekintettel nézek a szemeibe. Vörös haj, zöld szem… ezt az egyet igazán megjegyezhettem volna a régi időkből. Bemutatkozik. Nem jött el bennem, a nahát érzés, így egyáltalán nem úgy festek, mint akinek derengene, hogy ki is ő. Fotóriporter.
- Maga Nagisa Sachiko, részemről a szerencse, hogy újra összehozott a sors - változtattam át teátrálisan eltúlzottra a hangnememet, és az egész tartásom. Elmosolyodtam, igazán kedvesen, majd ilyen boldog arccal folytattam - fintora - fejeztem be a mondatot cinikus, hideg hangon, majd kihúztam magam, és az előttem lévő épületre néztem. Ránéztem még Sachikora. A képességeit felmérendő, felugrottam egy tőlem megszokott láthatatlan shunpoval a velem szemben álló épület tetejére. Hogy elvesztett a tekintetével, először azt keresem, hogy merre keres. Ha azonnal rám néz, akkor érzi a jelenlétemet, és tehetsége is van hozzá. Ha keresgélni kezd, akkor egy füttyszóval tájékoztattam a hollétemről. Ha találkozott tekintetünk, akkor a lapostetőn hátrébb sétálok, és megvárom, hogy hogyan tesz. Ha követ vajon hogyan teszi? Úgy döntök míg várok, addig a környéket átfésülöm. Ha egy ilyen dög megjelenik, akkor vajon merre vezet tovább az útja? Azonban felfalt egy shinigamit. Az ereje ettől ugrásszerűen megemelkedhetett. És most megjelent Nagisa Sachiko is. Kavargó gondolataimban lepörgött a hölgy belépője. Havazott, mikor megjelent. Csodálatos. Előveszem lassan Paragont a markolatából. Elcsendesek belül, és fülemben egy fémes felcsendülést hallok.
~Ugye tudod, hogy amit a nővel tervezel, abba jó eséllyel bele fog halni~ lelki harcostársam aggodalom nélkül, érzéketlenül szólt. Mellékesen figyelmeztetett csupán, hogy a terv, ami eszembe jutott könnyedén végződhet tragédiával.
- Szólítalak Paragon, ezt a szörnyet meg kell fékeznünk- suttogtam, és ujjamat végighúztam a pengén. A hüvelykujjam mintha csillagszóró lenne, úgy szórta az aranysárga szikrákat. Közben kettévált a penge, és zanpakutoumat újra valódi alakjában láthatom. Elégedetten elmosolyodok. Ha Sachiko ideért, akkor hozzáfűzöm a következőket. Oda is fordulok hozzá, és igyekszem minden pillanatot az elmémbe vésni, amit látok rajta, vagy körülötte.
- Ez egy Piócakirálynő. Ha valakinek eszébe jut az, hogy egy másik világ fenevada jól mutatna a sajátjában, akkor egy úgy nevezett idézőpecsétet készít. Hogy lendületet adjon a történetnek, a saját vérével töltötte meg az első pecsétet. Ha szerencsénk van, akkor minden egyes pecsétben ott hordozza a lelkének lenyomatát, ugyanis a mágiával elérte, hogy minden idézőpecsét olyan erős legyen, mint az első - várok egy pár másodpercet, hogy felfogja az imént elhangzottakat, majd szenvtelenül folytatom - Az idézőpecsét erejét a másolatokba, tökéletesen elültette, és a másolatokat felruházta a terjeszkedés képességével. Érintésére rád ragad, és a húsodba égeti magát. Az a pecsét ha élőlényre került, akkor mint egy jelzőlámpa úgy szól a királynőnek - ekkor villant a testem a szeme előtt. Mögötte jelenek meg. A két teleport között egy kövér másodperc telt el csupán. Mögülle lépek ki, és megmutatom a tenyeremet. Egy ősi feliratokból, és geometriai formákból álló tetoválást láthatott rajta. A szövegek pedig szemmel láthatóan kiegészítették magukat a karomon. Én vagyok olyan erős, hogy ne szemtelenedjen el rögtön rajtam a hívószó. Elé lépek, és közben a tenyeremet a szemével egy magasságban tartom. Rövid ismertetőm utolsó fejezetét is megosztom vele egyre izgatottabb hangon. A fejében gondolom összeállt a kép. Felvettem ezt a pecsétet magamra, ergo én vagyok a célpontja Őfelségének. Elmosolyodom enyhén, és visszahúzom a kezemet. Egyenesen a szemébe nézek.
- Ha egy pióca a testedbe áll, akkor nem éri be kevesebbel, egyenesen az életenergiádat kezdi el szipolyozni, és ideiglenesen a Királynő átveszi a tulajdonságaidat. Namost az imént egy 357 éves magastisztségű shinigami életerejével gazdagodott meg – mivel én beszéltem, ezért tudtam figyelni közben, hogy egy nagyon kevert jelenlét érkezik fel az épületre lassan, tökéletesen mögüllem. Közelebb léptem Sachikohoz, és teljesen váratlanul tűntem el előle. Idője egyáltalán nem maradt, ahol eddig egy férfi állt előtte, ágyúgolyóként csapódott felé egy pióca, ami ha eltalálja azonnal a húsába áll, és nem kis fájdalom kíséretében zsibbadni kezd minden végtagja. És a pióca egyre csak beeszi magát, minden másodperccel mélyebbre. Ha mindez nem valósul meg, akkor természetesen a tervem befuccsol, és kínos percek várnak rám. A teleportom közvetlenül a lény háta mögé dobott le, közben elkiáltom magam.
- Hadou 44: Kokutan Kou!!! – közben ujjaimból egy hegyes kést formáltam, és mivel elegendő lélekenergiát koncentráltam a szavaim mögé, ezért az egész kézfejemből pokolian forró fekete lángok pattantak ki. Teljes erőmből, a zuhanást kihasználva a lény hátának közepét céloztam meg. Ha eltalálta Sachikot a pióca, akkor ahogy átvesz tulajdonságokat tőle, így a sérülékenységeket is magáévé eszi. A karom lukat üt a Királynő hátába, ami visítva tapasztalja, ahogyan egész teste belülről leég. Természetesen megtekerem az ütésemet, és a lehető legnagyobb pusztítással véget vetek a lény életének. Ezután egy pillanat alatt Sachikonál termek, és levágom a piócát, ha még nem szabadult meg tőle. Gyógyító képességeimet felajánlom neki, amivel csak a fájdalom emléke maradhat hátra meghegesedni.
Természetesen, ha éppenséggel nem sikerült csapdába csalnom, úgy az ellenfelünk hátán megpattannak az ujjaim, és miután kirázom a kezemből a fájdalmat, egy shunpoval távolodok el a hirtelen válaszlépése elől.

10
Küldetések az Emberek Világában / Re:A második lecke
« Utolsó üzenet: írta Elisa Aschenbrenner Dátum 2020. Jan. 16, 17:33:39 »
Micsoda pazarlás! Pedig lehet fontos információkat tudott volna szolgálni a féreg, aki megpróbált megszökni előlem, de sajnos a golyó rossz helyen találta el. Legalább ezzel bebizonyítottam a többi féregnek, hogy nincs lehetőségük a menekvésre és a kezem nagyon messze tud elérni. Ha ellenállnak, meghalnak. Ilyen egyszerű az egész! A férgeknek tudniuk kell, hol a helyük ebben a világan és ekképpen várom is el az itt jelenlévőktől. Szerencsére a hulláért már kezeskedik a kollégám, aki nem tudott pár méterről eltalálni egy célpontot. Méltó büntetésben fogom részesíteni amiért egy fontos lehetséges informátort hallgattattam el. Márpedig aki nem cselekszik az is hibázik. Én tökéletes munkát várok el, hibának itt nincs helye! Aki hibázik, annak bűnhődnie kell! Eljön majd ennek is az ideje. Egyelőre a többi féreggel kell foglalkozzak. Ki is adom a parancsot a katonáimnak, miután hosszú monológban tisztáztam a jelenlegi körülményeket számukra és biztosítottam afelől ezeket a förmedvényeket, hogy nincs menekvés! A többit kollégáim már intézik. Miután végre a hulla elém kerül, kezemmel jelzem emberemnek, hogy maradjon a kislánnyal míg átkutatom a tetemet. Először az arcát nézem meg, jobbról és balról. A fizimiskájától undorom támad. Ahogyan az oroszokkal nem vagyok képes kibékülni, ugyanúgy az angoloktól is mondhatni hányingert kapok már a látványuktól is! Pedig a kultúrájuk nem áll messze a németekétől, de mégis visszataszítónak látom őket. Azt hiszik, hogy az övüké a világ! Milyen kis naívak! Majd egy nap belátják, mekkorát tévedtek, ahogyan az emberiség többsége is, miután mi quincyk, az ária faj, kiknek jogos jussuk uralkodni felettük, átvesszük a vezetést. A fej vizsgálata után a sebet ellenőrzőm, hogy ténylegesen végzett-e vele. Biztonság esetében még a nyakát is megnézem és a pulzust is megvizsgálom, hogy egyáltalán van-e majd ezután a ruháját vizsgálom meg. Zsebeket ellenőrzők, hátha találok valami használhatott. Még a belső zsebét is igyekszem ellenőrizni, a cipő talpát is szintén. A lábbeli sarkát igyekszem mozdítani hátha elrejtett benne valamit. Régi módszer ugyan még a tizenkilencedik századból eredendően, de hátha valaki visszanyúlik ehhez a csínyhez, hogy elrejtsen előlem valamit. A tetem vizsgálata után a kislányra nézek, aki rögtön tudja, hogy mi következik most. Elvezet szépen Miss Kruger szobájába. Csettintek a kollégámnak, hogy utánam jöjjön és ne veszítse szem elől a kislányt. Az épületbe visszaérve, rögtön a lépcső irányába fordulunk. Amint felérünk két nagy díszes ajtóval találkozom. Hagyom, hogy a kicsi kinyissa az ajtót majd belépve a küszöbön félrehúzom a számat.
- Milyen giccses szoba! Ezek az oroszok… befelé!
Szólok rá a kislányra. Megvárom míg bemegy majd mutatom a katonámnak, hogy tartsa rajta a szemét. Ezután megkezdem a szoba átvizsgálását. Kesztyűmet megigazítom majd a könyvespolcon kezdek kutakodni. Minden egyes könyv címét megnézem majd ki is veszem egyenként, hátha az egyik titkos könyv lenne. Némelyiket ellenőrzőm is. Találomra kinyitom a könyvet majd lapozok benne egy kicsit és visszateszem a helyére. A szekrény felett lévő petróleumlámpát is alaposan forgatni kezdem, nincs-e rajta valami érdekes, ami segíthetné a nyomozásomat. Ezután a hatalmas ágyhoz indulok. Első dolgom a takarót eltávolítani majd a párnákat megnyomkodom, nincs-e bennük valami értékes, esetleg rendellenesség. A festmények, amik a falon vannak, jobbra és balra tologatom, hogy mögöttük nem találok-e valami titkos rekeszt, esetleg széfet. A számítógéppel később fogok foglalkozni. Végül a zongora felé veszem az irányt. A hangszer szerencsére kifinomultan van megcsinálva. Valószínűleg eredeti olasz remekmű. Akár lehetne német is, de az olaszra tippelek inkább. A hangszert alaposan átkutatom. Kinyitom a fedelét majd utána a kottát veszem szemügyre. Ha esetleg vannak rajta hangok, elkezdem őket eljátszani. Hátha ezzel sikerül valamit elérnem.
Oldalak: [1] 2 3 ... 10