Legutóbbi hozzászólások

Oldalak: [1] 2 3 ... 10
1
Tornyok / Re:Vex kocsmája - 4. torony
« Utolsó üzenet: írta Dionisia Maribell Vega Dátum 2019. Jan. 19, 21:06:50 »
- Úgy értem, hogy most hagylak egy kicsit békén… de kezdem meggondolni magam. – a hallottakra csak grimaszolni tudok. Ne aggódjon, elkezd játszani én már itt sem leszek. Tuti nem fogok egy teljes napot végigunatkozni, az meg hogy nézzem ahogy játszik, csak úgy egy fél órára ha le tudna kötni. Ettől függetlenül marhára nem arra az időszakra értettem, és Vex már megint szokásához híven az egész karom harapja le. Tényleg tudja, hogy kell újra meg újra rátenni plusz egy lapáttal. – Visszanő? Neked visszanő? … Vagy minden arrancarnak, csak még nem veszítettem el egyik végtagom se… - kettőt pislogok a szavaira. Nem kizárt, hogy ez lehet valami evolúciós adottság, csak még nem tapasztaltam. Vagy Vex hüllő jegyekkel rendelkezik, és akárcsak a gyíkok a farkukat… – Az izmaink nem sorvadnak el, de szerintem a reflexek és mozdulatok elkophatnak. – úgy gondolom a tudás megfakulhat idővel a mozdulatokkal együtt.
- Deeeehogynem. Az első perctől kezdve ezt csinálod. – halványan muszáj közben azért elmosolyodnom, miközben a szememet forgatom. Már nem tudok nem mosolyogni rajta, annyit mondta ezt már… már feladtam, hogy vitatkozzak vele.
- Nem eléggé ahhoz, hogy ne beszélj álmodban. – szórakozottan rákacsintok, mert részben remélem, hogy erre már nem tud mivel visszavágni. Jó, igaza van, hogy nem a nyugodt alvás miatt történt ez, de most ez lényegtelen.
- De csak azért, mert sokszor a levesben is hús van. – tehát kettő az egyben. Annyit beszélünk erről, hogy ha nem reggelit csináltam volna, kezdeném magam rosszul érezni, hogy nem tettem fel inkább valamiféle levest. De az milyen reggeli lett volna? Jó, igen, ott a Miso leves, japán reggelinek tökéletes rizzsel, de úgy vettem észre, hogy nem épp Vex kedvence annyira a japán konyha.
- Tökéletes taktika ez edzésekhez is. – megingathatatlan a mosolyom. Ha máshoz nem is, ahhoz, hogy egy-egy pillanatokra lehessen szusszanásnyi időm, amíg elvonja valami a figyelmét, arra tökéletes lenne. De úgyis átöltözöm majd, szóval tárgytalan.
- Hát, ha van mire…? – Vex szavaira csak még jobb a kedvem, továbbra is édesen mosolygok rá, de közben ott bujkál a szememben a pimasz fény, hogy bár visszahúztam a kezem, ha Vex provokál, bizony könnyen lehet, hogy újra valamiféle támadásra számíthatna tőlem.
- Ne túlozz, csak feszült maradtál volna egy ideig. – ezért is mondtam az előbb is ezt, hogy feszült lett volna, csak hozzátette utána, hogy merevebb is, de van egy olyan érzésem, hogy az lett volna a kisebb gondja. Mindegy, egy ideig nem kell aggódnia, hogy fennállna ez a veszély, nem piszkálom tovább. Inkább még belelopkodok a palacsintába, utána úgyis mehetek majd átöltözni.
2
Tornyok / Re:Vex kocsmája - 4. torony
« Utolsó üzenet: írta Karasu Vex Dátum 2019. Jan. 19, 16:30:20 »
- Egy ideig az pont jó is lesz, megjelenés után olyan 10-15 óra lesz, mire befejezem.- elsőnek, de ezt már nem teszi hozzá, biztos, hogy nem egyszer fogja végig vinni, de nem is kétszer, annyi mindent fog belőle kihozni, amennyit csak tud. Hisz ki tudja, hogy mikor lesz újra lehetősége játszani vele? Pontosabban egy új részel.- Ebben mondjuk van valami, nem kizárt, hogy tényleg kissé romlik a reflexem meg minden, ha nem használom őket olyan gyakran mint kéne. Végtagveszteségeket? Áh, nyugi, visszanő.- szélesen, fogvillantással elvigyorodott, és így nézett Dionra. Bár lehet lassan nem ártana megosztani Dionnal, hogy igazából Vexnek két ressurectión alakja is van, és bár mindegyikben képes gyógyulni, de a második az igazi, amikor már a babák se kellenek, azok nélkül is helyre tudja hozni magát, már ha éppen nem gondolt úgy a feje, hogy ideje más test után nézni, mert abból már Karasu se lenne képes felépülni, ott lenne vége a pályafutásának.
- Veled és a szépségeddel kapcsolatban semmi se túlzás.- kedvesen Dionra mosolygott, és tudja, vagy legalábbis sejti, hogy ennek is egy pirulás lesz a következménye, de Dion megérdemli, hogy ilyeneket mondjanak neki, főleg, mert Karasu szemében ez így volt.
- Így is elég nyugodtan szoktam aludni.- valaki tesz róla, hogy ha volt is valami harag, idegesség benne, az bizony az este eltávozik belőle, és kielégülve, nyugodtan tudja álomra hajtani a fejét, úgy alszik, mint egy kisbaba, csak szerencsére az ujjait nem szopja.
- Néha többe kerül a leves, mint a hús. Előkészülni, meg minden, eh, a lustaság gyakran nagyon nagyúr szokott lenni. Tapasztalat.- ismeri magát annyira, hogy túl lusta lenne olyan kaják megcsinálására, amikhez túl sok idő, vagy éppen pepecselni kell, mintha fürj tojást kéne megfőzni és leszedni a héját, na azt soha többé.
- Ó, de mennyire kár lenne, más alkalomra kell tartogatni.- van is pár ötlete, hogy milyen alkalmakra lenne jó, és biztos is, hogy meg fogja osztani Dionnal, csak nem most, mert akkor a végén még meg is csinálnák, és nem lenne semmi a napból.
- Ej, de ne lenné lennyire büszke rá.- Vex is kuncogott, nehezen tudna haragudnia a kis banyocájára, még ha ilyen kis szemtelen is.
- Hááát, el múlni el, az igaz, de azért ott marad az bennem, hogy a fene, felhúztak mint a kakukkosórát, és utána ha más nem, hát magam kell lerendezni.- vigyorgott, és inkább elfogyasztotta a tojást és a bacont, majd kent némi lekvárt a palacsintára, és ahhoz kezdett hozzá.

3
Tornyok / Re:Vex kocsmája - 4. torony
« Utolsó üzenet: írta Dionisia Maribell Vega Dátum 2019. Jan. 19, 16:03:58 »
Nem teljesen így értettem, hanem, hogy nem eléggé ahhoz, hogy ne a Devil May Cry körül forogjon minden gondolata, de ezt már eszemben sincs hangosan ragozni, nem érdekel hogy ennyire rá van pörögve, legyen csak, már csak az hiányozna a fejemre, hogy én kerüljek a játék helyébe. Azért próbálok gondolkozni valami visszavágás félében, de már nemegyszer fejtette ki nekem bővebben, hogy neki is az elég jónál sokkal jobb, és vak sem vagyok. Így nehéz mivel visszaütnöm azt a labdát.
- Jól van… egyelőre kielégszem ennyivel. Most már tényleg békén hagylak… egy ideig. – ismét egy széles mosoly az utolsó szavamhoz. Hát igen, szeretem piszkálni, de ő is engem, szóval kvittek vagyunk. – Biztos vagyok benne, hogy remekül feltüzelne. Rád férne, mielőtt egy idő után azon kapod magad, hogy olyan rég harcoltál komolyabban utoljára, hogy berozsdásodtak a reflexeid és a támadások meg a védekezések. Nem csak erőben kell a toppon maradni. De azért a végtagvesztéseket inkább kerüld. Rossz lenne egy kézzel videojátékoznod onnantól. – szenvedélyem a harc, így mindenképp csak ajánlani tudom. Vex is hollow, és akármennyire elemberesedtek az itteniek, a vérükben van a gyilkolás, akár tetszik nekik, akár nem. Csak a megfelelő körülmények a megfelelő ellenféllel, és előjön a harc iránti szenvedély, és az adrenalin az egekbe szökik. Jobban felpezsdítené a vérét, mint a játékai, és ki tudja, más értelemben ugyan, de ha olyan a harc, akkor talán még a szexnél is. Viszont azért a végtagszakadást mellőznie kellene, hacsak nincs valaki, aki vissza tudja neki varrni. – Persze, ha ilyen túlzó hülyeségeket mondasz. – tudom, hogy nem kellene puffognom, kívülről csak ez látszik, azt nem biztos, hogy sejti Vex, hogy magamra morgok ilyenkor inkább, amiért egy ilyen baromság tényleg kicsit zavarba hozott, és fel nem fogom, hogy miért. Nem igazságos rá nézve, ő csak kedveskedni akart, legalábbis gondolom, nem letolást vagy mérgelődést érdemel.
- … És aludnál nyugodtan. – direkt ezzel még kiegészítem az utolsó szavait. Mondhatnám, hogy ha a laptoppal történik valami, még mindig ott van a mobilja, vagy egy gyors út és már le is nyúl új laptopot, de legutóbbira biztosan megint a könyvjelzőit és előzményeit hozná fel példának. Attól még vigyoroghatok továbbra is pofátlanul, hisz valójában eszembe se lenne a cuccainak ártani. Ha nem vette volna észre, eddig elég nagy odafigyelést próbáltam tanúsítani minden tulajdona irányába. Ha voltak törések, vagy rongálások, azok csak balesetek voltak, például konyhai fiaskók. Arra viszont nem emlékszem, hogy volt-e bármi is szándékos. Nem mintha lelkiismeret furdalásom lenne, ha törnék jó pár dolgot, de ha már befogadott, megadtam neki, és az otthonának is ennyi tiszteletet.
- Nekem tetszenek a kissé bonyolultabbak is, érdekesen hangzik néhány. – bár fene tudja, mennyire számít bonyolultnak egy cordon bleu vagy egy sajttal leöntött hús… A sütemények, na azok bonyolultak.
A palacsinta miatt nem félek, égettem egyet-egyet oda, azokat bizony kár lett volna kidobni, így jó, hogy tudom milyen a tésztája íze. Puha, vastag és tökéletesen átsültek, nem maradt nyers. Ami azt illeti akkor meg se tudtam volna fordítani, mert pont a közepe sült meg utoljára.
- Ó, azért kár lenne. – ismét pimasz csalafinta mosollyal figyelem rezzenéstelenül. Néha nagyon is jól jön egy komolyabb figyelemelterelés. Például gyakorlóharcok esetén, meg persze élesben, de utóbbi nem jöhet szóba. Talán még az előbbi se, de ártani talán nem árthatna túl nagyot egy kis figyelemelterelés. Azért remélhetőleg a melegítő látványa nem fogja majd akadályozni Vexet.
- Ezt sose tagadtam. – elkuncogom magam a vádra édesen elmosolyodva, miközben a hasamra fordulok, úgy pislogok fel rá csalafinta nagy szemekkel. Jó, néha még én is érzem, hogy eléggé macskás a viselkedésem, főleg ha incselkedem vele, de nem tehetek róla, jön magától.
- Az úgyis elmúlik. – lehet, hogy a feszültség kicsit megmaradna, de a merevség nem biztos, hogy sokáig, főleg ha elvonja valami mással a figyelmét. Annyira nem aggódnék én érte.
4
Tornyok / Re:Vex kocsmája - 4. torony
« Utolsó üzenet: írta Karasu Vex Dátum 2019. Jan. 19, 12:53:14 »
- Az Elég jónál sokkal jobb, de ezt tudod te is jól.- vigyorogva vágott vissza Dionnak. Tudja, hogy kedvese csak piszkálni akarja, semmi egyéb, és meg is tudja érteni Vex, de attól még hagyni nem hagyja, legalább már nem a játék miatt kapja Karasu a fejmosást, vagy legalábbis valami olyasmit, inkább addig üti ezt a vasat még meleg.- Március 8. És abban igazad van, hogy lehet nem ártana valami olyasmi, egy jó véres, végtagvesztős harc, robbanásokkal, csonttörésekkel, és minden mi jó és szép.- szakadó ruhákat nem említi, ha bármi előnye is van annak, hogy nem harcolt egy ideje, az az volt, hogy a ruhatára se lett kevesebb. Emlékszik még a régi időkre, amikor gyakoriak voltak, hogy szerencsétlen egyenruhája darabokban volt, vagy megégett, éppen javíthatatlanná vált. Fájt a szíve, hogy ki kell dobni, de megtette, felesleges lett volna meghagynia.- Oké, nem próbállak, de azért jó látni, hogy még mindig pírral tudom elönteni az arcod.- játékosan elmosolyodott, még így is, egy év után is képes volt erre, hogy előhozza Dionból a pirulást, mi ez ha nem siker?
Inkább nem is folytatja tovább a kicsizést, ismeri már ezt a nyögést, és ha tovább menne ezen az utón, abból a végén még duzzogás lenne, vagy morcosság, egyiket se igazán szeretné, inkább engedi, hogy ez a kis téma elszálljon a szélben, mintha itt se lett volna.
- Már a cuccok? Háááát, éppenséggel még műkődnek, és hasznosak, addig nem mondanám, hogy unalmasak, na meg kellennek azok, min szedném le a filmeket, vagy tudnám meg a játék híreket?- azért ezek mind elég fontos dolgok voltak, nem lehet csak úgy elhanyagolni őket, még akkor se, ha Diont annyira nem érdekelte.
- Ha nem járna annyi mosatlannal, akkor lehet, hogy érdekelne, de így inkább maradok a könnyen, és kevés kupival járó kajáknál, vagy a gyors levesnél, az is finom, még ha éppen nem túl egészséges. És dehogy adnék.- biztatóan Dionra mosolygott, és azt nem tette hozzá, hogy csak akkor adna, ha valami olyat akarna csinálni, amire tényleg oda kell figyelni, akkor nem árt, ha valaki fogja a kezét.- Hát, ha olyasmi, akkor biztos, hogy jó lesz.- tépett is egy darabot, és két falat tojás közt betolta az arcba, és elégedetten rágta, majd nyelte le.- Ja, tényleg olyasmi, mint a rendes.- bár nem rakott rá semmit, de hát ez volt a kostoló csupán, semmi más.
- Akkor se kockáztatnunk, na meg még elvonná a figyelmemet ez a ruha.- szó mi szó, túl jól állt DIonnak, még szép, hogy inkább arra figyelne Karasu.
- Te meg egy galád banyoca.- nem számított ilyen aljas trükkre, még szép, hogy meglepték vele, és bevágott egy hülye fejet, még ha más alkalmakkor örülne is egy ilyennek, azért most pont nem, nem akarja kidobni a lepedőt, ahhoz még túl jó. Dion nevetésére pedig egy nagy sóhajjal egybekötött vigyorgással forgatta csak a szemeit.
- És merevebb.- vigyorgott, és inkább folytatta az evést, nem kell már sok, és a tojás el fog kopni, utána jöhet a palacsinta és a kávé is, majd egy jó cigi és utána egy még jobb zuhany, hogy frissen kezdjék a napot.

5
Karakura / Re:Újraépíteni a múltat
« Utolsó üzenet: írta Kimito Misa Dátum 2019. Jan. 19, 00:10:40 »
Megint úgy tűnt, mint aki gondolatban messze jár, bár ez talán jelen pillanatban érthető is volt. Olyasmikről beszéltünk, ami mindkettőnkben ezernyi emléket idézett fel, és minden bizonnyal hasonlóan elveszettnek, és a múltba révedőnek tetszem most én magam is.
Valószínűleg örök kérdés marad, és közöttünk fog lebegni a feltevés, mi lett volna ha… mi lett volna, ha Manazzo elől nem kell anyámnak elrejtenie? Mi lett volna, ha együtt növünk fel? Mi lett volna, ha normális családként élhetünk? Megannyi kérdés, és a válaszok a homályba vesznek, mert nem tehetjük meg, hogy a múltunkat megváltoztatjuk. Vagy egyáltalán volna értelme így tenni? Minden bizonnyal teljesen más személyekké válnánk, és nem vagyok benne bizonyos, hogy valóban szeretném ezt.
- Mire gondolsz? – Ocsúdtam fel gondolataimból, és ismét rápillantottam. – Minden valószínűséggel befejezzük a teánkat. – Kortyoltam bele ismét a csészébe, hogy egy kicsit elüssem a borús hangulatot.
Nem szerettem volna előhozakodni most azzal, amiért igazából érkeztem, némiképp még tudtam késleltetni. Most neki volt szüksége rám, vagyis úgy tűnt, hogy kapaszkodnia kell valakibe, és Nazo nem pont úgy festett, mint aki alkalmas erre. Természetesen ezen se lehetett csodálkozni, neki is megvolt a maga története, azonban ettől függetlenül sokat nem lendített Yukezo helyzetén.
- Nem szándékozom menni sehová. – Tettem a vállára a kezem.
Érezni véltem a ruha alatt, mintha fogyott volna, mióta utoljára találkoztunk. A hangjából sütő fájdalom szinte megtöltötte a szobát, és ott vibrált közöttünk. Mit mondhattam volna, ami vigaszt nyújthat a számára? A közvetlen családjából tulajdonképpen csupán Nazo és én maradtunk, mert Manazzot képtelen voltam beleszámolni ebbe. A feleségével csupán az esküvőjükön találkoztam, ott egészen kedvesnek tűnt, de hogy most hol lehet, arról fogalmam sem volt. Ez volt a legrosszabb az itt létemben, hogy igazán fogalmam se volt, hogy mi történik Seireiteiben.
- Nem kell egyedül lenned… Nazo, és én is itt vagyunk! – Szinte teljes egészében felé fordultam. – Szóval nyugodtan elmondhatod nekem, vagy csak ülhetünk itt csendben, igazából mindegy, ráérek. – Igyekeztem bátorítóan mosolyogni rá, de nem ment túl jól, ezúttal képtelen voltam felhúzni a mindenki felé mutatott maszkot, valahogy ez a helyzet más volt.
Számomra hatalmas segítség volt, hogy amikor az Emberek Világába érkeztem, szinte azonnal a segítségemre siettek, és mindenben támogattak. A kétségeimben egy pillanatig se voltam egyedül, és a kérdéseimre, ha nem is egyértelműen, de mindig volt valamiféle válasz, vagy útmutatás. Nem kellett a sötétben tapogatóznom, mert mellettem állt Maya~san, és Masen, meg a raktár minden lakója.
- Én nem félek. – Feleltem csendesen. – Nincs mitől tartanom, mert biztosan tudom, talán még nálad is jobban, hogy ennél sokkal erősebb vagy. Hogy a vihar nem sodor el, mert nem hagyod. – Magabiztosan beszéltem, de egészen halkan. – Manazzo nem tört meg, Seireitei nem mosott át, a benned rejlő kitartás hasonlatos az enyémhez, gondolom családi vonás…
Komolyan gondoltam a szavaimat, elvégre mindketten itt voltunk, távol a shinigamiktól, és a biológiai apánktól. Ha az élet citromot nyújt, Yukezo teát készít, én pedig egy hűvös mojitot.
Elbizonytalanodtam lelkesedését látván, igazán kiszámíthatatlan volt a hangulatának változása, és az se különösebben vonzott, hogy a korábban meg-megmutatkozó démonnal találjam szemben magam. Hogy mitől féltem? Ki tudja. Még mindig nem voltam teljesen bizonyos abban, hogy ez nem csupán a démon játéka, aki így próbál visszajutni az életbe. Yukezo erős, talán a testére fájt a foga, és szép lassan próbálja átvenni felette a hatalmat, nem tudhatom… és ez elbizonytalanít. Azonban nem szerettem volna cserbenhagyni, így bólintottam.
- Rendben van, mutasd meg nekem! – Álltam fel, bár kissé tétován. Szívem szerint bárhol szívesebben lettem volna ebben a pillanatban, de itt volt rám szükség…
6
Tornyok / Re:Vex kocsmája - 4. torony
« Utolsó üzenet: írta Dionisia Maribell Vega Dátum 2019. Jan. 18, 23:01:15 »
- Kegyetlen vagy. De úgy tűnik, neked nem Elég jó. – muszáj valahogy valamivel visszavágnom a szemtelen vigyorára, mielőtt megint elkapna a sarokba szorított vad érzet. És részben még igazam is van, hisz ha ennyire másra van rápörögve… De lassan muszáj ejtenem a témát, kezdem túlragozni, és így már lassan olyan feelingje lesz, mintha tényleg zavarna vagy dühítene. Ahogy hallgatom Vex áradozását, csak egy mosollyal egybekötött szemforgatással reagálok a hallottakra. Hát, legalább van, ami ennyire fellelkesíti… – Remélem hamar kijön az a játék, mielőtt még megbolondulsz a várakozástól. Kellene már neked egy jó adrenalinnal felfűtött kiadós harc. – szélesen mosolygok, jobbat úgysem tehetek. Ha lenne elég kihívása a valóságban, nem egy játék lelkesítené fel ennyire. Illetve lelkesítheti, de nem ennyire megszállottan. Biztos neki is hiányoznak a csaták… - Ne próbálj puhítani ilyen nyálas dumával. – annyira túlzónak hat, már-már zavaróan, mégis a fejembe szökik a vér, és ez zavar a legjobban. Tényleg nyálasnak és túlzónak találom, mégis zavarba hoz és nem is értem… gyerekesen duzzogva inkább iszok még néhány nagy kortyot a kávémból.
- Mmmmm! – fájdalmasan felnyögök, hogy még mindig ott a kis jelző. Hiába próbálom megállni, nem sikerül, hogy ne fújjam fel morogva úgy az arcom, mint egy ötéves. Még a tündért hajlandó lennék lenyelni, de… Vex mindig kicsinek meg picinek hív, mikor tudja, hogy ez szinte már nevetséges komplexusom. Az őrületbe kerget vele, de minden bizonnyal ez is a szándéka. Nem mintha ő ne lenne szintén kicsi az adjuchasok méreteihez viszonyítva…
- De egy idő után olyan unalmas. – egyre csínytevőbb lesz a mosolyom, és a játékosabban csillannak a kékjeim. Ha már ő is szokott az én idegeimen táncolni, vicces, mikor én szórakozhatok vele.
- Még szerencse, hogy a szakácsművészet nem olyan megszállottan vonz téged, mint a játékaid, mert akkor jó nagy kioktatást kapnék, mit hogyan kellene tökéletesen. – az egyszerűséget se könnyű lemásolni, ha valaki rágörcsölve törekszik arra. Pont a túlzott odafigyelés miatt lesz akkor elrontva, ezt a saját káromon tapasztaltam meg, de ha Vex nagyon ki lenne az ilyesmire élezve… talán hosszabb ódákat kapnék, mint amit a játékaira kapok általában. – Akkor remélem ízleni fog. Nagyjából olyan, mint a rendes, csak jóval vastagabb. – na jó, ez nem csak ennyiből áll, de nagyvonalakban igen. Bár az amerikai palacsintatésztába sokszor nyersen is belenyalnak, hogy mit tegyenek még bele, mivel ízesítsék, mert azért vastag ízetlen tésztát senki se akar enni, és mivel a fanyar ízeket szereti, ha azzal akarná enni, a baracklekvár elméletileg kissé fanyarkás ízű. Én maradok a juharszirupnál.
- Tönkre nem hiszem hogy menne, attól függ mit találtál ki. – egyszerű gyakorlatoknál maximum mehetne a mosásba, akkor menne tönkre, ha felsérteném, azt pedig két módon lehetne csak. Eséssel, vagy ha támadást kapok be. Most már kezdek tényleg nagyon kíváncsi lenni, hogy mit tervez.
- Süket! – forgatom a szemem még mindig mosolyogva, mert bizony viccből feltett kérdésre nem is kell nekem válasz, azon meg már önmagában jót szórakozom, hogy ha már megint kétértelműen beszél, képes így leengedni a védelmét. Hát, most megérdemli! A reakciójára ezer wattos fültől fülig mosoly költözik az arcomra, de ahogy megszólal, nem bírom ki, hogy ki ne törjön belőlem a nevetés. Ha nem tudnám, hogy százszorosan kapnám ezt vissza, biztos még egy lapáttal rátennék, és ami azt illeti, elég nehezen tudom megállni, hogy ne tegyem, de épp elég nekem, ha Vex csak este kínoz meg.
- Á, csak kissé feszültebb lettél volna. – csibészi mosollyal nyújtom ki rá ismét a nyelvem pimaszkodva, kicsit a vállaimat is megmozgatom, akár egy macska. Vexet ismerve simán képes lenne csak közölni, hogy ugrott a program, és én lennék az utolsó, akinek ebbe beleszólása lehetne. Még ha próbáltam is bármikor, tett róla, hogy ne álljak ellen, és ez elég bosszantó. Még csak vissza se tudom a legtöbbször ezt adni neki, mert ő még örülne is neki... Bár… talán a játékát nem engedni játszani… na majd ha kijön az a játék, amire ennyire vár!
7
Tornyok / Re:Vex kocsmája - 4. torony
« Utolsó üzenet: írta Karasu Vex Dátum 2019. Jan. 18, 17:11:35 »
- Látom-látom.- szívesen menekülne már a téma elől, nincs rosszabb egy asszony haragjánál, és Vex legyen akármilyen erős is, nem akarja, hogy Dionból is ki törjön az a tomboló düh, és harag, amikor egy nőt véletlenül rossz néven szólítanak, még ha az nem is egy másik nő neve volt, bár belegondolva, lehet az még rosszabb is, hogy Vex egy férfi és játék karakter nevét mondta.
- Ááááá… úgy mondod, mintha nem lenne jó az, amiket művelek veled elalvás előtt.- szemtelenül vigyorogva dobott egy puszit Dion felé. Hiszen ha olyan rossz lenne, akkor DIon se adná ki azokat a hangokat.- Hát na, nem igazán tehetek róla, egy igazi álom valósult meg. Amikor már temettük az egész sorozatot, és azt hittük, hogy egy köcsög lesz a főszereplő, vagyis, hogy egy köcsög miatt lett vége az egésznek, erre tessék, megkaptuk azt, amire vártunk. Olyan ez, mintha te is olyanokat öltél volna, hogy csak na, utána meg elzárták a csapot, és éppen csak valami volt, de BUMM, és megint itt van, felcsillant a remény.- lelkesen csacsogott tovább.- Igazából nem is kell, hiszen ha velem vagy, ébren is álmodok.- vigyorogva Dionra kacsintott.
Vigyorogva állta azt a nyelvnyújtást, hát igen, lehet nem tetszett DIonnak az, amit Vex mondott, de hát mint a barátja, ezt megengedheti magának.
- Az én kegyetlen kis gyilkos tündérem.- megengedi ezt magának Karasu, hogy így hívja Diont, és ez még nem is annyira durva, tudná fokozni ha akarná, csak éppen nem akarja, és így talán Dion is lenyugszik, hogy hozzá tette a gyilkos részt is.
- Áááááá! Azért nem kell ennyire lelkesnek lenned a cuccok leamortizálásában, jók azok úgy, ahogy vannak.- folytatva a játékot, kissé rémült, de azért megjátszott tekintettel nézet Dionra, szemében reménykedéssel, hogy csak viccelt a kicsikéje.
- Persze, hogy van, de én azt mondom, hogy az én tükrösöm inkább olyan bele a serpenyőbe és mehet a menet, olyan lesz amilyen lesz, se több se kevesebb. Igazából még egyáltalán nem ettem amcsi palcsit.- nem kerüli el a figyelmét az a kis gyalázat, hogy Dion bizony lopott a palacsintából, de nem morog rá, nem lenne az túl szép, és egyébként is, ha már megküzdött a konyhával, csak nyugodtan csipegessen, és látva, hogy a szirupba mártja, Karasunak is támadt egy ötlete, hogy hol és mire tudná használni azt a szirupot.
- Rendben, sajnálnám ezt a ruhát, ha tönkre menne, még ha te nem is.- ismeri már annyira Diont, hogy nem izgatják a ruhái, de azért Vexet igen, főleg, ha olyanok, mint amit most is visel a kedvese.
- Hogy mi?- nem igazán figyelt, az evés jobban lekötötte a figyelmét, csak azt vette észre, hogy valami kutakodik a paplan alatt, és oda nyúl, ahova általában este szokás. Nem is marad hatás nélkül, elkerekedtek Karasu szemei és meglepett O-t formált az ajkával, a lábai is mozdultak, enyhén meglökve a tálcát, de szerencsére le nem borítva a tartalmát.
- Nanananananana!- nem lenne ellenére a folytatás, de akkor a mai napból már megint nem lenne semmi, még szerencse, hogy Dion kihúzta a kezét a paplan alól.- Na azért, mert ha folytattad volna, akkor esélyes, hogy ma se lett volna edzés.- gyorsan kapkodta a levegőt, kissé hevesebb szívdobogással, de azért vigyorogva nézett Dionra, szemeiben játékos csillogással. Érti Vex a tréfát, még ha ilyen váratlan és kissé aljas is volt az. Da majd vissza fogja kapni, az már biztos, csak még ki kell találnia azt, hogy hogyan is.

8
Tornyok / Re:Vex kocsmája - 4. torony
« Utolsó üzenet: írta Dionisia Maribell Vega Dátum 2019. Jan. 17, 21:45:21 »
- Na látod. – szórakozottan és pimaszul elmosolyodok. Ez egy nagyon nevetséges szituáció, amiről tudomást sem kellene vennem, nem éri meg a felesleges energia befektetést, arról nem is beszélve, hogy se figyelem, se szeretethiányom nincs, és ha féltékeny is lennék, legfeljebb egy másik húsvér humanoidra, nem pedig egy játékra. Attól még viszont nekem van igazam és ez a tény minimum kijár nekem.
- Azok után, amiket művelsz velem elalvás előtt, azon csodálkozok, hogy… Ááááá! – legyintek egyet azonnal. – Igazából tökmindegy, tehetsz te bármit, annyira rá vagy kattanva mostanában fejben ezekre a játékokra, hogy úgyse használna semmi. És nem is azt kértem, hogy álmodj velem. – csak annyi, hogy ne Dantézzon le. Vagyis csak akkor ne, ha épp reggelivel akarom kiszúrni a szemét.
Muszáj megállnom a fordulat közben, pont háttal Vexnek, meghallva, hogy megint letündérezett, a kis jelzőről nem is beszélve, de ahogy még utasítgatott is közben… grimaszolva a szememet forgatom.
- Nem vagyok se kicsi, se tündér. Kegyetlen gyilkos vagyok. – aranyos mosollyal fordulok vissza felé, és nyújtom ki rá a nyelvem. El tudom képzelni, jelenleg mennyire kegyetlen és kíméletlen gyilkosnak is tűnhetek külsőleg, de hollow lévén még szép, hogy az vagyok. És nem kicsi, ezt a mantrám úgy tűnik nem tudom kinőni. A tündér jelző meg… félek mi lesz, ha látni fogja majd egyszer a resu alakom. Hiányoznak a szárnyaim…
- Akkor csak félmunkát végeztem… na, majd legközelebb. – legalább tudom, hogy ha bármi miatt szórakozni akarnék a laptopjával, a mobilt is számításba kell majd vennem. Nem terveztem, de a fejembe vésni sosem árt. Meg aztán, ha már én indítottam a játékot, az a legkevesebb hogy folytatom, ha már ő is belement.
- A tojásrántotta és a tükörtojás között is van különbség, amerikai palacsintát meg nem nagyon szoktál. – örülök, hogy ezt hallom, és ízlik neki, vagy legalábbis ezt állítja, de hogy most megint szóba került, és rájuk vetült a pillantásom… Direkt úgy csináltam, hogy egyet nyugodt szívvel lophassak a palacsinta halomból, így már le is tépek magamnak a legfelső sarkából egy darabot, és azt mártom bele a juharszirupba. Nem akarom vele nyakon önteni, akkor rámegy a többire is és lehet ilyet nem enne Vex mert túl édes neki.
Morogva grimaszolok őt bámulva, amiért titkolózik. Miért említette meg egyáltalán, hogy kitalált valamit mára, ha utána direkt nem akarja elmondani? Ez kegyetlenség.
- Hát rendben, akkor majd amíg zuhanyozol, addig átöltözöm. – még nincs kedvem felállni, most öltöztem csak fel nemrég, nincs kedvem most átöltözni, előbb még megiszom a kávém és csipegetek a palacsintából.
A szavai hallatán játékosan ránézek a tenyereimre.
- Ennyire rosszul csinálom? – megpróbálom kihasználni, hogy a reggelire koncentrál, és csínytevő mosollyal benyúlok a paplan alá, hogy rásimítsak Vexre. Tökéletesen tudom mire célzott és hogy értette, de kizárt hogy kihagytam volna ezt a magas labdát, és ha nem vette észre időben a kezem mozgását, akkor biztos mindent meg fog érni a meglepett arca (remélem). Azért nem leszek annyira gonosz, hogy sokáig pimaszkodjak most vele, meg aztán a végén úgyis csak megint én innám meg a levét, így egy megadó sóhajjal hamar húzom is vissza a kezem. – Igenis sensei, értettem. Mindent beleadok. – mosolyogva ülök fel, finoman jelezve, hogy véletlenül se értettem félre az előbb, csak viccelődök.
9
Tornyok / Re:Vex kocsmája - 4. torony
« Utolsó üzenet: írta Karasu Vex Dátum 2019. Jan. 17, 17:24:44 »
- Azon mondjuk tényleg nem.-  csak úgy az orra alatt mondta, nem akar tovább rontani a helyzeten, akkor se, ha ez csak egy apró kis parázs volt, nem lenne vicces, ha tűzörvénnyé változna, és forró lángjaival felperzselne mindent. Felismeri a jeleket, ahogy egyszer a boltban egy nő elé vágott, de látva, hogy a kosarában egy doboz tampon, jég krém és egy üveg bor volt, Vex úgy döntött, hogy ezt nem meri megkockáztatni, nem készült fel arra az elmebajra.
Szólna a haja miatt, de egyik részről eléggé borzos volt, és másik részről magának köszönheti.
- Azt hiszem, ezt megérdemeltem. De akkor azt hiszem, hogy elalvás előtt a neved fogom ismételgetni, hogy Dante helyet is téged lássalak.- mondta egy kedves mosoly társaságában. S reméli, hogy sikerülni fog, bár nem fűzött túl sok sikert hozzá, hiszen Dante az Dante volt, kár is tagadni. Azon pedig, hogy Dion hátrált, csak egy jót mosolygott. - Értem kicsim, nagyon jól áll. Igazi kis tündér vagy benne. Úgy-úgy, fordulj meg szépen, igen, tetszik, nagyon is tetszik, hogy rajtad van.- elégedetten bólogatott, nagyon szép volt Dion, napról napra szebbnek látta, és kezdte sejteni, hogy ezt minek köszönheti, csak nem akarja beismerni, kimondani, mert álltalában akkor ütött be a szar, és tűnt el mindenki az életéből, inkább lenyeli, és élvezi így tovább.
- Az még a legkevesebb, a telefonnal szinkronizálva van, azok megmaradtak, pornót meg nem nagyon nézek, amióta együtt vagyunk, inkább a könyvjelzők… most kereshetem meg, hogy hol jártam a Prédikátorban. Eh…- úgy döntött, hogy belemegy a játékba, még ha nem is égett le a konyha, talán csak egy kisebb kupi lett, de azzal lehet valamit kezdeni. Egy Féreglyuk és mehet mind ki a sivatagba, már ha olyan sok lesz.
- Igazából az állaga jobb, mint amit én csinálok. Ha figyelted már, akkor csak felverem, bele az olajba, és ha folyik, hát folyik, annyi baj legyen, nekem a lényeg, ropogjon.- biztatóan rámosolygott Dionra, és kicsit elidőzik a fekvő kismacskáján, majd visszatér az evéshez, magától nem fognak eltűni, és ha már fáradt vele, akkor Vex annyit tehet, hogy az utolsó falatig meg fogja enni.
- Azs tit…ok- mondta teli szájjal és egy nyelés közben.- Majd meglátod, hogy mi is lesz, szóval bármennyire is sajnálom, majd nem árt lecserélni a ruhádat.- majd elropogtatott némi bacont, kortyolt a kávéból, ami majdnem olyan, ahogy inni szokta, csak pont nem, de annyi baj legyen, legalább felébreszti.
- Bár nem nagy titok, formábba hozunk, és rámegyünk a kezeid használatára.- és annak ellenére, hogy ez nagyon is kétértelmű volt, nem szexuálisan értette.

10
Tornyok / Re:Vex kocsmája - 4. torony
« Utolsó üzenet: írta Dionisia Maribell Vega Dátum 2019. Jan. 16, 15:34:27 »
Zavarni nem zavar, csak viccből említettem meg, hogy szépen vagyunk, ha én csinálok reggelit mégis a játéka kapja a köszöntést, de hogy még ki is javítson… Szerinte vajon mennyiben érdekelhet engem, hogy hanyadik Devil? Vagy úgy általában ez az egész…
- A lényegen nem változtat! – ő ront a saját helyzetén azzal, hogy még rá is tesz egy újabb lapáttal, így azért az a minimum, hogy a gyors csók után szépen rá is borzolok az amúgy is összevissza álló fehér sörényére. Viselje csak el, ha még ki is javít.
- Hm… találd el a nevem, és legközelebb talán elgondolkozom azon, hogy csipkés legyen a combharisnya! – csipkelődve kinyújtom rá a nyelvem. Tippemre az lehet tetszene neki, bár lőttem már nemegyszer mellé és értem el olyannal elég durva hatást, amiről nem is gondoltam volna, de a lényeg, hogy ha azt akarja, hogy még jobban tetsszen neki, akkor majd legközelebb megpróbál nem le Dantézni. Az ajaknyalogatása az egyetlen, ami megint kizökkent az egyensúlyomból. Elfojtva egy kissé szenvedő nyögést még egy fél lépést is hátrálok a látványra. Utálom, mikor ezt csinálja, de csak mikor megtalálja a legrosszabb pillanatokat hozzá. Olyan ez, mint nála egy-egy jól megválasztott ruha, csak míg kezdeti reakcióként ő csak nyel egyet, az én arcom már legalább egy árnyalattal lehet pirosabb. – Mert… még egyszer sem vettem fel… - nehéz úgy megtalálni a hangom, hogy így néz, a sarokba szorított vad érzését a mai napig nem tudtam megszokni. Részben visszavágni akarok neki azzal, hogy ha már a ruha került szóba, még kecsesen körbe is fordulok, csakis az összhatás kedvéért. Bár lehet magamnak lesz öngól, de ha ezzel húzhatom kicsit, megéri. Pedig tényleg csak véletlen, hogy ehhez jött meg a kedvem. Ha kéznél lettek volna az általában hordott cuccaim, nem is jutott volna eszembe, hogy itt van ez a szépség is és tényleg úgy éreztem, tökéletesen passzol a reggelihez. Még ha nem is az enyémhez, mert amik mondhatni az enyémek a tálcáról az egy üveg rostos üdítő, egy bögre kávé, és az egyik palacsintába tervezek belelopkodni de nagyjából ennyi.
- Mmmm, és az előzményeid, meg az összes többi finomság. – egészítem ki még széles mosollyal, miközben elfekszem az ágyon. Úgy tűnik mégsem jött be, vagy legalábbis elpárolgott a bizonytalansága. Ha csak kicsit is aggódna a laptopja biztonságáért, lehet már fel is pattant volna leellenőrizni.
Figyelem, ahogy nekilát. Már azért tudok főzni, legalábbis néhány dolgot, és elég kevés az olyan eset, hogy valami katasztrofális eredménnyel fog záródni, miután meg rájöttem, milyen piszkosul erősek azok a fűszerek, azóta háromszor olyan óvatosan mutatom csak be azokat az ételeknek, így annyira nem tartok attól, hogy elszúrhattam volna, de mivel a tükörtojás nem olyan, amibe belekóstolhatnék, hogy leellenőrizzem jól sikerült, marad a bizonytalanság.
- De jó, akkor nem szúrtam el egy egyszerű odapirított tükörtojás elkészítését! – látványosan lélegzek fel, ismét elfeküdve az ágyon. Való igaz, úgy, hogy még az is a cél, hogy kissé odapiruljon, nem valami hatalmas feladat elkészíteni, de mentségemre szóljon, szépen ráütni úgy, hogy ne folyjon szét a tojássárgája, és eltalálni mikor főtt meg teljesen a közepe is, nem mindig annyira egyszerű…
- Ó! Tényleg? És mit? – a terveket hallva azonnal felegyenesedek ültömben, nagyra nyílt, csillogó szemekkel várom a választ egy széles mosoly kíséretében, mintha csak ajándékot kapnék, amiről azonnal tudni akarom, hogy mi az. Igen, ez az átka az arrancar létnek, túl sok a semmittevés. Annak is ilyen felhőtlenül örülnék, ha azt jelentette volna be Vex, hogy harcba megyünk. Nekem mindegy, hogy éles harc, vagy csak sima edzés, legalább szórakozhatok egy kicsit. Hiányoznak a kihívások.
Oldalak: [1] 2 3 ... 10