Legutóbbi hozzászólások

Oldalak: 1 ... 8 9 [10]
91
Fórum találkozók / Tavaszi tali~
« Utolsó üzenet: írta Neliel Tu Oderschvank Dátum 2019. Ápr. 17, 18:40:26 »
Üdvölet!  :mami:

Megkésve bár, de törve nem egy kis összefoglaló a találkozóról :3

Szerencsére az idő jó volt, így végül a Kopaszi-gáton tartottuk a találkozót, és sok~sok mindenkivel körbeültük a lépcsőket. Talán nem ekkora szerencse, hogy a nap végére a napsütésnek köszönhetően a legtöbben kissé odakaptunk. :D Néhányan először voltak, de a legtöbben már rutinosan töltötték ki a karilapot, amit oly' ritkán használunk... :roll:

Én élveztem, hogy ismét mesélhettem nektek, remélem mindenki jól érezte magát. <3 Yuke küldijét pedig a fórumon fogjuk folytatni, így erre mindenki készüljön fel lelkileg.  :twisted:

Minden résztvevőnek 3500 LP és 3500 ryou jutalmat adok! Szeretném kérni, hogy írjátok meg PÜben, melyik karitoknak, és hogyan szeretnétek a jutalmat.
Emellett pedig gratulálok Minami Junko-nak, aki a küldetésben nyújtott teljesítményéért kiérdemelte a 11. osztag hadnagyi pozícióját!

A poszt alá nyugodtan írja le mindenki az élményeit, és találkozzunk legközelebb is! ^-^  :heart: :glomp:
92
Soul Society / Re:Találka az Akadémia folyosóján - Vigyázz, hová lépsz!
« Utolsó üzenet: írta Mizushima Hanabi Dátum 2019. Ápr. 16, 22:08:27 »
A megkönnyebbült sóhajra nem mondtam semmit, pedig tudtam volna, akartam is. De nem tettem. Tényleg a legkevésbé sem kívántam konfrontálódni senkivel, főleg nem egy ismeretlen shinigamival az egész Akadémia szeme láttára.
- Tudom, ezért figyelmeztettem, hogy nem vagyok asszony - szorítottam magamhoz a földről felvett lapokat. Össze-vissza voltak és néhol kicsit koszosak is, mégis jól esett fogni őket. Kicsit olyan érzés volt, mintha egyfajta kapaszkodóként szolgáltak volna, ami a jelenhez kötött. Azt pedig, hogy miért gondoltam így, nem igazán tudtam volna megmagyarázni és egyelőre nem is akartam. Nem álltam rá készen.
- Előadást? - kérdezem meglepve. Nem tűnt sem túl tapasztatnak, azt pedig bizonyosan éreztem a lélekenergiája alapján, hogy különösebben erősnek sem volt mondható. Véleményem - és a lélekenergia érzékelésem - szerintem az átlagosan erős shinigamik közé soroltam volna. Nem a leggyengébb, de nem is annyira erős, hogy tiszti rangon kapjon. Bár ki tudja, manapság mennyire volt emberszűkében a Gotei. - Mi az a kimondottan érdekes téma? - tettem fel egy újabb kérdést, a hangomban azonban semmi gúny nem volt. Valóban érdekelt a válasza. Ha tippelnem kellett volna, akkor azt mondom, valami elméleti óra lehetett. De hogy miről, azt el sem tudtam volna képzelni.
- A bátyámat látogattam meg, megszeretett volna beszélni velem pár dolgot - feleltem szűkszavúan. Nem hittem, hogy ennél bővebb magyarázattal tartoznék neki, lévén nem is ismertem. A második felém intézett kérdésére nem válaszoltam egyből, kellett pár másodperc. Hirtelen nem is tudtam, hogy mit mondjak. Igazából nem akartam titkolni a kilétem, büszke voltam a családomra és a származásomra, mégse szerettem fűnek-fának elmondani. Még nem igazán tudtam volna megmondani, hogy milyen időket is életünk most pontosan.
- Hanabi - sóhajtottam végül, mire hallottam, hogy a mellettem álló női testőr felmordul. Talán a velem szemben álló is hallotta. De nem érdekelt. Nem kívántam a közeljövőben újra a Gotei tagja lenni és ugrálni nekik, így gyakorlatilag nulla volt az esélye annak, hogy újra összefutunk.  - Nyugodtan szólítson Hanabinak. És önnek mi a neve? - érdeklődtem, hogy ha már én is bemutatkoztam részben, akkor ő is megteheti.
Ez a nő sokat kérdez. Indokolatlanul sokat. A következőre mindenesetre felvontam a szemöldököm. Nem értettem a kérdést, legalábbis azt, hogy honnan jöhetett neki. Van velem egy testőr, akit láthat - és még pár, akit nem. Minden rosszindulat nélkül, ha valami problémám lenne, akkor őket kérdezném, avagy kérném meg, nem pedig egy nőt, akivel most találkoztam először.
- Köszönöm nem - eresztettem meg felé egy halovány mosolyt -, de ha segítségre lenne szükségem... - intettem a mellettem álló alak felé, mint egy jelzésképpen, mire a nő határozottan bólintott egyet. Úgy hiszem, hogy meg is sértettem volna, ha ezt nem említem meg :S.
93
Küldetések Soul Societyben / Re:Foszlányok - Hasadó lelkek
« Utolsó üzenet: írta Minami Junko Dátum 2019. Ápr. 16, 19:55:38 »
Nehezen állt szóba bárkivel is, de egy segítséget igénylő ifjú lelket látva nem bírt ellenkezni. Hiába lehetett csalétek, valaki hogy van oly lelketlen, hogy meg se próbál egy kérdést intézni felé? Mindössze pár szóról beszélt, ami megnyugvást generálhat a legtöbb helyzetben. Amit elmormolhat bárki, bármilyen távolságban is van. Jelen esetben ez laza, félig térdre ereszkedett pózt takart, melyből Junko felegyenesedett, a gyermek különös ragyogását elnézve. Eme átalakulást hosszas méregetés után se tudta hova tenni.
Mi a-, kérdezte magától gondolatban.
Komoly kérdésekkel árasztotta el a különös lény látványa. Utolsó pillanatait tölthette, embernek álcázva magát, aztán sikerült robbanás szerűen kitörnie, neki pedig időközben elugrania. Ám a savas vér elérte jobb kezét, beborítva az ujjakat. Kellemetlenül megrándult az arca, és szorosabban fogott fegyverére, mintha csak élete múlna rajta. Pont amelyiket a leginkább harcászathoz használom!
- Számomra az is kérdéses, egyáltalában az átalakulása befejeződött -e már? Vagy hogy most mire vár?
Más különben mit szólhatott volna az egy helyben álló teretményre? Próbált a kisugárzása alapján képet kapni róla. Erőviszonyokat felmérni, majd jelen pozíciójából körbetekinteni, esetlegesen érezni -e más, hasonló lényeket is a közelben?
Ezer és egy kérdés járt a fejében. Bármit látott, kisgyermek képét öltötte magára. Ő lehajolt hozzá nemrég... Csodának tartotta, hogy ösztönei még a helyükön voltak, meg működtek legalább!
Felsóhajtott. Körbenézve, ha látta, a többiekre is ráfröccsent a vér, de komolyabb bajuk nem esett, annak rettentően örült. A belső hadakozások viszont hidegen hagyták, így a két hadnagy szócsatáját sem szakította félbe. Szerinte rájuk tartozott a dolog, neki a saját viselkedése a saját hatóköre is. Lehet azért később elgondolkodhatnék, megéri -e nekem mindenféle idegent kérdésekkel traktálni…?
94
Küldetések Soul Societyben / Re:Foszlányok - Törött szárnyak
« Utolsó üzenet: írta Aikyou Kaiya Dátum 2019. Ápr. 15, 22:58:29 »
Ördög és pokol! Az égiek próbatétel elé állítottak minket bátor harcosokat! Pengéink nem téveszthetnek célt. Mindenképpen készen kell állnunk, ha megrohamoznak minket. Sajnálatosan viszont eme lények eszünkön túljárnak és testüket felhasználva pokoltornácává változtatják a helyet, ahol éppen vagyunk. Félelmet kelthet talán némely bajtársom szívében a kép mik elénk tártatik, de én nem remegek meg és mozdulatlanul, kezemet pihentetve hű pengémen, várom az alkalmat mikor be kell vessem. Vezetőnk ki esetünkben egy újabb Főnemesi család sarja, ahonnan jó vitéz Samurai barátomat tudhatom magaménak, fivére osztja véleményemet miszerint minket próba elé vetetnek. Kérdésünk viszont még mindig megválaszolatlan maradt. Mit fogunk kezdeni midőn elérkezik az idő, hogy megmutassunk vitézségünket a csatában? Parancs nélkül nem mozdulok, viszont ellenfelemet árgus szemekkel figyelem. Nem tévesztek célt és ha kell, nyomban pengémmel suhintani fogok, ha arra mindenképp szükségeltetik, hogy védjem bajtársaim épségét. Amíg viszont távolsági küzdelmet folytatnak ellenfeleink, *Kanashibari technikámat előkészítem arra a célra mikor be kell vetni. Lehetséges, hogy nem a megoldás részét fogom képezni eme csatának, de reménykedem abban, hogy a sikerhez vezető utat megkönnyíthetem. Vezetőnk szólottan pajzsra hívja fel figyelmünket. Szükségünk van védelemre, hogy az ellenség ne tudjon kárt tenni testünkben. Sajnálatos módon az én tudásom ehhez kevésnek adatik, hisz erősségem inkább kardművészetem és szellemi erőm bizonyosul kivételesnek. Ezért is inkább erre fókuszálom önmagamat és erősségeimet fogom bevetni az elénk táruló csatába. Ha eme védelmünk sikerrel koronázzák akkor vezetőm szavát hallva rögtön akcióba lendülök és a lény bal oldalát támadom meg paralízis technikámat bevetve, hogy ellenfelemet megbéníthassam. Lábai felé célzok legfőképp. Ha eme csel sikerül, rögtön előnyömet felhasználva erős lendületet veszek fel és vissza is megismétlem a műveletet, hogy a bénító hatás még jobban érződhessen! Viszont, ha a pajzs nem ígérkezik kellőképpen erősnek, keresztbe rakom mindkét kezemet, hogy fejemet védhessem. Szemeimnek épnek kell maradjon vagy különben súlyos hátránnyal indulhatok útnak. Sebeimet nem fogom nyalogatni, de ha lesz rá lehetőség a gyógyításra, nem leszek rest elfogadni a segítséget. Az egészséges katona tud igazán győzelmet aratni. Fontos, hogy mi is igyekezzünk eme feltételnek megfelelni. Míg viszont társaim sebeik gyógyításán fáradoznak, igyekszem tekintetemet a lény felé terelni és kifürkészni a lehetséges gyenge pontokat. Ha találok egyet, rögtön szólni fogok vezetőmnek, hogy a következő csapásunk talán hol ígérkezne megfelelőbbnek!

(click to show/hide)
95
Karakura High School / Re:Termek
« Utolsó üzenet: írta Tachibana Yuuna Dátum 2019. Ápr. 15, 20:41:54 »
Tipikus férfi :/. Pontosan ez volt az első gondolata, mikor az ablakon keresztül távozni készülő, furcsa alak visszakérdezett. Kuplerájt csinált, aztán nem érti, hogy miért is kellene rendet raknia? Tényleg annyira tipikus volt.
- Nem mondtam, hogy egyedül, csak hogy ne lépj le anélkül, hogy rendet raknál - sóhajtott. Valahogy, valami csoda - vagy tapasztalat - folytán sikerült annyira felmérnie a helyzetet, hogy rájöjjön: ha az egészet a férfire akarná testálni, akkor az egészen biztosan nem sikerülne neki. Arra, hogy mennyi mindentől védte meg őket inkább nem is mondott semmit, csak próbálta felvenni a lehető legjobb pókerarcát. Pedig nagyon, de nagyon kikívánkozott belőle, hogy senki sincs már az iskolában csak ők ketten és a portás. Arról nem is beszélve, hogy igen is voltak áldozatai. Székek, padok, virágok és felismerhetetlen törött dolgok. Szegények nem ilyen véget érdemeltek!
- Senpai OwO!? Hé,…hé… - kezdett el kissé felháborodottan és tiltakozva hadonászni a kezeivel. - Nem vagyok én 30 fölötti, hogy a senpaiod legyek. Nem kell direkt sértegetni TwT… - motyogta az orra alatt. Attól, hogy a diákönkormányzat elnökeként felhívta a figyelmét a rendrakásra, még igazán nem kellett volna gonosznak lennie vele TwT! Nii… vagyis az, akire mostanában igyekezett nem gondolni soha nem csinált ilyet. Még ha duzzogott is sohasem volt vele gonosz. Megrázta a fejét és vett egy mély levegőt. Tényleg nem akart arra a bizonyos személyre gondolni. Nem akarta hogy... tulajdonképpen semmit sem akart.
Mindenesetre úgy tűnt, a férfi elállt attól a tervétől, hogy takarítás nélkül elhagyja a helyszínt. Legalább ennyit sikerült elérnie :S. A semminél határozottan több volt. Mikor a másik számára ismeretlen módon a szektás egyenruháját leváltotta, valami vállalható ruhára, csak elismerően füttyentett egyet.
- Ezt a bűvészmutatványt meg lehet tanulni? Nagyon, nagyon jól tudnia jönni, ha majd egyszer megint versenyzem. A kűrruhákat nehéz felvenni ^-^ - beszélt úgy, mintha a férfi tudná kicsoda ő. Nem zavarta, hogy ez feltehetően nincs így, tulajdonképpen nem is gondolt semmi ilyesmire. Egyszerűen csak kimondta azt, ami a látottak alapján először eszébe jutott. Tényleg jó lett volna, ha ő is tud ilyet. Nem kellett volna közel harminc perceket szórakoznia az öltözőben egy-egy szűkebb, vagy testhezállóbb ruhájával. Bár koránt sem volt még biztos, hogy újra versenyezhet. De az edzője és az orvosa is bizakodók voltak e téren. Szeretett volna hinni nekik. Akkor legalább az életének egyik része ismét olyan lehetett volna, mint amilyennek normális esetben lennie kéne.
- Persze :o - válaszolt teljesen nyugodtan, miközben feltolta a blúzának ujját. - Oh… - gyorsan megtörölgette a kezét a szoknyájában, majd a férfi felé nyújtotta azt. Nem volt túl ázsiai lépés, de túlságosan is megszokta az évek folyamán, hogy így csinálja. Nagyon remélte, Yuuske nem fogja rossz néven venni >w>. - Watanabe….? Ez a családneve az edzőmnek is meg… mindegy ^^” - rázta meg a fejét. Erre még nem állt készen, sem gondolatban, sem pedig hangosan. Csak szépen, lassan. Lépésenként. - Egyébként Tachibana Yuuna vagyok, igazán örvendek, Yuusuke-san ^w^ - hívta szenvtelenül a keresztnevén a férfit. Ha a senpaia volt, akkor megtehette, a másiknak egy szava sem lehetett ellene ˘o˘!
- Rendben - csapta össze a tenyereit. - Akkor először szedjük össze az apró szerepeket és olyan törmelékeket, amiket a szemetesbe is lehet rakni - fogta meg azt. - Egyébként, mit csinálsz itt ilyenkor? - nézett Yuusuke-sanra, miközben kesztyűket is kerített maguknak a munkához.
96
Fórum élet / Re:Március - havi stat
« Utolsó üzenet: írta Dionisia Maribell Vega Dátum 2019. Ápr. 14, 00:37:38 »
Yahhooo~
Majdnem megkésve, de még időben ;D


Shinozaki Amine - 1 post
Dionisia Maribell Vega - 10 post
(A helyszínleírás véletlenül sincs beleszámolva)

Ez így összesen 11 post. ;D
Köszönöm.:3
97
Las Noches / Re:Arrancarok szobái
« Utolsó üzenet: írta Dionisia Maribell Vega Dátum 2019. Ápr. 14, 00:13:09 »
Kedves néni, tud nekem segíteni?

Még mindig nem vagyok teljesen meggyőződve arról, hogy nem direkt csinálja, de mivel vannak elképzeléseim, hogy miket fogok vele művelni, ha erre rájövök, nem igazán tartok a lehetőségtől, hogy csak szórakozik velem. De egyre irracionálisabb minden ekörül a kis Gyógyegér körül. Mindenre azt mondja, hogy illogikus, miközben nem is tud semmiről. Ha azt mondanám neki, hogy ha ledobnám egy háztetőről megközelítőleg 10 méter/szekundum négyzettel gyorsulna, még arra is ezt mondaná, mert gőze sincs a gravitációról… Kijelentette, hogy nem lehet lélek, mert van „teste”, és nem érdekel milyen sejtek alkotják. Pedig a kvantumfizika szerint is az anyag részecske és hullám formában is létezik. De mivel úgysem érti, azt mondaná rá, hogy „illogikus” miközben viszont igenis megmagyarázható, egyszerűen csak a magyarázatot sem érti. Azon viszont kicsit se lepődik, meg, hogy mindenféle erőfeszítés nélkül úgy kaptam fel, és vittem vissza a konyhába, mintha nem lenne súlya. De legalább könnyen lemondott arról, hogy rányisson Vexre.
 - Igen. – elmosolyodok, mert végre egy helyes konklúzió Nina részéről. Bár ezzel elestem attól az örömtől és nevetőgörcstől, hogy Vexnek szegezze azt a kérdést, hogy az apám-e. Hatalmas veszteség, kár érte.
Várakozón figyelem, ahogy felhúzza magát a székre… hány centi is? Úgy ránézésre 150 körül? Mégis úgy kapaszkodik fel egy bárszékre, mintha az ülőke két méteres lenne. Pedig mondtam neki, fellép a lábtartóra, és csak leül, vagy megfogja a széket, és egy kis erőbevitellel felhúzza magát. Minden kisgyerek képes rá, még magasabbra is. Csak ugranak, és kinyomják magukat a karjukkal, én pedig legfeljebb akkor emelgetném, ha a csípőmig érne.
- A gyomrod megoldja helyetted. – utalok egy grimaszos fél mosollyal arra, hogy folyamatosan korgott a gyomra. A lényeg, kapott tőlem spagettit, amíg készítettem fagyit, de biztos nem fogok neki még valami desszertet prezentálni. Mázlija volt, hogy annyit beszélt a kajákról, hogy hirtelen megjött a kedvem a bolognaihoz, de ennyi, nem megy át ez a torony gyorsétterembe.
- Az arrancarok egy jóval fejlettebb alfaja a hollowoknak. – mosolyodom el, de csak egy halvány fél mosollyal. Végre egy a hollowokra irányuló kérdés. Ezek szerint valamennyire nyitott a gondolat, vagy téma irányában, és ez jó jel. Kezdetnek legalábbis, de van egy sejtésem, hogy ezzel nem sikerült teljesen elmagyaráznom neki. – Például a bogaraknál ott van a katica, a pillangó, vagy a pók. Mindnek más a neve, és máshogy néznek ki, mégis mind bogarak. A lényeg, hogy a hollow maga a faj, míg azon belül különböző alfajok vannak. Például gillian, adjuchas, arrancar, csak hogy három példát mondjak. – ha akar, még kutyás példát is hozok fel neki. Bár olyat szerettem volna, ahol ugyanúgy, mint nálunk is, fejlettségi szintek vannak, de jó így is, talán tudja mi az a katica, vagy pillangó. Ha nem, egy perc alatt az arcába nyomom az egyik ilyen könyvemet. Minden van. Növényvilág, állat és rovarvilág, kőzetek… Kermack mindig is alapos volt.
- Rendben, örömmel hallom. – legalább nem nekem kell kísérnem. Elindulok az ajtóhoz, a falnak dőlve megvárom míg felveszi a cipőit, viszont az ajtóban még muszáj elkapnom csak egy mondatra. – És Nina! Ez csak egy egyszeri alkalom volt. Ha ide szándékozol járni ezután enni a saját hűtőtők helyett, leteszteljük, hogy az előbbi lila gömb vajon mennyire lehet forró. – sötéten elmosolyodom, ebből talán sejtheti a kölyök, hogy nem valami kellemes egy ceróhoz hozzáérni. Más ha nagyritkán összefut velem, és tényleg valami miatt nem tud otthon enni, ÉÉÉS esetleg olyan hangulatban talál meg, vagy velem van Vex, akit valószínűleg könnyen zsebretesz egy ilyen kislány, de az, hogy holnap megjelenjen a küszöbön… Szerintem rajta fogom gyakorolni a Bichoagujerot.



//Köszi a játékot! ^^//
98
Karakura / Re:Dion&Carmen
« Utolsó üzenet: írta Dionisia Maribell Vega Dátum 2019. Ápr. 13, 23:09:47 »
Csak hallgatom és hallgatom a lányt, az elején könnyen rá lehetett fogni, hogy csak megfigyelte őket, vagy hasonlók, de ez már túl részletes magyarázat, ennyire jól akkor se tudná megmondani kiket és hogyan fognak küldeni, ha olvasná az áldozatai gondolatait.
- Na jó, most már muszáj megkérdeznem… Honnan tudsz ennyit ezekről? – úgy érzem jogos a kérdésem, és még jogosabb a kérdő grimaszom. Egyrészt stratégiai szempontból nekem sem árt, ha többet megtudok ezekről az elmehuszárokról, másrészt viszont még a gondolatától is hányingerem van, de mivel nagy eséllyel jön több is, talán most az előbbi lehetőséggel többet nyerek. – Már amiatt, hogy két arrancar itt van, lehet már akkor függőben lesz az engedély, mikor átlép a kapun, erre nem számítasz? – találkoztam már fehér haorissal, talán szerencse, hogy a békésebb fajtából, de állítólag ők a legerősebb shinigamik így még nem biztos, hogy össze akarnám mérni velük az erőmet. Úgy talán nem gond, ha le van pecsételve az erejük, de úgy érzem az a minimum, hogy már függővé teszi az ereje feloldását, hogy ha elfojtott erővel nem menne neki, minél előbb a teljes erejével harcolhasson. Legalábbis számomra ez lenne a legkevésbé rizikós megoldás, de biztos van erre is valami bombabiztosnak érzett elmélete vagy információja ennek a nősténynek, amit úgyis pillanatokon belül meg fog velem osztani.
Valahogy nem nyugtat meg a felém küldött mosoly, de ahhoz elég, hogy abbahagyjam az orrnyergem masszírozását. Inkább kicsit összezavar. Ha egy fajtársam rám mosolyog, az valami sötét humor vagy ármány miatt van. A lényeg, hogy eddig egy őszinte mosollyal találkoztam csak. Bár amennyire elemberiesedtek az arrancarok, biztos van több ilyen Las Nochesben.
Nem habozik, már ugrik is. A nyelvem hegyén lenne, hogy ez akkor is jó gyors csapatösszeszedés, de valószínűleg már akkor össze kezdtek rántani egyet, mikor elkezdődött itt a harcuk.
~ Hát jó… - én annyira nem kapkodok, megállva komótosan összetöröm a pálcikát, amin a vattacukor volt, egészen addig, míg nagyjából a tenyerem szélességével megegyező pár darab nem lesz belőle, közben persze élénken figyelem a lány ügyködését. Érdekes képessége van.
Csak azután mozdulok, és sonidózok feléjük. Látszólag erős a hierrója, és igaza volt, gyengék a támadások, azt pedig már észre sem veszik, hogy én is már itt vagyok. Látni nem igazán látnak, a jelenlétem is el van rejtve, így csak fogom magam, az egyik – a lánytól messzebbi – shinigamihoz sonidózok, és egy erős, jól irányzott mozdulattal átdöföm a markomban tartott pálcikadarabokkal a légcsövét, utána még lefele rántva, amíg csontba nem ütközik, feltépem a sebet. A hozzá közelebbi férfi veszi észre először, és mintha a körvonalaimat is látná, mert valami kidout indít felém. Mázlimra jó lassú, gyorsan mögé sonidózok, és ha már felszabadultak a másik kezem is, egy erő és határozott mozdulattal kitöröm a nyakát egy rántással. A másik is a halálán van, gyorsan kellene dolgoznom a felemésztésükkel, mielőtt még eltűnnének. Talán követnem kellene Carmen módszerét, és a még haldoklót használnom pajzsként, mögötte pedig a már kitört nyakúval kezdenem.
99
Küzdőterek / Re:Leyre vs Carmen
« Utolsó üzenet: írta Carmen Santera Dátum 2019. Ápr. 12, 13:21:26 »
Néhány másodperc alatt felismerem a nőt, aki megállt a shinigamim felett. Ismerem az összes jelenlegi Espadát, legalább névről, és igaz, mindannyiuk közül talán őt tartom a legkevésbé fenyegetőnek, ostobaság lenne alábecsülni. Persze, nem igazán hagyott választást. Még soha nem tűrtem el senkitől, hogy elvegye, ami az enyém. Megemelem a lélekenergiám, azután bemelegítésképp ökölbe szorítom a kezeim.
  Miközben figyelem őt, egy pillanatra eszembe jut, hogy milyen potenciális veszélyei lehetnek annak, hogy nyílt harcba kerülök egy Espadával. Bízom a képességeimben, de soha nem kerültem szembe ilyen szintű ellenféllel, és nagyon régen volt már, hogy valaki fájdalmat tudott okozni nekem egy harcban. Ha nem sikerül gyorsan megölnöm, biztos, hogy legalább néhány sérülést be fogok gyűjteni, és nagyon valószínű, hogy benne is hasonló gyilkolási szándék van- a jelenlegi Espada nagyja elég irracionális hozzá, hogy szórakozásból pusztítsa a fajtánk maradékát. Talán éppen ezért nincs következménye, ha megölsz egyet, leszámítva persze, hogy elveszed a számát. Összeszorítom a szám, ahogy a nőre pillantok- rég nem akartam senkit ennyire a földön látni.
   - Életed utolsó ostobaságát követted el, ribanc.- miközben úrrá leszek a haragomon, ahogy látom, elkezdte tönkretenni a prédámat, a jobb kezemet magam mellé kinyújtva növesztek öt, nagyjából ujjnyi hosszúságú karmot. Nem tudom, mire képes vagy hogyan harcol, úgyhogy igyekszem minél gyorsabb győzelemre törekedni. Nehány másodperc alatt végiggondolom, vajon hogyan működhet az elméje, azután támadok.
  Sonidoval a nő elé kerülök, felemelt jobb kézzel, támadásra készen, de ez csak elterelés. Azonnal mögé kerülök, hátrahagyva egy utóképet, és megpróbálok mély barázdákat karmolni a tarkójába,vagy ha megfordul, az arcába. A bal kezem ujjait eközben a lábai felé fordítom, és igyekszem nagy sebességgel megnöveszteni a karmaim, hogy keresztüldöfjem a lábát. Kevesen tudnak egyszerre reagálni több támadásra, úgyhogy elsősorban az a célom, hogy teszteljem. Amennyiben persze odaszögeztem a lábát a földhöz, technikailag végeztünk is.
 Ha nem bénítottam meg, hátra ugrok, visszahúzva, vagy ha szükséges, leválasztva a karmaimat, hogy előhúzzam a kardom. Sokszor részesítem előnyben pusztán a karmaimat, és jóval nagyobb pusztításta is vagyok képes velük, de sosem hátrány, ha még egy dologra kell figyelnie.
100
Küldetések Soul Societyben / Re:A béke földje
« Utolsó üzenet: írta Shihōin Souji Dátum 2019. Ápr. 11, 20:38:07 »
Az elmúlt időszakban megszaporodtak az adminisztrációs tevékenységei otthon is és a 2. osztag háza táján is ezért nem sokat aludt. Szerette mindig befejezni a munkáját amibe belekezdett nem pedig halogatni. Talán ez volt az oka annak is, hogy bár égtek már a szemei mégis a hadnagyi irodában tartózkodott és könyvelt.
Kancsós mennyiségben helyezkedett el az asztal szélén a kávé amit bőszen szürcsölt minden egyes papírlap után. Még véletlenül sem szeretett volna elaludni munka közben. Testőrei az iroda ajtaján kívül helyezkedtek el bár már biztos volt váltás így Gentarou is hazamehetett már bár ezzel sem igazán foglalkozott jelenleg. A heves munkában egy pokollepke zavarta meg amivel sikerült is meglepni. Szó nélkül nyújtotta ki az ujját, hogy azon foglaljon helyett majd végighallgatta a monoton női hangot, ami a feladatot mondta el.
- Ilyen lelkesen végezném a munkámat már az első nap lecseréltek volna.. - szólalt meg morcosan jelezve ezzel, hogy értette az üzenet lényegét. Órák óta ült a székében így megváltásként érte a talpra állás és nyújtózkodás, de nem repesett az örömtől, hogy a papírmunka félbemaradt. magához vette zanpakutoját és testőrei kíséretében a pillangót követve indult el. (Mindig az éjféli bőrruhát viseli)
Amikor megérkezett egy fehér haoris, hosszú hajú férfi volt ott majd pár perc elteltével még két személy érkezett. Az egyiket ismerte is ugyanis a hatodik osztag hadnagya volt. Komor arccal biccentett mindenkinek köszönésképpen.
- Világos mint a nap. - mondta utonnak a kapitánynak, aki nem mellesleg iszonyatosan ismerős volt számára mintha találkozott volna már vele, de nem jutott eszébe, hogy mégis ki lehetett az, de nem is foglalkozott vele. A küldetést fontosabbnak tartotta így amikor kinyílt a kapu szó nélkül követte a fehér haorit, aki nem sokkal később a fehér hajú nővel elegyedett beszélgetésbe.
Az oda vezető út unalmas volt hiszen körülötte csak a testőrei helyezkedtek el és a társaságban nem is volt olyan jelenleg akivel érdemes lett volna beszélgetésbe elegyedni. A környék amerre haladtak előre semmi érdekeset nem láttak majd egyszer csak mintha egy háborús területre értek volna. Érdeklődve pillantott végig a romokon. Furcsállta, hogy ez nem volt benne a jelentésbe, de ennél többet jelenleg nem is tudott volna tenni. Szem forgatva vette tudomásul az érzékelt shinigami lélekenergiákat ugyanis valószínű volt, hogy ezek nem éppen az erősítésre vártak. Biccentéssel vette tudomásul a kapitány megjegyzését az érzékelt lélekenergiákkal kapcsolatban. Keze kardjának markolatára csúszott, hogy ha lesből támadnának rájuk időben tudjon majd védekezni.
Kezdte nyugtalanítani a helyzet ahogyan haladtak előre a romok között. Senki nem tudott az itt kialakult helyzetről hiszen a felderítőknek nyoma veszett itt. Ekkor viszont még meglepőbb látvány fogadta őket.
Szánalmasnak tartotta a jelenetet. Semmit nem érő, haszontalan lelkek gyűltek össze, hogy végignézzenek egy kivégzést. Nevetni akart a látottak miatt, de a helyzet nem engedte meg így csak enyhén mosolyra görbült szájának széle. Intett testőreinek, hogy kövessék a kapitány és annak testőreit majd Ő is ment utána a tömegbe.
Amint elhagyta a kidou neve a kapitány száját Ő kicsit berogyasztotta térdeit majd elrugaszkodott és a shunpo segítségével szinte a semmiből jelent meg a démonmágia által lefogott hóhér felett. Elvetemült vigyor terült el az arcán, arany színű íriszei fenyegetően villogtak majd még a levegőben feje fölé emelte jobb lábát és az akkusu kikku* technikát alkalmazva lecsapott a védtelen fejére. Remélhetőleg sikerrel járt így nagy volt az esélye annak, hogy a férfi fejét könnyedén törte be mint egy dinnyét.
- Még szép, hogy megvédjük Őket. - állt a tömeggel szembe miközben mellkasán fonta össze karjait. - Azt a beszédes alakot meg el kell szomorítanom. Tényleg nem vagytok másodrendűek… de még harmadrendűek sem. Csak egy rakás jelentéktelen pondrót látok akik azt hiszik, hogy mindezt megúszhatják büntetés nélkül. - mondta lekezelően. Nem érdekelte kinek mi lesz a véleménye.
- Oh és még valami. Jó magam pedig a Shihouin ház feje és a Nibantai hadnagya lennék, Shihouin Souji. - hajolt meg egy kicsit a tömeg előtt majd azt követően szótlanul követte figyelemmel Tomoe beszédét.



(click to show/hide)
Oldalak: 1 ... 8 9 [10]