Legutóbbi hozzászólások

Oldalak: 1 ... 8 9 [10]
91
Belváros / Re:Candy shop
« Utolsó üzenet: írta Izakura Rinon Dátum 2019. Máj. 02, 14:27:54 »
Az Artista meg egy Katona

Shadow csak némán zsebre dugott kezekkel figyeli az Artista minden mozdulatát. Főképp gyanús elemeket keress, amik akár lebuktathatják vagy esetleg arról árulkodhat, hogy ellenséggel van-e dolga. Szerencsére eddigi megfigyelése alapján arra enged következtetni, hogy nem jelent veszély forrást és valóban igazak azok az információk, amiket a fiú közöl felé. Nem igazán lepődik meg a reakción mikor közli vele az Artista, hogy nem igazán az erőssége amaz, amit Shadow képvisel személyében. Nem kenyere az erőszak. Nem hiába tartja pöppet szánalmasnak emiatt. Számára egy fiúnak keménynek kell lennie és ha kell a sárban, vérben ázva, golyók röpködése mellett is állnia kell a sarat. Számára csak is katona példa volt az életében. Ők voltak úgymond az első férfiak, akiket életében látott. Emiatt ideális partnere is körülbelül erre a mércére lehetne feltenni. Ámbár Shadow nem tud ilyen mély érzelmeket táplálni más iránt és még soha életében nem feküdt le senkivel, de ha egyszer megtörténne egy ehhez hasonló dolog, valószínűleg egy keménykötésű férfival élné át az első komoly éjszakáját, ami után valódi nőnek mondhatná magát. Bár nem igazán érdekli a téma mivel pontosan tudja, hogy munkájában nem férnek bele komoly vagy esetleg szexuális kapcsolatok. Ráadásul Papija öngyilkosságot követne el vagy éppen a partnerét nyírná ki, ha egyszer is a fülébe jutna, hogy drága Kiddoja megosztotta az ágyát egy fiúval.
- Fightolhattál volna. Még ha ki is puncholják az összes teeth-edet a szádból, legalább talkolhattad volna másoknak, hogy you are not a fucking lame boy. Ehelyett bitchként viselkedtél. You know boy… the world nem holmi cukor or fucking pink cartoon. Ez itt a kőkemény real world! Ha téged megakarnak fuckolni, akkor you fuckolod first or you will die very soon.
Ebben a biztonságos városban is megeshetnek gyilkosságok. Shadow pontosan tudja ezt már. Olyan csúnya és ronda munkákat elvégzett, aminek következtében jó pár ember a halálát lelte. Neki nem kellet mást tennie, mint elhelyezkednie és várni az áldozatra majd meghúzni a ravaszt, elhúzni a helyszínről és bezsebelni az Ügynökségtől a kívánt jutalmat, amit a munkája során megérdemel. A pénz, amit szerzett, legtöbb esetben véres. Minden egyes petákja legalább egy ember életét takarja. Minél nagyobb volt az a bizonyos összeg, annyit ért maga az áldozat élete. A társadalom által létrehozott eddigi legbetegebb viccei közé tartozik amaz a munkakör, amit Shadow éveken át töltött be és a mai napig is betölt. Az Artista mondataitól Shadow rákapcsol. Előre tesz annyi lépést a fiú felé, hogy előtte legyen majd mélyen a szemébe tudjon nézni.
- Monster bárkiből lehet. Even you! I met lots of bastards és tudod mi volt similar? That line. Amit éppen talkoltál nekem. So yeah… i think you can too! The question is. You know yourself, hogy egy monster vagy. If your life is at stake, belive me… képes lennél killelni valakit.
Tapasztalat alapján biztosan tudja ezt állítani. Került már ehhez hasonló helyzetben. Konkrétan eme helyzet indította el arra az útra, ahol éppen tart. Ennek hatására az emberek élete nem jelent neki semmi mást. Papijának szavaival élve, úgy gondolkodik mások életére, mint a hentes a húsra. Feldarabolja őket, levágja és pénzre cseréli. A fiútól pár lépést megtesz hátra, hogy beszélgető partnere levegőhöz jusson, ha netán nem igazán volt kényelmes az előbbi szituáció, amit Shadow teremtett meg. Kérdésére megkapja a választ. Agyában elraktározza eme fontos információt.
- I will check it one day, mikor lesz time-om. Anway, next time ha beléd kötnek, puncholj vissza és don’t act like a bitch! See ya!
Shadow ezután elfordul majd a kijárat felé veszi az irányt. Ha netán egyszer kedvet kap cirkuszi előadást nézni maximum benéz. Esetleg, ha arra fele fog szólni egyik munkája, hogy éppen valamelyik előadót kéne hidegre tennie, tudja, hogy merre keresse. Még az is lehet, hogy egy nap a fiút nyilvánítják ki célpontnak. Vajon újra találkozni fognak vagy esetleg ez volt az egyetlen alkalom? Az élet majd eldönti.


*Köszönöm a játékot! :) *
92
Karakura / Re:Az interjú
« Utolsó üzenet: írta Elisa Aschenbrenner Dátum 2019. Ápr. 29, 12:39:29 »
Ki gondolta volna, hogy egy nemesi csitri lesz az, aki képes lesz a tesztemnél három tornuson is végig menni? Bár voltak igazán kirívó kivételek. Mint például az-az idegesítő utcáról szakadt quincy, aki anno még Eisner birtokában tartózkodott az árulóval. A mai napig, ha rá gondolok legszívesebben golyót eresztenék belé! Nem elég, hogy stílusa bicska nyitogató volt, de még ráadásul pofátlan módon ellent mondott nekem! Arról nem is beszélve, hogy akkor hiába akartam volna kinyírni, Mr.Shinzoutól nem kaptam engedélyt, hogy eltávolítsam. Csak is kizárólag a személyzetemet puffanthatom le belátásom szerint. Idegesítő… ha csak rá gondolok, menten összeszorulnak a fogaim és felrobbannék a dühtől. Szerencse, hogy képes vagyok kontrollálni magamat és a jelenre koncentrálni. Amúgy is, ha Ms.Felisberta átmegy a tesztemen, talán többre fogom tartani, mint holmi nemesi kis csitrinek. Viszont félszemem rajta fog maradni. Hiába is dolgozna nekem, bárkiből kinézem, hogy holmi áruláson törné a fejét. Bárkiből lehet áruló. Bárki képes lenne beleköpni a levesünkbe. A legfélelmetesebb az egészben, hogy olyanok között bújhatnak meg ezek a nyavajások akik valószínűleg a hozzánk legközelebb álló személyek és csak arra várnak, hogy a tört a hátunkba szúrják. Még szerencse, hogy én nem barátkozom, emiatt úgy tudom szemlélni a jelenlévő quincyket, hogy bármi apró jelet is észre tudok venni, ha valaki nem igazán hűséges. Gondolkodás nélkül fejbe lövetem azt, akit ellenségként nyilvánítok ki.
- Mióta Mr.Shinzounak dolgozom azóta művelem a sakk művészetét. Előtte is ugyan már játszottam, de más dolgok érdekeltek anno. Viszont az már csak a múlt.
A múltamat már eleve eltöröltem. A szülőfalumat porig égettem. Nincsen más ott, mint holmi leégett házak, elhagyatott iskolák és még egy felégett templom is. Ha még újjá is építik a falut már amúgy sem lesz az a hely, ami régen volt. A bosszú tökéletesen elvégeztetett ott azon a napon. Nincs már semmi, ami oda köthetne. Szánalmas lepra terep volt, amit kikellet tisztítani a mocsoktól. Ms.Felisberta erősíti előbbi felvetésemet a nemesekkel kapcsolatban. Ezek szerint ő is már találkozott a fajtájukkal? Ez nem fog azért bejönni. Még ha el is akarja terelni a figyelmemet alaposan rá koncentrálok. Ha még így is vélekedik, nem fogja a szimpátiámat elnyerni. Mivel képtelen vagyok kötődni bárkihez. Egyedül Mr.Shinzou az, akihez kötődőm. Ő az egyetlen kivétel.
- Egy kölyök a saját anyját semmibe veszi? Igazán undorító dolog. Bár, ha az anyja egy mocskos áruló lenne még érthető, de a tegeződés és az illem be nem tartását már így is soknak tartom. A quincyk eleve nem engedhetnék meg emezt a pökhendi viselkedést. Még is milyen példát mutatunk az embereknek? Pont, hogy nekünk kell utat mutatni, hiszen már többször is bizonyított tény, hogy a mi fajunk ezen a világon a vezető faj.
Százszázalékosan megerősíthetem, hogy mi quincyk vagyunk eme világ urai. Nézzünk csak körül! Hányan képesek arra, mint mi? Hányan olyan szervezettek, mint amilyen mi is vagyunk? A társadalom túl gyenge, korrupt és megvesztegethető. Nem megbízható korcsok. Miattuk rákos az anyaföld, ezért is úgy gondolom érdemes lenne tisztogatni. Egy szebb világ érdekében, ahol a rákot kiirtottuk véglegesen, sokkal kecsegtetőbbnek érzem, mint a mostani állapotokat. A férgektől meg kell szabadulni, ez a természet rendje. Mi vagyunk azok, akik kiirtják a férgeket és az olyan elemeket, akik nem méltóak arra, hogy életben maradhassanak. A shinigamik isteneknek képzelik magukat, de lám mikor eljön az igazság pillanata ráfognak jönni, hogy ők is csupán halandók, akik vérezni tudnak. Már gondoskodtam erről. Bebizonyítottam az elméletemet. Ugyan drasztikusan, de az ilyen korcsoknak ez jár. Fájdalom, szenvedés, halál.
- Ennek viszont örülök. Majd bebizonyíthatja a tudását, ha arra kerül a sor.
Ha reálisan nézem, akkor talán a kisasszony képes lenne pár egyszerű hollowtól megszabadulni, de egy képzett harcos ellen nem sok esélye lenne a túlélésre. A titkári feladatok megfelelőek lehetnének a számára, de a csatatéren nem sok hasznát venném. Maximum hordani fogja magával a zsámolyt, hogy amikor beszédet kéne mondanom, kéznél legyen. Sajnos a magasságom miatt vannak enyhe nehézségeim, de áthidalható. Főképp, hogy hírnevem kompenzálja. Sokat félnek tőlem és ez így van rendjén. A képre hegyezem tekintetemet, amit kiválasztott. Hát ez bizony nem talált. Ördögi mosoly jelenik meg az arcomon. A szemébe nézek.
- Sajnálatos módon, önnek már nem tudnék felszolgálni egy teát, mert megbukott a teszten. Az utolsó szó jogán?
Alig várom, hogy lelőjem! Tudtam én, hogy nem ide való! Pár másodperc és a szívét elfogom találni. Micsoda mestermű és drámai helyzet! A leányzó azt hitte élve távozik, de kiderül, hogy nem. Vajon miféle távíratott fogok majd küldeni a családjának? Meghalt a lányuk szív panaszokkal? Esetleg egy áruló lelőtte? Rá kenhetném a fiúra! Senki nem tudná meg, hogy én voltam! Viszont amint az ujjammal meghúznám a ravaszt, kopogás zavarja meg a meghitt pillanatot. Rögtön keserédessé válik az arcom. Ki ez ilyenkor? Nem hagyja abba a kopogást. Tovább zavar! Elrakom a pisztolyomat majd kihúzom magamat.
- Bejöhet!
A katona sietve nyitja ki az ajtót majd meglepődőm, hogy aki éppen besétál az nem más, mint Ms.Shinzou. Kate Shinzou az áruló fattyú húga. Mit akar ez ilyenkor? Az apja nem mondta meg neki, hogy most nem alkalmas engem zaklatnia? Sajnos viszont nem küldhetem el, hiszen Mr.Shinzou lányáról van szó. Muszáj tisztelet tudóan viselkednem és megadni a módját annak, hogy ne sértsem meg a családot. Miféle testőr lennék amúgy is, ha a családfő gyermekeivel nem bánnék tisztelet tudóan? Rontaná a hírnevemet! Felállok a székemből majd elé lépek és szalutálok.
- Ms.Shinzou! Elisa Aschenbrenner szolgálatra jelentkezik. Miben állhatok rendelkezésére?
A lány hideg tekintettel néz engem. Valami rosszat mondtam volna neki? Nem hiszem. Amióta az áruló elhagyta-e falakat, Ms.Shinzou egyre hidegebbé vált. Korántsem az a vidám kislány, mint aminek hallottam. Bár fegyelmezett volt még is sugárzott belőle némi undorító ostoba gyermeki hülyeség, amitől rögtön hányingert kapnék. Szerencsére a mostani Kate Shinzou felnőttesebb és kegyetlenebb, ha jól látom és ha igazak az információk róla. Még nem láttam akció közben, de sokan mondják róla, hogy vele párbajra kelni egyenlő a halállal táncolni.
- Ms.Aschenbrenner. Elnézést a tolakodásért, de értesültem arról, hogy Ms.Felisberta meglátogat minket.
- Csupán köszönteni jött?
- Nem. Hanem bebiztosítani, hogy mellettünk a helye.
Egy papírt nyújt át nekem, amit el is veszek. Ez egy írásos dokumentum, amiben kifejti, hogy Ms. Felisberta mindenképpen a Shinzou családban fog szolgáltatott tenni, mint asszisztensem. Mr.Shinzou aláírása és a család pecsétje is rajta van, ami azt takarja, hogy nem ellenkezhetek. Pedig nem is ment át a tesztemen. Picit beleharapok az ajkaimba miközben olvasom a dokumentumot. Nem ellenkezek Mr.Shinzou akaratával. Biztos van oka annak, hogy ez a nemesi csitri az én asszisztensem legyen.
- Gratulálok Miss Felisberta! Úgy tűnik elnyerte Mr.Shinzou szimpátiáját. Hivatalosan is az asszisztensemként fog dolgozni. Viszont árulja el nekem Ms.Shinzou, mikor értesült róla, hogy Ms.Felisberta idetéved hozzánk?
- Pontosabban ma reggel. Amint Ms.Felisberta elhagyta a birtokot az anyja szólt az érdekében. Én pedig nem mehettem el a tény elől, így megkértem az apámat, hogy véglegesítse. Sajnálom, hogy eddig tartott előállítani a dokumentumot. Remélem viszont tisztában van azzal Ms.Aschenbrenner, hogy atyám óhajával nem ellenkezhet?
- Nem is fogok. Viszont, ha áruláson fogom kapni gondolkodás nélkül megfogom ölni. Ezzel Ön is tisztában van igaz Ms.Shinzou?
- Ha bármi baja esik Ms.Aschenbrenner. Előfordulhat, hogy önt is baleset érheti.
Hideg tekintetéből ítélve a baleset alatt azt érthette, hogy elveszi az életemet. Úgy tűnik nagyon bevédik. Hát legyen. Szerencséje van ennek a csitrinek, hogy ilyen jó kapcsolata van. Azért viszont rajta tartom a szememet. Ha lesznek bizonyítékaim, hogy még is egy mocskos áruló, meggyőzöm Mr.Shinzout, hogy haladéktalanul likvidáljuk.
- Ms.Felisberta. Ha gondolja meghívhatom egy teára. Kint az udvaron megfelelne?
Miközben a két lány megbeszélik a tea délutánjukat én addig az asztalomhoz vissza sétálok majd visszateszem a kártyapaklit a fém dobozba és elrakom.
- Nos… a viszontlátásra Ms.Aschenbrenner. Ms.Felisberta. Örülök, hogy közénk tudhatom. Érezze jól magát nálunk.
Úgy tűnik Ms.Shinzou megtanulta az etikettet bár ez nem meglepő. A Shinzou család mindig is adott erre. Amint kilép az ajtón még maradásra bírom Ms.Felisbertát egy pillanatra.
- Csak hogy tisztázzuk. Ha egyszer is megtudom, hogy maga mindvégig egy kém, ellenünk tevékenykedik, akkor gondolkodás nélkül kiiktatom magát világos? Lehet, hogy nemes és vannak kapcsolatai, de ne feledje… véreskezű Elisának és Wyvernnek neveznek nem hiába. Úgyhogy… ajánlom, hogy hűsége megkérdőjelezhetetlen maradjon. Különben véget vetek az életének. Holnap pontban 8:00-kor várom az irodámban! El ne merjen késni!
Megvárom amíg Ms.Felisberta elhagyja az irodámat. Nem gondoltam volna, hogy ilyen fordulat fog várni engem. Mindenesetre az már biztos, hogy ennek a lánynak van köze az árulóhoz még ha kicsit is. Ez vagy előnyömre fog válni vagy hátráltató tényezőként. A kérdés csupán az, hogy vajon Ms.Felisberta a koponya gyűjteményem sorát fogja alkotni, esetleg belőle csinálok egy tartót, amiben cukrokat fogok tárolni vagy netán tényleg hűséges kutyaként fog engem szolgálni és a Shinzou családot? Kiderül. Mindenesetre ezzel a Vledlanával alapos munkám lesz. Kiváló alkalom nyílhat, hogy leteszteljem Ms.Felisberta hűségét akció közben. Aztán kiértékelem.
93
Küldetések az Emberek Világában / Re:Az első lecke
« Utolsó üzenet: írta Kane Shinzou Dátum 2019. Ápr. 28, 20:11:38 »


- Azt a kurva. Mégsem vagy olyan reménytelen?
Enyhe mosolyt megenged magának Wolf miközben Tenronak szegezte csípős mondatát, amiben azért érezhető egy csipetnyi elismerés is. Aggodalma viszont egy cseppet sem múlik el. Kane állapotát látván csak arra tud koncentrálni, hogy minél hamarabb biztonságban tudhassa.
- Ne beszélj annyit Imucacho! Beszélhetsz eleget amint kijutottunk.
Kissé morgó hangon, de aggodalom is érződik pluszban hangjában. Amint a lift ajtaja kinyílik már azonnal sietve vonszolja a sérült Kanet a kijárat felé. Szerencsére Tenro tudja tartani az iramot. Mintha megszállná ebben a pillanatban egy olyan erő, amit lehet nagyon ritkán érezhetett eddigi élete során. Ez az erő még jobban viszi előre a célhoz Wolfal együtt. Lehetséges, hogy Tenro éppen most értette meg igazán a futár lét egyik legfontosabb elemét? Mindenesetre amit most érez erőt ad abban, hogy Wolf tempóját tartva siessenek kifele a kijárat felé. Amint kiértek az épületből, Wolf rögtön irányt változtat és jelezz Tenronak, hogy a haza utuk a fő épület hátsó részén található. Nem beszél sokat. Ámbár az őrök nincsenek a nyakatokban. A miértje gyorsan nyilvánvalóvá válik. Sok őr a földön hever. Szerencsére inkább néznek ki ájultnak, mint ténylegesen hullának. Vajon ki iktathatta ki őket? Wolf talán? Lehet, karmolások nyomai látható egy két őr hátán vagy a karján, de nem annyira súlyosak, hogy abba belelehessen halni. Amint a fő épület hátsórészéhez értek, Plastic a furgonban elkezd dudálni. Wolf figyelme rögtön a furgon felé irányul.
- Ott van Plastic! Gyerünk!
Két lépés után rögtön egy nyíl elszalad Tenro arca mellett. Szerencsére nem sért fel, ami arra engedhet következtetni, hogy a feléd irányló nyíl inkább figyelmeztetés volt, mint ténylegesen feléd irányított lövés. Ha hátra néztek, láthatjátok, hogy Vledlana és Renzou elért titeket és hogy a lövést maga Renzou végezte el. Megidézett szerszám íját felétek fordítja majd lassan hozzátok sétál. Arcából mosoly dúl. Biztos a győzelmében.
- Lám lám! Milyen kár, hogy csak eddig tudtatok eljutni. Viszont elismerésre méltó a makacsságotok és az akaratotok. Ha nem bánjátok viszont, elvinném a fiút az apjához. Így is túl sokáig maradt távol!
- Azt csak lesheted fasztarisznya. Imuchaco nem megy sehova veled. Őt akarod? Akkor rajtam keresztül vezet az út!
Wolf eközben rád bízza a sérült Kanet majd elétek áll, begörnyed egy kicsit és kezeit ökölbe szorítja majd karmait előhívja zöld fények kíséretével, amik a két karperecéből jönnek elő. Ha eddig nem volt eddig világos Tenronak akkor most már világossá válik. Wolf egy fullbringer és úgy tűnik eléggé határozott abban, hogy ő most szétakarja szedni Renzout.
- Átkozott fullbringer. A te fajtád a legborzasztóbb. Ember és hollow lélekenergia keveréke, de látom adsz a korcosságodra.
- Kösz a bókot faszfej, de ha már tangóra akarsz felkérni, meghívhattál volna teázni, de helyette azt érted el te elbaszott vén trotty szarkupac, hogy lekaszálom a golyóidat!
Sajnos viszont erre nem fog sor kerülni. Amint Renzou két lépést megtesz, Vledlana rögtön megragadja Renzou vállát és visszahúzza. Abban a pillanatban quincy nyilak ereszkednek le a földre, ami elválaszt titeket Renzouéktól. Wolf ezt kihasználva visszahúzza a karmait majd megragadja újfent Kanet és jelezz Tenronak, hogy irány a furgon. Ha felnéztek a hátatok mögötti háztetőre láthatjátok, hogy a nyilak tulajdonosai onnan érkeznek és nem rátok céloznak. Sokkal inkább titeket fedeznek. A furgonhoz érve, Wolf rögtön félrerántja a nagy ajtót majd bepakolja Kanet majd felszáll és Tenrot is behúzza a furgonba, aminek hatására picit megismeri a feje a furgon padlózatát. Ezután Wolf behúzza az ajtót és kettőt beleüt a furgon falába, jelezve Plasticnak, hogy indulhat. Elhagyjátok a területet. Az adatok Tenro zsebében lapulnak. A küldetés teljesítve! Wolf egy ideig Kanet vizslatja majd Tenrora hegyezi tekintetét és a kezét emeli.
- Szép volt kiscsaj! Nem vagy reménytelen. Add a pendrivet aztán örülj a fejednek! Hivatalosan is közénk tartozol! Kitanítalak futárnak! Nem elég, hogy bizonyítottál, de még Imuchachot is megmentetted. Úgyhogy… Üdv a csapatban Fox!
Úgy tűnik megkaptad a futár nevedet is. Fox, avagy Róka. Lehetséges, hogy látta az előbbi kis akciódat, amit Vledlanával műveltél? Ha eddig elfelejtetted akkor most lehet az eszedbe vésed, mikor a zsebeidet tapogatod, hogy az a makarov pisztoly bizony nálad maradt. Szereztél magadnak egy quincy fegyvert! Eldöntheted, megtartod magadnak vagy kihajítod?
- Hé! Plastic! Kurva gyorsan menjünk el Noahoz! Beszédem lesz vele. Négyszemközt!
- Okés! Valahogy éreztem ez lesz a vége!
Igazán büszke lehettek magatokra! Végig tudtátok csinálni! Főképp te Tenro! Hivatalosan is Futár lett belőled! Wolf elfogadott téged és hát ő fog majd kitanítani. Nem lesz veled kedves, de erre gondolom már rájöttél magadtól is. Hiszen Wolf eléggé durva és biztos brutális elvárásokkal fog majd téged várni az edzéseken. Amint a furgon megáll a futárok bázisa előtt, ami egy átlagos elhagyatott lakóház képében tündököl, az épület elött rögtön három ismerős alak rohan felétek. Felcser, Mouse és Icarus. Wolf átadja a sérült Kanet Felcsernek, aki a hozott hordágyra fekteti és megméri a sérülését.
- Vérre lesz szüksége! Sokat vesztett!
Állapítja meg Felcser. Viszont, ha Tenro visszaemlékszik, eszébe juthat, hogy Kane adott neki vért még anno mikor súlyosan megsérült. Itt a lehetőség, hogy viszonozd vagy inkább rá bízod másra? Ha adsz vért vagy sem, szerencsére Kane életét megfogják tudni menteni. Sietve be a bázisba most már biztonságos körülmények között lehettek. Se ellenség, se veszély csak is barátok és egy nagy család.

*

Kane állapota stabillá vált. A sérülései nem voltak ugyan olyan halálosak, de vérre mindenképpen szükség volt. A gyengélkedőben kell ugyan lennie még pár napig, de szerencsére a nehezén már túl van és már visszanyerte eszméletét és ráadásul barátok veszik körbe, mint Wolf, Tenro vagy is inmáron Fox, Mouse, Icarus és még Noah is feltűnik később. Időtök nagyrésze azon megy el, hogy elmesélitek kalandotokat, beszámoltok sikereitekről. Eme beszélgetést viszont Noah fogja megszakítani, aki egy időre elviszi Tenrot a többiektől. Amint kiérsz a gyengélkedőről Noahval, rögtön hozzád intézi szavait.
- Először is gratulálni szeretnék. Most már hivatalosan közénk tartozol. Úgyhogy fogadd el kérlek ezt a kis ajándékot és maradjon is nálad. Majd intézünk neked ruhát, eszközöket és természetesen minden olyasmit amire még szükséged lehet.
Közben egy futár emblémával ellátott nyakláncot ad oda neked, aminek az egyik oldalán a Fox van bele gravírozva. Minden futárnak van egy ilyen nyaklánca, amit hord magánál. Afféle hagyománynak fogható fel ezzel éreztetve a tagot, hogy elismerték. Noah mosollyal az arcán még kicsi megveregeti a vállad majd elsétál. Pár perc múlva Wolf kapja el a válladat széles mosollyal.
- Nehogy azt hidd, hogy ezek után kedves leszek veled! Sokat kell még tenned! Úgyhogy teperjé vagy szétrugom a segged! Amúgy meg. Nem kell aggódni. Pár nap után már Imuchachó is jó lesz és utána vígan jöttök hozzám edzeni. Úgyhogy készülj a legrosszabbra! viszont ezt a leckét jól vésd az eszedbe. Mert ma fontos dolgot tanultál. Légy hű önmagadhoz! Na csáó!
Wolf kacsint rád majd egy erős vál veregetést kapsz tőle és ő is elsétál. Viszont mielőtt lefekvésre készülnél és a szobád felé tartanál, hangokra leszel figyelmes. Wolf és Noah beszélgetését kapod el. Időd lesz elbújni előlük és végig hallgatni a beszélgetést. Sok minden információ hangzik el ami enyhén szólva nehezen érthetőek, de valami fontos dologról van szó. A kérdés, hogy még is mit titkoltak még el előletek? Ezek az adatok nem véletlenül kellettek az már biztos. Ez megerősíti Wolf és Noah heves vitáját. Ennek a történetnek… közel sincs vége. Ép… csak most kezdődött el!
(click to show/hide)


Eközben a Shinzou birtokon…
- Szóval… ha jól értem a szavait akkor maga akarja előkeríteni az árulót mindenáron miközben ez az én feladatom lenne?
Elisa arcáról nem dúl az őszinte mosoly. Korántsem. Viszont a kezében lévő hivatalos parancs, amit maga Drake Shinzou írt alá, nem tud ellent mondani. A parancs szerint új célpontot kapott. Még pedig Vledlana után kéne néznie. Elisa egy darabig a papírt nézi majd az asztalra teszi és karba tett kézzel várja Renzou válaszát.
- Megértem elégedetlenségét Miss Aschenbrenner, de Mr.Shinzou ragaszkodik hozzá, hogy maga nézzen Vledlana körmének. Így is gyanús, hogy ezekről az adatokról honnan szereztek tudomást?
- Úgy hiszi Mr.Shinzou, hogy Vledlana egy tégla lenne?
- Megvan a lehetőség, de nem biztos.
- A parancs az parancs. Sok sikert a vadászathoz…
- Köszönöm Miss Aschenbrenner.
Amint Renzou hátat mutat Elisanak, fogai összeszorulnak. Nem tetszik neki a parancs, de tudja, hogy be kell tartania. Renzou kapta a feladatot, hogy elkapja Kanet. Nomuro Renzou eközben a birtok udvara felé sétál. A csendet kardok pengéinek csattogása vett véget. Renzou rögtön a hang irányába fordul, ami egyenesen elvezeti a gyakorló térhez. Egy hosszú fekete hajú lány, szorgalmasan gyakorol egy katonával, akit könnyű szerrel lefegyverez. A japán kardvíváshoz hasonló mozdulattal a lány eltalálja a katona kardjának markolatát aminek következtébe kiesik a kezéből ami fel is repül egy pillanatra. Természetesen a lány elkapja a kardot mielött a földre huppanna majd mindkettőt olló alakban a katona fejére szegezi, aki eközben letérdel. Renzou arcából mosoly dúl. A lány felé sétál majd megáll és hátra tett kezekkel vár.
- Gondoltam, hogy eljön mester.
- Igazán lenyűgöző volt az előbbi technikája Ms Shinzou.
A lány eközben elengedi a katonát, akinek vissza is adja a kardot. Megigazítja haját majd Nomuro felé irányítja tekintetét.
- A bátyám. Még mindig életben van?
- Igen. Viszont átvettem Miss Aschenbrennertől a nemes feladatot, hogy haza hozzam.
- Miért nem én? Hiszen jól ismerem a bátyámat. Az apám nem bízik talán bennem?
- Inkább atyád szeretné, hogy biztonságban légy. Eljön majd az ön ideje is Ms. Shinzou. Legyen türelemmel.
A lány beleharap a szájába egy pillanatra.
- Értem. Remélem, hogy mindenképpen sikerrel fog járni.
- Köszönöm a bizalmát Ms. Shinzou. Holnap várom a szokásos időpontban.
Renzou ekkor megfordul és távozik. A lány viszont ökölbe szorítja kezeit. Szájából eme szavak hangzanak el miközben mérge elhatalmasodik:
Egy nap… megfoglak ölni… Bátyám!

A záró posztok után a küldetés hivatalosan is vége.

(click to show/hide)
94
Küldetések az Emberek Világában / Re:Az első lecke
« Utolsó üzenet: írta Kane Shinzou Dátum 2019. Ápr. 28, 19:46:38 »
A mesterem nagyon is erős. Bár ezen meg sem kéne lepődnöm. Éveket ölt abba, hogy tanítson. Akárhányszor párbajoztam ellene, letudott győzni. Még a húgommal együttes erővel se tudtunk sokat kezdeni vele. Persze évek múltán egyre jobban megtudtuk izzasztani, de még így is van olyan erős, hogy meglepetést okozzon. Sajnos kijöttem a gyakorlatból így eme küzdelem kimenetele nem az én javamra fordul valószínűleg. Semmi más ötletem viszont nincs. Alternatívát se tudok kiötleni. Még Tenro közelébe se tudok menni, mivel a mesterem azonnal elém mozdulna és megakadályozná, hogy segítsek a társamnak. Muszáj vagyok vele foglalkozni. Bíznom kell Tenroban, hogy képes lesz egymaga szembeszállni Vledlanával. Ha én elbukom akkor még nehezebb dolga lesz. A siker érdekében küzdenem kell! Megvárom az utolsó pillanatot amint eléggé közel lesz hozzám. Gondolatban felkészítem magamat. Minden érzékemet most egy adott támadásra kell fókuszálnom. Nem remeghetek és nem veszíthetem el a fejemet. Figyelnem kell, mert az életembe fog kerülni, ha hibázni merek. Amikor mesterem eléggé közel van hozzám, hogy körülbelül pár centi válasszon el minket, a hirenkyaku technika segítségével sikerül a háta mögé kerülnöm majd egy felfelé ívelt vágást kísérellek meg. Sajnos viszont mesterem hátra se néz, de már kivédi a támadásomat. Gyorsan hirenkyakuval szerencsére időben hátra tudok menni, hogy távolságot tartsak. Fogaimat összeszorítom miközben hallom a hozzám intéző szavait. Lekezelő. Mintha egy gyerek ellen küzdene. Nagyon idegesítő! Magam elé emelem a kardomat viszont és várom mit fog lépni. Ő is ugyanazt kísérli meg annyi különbséggel, hogy elém érkezik és már támadásba lendül. Az oldalra szánt vágást kitudom védeni majd a jobb oldal felöli vágásra is sikeresen rá tudok csapni, hogy helyet csináljak magamnak, de sajnos amint én indítanék támadást, rögtön felülről érkezik egy vágás és mivel a mesterem gyorsabban mozog, kénytelen vagyok rögtön védekezni. Pengémet oldalra döntöm és a fejem fölé emelem. Szerencsére sikeresen hárítom. Ezután balról érkezik egy vágás. Gyorsan a támadás irányába viszem a pengémet és épphogy összeér mesterem pengéjével. Összeakadtunk újfent. Lassacskán sajnos megint hátrányba kerülök. Mesterem jobbra dönti pengémet, aminek következtében az ő pengéje van megint felül. Kihasználja. Pislogni sem volt időm és rögtön ball vállamat és bal combomat megvágja olyan pontokon, ahol esélytelen, hogy talpon maradjak. Rögtön a földre is kerülök. Üvöltök a fájdalomtól és közben a bal combomon lévő sebet fogom. Nekem annyi. Kész! Itt a vég! Tenro is hiába igyekezne, tuti nem érne ide időben, hogy megakadályozza! Mesterem pengéje egyre közeledik. Lelkiekben felkészülök a halálra. Viszont ezután hirtelen azt fedezem fel, hogy a penge megáll majd Wolf hangját hallom ahogyan szokásos stílusában felszólítja ellenfelemet, hogy hagyjon békén. Ez aztán a kellemes meglepetés! Sajnos viszont reagálni nem tudok, mert a fájdalmammal jobban elvagyok foglalva. Ráadásul arcom is elkezd remegni. Lehet, hogy sokkot is kaptam. Arra eszmélek már fel, hogy Wolf felsegít és elkezd vonszolni a lifthez. Tenro is csatlakozik hozzánk. A penge hangjára figyelmem az ajtó felé terelődik, de szerencsére Nomuro nem tudja betörni a lift ajtaját mert már elindulunk felfelé. Szerencsére Tenronál vannak az adatok, így nem kell visszamennünk és nyugodtan foglalkozhatunk a meneküléssel.
- Sajnálom… nem voltam elég kitartó… ezt… elszúrtam.
Nem győzők bocsánatot kérni a jelenlévőknek. Nem tudtam mit tenni. Lehet feleslegesen jöttem el ide. Nem lennék képes megvédeni Tenrot. Megvédte saját magát! Nincs szüksége arra, hogy segítsek neki. Wolf miért ragaszkodott viszont ehhez? Nem értem. Mindenesetre amint a lift ajtaja kinyílik, annyiban igyekszem segíteni a többieket, hogy ama lábamat, amit még képes vagyok használni, jártatni fogom, hogy tudjunk haladni. Kérdés, hogy ép bőrrel megússzuk vagy mindenképpen halálra vagyunk ítélve?
95
Küldetések Soul Societyben / Re:A béke földje
« Utolsó üzenet: írta Carmen Santera Dátum 2019. Ápr. 28, 07:32:17 »
Tomoe, Souji:

A bárdot tartó férfi megmerevedik, ahogy a hat fényrúd körbeöleli a testét, és ugyan látszik, hogy szinte azonnal megpróbál kitörni belőle, úgy tűnik, vagy képtelen rá, vagy sokkal több időre lenne szüksége hozzá. Teljesen tehetetlenül áll, ahogy Souji a feje fölé ugrik, és egy határozott rúgást mér a fejére. A rúgás ereje megrepeszti a kidout, a találkozás pedig hátborzongató reccsenéssel jár, ahogy a hatalmas férfi feje természetellenes szögben a vállára borul. Az bárd néhány másodperc múlva kettéválik a kezében, azután átalakul: egy katana és tsuba csúszik az ujjai közül a földre. A férfi teljesen előre bukik, és ugyan halványan még érezhető a lélekenergiája, már csak a kidou tartja állva.
 A shinigamik megjelenésére morajlás, dühödt kiáltások és sikolyok futnak végig a tömegen, ami csak akkor marad abba, amikor beszélni kezdenek. Több tucat ember a tömeg szélén inkább a menekülést választja, eltűnnek a kis utcákban, azonban úgy tűnik, hogy sokkal többen döntöttek a maradás mellett. Néma csend uralkodik a tömegen mindkét férfi szavai közben, bár Souji szabályosan érezheti is, ahogy a tömeg széttépi őt a szemeivel, az oldalán álló vörös páncélos felől pedig tisztán manifesztálódott gyilkolási szándék árad. Komoly fenyegetést mindkét férfi csak a két, még emelvényen álló vörös páncélos felől érezhet, illetve az emelvény körül gyülekező vörös páncélosok felől, akik lassan körbevesznek titeket. Legalább tízet tudtok összeszámolni, a szónokkal együtt.
 A férfi az emelvény előttről néz rátok, nem szól semmit és nem tesz semmit, ahogy feljuttok. A hagyományos, borotvált szamuráj frizurát viselő férfi fehér hajában is szakállában nincs már egy olyan hajszál sem, amit nem deresített be a kor, és az arcán is látszik, hogy nagyon öreg lehet, mégis teljesen egyenes háttal áll. Néhány másodperccel azután, hogy Souji befejezi a beszédet, egy könnyed mozdulattal felugrik, egyenesen Tomoe mellé. Nem nyúl fegyverért, és a közeledésében megállítja egy Kuchiki testőr, aki ura és az öregember közé lépve a férfi torkának szegezi a kardját- őt ez azonban látszólag a legkevésbé sem zavarja. A főnemesre néz, de látszólag a tömeghez intézi a szavait, miközben az oldaláról leveszi és a földre ejti tsubával együtt az oldalán lógó kardot.
 - Nekünk ezek a rangok, ezek a nevek nem mondanak semmit, és amúgy sem szükséges bemutatkozniuk nekünk- a tetteik bemutatják őket. Pontosan olyanok, mint az összes többi: arrogánsak, sebezhetetlennek hiszik magukat, és minden problémájukat erőszakkal oldják meg. Azt hiszik, hogy mindent elérnek, mindent elvehetnek így. De mi nem félünk.- a férfi tesz egy lépést Tomoe felé, mire a testőre még erősebben nyomja a kardot a torkának. Vér serken a kard érintése nyomán, de az öregember tesz még egy lépést Tomoe felé, végig a férfira mosolyogva, közben hátratolva a kardot a testével. A Kuchiki testőr az urára néz, a tekintete egyértelművé teszi, hogy az öregember megölésére kér engedélyt a kapitánytól.


Kaori:


A nő szemmel láthatóan megretten, ahogy megérinted, és gyanakodva, de nem ellenségesen mér végig téged. Szemmel láthatóan az egyenruhád nem túl bizalomgerjesztő számára, de ahogy az arcodra néz, mintha kissé felengedne az óvatosságából. Vet egy pillantást a kardod irányába is, mielőtt megszólal.
 - Ők Agawari-dono testőrei, szinte mind nyugdíjazott shinigamik, ők tartják fenn a rendet ezen a környéken. Tegnap elfogták ezt a hat shinigamit, akik legyilkoltak több száz lelket a környéken, és megpróbálták megölni Agawari-donot. Most szolgáltatnak igazságot.- nehéz megmondani a nő hangsúlyából, hogy mennyire ért egyet azzal, ami történik, de mély tisztelet árad a hangjából, amikor kiejti az Agawari nevet. A tömeg felől már jóval egyértelműbb szitkokat lehet hallani, különösen akkor válik mindenki dühösebbé, amikor Souji kezd beszélni, azután a tömeg elnémul, ahogy mindenki visszafojtott lélegzettel nézi a fent kibontakozó jelenetet.


Határidő: május 13.
96
Fórum élet / Re:Március - havi stat
« Utolsó üzenet: írta Shihouin Yoruichi Dátum 2019. Ápr. 27, 21:21:08 »
Hajhó~ :3

Jöttem lezárni nektek a statolósdit. :3

Watanabe Yuusuke - 500 LP
Kuroji Rei - 500 LP
Miyake Diran - 500 LP (Neliel Tu Oderschvank ellenőrizte)
Karmen Santera - 500 LP
Shirei Tenro - 500 LP
Dionisia Maribell Vega - 500 LP

További kellemes játékot~ :3
97
Lejelentő / Re:Multi bevallás
« Utolsó üzenet: írta Shirei Tenro Dátum 2019. Ápr. 27, 20:47:05 »
98
Küldetések az Emberek Világában / Re:Az első lecke
« Utolsó üzenet: írta Shirei Tenro Dátum 2019. Ápr. 27, 17:31:56 »
Jobbnak látta, ha Kane iparkodik, mert most nem tudott azzal foglalkozni, hogy őt is felszedje, amennyiben a dolgok rosszul sültek volna el. Több, mint valószínű, figyelmének lankadásakor azonnal támad az ellenfél. Kikaphatja a kezéből a pisztolyt. Ellophatja tőle, amiért megszenvedtek, és tudta jól, hogy ez nem következhet be. Idegessége a tetőpontra hágott, ennek folytán úgy tombolt benne az adrenalin, akárcsak valamilyen vérpezsdítő bulin, táncoláskor. Viszont a tényleges partyhoz sok minden hiányzott: több ismerős arc, jó ital, némi étel… Zene. Ez utóbbi helyett szíve dobbanását hallgatta, miként a fegyver túloldalán ácsorgó, lövésre váró hölgyeménnyel nézett farkasszemet. Keze enyhén megremegett, ám fogása mit sem lazult.
Nem ment el a józan esze, hogy ugyanolyan gyilkossá váljon, mint akikről beszámol a híradó napi szinten. Igaz, televíziót aligha nézett, számára inkább a rádióhallgatás jelentett örömöt egy-egy szünet közben, mikor épp pihent, kiadós mozgás után.
- Arra várhatsz! - préselte ki a szavakat, összeszorított fogai által – A gyilkos szerepét meghagyom neked.
Zsebre vágta a fegyvert, és a szeme sarkából figyelemmel követett társához igyekezett. A lány büszke volt rá, látta gyors kitérését. Azt hitte, partnere nyerni úgy biztosan nyerni fog, ha beveti minden erejét. Számára azonban ismeretlen a fehér köpenyes, még ha maga a szimbólum amit magán viselt, nagyon is rémlett. Meg talán, mintha hallotta volna a „mester” szót. Nem emlékezett rá tisztán, de hallgatózott, a „tanítvány”-ból pedig immáron biztosra leszűrte az információt.
El sem tudta képzelni, mi járhat most Kane fejében! Meg akarta ragadni a grabancát, futni, ahogy tudnak, míg jön az erősítés, ugyanakkor marhára félt. Most már egyértelműen kirajzolódott arcára is aggodalom, hiszen fölé magasodva ott állt az alak, A szamár pedig méterekkel odébb tartózkodott. Ráadásul nem szabadott teljesen figyelmen kívül hagynia sem a nőszemélyt, akinek ott díszelgett hegekké vált sérülések sora az arcbőrén…
Hátranézett, és futott tovább. Nem sokkal később megjelent valaki a színen. Végre, egy ismerős forma! Bár beszédstílusán továbbra is akadt mit csiszolni, Tenro becsukta a szemét, karját pedig védekezőn maga elé emelte.
- Nálam van minden, a többiről beszéljünk később! - mondta hevesen, majd segédkezett Kane cipelésében, hogy minél hamarabb eltávozhassanak. Remélhetőleg nem az élők sorából...
99
Lejelentő / Re:Avataralany-választó
« Utolsó üzenet: írta Aleda Felisberta Dátum 2019. Ápr. 27, 15:13:25 »
Helló! ^-^

Lefoglalnám Leila Malcal-t a Code Geass: Boukoku no Akito-ból. :D

(Próbáltam berakni a MAL-profilját, de 504-es gateway errorokat ír ki. ^^'')
100
Karakura High School / Re:Sportpálya
« Utolsó üzenet: írta Nagisa Sachiko Dátum 2019. Ápr. 27, 13:15:37 »
RégenLátottIsmerős

- Egyesek? Azt mondod, hogy képes vagy egynél több emberrel is normális viszonyt ápolni? - Forgattam meg szemeimet.
Valahogy mindig az első találkozásunk jutott eszembe, mikor megpróbálta azt, ami valószínűleg előttem szinte mindenki mással is, hogy a kinézetével és a stílusával rémítsen meg. Mit ne mondjak, minden bizonnyal számtalan alkalommal sikerült már neki ez a kis közjáték, azt hiszem csalódott lehetett, hogy velem nem így alakult. Sokat változott, bármennyire nem látja még…
- Ha tudnád, néha mennyire érzem ennek a megnevezésnek a súlyát. - Húztam el a számat, komolyan az itteni kis tinik mellett legalább kétszáznak éreztem magam.
Végignéztem a kis műsorát a cigivel, de csak egy kis mosolyra futotta. Nem is értem, előttem próbálna felvágni, vagy tényleg elfelejtette már, hogy mit jelent másnaposnak lenni? Örülhet, hogy még úgy ahogy egyenesen tud járni, már ő sincs a bulizós korszakának csúcsán. De persze én ne szóljak bele, ő nagyon felnőtt, és sokkal, ó de még mennyivel jobban tudja. Nos, ezen tudtam volna többet nevetni…
- Most ezzel próbáltál megnyugtatni? - Néztem rá nyugodtan, kissé talán amolyan anyás tekintettel, akik nem hiszik el, amit a gyerek teljesen komolyan az arcukba vág. - Talán nem szívesen hallgatod, ahogy egy vén tyúk az egészségedért aggódik, de meglehet, hogy a negyvenet azért érdemes lenne megélned, nem? Komolyan, kénytelen leszek megint a közeledbe költözni, hogy normálisan viselkedj, és egyél? - Húztam össze a szemeimet, mintha komolyan fenyegetőznék.
Csak sóhajtottam, igazából szinte biztos voltam benne, hogy egyáltalán nem vágyik ilyesmire, vagy ha igen, bizonyosan nem tőlem. Abszolút menekülést vált ki a férfiakból a folyamatos gondoskodni akarásom, talán be kellene már látnom, hogy ez egyáltalán nem nekem való. Pedig nem főzök olyan borzasztóan, legalábbis nekem ízleni szokott.
- Jó dolgok… - Annyira kellett nevetnem, hogy a hasamra szorítottam a kezem, egyszerűen túl vicces volt a szájából hallani. Főleg amellett, hogy szívesen botránkoztatott meg másokat a szabados kifejezéseivel, most pedig mintha csak a kedvemért fogalmazna kedvesen. - Én jól nevelt lány vagyok, egy vagyonos család leszármazottja, így elvárom az ennek megfelelő udvarlást, ha szeretnél valamit. :roll: - Húztam fel az orrom, ahogy a nemesi család leányai szokták a filmekben.
Aztán kénytelen voltam még mindig nevetni, elképzelni se tudtam, hogy efféle beszélgetés komolyabban elhangozzon közöttünk. Persze, megint próbált némileg megbotránkoztatni, azonban se prűd, se naiv nem vagyok, így csak megráztam a fejem. A közöttünk lévő kötelék inkább volt mondható testvérinek, mint bármilyen más nő és férfi közötti kapcsolatnak, főleg, mert mindig úgy viselkedett, akár egy nagyra nőtt gyerek. Bár, ha jobban belegondolok, a felnőtt férfi ismerőseim nagy részére ez mindig is jellemző volt.
- Még mindig a golyókról beszélünk? - Húztam el a számat, túl sok volt a képzelőerőm ehhez a beszélgetéshez, nem szabadott volna belekezdeni.
Mondjuk, ha jobban belegondolok, sose mutatta be egyetlen barátnőjét, vagy barátját sem. Nem, mintha kötelessége lett volna, de úgy gondoltam, hogy így tenne, ha volna neki. Meglehet ezt csak én képzeltem így, és számára természetes volt, hogy ahogy a családját, úgy engem se igazán avat be a dolgaiba, meglehet azért, mert az apja kérése volt anno, hogy vegyem a szárnyaim alá. Ezt azonban ő maga is tudta, nem csináltam belőle titkot, épp ezért sok köze nem volt végül ahhoz, hogy igazából egészen jóban lettünk.
A fejem ráztam, úgy kötekedett, mint egy ovis, de nem bántam. Legalább már tudtam, hogy minden rendben van, vagyis nagyjából.
 - Azt mondod, hogy létezik akkora mell, ami elég nagy a férfiak számára?! - Tettem csodálkozást, még a kezem is a szám elé emeltem.
Sose szégyelltem, ahogy kinéztem, inkább az volt jellemző, hogy nagyon is kihasználtam testi adottságaimat. Mindenki azzal dolgozik, amije van, semmi értelme nem lenne, ha úgy tennék, mintha nem tudnám, hogy a férfiak nagy része az első találkozás alkalmával levetkőztet a tekintetével. Lehetnék álszent, és csinálhatnék úgy, mintha ez mélyen felháborítana, azonban sokkal többet érek azzal, hogy a saját javamra fordítom a helyzetet ezzel.
- Az iskolában a tinédzserek drámáznak, és nekik szabad is, de már elég rég kinőttem ebből, reményeim szerint… - Sóhajtottam, majd felmosolyogtam rá. - Takuo~kun… feleségül vennél? :roll: - Pillogtam rá szerelmetesen, ahogy egy filmben láttam, egészen komoly hangot sikerült megütnöm, anélkül, hogy elnevettem volna magam.
Minden bizonnyal nem pont erre számított, amikor kikérte magának a dolgot, de meg is érdemli. A végén azért nyelvet öltöttem rá, csakhogy biztos legyen benne, ez egy nem teljesen komoly férfiú kérés.
- Szerintem kicsit sokat gondolsz bele ebbe, elvégre ha belekezdesz, a legtöbb dolgot kiadhatod másnak, és te csinálhatod azt, amit élvezel a vállalkozásból. - Vontam meg a vállam. - És nem feltétlen ajándékként gondoltam, hanem befektetésnek, kölcsönnek, ahogy jobban esik a büszkeségednek. Tudod, a kéz nélkül biciklizés és a fel nem ülés között még számtalan fázis van, és nem leszel egyből eunuch, ha elfogadsz tanácsot másoktól. - Vontam meg a vállam.
Az üzleti életben minden férfi úgy csinált, mintha egy nő képtelen lenne arra, amire ők képesek. Már nem a középkorban éltünk, és az, hogy valaki segítséget nyújt, nem teszi rögtön Taigetosz-pozitívvá a vállalkozást. Sajnos a legtöbben nem rendelkeznek induló tőkével, csak ötletekkel, lelkesedéssel és hozzáértéssel, ezek a megfelelő finanszírozással azonban pont elegendőek lehetnek. De igen, ehhez le kell nyelni a büszkeséget, és megérteni, hogy nem megalázó, ha valaki segít.
- És az olyan rossz? - Kérdeztem csendesen. - Szerinted nem lenne rendjén, ha valaki kicsit csinosabbá varázsolná az életed? Vagy azt gondolod, hogy nem érdemled meg? Esetleg szerinted nem létezik olyan, aki képes lenne téged így szeretni? - Sóhajtottam. - Bármelyik is, igazából butaság.
Nála sokkal rosszabb férfiakba is beleszerettem már, szóval bizonyosan lenne olyan, aki így szeretné, sőt… Igazából nincs annyi rossz tulajdonsága, mint amit néha magáról feltételez, egyszerűen csak nem próbálkozik.
- Tényleg boldognak érzed magad?
Nehéz volt elképzelnem, bár nem mindenkinek tartozik bele a szerelem abba, hogy elérje a boldogságot. Nekem magányosnak hangozna, de meglehet neki ez tényleg nem jelent semmit. Mások vagyunk, nem mindenki érez magányt, vagy nem éppen ugyan abban a helyzetben.
- Igen, azok vagyunk, akik vagyunk, de vajon ez így jó? - Sóhajtottam, nem akartam megfordulni, és tudtam, hogy ez a téma egyébként sem jelent semmire megoldást, mégis… Szinte bármit képes voltam megváltoztatni, elcserélni, kivéve az igazán lényegeseket. - A múltam hozzám tartozik, meghatároz engem, és talán változatlannak kell maradnia, még se tudom ezt teljes hittel mondani. Elkövettem hibákat, ez így van jól, sok veszteség ért, és elfogadtam, mégis úgy érzem, hogy ha csak néhány dolog másképpen alakult volna, akkor… - Nagyot nyeltem, nem akartam ismét elsírni magam. - Elbúcsúzhattam tőle, mégis úgy érzem, mintha kitépték volna a karjaim közül. Amikor megláttalak itt, eszembe jutott, amikor a kórházban feküdtél, aztán felrémlett az ő arca is... - Mély levegőt vettem, aztán leültem a mellette lévő padra, és szintén a pálya felé néztem. - Bárcsak képes lennék becsukni az ajtót, ezt kívánom néha… aztán bűntudatom lesz miatta, hogy el szeretném felejteni, mintha valaha is meg tudnám tenni. Szánalmasnak érzem magam ettől, és az sem segít, hogy csak úgy kibukott belőlem. Nem kellene ilyesmivel terheljelek. - Igyekeztem mosolyogni, de nem igazán sikerült.
Oldalak: 1 ... 8 9 [10]