Legutóbbi hozzászólások

Oldalak: [1] 2 3 ... 10
1
Küldetések Hueco Mundoban / Re:Hívatlan Látogatók
« Utolsó üzenet: írta Kurosaki Isshin Dátum 2019. Ápr. 23, 15:34:15 »

Megkérlek Titeket, ne csak a saját részeteket olvassátok el, hanem mindenkiét, így teljes a kép, amiből láthatjátok, hogy pontosan mi történik.


(click to show/hide)
(click to show/hide)
(click to show/hide)
(click to show/hide)


Ellenfeleitek bár iszonyatosan erősek, ahogy látszik, Ők sem érinthetetlenek, és legyőzhetetlenek, ám ez még nem jelenti azt, hogy elbízhatjátok magatokat!

(click to show/hide)

Kérdés esetén keressetek chaten, vagy PÜ-ben nyugodtan ^-^

Postolási határidő: 2019. 05.04. 20:00
2
Város / Re:Nyilvános park
« Utolsó üzenet: írta Kitagawa Azumi Dátum 2019. Ápr. 22, 22:51:55 »
~Gondolatok~

Halkan felsóhajtottam. Energikus ez a hölgy, valószínűleg valami ilyen osztag tagja is lehet. Ha tippelnem kéne, akkor bajban lenné, mert nem nagyon szerettem ilyen téren az általánosításokat.
- Nos, igen, de amilyen gyönyörűek, éppoly veszélyesek is – fűztem tovább Minami-san gondolatmenetét. Szimpatikus személyiség, annak ellenére, hogy úgy pörög, akárcsak a fiam. Néha elég leállítani, és az arrancar-emlegetés csak olaj volt arra a bizonyos tűzre.
Felnevettem. – Sehol. Arra értettem, hogy nem kell úgy sietni, és egyszerre csak egy kérdést. Én még nem is kérdezhetem semmit magától.
Való igaz, eddig szinte csak ő beszélt megállás nélkül, vajon vesz néha levegőt is? Mármint, biztos van tüdeje, ugye? Vagy bőrlégzése lenne, hogy így bírja szusszal? A kopoltyút azonnal kizártam, mert akkor már rég fuldokolna szárazon.
A fejemben eközben Shinju nevetett, de úgy, hogy el tudtam képzelni, amint belső világomban a hasát fogja, annyira viccesnek találta az eszmefuttatásom.
~Kac-kac, azért meg ne fulladj!~ figyelmeztettem.
~ Nyugi, Azum, nem fogok. Megmondtam, többet nem veszítelek el ~ felelt lélekölőm kelleme baritonja az elmémben.
- Az én kapitányom M… - jaj ne. Most volt róla szó, hogy többé nem rágódom ezen, de még annyira szokatlan, hogy új felettesem van. – Nara Shiratori. Egész rendes alak.
Minami-san alaposan a közepébe talált a témának, khm.
Átvettem a lelkesen összehajtogatott falevél-szívet. – Á, most nincs. Ilyen sétákra nem papírköteggel a zsebben járok. Ha tehetem, munkaidőn kívül a papírmunka gondolatát is kerülöm.
A munka az munka, a pihenés az pihenés. Punktum, mindennek megvan a maga helye és szerepe az életemben, ezen nem kívántam változtatni.
- Mondja, Minami-san, minden tizenegyedik osztagos ilyen… lelkes? Hogy csináljátok? Hogy kell ilyen vidámnak lenni?
Kész. Ez eldőlt. Újra boldog leszek, és ebben semmi nem fog megakadályozni. Még néhány elporosodott emlékfoszlány sem.


3
Lejelentő / Re:Lezárások
« Utolsó üzenet: írta Aleda Felisberta Dátum 2019. Ápr. 22, 22:39:10 »
Hali, hoztam egy lezárásra váró előtörténetet. Előre is köszönöm! ^-^

https://bleach.frpg.hu/index.php/topic,1599.msg19293.html#msg19293
4
Küldetések Hueco Mundoban / Re:Hívatlan Látogatók
« Utolsó üzenet: írta Hrafn Zuniga Dátum 2019. Ápr. 22, 21:31:04 »
Na majd ez a kis kékség jól megkapja… :x Tutira szétverem a száját, amiért ennyire magas lóról beszél, meg itt játssza magát, mintha valami kis királynő lenne. Majd szépen megtanítom neki, hogy lószart se ér el nálunk ezzel a viselkedéssel. Illetve de… azt, hogy jó alaposan péppé verjük, és megkínáljuk pár barával, esetleg ceroval. Mást nem igen…
A támadásom viszont amilyen jól indult, olyan szarul sül el. Az a ribanc nem tudom, hogy miféle gonosz varázslatot művelt, de valahogy az utolsó pillanatban elkapta a nyakam. Pedig minden tökéletes volt, hogy rohadna meg. Simán bele döngölhettem volna a kib@szott fejét a homokban, hogy ő is ehessen belőle, ha már minket megkínált vele párszor.
- Roha… dék… - makogom, miközben próbálok levegőt venni, és nem megfulladni, miközben Jégcsapretek a nyakamat szorongatva próbálja elroppantani azt.
Egyébként is… honnan a f@szomból van ennek ekkora ereje? :x
Bevallom, kétségbeesetten próbálom levakarni magamról, próbálok ujjain fogást találni, hogy szétfeszíthessem azokat, de legalábbis hogy mély karmolásnyomokat hagyhassak rajtuk. És nagyjából ebben a pillanatban veszem észre, hogy a lélekenergiám mintha csökkenne. Eddig ez nem volt így alap esetben, szóval valahol nagyon sántít a sztori. Majd pár pillanat erőteljes vergődés és gondolkodás után leesik: EZ A SZEMÉTLÁDA LOPJA A KIB@SZOTT REIATSUMAT!!!!!!!!!4454RA4!!!!!444!!!!!! :x Mégis mi a szart képzel ez magáról, hogy csak úgy lopkod tőlem. Eltöröm a kezét, hogy rohadjon meg. :x Sőt, inkább ráküldök egy k*rva cero-t. Amíg a kibaszott nyakam szorongatásával foglalkozik, én meg látszólag a keze levakarásán dolgozom, addig növesztek egy harmadik kezet*, mert az kibaszott menő, ráadásul valószínűleg nem is gondol rá, hogy tudok ilyen dolgokat. 8) Ebbe a kézbe aztán gyűjtök némi lélekenergiát, amíg ez a szuka ki nem szívja belőlem az összeset, hogy aztán egy megkínálhassame egy kis ceroval a kedvességéért.
Szemem sarkából látom, ahogy a Papper is kedveskedik neki a kaszájával, de úgy tűnik, ez a romlott csajszibarack inkább nem kér belőle, mert az a kékesfényű kisugárzása mintha taszítaná. Talán pont most van a lehetőségem, hogy én is átadjam neki az ajándékomat, ha már volt olyan kedves, és feltartott egy darabig. :x
- Egy… Kis ajándék… Szarházi - nyekergem némi erőltetett vigyorral, majd elsütöm az extra kezembe gyűjtött cerot, s nagyjából ebben a pillanatban én is kapok valamit a hátamba. Mi a szar ez?! Mi vagyok én b@zd meg, élő pajzs?!  ...hogy rohadna ki az összes fogad, aztán helyettesítenék gumicukorral! :x
Fájdalmasan üvöltök fel a hirtelen ért baráti barától, de nagyon feldolgozni sincs időm a dolgokat, mivel már labdának is néz egy a nyomorék. Dobál itt összevissza…. Mégis mi a szar van már? :x Halk puffanással érek újra homokot, és nyöszörögve, szitkozódva próbálok újra talpra állni. Ennyi nekem meg se árt. Acélból vagyok! :x Persze azért veszettül fáj, és kellemetlen a mozgás, de akkor is! :x Egyébként is… Vagy én lettem kib@sztott erős, vagy a Papper lett gyengébb, mert ez azért nem volt olyan durva bara, mint amilyenre számítottam. De amúgy… szinte biztos vagyok benne, hogy én lettem erősebb, mert csak. :x
- Szervusz cicus… - köszönök oda szenvedve a közelemben tisztálkodó macseknak. Valahogy sose volt gondom velük, sőt ami azt illeti, egész kedvelem a szőrállatokat, elvégre ha azt vesszük, nekem is van hozzájuk közöm. Talán… be is fogadom magamhoz, hogy legyen más társaságom is a retkek mellett. *w*
Valahogy még azt is megértem, ahogy beszél a kék ribi a macsekkal, elvégre szép cica, meg minden, én is rohadtul kedves lennék a vakarccsal, elvégre megérdemli. Mondjuk talán ez a Kallisto csaj már lehet kicsit túlzásba is viszi a talpnyalást, szinte már gyomrom is felfordul tőle, a cicus nyivákolásától viszont szinte azonnal elolvadnék, ha képes lennék bármiféle hasonló megnyilvánulásra, annyira kib@szottul cuki! *o*
Örömködésem azonban csak alább hagy, amikor meglátom, hogy egyre csak növekszik, és növekszik, és növekszik, majd végül egy bazi nagy parduc lesz belőle. Mi a szent szar? Milyen táppal etetik ezt a macskát, hogy ilyen skilljei vannak?
- Figyu, cicus… Mi azért rokonok vagyunk, úgy szegről végről… Ne tépjé’ má’ szét, tesó… Én is macska vagyok, te is macska vagy… Szinte mintha a rokonodra küldtek volna rá… Jó, mondjuk rajtam most nem látszik, de itt haljak meg, ha nem mondok igazat! - magyarázom, miközben igyekszem távolabb kerülni tőle. Még mindig szép, meg minden, de most már legalább két csapással akkora sebeket ejt rajtam, hogy ott maradok. Persze csak ha hagyom, vagy mi… :roll:
Feszülten, sonidora készen figyelem, az állatot, és amikor épp ugrana, egy sonidoval kitérek. Egyik kedvenc technikámat aktiválva (Ardiente Garra) ismét sonidora váltok, majd egy ugrással rávetem magam. Most már nekem is vannak karmaim, én is tudok karmolászni. :x


(click to show/hide)
5
9. osztag / Re:Edzőterem
« Utolsó üzenet: írta Nara Shiratori Dátum 2019. Ápr. 21, 20:57:36 »
Kitagawa-san edzése

Kitagawa-san eleget tett kérésemnek és megmutatta, mivel is kapcsolatban van szüksége segítségre. Egy kicsit meglepődtem, hogy a két karja nem ugyan olyan hosszú, valami sokkal hétköznapibb problémára gondoltam volna legelőször, mondjuk, hogy hogyan tudja megfelelően tartani a kardot, vagy valami hasonló. Ilyennel még nem találkoztam, ezért mindenképpen kellett egy kis gondolkodási idő.
- Értem, akkor mutasd meg, mit tudsz, hogy felmérhessen, min tudnánk javítani. Támadj meg, ahogy jól esik. - mondtam, majd beálltam alapállásba és vártam a támadást. Ezzel sikerült egy kis gondolkodási időt nyernem és egyben első kézből tapasztalhattam meg Kitagawa-san problémáját. Nem kell itt komoly harcra gondolni, inkább csak egy kis bemelegítő kardcsapkodásként lehetne elképzelni.
Ezt a kis bevezetőt arra használtam, hogy megfigyeljem Kitagawa-san mozdulatait, mivel is lehet pontosan a problémája. Nem telt sok időbe, hogy feltűnjön, mire is gondolt edzőpartnerem. Egyből kitűnt, hogy Kitagawa-sannak lassabban megy, amikor egyik kezéből a másikba akarja rakni a kardját. Nem volt olyan nehéz dolog ezt felfedezni, de majd meglátjuk, hogy fog menni ennek a helyrehozása.
- Kitagawa-san, mennyire ragaszkodik az egykezes kardforgatáshoz? - tettem fel a kérdésem, de még mielőtt választ kaptam volna, ismét megszólaltam. - Nem kell még azonnal döntenie, próbáljon meg más féle stílust és utána gondolja át, hogyan is tudja a legkényelmesebben, leghatékonyabban forgatni a kardját. - fejeztem be egy kicsit, hogy Kitagawa-sannak legyen ideje megemészteni az elhangzottakat. Ha mindenképpen egykezes szeretne maradni, akkor bizonyára egyből hangot ad ennek, de ha viszont elgondolkozik a dolgon, ahogy javasoltam, akkor talán olyan választ ad, amit később biztos nem fog megbánni.
- Ha két kézzel forgatná a kardját, akkor szerintem nem kellene aggódnia a rendellenessége miatt, például. – mielőtt válaszolhatott volna valamit Kitagawa-san, mondtam még egy tippet, ami felé elindulhat, de természetesen ezen kívül más megoldás is lehet, én csak egyet kiemeltem a sok közül. Nem akartam szájbarágósan megmondani, hogy mik a választási lehetőségei és válasszon belőlük, önállóan kell rátalálnia a saját stílusára, én csak segíthetem a keresésben.
- Ránézek egy kicsit a többiek edzésére is, hogy haladnak, nemsokára visszatérek és elmondhatod, hogy milyen irányban szeretnél elindulni. – mondtam, majd a többi tiszt felé vettem az irányt, így hagyva egy kis időt Kitagawa-sannak, hogy egymaga eldöntse, mit is szeretne. Nem akartam siettetni, ezért is volt jó, hogy egyedül hagyhattam és majd csak azután tértem vissza, hogy tettem pár kört a többi tiszt között, megválaszolva a lehetséges kérdéseiket.
6
Lakások, házak / Re:Krázus búvóhelye
« Utolsó üzenet: írta Krázus Dátum 2019. Ápr. 20, 21:08:01 »
Rég nem érzett feszültséget érzett továbbra is. Szinte idegen volt számára ez az érzés, hisz hozzá szokott, hogy beszélgető partnerei feszültek, nem pedig Ő. Krázus szerette kétségben tartani azokat, akikkel beszélt, nyomást gyakorolni rájuk. Az ideges embereket sokkal könnyebb manipulálni, és Ő általában szeretett mindent és mindenkit manipulálni, mert ez volt az érdeke. Itt azonban olyan problémába ütközött, amit nem teljesen értett. Sok-sok éve létezett már a Krázus nevű lény, és ebből nagyon kevésszer került Ő a „tápláléklánc” aljára. Így volt ez rendjén. Sárkányként még jó, hogy Ő helyezkedett el annak a bizonyos láncnak a tetején, és nagyon kevés teremtmény nőtt túl csak rajta. Persze nem volt mindenható...senki sem az. Viszont okosabb volt legtöbb társánál. Az erős mindent túlél, az okos azonban hódít. És Ő pontosan ezt tervezte tenni. HÓDÍTANI.
Merengve, elgondolkozva néz az előtte ülő, fekete köntöst viselő Lányra. Vagy Lényre, mondhatni, hisz továbbra sem tudta mibenlétét. Ránézésre egy teljesen átlagos embernek tűnt, viszont annál jóval többről volt itt szó. Akárhogy is gondolkodott, nem tudta beazonosítani a Ming Yue nevű lényt, pedig elméjében megszámlálhatatlanul sok teremtmény emléke szerepelt, amikkel találkozott, vagy amikről olvasott az elmúlt évezredek alatt. Meglehet persze, hogy hibázott, és voltaképpen tudja, hogy a Nő kicsoda, vagy micsoda, csak neme jutott még eszébe.  Akárhogy is, egyelőre jobb, ha beletörődik, hogy itt és most, ebben a pillanatban nem fogja megtudni az igazságot, és a dolog mélyebb kutatást, utána járást, tanulmányozást igényel. Nem nagyon szerette az ilyen fajta munkát, de ez van. Meg kellett csinálni.
Viszont az kifejezetten bosszantja, hogy a Nő egyeltalán nem úgy reagál az általa kérdezett, illetve mondott dolgokra, ahogy azt Krázus elvárná a normális emberektől. Ha kérdez, vagy követel valamit, arra rendszerint kielégítő választ kap, méghozzá azonnal, s ehhez még hozzá társul a beszélgető partner hanghordozásából tisztán kiérezhető rettegés, de minimum az, hogy kicsit fél, tart Krázustól. Most azonban ilyenről szó sincs, sőt, az Idegen látszólag cseppet sem tart a Házigazdától, de még csak a cinikus megjegyzéseire sem reagál sehogy sem, ami kifejezetten idegesítette a Mágust. Valószínűleg ezért is fájdult meg a feje, ám a roham szerencsére hamar abba marad, s halántékának lüktetése alább hagy.
Érdeklődve figyeli, ahogy a nő parancsára megpróbálja megfogni a kezében tartott amulettet, de nem sikerül. Ez legalább annyi új kérdést felvet, mint amennyit megválaszol. Bár a Mágus rendelkezik saját könyvtárral, abban nem valószínű, hogy találna bármi hasonlóra utaló jelet, tekintve, hogy jelenleg jobbára a sötét tanokkal kapcsolatos könyvekkel, tekercsekkel rendelkezik. Lehet, hogy meglátogatja a Nagy Obszervatóriumot, majd még meg gondolja.
Akárhogy is, legalább el tud indulni valamin. A tény, hogy volt előzőleg mestere, és hogy vannak ezzel kapcsolatban emlékei, azt jelenti, hogy van egy nyom, amin elindulhat.
- Az ember általában nem szokott vadidegenek parancsinak engedelmeskedni...sőt, igazából senkinek… legalábbis, a normális emberek. - mondja magyarázatul, s még be is szúr a végére egy apróbb provokációt puszta gonoszságból. - Ha én bemegyek egy sarki boltba, és megmondom az ottani pultosnak, hogy csókoljon meg, önszántából biztosan nem fog...más kérdés, hogy végül megtenné, de nem azért, mert annyira akarná… - jegyzi meg mellékesen. - Vagy szerinted nem így van? Válaszolj! - kéri ..nem, parancsolja meg Yuenek.
Ami pedig az előző mesterét illeti, talán jó ötlet lenne többet megtudni arról a bizonyos emberről. Nem is talán, biztosan többet kell megtudnia arról az illetőről, hisz talán fényt deríthet a Lány kilétére. Nincs ellenére, ha szolgák veszik örül, akik minden parancsát teljesítik, azonban általában Ő választja és tanítja ki a szolgálóit, nem pedig Ők jönnek maguktól csak úgy a semmiből, meztelenül, egy fadobozban. Érdemes lenne ezen az útvonalon elindulni.
– Wang~lǎofü – mondja ki Yue után korábbi mestere nevét, finoman ízlelgetve azt. Természetesen nem ismeri, és nem tud róla semmit, azonban ez változhat. Kínai, ez biztos. Legalábbis a neve. Persze a nevek semmit sem jelentenek. Krázus,Korialstasz, teljesen mindegy, nem ez a lényeg.
- És Te bele feküdtél a dobozba, mert okos és jó kislány vagy...természetesen… - jegyzi meg a Lánynak, szúrósan nézve rá. Csak egy idióta csinál ilyet, épeszű ember biztos nem. Akárhogy is…
- Ha a nevére emlékszel, nyilván másra is emlékszel Mestereddel kapcsolatban. Volt mestereddel kapcsolatban. - javítja ki magát gyorsan. Most Ő a mestere… - Kérlek, avass be! Pontosan miket csináltál a volt mestered szolgálatában? - kérdi továbbra is székében ülve, ám kezd unalmassá válni az ücsörgés, így csettint egyet, s kezében megjelenik egy kristálypohár, tele vérvörös színű édeskés, fűszerezett borral. Aprót kortyol az italból, ízlelés gyanánt, s megállapítja, hogy továbbra is tökéletes, kifinomult érzéke van a borokhoz.
- A kurvája voltál….? - kérdi nemes egyszerűséggel. Nincs abban semmi szégyen...tisztes munka az is, azonban neki most nem erre van szüksége. A másik pedig…
- Valamiféle erőről beszéltél az előbb. Pontosítanál? Miféle erő ez? Mire való? Azt mondod, úgy tudod használni, ha feloldom? Legyen hát. - emeli fel fejét kissé, kirívóan nézve a nőre. A kezében tartott amulettre pillant, s koncentrálni kezd, bár igazából fogalma sincs, hogy mit kéne csinálnia. Jobb híján erőteljesen sugallni kezdi az amulett felé a gondolatait, amiben jóváhagyja, s egyúttal megparancsolja, hogy a Nő használja erejét. - Ezennel feloldom erődet, mutasd meg igazi valódat, Hua Ming Yue! Parancsolom! - hagyja el a hangját az ellentmondást nem tűrő hang, majd hátradőlve kortyol még egyet italából, s hagyja, hogy az egyébként nem gyenge ital tovább bódítsa agyát. Persze több kell ahhoz, hogy egy sárkányt ledöntsön a lábáról, de a lerészegedés ellen Ő sem tud mit tenni. Bár tökéletesen irányítja testének minden porcikáját, a kémiai folyamatokat nem tudja befolyásolni. Ugyan úgy be tud rúgni, mint a közönséges halandók.
7
Küldetések Soul Societyben / Re:Foszlányok - Törött szárnyak
« Utolsó üzenet: írta Shinozaki Amine Dátum 2019. Ápr. 20, 02:18:57 »
Idegesítenek. Az egész szituáció frusztrál, főleg mert egyik kérdésünkre sem érkezik válasz, sőt, még a figyelmeztetést is úgy néz ki, hogy egyáltalán nem értik. Ez nem normális. Az egész helyzet nem az, ami csak annyit jelent, hogy nem mehetek vissza és fekhetek le aludni. Persze ha nem találnánk semmit, akkor is legalább 12 órát ugráltatnának, míg rá nem jönnek, hogy felesleges, akkor pedig már hova vissza…? Most már biztos, hogy ha végeztünk, beszélni fogok a taichou-val. Szabadnapról volt szó, ez pedig nem volt az, tehát a holnapi napot kérem! Nem mellékesen, ha nem kapom meg, akkor is horkolni fogok, ha kell az irodában, de nem érdekel. Úgyis ritkán jár be hozzám, nem mintha szívbajos lennék, és érdekelne kicsit is, hogy rajtakap-e. Megérdemlem a pihenést, és biztos, hogy beszerzek olyan hálót az ablakra, ami kizárja a pokollepkéket, és ha átjutnak rajta, lefújom valami rovarirtóval.
Már én is hajlok afelé, hogy ez az egész egy rohadt nagy csapda. Viszont, hogy kioktatást kapok a beszédemért… Érdektelenül megvonom a vállam, és ez még a jobbik válasz a részemről. Akkor is leszarom, és senki se higgye, hogy azért beszélek így, mert kint vagyunk a külső területeken. Otthon is így beszélnék, ha egy csapat egyforma klón beleállna a személyes terembe. Azt pedig inkább nem jegyzem meg hangosan is, hogy rohadtmód mindegy, milyen a stílusom, ha ezek testközelbe érnek, és már nem lesz elég távolság a fegyveres harcra. Pedig nagyon rezeg a léc, és komolyan a kapitány legnagyobb gondja a beszédstílusom?!
Homlokráncolva figyelem, ahogy kétrét görnyed mind, a robbanásra, viszont már simulnak a vonásaim.
- Ez most valami vicc ugye? – inkább fájdalmasan unott az arcom, mint zavart, ijedt, vagy hasonlók. Nem vagyok jó a kidou-ban esélytelen lenne tennem ez ellen bármit is, és még ha shikait is bontanék, körülvettek minket, egy pillanat alatt képtelen lennék akkora víztömeget generálni, hogy minden oldalról biztos védelmet adhasson. Szerencsére úgy tűnik legalább egyvalaki képes egy pajzstechnikát használni, már csak reménykedhetek benne, hogy hatásos is lesz és sikerrel jár.
A taichou szavainak hallatán egy pillanatra felsínylik a remény. Ha valahogy előadnám, hogy nincs minden rendben, talán visszamehetnék…
~ Álomvilágban élek, első dolguk lenne a 4. osztaghoz kísérni kivizsgálásra. – gondolatban felsóhajtok. Bár ott is tudnék pihenni talán, aludni biztosan nem hagynának. Nem érné meg, és sajnos van ott mélyen belül az a büszkeségnek nevezett idegesítő valami, ami nem is hagyná, hogy ilyen szánalmasan lépjek ki ebből a küldetésből.
- Még harcképes vagyok. Véleményem szerint, a mentális állapotunkat nem befolyásolják ezek a klónok, ha mégis, megvan rá az esély, hogy nem vennénk észre, amíg nem mutatkoznak szédülés, vagy hasonló tompaság, zavartság jelei. – akit bedrogoznak se mindig veszi észre. Van, aki szimplán végezne egy tevékenységet, és teljesen úgy érzékeli, hogy olyan tempóban teszi azt, mint általában, miközben a három perc helyett eltelt már egy óra is. Ha valami a mentális képességeket, esetleg az érzékeket is komolyabban befolyásolná, hallucinálhatta volna csak mindenki az iménti eseményeket, nem biztos, hogy felfedezné azonnal bárki, hogy csak egy üres utcán ugrálunk, mint az őrültek.
Csak mellékesen veszem észre, és jegyzem meg magamnak, hogy Kaiya-san nem kifejezetten vette a fáradtságot, hogy az állapotáról bármiféle információt adjon a taichounak, ám ez nem az én problémám, ha őt nem zavarja…
A maradványok összeállását ismét egy unott grimasszal kísérem figyelemmel. Túl egyszerű lett volna csak egy ránk robbanó csapdát kihordani lábon.
A parancsot hallva készülődni kezdek, miközben Kaiya-sant figyelem, aki viszont úgy tűnik, azonnal akcióba is lendül.
~ Nem úgy volt, hogy csak ha a lény támadna? – lehet én nem figyeltem oda teljesen a parancs minden részletére. Ennek elég nagy az esélye, vagy tényleg történhetett valamiféle mentális támadás, és Kaiya-sannak oda a hallása, hisz már az állapotáról se mondott semmi megerősítést.
- Shinotsuke, Yoru no ragūn! – még az utasítás szerint nem támadok, csak elmormogom a shikai parancsot, és már aktiválom is az Elemi táncot. Nagy mennyiségű víz zúdul ki a pengék körül tekergő indákból, amit azonnal elnyel a föld. Pontosabban én vezetem mindet a talpunk alá néhány méterre. Gyűjtöm, sőt, elszívom a talpam alatti föld vízkészletét is, hogy amint akcióba lendülünk, lesből tudjak azonnal támadni bármit a föld alól, jelenesetben a parancs szerint az egyik lábát, vagy ha persze előbb támadna ő, legyen elég mennyiségű víz, hogy minél stabilabb és vastagabb pajzzsal, vagy más alkalmas mozdulattal megállítsam az ormányával, vagy egyéb részével indított támadást. Még ha csak pár pillanatig is leszek képes feltartani, ha ez elég lesz kitérni a támadás hatósugarából, mindenképp megérte.
8
Küldetések az Emberek Világában / Re:Az első lecke
« Utolsó üzenet: írta Kane Shinzou Dátum 2019. Ápr. 19, 23:37:33 »



Shirei Tenro vs Vledlana

Vledlana úgy tűnik hatással van rád. Lehet, hogy csak a sokk okozza? Nem mindennap szenved el az ember egy találatot a vállába, főképp lőfegyver által. Szerencsére viszont nem annyira súlyos, hogy abba belehalnál vagy akadályozza a mozgásodat. Maximum piszkosúl fájhat, de úgy látszik fakíran tűrőd. Futárként igyekszel megfelelni, emiatt képességeidet nem veted be, aminek hát az a lőtt seb lett a következménye. Viszont ez se tántorít el téged a céltól. Elkéne spúriznotok Kaneval, de sajnos Vledlana és társa Nomuro utatokat állja. Míg a fiú mesterével hadakozik, te úgy döntöttél, hogy a hamis pendrivet igyekszed átadni, amiben ráadásul komoly vírus programok hemzsegnek, ami valószínűleg tönkre tenne egy számítógépet pillanatokon belül. A feszültség tetten érhető körülöttetek. Vledlana feléd céloz makarov pisztolyával. Nem pislog. Arcáról komoly tekintet figyelhető meg. Ezek olyan ember szemei, aki már látta a halált, találkozott már vele. Valószínűleg már kioltott jó pár életet. Ha téged meg kéne öljön, gondolkodás és lelkiismeret fordulás nélkül megfogja tenni. Nincs benne könyörület az fix. Szerencsére viszont nem számít vakmerő akciódra, aminek következtében amint a kezébe nyomod a pendrivet és rámarkolsz a pisztoly csőre a sokk hatásának köszönhetően, amit Vledlanának okozol, kitudod venni a kezéből a fegyvert. Győzelem! Legalább is annak látszik. Vledlana viszont valamiért elmosolyodik. Feléd pillant majd széttárja a kezeit.
- Még is van benned kurázsi. Ezt szeretem. Ha tippelnem kéne, akkor ez a pendrive nem tartalmazza azokat az adatokat, amiket akarok. Különben nem fognál rám fegyvert. Viszont képes vagy megölni egy embert?
Ha eddig nem lőttél akkor Vledlana feléd kezd sétálni miközben kezeit még mindig széttárva tartja. Nem fél a haláltól. Ez a tekintetéből tisztára látszik. Vagy elmentek neki otthonról vagy esetleg van egy terve miképpen kapjon el téged. Megakarod várni vagy meghúzod azt a bizonyos ravaszt?
- Rajta… húzd csak meg a ravaszt. Legyél gyilkos. Én meg mártír leszek. Az áldozatom amit Őfelségének szolgáltatok, neked lesz köszönhető. Aztán téged örökké üldözni fognak, mint egy kutyát. Mire vársz? Lőj csak!
Döntened kell. Megpróbálod lelőni Vledlanát és akkor egy gonddal kevesebb vagy nem teszed meg? Gyilkos leszel vagy nem? Esetleg van alternatív megoldásod a tarsojodban? Jobb, ha igyekszel, mert kitudja mire készül Vledlana. Nincs más hátra. Döntést kell meghoznod!



Kane Shinzou vs Nomuro Renzou

Mesteredet igencsak nagyfából faragták, de ez neked nem mond újat hiszen már éveket töltöttél már vele miközben edzettet téged és a húgodat is. Vívó stílusa ugyan közel sem mondható olyan szintűnek, mint amit édesapád képvisel, de van olyan félelmetes és hatásos, hogy téged játszid könnyedséggel elintézzen. Nagyon beletrafált abba, amit neked mondott. Elpuhultál! Viszont képes leszel ezek után is harcba szállni ellene? Úgy döntesz nem futamodsz meg a bajaid elől és most szembe szállsz velük, amit most Nomuro képvisel személyében. Tartod magad! Amint Nomuro majdnem elér téged a tervednek megfelelően sikerül a háta mögé kerülnöd és egy felfelé ívelt támadást is sikerül kivitelezned annyi bökkenővel, hogy bizony Nomuro ezt kivédi. Oda se néz, már rögtön bal kezét felemeli és a pengéjének segítéségével sikerül blokkolnia a támadásodat. Lassan feléd fordul. Szerencsére sikerül a hirenkyuval hátra menned. Jól is tetted. Kitudja mi lett volna a következő lépése. Amint teljes mértékben rád irányítja tekintetét, észreveheted, hogy arcáról csak úgy dúl a mosoly.
- Na ezt már nevezem! Igaz ez a támadás nem sikerült, de elismerem igazán kreatív, de túlságosan is kiszámítható. Azt hitted egy ilyen egyszerű támadással sikerül legyőznöd tanítványom? Milyen kis naiv vagy!
Ezután pengéjét maga elé emeli majd ő is hirenkyakut használ, hogy a közeledbe férkőzzön. Pontosan hirtelen eléd terem és már egy oldalra szánt vágást intéz, amit szerencsére kitudsz védeni, ahogyan a jobbról intéző támadását is sikeresen hárítod. Egy felülről érkező támadást még sikerül ki blokkolnod, de amint balról indító keresztvágást intéz feléd és te azt kivéded, pengétek újra összeakad. Nomuro lassacskán átveszi az irányítást. Jobbra lefelé viszi pengédet, aminek következtében újfent Nomuro pengéje van felül. Ezt viszont már ki is használja. Rögtön megvágja bal válladat és bal combodat. A fájdalom hatására, rögtön földre kerülsz, seele schneidered pedig kiesik a kezedből, ami Nomuro lábai elé állapodik meg.
- Ejnye ejnye… milyen sajnálatos. Pedig azt hittem, hogy többre leszel képes! Szégyen mivé váltál tanítványom. Te lehettél volna a legjobb. Helyette viszont szembe köpted a családodat. Édesapádnak fájdalmat okoztál és megannyi embernek, akik közel álltak hozzád. Itt az ideje, hogy elégtételt vegyek a nevükben is. Készen állsz rá tanítványom? Az utolsó leckédre?
Ezután Nomuro rögtön két kézre fogja a kardját és a feje fölé emeli, hogy egy végzetes szúrást hajtson végre.


Kane Shinzou és Shirei Tenro

Tenro döntés elött áll. Kanet viszont hamarosan úgy tűnik megölik. A helyzet sokkal súlyosabbá válik. Viszont amint Nomuro pengéje megindul Kane felé egy csattanó hangot vélhettek felfedezni. A következő másodpercben Nomuro pengéjét karmok blokkolják így Kane megmenekül a halálos csapástól. Nomuro a karmok gazdája felé fordítja tekintetét. Meglepetés vendég szállingózott be. Mondhatni egy olyasvalaki, akire vagy nem számíthattatok vagy igen, csak lehet később. Mindenesetre Wolf megérkezett a színhelyre. Határozottan karmaival blokkolja Nomuro pengéjét. Tekintetében düh lakozik. Az arcáról azt lehet sejteni, hogy nem igazán van ma jó kedve.
- Vedd el onnan a kibaszott mocskos pengédet az Imuchachomról faszfej!
Ezután megfejeli Nomurot teljes erőből, aminek következtében a quincy pár lépést megtesz hátra. Ezt kihasználva Wolf visszahúzza karmait majd megfogja Kanet és magához dobja majd a zsebéből kihúz egy fénygránátot.
- Szemeket becsukni balfaszok!
Ezután kibiztosítja a gránátot és eldobja. Szerencsére nektek sikerül behunyni időben a szemeteket így nem fogtok megvakulni. Viszont ellenfeleitekről ugyanez nem mondható el. Az érzékeik ugyan még működik, de mivel nem tudnak titeket most látni, a tájékozódást megnehezítik számukra, ami esélyt adhat a szökésre. Wolf a széf ajtaja felé vonszolja a sérült Kanet majd gyorsan odaszól Plasticnak.
- Hé, Plastic! Nyisd már ki ezt a telibebaszott széfet!
- Igyekszem baszod!
Szól Plastic a fülhallgatón keresztül miközben nyílik is a széf ajtaja. Szerencsére úgy tűnik Plastic áttudta venni az irányítást az épület felett végre. Wolf eközben Tenrora pillant majd mutat feléd, hogy igyekezz hozzá és segíts neki. Amint ezt megteszed és te is átvállalod magadra eme feladatot, hogy vonszolod Kanet, rögtön a lift felé veszitek az irányt. Eközben Nomuro és Vledlana már visszanyeri a látását és felétek iramodik. Szerencsére viszont a lift bezáródik amint elérnének titeket, de azért egy reishi penge átszúrja a lift ajtót, ami milliméterre megáll Tenro arcától. Valószínűleg Nomuro pengéje lesz. Amint a lift felfelé iramodik, a penge is eltűnik vele. Van időtök kicsit szusszanni.
- Hé, kiscsaj! Nálad vannak az adatok vagy feleslegesen törtem magamat? Ajánlom, hogy nálad legyen mert visszarugdoslak!
Utána Kane felé pillant. Arca hirtelen aggódóvá válik egy pillanatra. Wolf most egy másik arcát mutatja, amit lehet nem sokszor fogtok majd tapasztalni.
- Tarts ki Imuchacho. Mindjárt felérünk.
Amint a lift felér és kinyitódik az ajtó, Wolf int Tenro felé, hogy lóduljon vele miközben Kanet cipelitek. Kérdés, hogy élve hagyjátok el ezt a helyet vagy végül holtan fogtok távozni az élők sorából? Ketyeg az óra! Jobb, ha siettek!

Határidő: 2019.04.26

9
Küldetések az Emberek Világában / Re:Az első lecke
« Utolsó üzenet: írta Kane Shinzou Dátum 2019. Ápr. 19, 22:13:29 »
Végül is van abban valami, amit Tenro mond. Sose lehet tudni kinek milyen a háttere. A világ nem csak fekete vagy fehér. Erre már rájöttem. Kár viszont, hogy a családom és jó pár quincy-nek még mindig nem jutott el az agyáig, hogy nem úgy kéne nézni az egész világmindenséget, hogy akik nem hozzájuk tartoznak az ellenség, megvetendő állatok vagy esetleg, ami még rosszabb, kiirtandók. Amint meglátnak egy shinigamit, szó nélkül lelövik. Legalább is a legtöbb. Szerencsére akadnak kivételek, mint például leendő kolléganőm, de sajnos elég kevesen vannak olyanok, mint mi. A legtöbb inkább az ellentétet képviselik. Mint például Vledlana és mesterem Nomuro Renzou. Sajnálatos módon sikerült végül összetűzésbe kerülnünk, pedig annyira bíztam abban, hogy elfogjuk tudni őket kerülni, de viszont Fortuna úgy gondolta még megakar minket szívatni és tessék. A sors úgy gondolja mérkőzzünk meg ellenük. Bravó! Nekem a mesterem jutott, mint ellenfél. Ráadásul olyan „kedves”, hogy még fegyvert is add nekem, hogy megtudjam védeni magamat. Pedig van íjam! Bár azzal szerintem kitörölhetem a valagamat. Főképp, hogy a mesteremet ismerve, Ő játszid könnyedséggel kivédené a felé irányuló nyilakat. Ezért kénytelen vagyok karddal operálni. Egy ideig úgy is tűnik a támadásaimmal sikeresen hátra szórítom, de sajnos csúnyán belebotlott az a bizonyos bicska. Elegáns mozdulattal a balról jövő támadásomat kivédi és arrébb lök, aminek következtében hátra csúszom. Szerencsére nem esek le a földre, de azért éreztem, hogy ebben volt erő. A gúnyos megjegyzése enyhén szólva idegesít. Miket is beszélek. Nagyon feszélyezve érzem magamat a közelében! Túl jól ismer! Sajnos hiába tanított sok évig, azzal a tudással most semmire nem megyek ellene. Valami mással kell próbálkoznom, de mivel? Gondolataimat mesterem támadása szakítja félbe. A lendületét nagyon erősnek érzem, de szerencsére kitudom védeni, amit balra szánt nekem. Szemeim viszont kissé kidüllednek mikor látom, hogy a támadás, amit felém intézett mesterem, a cselének egy részét képezi és rögtön másik oldalra tolja a pengémet. Az ő pengéje van felül! Ez nagy baj! Simán megtudna vágni! Valamiért viszont nem teszi. Szórakozik velem! Igyekszem valahogy visszatolni, hogy az én pengém legyen felül, de sajnos olyan erővel nyom lefelé, hogy képtelen vagyok ezt megfordítani! Hirtelen már csak arra leszek figyelmes, hogy a mesterem szabad kezével Reishit gyűjt össze és azt belém irányítja. Konkrétan ellök fél méteres távolságra. A hátam találkozik is a fallal, aminek következtében mentén a földre kerülök.
- A francba!
Közben igyekszek felállni és magam elé emelni a fegyveremet, hogy a közelgő támadás esetén védekezni tudjak. Tenro szavai lyukat ütnek a hasamba. Használhatnám a képességeimet! Hirenkyakuval még nem próbáltam támadni. Kombinálnom kéne hátha sikerülne valahogy megsebeznem. Így is teszek. Megvárom míg a mesterem elég közel lesz hozzám és az utolsó pillanatban hirenkyaku segítségével igyekszek mögé kerülni és egy fentről indított vágást próbálok felé irányítani. Ha ezt kivédi akkor még megpróbálok hirenkyakuval hátrébb menni és védekező állást felvenni, hogy amint visszatámad, tudjak reagálni a támadásaira.
10
Küldetések Soul Societyben / Re:A béke földje
« Utolsó üzenet: írta Uzumi Kaori Dátum 2019. Ápr. 19, 21:32:23 »
Lassan tettem az egyik dossziét a másikra. Kerestem valakit, bár azt magam sem tudtam volna megmondani, hogy kit. Mindössze csak a neve és az osztaga szerepelt előttem egy papíron. Vagy legalábbis a volt osztaga. Most kaptam meg, elvileg eltűnt a támadás alatt. Minden héten megjelent egy-két ilyen cetli az asztalomon. Kicsit olyan volt, mintha még a háború most is szedné áldozatait, mintha még mindig tartott volna. Pedig vége volt, csak az emléke kísértett minket.
Fáradtan sóhajtottam egyet. Korán kezdtem a napomat, ahogy mostanában mindegyiket. Egyszerűbb volt ez így, mint otthon tartózkodni a csendes házban. Meglepett, mikor egy pokollepke szállt le az előttem lévő lámpára. Fel is vontam a szemöldököm. Sürgős esetről lehetett szó, ha kora hajnalban üzennek. Az üzenet hallatán, ha lehetett, még magasabbra szaladt a szemöldököm. A főkapitány? Kiküld engem? Nem mintha büdös lenne a munka, meg a küldetés, de… mit gondol, ha valami bajom esik, ki fogja igazgatni ezt az osztagot, amíg ő a kedvenc elfoglaltságának hódol? A frissen végzett, akadémisták? Te jó Lélekkirálya!
Mindenesetre a parancs az parancs. A küldetés, amit a nő az üzenetben említett amúgy sem volt ismeretlen számomra, ahogy az eltűnt tisztek egy része sem. Volt közte első osztagos és olyanok is, akiket én osztottam be a jelenlegi helyükre. A lepke utasításait követve, a kapuhoz siettem, bár tény, nem erőltettem meg magam. A tempóm kényelmes volt, a kezemben pedig, a korai órára és a hűvösre való tekintettel egy egyszerű barna köpenyt fogtam a kezeim között.
- Jó reggelt - üdvözöltem egy-egy biccentéssel a már megjelent személyeket. Valahol ésszerűnek találtam, hogy az ötödik és a második osztag is képviselteti magát, hiszen, ha nem csalt az emlékezetem, az ő osztagukból is voltak a felsoroltak között. Azt viszont sehol és semmilyen körülmények között nem láttam jó ötletnek, hogy két főnemesi ház fejét együtt küldik ki, több okból sem. Nem egészen voltam abban biztos, hogy ezt a negyvenhatok teljesen átgondolták. Azonban nem tartozott a feladataim közé, hogy kritizáljam a munkájukat, csak el kellett fogadnom azt. Ahogy befutott a csapat negyedik embere, a hatodik osztag hadnagya, a Kasumiouji-ház feje, Kuchiki-taichou tartott egy rövid eligazítást, majd el is indultunk. Magam részéről nem kívántam elvegyülni, vagy szóba elegyedni másokkal. Nem igazán tudtam, hogy milyen közös témánk lehetne. Pont ezért lepett meg, mikor az ötödik osztag kapitánya mellém került. A kérdésre csak bólintottam. Mind a ketten tudtuk, hogy úgy is felfogja tenni azokat a kérdéseket, amiket fel akar.
- Azt kell mondjam, hogy nem emlékszem semmire velük kapcsolatban. Vagyis… - álltam meg egy pillanatra, hogy egy picit alaposabban végig gondoljam az információkat - a pontosabb kifejezés az lenne, hogy semmi kiemelkedőre nem emlékszem. Sem nemesi származás, sem komolyabb sérülés, sem kiemelkedően jelentős képzettség, semmi - ráztam meg a fejem. - Ha mondhatok ilyet, mindannyian egyszerű lelkek, egyszerű háttérrel. A saját tisztemről is csak ennyit tudok mondani. Szorgalmas, de semmi olyan, ami kiemelné őt a shinigami tömegből - összegeztem a lehető legalaposabban azt, amit tudok. Vagyis a semmit :S. Sajnálom, hogy hirtelen csak ennyit tudok mondani. - Öm… kapitány, ha megengedi. Nem életszükséglet, de a Gotei köreiben a leánykori nevemet szoktam használni - tettem még hozzá, mint egy mellékes megjegyzésként. Igazából az is meglepett, hogy tudja ki vagyok, Taichi akkor már nem volt közöttünk, mikor megszületett és ha nem csalnak az emlékeim, akkor még nem volt szerencsénk egymáshoz. Bár ki tudja, lehet egyszerűen csak öregszem
Ahogy egyre közelebb értünk a kijelölt körzethez  a tárj is változásnak indult. Vérengzés és csata nyomait lehetett felfedezni. Ez pedig aggasztó. Mi történhetett erre? A hideg is kirázott, főleg mikor a kapitány felhívta mindenki figyelmét a halálistenekhez tartozó lélekenergiákra. Ez utóbbit szerettem volna a továbbra is elég korai órának betudni, így inkább felvettem a köpenyem. A városba beérve sem változott semmi. Az utcák üresek voltak, azonban tőlünk nem messze hangokat lehetett hallani.  Közelebb érve pedig meghökkentő látvány tárult a szemünk elé. A hallottak is azok voltak, ám… köpni-nyelni nem tudtam a második osztag hadnagyának reakcióján, főleg az után, hogy Kuchiki-dono milyen elegánsan intézte el a helyzetet. Shihoin Yuuken, ha valóban elhalálozott, most egészen biztosan forog a sírjában, hogy egy ilyen forrófejű zöldfülű vezeti a házat, aki láthatóan a felesleges erőszak híve, ami mellőz mindenféle nemesi eleganciát. És megjegyzem, szerintem két lábbal tiporta porba a kapitány szavait, pontosan ugyanazt csinálta a lélekkel, amire alig fél másodperccel korábban felhívta a sokaság figyelmét, hogy mennyire becstelen. Csak reménykedni lehetett, hogy a lelkek kellően egyszerűek ahhoz, hogy ez ne tűnjön fel nekik.
Inkább csak sóhajtottam egyet, majd megmasszíroztam a homlokom. Semmi kedvem nem volt felmenni az emelvényre és tovább hergelni a népet. Fél szemmel ugyan figyeltem a feletteseimet, de inkább hátul maradtam és egy ártalmatlannak tűnő, női lélekhez lépet. A köpeny alatt a jobb kezem a lélekölőmön nyugodott, a biztonság kedvéért, ám ezt ő nem láthatta.
- Elnézést - szólítottam meg, igyekeztem a lehető legnyugodtabban és kedvesebben beszélni, nehogy megijedjen. - Mi történik itt? Kik ezek a lelkek, akik ki akarták végezni a halálisteneket? - tettem fel két egyszerűbb kérdést.
Oldalak: [1] 2 3 ... 10