Szerző Téma: Akabeni Mizuki  (Megtekintve 757 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Akabeni Mizuki

Eltávozott karakterek

Miko

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
8 000 / 15 000

Hozzászólások: 46

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 11 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#A5A3BB


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Akabeni Mizuki
« Dátum: 2016. Febr. 24, 00:59:34 »
(click to show/hide)

Adatlap
Név: Akabeni Mizuki
Nem:
Kaszt: Quincy (félvér)
Születési idő: 1993. május 31.
Kor: 22

Kinézet
Átlagos testalkattal, és mintegy 157 cm-es testmagassággal megáldott leányzó. Hófehér bőrétől elütnek sötét szemei és egyenes szálú, fekete hajzuhataga, melyet hol kibontva, hol valamilyen oknál fogva egy fehér vagy vörös szalaggal összekötve visel. Frizuráját kizárólag ezzel a két színnel hajlandó díszíteni, iskola melletti munkéja révén, hogy hitelességet kölcsönözzön imázsának. Mivel egy shinto templomban, egyik távolabbi „rokonánál” él és dolgozik főállásban, így odahaza a hagyományos miko öltözetet részesíti előnyben. Ezen kívül szinte csak hétköznapi, átlagosnak mondható ruhákban látni, mivel másodállásának egyenruháját egyáltalán nem kedveli. Ízlésvilágát főként a sötét ruhadarabok elégítik ki, melyek között időnként előfordul egy-egy élénkebb zöld vagy kék árnyalatú holmi is – a rózsaszíntől és egyéb túl lányos árnyalatoktól viszolyog, legalábbis ha neki kellene viselnie. Különösen kedveli a bőr és bőrhatású dolgokat, illetve a testre simuló farmereket. Szoknyában ritkán látni önszántából, azt a viseletet leginkább a munkakörülmények miatt, vagy egy rokona unszolására hajlandó felvenni.

Jellem
Nyugodt, hűvös lány, ugyanakkor rendkívül anyagias. Minden körülmények között azt szemléli, hogyan jöhetne ki legjobban pénzügyileg, ezért is van két állása az egyetemi tanulmányai mellett. Mindent ehhez igazít, és igyekszik jó marketinget találni a templomnak, ahol él is.
Többnyire csendesen szemléli a világot, mely miatt néha akár álmatagnak is tűnhet, pedig valójában csak elkalandozik egy teljesen oda nem illő téma irányába, mert valamilyen részletről az jutott eszébe. Nehezen billenthető ki a nyugalmából, még egy lidérc-támadás kellős közepén is képes higgadt maradni – és persze elővenni a talizmános dobozkáját, hogy árulja a menekülő embereknek a templom portékáját. A shinto vallás egyes vonásaihoz nem csak a miko-imázs, hanem saját maga miatt is ragaszkodik. Az általa látott különös jelenségeket, mint a shinigamik, hollowok, ezekkel tudja csak magyarázni, mivel senki nem tanította meg, hogyan is működnek a természetfeletti dolgok. Voltaképpen ez egyfajta nyugtatás is saját maga számára, amelyben stabilitást talál.
Az egy pillanatig sem mondható el róla, hogy csendessége és nyugalma karótnyelt magatartással párosulna. Nincs ellene a szórakozásnak, és ha ehhez megfelelő partnert talál, örömmel részt is vesz mindenféle programban. Múltja miatt nincs túl sok barátja, meglévő kapcsolatait épp ezért megbecsüli, szívesen van velük szabadidejében. Amennyiben unatkozik, mindenféle pótcselekvéssel igyekszik elűzni, általában valamilyen édesség fogyasztásával. Ez a szokás annyira hozzánőtt, hogy a tanulást, családi számlák könyvelését, vagy az egyszerű tévénézést sem képes kibírni nassolnivaló nélkül.

Előtörténet
”Ha gyönge a lelked, tompa a kardod éle.”
Még mindig nem jut eszembe semmi. Pedig már egy órája ülök a laptop előtt, hogy megírjam azt az e-mailt. Okaa-san mindig olyan szép levélpapírokra ír, biztosan sokkal egyszerűbb lenne, ha úgy tudnék válaszolni neki, nem pedig e-mailben. Kár, hogy a munkája miatt nincs állandó lakcíme, és folyamatosan utazgat. Kívülről szemlélve áloméletnek tűnhet, hogy az ember anyja mindenféle külföldi luxushoteleket, üdülőparadicsomokat és éttermeket próbálgat, de valójában nem az. Igazából ez egy hatalmas nagy szívás. :| Nem lehet mellette normálisan iskolába járni, ezért is maradtam már alsógimnazista koromban a rokonainknál – leginkább távoliaknál, mivel se Okaa-sannak se a szüleinek nem volt egy árva testvére sem. Ennek következtében gyakorta váltogattam az iskolákat. Talán ezért lehet, a gazdasági szakirányommal én is gyönyörűen belenyúltam olyasmibe, aminek vannak nyugtalan ágai... De ezt legalább lehet kamatoztatni a mindennapi életben, mint például a templom körüli teendőkben.
A Tsukatani családnál csak pár éve vendégeskedem, és őszintén szólva lövésem sincs, Okaa-san hogyan akadt a nyomukra. Ha valakik, hát ők aztán piszok távoli rokonok. Ha jól tudom, valamikor régen volt egy közös ősünk. Talán még a középkorban? Azt hiszem, ez így helytálló adat, elvégre valami ősöreg családfa is erről árulkodik. A lényeg a lényeg, hogy az öreg Tsukatani egy templomban él, és mivel nőnemű lakótársból én vagyok az egyetlen, ideköltözésemkor felcsaptam mikonak. Azóta valamiért a fejébe vette, hogy én vagyok a legidősebb unokája, holott pedig vajmi kevés közünk van egymáshoz genetikailag, de egy ideje már feladtam, hogy kijavítgassam. A templom biznisz fenntartását javarészt úgyis én végzem, legalábbis a talizmánokból én adom el a legtöbbet, és a rendszeres látogatók nagyobbik része sem a két férfi miatt tér vissza. :|
A templom... Erről jut eszembe, behoztam a leveleket? Még egyszer megnézem a nyitott böngészőfelületet, majd kikapcsolom a gépemet. Teljesen felesleges, hogy menjen. Nincs miről írnom, ugyanúgy telnek a hétköznapjaim, mint mindig. Sokkal értelmesebb elfoglaltságnak tűnik, hogy kimenjek a postáért. Mivel itthon vagyok, így miko öltözetemet viselem, hogy az esetleges látogatóknak megfelelő képet sugározhassak e hely szentségéről. Megjegyzem, ez egy kis, falusi rész, nem mondanám, hogy túl nagy tömeg lenne, de éppen ezért ideális hely a lakhatásra. Az iskola messze van, de ez abszolút megéri. Nem úgy, mint a kezembe kerülő borítékok. A feladók alapján számla, számla és számla...
Sóhajtva indulok vissza a lakóháznak használt épületrész felé, út közben máris bontogatva a borítékokat. Időnként végiggondolom, mikor is vettem át én a templom pénzügyeinek kezelését is a mindennapi feladatokon kívül, de mivel a legtöbb pénzt én hozom haza, azt hiszem, emiatt nem kell, hogy bűntudatom legyen. Ráadásul mivel gazdaságról is tanulok, effektíven tudok a számlákkal sakkozni. Na nem mintha erre olyan nagy szükség lenne, még a havi költőpénzemet is mindig el tudom különíteni a büdzsében. Meg persze a többi lakóét is, a hozzájárulásukhoz mérten. Az élelmiszerek költségeit külön szoktam számolni, így ezt legalább mindenki tisztán arra költheti, amire akarja. Csak ezt nem mindig említem meg, mert nem olyan nagy probléma, ha egyszer-egyszer a férfi lakók saját pénzből intézik a napi bevásárlást, nem pedig a konyhapénzből. Aminek szintén megvan a helye, bár általában nem szokták kérdezni, hogy hol, miután nem is keresik. :|
A házban mindenek előtt megkeresem a nappalinak kinevezett helyiséget, és ledobom a leveleket a kisasztalra. Ahhoz, hogy alaposabban át tudjam nézni a költségvetést, szükségem lesz egy zacskó chipsre is. Meg egy tollra és a füzetemre. De leginkább a chipsre. Aki csinált már ilyet, annak tudnia kell, hogy nassolni való nélkül kivitelezhetetlen. :/ Így tehát csak a konyhai kitérőm után vetem le magam a borítékok elé, hogy alaposabban szemügyre vehessem, melyik mit tartalmaz. Hátha ér kellemes meglepetés, és az egyik csomag valami nagyobb összegű nyereményt rejteget... Mondjuk ahhoz talán részt kéne venni azokon a humbugokon, amik szerintem csak a naiv emberek lehúzására épülnek és valós esély nincs a nyereményre. Már ha egyáltalán tényleg van nyeremény. Na, pontosan ezért nem veszünk részt ilyeneken, legalábbis tudomásom szerint. :| Hogy a magánvagyonukkal mit csinálnak a lakótársaim, azt nem követem nyomon. Őszintén szólva nem is érdekel, ameddig a havi bevételekből kijövünk.
Néha elgondolkodom, vajon egyszerűbb lenne-e, ha ismerném apámat? Ehhez persze feltételeznem kéne, hogy Okaa-san tudja, kitől is származom. Az ő laza életstílusával ez olyasmi, ami még ábrándnak is elképesztően valószerűtlen. Kislány koromban a kereszttel díszített karkötőmről mindig állította, hogy az apám hagyta rám – ma már reálisabb elméletnek tartom, hogy a férfi, akitől származom, egyszerűen ott felejtette Okaa-sannál. Sosem gondoltam arra, hogy lekerestessem az ékszert, egyedül annyit csináltam vele, hogy kicsit kivetettem a láncból. Másként elhagynám. Vagy kilógna a miko uniformis ujja alól, ami iszonyatosan illúzióromboló lenne. Erre gondosan figyelek is, nehogy baj lehessen belőle.
Az ezüst ékszerről inkább visszavezetem a szemem a számlákra. Elkalandoztam. Első ránézésre ezek közül legfeljebb a kábeltévét lehetne csökkenteni költségekben. Múltkor néztem is egy prospektust az ajánlatokról, de vagy az öreg műsorait kellene kiszednem, vagy Aoi-chanét. Az pedig nem járja, így is túl ritkán jön haza. Nem szeretném, ha Tsukatani-jii-san valódi unokájának nem lenne jó élmény betérni ide. Az elmúlt pár évben egészen hozzám nőtt, kicsit olyan érzés, mintha a testvérem lenne. Legalábbis azt hiszem. Sosem volt testvérem, nem igazán tudom, milyennek kellene lennie, de mindig olyannak képzeltem egy húgot, mint ő. Nem vagyok nagy anime-rajongó, de egész megszokott közös programmá vált a sorozatait nézni vele, és közben chipsezni. Vagy csokis kekszet enni. Netán csokit. Vagy popcornt. Szóval van változatosság. Mindig emiatt várom a hétvégéket, így egyértelmű, hogy ezektől a csatornáktól nem fogok megszabadulni. A többitől meg azért nem, mert minden nap hallgathatnám Tsukatani-jii-san panaszkodását a műsoráról. Tehát sajnos nem tudok változtatni semmin. A nethez meg én ragaszkodom, szükségem van rá az iskolai dolgaimhoz. Meg máshogy nem tudom leadni a beosztásomat a kávézóba sem. Csak azokban az órákban dolgozom, amikor a templomban amúgy is kevesen járnak, hasznosabb ha olyankor valami mással kötöm le magam, ami még pénzt is hoz.
Hol is tartottam? A chipsem lassan elfogyott, és még alig írtam fel a könyvelésbe a most kapott elemek némelyikét. Ezt jobb lenne befejeznem mielőbb. Aztán visszatérhetek ahhoz az e-mailhez... Még mindig nem tudom, mit írjak Okaa-sannak. ...

Szeret – nem szeret
 + Édesség minden mértékben
 + Stabilitás
 + Spirituális jelenségek
 - Állandó költözködés
 - Számlák =.=ˇ
 - Bizonytalanság

Felszerelés
 - Quincy kereszt – ezüst karkötő dísze
 - Démonűző cetlik – miko hivatás miatt
 - Különböző méretű és feliratú talizmánok, sose lehet tudni alapon

Egyéb
Egy esper és egy quincy lánya, rövid életű kapcsolatból született, édesapjának kiléte számára teljesen ismeretlen. Anyja munkája miatt egész gyerekkorát különböző ismerősöknél, távoli rokonoknál töltötte, sehol sem volt túl sok ideig, gyakran váltogatta iskoláit emiatt – nem éppen önszántából. Ahol huzamosabb ideig meg tudott maradni, ott az íjász-csapat tagja volt (jellemzően 1-1 évet, ezért versenyeken sosem vett részt), a sportot a mai napig szereti és űzi. Az örökölt quincy erőnek a természetéről nincs ismerete, ő maga ezt a miko-dolog részének gondolja, és az így szerzett spirituális erő kivetülésének tudja be. Halovány gőze sincs arról, mi fán is terem egy quincy, vagy hogy ő az lenne.

Karakterlap

Abarai Renji

Eltávozott karakterek

Hozzászólások: 117

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 2 082 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Akabeni Mizuki
« Válasz #1 Dátum: 2016. Febr. 24, 10:22:08 »
Szépséges napot!

Nincs mibe belekötnöm - brühühüToT -, ezért sikeres szellem és ördögűzést kívánok neked az oldalon! Mennyi a szerencse talizmán? :o

Az előtörténeted természetesen: ELFOGADOM!

Szint: 1.
Lélekenergia: 5000 LP
Kezdőtőke: 8000 ryou

Minden képzettségedre kapsz automatikusan 1 pontot, kivéve Hirenkyaku-ra, mely 4 pontról indul, ezen kívül további 10 pontot oszthatsz szét a képzettségeid között (részleteket ITT találhatsz), melyek a következők:
 - Fegyverhasználat
 - Pusztakezes harc
 - Gintou technikák
 - Hirenkyaku
 - Íjhasználat

Amint kitöltötted a profilod és bejelentetted a pontelosztásod, hozzákezdhetsz a játékhoz. Jó szelleműzést! ;)