Bajtársak egy csónakban

[Fran Lechuza]

Résztvevők:
▲ Eliana del Barros
▼ Fran Lechuza

<<Előzmények

Felügyeli: Ayasegawa Yumichika

Az imént legyőzött lidérc tökéletes játszópajtásnak bizonyult, mert alkalmas volt rá, hogy megmutassam ellene képességeim nagy részét. De ez sem változtatott a tényen, hogy egy átlagos hollowról volt szó, nem okozott különösebb gondot. A harc után leszálltam a földre Eliana-sama közelében, hogy meghallgassam véleményét a látottakkal kapcsolatban.
Eleinte nem szólt semmit, csak a szárnyaimat nézegette, amit természetesen hagytam, teljesen logikus, hogy meg akarja magának nézni a resurreción alakomat közelebbről. Türelemmel vártam, hogy végezzen a vizsgálgatással, majd végre megtudjam, mit is gondol a történtekről.
- Örömmel hallom, hogy így vélekedik Eliana-sama. - hajoltam meg egy kicsit köszönetképpen. - Igenis! - ahogy Eliana-sama felugrott a levegőbe és úgy haladt kifelé a labirintusból, szárnyalva kezdtem el én is arra felé repülni. Nem tartott sok időbe, hogy kiérjünk és amint földet értem egyből vissza is zártam az erőmet kardomba. Remélhetőleg most nem lesz rá szükség.
Nem sokkal kiérkezésünk után egy hírnök jelent meg Eliana-sama előtt egy üzenettel, hogy Seth hívatja. Mára úgy tűnik ennyi volt, remélhetőleg legközelebbi találkozásunkkor meghozza végleges döntését is Eliana-sama. Az emberektől szerzett szerencsém ezek szerint csak ennyire futotta volna? Elővettem ruhám takarásából Lucky Itemem, mert ha a kezemben tartom, akkor elméletileg erősebb a hatása.
- Hai? - egy kicsit meglepődtem a nevem hallatán, majd vigyáz állásba vágtam magam. Nem számítottam rá, hogy még folytatódni fog a mai nap, ezek szerint még van lehetőségem bizonyítani. - Igenis! - jeleztem, hogy természetesen élek a lehetőséggel és amint elindult Eliana-sama, egyből követtem.
A trónterem felé haladva, Eliana-sama mögött haladtam végig, nem akartam mellette menni, ezzel is jelezve a kettőnk közötti rang béli különbséget. Beérve Seth elé, hasonlóan helyezkedtem el és csöndben figyeltem az eseményeket, nem szólaltam meg, mert csak egy kísérő voltam.
- Üdvözöllek Segunda Espada! Ha minden igaz, még régebben kaptál egy kiküldetést egy a Menosok Erdejében lévő barlangba. Most is hasonló lesz a feladatod, jelenleg egy új lidérc költözött be, akiről azt rebesgetik, hogy Vasto Lorde. Mivel te már ismered a barlangot, ezért te vagy a legalkalmasabb, hogy odamenj és utánajárj ennek. Ha veszélyt jelentene, akár végezhetsz is vele. Ez az ügy fontos. Most pedig haladéktalanul indulj! ... Gondolom Fran Lechuza azért érkezett veled, mert szeretnéd magaddal vinni. Nincs ellene kifogásom. - hallatszott a vezető szájából a feladat, vagyis pontosabban Eliana-sama feladata. Nevem hallatára csak egy kisebbet bólintottam a trónus felé, úgymond köszönetképpen az engedélyért, hogy leendő espadammal tarthassak.
Útnak indulás után, amint kiértünk a palotából, ahelyett, hogy Eliana-sama mögött haladjak, felzárkóztam mellé. A palotában kevesebb a veszély, mint idekint és mellőle sokkal könnyebben segítségére siethetek, mint mögüle. Akár előtte is haladhatnék, hogy biztosra menjek, nem-e esünk valami csapdába, vagy hasonló, de míg a Menosok Erdejének bejárata felé én is ismerem az utat, onnan már Eliana-sama tudja csak, hogy merre is van az említett barlang, ahova tartunk, így nem sok értelme van a kevésbé veszélyes részen elől mennem.
Eliana-sama instrukcióit követtem, amíg elértünk a barlang bejáratához, de közben figyeltem, hogy nem akar-e valamelyik itteni lidérc ránk támadni. Szoktak olyan vicces gondolataik lenni, hogyha többen összefognak, majd lesz valami esélyük arrancarok ellen, de általában nem szoktak sikerrel járni.
- Mit akar elsőnek tenni, Eliana-sama? - fordultam az espada felé, hogy megérdeklődjem hogyan is akar eljárni ebben a barlangban tanyázó hollow ügyében. Mégiscsak ő itt a vezető, ha nekem beleszólásom is van, csak a véleményemet tudom elmondani, azt már ő dönti el, hogy aszerint tesz, vagy nem.

[Eliana del Barros]

Kérésemre igent felelt, és még vigyázba is vágta magát. A kezében egy világoskék csillag volt, amin meg is lepődtem. Eddig biztos, hogy a ruhája alatt vagy a zsebébe volt... De mi lehet az? Nem kérdeztem rá egyből, hanem elindultam a Nagyterem felé. Ő mögöttem sétált, mintha ezzel is jelezné, hogy tudja, hogy hol a helye. Azt hiszem, hogy ehhez hozzá kell majd szoknom.
- Megkérdezhetem, hogy miért van nálad az a csillag?
Sétálás közben csak rákérdeztem. Remélem, mond rá majd valamit. A trónterembe érve is mögém állt be, és csendbe figyelte az eseményeket.
- Üdvözöllek Segunda Espada! Ha minden igaz, még régebben kaptál egy kiküldetést egy a Menosok Erdejében lévő barlangba. Most is hasonló lesz a feladatod, jelenleg egy új lidérc költözött be, akiről azt rebesgetik, hogy Vasto Lorde. Mivel te már ismered a barlangot, ezért te vagy a legalkalmasabb, hogy odamenj és utánajárj ennek. Ha veszélyt jelentene, akár végezhetsz is vele. Ez az ügy fontos. Most pedig haladéktalanul indulj! ... Gondolom Fran Lechuza azért érkezett veled, mert szeretnéd magaddal vinni. Nincs ellene kifogásom.
Milyen régen is volt már, de teljesen elöltöttek az emlékek. Akkor még Aizen hívott a Trónterembe, de a rókaképű Gin vázolta fel a helyzetet. Elküldött egyedül a barlangba, ahol egy Ajduchas lakott, aki felkeltette Aizen figyelmét, mert elméletileg közel állt a Vasto Lorde-vé váláshoz. Mily érdekes, hogy most elméletileg egy igazi költözött a helyére. Most találkozhatok először egy igazi Vasto Lorde-val. Ez teljesen felpörget. Akkor azt kaptam elsődleges feladatnak, hogy győzzem meg, hogy álljon Aizen mellé, most viszont likvidálási feladatot kaptam. Sötét vigyor kúszik az arcomra.
- Már indulok is.
Már indultam is, hogy a nyakamba vegyem a sivatagot. Most itt van mellettem Fran, így nem vágok neki teljesen egyedül ennek. Valahogy nyugodtabb vagyok, hogy itt van velem. Úgy hiszem, hogy jó segítség lesz a számomra. Lépései biztosak, míg a Menosok Erdejéhez érünk, onnantól rám bízza az utat. Szerencsére nem akarnak minket megtámadni Lidércek. Bár valószínűleg be vannak tojva tőlem.
- Tiszta nosztalgikus. Mikor először kiküldtek ide, akkor még viszonylag zöldfülűnek számítottam. Aizen megbízásából Gin magyarázta el a megbízatást. Akkor egy Ventura-sama nevű Adjuchas volt a barlang ura. Aizen maga mellé akarta volna állítani. Azért küldtek ki, hogy győzzem meg, hogy csatlakozzon. De engedélyt kaptam arra, hogy likvidáljam, ha ellenszegül. Mondanom sem kell, hogy túl nagyra tartotta az erejét és a hatalmát, hogy behódoljon Aizen-nek. Több Arrancar-t is kiküldtek, de egy sem tért vissza, így nulla infóval rendelkeztem az ellenségről. Bár most sem rendelkezünk valami hú de sok infóval erről a Vasto Lorde-ról... Akkor annak a rondaságnak volt egy pár erős követője is. Azt hiszem most is kell ilyesmivel számolnunk. Lehet nem lesz egy hadserege, de lehet, olyan ellenfelekkel kell majd számolnunk, akik megizzasztanak. A barlangban pedig csapdákra kell számítanunk. Tele van különböző járatokkal, amibe el lehet tévedni, valamint nagyobb termek, ahol akár Gillion-okra is lehet számítani.
Osztok infókat Fran-al. Bizony az egyik teremben három Gillion is simán felfért. Ha az Adjuchas képes volt maga mellé állítani őket, akkor egy Vasto Lorde számára nem akadály. Valamint tényleg találkoztam több erősebb talpnyalóval, akikkel meg gyűlt a bajom, de mégis Ventura-sama-juk jelentette a legnagyobb kihívást. Akkor nem csak Aizen, hanem a Shinigami-k érdeklődését is felkeltette a rondaság. Egy csapatot küldtek ki, de az hamar leredukálódott. Egy Hamaro Shintaro nevű Shinigami-val karöltve sikerült legyőznünk az akadályokat és ellenségeket, és végül magát Ventura-sama-t. Igaz hatalmas küzdelem volt a rondaság ellen. Az a mocsok nagyon erős volt. Lényegében Ellenségemmel egy csónakban kellett helyt állnom és összedolgoznom. Most viszont Fran lesz az én segítségem. Egy bajtárssal mégis nyugodtabb szívvel indulok útnak. Bár bevillan a lány képe. Egy kislány, aki kis félénk és esetlennek tűnt, de átvágott mindkettőnket. Éreztem is, hogy nem szabad benne megbíznom. Kihasznált bennünket. Valami Hakubo-sama kérésére elvitte a holtestet. Velünk szerencsére nem végzett, pedig akár meg lehetett volna az esélye rá. Még mindig élénken él bennem a dolog. Most hogy belegondolok, nem tudom, hogy mi lehet Shintaro-val. Akkor találkoztam vele utoljára. Mondjuk elég mulatságos lenne, ha találkoznék velük. Bár valószínűleg mit sem tudnak erről a Vasto Lorde-ról. Bár az emlékeimet visszapörgetve azért egészen izgatott lettem. Még az sem biztos, hogy a barlang ugyan olyan, meg azért rengeteg járata van, amerre nem s mentem. Oda érve viszont biztossá válik, hogy a bejárat mit sem változott. Most nem tölt el furcsa érzés, mintha figyelnének. Bár az nincs kizárva. Igyekszem figyelni minden rezzenésre. Furcsa módon a bejáratnál továbbra sincs senki sem. Így simán be tudunk lépni a barlangba. Bár szinte azonnal hátra is nézek. Hisz mikor itt jártam, akkor egy Lidérc támadott hátba. Elég gyorsan, hogy időm se legyen reagálni és a falra kenődjek. Most viszont nem volt mögöttünk senki sem. Ránézek Fran-ra.
- Mostantól fokozattan kell figyelnünk a hátunkra és a lábunk elé. Ez már az ellenség területe. Valószínűleg a barlang legmélyén van. Oda kell eljutnunk, ami nem lesz egyszerű feladat. … Különösebb tervezést értelmetlennek találom, hisz fogalmunk sincs, hogy kivel és mivel is állunk szembe. Fel kell készülnünk mindenre. Valószínűleg már figyelnek minket, szóval figyelj az esetleges lesből érkező támadásokra.
Éppen ahogy befejezem a mondandómat meg is torpanok és felemelem a kezemet, hogy Fran is álljon meg. Hisz a földön egy iszonyat vékony, szinte teljesen láthatatlan damil húzódik végig. Én is csak azért vettem észre, mert a kintről beszűrődő fény megcsillant rajta.
~ Hah! Még egyszer nem dőlök be neked buta csapda. Csak egyszerűen átlépjük, és nem fog semmi sem a fejünkre esni. Tökéletes.
Dicsérem meg magam szemfülességem miatt, így be is bizonyítottam Fran-nak, hogy elég szemfüles vagyok, és figyelek a részletekre és figyelek rá is. A damilt átlépve egy látszólag teljesen jó és biztonságos helyre akartam lépni. Viszont ráhelyezve a testsúlyomat az a rész egy négyzet alakba besüllyedt.
~ Ilyen a világon sincsen. Most szórakozik velem?
Mint legutóbb fentről érkezik a morajlás, de felnézve látszik, hogy az egész mennyezet készül a fejünkre omlani. Vagy legalábbis egy elég nehéz, széles és vaskos tömb akar összelapítani a csapdába sétálót. Hirtelen megragadtam Fran karját és Sonido segítségével az előttünk lévő hasadék felé kezdtem szaladni. Igaz, a tömb is elég gyorsan zuhant felénk, így egy ugrással estünk be a hasadékba. Természetesen nagy port kavart a tömb földetérése. Miután kiköhögtem magam rögtön Fran-re néztem.
- Rendben vagy? … - fújtam egy nagyot, remélem tényleg nincs baja neki sem – Na, ezt mondtam! - emelem fel a mutató ujjamat - Figyelj a lábad elé, mert ezek a csapdák trükkösek. ... Úgy néz ki, hogy visszafelé már másik úton kell majd jönnünk.
Érintem meg a tömböt, mely elzárja a visszafelé vezető utat. De az első csapdát legalább megúsztuk. Ebbe a hasadékban kell tovább haladnunk. Valószínűleg majd jobban ki fog szélesedni. De annyi biztos, hogy nem szívesen látnak itt vendégeket továbbra sem. Mondjuk erre számítottam. ... Akkor irány a barlang belseje...

[Fran Lechuza]

Miközben sétáltunk a Trónterem felé, egyszer csak Eliana-sama megtörte a haladás közbeni csöndet egy kérdéssel. Nem ért annyira váratlanul, inkább csak nem számítottam rá, hogy pont most fogja megkérdezni, mit is tartok a kezemben.
- Ez egy Lucky Item. Az emberek úgy gondolják, hogy szerencsét hoz a hordozójának. - magyaráztam el, bár reménykedtem, hogy nem fog ezért másképpen rám nézni. Nem is feltétlen hiszek benne, de nem veszíthetek semmit, ha megpróbálom. És nekem máris úgy tűnik, hogy valamennyire szerencsét hozott, hiszen máris közelebb kerültem a fracciónná váláshoz.
Miután meghallgattuk az eligazítást és útnak indultunk a célhelyre, nem tellett sok időbe, hogy elérkezzünk a Menosok Erdejéhez. Míg haladtunk a "fák" között, szemmel tartottam a közelben tanyázó hollowkat, de szerencséjükre egyik sem akart a közelünkbe jönni, így nem kellett elintéznünk őket.
- Köszönöm a részletes beszámolót. - mondtam köszönetet, hogy pontosabb képet kaphattam arról, ami legutóbb Eliana-samával történt a barlangban, ahova most mi is tartunk. Ezután eseménytelenül telt az idő, amíg odaértünk a barlang bejáratához. Eliana-sama jól megnézte magának a nyílást, majd csak azután indult befelé, de aztán valamiért hátranézett, pedig nem is volt a közelben senki. Kicsit értetlenkedve figyeltem, de biztos megvolt rá az oka, mit miért tesz.
- Igenis! - nem láttam értelmét, hogy ellentmondjak az espadanak, de megfordult a fejemben, hogy akár valami alakzatot is felvehetnénk, bár tény, hogy két személlyel elég nehéz bármit is kivitelezni, de egy egyszerű felállásról is lehetne szó. Ha viszont ő úgy látja a helyismeretével, hogy felesleges, akkor bizonyára igaza is van. Mielőtt még elindultam volna a barlang bejáratához, Lucky Itemem ismételten a ruhám takarásába raktam, talán most fontosabb, hogy szabadon legyenek a kezeim, minthogy folyton le legyen foglalva az egyik.
Mondandója után Eliana-sama neki is indult a barlangnak, de hirtelen meg is torpant, amit nem értettem, de én is megálltam és figyeltem. Egy ideig még mindig nem fogtam fel a megállásunknak az okát, de aztán egy kósza fénysugár miatt nekem is feltűnt a lábunk előtt kihúzott vékony damil. Ha Eliana-sama nem szól, akkor bizonyosan belesétáltam volna minden kétség szerint. Az espada példáját követtem és óvatosan átléptem a csapda felett, de sajnálatunkra a damil mögött egy újabb csapda rejtőzött, amibe Eliana-sama egyenesen belelépett.
- Eliana-sama! - figyelmeztettem a veszélyre, bár bizonyára ő is észrevette, hogy a plafon ránk fog esni. Mielőtt még bármit tudtam volna tenni, már meg is ragadta a karomat és biztonságosabb helyre vitt.
- Magának köszönhetően megvagyok. - jeleztem, hogy épségben megúsztam a csapdát, majd felállva leporoltam a ruhámat. Nem gondoltam volna, hogy egyből az első járaton csapda lesz elhelyezve, bár nincs a bejáratnál őr, szóval valamilyen szinten érthető döntés.
- Van másik kijárata is a barlangnak? - tettem fel kérdésemet az imént elhangzott megjegyzés miatt, hogy majd máshol kell távoznunk a barlangból. És ha így folytatjuk, akkor akár több járat is beomolhat, mint ez itt, vagyis még kevesebb módunk lesz kijutni, bár lehet, hogy már nincs több ilyen csapda, hiszen bentebb sokkal veszélyesebb, akár beomolhat az egész is és mindent bent lévő itt veszne.
Tovább haladtunk a hasadékunkba, ahonnan csak egy út vezetett előre, a másik irány pedig el volt zárva törmelékkel. Nem kellett sokat gyalogolni, már látszott is egy következő helység a hasadék végén. Amint odaértünk, időnk se volt körbenézni, egyből támadások közeledtek felénk, ami elől csak elugorni tudtunk. Az elkerülés után felnézve, már láttam, hogy négy gillian lőtte ránk ceroit. Ahogy Eliana-sama korábban mesélte, itt is volt egy magasabb helység, ahol valóban gillianok tanyáztak. De nem voltak egyedül, ahogy jobban szétnéztem, megpillantottam mellettük lévő kőfalon egy kiálló sziklán álló, jaguárra hasonlító, izmos, két lábon járó adjuchast.
- Kik vagytok, és mit akartok itt? - szólalt meg végül, úgy tűnik, ő lehet itt az őr és valószínű a csapda aktiválása óta itt vár ránk, hogy megérkezzünk és el tudjon intézni minket. Csak nem fog minden úgy alakulni, ahogy ő azt elképzelte.
- Las Nochesből jöttünk és egy Vasto Lordet keresünk. - mondtam el szándékainkat, bár először megfordult a fejemben, hogy elárulom, egy espada is itt van, de ez az információ talán később még jól jöhet, addig pedig titokban tarthatjuk.
- Vasto Lorde? - egy pillanatig mintha nem is tudta volna, hogy miről beszélek, de aztán úgy tűnik eszébe jutott. - Jaa, értem... Intézzétek el őket. - utolsó mondatát a gillianok felé mondta, majd a sziklában lévő résen sietősen el is menekült. A menosok már készítették is a következő sorozat cerojukat, hogy ismételten ránk lőjenek velük.
- Eliana-sama, utána menjünk, vagy először az itt lévő menosokkal végezzünk? - fordultam az espada felé, hiszen ő itt a döntéshozó. Egyértelműen látszott azon az adjuchason, hogy tud valamit, nem lenne rossz döntés utána sietni, vagy talán így is-úgyis találkozunk még vele, ha tovább megyünk és nem kéne utána loholni?

[Eliana del Barros]

Szóval az a cucc Lucky Item, vagyis szerencse tárgy, ami elméletileg több szerencsét hoz annak, aki birtokolja. Mint mikor egy agyonhasznált tollal mész be vizsgázni, mondván, hogy azzal a tollal még nem írtak bukót. Vagy mikor egy szerencsetalizmánt felkötsz a táskádra. Mondjuk ki nem néztem volna belőle, hogy ebbe hisz. Mármint, hogy az a tárgy szerencsét hoz. Emiatt azonban nem ítélem el. Valakiknek tényleg szerencsét hoznak ezek a dolgok. Én viszont biztosan nem tartozom közéjük. Mondjuk, lehet azért, mert az elején leírom, hogy majd pont az a tárgy fogja befolyásolni a dolgokat. De most akár még jól is jöhet egy kis plusz szerencse. De mégiscsak a saját erőmben és Fran erejében jobban hiszek.
Megköszönte, hogy útközben egy kicsit több infót osztottam meg vele, bár ezek akkor voltak igazak. Mostani helyzetről mit sem tudok én sem. Teljesen idegőrlő a dolog. … A „nincs értelme a taktikázásnak” mondandómat nem vétózta meg. Gondolom, úgy van vele, hogy mégis csak én vagyok a vezető, meg jobban tisztában lehetek vele, hisz jobban ismerem a barlangot. Bár nem tudom, hogyan kötözködhetne. Ha mondjuk, többen lennénk, akkor lehetne két csapatra osztódni, és az egyik fele megy be ezen a járaton, a másik fele a másikon, és a barlang belsejébe pedig majd megint egyesítjük az erőinket. De szétválnunk teljesen értelmetlen. Meg mégis szemmel akarom tartani az én kis társamat.
Igazán megnyugodtam, mikor megerősítette, hogy neki sincs semmi baja. Egy újabb fújás után én is felálltam, és leporoltam magamat. Én egy ellenség érkezésére számítottam, mint legutóbb, de hogy rögtön a fejünkre omlasztják a barlangot, na azt álmomba nem gondoltam. De sebaj, becsöngettünk, hogy itt vagyunk. A csendben belopakodunkról már teljesen lemondhatunk. De egyébként sem vagyok olyan. Rontsunk be ajtóstól és lesz, ami lesz. Szóval egyértelműen az ilyen belépő jobban illik hozzám. Ezt nem is tagadom.
- Természetesen van több bejárata. Azért választottam ezt a járatot, mert ezt ismertem. Bár nem gondoltam, hogy ilyen meglepit rittyentenek ide. Meg ha, ilyen szívélyesek, akkor nekik sem jó, ha így hazavágnak egy járatot. Amúgy ha nem találunk másikat, akkor visszajöhetünk, és lövök magunknak egy járatot. – vigyorodtam el.
Biztos, hogy van másik járat, mert a Halálistenek korábban azon keresztül jöttek be. De ha azaz irány le van zárva és nem lelünk másikat, akkor visszajöhetünk és egy Cero-val lövök egy kijáratot. Mondjuk, ettől jobban nem hiszem, hogy magunkra tudom omlasztani. A barlangnak ez a területe a legstabilabb, így biztos vagyok benne, hogy kibírná, valamint ha gigszer lenne, akkor már nincs messze a kijárat és csak kiszaladunk.  Meg lehet, hogy egy másik kijárat esetében is hasonló fincsi csapdába ütköznénk.
Nem kellett sokat gyalogolnunk a szűkebb hasadékba, ám mikor nagyobb helyiségbe értünk, már azonnal ugranunk kellett. Egy „Vigyázz!” felkiáltással ugrok el a felém repülő Cero elől. Biztosabb helyre érve nyugodt szívvel konstatálom, hogy Fran is megúszta a meglepit.
Nem hazudtol meg az új tulaj sem. A számomra is ismerős nagyobb teremben négy Gillian ténfergett, vagyis nem is olyan régen felénk lőttek Cero-kat. A Gillian-ok most nem voltak egyedül. A kőfalból kiálló sziklán egy Jaguárra hasonlító két lábon álló Adjuchast pillantottunk meg. Nem kellett sokat várni az ilyenkor szokásos kérdésre…
- Kik vagytok, és mit akartok itt?
- Las Nochesből jöttünk és egy Vasto Lordet keresünk.
Még mielőtt bármit mondhattam volna, Fran szólalt meg. Én meg úgy mozzantam, mintha valamit a fejemre ejtettek volna. Azt hiszem ezzel kapcsolatban még lesz egy elbeszélgetésem vele. Az ellenségnek nem mondunk el egyből mindent. Meg én még szívesen piszkáltam volna. Úgy kell forgatni a szavakat, hogy ne mondjuk semmit, mégis tőle megtudjuk, hogy ő milyen infókkal rendelkezik. Bár ez nekem sem éppen megy ... Szóval csak bagoly mondaná verébnek... vagy farkas bagolynak? … Mindegy, így legalább megszeppenhet, hogy mi a nagy Las Noches-ből érkeztünk. Bár nem mintha nem lenn egyértelmű, mivel Arrancar-ok vagyunk. Valamint az is elég nyilvánvaló, hogy nem mást, mint a barlang urát keressük. Vagyis abba biztos lehet, hogy nem miatta. Meg ha jók lennének a szándékaink, akkor meghívóval jöttünk volna, és mondjuk nem omlasztottuk volna be az egyik bejáratot. Szóval ez a kérdéssor teljesen értelmetlen volt, hisz ha egy picit agyal rajta, akkor meg is válaszolhatta volna magának. Bár az a bizonyos rutin…
- Vasto Lorde? 
Úgy tett, mintha nem tudna semmiről. Játssza itt a hülyét, meg tudatlant. Majdnem odavágtam neki, hogy a főnökét keressük, vagy a barlang új főbérlőjét, de aztán csak eszébe jutott, vagy megvilágosodott, és folytatta.
- Jaa, értem... Intézzétek el őket.
~ Haha! Poénos akart lenne. Hát én nem röhögök. Sőt…
Parancs kiadása után, mint jó nyuszi parancsnok úgy döntött menekülőre fogja a dolgot, és elindul a tovább vezető út irányába. Közben a Gillian-ok kezdték idézni az újabb Cero hullámot. Mondom abból már nem eszik ez a Jaguár. Most komolyan? Egy farkast akar lehagyni? Még ha Gepárdnak született volna, akkor sem lenne esélye elmenekülni előlem. Éppen ezért indulok is utána.
- Eliana-sama, utána menjünk, vagy először az itt lévő menosokkal végezzünk?
Hallom mögülem Fran hangját. Remélem, gyorsan észbe kap és Sonido-val utánam ered. 
- Hagyd a Gillian-okat! Sokkal okosabb és gyorsabb vagy náluk! Csak az erőnket pazarolnánk, ha velük játszanánk! Most inkább a Betojit kell elcsípnünk!
Kiabálok hátra Fran-nak. Tényleg így gondolom. Értelmetlen lenne a négy Gillian-al leállni harcolni és arra pazarolni az erőnket, hogy legyőzzük őket. A lövésüket el tudjuk kerülni. Ahogy tettük korábban. Valamint egyszerűen okosabbak vagyunk tőlük, és túljárunk az eszükön. A hasadékot elérve már nem fognak támadni, utánunk jönni pedig nem fognak, mivel nem fognak átférni. Szívem szerint odaszólnék, hogy visszafelé ha gondolja, akkor ritkíthatja az állományt, de jelenleg most a lelépőt kellene követnünk. Meg nem tagadom, szívese csinálnám ki az Adjuchas-t, már csak azért is, mert azt hitte meglóghat. Előbb kell ahhoz felébrednie. Már a hasadékba érem utol a hátára ugorva teszek róla, hogy nyeljen egy kis port a szemétje. Majd vigyorral és sötét tekintettel szólok hozzá.
- Ugye nem gondoltad, hogy meglépsz előlem? … Most pedig ha nem akarsz meghalni, akkor szépen elvezetsz minket a barlang új urához. … Mert, ahogy mondtuk, miatta vagyunk itt. … Ha nem vagy segítőkész, akkor csinálhatjuk keményen is. Nem hullajtanék könnyet a hullád felett.
Gyorsan tisztázom, hogy nem jelentene gondot a megölése. Nem lennének álmatlan éjszakáim miatta. Természetesen Fran is itt van már mellettem. Az Adjuchas felnevet a monológom végén.
- Tőlem nem fogtok megtudni semmit sem. De… Én leszek a végzetetek!
Ezek igazán nagy szavak egy Adjuchas-tól. Ám nem úgy nézett ki, mint aki csak úgy a levegőbe beszélt. A falba ütve pont eltalált egy kapcsolót, melynek hatására egy faszerű ketrec esett kettőnkre. A jaguár vigyorgott egyet, majd egy újabb csapdát akart aktiválni. Ám én egyáltalán nem pánikoltam, vagy éreztem egy percig is bezárva magam a ketrecbe. Az Ardiente Garra-val egyszerűen szétvertem a ketrec egyik oldalát. Bár a technikának egy része tovább is haladt és kicsit lentebb vágott az Adjuchas szőréből, amin mintha meglepődött volna. Szép lassan sétáltam felé, ketrecet elhagyva.
- Nem szeretem magam ismételni. Ha továbbra is ellenkezel, akkor a véreddel fogom a padlót megfesteni.
Fenyegetésem azonban nem ingatta meg egy percre sem. Két karját felemelte, melynek hatására az izmai megfeszültek, és vagy háromszor akkorák lettek. Feltehetőleg elég erőseket fog majd csapkodni. Látom, hogy nem fogunk szót érteni egymással. Fran távolsági harcos, így az ellenfél talán nekem jobban kedvez. Bár a karja elég abnormálisnak tűnik. Mintha ez nem is a saját ereje lenne. A homlokán az erek is eléggé felduzzadtak.
- Ám legyen… – rántom elő a kardomat – Akkor végzek veled… Fran! Lődd ki a bal karját. Én megszabadítom a jobbtól…
Ezzel már egy olyan Sonido-val teremtem az ellenség előtt, hogy a lábamba koncentráltam a lélekenergiámat. De meglepetésemre ő sem volt rest és felém akar csapni a bal karjával. Ám ha minden jól megy, akkor Fran egyik technikájával eltalálja azt a kart. Ha nem akkor kardommal ellökve hárítanám és megvágnám. De mindkét esetben egy lentről felfelé irányuló erős vágással levágnám a jobb karját. Majd pedig ha sikerül, akkor mintha a karja helyére lépnék, egyszerűen oldalba szúrom, majd egy oldalra irányuló vágással felhasítom. Ha minden jól megy, akkor a másik oldalát Fran tette tönkre távolsági technikákkal. Ő vele szembe, én pedig mögé kerülök a támadást követően. Így lényegében a mocsok kettőnk között van. De ekkor valami furcsa dolog történik…

[Fran Lechuza]

Teljesen logikus volt Eliana-sama válasza kérdésemre, ezért nem is firtattam tovább a dolgot. Tényleg igaz, hogy nem valószínű, hogy feláldoznák az egyetlen kijáratot, csak hogy elintézzenek minket. Bár ha úgy vesszük, sokkal fontosabbnak kellene lennie az életüknek, amit nem tudnak visszaszerezni, ha egyszer elvesztették, mint holmi kijáratnak, amit bármikor megjavíthatnak. Vagyis akár az összes kijáratuknál elképzelhető, hogy van csapda, vagy talán egynél nincs, ami a legjobban el van rejtve valahol.
Ahogy a következő alkalommal is megmenekültünk, amikor is az életünkre akartak törni és a valószínűsíthető őr, menekülésbe kezdett, azonnal Eliana-sama irányába fordultam, hogy mit tegyünk most. Ő viszont már útnak is indult a menekülő után, ezért én sem foglalkoztam a gillianokkal, hanem utána sonídoztam, hogy ne maradjak le. Mire utolértem Eliana-samát, az adjuchas már a földön feküdt, de nem úgy tűnt, mint aki félne, pedig arrancarokkal van dolga. Aztán valami gombot nyomott meg a falon, amitől egy nem túl erősnek tűnő ketrec esett ránk.
- Azt hiszi, hogy ezzel elkapott minket? - nevettem le magamat, majd Eliana-samához hasonlóan, én is használtam az Ardiente Garrat és a ketrec másik felét vágtam át és a tetejére is figyeltem, hogy ne essen a fejünkre. Eliana-sama el is indult elintézni az adjuchast és nekem is kiadta, hogy foglalkozzak a bal karjával.
Gyors sonídojával kerül az ellenfél elé, aki már támadni is akarta, ezért nekem kellett segíteni, bár egy cerora nem volt időm, hogy teljesen elporlasszam a karját, ezért a Lanza Roja vörös lándzsáit küldtem a karjába és ezután kezdtem el előkészíteni a ceromat, amikor már több időm volt rá.
Valami viszont nem volt rendben, ahogy a levágott kezű adjuchas a karja helyét fogta, furcsa volt, mintha nem egyszerűen fogná, hanem a meglévő karját is befeszítené egyidejűleg. Kis idő múlva a karjában álló lándzsát eltörnek és a karjához hasonlóan a teste is megnövekszik, izmosabb lesz és az elveszett karja is visszanő, majd Eliana-sama felé fordul. Csak ekkor láttam igazán, hogy így az egész járatot betölti és teljesen elválaszt Eliana-samától.
Viszont nekem fontosabb dolgom is volt ennél, mert csak most tűnt fel, hogy a járat végén, ahonnan bejöttünk, most az egyik gillian nézelődik be és küldi felénk a ceroját. Csak annyira volt időm, hogy felé forduljak és az előkészített ceromat belelőjem, mert elkerülni nem volt lehetőségem, szinte az egész járatot betöltötte. Teljesen váratlanul ért a gillianok ezen lépése, hiszen az adjuchasnak se lenne esélye ezt a cerot elkerülni ebben a járatban, akkor meg miért lőtték ide?
Ahogy próbáltam visszatartani az érkező cerot a sajátommal, feltűnt, hogy mintha erősebb lenne egy egyszerű gillian cerojánál. Ezért is döntöttem úgy, hogy megpróbálom lefelé eltéríteni a cerot, hogy egy kis üreget képezzek magamnak, amiben elbújba, nem ér már a támadás, hanem egyenesen az adjuchasnak menne. Az elején jó ötletnek tűnt, de nem úgy sült el, ahogy az elvártam volna. Az egész padló beszakadt alattunk és lefelé kezdtünk el zuhanni. Próbáltam a talpam alá gyűjteni a lélekenergiámat, hogy megálljak egy helyben, de a hulló törmelékek folyton megzavartak benne, így szinte lehetetlen volt és több szintet zuhantunk lefelé. Szerencsére viszont a törmelékek nem okoztak semmi sérülést a hierrom miatt.
- Minden rendben, Eliana-sama? - amikor végre földet értünk, ismételten az espada közelébe kerültem, de megint körbevettek minket, így nem tudtam felé figyelni, sokkal biztonságosabb volt, ha egymással hátnak álltunk. A korábbi adjuchas ismételtem befeszítette az izmait és ezúttal lángoló sörényt növesztett magának, mintha oroszlánná változott volna. A másik ellenfelünk megint egy adjuchas, aki valami fura állatfejjel rendelkezett, nem nagyon tudtam beazonosítani, de az talán sokkal furább volt, hogy egy katana volt a kezében. Nem is láttam még olyat, hogy egy egyszerű hollow ilyen fegyvert használt volna.

[Eliana del Barros]

A ránk esett ketrec tényleg nevetséges volt. Ugye egy percig nem gondolta, hogy azzal csapdába ejthet vagy meggátolhat valamiben. Fran is az Ardiente Garra-t használta és ketten együtt teljesen elpusztítottuk a ketrecet. Majd mikor elindultam, akkor Fran sem volt rest és vörös lándzsákat állított a bal karjába, így nekem azzal nem kellett foglalkoznom, így zavartalanul vágtam le a kezét és vágtam belé. A mocsok kettőnk között szemmel láthatólag nem érzi magát sarokba szorítva. Izmai megfeszülnek, a karjában lévő lándzsák egyszerűen eltörnek és keze visszanő, sőt az előbb ejtett seb is elég gyorsan visszanő. El is felejtettem, hogy Adjuchas-ként tényleg jók a regenerálódó képességek, de azért nem ennyire. Normál esetbe ettől sokkal több időt vesz igénybe. Pláne egy levágott kar visszanövesztése.  A Jaguár felém fordulva teljesen kitölti a járatot, így elzár Fran-tól. Mondjuk, ő akkor simán hátba tudja támadni. Sose fordíts hátat az ellenségnek! Ezt nem tudja?
- Most megleptél. Gyorsabb és erősebb, vagy mint gondoltam. Pedig azt hittem sérthetetlen vagyok ebben a formámban.
- Ebben a formádban?
Összeráncoltam a szemöldökömet egy kicsit. Egy Arrancar szájából megszokott ez a kifejezés, de egy Adjuchas szájából... A képessége lehet, de valahogy ez a dolog nem tetszik nekem.
- Haha! – nevet fel – Megmutatom neked a hatalmamat!
Ekkor egy hatalmasat csap a padlóba, ami megreped egészen a lábamig, majd nemes egyszerűséggel beomlik alattunk. Lezuhanunk, de a Jaguár egy nagyobb törmeléken elrugaszkodik, hogy öklével betörje a fejemet. Egy Ashige rúgással találom el az öklét, ezzel új pályát adva neki, és én is más irányt vettem. Rengeteg törmelék esett velünk együtt, de csak megérkeztünk a talajra. Bár ennek a kimenetelnek egyáltalán nem örültem. Nem csak én zuhantam egy szinttel lejjebb, hanem Fran is. Tényleg ekkorát csapott volna?
- Minden rendben, Eliana-sama?
- Megvagyok.
Kérdése feltételezi, hogy vele minden rendben van. Bár nem tudtam, hogy miért nem támadta egyből hátba az Adjuchas-t. Bár biztos meg volt rá az oka, de most jelenleg lett egy újabb ellenfelünk. Elég fura feje volt. Hasonlított arra furcsa tengeri lényre. De szemmel látható, hogy számára nem jelent gondot a víz hiánya. Azonban egyáltalán nem megnyugtató, hogy egy újabb Adjuchas tűnt fel, akinek egy kard volt a kezében. Ráadásul a Jaguár befeszítette az izmait és lángoló sörényt növesztett, mintha oroszlán lenne.
~ Döntsd már el, hogy melyik nagymacska vagy! – húzódott le egy vízcsepp – De akkor tűz az elemed? Ígéretesen hangzik.
- Mi a francot csinálsz te idióta? … Hmmm… Két nemkívánatos vendég? Hogy-hogy még élnek? – nézett a másikra - Azt hittem ettől keményebb fából faragtak.
- Kuss legyen! Nagyobb helyre volt szükségem, hogy végezhessek velük.
- Hmmm… Akkor az egyiket én kinyírhatom?! Mondjuk az erősebbet? Gyorsan felszelem.
- Abból nem eszel! Én fogom porrá zúzni mindkettőt!
Egy Sonido-val a fura-fejű előtt teremtem és fel akartam vágni, azonban az hihetetlen gyorsan elugrott. Meg is lepődtem. Ez a sebesség egy Arrancar-nak megfelelő. Ráadásul az sem normális, hogy egy kardot fog a kezébe, és úgy tartja, mint aki tudja is azt használni. Az oroszlán csapása elől is el kellett ugranom. De ez alapján már tudom, mit kell tennem.
- Fran! Tiéd a tűzhajú Jaguár! Távolról sorozd meg és ne engedd magadhoz közel! Enyém a halfejű!
Ez a jó felosztás. A Jaguár Adjuchas erős, de izom agyú. Ha nem tudja megközelíteni Fran-t akkor nem tudja az erős testével kárt tenni benne. Fran viszont távolsági technikákkal képes kárt tenni benne. De már az is jó lesz, ha távol tudja magától tartani, amíg a kardossal foglakozom. Mivel elkerülte az előbbi csapásomat, ezért elég gyors. A kard miatt pedig feltételezem, hogy egy kardforgatóval van dolgom, aki ellen Fran-nak nem lenne könnyű távolságot tartania. Ám közel sem olyan erős fizikailag, mint a másik. Ő az én ellenfelem lesz. Hiszem, hogy jobb vagyok tőle, és amit őt legyőzöm, addig kitart Fran és majd együtt legyőzzük a Jaguárt, aki most az állatok királyának hiszi magát.
- MI?! ÉN FOGLAK ÖSSZEZÚZNI!!!
Indul felém a szerencsétlen, de nekem a másik ellenfélen kell tartanom a szemem. Éppen ezért újból őt támadom. Egy Sonido segítségével ismét előtte termek és suhintok felé. Ám a mostanit a kardjával védi ki. De nem tudja megtartani így le tudom nyomni, ám sikerül kicsusszanni alóla. Támad, de időben hárítom és ellököm magamtól.
- Hmmm… Most már értem, hogy miért vagy még életben. De az én kardom olyan gyors, hogy esélyed sem lesz ellene.
Igazán meglep, mikor egy az eddigi sebessége megnő, és olyan sebességgel suhint a kardjával, hogy alig tudom azokat elkerülni. Egyetlen egy rossz mozdulat és vége. A kardok csak úgy csattannak, ahogy egymásnak feszülnek. Sok kisebb vágásba is bele lehet halni. Nem vehetem annyira félvállról. Olyan mintha, egy Arrancar-al harcolnék. Nagyon jól forgatja a kardját. De megmutatom, hogy korábban kell felkelnie. Egy hárítás után úgy döntök védekezőből támadóba megyek át. A Raikou no heki-vel rontok neki. Szemmel látható, hogy a gyors sorozatos szúrások hárítása nem éppen az erőssége. Meglepően sokat ki tud kerülni, de mégis kisebb-nagyobb vágásokat ejtek rajta. Majd egy újabb vágást szerezve hátrébb ugrik, és letörli a vágásból folyó vért az arcától.
- Máris feladod? Nem azt mondtad, hogy felszeletelsz? … Pedig én még csak most kezdtem el.
A hajam meglibben a hideg szellőben, hideg éles tekintetem a lelkéig érhet és kardomat felemelve még félelmetesebbnek tűnhetek. Elég gyors és ügyes, de nem engedhetem meg magamnak, hogy itt szórakozzak vele. Meg minél előbb segíteni akarok Fran-nak. Éppen ezért megint előtte termek. Egy oldalirányú vágással akar meghátráltatni, ám én leguggolok, majd lábamat lendítve eltalálom azt a csúnya fejét, majd kardommal vízszintesen belevágok a combjaiba. Majd felállva és fordulva hárítom a következő csapását. Felfelé lököm el a kardját, majd a kezemre készített Barra-t egyenesen a hasába vágom, amitől erősen megremegett. Egy szúrással támadott vissza, amit kardom keresztvasával megfogom és ellököm, majd a jobb combjába döfök. Mögé ugorva ejtek egy széles vágást a hátán. Ám el kell ugranom, mert hátra suhint méghozzá nagyon gyorsan. De már nem tud olyan gyorsan helyet változtatni. Valahogy ez a dolog nem aggasztja és Raikou no heki támadásra hasonlító sebességgel akar ledöfni. Szemeim és arcom semmi meglepettség nem látszik, inkább komoly és a tekintetem ijesztő. Még ha nem sikerül hárítanom, akkor sem tud vágást ejteni rajtam. Hierró-m sokkal erősebbnek bizonyul. De egy teljes értékű szúrást nem bírna ki. Tényleg úgy érzem, hogy nem is egy Adjuchas-al harcolok, hanem egy Arrancar-al. Mi lehet ezzel? … A következő szúrására egyszerűen felugrok, és a kardjára rátaposva a fejét megrúgom, melynek következtében repült egy nagyot. A sziklafalba csapódott. Lassan elkezdtem felé sétálni, majd az arcába emelem a kardomat.
- Add fel! … Vesztettél… Most pedig mond el, hogy kitől kaptad a kardot. … Ki adta neked és ki tanított meg vele vívni?
Valahogy most az jobban érdekel, hogy miként tett szert a képességeire, minthogy mondja el, hogy merre van a vezérükhöz vezető út. Túl rendellenes ez az egész. Adjuchas nem szaladgál csak úgy karddal. Másik, hogy egy Arrancar-t megszégyenítő módon forgatta azt. Ami Adjuchas-oknál egyáltalán nem normális. Valaki tanította. Egy sima Arrancar biztosan alul maradt volna egy ilyen kardpárbajban. Ha csak kardomat használtam volna, akkor valószínűleg én is. Nagyon képzett, de én nem csak a kardomra támaszkodom.
- Feladni?! Hmmm… Azért vagyok itt, hogy végezzek a hozzád hasonló alantas Arrancarokkal. Akik eladták valójukat, hogy erősebbek legyenek. Szégyen. Ezért nekünk is szégyentelennek kell lennünk.
Ezzel egy Sonido gyorsaságával ugrik mögém, és próbálja hátulról a mellkasomba döfni a kardját. Ám ismét leguggolok és a lábamat felfelé szúrva kirúgom a kezéből a kardot. Ám ekkor a kezét felemeli, és egy Cero-t készít elő és lövi el. A padlóba hatalmas lyuk keletkezik, és felkavarta a port is. Azt hiheti, hogy elkapott, de a lábamba irányított lélekenergia segítségével sokkal gyorsabban el tudtam Sonido-ni, mint azt gondolhatta. Mögé kerültem, és kardommal az oldalába döftem.
- Szégyentelen? Nos, lehet eldobtuk igaz valónkat, hogy erősebbek legyünk. De tudod, nekem ez pont megfelel. … De te nem dobtad el, mikor Shinigami-khoz hasonlóan kardot vettél a kezedbe és arra támaszkodtál?
Kirántom belőle a kardomat, és a lény előre esik. Sötét tekintettel nézek rá, ahogy felém fordul, és közben próbálja elszorítani vérző oldalát.
- Hmmm… Vesztettem egy szégyentelen némber ellen. Szégyen… De… Hmmm… Mesterünk ellen nem nyerhetsz. Hisz az ő ereje…
Akkor éreztem egy nagyobb energiát, és elugrottam. Ellenfelem viszont teljesen megsemmisült. Én pedig tekintetemet a támadás irányába emeltem…

[Fran Lechuza]

Bár nem tudom, hogy mi történt Eliana-samaval, amíg el voltunk választva egymástól, de abban biztos voltam elboldogul egymaga is az adjuchassal. Viszont nem is volt nagyon időm miatta aggódni, nekem is megvolt a magam baja, még ha nem is olyan nagy, mint az az adjuchas. Végül viszont mindketten a pár szinttel lentebb kerültünk a barlangban és egy újabb ellenfél is előttünk volt.
Ahogy láttam, Eliana-samanak valóban nem esett baja és szóban is megerősítette ezt. De velünk ellentétben ellenfeleink egymással veszekedtek, ahelyett hogy közösen próbáltak volna ránk támadni. Ebből is látszik, hogy nem valami intelligensek, pedig már adjuchasok, szóval több ésszel kellene rendelkezniük.
Eliana-sama viszont nem sokáig hagyta őket, mert közbe avatkozott és rátámadott az egyikre. Én pedig vártam parancsra, hogy mit is tegyek most. Amikor viszont megkaptam, nem különösebben örültem, hogy az izompacsirta lesz az én ellenfelem, de ha Eliana-sama ezt akarja, akkor bele kellett mennem. Ráadásul ezen múlott a fracciónságom is, vagyis mindent elronthatok, ha nem engedelmeskedek.
- H-hai! - reagáltam a parancsra, majd egy nagy levegőt vettem, mielőtt nekikezdtem a dolgomnak. Nem kellett zseninek lenni, hogy tudjam, hogyan is kell magamra vonnom a nagymacska figyelmét. Az előző kis veszekedésükből könnyedén kitaláltam, mit is kell tennem.
- Hé, izompacsirta! Én vagyok az ellenfeled, ne menekülj! Nem fog nagyon fájni! - majdhogy nem tölcsér csináltam a kezeimből, hogy felerősítsem a hangomat és mindenképpen meghallja a célpontom a mondandómat.
- HUH?! Azt akarod, hogy téged zúzzalak össze előbb?! - el is értem a várt hatást és már irányt is váltott, hogy felém jöjjön és békén hagyja Eliana-samát. Az utolsó pillanatig vártam, hogy közel érjen hozzám, majd távolabbról pár darab Balat küldtem rá.
Ezzel viszont csak kisebb porfelhőt tudtam csinálni, amiből az adjuchas látszólag sértetlenül jött elő. Eliana-sama elég nehéz feladatot adott nekem, nem hiszem, hogy resurrección nélkül meg tudnám ölni. Az használni egy adjuchas ellen viszont szégyen lenne, hiszen most nem csak azért használnám, hogy megmutassam az erőmet, mint a labirintusnál. Bár tény, hogy Eliana-sama nem azt mondta pontosan, hogy győzzem le, hanem hogy tartsam távol magamtól és onnan támadjam. De ez akár azt is jelentheti, hogy így győzzem le. Mindegy ennek ellenére megteszem, ami tőlem telik.
Tovább lövöldöztem a Balakat az adjuchasra, de csak nem akart úgy tűnni, hogy használna, ezért inkább felhagytam a használatával és inkább csak sonídoval menekülgettem előle, amíg ki nem találtam, hogy mit is tegyek következőnek, de akkor az adjuchas megállt.
- Valahogy így csináltad az az előbb? - kicsit elámultam, hogy ott volt a kezében egy piros Bala, amit eddig még nem láttam adjuchasnál sose. Ezért is egyből egy Bichoagujerot idéztem meg, hogy közvetlenül visszaküldjem rá a saját technikáját. A cselekedetem után sejtettem, hogy nem fog különösen örülni ennek az adjuchas, ezért megálltam egy helyben, hogy könnyű prédának tűnjek neki.
- Összezúzlak! - felhergelődve közeledett is felém és már mérte is rám hatalmas kezével az ütését, de arra valószínűleg nem számított, hogy az Erizo technikának köszönhetően ő is megjárja a dolgot. Bár lépésnyire hátrébb tolt ugyan, de jó volt nézni, ahogy rázogatja a megszúrt kezét. Reménykedtem benne, hogy ebből tanulni fog és majd nem akar többet így lecsapni rám.
- Eliana-sama! - szóltam oda gyorsan az espadanak a veszélyre figyelmeztetve. Arra nem számítottam, hogy teljesen nem fog már velem foglalkozni és inkább egy tüzes kinézetűt Cerot küld Eliana-sama irányába. Szerencsére sikerült elkerülnie és csak a másik adjuchast porlasztotta el. Vagy alapból őt célozta volna meg?
Nem vesztegettem sokáig az időt, sonídoval elindultam Eliana-sama felé, de útközben megálltam egy pillanatra a levegőben, hogy az Estrella Fugaz csillagait fújjam az oroszlánra. Nem volt nehéz dolgom, hiszen hatalmas a teste, így elég nehéz lett volna elhibázni a célt. Ezzel legalább valamennyire legyengítem a Ceroját és a Balaját.
A sonído után meg is jelentem Eliana-sam mellett és készen voltam az oldalán harcolni, vagyis inkább segíteni neki, hogy könnyebben legyőzze az adjuchast. És reménykedtem benne, hogyha ezt legyőzzük, akkor haladhatunk tovább, mielőtt egy újabb ellenfél jelenne meg előttünk.

[Eliana del Barros]

Csak reménykedni tudtam, hogy Fran is úgy gondolja, hogy ez a legjobb felosztás. Hisz, ha az izomagyút távol tudja tartja magától, akkor nem eshet bántódása és közben tudja támadni. A halfejű viszont túl képzett lehetett volna neki. Túlságosan jól forgatja a kardot, és a Sonido-hoz hasonló gyorsaságot is képes produkálni. Igazán meglepett ezen késségeivel. Egy Arrancar-t meghazudtolt volna. Ám mikor mondott volna valami használhatót, akkor egy Cero végzett vele. De ez a Cero nem volt átlagos. Mintha rosszul láttam volna. A Cero éget. Ilyet még sosem láttam. Mérgesen, kicsit értetlenül nézek a lövedék irányába. Az az elfuserált nagymacska volt.
- HAH! Tudtam, hogy annak a féregnek csak a szája volt nagy. … Mindkettőtökkel végzek!
Ezzel még jobban befeszítette az izmait. Nekem össze szűkült a szemem. Most már nagyon elegem van ebből a fazonból. Kockákra fogom felszelni.
- Fran! – emelem fel a kardomat – Fedezz engem. … Majd én megmutatom ennek, hol van az Örök Vadászmező.
Arra utalva, hogy könyörtelenül végezni fogok vele, és abban reménykednem, hogy Fran távolról tud majd támogatni mondjuk míg előröl támadom, akkor ő valamivel hátba lövi, vagy míg lefoglalom akkor ő fel tud állítani egy csapdát.
Kardommal suhintok egyet a levegőbe, azon megcsillan a fény és előre dőlve egy gyors Sonido-val a gyökér elé kerülök. Majd pedig vágok bele a kardommal. Tényleg valami nem stimmel vele. Egy átlag ellenféllel szemben sokkal mélyebb sebet ejtettem volna ezzel a mozdulattal. Olyan mintha egy egész erős Arrancar kemény Hieró-ját kellene a kardommal felsértenem. De ez nem riaszt el. Akkor csak keményebben kell támadnom. A vágás után fordulok, és vágom meg ismét, majd ismét belépek a kezéhez és egy hasonlóan erős vágással ismét megszabadítom a karjától. Nem szoktam hozzá, hogy le kell vágnom ugyan azt a végtagot mégegyszer.
A Claro de luna-val megfogtam a lábát, majd az Ashige-vel jól képen rúgtam, melynek következtében teljesen lement hídba. Én pedig a levegőben a kardomat beforgattam és úgy érkeztem, hogy beleállítottam ellenfelembe. Majd egy nagy felkiáltással végighúztam benne és a bal oldalán kitéptem belőle. Ám elugrani kényszerülök, mert persze ez neki nem tetszik. Viszont a gyors regenerálódás miatt hamar meggyógyulna, éppen ezért a kezembe gyűjtöm az energiámat. Remélem addig Fran technikája, vagy technikái lefoglalják egy pár pillanatra. Az lenne a legjobb, ha valahogy le tudná kötni, ahogy én tettem a lábával. Még ha csak pár másodpercre is. Mikor készen voltam, akkor Az Adjuchas mögött termek, és egy ördögi vigyorral az arcomon mondom egész halkan.
- Halott vagy.
Fentről lefelé irányítva lövöm el a Cero-mat. Természetesen jó nagyot szólt és hatalmas port is kavart. A hatalmas lukról ne is beszéljünk, amit a talajba ütött. A Jaguároroszlánnak egy perc esélye nem volt. Ketten támadtuk és sokkal gyorsabban mozogtam, minthogy lépést tudjon velem tartani. Azonban a Hieró-ja mellett nem lehet csak elmenni. Ha nem lennék erős, akkor valószínűleg elég nagy fejfájást okozott volna nekem, hogy egyáltalán, hogy sebezzem meg. De ezzel vége van.
- Induljunk és intézzük el a főmocskot. Nem tetszenek ezek a furcsa Adjuchas-ok.
Egyáltalán nem ad okot a nyugalomra. Nem tudtuk meg, hogy miért voltak olyanok, mint amilyenek.
Elindultunk a következő járat felé. De természetesen nem volt olyan könnyű az előre haladásunk. Csapdák nehezítették meg az előre haladásunkat. Tüskés verem, nyílzápor, kígyó eső a nyakunkba, villámokat szóró majom lidércek hordája, késforgószél...
- ELÉG VOLT!!!
Kiáltom dühösen és közben a falat fogom és fújom ki magam. Minek kell ennyi csapda? Ez már túl megy minden határon. Feszegetik itt a tűrőképességem. Csapdákra bíznák a piszkos munkát, amíg ők a barlang mélyén pöffeszkednek? Elegem van belőlük. Ha oda érünk, akkor nem fogom vissza magam és berobbantom az egészet. Bár ekkor eszmélek fel az ismerősebb környezetre. De hisz ez a járat már a trónterembe vezet. Ami azt jelenti, hogy már nincs messze. Elkomolyodok, felegyenesedem, majd Fran felé fordulok.
- Már nem vagyunk messze. Készülj!
A következő terem tényleg a barlang „Trónterme” volt. Ugyan úgy, mint korábban ott van az a bizonyos trónus, és benne üldögél valószínűleg az, aki miatt itt vagyunk. Azonban fejébe van húzva köpenye kapucnija így nem látszik sem az alakja sem pedig a feje. Előtte pedig újabb talpnyalók állnak. Ők is Adjuchas-ok lennének? Mindkettőnek a kezében kard volt, és ugyan úgy látszik rajtuk, hogy nem dísznek van náluk. Valószínűleg ők még jobban bánnak a fegyverükkel. Ami nem nyugtat meg. Féltem Fran-t. Nem akarom, hogy butaságot csináljon. De közben láttam, hogy a képességei jók, így ha szabadon engedi a kardját, akkor semmi gondot nem okozhatnak neki a támadások.
Valószínűleg ahhoz, hogy a Királyt kimozdítsuk a helyéről, ahhoz a két őrző bástyát kell elintéznünk. Bár ez a kettő sokkal nagyobb összhangban vannak egymással. Nem csodálkoznék, ha együttesen rontanának ránk. Az egyik teljesen kígyó feje volt ám a teste inkább emberibb volt. Így alaphelyzetben tőlem is alacsonyabb lehetett. Partnere vele egy magas, és hasonlóan emberibb testalkatú volt, ám ő inkább egy fekete varjúra hasonlított. Azt tartom valószínűleg, hogy kisebb testük miatt valószínűleg sokkal gyorsabbak. A kígyónak lehet, hogy még a bőre is erős, valamint lehet, hogy nem jó, ha beléd mélyeszti a méregfogait. Még azon sem csodálkoznék, ha nyakát is megtudná nyújtani. A varjú meg szárnyait valószínűleg alkalmazni fogja. Lehet, hogy tollai élesek, akárcsak a kések. Kezén lévő karmokkal pedig eléggé belemarhat ellenfelébe. Ha ezek ketten összehangolva támadnak, akkor van mitől tartanunk. Nem szabad félvállról vennünk őket. Meg ez már a végjáték. Ha őket gyorsba legyőzzük, akkor foglalkozhatunk a főmocsokkal.
- Azt hiszem ez a kettő sokkal durvább lesz, mint halfejű és az oroszlánhajú jaguár voltak.  … Most már nem kell visszafognunk magunkat. … Intézzük el őket, majd végezzünk a feladatunkkal.
Ezzel előre nyújtottam kardomat, majd csukott szemmel, koncentrálva a hideg levegő, vagyis energia elkezdett kavarogni, és a semmibe súgtam a parancsot.
- Congelar en mi corazón Nieve Cristale!
Mikor elhangzik a parancsszó, akkor fehér lélekenergia kavarog körülöttem, és hópelyhek szállnak. Mikor a hópelyhek és a szél alább hagy, akkor látszik az igazi alakom. Hátamon kaszám, mely vérfagyasztó látványt nyújthat. Kezembe veszem, és egy suhintással jelzem, hogy készen állok.
Fran-nak nem ismeretlen látvány. Már találkozott igazi alakommal, ahogy én is láttam, nem is olyan régen az övét. Végre eljutottunk ide. Itt már nincs értelme hova halogatni. Meg úgy hiszem, nem becsülhetjük le a velünk szemben álló párost.
- Valószínűleg összehangolva fognak támadni. De válasz ellenfelet, hogy kire figyelsz jobban. Próbáljunk meg együtt mozogni, és közben figyelni a másikra. Ne távolodjunk el egymástól. … Csak harcoljunk, mint bajtársak egy csónakban.
Mondom ki, majd kaszámat megszorítva várom a páros támadását, valamint azt, hogy melyik ellenfelünkre kell majd jobban odafigyelnem.

[Fran Lechuza]

Nem sokkal azután, hogy Eliana-sama végzett az ellenfelével, vagyis jobban mondva a másik adjuchas adta meg neki a kegyelemdöfést, már ott is voltam mellette. Reméltem azért, hogy az út közben hátrahagyott kis ajándékomnak is lesz értelme, bár ez az adjuchas nem sokat használt Cerot vagy Balat, csak mindkettőt egyszer, de hátha valamire jó lesz.
- Hai! - Eliana-sama parancsának eleget téve figyeltem minden lépését, hogy fedezni tudjam, ha olyan a helyzet. Első vágásakor megint feltűnt, hogy erősebb a bőre, mint korábban, amikor Eliana-sama könnyedén levágta a karját. Most viszont nem sikerült olyan mélyen megvágnia, ráadásul az adjuchasnak is volt kedve rátámadnia a vágás után, amit természetesen nem hagytam neki. Azonnal egy Balahoz gyűjtöttem energiát a kezembe, majd az Eliana-samahoz közeledő kezére lőttem, hogy eltaszítsam onnan. Ha az egész testében nem is tudok ezzel sérülést okozni, arra azért jó, hogy ellökjem a kezét onnan, ahova nem kéne nyúlnia.
Nem volt annyira sok dolgom, Eliana-sama egymaga is elboldogult, sorozatosan vitte be a támadásokat, a legtöbbször nem is volt ideje az adjuchasnak megmozdulni. Meg is bénította a lábát egy időre, de abból sikerült kiszabadulnia, ezért úgy döntöttem, hogy majd én leszögezem ismételten a lábait. Lanza Roja lándzsáit küldtem a lábaiba, ami jól is jött Eliana-samának, mert így könnyebben tudott végezni vele Cerojával.
- Igen, nem egyszerű adjuchasok voltak. Ha ez a Vasto Lorde műve, akkor lehet, hogy még hasznunkra lehet, és nem kellene megölni. Mit gondol? - mondtam el a véleményemet az espadanak, mert ha ilyet tud csinálni egy adjuchassal, akkor vajon mit tudna csinálni, mondjuk egy arrancarral. Egy kicsit felkeltette az érdeklődésemet.
Tovább haladva több csapdába botlottunk, bár nem voltak különösen veszélyesek, amit ne tudtunk volna hárítani a hierronkkal, sokkal inkább a türelmünket kezdte ki, különösen Eliana-samáét.
- Nyugodjon le, nem esett bajunk a csapdáktól és majd leverheti azon, aki ide tette őket. - próbáltam megnyugtatni Eliana-samát, mert lehet, hogy pont ez volt a csapdák feladata, hogy felidegesítsük magunkat rajtuk. És ha valóban ez a helyzet, akkor valamennyire sikerült is a tervük.
- Hai! - úgy tűnik azért sikerült megnyugodnia, de lehet, hogy csak ezért mert, ahogy mondta, közeledünk a célunkhoz. A következő terembe valóban volt egy trónszerűség, ami azt jelezheti, hogy elérkeztünk célunkhoz. A trónuson ott ült valami csuklyás a feltételezhető vezető, vagyis a Vasto Lorde, de nem úgy tűnik, hogy vele kell először foglalkoznunk, két őr is volt a teremben, akiket ha nem állítunk félre, akkor nem mehetünk a vezető közelébe.
- Yajire, Búho Plumado! - Eliana-samahoz hasonlóan én is egyből aktiváltam a kardomat, mert felesleges lenne itt vesztegetnünk az időt, nem tudhatjuk, hogy ezek nem képesek-e arra, mint az oroszlán, hogy képes erősebb alakra váltani.
- Ha választhatok, akkor a madarat elvállalom. - válaszoltam, majd kicsit összezártam a szárnyaimat, mert most nem kellenek még, ha közel kell maradnom Eliana-samahoz. A két ellenség nem is nagyon várta meg, hogy megbeszéljük a dolgainkat, már közeledtek is felénk karddal a kezükben.
Olyan formációt használtak, hogy felénk közeledve folyamatosan helyet cseréltek, egymást keresztezve, gondolom meg akartak ezzel minket zavarni vagy valami hasonló. Nem akartam sokáig váratni őket, ezért gyorsan előhúztam a kardomat és én is elindultam feléjük, hogy keresztezzem a pengém a varjúval. Csak párszor csaptuk egymásnak kardjainkat, amikor ellenfelem kitárja szárnyait és egyből érzem, hogy valamire készül, ezért elugrottam a közeléből. Jól is tettem, mert tollai köré lélekenergiát irányított és lövedékként felém küldte őket, ha a közelében maradtam volna, nem biztos, hogy sikerül ellene tennem, de így, hogy eltávolodtam tőle, én is kitártam szárnyaimat és kisebb szelet kavarva, visszaküldtem a támadást a feladónak.
A technika keltette füstből kirepült a varjú, majd egy újabb adag tollat indított el felém. Ennyire nem tanult volna az előbbiből? Ugyanúgy jártam el, mint az előzővel, de közben észrevettem, hogy miért is csinálta ezt ellenfelem. Amíg én a tollakkal foglalkoztam, ő egy Balat indított el, de nem rá, hanem Eliana-sama felé. Egy kicsit sietősre fogtam a dolgot, majd egy hanghullámmal térítettem el az Eliana-sama felé közeledő veszélyt.
Ezt nem hagyhattam annyiban, hogy mikor velem harcol, másfelé is kacsingat, ezért elkezdtem felé repülni és gyorsan megidéztem a Lanza Roja lándzsáit és feltűztem a plafonra. Természetesen ennyivel nem úszta meg, mert egyből egy Cerohoz gyűjtöttem energiát, amivel majd jól telibe találom.

[Eliana del Barros]

Igazán meglepett, de teljesen jogos volt a gondolat, amit Fran válaszolt nekem arra, hogy furcsák voltak az Adjuchas-ok.
- Igen, nem egyszerű adjuchasok voltak. Ha ez a Vasto Lorde műve, akkor lehet, hogy még hasznunkra lehet, és nem kellene megölni. Mit gondol?
Lehet ezt akarta volna kinyögni a halfejű? Azért nem tudnám legyőzni a főnökét, mert képes lenne felerősíteni követőinek erejét? A mellette lévő Adjuchas-ok ereje pedig még nagyobb, mint az övék? Erre enged következtetni a dolog. De Fran felvetése, miszerint, hogy hagyjuk életben még furcsább. Gondolom arra gondolt, hogy ha az Adjuchas-okkal erre képes, akkor mit tehetne egy Arrancar-al. Az erőnövekedés pedig tényleg fajunk egyik alapgondolatának mondható. Hisz ezért adtunk fel előző énünket is.
- Úgy gondolod, hogy neki a műve? Nincs kizárva, hisz túl furcsa volt. Azonban úgy gondolom, hogy ha valaki ekkora erővel és valószínűleg nagy egóval rendelkezik, akkor nem tudjuk majd meggyőzni, hogy önként szentelje erejét „Seth”-nek – mutatom is az idézőjeleket – Valószínűleg neki is az lesz a válasza, mint a barlang előző tulajdonosának. El fogja utasítani még a gondolatot is. … Valamint lehet, hogy csak Adjuchas-oknál működik. Meg nem tudjuk, milyen áldozatokkal jár ez az erőnövekedés.
Nem tartok attól, hogy esetlegesen igent mondana arra, ha megkérdeznénk. Az ilyeneknek túl nagy az önérzetük ahhoz, hogy behódoljanak valakinek. Meg nagyobbra is tartják a saját erejüket. Meg Seth azt az utasítást adta, hogy végezzünk vele. Nem tudom, mit szólna, ha beállítanánk vele. Bár viccesen elképzeltem, hogy megjelenünk a trónterem hatalmas kapujában úgy, hogy a Vasto Lorde-nak egy nyakörv van a nyakában, a póráz vége az én kezemben, Fran meg a fejére taposva áll be. „Hoztunk egy alantas lényt, akinek a képessége ígéretes.” Elég furcsa jelenet lehetne.
Fran igyekezett megnyugtatni, hogy majd ha odaérünk, akkor minden dühömet rázúdíthatom arra, aki felel ezekért a csapdákért. Persze nem okoztak különösebb gondot, csak kihoztak a sodromból, és tényleg alig vártam, hogy kaszám pengéjével felszeljem a felelőst. Ám azonban a két mitugrásszal kell végeznünk. Addig meg sem fog mozdulni a székéből.
Fran is feloldotta a kardját, és a varjút választotta. Mondom akkor enyém a kígyó. Útjukat keresztezve próbálták jelezni, hogy ők mennyire összetartóak, és milyen jól tudnak együtt mozogni. Ha engem akarnak meggyőzni, akkor azt kell mondanom, hogy amint megláttam őket, már akkor sejtettem, hogy valami ilyesmiről lehet szó. De ha azt hiszik, hogy ettől berezelünk, akkor tévednek. Kaszámat megpörgetem, és már támadom is a méregfogút. Egész jól forgatja a kardját, mert lépést tud tartani a kaszámmal. Neki valószínűleg nehezebb dolga van mivel nem egy karddal hanem egy kaszával kell helyt állnia. Meg is lep meg nem is, mikor a kardján kívül a fejével is támad. A szájában tényleg éles méregfogak helyezkednek el. A nyaka hirtelen megnyúlik és úgy el kell kapnom a fejemet, azonban a feje nem kanyarodik vissza, hanem Fran felé indult, hogy támogassa társát. Együttes támadással akarják elintézni. Azt hiszi, hogy ezt egy pillanatig is hagynám. A mellettem gyorsan nyúló végtagot a kaszámmal lentebb segítem. Furcsa módon nem tudom lemetszeni. Keményebb bőre van mint az oroszlán hajúnak. De egy nagy suhintással jól a földbe hull a vége. Kaszám végét állítom bele egy kicsit a nyakába, majd elkezdek a feje felé szaladni, és közben felszántani a túl gyorsan nyúló testrészét. A mocsoknak nem csak a nyaka, hanem a karja is képes megnyúlni, így azzal nyúl utánam. Felugrok előle így nem ér el, azonban nem is tudom végigvágni a nyakát nagy szomorúságomra. Azt visszahúzza, és azt hiszi, hogy a sérülését így „kisebbé” tette. Én csak szúrós szeműen, és éles gonosz vigyorral nézek végig a kisebb-nagyobb sérülésein, amiket a kaszámmal ejtettem. A Masacre escalofriante technikám miatt ezek szép lassan megfagytak. Ekkor ült ki a félelem a széles szájú arcára. Sikerült a kardot tartó kezét szinte teljesen hűvösre tennem. Innentől az a végtagja már használhatatlan. Vajon megszabadul tőle? Vagy terhe marad?  De mivel nincs kedvem tovább játszadozni vele és inkább a főkolompost intézném el, ezért kaszámat megragadom, és Sonido-val odalépek és levágom én magam. Azonban nem csak a kardot tartó keze a fegyvere. Egy elhajolással kerülöm ki az újabb támadást, melyet a fejével végez. Kezemre egy Barra-t idézek és azzal és öklömmel egy hatalmasat ütök az állkapcsába, mikor a sikertelen támadás után húzza vissza ronda fejét. Az pedig visszacsapódva a háta mögött áll bele a földbe. Megpörgetem megint a kaszámat és a védtelen mellkasába állítom azt. Kihúzva a hatalmas terület fagyott meg, és ellenfelem holtan csuklott össze. Én pedig vállamra csapom a kaszámat. Másik irányba nézve látom, hogy Fran is végzett a varjúval. A trónus felé fordítom a fejemet, és kezemet felemelem.
- Gondolom te vagy a barlang új főbérlője. A te műved? Milyen képességeddel tudtál ilyen erőt adni a talpnyalóidnak? … Ha jó kiskutya leszel, akkor életben maradhatsz és képességeddel szolgálhatod Las Noches-t. Azonban ha ellenkezel, akkor nincs mit tenni. – megpörgetem a kaszámat, a végén suhintok vele és szinte szikrát szóró szemmel nézek rá – Seth parancsára végezni fogunk veled!
Azonban a trónon trónoló csuklyás alak egy szó nélkül fel kell és lép kettőt, majd csuklyáját hátrahajtja és megláthatjuk az arcát. Kicsit el is kerekednek a szemeim. Ez az alak egyáltalán nem Vasto Lorde… Ennek a személynek a maszkja… eltörött… Ez a személy… ez a férfi egy… Arrancar.

[Fran Lechuza]

A Vasto Lordok elég ritkák, hogy ne ismerjük a pontos képességeiket, mert ráadásul jól el is tudnak rejtőzni Hueco Mundo végtelen sivatagában. Ezért elég ritkaság, ha tudunk találkozni eggyel, nem kellene egyből megölni, bár ha nem hagy más választást, akkor nem tehetünk mást.
- Mivel nem sokat tudunk a Vasto Lordekról, ezért nem kizárható, hogy ő volt. De valóban akár olyan is elképzelhető, hogy egy speciális adjuchas törzs költözött be, akinek ez a különlegessége. - magyaráztam, hogy nem vagyok benne biztos valóban a Vasto Lorde tehet-e az adjuchasok furcsaságáról. - Én is csak úgy gondoltam, hogy felajánljuk neki, hogy jöjjön velünk, de ha nem él a lehetőséggel, akkor nem erőltetjük. - próbáltam tisztázni, hogy akarata ellenére nem akartam volna elvinni a Vasto Lordet, úgy nem sok hasznát vennék, ha nem akarna együttműködni. De még ha öntelt is lesz, nem veszíthetünk azzal semmit, hogy felajánljuk neki, lehet, hogy elfogadja, ha látja, hogy milyen erősek vagyunk, vagyis főleg Eliana-sama.
A trónterembe érve mindketten megkaptuk az ellenfeleinket, akik ugyan csak előételek voltak a főfogás előtt, de nem fogtuk vissza magunkat ellenük. Végül fel is tűztem a varjú alakú adjuchast a plafonra, majd az előkészített Cerommal teljesen elporlasztottam. Amint leszálltam a földre, láttam, hogy Eliana-sama is könnyedén végzett az ellenfelével. Most, hogy végeztünk az őrökkel a főfogás következett, a trónuson ülő csuklyás.
Úgy tűnik mégis megfogadta a tanácsomat Eliana-sama és rákérdezett, hogy csatlakozni akar-e hozzánk, annak ellenére, hogy nem bízott a pozitív válaszban. De azért a megfogalmazás is hagy némi kivetnivalót, talán nem ilyen lenézően kellett volna meginvitálni, hanem sokkal semlegesebben, mert akart is volna csatlakozni, ezután valószínűleg biztos nem fog. Természetesen az sem lett volna jó, ha túl kedvesen kérjük meg, mert akkor tudhatja, hogy szükségünk van rá és könnyedén kihasználna minket.
A csuklyás végül nem válaszolt semmit, csak felkelt és előrébb lépett, majd hátra hajtotta a csuklyáját, amitől megláthattuk az arcát. Kíváncsi voltam, hogyan is néz ki egy Vasto Lorde, ezért el is ámultam, amikor úgy nézett ki a csuklya alatt, mint egy arrancar. Pedig törött maszkjuk csak arrancaroknak van, akkor ez nem is Vasto Lorde, hanem egy egyszerű arrancar?
Bárhogy is néztem, nem volt benne semmi különös, nem volt rajta felső, alul egy arrancar uniformisra hasonlító alsó rész, maszk maradvány a nyakánál. Egy hétköznapi arrancar kinézete van, akárhogy is keresek valami furcsaságot rajta.
- Nem vagyok köteles válaszolni a kérdéseidre. - szólalt meg végül, majd előhúzta a kardját és minden parancsszó nélkül feloldotta a kardját, amire a lélekenergia növekedésből lehetett rájönni. Nagy porfelhő kavargott körülötte, ezért nem lehetett egyből látni az új alakját. De egyszer csak valami kicsapódott onnan és egyenesen Eliana-sama felé közeledett.
- Blanco Carbúnculo! - Eliana-sama elé sonídoztam, majd azonnal létrehoztam egy pajzsot, hogy hárítsam a támadást. Aktiválva hagytam a védelmet, amíg el nem oszlott a porfelhő és meg nem láthattuk az ellenség kiengedett alakját. Nem sokban változott meg, több helyen lett maszk darabja és valami kiállt a hátából, aminek a végén valami szúrófegyver volt. Egyik kezében a korábbi kard volt, másikban valami háromfelé álló pengeszerűség, meg ugye a korábban említett szúróeszköze is van, vagyis három helyről tud támadni. Az első támadást valószínű, hogy a hátul lévő fegyvere okozta, mintha skorpió farokként funkcionálna.
- Eliana-sama, felülről asszisztálok. - oldottam fel a pajzsomat, majd az espada mellé álltam, hogy eláruljam neki, mire készülök. Fel is repültem és egyből elkezdtem megtölteni a terem felső részét felhőimmel, amik mögött el tudok bújni. Ez viszont nem nagyon tetszett az ellenfélnek és elkezdett Balaival megsorozni, de balszerencséjére repülés közben is létre tudom hozni ezt a technikát. Végül sikerül is mögéjük kerülnöm, ahonnan jó rálátásom volt a harcra.
Legelőször egy adag Estrella Fugazt küldtem rá, ha már Balat használt, majd pedig a Lanza Roja dárdáival akartam a földhöz szegezni. Ezután helyet váltottam, nehogy megjegyezze, honnan érkezett a támadás. Majd új helyről figyeltem tovább, és ha szükséges volt egy-egy Balaval akartam megakadályozni, hogy harmadik fegyverével tudja megtámadni Eliana-samát.

(click to show/hide)

Még egy kép az arrancarról.

[Eliana del Barros]

Nem finomkodtam a kérés megfogalmazásával. Az előző tulajnak mézes mázosan fogalmaztam meg a dolgot, és simán elutasította. Még most is emlékszem…
- Tiszteletem Ventura-sama! Tudom nem egyszer, és nem egy embertől hallotta már hasonló ajánlatott, mint amit én hozok. Aizen úr küldött engem. A Hougyoku csodálatos képességével felruházná önt az Arrancar-ok képességével. Nem is kell ragoznom, hogy a mostani erejét megduplázhatja, vagy megtriplázhatja. Mindezért Aizen úr csak annyit kér, hogy fogadjon neki hűséget, és feltétel nélkül teljesítse az óhaját. Ha elfogadja az ajánlatomat, akkor velem kell jönnie Las Noches-be. … Nekem az feladatom, hogy ezt az ajánlatot elmondjam önnek ismét. Ha elfogadja, akkor el kell kísérnem Aizen úrhoz. Természetesen sértetlenül… Viszont… Ha ismételten elutasítja a nemes ajánlatot, akkor azt az utasítást kaptam, hogy végezzek önnel… Várom a válaszát. Ventura-sama.
Akkor az volt a küldetésem, hogy meggyőzzem, hogy csatlakozzon. Most pedig elsődleges feladatnak a kiiktatást kaptam és nem azt, hogy esetleg Seth oldalára állítsam. Bár felülbírálhatom, ha úgy érzem akár még hasznos is lehet. Ám nem fogok kertelni neki, mit Ventura-samanak. Kerek perec megmondom neki. Még akkor is, ha ő egy igazi Vasto Lorde.
Igaz még nem találkoztam Vasto Lorde-val, de mikor levette a kapucnit, akkor egyértelműen inkább egy hozzám és Fran-hoz hasonló Arrancar volt. Efelől nem volt kérdésem, pláne akkor, mikor szabadjára engedte a kardját. Még mielőtt elülhetett volna a füstnől, egyből rám támadt. Fran viszont elém került és egy pajzsot húzott fel előttem. Nem volt különösebb késztetése, hogy elém ugorjon és megvédjen, meg magam is hárítottam volna. Azonban hogy mégis megvédett az örömmel töltött el. Hatalmas szárnyai tényleg szépek, és széles válla és háta mögött kicsit azt érzem, hogy elbújhatok, mert nem eshet bántódásom. Kaszámat letámasztom majd a szabad kezemmel megérintem ezt a látszólag széles hátat és fejemet is hozzáérintem.
- Köszönöm.
Köszöntöm meg előbbi mozdulatát, valamint azt, hogy a levegőből fog majd engem fedezni. Nem sűrűn harcolok másokkal egy közös ellenség ellen. Ám most egy kicsit úgy érzem, hogy Fran képes kiegészíteni és úgy harcolhatok, hogy azt érezhetem, szabadon támadhatok. Azonban egy jó darabig nem is kell, hisz Fran szemmel láthatólag jól helyt áll. Először eltűnik az általa keltett füstben és utána pedig onnan támad. Én pedig közben megfigyelhettem ellenfelünk teljes alakját. Hátából egy nyúlványszerű dolog állt és a végén egy hatalmas kampó volt. Egyik kezében kardja volt a másikban egy háromfelé álló pengés fegyver volt. Vagyis három fegyvere is volt, amivel tudott támadni. Ennek viszont egyáltalán nem örültem.
Kaszámat megpörgettem a Noche de Paz technika használatához. Hópelyhek milliói szálltak a Vasto Lorde-nak kikiáltott Arrancar felé, aki persze automatikusan védte a szemét. Ekkor oda Sonido-tam, hogy a kaszámat a mellkasába vágjam, azonban a háromágú fegyverét pajzsként tudta használni, majd a kardjával és a nyúlványával is felém csapott. Nyúlványát Fran hárította én pedig a kaszám másik végével löktem el a kardját, majd fordulva próbáltam valamelyik testrészét eltalálni. De nem jártam sikerrel. Elég nagy a fegyvertára és még jól is tudja alkalmazni. Arrancar-nak Arrancar viszont ő jobb, mint alattvalói, így ha lehet, be kell vetnünk ellene minden eszközünket. A nyúlványt úgy használja, mintha az reflexszerűen támadna és célja, hogy mindenféleképpen megsebezze ellenfelét. Valahogy nem szívesen próbálnám ki, hogy milyen mikor eléri a célját. Szívem szerint azt fagyasztanám el neki elsőnek, vagy egyszerűn lecsapnám. Azonban ez valamiért nem akar sikerülni. Elugrok ellenfelemtől.
- Nem is kell felelned. Tulajdonképpen azzal, hogy feloldottad a kardodat választ is adtál rá. Bár mondjuk nekem csak jó. Nem tudom, hogy egy Arrancar miért terjeszti azt az igét, hogy Arrancar-rá válni egyenlő egy szennyé változni, Menos mivoltunk fényéhez képest. – utalok a halfejű meggyőződésére – Vagy netántán megtagadod valódat és megpróbálod eladni magad, mint Vasto Lorde? Holott a vak is látja, hogy mi vagy. … De ha ennyire szégyelled magad, akkor jobb is, ha gyorsan végzünk veled.
Sikerült jól feldühítenem, majd a felhő sűrűjébe néztem. Én magam sem tudtam volna teljesen megmondani, hogy hol is van pontosan Fran, így csak feltekintettem. Kicsit biccentettem, mintha csak azt jelezném, hogy figyeljen. Amikor hagytam, hogy elég közel jöjjön, akkor otthagytam az utóképemet, és ő azt hihette sikerült félbevágnia, azonban alakom széllé és hópelyhekké alakult. Mögötte megjelenve pedig végül sikerült megvágnom. Igaz a nyúlványát akartam lemetszeni, de végül csak a hátát vágtam meg jobban. Hátracsapva pedig ismét csak egy árnyékra vetődött. A Nieve desapareció képességemet használom, ami valójában egy illúzió technika. Nagy koncentrációt igényel, de a bolondját járathatom ellenfelemmel. Viszont mivel nem tudom a technikát sokáig fenntartani, így amíg használom, megpróbálom még jobban felbosszantani, hogy elveszítse a hidegvérét és könnyebben ejtsek rajta sérüléseket. Ami sikerül is, és el kezdett befagyni. Azonban meglepetésemre sikerült kitalálnia hol fogok felbukkanni és oda csapot megállítva a támadásomat. A nyúlvány pedig nem felülről, hanem srégan lentről, bal oldalam felől akart hátba szúrni, azonban a Sacramento copo de nieve technikából származó hópehely mintaszerű pajzzsal védem ki. Azt gondoltam minden nehézség nélkül védtem a támadását, sőt visszatámadni is volt lehetőségem. Azt hittem a felé vágással és a sikertelen támadással meghátrálásra kényszerítem, azonban a háromágú fegyverét eldobva akart ártani nekem. A bumeránghatású mozgás elől kitértem viszont az csak elterelésként szolgált, ugyanis a nyúlvány a hátam mögött áttekeredve pont a látószögemen kívül volt és csapást akart rám mérni. Mivel a holtteremben van ezért nem is látom a támadást, és mivel már a Nieve desapareció technikát már nem használom ezért biztosan, hogy a valódi alakomat éri majd a támadás. Nem is sejthettem, hogy ilyen hosszan képes megnyúlni. Nekem nincs automatikusan aktiváló technikám, mellyel védhetném a nyúlvány éles és kemény végének csapását. Csak a rossz érzés fog el és az ellenfelem önelégült mosolya, mely azt jelezte, hogy elkapott.

[Fran Lechuza]

Miután megszüntettem a védelmemet és hátrálni kezdtem Eliana-sama felé, mert hogy nem lenni jó ötlet hátat fordítani az ellenségnek, egyszer csak megérintette valaki a hátamat, ezért megtorpantam. És nem csak egyszerűen megérintett, rám is dőlt valamennyire. Mivel csak Eliana-sama volt mögöttem ezért nem kellett zseninek lennem, hogy kitaláljam, ő az.
Megköszönte a segítségemet, bár szerintem természetes volt, hogy nem hagyom, hogy egy aljas, meglepetésszerű támadással akarnak rátámadni a leendő espadamra. Nem is vesztegettem sokáig az időmet, elmondtam, hogy mit tervezek csinálni, majd létrehozott rejtekem mögül támogattam Eliana-samát vagy egyéb támadásokkal hátráltattam ellenségünket.
Bíztam Eliana-samaban, ezért a kelleténél többször nem avatkoztam bele a harcába, de azt nem hittem, hogy ellenfelének sikerülne átvernie egy támadásával. Ez viszont mégis megtörtént, ezért hát rajtam volt a sor, hogy megállítsam a támadását. Ojo de Buho technikámmal még baglyosabbra változott a szemem és megidéztem egy csapat baglyot, akik kirepülve a felhőmből, gyorsan ráakaszkodtak az ellenfél hátából kinőtt úgymond harmadik végtagra és elkezdték elhúzni Eliana-sama felől. Így már remélhetőleg el tud jönni az ellenség közeléből, vagy pedig tovább tud támadni, de a baglyaim mindenképpen lefoglalják egy időre a hazug arrancart, aki Vasto Lordenak adta ki magát. Nico nem volt a megidézett baglyok között, nem szereti, ha a halálba küldöm, de most nem is feltétlen van rá szükségem, meg vagyok nélküle is.
Előjöttem rejtekemből, amíg nem figyelt ellenfelünk, majd leszálltam a földre, reménykedtem benne, hogy Eliana-sama is abbahagyja egy pillanatra a harcot, ha éppen azt csinálta. Előkészítettem a Lanza Roja lándzsáit és a megfelelő pillanatra vártam, hogy úgy tudjam eltalálni az arrancart, hogy feltűződjön a falra. Terveim szerint van elég bagoly megidézve, hogy ne tudjon eléggé koncentrálni és elkerülni a technikámat és végül tényleg a falra tűzve végzi.
- Eliana-sama, támadjunk egyszerre és fejezzük be ezt a harcot. - tanácsolom az espadanak, hiszen nagyobb pusztítást tudunk véghezvinni, ha egyszerre csapunk re és biztos lesz az arrancar halála, ha már nem akart csatlakozni hozzánk. Már mondandóm idején elkezdtem gyűjteni a lélekenergiámat a kezembe egy Cerohoz és amint Eliana-sama is készen állt, én is ellőttem a támadást.
A duplatámadás után, a fal, ahova fel lett szögezve az arrancar, leomlott, megmutatva, hogy ott van valami titkos szoba. Néhány kisebb, láthatatlan hanghullámot küldtem arra és meghallottam, hogy van ott valaki. Amint elült egy kicsit a por, egyből odarepültem, hogy megnézzem közelebbről. Ekkor a korábban érzékelt alakot vélem felfedezni, aki éppen az arrancar testéhez sietett. Nem a legjobb állapotban volt a fickó, biztosan nem éli ezt túl. De az igazán meglepő dolog csak most tűnt fel, az eddig bujkáló alak is egy arrancar volt, legalábbis úgy nézett ki.
- Korábbi... kérdésedre válaszolva... nem tagadom meg... valómat, mivel... nem vagyok... igazi arrancar... - mondta ki utolsó szavait arrancar, majd eldeformálódott alakja és egy bolyhos világoskék bundájú, nagytestű hollow lett belőle. Vagyis erre akart utalni, hogy nem igazi arrancar.
- Miért kellett megölniük? Én találtam ki a Vasto Lorde mesét, hogy kíváncsi hollowkat csaljak ide, hogy csatlakozzanak hozzánk. Abel nem csinált semmi rosszat, csak engem védett! - sírta el magát a végén az arrancar lány, akinek története elég elszomorító volt, de hát ilyen az élet. Nem tudtuk a körülményeket, ha beavattak volna minket a részletekbe, talán másképpen alakult volna ez az egész.
- Lehet, hogy az első kettő, akivel találkoztak, idióták voltak és megrészegítette őket az erő, amit kaptak, de nem tehettem mást. Most már viszont mindegy, tegyenek velem, amit akarnak, nem ellenkezem. - nem tűnt ártalmasnak ez az arrancar lány, kardot sem láttam nála, így inkább visszazártam az erőmet a kardomba, remélhetőleg nem lesz már rá szükségem.
- Eliana-sama, mit tegyünk vele? - kérdeztem, majd egy kicsit beljebb mentem az áttört falon és észrevettem valami szerkezetet. - Ez meg mi? - tettem is fel a kérdést az ismeretlen berendezéssel kapcsolatban. Nem nagyon értettem az ilyen mechanikai dolgokhoz, így nem tudtam összerakni a képet, hogy egy ilyen valamire, mi szükség van egy barlangban.
- Egy bomba. Abel azt akarta, hogy robbantsam rá magukkal együtt az egész barlangot és meneküljek el... de nem tudtam megtenni. - magyarázta el a lány és egy kicsit megnyugodtam, hiszen, ha valóban végrehajtja ezt a tervet, akkor biztosan mi is itt halunk. Egy egész barlanggal még Eliana-sama sem birkózott volna meg, én meg főleg.
Nem akartam befolyásolni Eliana-sama döntését, már korábban elmondtam úgyis, hogy szerintem hasznos képesség lenne, annak ellenére is, hogy lehet arrancarokon nem is működik. Bár még az sem biztos, hogy a csaj képes rá, de mondandójából úgy vettem ki, hogy valamit tud ezzel kapcsolatban. Vagyis, ha nem is az ő képessége, akkor szolgálhat hasznos információval.

[Eliana del Barros]

A támadás szerencsére nem ért el, mivel Fran által idézett baglyok megfogták, és az ellenkező irányba rántották, így egy egyszerűen le tudtam vágni a nyúlványt így nem tudta azt használni. Fran előjött a felhői közül, én hátra ugrottam, majd egy vigyorral elfordultam a repülő lándzsák elöl, melyek feltűzték az Arrancar-t a falra.
- Eliana-sama, támadjunk egyszerre és fejezzük be ezt a harcot.
Láttam, hogy Cero-t idéz a kezébe, viszont az Arrancar egész hatásosan küzd a szabadulásáért. Annak érdekében, hogy ezt tényleg reménytelenné tegyem a számára, felemelem a karomat, és felvillant a rajta levő karkötő. A Claro de luna technikával lefogtam teljesen. Így Fran Cero-ja egy teljesen mozgásképtelen célpontot találhatott el. Azonban, mielőtt teljesen célt ért volna az ellenfelünk utolsó mentsváraként egy Cero-t lőtt el a szájából. Fran Cero-ját viszont csak tompítani tudta. A mögötte lévő fal is teljesen beomlott, hatalmas port kavarva. Egy helyiség volt a fal mögött, amiben egy lány Arrancar rejtőzködött. Egyből az ellenfelünkhöz guggolt.
- Korábbi... kérdésedre válaszolva... nem tagadom meg... valómat, mivel... nem vagyok... igazi arrancar...
Ezek voltak az Arrancar férfi utolsó szavai, mielőtt elvesztette az eszméletét és valószínűleg visszatért az eredeti alakjába. Egy nagytestű, bolyhos világoskék szőrű Adjuchas-sá.
~ Szóval erre akart utalni. Szóval ő sem volt valódi Arrancar. Akkor… - nézek rá a lányra – Ő neki lenne ez a képessége?
- Miért kellett megölniük? Én találtam ki a Vasto Lorde mesét, hogy kíváncsi hollowkat csaljak ide, hogy csatlakozzanak hozzánk. Abel nem csinált semmi rosszat, csak engem védett! – sírta el magát a lány - Lehet, hogy az első kettő, akivel találkoztak, idióták voltak és megrészegítette őket az erő, amit kaptak, de nem tehettem mást. Most már viszont mindegy, tegyenek velem, amit akarnak, nem ellenkezem.
- Eliana-sama, mit tegyünk vele? – kérdezte Fran.
Fejem le volt hajtva, ökölbe szorítom a kezemet, majd az Arrancar lány elé lépek és erősen megragadom a fejét, majd elkezdek vele ordibálni.
- MÉGIS MI AZ ÚRISTENT KÉPZELTÉL TE AGYALÁGYULT?! – kiadom az összes dühömet - Vasto Lorde mese?! Egy Arrancar vagy az Isten szerelmére! Meg itt társakat toborozni?! Szerinted Las Noches-nek ez nem fog szemet szúrni?! Pláne ha az juta a fülükbe, hogy egy Vasto Lorde-ról van szó! És mi volt a tervetek?! Mit akartatok elérni?! Itt elfoglaljátok a barlangot és telepakoljátok idióta csapdákkal! Rendesen felhúztatok! Ha látod, hogy valakit megrészegít a tőled kapott erő, akkor vedd el tőle! De nem csak Arrancar-okra hasonlító erőt adtál nekik, hanem képezted is őket! És mit tettél volna, ha ellenetek fordulnak?! Nagyokos! Meg ez a férfi is inkább meghal, hogy téged védelmezzen! Némán harcol érted! Te meg itt a sötétbe rejtőzködsz, és mikor már látod, hogy esélye sincs, akkor is csak itt rejtőzve összekucorodsz?! Hagyod meghalni, sem mint hogy elő gyere?! Ennyire nyuszi vagy?!
- Azért, mert Abel kizárt, hogy ne avatkozhassak bele...
- Hagyod, hogy kizárjon?! Meg egy kis akadály meggátol a cselekvésben?!
- Ez meg mi?
Kiabálásomat Fran kérdése szakította meg, aki egy furcsa dolgot látott meg. Egy pillanatra én magam is felfehéredtem, mert ha azaz aminek kinéz, akkor…
- Egy bomba. Abel azt akarta, hogy robbantsam rá magukkal együtt az egész barlangot és meneküljek el... de nem tudtam megtenni.
- EGY BOMBA?! – folytatom a kiabálást – Mégis hogy gondoltátok?! Ránk és magatokra robbantjátok az egészet?!  … Meg amúgy is lehetne annyi büszkeség, hogy ne mond, hogy tegyünk veled, amit akarunk! Milyen Arrancar vagy te?!
Még jó hogy az Arrancar lány beijedt és képtelen volt felrobbantani magát és a barlangot. Ha berobbantotta volna, akkor biztos, hogy itt mind a négyen meghaltunk volna. Szóval még hálás is lehetek ennek a lánynak, hogy életben vagyok és Fran is. De mégis hogy lehettek ilyen ostobák mind a ketten?
Fújtam egy nagyot, elengedtem a lány fejét és most, lehet olyat teszek, amit később meg fogok majd bánni. Letagadom, hogy ilyen kegyelmes voltam.
- Meg akarod menteni? Ha igen, akkor segíts nekem.
Könnyes szemmel bólintott. Lélekerőmmel és ujjammal rajzoltam Abel köré egy félhold alakú alakzatot, mely betakarja a testét az ezüstösen ragyogó energiával. A lány az energiáját tud adni a technikához, mely így gyorsabban gyógyítja Abel-t.
- Mi a neved?
- Aidia. … És… Köszönöm…
- Csak azért teszem, mert még hasznos is lehet a képességed. … Jól sejtem, hogy te nem az Aizen által létrehozott Arrancar-ok egyike vagy igaz?
Hallottam már olyan Arrancar-okról, akik nem az Aizen által birtokolt Hogyuku által lettek Arrancar-ok, hanem Adjuchas-ként maguk éreztek késztetést arra, hogy „megcsonkítsák magukat”. Maszkjuk összetörésével tettek szert nagyobb hatalomra. Azért is gondolom, mert ha Las Noches-ben élt volna, akkor soha nem gondolt volna arra, hogy embereket toborozzon maga köré, vagy kitalálja a Vasto Lorde mesét. … Bólintásával pedig be is igazolta ezt a feltételezést.
- Akkor magunkkal viszünk benneteket Las Noches-be. Igaz hűséget kell fogadnotok Seth-nek, de mondhatni akkor nem lesztek magányosak. És még erősebbek is lehettek. … Te is hallottad ugye?
Már egészen szépen begyógyultak a sebei, ezért megszüntettem a technikát. Egyfajta büntetésnek is tekintheti, hogy nem gyógyítottam megy teljesen. Kinyitotta a szemeit, az Arrancar lány könnyei még jobban elkezdtek potyogni.
Valószínűleg azt is jól esethetem, hogy azért kezdtek el maguk köré gyűjteni embereket, mert magányosak voltak a nagy sivár sivatagban. Milyen érdekes még az is, hogy a lány nevének jelentése az, hogy „Segítség”. Most neki volt szüksége a segítségünkre.
Egy biztonságos úton elhagytuk a barlangot. Mondjuk, ez a hely egészen jó lenne, ha pár napra meg kellene húznom valahol magamat. Remélem Fran ezért a cselekedetemért nem gondolja meg magát. A trónterembe lépve pedig Seth kicsit furcsálló tekintettel nézett ránk, hogy többed-magunkkal tértünk vissza. Akkorra Abel ismét Arrancar-osabb formájában volt, de még mindig sérülten.
- A két jövevény úgy vélem hasznos tagja lehet társadalmunknak. – kezdek bele a mondandómba - Abel három fegyverrel is jól bánik és rendelkezik harci tapasztalatokkal. – nem árulom el, hogy valójában nem Arrancar – Aidia pedig képes Adjuchas-oknak Arrancar-okhoz hasonló képességet adni és feleresíteni a képességeiket. Arrancar-on még nem tesztelte erejét, de úgy hiszem, hogy az ő erejével erősebbek lehetünk, vagy növelhetjük soraink számát.  … Ők ketten álltak a Vasto Lorde híresztelés mögött. Végeztünk csatlósaikkal és őket is legyőztük. Most pedig készek hűséget fogadni önnek. Ezzel azt hiszem teljesítettük a feladatunkat.
- Értem. Majd eldől, hogy tényleg olyan jók-e a képességeik. Én is szeretnék majd megbizonyosodni az erejükről. Ha tényleg hasznosak, akkor szívesen látom őket.
Rájuk nézek kicsit szúrósan, hogy ne merjenek meghazudtolni, és adjanak bele mindent. Majd megtudják, hogy ki is vagyok én valójában. Remélem majd hálát adnak nekem és az égnek, hogy sorsuk így alakult.
- Értem… Valamint szeretnék még valamit mondani. … Szeretném hivatalosan bejelenteni, hogy mostantól Fran Lechuza a Fracción-om.
- Rendben van… A másik kettőt is szeretnéd a szárnyad alá venni?
- Nem! … - vágom rá, számukra lelombozóan - Max akkor, ha okosabbak és erősebbek lesznek, és ha képesek lesznek úgy kiérdemelni a bizalmamat, mint Fran. … Meg persze, ha életben maradnak… Most pedig engedelmével…
Erre biccentek egyet és sarkon fordulok és Fran-al közösen távozunk. Fran kiérdemelte, hogy a Fracción-om legyen. Úgy hiszem, hogy jó szárnysegédem lesz. Hasznát vehetem a szárnyainak.
Tornyomhoz érkezve bementünk, így nem is nagyon mutattam semmit, hanem egyből a szobák folyosójára vezettem őt.
- Most hogy a Fracción-om lettel, mostantól élhetsz és lakhatsz itt. Nyugodtan válassz egy szobát. … Fran Lechuza! Üdvözöllek a Farkas Barlangban! Te vagy az első Fracción-om! Büszke lehetsz magadra, mivel kiérdemelted bizalmamat.
Fran mostantól az én felelősségem, cselekedetei az én felelősségem is. De úgy hiszem, nem fogok benne csalódni. A mai nap bebizonyította, hogy alkalmas. Nincs kétségem efelől.
- A Lucky Item-ed tényleg nem csak neked, hanem mind a négyünknek szerencsét hozott. Abel és Aidia nem haltak meg, sőt új családjuk is lett. Ránk nem omlott az egész barlang, és megúsztuk ezt a kalandot. Valamint teljesült az akaratod. Kiérdemelted, hogy társam legyél. … Még a végén én is elkezdek hinni benne.
Lucky Item ma tényleg nekünk kedvezett, hogy nem maradtunk ott, mert ránk omlott az egész barlang. Meg tényleg nem rossz hely az a barlang... De most az én saját barlangom bővült egy új lakóval. Egy bagollyal.

~ Vége ~

[Hirako Shinji]

A küldetést L E Z Á R O M! Jutalmaitok pedig a következők:

• Fran Lechuza: 1500 LP és 2000 ryou
• Eliana del Barros: 2000 LP és 2500 ryou!